Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Ez tényleg szerencse, abból hamar helyrejön. Egy kis gyomorrontás néha befigyel. Nekem is szokott mostanában lenni, gondoltam is rá, hogy kivizsgáltatom - jegyeztem meg csak úgy mellékesen, annak viszont örültem, hogy a kislány ennyivel megúszta. Sok kisgyerek súlyos tünetekkel érkezett, voltak, akiket baleset ért, és olyanok is, akik komolyabb betegséggel küzdöttek. Jácint biztosan tudott volna mesélni ilyen esetekről is, de őszintén nem akartam elvenni az étvágyát erre irányuló kérdésekkel, olyan jóízűen falatozott abból a rántotthúsból. - Még csak felmérem, nem döntöttem még el. Először mentőorvos akartam lenni a SÜVEG-nél, mondjuk még mindig lehetek az, meg persze a sürgősségi is érdekel és a sebészet, de annyi minden más van, és még a felét sem tapasztaltam. Szóval majd még kiderül - megvontam a vállaimat, tényleg volt még időm ezt eldönteni és persze megszerezni hozzá a szükséges tapasztalatokat. A hús és a krumpli közben rohamosan fogyott a tányéromról, akárcsak az a finom uborkasaláta.
- Te anno mi alapján döntötted el, hogy gyerekgyógyász leszel? - kíváncsi voltam, hisz a Jácint korú dokik többnyire az átok okozta sebekre szakosodtak, ragályokra vagy a nőgyógyászatra.
Beszélgetés közben egy kis zajra kaptam fel a fejem, de szerencsére nem történt semmi komoly, csak a mellettünk lévő asztalnál valaki véletlenül beleejtette a kanalát az üres tányérba. - Húh, megijedtem - mosolyogva fordultam vissza felé, de aztán szóba jött az orvoskonferencia, és így a mosolyom is alább hagyott. - Áh, nem - ráztam meg a fejem, sajnos ez több volt, mint némi túlaggódás. Az mondjuk meglepett, hogy nem hallott róla - amennyire pletykásak itt a nővérek - de talán jobb is, mert így akkor tőlem hallhatja az igazat.
- Sokkal rosszabb. Ugye azt mondtam, hogy dr. Kozákkal mentem, jutalomút volt ez nekem, mert gyakornokok nem nagyon mehetnek ilyen konferenciákra. Az előadások amúgy többé-kevésbé jók voltak…na de, a lényeg az, hogy a záróbálon felkért egy táncra, ebben ugye még nincs semmi. De aztán rosszul lett, én meg próbáltam ellátni. Ekkor termett ott a barátnője, csak úgy a semmiből, fogta és telibe öntött pezsgővel és hangosan mindenki előtt leribancozott. Gondolhatod…rettentően kínos volt és utána a közelünkben lévők mind összesúgtak. Mivel fogalmuk sincs róla, hogy mi történt, szerintem néhányan már azt pletykálják, hogy a Doki szeretője vagyok, de ez nincs így, szó sincs erről - nagyvonalakban elmeséltem Jácintnak a sztorit. - Szóval talán jobb lenne, ha emiatt új mentort keresnék vagy átmennék egy új helyre, nem? Te mit tennél a helyemben? Vagy ez nem olyan gáz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Érdeklődve hallgattam Jácintot, már egy ilyen beszélgetéssel is hasznos volt ahhoz, hogy a jövőben jól döntsek majd. Ő pedig már megjárta azt az utat, ami előtt én még csak most álltam, így különösen érdekes volt számomra az, hogy végül is, hogyan kötött ki a gyerekgyógyászat mellett.
- Az biztos, hogy jó nagybácsi leszel - bólintotam, ugyan nem ismertem a testvérét, de az alapján, ahogyan itt bánt a gyerekekkel, ezt biztosan mertem állítani. - Aida volt akkor a mentorod? Jól kijöttetek? - ez a része is érdekelt, hogy vajon neki akadtak-e ilyen téren problémái. Azt hiszem, hogy tulajdonképp én sem haragudtam már annyira Dávidra, bár tény az, hogy részben a történtek miatt kerültem. Nem hiányzott ugyanis a nyakamra egy féltékeny barátnő, aki váratlanul rám törhet a semmiből és újra megaláz majd annyi ember előtt. Ahogy feljöttek az emlékek, úgy rá is tértem a témára és elmeséltem Jácintnak a történteket. Fura, de valamiért tőle nem tartottam, hogy ítélkezne, talán ezért is mertem neki mesélni a történtekről.
- Hát nem tudom, őszintén remélem, hogy neked lesz igazad és elfelejtik - sóhajtottam egyet, egyelőre most abba is hagytam az evést, miközben ráfigyeltem.  - Igen, meg van határozva az óraszám, de ettől függetlenül, ha tehetem , akkor jövök, nem is nagyon figyelve erre, mert úgy gondolom, hogy itt tudok tanulni igazán - ekkor ittam egy korty vizet, a poharat visszatettem és újra kezembe vettem az evőeszközöket. - Aranyos vagy, de nem akarlak belerángatni, tényleg. Szerintem megpróbálok ezzel nem foglalkozni, úgy lesz a legjobb - mosolyogva mondtam olyan határozottan, mintha magam is elhinném.  - Rám férne amúgy egy kis szórakozás, úgy értem, hogy olyan igazi, tudod, ahol tényleg kikapcsolódhat az ember. Anno jártam koncertekre, de ma már azt sem tudom, hogy mikor lesz élőben valami fellépés itt Bogolyfalván - közben befejeztem az evést és a szalvétába megtöröltem a számat. Igazán finom volt ez a rántottszelet, főleg ezzel az uborkasalátával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Nagyon nem akartam lesokkolni Jácintot, mert annyira azért még nem ismertük egymást, és nem tudtam, hogy mennyire előítéletes. Valamiért mégis úgy gondoltam, hogy benne megbízhatok, hisz annyira kedves személynek tűnt, kizártnak tartottam, hogy éppen ő legyen az, aki majd pletykálna tovább. El is meséltem neki végül a történteket nagyvonalakban, néhány részletet kihagyva, hogy azért Kozákot se tüntessem fel rossz színben, aztán halk sóhajjal nyúltam az italomért. Láttam Jácinton, hogy még emészt - szó szerint - intettem is, hogy csak nyugodtan, nyelje le azt a falatot, nem kívánom, hogy azon nyomban reagáljon. Addig is, ittam a vízből, amiből most hiányzott a citromkarika.  
- Legyen igazad, majd finoman rákérdezek Helgánál. Köszi, hogy meghallgattál, jól esett ezt így elmondani valakinek - mosolyogtam rá hálásan, a tanácsai is hasznosnak tűntek, s mivel jóval tapasztaltabb volt nálam, így bólintottam is. Biztosan meg fogom fogadni, előrébb jár, és csak jobban tudja, hogy mi hogyan is működik. Igaza van, nem kellene ennyire túlterhelnem magam, fölösleges. - Durva éved lehetett akkor - szívesen kérdeztem volna még, de neki a beosztásából adódóan is több dolga volt, mint nekem, így nem lepett meg az, hogy az étkezés befejeztével távoznia kellett. Legalábbis csak reméltem, hogy csupán ez az oka ennek, és nem az, hogy unta a társaságom. - Jól van, megértem, menj csak! És köszönöm! Legyen szép napod Jácint - intettem még utána, de addigra már elfordult. Kár, hogy nem maradt több ideje, de ilyen egy elfoglalt orvos, néhány év múlva talán én is hasonló cipőben fogok járni. Ezen gondolkodva, sóhajtva szedtem össze a tálcámra a maradékot, majd elindultam, hogy mindent visszategyek a helyére, aztán folytassam a napom, ami rémes lesz, főleg, ha konzultálnom kell majd Kozákkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Erik, mit csinálsz, normális vagy? Erik, add már vissza! - már tényleg csak az hiányzott, hogy a saját öcsém próbáljon lenyúlni. Még ha mondjuk kérne, de nem, mert pontosan tudja, hogy nem adnék neki kölcsön, ki tudja, hogy mire költi. Erre fel jófej módon meghívom egy teára, és mire kettőt fordulok, ő már a táskámban kotorászik. Kész szerencse, hogy nincs bent vendég, mert biztosan jelentené ezt is a főnöknek, amekkora hangzavart okozunk mi ketten. Csodás. Még az a hülye csésze is leesik a pultról, mire sikerül visszaszereznem a tárcámat, Erik meg durván és bunkón benyög valamit, aztán meg elsiet. Sík ideg leszek tőle, minden porcikámban remegek, legszívesebben utána is kiabálnék, de csak elnyelem és remegve hajolok le, hogy összeszedjem a földről a törött csésze darabjait.
