Várffy Altea Katalin Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
bambiraptor RPG hsz: 118 Összes hsz: 142
|
DettiNéhány örökkévalóságnak tetsző pillanat múlva visszakapja a pálcáját, s megkönnyebbül - mégis, mogorva elégedettséget próbál sugározni, miközben elteszi, "ugye én megmondtam", mint az anyja szokta szótlan prezentálni. Kár, hogy ülve nehezebb, mert nem teheti csípőre a kezét. Kortyol egy jóízűt - vagy legalábbis próbál - a söréből, szusszanva, mint akit megnyugtat az ismerős ital, de éppencsak sikerül nem grimaszolnia. A szag, ami megcsapja, olyan, akár egy padláson penészedő könyv lapjaié, ami erőst rányomja a bélyegét az ízre. Könnybe lábad a szeme, mert édesre számított, de minden erejével próbálja csalódottságát palástolni. Biztos... szokni kell! Mint a bort, ezt is csak az tudja értékelni, akinek fejlett az ízlése. Na, még egy kortyot... Persze, a szomszédja képtelen befogni, újrakezdi a károgást és Alti a kelleténél egy árnyalattal nagyobb lendülettel csapja le a poharát - a mézsör kiloccsan, ő pedig túl hirtelen próbálja elrántani a kezét az útból, még többet lötykölve ki. Hiába ugrik le a bárszékről, a pultról már ráfolyt egy adag és a karján is folyik lefelé a cucc. Egy pillanat alatt lesz paprikavörös. - Hogy kuszma egye a máját, tényleg semmi jobb szórakozása nincs, mint mások dolgába ütni a horgos orrát?! Vagy kínozza az öregkori kényszeresség?- háborodik fel, mert szereti ezt a ruhát! ÉS most úgy fog bűzleni, mint amit most rángatott ki egy padlásszörny szájából! - Banya,- sziszegi, miközben elrobog a WC felé, hogy rendbetegye magát.
|
|
|
|
Várffy Altea Katalin Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
bambiraptor RPG hsz: 118 Összes hsz: 142
|
Sig és Sadie - Hé! A csoki nem bántott senkit!- veszi kacarászva védelmébe szegény bonbonokat. Pont olyan ártatlan szemtanúi ennek a tragikus estének, mint a muffinok, amikből kiválaszt egy teljesen csálét. Egy kicsit mereng az illatán, az édes, fűszeres, sütőtökös aromán, amit gyerekkora óta az iskolai évkezdésekkel köt össze, aztán beleharap. Éhesnek már végképp nem éhes, szóval rágcsálóra emlékeztető módon majszolgatja, lenyalva az ujjára kenődött fahéjas krémet. Közben úgy fest, újabb veszteségeket szenvednek. - Csórik...- guggol le melléjük, mintha nem az egyik bajtársuk arcát falatozná épp. - Életük egyetlen célját se töltötték be,- jelenti ki komolyan, majd előhúzza a pálcáját és méltóságteljes mozdulattal eltünteti a tetemeket. Aztán a következő pillanatban már Sig javaslatára ugrik. - Jó! Hfva tfttdm,- a szájába fogja a muffint, hogy mindkét kete szabad legyen, mert szükséges a szütyőjében való turkáláshoz. Mondjuk valszeg nem a legcélszerűbb egy ilyen bizonyítékot magánál tartani, de ha választania kell, hogy egy házimanó találja-e meg véletlenül vagy ez, akkor az utóbbira voksol. Elégedetten a magasba tartja az összehajtott mesterművet, mielőtt átnyújtaná valamelyik lánynak. - Nem szeretném az időmet rá pazarolni,- közli aztán, amint ismét képes az artikulált beszédre, - inkáááább... csapjunk Signek szülinapot!
