Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Elnevettem magam a felvetésen, és a mellkasába hajtottam a fejem, csak hogy utána újra felnézzek rá. - Még jó, hogy nincs, mert nem állna jól a reverenda - mosolyogtam fel rá. Keserédes volt a pillanat az utóbbi percek tükrében, de reméltem, hogy hamarosan képes leszek túljutni az egészen. Márhogy azok után, hogy minden fellelhető könyvet elolvastam a témában, és biztos voltam benne, hogy mindent megtettem, hogy jobban legyen. Segíteni akartam neki. De abban is biztos voltam, hogy nem csak azzal tudok, hogy az agyára megyek.
- Találkoztál már a bátyámmal? Mármint nem Springgel, hanem a másikkal. Azt hiszem hozzá vagyok szokva - jegyeztem meg. Aztán kissé távolabb húzódtam, és hagytam, hogy eddig összeszorított kezem a mellkasára simuljon.
- Tegyük fel, hogy nem tudunk hatni arra, hogy jobb legyen az állapotod. Tegyük fel! - figyelmeztettem, hogy bizony, még nem teljesen fogadtam el. - Akkor viszont többet nem ülhetünk a fenekünkön holmi teázóban meg kocsmában - jegyeztem meg egy huncut félmosoly mellett. - Emlékek kellenek, amik miatt nem akarsz elfelejteni - vontam meg a vállamat, és gyengéden elkezdtem a víz felé húzni a gallérjánál fogva. - Szóval el kell mennünk Írországba, és most meg kell fürdenünk a vízben. Remélem nem felejtettél el úszni - cukkoltam, próbálva úgy csinálni, mint aki máris feldolgozta az új híreket. Végül is a családunk mindig a szarkazmust alkalmazta, hogy feldolgozza a traumáit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Winterrel különleges volt a kapcsolatunk. Kiskorunkban sokszor voltunk ketten a világ ellen. Aztán jött Summer. És akkor ketten voltunk a kicsi ellen. Valahol ez a kötelék mindig megmaradt nekünk, csak az utóbbi időben ez a személyiségünkkel együtt fejlődött. Ő eljött értem az őrsre. Ha meg fellépnek a kocsmában, én szolgálok fel. De fogalmam se volt róla, mit gondol Albertről. Gondolom addig egész jó, amíg nem küldi el úgy, mint Zalánt.
Ujjai sima bőrömön majdnem belém fojtják a szót, ahogy közeledtünk a vízhez, de aztán a hidegnek sikerült csak igazán ezt megtennie. Karom merő libabőr, mikor feljöttem a felszínre, és nevetve spricceltem még egy adag vizet Albert arcába játékosan. Kezemmel kisöpörtem arcomra ragadt vizes tincseket, és mire feleszméltem már közelebb is ficánkoltam magam a vízben hozzá.
- Tudod, igazán nem fair a saját tervemet ellenem fordítani - jegyeztem meg mosolyogva. A mellkasom valami egészen furcsán bizsergett, és reméltem, hogy csak a hideg víz teszi. - Verseny a bójáig? - tettem fel a kérdést, de mielőtt megvártam volna a választ, már el is kezdtem úszni. Nem mondom, hogy a rám csavarodott szoknyában olyan könnyű dolgom volt, de mindent bevetettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Csak a szememet forgatom a visszavágásra, és kicsit lassítok, hogy vissza tudjak hozzá fordulni. - Pedig... a bot az Eridonba osztott be - vágok vissza azonnal, de ahogy befejezem a mondatot, meg is érzem a bokámon a markát. A rántásra egy apró sikoly szakadt fel a torkomból, és mit volt mit tenni, megragadtam a vállát, hogy nehogy alámerüljek. Nem számítottam a közelségére, és arra se, amit ez majd kivált belőlem. Olyan jól türtőztettem eddig minden érzelmemet, tartva magam a saját szabályaimhoz. De abban az egy minutumban elvesztettem a kontrollt. Kezem a tarkójára csúszott, és erősen húztam magamhoz. Ajkaim övéire találtak egy pillanat alatt, és kérlelőn kértek beengedést a szájába. Hevesen csókoltam, mint aki mindig is arra született, hogy ezt a férfit csókolja. Lábaim közben a vízben kapálództak, hogy nehogy teljesen elmerüljünk közben, bár talán a hideg víz meghozta volna az eszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A mellkasom megtelt élettel, arcom belepirult a hevességbe, bár ez a sötétben annyira nem látszott. Amennyire nem tudom szavakkal kifejezni az érzéseimet, talán épp ellenkezőleg hat ez testemmel.
