Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Arcomon semmi nem látszik, mikor közli az információt, azonban az agyam azonnal pörögni kezd. Több sebből is vérzik ez az egész, de hát pont én legyek az, aki ítélkezik? Ugyan már. Se időm, se energiám nincs rá, így egy aprócska bólintást kap, hogy felfogtam a szavait, lábamon lévő kezem mutatóujja mozdul felfelé, hogy folytassa. És úgy csiripel, mint tavasszal egy kis madár.
- Világos - szólalok meg végül kisvártatva. - Pontosan tudnom kell hány hetes a magzat - ingatom meg fejemet óvatosan. - Gondolom nem célod elveszteni, így ez fontos, hogy ne sérüljön - úgy gördülnek le a szavak ajkamról, mintha csak az aznapi híreket beszélnénk meg. Természetesen elég lenne annyi a bájitalhoz, hogy az első trimeszter, de nekem nem elég. Félreértés ne essék, nem célom bántani a nőt - most kivételesen - vagy a magzatot, de van a nő kezében egy olyan ember, aki az én szereposztásomban is kulcsfontosságú: Krise.
- Allergiás vagy bármilyen gyógynövényre vagy készítményre? Érzékenység esetleg? Intolerancia? - nyalom meg szemfogamat látatlan, és mintha csak az íztelen idegméreg kerülne nyelvemre, nyelek egy nagyobbat. - Tudom, hogy sok a kérdés, de tudnom kell ezeket - fűzöm hozzá halkan, tekintetem ismét lesütöm, szégyenlős, visszafogott mosoly villan fel ajkaimon, ahogy csak rásandítok, majd ismét vissza magam elé. Az először elhangzó, és csak az ő érdekeit képviselő mondat hatására érezhetően megváltozott a kisugárzása, már-már büszke volt magára. Ezt kell megtartanom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Nagyjából hét. Ez nekünk tökéletesen elég. Tehát egy két hónapos magzatot hord a szíve alatt a lány, hogy ezen egyetlen mondattal bebizonyosodjon: nem Krise-é a kölyök. Jaj, édesem, mibe keveredtél? Kedves és megértő mosoly villan fel ajkaimon, bólintok egyet, mielőtt a következő, igen fontos kérdésekre térnék. Nem lenne előnyös, ha meghalna, bár... akkor tutira elmúlna a hányás. Végül is, win-win.
- Fogd vissza magad. Bár ez jó volt.
Jó-oké, tudom. De hát, most nem mondhatod, hogy mindenki jobban járna, ha ez a simlis szajha nem lenne az élők sorában. Nézz rá, játssza a határozott és független nőt, miközben tippelget nekem a magzat koráról, így logikus, hogy még egy gyógyítót sem keresett meg. De még azzal is volt esze villogni, hogy ki tudja fizetni, bármennyit mondok neki. Olyan okos.
- Értettem. Nincs menta. Viszont így lehet majd a bájitalnak egy kesernyés utóíze - mindent a mentával ellensúlyozok, erre ez a semmirekellő komolyan pont azt nem tudja elviselni? Ki lehet mégis ekkora balfasz? Ez van, kénytelen leszek megoldani enélkül, ő pedig kénytelen lesz elviselni az utóízt, ami... nos, egész elviselhető.
- Huszonnégy órán belül megvagyok vele - felelem gondolkodás nélkül. Igazából, ha nagyon őszinte akarok lenni, három órán belül meglenne az egész készítmény, főzéssel, az elvárt másfél órás pihenéssel és hűléssel, de nem adhatok meg mindent egyszerre ennek a kis cukorkának. A végén még túlságosan magas lenne az a ló, plusz, hadd szenvedjen még egy kicsit, ha már házasságon kívül felcsinálták.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Olyan vagyok, mint egy névtelen hős, aki éppen igazságot oszt a csúnya nőnek, aki a férje akaratán kívül cselekedett. Jaj, nem. Dehogyis. Nincs erről szó, mindössze szeretem, ha olyan információk vannak a birtokomban, amiket felhasználhatok a jövőben, és bármennyire meglepő, de még örömmel is tenném, ha ilyen önelégült mihaszna ellen tehetem, mint aki előttem ül jelenleg. Csüngök minden szaván. Ennek köszönhetően kékjeim csillannak fel elismerően, hogy igenis kibírja majd az ízt. Ez ad bátorságot arra, hogy véletlenül sokkal kesernyésebbé tegyem neki. Talán. Mélyebbet sóhajtok, már-már fáradtan, mert ez sokkal nagyobb gondolkodást igényel, mint azt elsőre gondoltam volna.
- Remélem is. Kár lenne, ha a cuki pofid eltorzulna - kivéve akkor, ha alattam teszi. Emelem fel kezemet, a támlára támasztom könyökömet, tenyerembe arcomat, ahogy elbűvölő mosolyt küldök neki. Ezek után vajon érezhetem feljogosítva magam, hogy megejtsek egy beszélgetést szépfiúval? Hatalmas a kísértés, és nem tudom, mégis mit hisz, de a diszkréció is igen tág fogalom: éppenséggel nem kötöttük ki, kivel szemben kell diszkréten kezelnem az információt. A jegyesének csak-csak köze van hozzá, nemde? Nehéz döntés.
- Keresni foglak - szólok még felfelé nézve rá, ahogy feláll. Szívem hatalmasat dobban, miközben megfeszül, a melegség ott van, mégis mintha valami hideg követné közvetlenül. Nem tudok elpillantani róla, de közben taszít az egész lénye, mégis egyetlen szavába kerülne, hogy mindent megtegyek érte. Kurva életbe, nem véletlen kerülöm el a Rellon jelenlegi házvezető-helyettesét is, meg azt a szőke faszfejet, aki nem is diák, mégis úgy mászkál fel s alá a kastélyban, mintha minimum az övé lenne. Miért minden véla a Rellonba kerül?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lassan, de biztosan van lehetőségünk befelé araszolni, ahogy a násznép egyre gyorsabban csókolja körbe egymást a bejáratban. Az oldalamon Júliával egészen értelmes és mindennapi párnak nézhetünk ki, ha nem néznek meg minket jobban. Hajlandó vagyok úgy tenni, mintha, de többet nem várhat tőlem egyikőjük sem. Csak Adél miatt vagyok itt, és remélem ezzel mindenki teljesen tisztában is van.
