Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Nekem ez már most fáj. - és még nem is ittunk. Ki tudja, hogy akkor mi lesz. Az utóbbi időben nem sok alkohol ment le a torkomon, ilyen ez a gyógyszerkísérletezés, de szóltam előre, hogy ma inni fogok, és azt mondták, hogy belefér. Mert nem hiszik el a mennyiséget, szerintem csak azért. Viszont papírom van róla, hogy ez a mai belefér, szóval már jó vagyok. - Naná! Enélkül el sem indulhatunk. - emelem fel büszkén a kicsit már viseltes, de korához képest jó állapotban lévő kosarainkat. Egy helyi néni csinálta nekünk, amikor járni is alig tudtunk még, egyik évben pedig el is hagytam, és olyan sírást rendeztem, hogy az egész utca a kosaramat kereste. Azóta úgy vigyázok rá, mint a szeme fényére. - Pakoljuk meg? - sandítok a pogácsák felé, amikor látom Márton arckifejezését.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Minden tanárba idővel beleépül az az extra, hogy kiválóan tud tovább magyarázni, miközben egy-egy suttogó páros akad az órán. Egy ideig tényleg jól is megy a dolog, egészen addig, amíg a kettős hölgytagja fel nem nevet, ott azért egy pillanatra kizökkentenek. A tekintetem rájuk siklik, minden erőmmel azon vagyok, hogy felvegyem az apám által tökéletesre vitt "Holló nézést", ami mintha kicsit meg is akasztaná őket. De nem végleg. Sóhajtva pillantok feléjük, nem akarok én lenni a rossz fiú, de aztán mégis, kikényszerítik.
- Jól mondja Császár úr, holnap este is ezt fogja körmölni, sőt, elkezdheti ma este, és hogy akkor se unatkozzon annyira, a bűntársa elkíséri majd. - intek Panna felé, aki sokkal hangosabban jelezte, hogy nem figyel rám, mint szegény Miklós, de pont az ő mondatát sikerült elkapnom, azért, hogy a lány büntetése se maradjon el, neki is kipörgetek valamit az agyamból, amíg beszélek. - És, hogy ne érezze úgy, hogy olyan nagyon unatkozik, az említett "boszikat" kutatja addig fel, és ír egy összefoglaló elemzést a tíz legvérmesebb nőről a mágustörténelemben. Megsúgom, nincs hivatalos lista, így reméljük két este elegendő lesz rá. Most pedig, vissza a témához. - szusszanok egyet, és a reakciójukat meg se nézve fordulok vissza a jegyzeteimhez. Kell egy pár pillanat, amíg saját magammal felveszem a fonalat és folytatom az előadást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A tegnapi események után inkább egész álló nap ágyban szerettem volna maradni. Estére belázasodtam, éjjel apa kísért haza. Még jó, hogy késő estig dolgozott és észrevette, hogy valaki bóklászik a sötétben. Nem tudom megint, hogy hogyan kerültem oda, valamikor úton hazafelé eszméltem rá, hogy hol is vagyok. Nem akarok látni senkit, reggelizni se mentem le és az ebédet is inkább ki szeretném hagyni. Mégis, amikor Eszter benyit, csak sóhajtok egyet. Tudom, hogy apa hívta át, tudom, hogy miattam, és tudom, hogy jobb dolga is lenne, mint a kedvenc unokahúgommal együtt átjönni, felborítva az egész napjukat. De mégis megtette, szó nélkül. Tudom, hogy fel kell kelnem, hogy ki kell mennem és beszélnem kell vele.
Lassan sétálok le a lépcsőn, a hajam kócos, a pulóvert magam után húzom. Egy régi, eridonos darab, de ha nincs jó hangulatom mindig ezt húzom fel. A piros jól áll, fel szokott dobni. A papucsba bújva magamra húzom. Kint lehet, hogy nagyon meleg van, de én fázok, valószínűleg a láz még mindig dolgozik. Kilépve a házból érzem, ahogy a nap éget, közeledve felé, olyan ponton állok meg, ahol süti a hátam. Ilyen lehet nyolcvan felett az élet.
- Szia. - köszönök végül rekedten, magam előtt összefonva a kezeimet. - Eszti mondta, hogy nem akarsz bejönni. Csak ő van itthon meg a kicsi. - bár tény, a szavakat itt kint is el lehet mondani, csak kevésbé kényelmes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Autumn Rue

Megilletődve pillantok rá, mert nem nagyon tudom, hogy éppen mivel nem voltam fair, de aztán egy pillanattal később meg is kapom azt, ami miatt ez a három szó elhangzik az elején, én pedig csendben tűrök minden kimondott szót, mert tudom, hogy jogos. Akkor is, ha mind alkohollal keveredik. Érzem rajta, nem vagyok hülye és mivel jó sok alkoholt lenyeltem már az évek során, tökéletesen meg tudom őket különböztetni.