|
|
|
|
Várffy Altea Katalin Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
bambiraptor RPG hsz: 118 Összes hsz: 142
|
Sig és Sadie- Ahw. Kérsz rá főzetet?- együttérző, bociszemes szomorúság ül az arcára, ami komikus hatást kelt a lemészárolt muffinnal a kezében. Ugyanakkor a hasfájás-gyomorégés kombóra remek megoldásokat ismer, mint minden rendszeres gyógyszerszedő - A régi Edictum is ugyanolyan szennylap volt?- kérdezi, mert most fogalmazódik meg benne a kérdés, miért is tartotta meg valaki az iskolaújságot. Minden szentimentalitás mellett kicsit túlzásnak tűnik egy egész gyűjteményt őrizgetni belőle. - A futóféregnyál olcsóbb és literszám kapható,- mutat rá egy nagy sóhajjal, mert ha már okvetlenül foglalkozni akarnak az ötlettel, akkor olyan kivitelezést javasolna, ami nem kerül egy fél vagyonba. - A tizenhét akkor is tizenhét!- erősködik, mert - szerencséjére - idén nem igazán nézegette a friss tanárokat, így Dettivel sem szembesült. Még. - Jár neked egy rendes ünneplés!- trappol oda Sighez, mert ölelgethetnékje van, és ő az ideális alany hozzá. A lány vállai köré fonja a karjait, megszottyongatva, mert mindig jó illatú, mint most is... Uh-oh, esik aztán le Katinak, hogy már az előbb, a muffinoknál is érzett illatokat. Elmúlt a bájitala hatása, ami normál esetben rossz hír lenne, korai exodusukat tekintve azonban nem veszi körbe több tucat tini és Vörös-tengernyi kaja. Akad ellenben egy Sadie. Egy picit összeszűkül a szeme, aztán nekilendül, hogy becserkéssze. - Sadieee! Ssszerinted...- sompolyog oda mellé, először csak az egyik karját vetve át annak vállán, hogy bizalmasan kérhesse ki a véleményét, őszinte lelkesedéssel a szemében. - Mi lenne a legjobb buli?- Amennyiben nem könyöklik orrba vagy hajtják el teljesen egyértelműen, a másik karjával is megkapaszkodik Sadieben. Kíváncsi arra az enyhe parfümre, amit visel.
|
|
|
|
Várffy Altea Katalin Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
bambiraptor RPG hsz: 118 Összes hsz: 142
|
LyányokKatinak a legkevésbé sem tűnik fel, hogy Sadie megnyilvánulása eltér az megszokottól - teljesen lefoglalja, hogy nem rázták- vagy hámozták le, szóval most épp boldogan lépdel a prefekta oldalán. - Hmm, az enyém ánizsos. Deee tudok főzni!- fogalma nincs, mi az a gumibogyó, de bármi is legyen, biztos beszerezhető. A legtöbb bogyós növény simán jó ízesítésnek, ha nem magas a savtartalma. De mindegy. Majd ha visszaér a körletbe, ráér ezen rágódni, most fontosabb dolgok várnak megvitatásra. - Ünneplés címén nem éppen...- pislog Sigre, s bár alapvetően elengedné, mert mégis a szőke az ünnepelt, Berci nevétől azonnal pávatollakat és -rikácsolást kezd lelki szemeivel látni, amitől megmakacsolja magát. - Nagyon szívesen wellneszezek veled, de ez a szülinapod. Tuti nem akarsz valami... emlékezetesebbet?- néz rá őzikeszemekkel, pilláit meg-megrebegtetve. Alapjáraton is csicsergős, most viszont egyre hiperaktívabb állatka benyomását kelti, - Ni-niiincs? Akkor írjunk egyet! Tizenhét dolgot, amit tizenhét évesen szeretnél!- lelkesedik fel, szabad kezével hadonászva gesztikulál mellé, hogy Sigridet biztassa. A nehezen kinyögött lehetőség aztán azonnal feldobja, aprót szökell a lelkesedéstől. - Jó! Valami enyhébb koktél? A pubban van vizipipa is, vagy ott van a Budanekeresdi Máguscsárda!- a bogolyfalvi másik helyet azóta is úgy kerüli, mint a pestist; jelenleg nem hajlandó tudomást venni a létezéséről.
