Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Nem először láttam Zalánt megtörve. De úgy, hogy nem próbálta erősnek mutatni magát közben, soha ezelőtt. A szívem nagyot dobbant a fájdalomtól, és tehetetlennek éreztem magam. Nem volt szó, ami kellőképpen nyugtató lett volna, hiszen azt se tudtam igazán, hogy mi a baj. Könnyei a taláromra hulltak, reszketett a teste karjaim alatt, és próbáltam megérteni a szavai értelmét.
- Ez bizony makacsság, és kötődés - mondtam ki a diagnózist, bár az utóbbiba még én is beleremegtem. Egy pillanatra a maró bűntudat fogott el, hiszen pont ezt akartam elkerülni. Nem voltam és soha nem is leszek elég stabil, hogy valakinek én nyújtsak komfortot. - Azt is elmondod, hogy miért érzed, hogy szükséged van rám? - tereltem inkább vissza a témához, ám ha szerette volna, továbbra is szorosan magamhoz ölelem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Egy pillanatra megmerevedett az összes izmom a hír hallatán. Egyrészt mert hálát adtam az égnek, hogy végre segítséget kért, másrészt mert rosszul éreztem magam, hogy igazam volt. És mert nem segített a helyzeten.
- Tudom, tudom, hogy nem - jelentettem ki világi nyugodtan. Ez nem a világ vége, és még csak nem is Zalán életének szégyenfoltja. Ez a beismerés egy olyan kaland kezdete, amit hiába akartam, nem lehetett az enyém. - Tudod, a jövendőmondás tanulható. Ha majd irányítod, nem látod majd ilyen tragikusnak, ígérem - simogattam tovább a tarkójánál a fiút.
- Elmondod, mit látsz? - kérdeztem félve egy pillanatnyi hezitálás után. Nem szerettem a nemleges válaszait, pedig elég sok volt belőle. Főleg ezt a témát illetőleg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Csöndben hallgattam. Nem volt más, mint egy fáradt gyermek, aki képtelen volt a pozitív oldalát látni a dolgoknak. Tudtam, hogy fáj neki beismerni, hogy amit lát, az a lehetséges jövő. Hogy afelé halad. És hiába csinál úgy, mintha nem lenne más, mint puszta rémálmok, most már itt volt az ideje, hogy komolyan vegye őket. Ennek a képességnek célja van. Az összes nyugtalan éjszakának oka van, méghozzá az, hogy megmentsék.
Lesütöttem a pillantásom, végigjárattam a lábaink közötti szűk folyosón, majd testtartását figyelve visszanéztem az arcára. A beismerés tükröződött rajtam, de meg kellett erősítenem szavakkal is.
- Sejtettem. Hosszú időt hagytál az eset boncolgatására - jegyeztem meg keserédes derűvel a hangomban. Hosszú hónapokig kutattam a varázslatokat, bújtam a könyveket, és találtam ki különböző stratégiákat, hogy mégis hogyan beszéljem le a repülésről. Nem vált be. Hiába volt nálam a tudás, mégsem tehettem semmit, és ez megőrjített. Olyannyira, hogy elkezdtem falat húzni közénk.
- Nem akarom, hogy bajod essen - szólaltam meg halkan, őszintén. A szél lassan fújt körülöttünk, mégse tudta arrébb sodorni a szavaimat. - Abbahagynád, ha kérnélek rá? - pillantottam a szemébe, előre tudva a választ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nem is tudtam eldönteni, hogy Albert viselkedése, vagy szavai hoznak jobban zavarba. Az előbb még nekiestem, aztán nekem esett, most meg itt suttog a folyosó közelében, mintha... Még a gondolatot sem akartam folytatni. Hátrébb hajolva a fejemmel, egyenesen a szemeibe néztem. Azokba a kiskutyásakba, amelyek pimaszul csillogtak vissza rám.
- Csak nem szeretném, hogy a környezet hatással legyen a barátságunkra. Ettől még nem kell titkosnak lennie - jelentettem ki magabiztosan, és feletébb diplomatikusan. Nem hiába jártam hát politikai szakirányra.
Elnevettem magam a példán. Annyival másabb lehet a családja. Másabb, mint az enyém az eltűnés előtt, és után. Valahogy ezt a kettőt mindig szétszedem, mert hiába jött hozzánk vissza két év után, számunkra talán örökre meghalt. Talán önző volt a felfogás, de az is, ahogy hazatért. A vér nem válik vízzé.
- Önre bízom Professzor úr. De ha a kreativitása elapadna, vagy híján lenne a repülő szárnyas állatoknak, a könyvesboltban mindig megtalál - kacsintottam rá, és ezzel a végszóval be is nyitottam a tanári ajtaján, hogy teljesítsem eredeti küldetésem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Még erről is. A szavak úgy bújtak a bőröm alá, mintha csak parázsló szenet tettek volna oda, és az egymásba fűződő ujjaink már sokkal kevésbé tűntek jó ötletnek, mint eleinte. A szorítást követően pedig reflexszerűen húztam el, hogy átöleljem magam, mintegy palástot képezve a szavaival mért csapások ellen. Tudtam, hogy nemleges választ kapok, és azt is, hogy önző dolog ilyeneket kérni. Mégis legszívesebben köteleztem volna rá, hogy abbahagyja az önrombolást.
- Honnan tudod, hogy egyre rosszabb lesz? Mi van, ha... ha nem ülsz seprűre, és megfékezed a baleset megtörténését? Mi van, ha soha többet nem repülsz, csak hogy... - visszanyeltem a szavaimat, és tehetetlenül a cipőm elejét néztem. Fájt, hogy nem tudtam segíteni. A probléma, amire nem tudtam a megoldást, pedig jelenleg mindennél jobban szerettem volna.