- Igazad van, Rue. Igazad van. - felelem csendesen, de határozottan, úgy, hogy érezze, komolyan beszélek. Jó lenne leülni, de nem akarok túl közel menni a lépcsőhöz, mert nem akarom, hogy a húgom halljon minket. - Nem szeretek a betegségemről beszélni, nem azért, mert kellemetlenül érint, hanem, mert amikor kiderült, láttam anyát sírni. Hallottam, ahogy zokog, a fájdalmát, ahogy a részleteket megtudta. Sosem fogom elfelejteni, és az ő képességével ez iszonyatos lehetett, rosszabb, hiszen minden fájdalmat érzett a környezetében. Azt is, amit én éreztem, azt is, amit apa. Ő az anyukám, te a szerelmem, nem akarok még egy nőt úgy látni, ahogy őt láttam. Nem téged nem tartalak erősnek, hanem magamat tartom gyengének. - Miksánál összébb húzom magam előtt a kezeimet, nem szándékos, védekezés. Miksa számomra szent. Tudom, hogy mit lát a környezetünk, mint gondolnak, de én úgy ismerem őt, ahogy senki más, és nem akarom, hogy mások tudják, hogy milyen is, mert azzal tudom, hogy lerombolnék mindent.
- Nem törvényes házasság. Csak egy gesztus. Fabiola egész kislánykora óta az esküvőjéről álmodozott. A világban ketten vagyunk ezzel a betegséggel, furcsa kór, ha meghalunk megint lesznek, akiknél diagnosztizálják. Sosem lehet tudni, hogy mi alapján. Fab, ő kiváló bűbájalkotó volt, egészen fiatalon már olyan bűbájokat talált ki, amik könnyebbé teszik az életet. A legtöbbet már tanítják az iskolákban. Én harcos voltam, párbajokat nyertem, versenyeztem. A manakészletem alapján a világ leghatalmasabb mágusa lehettem volna, vagy én vagy ő. De végül egyikünk sem. - azt nem tudom elmondani, hogy milyen érzés ennyi manával rendelkezni, milyen fenséges, milyen izgató. Az egész lényed más, és ennek az elvesztése félelmetes és fájdalmas tudat. - Ő előrébb jár, már elvesztette minden képességét, a mana szinte teljesen eltűnt a szervezetéből. Legyengült, volt, hogy napokig nem tért magához. A tiszta pillanatokban mesélt az esküvőről. Farkasházy kísérleti gyógyszert ad neki és nekem is. Egy ideje jobban van tőle, ami reményt ad nekem is. Igazából mind a ketten húzni akarjuk, hogy minél később jöjjön el a pillanat, amikor teljesen megszűnünk önmagunk lenni, vagy az, amikor meghalunk. Mert az azt is jelenti, Rue, hogy jön valaki más. Egy másik gyerek. - és nem akarom átadni senkinek a helyemet. Negyven éves volt a legidősebb, aki kihúzta, nekem is el kellene jutnom oda. Csoda lenne, főleg jelenlegi állapotomban, de szeretek optimista lenni. - Tudom, hogy nehéz megérteni azt, ami Miksát és engem összeköt, talán el sem magyarázható. Mi az első lélegzetvételünk óta együtt vagyunk, és tudod, ő mindent tud. Dacoltam vele, miattad, reméltem, hogy majd megbékél, de nem tette. Elvesztettem őt, elvesztettelek téged, aztán visszakaptam őt, és féltem megint kockára tenni. Minden nap beszélni szerettem volna veled, de úgy éreztem, hogy időt kell hagynom. Aztán próbálkoztam, azt hittem, rendben vagyunk, de idővel kiderült, hogy nem. Amikor elmentem hozzád tegnap, beszélni szerettem volna veled, de nem igazán sikerült. - ez pedig egyenesen a mosthoz vezet, hogy miért is jött most el ide. - Úgy, hogy válaszolok minden kérdésedre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Más úgy élni, hogy bármelyik pillanatban meghalhatsz és más az, amikor azt mondják, hogy eddig a negyven év volt a legtovább húzódó idő, de az utolsó hat évet úgy élte le, hogy már nem emlékezett senkire és semmire. Más a tudat, ha vannak dátumok és történetek, ha vannak tapasztalataid. Leírhatatlan érzés, amikor nem tudod, hogy ki vagy, hogy hol vagy, és valaki hozzád beszél, olyan természetesen, ahogy csak azok beszélnek, akiket ismersz, és te elfelejtetted őt. Nem tudod azonosítani, nem érzed magad biztonságban, holott egész végig ő adta neked a legnagyobb biztonságot. - ezekről a dolgokról még nem beszéltem senkinek, érzem, ahogy a szégyen, amit akkor éreztem, amikor minden a helyére kattant újra megjelenik. Szégyenkezek emitt a mai napig. - Miksa volt az első, akit elfelejtettem, aztán az anyukám. Hallod a hangját, érzed az ölelését, de számodra idegen. Pedig ő szült, ő nevelt, ő sírt, amikor megtudta, hogy elveszíthet, és én nem emlékeztem rá. Nem tudtam beazonosítani a nőt, aki jobban szeret az életénél. Nem ugyanaz a kettő, Rue. Ezt ennél jobban nem tudom elmagyarázni. Most még csak ingadozik ez, de eljön a pillanat, amikor az agyam elkezd kikapcsolni végleg. - az pedig, pontosan tudjuk, hogy mi lesz. Van olyan ország, ahol én dönthetem el, hogy mikor legyen vége, és már minden le van papírozva. Minden két főre.
