Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Olyan jól ment eddig minden kettejük között. Vagyis egyáltalán nem. Sőt ez a kijelentés a tények totális elferdítése. Mert semmi sem úgy alakult, ahogyan egy átlagos szülő-tanár viszonyban annak kellett volna. Hiszen először az auror a parancsnokságon összekeverte az újonc gyakornokával a professzornőt. Azután az otthonában pizzát fogyasztottak együtt, s most itt vannak egy apró fogadó még apróbb szobájában és arra készülnek, hogy megosszák egymással az ágyat egyetlen éjszakára. - Önuralom, kitartás és gyógyulás - pillant le csípője irányába - Egyfajta egyesített rúna, amit még sok éve, ifjonti dacból vettem magamra - mondja halvány mosollyal, majd eligazgatja testén a takarót - Az elemi stigmám mellett kellett valami, amit én magam választok - mutatja bal csuklóját a férfi felé, amin jól látható a víz elem jegye, majd elhelyezkedik a fotelban. Kivillanó válla és az emiatt feltörő kellemetlen érzései ellenére, semleges arckifejezéssel veszi át Marktól a nassolni valókat. Ezután az auror eltűnik a fürdőszobában. Hella hallja, hogy a víz csobogása miként változik, ahogy a bent lévő bőréhez ér, vagy csak lehull és elnyeli a lefolyó. Különös késztetés ébred benne a hangok hatására. Látni vágyja azt, amit érzékel, de azonnal el is fojtja ezt magában. Méltatlan volna hozzá és meg is rémül a vágyakozás puszta tényétől. Képtelenség, hogy ilyet érezzen azok után, amit átélt sok évvel ezelőtt. Inkább az ennivalók felé fordul, de nem nyúl hozzájuk, csak nézi őket. Egész életében arra nevelték, hogy elegáns, kifinomult és önmegtartóztató legyen, aki felül tud kerekedni ösztönein. Ideje volna talán kitörnie ebből a szerepből, de az efféle beidegződéseket nehéz hátra hagyni. Kisvártatva Mark kilép elé a fürdőből. Hella pupillája kitágul amint megpillantja a férfit. Eleme és teste egyként reagál a vizuális élményre. Éppen úgy, ahogy a kirendeltségen. Erőnek erejével nyom el minden visszacsatolást. - Nálam sincs...Önt zavarja netán? - kérdezi és lepillant magára, majd akvamarin színű íriszei megállapodnak a férfi arcán - Megvártam vele - válaszol a kérdésre és valóban, az édes és sós csemegék érintetlenül hevernek a kis asztalkán - Ön melyiket kóstolná meg elsőnek? - tudakolja, miközben szemeit szigorúan a másik nyaka felett igyekszik tartani. Több kevesebb sikerrel ez működik is, ám képtelen koncentrálni és olykor elkalandoznak kékeszöldjei. Az időjárás ezalatt tovább tombol odakinn. Az orkán erejű szél nekifeszül az ablaktáblának és frucsa zörgő neszekkel adja tudtukra, hogy a java még csak most jön a viharnak.    

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Persze, hogy látott már meztelen nőt élete során. Mit is képzelt, hogy azt hitte majd zavarban lesznek mindketten. Megfeddte magát, amiért ilyen ostobán naiv volt, de csak egy mosollyal fogadta el a kapott feleletet. Nem zökkenthette ki újra magabiztosságából, mert az igen megalázó volna. Ha a férfinek nem nagy ügy ez az egész szituáció, akkor ki ő, hogy neki az legyen? Tette fel magának a kérdést, amit nem volt alkalma megválaszolni, mert az auror ismét beszélni kezdett. - Rendben van, akkor együnk ebben a sorrendben - vett magához a neki felkínált csemegéből, majd jól nevelten, csendben csipegetett. Finom visszafogottsággal rágta a falatokat, amiket kellemesnek talált. Látszott rajta, hogy igen előkelő étkezések esetén sem esne kétségbe, de az is szembeötlő volt, hogy grófnő létére képes alkalmazkodni, bár ezt talán a férfi nem tudta róla. Rangjuk már nem jelent olyan sokat mint egykor. Így nem is használják már, csak nagyon ritkán. - Van elég párna, hogy kordont építsünk - fordul a nevezett hálóalkalmatosság felé - Ráadásul Önnek kipihentnek kell lennie, hogy holnap hazavezessen - néz vissza a férfira, majd felkel és elindul az ágy felé - Jöjjön, kérem - hívja lágy szavakkal, s dacból sem feszeng tovább azon, ami történt mindezidáig. Egyszerűen ők csak két ember, akik együtt alszanak. Mark észre sem veszi, ami elvben remek, valójában viszont sértő számára. Mert ő igenis észrevette, még akkor is ha minden porcikája az ellen szólt, hogy ez megtörténjen. Valami megváltozott benne, ami felébresztette a mélyben szunnyadó nőt és felszínre hozta. Erről beszéltek legutóbb Nimmel. Testvére jól mondta, lesz majd egy pillanat, ami eltörli annak a mocsoknak az emlékét. A test és a szív ösztöneit nem lehet gátak mögé zárni. Valóban nem. Ha ezek olyanok, mint a víz akkor semmiképp. A víz is mindig utat talál. Eközben kecses mozdulatokkal nyújtózik el az ágy bal oldalán, bepolcolva maguk közé pár vánkost. Jó éjt kíván, s már fordul is elfelé, oldalvást helyezkedve. Magára húzza a takarót, hogy alig látszik ki alóla, majd kisvártatva fáradságtól kimerülten alszik el alkalmi hálótársa mellett. Órákkal vagy talán csak percekkel később hatalmas villanás világítja be a kicsinyke szobát, s Hella önkénytelenül öleli át szorosan rémálmában az aurort, hogy azután a mennydörgés hangjára riadtan ébredjen és üljön fel egyazon lendületből. Hosszú fekete haja nedvesen tapad homlokára és hátára. Fejét oldalra kapva néz Mark felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Vannak akik elmenekülnek a gondok elől, főleg ha azokat leginkább saját félelmeik jelentik. Egy nemes ilyet nem tesz. Soha. Nem futamodik meg még a legkínosabb helyzetben sem. Ennél pedig kevés kínosabb szituáció képzelhető el a világon. Itt van egy eldugott kis hotel szobájában. Az ágyban ülve, haja csapzott, arcán pánik, szemében a felismerés riadalma. Tudja mi történt vele az imént, s áldja a férfi nagylelkűségét, hogy nem tette szóvá ölelését. - Félek a villámlástól - szólal meg csendesen, szinte alig hallhatón, miközben maga elé szorítja paplanját - Még kicsik voltunk, amikor az öcsém beleesett a tengerbe, mert egy közelben becsapó villám mindannyiunkat elvakított. A rettegés, hogy elveszítem, felébresztette az erőmet, de gátat is képzett bennem ugyanakkor - meséli tekintetét előre szegve, hogy elrejtse, a sötétben ilyen közelről talán látszó vonásait. Nem szokott ennyire megnyílni senkinek. Tartása és neveltetése kezdetektől fogva nem engedte, hogy ennyire személyes emlékeket osszon meg másokkal. Különösen nem egy férfival, akit alig ismer. Felé fordulva csak most vette észre, hogy az auror felsőteste csupasz és belőle is több látszik, mint az illendő lenne. - Sajnálom. Nem akartam felébreszteni. Kérem bocsásson meg - indul el kecses keze, hogy megérintse a férfit, de a válla helyett ujjai a mellkasára simulnak, közvetlenül a kulcscsontja alatt. Eleme ismét elcsendesül, majd egyetlen csepp víz kőre érkezésének érzetét kelti. Észre sem veszi a mennydörgést. Minden figyelme erre a különös jelenségre koncentrál. Oly hirtelen múlik, ahogyan legutóbb. Hella visszahúzza balját és minden erejével azon van, hogy a férfi ne vegye észre rajta mennyire megilletődött. Neki nem szabad így viselkednie. Úrinő, sőt egyenesen grófnő. Mégis ez mit sem számít. Az eső elmosta a köztük lévő határt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Felidézni annak a néhány percnek az emlékeit nem volt nehéz. Beleégtek tudatába a villám fényénél erősebben. Újra ott voltak a nyílt tengeren, a vihar közepén. Ajkára lassabban jöttek a szavak. Ennyi év után sem könnyen fogalmazza meg, ami történt. Ritkán beszélnek róla. - Vakító fehérség és éktelen robaj töltött be mindent. Nimet lelökte az orkán erejű széltől átfordult vitorlarúd, egyenesen a több emeletnyi hullámok közé - kezdi a történetet - Néhány pillanatig azt sem tudtuk mi történt. Alig múlt hat éves, én pedig hét - látja magukat ahogy kiáltozva forgolódnak az öccsét keresve - Aztán lenéztem a tatról és megláttam. Kapálózott, fuldoklott én sikítva ismételgettem a nevét, aztán felé nyújtottam a kezem - halkul el a hangja a letaglózó emlékezéstől - Engedelmeskedett nekem a víz és egy kis részen elsimult körülötte. Ekkor ért oda apám és leugrott mellé egy mentőövvel, aztán kimásztak - sóhaja mélyről jövő és érzésekkel