Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

- Nyugodtan lehetsz őszinte,- áll meg, jelentőségteljes pillantást vetve Sigridre, miközben mosoly bújkál a szája sarkában. Nem kell itt finomkodni, Robi egy hólyag, és sajnos nem elég jóképű hozzá, hogy elnézze neki. Hollónál ciccent egyet, aztán rájön, hogy az ifj. kiadásról van szó. Összevonja a szemöldökét, aztán biccent, mert vééégülis, a mosolya tényleg jó.
- Navines?- akad meg, mert Oshiro tanítja a csillagászatot, nem? Aztán az elnyújtott hangból rájön, hogy a másik sárga házvezetőre gondol Sigrid, amit... hirtelenjében nem tud hova tenni. Az ő asszociációja a férfire, hogy túl sokszor kapott kis híján szívrohamot a váratlan megjelenésétől, szóval sosem akarta különösebben megnézni.
- Hmmm... Elvileg tanított valaha. Elnézést,- lecsusszan a pad széléről, odapenderülve az egyik közeli portré elé és udvariasan megkocogtatja a keretét. - Kegyed tudja esetleg, mikor és mit tanított Selwyn professzor?- a cuki hangját használja, mert az arckép egy középkorú boszorkáé, aki kicsit ellágyul a megszólításra. - Melyik, bogárkám? Áh, az idősebbik! Az Sötét varázslatokat, de van annak már vagy tíz éve is.- Kati megköszöni a segítséget, Sig felé tátogva hangtalanul a "tíz éve?!" részt. Egek...
- Kikérhetjük az archívból a régi Edictumokat. Lehet, még diákkori képeket is találunk,- kuncog, amint feltornássza magát vissza a helyére. Kellene még egy kép Ambrózyról, aztán...- Ki hiányzik még?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

- Ráczhalmi? Hallanád, amit apámék mondanak róla!- kontrázik rá a dologra, mert az ügyeletes katasztrófa a régebbi aranyvérű családok körében elrettentő példaként jár körbe. - Azt hiszem, a megszólalásig szép a legjobb kifejezés,- jegyzi meg gonosz kis vigyorral, mert akármilyen szépek a szemei vagy jóvágású az arca, amint kinyitja a száját, az egésznek kaput.
- Elég sokan, 'sszem. Egyszer végignéztem a trófeatermet. Vagyis... emlékszel arra, amikor VZR öszes képére bajszot bűvölt valaki?- néz jelentőségteljesen (és picit feszengve, abból kiindulva, amint a blúza ujját gyűrögeti) Sigre. -Naszóval akkor egy csomóaknak kiszúrtam a nevét.- A portrék jelenlétében ennél nyíltabban nem mer nyilatkozni, ha már Laci derekasan tartja a száját.
- Zámborinak fantasztikus a...hátsó nézete,- bukik ki belőle, némi pír kíséretében, - de arról aligha találunk Edictum képet...- Ellenben a mineralopatomókusról valszeg lesz, ha elég sokáig túr, mert rémlik neki. Vad lapozgatást követően odarakja Agnes elé a kérdéses számot.
- Foggalmam sincs, én se. Amilyen a színvonal, nem láttam értelmét. Anyáék elkezdtek fenyegetni, hogy átiratnak, de mindig azzal érvelek, hogy nekem csak egy papír kell. De... nem tudom, mi lesz, ha nem jön be a bájitalkészítés,- néz le maga elé, megfeledkezve a eddigiekről. Pedig pont azért kezdtek bele, hogy eltereljék a figyelmét, erre paff, már megint itt szorong

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

- Pfff, de ő csak dekornak tartaná,- forgatja a szemét, mert nyílt már alkalma megfigyelni a srácot és az öltözködését. Elég árulkodó, hogy ne éljen durvább kifejezéssel. -
- De,- biggyeszti le a száját, - az volt, amikor a gólyák…- nem kell befejeznie a mondatot, hogy Sig értse, arra az incidensre gondol, ami mostanra elhalványult valamelyest. Ettől még mindig feszülten megrázza a kézfejét, nevetésbe fulladva fújtatva egyet, mert csodával határos módon nem átkozott meg senkit, de a késztetés… sosem múlt el teljesen.
- Várnait és Farkasházyt biztosan… szerintem valamelyik Selwynt is, a krípibbet talán,- hümmög, mert a tablókat bogarászva rá kellett jönnie, hogy nem mindig egyértelmű a fiatalkori képekből rokonok esetén, melyik kicsoda. – Tudtad, hogy a suli rendezett valaha Trimágus tusát is?- fűzi hozzá, mert ez őszintén meglepte. Nem a diákok kimagasló érdemeiről hires a tanoda, bár talán a bájitaltan ilyen téren kivétel.