Halvány, őszintének ható mosoly kíséretében nyújtom át a meghívót, amin a születési nevem ordítozik az arcomba. Undorító. Visszafogom magam, így az undor nem ül ki arcomra, kezem aprón mozdul Júlia derekán, ahogy közelebb vonom magamhoz, még van pofám rá is szorítani. Lehajolok hozzá, miközben befelé sétálunk, éppen szólnék mikor a házimanó áll meg előttem és meresztgeti rám szemeit. Fél szemöldököm emelkedik meg, majd hajolok végre tényleg a lány füléhez.
- El kell tűnnöm. Keresd meg daddy-t, majd összeszedlek - a szemtelenségem ne továbbja, hogy ezek után még arcon is csókolom. Kezem csúszik le derekáról, a manót nyugodt léptekkel követem az ajtóig. Gondolkodás nélkül nyomom le a kilincset és libbenek be Adélhoz. Hangosat szusszanok lehunyt szemekkel, majd fordulok felé lassan, hogy... elnyíljanak ajkaim, ahogy végig mérem. Többször is. Akaratlan nyalom meg alsó ajkamat.
- Gyönyörű vagy - szólalok meg, mert valami belső hang azt súgja, hogy muszáj. Nem a megszokott belső hang, ő éppen durcáskodva szedi össze magát valahol agyam hátsó részében, hanem egy másik. Eleget is teszek neki, még akkor is, ha egyáltalán nem gondolom komolyan. Lehet a bájitalokat és mérgeket le kellene váltanom a színészkedésre. Lassan, aprókat lépve kerülök hozzá közelebb, azonnal mögé lépve. Ujjaim simítanak végig a meztelen vállon, nyakának vonalán, majd hajolok le és kezdek el lágy csókokat lehelni a puha bőrre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem kell ismernem ahhoz a nőt mélyebbre hatóan - szóvicc, érted -, hogy tudjam, szavaim csak növelik az egóját. És éppen ez a cél. Azt hiszi, teljesen kiszámíthatatlan, megfoghatatlan maga a személyisége, és annyira nem is hazudtolja meg önmagát ezekkel a vonásokkal, csak mindössze rossz embernek akarja mutogatni az elérhetetlenségét. Mert már elértem, és ha így folytatja, nem is fogom elengedni.
Somolyogva, már elnyílt ajkakkal várom a csókot, ahogy a néma kérésnek eleget téve hajolok le. Kezem csúszik meztelen derekára, erőteljes mozdulattal húzom magamhoz közelebb, ahogy elmélyítem a csókot. Másik kezem mutatóujja araszol lejjebb, combjánál nyúlok a textil alá, annak vonalát lekövetve érek az érzékenyebb ponthoz, de nem mozdulok tovább. Ott tartom ujjamat mozdulatlan, csak csókolom egyelőre, ám eddig derekán pihenő kezem mozdul feljebb, hogy könnyedén, gyakorlott mozdulatokkal kapcsoljam ki a fehér csipkét.
Még szerencse, hogy az eredeti terv kicsit módosulásra került: nem ittam meg a mai napra készített bájitalt, legalább most még legyek képben, utána majd ráérek leszarni mindent és mindenkit is. A fontos az volt, hogy Júliát leszállítsam Williamnek. A fasz sem tudja Adélnak miért volt fontos, de nekem például mindenképpen azért, hogy ne rondítson bele a kedves légyottomba a hamarosan feleségével. Mindenkinek így a legjobb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Halkan nyögve, de széles és elégedett mosollyal huppanok az ágyra. Egyik kezem támaszkodik azon, másik automatikusan simul derekára, ahogy fölém mászik. Gondolkodás nélkül nyúlok fel, és miközben ő ismét beszél, én halkan nevetek fel.
- Értettem - mondjuk. És nem is hazudok. Megértettem, amit mondd, de azt nem tudom megígérni, hogy eleget is teszek a kérésnek. Ami inkább utasítás, és így csak még izgatóbb az egész.
_____________________________________________
Mellkasom még kissé abnormálisan mozog fel s alá, ahogy Adél hátát cirógatom szinte már kedves mozdulatokkal. Kékjeim a plafont fürkészik, és csak azon jár az agyam, hogy de jól esne egy pohár hideg sör.
- Akkor maradj még - búgom halkan a szoba csendjébe a reflexszerű választ, ahogy lesandítok rá. Bőröm megremeg minden csókja után, mellkasomon fel s alá járó körmeiről nem is beszélve. Ha így folytatja felkelni talán sikerülne, de menni biztosan nem fog tudni. Reszketegen engedem ki a benntartott levegőt. Halkan nevetek fel, másik kezem nyúl álla alá, hogy kicsit megemelhessem azt, és előrébb dőlve leheljek lágy csókot ajkaira.
- Mindenképpen - hogy mennyire leszarom a ruháit. - De nekem ugye nem kell felkelnem? - ez fontos részlet az elkövetkezendő ki tudja hány órára. Nő és ruha. Akkor minimum órával kell számolnom, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ezért bonyolítják meg mindig a nők a kapcsolatokat. Mindegy milyenről beszélünk. Maradni szeretne, élvezi is, ahogy ujjaim hegye érintik a hátán a puha bőrt, mégis pörögne az arcán. Nem hisztizek, mindjárt lepasszolom Szépfiúnak, onnantól meg az ő gondja lesz a lány. A csókot nem mélyítem el, mert halkan kell felnevetnem a Williamet érő szavakra. Visszadőlök a párnára, kezemet csúsztatom fejem alá.
- Vagy csak attól félsz, hogy nekem jobban állna, mint neked - engedek meg egy szemtelen vigyort, mielőtt visszahúznám magamhoz egy rendes csókra, majd engedem útjára. Szemöldököm rebben meg, amint meglátom a már kerekedő hasát. A világ megérett a pusztulásra, hogy a tökéletesen kivitelezett abortáló főzetemet nem használták ki. Hallatlan. Menjen, akkor öltözködjön, és amíg ő ezt teszi, én a két tartó oszlop közé helyezkedem ülve, hogy kiélvezhessem a látványt.