teli - Másra nem emlékszem, mert a megerőltetéstől elájultam - fejezi be a mentés történetét, hogy azután a férfi bocsánatát kérje. Kezén az auror ujjait puhának érzi, karján lúdbőr fut végig, majd lepillant ő is az összesimult végtagjaikra. Eleme áradni kezd, majd elapad, hogy ismét áradjon. Különös lüktetéssel borzolja kedélyét. Mi ez a különös érzés? Sóvárgás? Mi volna, ha egyszer, csak egyetlen egyszer nem vetne gátat az ösztöneinek? Ha lenne elég bátorsága elfelejteni ki is ő és mit is tett vele az a mocskos gazember annak idején? Ilyen lehetősége talán soha többé nem lesz az életben. Egy Erdődy nem lehet gyáva. Egykor képes volt alkut kötni a rajta erőszakot tevővel, hogy családja becsületét megvédje. Akkor néhány párna most miért állná útját saját maga felfedezésének? Szótlanul veszi ki tehát szabad kezével kettejük közül az első vánkost és puhán teszi arrébb. Reszket a félelemtől, de nem hagyja abba a pakolást. Hűvös akvamarin íriszei alig látszanak, ám jön kintről egy villanás, mely felfedi a tényt, hogy pupillái már tágak az ösztönös vágytól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Találkozóra invitálta vámpír jóbarátját. Okkal téve mindezt. Talát valamit, ami úgy véli előrelépés lehet annak érdekében, hogy a nő ha nem is örökre, de egy kis időre fényben járóvá válhasson. Nem szeretné lerohanni. Tudja mindent a maga idejében jó közölni a hatás és az illem kedvéért egyaránt. Így először csak sétálnak. - Meg tudom érteni. Nyáron ilyenkor én is jobban érzem magam napszállta után - utal ezzel elemére, mely most békés csendben ringatózik benne, akár egy csendes tó vize. Nincs örvénylés, nincs csobogás, csak a belső egyensúly. - Jártam ott egyszer. Isztambulban, becsüs ügyben - fordítja fejét a mellette lévő felé, akin azt látja csak, hogy talán kedves neki a hely, mert nagyon elkalandozott. Nem szeretné kizökkenteni, ezért jól nevelt némaságba burkolódzik. Felettük az egyre urbanizálódó város fényei által tompítva ragyognak a csillagok. Hella magában annyit állapít meg, hogy egymáshoz öltöztek. Míg Adelinán fehér, rajta fekete ruha van, amitől hasonló küllemük kap némi ellenpontozást. - Hallottál már Vlad Dracul tollforgójáról? - kérdezi mégis néhány perc múltán és hangja ott lebeg kettejük között az éjszakában. Nem tudja mond-e egyáltalán valamit a nőnek a tollforgó szó, de neki beugrott egy legenda, melyet hozzá kötöttek gemmológus körökben. Ebből kiindulva vette fel a kapcsolatot egy régi jó ismerősével, még a becsüs időkből. Jürgen Van Statten báró a kor ékszerészetének szakértője és Dracul legendáriumának avatott ismerője.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Sétájuk kellemes, már-már nosztalgikus hangulatban zajlik. A nyári éjszaka hűvös, puha bársonya, illatai és hangjai körülöleli különleges kettősüket. Mindketten adománnyal élnek, melyek megítélése egyre pozitívabbá vált az évek folyamán. - Igen. A kiszáradás és az extrém magas hőmérséklet nem tesz jót a mi fajtánknak - magyarázza barátságos, de tanárnős hangnemben - Ugyanez a helyzet az alkohollal. Különösen a rövid italokkal. Azok is meg tudják terhelni egy hydromágus szervezetét - folytatja, ám még az előtt befejezi, mielőtt szavai kiselőadássá válnának. Ezután hozakodik elő felfedezésével. Több heti kutatása áll a dologban, így gondolatmenete megalapozottnak mondható. - Sokat gondolkoztam a Kaszinó beli találkozásunk után és bevillant egy történet, amit még a gemmológusi képzésem alatt hallottam. - meséli és eleveníti fel egyben a nevezett történetet - A lényeg az, hogy Vlad miután vámpírrá lett, a legenda szerint azért bírt nappal is kinn járni a népe közt, mert a tollforgójában lévő kő, ami nagy valószínűséggel egy gránát vagy rubin lehetett, ereje megóvta. Ezzel ábrázolják minden szakirodalomban. Azonban az ékszernek, állítólagos halálakor nyoma veszett. Egy jó barátom, Jürgen Van Statten szerint, aki a téma szakértője, viszont a tollforgóról Dracul lemondott, s azt tovább adta egy számára kedves személynek. Most kutatásokat végez, hogy a nyomára bukkanjon ennek az illetőnek. Ha ő megvan, meglehet a kő további útja - beszél elszánt kőszakértőként. Valójában le sem tagadhatná tudós mivoltát. Sosem akart mást, mint kövek titkait feltárni, hogy erejüket az emberek hasznára hajtsa. Most végre megteheti, s közben még segíthet is talán a barátjának. Ez a tény még nagyobb elánra sarkallja és megmelegíti hírhedten hidegnek mondott szívét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Remény. Ezt látja megcsillanni a nő szemében. Bizakodást. Azt a fajtát, ami erőt ad a legnehezebb helyzetekben és munkára sarkall. Ennek a maga visszafogott, előkelő módján rendkívül örül. Lassít léptein miközben válaszol, szinte meg is állva. - Inkább azt, hogy minden legenda igazságra épül. Így ha megvan a kő, már lesz a kezünkben valami, amiből tovább léphetünk a cél felé -mondja tudatossággal hangjában, ami nem hiú ábrándokra alapoz. Éppen ezért folytatja azzal, hogy ugyanettől Adelinát is megóvja - Azt kétlem, hogy az egész életedet a fényben járva élheted le ezzel az ékszerrel, de azt remélem olykor kiléphetsz az utcára napközben - kezét a mellette álló karjára teszi, biztatás gyanánt és mert néha egy ilyen gesztus kellemesen megnyugtatja a feleket. Neki is kell kapaszkodó néha, főleg mostanság, amikor a magánélete zavaros pocsolyává kezd válni. Nem tudja kiverni Markot a fejéből. Ott motoszkál, hullámokat vet, vagy épp vihart kavar lelke mindeddig feszített víztükre felett. - Mindent meg fogok tenni, hogy megtaláljam a megoldást - szavai egyszerre szólnak a vámpír hölgynek és saját magának. Nem csügged, vannak kapcsolatai, van anyagi forrása és még egy pár hétig ideje. Aztán elkezdődik a vizsgaidőszak. Utána viszont megint nullától huszonnégy óráig ezen dolgozhat. Akkorra a férfival is megoldódnak a gondjai így vagy úgy, mindenképp.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Felettük a végtelen ég, kék bársonyán a csillagok. Nem vesztegetett rá időt, hogy kiismerje őket. Öccse az, aki segítségükkel bárhonnan hazatál. Amikor bekerült a tengerészeti akadémiára, ott megtanulta értelmezni a ragyogó égi szikrák iránymutatástát, hogy ha a modern mugli berendezések csődöt mondanak, ne vesszen el a tengerek és óceánok vizén. - Végy példát a kövekről. Légy kemény és ragyogó - mondja egy kicsit talán merengőbben a tőle megszokottnál - Mindig is úgy gondoltam rád, mint egy gyámántra. Szakmai ártalom, de ha rád nézek azt látom, hogy rajtad nem fog sem az idő sem a romlás. Nemes vagy a szó minden értelmében - tárja szét kezét mosolyogva - A reményt néha túléertékelik, de el szerintem nem tud veszni, pont úgy, mint a gyémánt tüze - sétálnak tovább egymás mellett ebben a különös harmóniában. Hella eleme felbuzog egy pillanatra, ahogy megérez egy nagyobb mennyiségű vizet valahol a közelben, de figyelmét csak félig tereli el a közben megszólaló Adelináról. - Az örökre számunkra nem egyforma hosszú, de én nem a háládért csinálom. Egyáltalán nem! - rázza meg fejét és ezzel az egyszerűségében is elegáns mozdulattal erősít meg tagadását - Kevesekhez állok közel, még kevesebbekkel tudok önzetlen lenni és ez egy ideje bántani kezdett - magyarázza viselkedését, ami még mindig nemesi, de nyíltabb - Szívességeket kérhetnék, mert a mi köreinkben így menne. Kéz kezet mos, mint tudod...- sóhajt mélyet és eleme ismét felhullámzik sejtjeiben - Bevallom elegem lett ebből. Intrikák, képmutatás és a vérünkkel való hencegés. Ennél én több szeretnék lenni - fakad ki végül egyszerű emberként, mert szavaiban semmi arrogáns, arisztokratikusság sincsen. Így jár az, aki hagyja, hogy felforgassák az életét az érzelmi viharok. - Egy férfit? - kapja hűvös tekintető szemeit a mellette haladó arcára, mert úgy hiszi viccel, ám ahogy elnézi nagyon is komolyan mondja - Nehezen bízom meg bennük. Te is tudod... - tétovázik és a hagja is megremeg - Nemrég volt valaki, akiről azt hittem talán megtöri a jeget, de nem alakult úgy, ahogy vártam - meséli el, azon a finoman visszafogott módon Adelinának a Markkal történteket, ahogyan azt egy jól nevelt aranyvérű úrihölgynek illik. Arcán ott a csalódott tanácstalanság, még akkor is, ha igyekszik elrejteni. Hiszen egy Erdődyn sosem látszódhat ha megtörte az élet.