Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Egy újabb remek csütörtök délután, amit elcseszett nekem az apánk. Azt hittem kiolvasom majd a Katedrálist, hiszen ez az egyik leglazább napunk, de természetesen neki más tervei voltak velem. Azt sem tudtam, hogy keresünk új embert, azt meg pláne nem gondoltam, hogy Winter egyik idióta haverja lesz az, akit fel is veszünk. Mármint nem idióta na, mert tényleg jó zenét csinálnak, de attól még nem kedveltem meg jobban, amiért rám osztották a délután.
- Ki hitte volna - csengett ámbraszín hangom egy szemkörzés közben. Kezembe kaptam egy másik korsót, és a csap alá helyeztem.
- Nem érinted hozzá. Soha semmilyen körülmények között. Megdöntöd, nagyjából így - mutattam, ahogy beállítottam az üveget a kellő fokba. - Ez azért kell, hogy ne legyen habos a sör. Senki nem szeretne egy pohár habot inni, nem is azt rendelték - magyaráztam szigorúan. Sose tanítottam még be senkit. A Danvers családban ez a képesség csak úgy megszületett. Kiskorunk óta a kocsmában voltuk, láttuk, megtanultuk. Sose elemeztük. Furcsán bizsergett most a magyarázás miatt a bőröm alatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Hogy is mondjam, talán nem én vagyok az év tanára. Vagy inkább mondhatjuk azt is, hogy nem vagyok tanárnak való. Nem hiába választottam a politikai szakirányt, és nem a tanárit. Bár őszintén, néha a Mágiaügyi Minisztériumban ülők is úgy viselkedtek, mint egy rakás óvodás.
- Még nem fejeztem be - emeltem meg egy kicsit a hangom fenyegetően, és egy dühös pillantással jutalmaztam Domonkost a közbeszólásért. - Habár Winter csak ennyit szokott csinálni, higiéniai szempontból egy ronggyal mindig töröld le a csap száját, miután csapoltál - vettem a kezembe a rongyot, ami a hordó tetején csücsült eddig, hogy tudja merre keresse őket.
- Ami pedig a kérdéseid illeti, egyszerre maximum tizenhárom hordó van bekötve, ezek közül nyolc állandó - böktem ujjammal a bal oldali sor felé. - ...és öt változó - vezettem tovább jobbra. - A változóakon ott a felirat, sose tudhatod mit kapsz, mindig érdemes megnézni, a nyolc állandó mindig ugyanazon a helyen van, szóval ne cseszd el a sorrendet, mert akkor szart fogsz te is, és mi is csapolni - pillogtam rá egy negédes mosoly mellett.
- Mohának és Zuzmónak nyugodtan tegyél fel kérdést, ám számíts rá, hogy amíg nem neveled meg őket megszívatnak, mert új vagy - esett pillantásom az éppen felénk tartó manóra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Domonkos olyan furcsa. Nyugodt, mint amilyen Zalán szokott, de közben az arcán ott van az a furcsa kis ránc, ami elárulja, hogy még sem teljesen az. Hogy csak mímeli. És közben nagyon igyekszik. Talán amiatt a kis ránc miatt siklik pillantásom a manókról vissza az arcára, és mint aki valami nagy titkot készül elárulni, hajol közelebb.
- Majdnem egy évig tartott megjegyeznem, de Moha kicsit hozza a bal lábát - vontam meg a szemöldököm egy pillanatra, mintha némán kérdeztem volna rá, hogy ehhez az információhoz mit szól.
- Amúgy áruld már el, hogy kaptál nálunk melót? Winter volt? - vágtam balomat a derekamra, miközben balommal megtámaszkodtam a pulton. Protekció. Csak remélni tudom, hogy tudatában van, hogy ide ennyi nem elég.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Olyan volt, mintha egy pillanatra klappoltunk volna. Majdhogynem mint két barát. Csakhogy Magyarországon nem voltak barátaim Zalánon kívül. Általában az első két mondatom elég hozzá, hogy elkönyveljenek nagyképűnek, egoistának vagy szimplán csak bunkónak. De vannak, akik már a hírnevem miatt alapjáraton nem állnak velem szóba. Valószínűleg Domonkos se tenné, ha nem rajtam múlna a havi keresete.