- Ez… lehet hogy, sőt… biztos, hogy beképzeltség,- enyhe pír kezd terjengeni az arcán, mert hangosan még sosem ismerte el mindezt,- de én ki akarok tűnni. Van tehetségem hozzá,- lóbálja a lábát, elfehéredő ujjakkal szorítva a pad szélét,- de hogy elég-e? Nem bírnám, hogy egy laborban főzzem a megrendeléseket, a tanítás kész rémálomnak tűnik… Már negyedikes vagyok, most először neveztem saját bájitallal és…- elharapja a mondatot, az also ajkát harapdálva. Lehet, hogy full feleslegesen csöveznek itt, az eredményhirdetést hozó bagolyra várva, ám megint kezd sápadni és nehezen ül egy helyben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Csillogó szemekkel figyeli, amint Agnes a kacagását próbálja visszafojtani, egy kicsit sajnálva, hogy nem engedheti szabadjára - egész kipirodosik az arca az erőlködéstől, de ilyenkor eltűnnek az aggodalom apró gyűrődései. Sosem mondaná neki szemtől-szembe, mert iszonyatos bunkóság, ám titkon azt gondolja, többet kellene mosolyognia. Olyan jól áll neki! Meg jót is tenne, megérdemelné, hogy sokkal, sokkal többet nevessen. Akár egy hatalmas napraforgóföld, megmagyarázhatatlan nyár-érzés nézni.
A pillanat elillan, de a melegségből megmarad egy kevés, amint Sig hirtelen analitikus üzemmódba kapcsol és jóformán lélegzetet sem véve sorolja, hogyan lehetne megoldani a helyzetet. A szorítása lazul, aztán egy ponton közelebb csusszan, mert szereti, hogy mindig, mindenhez van ötlete Agnesnek. Valahogy... megnyugtató.
- Nincs. Nem is biztos, hogy van most értelme itt ülni,- mert hát attól, hogy ma kellene döntésnek születnie, a kiértesítés nem feltétlenül történik meg azonnal. Csak ő reméli, különben megint nem fog semmit aludni, s a gondolattól fáradtan Sig vállára hajtja a fejét pár pillanatra. Aztán felötlik benne valami.  
- Tudod,- néz fel egy fejjel magasabb barátjára, míg felegyenesedik - nagyon cuki, amikor ennyire komoly vagy. De nem várom, hogy megoldd, jó? Már az segít, hogy nem küldesz el a fenébe a nyígásommal.- Tudja, milyen aggódós, mennyire meg akar felelni mindenkinek, szóval nem fair, hogy stresszelje magát Alti miatt.
- Úgy... zizgek, mintha pattogós cukorral lennék töltve,- dörzsöli aztán meg a saját karját, s ahogy maga elé nyújtja a kezét, finoman remeg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Úúúú,- búgja lelkesen az ötletre, mint egy éhes galamb, - tudok rá bájitalt. Szerzek receptet,- suttogja átszellemült arccal, mert ezt ő is kipróbálná. Mondjuk nem tuti, hogy pont a hálókörletben, mert ott nincs semmi érdekes, de valamiért meggyőződése, hogy sármos pasi lenne belőle.
- Sadie? Csatlakozol?- mert ha már lúd, legyen kövér! Esetleg megtréfálhatnák Theodoret, aki sosem tudja majd azonosítani az elkövetőket. Kitalálhatnak titkos identitást meg mindent.
- Kocsmatúra!- visszhangozza, talán egy iiicipici bizonytalanságal, valahol elméje leghátuljában. Egy Óvári épp elég egy életre. - Szeretnéd, hogy hívjunk még embereket?- kérdezi aztán, mert Sig az ünnepelt, és bármennyire is szeretné Alti kisajátítani, mégis az ő szülinapját ünneplik. Kati majdnem bárkivel hajlandó barátságosan viselkedni egy este erejéig, legalábbis most szent meggyőződése, hogy Sig kedvéért bármit. Szóval Sadiet is megölelgeti, amiért igent mond a kérésére, mert ők - így hárman együtt - legyőzhetetlenek. Úgy bizony!