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Értetlenül néz barátnőjére. Nem tudja szó nélkül hagyni az elondottakat. Vele lehet fesztelen és nem kell kötelezően udvarias frázisokkal sem élnie, így nyíltan beszél. - Nem értem miért épp most adnád fel, amikor a világ egyre gyorsabban fejlődik. Ami tegnap csak a képzelet szüleménye, mára kézzel fogható valóság - emeli elegánsan maga elé kezeit, hogy kifordított tenyerét vízgömböt idézve levezesse eleme feszültségét - Az egyik kollégám egy olyan készüléken dolgozik, ami a testükbe ültetett kövek segítségével tartja életben a szívbeteg embereket - meséli el mondhatni laikusan a folyosókon hallott pletykákat - Aztán ott az a sok mugli felfedezés, amiről Nimtől hallok - ragadtatja el magát egy sóhajnyit, ám még ez is csak kicsivel vehemensebb hanghordozás a tőle megszokottól. Megtorpan séta közben, ahogy előtte Adelina megpördül. Elmosolyodik és fejét ingatja. Efféle bohókásságot magának soha nem engedhetett meg, de mindig cseppnyi irígységgel tekintett azokra, akik bátrak lehettek. Mára túllépett ezen a pocsolyán és tud önzetlenül tekinteni a nála szabadabbakra. - Így is renitens vagyok a családban. A nemes Erdődy ház tiszteletbeli feketebáránya áll előtted - neveti el magát saját kijelentése blődségétől. Ezután jön az a téma, mely mindig is érzékenyen érintette Hella lelkét. A férfiak. Hagyja magát leültetni, mad úgy fordul, hogy az alabástromnál fehérebb arcra nézhessen - Eddig csak az öcsém és az én titkom volt, hogy fiatal lányként megbecstelenítettek - suttogja a sziklanehéz szvakat szinte maga elé és arca kőkemény maszkká merevedik az emlék hatására és csak pár pillanattal később képes folytatni - Azóta nem bízom a férfiakban. Azonban nemrég találkoztam egy olyannal, aki még az elememet is megmozgatta. Mint kiderült, mást szeret - mondja ki a tényt a maga rideg valójában, majd ismét elcsendesedik, de szája hirtelen erőtlen mosolyra görbül - Még be is rúgtam miatta, sőt egy egész társaságnyi ember előtt komprommittáltam is magam, csak a mihez tartás végett - kuncog fel keserűen saját butaságán - Képzelheted milyen ez az én fajtámnak. A hydromágusok és az alkohol nem barátok - fog kifinomult mozdulattal homlokára és megrázza fejét. Iszonyatos volt azután az éjszaka után a másnap. Legszívesebben meghalt volna szégyenében és kiitta volna a Balatont. Mindezt egyszerre. Szerencsére elmúlt. Az érzéssel együtt, melyet a férfi iránt táplált. Már kislányként megtanították rá, miként pusztítsa el lelkében a gazként burjánzó, nemeshölgyhöz méltatlan érzéseket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Megérti a barátnőjét, még akkor is, ha neki teljesen más a hozáállása a kérdéshez. Kecses bólintásával jelzi ezt neki, de több szót már nem veszteget a témára. Erdődyként nyakas, önfejű, kiartó és túl beképzelt ahhoz, hogy elismerje a vereséget. Most is mindent megtesz majd a kudarc ellen. Azt is kiharcolta, hogy ne kejen férjhez mennie, ahogy azt is, hogy szíve szavát követve szeretett hivatását gyakorolhassa. A fenhéjázó arisztokrata külső, igazi küzdő szellemet takar. - Így is elég fekete vagyok már - nevet fe keserédesen, hogy együtt üldögélve ezen a csendes, őszinteségre csábító éjszakán beszélgessenek. Nyítabban mint eddigi ismeretségük óta bármikor. Hella lelke cseppnyivel könnyebbé vált, ahogy kimondta titkát. Még az is átfutott agyán, hogy kár volt ennyi éven át magába zárnia személyes tragédiáját. Sosem kedvelte a borostyánt, megdermed benne a pillanat, majd megkövül. Pontosan ez történt vele az erőszak után. - Ha nincs az Öcsém és az elemi erőm, akkor most egy agresszív, erőszakos állat lenne a férjem, akit gyűlölnék és aki fiatal lányokon élné ki a perverzióit - fröcsögi a szavakat undorral telve, alig fogva vissza magát. Minden alkalommal, amikor eszébe jut, áldja a sorsot és átkozza is egyszerre, hogy akkor és ott olyan helyzetet teremtett, ami fájó sebeket és helyzeteket is teremtett számára. - Te olyan sokat láttál már a világból. Szerinted csak az lehet boldog, aki lebontja a falakat a szíve körülről? - kérdezi valóban kíváncsian, mert ebből a szempontból ő tudatlanabb egy gyermeknél. Szerelmes sosem volt igazán és az összes vonzalmát elnyomta egész életében. A kötelezettsége okán kezdett jóban lenni azzal a gazemberrel, aki vvégül női mivltát derékba törte. Onnantól csak neveltetése segítette a férfiakkal való kommunikálásban. Remek alaktásokat nyújtott, de sosem került közelebb három lépésnél és az elit szigorú határánál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolyban kérték fel arra, hogy magántanár legyen. Furcsán meredt a levélre, hiszen aligha akadna olyan ember, akit kevesebben keresnek a diákok, mint őt a rigorózus, szívtelen és sznob tanárnőt. Mégis az állt a papíron, hogy tőle akar valaki tanulni és minezt nem az előírásos keretek közt kívánja megtenni. Ráállt a dologra. Ehhez néhány percre és egy üzenetváltásra volt szüksége testvérével, aki épp a Csendes óceáni térség habjait szelte. Vállald el Rose, mi bajod lehet? Valaki rájön, hogy normális is tudsz lenni, ha ledobod a sün jelmezedet? Írta Nim egy írva-dőlve nevető fejecske kíséretében, amitől a hűvös tekintetű nő ajaka is megremegett. Viszontválaszában a Könyvtárt jelölte meg az első óra helyszínéül. maga után lebegtetett kötetekkel kísérve érkezik meg a maga egyenes és kecses termetével, előkelő mozgásával és kutató pillantásával, mely inkább tűnik felsőbbségesnek, mint jóságosnak. - Üdvözlöm! Ha nem tévedek, Ön Ohridszki-Füst Álmos úr? - kérdezi kimérten, miközben közelebb sétál feltételezett diákjához. Fekete nadrágot visel, mely élére vasalt, a legpuhább szövet, s hozzá fekete garbót. Haja szoros copfba kötve, ajka árnyalva, szeme kihúzva. Sminkje diszkrét és elegáns. Viselkedése arisztokratikus. Ezt akkor sem tudná levetkőzni, ha meztelenül állna Merlin előtt. Végigméri a fiatal férfit. Levele alapján ambiciózusnak tűnt. Olyan valakinek, akit tényleg érdekel a gemmológia. Kíváncsian várja, valóban ez e a helyzet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Magától értetődő módon a fiatalember vezetéknevét választja. A másik általa ajánlott verzióra nem áll rá a szája. Neveltetése sem igen támogatja a keresztnevek használatát ilyen esetekben. Kivételt képeznek ez alól a rokonok. Ha egy távolabbi családtagját oktatná, őt keresztnevén szólítaná. Türelmesen hallhatja a vele szemben álló elbeszélését. Szeme sem rebben közben. Rideg tekintete nem vizsgálódó, egyszerűen csak figyelmes. Tűnjön bámilyen távolságtartónak, szimpatikusnak tartja, hogy a másik fél nyíltan beszél és próbálja megindokolni számára felkérését. - Úgy gondolom, segítségére lehetek, hogy megismerje a gemmológia lényegét és hasznos ismereteket szerezzen feladatának ellátásához. Azonban azt le kell szögeznem, a kövekkel kapcsolatos túlzó spiritualitás nem az én szakirányom. Elmondom majd önnek, amit ebből a szemszögből érdemes tudnia, de azt már önre bízom hite lesz-e ezekben a nézetekben - közli teljesen egyszerűen. Nincs ebben semmi személyes, csupán ő akként kezeli a köveket, amik valójában. Erővel rendelkező természeti képződményeknek, melyek az emberek szolgálatába állíthatók, ha hozzájuk megfelelő szakértelemmel kezelik őket. - Ne is fecséreljük az időt. Kezdjük azzal, hogy vannak-e konkrét kérdései! Tegye fel őket, azután áttérünk majd a szakirodalmakra - fordul az egyik olvasó asztal felé, majd kecses mozdulattal int, hogy a fiatalember is foglaljon helyet vele együtt. Ültében ujjait összefűzi az asztal lapja felett és várakozón tekint diákja szemébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Komolynak kellene maradnia és nem adni jelét semmi érzésnek. Elvégre ő egyfelől tanár, másfelől pedig a nemes Erdődy ház tagja, egy