- Hogy Merlin vetne rá millió átkot - morgom dühömben, mire sikerül még a tenyeremet is elvágnom az egyik törött csészedarabbal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Merlin kapná el ezt a gyereket! - még mindig szidom, miközben szemeimbe könnyek gyűlnek, egyrészt mert haragszom, másrészt mert nagyon fáj. Nem a vágás, az legyen a legkisebb probléma. Az fáj, hogy a testvérem így bánik velem, ezt nem érdemeltem meg. Ekkor hallom meg Gitta hangját, felpillantok rá, nem is tudom, hogy most örüljek-e neki, vagy sem, mert most majd magyarázkodhatok előtte is.
- Köszi, annyira ideges vagyok, hogy azt is elfelejtettem, hova raktam a pálcámat - jegyzem meg, közben felegyenesedek a földről és hagyom, hogy Gitta intézze a dolgot, ez igazán kedves tőle, közben a csaphoz lépek, hogy lemossam a tenyerem. A vérzés durvábbnak tűnik, mint amennyire vészes a dolog, szerencsére egyáltalán nincs gond. - Köszi, a kötszer jól jönne most, azt hiszem otthon hagytam a pálcám - sóhajtok, azt is a derekamra kellene kötnöm, hogy ne hagyjam el, akárhányszor eljövök otthonról. - Nincs gond amúgy, ezt tanulom, felületi csak, pár nap és begyógyul - teszem hozzá, mondjuk pálcával egyszerűbb lenne, de nem akarom ezzel fárasztani Gittát, meg aztán ha nem ért hozzá, akkor inkább ne kísérletezzen, jó lesz a mugli módszer is. - Sajnálom, hogy erre kellett bejönnöd - sóhajtom, ahogy felpillantok Gittára és a kötszer után nyúlok. - Van sebfertőtlenítő is? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Dehogy nem, kész felfordulás egy csészéből. Még jó, hogy nincsenek vendégek, se a főnök, kellemetlen lenne - jegyzem meg sóhajtva, talán jobb is, hogy nem kérdez rá, így nem kell mentegetnem a hülye öcsémet. Sajnos most még csak apát sem hívhatom fel, hogy elmondjam neki a történteket, mert épp a tengeren van. Egy pillanatra elmerülök a gondolataimban, addigra Gitta rendet tesz és már a kötszerekkel is készen áll. - Meg fogom, ne aggódj - hálásan rámosolygok, a jóddal először lefertőtlenítem, nem túl kellemes, de túlélhető. Utána jön a kötszer, szépen át is kötözöm a kezem, úgy, ahogyan azt kell. - Kérlek, ezt segítsd megkötni - két kézzel mégis csak egyszerűbb a művelet, mintha egyedül kezdenék vele szórakozni. - Hogyhogy bejöttél amúgy? - kérdem meglepve, hisz ma tudomásom szerint nincs beosztva, és nem is váltana senkit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bár nyugtatni próbált, attól még nem lett könnyebb ez a helyzet. Nem a törött csésze miatt voltam ideges, sokkal inkább azért, hogy az öcsém képes volt ezt tenni. - Tényleg nem vészes amúgy, ne aggódj - jegyeztem meg, hisz csak egy felületi sérülés volt, amit a pálcám hiányában kénytelen voltam a teaházban lévő mugli eszközökkel helyrehozni. A fertőtlenítő nem volt kellemes, már értettem, hogy Doriánnak miért nem tetszett a módszer anno. A kötés viszont jól sikerült, és hála Gittának sikerült úgy megkötni, hogy tartós legyen, legalább erre a napra. - Még nem hozták meg, mikor rendelted? - érdeklődve pillantottam rá, hozzá képest még újonc voltam a teaházban, ezért sem nekem kellett foglalkozni a rendelésekkel.
- Köszi, most jól fog esni - halk sóhajjal követtem, és le is telepedtem az egyik székre. Elgondolkodva figyeltem a kezemen lévő kötést, majd Gittára néztem.
- Jaj, ne, légyszíves ne! - már csak ez hiányzott volna, s bár talán ráfért volna az öcsémre a fogda, azért még én sem akartam neki rosszat. - Csak az öcsém volt. Elég zűrős társaságban van mostanában és nem ért a szép szóból. Sokszor összeveszünk, aztán…most ez történt - sóhajtottam, azt már inkább nem is akartam elmesélni, hogy pénzt kunyerált tőlem, csak nem akartam neki adni és abból lett ez az incidens a teával. - De ígérem, többé nem lesz ilyen, tényleg. Fogok vele beszélni, hogy ide ne jöjjön - kicsit úgy éreztem, mintha magyarázkodnom kellene, tényleg nem akartam problémát. - Na és veled mi a helyzet? Ki volt itt múltkor az a fiatal férfi? - kíváncsi lettem persze, meg úgy annyira azért nem ismertem még őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Még nem is ittam jázminteát, de most jobban esne valami gyümölcsös - jeleztem Gittának, bár jázminosat úgy sem tudott volna most készíteni, hisz kifogyott belőle a teaház. A növényekkel egyébként nem volt bajom, sőt, ha valaki beteg lett, akkor ajánlottam is a gyógynövényekből készült főzeteket, viszont én magam sokkal jobban szerettem a gyümölcsös ízeket, vagy ha már tea, akkor a sima, hagyományos feketét. - Többé nem fog, tényleg. Nem jöhet ide be, erről gondoskodom - még bólintottam is, hogy higgyen nekem, a szavamat adom. Azért elég kellemetlen volt az, hogy eddig fajultak a dolgok az öcsémmel, már egyre inkább tarthatatlan volt ez az állapot. Ha legalább apa hazajött volna külföldről, akkor lett volna odahaza egy férfi, aki fogja őt és rászól, de a távszülői munka nem nagyon működött, én meg hiába voltam idősebb, valamit biztosan rosszul csináltam, ha Erik ennyire nem figyelt rám.
- Ezaz! Igen, tudtam, hogy ismerem valahonnan, úgy néhány hónapja a parkban ért egy kisebb baleset, ott futottam össze vele, segíteni akart, úgy ahogyan ma Te. Kicsit elveszettnek tűnt, de úgy látom, hogy sikerült beilleszkednie - mosolyogtam Gittára. - Igen, átjelentkeztem és fogjuk rá, egész jól megy, csak nagyon sokat kell tanulni, és mellette ott a kötelező gyakorlat is. Most abból próbálok alább adni, mondta is az egyik doki, hogy fölösleges túlterhelni magam. Te mit is csinálsz a színházban? Táncolsz? - nem voltam biztos benne, hogy jól emlékeztem, de mintha ilyesmit említett volna. Közben gőz csapott fel a levegőbe, s úgy tűnt, hogy felforrt a víz.- Szerinted a törökök miért isznak annyi teát?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Komolyan? Milyen érdekes - meglepetten hallgattam ezt a kis történetet a jázmin teáról, mert bár ismertem a gyógynövényeket , erről a különleges fajtáról most hallottam először. Nem tagadás, elkacérkodtam a gondolattal, hogy mégis meg kellene kóstolnom, de végül inkább mégis csak a jól bevált erdei gyümölcsös mellett tettem le a voksomat. Az volt az egyik kedvencem a barackos után.
- Nem tudom, elég nehéz eset, tudod nincs a közelében egy apafigura, aki hatna rá, de remélem én is - ezzel le is zártam az öcsémmel kapcsolatos témát, mert nem szívesen akartam fárasztani Gittát és mélyebben is beavatni a dolgokba. Már így is volt egy-két barátom, akiknek meséltem róla, Doriánt egyszer még egy kisebb balhéba is sikerült belerángatnom miatta, ugyanez nem szeretném, ha Gittával is megesne. Addig jó, míg nem tud róla sokat.
- Köszönöm! - a tea gőzölögve kerül elém, így a kanalat megfogva egy picit elkezdem kevergetni, s úgy figyelek Gittára. - Komolyan? És hogyhogy váltott, nem bánta meg? - persze, hogy kíváncsi lettem, hisz mégis csak egy amolyan sorstársról van szó, aki szintén gyógyítónak készült. - Nekem ez gyerekkori álmom, nem hiszem, hogy más hivatásban el tudnám képzelni magam - jegyeztem meg csak úgy mellékesen, mert tényleg az volt az álmom, hogy egy napon majd a SÜVEG-nél legyek mentőorvos. Azóta persze egész más területek is elkezdtek érdekelni, és az Ispotály is egyre közelebb áll a szívemhez. - Nem semmi, akkor mondhatni több lábon is élsz. Egyébként sosem akartál főállásban a színházban dolgozni? Már csak azért kérdezem, mert gondolom, hogy nehéz összeegyeztetni az előkészítős feladatokkal - a kavargatással közben leálltam, és bele is kortyoltam a teába. Forró volt még kicsit, de nagyon jól érződött az erdei gyümölcsös ízvilág.
