Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Will
- Budapest, január 24. -

Összefolytak az események, bár két év nem olyan nagy idő, annál sűrűbb volt a programjuk ez idő alatt. Néha nehéz követni az időrendi sorrendet, bár nem marad ideje azon lamentálni, hogy összekavarta a történéseket. Elias gondolata jeges zuhanyként ömlik a tudatára, meg is állítja a sétában.
- Nem... de őszintén, nem is szeretnék. - Elkomorult arccal tekint le a pontra, ahol a karja Willébe fűződik bele, aztán ismét elindul, mozgásra sarkallva a férjét is.
- Amikor utoljára találkoztam vele és beszéltünk... úgy tűnt, hogy képes lenne megölni azért, amit tettem. Visszagondolva... nem hibáztatom... De nem döntenék máshogy, ha újrajátszhatnám az egészet. - Elias mostanra egy gondosan elzárt emlékké változott, de nem kizárt, hogy ha rémálmai lesznek a kellemes ábrándok helyett Noahról, előmászik kísérteni és gyötörni őt.
- Azóta nem beszélünk, csak elmegyünk egymás mellett a kastélyban. Már, ha ott van... Szerencsére elég ritkán látni. Téged sem zaklat? - Észrevette, hogy Eliasnak van egy fura érdeklődése Will iránt, de nem törődött vele különösebben. Most sem izgatja per se, de ő sem felejtette el a két éve lejátszódott jelenetet, és hogy ki miatt robbant ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Will
- Budapest, január 24. -

Tegyük hozzá, nagyon könnyű volt elcsavarni a fejét és hagyta magát, főleg, hogy Elias ott simogatta a lelkét, ahol kellett, és kiszolgálta az igényeit. Nem volt nehéz belekényelmesednie abba a futó románcba, hiszen azt kapta, amit mindig is ideálisnak képzelt, de végül mégsem ez ragadta meg a fantáziáját, hanem a buktatókkal teli házassága. És ennek Elias már nem része ezek szerint Will oldaláról sem, amit csak egy biccentéssel vesz tudomásul.
A kérdésre jó darabig nem felel semmit, de látszik, hogy gondolkodik rajta. Végül csak elszánja magát.
- Sok minden lenne. Például Szonja; hamarabb elmentem volna kivizsgálásra, hogy kiderüljön a betegsége... hogy ne... nőjön hozzám még annyira sem. Az elején könnyebb lett volna elengedni. Bár... akkor nem lennénk házasok, nem? - Vérszegény mosolyt villant Willre.
- De... - Folytatja elgondolkodóan. - ... szerintem te is tudod a válaszom. Ha lehetne, megakadályoznám, hogy Noah... - A tiszta pillanataiban tudja, mi történt, de nem bírja kimondani a tényszerű valóságot: hogy a fiuk halott. Cserébe most nem tesz úgy, mintha egy álomvilágban élne és normálisan lehet vele beszélni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Édesen elkuncogja magát, akár egy huncut kislány rosszban sántikálva, pedig most épp, hogy valami egészen igazságosra és racionálisra készül.
- Látod, ezt tényleg elrontottad. A bankszámláját kellett volna kinyittasd vele még idejében. - A kuncogásból vigyor válik; értik ők a dolgot, először a pénztárcába kell belenézni és aztán jöhet a többi. Őshiba volt nem a piszkos anyagiakkal kezdeni, Júlia.
- Az is, meg ropi is, meg mogyoró... Jázmin elég sok holmit berakott. Emlékszik rá, mit szeretsz. - És a manó lelkes is volt, hogy a kisasszonyokat felszerelheti mindenféle finomsággal. Megfoghatatlan számára, honnan jön a házimanók ezen lelkesedése, de kifejezetten szereti Jázmint és örül neki titkon, hogy ilyen, még ha nem is fejezi ezt ki túl sűrűn.
- Ha szeretnéd, hogy a nyakunkba robbanjon minden, szívesen segítek. Ha a bájital tanárom nem lett volna borzasztóan idegesítő és ronda, vele is lefeküdtem volna a jó jegyekért. - Végre odalibben Júlia mellé, hogy belekóstoljon ő is a Cheetosba a csacsogás mellett. - Mennyi ideje használtad a főzetét? - A múltkori nagy ordibálásban és házi jelenetben elveszett ez a fontos információ két sértegetés között.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Extra protein. - Még meg is rebegteti a vékony ujjacskáit Júlia orra előtt, amikről lerí, hogy életében a pálcán, íróeszközön, ecseten túl, csak maximum egyféle pálcát fogtak és az sem kezdte ki a bőrét. Igazi, finom úri hölgy.
Ettől függetlenül további akadékoskodás nélkül keresi meg a kést és elkezdi szeletelni az elé tolt gyömbért és ricinusbabot, bár tegyük hozzá, el-elpattan egy-két darabocska, de ügyesen elkapja őket és visszakapargatja egy kupacba mindet. Közben hümmög egyet-kettőt; szóval két éve már. Igen, akkor még mindenki teljesen más leosztásban élte az életét, mint most.
- És mit mondott a gyógyító? Helyre lehet hozni? - Az első sokk hatására még finomkodott a házban, de mostanra semleges a hangja. Júliát nem annak a fajta embernek ismerte meg, aki vágyakozik a túlzott együttérzésért, és ő sem képes igazán sokáig vagy mélyen ráhangolódni mások bajára. Ahhoz túl önző.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Őszintén szólva kicsit sem számított a küszöbön feltűnő Estherre fél órával ez előtt. A napok olyan szürkévé és lassan elviselhetetlenné váltak, hogy már az is meglepő, ha a férje húga meglátogatja őket, pedig ez a világ egyik legtermészetesebb dolga. Persze behívta rögtön a sógornőjét és Jázmin gondoskodott a maradéktalan vendéglátásról is, hamar le kellett lohassza a lelkesedést, mert Will délelőttös és egyhamar nem fog hazaesni. Úgy tűnt viszont, hogy ez egyáltalán nem zavarja Esthert, így hát, hogy ne a házba tokosodjanak be, nyakukba vették a falu határát, pontosabban a tavacska környékét.
Néha még mindig eszébe jut, hogy az esküvője előtti szilvesztert itt töltötte, nem épp a legszerencsésebb körülmények között, és csak a balga véletlennek köszönhette, hogy végül élőn és épen kihorgászták a tóból.
Összébb húzza magán a szövetkabátot menet közben. Az arca jócskán sápadtabb és vékonyabb, mint pár hónappal ez előtt, az alkata, még ha Willnek nem is szembetűnő, de rengeteget változott a rossz irányba- szinte csont és bőr a rendszertelen és helytelen táplálkozás miatt, mert aki többnyire kávén él és alkalmanként hányással fejezi be az étkezést, az nem nagyon várhat mást, mint egészségromlást.
- Milyen volt a körutatok? Jól sikerült? - Még csak nem is annyira üres érdeklődés ez, hiszen Esther olyasmit csinál, amit ő gyerekként és serdülőként hobbiból űzött, és főleg ráerőltették a táncot, hogy lefoglalják az energiáit. - Be vagy táblázva jövőre is már, vagy az még nem dőlt el? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Hmmm... - Kiszélesedik a mosolya, miközben összekulcsolja séta közben az ujjait a háta mögött. - Madlen szigorú szeme mindent és mindenkit követ. - Kivételesen nincs irónia a hangjában, inkább csak egy általános igazság, hogy Will nagyanyjának figyelmét soha semmi nem kerüli el. Néha már irritáló, hogy a vén boszorkány információs csatornái mennyire messze elérnek, de szerencséjükre rég volt utoljára, hogy beszélniük kellett a nagymamával. Még a karácsonyt is viszonylag decensen túlélték a minimálisra szorított közjátékokkal.
- Elfoglalt voltál, érthető. - Barátságosan megingatja a fejét, hogy igazán nem történt semmi, a fő, hogy most itt van Esther. Érdekes mód az ikreket egyre sűrűbben látja a közelükben, előbb Nate jött el hozzájuk, most ismét Esther. Lehet, hogy Will a háta mögött elkezdte tartani velük a kapcsolatot? Vagy csak Estherrel? Ideje rákérdeznie majd, vagy inkább kifaggatja most a lányt.
- Nálunk minden... változatlan, azt hiszem. Továbbra is eljárok a pszichológusomhoz, lassan javul a helyzetünk. - A mosolya ugyanaz a szalonmosoly, amit a sógornője is bármikor megismerhet. Ezzel hárítanak el kínos kérdéseket és nyugtatnak le valójában egyáltalán nem aggodalmaskodó, inkább kíváncsiskodó embereket a köreikben.
- Will sokat fejlődött önmagához képest. Sokkal türelmesebb és megértőbb. - És rámenősebb, ami a gyerekvállalásukat illeti. Olyannyira, hogy nem telik el hét tányértörés és veszekedés nélkül. És ez a négy falon kívül csak rájuk tartozik, hiszen hogy nézne az ki, ha lejáratná Willt a testvére előtt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Will
- Pár nappal később -