Fejemet kicsit félrebillentettem. A tüdőm levegőért áhítozott, de csak Albertet kapott. Ujjaim vizes hajába túrtak tarkójánál, és csak még többet akartam belőle. Olyan voltam, mint egy csap, amit évekig elzártak, és most egyszerre kitörni mindaz, amit visszafojtott. Szoknyám körülöttünk hullámzott, és a lábunk verte csapkodásban körénk csavarodott. Fedetlen bőröm az övéhez simult, és ennyi pont elegendő volt, hogy egy kicsit elvesszek a pillanatban. Lassan merülni kezdtem, minden értelemben, ami miatt szét kellett válnunk Alberttel, hogy kicsit fejjebb úsztassam magam.
A szünet épp elegendő volt, hogy végre kinyissam a szemem, és rádöbbenjek arra, hogy mit is csinálunk. Kétségbeesés, félelem, és valamiféle furcsa izgalom egyvelege keringett a véremben, ahogy fél méter távolságból az ifjabbik Hollót néztem, dübörgő mellkassal.
Szólásra nyitottam a szám, de nem tudtam mit mondhatnék. Figyelmeztetni, hogy botorság, amit csinálunk? Elütni valami viccel a dolog élét? Letagadni, amit a csókban érezhetett... Egyiket se akartam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Annyi borzasztó történet. Winterék beszélgetései, Miksa előélete, Zack. Mind csak példák abból, hogy miért tartottam magam távol ettől az egésztől. Épp elég dráma volt mindig az életemben a szerelmi impulzusok nélkül is. A fejem most mégis teljesen elhomályosult a csókok hatására. Aprót bólintottam, a szám még mindig bizsergett ott, ahol hozzáért. Talán piros is volt.
Viszont az apró bólintás helyét nagyon gyorsan vette át a bizonytalan csóválás. - Nem, én csak... én nem szoktam ilyet - jelentettem ki, és egy pillanatra a homlokomon is összerándult a szemöldököm. Zalán próbálkozott, és ellöktem. Ádámnak még csak nem is sikerült a közelembe jönnie. Mindig egyre csak hárítottam, félve a következményektől, de az igazság az, hogy semmi értelme. Zalán így is képes volt összetörni a szívemet, amikor elutasította a barátságunkat.
Arcomon egyértelműen látszott a zavarodottság, agyamban a fogaskerekek olyan gyorsasággal kezdték el felmorzsolni magukat, hogy félő volt az összes kerék elpattan. Talán már meg is történt.
Anélkül, hogy igazán megmagyaráztam volna elkezdtem a part felé úszni. Hirtelen zavart a hideg. Az izmaim kezdtek elfáradni, mintha nem tudnék egyszerre fizikailag és mentálisan is aktív lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Mozdulataim robotikusak voltak, ahogy kimásztam a partra. Előbb a hajamból próbáltam kicsavarni a vizet, majd a szoknyámból. Akár le is vehettem volna, hiszen így se segített sokat a helyzeten. Mégis úgy találtam jobbnak, ha rajtam van. Ahogy Albert is kimászott, egyértelműnek éreztem, hogy mellé üljek a stégre. Nem is akartam magára hagyni, csak fáztam, és elfáradtam.
Hallgattam, ahogy beszélt, figyeltem pillantása útját, és próbáltam valami értelmet tenni a cselekvéseink és mondataink mögé. Nem volt könnyű dolgom, össze-vissza magyarázott, de talán Winter felhozatala segített teljesen kijönnöm a transzból, amiben voltam.