- Igen, az Earl Grey nekem is az egyik kedvencem - mosolyodom el és újra kortyolok a teából. - Hm, mit szólsz amúgy ahhoz, hogy új tanácstagokkal bővült a falu? Az egyiküket még ismerem is, tök helyes és rendes pasi. A többiekről viszont nem sokat tudok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Végül is, ha szeret tanítani, az a fontos - mosolyodom el, valahol legbelül mindenki érzi, hogy mi igazán a hivatása. Néha tévutakra tévedünk, sokszor rossz döntéseket hozunk, de előbb vagy utóbb úgyis megtaláljuk a helyünket, gondolom ez történt meg Estherrel is. - Áh tudom, hogy mire gondolsz - bólintok egyetértően, mert akárcsak egy profi sportoló esetén, úgy a táncban sem lehet valaki élete végéig a csúcson. - Hm, ez tulajdonképp közel is áll ahhoz, amit szeretsz csinálni - biccentek, majd megint csak kortyolok a teámból, nem hagyom kihűlni, mert így melegen a legjobb. - Tényleg nem? Akkor mondom is. Néhány hete jelent meg az új polgármester szórólapjain, hogy szüksége lenne tanácstagokra. Az oktatásért felelős Bánki Barnabás lett, ha jól emlékszem, övé a pizzéria vagy volt, most nem tudom pontosan. Az idegenforgalomért felelős Bontovich Miksa, őt talán biztos ismered a suliból, eridonos volt anno, magas, sportos srác. Az egészégügyért felelős pedig Mérey Jácint lett, őt az Ispotályból ismerem, nagyon rendes pasi és imádja a gyerekeket, szerintem jó kezekben lesz ez a rész. A többiekről sajnos semmit nem tudok - megvonom a vállaimat, és csak remélem, hogy majd a művelődési házban személyesen is tartanak egy rövid kis bemutatkozást, hogy a lakók jobban megismerjék őket. - Na de mesélj, milyen az új polgármester? Mennyire ismered? Én csak hallottam ezt-azt, de nyilván mindig pletykálnak és ilyenekre sosem alapozok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Gitta mosolya azt sugallta, hogy valóban megtalálta a helyét és boldog, éppen azt csinálja, amit szeret. Egy kicsit még irigyeltem is, hisz előttem még hosszú út állt ahhoz, hogy valóban a helyemre kerüljek. Egyelőre viszont nem panaszkodtam, ez a kis teaházas részmunkaidős állás elegendő volt ahhoz, hogy pótoljam a zsebpénzt, amit apától kaptam és sikerült úgy bezsúfolnom a szabadidőmbe, hogy az ne menjen a tanulás vagy a zenekari próbák rovásárára. A tanács kaptán sikerült egy kicsit csevegnünk, noha én sem voltam benne annyira az itteni politikai életben, úgy tűnt, hogy mindketten csak futólag voltunk tájékozottak a falusi történésekben. - Sosem gondoltam volna, hogy Miksa majd így megkomolyodik, hogy gyerekeket tanítson - jegyeztem meg, bár annyira nem ismertem őt, azért pletykákat lehetett róla hallani a suliban, na meg az évnyitót is volt szerencsém átélni. Ettől függetlenül jó volt hallani azt, hogy úgy tűnt, ő is megtalálta már a helyét.
- Igen, Jácint gyógyító, akkor ugyanarról beszélünk - mosolyodtam el, majd rátértünk a polgármesterre is, aki már csak azért is érdekelt, mert az előzőt valamiért nem kedveltem. - Az jó, ha kedves, már félsiker. Szerintem még az idősebb generáció is meg lesz vele elégedve. A Daróczy-t annyi nem szívleltem, fura egy kisugárzása volt annak a férfinek. Mindig adott magára, de nem is tudom, volt benne valami…megmagyarázhatatlanul taszító - megvontam a vállaimat, ezt leginkább csak a legbelső megérzéseimre tudtam alapozni, mert úgy különösképp nem hallottam róla se rosszat, sem pedig jót. Mindenesetre ez az új polgármester igazán szimpatikusnak tűnt.
- Arra én is kíváncsi leszek, majd meglátjuk - mosolyogtam rá Gittára és kortyoltam a teámból. Szerencsére ez a nap meglehetősen nyugalmasnak tűnt, nem jöttek vendégek, így volt egy kis szusszanásnyi idő, hogy eltereljem a gondolataimat Erikről. - Az Ispotály tetszik, sok osztály van és rengeteg elsajátítandó ismeret, de ott lehet igazán tanulni a sürgős esetekből. Nem is tudom amúgy, tudod, először mentős akartam lenni a SÜVEG-nél, de most már nagyon húzok az Ispotály felé. A gyerekosztályon még alig voltam egy kicsit, de szerintem megkérem majd Jácintot, hogy ha lehet, akkor ott is eltölthessek egy kis időt. Eddig ott voltam ugye, ahová a mentorom beosztott, de vele mondhatjuk úgy, hogy megromlott a viszonyom - sóhajtottam, rossz volt arra gondolni, hogy Kozák dokival olyan balul sült el az a konferencia, szerettem volna megbeszélni vele a történteket, de nem csak, hogy elkerült, úgy hallottam, hogy még a felmondását is beadta, ami pedig nagyon lelombozott. - De talán majd rendeződik, majd meglátjuk, most úgyis fontosabb a suli, és a vizsgák majd - mosolyodtam el, hisz sosem volt elég idő felkészülni az év végi hajrához, ami bár távol volt, nekem mégis mindig közelebbinek tűnt. - És hogy tetszett? Gondolom, a gyerekek örültek annak, hogy egy kicsit feldobtátok a napjukat - jó volt ez, hogy ilyen dolgokban is részt vett, át tudtam érezni azoknak a gyerekeknek a helyzetét. A teám közben kezdett langyosodni, de így legalább könnyebb volt kortyolni, túl forrón úgy sem tudtam fogyasztani igazán. - Na és mond csak, ha már együtt jártok Mátéval, mikor lesz az esküvő? Vagy még korai? - hogy kicsit vidámabb témára evezzünk, cinkosan tettem fel kérdésem, hisz itt a faluban sosem tudni. Szívesen elmennék egy igazán jó lagziba, már ha meghívnának ugye, de hát ki tudja, hogy mikor lesz itt a faluban legközelebb esküvő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A kis teázás alatt elég sok mindenről sikerült beszélgetnünk, az előkészítőbe is nyílt egy kis belátásom, jó volt hallani arról, hogy ilyen sok fiatal foglalkozik a kisdiákokkal. Aztán pletykáltunk erről-arról, sikerült kivesézni a helyi politikai életet is, bár inkább csak felszínesen diskuráltunk róla, hisz én sem nagyon ismertem ezeket az embereket és nem szívesen akartam róluk véleményt nyilvánítani.
- Igen, sajnos az, nehéz ott létezni úgy, hogy tudod, baja van a kicsiknek - vallottam be én is egy sóhajjal, egy Ispotályban sosem volt könnyű dolgozni, viszont az elesett kicsiket mindig jobban a szívemre vettem. - Hú ez jól hangzik, a mesés illusztráció tuti jó műsor - elmosolyodtam, biztos voltam benne, hogy a gyerekek is örülnek, ha Gitta így foglalkozik velük. Ki tudja, egyszer ha épp arra járok, lehet, hogy majd meglesem őket.
Egyik kérdésből a másikba valahogy sikerült gyenge pontra tapintanom, nekem elsőre fel sem tűnt, hogy talán túl indiszkrét lenne a kérdés, viszont láttam Gittán, hogy őt egy picit kellemetlenül érintette. - Jaj ne haragudj, bocsi, hogy ilyeneket kérdezek - kértem azért elnézést, hogy nehogy rosszat gondoljon rólam, mert tényleg nem akartam őt kellemetlen szituba hozni, aztán inkább kiittam a teámat, hogy addig is elcsöndesedjek. Kérdésére már bólintottam is, nem igazán volt dolgom, így simán belefért ez a kis csere.