- Én nem változtam. Miksa az első, mindig is ő lesz. Egyszerre születtünk, egyszerre halunk meg. Velem jön, ő akarta így. Amikor elmondtam neki, hogy beteg vagyok, ez volt az eső gondolata, hogy együtt jöttünk, együtt megyünk. Ti szimplán csak utáljátok egymást, amit nem tudtok megmagyarázni, vagy nem akartok, de egyikőtök sem hajlandó arról beszélni, hogy miért van ez. Nem tiszteletben tartani és tűrni kell, hanem beszélni! Én megpróbáltam! - érzem, ahogy kezd felmenni a pumpa, amikor tudatában vagyok, megpróbálom elnyomni a káromkodást, de néha csak úgy kitörik, mint most is. - Mind a kettőtöknél megpróbáltam, de kurvára nincs magyarázat, nincs amit megérthessek, ti csak szimplán gyűlölitek egymást, és egyikőtök sem volt képes miattam megpróbálni ezt feloldani. Nem tűrni, nem zárni, hanem egymással beszélni. Egyikőtök sem jobb a másiknál. Kurvára önző és mártír szerepet toltok mind a ketten. Ez is lelki baszogatás, Rue. Hogy azt mondod, szemet hunytál. Sosem kérdezted meg, hogy én próbálok-e finomítani, csak azt mondod, hogy tudod, hogy úgyis rossz dolgokat mondott. Képtelenek voltatok félretenni egy számomra indok nélküli gyűlöletet csak azért, hogy én is megtaláljam a helyem, hogy legyen egy társam. - hogy irigy vagyok-e Miksára vagy Sárára vagy Mártonra, amiért nekik van kivel leülni a karácsonyi asztalhoz? Mérhetetlenül. Még Misi is feleséggel és gyerekkel érkezik, pedig ő meleg. Neki is van társa, és mégis, jól megvannak a feleségével. Rohadtul irigy vagyok. - Tudod mit? Mind a hárman szar emberek vagyunk ebben a történetben. Elcsesztük, főleg én, mert rosszul kezeltem az alapoktól fogva a helyzetet, rosszul közelítettem meg Miksát, rosszul téged. Azt hittem, hogy meg tudom változtatni a helyzetet. Azt hittem, hogy miattam nyitottak lesztek erre, de nem így volt. Elrontottam, mély tűskéket szúrtam beléd, amiket nem tudok kihúzni onnan. Sajnálom, de nem tudok. Azt hittem azzal, ha visszamegyünk az alapokhoz, enyhíteni tudom őket, de nem. Csak még jobban beléd fúródtak. Elcsesztem, nagyon elcsesztem. - ennél többet nem tudok mondani, tényleg így érzem, és tényleg nagyon sajnálom, amiért bántottam őt, nem akartam, tényleg idealizált képet alkottam meg a fejemben, és ez tényleg nagyon nagy hiba volt. - Nem tudok mást mondani, mint, hogy sajnálom. Igazán sajánlom Rue.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- De megpróbáltad? - Én nem tudok olyan esetről, hogy akárcsak egyszer is egymás közelébe mentek volna értem. Mind a ketten azt mondják, hogy fontos vagyok nekik, de annyira mégsem, hogy ezt az egyetlen dolgot megtegyék. Lehet, hogy képesek lettek volna normálisan elbeszélgetni egymással.