- Zsombor... róla egészen keveset hallottam. Ő olyan komor figurának tűnik. Abban se vagyok biztos, hogy egyáltalán tud-e mosolyogni - ingattam meg a fejemet. A barna még akkor se mutatott érzelmet, mikor a színpadon állt. Bár őszintén, olyankor nem is nagyon tudtam a bandára koncentrálni. Winter valahogy elérte, hogy mindig én álljak a pultban, az emberek meg egyre többen vannak.
- Persze, tölts magadnak egyet abból, amit szeretsz - intettem. Elég sok időt töltött már itt ahhoz, hogy talán megtalálja a kedvencét. Én mindig az újakat próbáltam ki. Habár Summernek nem ismertem volna el, de a minap kóstoltam egyet, amit azonnal beazonosítottam, hogy ő kevert. Kifinomultabb ízlése van, mint apánknak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Egy pillanatra még a mozdulatban is megálltam, ahogy megütötte a fülemet a szilárd tiltakozás. Azt tudtam, hogy ők ketten jobban vannak, vagy legalábbis egyszerre lettek a banda tagjai, de azt nem, hogy ennyire.
- Mindenkinek megvan a saját nyűgje, nem firtatom - emeltem meg védekezőn a kezemet. Minél több emberrel ismerkedem meg Bagolykövön, annál jobban azt érzem, hogy ez a hely az érzelmi nyomorékok gyűjtőhelye. Nem csoda, hogy mi is azután kerültünk ide, hogy anya lelépett, máskülönben be se illettünk volna.
Lehunytam a fél szememet, hogy kibírjam, és ne szóljak bele azonnal a szőke ténykedésébe. Nem vagyok elég türelmes ehhez a munkához, ez már egyértelmű. - Eléggé. És nem törölted le a csapot - intettem az eszköz felé. Közben egy páros lépett be az ajtón, és tartott egyenesen a pult felé.
- Sziasztok, mit adhatok? - fordultam feléjük egy halvány mosollyal az arcomon. A kiszolgálásban legalább otthon vagyok. Akkor is, ha nehéz napom van, akkor is ha süt odakint.
- Öhm... nem is tudom, mit ajánlasz? - tétovázott az egyikőjük, miközben szeme végigsiklott rajtam.
- A levendulás ale ma igazán jó. Ha gondoljátok kiviszek nektek két korsóval - ajánlottam rezzenéstelenül. A ruháim sokszor felhívják a vásárlók figyelmét az idomaimra. Addig jó, amíg nem kell őket felvilágosítanom, hogy nem nekik, hanem magamnak öltözködöm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Apró mosollyal figyelem Domonkos szitkozódását. Talán nem is olyan rossz, hogy én tanítom be. Talán rendesen megtanulja majd a fortélyokat. Aztán ahogy belép a páros, úgy gondolom át a előzőeket. Domonkos egy rockbandában játszik. Winterrel. Ha a kocsmánkban fog csapolni előbb vagy utóbb olyan lesz, mint a bátyám. Lányok fognak a kocsmába tévedni azért, hogy lássák.
Habár utóbbi gondolat szórakozott félmosolyt csal az arcomra, tökéletes figyelemmel hallgatom Domonkos reszkető szalmasárga hangját. Aprót biccentek, bár nem nézek rá, csak a vevőkre. Nagyon unszimpatikus a férfi. Főleg a kaján mosolya. Ezeket az embereket nem tanítják meg, hogy a nők nem tárgyak?
- Akkor egy levendulás lesz, és egy szedres - emelte meg egy pillanatra a szemöldökét, majd ejtette vissza. Aztán a lánnyal együtt leültek az asztalhoz.