Az előtte díszelgő epres-mascarponés csoda igazán nem rá vall. Nagyjából csak akkor szokott édességet enni, ha nem egymaga van a saját bőrében. A trükk persze a minden-mentességben rejlik, úgy persze, hogy megeszi ezt a szelet csodát. Már majdnem teljesen úgy néz ki, mint régen, annyi időt töltött szépítkezéssel indulás előtt, csak a soványságával kell még kezdjen valamit és külsőre visszatér az élők sorába a régi Adél.
- Azt mondtad, írtál pár helynek. Válaszoltak? - Sokkal... nyugodtabb? Nem, megkönnyebbültebb, ez a jó leírás a jelenlegi állapotára. Elképesztő, hogy egy negatív terhességi tesztnek mekkora világmegváltó ereje van az emberre nézve, és egyúttal milyen jeges zuhanyként is hat. Ugyanis realizálta ezzel, hogy egy ideje elvesztette a kontrollt, és már nem a ráció irányítja a cselekedeteit, hanem az elemi pánik képes átvenni az agya felett a gyeplőt. Ez pedig ijesztő, és kezdenie kell vele valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Látszik, ahogy megáll a desszertes villája a sütemény felett. Hezitál.
Igazság szerint fél megbolygatni az amúgy is ingatag idegi állapotát, de azzal is tisztában van, hogy amiben most léteznek, nem állapot, és a pergősebb énje máris sürgetné, hogy tegyen ellene, ha az apatikus nem nyomná el minduntalan.
Végül lerakja az evőeszközt a szalvétára.
- Szeretném megnézni őket, mielőtt döntök. - Kifújja a levegőt. - És tudnom kell, hogy garantálják a maximális diszkréciót. - Enélkül nem fog belevágni. Ha akár egy apró információmorzsa visszajut bármely családhoz, megtalálják a módját, hogy ezt leverjék rajta - legalábbis ettől tart a sok egyéb félelme mellett, de jelenleg ez az egyik intenzív gondolat a fejében.
- És szeretném... ha velem jönnél, ha előtte meg lehet látogatni a helyet. - Egyedül is mehetne, de amíg nem stabilizálódik kissé, inkább nem érdemes önmagára hagyni és a saját belátását emlegetni bármiféle helyzetben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Vagy az, hogy egyikőtök sem kapott elég időt a szüleitekkel. - Ha belegondol, Will lehet, hogy messze nem ilyen volna, ha Hidoi és Martin nem tűnnek el az életéből és van elég ideje feldolgozni, hogy testvérei születtek. És persze nem engedik a nagyapját a közelébe. Belphengard gondolata meglehetősen taszítja mindazon információk tükrében, amikre rájött a közelmúltban.
Úgy tűnik viszont, hogy előbb Esther éles szemével kell valamit kezdjen. Ma nem ússza meg a mímelt gesztusokkal; amilyen gyorsan jött az udvariasság, olyan gyorsan hagyja leolvadni, hogy a fásultság vegye át a helyét. Kecsegtető, szinte tankönyvbe illő a sógornője minden szava, de az elmélet nem mindig találkozik a gyakorlattal, ahogy szeretnénk. Ez náluk sincs másként.
- Esther... ez nem ilyen egyszerű. Jó volna, ha ennyire le tudnánk faragni a problémáinkból, de nem tudunk. - Mélyet szusszant, mielőtt megáll egy viszonylag jól belátható helyen, ahonnan kellemes, nyugtató kilátás nyílik a tavacskára. Itt mondta el Willnek, hogy ha tényleg terhes, nem fogja elvetetni a gyereket. Akkor még nagyon akarta Noah-t, de most már nem vállalna sajátot attól félve, hogy megint történik valami.
- Szeretem őt, és már én sem vagyok neki közömbös... remélem. Ezt sosem fogom teljes bizonyossággal tudni, mert sosem mondja ki, de vannak gesztusai, amik erre utalnak. - Unottan arrébb görget a cipője hegyével egy kavicsot. - És őszintén? Ketten is alkothatnak családot, de ő nem ezt akarja, én pedig nem tudok jól hozzáállni egy béranyás megoldáshoz, vagy egy újabb szüléshez. Fizikailag elvileg semmi bajom, mégis kettőből kettő teljes kudarc volt. És ezen az ember nem tud csak úgy átlendülni, ahogy azt Will implikálja. - Persze ez sarkítás, mert a férje sem így fogalmazott soha, de ha nagyon lecsupaszítja, voltaképpen ez a lényeg: gyerünk, csináljunk másikat, gyorsan. És erre képtelen. Szembefordul Estherrel.
- Volt egy időszak, amikor azt hallucináltam, hogy Noah él és velünk van. Akkor hívta ki hozzám a pszichológust Will, de gondolom, erről nem mesélt. Ahogy arról sem feltétlen, hogy amikor Noah-t meg kellett szüljem, azt már ő sem bírta rezzenéstelen arccal, pedig eléggé jól kontrollálja magát. De ez mindkettőnknek sok volt. És őszintén? Fogalmunk sincs, hogy másszunk ebből ki. Meghalt a fiunk, és akármennyire erőlteti, hogy egy új gyerek a megoldás... nekem ez nem megy. Még nem. - Ha ez önzőség, akkor önző, de ezt nyíltan vállalta ez előtt, és ezután is meg fogja tenni. Hosszú idő óta most először tudja ilyen összeszedetten kimondani, mi történik velük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Egy sötét "Tsk" a válasz, bár nem egyértelmű, hogy a gyógyító vagy a helyzet kapja a kritikus hangocskát. Mindkettő megérdemli.
- A világ legnagyobb kiszúrásainak egyike, hogy ránk marad a kemény munka. Folyton. - Csak egy elégedetlen szusszantás, ennyi a véleménye, mert végső soron vannak választási lehetőségeik. Persze így is távol állnak a kiegyenlített, ötven-ötven százalékos felelősségviseléstől.
- Itt is vannak. - Júlia instrukciónak megfelelően előkészítette őket és odatolja a lány keze ügyébe a deszkányi adagot.
- Pipacs? Miért lennél pipacs? Vagy mi alapján? - Közben kér az egyik házimanótól két almát, mert unalmas csak úgy bámulni, ahogy rotyog a főzet. Az egyiket Júlia elé rakja le, a másikba beleharap.
- A végén még megtanulom ezt a variánst, ha ilyen permanens a hatás. - A tűnődő szavait akár viccnek is felfoghatná az ember, de belül komolyan gondolja. Elvégre milyen, ettől biztosabb recept létezik egy újabb kudarc megakadályozásához?
- És mit csinálsz, ha kiderülne, hogy nem ő a hibás? - Azt valahogy nem feltételezi, hogy Júlia bocsánatot kérne. Az nem rávall.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Hazugság ide vagy oda, Will türelme, vagy inkább álcázott türelme szükséges az ő átmeneti nyugalmához. Ha a környezete ugyanolyan agitált volna, mint ő, az sehova sem vezetne, csak vissza a fürdőszoba padlójára.
Mi több, van valami különösen megnyugtató és szívet melengető a nyaralás ötletében- ez tisztán láthatóan felkelti az érdeklődését, a szemei szinte csillognak a belebegtetett ötlettől.
- Jó távol innen, a sok pletykafészektől, az idegesítő emberektől. - Ismét elindul a villa, újabb szeletkét tör a süteményből; maga a lendület élettel telibb, és a száj sarkában meghúzódó mosolyféleség kellemes színt kölcsönöz az arcának. Aztán újból megáll a mozdulattal, az arcáról is leolvad a mosoly.
- De nem tudom elhinni, hogy tényleg megvársz. - Nincs a szavaiban semmi vádló, sokkal inkább apátia, de abból egy egész hordónyi. A semlegesre simult arc borzasztóan fiatal, mégis a smink alatt meghúzódó karikák öregítik, a tizenhat éves arca furcsán keveredik egy huszonéves fáradtságával.
- Ha mégsem lépsz le... eldönthetjük majd, hogyan tovább. Mert van egy félbehagyott válásunk. - Valószínűleg meglepően őszinte pillanatát élheti, hogy ő maga hozakodik elő a felfüggesztett válási procedúrájukkal. Csak azért hátráltak vissza, mert képbe került a gyerek, aki azóta a föld alatt nyugszik, tehát különösebb indokuk sincs együtt maradni. Vagy éppenséggel így akarja provokálni Willt, mert a zsigereiben van, hogy folyamatosan böködje, piszkálja a férjét megerősítésért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Talán egy kicsit hosszabban időzik el a tekintete Estheren, mint ildomos volna. Szóval tőle jött ez az ötlet- nem tagadhatja, hogy felfordul a gyomra, ha belegondol, újra és újra, és noha a jó szándék vezette a sógornőjét, azzal van kikövezve a pokolba vezető út is. Az ellenségesség régi barátként kapja fel a fejét benne már eleve a puszta gondolattól, hogy Esther látatlanban osztogatott ilyen felháborító tanácsokat, és elplántálta a gondolatot Will agyában.
- Mert nincs idő sírni. - A kelleténél jobban megmarkolja a saját karját, bár az arca rezzenéstelen marad, ez is csak egy önkénytelen mozdulat, ahogy a tartása gyors korrigálása is. - Ha annyira akar egy gyereket, elég lenne... - magához vennie a már meglévőt, de ezt nem mondhatja ki hangosan, nem is biztos benne, hogy lenne kit. Will aligha tudja, hogy látta a nagyapja emlékét, és tisztában van az évekkel ez előtt született csecsemő tényével. És esélyesen Estherék sem tudnak erről, másként már felmerült volna a lehetőség, hogy találkozzanak a gyerekkel. Már, ha élve megszületett. Persze ennyi év távlatából, és úgy, hogy Will csak a biológiai apja, aligha lehetnek egy család.
- Nem érdekes. Egyelőre nem tudok neki olyan választ adni, amit szívesen hallana, de időnk sincs rendesen meggyászolni Noah-t. - Eltelt több, mint egy év, de időtől függetlenül számára még mindig nyers és eleven a seb a lelkében. És ami visszahúzza a gyógyulásában: kiszínezte annyira az emlékképet a halott babáról, hogy szépnek és szerethetőnek őrizze meg a valójában elszürkült és töpörödött kis testet. Illúziókba ringatja magát.
Sajnos az már nem illúzió, hogy szegény Esther minden egyes szavától még irritáltabbá válik, mert noha jó szándék vezérli a másikat, az ő fülének mindez lesajnálásként hangzik. Ha régi önmaga lenne, már őrjöngene, mert gyűlöli a kéretlen sajnálatot. Most csak az arcizmait igyekszik kordában tartani, hogy egyáltalán ne ülhessen ki az ellenséges arckifejezése premier plánba. Van valami különös, agressziót kiváltó eleme a sajnálatnak - gyengének érzi magát tőle a hozzá hasonló ember, aki csak azt tudja, hogyan kell támadni védekezésképp.
- És mihez kezdjek egy vadidegen helyen? Dőljek hátra és érezzem magam jól? - Támadónak és ellenségesnek tűnhet a hanghordozása, szüksége is van egy mély levegővételre, hogy visszaszorítsa a veszekedés után vágyakozó énjét. - Jót akarsz, ezt látom... de én nem akarok Will nélkül csak így eltűnni egy időre. Főleg, mert attól, hogy helyszínt változtatok, ami megtörtént, nem lesz semmissé, és ugyanide jövök vissza, ahol minden kapcsolódó emlékem van. Ugyanott tartanék. - Megmozgatja a nyakát behunyt szemmel, de nehéz elűzni a hirtelen jött indulatokat, csak fokozatosan párolog el az ingerültsége.
- Beszéljünk inkább valami kellemesebbről. - Még a vérszegény mosolyt is engedi visszacsusszanni az arcára. - Nemrég járt nálunk Nathaniel. Azt mondta, Will olyan nehezen enged titeket közel magához, és ezzel nem tudok vitába szállni, de gondolkodtam, hogy lehet, ideje rátörnötök az ajtót. Akár. Will makacs, és ha ti nem jösztök házhoz, ő nehezen mászik ki a páncélja alól. Nem akarnád, hogy ismét egy család legyetek? - Őszintén, ebben a pillanatban nagyon érdekli Esther reakciója. A semleges, langyosan barátságos arckifejezés alatt, a háttérből árgus szemekkel akarja végigkövetni, mi lesz az ikrek és Will sorsa? Tudja, hogy a férje ki nem állhatja "a két kis csótányt", ahogy ő nevezi a testvéreit, és az is szépen kibontakozott, hogy Esther igényli a bátyja társaságát, Nathaniel szintúgy. Szabályosan élvezné, ha Willt a családi 'szeretet' szorongatná meg végre, így nem rest biztatni Esthert a további lépésekre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Először utálta, hogy a kisvárostól távol, szinte izolált helyen élnek, mint valami természetbúvárok. Nem szereti a flórát és faunát, komfortosabb volt eddig a nagy társaság, a csivitelés, az ismeretségek megkötése, de egy ideje már az nyújtja a relaxálás egyik kulcsát, ha kiül egy pléddel a kerti hintaágyra és hagyja, hogy a bőre beigya a napfényt, miközben a fülében zene szól. Néha elalszik, ilyenkor van, hogy Will viszi be végül, vagy magától felébred és bemegy, de elég gyökeres változásokon ment keresztül a preferencia-palettája.
- Gondolom, lesz egy állapotfelmérés, és azután javaslatot tesznek, mennyi az ajánlott idő. - Meglepően tárgyilagos válasz, főleg, mert nem tudja, mire számítson. Egy újabb dolog, ami nem az ő kezeiben összpontosul és kevés beleszólása van. Ez pedig titkon bizonytalan idegességgel tölti el.
- Ha azt javasolnák, hogy kezdjük újra a közös terápiát, belemennél? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