- Nekem az egész életem Miksáról szólt. - ez tagadhatatlan, hiszen tényleg az első pillanattól együtt voltunk. A szüleink barátnők, együtt csinálták végig a terhességet, egymás kezét fogták, miközben vajúdtak, együtt szültek meg minket, együtt nevelkedtünk a nulladik perctől. Testvérek vagyunk, csak más anyától és apától, de attól még testvérek. - Nem vágtam semmit a fejedhez, az Zalán volt, aki egy rózsát hagyott ott. Aki elmondta, hogy önző vagyok, amiért boldogtalanná foglak tenni. Az nem Miksáról szólt, hanem rólad és róla. Hogy ő boldoggá tehetett volna téged, te viszont észre se vetted őt. - hiszen a rózsára is rögtön azt hitte, hogy én voltam, fel sem merült benne, hogy más tette, hogy nem én jártam a szobájában. - Meg arról, hogy nem csomagoltál ki. - vannak dolgok, amik jobban megmaradnak, mint mások, és ez az eset pontosan az volt, olyan, ami néha még előjön az álmaimban. A döntések, amiket meghozunk, kísértenek minket, még az olyan szerencsétleneket is, akik idővel mindenkit elfelejtenek majd.
- Miért nem tudtok simán csak szeretni és kiélvezni azt az időt, amíg tisztában vagyok vele, hogy kik vagytok? - gyűlölöm, hogy olyan dolgok kimondására kényszerítenek, amiket nem akarok kimondani, hogy olyan döntéseket kell meghoznom, amiket nem akarok, hogy választanom kell egy oldalt, pedig nekem a két oldal együtt adja ki az egészet. - Ha figyeltél volna rám, Rue, én elmondtam, hogy ki vagy az életemben. Nem fogok mást mondani, nem fogok hazudni neked. Te voltál és te vagy az egyetlen lány, aki iránt szerelmet éreztem, az egyetlen, akit nem akarok, hogy bántsanak akár szavakkal, akár tettekkel, de ígérem, hogy soha többet nem foglak keresni, sem levélben, sem személyesen. Soha többet nem fogsz hallani rólam. Ez így megfelel? - remélem, hogy igen, mert egyre jobban fáj a fejem, egyre jobban gyűlölöm a világot és egyre jobban fázok. Elegem van, érzem, hogy egy hajszál választ el a hisztériátó és azt szeretném inkább átaludni, mint rajta kitölteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem válaszolok neki, mert tudom, hogy rólam kellene, de annyira sok mindenkinek az életét befolyásolta az állapotom, hogy képtelen lennék magamat az első helyre tenni. Azt szeretném, hogy amíg itt vagyok, boldogok legyenek, akik elszenvedik majd a veszteséget. Hiába kéred az embereket, hogy ünnepeljék az életet, a halál mellett képtelenek.
- Miért kellene megkérdőjeleznem, hogy igaz vagy hamis amit a legjobb barátod, aki beléd van zúgva mond? Mert ez Zalán, nem igaz? Egy reménytelenül szerelmes srác a friendzone-ban rostokolva. - nyilván az olyan személyek tudják a legmélyebb ütéseket bevinni, de én hiszek a világ jóságában, abban, hogy az emberek alapvetően nem gonoszak és képesek örülni a barátjuk boldogságának. Miksa nem, de tőle nem is vártam el, talán csak megértést, amit nyilván nem kaptam meg. De Zalánban semmi rosszat nem feltételeztem, és amit mondott, nem volt hülyeség.
- Sajnálom, de tévedsz, beszéltem rólad, akkor, amikor az anyukámról. Hogy nem akarlak téged is összetörni, mert te vagy a szerelmem. Ezt mondtam. Lehet, hogy feledékeny vagyok, Rue, de egyelőre még csak bizonyos események maradnak ki, a távoli múltból, nem a tíz perccel ezelőtti mondataim. Egy nap eljön majd az is, de még nem. - fáj őt így látni, annyira szeretnék odamenni hozzá és megölelni, magamhoz szorítani, ahelyett, hogy magamat ölelem, mint egy visszatartó erőt, hogy ne tegyem meg. Én hittem, hogy van esély arra, hogy barátok legyünk, hogy részei maradjunk egymás életének, de már látom, hogy nincs. Ő olyat vár tőlem, amit nem adhatok meg. Igen, ennek köze van ahhoz, amit Zalán mondott, elindította bennem a gondolatokat, amik lehet, hogy nélküle nem indultak volna el, de nem mondhatjuk, hogy nem volt igaza, mert jogos volt az, amit mondott, jogos volt az, hogy önzőnek gondolt. Jelen állapotomban senkit sem szabad magamhoz láncolnom.