- Imádom, amikor valaki úgy kér, hogy "lesz". Legszívesebben az ilyeneket elküldeném egy kommunikációs tréningre - motyogtam, ahogy Domonkos felé visszafordultam. - Mellesleg nem rossz promó - jegyeztem meg, aztán kikaptam egy korsót a helyéről.
- Kimérek egy adag Portert, nézd meg, aztán az Ale a tiéd - vázolom a tervet, és már a csap alá is tartom az üveget. Másik kezem reflexből nyúlt a hordón lévő rongyért, és ujjaim között markolva nyomtam le a foggantyút.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Elnevettem magam. - Persze, egy kupon még csak figyelmeztetés, kettő kupon felett ki vagy tiltva a helyről. Apánk biztos értékelné a magánakciót - ingattam meg a fejem a gondolatra. Igazából egy szava nem lehetett volna azok után, amiket elszenvedtünk miatta, pláne mióta Magyarországra költöztünk. Néha egészen szar apa tudott lenni. Főleg, hogy mostanában nem is viselkedik úgy, mint egy. Talán csak Summerrel.
Lendületesen kanyarítottam az üvegbe a feketés barna lét. A pohár tetején épp csak egy ujjnyi vékony réteg habbal. Tökéletes volt, az évek gyakorlatának mesterműve. És talán egy kicsit az önfényezésé is. Hiába hitte mindenki azt, hogy nem érdekel mások véleménye, néha jobban meg akartam mutatni mit tudok, mint bárki a világon. Jobbom megszokásból siklott végig a fémen, az üveget egy tálcára helyezve.
- Rendben, a sarokban ülőktől kérdezd majd meg kérnek-e még valamit. Kiürült a poharuk - böktem az ujjammal egy irányba, aztán a pultra támaszkodva néztem a sertepertélését. Talán beválik. Egész gyorsan tanul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Mintha csak válaszként akarta volna bebizonyítani nekem, hogy mégsem olyan jó a memóriája sorolta vissza a rendelést, mire akaratlan elnevettem magam. Úgy szenvedett, mintha még soha nem dolgozott volna sehol.
- Képzeld el milyen, amikor a koncertjeitek miatt tele a kocsma - vontam fel a szemöldököm, és a felső fiókból kihúztam egy jegyzetfüzetet és egy tollat. - Ha nem megy fejben, menni fog papíron. Nem szégyen eleinte - csaptam le elé az eszközöket.
- Én megcsinálom a burikat, te gyakorold a csapolást - adtam ukászba, és elindultam a konyha felé. Csak remélni mertem, hogy nem csinál káoszt, amíg odabent vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Nem tudom megint miért én érdemeltem ki a bébicsőszködést. Talán mert sose büntetek meg senkit. De ennek oka van. Ha büntetsz, plusz munkát csinálsz magadnak, órákat vesztesz el az életedből, amiket felhasználhatnál másra. Mint mondjuk egy könyv elolvasására. Nagy sóhajjal léptem hát be a konyhába, ahol a manók azonnal nagy szemeket meresztve pásztáztak. Unottan néztem rajtuk végig, Zalán jutott eszembe. Nélküle már nem is volt olyan jó ez a hely. Érthető ez a konyhára, de egész Magyarországra is.
- Mikes Marcellt keresem, itt van már? - kérdeztem a hadsereget, mire rázni kezdték hevesen a fejüket. - Remek. Jól kezdünk - csaptam csípőmre a kezem, és újabb megszólalás nélkül levetettem magam az egyik székre, és olvasni kezdtem.
Az ajtó nyitódására egyáltalán nem néztem fel. - Késtél - közöltem egyszerűen. - Láss munkához - adtam ki az ukászt. Tényleg nem értettem miért mindig nekem kell őrködni. Még csak nem is vagyok jó benne. A könyv jobban lefoglal mint az áldozat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Idegesen toporogtam a terem előtt. A folyosón egy lélek se volt még, csak az én nehéz sóhajaim vertek visszhangot. Csalódott voltam, mérges, feldúlt, sértődött, majd megint elölről az egész. Természetesen megígértem magamnak, hogy nem futok utána, és megvárom, hogy észhez térjen, de ez nem következett be. Nekem pedig túl fontos hírem volt ahhoz, hogy még tovább játsszuk a bújócskát.