- Mondjuk - felelem a kérdésre. - Olyan... - mérem végig kínzó lassúsággal és szemtelenül részletesen figyelek meg rajta mindent. - Tíz per nyolc. Az már elég jó - mit is várhatnánk többet? Túlteljesítette magát ahhoz képest, amit először láttam belőle. Ajkai közé búgom utolsó szavaimat már, majd viszonzom a csókot, hogy kezeimmel hirtelen előrenyúlva húzzam magamra szemből és dőljek el hátra. Halkan nevetek fel arcát fürkészve.
- A férjedet szeretnéd elcsábítani, de engem nyertél meg - mosolyodom el. - Kell ennél több? - valószínűleg igen, mert hogy én nem vagyok képes arra, amire William, az is biztos. A szavakkal tökéletesen játszok, úgy simulok mindenkihez, ahogy megkívánják tőlem, de hogy házasodjak, mert pénz... undorító. Főleg, ha a lány személyisége egyezik Adéléval. Akkor még inkább nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ha már tudja, hogy nem kell száz százalékot nyújtania, akkor William, én a helyedben nagyon gyorsan összekapnám magam, mert a csaj úgy fog kihasználni minden helyzetből, még csak pislogni sem lesz időd. Persze, ez mindennek a fényében elég naiv felfogás, de nem ártom bele magam jobban a magánéletükbe, mint az indokolt lenne. Amúgy is nyakig benne vagyok, akaratom ellenére, szóval inkább engedjük is el, és ne osztogassak jó tanácsokat.
Soha nem használtak rám még olyan jelzőt, minthogy jó. Innen is látszik, hogy Adélt mennyire könnyű rángatni azokon a bizonyos madzagokon, és még csak sejtése sincs róla. Már majdnem aranyos.
- Az még nem jutott eszedbe, gondolom, hogy nem Szépfiúval van a baj, hanem veled - emelkedik meg szemöldököm kérdőn. - Persze, hát érthető. Tökéletes vagy - simítom hátra fekete tincseimet, ahogy felfelé pislogok rá, olyan ártatlanul, ahogy csak tőlem telik. Tudom tartani magam pár másodpercig, majd a gusztustalanul elégedett vigyor kerül ajkaimra.
- Mintha olyan sokáig láttál volna benne - nevetek fel halkan. - Tényleg hozzámész, mi? - nyúlok fel arcához, hogy egy tincset tűrjek füle mögé lágy mozdulattal, majd csak hagyom, hogy kezem visszaessen magam mellé. Mesterre mondom, egyre kevésbé megerőltető azt mutatni, ami nem vagyok. Ki gondolta volna, hogy ebbe is bele lehet rázódni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Halkan nevetgélek azon, kinek kellene és mihez felnőnie. Éjt nappallá téve tudnék vele vitatkozni, mert az életről alkotott képe annyira naiv, legszívesebben felnyitnám a koponyáját, hogy megnézzem, ilyen valóban létezik-e, vagy csak rájátszik. Soha nem derül ki, hogy valóban képes lennék-e rá, mert kiszakít a gondolataimból.
- Igen - kapom el tekintetét, amit nem eresztek, hangom határozottan csendül fel kettőnk között. Semmilyen reakciót nem várok igazából, így mikor mozdul, hagyom, hogy ott hagyjon. Ha megteszi egyáltalán. Ahogy ő feláll, úgy mozdulok én is: az ágy szélére ülök, de nem akaródzik egyelőre megmozdulnom, ráadásul a bemutató még tart. Vajon mennyire fogja elhinni egy tízes skálán, hogy tényleg elvenném? Mármint ez faszság, tényleg megtenném, az teljesen más kérdés, hogy valószínűleg leszarnám, hogy házasok vagyunk. És neki sem olyan élete lenne, mint amilyet aranyvérű hercegnőként elképzelt. De amíg érdekem fűződhet hozzá, addig Adél tökéletes alanya lehet a jövőbeni terveimnek. Az csak a hab a tortán, hogy a farkam által még hozzá is vagyok kötve, ami azt jelenti, hogy William és a tudása már csak egy lépés. Bár kötve hiszem, hogy örömmel fogja hallgatni mikor és milyen pózban dugtam meg a feleségét, de ne akadjunk fenn a részleteken. Legalább bejárattam neki, és lássuk be, azóta az orális szexben is rengeteg fejlődött a csaj. Mondjuk. A nulláról amúgy is fejlődni lehet csak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem tudom megérteni, hogy a házasság az emberek életében miért olyan nagy és fontos dolog. Valakik egész életükben azért ácsingóznak, hogy olyan házasságba keveredjenek, ami minden szempontból megéri nekik, mint a két jómadár, akik ma esküdnek. Vannak olyanok, akik a szerelem miatt teszik. És vagyok én, aki azért, hogy magamhoz láncoljam a nőt, akinek a szeretője vagyok hetek óta. Mert leszarom a házasság intézményének szépségét, de tényleg képes lennék elvenni. És az arcán feltűnő pír arra enged következtetni, hogy nem feltétlen mondana nemet.
- Nem teszem - suttogom kettőnk közé, szemeimet hunyom be, ahogy homloka érinti homlokomat. Szemforgatva nézek fel rá, ahogy közli: elkéstem. Biztos ebben? - Pedig csak gondolj bele, mennyivel szebb jövőd lehetne mellettem - félreértés ne essék. Nem William ellen beszélek, hanem magam mellett. Az már teljesen más kérdés, hogy minden szavam hazugság, és Williammel ezerszer jobban járna mindenki, mint velem valaha, de a manipulálhatóságát már-már muszáj kihasználnom. Reszketegen engedem ki a levegőt, kicsit feljebb emelkedve lehelek lágy csókot ajkaira. Visszaereszkedem, kékjeim másképpen csillannak, mint eddig tették, mintha sértettséggel keveredő szomorúság tükröződne bennük.
- Menj, mutasd a menyasszonyi ruhát - engedem útjára már tényleg, mert ezt itt befejeztük. Valószínűleg.