És ő megadja ezt a kibújási lehetőséget önzetlensége minden csodálatosságával. Nem, egészen egyszerűen most a legtöbb mentális gimnasztikát igénylő játszadozás elkerüli amúgy is a figyelmét tekintve a jelenlegi helyzetét.
- Az összes eddigi döntésünket erre alapoztuk. Majd meglátjuk. És a hibákat hibákra halmoztuk. Nem azt mondom, hogy most rögtön döntsünk, de... ha visszajöttem, tényleg meg kell beszélnünk ezt. - Lelke teljes nyugalmával beveszi a szájába az utolsó falat süteményt, és lenyeli. Az utóbbi napok ráébresztették egy-két dologra, mikor a mennyezetet bámulta, vagy épp a fogát mosta tovább az indokoltnál, és önmagát nézte a tükörben, ahogy a sápadt, karikás szemek alig pislákoló fénnyel visszanéztek rá. Küzdhet, próbálkozhat, ameddig csak jólesik, de egyedül nem tudja maga mellett tartani Willt, ha az nem szereti őt. Vajon azért törődik vele, mert az ő felelőssége? Esetleg elkezdett érzéseket táplálni iránta? Nem tudja, mert egy ideje már a nonverbális jeleket sem képes értelmezni, annyira beszűkült a látásmódja, elszigetelte önmagát a szociális egészséges interakcióktól, és ez eltorzítja az eddig jól működő készségeit. Főleg, hogy Willhez több is kellene, mint a mezei ráérzés, mert a férje nem épp hétköznapi.
- Hol vannak ezek az intézetek egész pontosan? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A legnagyobb probléma velük most és már ez előtt két évvel is a dialógus teljes és tökéletes hiánya volt. Persze van, amihez még ennyi idő sem elég, főleg a borzasztóan nehéz személyiségeik tükrében. Személy szerint ő sem tudná már Will nélkül elképzelni az életét, de ezt az állandó bizonytalanságot is ember legyen a talpán, aki képes évekig kibírni, mint valami birka. Ha helyreáll az agyi egyensúlya, nagy az esélye, hogy ez a mostani, kétségbeesett kapaszkodás és alárendeltség, ami jellemzi, kámforrá lesz, és akkor ha akarják, ha nem, új irányt vesz majd a kapcsolatuk.
Mindezt nem most fogják kivesézni, mert a Will által bedobott csali elvégzi a feladatát.
- Szóval megnézhetem, miféle környéken nőttél fel. Vajon a kedvenc teád nevét is elárulod majd, Mr. Krise? - Hónapok óta nem próbált ennyire nyíltan flörtölni a férjével egy csésze kávé felett, szélesedő félmosollyal az arcán. Annak a lehetősége, hogy a döntési jogát elveszik tőle, egyelőre nincs is miért megjárja az agyát, amikor ilyen nagy az egyetértés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Haltwhistle, Northumberland, Egyedült Királyság -