Amint megszólalt a csengő, feltéptem az ajtót. A professzor még nagyon mondott valamit, de nem is nagyon érdekelt, hogy bármit megzavartam. Hivatalosan vége az órának. Nekem pedig el kellett csípnem Zalánt.
A kis harmadikosok összesúgtak mögöttem és mellettem, hallottam levitás ismerősöm nevét is elrebegni már azelőtt, hogy mások számára egyértelművé tettem volna, hová készülök. Egy határozott mozdulattal lecsaptam elé az Edictumot, és rámutattam egy a hírek közül egyre.
- Olvass! - kértem szépen, és addig nem szólaltam meg újra, amíg eleget nem tett ennek. - Nem tudom, hogy amiatt az este miatt utáltál-e meg, de azt akartam, hogy tudd nem volt hiábavaló amit csináltunk. Francba, azt se tudom miért érdekel, hogy... mindegy. Ennyit akartam. Szép életet! - köszöntem el tőle, és már fordultam is meg. Minden szar volt nélküle, mégse voltam képes elmondani. Beismerni is alig tudtam.
- Várj csak, Autumn. Nem ronthatsz be így egy tanórára. Magyarázd meg! - kérte a tanár, elállva a kifelé vezető utat. Karba fontam a kezem.
- Fontos információt kellett megosztanom. Az órának meg vége volt. Szólt a csöngő. Jogilag nem tarthatta tovább bent a diákokat - vágtam vissza reflexből. Talán rajta vezettem le a Zalán miatti feszültségemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bolondság lenne azt állítani, hogy ez a szituáció bárkinek is jó. Én nem akartam bébicsőszködni. Mikes nem akart dolgozni - természetesen. A manók meg utálták, ha más hozzányúl a cuccaikhoz. Akárki találta ki ezt a büntetőt, mindenkivel ki akart cseszni. És sikerrel is járt.
- Nem vagyok az anyád, ne szólíts maminak - szóltam monoton hangon, ahogy még mindig a könyv sorait bújtam. Lapoztam, de elvesztettem a mondat első felét az újabb megszólalása hallatán.
- És végképp nem vagyok cica. Szólíts Ruenak. És annak - jelentettem ki jelentőségteljesen, de még mindig nem néztem fel. Olvasni már nem tudtam, de nem volt kedvem hozzá. A színlelés meg jobban ment, és egy hajszálnyi esélyt láttam rá, hogy talán ha nem veszek róla tudomást, nem beszél hozzám. Naiv gondolat volt.
Egy nehéz sóhaj kíséretében becsuktam a könyvet. - Nézd, ez a szituáció egyikünknek se kedvez, de nem véshetem be a könyvecskébe, amíg nem csináltad meg, szóval ne húzzuk sokáig egymás idejét, és állj neki. Capisce? - tettem fel a költői kérdést, majd elnéztem a távolba.
- Héj manók. Kérlek adjatok a bájos fiatalembernek valami munkát. Lehetőleg valami nehezet, hogy ne tudja közben jártatni a száját. - Talán a mondat végére egy gonoszkás félmosoly megcsillant a szám sarkában. Talán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ez az iskola már megmutatta számomra a legrosszabb arcát, és talán a legjobbat is, amit nyújthatott. Ez valahol a kettő között volt. Nem azért jöttem, hogy bárki újabb pletykákat kezdjen el rebesgetni rólam, bár őszintén beállhattak volna a sorba. Kezdve Grace-szel és Korival, akik a pletykák szerint a szektám tagjai, és legügyesebb kis segédeim. Majdnem látszik is.