- Látod Rue, én csak a könyvekig jutottam. Igazad van, Zalán ennyivel jobb ember nálam. Legyek emlék, rendben? Egész nyugodtan rossz emlék, ami talán idővel megszépül. Többet nem adhatok neked, amit őszintén sajnálok. - szeretném megállítani, nyilván, de nem fogom. Helyette egy hosszú percig nézem, ahogy eltávolodik az alakja, majd visszasétálok a házba, hogy a különösen fontos dolgokhoz feírjam, hogy semmilyen formában ne keressem őt és visszafeküdjek az ágyba. Ennyi elég is egy napra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Egy egészen eredményes nap, sőt, egy egészen eredményes hét is. a próbavizsgán mindenki nagyon jól szerepelt, ha így mennek tovább, akkor pedig nem kizárt, hogy a tanév végéig az én diákjaim lesznek azok, akik a legtöbb kiválót zsebelik be egy tárgyból. Jó lenne nagyon, ha így történne. Ezzel a vidám gondolattal sétálok be a tanáriba, és torpanok is meg azonnal, ahogy látom a mozdulatsort. Abban szinte biztos vagyok, hogy mit látok, csak abban nem, hogy Reginek ki a párja. Láttam én valaha fiúval? Biztos, de valószínűleg ez is egy olyan dolog, amit elfelejtettem. Vajon a terhessége nyilvános? Gratuláltam már? Ha nem, akkor most kellene, de ha meg igen, akkor meg ciki lenne, nem? De ne legyen Miksáné a nevem, ha nem találok ki valami frappáns áthidaló megoldást:
- Gratulálok a pocakodhoz, úgy néz ki a lakója nagyon jól érzi magát. - vagy, csak túl sokat evett? Ugyan, az nem így néz ki. Legalábbis remélem, mert akkor most fog nagyon csúnyán megverni. De Regi olyan jól kidolgozott testtel rendelkezik, szóval szerintem babája van. - Tudod már, hogy kislány vagy kisfiú lesz-e? - kérdezem nyugodtan beljebb sétálva az ajtóból. Ami hülyeség, mert az az egyetlen menekülő útvonal, ha esetleg meg tervezne gyilkolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Viktória. - ismétlem utána a növekvő kislánya nevét, és érezhetően kellemesen cseng kimondani. - Akkor ő egy igazi kis győztes. Szép név, tökéletes választás egy olyan nő kisbabájának, mint te. - hiszen az ő neve királynőt jelent, így úgy vélem, hogy igazán jól sikerült kitalálni, és gondolom Viktor is szerepet játszott ebben, ami még tökéletesebbé teszi a választást. Furcsa elégedettséget érzek, de nem igazán tudom, hogy miért. - Na és az apa, beleillik a nemesi családba? Tényleg, ő mit szólt? - eddig úgy érzem, hogy jól vettem az akadályokat, mert nem tűnik úgy, mintha már beszéltünk volna erről, csal elfelejtettem volna. Ez azért nagy szerencse, mert nagyon kellemetlen lett volna elmagyarázni, hogy nem egy bunkó vagyok, hanem ilyen a betegségem, elfelejtek lényeges információkat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Persze, azóta se ittam. - úgy tűnik, már nem bírom annyira az alkoholt, mint anno, pedig nagy bulikirály voltam én Miksával együtt. Mostanra azonban megöregedtem, meg aztán ott vannak a gyógyszerek is, valahogy nem olyan nagyon vonzó már berúgni. Nagyon szarul voltam másnap, arra is emlékszem. - Ugye nem kavartam be? Én nem tudtam, hogy van valakid, és remélem, hogy ezért nem hagyott el. Nem kellene, hogy a gyerekével magára hagyjon. - igen, azt tudom, hogy mit csináltunk, és csak most fogom fel, hogy ez akár azt is jelentheti, hogy én szépen belegázoltam egy kapcsolatba. De hát tényleg nem láttam őt pasival, és csak fel akartam vidítani.
- Már babát vártál akkor? - érdeklődöm, mert az még kínosabb, ha mondjuk terhes volt. Bár, akkor elvileg kipipálhatnám a listámon a milf kategóriát, nem? Erről mindenképpen Miksát kell megkérdeznem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Ez megnyugtató.- nem szerettem volna bekavarni, erre mindig nagyon figyeltem, és elég kellemetlen lenne, ha pont most, amikor már jóval megfontoltabban kezdek szexuális kalandokba, akkor történik ilyesmi. Már majdnem lelkesen visszakérdezek, hogy "tényleg, és ki a szerencsés", amikor rájövök, hogy ki az. Hogy ki Viktória apja. Hogy ki az, aki az elmúlt hónapokban egyszer sem szerzett tudomást arról, hogy lesz egy új titulusa is. Hogy apa leszek.