- Megvédünk! Magadtól is,- kuncogja aztán, bár lehet, ezt a felelősséget nem az ő vállára kellene helyezni, ha valóban inni szándékoznak. Jelenleg azonban az aggodalomnak árnyéka sem legyinti meg, magabiztosan karol bele most már Sigbe is, hogy a két lány között vadalma módjára vigyorova húzza őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Egész közel jár a valósághoz Agnes, mert Katinak ez most az első olyan "vizsgája", aminek az eredménye tényleg nyom a latban a szemében. Az összes többi tárgy - kevés kivétellel - unalmas vagy amint elhagyja az iskolát, érdektelen információ lesz. Persze, sose nézi le a jó tanulókat, de neki nem jutott elég ész ahhoz, hogy versenyezzen Siggel. Nem is akar.
- Sokan. Túl temperamentumos vagyok anyám szerint, ami magyarra fordítva hisztis és nyafogós,- s ezzel a véleménnyel nincs egyedül, megkapta már párszor, hogy túl heves Rellonosnak, amire a szemét forgatja általában. Aki nem akarja, hogy megátkozzák, ne kekeckedjen feleslegesen.
- Ajjjh, nem... nem azért mondtam! Nem kell bocsánatot kérned, csak... Ne érezd úgy, hogy a felelősséged, jó?- böki oldalba vállával, mert egyáltalán nem akarta, hogy a szőke rosszul érezze magát. Őszintén segíteni próbál, csak néha túlparázza a dolgot.
- Még...még egy kicsit maradnék,- piszkálja cipője orrával a pad lábát, mert a zsibbadós érzés ellenére türelmetlen is. Maga sem tudja, miért ragaszkodik ehhez a helyhez, mintha itt a bagoly könnyebben megtalálná, csak mert a közelben térne nyugovóra. - Ragasszuk fel a képeket, aztán mehetünk,- adja be végül a derekát, mert Sig érvelése túl józan. Így legalább az Edictumok maradékát bedobhatják a baglyok alá szánt papírok közé és nem kell a legközelebbi kandallóig cipelni őket.
- Még mindig nem hiszem el, hogy Rothman valahogy megfűzte a pszichológust,- esik pillantása az utolsó lapra, ami ezen a ponton csaknem ósdinak számít. - Meg azt se, hogy milyen kevés a női tanár,- füstölög magának, mert ha azokat akarnák rangsorolni, már réges-rég készen lettek volna, díszlecekkel, illusztrált ábrákkal együtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Az üzenet váratlanul éri - valahogy megszokta, hogy a prefektusi gárda együtt mozdul ki. Vagy nem is az üzenet váratlan, hanem a meghívás furcsa, pedig teljesen normális, sőt, Ebony-mércével lazának hat. Mégis, miután lefürdik (mégse viheti magával az egésznapos bájitalfőzés összes szagát), sokáig válogat. Mennyire kellene kiöltöznie? Kell-e? Vagy csak beégetné magát? A végére annyira felbosszantja saját magát, hogy már dacból is valami kényelmes és lezser mellett dönt.
A faluhoz vezető úton aztán ki kell lépnie alaposan, hogy odaérjen időre - mostanra már gyakorlott magabiztossággal csattog magassarkú csizmájában. Kipirultan, de egy oerccel nyolc után megérkezik, messziről integetve Theonak.
- Szia!- kicsit pipiskedve megöleli, mert viszi a lendület, aztán arcán kaparászva próbálja elkapni azt a tincset, amiből pár szál a száját birizgálja. - Milyen napod volt?- kérdezi, bár talán meg kéne várni, hogy bent leüljenek vagy valami. De úgy erzi, muszáj beszélnie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Francba. Sose tudja megmondani, hogy most a srác kiöltözött,vagy csak az aranyvérű makulátlanul-kell-megjelennem miatt van talpig puccban. Még csak meg se dícsérheti az eleganciáért, mert mindig ilyen.
- Nem is akarok!- bukik ki belőle reflexszerűen, egy pillanatra lefagy, aztán Theo nevetése valahogy segít, gyengén ő is elneveti magát. - Menjünk,- bólogat, elfogadva a felkínált a kart, mielőtt még túlgondolhatná. - Mármint biztosra veszem, hogy fontos akták, de kivenni az olvasásból az élvezetet főbenjáró bűn,- magyarázza az iméntit, békítően rászorítva Theo karjára. Odabent aztán meglegyinti a teázó melege, illatai és alapzaja - a labor otthonos zörejei után kicsit sok, de nem kellemetlen.