- Nem kértem a beszűkült szex körül forgó kamasz véleményeteket. Vannak ennél fontosabb dolgok is az életben - mordultam rá a kis bagázsra, és arcomon látszott a fáradt elítélés. Hiába pezsgett az ő hangjuk élénk vörösen az izgatottságtól, az enyém a régen szokásos ciánsárgában tetszelgett. Még egyszer Zalánra vetettem a pillantásom, talán egy pillanatig hezitáltam, de aztán elindultam kifelé. Hagyom, hogy szórakozzon, hogy elfelejtsen. Hogy azt tegyen amit akar, és mindenki más is ebben a teremben. Befejeztem. Volna. Aztán Ardai tanárnő elém állt.
- Autumn, tudom, hogy megvannak a saját gondjaid, de ez nem jogosít fel arra, hogy ilyen hangot üss meg velem és a társaiddal szemben. Délután kérlek látogass meg a tanáriban - jelentette ki a nő, ám meglepő módon ez semmilyen reakciót nem váltott ki belőlem. Se kívül, se belül. Hajlandó voltam felelősséget vállalni a tetteimért, így csak biccentettem, és újra megindultam az ajtó felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bármit mondtak, már egyáltalán nem reagáltam. Nem akartam. Fülemben dobogott a vérem, ahogy a feszültségem a tetőfokára hágott. Utáltam ezt tenni Zalánnal, mégis fairnek tartottam a lépésemet. És még csak nem is azért, hogy azt érezze, amit én az elmúlt fél évben.
Ahogy befordultam a kanyarban, meghallottam a hangját, de eszem ágában se volt megállni. Ha ő ennyi ideig játszhatta az eltűnő fiút, én is tehettem ezt. Csak az egyenletből azt az egy dolgot felejtettem el, hogy nem Zalán órája az egyetlen, aminek most van vége.
- Menjetek már az útból - mordultam rá egy csapat viháncoló tinilányra a folyosó közepén, de mielőtt kikerülhettem volna őket, megéreztem a levitás ujjait a kezemen. Ahogy lendületből megfordultam, úgy szakítottam ki a végtagomat is a markából.
- Megtaláltalak. Elárulnád, hogy az elmúlt fél év mire volt jó? - kérdeztem vissza csípőből, és összefontam a mellkasom előtt a karomat. - Hetekig próbáltalak megtalálni, de te egyszerűen felszívódtál. Mondd csak, jobb lett volna, ha betörök a levita körletbe és ott töröm rád az ajtót, hogy végre tudjunk beszélni? - tettem fel a költői kérdést, csak hogy érezze a szürreális helyzetet, ami kettőnk között kialakult. Pár hónappal ezelőtt még ő volt a családom után a legfontosabb ember az életemben. Most azt se tudtam, hogy akarok-e vele beszélni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Hátrahőkölt a válasz hallatán. Igen, számított rá, hogy valami hasonló reakciót fog kapni, de a két fülével hallva jobban fájt, mint gondolta. Szóval Zalán nem akarta őt látni.
- Nem tudom mit gondoltál, mi lesz abból, hogy kerülsz, ha nem az... - szóltam vissza sértetten. Éreztem, ahogy a mellkasom egyre nehezebb lesz, és csak szavak kérdése, hogy megtörjek. Dühös voltam. Frusztrált és sértett. De közben menthetetlenül szomorú is.
Feje idegesen nézett a körülöttük állókra, akik úgy néztek, mintha a legjobb showműsor a kettejük veszekedése lenne. Néhány harmadikos ott volt, akik valószínűleg a teremből követték Zalánt.
Egy sóhajtás mellett, de szó nélkül mentem be a terembe, amerre Zalán intett. Egy pillanatra lehunytam a szemem, hogy erőt merítsek a következő percekhez. Már csak az kellett, hogy a dühöm miatt elsírjam magam. Nem, azt nem engedhettem meg.