- Szóval, ezért kerültél annyira. Én meg azt hittem, hogy azért, mert kínos volt neked, hogy szexeltünk, de nem. A gyerek miatt. - hiszen az első hetekben nem volt fura, az egész karácsony után kezdődött, és a nagy helyzet az, hogy most sem mondta volna el, ha nem éppen én jövök be, és nem éppen akkor hajol le. Csak a szerencse az, ami kimondatta vele. - Akartál szólni egyáltalán? - mert a terhessége szinte fele már lement úgy, hogy én nem tudtam róla. Nem kiabálok vele, de nagyon szeretném megérteni, hogy miért nem szólt eddig. Mit gondolt? Hogy kényszerítem, hogy ne tartsa meg, vagy, hogy nem akarok majd részt vállalni belőle? - Viktória az én felelősségem is. - ha tetszik neki, ha nem. Riasztóan könnyű a nevén nevezni a lányomat, hiszen az lesz, a lányom. Azt már hozzá se teszem, hogy az Albert név jelentése nemes, mert az igazán érdekes lenne az előbbi beszélgetés fényében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Szia Albert, az van, hogy amikor dugtunk, nem húztál gumit, és bumm terhes vagyok. Megtartanám, te mit gondolsz róla? - kezdem a párbeszédet egy kicsit vékonyabb hangon, majd a sajátomon folytatom. - Szia Regi, ne haragudj, egy idióta voltam, nem úgy terveztem a dolgot, de örülök, hogy úgy gondolod, hogy megtartanád a babát, mert én sem szeretném, ha nem lenne. Segítek mindenben, és szeretnék jelen lenni az életében. Rendben? - majd megint váltok az előbbi vékonyabbra. - Kösz Albi, ez így rendben van. Ezek a vizsgálatok lesznek, ekkor és ekkor. Nézd például itt derül ki majd a baba neme. - sóhajtok egyet, ahogy a keretnek vetem a fejem. Apa leszek. Ezt a hírt Miksával kell először megbeszélnem, aztán tájékoztatnom a családomat is. - A férfiak közül a normálisabbak közé tartozok Regi, akik jól fogadták volna a dolgot, és akik hajlanak a kommunikációra. - nem akarom bántani, de meg kell értenie, hogy ez egy olyan dolog, amit együtt tettünk, viszont az az élet, ami benne növekszik, kettőnké. Értem, hogy az ő teste, de az én gyerekem is. Nélkülem nem lenne ott, és nem akarom, hogy ne lehessen közöm hozzá. Erre vágytam amúgy is, nyomot hagyni az életben. És Viktória határozottan minden lesz, amit szerettem volna.
- Jó, akkor pénteken elmegyek veled a gyógyítóhoz. Most meséljem el a felelősség dolgot, vagy akkor? - kérdezem szusszanva. - Értem és elfogadom, hogy egy független és erős nő vagy, de fogadd el az én álláspontomat is, hogy szeretnék a gyerekem életének részese lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Meg figyi, hozol nekem jégkrémet is? Olyan brownie kockás csokisat, köszi. - nyomok egy gyors puszit a lány arcára, ha már elmegy boltba. Van alattunk egy spar, de mocsokdrága, így hát inkább, ha már szép idő van, egy ötvenötössel átbuszozik a lidi, aldi, burger szentháromságába, és nekünk, a férfiaknak csak annyi dolgunk lesz, hogy a megállóba várva felcipekedjünk. Utál velünk vásárolni, és tök jogosan. Szóval ezzel befejeztem a listát, és kikísérem, és az ablakból nézem utána, ahogy átmegy a szembe lévő buszmegállóba, ahogy jön a busz és felszáll rá. Minden perc legalább háromszor olyan hosszúnak tűnik, de legalább már úton van. Akkor jöhet Miksa.
- Beszélnünk kell. - kezdem mindenféle bevezető nélkül, nagyon komolyan, ahogy leülök a fotelbe. - Csak kérlek hallgass meg és ne ölj meg azonnal. - azt nem teszem hozzá, hogy mert a nejed éppen most ment el, hogy vegyen nekem jégkrémet, mert az nagyon szarul hangzik. - Szexeltem egy lánnyal. Nem, nem vele, egy másikkal, egy semlegessel. Mindegy. Szóval ez már olyan négy hónapja volt, és a lány terhes. Én vagyok az apja. Hidd el, tuti én vagyok az. Nem járunk, nem jártunk és nem fogunk járni, mert nem érdekel úgy, csak szomorú volt és gondoltam felvidítom, és elfelejtettem, hogy védekeznem is kéne. Szóval lesz egy lányom. Pár hónap múlva. De lesz. - tárom szét végül a kezeimet, amolyan tessék, hát ez volt az, ami miatt nem volt jó nekem az itteni sparból a bevásárlás. - Szóval, um, ja. Gyerekem lesz. Játsszunk valamit? - nem hittem volna, hogy valaha ezt a hírt kell közölnöm vele, és nem tudom, hogy hogyan kellett volna másként.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nézem, ahogy italt tölt, aztán még egyet, és tudom, hogy ez felér egy véleménnyel, amit nem mond ki. Aztán mégis odajön, és gratulál, én meg nem tudom, hogy mit mondjak erre. Csak nézem őt, és nem hiszem el, hogy tényleg csak ennyi. És ez rosszabb, mintha veszekedne velem, amiért mindig figyeltem, és most az egyszer nem, amiből rögtön gyerek lett.