- Nem gond, beugrom, lesz rá időm. Remélem, hogy helyre jön Polli nagymamája - jegyeztem meg, miközben felkeltem a helyemről, hogy a kiürült csészémet elöblítsem a csap alatt. - A rendelt áru miatt pedig ne aggódj, ha hozzák, átveszem - mosolyogtam Gittára. - Megyek, egy kicsit összepakolok ott a sarokban, most kihasználom az időt, hogy nincsenek sokan. Te még maradsz? - kíváncsiskodtam, közben egy ronggyal megindultam a teaház távolabbi szegletébe, hogy rendezzem a dolgokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az egyetemi gyakorlatok, a tanulás, a próbák és az időszakos munkák mellett egyáltalán nem jutott már annyi időm a barátaimra, mint korábban. Egy kicsit talán el is hanyagoltam őket, ezért csak magamra vethetek, de azt hiszem, hogy úgy amúgy az életem is megváltozott. Sikerült egy kicsit magamba fordulnom, így ha épp nem Stephenékkel próbáltunk, akkor többnyire az estéimet odahaza töltöttem, a jegyzetek, könyvek és sorozatok társaságában. Az egyik ilyen estén, nagy magányomban, egy pohár vörösbor mellett regisztráltam arra a társkereső oldalra. Egyáltalán nem állt szándékomban társat keresni, inkább csak dumcsizni akartam egy idegennel, így történt meg az, hogy a profil létrehozásánál nem is figyeltem, beállítottam egy random kort, kiírtam egy becenevet és feltöltöttem egy fényképet magamról. A többi már jött is magától, folyamatosan kaptam az üzeneteket, azok tartalma miatt két perc múltán már el is ment a kedvem az egésztől és már épp törölni készültem a fiókot, amikor is egy igazán jóképű pasas képe villant fel előttem. Megnyerőnek tűnt a fotón, ezért a rossz tapasztalatok ellenére meglestem, hogy mit írt, és Merlinre, tök normális volt! Olyan jót beszélgettünk, hogy megbeszéltük, személyesen is megismernénk egymást. Igazából nem gondoltam át azt, hogy miért is akarom ezt a találkozót, de valami belül azt súgta, hogy kár lenne veszni hagyni és egy személyes találkát mindenképp megér a dolog. Izgulva indultam útnak egy combközépig érő, piros alapon fehér pöttyös ruhában és egy hozzá passzoló, nyári szandálban. Egy kis sminket is tettem fel és egy leheletnyi summer white sunset parfümöt is fújtam magamra. Odaérve féltem attól, hogy mi lesz majd, ha netán nem leszek neki élőben szimpatikus, vagy ha épp ő lesz majd teljesen más, mint amilyennek a képen tűnt. A szórakozóhelyre beérve még megigazgattam magamon a ruhámat, utána pásztáztam az arcokat, hogy megtaláljam a férfit. A pultnál ült is egy hozzá hasonló pasi, de nem voltam biztos abban, hogy ő az, mert csak oldalról láttam és amúgy is, egy pub-ban nem túl jók a fényviszonyok. Ennek ellenére összekaptam magam és megközelítettem a férfit. - Ön rendelt egy Grétát? - kérdeztem kedves mosollyal, némi viccet is belecsempészve a megszólításba, és reméltem azt, hogy tényleg ő az, mert ha nem, akkor ez irtó ciki lesz, és akkor bizony tényleg félre fogják érteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A mosolyom nem tűnik el akkor sem, amikor végre szemből is láthatom élőben a férfi arcát, mely korábban csupán egy-két fotóról nézett vissza rám. Ahogy jobban szemügyre veszem, rájövök arra, hogy még csak nem is tűnik olyan idősnek, mint amennyinek mondta magát, nagyon is egyben van a pasas, így remélhetően nem fedezi fel a mosolyom mögött lapuló enyhe zavart sem, ami részben neki, részben pedig magának a szituációnak szól. Feltűnik a meglepettsége, de remélem, hogy bármi is okozza, az inkább valami pozitív dolog lehet, sem mint negatív. - Örülök! - mosolyogva nyújtózom két puszira, s így közelebb kerülve hozzá orromba kúszik az illata is, ami nagyon bejön, és nem is túl erős, hogy kikergessen a világból. - Legyen inkább a box, az kényelmesebbnek tűnik - választok, miután felmértem mindkét lehetőséget.- Igyekszem az lenni - elnevetem magam a kapott bókon, mert nem tudom, hogy most csak ugratni próbál vagy esetleg még a koromnál is fiatalabbnak tűnhetek, de kinézem belőle azt, hogy viccelődik, emiatt pedig kifejezetten jól érzem magam. - Egy ideig próbálkoztam a granny stílussal, de akkor megijedtek tőlem az utcán, szóval maradok ennél - felelem tréfálkozva, s míg az itallapot fürkészi, megtámasztom a táskám a mellette lévő bárszék tetején és egy picit közelebb hajolok, hogy én is ráláthassak a lapra. - Fogadjunk, hogy sörös vagy - jegyzem meg, erről nem beszélgettünk, csak tippelek, de a rendeléséből majd úgyis kiderül, hogy mi a kedvence. - Nem volt nehéz, mert párszor már jártunk a környéken a barátokkal, így nagyjából tudtam, hogy merre induljak. Ezen a helyen mondjuk még nem voltam, de jónak ígérkezik, egészen kellemes - állapítom meg az első benyomás alapján, nem tűnik olyan helynek, ahol félnem kellene. - Egyébként Te is nagyon fiatalos vagy, jól nézel ki - bókolok vissza, és ezt komolyan is gondolom, mert tényleg letagadhatna jó néhány évet, ez egészen biztos. - Neked ez a törzshelyed, sűrűn jársz ide? - érdeklődöm, aztán amikor a pultos megkérdi, hogy mit kérünk, némi hezitálás után azt kérem, amit a férfi.  - Szóval Attila, áruld el nekem, hogy mi a csapda? Mert hogy eddig tényleg olyan vagy, amilyennek megismertelek és ez általában nem jellemző azokra, akik ilyen oldalakon ismerkednek. Maffiózó vagy? - kérdem nevetve, bár nem gondolnám, hogy hátsó szándékai lennének, mindenesetre kíváncsian hallgatom, míg megérkezik az italunk, hogy aztán végre lestoppolhassuk azt a hátsó boxot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Ugye? Szörnyű - nevetve pillantok rá, egyelőre nem bántam meg, hogy igent mondtam a személyes találkozóra, nagyon is jól indult, jó a hangulat és a randikkal járó zavarom ellenére sem fagyok le a társaságában. Ez egy kicsit meg is lep, mert az elmúlt időszakban nem is nagyon randizgattam, túl sok dolgom volt a sulival és a gyakorlattal, nem beszélve a zavaros érzelmekről, melyek az utóbbi időszakban kerülgettek. Az sem esik nehezemre, hogy közelebb csússzak hozzá, s a következő pillanatban máris az itallapot vesézzük ki, mert hogy akad rajta ital bőven. Ez jó kis játék, feltérképezni azt, hogy vajon a másik mit is szeret. - Bort inni a munkád során? Hmm, gyanús vagy nekem, csak nem borkóstoló az egyik szakmád? - nevetek, s egyben kíváncsi is vagyok, mert sosem említette, hogy mivel is foglalkozik, ahogy én sem meséltem neki magamról részleteket. - Igyunk akkor egy jó kis sört? - a döntést rá bízom, a férfiak jobban értenek az italok kiválasztásához. Ha rajtam múlna, egy vodka-narancsot vagy egy mohijo-t is elszürcsölnék, de mindig jó, ha van egy kis újdonság, amit hamar meg is kapunk, így egy-egy korsó belga különlegességgel foglalhatjuk be a még szabad bokszot. - Budanekeresd is jó hely, elég forgalmas - volt szerencsém ott egyszer egy nagyon zsúfolt helyre betérni, már csak ezért is jobb ez a választás, ilyenkor biztos tele van turistákkal az a környék. - Aha, miért is ne. Van egy kis rosszfiús beütésed - jegyzem meg nevetve, minden rosszindulat nélkül, miközben kényelembe helyezem magam vele szemben. Már alapból gyanús, hogy ilyen jóképű és társkereső oldalon keresgél. Vagy maffiózó, vagy vadászik az egy éjszakás kalandokra, ki tudja?. Ez egyelőre nem derült ki róla, a beszélgetés alapján viszont normálisnak tűnt, éppen ezért is lettem rá kíváncsi. - Egyszerűen ilyen vagy, egy kis rossz fiús beütéssel, tetszik - nevetem el magam a válaszán, továbbra is viccelődve, hogy ezzel leplezzem a zavarom. A sörbe bele is