- Azt hittem nem akarsz velem beszélni - vágtam oda sértetten, és inkább a táblán lévő szavakat fixíroztam a szememmel. Bűbájtan, elsős évfolyam. Akkor még annyira szerettem az életem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Hallottam, ahogy a varázslat elhagyja Zalán ajkait, de nem néztem oda. Megint ketten voltunk egy szobában, amit más nem hallhat. Mint legutóbb. Talán ugyanaz lesz a kimenetel, de ezúttal esetleg kapok választ, mielőtt otthagy.
Zalán csípős hangja azonban egyáltalán nem arról árulkodott, hogy itt meg lesz beszélve bármi is. - Még jobban? Szóval szerinted eddig is csak megkeserítettem az életed? - hápogtam, mint egy hal. Egyetlen mondat, de többet ért, mint egy jó véletlenül betalált gyomros krav magán. Továbbra sem mertem ránézni. Virágokkal díszített fal, idegesítő portrék. Odakint játszanak az emberek, a kviddicspályán...
Olyan gyorsan és fenyegetőn fordultam Zalán felé, mint talán még soha. Elegem volt abból, hogy mindenért én legyek a hibás. Talán pont ezért az egyért nem én voltam.
- A francba Zalán fogalmam sincs. Egyik nap még segítesz, védsz és mellettem alszol a földön, és másnap eltűnsz. Tudod mire emlékeztet ez engem? Hm? Anyámra. És tudod ki nem jött vissza hozzám? Honnan a szarból kellett volna tudnom, hogy te bármikor... - ordítottam az arcába feldúltam, és szememet elborították a végére a könnyek, de nem. Nem engedtem neki utat. Felnéztem a plafonra, és sűrűn pislogtam egy szó nélkül. Le kellett nyugodnom, mert ez így nem volt rendjén.
- Fogalmam sincs, hogy mit tettem, amiért büntetsz - vallottam be szomorú, rekedtes hangon. - Agyaltam rajta, volt időm rá, és az egyetlen amire gondolni tudtam az az aukció. Szóval elhoztam az újságot, hogy lásd, hogy miért csináltuk - néztem a szemébe, félve, hogy mit találok benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Hát akkor bizony rohadt szarul csinálod, mert épp ugyanazt a mérget kevergeted bennem, amit ő - feleltem feldúltan, amit már óceán kék hangom is üzent Zalán számára. Lefekszek és minden rendben. Majd felkelek, és agyik sincs az életemben. Nem lehet Zalán ennyire hülye, nem hiheti, hogy ezzel különb lesz az anyámnál.
- Nincs jogod döntést hozni helyettem. Ha én a bajoddal akarok foglalkozni, akkor azzal fogok. De az nem megoldás, hogy kizársz az életedből. - Szememet elborították a könnyek, és bármennyire is akartam, kicsordult egy könnycsepp a szememből, és olyan gyorsan szánkázott végig az arccsontomon, mintha menekülne a keserűség ellen, ami bennem gyülemlett fel. Vajon melyik feltűnőbb, ha otthagyom, vagy ha letörlöm? Végül egy kapkodó mozdulattal elkentem, s hogy leplezzem a mozdulatot hajam fülem mögé tűrtem.
Gondolkodtam én az álmokon is az elmúlt fél évben, de merőben kevesebbet, mint az egész szituáción. Valahogy nem éreztem eléggé megfelelőnek az okot arra, hogy ezért haragudjanak rám. Hiszen nem tett semmit, csak meg akarta nyugtatni. Mindig annyira igyekszem, és a végén én vagyok az, aki hoppon marad. Hát csodálkozik az ember, hogy nem tudok megnyílni senkinek?