_____________________________________________
A borzasztóan hosszú ceremóniát, volt szerencsém Júliával végig állni a tömegtől a lehető legmesszebb. Undorodva hallgattam végig az egészet, csoda, hogy nem hánytam el magam valóban, bár indokoltabb lett volna az azalatt megivott rum mennyiségtől, amit a ceremónia alatt csórtam a konyhából. De Júlia sokkalta jobb társaságnak bizonyult az egész alatt, mint azt elképzelni tudtam volna. Viszont ez nem mellette szól, hanem a többi vendég ellen.
Az üveg nyakát markolva esnek kékjeim ismét az ifjú párra. Mióta vége az egész nyálnak, a tervem, hogy legalább egy pillanatra elszakítsam Adéltól Szépfiút, de a lány úgy lóg rajta, már az én idegrendszeremet bassza. Amit nem nehéz, tudom, de faszom. Ez egészen addig probléma, amíg William végre ellép a társaságtól és elindul a tököm sem tudja merre. Párhuzamosan követem, majd lépek ki utána, hogy meg is torpanjak mellette. Kérdés és minden szó nélkül nyomom a kezébe a rumos üveget. Lehet harmadszorra sikerül, mert már nem az igazi a koordinációm, de legalább sikerül.
- Beleköptem - bólintok egyet, mielőtt belekezdenénk a felesleges kérdések körébe. - Megviseltnek tűnsz, Szépfiú. Annyira nem felhőtlen a házas élet? Pedig csak pár órája tart - vigyorodom el undorító módon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Belátom, a kérdés elgondolkodtat. Bár a reflexből jövő válasz az lenne, hogy tényleg a kurva anyja tette meg, de visszanyelem és inkább gondolkodom. Adélt nem mondhatom, mert ha tudna arról, hogy mit teszek a drágájával az öklével találkoztam volna - igen, kockáztattam, amikor csatlakoztam hozzá, de így legalább kiderült, hogy semmit nem tud. Tehát Adél kizárva, így...
- Júlia - vakarom meg államat, miközben mellé dőlök a korlátnak derekammal. - A menyasszo- pardon. A feleséged meghívta... - tudja a faszom, hogy megtette-e. Elég indokolatlan lenne, de nem tudom elvetni, mert róla van szó. - ... és mivel te az oltár előtt szórakoztattad a násznépet, unatkozott volna, szóval jöttem én, mint felmentősereg, hogy ne unja magát halálra - billen oldalasan fejem, ahogy ránézek. - Mert olyan jól kijöttünk legutóbb is. Gondolom ez motiválta a nődet, hogy engem szedjen elő - teszek úgy, mint aki nagyon elgondolkodik. - Szívesen - lehunyt szemekkel bólintok egyet, majd nézek ismét magam elé. Ha innen nézzük, tényleg csak hálával tartozik, amiért foglalkoztattam Júliát. Ha onnan nézzük, hogy azért vagyok itt, mert nagyjából három órája még alattam nyögdécselt a felesége... annyira nem lehetne hálás, bár ki tudja? Lehet az pecsételi meg a bimbódzó barátságunkat, hogy lyuktesók leszünk.
- Vagy igyál, vagy add vissza, mert melegen szar íze lesz - bökök ujjammal a rumos üveg felé. Basszameg, még több, mint a fele megvan, én meg már tényleg nehézkesen tudom koordinálni a mozgásomat, de azért egyértelmű, merre felé böködök, mint valami fogyatékos. Talán nem is lesz olyan szar ez a... mi is van most? Mi szokott lenni a ceremónia után? Tudja a tököm. Tehát nem lesz olyan szar ez a bármi, ami most történik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egy szemforgatást eredményez, ahogy elhúzza tőlem az üveget, ajkaimra mégis elégedett vigyor kerül, ahogy meg is húzza azt. Na, végre! Ideje volt már, hogy ne csak nekem álljanak keresztbe a szemeim, mert William meglepően józannak tűnik. Ez nem tetszik.
- Értetlenül álltunk a tojástekercs fölött, mint jelenség - vonom meg vállaimat. - Persze jobban örültem volna, ha a farkam előtt áll értetlenül, de így sem volt rossz - mondanám, hogy nem lennék olyan gerinctelen féreg, hogy a csaját is megdugom a felesége mellett, de sajnos - nekem nem sajnos - lennék. Gondolkodás nélkül megtenném, és még csak bűntudatom sem lenne utána. Mire találták ki a lyukakat, ha nem arra, hogy be legyenek tömve? Plusz, gondolkodj már: simán elvenném Adélt azért, hogy nekem jó legyen, szerinted arra, hogy megdugjam a csaját meg nem? Ó, kérlek. Nőj fel.
Lassan mozdulok oldalra, hogy ismét a korlátnak dönthessem derekamat, miközben a bent levő tömeget fürkészem. Egyetlen pillanatra látom meg Adélt, alsó ajkamat akaratlan nyalom meg minimálisan. Arra sem pillantva nyújtom William felé a kezemet, hogy legyen szíves megszánni legalább két korttyal, mert a végén még kiszáradok. Vagy kijózanodok. Utóbbi sokkal elviselhetetlenebb lenne, legalábbis, amíg a kötelező pofamutogatásnak nincs vége. Júliát is meg kellene keresnem, ha lassan megyünk... A picsába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem kell sok pia ahhoz, hogy az agyamra jótékony köd és éppen olyan megfelelő burok kerüljön, ami segít átvészelni ezt az egészet. Minimum úgy szenvedek, mintha nekem kellett volna az oltár elé állnom, de basszameg, ez a kibaszott jópofizás egyáltalán nem az én asztalom. Ha érdekem fűződik hozzá, akkor esetleg, de így? Csak simán legyek cuki az öreg fószerrel, aki úgy mérte végig a menyasszonyt, mint valami árut, majd kiderül, hogy rokonok?! Az ilyenekkel, baszki? Ugye milyen rohadt nehéz lenne? Tehát kihúzva magam csapódok be William mellé, mint újdonsült férj, hátha tud mondani valami szórakoztatót.
Unalmas.