A kezébe adták a döntést, legalább efelett, hogy hova szeretne bevonulni. Utólag belenyugodott, hogy magát a terápiát nem fogja tudni elkerülni annak ellenére, hogy félig akarja, félig nem. A visszakozása természetes, van az emberekben egy magától előjövő idegenkedés a pszichiátria, pszichológus, kezelés, terápia és egyéb, hasonló szavak és azok mögöttes tartalma iránt. Mindezek ellenére elismerte, hogy más kiút nincs és végül a Carlisle melletti intézetet választotta. A virágoskert különösen szép és nyugtató volt.
A figyelmét azóta már más köti le: Will egy óvatlan pillanatban bedobta az ötletet, hogy nézzék meg a régi családi házat, ahol egy ideig lakott, és ő persze azonnal ráharapott a dologra. A férje a napokban egyre ügyesebb csalikat használ, egyre jobban érzi, mivel lehet azonnal lekötni a figyelmét, így nem csoda, hogy kapva kapott az alkalmon most is, hogy újabb részletet tárjon fel Will múltjából. Ennek egyik ékes bizonyítéka, hogy nagyon jó kislányként kulcsolja össze a férje ujjaival a sajátját.
- A falu szélén laktatok itt is. - Nem mintha sémát lehetne rögtön két hasonlóság alapján felfedezni, de érdekességnek érdekesség. - Rögtön Bogolyfalva után jöttetek ide? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Haltwhistle, Northumberland, Egyedült Királyság -