- Hát köszi. - jobbat nem tudok mondani, mert tényleg meglepett ezzel a reakcióval. Megköszörülöm a torkom, és zavartan nézek rá. - Látod, végül mégsem kellett rávennem Grace-t, hogy vegyen rá téged, hogy szülje meg a gyerekemet. Ez azért így könnyebb. - szeretném, ha beszélgetnénk erről, mert valakivel meg kell beszélnem a dolgokat, és nekem ő a legfontosabb, aztán Saci meg a családom, és tudom, hogy mindenkivel jól át szeretném ezt beszélni. - Viktória lesz a neve. - teszem még hozzá, hátha ez elindít valamit. De nem tudom, most egy kicsit csak úgy ülök döbbenten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem, a gyerekről is csak három órája tudok. - az első dolgom az volt, hogy elmondjam Miksának, csak azt reméltem, hogy egyedül lesz itthon, és amikor Grace a spart említette, muszáj voltam picit elhúzni a számat. Taktikai lépés volt, de muszáj volt ezt tenni. - Oké, akkor szerinted rendben lesz ez. Meg fogom tudni csinálni. Rendben. Az anyjával lesz a gyerek, én csak jelen leszek, amíg tudod, jelen tudok, meg a szüleim is, szóval ők majd segítik őt, ha már nem tudok ott lenni. - eddig bele se gondoltam ebbe, de most, hogy Miksára nézek, eszembe jut a tény, hogy lesz egy pont, amikor már nem tudok majd ott lenni, és ez eléggé ijesztő, de nem baj, tudom, hogy minden rendben lesz. Nem én nevelem majd, így nem kell azon aggódni, hogy ott marad egyedül. - Oké szóval, kösz, jót beszélgettünk. - nem tudom, hogy mit mondhatnék még, furcsa, de egy istenes lecseszést vártam és túl üres ez most így. Hát jó, inkább kimegyek a konyhába, hogy igyak egy kis vizet, és kitaláljam, hogy akkor hogyan tovább. Sacinak kéne írnom, hogy beszélgessünk. Tudom, hogy ez neki még nehéz lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- A diákjaimnak az együtt gondolkozást tanítom, esetleg látogass el egy órámra. - szólalok meg kicsit ironikusan, mert értem én, hogy három hónapon át gondolkozott, de ezt leredukálhattuk volna sokkal kevesebbre is, ha mondjuk bevon és hagyja, hogy észérvekkel szolgáljak. De mindegy, most már marad, és valójában az én érveim is errefelé mentek volna. Apa leszek, hát ez otthon egy nagyon izgalmas vacsora lesz ma az is biztos. Meg előtte a Miksával való beszélgetés is. Előre félek, hogy mit fog mondani. Vagy, hogy mennyire fog röhögni.
- Hát pedig ha tetszik, ha nem, az én gyerekem is, és ez azt jelenti, hogy a furcsa dinamikájú barátságom az élete része lesz neki is. - biztos, hogy nem fogom Miksát kizárni azért, mert ő nem akarja. Elvégre nem kívánom feleségül venni meg együtt élni vele, meg semmi ilyesmi. Nekem a gyerekhez lesz közöm, amit én is nevelni fogok, és ennyi. Az életemet nem fogom megváltoztatni emiatt. Oké, szexeltünk, nem megerőszakoltam, oké, elfelejtettem védekezni, pedig mindig szoktam, és oké, gyerek lett, akinél vállalom a teljes felelősséget, de ennyi.
Viszont nem fogok vele erről jobban vitatkozni. Az én időmben a gyerek majd
azokkal tölti az időt, akikkel én vagyok.