- Ha ugyanúgy tovább folytatod, amit csinálsz, akkor hiába próbál figyelmeztetni a képességed. Inkább arra kéne koncentrálnod, hogy megtanuld használni, és nem arra, amitől megpróbál megóvni - folytattam immár sokkal kimértebben, sokkal érzelem mentesebben. Féltem, hogy a szavaimat rossz néven veszi. Hogy ilyen sokáig tartott, hogy megbízzon bennem, és most újra eljátszom a lehetőséget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Anélkül közelítettük meg az asztalt, hogy rákérdeztünk volna. Mindig ugyanezt a helyet foglaljuk el, és már a felszolgálók is tudják, hogy ezen a napon bizony ne ültessenek oda senkit. Talán még hiányoznánk is nekik, ha egyszer kihagynánk. De nem úgy tűnt, hogy fogjuk. Amennyire döcögősen indult a kapcsolatunk, Alberttel minimum annyira megértettük egymást. Apránként nyíltam meg előtte, anélkül, hogy észrevettem volna. Mostanra pedig már olyan komfortosan érzem magam a közelében, hogy még a műmosolyt is elfelejtem. Csak meredtem magam elé, ujjaim között egy gumicukrot morzsolgatva, amiből egy egész halom volt az asztalon. Ajándékba hoztam neki a sztori miatt, amit múltkor mesélt.
- Hm?? Bocsi, kérdeztél valamit? - révedtem fel, de ahogy Albertre pillantottam, biztos voltam a válaszban. Nagy sóhajjal könyököltem fel az asztalra, és döntöttem a homlokomat a csuklómra. - Ne haragudj, kicsit eltévedtek a gondolataim. Figyelek - ígértem meg, mogyorószemeimmel próbálva olyan kiskutyásan kérlelőn nézni, ahogy ő szokott. Reflexszerű gesztus volt, amit a sok együtt töltött idő okozott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Durcásan, mégis takart mosollyal fogadtam a cukkolását. Hiába utáltam a pletykákat, amiket rólam terjesztettek, olyan angyali arccal tudta felhozni őket a legváratlanabb pillanatokban, hogy egyszerűen képtelen voltam komolyan venni.
- Nem lehet mindenki olyan gyakorlott megtévesztő, mint Ön, Holló Professzor - kaptam be a kis gumicukrot, ám annak íze gyorsan keseredett meg a számban. Nem szerettem a problémáimról beszélni. Attól olyan valóságosakká váltak. És különben is megtanultam már kezelni őket. Magamtól.
Az érintése elbizonytalanít. A mellkasomat valami ismerős meleg tölti el. Arra az időre emlékszik a testem, amikor még boldogok voltunk. Az agyam tagadta a tényt, de hiányzott a törődés. Amikor nem az volt az egyetlen jele annak, hogy törődünk egymással, hogy a másik arcába ordítjuk, hogy hülyeséget csinált. Kétkedőn Albertre néztem, mintha nem hinném el, hogy tényleg érdekli. Valószínűleg így is volt, általában én hallgattam meg másokat.
- Na jó - adtam be a derekamat. Jobban rákészültem erre a vallomásra, mint szükséges lett volna. Magam elé meredtem, mintha a gumicukros tálban meglelném a kérdéseimre a választ. - Én... idén végzem, és fogalmam sincs mi lesz velem utána. És jelenleg az egyetlen kép ami előttem van, egyáltalán nem tetszik - jelentettem ki egyhangúan, mintha csak azt mondanám mikor kelt ma fel a nap. Az arcomon a műmosoly kilométerekről felismerhető valakinek, aki már annyira ismer, mint Albert. És ezt valahol tudtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Csöndben hallgattam, és az agyamban a gondolatok újra életre keltek. Hónapok óta erre az áttörésre vártam, hogy végre ne legyen ott köztünk ez a gát. Most mégis úgy éreztem bármit mondok, annak nincs jelentősége. Lerágott csont, vagy épp valami butaság, amire már más is gondolt. Meg kellene oldanom egyáltalán? Vannak válaszaim?
- Hey, nem lesz semmi gond. Elhiszem - érintettem meg a vállát, miközben megpróbált elfordulni tőlem. Pontosan tudtam, hogy mit csinál, hogyan próbálja leplezni az érzelmeit. És hiába volt ebben a családunk nagyon rossz, mégis meg kellett próbálnom megnyugtatni. Erősebbnek mutatni magam, akinek legalább van valami terve. Winter helyébe képzelni magam.
- Majd segítek. Ahogy eddig is. Tudod, amennyire te rossz vagy benne, szerencsédre én annyira jó vagyok. Képesség ide vagy oda - vetettem egy huncut félmosolyt rá, hátha ezzel oldom a feszültséget, amit érez. - Itt vagyok én is, a tanárok is, megfejtjük. Így vagy úgy - jegyeztem meg bizakodón, és végigsimítva a karján szorítottam rá egy pillanatra a kezére, mielőtt elengedtem volna.
- Ezt örömmel hallom, mert akkor nem lenne kit megbüntetnem szabályszegésért - jegyeztem meg. - Különben sem teljesen értem, hogy miért most jöttél ezzel. Vagy... honnan tudtad, hogy járőr...Kori - sóhajtottam, ahogy rájöttem a kézenfekvő válaszra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Legszívesebben újra átöleltem volna. Hogy érezze nincs egyedül. Mondtam volna valami megnyugtatót, de képtelen voltam. Nem tudtam együtt érezni vele. És azt sem tudtam, hogyan kéne lereagálni, ha valaki ennyire őszinte velünk.
- Az nem csak... a terem nem csak a te hibád volt - szóltam zavartan, és idegesen megvakargattam a tarkómnál a hajat. Félrevezettem anélkül, hogy célom lett volna. De az igazság az, hogy ha arra a csókra gondolok, a gyomrom még mindig görcsbe rándul. Megmagyarázhatatlanul.
- Csak amíg ki nem találunk valamit. Tudom, hogy fontos neked a repülés. Ha.... ha megfejtjük a látomásod, akkor ki tudjuk találni, hogyan kerülheted el, hogy megtörténjen - próbálkoztam. Egyszerűnek hangzott, de tudtam, hogy ez bizony nem öt perc lesz. Komoly kutatómunka, de biztosan nem hagyom benne egyedül. Nem tehetem, még ha nem is feltétlenül tudom pontosan hányadán állunk. Talán épp itt az ideje a barátságunkat visszaterelni a régi mederbe. Túlzott érzelmi kötődések nélkül.