- A napom?- ismétli szórakozottan, amint átvágnak a helyiségen - elment. Mármint, semmi különös. Nem történt baleset vagy ilyesmi, viszont haladni se haladtam igazán,- ami így elég uncsi, mint beszédtéma. Bármennyire szereti a bájitalfőzést, közel lehetetlen élvezetes elbeszéléssé szőni, hogy újra és újra és újra megfőzöd ugyanazt, pici módosításokkal a receptben vagy eljárásban.
- Á, köszi,- a gesztus elsőre nem hozza zavarba - mármint, boszorkaként messze véknyabb anyagokat hord, mert ki tudja pótolni varázslattal, ha fázik, ám a több rétegnyi ruha így is megnehezíti néha a le- vagy felöltözést. A felismerés inkább akkor üt be, amikor megfordulva meglátja a kabátját, ami igazán aprónak hat Theo kezében. Hogy elterelje a figyelmét, a pulcsijával babrál, aztán eligazgatja összekócolt haját.
- Szerinted vannak sütijeik is?- kérdezi, mert minél tovább hallgat, annál furcsább az egész. Tény, hogy rég beszéltek, de a Rellonban vagy egy épp üres tanteremben szoktak ücsörögöni két óra között... Talán csak nem szokta meg a mestertanonci életet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Hát, attól is függ, mire szeretne valaki szakosodni később, sokkal egyénibb a tananyag,- szerencséje, hogy levegőt kell vennie, mert majdnem a fiú szavába vág a kérdés második fele előtt. Jó lesz, ha lesz előtte valami, amibe kapaszkodhat... Szóval igyekszik lefoglalni magát azzal, hogy a karkötőjét forgatja a megfelelő szögbe, aztán ellenőrzi a tartását ülés közben, kicsit közelebb húzva székét az asztalhoz. - Van, aki a személyre szabást tanulja, nekem a kísérleti bájitalfőzés, azon belül is a mágikus parfümök és belélegezhető főzetek az álmom. Szóval... egy ilyenen dolgoztam,- bizonytalanodik el, mert ebben a fázisban még maga sem tudja biztosan, lesz-e belőle épkézláb, használható bármi. És mert Theo figyelme mintha kószálna.
Zavarbaejtő. Az egész, de főleg, hogy a másik még a hajszálat is leszedte a ruhájáról. Amint kiejti a kérdést, már ostobaságnak is érzi - elvégre nem egy asztal mellett jöttek el, ahol épp süteményt evett valaki, sőt, innen látja a pénztár oldalán a pultot a kínálattal. Enyhén elpirul, mert ennyire össze-vissza vannak a gondolatai, zavartan motyogva köszönömöt, amikor a kezébe adják az itallapot, rajta a sütikkel is.
Zöld teát kér, a pincérnővel való rövid tanácskozást követően, s mellé egy szelet fehércsokis-málnás sütit, ami a hölgy ajánlata szerint kiválóan illik.
- Fogsz tudni aludni?- billen oldalra a feje, amint a srác fekete teát rendel. Bár a mama igazából délutáni szieszta előtt issza a kávéját, szóval lehet, egyesekre ellentétesen hat a koffein.
- Tényleg?- csodálkozik el, körbepillantva, ám rövid töprengés után elővonja a pálcáját, egy hangtompító-bűbájt szórva ki maguk köré. Néha migrén előtt nem a látható aura, hanem ilyen érzékenységet találják be, szóval ismeri a kellemetlenséget. A szaglása még épp' elviseli ezt a közeget, a növények tompítják valamelyest a fűszeres italok keveredő illatait. Aztán el is felejti.
- De szép!- suttogja, bár fogalma sincs, a lepkék mennyire hallanak - amint közelebb hajol, füle mögé tűri egyik tincsét. Tágra nyílt szemekkel nézi a zöld, irizáló szárnyakat, míg szája néma ó-t formáz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A kéz remegését veszi észre - hiába a pillangót akarta alaposan megnézni, a tea felszínén és a bőrön végigfutó reszketés magára vonja a figyelmét. A gyomra azonnal lesüllyed, mint ha hirtelen rántja fel a seprű orrát, s ha maradt is bármi reménye, az ujjára szorító gyűrű felfalja, akár egy mohó kígyó. Magára erőltet egy mély levegőt, nyel egy nagyot, aztán körbepillant és székét odahúzza Ebonyé mellé. Hezitál, mert rémes az üveges, kiüresedett tekintetet látni - ezerszer rosszabb, mint az ájulás, aminek tanúja volt. A kitágult pupillák és alig lélegzés minden hátborzongatósága ellenére a fiú vállára hajtja a fejét, hogy valamennyire kitakarja, s egészen halkan szitkozódik, mintha csak hozzá beszélne. Tudja, hogy most nem hallják, és ez az elvágottság... Fel-felpillant, aggódva figyeli, meddig tart a roham. Számolja a másodperceket, amik most egy fél életnek tűnnek. Megbeszélték, mi a teendő egy ilyen szituációban, mielőtt azonban fejben végigérhetne a lépéseken, a talaj elkezd kicsúszni a lába alól.