|
|
|
|
Várffy Altea Katalin Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
bambiraptor RPG hsz: 118 Összes hsz: 142
|
Sig és SadieNem igazán érti, Sadie miért próbálja lerázni - úgy dönt, alighanem szüksége lenne a kezére, ezért átpenderedik a másik oldalára, hogy az átellenes karjába kapaszkodjon. Felmosolyog rá, mint aki büszke a találékonyságára, mert így nem kell elengednie, de Sadie varázsolhat vagy orrot fújthat, vagy amit akart. - Azok olyan cukik!- Sig mondatára reagál, a cukiagressziótól megszorongatva Sadie karját. - ÚGY meggyömöszölném őket mindig,- van a hangjában egy kis morgásszerű, amint prezentálja ezt. Sose lehetett állatkája, pedig szereti őket. Már épp nyitná a száját, hogy tiltakozzon a krónikák ellen - azokba nem szoktak még képeket se rakni, rosszabbak, mint az Edi - amikor a következő opcióra viszont felragyog az arca. - Jó! Kivé akarsz változni?- kérdezi, nem is pislogva a gondolatra, hogy - potenciálisan - el kell majd lopniuk valaki azonosságát. Kihívás! Móka! Izgalom! Lelkesen bólogat a szalamantoni programra, Sig nagyszüleire, a közös nyár gondolatára, mindenre. - Még nem. Szóval mehetünk akár mindkettőbe!- ragadja el a hév, mert Signek szülinapja lesz, és ők hárman jól megünneplik, és és -...szereznünk kell neked egy übercsini rucit! Sadie,- az őzikeszemek elszántságtól égnek. - Segítened kell.
|
|
|
|
Várffy Altea Katalin Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
bambiraptor RPG hsz: 118 Összes hsz: 142
|
Signegyedik elejénEgy, a legközelebbi tanteremből odalebegtetett padon szélein ücsörögnek a bagolyház bejáratától nem messze. Kettejük között az Edictum néhány száma van kiteregetve, amiből itt is, ott is kivágott kockák hiányoznak. Akad még két pohár, némi kekszmorzsa és írószerek, az üres pergamen szélén pedig sorakoznak a hiányzó újságdarabkák: az iskola valamennyi férfi tanárának mozgó fotói. -Hát ez ritka előnytelen lett, ughhh- fordítja oda Kati a legújabb szerzeményét Schnelsenről, akinek hatalmas sasorra a fotó jelentős részé kitölti. Aztán ismét megnézi, viszolygó arccal motyogva valamit a fényképész képességeiről, vagy inkább azok hiányáról. -Ennél még a Valuskát is jobban sikerült lekapni... Förtelem,- ejti a képet a többi mellé, valahova a sor legvégére tolva, Nagy messziről csillogó, tar feje búbja mellé.
|
|
|
|
Várffy Altea Katalin Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
bambiraptor RPG hsz: 118 Összes hsz: 142
|
Sig-Aaa...Az a bodros, kék szemű?- találgatja, mert a hoppanálás olyannyira nem szerepelt a prioritásai közt, hogy el is felejtette, hogy jelentkezhetne rá. Az évnyitóról meg egyik-másik vacsoráról dereng az arc, aztán a fotóra pillantva hümmög. Elhanyagolható veszteségként könyveli el a dolgot - neki annyira nem tetszik, de ízlésről nem illik vitát nyitni. - Nem állítom, hogy Vézéerr elviselhetőbb lenne, ha meleg lenne,- kanyarodnak el gondolatai egy pillanatra, miközben szarvakat és bajuszt firkál unokabátyja fényképére, hanyagul félredobva a - vágás helyett - kitépett darabkát. - De legalább nem fenyegetne, hogy megnősül és klónokat gyárt magából...- füstölög, mert egyszer rémálmodott azzal, hogy Várffy-Zoller egypetéjű hármasikreket kellett pesztrálnia, akik egytől-egyig úgy néztek ki, mint egy miniatűr, díszöltönyös, pökhendi Lóbelt. - Hát ha a cukiság szempont, akkor inkább a sámánisztikát venném fel. Csak persze nincs mosolyogós képe! A fele banda olyan arcot vág, mintha büntetésből fotózkodna,- dohog, pedig akkor a legelragadóbb egy sármos úriember, ha úgy merlinigazából rámosolyog szíve hölgyére. Attól elgyengül a térd és... aztán kiderül, hogy persze gyereke van.