- Ha fontos vagyok neked, hogy tudtál kizárni az életedből az elmúlt fél évben, mintha soha nem lettünk volna barátok? - tettem fel neki a kérdést. Lehetett volna költői is, de ezúttal választ vártam. Vajon gondolt rám egyáltalán? Anya gondol ránk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem mondom, hogy türelmetlen ember vagyok, de egészen utálom, amikor nem vesznek figyelmet a jelenlétemről. Pláne, ha csak megmenteni vagyok ott. Vagy valami hasonló. Zalán a barátom, ahogy ő is hangsúlyozta, én pedig csak a tisztséggel járó felelősségemnek teszek eleget azzal, hogy beszállok a szócsatába. Mert bizony ha egy írrel van dolga, az előbb-utóbb abba torkollik.
- Nem tudom, de neked is elkéne, Mr. Manner - vágtam vissza csípőből. Igen, már egészen forrni kezdett a vérem, de csak akkor éreztem igazán, hogy elszáll az agyam, amikor Herbert rákezdett. Csak rossz emberrel.
- Azzal van a baj, hogy ennyi kérdés meg válasz van, ha elfogadtad volna az első nemet nem kellett volna jönnöm - vágtam azonnal a szavába, hogy megalkossuk azt a bizonyos zörgő hangzós kakofóniát. - Privát mert ti férf.. - láttam Zalán mozdulatát, és tudtam, hogy mit szeretne. Ő volt a béke maga, esküszöm Merlinre.
- Oké, oké... - tettem fel a kezem védekezőn. Ha ő azt mondja ennyi volt, ennyi volt. Miatta jöttem, nem veszekedni. Vagy valami olyasmi.
- Egy élmény volt Herbert - forgattam meg a szemem, és egy műmosoly kíséretében sétáltam vissza a helyemre. Persze, hogy engem állítottak le először. Nagyot sóhajtottam, és felcsaptam a könyvemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Utáltam sírni, pláne mások előtt. Mindig úgy éreztem, hogy ez csak bizonyíték arra, hogy mennyire gyenge vagyok. Védtelen másokkal szemben, és az, hogy Zalán csak felhívta rá a figyelmet, mérhetetlen szégyent váltott ki belőlem, ami keveredett még több keserűséggel. Még hogy képtelen vagyok szomorú lenni. Voltam. Sokat. Régebben. De miért lenne könnyebb dühösnek lenni? Hiszen az ember, akire a legdühösebb vagyok, az saját magam. Hiába mondom ki a szavakat úgy, mintha más lenne a hunyó, mindig magamban találom meg először a hibát. Most is. Hiszen az egész úgy indult, hogy rendbe akartam hozni, amit elrontottam az aukcióval.
Igaz volt minden szó, és talán ez fájt a legjobban. Idegesen rángott a lábam egy ismeretlen ütemre, ahogy megpróbáltam leküzdeni a feszültséget a bensőmben. - Mégis mit akarsz megtudni? Azt hogy anyám nem gondolta, hogy vagyunk annyira fontosak neki, hogy maradjon? Vagy hogy tönkretettem a családi üzletet? Hogy miattam kellett ideköltöznünk és a nagyi nyakán élnünk? Egyik sem olyan, amivel az ember kérkedne - suttogtam a kettőnk közötti térbe. Hirtelen szakadt fel belőlem, és talán nem is volt értelme kontextus nélkül. - Nem azt kértem, hogy mindent ossz meg velem, hanem hogy ne zárj ki. Azt hiszed csak velem vannak problémák? Úgy őrizgeted és titkolod az álmaidat, mintha minimum a bölcsek kövének pontos helyét tudnám belőle megfejteni. Képes vagy eldobni mindent csak azért, hogy ne derüljön ki, de közben éjszaka a levitában szenvedsz mindenki füle hallatára - megvontam a vállamat. Ez volt az igazság. Ki kellett mondanom, hogy lássa. - Kettő emberen múlik egy barátság. De tudod mit? Sétálj ki most, és én ígérem sose kereslek többet - intettem a bejáratra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Kérkedni és versenyezni kettő és különböző dolog. Hiába kiabáltam az igazságot az arcába magamról, csak azt látta, amit szeretett volna. Ránéztem, és hiába kerestem benne azt a férfit, akit az aukciókor, és az azelőtti időben, csak a makacs gyereket láttam. A sértettet. Pont olyan volt, mint én a történések előtt, amivel nincs semmi gond, csak... féltem, hogy ez a naivitás egyszeriben el fog tűnni valami miatt. Ahogy nálam is történt. Van olyan ember, aki képes örökre gyerek maradni?