- Viszont el kell indulnunk a hálókörleted felé vissza - jegyeztem meg, mutatva felfele. Aztán ahogy lehoztam, ráfogtam az alkarjára, hogy félem forduljon.
- Köszönöm, hogy elmondtad - néztem mélyen a szemébe, hogy lássa mennyit jelent ez nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nem szerettem, hogy én vagyok a téma. Persze, szoktunk beszélgetni arról, hogy bizonyos könyvek és témák hogyan érintenek minket, mik a gondolataink, de azok elméleti elemzések, és nem... valós problémák, amelyekkel küzdünk. Albertről is tudtam, hogy van valami, ami folyton zavarja, ami néha zavarja, és ott bújik meg a tekintetében, mikor nem figyel magára. De soha nem kérdeztem rá, és nem is terveztem. Mert eddig nem igazán beszéltünk a problémákról.
Sóhajtottam egyet. - Albi, ennél jobban is ismerhetnél. Nem azzal van a gond, hogy nem tudom valahol elképzelni magam. Vannak terveim, csak... nem valósulnak meg - jelentettem ki, kicsit félre tolva ezt az idillikus útkeresés perspektívát. Gond, vagy sem, ennél földhöz ragadtabb vagyok. - Be akartam jutni a minisztériumba. A gyakornoki programba. Az egyik évfolyamtársam mesélte, hogy ő bejutott. De hetek óta nem hallottam semmit. Itt fogok ragadni a kocsmában - mutattam oldalra, amerre nagyjából tájoltam a Leprikón elhelyezkedését. Szerettem, de nem annyira, hogy ne legyenek ambícióim.
- Azért lettem prefektus. Évfolyamelső, tanársegéd. Nem tudom mit tehetnék, hogy bejussak. Akár csak a meghallgatásig - szakadt ki a belső gátam. Úgy éreztem, hiába teszek le mindent az asztalra, egyszerűen nem jutok egyről a kettőre. Küzdök mindenért, és csak lepattanok a falakról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Egy pillanatig hezitáltam. Tudtam, hogy a feladatom az lenne, hogy kiosszam neki a büntetést, és visszakísérjem a hálókörletbe. Majd folytassam a túrát a kastélyban. Tudtam, hogy ha valamelyik prefektustársam meglát itt minket, nem csak az Edictum legközelebbi számában fog ez a kis találkozó egész más hátteret kapni, de ha a tanárok is felfigyelnek rá, a rangomat is elvehetik. Mégis mikor visszafordultam egy megértő mosollyal csak bólintottam.
- Persze - sétáltam a korláthoz, és nekidőlve a csillagokat kezdtem el vizslatni. Halkan néztem őket, felfedezve egy-egy képet. - Tudod mi az aszcendensed? Talán meg tudom mutatni - vetettem fel. Hónapokig vártam rá, hogy beszélhessünk a látomásairól, most mégsem éreztem, hogy szeretnék róla. Zalán is túl zaklatott volt, én meg felkészületlen. Így ahhoz fordultam, amit a legjobban ismertem. A csillagokhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Rosszat sejtve rezzent összébb a szemöldököm a pillantásra. Még mozdulni se mertem egy pillanatig, csak vártam, hogy ebből mi közetkezik. Aztán csak még inkább ráncosodott a homlokom a folytatásra. "Vacsorázz velem". Hirtelen szólalt meg a fejemben az összes vészriasztó, ami csak létezett, és már nyitottam a számat, hogy azonnal tiltakozzak, de aztán megakadt a levegő út közben, ahogy tudatosodott, hogy még haza is vinne. Majd a levezetés, összekapcsolva a gondolat elejét a végével, kicsit megnyugtatva a lelkem, hogy ebben nincs több, csak baráti segítség.
Nehezen kiengedtem a bent tartott levegőt. - Nem, nem kell ilyesmi. Egyrészt nem rondítanék be a problémáimmal a családi vacsorába, másrészt nem akarom apukád befolyását kihasználni. M-mm, biztosan nem - ingattam a fejemet, és inkább nyúltam egy újabb gumicukorért.
- Majd gyűjtök zsarolóanyagot Bontovichék Sárájától, ha nagy szükségem lenne rá. Ő talán szóba is áll velem, nem úgy, mint a haverod - jegyeztem meg keserédesen. Már nem is azért, mert annyira szeretnék Miksával kommunikálni, sokkal inkább, mert tudom, hogy ő valószínűleg sokkal rosszabb dolgokat mondd rólam Albertnek, mint én róla. Úrihölgy vagyok. Visszafogom az agresszióm, ha megkérnek rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Zavartan pislogtam Albertre. - Nem értem. Ha nem beszélünk a minisztériumról meg a gyakornokságról, akkor mi értelme elmennem? - tettem fel a számomra jogosnak tűnő kérdést. Nem tudtam, hogyan működnek ezek a rendszerek. Egy egyszerű kocsmáros lánya vagyok. Azon a helyen nőttem fel, ahol az emberek addig isznak, amíg őszinték nem lesznek. Aztán mint egy isteni szikra, a szememben is látszódott, mikor végre megértettem. - Te körbe akarsz mutogatni, hogy a döntésnél rám essen a választása! - akadtam ki, de mielőtt folytathattam volna a kiakadást, a megjegyzése eljutott a tudatomig. - Zalán? Hollósi Zalán? - kérdeztem rá, nem mintha ismernék másikat. - Mi köze ehhez Zalánnak? - zökkentem ki teljesen a beszélgetésből. Az agyamban azonnal elkezdtem kutatni megbeszélt találkozó időpontja, megígért gyakorlás, vagy bármi hasonló után, amit esetleg megemlíthettem Albertnek.