valódi, aranyvérű grófnő. Itt álljunk is meg egy pillanatra! Miért is kellene neki egy érzéketlen perszónának lennie? Ezt kérdezné testvére Nimród, aki mindig arra biztatja nővérét, hogy húzza ki kecses hétsójából a karót és legyen könnyedebb. Mert az még koránt sem egyenlő az áldozattá válással. Ezért, s mivel megnyugvással tölti el a fiatal férfi reakciója kijelentésére, ajka széles mosolyra ugyan nem húzódik, de széle megrándul felfelé mielőtt megszólalna. - Azok lesznek itt bőven - mondja elegáns mozdulattal foglalva el a helyét, majd miután Ohridszki úr is megtette ugyanezt, végre rátérhetnek a lényeges dolgokra. Végighallgatja első kérdését. Néhány pillanatig gondolkozik rajta. Jó kérdés. Lényegre törő, logikus és valódi érdeklődésről ad tanujelet. - Nincsen. Egy nincsen. Többet kell összekapcsolni - kezd bele épp a magyarázatba, amikor a fiatal úr a szavába vágva megint megszólal. Általában ezt pont levonással díjazza, ám jelen esetben nem tanórai körülmények lévén, ettől nagylelkűen eltekint és csak egy sértettnek hangzó kis szusszanással reagál. Szemöldökét viszont hamar összevonja a hallottakra. Nem igazán volt rá péld, hogy benne bárki is megbízott volna a diákjai közül, de semmit sem késő elkezdeni. - Igen. Itt fog maradni. Erre nemesi szavamat adom - mondja és biccent, hogy beszéljen csak tovább. Nincs benne kíváncsiság. Az a fajta biztosan nem, amire a közemberek képesek. Inkább érdeklődést mutat, azt is igen visszafogottat. Kezeit egymáson pihenteti ölében, hátát egyenesen tartja, lábait bokában keresztezi az asztal alatt, miközben a vallomásra várakozik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Rigorózus arcvonásai hamar egészen érdeklődőnek mondhatóvá rendeződnek, ahogy hallgatja a "titkot", melyet a fiatal férfi az imént belengetett előtte. Különleges képességről persze neki is volna mit mesélnie, de az elemi mágia manapság már nem számít akkora kuriózumnak, mint egy-két emberöltővel ezelőtt. Torzója előre dől, ujjait összefűzi az asztal kemény falapján, míg sötéten árnyalt ajkait szorosan préseli egymáshoz. Ennyiből látszik, hogy nagyon figyel. Eleme is odakoncentrál a mondandóra. Egy ékszerben lévő kő kerül ezután leírásra, mely bár igen pongyola, azonnal egy lehetséges megfelelés képét villantja Hella lelki szemei elé, hogy ott is tartsa a fiatalember szavainak végéig. Néhány perc csend ereszkedik ekkor közéjük, melyet a professzornő tör meg elsőként. - Felteszem tudni óhajtja milyen kő lehet és mire alkalmas? - kérdezi élénken, majd választ nem várva folytatja - Az elmondottak sok kőre igazak lehetnek, ám a holdhoz való hasonlatossága okán, látatlanban talán Larvikit lehet, de ahhoz, hogy biztosat mondhassak, meg kellene vizsgálnom. Itt van önnél? - pillant hűvös tekintetű szemeivel a vele szemben ülőre. Reméli, a nevezett nem azt várta tőle, hogy azonnal biztos választ adjon. A felfedett képességet pedig, magában elkönyvelte egy olyan tehetségnek, mely valóban egyedi, de hasznossága, már az ő gondolkodásának mércéjével mérve, némiképp vitatott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Egyik szemöldöke úriasan felemelkedik. Néha előtör belőle a sznob nemes, a Grófnő, aki jól neveltsége ellenére tud olyan undok és fenhéjázó lenni, hogy senki ember fia meg nem mondaná, hogy tud ő normális és még egyenesen nagylelkű és szellemes is lenni. Ez a pillanat most érkezett el órájuk során. - Az intézményen kívül töltött időm sokkalta értékesebb Ohridszki úr, mintsem arra vesztegessem, hogy várakozzam, míg önnek megfelel. Ezért felteszem egyszerűbb, ha mint tanulmányi kirándulás tekintem meg a nevezett követ a közös óránk idejében ott, ahol az fellelhető - veti hűvös, gőgös pillantását a fiatalemberre, aki még arra sem méltetta az imént, hogy a szemébe nézzen, helyette az asztalt fixírozta. Micsoda tiszteletlenség! - Járni és hoppanálni tud, ha szükséges, nemde? - kérdezi ezután kicsit visszafogottabban, de még minig elég arisztokratikus hangnemben. Egyszerűen méltatlannak tartja, hogy neki kelljen alkalmazkodnia a diákjához. Azért vannak határok, amiket illendő betartani. Az ifjú következő szavai enyhítenek dölyfösségén egy morzsányit. - Nos, ha garantálni tudja a kő vizsgálatra alkalmas állapotát, el is hozhatja, de ha csak egy anomália is adódik, az eredményre nem vállalok garanciát - jelenti ki megvétózhatatlanul. Szigorú arckifejezése arra vall, hogy drágakő meghatározásban nem ismer tréfát. Másban sem nagyon, de ez most másodlagos. - Ahhoz, hogy egy kőről megállapítsuk, hogy mi valójában, több módszer áll rendelkezésre. Kezdjük a legegyszerűbbekkel - igéz maga elé egy A3-as lapot, melyet, mint egy táblát állít fel kettejük közé úgy, hogy a fiatalember és ő is rálásson - Rátekintéses vizsgálat, mely történhet szabad szemmel, vagy nagyítóval, melyet szaknyelven lupe-ként nevezünk - ahogy beszél, szavai vázlatosan jelennek meg a lapon, míg a segédeszközt rajz szemlélteti. Mindenből csak a lényeg emelődik ki, így igen logikus és átlátható a tananyag. - Ezzel első körben meg tudjuk határozni a következőket: A kő színe, átlátszósága, fénye, kristályosodási szerkezete, illetve még azt is láthatjuk, hogy van-e benne zárvány, esetleg sérülés - magyarázza nagyon következetesen haladva az ismeretekkel. Nem fogja sületlen legendákkal traktálni tanulóját. Egyelőre csak arra szorítkozik, hogy ha az ifjú ránéz egy kőre azt lássa, amit kell, és ne képzelegjen vele kapcsolatban. A mágia jelen pillanatban még teljesen irreleváns összetevő, ami természetesen hamarosan fontossá válik majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Olyan rezzenetlen arccal hallgatja végig a fiatal férfit, hogy ha nem lélegezne, azt hihetnénk ő maga is kőből lett kifaragva, mint a mitológiai Galathea. Szerencsére a neveltetése nem készteti meghátrálásra és, valljuk be Álmosnak valójában még igaza is van az általa elmondottakban. Szemrehányására ezt fel is méri a rideg professzornő, s bár ezt szóvá nem teszi, helyette sokat mondóan biccent, s inkább folytatja az oktatást. - Amennyiben a lupéval nem érnénk célt, úgy ott vannak még a mikroszkópok. Egy egész világ tárul fel az ember szeme előtt, amikor megpillantja a köveket abban a nagyításban, amit lehetővé tesznek - beszél, miközben magához hív egy szakkönyvet. Az kecsesen landol a diák előtt és fellapozza saját magát. A lapokon fotók láthatók egyes kövekről nagy felbontásban. Pazar színek és formák kavalkádjai, akár egy-egy modern festmény. - Itt jegyezném meg, hogy rendelkezésünkre fog állni rivát laborom, amelynek része egy igen érzékeny mikroszkóp és tööb más igen jó minőségű vizsgálati eszköz, így ha az a bizonyos kő kitart egy napig, megtudjuk micsoda - teszi hozzá mellékesen, majd hagyja hogy az ifjú növendék kedvére belelapozhasson a kötetbe, ha akar. Ezután szólal meg csak ismét. - A következő módszer a refraktometriás mérés. Ez az eszköz a fénytörését méri. A kapott értéket egy összehasonlító táblázattal egybe vetve tudunk informéciót nyerni a kőről - adja át ismereteit a maguk lényegi mivoltában. Ebben a részben nincs lélek, sem szellemiség. Ez színtiszta tudomány. Kémia és fizika lesz, méghozzá specifikus és emelt szinten. Egy halom kötet lebeg közben melléjük és sorakozik ki az asztalra, két jókora toronyba halmozódva.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Sietős, kemény léptei vetnek erős visszhangot a folyosókon, s ruhája szinte lebeg utána, fekete fürtjeivel együtt. Megnyitott a korcsolya pálya, ezért ilyen izgatott, bár ezt senkinek be nem vallaná. Eleme napok óta nem hagyja nyugodni és egy fruska szintjére vitte jókedvét, amit diákjai elől csak neveltetése révén volt képes elrejteni. A fagyott vízen siklania majdnem olyan kellemes, mint a hullámok közt úsznia, így ma próbálja minden teendőjét elintézni, hogy pár órát korcsolyázhasson. Befordul a mindig vehemensen csevegő, vagy épp perlekedve hangoskodó festmények folyosójára, ahol mindig zavaróan nagy a zsivaj. Ezért inkább neki is iramodik, hogy mielőbb kijuthasson innen. Aztán valami nagyba és keménybe ütközik. Csupán azért nem terül ki, igen elegánsan, béka módjára, mert pompás az egyensúly érzéke, de egy piruettet bizony bemuratott. - Szavamra! Nem tud...vigyázni... - háborodik fel első indulatából, ám amint felpillant az útját álló alakra, eleme viharos hullámzásba kezd, lélégzete pedig el-elakad. Zavarba esve fog ekkor Hella halaszthatatlan ruha és haj igazgatásba, hogy mihamarabb visszaszerezze méltóságával együtt az irányítást is saját teste felett, amiben most, a víz az úr egészen. - Lehet magam is figyelmetlen voltam, de önnek illenék utat engednie egy hölgynek - mondja kissé számonkérőn, megbánás nélkül, fel sem pillantva és csipetnyi rigorózussággal hangjában. Úgy véli mindenképp előle kellett volna a férfinak kitérnie. Sőt egyenesen azt kérdezi mi okból volt egyáltalán a lába előtt. Nem számol persze azzal, hogy esetleg az illető nem vette észre közeledtét, ami pedig igen valószínű tekintettel a folyosó szakaszon uralkodó általános vircsaftra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