|
|
|
|
Várffy Altea Katalin Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
bambiraptor RPG hsz: 118 Összes hsz: 142
|
Sig- Nyugodtan lehetsz őszinte,- áll meg, jelentőségteljes pillantást vetve Sigridre, miközben mosoly bújkál a szája sarkában. Nem kell itt finomkodni, Robi egy hólyag, és sajnos nem elég jóképű hozzá, hogy elnézze neki. Hollónál ciccent egyet, aztán rájön, hogy az ifj. kiadásról van szó. Összevonja a szemöldökét, aztán biccent, mert vééégülis, a mosolya tényleg jó. - Navines?- akad meg, mert Oshiro tanítja a csillagászatot, nem? Aztán az elnyújtott hangból rájön, hogy a másik sárga házvezetőre gondol Sigrid, amit... hirtelenjében nem tud hova tenni. Az ő asszociációja a férfire, hogy túl sokszor kapott kis híján szívrohamot a váratlan megjelenésétől, szóval sosem akarta különösebben megnézni. - Hmmm... Elvileg tanított valaha. Elnézést,- lecsusszan a pad széléről, odapenderülve az egyik közeli portré elé és udvariasan megkocogtatja a keretét. - Kegyed tudja esetleg, mikor és mit tanított Selwyn professzor?- a cuki hangját használja, mert az arckép egy középkorú boszorkáé, aki kicsit ellágyul a megszólításra. - Melyik, bogárkám? Áh, az idősebbik! Az Sötét varázslatokat, de van annak már vagy tíz éve is.- Kati megköszöni a segítséget, Sig felé tátogva hangtalanul a "tíz éve?!" részt. Egek... - Kikérhetjük az archívból a régi Edictumokat. Lehet, még diákkori képeket is találunk,- kuncog, amint feltornássza magát vissza a helyére. Kellene még egy kép Ambrózyról, aztán...- Ki hiányzik még?
|
|
|
|
Várffy Altea Katalin Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
bambiraptor RPG hsz: 118 Összes hsz: 142
|
Sig- Ráczhalmi? Hallanád, amit apámék mondanak róla!- kontrázik rá a dologra, mert az ügyeletes katasztrófa a régebbi aranyvérű családok körében elrettentő példaként jár körbe. - Azt hiszem, a megszólalásig szép a legjobb kifejezés,- jegyzi meg gonosz kis vigyorral, mert akármilyen szépek a szemei vagy jóvágású az arca, amint kinyitja a száját, az egésznek kaput. - Elég sokan, 'sszem. Egyszer végignéztem a trófeatermet. Vagyis... emlékszel arra, amikor VZR öszes képére bajszot bűvölt valaki?- néz jelentőségteljesen (és picit feszengve, abból kiindulva, amint a blúza ujját gyűrögeti) Sigre. -Naszóval akkor egy csomóaknak kiszúrtam a nevét.- A portrék jelenlétében ennél nyíltabban nem mer nyilatkozni, ha már Laci derekasan tartja a száját. - Zámborinak fantasztikus a...hátsó nézete,- bukik ki belőle, némi pír kíséretében, - de arról aligha találunk Edictum képet...- Ellenben a mineralopatomókusról valszeg lesz, ha elég sokáig túr, mert rémlik neki. Vad lapozgatást követően odarakja Agnes elé a kérdéses számot. - Foggalmam sincs, én se. Amilyen a színvonal, nem láttam értelmét. Anyáék elkezdtek fenyegetni, hogy átiratnak, de mindig azzal érvelek, hogy nekem csak egy papír kell. De... nem tudom, mi lesz, ha nem jön be a bájitalkészítés,- néz le maga elé, megfeledkezve a eddigiekről. Pedig pont azért kezdtek bele, hogy eltereljék a figyelmét, erre paff, már megint itt szorong
|
|
|
|
Várffy Altea Katalin Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
bambiraptor RPG hsz: 118 Összes hsz: 142
|
Sig- Pfff, de ő csak dekornak tartaná,- forgatja a szemét, mert nyílt már alkalma megfigyelni a srácot és az öltözködését. Elég árulkodó, hogy ne éljen durvább kifejezéssel. - - De,- biggyeszti le a száját, - az volt, amikor a gólyák…- nem kell befejeznie a mondatot, hogy Sig értse, arra az incidensre gondol, ami mostanra elhalványult valamelyest. Ettől még mindig feszülten megrázza a kézfejét, nevetésbe fulladva fújtatva egyet, mert csodával határos módon nem átkozott meg senkit, de a késztetés… sosem múlt el teljesen. - Várnait és Farkasházyt biztosan… szerintem valamelyik Selwynt is, a krípibbet talán,- hümmög, mert a tablókat bogarászva rá kellett jönnie, hogy nem mindig egyértelmű a fiatalkori képekből rokonok esetén, melyik kicsoda. – Tudtad, hogy a suli rendezett valaha Trimágus tusát is?- fűzi hozzá, mert ez őszintén meglepte. Nem a diákok kimagasló érdemeiről hires a tanoda, bár talán a bájitaltan ilyen téren kivétel. - Ez… lehet hogy, sőt… biztos, hogy beképzeltség,- enyhe pír kezd terjengeni az arcán, mert hangosan még sosem ismerte el mindezt,- de én ki akarok tűnni. Van tehetségem hozzá,- lóbálja a lábát, elfehéredő ujjakkal szorítva a pad szélét,- de hogy elég-e? Nem bírnám, hogy egy laborban főzzem a megrendeléseket, a tanítás kész rémálomnak tűnik… Már negyedikes vagyok, most először neveztem saját bájitallal és…- elharapja a mondatot, az also ajkát harapdálva. Lehet, hogy full feleslegesen csöveznek itt, az eredményhirdetést hozó bagolyra várva, ám megint kezd sápadni és nehezen ül egy helyben.