- Én is így látom. Örülök, hogy kicsit kinyílt. Mármint nem nagyon beszélgettem még vele, de eridonos, szóval... muszáj rajta tartanom a szemem - vallottam be. Hiába csináltam csak a cím miatt a prefektusit, akkor is jól akartam végezni a dolgomat. Majdnem mindenkivel.
- Már miért akarnád tudni? Én csak... nem akarom szidni a barátodat neked. Biztosan máshogy látod, és azonnal protektívabb lennél. Mint legutóbb - jegyeztem meg. - És amúgy is lassan rendelnünk kéne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Láthatja az arcomon, ahogy újra elismétlem a fejemben a mondatát, hogy értelmezni tudjam. Nem, nem a felfogásommal van a probléma, sokkal inkább a szituációval. - De ha én nem vagyok ennek a "nem beszélünk de beszélünk" taktikai tudásnak a birtokában, honnan fogom tudni mit beszéltek meg? - kérdeztem rá, totálisan tovább gyanakodva a protekcióval való bejutás esélyére.
Teljesen megálltam az életben, ezúttal másodjára. A gyomrom apró méretűre szűkült, a mellkasom pedig mintha egyszerre kétszer olyan nehéz lett volna, ahogy süllyedt és emelkedett.
- Én... ő... te.... - mutogattam az ujjammal egyesével bizonyos irányokba. - Nem, nem, nem. Mi ketten nem vagyunk együtt - jelentettem ki, próbálva minden érzelmemet visszasodorni a helyére. - Barátok vagyunk, és nehéz időszakon megy keresztül. A portrék nem tudják miről beszélnek. És te sem futsz utánam - jelentettem ki határozottan, bár a szemeibe kérdőn néztem. Kellett a megerősítés, mert ez így hirtelen nagyon sok romantikus kapcsolatnak tűnt, miközben egyet is rettegve félek kialakítani.
Megértettem Albert álláspontját, teljesen. És nem is tetszett, hogy ezt mondja. - Nem akarom, hogy visszafogd magad miattam. Vagy kétszer gondold át a szavaidat. Az, hogy én nem kedvelem, az nem jelenti, hogy neked nem a mindennapjaid része. Az összes történetedben benne van, és nem akarom, hogy kihagyd - jelentettem ki, mintha ez tényleg ilyen egyszerű lenne. - Egyszer mondtam negatívat róla, mert kérdezted. De mivel neked fontos, nem teszek megjegyzéseket - vontam meg a vállamat egyszerűen.
- Én a Himalaya mellett teszem le a voksom - nyúltam egy gumicukorért anélkül, hogy megnéztem volna az itallapot. Tényleg túl sokat jártunk oda.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Egy pillanatra elhallgattam, és ujjaim a terítő mintáját rajzolgatták. Igazából szerettem volna tudni, hogy mi a helyzet a pályázatommal. Egy kis irányt kapni, hogy tényleg nem hiába való a törekvésem. De közben meg nagyon vékony jégrétegen lépkednék azon, amit alapjáraton elítélek, ha belemegyek. Arról nem is beszélve, hogy nem hiszem, hogy mindenki baráti vacsorázgatásnak nevezné a párosunk megjelenését a családi ház ajtajában állva.
- Még jó, hogy nem vagy bűvész - suttogtam félig morcosan, félig megadva magamat. - De ígérd meg, hogy tényleg nem protekció, sem manipuláció, semmi plusz befolyásolás nem lesz a dologban - ígértettem meg vele, mintha még mindig nem hinném el a szavakat, amiket mondd. Nem is tettem.
Mellékszájízzel hallgattam a fejtegetését. Sokszor, sokan szeretnek a családunkról beszélni. Már akkor fél Bogolyfalva előítéletekkel a szemében fordult felénk, mikor megérkeztünk. Így persze már hozzá voltam szokva a pletykákhoz, de nem jelentette, hogy megszerettem volna őket.
- Egy tanárnak hiteles forrásból kell tájékozódni - mosolyodtam Albira, bár kissé kelletlenül. Vajon hányszor kell a saját igazamat mondanom, hogy végre az emberekhez eljusson?
Őszintén furcsa volt nem reagálni, vagy megjegyzést tenni Miksára, de meg kellett tennem Albertért. Idővel biztosan hozzászokom. Addig pedig csak egyszerűen hallgatok.
- Tudod van egy kocsma a Boglyas téren. Azt hallottam egész jó a sörük, és a kiszolgálás is egészen okés - néztem oldalasan a férfira, míg megérkezett a pincér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Csinos. Hiába próbáltam palástolni, egyszerre lepték el pillangók a gyomrom és rándult görcsbe. Albert hangja a fejemben vetekedett a nagyiéval, miközben megpróbáltam kiválasztani a tökéletes ruhát. Hazugság lenne azt állítani, hogy nem pakoltam ki a fél szekrényt. Aztán a piros ingre az egyik ki nem csomagolt táskában leltem rá. Utoljára Írországban volt rajtam. Az egyik halloweeni rendezvényünkön a pubban. Épp ezért nem vettem eddig elő. A szép emlékek mostanra már a rémálmaimmá változtak, amelyek nem csak éjszaka, de már nappal is kísértettek.
Ám mindezt takarta a kabát. Természetesen a magyar közlekedés nem volt felkészülve a hirtelen beütő hidegre, így a fűtés se működött rendesen. Legalább volt mire fognom a szótlanságom, ami a közelgő vacsora miatt telepedett rám.
- Hello - köszöntem a férfinak, aki egy pillanat alatt termett az aurámba. A testem zavartan reagált a szituációra és gyenge ooo-t elejtve azért. Idegességem valahogy egyáltalán nem akart lankadni. Hihetetlen volt az emberek mennyire meg tudtak rémíteni. És akkor ott volt az az elejtett mondat is a sógortól. Kitágultak a szemeim, és idegesen Albertre pillantottam, illetve a kitóduló emberekre. - Túl késő visszafordulni? - kérdeztem meg kicsit se palástolva a félelmem, és hagytam, hogy Albi segítsen. Az egyetlen mentőövem a szituációban.