Kivételesen nem azt tűzte ki célul, hogy orral előre beleessen az első pocsolyába egy designer cipő okán, ezért a sneakers és a farmer nagyon jó szolgálatot tesznek az angliai, falusi terepen. Az már csak hab a tortán, hogy lehet valami a levegőben, mert Will elkezdett mesélni neki majdnem teljesen önszántából.
- Komplikáltnak hangzik... mármint, ha le akart rólad mondani, aztán mégsem, valami megváltozott közben, nem? - Ha már ennyire készségesen kiteregetik azokat a kártyákat előtte, meg kell ragadnia az alkalmat. Ki tudja, mikor lesz rá alkalma ismét?
- De akkor az édesapád végig itt volt veled, és később édesanyád is... Rendben, Mr. Krise, jönnek a kvíz-kérdések, jól gondolja meg a válaszait. Ha három-három szóval kellene a szüleihez fűződő kapcsolatát leírnia, mik lennének ezek? És indokolást is kérek! - A levegőváltozás és a felelősség, a gondok időleges elfelejtése orbitálisan jó hatással van rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Haltwhistle, Northumberland, Egyedült Királyság -

Lehervad az arcáról az eddigi jókedve, hogy helyet adjon a komolyságnak és némi komorságnak. Megint eljutottak az érzékeny részhez, és most vagy bezárkózást, vagy szintlépést fog elérni.
- Az itteni életedre. A nevető gyerekre a képeken, a büszke anyjára, aki incselkedett vele. A mesékre, a közös játékokra... Arra, ahogy Martin magához ölelt téged. Ahogy Hidoi megsimogatta a fejed búbját. Hogy milyen voltál, mielőtt meghaltak. Azt már látom, milyen lettél utána, de a gyerek feled... a boldog feled azóta érdekel, hogy feltúrtam a fotóid. - Will másik kezét is megfogja az ő szabad kezével, így szembekerül vele.
- Szereted uralni a helyzetet, utálod, ha beleütöm abba az orrom, ami nem az én dolgom. És jelenleg... szinte biztos vagyok benne, hogy megpróbálod majd elterelni ezt az egészet egy neked kényelmes irányba. Ugorjuk ezt át, és mielőtt egy hónapra békén hagylak, játssz velem kivételesen. És mesélj. - Közben ismét felveszi a sétatempót, elindul, és ezzel Willt is invitálja maga után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Haltwhistle, Northumberland, Egyedült Királyság -