Az orrvérzésre számított, van nála vatta és zsebkendő is, az első incidens után. Fel van vértezve kisebb horzsolások, zúzódások, esetleg ficamok ellátásához kellő bűbájokkal, bájitalokkal, de arra, ami lezajlik ijedtségtől, majd rémülettől tág szemei előtt, semmi sem készítette fel.
Theo összetöri az ujjai közt szorongatott csészét, s Alti úgy nyel vissza egy fél sikkantást, amint a fiú csuklójára mar, iszonyú, görcsös erőt érezve benne. Ujjai képtelenek rá, hogy eléggé szorítsák, csak tehetetlenül nézi, amint a szilánkok sebeket vágnak és -szúrnak, egyre mélyebben fúródva a húsba. A hang, amivel ő bájitalhozzávalókat vág, most ugyanaz, amivel a bőrt szakítja át a porcelán éle. Jó, hogy nem evett semmit, mert most egy pillanatra rátör az émelygés, amint gyomra bukfencet vet a vér semmivel össze nem téveszthető szagától, ezzel egyidőben a szíve a torkába költözik. Leveri a víz, amit laza öltezéke legalább jótékonyan elrejt. Theo ezt a pillanatot választja, hogy még jobban rászorítson a szilánkokra.
- Megöllek. Rád uszítom a kicseszett nyakkendődet és megfojtatlak vele.- A sírás és hisztéria határán csak ebbe tud kapaszkodni, a tudatba, hogy ökölbe szorított kézzel ismételgeti magának, hogy Theodore nem halhat meg, mert Ő FOGJA KINYÍRNI. A pálcája után kotor, ami a fiúra nézve nem feltétlenül jó hír - annak szerencséjére időben rándul össze és kezd levegő után kapkodni. Helyes. Aki nem lélegzik, azt nem lehet megfojtani.
- Meg. NE. Moccanj.- Alti hangja - és annak közelsége - egyaránt szokatlanok, érezni rajta, hogy fogai között szűri a szavakat. Ennek ellenére amint a csészére szegezi a pálcáját, kifogástalan Reparot hajt végre - Theo érezheti, amint a szilánkok elhagyják a sebeket, s összeállnak egy sértetlen, friss vértől csillogó porcelánná. Kati pöccint és a vörösség olyan haragos gyorsasággal párolog el, hogy az asztal közepén álló mécses meglebben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Minden férfi kibaszott hasznavehetetlen, fut át agyán az (egyébként igazságtalan) gondolat. Az egyik bűbáj után kutat emlékezetében, amit rendszeresen használ az üstök lehűtéséhez, de az elcsukló hang és a zihálás az első megkönnyebbülés után átcsap dühítőbe, amint Theodore egyetlen tette, hogy bámulja a saját kezét. Ferardo, ugrik be végre, s rányomja a sérülésre, hogy legalább az égést ellensúlyozza.
- Baszd meg te! Úgyis majdnem elég nagy lyukat ejtettél hozzá,- sziszegi egészen halkan, de olyan élesen, hogy kést lehetne fenni rajta; és akkor most tekintsünk el tőle, hogy hacsak Theo farka nem ceruza vastagságú, javaslata nem kivitelezhető. Kati is tudja, hogy ez fájdalmas, hogy ömlik a vér, de mintha a másik hirtelen teljesen elfeledkezett volna arról, hogy nyilvános helyen vannak. Ahova ő hívta meg. Altinak meg még egy fél harapást se sikerült ennie. És megmondta, annyira megmondta, hogy Ebony túl sokat bíz a szerencsére, és most a gombóctól a torkában alig kap levegőt, de nem sírhat. Mert kettejük közül csak ő tud most varázsolni, csak ő józan, ezért az ő vállát nyomja minden. Theodore kedvére pánikolhat és összeomolhat, miközben úgy néz rá, mint a postabagoly, mielőtt seprűvel ütközik. Az állára fog - azzal a kezével, amiben nincs pálca, bár momentán boldogan ki tudná szúrni a srác gülü szemét - és közel húzza. Édes hangon beszél, de az ujjai azért szorítanak egy törpe óriáskígyó erejével, mert máskülönben remegne az idegtől.