- Üdv mindenkinek - mosolyogtam, mire egy kar már el is kapott. - Ohh, oké - öleltem vissza sután. - Amennyire a magyar vasutakon jól lehet - válaszoltam diplomatikusan, és ahogy elindultunk befelé Albertnek suttogtam. - A te családod nagyon szereti a fizikai érintéseket - jegyeztem meg. Nálunk nem szokás. Ha valaki mást ölel, ott nagy gond van. Mint amikor Summer elmesélte a költözésünk előtti történéseket. Vagy mikor én értem haza kisírt szemekkel Zack miatt. Ha valamit nem cseszünk el nagyon, nincs értelme.
- Hova tehetem a kabátom? - kérdeztem a ház asszonyát. - Cipő marad, megy? - tettem fel a következőt. Ezek legalább biztonsági övek. Nem tűnök kukának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Épp csak visszaérkeztem. Átöltöztem és már vettem is az utamat az iskola felé. Több dolog miatt is. Táskámban ott rejtőztek a jegyzetek és képek, amelyeket a kutatásom alatt készítettem, valamint valami más fontos dolog is. Egy rakat jegyzet a jóslásról. Olyan gyorsan kellett elmennem, hogy már csak meg sem tudtam magyarázni senkinek se. Vagyis... Summer tudott róla. Főleg a kocsma miatt, de amúgy is egyre jobban voltunk, és ezt a tendenciát tartani akartam.
Most mégis másik emberhez sietek azonnal egy hét után. Őszintén fogalmam sincs hogy lehet ekkora szerencsém, de szinte be sem lépek az ormótlanul nagy épületbe, és már meg is pillantom. Arcomra azonnal jókedvű, megkönnyebbült mosoly terül szét.
- Zalán - kiáltok oda, hogy biztosan ne veszítsem szem elől. Miközben haladok, már közben magyarázni kezdek neki. Sokszor átgondoltam hogy magyaráznám meg, de igazán nem volt mit. - Nagyon sajnálom, hogy szó nélkül leléptem. Pont most. Ugye nem vetted magadra? Még mindig segíteni szeretnék, ha hagyod - magyaráztam egyik dolgot a másik után dobva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nehéz sóhaj szakadt fel a mellkasomból, ahogy Zalán elkezdte a saját gondolatait fejtegetni. Éreztem, hogy ez lesz. Nem, tudtam, hogy ez lesz. Igazából nem is csodálkoztam, hiszen hónapok távolságtartása után, miután végre megnyílt nekem, egy hétre eltűntem.
- Nem, nem, ez egyáltalán nem így van. Alig vártam, hogy elkezdj velem beszélni erről - vallottam be. - Akármennyire is úgy hiszed, nem csak téged nyomasztott a helyzet. Láttam, hogy szenvedsz, és nem tudtam segíteni. És... erre elkezdtél megnyílni, nekem meg el kellett mennem. De esküszöm nem megijedtem, vagy vonom vissza, amit mondtam. Tényleg segíteni akarok - jelentettem ki egy bólintás mellett, hogy Zalán talán elhiggye nekem.
- Vizsgák? A francba... - kerekedtek el a szemeim, ahogy rájöttem, hogy bizony az évnek már ez az időszaka van. - Teljesen elfelejtettem őket - ismertem be a homlokomra csapva a kezem, azon agyalva, hogy mindezt hogy fogom időben menedzselni. - Mindegy, majd megoldjuk. Csak... várj... akkor szülinapod is volt - döbbentem le újra. Valahogy az utóbbi egy hét olyan volt számomra, mintha egy alternatív univerzumban éltem volna le, és mint egy űrlény érkeztem volna vissza. - Leg... legalább jól telt? - néztem reménykedően azokba a kék szemekbe. - Tényleg ne haragudj rám - húztam el a számat, és a mögöttünk mászkáló emberek felé sandítottam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Egyszerre jutott minden az eszembe, mintha eddig valamilyen relatív valóságban lettem volna, ahova nem érnek el a napok. És most hirtelen minden fejbe kólintott. És ahogy rossz érzés tört rám, hirtelen egészen más volt az érzés. Az iskola volt eddig a valami. Szerettem teljesíteni, mert akkor tudtam, hogy később valami jobb jön. És ha nem is így lett, tovább küzdöttem, reménykedve. De most egészen más megvilágításba került az egész.
- Nem mindegy - jelentettem ki azonnal replikázva, de mintha Zalán nem is igazán figyelt volna. Mosoly kúszott az ajkamra. - Persze, hogy nem lesz. Próbálnának megbuktatni, mikor egész évben átlagon felül teljesítettem - legyintettem rám nem jellemző egoizmussal. - Jajj Zalán, olyan jó volt - temettem boldogan az arcomat a tenyerembe. Aztán mögé pillantva csekkoltam le, hogy elég távol vannak-e tőlünk, aztán bizalmaskodva előre dőltem. - Találkoztam egy Ködfoltos Ordassal. Nem csak találkoztam, de... - álltam meg egy pillanatra, lenézve a mellkasára, ahogy megpróbáltam leírni az élményt. - ... olyan volt, mintha összekapcsolódtunk volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

El se tudtam először hinni, de úgy tűnt van valami közös bennem és Miksában. Most az egyszer még talán valamiféle együttérzés is motoszkált a belsőmben, de szerencsére gyorsabban továbbmentünk a témákkal, minthogy realizálódjon a dolog.
- Otthonos - jegyeztem meg mosolyogva, miközben engedtem, hogy lesegítse a kabátom. Furcsa volt. Az egész légkör. A törődés. És hogy itt az emberek nem félnek kimondani azt, amit éreznek és gondolnak. Talán titkok sincsenek?
- Köszönöm - suttogtam elfúló hangon. Valahogy Albert úgy tudta mondani, és olyan szemekkel nézett rám, hogy azonnal elpirultam. Pedig általában nem vagyok olyan fajta. Az érzéseim diagnosztizálása helyett igyekeztem a figyelmemet a körülöttünk lévő beszélgetésnek szentelni, ám az csak hamar terelődött ránk. Hitetlenkedve lestem a tanár úr irányába.