kóstolok, meglepően jó ez a belga csapolt, sokkal jobb, mint amit üvegből lehet fogyasztani. - Hm, annyira nem bírom jól, ne itass velem sokat - nevetek, és csak remélem, hogy ezzel az információval nem él majd vissza. - Jól telt, ma meglepően nagy nyugalom volt a sürgősségin, csak egy komolyabb sérült érkezett, aki mellett felrobbant egy bájital. Kapott rá kenőcsöt, pár nap és jobban lesz - mesélem mosolyogva, egy kicsit beavatva abba is, hogy mivel telnek a napjaim. - És neked hogyan telt? Bórkóstolással? - utalok nevetve vissza a munkájára, mert most már tényleg érdekel az, hogy vajon mivel is foglalkozik. Remélem, hogy nem egy leendő tanárom vagy gyógyító, mert akkor abból nem sülhet ki semmi jó. Lopva a kezeit is végig nézem, fontos, hogy milyenek, az pedig már csak egy plusz pont, hogy nincs rajta jeggyűrű és annak nyoma sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Ez egy hosszú nap volt, de szerencsére nagyon pozitívnak mondható, ugyanis ma senkit sem veszítettünk el, sőt, nagyon elégedett betegekkel volt dolgunk. Azt is észrevettem, hogy az elmúlt időszakban sokat fejlődtem, bár az is igaz, hogy sokat is tanultam és dolgoztam azért, hogy apránként egyre ügyesebb legyek. Mára már nincs is dolgom, még beszéltünk arról Esztivel, hogy beülhetnénk egy bárba kicsit, ha már péntek este van, csak ő még lemaradt a kávéautomatánál, hogy “egyeztessen” az egyik dokival. Na persze, szinte biztos vagyok benne, hogy bejönnek egymásnak. Addig is, míg Esztit várom, elkezdtem átöltözni, a nadrágomat már átvettem, s épp a felsőt kapom le, amikor kopogtatnak. Pech, hát persze, hogy ráfordítottam megszokásból a zárat. - Bocsi, becsuktam, gyere csak - tárom az ajtót Eszti előtt, amikor megakad a pillantásom Kozákon. Meglep, egy pillanatra le is fagyok, aztán eszmélek csak rá, hogy felső nélkül ácsorgok előtte, ultra gáz. - Basszus, bocsi! Azt hittem, Eszti jött - sietve kapok a felsőm után és hátat fordítva gyorsan magamra is húzom, aztán fordulok csak vissza felé. - Öhm, szia! Engem keresel? - vagy lehet, hogy át akar ő is öltözni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

-Ó igen, el tudom képzelni - nevetek a válaszán, egy kicsit sejtelmes, de talán épp ettől annyira érdekes és izgalmas. Nagyon kíváncsivá tesz, hogy mivel is üzletelhet ez a pasi, csak nem akarom letámadni a kérdésemmel, mert a végén még azt hinné, hogy aranyásó vagyok, ami egyáltalán nem igaz. Míg a sörből kortyolok és élvezem az ízeket, addig gondolkodok is a kérdésén, mert őszintén, magam sem tudom. - Ezzel most megfogtál. Sokáig azt hittem, hogy nagyon jól kiismerem az embereket, de mindig jön valami, ami miatt aztán elbizonytalanodom. De vegyünk mondjuk téged…hm, sportosnak és jól szituáltnak tűnsz, nem láttam gyűrű nyomát az ujjadon, szóval tuti, hogy nem vagy nős, szerintem igen csak szereted a fizikai aktivitást és talán még a szakmádhoz is köthető. Okosnak tűnsz, jó az ízlésed, a tekinteted lehengerlő és bugyiolvasztó - a végén már bele is pirulok a saját szavaimba, így el is nevetem magam. - Jó emberismerő vagyok? - kérdezek vissza, bár közel sem biztos, hogy bármibe is beletaláltam. - Te hogyan írnál körül? - ha már játszunk, kíváncsi vagyok, ő mennyire lehet jó emberismerő. Kíváncsi érdeklődéssel billentem oldalra a fejem, hogy hallgassam Attilát. - Ennyi még belefér, és egyébként remek választás volt - ismerem el, mert tényleg jó minőségű az ital. - Igen, akad olyan időszak, amikor tovább kell bent maradni, ez esettől függ. Ha a munkaidőm négyig tart, de valakit három óra ötvenkor behoznak egy bájital robbanás miatt, akkor nem mondhatom azt, hogy bocs, de tíz perc és megy a buszom - ez sajnos ilyen életforma, de ezt választottam és szeretem is, igaz, még hosszú az út odáig, hogy gyógyító legyek. - Sok felelősséggel járó tevékenység, de az én esetemben hivatkozhatom a felettesemre - jegyzem meg, mert egyelőre túl sok dolgot nem is tehetnék magamtól, ezért is van mentorom. - Hú, azért kicsit most irigyellek. Nyugis állás egy irodában, néha én is erre vágyom - tényleg jól jönne pár nap, amikor nem kell rohanni és nem kell folyton túlpörgetnem az agyamat. A söröm közben fogy, igaz, nem egy iszákos szintjén iszom, de párat azért kortyolok, mert jól esik és finom. - Még mindig tanulok, egyetemre járok, van még hátra pár év. Most egy mentor mellett kötelező gyakorlaton veszek részt, de ha minden jól megy, akkor még egy év és végzek. Utána aztán jöhet majd a szakosodás, de az még soká lesz - mosolygok Attilára, közben oldalra kapom a fejem, mert valaki bedobott egy knútot a zenelejátszóba és egy egész jó kis dal csendül fel. - Húh, ezt a bandát ismered? - kérdem mosolyogva, jó lenne elmenni egy koncertjükre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Annyira rég találkoztunk már, hogy tényleg meglep a jelenléte, hirtelen nem is tudom hová tenni, csak aztán ráeszmélek, hogy fel kellene öltözni, mert így tényleg ciki. Na de ki gondolta volna, hogy éppen ő kopogtat majd Eszti helyett? Sietve fordulok is el, így nem látom, ha kukucskál, azt viszont hallom, hogy motyog valamit, csak azt nem értem, hogy mit. Mindenesetre extra gyorsan bújok a felsőmbe, a hajam szanaszét áll, így az ujjaimmal picit még igazgatok rajta, miközben felé intézem a kérdésem. - Igen? - újabb meglepi, engem keres. Pedig az utóbbi időben úgy éreztem, mintha kerülne, ami rosszul is esett. Új mentorom lett, aki ugyan kedves, de közel sem olyan jó vele dolgozni, mint korábban a Dokival. Figyelmem most mindenképp neki szentelem, hisz biztos oka van annak, amiért itt áll az öltözőben. - Hű - ismét ledöbbent, főleg azért, mert erre tényleg nem számítottam. Azt hittem, hogy majd Esztivel beülünk valahová és megiszunk valamit. Ez viszont tényleg váratlanul ért. - Ühm, nem akarsz leülni? - mutatok a szekrények előtt ácsorgó padra, mert azt hiszem, hogy ezt nem biztos, hogy úgy kéne megbeszélni, hogy ott áll a küszöbön. Hagyom is, hogy beljebb sétáljon, eldöntheti hogy ül, vagy áll, mindenesetre én leülök a padra és felé fordulok.- Nagyon megleptél most, mert jó ideje nem is nagyon hallottam felőled - kezdek bele. - Én…már igazából nem is haragszom. Jó, ott a bálon nagyon felhúztam magam és ott tényleg nagyon mérges voltam, de az már elmúlt.  Én azt sajnálom, amit a fejedhez vágtam haragomban, nem akartam másik mentort, tényleg nem - vallom be, mert vele imádtam dolgozni. - Az viszont rosszul esett, hogy eltűntél - ezt komolyan is gondolom, mert nagyon bántott. - Ez most tényleg váratlanul ért - jegyzem meg újra, mert hirtelen sok mindent zúdított rám, és kell egy kis idő, hogy feldolgozzam. - Nem tudom Dávid, úgy értem, hogy imádtam Veled dolgozni, de ahhoz, hogy ez működjön, tudnunk kéne egymásról. Úgy értem, hogy jó lett volna, ha tudok az extra féltékeny barátnődről, mert akkor talán elkerülhettük volna ezt az egészet - legalábbis, talán könnyebben kezeltem volna én is akkor, ha nem ér annyira váratlanul. - Meg hát...itt van Dénes, aki átvette a mentorálásomat utánad. Vele beszéltél? Ő benne volna a cserében?- utóbbi kérdésemből érezheti, hogy azért nem teljesen vetem el az új közös munka lehetőségét, még adnék is neki egy új esélyt, csak jó lenne ezeket a dolgokat tisztázni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bólintok egyet és próbálok megértő lenni, hisz nem vagyunk egyformák, van, akinek több időre van szüksége ahhoz, hogy átlendüljön bizonyos dolgok felett.