- Akkor pénteken. - lököm el magam az ajtófélfától, hogy elinduljak haza, először Miksa, aztán a szüleim, hát nem semmi kör lesz az biztos. A vonaton a bőrkötéses jegyzetfüzetembe be is írom, hogy ne felejtsem el, hogy lesz egy gyerekem, akit Viktóriának fognak hívni, és állítok emlékeztetőt a telefonomba is, hogy mindenképpen odaérjek a rendelőbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem tudom, hogy tud-e már róla, vagy csak fog, de az biztos, hogy ma meghalok. A legszebb laza ingemet vettem fel erre a jeles eseményre meg egy vajszínű nadrágot, hogy a vérem, ami folyni fog a lehető legjobban mutassa ki a halálom okát. Remek lesz, érzem, ahogy a torkom erősebben kezd kiszáradni, miközben lépegetek a ház felé. De hát nem lehetek gyáva, nem is tervezek megfutamodni, hanem úgy vagyok vele, hogy egyszer élünk, és most kell megtörténnie mindennek. Bekopogok és amint Botond ajtót nyit, már a hurkot is érzem a nyakam körül. Pedig lehet, hogy semmiről se tudnak. Beljebb sétálok lazán, feltűrve az ingujjam, miután a kabáttól megszabadulok. Hát akkor, lássuk a medvét.
- Szia Saci, hogy vagy?- kérdezem ártatlanul a nekem most még háttal álló nőtől. Vajon kés van nála? Gyorsabb látogatás lesz ez, mint hittem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Esküszöm, hogy egyetlen alkalomra emlékszem csak, ami ennél is ijesztőbb volt. Saci méretéhez képest ez egy nagyon nagy kés, és megkönnyebbülök, amikor úgy dönt, leteszi. De nem lép el mellőle, szóval valószínűleg meg fogok halni.
- Szexeltem. - jelentem be egy drámai szünetet követően, és most nyilván mindenki azt hiszi, hogy a tapsvihart és az éljenzést várom, ami nem igaz. Maximum részben, tekintve, hogy a gyógyszerek miatt a férfiasságomon igen sok csorba esett már, de hát van az úgy, hogy mégis sikerül. Tapsvihart neki. - Szóval, ha a házasság nem volt elég, akkor megfejelném azzal is, hogy apa leszek, és ahogy elnézlek Viktória idő előtt lesz félig árva. - látom én a szemében, hogy halott leszek mindjárt, és ehhez az is hozzájön, hogy Botond a takarásomban van, nem tudom, hogy magát védi-e vagy segít és én leszek ma a főfogás a zöldség mellé. Bizarr mind a kettő. - Nem járok a lánnyal, csak egyszer voltunk együtt, mert szomorú volt és meg akartam vigasztalni. - nem mintha ez mentő körülmény lenne, a lényeg, hogy terhes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Igen, az üveg piával kezdődött a dolog. - vonom meg a vállamat és abban a pillanatban, hogy megértem a tőle idegen hangszínt, valami összetörik bennem, valami, ami már eddig is nagyon rezgett, hiszen Miksa is nagyon furcsán reagált, de Sacinál és az ő reakciójánál hull a földre. Én pedig még horkantok is ezen egyet. - Remek. Ízig-vérig Bontovich vagy te is meg a bátyád is. Az a kicsattanó öröm és a lelkes kérdezés, hogy izgatott vagyok-e, örülök-e, várom-e. Nem is tudom, hogy melyikre válaszoljak előbb. Ja igen, egyikre se, mert kibaszottul önző módon csak azt éreztetitek velem, hogy titeket milyen sérelem ért az által, hogy nekem gyerekem lesz. - olyan jó lett volna, ha legalább ő jól fogadja a hírt, de nem. Saci volt az én utolsó reményem, és az is odalett. - Ti szerencsések vagytok, mert megtaláltátok a társatokat, lehet gyereket, lesz jövőtök, én Miksát választottam a lány helyett, akit szerettem, és idő előtt meg fogok halni. Nekem nincs kibaszott happy end az út végén, de tudod mit? A hozzáállásotok miatt már abban sem reménykedek, hogy az oda vezető út jó lesz, mert ahhoz kellene, hogy legyenek barátaim. - Én tényleg hittem, hogy ez jó lesz, hogy majd Saci megért majd engem, de nem, tényleg nem tudja levetkőzni azt, hogy mennyire Bontovich. Sarkon fordulva el is indulok az ajtó felé, hogy eltűnjek innen. Ez a hely sok szép gyerekkori emléknek adott otthont, de mára már azok is ködbe vesznek, megfakultak, mint a képek róla. - És igen, örülök a lányomnak! - kiáltom még vissza, mielőtt becsapva az ajtót hoppanálnék, pedig egyáltalán nem lenne nekem szabad ilyet tennem, de mindegy. Haza akarok menni, haza a szüleimhez, haza a biztonságos négy fal közé. Elegem van mindenből és mindenkiből, és ebben a pillanatban és csak a saját világomban szeretnék lenni.