Az ilyen információszerzések kulcseleme a türelem. Ha követelné, hogy Will meséljen és avassa be minden részletbe, nem kapna semmit. Bárki visszautasíthatja az erőszakos hisztit, de ha időről időre feljön a téma és egyre határozottabban, de közben kíméletesen üti a vasat, és már szorosabbra fonódott a kapcsolatuk is (egy közös gyerek elég szoros kapocs tud lenni), nem fogják olyan könnyen kikosarazni. Látod? Will beadta a derekát, még ha a csipetnyi cinizmus érződik is a hangján.
Szinte látja, ahogy a fotókról visszaköszönő gyermeki arc legurul az enyhén lejtős utcán és nekizökken a bokornak, egyenesen az ágak közé, és ezzel párhuzamosan újból ellágyul az arckifejezése.
- Hahh, remélem, utána megtanultál fékezni. - A csipkelődős kérdést elereszti a füle mellett. Amikor az interneten kutakodott Noahnak játékokért, látta ezeket a segédkerekes kis bicikliket, és már előre elképzelte, milyen lesz őt tanítaniuk, így nem idegen számára a szerkezet leírása és működése.
- Mit csináltak a szüleid, miután ide költöztetek? Mivel foglalkoztak? Minél több kérdést válaszolsz meg, annál hamarabb hallgattatsz el. - Nagyon ügyel rá, hogy ezúttal ne engedjen Will tereléseinek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Haltwhistle, Northumberland, Egyedült Királyság -

- És így alakult, hogy a legtöbb időt továbbra is Martinnal töltötted. - Lényegre törő összegzése az akkori helyzetnek. Az anya volt az aktív kenyérkereső, az apa pedig a passzív bevételt kezelte ezek szerint. Jellemre nehéz volna nyilatkoznia, melyik szülőt milyennek gondolja, de első hallomásra Hidoi hangzik a dominánsabbnak, Martin passzívabbnak, és a gyerekük valahol a kettő között mozog, helyzettől függően.
- Ha a gyógyítók sem tudtak rajta segíteni... De mi sem vagyunk mindenhatók. - Csendesebbé szelídül a hangja, talán némi belenyugvás zöng ki belőle. Egyáltalán nem meglepő, hogy a hullámzó jókedv után az alapállapota nagyon hamar vissza tud zsugorodni szürkévé és betegessé, még ha rövid időszakokra is.
- Van kedvenc emléked velük? Ami még mindig megmelengeti a szíved. - Írják a női érzelgőssége számlájára, neki Magda összes undorító húzása ellenére vannak ilyen emlékei róla. Ha megerőltetné magát, talán az apjáról is elő tudna horgászni néhány kellemesebb momentumot.
Az emelkedőn felérve szüksége van néhány másodpercre, hogy beigya az elé táruló táj látványát. Van valami lehengerlő abban a momentumban, amikor felérsz akár egy domb tetejére, és alattad látod elterülni a füves lejtőt, kinyílik eléd egy teljesen új panoráma. Vele együtt pedig most a férje gyerekkorának egy szeletéről is lehull a lepel.
Egyelőre szó nélkül követi Willt a ház felé, de látszik az arcán, hogy folyamatosan issza be a látványt, és elraktározza a részleteket. Feltett szándéka mindent megnézni, amit csak lehetősége lesz.
- Kié most a ház? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Haltwhistle, Northumberland, Egyedült Királyság -

Igazából nem vár semmi rendkívülit itt, a domb tetején állva, a tavaszi napsütésben, sőt még akkor sem, amikor már hosszú másodpercek óta issza be a régi otthon látványát. Will itt élt egy ideig egy ideális családban, már amennyire bármelyik ideális lehet, de volt egy apja, aki születésétől ragaszkodott hozzá, és egy anyja, aki végül letette a voksát az anyaság mellett, még ha nem is teljes állású, otthon ülő nevelőként.
- És... - Megállt Will mellett az imént, végül eleresztik egymás kezét. - ... mit szólnál, ha egy nap mi is hasonlóan élnénk? Te, én és... - És egy gyerek. Ám amikor eddig ér a gondolatmenetben, megtorpan.
Nem felejtette el a szobájában érzett megkönnyebbülést a negatív teszt felett, vagy a Júliával folytatott beszélgetését. Riley szavai különösen élesen vésődtek az elméjébe és mindnek van mondanivalója. Júliáé, hogy az élet megy tovább, de nem mindegy, hogy ő is azon a vonaton ül majd, mint a többiek, vagy leugrik a mozgó járműről, mielőtt beérnének az állomásra. Riley pedig különös nyugalommal és tisztasággal foganatosított benne egy gondolatmagvat: van döntési joga. Számít, mit akar.
Jelen pillanatban látja Willt és önmagát a jövőben, de nem tudja, milyen kémia működne közöttük. Örökös viták, vagy hullámvölgyek, netán tartalmas közös élet? És amit ezen a ponton még nem realizál, maximum fúrja az oldalát csendben, a sötétben, az a hiányérzet: a kettő nem ugyanaz, mint három, vagy a háromnál is több. Talán idővel mégis hiányozni fog egy harmadik személy a házasságukból...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Haltwhistle, Northumberland, Egyedült Királyság -

Viszonozza az összenézést, kicsit felemelve a fejét. Látszik, ahogy előbb összepréselődnek az ajkai, mint aki nem akar beszélni, aztán újból ellazulnak az arcizmok. Megadja magát.
- Mit csinálunk, ha újból elmenne a magzat? Nem hiszem, hogy kibírnám ép ésszel. - Nem elutasító, inkább látszik a félelem az arcán. Lejjebb eresztette a falait hosszú idő után, de a félelmei nem múltak el nyomtalanul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Haltwhistle, Northumberland, Egyedült Királyság -