- Rosszul gondoltad Dávid - sóhajtok is egyet, azt hittem, hogy a közös munka során már volt annyi ideje, hogy megismerjen, milyen is vagyok és tudhassa, hogy aki fontos, arról nem tudnék csak úgy megfeledkezni. Márpedig ő fontos volt, ezért is érintett rosszul az, hogy ennyire elkerült. - Tényleg, melletted sokat tanultam és még jól is szórakoztam - vallom be mosolyogva, mert voltak olyan napjai, melyeken kimondottan sziporkázott. Igazán vicces egy alak, ha nem jön rá az öt perc. Viszont az, hogy újra együtt dolgozzunk, nem mehet úgy, mintha mi sem történt volna. Az mondjuk meglep, hogy magyarázkodni kezd, mert egyáltalán nem erre gondoltam, így próbálok is jelezni neki, de végül megvárom, hogy a mondat végére érjen.- Dávid, nem így értettem. Nekem mindegy az, hogy kivel jársz, tőlem vele is együtt lehetsz, ez a Te magánügyed, csak arra akartam utalni, hogy ha legközelebb olyan barátnőd lesz, akiről tudod, hogy veszettül féltékeny, akkor szólj, vagy nem is tudom, mutass be neki, hogy elkerüljük ezt - nevetem el magam, bár a fene tudja, hogy mi lett volna, ha bemutat Bréaghának. Akkor sem biztos, hogy ezt elkerültük volna, ki tudja.
 - Egyébként, a minap összefutottam vele egy kávézóban és bocsánatot kért tőlem. Azt nem mondom, hogy mostantól puszi pajtik leszünk, de már nem nézek rá úgy, mint egy pszichopatára - mesélem el, hisz úgy érzem, jobb, ha erről tud. - Amúgy meg sejtettem, hogy nem Te hívtad oda, hogy nyakon öntsön és lekurvázzon - igen, ez még mindig élesen él bennem. - Rád inkább azért haragudtam, mert reggel ott a hotelben felugrottál, elrohantál és egész nap hozzám se szóltál. De elárulom, hogy semmi nem történt köztük ott a hotelben - ezt gondoltam jobb, ha elmondom neki, hisz olyan sokat ivott akkor, hogy talán éppen ezért menekült el előlem. - Rendben, akkor ha ezt így meg tudjátok beszélni, nincs akadálya, hogy újra Te mentorálj - mosolygom rá, ekkor nyit be váratlanul Eszti, de ahogy meglát minket, elnézést kér és máris lelép.- Nem kell menned…- szólok utána, de már hűlt helye a lánynak. - Te Doki, előled minden nő menekül - jegyzem meg elnevetve a dolgot, miközben bekötöm a cipőimet, el is készültem. - Páran gondoltuk, hogy beülünk a közeli bárba egy pohár italra, van kedved velünk jönni?  - ajánlom fel, miközben kiszedem a szekrényből a dzsekim, meg a táskám és ellenőrzöm még, hogy megvannak-e a kulcsaim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Mosolyogva rázom meg a fejem, mert biztos, hogy nem fogom őt megdobálni semmivel, azért már nem azt a világot éljük. Egyébként jó Dávidot újra látni, mert hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzott. Sokáig napokat töltöttünk együtt, aztán hirtelen vége lett. Mint akit a föld nyelt el, úgy tűnt el a közelemből, emiatt nehezteltem is rá és talán el is távolodtam tőle egy kicsit, de ennek ellenére örülök annak, hogy idejött és még bocsánatot is kért. Ez nagy dolog, és nem mindenki képes rá. - Oh, nem tudtam, hogy ennyire rossz a kapcsolatotok - jegyzem meg, igazán sosem mesélt a barátnőjéről, így nem is tudom, hogy pontosan mi történhetett kettejük között, de talán nem is tartozik rám. Közben, ha már úgy tűnik, sikerül megbeszélnünk a történteket, azért felhoztam neki azt az estét is, csak hogy biztosítsam róla, tényleg nem történt semmi. Mondjuk akkor azért rosszul esett az, hogy úgy menekült előlem, mintha leprát terjesztenék. Most viszont hallgatva a magyarázatát, azért egy mosoly megül az arcomon és még a szemöldököm is feljebb szökken, amiért ilyen dolgokat mond. Soha korábban nem mondott efféle dolgokat így most tök furán érzem magam, de láthatóan ő sokkal jobban zavarban van, mint én.
- Tudom Dávid, nem is kell magyarázkodnod - mosolyogva érintem meg a kezét, hogy leállítsam, tényleg nem szükséges többet mondania. Az pedig, hogy lennék-e újra a gyakornoka, nem kérdés, hisz tényleg sokat tanultam tőle és továbbra is szeretnék. Örülök is neki, hogy ő hozta szóba, mert én nem akartam kuncsorogni nála. Az viszont meglep, hogy magához ölel, ilyen sem volt még, egy pillanatra talán le is fagyok, de aztán magamhoz ölelem a Dokit barátian, persze ekkor nyit be Eszti, aki teljesen mindent is félreért. Jó, az igazság az, hogy ő azért sok mindent tud rólam, így arról is tud, amikor beleestem a Dokiba, amiből aztán rosszul jöttem ki. Na de csak nem gondolja, hogy nem avattam volna be, ha bármi is történt volna velem mostanában.  
- Áh, dehogy. Megbeszéltük, hogy hova megyünk, szóval szerintem vagy kint megvár, vagy a pub-ban futunk majd össze - s ahogy ezt kimondom, pittyen is mágikus készülékem, rápillantok, Eszti írt pár sort. Mosolyogva pötyögök neki vissza, hogy ott tali. - Már miért is ne? Nincs abban semmi rossz, ha megiszunk valamit, nem igaz Doki? - nevetve bököm vállon a vállammal, közben kapom is fel a dzsekimet és a táskámat. - Akkor induljunk, menet közben pedig elmesélheted hogy mi a helyzet a rendelőddel. Úgy emlékszem, hogy odahaza kezdtél kialakítani egyet, vagy már meg is nyitottad? - érdeklődtem, fél év az csak fél év, annyi idő alatt rengeteg minden történhet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elnevetem a végén magam, sőt még én is elpirulok, hogy megosztottam vele ezt a gondolatot, de talán ennyi még belefér, az meg sosem baj, ha tudja, hogy szimpatikus. - Jó, ez igaz, akár le is vehetted - bólintok egyetértően, sokan talán folyamodnak ilyen trükkhöz is, viszont Attila hamar bevallja, hogy bizony még sosem volt házas, tehát most sem az, amitől egy kicsit meg is könnyebbülök. Azért az nem lenne szép, ha kiderülne, hogy házas, mert alapból házas emberrel nem is ültem volna le randizni. - Azon mondjuk sosem késő változtatni, persze időtől is függ és beosztástól - mert aki sokat dolgozik, annak jóval kevesebb ideje jut rá, vagy nagyon későn megy az edzőterembe. Még én is elhanyagoltam mostanában, mióta beindult az Ispotályban a gyakorlat. Mikor közelebb hajol, egy kicsit érzem azért, hogy zavarba hoz, de mosolyogva, kíváncsian figyelek, hogy milyen elemzésre jut.