- Komolyan? Ezt hallanom kell egyszer - jegyeztem meg, bár komoly elképzeléseim voltak az említett újévvel kapcsolatban is. És aztán én voltam célkeresztbe. Évek óta először szegeződött ennyi szempár rám csak azért, hogy megismerjenek engem. Hirtelen zavarban éreztem magam, és az igazság az volt, hogy nem tudtam a választ. Abban a pillanatban, ezzel az egyetlen jól irányzott kérdéssel egy lyukat talált.
- Több rész is érdekel, egyenlőre gyakornoknak jelentkeztem, hogy mindenbe belelássak kicsit - válaszoltam semlegesen. Aztán egy pillanat alatt váltottam át, engedve felszínre lépni a lányt, aki képes napokig egy ház falánál ülni egy élőláncba és minden erejével küzdeni olyan eszmék mellett, amelyek számítanak neki. - Az igazság az, hogy szerintem több rész is van, ahol modernizálni lehetne a rendszert. Nem azt mondom, hogy az első pillanatban törvénymódosításokba akarok kezdeni... - próbáltam oldani kicsit a szavaim súlyát. - ...de külsős szemlélőként láttam olyan cselekedeteket, amelyek megakadályozásával, vagy valamilyen erre irányuló megmozdulással jobbá lehetne tenni a mágustársadalmat. Jelenleg sokan vannak, akik kritizálják a rendszert, és ha meghallgatnánk ezeket a hangokat, optimalizálni tudnánk a helyzetet. Nem akarok tiszteletlen lenni, de jelenleg olyanok ülnek a minisztériumban, akik hasonlóképpen azt mondják, hogy "egy jól bevált fellépő még mindig sokkal jobb, mint kockáztatni" - csatoltam vissza a belépő beszélgetések utolsó foszlányait. - Ha nem végletekben gondolkodnánk, akkor azt mondanánk, hogy érdemes megtartani tavalyi elemeket, amelyek vissza fogják csábítani a közönséget, de újabb fellépőket is meghívni, akik mondjuk a fiatalabb társadalomnak szólnak - szemléltettem példán. Aztán zavartan Albertre néztem, mintegy megerősítést várva, hogy nem mondtam semmi rosszat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Az élmények még mindig a fejemben zsongtak, ahogy Zalán értetlenkedő fejjel vizslat. Fordított helyzetben lássuk be, ugyanezt tettem volna. De jelenleg alig vártam, hogy elmeséljem neki. Csak neki, legalábbis amíg nem haladunk Nagy Sándor proffal az ügyben.
Elnéztem a nagyterem irányába, felmérve vajon mennyire hallanak meg az emberek, és kicsit távolabb húztam Zalánt a fal mellé. - Az elmúlt egy hétben a Kisalföldön voltam. Egy csapat farkast kellett megfigyelnem. Vagyis... a minisztérium azt állította, hogy farkasok, de igazából Ködfoltos Ordasok. És most már van elég bizonyítékunk is - vázoltam a tényeket a fiúnak is egészen lelkesem. Főleg, ha azt nézzük mennyi minden tud ilyen rajongói hajlatokba emelően érdekelni.
- És ezek az állatok olyan értelmesek. Olyan magas az érzelmi intelligenciájuk. Borzasztó jó élmény volt. Két nap után már tudták miért vagyok ott. Láttam rajtuk, hogy értik. Negyedik nap pedig már megvédtek egy arra tévedt vaddisznótól - magyaráztam tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A reggeli készülődéskor talán idegesebb voltam, mint általában szoktam. Tudtam, hogy ez majd pluszba erősíteni fog a minisztérium döntésében, hogy ne vegyenek fel gyakornoknak, de nem tehettem mást. Azok a lények megérdemlik, hogy éljenek, és ne vadásszák le őket. Egyik állat se érdemelné meg a puskát, de ezért talán tudtam tenni. Épp ezért döntöttem úgy, hogy a legkomolyabban veszem.
Az alig pár napos nadrág anyaga minden lépésnél megfeszült a lábamon, ahogy követtem Nagy prof kapkodós lépteit. Egy pottal járó emberhez képest mindig meglepődtem milyen fürgék a lábai, de jelenleg minimum annyira eltökélt volt, mint én.
- Igen, az összes dokumentáció a táskámban van - jelentettem ki egy gyors bólintás mellett, próbálva nem letérni az útról, amit Sanyi kirajzolt nekem. Meglepően nehéz volt, feltéve, hogy még soha nem jártam a magyar minisztérium belsejében. Előtte már igen, de az egy másik történet.
- Jó reggelt Nagy Sándor úr! - köszönt a férfi grafitszürke hangon, amire ahelyett, hogy figyelmen kívül hagytam volna, még jól végig is mértem. Nem nézett ki a legjobban, de inkább az örök zsémbesség hagyott nyomot rajta, mint más hirtelen bekövetkező lelki törés. - Nem tudom, gondolom - nyomta meg a gombot egykedvűen, látszott rajta, hogy még ez a kis beszélgetés is megerőltető. Alig vártam, hogy kiszállhassunk a liftből.
Elindultunk a folyosón, de amint becsukódott a lift ajtaja visszanézve rámutattam. - Neki... áhh mindegy - legyintettem, inkább rá sem kérdezve. Sokkal fontosabb volt, ami ránk várt. Megálltunk egy pillanatra az ajtó előtt.
- Ne feledje, érzelemmentesen. Őket nem érdeklik az emóciók, csak a tények - emlékeztettem jól ismerve a férfit, és beléptünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mosolyogva néztem a két bolondot a tetőn bohóckodni. - És úgy gondoltátok, hogy az Úristen megfelelő bibliai ének? - kérdeztem cukkolva Albertet, egy pillanatra elfelejtve, hogy körülöttünk még mennyi számára fontos ember figyeli minden kis rezdülésünket.