|
|
|
|
Várffy Altea Katalin Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
bambiraptor RPG hsz: 118 Összes hsz: 142
|
SigCsillogó szemekkel figyeli, amint Agnes a kacagását próbálja visszafojtani, egy kicsit sajnálva, hogy nem engedheti szabadjára - egész kipirodosik az arca az erőlködéstől, de ilyenkor eltűnnek az aggodalom apró gyűrődései. Sosem mondaná neki szemtől-szembe, mert iszonyatos bunkóság, ám titkon azt gondolja, többet kellene mosolyognia. Olyan jól áll neki! Meg jót is tenne, megérdemelné, hogy sokkal, sokkal többet nevessen. Akár egy hatalmas napraforgóföld, megmagyarázhatatlan nyár-érzés nézni. A pillanat elillan, de a melegségből megmarad egy kevés, amint Sig hirtelen analitikus üzemmódba kapcsol és jóformán lélegzetet sem véve sorolja, hogyan lehetne megoldani a helyzetet. A szorítása lazul, aztán egy ponton közelebb csusszan, mert szereti, hogy mindig, mindenhez van ötlete Agnesnek. Valahogy... megnyugtató. - Nincs. Nem is biztos, hogy van most értelme itt ülni,- mert hát attól, hogy ma kellene döntésnek születnie, a kiértesítés nem feltétlenül történik meg azonnal. Csak ő reméli, különben megint nem fog semmit aludni, s a gondolattól fáradtan Sig vállára hajtja a fejét pár pillanatra. Aztán felötlik benne valami. - Tudod,- néz fel egy fejjel magasabb barátjára, míg felegyenesedik - nagyon cuki, amikor ennyire komoly vagy. De nem várom, hogy megoldd, jó? Már az segít, hogy nem küldesz el a fenébe a nyígásommal.- Tudja, milyen aggódós, mennyire meg akar felelni mindenkinek, szóval nem fair, hogy stresszelje magát Alti miatt. - Úgy... zizgek, mintha pattogós cukorral lennék töltve,- dörzsöli aztán meg a saját karját, s ahogy maga elé nyújtja a kezét, finoman remeg.
|
|
|
|
Várffy Altea Katalin Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
bambiraptor RPG hsz: 118 Összes hsz: 142
|
Sig és Sadie- Úúúú,- búgja lelkesen az ötletre, mint egy éhes galamb, - tudok rá bájitalt. Szerzek receptet,- suttogja átszellemült arccal, mert ezt ő is kipróbálná. Mondjuk nem tuti, hogy pont a hálókörletben, mert ott nincs semmi érdekes, de valamiért meggyőződése, hogy sármos pasi lenne belőle. - Sadie? Csatlakozol?- mert ha már lúd, legyen kövér! Esetleg megtréfálhatnák Theodoret, aki sosem tudja majd azonosítani az elkövetőket. Kitalálhatnak titkos identitást meg mindent. - Kocsmatúra!- visszhangozza, talán egy iiicipici bizonytalanságal, valahol elméje leghátuljában. Egy Óvári épp elég egy életre. - Szeretnéd, hogy hívjunk még embereket?- kérdezi aztán, mert Sig az ünnepelt, és bármennyire is szeretné Alti kisajátítani, mégis az ő szülinapját ünneplik. Kati majdnem bárkivel hajlandó barátságosan viselkedni egy este erejéig, legalábbis most szent meggyőződése, hogy Sig kedvéért bármit. Szóval Sadiet is megölelgeti, amiért igent mond a kérésére, mert ők - így hárman együtt - legyőzhetetlenek. Úgy bizony! - Megvédünk! Magadtól is,- kuncogja aztán, bár lehet, ezt a felelősséget nem az ő vállára kellene helyezni, ha valóban inni szándékoznak. Jelenleg azonban az aggodalomnak árnyéka sem legyinti meg, magabiztosan karol bele most már Sigbe is, hogy a két lány között vadalma módjára vigyorova húzza őket.