A felé küldött, amúgy kedves mosoly úgy pattan le a professzornőről, hogy szinte hallani lehet a falon a koppanását. Hiúsága csorbát szenvedett, ráadásul minden erejével azon van, hogy eleme ne járjon pezsgő vitus táncot ereiben az ismeretlen puszta közelsége okán. Mert ha szabad utat engedne a víznek, az izgalom párafelhőjébe vonná és biztosan arra késztetné, hogy közelebb kerüljön hozzá. Vagy akár még hozzá is érjen. De az nem történhet meg, semmiképpen sem. Így csak hűvös szemének lenéző pillantásával méri végig a férfit. Ambivalens helyzet amikor a teste kémiája összecsap elméje tudatosságával. Feje búbjától lábujja hegyéig érzi azt a furcsa, erős bizsergést, amit egy bizonyos, néven nem nevezendő auror esetében épp csak karcolgatott. Míg agya ezer és egy gondolattal tiltakozik mindez ellen. - Pompásan volnék ha nem állta volna utamat - nyílik szóra erős színnel árnyalt szája, és ami elhagyja ajkait annak is leginkább keménysége van, mint bármi más hatása. Hella nem finomkodik tovább. Ellép az alak mellett, aki épp papírjait szedi össze. Legalább varázsolni tud, ez a minimum. Állapítja meg egy fintorral, ami gőgösségének ékes bizonyítéka. Közben húsában ott motoszkál a különös késztetés, hogy maradjon és legalább nézze az alakot. - Szavamra, ez felháborító...Talán azt képzeli elegendő egy tetszetős mosoly és pár szó ha nincs is mögöttük semmi? - csattan fel, észre sem véve, hogy elszólta magát, miszerint megnyerőnek találja a férfi mosolyát. Haja lebben utána, ahogy igyekszik valahogy kikerülni ebből a felkavaró szituációból. - Jó magának - közli azzal a rezignált hangtónussal, amiből egyértelműen hallható, hogy nem alél el a név hallattán. Ismerősen cseng, igen, de hallott ő már kismillió nevet élete során. Társasági eseményeken, bálokon, megnyitókon. Nehéz őt egy névvel lenyűgözni, bár az ő nevétől a legtöbben megtorpannak. Elvégre az Erdődy grófnő igen jól cseng bárhol a mágusvilágban. Tökéletes neveltetését most mégis felül írta indulata így sajátját nem közli. Esze ágában sincs egy ilyen emberrel parolázni. Elég baj az is, hogy eleme ennyire felélénkült a közelségétől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Szemeit forgatva igyekszik minél távolabb kerülni a férfi közeléből. Bizonytalan benne, hogy felháborodása vagy ösztönös, ezért érthetetlen vonzalma miatt kezd egyre dacosabbá válni. A döntésben épp az idegen segíti, nagyképű megnyilvánulásaival, amiktől Hella tudatos énje, szerinte igen nyomós okkal berzenkedik. - Abban az értelemben, hogy alig két perc telt el azóta, hogy majdnem ledöntött a lábamról és ennyi idő alatt három ajánlatot is tett nekem. Passzióból szórja így a meghívásokat, vagy ezzel fényezi az egóját? - szúrja oda rigorózus megjegyzését, akár egy skorpió a tüskéjét, hogy azután teljes terjedelmében elengedje a férfi további mondandóját füle mellett. Az utolsó pár szóig. - Elég az, hogy legnagyobb sajnálatomra én már az önét tudom - fordul el teljes testével az alaktól, ám mielőtt végleg ott hagyná, még válla felett hátraveti fejét. Tekintete hűvös mélységében fellángol egy igen jellegzetes fény, amit legnagyobb akaratával sem képes uralni. A vágyódás és a gőg különös keveréke lobog zöldjeiben mialatt beszél - Jobb, ha tudja a bocsánatkérési technikája épp oly csapnivaló, mint a bűbájolása. Jó napot! - veti még oda konok éllel, ám gyorsan be is zarja ajait, mivel maga is érzi, hangjában több incselkedés volt, mint sértettség. Ezután olyan gyorsan indult el, hogy az már majdnem hoppanállásnak számítana, ha nem lett volna mozdulataiban kiművelt elegancia. A férfi nem érhette utól, mert eltűnt az egyik általa ismert, diák korában felfedezett rejtek folyosón, mely egy padlóváza mögött nyílt és az emeletre vezetett. Egész úton hol azon dohogott, amit a férfi mondott hol azon, ahogyan teste és eleme reagált a puszta jelenlétére. Ezen csak több órányi korcsolyázás segíthet. Vagy talán még az sem, s kénytelen lesz Nimet felhívni telefonon, hogy panasznapot tarthasson.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Becsüli a fiatalemberben, még ha ennek semmi jelét nem is adta, hogy volt bátorsága kimondani amit gondolt. Nyers volt, de legalább őszinte. Egy nemessel kevesen mernek így beszélni. Ezért sem távozott. Az ilyes fajta hozzáállást tiszteli, még akkor is ha az elevenébe vájt a monológ. Ezután folytatta a megkezdett témát és beszélt a kövek beazonosításának módjairól. Álmos szorgos jegyzetelése megerősítette benne azt az érzést, hogy neki nem beszél hiába. A legtöbb gemmológusnak általában személyes indíttatása van a tudás elsajátítására. Ez lehet a helyzet a vele szemben ülővel is valószínűleg. Nem igazán szokta érdekelni ilyesmi Hellát, az pedig még ritkább, hogy elgondolkozzon egy-egy diákja motivációjával kapcsolatban, ám a kivétel most erősíti a szabályt. Feldiktál három címet, amikkel le is tudja a választ a kötelező olvasmányokról szóló kérdésre. Ezt a tárgyat tapasztalatokból könnyebb megtanulni, mint szikkadt pergamen lapokról. Hella legalábbis igy véli. Ezért a következő órát már a gemmológia laborban fogjak tölteni. Ezt közli is diákjával, aki reményei szerint ettől csak még lelkesebben fog majd készülni. Érdeklődésére viszont felkapja fejét. El is gondolkozik egy kicsit rajta, hogy ő miért is választotta ezt a szó szerint kikövezett utat. - Mert kislány korom óta vonzottak a kövek. A színeik, a fényük, a kifejtésük. Lehet az is közrejátszott a dologban, hogy az elemem társ elem a föld - teszi még hozzá az utolsó mondatot inkább már csak magának. Ezután mindketten összeszedik holmijukat, majd egy rövid búcsúzást követően elindulnak saját dolgukra. Közben odakinn végre elkezdenek hullani az idei első hópelyhek. A közeledő ünnepek mindig megmelengetik Hella szívét. Ráadásul hamarosan elutaznak arra az aukcióra Adelinával, ahol esélyük lesz megvizsgálni Vlad Tepes tollforgójának kövét. Igen sokat vár ettől a kiruccanástól. Barátnője azt is meglebegtette előtte, hogy segít neki jobban boldogulni a férfiakkal. Ez is egy érdekes része lesz az összképnek. Ezekkel a gondolatokkal a fejében fordul be megszokott útvonalán a harsogó portrék folyosójára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bosszankodva járkál fel s alá a pompás berendezésű szállodai szobában. A kandalló zöld lángjában egy fejhez beszél, türelme igencsak fogytán van, ám hangja nyájas marad mindvégig. - Igen, természetesen értem, és ahogy mondtam, csupán meg óhajtom vizsgálni a követ, egy magát megnevezni nem kívánó gyűjtő megbízásából - beszél arisztokratikusan kellemesnek tűnő hangnemben, majd a választ hallva ugyan szemforgatva fintorog, modora mégis kifogástalan, amikor ismét megszólal - Pontosan. Mint azt már említettem, a gemmológia doktora vagyok. Emellett a nemes és nagy múltú Erdődy ház sarja. Történetesen grófnő, aki aranyvérű boszorkány is egyben - sorolja fel összes létező titulusát megint. Mivel ugyanezt már megtette írásban is, amikor