Aztán ahogy hangom egyre magabiztosabb lett a halk szobában, éreztem, hogy az eddigi félelmeim felszakadnak. Sose akartam más lenni, mint ami vagyok, és ezt most se szerettem volna másképp. Ha ezért az emberek nem fognak szeretni, az az ő döntésük. Néha nehezebben kezelem, néha jobban. De úgy, hogy tudom Albert velem van, és nem kell egyedül megvívnom a csatát, máris könnyebb.
Kissé kizökkent az újabb ember érkezése. - Jó estét - biccentek félszegen, egy halvány mosollyal figyelve a szerelmes pillantásokat. Régen a saját szüleimet is ilyennek láttam. Ők egymással szemben most is ugyanazt a törődést képviselik, mint négy éve, csak éppen az én szememben változtak meg. Mert ameddig egymásba voltak bolondulva elfelejtettek gondoskodni három gyerekről, akiknek fogalmuk se volt hogyan kéne felnőni egyik pillanatról a másikra.
Zavartan pillantottam hol Albertre, hol az anyukájára, aztán egy fél mosollyal jeleztem, hogy megleszek. Biztos voltam benne, hogy a felsőmnek semmi baja, még csak meg el se fordítottam a fejem, hogy ellenőrizzem. Ahogy lassan nekikezd, az arcom úgy válik egyre komolyabbá, és habár minden szót értek, mégis nehezemre esik felfogni őket. Sikeres pályázat. A szavak már azelőtt újra és újra pörögtek a fejemben, hogy befejezte volna a nő a beszédet. Miért volt ilyen kedves?
- Én... köszönöm. Nagyon - jelentettem ki még mindig alig találva a szavakat, és felállva megsimítottam a karját félszegen, kissé hanyagul. - Mindjárt csatlakozom, csak én is kezet mosok - jegyeztem meg, elmutatva az irányba, amelybe a többieket láttam eltávolodni.
Légy nagyon büszke magadra. Ahogy a fürdőbe léptem elöntött a boldogság. Megcsináltam. Hitetlenül mosolyogtam bele a tükörbe. Nem leszek csapos életem végéig. Megnyitottam a csapot, és gyors, ideges mozdulatokkal mostam le a MÁV piszkát, miközben a szemeimet elöntötték a megkönnyebbülés könnyei. Gyors pislogásokkal léptem ki a szobából, mellkasomról mintha egy ember állt volna fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Habár az előcsarnokban azt mondtam Zalánnak, hogy a vizsgákat fél lábbal is megtudom csinálni, miután megkaptam a levelemet a minisztériumtól már sokkal komolyabban akartam venni. Nem voltam szerves része a kutatásnak, csak amennyire eddig is jutottam. Jegyzeteket és könyveket adtam Zalánnak, remélve, hogy Kornéllal sikerül haladniuk, míg a tantárgyaim nagyját letudom. És mivel ez megtörtént, ott voltam. A totál átlagosnak tűnő terem előtt.
- Hát... egyszer kétszer benéztem már ide járőrözés közben, de csak pár percre. Miért, mi olyan különleges benne? - kérdeztem vissza azonnal összevonva a szemöldökömet. Értettem, hogy Zalánnak segítség kell, de még nem teljesen értettem benne a szerepemet. És ha valamit nem szerettem az az, ha nem tudok dolgokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Egészen mozdulatlanul hallgatom a fiút, értelmezve minden kimondott szót. Aztán ahogy ő megmozdult, úgy én is. - Láttat és hallat. De... ez hogyan segít nekünk? Mármint ha te a látomásodat látod, én meg Írországban találom magam, az nem lesz hasznunkra - próbáltam egy egyszerű példát felhozni az övéinek fényében. Ha mindenki a saját világába menekülhet egy ilyen szobában az nagyon hasznos, csak éppen nem csapatmunkához.
Beléptem a terembe, és magunkra csuktam az ajtót. - Próbáljuk meg. Mit veszíthetünk, nem igaz? - vontam meg a vállamat, ahogy én is helyet foglaltam a kanapén. - És most? Fogjuk meg egymás kezét, és képzeljük magunkat a látomásodba? - ironizált a lány kissé szkeptikusan. Hallat velem dolgokat. Honnan tudhatom, hogy azok pontosan megegyeznek a látomással, és nem másítja meg őket a szoba?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Ingerülten csaptam keresztbe a két lábamat, és azokon könyökölve vártam, hogy mit hoz ki Zalán a helyzetből. Vagy a szoba. Vagy mind a kettő. Sokat jósoltan. És segíteni is akartam. Mégse éreztem, hogy ez a módszer majd előrébb visz minket a megfejtéshez.
Aztán lassan megváltozott körülöttünk minden. Mélyebbet szippantottam a levegőből, mintha csak felszabadult volna a mellkasom a rabság alól. Aztán a csilingelő hangok. Kicsit arra emlékeztettek, amikor régen Narniásat játszottunk a tesóimmal. Zalánék most pont olyanok. Ártatlanok.
- Ez a húgod? - kérdeztem az ismeretlen, fiatalabb lányhangra. Szofit tudtam, hogy ki. Ismertem is. Ahogy Zalán hangja is ismerős volt már eléggé. - Ez már a jóslat? Otthon történik? - kérdeztem összevont szemöldökkel, és hol a szoba egyik, hol a másik felébe néztem. Még nem tudtam teljesen értelmezni az új atmoszférát, amiben magamat találtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Biztos vagyok benne, hogy a boldogságom egy kicsit kiüt az arcomon, de próbálom annyira visszafogni magam, amennyire lehet. A kihúzott szék kicsit megakaszt, hiába tudom Albertről, hogy úriember, mindig meglepnek ezek az apró gesztusok. Gyengéden megérintem a karját.
- Inkább hadd segítsek az italokkal. Egészen otthonos nekem az a terep - jegyzem meg, és elindulok vele a konyhába. - Erről jut eszembe, kézműves sörre nincs lehetőség, ugye? Sebaj legközelebb hozok a kocsmából - legyintettem, aztán gyorsan körbepásztázva a helyet nyúltam a kellékekhez, és Albert utasításai mellett töltöttem ki az italokat, hagyva, hogy ő vigye őket vissza.