Mert az. Jelenleg még William sem szórakoztató, bármennyire élvezem a kisugárzásában a változást, ahogy Júlia a porondra kerül. Rendesen elgondolkodtam azon, hogy szerelmes. De én nem vagyok az, csak az üveg rumra van szükségem, amit nem kapok meg. Képzeljük el lassított felvételként: én fordulok William felé, hogy mi van már, tekintetem siklik róla Júliára, aki kiabál, míg az arcomon csattan az üveg. Fejem fordul oldalra, lábam lép ki oldalasan, ahogy megtántorodok, és előre hajolok, pár másodpercnyi levegőben markolászás után kapaszkodom meg a korlátban.
Felnyúlok arcomhoz, ujjaim között morzsolom véremet, ami melegen fut le annak vonalán. Széles vigyor terül el arcomon, ahogy kicsit akadozva, de felegyenesedem. - Anyádat tapogasd - taszítom el sziszegve a csávó kezét, kékjeim villannak Adélra, mosolyom nem lankad. Na, most vagy soha? Lejjebb hajtom a fejemet, meg is ingatom, ahogy aprót lépek William elé, jobb kezét megfogom és megrázom, miközben fülébe motyogom szavaimat. Nem, nem fogok gondolkodni, hogy esetleg milyen sérüléseket tud még okozni. Nem érdekel.
- Én a helyedben mától nézelődnék a hátam mögé - felső ajkam húzódik fel, ahogy a fájdalom hirtelen lesz erősebb a koponyámban. Nyammogva távolodom el, oldalra fordulok, a véres nyálam csattan a földön, végül Adélon állapodnak meg kékjeim és indulok el kifelé. Felőlem jöhet kiosztani, de aligha fog vele bármit is elérni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mint valami viharvert kutya tántorgok a kibaszott teraszon. Érzem, ahogy a meleg vér folyik le az arcomon, gyönyörű, kör alakú cseppeket hagyva a talajon. Ujjaim között morzsolgatom, akkor tudatosul bennem az egész rendesen, teljesen elfelejtem, és az agyam blokkolja a tényt, hogy valószínűleg nem csak a föld van tele szilánkkal, hanem az arcom is.
Gondolkodás nélkül mozdulok, de William ellép tőlem, ami mondjuk teljesen érthető, azonban a szavak akkor is elhagyják ajkaimat. Már elfordulva hallom meg, ahogy utánam szól, ujjaim szorulnak ökölbe, ahogy lendületesen fordulok vissza. Most ölöm meg. Az esküvője napján. Mindenki szeme láttára. Lenne a terv. De Júlia mozdul, Adél válaszol a kérdésre - gyerekkori barát. Felhúzom felső ajkamat, kezemet ökölben tartva viharoznék el, de fejemhez kapva inkább csak elsétálok.
- El fogom vágni a torkod, William - motyogom magam elé, és a legjobb, hogy elégedetten fogom végig nézni, ahogy elvérzel, te hülye fasz. Az igencsak aggasztó - és sötét - gondolataimból Adél érintése rángat ki. Próbálok fókuszálni, de aligha sikerül, így inkább ellenállás nélkül megyek arra, amerre húz magával. Nem látok, basszameg, hogy állnék ellen? A pultról nyúlok le valami rongyot, ami azonnal az arcomhoz nyomok, miközben betuszkol minket valami helyiségbe. Gondolkodás nélkül nyomom arcomnak, hangosan szisszenek fel, ahogy még beljebb kerül pár szilánk a húsba.
- Meg fogom ölni - mondom ki hangosan is. - És örömmel fogom végig nézni, ahogy meghal a faszba - veszem el a rongyot arcomtól megszeppenve, ahogy Adél keze mozdul felé. Lesütött tekintettel, hangtalan tűröm, hogy bármit is csináljon vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Felső ajkam húzódik fel a jó tanácsra. Valamivel el kell állítanom az arcomból ömlő vért, és jelenleg nem állok a helyzet magaslatán pálca híján, így marad az, hogy a fájdalomra hagyatkozva igyekszem nem elveszteni a kontrollt.
- Akkor viszem magammal - morgom magam elé, mint egy durcás gyerek. Hagyom, hogy Adél úgy mozgasson, ahogy neki tetszik. A kezdeti megszeppenésemet igyekszem palástolni. Valóban aggodalom van a hangjában vagy már csak beképzelem magamnak, mert azt akarom kihallani belőle? Ha valóban az van benne… siker. A melegség végig fut a gerincem mentén az elégedettség miatt, de hamar megfagy bennem a vér, ahogy a pálcája fordul felém. Tekintetem hideg lesz, végül beleegyezően bólintok és fordítom felé a sérült felületet, hogy kiszedhesse belőlem a nem odavaló szilánkokat. Hangot nem hallatok, mindössze arcom izmai húzódnak össze, ahogy a mélyebbre fúródó szilánkok tesznek eleget az elhangzó bűbájnak.
Lassan fordulok vissza felé, egyetlen egyet pislogok, mikor a puha tenyerek már arcomat érik. Halvány mosoly bukkan fel arcomon. ahogy lesütöm kékjeimet, lassan engedem ki a benntartott levegőt. Csak felsandítani merek rá a kérdésre, majd pillantok vissza a padlóra, szemöldököm szalad ráncba.
- Megkérdezte ki hívott - dörzsölöm meg tarkómat. - Közöltem, hogy Júlia - egyetlen pillanatra függeszkedik pillantásom arcára. - Nem mondhattalak téged, a végén még… érted - vonok aprót vállaimon, csípőmet döntöm a legközelebbi felületnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A Nagyterem alap zsibongása nem jut el a tudatomig. Belemerülve olvasom az anatómia könyv sorait, kékjeim zizegnek az ábrázolásokon, az azokhoz fűzött jegyzeteken és mindenen, ami legalább a látszatát kelti annak, hogy elfoglalt vagyok - és legalább mondhatom a vérfarkasomnak, hogy foglalkoztam bármennyit is a szarjával.
Éppen az ajkaimhoz emelt pohár áll meg a levegőben, ahogy először Adélra, majd az eridonosok asztala felé pillantok kissé kiegyenesedve. Vállat vonva kortyolok a vízből, és fordulok a poharat letéve Adél felé.