a vizsgálatra előzetes igényt nyújtott be a birtokos képviseletének. Így magában teljesen feleslegesnek tartja ezt az újabb faggatózást. Viszont bármit elmond, ha kell, akár ötvenszer is a cél érdekében. - A kő nálam nem is lehetne méltóbb és szakértőbb kezekben. Köszönöm nagylelkű bizalmukat! - hízeleg tovább olyan mérvű önuralommal, melyre csak egy nemes képes. Még néhány szót váltanak a másnap reggeli vizsgálat menetéről és az alak torz képe eltűnik. Kisvártatva a lángok is újfent vörös-narancs árnyalatúvá válnak, amitől a szoba megtelik lágy melegséggel. - Idióta vadbarom! - toppant jeges méltatlankodással Hella, majd magában füstölögve elvonul a fürdőbe, hogy felkészüljön a második nap záró estélyére. A mellette lévő szobából Adelina még nem jött át, így amikor végez a nyugtatólag ható fürdéssel leül, hogy újra, immáron harmadjára átnézhesse a kapott iratokat, melyek a tollforgó eredetiségét voltak hivatottak bizonyítani. Szerencsére a szervezőknél még mindig akadnak páran, akiknek mond valamit a neve. Szakmai berkekben legalább vannak még értelmes mágusok. Egy szál köntöse alatt fűzős fehérneműjében ücsörög az ablak mellett. Odakinn a hófödte hegyvonulatok ölelésében lassan nyugovóra tér a Nap, hogy átadja helyét a barátnőjét egyelőre rabságban tartó éjszaka sötétjének. Hamarosan öltöznie kell. Elpillant az ágy végén kiterített, sötétzöld színű nagyestélyi felé és sóhaja túl mélyről tör fel belsőjéből. Régen kellett ennyit bájolognia, de holnap még mielőtt kalapács alá kerülne, végre megnézheti azt a varázserejű rubint és talán kiderül, valóban segíthet-e Adelinának. Amennyiben a válasz igen, úgy ő maga fogja megvenni neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Elmerülten olvassa az aktát. Tele évszámokkal, tulajdonosok neveivel, akiket visszakövetve egészen III "Karóbahúzó" Vladig jutottak a szakértők. A mellékelt egyik lapon színesben látható az a festmény, amely a leghitelesebben ábrázolja Havasfölde fejedelmét, fején a nevezett tollforgóval. A legendárium, mely szerint annak a rubinnak köszönhetően tudott vámpír létére a napon járni, persze nem része a mellékleteknek. Az mind a mai napig kósza szóbeszéd. Ugyanis a tulajok sosem engedték komolyabb vizsgálatoknak alávetni az ékkövet. Mélyvörös színű, négyzetes csiszolású korund. Nyolc gyönggyel körbevéve egy nyolcágú csillag alakú, aranyból lévő, zárt foglalatban. Már a  képről is olyan kisugárzással mely szinte vonzza a tekintetet. Nem hiába ez a kialakítás. A nyolc ágú csillag az ujjászületés, a bőség és az egyensúly jelképe. Míg a rubin a szívre és a vérkeringésre van igen erős hatással. Meglehet épp emiatt tette valami módon immunissá a fényre Vlad Tepest. Töpreng tovább Hella, de az ajtó nyílására felfigyel. Nem rendelt vacsorát, hiszen az lesz az estélyen. A dolgok nem állnak össze hirtelen a fejében, ezért -úgy ahogy van- neglizsében siet az ajtóhoz és szemben találja magát azzal az alakkal, akivel immár harmadjára hozz össze a végzete. - Megint maga?! - rántja össze magán így is áttetsző csipkeköntösét, világoszöld szemei pedig dühös szikrákat szórank, ahogy behúzza az ajtón a férfi mögött - Mit keres itt? Halljam! - közelít hozzá, hogy alig egy karnyújtás választja el már csak őket egymástól. Vészt jóslóan felnéz az alakra, majd a másodperc töredéke alatt vízgömböt igéz szabad kezével. Eleme felkorbácsolódva tajtékzik lényében, ám legbelül fogalma sincs miért. Egyszerűen nem érti. A rengeteg hó és jég okán megérkezésük óta remekül érezte magát és mindeddig igazán produktív volt. Erre most kiszámíthatalanul cselekszik, belül reszket és nem tudja megállni, hogy így tegyen. A férfi hibája. Miért érzi ennyire furcsán magát a közelében és miért kerül egyfolytában az útjába? Teljesen összezavarja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Barátnője váratlan érkezése egyszerre két okból rémíti meg azon túl, hogy nem számított arra, hogy itt terem előtte. Egyfelől mert villámgyorsan markolt a férfi torkára, másrészről pedig, mert veszélyezteti miatta saját testi épségét. - Igen, minden rendben... - feleli feszült hangszínen és kilépve a takarásból tekintetét a betolakodó és a nő közt járatja. Látja, hogy az utolsó aranyló sugarak bántják Adelinát, ezért szabad kezével finoman megfogja márványfehér karját, miközben nyugalmat kényszerít sajátmagára. - Eleresztheted, ura vagyok a helyzetnek - szólítja meg ezután a tőle ritkán hallható lágysággal a vámpírt, akinek védelmező megnyilvánulása, bár jól eső gesztus, igen veszélyes. Nem vetne jó fényt rájuk egy incidens, főleg, hogy végre holnap megvizsgálhatja a rubint. Ezért igyekszik előkotorni diplomáciai érzékét. Azonban a finom ráhatás helyett amit Adelinával szemben használt, a férfi esetén a kemény stratéga formát alkalmazza. - Amint látja, van társaságom, de egyedül is könnyűszerrel elbánnék magával. Így ismét megkérdem: Mit keres itt? - forgatja meg ujjai felett a vízgömböt, mely belül hevesen örvénylik. Mindezzel tökéletesen tükrözve Hella jelenlegi lelkiállapotát. Kívül sima, belül tajtekzó. Hűvössége és híresen nagy önuralma odalett az imént, s most is csupán jólneveltsége az egyetlen, ami visszatartja attól, hogy az idegesítő fickót szó szerint kiöntse szobájukból, mint a nem kívánatos ürgét a veteményesből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bérlőjével kapcsolatos súrlódásai ellenére ma egészen jó hangulatban sétál a könyvtár irányába. A férfivel úton-útfélen összetalálkozik és ilyenkor csupán nemesi önuralma választja el attól, hogy ráacsarogjon saját, egyre növekvő vonzódását leplezendő. Eddig elkerülték a komolyabb összetűzést, de a szikrák úgy pattognak kettejük közt, ahogy a szófordulatok és bujtatott, sértések. Vére forr a közelében. Eleme pedig meglódul ahányszor csak megpillantja. Elég most is csupán rágondolnia és pára felhő lengi körbe, melyen megtörik az ablakokból beáradó fény. Szivárványos ragyogásba simuló szikár alakja elől félrehúzódnak a diákok. - Remek könyv. Nekem a kalcedon belőle a kedvencem - hajol Álmos mellé, majd megenged magának egy visszafogott mosolyt mielőtt folytatná - Hogy érzi magát? Felkészült? - kérdezi miközben elhelyezkedik vele szemben. Nem hozott magával mást, mint tudását és egyetlen egy darab varázstárgyat. Egy medált, melyben ismeretlen drágakő található. Ez lesz a vizsgafeladat. Pálcája segítségével hív az asztalra néhány célszerszámot, melyeket puhán tesz le a fiatalember elé, rendezett sorban. Ezután két poharat igéz, majd eleme segítségével megtölti őket friss, tiszta vízzel. Ez egy kicsit zártkörűbb vizsga lesz, mint az eddigiek. Azokat egészen elfogadható eredménnyel zárta. Ohridszki úr az utolsó ebben a szemeszterben, akit nem véletlen hagyott mostanra. Megkedvelte a maga módján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Helyeslőn biccent. A kötet olvasását ő is ajánlotta volna, mert nem csak hasznos, de izgalmas olvasmány is egyben. Vannak benne mítoszok, álomfejtés és minden olyan információ, mely a kövekhez kapcsolódik. Szinte már-már regényes. - Egy gemmológusnál a higgadtság jó tulajdonság. Stabil ész stabil kéz - jegyzi meg válaszként. Még nem rúnáztak fel egy követ sem, de a következő évben már erre igyekszik helyezni Hella a hangsúlyt. Fontos, ám igen mellőzött része ez a gemmológiának, már ami az oktatást illeti. Ezen a tendencián igyekszik javítani. - Igen. De először ismertesse miket tettem ki ön elé és ezek mire használhatók - húzza át elegáns mozdulattal kezét a tárgyak felett. A lupe üvegén megcsillanó fény egy pillanatra a szivárvány színeit vetíti bőrére. - Azután fél órája lesz megvizsgálni a medált. Legyen majd nagyon alapos - húzza visszább a medált, hogy ne akadályozza az eszközök bemutatását.