Amint leültünk éreztem a furcsa érzelmeket. És nem csak azért, mert az anyukája nézése egy pillanatra teljesen elveszett, hanem mert Albi hangja is sokkal fakóbb lett. Ahogy az idősebbik Hollóé is. Míg a férfi hangja általában erős zöld, most épp csak megötütte a khaki színt. Egy pillanatra megrezzent a szemöldököm, de hallva Eszter további csivitelését, érzem, hogy nekik fogalmuk sincs az asztalnál zajló drámáról. Felírtam magamnak agyban, hogy amikor négyszemközt maradok Alberttel halványan kérdezzek rá. Ahogy Fabiolára is. De mielőtt igazán elkezdhettem volna gondolkodni a helyzeten, újabb kérdés szállt felén, ezúttal eredeti zöldjében ragyogva.
- Persze - adtam meg az engedélyt, külön értékelve, hogy nem az első nevemmel próbálkozott. - A kocsmában kell dolgoznom. De a testvéreimmel meg tudok egyezni beosztás tekintetében. Mostanában egyikünk sincs vakációs hangulatában - erőltettem mosolyt az arcomra. A családi dráma, ami lassan de magabiztosan bontakozik ki előttünk, nem is engedte, hogy nagyon belegondoljunk olyan szituációkba, amikor nem vagyunk együtt, egy helyen. Hiszen így sokkal erősebbek vagyunk, még ha sokszor egymás ellen is fordulunk. Ujjaim akaratlan kezdték csavargatni a gyűrűt az ujjamon, hogy jobbra, hol balra, nehogy elindítsam a varázslatot. - Úgy látja, hogy akár már a szünetben is elkezdődhet a munkám? - kérdeztem vissza, alig tudva visszatartani az izgatottságom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Ahogy megváltozott a szoba hangulata, úgy kapcsoltak be a vészjelzőim. A nyakam libabőrözni kezdett, és lábam lecsúszott a padlóra, kisebb csattanást okozva a helyen, még baljóslóbbá téve azt.
Zalán hangja hallatán nem tudtam nem ellágyulni. Hiába voltam eddig kétkedő, jegessé fakult kékjében tükröződött a félelem, amit lassan állandó társának tudhat. És én azért voltam ott, azért akartam segíteni, hogy tudja nem ez az egyetlen, aki minden lépését kíséri.
Közelebb vackolódtam, és óvatosan keze alá csúsztattam a sajátomat. - Nem hagylak magadra - jelentettem ki, hátra dőlve a kanapén, lehunyva a szemeimet, mintha ettől könnyebben el tudnám képzelni a látomást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

A hangos szívdobbanások egy pillanatra teljesen kizökkentettek, de ahogy megéreztem az ujjak kicsúszását a markomból, megértettem. A mellkasomban valami üresség, sötét folt kezdett terjedni, de nem volt ideje kiteljesedni. Nem hagyhattam, hogy a saját érzelmeim eltereljék a szobát, és vele együtt engem. Mélyeket szippantottam a levegőből, érezve az eső illatát, a szél fuvallatát. A tömeg tombolt, miközben éreztem, hogy a vihar összes jele az arcomba tolul anélkül, hogy valóban látnám.
A mellettem levő mocorgásra kinyitottam a szemem, és aggódva Zalánra néztem. Ám csak akkor vált igazi félelembe az érzés, mikor a fuvallat feldobta a rakoncátlan tincseket és babahajakat a fejem tetejére. Pontosan tudtam, hogy ez mit jelent. Ez az a pont, amitől mindig féltem, mikor seprűn kellett ülnöm. Az alattam tátongó mélység. A zuhanás, ami végtelen. Ami miatt az ember pulzusa az egekbe szökik, és amiért jelenleg is gyorsan süllyedt és emelkedett a mellkasom. Aggódva néztem Zalánra, láttam, hogy szenved. Mégse mertem még hozzáérni. Van még valami, amit tudnom kell?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

A varázslatot most hallom másodszor, de elsőre nem tudtam a jelentését. Most minden lélekjelenlétemre szükségem volt, hogy ne próbáljak valamit tenni a megakadályozásáért. És akkor ott volt. A saját hangom. Igen, biztosan az enyém volt a többi mellett. És ettől csak még ijesztőbbé vált az egész. Az árnyat követtem a szememmel, aztán vissza Zalánra, és újra az árnyra. Ide-oda kapkodtam a pillantásom, míg az meg nem állapodott a barátomon. Láttam, hogy szenved, de féltem hozzáérni. Emlékeztem, hogy mi történt legutóbb, mikor felvertem a katatón állapotból. Gyorsan kellett kitalálnom, így az egyetlen dolog maradt, ami hirtelen eszembe jutott. Lehunytam a szemem, és egy közös emlékre gondoltam. Erősen, próbálva elfelejteni egy pillanatra az összes borzalmat, amit jelenleg éreztem. A mellkasom még mindig fel-alá járt, de közben magamban az egyetlen élénk emléket mantráztam, ami segíthetett jelenleg.
-  Nem erre valók a barátok? Hogy ott legyenek, amikor úgy érzik, szükség van rájuk - hallatszott Zalán hangja, miközben a vihar múlni kezdett, és helyét halk zene vette át, ami egyre erősödött.
- Nagyon bugyután táncolsz - csilingelt Autumn hangja a távolban, szinte hallani lehetett, hogy mosolygott. A lány felnyitotta szemét, a szoba sokkal hívogatóbb színeket vett magára. A tömeg morajával eggyé vált a beszélgetés, poharak csilingelése, és sütik illata szállt, ahogy aggódva barátjára nézett a lány. Aztán ahogy újra az emlékre koncetrált, úgy erősödött fel újra beszélgetésük hangja is.
- Miért? - hangzott a tétova Rue hang pár évről ezelőttről.
- Egyetlen okot mondj, hogy miért ne - jött a válasz Zalán hangján.