- Leginkább úgy, hogy megpróbálod - reagáltam le csípőből, bár hangom sokkal szelídebben csengett, mint előtte. A sértett kékben újra felsejlett a napfelkelte sárgája. Ám még csak olyan hullámzóan, törékenyen, mint az óceánon hánykolódó csónak vihar idején.
- Nem csak hiszem. Ne tegyél úgy, mintha meg-nem-történté tudnád tenni a tetteid. Ott aludtál éjszaka. Felébresztett az álmod, próbáltalak megnyugtatni, de te... - idegesen a hajamba túrtam. - Kerültél vagy nem, az elmúlt fél évben? Próbáltalak elkapni az óráid között, de olyan gyorsan leléptél, hogy esélyem se volt. Azt ne mondd, hogy hirtelen annyi dolgod lett. Azt se tudom mi történt veled az utóbbi fél évben - kezdtem sorolni a gondolataimat. Általában megválogatom őket. Igyekszem összeszedettnek lenni, de most egyszerűen képtelen vagyok. Azt hittem ennyi lesz. Odaadom a cikket, és eljövök. Vagy csak ezzel is hitegetem magam?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Lerohanni...hülyét csinálni...felhatalmazva...kényszeríteni. Tényleg ilyennek lát Zalán ebben a pillanatban? Talán még soha, senki előtt nem voltam ennyire sebezhető, és mind közül ő tudhatta ezt legjobban. Vagy legalábbis azt hittem, hogy tudja. De ahogy a dühös kék íriszeibe néztem, egyszerűen nem találtam benne azt a megnyugtatást, amit mindig, amikor valamit túlreagálok. Talán mégsem reagálom túl? Akkor mégis miért mondja azt?
- Szakadék lesz a túloldalon? Nem barátocskám. Én vagyok a túloldalon. A szakadékot, pedig te mélyíted fél éve - ránéztem a felemelt pálcára, és éreztem, ahogy a mellkasom még jobban megsajdul. Nem akartam, hogy vége legyen. Hogy megint elmenjen, de azt sem akartam, hogy itt legyen. Féltem, hogy ha tovább vágunk egymás fejéhez dolgokat, valami olyan bukik ki és lát napvilágot, aminek nem kéne.
Majdnem felnevettem a kérdésén. Mégis túl reális volt a szituáció ahhoz, hogy megtegyem.
- Zalán, nem vagyok egy életbiztosítás, ezt tudod. Legalábbis.. remélem, hogy nem felejtetted el teljesen - szúrtam oda. Fájjon neki is, ahogy nekem. Egész testem remegett. - De ha nem akarsz valamiről beszélni, csak mondd meg. És nem kérdezlek. Én csak felajánlottam, hogy itt vagyok, ha kellenék, ha ki akarnád beszélni. De ha nem, az sem érdekel, amíg... - hadováltam össze-vissza, aztán a szemeibe néztem. A fájdalom végül eluralkodott rajtam. - ... amíg ott vagy mellettem. De nem voltál. És én... - temettem a tenyerembe az arcomat egy pillanatra, majd mikor újra felnéztem, már egyáltalán nem látszott az a megtörtség rajtam, ami pár pillanattal azelőtt ott tündökölt. - ... sajnálom, hogy hülyét csináltam belőled. Nem volt jogomban. Igyekszem a jövőben megtartani magamnak a kirohanásaimat. És most engedd be az osztályt, végeztünk - intettem az ajtó felé, és magam is elindultam felé, hogy Zalán ne lássa az újabb legördülő könnycseppet. Nem akartam előtte sírni. Soha többet.