- Ebony. RÁM nézz. Lassú lélegzetvétel, orron be, szájon ki,- az első mondjuk nem feltétlenül jó ötlet, kis szerencsével a vér csak számára változott átható, mindent belengő szaggá. Ki kell jutniuk innen, mert itt elő se szedheti a holmiját, hogy ellássa - Morgana irgalmazz, szinte biztos benne, hogy nem...nem is fogja tudni, ha akarja se. Hogy a plimpibaszó, jó kurva élet! Ő nem gyógyító!
Hirtelen ugrik be egy ötlet, ami komplett őrület. Arról, hogy a szúrt sebből nem szabad kihúzni a kést, mert amíg a sebben van a tárgy, elállítja a vérzést. Megragadja Theo kezét, úgy fordítva tenyerét, hogy felfelé nézzen és meggyűljön benne a vér, aztán amint elég nagynak ítéli a tócsát - nem mer levegőt venni közben, mert a látvány bőven a kiakadás szélére juttatja - rásuttog egy Reamoveot. A vér hirtelen megszilárdul, nagyjából abban a formában, amit a sebeknél látott, csaknem teljesen lezárva azokat. Azonnal tol egy Evaporest, hogy a friss, terítőn terjedő foltot eltüntesse.
Le kell lépniük. Le kell lépniük. Le kell lépniük. Gondolkozz. GONDOLKOZZ!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Fel sem fogja, mennyire izgalmasan meghitt lehetne ez a közelség, az érintések, Theo sóhajai vagy letaglózott hallgatása - ebben a pillanatban bármit tehetne anélkül, hogy különösebb érzéseket váltana ki vagy tudatosulna benne, normális esetben milyen jelentéssel bírna. Kati nincs itt, lényének jelentős része megfutamodott, hogy cselekvőképes maradhasson, s átadta helyét annak a dühnek, ami fűti és mozgatja. Furcsa meghasonlás ez, mint mikor a gyík ledobja a farkát - egy kicsiny, vergődő darabja marad hátra, a többit sehol sem látni szemében. De ha igazán megnézi az ember, túl fényesen csillog, s a lány légzésének sekély, zaklatott ritmusa elárulja.

- Ha lehánysz, ronggyá változtatlak és veled fogom feltörölni,- ez a fenyegetés -vagy ígéret?- csak félig koherens, hűen tükrözi jelen állapotát. Viszont gondolkodás nélkül bukik ki, annak láttán, amit Theo művel, miután kifejezett utasítást kapott, hogy NE nézze a vért. És a sürgetése, hogy menniük kell, cseppet sem segít, Kati összeszorítja a szemét, megpróbálva koncentrálni. Valamivel nyomást kellene még helyezni a rögtönzött tömítésre, de feltűnésmentesen. Vagyis egy pillanat.
Mi a retkes sellőfarokért sunnyog? Most, amikor amint megmozdul Theo, figyelem fog tapadni hozzá? Mert képtelen a seggén maradni, amíg összeszedi magát, persze egy közös este kellős közepén, mert egyes pasik a saját titkaikat többre tartják az életüknél. És még a kezét szorongatja ez az idióta, amiért Kati részt vesz ebben a cirkuszi előadásban.

- Hogy MI?!- az első felcsattanás még halk, csak a környező egy-két asztal pillant fel, amint Alti, ültéből felnézve Theora mered. - Köszönöd? Köszönöd?! Ennyi vagyok, egy kényelmes megoldás? Csinálhatsz bármit, aztán egy "bocsánat" és egy "köszi" és miiinden el van intézve?- lassan, a méltóságteljes és egy kotlóssárkány kitárt szárnyú fenyegetésének sajátos keverékével áll fel. Az anyja tud így nézni, hogy megfagy tőle a levegő és az emberek többnyire ösztönösen megtorpannak. Az, hogy kezében a pálcája, cseppet sem javít a helyzeten, ugyanis senki sem látta, mikor vette elő, és most olyan, mintha eszméletlen gyorsan rántotta volna ki. Nem kiabál, de hangja fojtott és furcsán éles, egyre több fej fordul felé, amint tesz egy lépést Theo irányába.