- Kezdheti! - szólítja fel diákját és hűvös színű, éles pillantású szemeit rászegezi. Figyelemmel hallgatja. Közben ha Álmos odapillant, láthatja, hogy az ékszer hátulja nyitott és a kő alja enyhén kilóg. Elől pedig karmok tartják szorosan a helyén. Szellős megoldás, melynek oka van, amit szintén ki kell majd találnia. A kő árnyékban van, így nem látható rendesen a színe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Elrendezett házasság. Tárasági esemény. A két fogalom, amelytől gyomra azonnal görcsbe rándul és zsigeri ellenszenv kezdi feltüzelni hideg vérét. Eleme tiltakozik, pedig az ilyen rendezvényeken sok a folyadék. Könnyek, nyál, pezsgő...Egyre megy. Számára egyenesen kínzás lesz ez a kötelező megjelenés. De kénytelen részt venni rajta. Neki kell ugyanis képviselnie a nemes Erdődy házat, tehát most egész családja nevében köteles tiszteletét tenni. Apja megkérte rá, illetve valójában így rendelkezett. Becses feladat is lehetne, ha nem kívánná az egészet a pokolba. Hála azonban Merlinnek, mert mégsem lesz ma egyedül. Testvére hazautazott a kedvéért. Nimród tudja miért nehezek az efféle esték nővérének. Miután letudták az elvárt bájolgó és gratuláló köreiket, követve lebegő névtábláik útját, szinte elsőként foglalták el helyüket a terített asztalok egyikénél. Kényelmes székeiken ülve, egymáshoz hallótávolságnyira hajolva kezdtek beszélgetni. Nimród mellett Hella sokkal kevésbé feszengett. Öccse történetei és viccei teljesen elvonták a figyelmét. Olyannyira, hogy egészen felengedett és már mosolyogni is tudott. - Igen és képzeld, akkor Petrusov megbotlott és beleejtette a tortát annak az utasnak az ölébe, aki épp az út alatt töltötte be az ötvenet és a családja azzal akarta meglepni...Gondolhatod...Szerencsétlen pasas már eleve a B oldalt hallgatja és akkor még egy Oroszkrém torony is az ölében landol az egész hajó szeme láttára... - meséli nagy átéléssel a megnyerő külsejű, kapitányi egyenruhájában feszítő Nimród, mire a mindig szigorú és hűvös modorú professzornő felnevet. Ragyogó és kedves mosolya azonban nem tart sokáig, s ezt testvére is hamar konstatálja. - Mi a baj Rose? - kérdezi aggódva, miközben arra fordítja pillantását, amerre nővére tekint. Egy férfi ül le melléjük, akin hasonló döbbenet tükröződik. - Ismered? - nézi meg még egyszer asztaltársukat Nim, majd odahajol Hellához és a fülébe súgja - Gondolom ez az az északi isten, akivel osztozol a házadon. Rose ez a pasi tutira megnyerte a genetikai lottó jackpotját és ezt úgy mondom, mint aki szintén elvitte a főnyereményt - húzódik el, hogy mosolyogva biccentsen a szóban forgó férfinak, majd újra odahajol testvéréhez - Legalább öt bagolyban szidtad és áradoztál róla egyszerre és most megint összefutottatok. Azt ajánlom Rózám, élj a lehetőséggel, mert ez hapsi úgy néz téged, mint szerzetes a Playboyt... - tréfálkozik Erdődy Nimród az aranyvérű család kvibli fekete báránya és megpaskolja Hella kezét, aki még minig csak bámulja a mellettük elhelyezkedett Thorsten Löwenherzt és kísérőjét. Nem igazán vesz tudomást a nő jelenlétéről. Egyedül lakótársát látja és öccsét hallja, míg végül kizökken és reflexből nyúl nem épp a legelegánsabb mozdulattal oda, hogy befogja testvére száját. Pont mint kamasz korukban, ha a fiú arca nagyobb volt a kelleténél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Amennyiben esetleg diákja abban reménykedett, hogy leolvas majd bármit is az arcáról, csalódnia kell. Hella olyan elegáns és nemes rezzenetlenséggel hallgatja, mintha maga is kőből volna faragva. Szinte csak pislogásából és mellkasának egyenletes ritmusú emelkedéséből és süllydéséből derül ki, hogy élő ember, s nem egy míves műtárgy. Ez a viselkedés egyszerre a tisztelet és a fegyelmezett figyelem jele, de ezt már Ohridszky úr megszokhatta tőle. Amikor a fiatal férfi beszél, Hella hallgat és nem vág közbe. Nem javítgatja ki, amire szerencsére szükség sem sokszor van, hálas a kiváló oktatásnak. Most sem vét hibát természetesen. - Igen, legyen szíves - szólal meg a professzornő, majd ismét elhallgat, hogy teret adjon a kövek keménységi skála szerint való felsorolásának. Precizitásra és profizmusra törekszik. Ennek veti alá életét, amióta csak elhatározta, gemmológus lesz. Nem köt kompromisszumokat, nem tűri a mismásolást, a rizsázástől pedig még elemi ereje is felbuzog haragja mellett. Épp elégszer kellett fékeznie ezeket az évfolyam szintű óráin. Ezért hagyta magán diákját az év végére, mert tudta, nála ilyet nem fog tapasztalni. A férfiút legalább annyira érdekli a gemmológia, mint őt, aminek szíve mélyén örül. Tudást ad át és megbecsülést kap cserébe. A kezdeti virtus után ez remek végkifejletnek tekinthető. - Most pedig tizenöt perc áll rendelkezésére, hogy azonosítsa ezt a követ. Az idő lejártakor kérni fogom, hogy nevezze meg, sorolja be keménység szerint és mondjon el róla mindent, amit csak ki tudott deríteni - csúsztatja finoman át az asztal túlfelére a medált. Közben másik kezével három könyvet és egy homokórát lebegtet be kettejük közé. - A feladat megoldásához minden eszközt, de csak ezt a három kötetet használhatja. Igyekezzék azonban főleg tudását használni - helyezi át testsúlyát ültében, majd folytatja - Ezen felül, lehetőség szerint ne tegyen komoly kárt se a kőben se annak foglalatában - fejezi be intelmeinek sorát, majd átfordítja a homokórát. Kezeit egymáson pihentetve, grófnői tartással ül, kivárva a negyed óra lepergését. Hűvös tekintettel, teljesen némán nézi mit és hogyan csinál ezalatt diákja. Nehéz feladatot adott. A kő igen ritka, de vannak jellegzetes tulajdonságai, melyek jó érzékkel könnyen azonosíthatóvá teszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Kecses ujjait lecsúsztatja öccse szájáról, aki már veszi is a levegőt, hogy ismét beszélni kezdjen, ám nővére megelőzi. - Maradj csendben Nim, vagy Merlinre mondom kiporolom a hátsódat, mint kiskorunkban... - szavaiban a bosszúság és a vidámság elegye csendül, ám azokat csak Nimródnak szánja ezért, s mert jól nevelt, mindezt az iméntiektől eltérően, igen diszkréten teszi. - Ünneprontó vagy Rózi...Meg karótnyelt, szokás szerint. Engedd már el magad, csak egy kicsit! A kedvemért...Miattad jöttem haza, pedig Turks homokos tengerpartján is feküdhetnék. Tudod milyen szuper hely az ilyenkor? Hát én sem tudom... - méltatlankodik a férfi, hogy ezzel keltsen némi észhez térítő bűntudatot testvérében. Tudja Helláról, hogy nagyon érzékeny a vaskos páncél mögött, s ez a pár mondat elegendő lesz hozzá, hogy ismét nyitottabban viselkedjen. - Ne haragudj...csak ez olyan kínos mert... - panaszolná nagyot szusszanva a grófnő, azonban megérzi a mocorgást bérlője felől, majd a szavak is elérnek hozzájuk. Elemi ereje furcsán zsongani kezd, hogy egy pillanatra egyszerre érezzen meg minden folyékony közeget a helyiségben. A pillanat töredékéig szinte látja, valójában csak eleme által érzékeli a vele szemben és mellette ülő emberekben keringő vért, nyirok és minden más folyadékot. Mély lélegzetet vesz, majd pislog párat, hogy ezt a felkavaró hullámzást lecsitítsa belsőjében és elejét vegye a további elemi kitöréseknek. Arcán ennek a megrázó intermezzonak nincs nyoma, de Nim látja a tekintetéből, hogy valami történt. Megszorítja nővére kezét, ám az a hozzájuk beszélőhöz fordul. Arisztokrata mosolyt húz erősen festett ajkára, ahogyan azt az illendőség megkívánja. - Örömömre szolgál - biccent és kecsesen int öccse felé - Engedjék meg, ő itt Erdődy Nimród - kezdi testvére bemutatását, majd egy számára ismeretlen ösztöntől vezérelve kivár a nevezett státuszának ismertetése előtt. Hővös szemei csillognak, mosolya csábítóan sejtelmessé válik, mintha azt akarná, albérlője féltékeny legyen, ám megijed ettől az érzéstől - A testvérem - fejezi be kapkodva a mondatot és tekintetét gyorsan elkapja Thor arcáról. Veszélyes terepre tévedt, amitől rémülten hőköl vissza és már húzná is maga elé a kőszobor kemény arrogancia védőfalát. De ezt öccse nem hagyja. - Örvendek! - biccent széles, elbűvölő és egyben barátsagos mosollyal Nim, majd átveszi a szót - Így van. Szerény személyem a megmondhatója, hogy a nővérem a legkedvesebb és legokosabb nő, akit a hét tenger a hátán hordott. Na persze, ez könnyű annak, aki ha akar, képes a vízen járni, nem igaz? - tréfálkozik ahogy mindig