Ismeri már annyira, hogy sejtse a szünetből, aztán a válasz összetételéből, a szavakból, hogy Will terel. Nem akar egyenes választ adni, és hogy miért, arra lenne néhány tippje, de ha ez a jelenség előjött, kár erőltetnie, mert az igazságforrás elapadt egy időre. Mondhatná, hogy akkor lottózni szeretne, mert az ő fejére kétszer is rászartak gyors egymásutánban, kivételesen szerencsés.
- Akkor... nem válunk. - Az előbbi kijelentést alapul véve, és a mostani kis kitérést, nagyjából borítékolható, hogy ha Will nem is fogja kimondani nyíltan, de nem válnak el. Ha marad a terv, marad a házasság is, és ez... meglehetősen nagy követ gördít le a szívéről.
- Persze, nézzünk körbe. Akár valami érdekeset is találhatunk. - Aligha, inkább neki ér fel egy délutáni kirándulással az egykori Krise-otthonban sündörögni. Attól még, hogy a férjét nyomasztja ez a hely, esze ágában sincs kihagyni a lehetőséget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Alig láthatóan megrebbennek a szempillái. Igen, így is lehet érteni, végülis nem baj, ha nem kerül szóba Will potenciális gyereke. Esther vagy nem tud róla, vagy nincs indoka szóba hozni. Madlen már rég intézkedett volna annak idején, ha tudomást szerez a baba létezéséről. Az, hogy erről a Krise-család nem beszél, két dolgot jelenthet: vagy halott a gyerek, vagy megszületett, de Madlen jeze nem érte el. Miközben ekörül zsongnak a gondolatai, Esther csivitelése gyorsvonatként robog el a füle mellett. Nem nehéz figyelmet tettetni, de az már sokkal megerőltetőbb, hogy ne forgassa a szemét Esther idealizált világképén. Általában a dolgok nem úgy működnek a gyakorlatban, mint elméletben, ezt már megtanulta.
- Vannak kötelességeink, Esther. Azért a temérdek vagyonért le kell tegyünk valamit az asztalra, és a legtisztább tranzakció legalább egy gyerek. De ezt te is nagyon jól tudod, ugyanúgy a te kötelességeid között is ott van, hogy egy nap gyereket kell vállalnod a jövőbeli férjeddel. - Aranyvérű sajátosságaik egyike: vidd tovább a vérvonalat, és felőlünk utána azt csinálsz, amit akarsz, amíg nem húzod le a bőrt a fenekünkről. - Nekünk Willel már többször is elmondták, hogy várják az unokát, és ha kérnek valamit... gondolom, nem kell elmagyaráznom pont neked, mit jelent, ha a családfők elvárnak bizonyos dolgokat. Tehát nincs túl sok türelmi időnk. Másfelől, ha nem akarom, hogy a férjem elhagyjon, valamit nagyon sürgősen ki kell találnom, és elhiheted, ez lenne a legutolsó, amire vágyom, egy válás. - Nem akarja elengedni Willt. Most már hozzátartozik, veheti úgy mindenki, hogy körbepisilte a területét, és nagyon maximum megnézhetik és megfogdoshatják a férjét, de elorozni tőle nem lehet. Kivéve persze, ha a házasságuk meddő marad és Will úgy dönt, elhagyja, hogy mástól kapja meg a hőnáhított gyereket. Abba pedig belerokkanna, de az is lehet, nagyobb őrültségekre is elszánná magát a pillanat hevében.
- Örülök neked, tényleg, de ez nem oldja meg az én problémáimat. Ha vannak céljaid, kövesd őket. Egyelőre én is ezt próbálom: letisztázni a saját céljaim, mielőtt túl késő bármit tennem. - Ez a baj az idealistákkal: azt hiszik, attól, hogy kinyílt számukra a világ, majd ugyanaz a recept működni fog másoknál is. Ő nyíltan vállalja, hogy nem akar és nem tud olyan életet élni, ahol a vagyonát elvesztené, és a szerelem önmagában nem megoldás, sem egy nulláról való újrakezdés. Másfelől a gyermekvállalás ezen a ponton kizárt részéről- retteg az újabb kudarctól, és most már attól is joggal félhet, hogy a férje elhagyja, ha ez így megy tovább. Teljes patthelyzetben ül a földön, miközben a félelmei lenyomják a fejét, bele a padlóba.
Ahelyett, hogy tovább lovagolnak ezen a témán, sikerül finoman és elegánsan átnyargalnia egy hasonlóan égető problémára: Will és az ikrek kritikán aluli viszonyára.
- Tudom, hogy régen... bántó megjegyzést tettem a kapcsolatotokra. Sajnálom. - Vagy nem. - De láttam Nathanielen, hogy nagyon szeretné megjavítani a dolgokat köztetek, hogy végre mindhárman egymásra találjatok újra. Akár összeülhetnétek nálunk, otthon, hm? Szereted a kerti partykat? Tarthatnánk egyet, csak így, zártkörűen. Az elől nem tud elfutni, főleg, ha legálisan leguríthat néhány pohárral. - Látszik az arcán, hogy utóbbinak egyáltalán nem örül, de rájött már, hogy Will alkoholizmusa jópárszor alkuképesebbé varázsolhatja, mint ha józan lenne és alkalom nyílna végiggondolnia a hallottakat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Carlisle, egyébként telefonálás közben, két héttel az intézetbe költözés után -

Valami szokásosan borzalmasra számított legbelül, mikor beköltözött, ám kellemes csalódásként rá kellett ébrednie: ez nem egy kiképzőtábor, se nem börtön, sem átnevelési központ. Hátborzongatóan furcsa, hogy teljesen más perspektívából közelítenek a kérdéseihez, mint eddig, és nem elnyomni akarják a gondjait, hanem megoldani, vele együtt kézen fogva, segítve őt az úton. Ahhoz képest, amit odahaza tapasztalt, ez már-már kényelmetlenül egyenrangú bánásmód.
Félúton tart a történetben, most látták elérkezettnek az időt, hogy a telefonálást nyugodt szívvel ajánlhassák. Eddig annyira magával ragadták a foglalkozások és a velük járó, váltakozó hullámvölgyek, hogy eszébe sem jutott felhívni bárkit is. Most viszont régi ismerős infóként görget végig a rövid névlistán, egészen Will nevéig, hogy rányomjon a Facetime gombra, majd türelmesen megvárja, míg kicseng és nagyon remélhetőleg felveszi a férje.
- Emlékszel még rám? - A hangja vidámnak tűnik, az arca már beszédesebb. Sápadt, a mosolya soványabb, de mindent összevetve jobban néz ki, mint két héttel ez előtt, összeszedettebb egy fokkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Carlisle, egyébként telefonálás közben, két héttel az intézetbe költözés után -