Albert kezéért nyúltam, ami a térdén helyezkedett el. Tulajdonképpen nem csak védekeztem azzal, hogy távol tartottam magamtól mindenkit, de büntettem magam. Amiért nem ismertem fel, hogy Zack mit csinál velem. Hogy hagytam, hogy az érzelmeim a hatalmukba kerítsenek és elhomályosítsák az ítélőképességemet. De talán... talán nem is én voltam a hibás. És ezúttal nincsenek titkok. Hinni akartam Albertnek.
- Talán adnunk kéne neki még egy próbát. Hogy megnézzük másodszorra olyan lesz-e, mint másokkal - néztem félszegen fel a szemébe, és lassan mozdultam előre. Itt volt az ideje, hogy kijöjjek a csigaházból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Reszketett bennem a levegő, ahogy a válaszát vártam. Olyan nehezen engedtem ezt most meg magamnak, és szinte biztos voltam, hogy nemleges válasz esetén újra összeroskadok. Talán sose nyitok újra.
Ám a szavak, a tettek egészen mást sugalltak. Lágyan csókolt, óvatosan, mintha egy törékeny illúzió lennék csupán. Felvettem az ütemet, még akkor is, mikor egyre hevesebben csókolt. Szabad kezemmel a hajába túrtam, míg másikkal még mindig az övét fogtam. Valahol mélyen tudatában voltam, hogy félmeztelen, szinte én is. Ám nem mertem hozzáérni. Hiszen csak egyetlen egyszer voltam hasonló szituációban. És talán nem is lett volna jó, ha máris tovább lépünk.
Legalábbis agyam ezt üzente. Testem azonban egészen másképp cselekedett. Összekulcsolt kezeinkből kihúztam sajátomat, és övét a combomra vezettem. Még nedves és hideg volt a tó vizétől, ám az oldalsó részt már egyáltalán nem fedte anyag. Talán ő merészebb lesz. Mégiscsak több a tapasztalata.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Furcsa volt, hogy újra megérintenek, hogy nem követelőzőn, de kedvesen simítanak. A testem bizsergett ott, ahol ujjai jártak, csókjai melegséggel töltöttek el, arcom pedig kipirult. Próbáltam nem gondolkodni. Kizárni a realitást, és csak élvezni, amit adni akart, és amit én is szerettem volna.
Aztán mégis megszakította a csókot. Egy pillanatra abban se voltam biztos hol vagyok. Szemeim felpattantak, és zavarodottan néztem rá. A kérdésre. Arra a lehetőségre, amit a fejem is folyamatosan visszhangzott, de nem is mertem rágondolni.
Félszegen levezettem a pillantásomat a mellkasára. Nem mertem a szemeibe nézni. A folyton harsány és akaratos lány eltűnt. Ezt a terepet nem ismertem. Semmiképpen sem így. - Nem utálnál meg, ha azt mondom, hogy lassítsunk? - böktem ki végül a kérdésemet. Zalán se akart csak a barátjának. Zack egyenesen csak addig várt, míg megfektetett. És Winter se szokott sokkal több kontaktot létesíteni másokkal. Miért éppen Albert lenne más? Hogyan lenne más? És miért érzem, hogy mindennek ellenére is szeretném őt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A mellkasom nehezen nyomta a hátamban a gerincet, amíg a választ vártam. Halvány örök áradt szét ott, ahol eddig az aggodalom súlya volt, és habár a feszültség nem is párolgott el belőlem egyszerre, máris sokkal komfortosabban éreztem magam a jelenlétében.
Ahogy elfeküdt mellettem, kicsit közelebb fészkelődtem, alig észrevehetően, mintha csak a stég deszkái lennének kényelmetlenek. - Nem is tudtam, hogy ilyen jól ismered az égboltot. És azt tudod ott mi van? - mutattam a Véga és a Deneb közé, a puszi hatására egy kicsit még közelebb ficeregve. Természetesen azért, mert így jobban látta, hogy merre mutogattam. - Ott van valahol a Kepler űrteleszkóp, ami segített nekünk több mint négyezer exobolygó felfedezésében - terelődtek el a gondolataim egy pillanat alatt, és csak az eget néztem. Annyi mindent kell még felfedeznünk, és oly keveset tudunk. Dehát parányiak is vagyunk ebben az univerzumban.