- Térdelgessen csak - van egy eridonos az életemben, aki így is sokkal több, mint amit elviselni képes lennék normális esetben, és mindez mellé társul Adél a hülyeségeivel, valamint William, aki Adél tartozéka lett. Vagy fordítva. Faszért nem váltak el amúgy még? Kicsit mintha lemaradtam volna.
Megrázom fejemet, fekete tincseim esnek szanaszét, ahogy ismét rá figyelek.
- Túl leszel ezen - nyúlok kezéért, ujjainkat összekulcsolva emelem azt ajkaimhoz és csókolok rá. - Szerintem már nem kell sokáig kibírnod, végül is... elég sok idő eltelt. Már hova akarnak ennél jobban büntetni? Felesleges - csóválom meg fejemet. Ráadásul haszontalan, mert ha valóban megtette volna, megteszi megint, de mivel nem tette meg, még inkább semmi értelme. Fú, baszdmeg, milyen összetett gondolatok.
- Fejezd már be. Pihenni sem lehet...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Az undorítóan nyálas szavaidtól hánynom kell.
Akkor próbáld meg visszafogni magad, mert ha valakinek a bementi oldalon jön ki bármi is, biztosan elhányom magam én is. Nincs annál undorítóbb, úgyhogy szedd össze magad és hagyd, hogy csináljam a dolgom.
Lezseren vonom meg vállaimat. - Néha kaptam verést az árvaházban. Az számít? - hüvelykujjam simít végig bőrén, kezeinket engedem magunk közé, ahogy fejemet ingatva hallgatom. Ezt a pesszimizmust.
- Ha nem teszel ellene, akkor lehetséges. Győzd meg őket, hogy nem kell - az időközben becsukott könyvet húzom magam elé ismét, az ujjamnál nyitom ki újra és kezdem el böngészni a sorokat, mert befejezettnek tekintem a beszélgetést. Sokkal többet beszéltünk már erről amúgy is, mint kellene és indokolt lenne. Energiavámpír.
Fejemet fordítom felé lassan a kérdésre. Pislogok párat, majd nevetek fel hangosan. Szusszanva csukom be rendesen a könyvet és fordulok felé teljes testemmel, lábamat dobom át a padon, hogy szemben legyek vele.
- Úgysem úszom meg, ha azt mondom, hogy nem, úgyhogy... mit kellene elmondanom?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Most a kutyára gondol vajon? Mióta? Hát édesem, sokkal régebb óta, mint azt bármi is indokolná, mert már most a hajamat tépem tőle, amikor csak meglátom. Főleg, ha könyörögnöm kell neki, hogy takarodjon be a fürdőbe, mert olyan redvásan, ahogy hazajár, biztosan nem fekszik le a földre. Nem, még a földre sem, nagyon jól látod.
- Ha jól értem, akkor most számon kéred rajtam Narit - vigyorodom el szélesen. Lassan dőlök hátra, magam mögött támaszkodom meg mindkét kezemmel a padon. Mint Adél mondta: tökéletesen elférünk mindig, mindegy hol ülünk. Köszönjük meg az elbűvölő kisugárzásomnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Tévedsz. A jelenlegi felállásban én vagyok a szerető és nem te - billen oldalasan fejem, a mosolyom visszafogottabb lesz akaratom ellenére. Féltékeny.
- Miafasz?! Tudja, hogy ő a házas?!
Persze. De, amit egy hercegnőnek lehet, az az alja pórnépnek még csak a gondolataiban sem fogalmazódhat meg. Ezt nevezem én fair játszmának. Számon van kérve rajtam a vérfarkas, aki egy váratlan pillanatban tört rá az életemre és akit bármelyik elborultabb pillanatomban kérdés nélkül ölnék meg, ő meg dugatja magát a férjével. Mert házas baszdmeg.
Egyik kezem mozdul, tarkómon dörzsölök egyet, ahogy halkan felnevetek. - Beszéljünk arról, hogy te vagy a házas, mégis melletted vagyok. Egyáltalán mi is van köztünk? Szeretsz vagy csak éppen jól jön a farkamon pörögni, mikor Krise rád sem néz, mert éppen a megsértett herceget játssza? Viseljem el, hogy mellette vagy, de nekem még egy kibaszott lakótársam sem lehet? - kapom el tekintetét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- He?
Kussolj el még az elején, gondolkodnom kell. Szeret. Kimondta, hogy szeret. Gusztustalan ez a szó, semmit nem vált ki belőlem az elégedettségen kívül. Az ujjam köré van csavarva, és ennél...
- He?
Most az egyszer egyetértek veled. Az eddig is hamis mosoly telibe leolvad arcomról, értetlen nézem arcát, hátha valami minimális jelet találok arra, hogy viccel. Hogy a tökömbe jutott arra a következtetésre, hogy szeret, ezért el kell hagynia? Ez elmebeteg? Nem lenne csoda, amúgy is ingatag, de hogy ilyen hamar elérkezett volna.
- Te miről beszélsz? Most mondtad, hogy szeretsz - nevetek fel zavartan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Mi van?! - csattanok fel elfelejtve a tényt, hogy az iskola Nagytermében ülünk. - Felcsináltattad magad és inkább a fattyadat választod, mint engem?! - dőlök előre, ujjaim szorulnak ökölbe, levegőt elfelejtek venni. Tekintetem hidegen csillan meg, és pontosan érzem, hogy a düh és a sötétség egyszerre jön. Az iskolában vagyok - tudatosítanom kell magamban a tényt, különben olyat teszek, amit nem kellene.
- Mester meg fogja tudni és elveszted.
Hirtelen kapok levegő után. Tüdőm sípolva fogadja a hirtelen hatalmas mennyiséget, mellkasomnál szorítom össze pólóm anyagát. Fejemet hajtom előre, így fekete tincseim esnek homlokomba. Nem veszthetem el Mestert. Nem egy ilyen miatt.
- Krise-é a gyerek - morgom magam elé. - És inkább megtartod tőle, mintsem... - felciccenve hagyom abba a mondatot és fordulok el tőle.
- Hülye picsa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Tehát a fattyút választja helyettem. Ennyi hónap kínszenvedés mellette és mindezt azért, hogy semmit nem érjek el vele. Még azt is képes voltam elviselni, hogy az a fasz széttört a koponyámon egy üveget, majd megmérgezte Adélt, hogy rám se tudjon nézni hetekig. Lábam áll neki gyorsan fel s le mozogni, ahogy keserűen és halkan nevetek fel.