Gúnyos horkantás, némi orr-ráncolás. Összességében viszont vidám felhanggal üdvözli a két hete nem hallott hangot. Hiányolta.
- Nem tudtad? Mostanában a szellemek rákaptak a telefonálásra, sőt, nemsokára Discordon fogunk hívni titeket. Féljetek, élők! - A sátáni kacajt kegyesen lehagyja a végéről, és a hátára fordul át.
- Hiányoztál. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Carlisle, egyébként telefonálás közben, két héttel az intézetbe költözés után -

- Elvileg még két hét. - A szabad mutatóujjával feltekeri az egyik, természetellenesen szőke hajtincsét, azzal kezd játszadozni beszéd közben.
- Jövő héten át tudsz jönni? Van egy családot is bevonó beszélgetési rész. Normálisan kéthetente zajlana, de... még most alakítjuk ki a kereteket. Meg azt mondják, ebben a családtagok is érintettek. - Kisebb szünetet hagy, majd kisvártatva folytatja. - Örülnék, ha el tudnál jönni. Semmi parádés, kanapén fekvős dolog, csak... olyan dolgok, amiket amúgy is hülyeségnek tartasz. - Újabb gúnyos kuncogás a vonal túlvégén. Sejti, hogy a férje nem becsüli túl sokra a művészeteket, így a művészetterápiát is egy polcra fogja rakni a többivel, szerinte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Carlisle, egyébként telefonálás közben, két héttel az intézetbe költözés után -

Egy lélegzettel hosszabbra nyúlik a csend; majdnem kibukott a száján, hogy 'még csak az kellene!', de még idejében visszafogta az ingerült megjegyzést.
- Csak te. Elfelejtetted? Ők elvileg nem is tudják, hogy itt vagyok, hacsak nem szóltál nekik. Nem szóltál, igaz? - Bár nem mondja ki, bizonyára mindketten sejtik, hogy ettől még a Machay-család előtt sincsenek titkok, akárcsak a Krise-kolónia előtt.
- Ez igaz, viszont nem maradok itt örökre, és egy adott pontig működik, hogy nem vesszük figyelembe a környezetem. Ha visszakerülök, azok a szokások is visszajöhetnek, amikről most leszokni igyekszem. - Mint például az önkárosító gondolatok, az elferdült énkép, de még sorolhatná, főleg a terapeutája.
- De, ha nem akarod, akkor mindegy, nagy lány vagyok, megoldom. - Attól persze még duzzogni fog, most is csalódott a hangja máris.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Carlisle, egyébként telefonálás közben, két héttel az intézetbe költözés után -

Ha tudná, miféle hasonlattal illetik a háta mögött, egyszerre érezhetné kitüntetőnek és mélységesen sértőnek. Egy pofont mindenesetre megérne a dolog- szerencse, hogy soha nem lesz belőle legilimentor, maximum egy másik életben.
Will gyors válasza ellenben azonnali és jelentős hatást ér el: a hangja visszaáll vidám csivitelésbe, és a hajtincs csavargatása is újrakezdődik.
- Nem, te tök, veled élek együtt, és te lehetsz a támaszom. Miért, van valami, amit szeretnél megvallani? Amiért problémám lehetne veled? - Will legközelebb majd jobban megválogatja, mit ejti ki a száján. Adél újból képes belekapaszkodni rosszul elejtett szavakba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Carlisle, egyébként telefonálás közben, két héttel az intézetbe költözés után -

Sokan gondolhatják azt, hogy két hét semmire sem elég. Ám amikor ki vagy éhezve rá, hogy meghallgassanak, nap nap után a saját nyomorodban hemperegtél, most viszont együttérző, de professzionális útmutatással nyalogathatod a sebeid, két hét rengeteg idő. Már az első korty pozitív visszajelzés, sőt sikerélmény látványosan javít a beteg kedélyállapotán, és a gyógyulás, mint egy konszolidált hullámvasút, beindul. Most épp a csúcs felé robog, a legelső hullámvölgy még jóval arrébb van.
Ennek köszönhetően képes annyira koncentrálni, hogy meghallja a kérdésbe felívelő mondatvéget... és ne tegye szóvá, de elraktározza az információt. Megint Júlia? Vagy megint többet iszik a kelleténél? Azt persze nem kell rejtegesse, régóta nem csinálnak ebből titkot. Júlia lesz, elég valószínű, hogy megint összeállt vele. Ha hazamegy, lecserélteti a zárakat és szól Jázminnak, hogy egy napra mágiával is zárja ki a férjét a házból. Ideje elkezdeni büntetni ezt a hűtlen, koszos disznót.
- Sokkal jobban. - Ahelyett, hogy hagyná, hogy a féltékenység elragadja, erővel emlékezteti magát, hogy jelenleg a pozitív dolgokat szeretné megragadni, és az utóbbi két hét az elmúlt majdnem három évén kimagaslóan legjobb időszakai közé tartozik. - Volt egy zene asszociációs foglalkozásom, több festészeti és sok csoportos feladatom. Régóta nem voltam ilyen jól. - Szusszan egy nagyobbat, hogy összeszedje a gondolatait közben. - De még csak az elején járok. Vagy otthon kell majd keresnem egy művészetterápiával foglalkozó specialistát, vagy ide fogok hetente visszajárni. - A hangja elszántságról tanúskodik, arról, hogy nincs kedve tovább fetrengeni a földön.
- Will... talán mégsem én voltam a hibás Noah miatt... - Hónapok óta köztük feszülő témáról van szó, de ez a frázis sosem hangzott el az ő szájából. - És talán... de csak talán... nem, ez még korai. Felejtsd el. Inkább azzal törődj, hogy ha hazamegyek, azt rendesen megünnepeljük. - Bár részéről ez nem az alkoholizálást jelenti, hanem mondjuk elfelejtenek három napig kijönni a hálószobából. Sokkal vonzóbb, mint a saját hányásukban fetrengeni, és több endorfinhoz jutnának.