szokott, majd nem hagyva mást szóhoz jutni, azonnal folytatja, közelebb hajolva az imént bemutatott gyönyörű nőhöz - Mondja szépséges kisasszony, Ön is ki szokta porolni még kedves testvére hátsóját? Mert képzelje, az én Rózám ezzel fenyegetett, amiért meg mertem jegyezni, hogy öccse roppant figyelemreméltó személy, aki nem átallja érdeklődésével megtisztelni - beszél a férfi úgy Amadeához, mintha senki más nem lenne a közelükben. Szókimondó természet volt és maradt. Ezen sem rangja, sem kora nem változtatott. Mosolya ragyogó és kissé szemtelen. Tipikusan az a fajta fickó, aki tudja magáról mennyit ér, de humora okán mindez szimpátiát vált ki a legtöbb emberből. Reméli nem kap ezért a fejére Hellától, aki csak tágra nyílt szemekkel néz maga elé, megsemmisülten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Legszívesebben lefolyna a székről, lesüllyedne az asztal alá, hogy onnan kihömpölyögjön innen. Annak ellenére, hogy nem tudja kimutatni, imádja a testvérét, egyetlen igazi bizalmasát és soha nem szégyellte egy pillanatig sem, egészen mostanáig. Úgy tűnik, Nimród mind a harminc egynéhány év lemaradását épp ezen a szent napon óhajtja behozni. Olyan fesztelenül és belsőségesen cseveg Amadeával, mintha vízben pancsoló koruk óta ismernék egymást. Hella meg csak sápatagon ül mellette és magában életében először azon morfondírozik, hogyan fojthatná bele egy kanál vízbe, hogy legalább végre csendben maradjon. Nem tesz jót neki az ital, ennek dacára magába dönt egy pohár pezsgőt, majd rohamos gyorsasággal még kettőt. Hamar eljárja az ital és tudja, eleme másnap kínzó fejfájással jutalmazza mindezért, de nem bírja cérnával. Ekkor hajol oda hozzá Thorsten és fejezi ki sajnálatát. - A maga hibája! - fordul szembe vele Hella és tesz bájos-morcosan szemrehányást, majd elszégyelli magát, arcán apró pírral folytatja. Kezdenek feloldódni gátlásai - Vagyis, dehogy a magáé! Az enyém, amiért teljesen bezsongok, ha a közelemben van..! Ilyen nincs...kimondtam hangosan... - temeti arcát tenyerébe, majd rázni kezdi a fejét. Azután vesz egy mély levegőt és a becsípettségtől ragyogó szemekkel néz rá a férfira. Most először látszik rajta a megilletődött rajongás és a félénk törékenység különös keveréke - Sosem történt még velem ilyesmi. Tudja, hogy ennyire felkavarjon valakinek a közelsége, de maga...Magától kimelegszem...Ez egy hydromágusnál nem jó! Nem bizony! - rázza mutatóujját a férfi orra előtt, majd megböki vele Thor mellkasát, ha az nem tér ki az útjából - Maga a hibás, csakis maga és most még ott is lakik a házamban. Egy ajtónyira vagyok attól minden este, hogy bemenjek. El tudja képzelni milyen érzés? Bosszantó! Maga bosszantó...bosszantó és vonzó - emel ajkához egy újabb pohár pezsgőt, majd próbálja kiinni azt is igen lendületesen. Ekkor fordul hozzá Nimród és vesz ki kezéből a poharat. - Rózi drágám, nem szabad többet innod! A végén még az asztalon fogsz táncolni és évekig azt fogjuk hallgatni apánktól, hogy szégyent hoztál családunk büszke nevére - mosolyog Nimród Thorra barátságosan - Kérem, kedves bosszantóan vonzó férfitársam, legyen oly jó és kísérje ki a levegőre az én teljesen spicces, és ezért túlságosan is őszinte nővéremet, amíg én arról beszélgetek az ön bájos testvérével, hogy miket szokott festeni - tolja meg egy kicsit Hellát, hogy felkeljen ültéből. Lassan emelkedik fölfelé, kezeit az asztalon támasztva. Látszik rajta, hogy már igencsak eljárta a hirtelen megivott ital. Egyébként is halvány arca kezd elfehéredni és minden bizonnyal szédül is rendesen. Nem tiltakozik, ami ugyanezt támasztja alá, valamint azt, hogy a helyzet mielőbbi megoldást kíván az esetleges kellemetlen következmények elkerülése végett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Aligha fogja fel a férfi gunyoros szavait. A feje hasogat a szája és a torka száraz, akár a Szahara, eleme pedig szó szerint szenved az alkoholtól. Túl sok volt, túl gyorsan. Ha testvére nem veszi el tőle a negyedik pohárral, annak ájulás is lehetett volna a vége. Így csak alig áll a lábán és minden gátlása feloldódott és elszállt a pezsgő buborékjaival. Amilyen szószátyár volt még az imént, amikor sikerült a lehető legotrombább és nemes hölgyhöz egyáltalán ne illő módon bevallania, hogy igen erős vonzalmat táplál albérlője iránt, most olyan csendes. Belekarolva támaszkodik az erős férfira, akivel egészen feltűnésmentesen kibotorkálnak a balkonra. A hideg levegőtől megborzong, teste libabőrössé válik, de az alkohol hatása lassabban múlik eleme miatt. Megkapaszkodik a korlátban, fejét lehajtva kornyadozik fázósan meg-megreszketve. - Bocsásson meg... nyöszörgi, de nem emeli fel fejét, mert most meg a gyomra kavarog. Az volna csak az igazi katasztrófa, ha lerókázná a férfit. A levegőből vonja el a párát és lélegzi be a körülötte látványosan sűrűbbé vált levegőt. Mélyeket sóhajtva mossa át szervezetét a maga módján. - Kínos helyzetbe hoztam Önt és ez nem az első eset. Sajnálom... - szólal meg egy kicsit már tisztább hangon és fejjel. Persze még koránt sem elég józanon ahhoz, hogy féket tudjon tenni nyelvére és ne folytatná vallomását. Tisztelt Bíró úr! A vádlottak padján a nemes Erdődy ház bukott sarja. - A kövekhez értek, de az emberekhez nem. Volt egy vőlegényem, tudta ezt? Hát persze hogy nem! Senki sem tudta, mert az a mocsok megbecstelen engem...Ha nincs ott Nim, hogy leszedje rólam és visszafogjon...Akkor életemben először használtam volna arra az erőmet, hogy valakit bántsak...Megfenyegettem, ha nem áll el a nősüléstől hallgat erről az egészről, tönkre teszem őt és az egész családját...Nem lesz olyan aranyvérű nő akivel összeadnák...Belement...Persze az igazi okát a családjanik nem ismerték annak, hogy miért nem vett el végül... - fordítja vissza fejét mert ismét émelyegni kezd a gyomra, de pár pillanat múltán újfent megszólal, hogy befejezze a történetet - Aztán ahogy teltek a napok éreztem, hogy valami változik bennem...Rettegtem. Elkeseredésemben pedig olyat tettem, amit még a testvéremnek sem mertem elmondani soha - hangja lassan fordul át suttogássá, miközben hideg szemei megtelnek könnyekkel. Hella itt és most, feladva minden rátartiságát beszél tovább, hogy értelmet adjon viseljedésének. Hátha talán ezek után a férfi kicsit jobban megérti a teljesen bizarr reakcióit vonzalma tényére - Nem akartam annak a szörnyetegnek a fattyát megszülni... Minden egyes nap, amikor ránéztem volna, nem láttam volna benne mást, csak annak az arcát, aki... - fulladnak halk zokogásba szavai. Ennyire mélyen nem nyílt meg még sem öccsének, sem Adelinának. Azt tudják, hogy a ficsúr bántotta és erőszakoskodott vele. De Nim már csak akkor ért oda, amikor támadója, félelmében a víz erejétől kezdett el jajveszékelni. Adelinának pedig egy szűkebb szavú verziót mesélt. Igazság szerint Hella fejében is ködösen élt a trauma emléke. Tisztábban csak akkor kezdett látni, miután eleme revén a várandósság korai tüneteit érzékelte. Azután rakta össze az események apró darabkáit és realizálódott benne, hogy célt ért vőlegényjelöltje. Belé vetette magját akarata ellenére. Mivel korán rájött, időben tudott cselekedni, ám a történtek nyomát élete végéig lelkén viseli. Ezért nem képes kapcsolatot teremteni Thorral sem rendesen. Vállai remegnek a sirástól, ám  csakhamar páran úgy döntenek, hogy követik példájukat és ők is szívnak némi friss levegőt idekinn. Belenevelt viselkedésmintáinak hála Hella kihúzza magát, szemeit elfordulva megtörli és ezután próbál úgy tűnni, mint akinek semmi baja. Persze akvamarin kék szemein látszanak a hullatott könnyek nyomai. - Néha este, ha nagyon magányosnak érzem magam, Önnel szoktam beszélgetni... - mondja rekedten miközben ujjai megmozdulnak, majd ennek hatására egy vízcseppekből álló, Thorsten arcát viselő, életnagyságú fej jelenik meg kettejük között, hogy pár pillanat múltán párává válva elillanjon. Különös jelenség, melyre csak az képes, aki erejét mesterien uralja. Tartósságát viszont most az alkoholos befolyásoltság jelentősen lecsökkentette.