- Annyi időd van eltűnni, amíg fizetek,- hosszan kitartott, feszült csend után a pulthoz viharzik, hogy könnybe lábadt szemekkel kotorásszon az aprók között. Remeg a válla, hiába kínosan egyenes a tartása.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Végtelenül megalázó fizetni, borravalót hagyni az okozott jelenetért, aztán felvenni nemrég levetett kabátját, miközben számtalan tekintet követi figyelemmel. Az már csak cseresznye a trágyatorta tetején, hogy anélkül kénytelen elhagyni a teázót, hogy egyáltalán megkóstolhatta volna, amit rendelt. Odakint a hideg azonal bekúszik ruhájának kapkodva magára szedett rétegei között, s nem is látja meg azonal Theot, annyira behúzódott, de némi kétségbeesést súroló fejkapkodás után irányt választ, szerencséjére néhány méterrel később megpillantva amazt.
- Mi a furkászfaszt művelsz?- egy vödör jeges víznek van hasonló melegsége, mint Kati hangjának, ahogy a lefelé tartott tenyeret látja. Teketóriázás nélkül robog oda, csattogó léptekkel, pálcát vonva. Van nála még tiszta zsebkendő, amit megsokszorozhat, hogy tölteléket tekerhessen egy egyszerű nyomókötéshez, a tetejére nyomva egy reszketeg, a kelleténél valszeg szorosabb Ferulat. A kötszer fixálja Theo ujjait, s ha vérzik is, csak gyengén, mert nem engedi szétnyílni a sebet a rögtönzött tömítés körül.  Így, hogy végre rendesen el lett látva, amennyire elsősegély-tudásából telik, legalább egy hajszállal könnyebben vesz levegőt. Nem tudja, mi történt, sőt, nem is akarja, mert tele a feje azzal, mi történhetett volna.
- Figyelsz? FIGYELJ. – Ez már a fiúnak szól, aki még mindig teljesen szét van esve, és roppant erőfeszítésébe kerül nem ütni meg. A fő ellenérv az, hogy ezt a sérülést se less könnyű kimagyarázni, hát még ha továbbiakat okoz. - Ha tudnám, se merném ezt összeforrasztani. A SÜVEG ennyiért nem jön ki, de kell legyen gyógyító a faluban. Megkeressük és segítséget kérünk. Egy felnőttől.- Ez most nem vita tárgya, hanem elkerülhetetlen tény, s bárminemű tiltakozás esetére kész a földbe dózerolni érvekkel. Sőt, gyakorlatilag reméli, hogy ürügyet adnak neki rá, hogy kiönthesse a mérgét, mivel csak a helyzet megoldásának sürgőssége miatt fogja magát vissza épp. Belakarol Theo egészséges oldalába, feltételezve, hogy vontatnia kell majd vagy terelgetni, s elindul a vendéglátó negyedből kifelé.
- Merlin engem úgy segéljen, ha kiejted a szádon, hogy a titkod fontosabb, mint a kezed épsége, abban a pillanatban hagylak itt,- a fenyegetés valahonnan a fiú válla alól érkezik, ám ha van benne elég lélekjelenlét, hogy a lámpák fényében a hozzá tartozó arcot megnézze, Alti összepréselt szájának széle remeg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A lecövekelés egyszerre lepi meg és háborítja fel - sose szoktak neki ellenszegülni, ám ezen túlmutat az a sürgető, nehéz érzés, hogy muszáj valamit tennie, minél hamarabb. Tehetetlenül markolja a fiú karját, aki tapodtat se mozdul, miközben benne egyre nő a feszültség, A lappangó szorongást ismeri, ami hullámokban tör néha rá; ez a mostani közel elviselhetetlen, kapálózó érzés, ami mintha az izmaiba kúszna.
Az ölelés váratlanul éri, elfelejt tiltakozni, amint a fáradt hang odabújik. Mert a hajában érzett, meleg lehelet, a légzés nagyjábóli egyenletessége az, amire nem tudta, hogy szüksége van. Theo mellkasának feszülő karjai elernyednek, s hagyja magát közelebb húzni. Vállai megereszkednek, amint a karok őt tartják, végre légüres tér helyett van körülötte valami védelmező és hosszú udő után most a saját, reszketeg légzésére figyel.