- Hogyne. Vállalja érte - ismétlem meg a szavakat inkább magamnak. Hátha így egyszerűbb felfognom, de nagyon úgy néz ki, hogy felsülök. Krise akarja a gyereket. Ki nem állhatja Adélt, erre komolyan fel akarnak nevelni egy kölyköt?
A kérdésre kerekednek ki a szemeim, fejemet kapom fel. Nem pillantok el róla, amíg be nem fejezi, sőt még utána is képtelen vagyok. Szemeim elé húzom tenyerem, ahogy kitör belőlem a röhögés.
- Te mégis mit hiszel rólam? - szegezem neki a kérdést. - Mit kellene bizonyítanom? Hogy van pénzem? Van. Adok, vidd, szarok rá, azt csinálsz vele, amit akarsz. Oda költözöl belőle, ahova akarsz - hogy jutottunk el idáig? - Tőlem félted, amikor egy feltételes szabadlábon lévő mágus a férjed? Nem hiszem el, hogy mindezek mellett van még pofád ezt felhozni - ingatom meg fejemet, ahogy felkelek, a padot átlépve állok meg mellette. - Értettem, Mrs. Krise - fordulok felé, kezemet lezseren teszem hasamhoz, ahogy meghajolok, és mosolyodom el, mikor megszólalok. - Csak ne érjen meglepetés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- És az nem jutott eszedbe, hogy erre jó okom volt? - kérdezek vissza azonnal. Játszom a sértettet, holott tudom: szó, bűntudat és megbánás nélkül áldoznám fel az előttem ülőt azért, hogy Mesternek jó legyen. Ha azt kérné tőlem, pár óra múlva a lány már nem mozogna, ahogy a benne növekvő fattya sem - egyetlen szóra lenne szükségem ehhez.
Felegyenesedve figyelem arcát, amire semmi nem ül ki. Már nem is kell. Elég volt látnom a féltékenységet, majd az elhatározottságot Krise felé, hogy tisztában legyek azzal, ezt a csatát elvesztettem. Halványan mosolyodom el - pontosan az a mosoly pihen arcomon, amit Adél már remekül ismerhet. Ezzel a mosollyal simogattam a bőrét, ezzel a mosollyal beszélgettünk éjszakánként, ez a mosoly a védjegyem mellette.
- Nem helyes a múlt idő - csóválom meg fejemet. - Még mindig szeretlek - zsebembe csúsztatom egyik kezemet. Ujjaim automatikusan a fiolára fognak, amiből elég lenne pár csepp, hogy ennek örökre véget vessek. Másik kezem nyúl ki Adél mellett, kissé előrébb dőlve kapom fel a könyvet az asztalról és markolok rá. Halkan szusszanva hátrálok egy, majd két lépést, végül fordítok hátat és - hacsak Adél másképpen nem gondolja - hagyom el a termet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Szokták mondani az okosak, hogy ne igyál, ha nem bírod.
Azt is szokták mondani, hogyha feleslegesen pofázol bele mások magánügyeibe, akkor véletlen kimetszhetik a nyelved. Látod mekkora mázli, hogy ennyi bölcsességet megosztanak a világgal a brit tudósok? Nélkülük el lennénk veszve basszameg! És különben sem csak ittam, úgyhogy tényleg nem kellene pofáznod. Már csak azért sem, mert ha ennyire be vagyok állva, el tudlak vonatkoztatni a valóságtól. Mégis itt vagy. Ez lehet azt jelenti, hogy én vagyok ennyire rottyon?
- Most erre tényleg válaszoljak?
Inkább ne. Mióta az a ribanc elhagyott, ráadásul az egész kibaszott putri előtt tette mindezt, kicsit mintha sértve lenne az önérzetem. Ami odáig vezetett, hogy a whisky meg a vodka már nem volt elég, szóval a saját cuccomtól álltam be. Apropó, szerintem hoztam is magammal.
Imbolyogva állok meg az utca közepén, szabad kezem nyúl ki oldalra, hogy megtartsam az egyensúlyom, másikkal nyúlok zsebem felé, de az abban lévő üveg megnehezíti a dolgokat. Aha. Homályos tekintettel, minden második objektumot felfogva nézek körbe - ott egy pad! Akadozott léptekkel indulok el felé, leteszem az üveget, majd túrok bele a zsebbe végre.
- HAH! Zseniális vagyok! - emelem a magasba lendületesen a fiolát, aminek hatására tántorodok hátra. - Az anyámat. Faszt ugrándozok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A leghátsó sor bal legszélső padját foglaltam be, teljesen véletlenül lassan második órája. Elaludtam. Azt nem tudom miért nem keltett fel senki, bár valószínűleg így járt mindenki a legjobban, de az biztos, hogy négyzetre ültem a seggemet. Picsába, ez rendesen zsibbad.
Lábaimat a pad alatt nyújtom ki, a terem már üres, így senkitől nem kapok semmiféle pillantást, amiért hangosan állok neki nyújtózkodni. Szerintem egyébként nem is itt lett volna az első órám, csak elnéztem, mert az biztos, hogy most valóban itt kell lennem: hogy hamarosan megkapjam a kiábrándulást, amiért nem a Rellon volt-vezetőségének üdvöskéje jön órát tartani, hanem valami kampóorrú ürge.
Az egyetlen használatban lévő füzetemre dobom a pennámat, lendületesen állok fel. Elnyújtott lépteim közben dörzsölöm meg tarkómat, ahogy kilépek a teremből. Muszáj szereznem egy üveg vizet meg elmennem hugyozni, mert komolyan úgy érzem itt halok meg. Jöhetnek az okos gondolatok, hogy aki éjszaka legény...
- Dehogy. Muszáj volt éjszaka dolgoznod, szarok rá, hogy fáradt vagy.