- Többé-kevésbé jól eltaláltad - nevetem el magam, bár azért nem minden napom ilyen vidám, főleg, amikor az öcsém miatt aggodalmaskodom. Nyilván ez mondjuk ezen a randin úgy sem fog kiderülni, de a negatívumokat amúgy is jóval később tapasztalja meg mindenki. A sörös poharam félig még tele, de ez nem azért van, mert nem ízlene a sör, inkább csak azért, mert tudom, hogy hamar a fejembe száll és nem szeretnék hamar beszédülni, ha már ilyen jó a társaság. Közben a téma átterelődik a munkánkra, bár még mindig nem tudom pontosan, hogy mivel is foglalkozik, egyelőre elég sejtelmesen nyilatkozik erről, de én meg nem akarom faggatni, talán idővel majd úgyis elárulja. - Akkor tényleg jókor váltottál, a kiégést jobb elkerülni - bólintok, olvastam erről tanulmányokat a szabadidőmben. Eszembe is jut az egyik Ispotályos doki, akire elég volt ránézni, látszott rajta, hogy mennyire nem találja már a helyét a gyógyításban. - Hogyhogy ilyenkor? - kérdezek vissza egy kis mosollyal, talán most először nem értem úgy a kérdést, persze, így visszagondolva, már az is furcsa volt, hogy kétszer is megjegyezte, mennyire fiatalosnak tűnök. - Az meglehet, huszonkettő vagyok, szerintem épp időben kezdtem a tanulmányokat. Jó, van egy fiú az egyetemen, aki már végzős, pedig velem egyidős, na de ő egy zseni és szerintem nagyon korán kezdte - jegyzem meg nevetve, de sajnos én nem vagyok az, csak egy mezei gyógyító tanonc, akinek minden vágya, hogy egy napon gyógyítóként mentsen életeket. - Miért, Te mennyinek gondoltál? - kérdezek vissza, hagyva a zenét, mert most azért egy kicsit engem is elgondolkodtatott. Merlinre, tán csak nem hiszi, hogy negyven plusszos vagyok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Le fogom ellenőrizni - mosolyodom el a kacsintásra, kezdem úgy érezni, hogy tényleg meg van az összhang kettőnk között és ez még egy remek randi is lehet. Igazán jól eldiskurálunk sok mindenről, személyiségekről, az övéről, az enyémről, és a munkánkról is, tényleg jól elvagyunk, nem is tűnik fel az idő múlása, ám valahogy kilyukadunk a koromnál és úgy tűnik, hogy Attila igen csak meglepődik. Ezen pedig én lepődöm meg, kissé értetlenül is ráncolom a homlokom, hogy most mégis mi a baj. - Milyen félreértés? - nem igazán értem, hogy mire is céloz, csak azt látom, hogy előhúzza a telefonját és szorgosan böngészi. Addig is, míg ő valamit keres, én kiiszom a sörömet, s már épp lendíteném a kezem, hogy rendeljek még egy pohárral, amikor is elém tolja a készüléket. Keresem, hogy mi lehet a gond, hisz a profilomat mutatja, ott a keresztnevem, meg egy hiteles kép is rólam, sőt, még a hobbijaimat is felsoroltam. Utána akad csak meg a pillantásom a koromon. - Mi? - láthatja rajtam, hogy én is meglepődöm, aztán rápillantok, úgy tűnik, mintha csalódott lenne, sőt egy kicsit még számonkérő is a hangja. - De én huszonkettő vagyok. Ez…- sóhajtok egyet, ahogy nyújtom vissza a készüléket. - Gyorsan regisztráltam be, és ezek szerint elírtam. Huszonkettő vagyok Attila. Emlékeim szerint nem is beszéltünk arról, hány éves vagyok, ha szóba kerül, biztosan az igazat mondom. Sajnálom, hogy ez megtévesztett - teljesen őszinte vagyok vele, és most ő láthatja, hogy kissé csalódott vagyok, mert úgy tűnik, hogy problémája van a korommal. Persze, miért is gondoltam azt, hogy egy ilyen normális pasi épp velem akarna szóba állni? - Hát…ez a csúf igazság, még nincs nyanyabugyim - sóhajtok, próbálom viccel elütni a dolgot, de őszintén, nem tudom, hogy most ezután folytatódik-e az esténk, ugyanis nagyon úgy néz ki Attila, mint aki nem örül.
- Látom, hogy csalódott vagy. Ennyire zavar a korom? - kérdezek rá végül, hogy megtörjem a csendet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Nem voltam jó idegállapotban, amikor érkezett Eszti hívása, hogy legyek szíves helyette bemenni éjszakásnak, mert nagyon nincs jól. Talán le kellett volna mondanom, de mégis csak bevállaltam, ha már egy barát kér szívességet. Utólag persze megbántam, mert semmi nem úgy sikerült, ahogy akartam, nem tudtam odakoncentrálni a feladataimra úgy, ahogyan máskor és ezt a Doki is észrevette. Nem egyszer rám is szólt, teljes joggal, de ott és abban a percben inkább csak még jobban felidegesített. És ha ez nem lenne elég, még egy beteget is elveszítettünk. Duplán traumatikus volt ez a nap, hiába léptem ki a friss levegőre, hogy rendezzem a légvételeim és kicsit megnyugodjak, ez nem sikerült. Jó lenne aludni, távol ettől a nyüzsgéstől. Éppen befelé sétálok, hisz lassan lejár a munkaidőm is, amikor megpillantom Dokit, kezében két bögrével, amiből az egyiket felém nyújtja. Ezt szokta csinálni, mindig hoz nekem valamit, csak épp nem tudom, hogy most mivel is érdemeltem ki, mikor lényegében mindent elszúrtam. - Köszönöm - elveszem a bögrét, de egyben egy sóhaj is kiszökik belőlem, még csak nem is kívánom a kakaót. - Doki - ahogy megszólítom, a nyakam is megmasszírozom közben szabad kezemmel, mert érzem, hogy feszült vagyok.
- Lehetne, hogy pár napig valaki más legyen helyettem? Jövő héten bepótolom, csak kéne egy kis nyugi - nem szoktam tőle kérni, de most úgy érzem, erre lenne szükségem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Ha szerencsém van, akkor lesz oly rendes, hogy mindenféle kérdés és vizsgálat nélkül ad nekem néhány szabadnapot. Ő is láthatja, hogy olyan vagyok, mint egy aszott mosogatórongy a csap szélén. Csak aludni lenne kedvem, de ahhoz nagyon. A kakaó azért jól esik, bele is kortyolok a forró italba, s míg ezzel foglalkozom, Doki már mögöttem áll. Furcsa egy kicsit, de végül is, engedem, hogy megmasszírozza azt a részt, rám is fér, biztosan Ő is érzi a görcsöket. - A legjobb, persze. Ennyi hibát más gyakornok nem vét - sóhajtok is egyet, aztán kibújva ujjai alól, felé fordulok. Van bennem némi bizonytalanság, hisz miért is épp a Dokinak mondanám el? Legutóbb személyes dolgokat a bálon osztottam meg vele, és annak is mi lett a vége.
- Én csak…- megrázom a fejem, de aztán nem tudom tovább magamban tartani, túl sok a feszültség és az érzelem, így el is sírom magam, miközben mellkasára hajtom a fejem, hogy könnyeimmel áztassam el a köpenyét. A pillanat viszont nem tart sokáig, ugyanis épp ekkor sétál arra az egyik osztályvezető, én meg sietve húzódom el és törlöm köpenyem ujjába a szemeimet, még el is fordulok, hogy ne legyen mit nézni, a konferencia után nem csodálnám, ha megint valami hülye pletyka keringene ettől a perctől fogva. - Ne haragudj - pillantok fel Dokira, majd kakaóval a kezemben a közeli padhoz lépek és letelepszem rá, fejemet hátra hajtom és próbálok egy kicsit megnyugodni. - Ma az egyik barátom nagyon máshogy viselkedett Velem és erőszakos is volt velem, ijesztő. Olyat csinált, amit nem akartam és ha nem jön oda az a pincérlány, akkor nem is tudom…- kezdek bele, majd Dávidra pillantok. - Nem tudom, mi ütött belé. Én lennék a hibás? Tényleg?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Igazán csalódott lettem, nem is azért, mert szemfüles volt és kiszúrt egy bakit az adatlapomon, hanem azért, mert nagyon érződött az, hogy neki igen is számít a kor. Nekem kevésbé számított, hisz sokkal fontosabbnak tartottam azt, hogy jól érezzem magam vele és legyen meg az összhang, ez pedig megvolt. - Igen, jobb - sóhajtva bólintottam a szavaira, de nehéz volt csak úgy útnak engedni, épp most, mikor már igazán kezdte felkelteni az érdeklődésem.