Nem felel, ám hallgatása épp elég válaszul - megadja a kért időt, nem firtatva, mennyi. Azon kapja magát, hogy homályos a látása, ami lehet a közelség, de gyanúsan hullámzik minden. Nem szabad, gondolja, mélyebben fúrva arcát Theo kabátjába, a szúrós gyapjút se bánva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Eltart, amíg rátelepszik a csend és megérzi a súlyát. Valahol két lélegzet közt, ahogy a csípős levegő a torkát karcolva csorog le tüdejébe, egyszerre vállára nehezedik hallgatásuk, ami egyfajta... tűzszünet? Odázás? Szemet hunyás? Eddig valami peremén táncoltak, ködös fenyegetésből azonban egycsapásra túl valós veszély lett. Mert hiába áltatta magát Theo, vagy áltatták magukat, a valóság az, hogy a fiú semennyire sem ura a történéseknek. Kati pedig képtelen megvédeni. És iszonyúan, de tajtékzó haraggal dobol most benne az eltékozolt idő, a tehetetlensége és hogy ő megmondta.
- Persze.- Csak a szája mond igent, mert mi mást mondhatna? Hogy a rosszullét kerülgeti, ha csak egy pillanatra is abbahagyja a dühöngést? Voltaképp... igen, Ebony rohadtul megérdemelné, hogy lehányja. A mentális kép, hogy milyen arcot vágna a kínosan piperkőc srác, ha lerókázná a méregdrága öltönyét, egy egészen kicsit felvidítja - annyira képtelen, ostoba kis gondolat.
Persze, ezt a pillanatot választja Theo, hogy a hajába csókoljon, megakasztva gonosz kis képzelgését.
- Egy gyógyítóra, vagy minimum gyógyító tanoncra.- A bizalom még annyit se ér ebben a szituban, mint az idő, ami legalább tényleg begyógyítja azokat a sebeket, amik nem ölik meg az embert. - No shit, Sherlock. Ha a problémát amputációval meg lehetne oldani, már orvosoltam volna,- dohog a megállapításra, hogy a hoppanálás pillanatnyilag nem opció. Ó, tényleg? Fel se tűnt.
- A patika a fő utcán van, de a rendelőben sose jártam,- vallja be végül egy sóhajjal, erősen törve a fejét, kit ismer, aki itteni és otthon lehet. Farkasházy a Mennydörgőben lakik, a konzultációk miatt megadta a címét. Valamiért nincs jó érzése vele kapcsolatban, mintha Theodore megfertőzte volna.
- Návay.... motyogja aztán maga elé, mert bevillan, hogy túléléstan tanáruk a faluban lakik, s arra is emlékszik, hogy a baglyos nevű utcában lakik. Fülesbagoly? Macskabagoly! Vajon be tudnák neki adni, hogy valami túléléssel kapcsolatos dolog gyakorlása ment félre? Várjunk, micsoda hülye kérdés ez?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Lehet, de Eridonosok. A túléléstan tanár eleve egy cukorborsó,- vet ellent, mert auror vagy se, biztosan ismer legalább egy gyógyítót, plusz ki tudja, a terepen dolgozó auroroknak milyen medimágiai képzést adnak. Az tuti, hogy a megmentési kényszer, ami a vörösekben él, most a lehető legjobb kapaszkodójuk. Be kell vinni őket az Ispotályba? Önként lesznek a felmentősereg. Fel kell verni a helyi gyógyítót, hogy segítsen? Rátörik az ajtót.
- Mi? Miért?- neki a Felagund az Armand, akivel egy asztalnál pletyiztek, mióta csak az iskolába került. Emlékei szerint jogot tanult, amit a félvérek és varázslények védelmére hegyezett ki, mármint, legalább két alkalommal sikerült szenvedélyes kiselőadást csiholnia egy óvatlan kérdéssel. Mondjuk helyi és tuti szívesen útbaigazítja őket, ha épp otthon van. A folytatásra aztán kidüllednek a szemei.
- Várj, mi? Damien?!- megpróbálja megvetni a lábát, s ahogy hirtelen újra elönti az adrenalin, Theo meglepetten tapasztalja, hogy a méretkülönbség ellenére nem tudja elmozdítani a parányi lányt. Akár egy fúriafűz, gyökeret vert és magyarázatot követel. Igen, azt mondta, segítség, és azt, hogy felnőtt, viszont szinte semmit se tud az idősebb testvérről, persze a balesetén és pletykán túl, hogy korai nyugdíjba küldte a saját nagyapját. Meg hogy legilimenciát tanul, Theo okklumencia-képzésével párhuzamosan, ami sosem töltötte el túl jó érzéssel. Viszont a másikra nézve még ebben a fényben is láthatóan sápadtabb, mint tíz perce volt, ami ráveszi, hogy meginduljon.
- Gyerünk. Útközben elmagyarázod,- közel áll a vicsorgáshoz, de az idő szorításában hajlandó kicsit lejjebb adni a követelményekből.