Te igazán támogató barát vagy, nem tudom, mondtam-e már. Vagy ha igen, nem hiszem, hogy elégszer. Mit is csinálnék nélküled? Az biztos, hogy mondjuk aludnék éjszaka, ahelyett, hogy a legújabb mérgem alapját találom ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Mi a bánat ez a visszhang? Ráncolt szemöldökkel különítem el kisujjamat a többitől, hogy belenyúljak fülembe és gyorsan kezdjem el ott mozgatni, hátha csak... nem is tudom. Víz ment bele. Azt nem tudom honnan, de logikus magyarázat aligha van rá, amikor valaki vúhú lányosat játszik velem.
- Arra nem gondoltál, hogy más is van a téren?
Ó. Egyébként ez meglepően logikus magyarázat a plusz hangra, amit hallottam. Főleg, hogy víz közelébe nem voltam a zuhanyzás óta, ami fogalmam sincs hány órája volt. Egyáltalán még ma van, vagy már holnap? Tutira még ma, mert amíg nem aludtam és keltem fel, addig nem telt el egy nap, és ma van. Micsoda érvelés.
Gyors mozdulattal és hatalmas lendülettel - az a csoda, hogy nem hajítom el - kapom fel a padról az üveget, amíg visszarakom a fiolát a zsebembe. Kissé táncolós léptekkel kerülöm meg a kutat, az üveget meghúzva kerülök a másik oldalra.
- Yaaaaaaaay - kurjantok megint a magasba emelve kezeimet. Taktika, valahogy be kell mérni a bárkinek is a tartózkodási helyét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Valami csobban - gondolom víz, de nem ez a lényeg -, majd jön a hang, ami felé saját tengelyem körül fordulok meg, mert az olyan rohadt biztonságos. Nem az. Jön még egy hang, puffanás és elém tárul két szétvetett láb az égnek. Fogadtak már így többször is több helyszínen, de azért ez új. Mármint ilyen gyorsan haladunk? Eddig csak hú lányok voltunk együtt, most meg már terpeszt.
Na, stabilitást összeszedni és megindulni. Sounds like a plan.
Külön koncentrációt igényel, hogy lábaim úgy mozduljanak, ahogy én azt szeretném. Erősebben markolok az üveg nyakára, mikor pár nagyobbat lépek a muskátlik között, hogy beálljak a két láb közé és összeszűkült szemekkel próbáljam beazonosítani a szerencsétlent.
- Ezt nem hiszem el - mordulok fel. - Szépfiú! Kicsit megborultál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

De most miért nem tudok valami olyan emberbe belebotlani, aki nem William? A kérdés így helyes. Mindenki ezen a lóbaszó bolygón jobb lett volna, mint ő, erre tessék. Ráadásul még csak nem is látom rendesen, hogy elküldhessem a picsába. Olyan homályos minden a rohadt életbe bele, mint a járásom. Ja, az is homályos, esküszöm.
- Ne mondjad már! - egyenesedem fel hirtelen, hogy indokolatlanul jobban hátra dőljek, mint az szükséges lenne, ugyanazzal a lendülettel vissza előre. A kezem is mozdul, ahogy csípőre rakom őket, így bugyog ki a pia az üvegből. - Ijj, basszameg - fordítom függőlegesen gyorsan. - Némmeg, miattad pazarlom még ezt is. Mint a kurva éveimet, mert egy semmirekellő vagy - csóválom meg fejemet rosszallóan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mindig hatalmas hibának tartottam, hogy sokan nem használják ki a százfűlé-főzet adta lehetőségeket. Micsoda ostobaság! Pedig csodákra képes, ha az ember jól csinálja. Egy párnáról lopott hajszál és a tükör előtt teljes elégedettségben fürödhetek a kinézetem miatt. Mondjuk kérdéses, hogy van életben ilyen testben még mindig ez a fasz, és hogy van egyáltalán működő spermája, de ebbe ne menjünk most bele. Még ne. Hamarosan úgyis mindegy lesz.
- Hihetetlen, hogy rávetted magad erre.
Viccelsz? Mindent megadnék azért, hogy szenvedni lássam őket és mindezt az én munkám gyümölcseként. Napok óta figyelem a bogolyfalvi házat, az ittenit, figyeltem a szokásokat, minden részlet a fejemben van remélhetőleg. Az a kurva ellenőrző karkötő a legfontosabb, különben tényleg az egész füstbe megy, és azt nem engedhetem meg magamnak, mikor már a házban sétálgatok, mint aki valóban idetartozik. Pár szó azokkal, akik megtalálnak, tökéletes gyakorlás is, hogy ne bukjak le, hiszen legalább minimálisan elő kell adnom az aggódó apukát. Mesterre mondom, ezek teljesen hülyék. Mit pörögnek éjszaka?
A folyosón lépteim koppannak csupán, ahogy kinyitom a kipakolt szoba ajtaját, és azzal a lendülettel is csukom, majd zárom be magam után. A poharat csúsztatom az éjjeli szekrényre, amibe már gondosan csepegtettem azt a mérget, ami mindent megold. Legalábbis nekem hatalmas elégtétel. Halk minden léptem és mozdulatom, mindössze a jég koccan össze az egyik pohárban, míg a másikban rum pihen csak rám várva. Óvatosan ülök az ágy szélére.
- Szia. Hogy vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nagyon nehezemre esik, hogy ne vigyorogjak úgy, mint akinek elment az a maradék esze is, amit a magáénak tudhat. Ennél jobban nem is alakulhatnának a dolgok. De tartom magam: a mondatra mosolyodom el halványan, ujjaiért nyúlva viszonzom az apró csókot. Hatására szalad végig az undor gerincem mentén. Mindenre figyelnem kell. Tartanom kell magam!
- Akkor szedd össze magad, baszdmeg!
Beszélni kezd, és megint ömlenek a szavak belőle, mint annak idején. Ki van nyalva a segge, és megint nem jó neki semmi, ami történik. Legalább az biztos, hogy ebben nem változott. Akkor nem is lesz olyan nehéz megoldani ezt, bár most cseppet sem hagyatkozhatok az ösztöneimre.
- Hamarosan túl leszel ezen az egészen, és csak hárman leszünk. Te, Noah és én. Bogolyfalván. De ki kell bírnod ezt a pár napot még - gördülnek le a szavak ajkaimról nyugodtan. - Gondolj arra, hogy hamarosan a fiaddal alszol el és kelsz.