|
|
|
|
Várffy Altea Katalin Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
bambiraptor RPG hsz: 118 Összes hsz: 142
|
SigEgész közel jár a valósághoz Agnes, mert Katinak ez most az első olyan "vizsgája", aminek az eredménye tényleg nyom a latban a szemében. Az összes többi tárgy - kevés kivétellel - unalmas vagy amint elhagyja az iskolát, érdektelen információ lesz. Persze, sose nézi le a jó tanulókat, de neki nem jutott elég ész ahhoz, hogy versenyezzen Siggel. Nem is akar. - Sokan. Túl temperamentumos vagyok anyám szerint, ami magyarra fordítva hisztis és nyafogós,- s ezzel a véleménnyel nincs egyedül, megkapta már párszor, hogy túl heves Rellonosnak, amire a szemét forgatja általában. Aki nem akarja, hogy megátkozzák, ne kekeckedjen feleslegesen. - Ajjjh, nem... nem azért mondtam! Nem kell bocsánatot kérned, csak... Ne érezd úgy, hogy a felelősséged, jó?- böki oldalba vállával, mert egyáltalán nem akarta, hogy a szőke rosszul érezze magát. Őszintén segíteni próbál, csak néha túlparázza a dolgot. - Még...még egy kicsit maradnék,- piszkálja cipője orrával a pad lábát, mert a zsibbadós érzés ellenére türelmetlen is. Maga sem tudja, miért ragaszkodik ehhez a helyhez, mintha itt a bagoly könnyebben megtalálná, csak mert a közelben térne nyugovóra. - Ragasszuk fel a képeket, aztán mehetünk,- adja be végül a derekát, mert Sig érvelése túl józan. Így legalább az Edictumok maradékát bedobhatják a baglyok alá szánt papírok közé és nem kell a legközelebbi kandallóig cipelni őket. - Még mindig nem hiszem el, hogy Rothman valahogy megfűzte a pszichológust,- esik pillantása az utolsó lapra, ami ezen a ponton csaknem ósdinak számít. - Meg azt se, hogy milyen kevés a női tanár,- füstölög magának, mert ha azokat akarnák rangsorolni, már réges-rég készen lettek volna, díszlecekkel, illusztrált ábrákkal együtt.
|
|
|
|
Várffy Altea Katalin Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
bambiraptor RPG hsz: 118 Összes hsz: 142
|
TheoAz üzenet váratlanul éri - valahogy megszokta, hogy a prefektusi gárda együtt mozdul ki. Vagy nem is az üzenet váratlan, hanem a meghívás furcsa, pedig teljesen normális, sőt, Ebony-mércével lazának hat. Mégis, miután lefürdik (mégse viheti magával az egésznapos bájitalfőzés összes szagát), sokáig válogat. Mennyire kellene kiöltöznie? Kell-e? Vagy csak beégetné magát? A végére annyira felbosszantja saját magát, hogy már dacból is valami kényelmes és lezser mellett dönt. A faluhoz vezető úton aztán ki kell lépnie alaposan, hogy odaérjen időre - mostanra már gyakorlott magabiztossággal csattog magassarkú csizmájában. Kipirultan, de egy oerccel nyolc után megérkezik, messziről integetve Theonak. - Szia!- kicsit pipiskedve megöleli, mert viszi a lendület, aztán arcán kaparászva próbálja elkapni azt a tincset, amiből pár szál a száját birizgálja. - Milyen napod volt?- kérdezi, bár talán meg kéne várni, hogy bent leüljenek vagy valami. De úgy erzi, muszáj beszélnie.
|
|
|
|