- Ez az átkozott adatlap - újabb sóhajjal, halovány mosollyal pillantottam rá, nekünk ez eddig tartott. - Köszönöm, Neked is! - mosolyogva köszöntem el tőle, aztán szomorúan távoztam. Már elhagytam a szórakozóhelyet, amikor eszembe jutott az, hogy attól még barátok lehetnénk, hisz tényleg jókat beszélgettünk. Emiatt viszont már nem fordultam vissza, a sors úgyis újra az utamba sodorja majd, ha dolgunk lenne egymással. Lépteimet sietősre vettem, hogy mielőbb elérjem a hazafelé tartó hopp járatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Tudom - sóhajtom, bár akárhányszor is beszéljük át, hogy ez együtt jár a munkánkkal, egy emberi élet elvesztését mindig nehéz feldolgozni. Talán soha nem fogok hozzászokni, de meg kell tanulnom kezelni ezeket a helyzeteket. S ha nagyon mélyponton vagyok, akkor majd emlékeztetem magam arra, hogy milyen sok ember életét mentjük meg. Persze, most egész más dolgok terhelnek, először nem is voltam benne  biztos, hogy el kellene mondanom, de végül csak megosztom a Dokival, hogy mi az, ami ennyire aggaszt. Sikerül kiöntenem neki a lelkem, jól is esik, azon pedig haloványan elmosolyodom, amit a végén Dávid mond. - Megnézném azt - felelem halk mosollyal, de még nem könnyebbültem meg igazán, sóhajtok egyet. - Mi nagyon jó barátok voltunk, sokáig. Ő volt az egyik legrendesebb srác a környezetemben. Egy évvel ezelőtt, épp Karácsony környékén kicsit közelebb kerültünk egymáshoz, de nem jöttünk össze és aztán annyi minden történt, a suli, a vérszerinti apám felbukkanása és Erik zűrös dolgai. Távolabb kerültem tőlük, de aztán úgy tűnt, hogy Dáviddal sikerült megbeszélnünk. Viszont most legutóbb teljesen kifordult magából, mintha nem is ismerném. Erőszakosan megcsókolt és ha nem lép oda az egyik pincérnő, akkor nem is tudom, hogy mi lett volna. Azt hiszem, többet érez irántam…de ez ok lehet erre a viselkedésre? Ez szerinted normális? - kérdően pillantok Dokira, mint aki már sokat tapasztalt az élettől. Ő mégis csak férfi, biztosan érték már csalódások, szóval csak van valami ésszerű magyarázata.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Misi távozása mindannyiunkat felkavart, arról nem is beszélve, hogy Dorián lépett a helyére. Stephen szólt nekünk róla, velünk is megbeszélte és bár mondhattam volna nemet, nem vezérelhettek az önös érdekeim, csak azért, mert rosszul alakult a viszonyom a Jankovits srácokkal. A próbára elsőként érkeztem, általában ez nincs így, most viszont így alakult. A hangszerekhez nem nyúltam, azokkal a gazdáik majd foglalkoznak, viszont a kottaállványokat kipakoltam és kiraktam azon dalok szövegeit, amiket majd ma fogunk gyakorolni. Erre sokaknak nincs szükség, de nekem kifejezetten sokat segít. Miután végeztem, épp az egyik mikrofonkábelt kezdtem kibogozni, mikor meghallottam az ajtó kattanását, s ahogy felkaptam a pillantásom, észre is vettem Doriánt. Azon nyomban éreztem a bennem szétterjedő feszültséget, mely részben neki szólt, részben meg attól féltem, hogy mögötte majd Dávid is felbukkan. Ha mindent megbeszélnek, akkor Dávid biztosan elmesélte a kávézós esetünket, s ki tudja, lehet, hogy engem állított be a gonosz boszorkánynak. Nem lepne meg. - Szia - préselem ki magamból a szavakat, melyek most olyan nehezen jönnek elő. Nem gondoltam, hogy ez ennyire nehéz lesz, de továbbra is érzem magamban a feszültséget, s akkor sem nyugszom meg, mikor látom már, hogy egyedül érkezett. Dávidnak hűlt helye sincs, hála az égnek. Egy ideig még bogozom tovább a mikrofon zsinórjait, de folyamatosan kattognak a gondolataim és nem tudok úgy meglenni vele egy légtérben, hogy ne váltsunk pár szót. Ez így ugyanis nem fog menni. Ez eddig egy családias kis közeg volt, most viszont úgy érzem, mintha Stephen farkast engedett volna a tyúkólba. Dorián felé sandítok, s azon gondolkodom, hogy vajon ő is annyira agresszív lenne, mint Dávid? Lehet, hogy őt sem ismerem igazán? Zavaros gondolatok ezek, egyben nyugtalanítóak. Végül kipréselem magamból a levegőt, aztán felegyenesedek, s erőt véve magamon, közelebb sétálok hozzá. - Stephen mondta, hogy Te váltod Misit - szólítom meg végül a dobverőivel foglalatoskodó srácot, hátha felpillant rám. Aztán nem tudom, mit is mondjak. Egyrészt mai napig fáj, hogy úgy beszélt velem ott az egyetemen, másrészt akkor talán mindketten hevesen reagáltunk. S ha Dávid múltkor nem lett volna annyira erőszakos, akkor talán én magam hoznám szóba, hogy vessük el a csatabárdot. Így viszont nem tudom, hogy mi rejlik a kék tekintet mögött. Nem tudom, hogyan is bízhatnék meg Doriánban, miközben életem egyik legnagyobb csalódását épp a testvére okozta? - Tudom, hogy már nem vagyunk jóban, de ha lehet, tovább léphetnénk a történteken? Nekem fontos ez a zenekar és a fiúk, ez eddig egy kis családként működött és nem akarom, hogy bármi gondunk is van, az rajtuk csapódjon le - kezdek végül bele, mert úgy érzem, muszáj erről is beszélni, hisz nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Tényleg fehér zászlóval közelítettem felé, minden neheztelésem ellenére igyekeztem elnyomni azokat a rossz érzéseket, melyeket legutóbb keltett bennem. Csúnyán beszélt velem, és elítélt, ráadásul meggyanúsított, hogy csak felhasználtam a testvérét. Pedig gőze sincs róla, hogy mi történt. Ahogy valószínűleg arról sem számolt neki be Dávid, hogy legutóbb hogy bánt velem. Nehezemre esik magamban tartani, főleg, amikor olyan flegma stílusban reagál, de erőt veszek magamon, leginkább a csapatért. Szegény Stephnek és Armandnak épp elég volt a múltkori incidens, vagy az, hogy Misi kilépett közülünk, nem hiányzik a nyakukba még két marakodó ember. Összepréselt ajkaimon engedek, amint kimondja végülis azt, amiért ideléptem hozzá. Legalább ebben egyetért velem. - Rendben - biccentek, ennyiben is hagynám a dolgot, Dorián viszont folytatja. Mintha nekem olyan nagy kedvem lett volna bármiről is beszélni ilyen stílusban.
- Megfelel - biccentek, inkább megtartom a véleményem, mert nincs kedvem belemenni egy újabb vitába. Csak mertem remélni, hogy ha már volt annyi esze, hogy egy olyan bandába lép be dobolni, amiről tudja jól, hogy én is a része vagyok, akkor már valamelyest megbékélt. De úgy tűnik, hogy nem. Sarkon is fordulok, és visszasétálok a kottáimhoz, azokat pakolászom, de egy ideje már sok a feszültség, nem is érzem túl jól magam, jó lenne inni egy kis vizet, de miközben a kupakkal küszködök, hirtelen elsötétedik előttem minden és elterülök a földön a székek között.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Túl sok volt a stressz mostanában, a jövés-menés, a zargató, a Dáviddal történtek és az Ispotályos gyakorlat, nem beszélve a vizsgákat. Feltehetően ez, és hogy aznap alig ettem valamit, sodort el az ájulás szintjére. Nem Doriánnak szólt, lenne fontosabb dolgom is annál, mint hogy őt előadásokkal szórakoztassam. Egyszerűen csak megtörtént, s nem tudom, hogy hány másodpercig tarthatott, míg nem voltam magamnál, már csak arra eszméltem, hogy vizet fröcskölnek az arcomba. Némi pislogás és zavartság közben feltűnt fölöttem Dorián, kissé még a homlokom is összeráncoltam. - Mi történt? - ilyenkor az embernek fogalma sincs arról, hogy elájult volna, így én sem értettem, hogy miért is áll fölöttem, azt viszont éreztem, hogy a fejem nyom, mintha egy tálat húztak volna rá, a tarkom meg bizsereg. Feljebb is tornáztam magam ültömben és újra rápillantottam. - Kösz, azt hiszem hazamegyek. Megmondod a srácoknak, hogy ma nem veszek részt a próbán? - fel is egyenesedtem a székről, tarkómat masszíroztam az ujjaimmal, s közben már a táskámat kerestem, hogy hová is raktam le. Egy próbát nélkülem is kibírnak, nekem meg szükségem van pihenésre.