Aztán a felvetés egy pillanat alatt visszarepített a Földre. Zavartan felhúztam a vállamat, és beharaptam alsó ajkamat. Randevú. Az olyan hivatalosan hangzik. Már nyílt is a szám, hogy beleegyezően javaslatokat tegyek, de helyette valami egészen mást hallottam vissza.
- Ezt úgy érted, hogy legyünk egy pár? Mármint akik együtt járnak mennek el...randevúzni - puhatolóztam. Hittem már egyszer, hogy ez történik, mikor kiderült, hogy egyedül vagyok ezzel. Talán épp ezért is bukott ki ez a számon rendes válasz helyett.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Mint mindig, most is úgy hallgattam a szavait, mintha kincset érnének. Valahogy - az első találkozásunkat kivéve - mindig is szerettem, ha megosztotta velem a kis részleteket. Az érdeklődését, vagy éppenséggel az érdekességeket, amiket elraktározott az agya.
- Olyan nincs. Ha valaki sokat tud az maximum lenyűgöző, de sosem bosszantó - jelentettem ki a szemeibe nézve. A mi beszélgetéseink is mindig mélyek voltak. Nem az életünkről szóltak sokszor, mégis ebben sokkal jobban megismerhetted a másik gondolkodását és világlátását.
Ahogy újra feljött a szex témája csak kínosan elmosolyodtam, de nem fűztem hozzá semmit. Kötve hittem, hogy a kicsinyes versengés lett volna, ami kibillent a intimitástól való félelmemből. De valahol mélyen szerettem volna, ha Albert elhiszi rólam, hogy tudom ennyire egyszerűen kezelni a témát. A helyén, ahogy kéne. Vagy legalábbis, ahogy a társadalom elvárná.
Nem járni, csak randizni. Pont úgy hangzik, mint valami, amin képes leszek napokig tépelődni, és amiből keresni fogom a kibúvókat. Most még elhittem, hogy ez lehetséges, de féle volt, hogy amint nem fekszik mellettem Albert, a kezem nem ér össze az övével, úgy elhatárolódom az érzéseimtől, és csak a logika marad.
- Na várjunk csak, én csak arról beszéltem, hogy együtt megyünk helyekre, nem rögtön aranygyűrűről és fátyolról. Pedig tudtommal ahhoz, hogy valakiből özvegy legyen minimum egy szép fehér ruha dukál - nevettem el magam, még akkor is, ha tudtam, hogy Albert azt szeretné, hogy olyan ígéreteket tegyek neki, amikre egyenlőre nem vagyok képes. Talán épp ezért is volt könnyebb viccel elütni az élét.
- Nem lehetne, hogy inkább a jövő helyett a mostanra koncentráljunk? - fordultam felé, fejemet a csupasz vállára hajtva, és úgy nézve rá fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Kevés vendég, nyugis kocsmavezetés, mindez egy jó könyv társaságában. Kívánhat az ember lánya többet? Nos... ebben a kérdésben talán vitatkozhatnánk, ha a fülem épp nem kapott volna el egy fél mondatot, amiben a Bontovich és Holló vezetéknév egymás mellett foglalt helyet. Ez pedig egyetlen duóra utalhatott. Elővettem legközvetlenebb kocsmárosi mosolyomat, és egy újabb adag sörrel megkörnyékeztem a pletykás bandát. Mondanom se kell, hogy a félinformációk tudatában az elkövetkezendő két óra kín keserves volt.
Anélkül, hogy igazán átgondoltam volna a tetteimet, lábaim már az utat tették a legközelebbi hopp-pont felé. Az ispotály folyosóján merült csak fel bennem, hogy talán nem életem ötlete berontani a két fiú kórtermébe. Még igazán azt se tudom mi történt, és ha csak még több bajt okozok a jelenlétemmel?
A folyosón fel-alá járkáltam egy ideig, próbálva eldönteni mivel teszek legjobbat. Hiszen még Alberttel se vagyunk olyan kapcsolatban, hogy ide rohanjak, mint egy fél idióta. Talán nem is fogja érteni miért jöttem. Miksa pedig egyenesen elküld az anyám után Írországba.
Már fordultam is meg, hogy visszavegyem az utamat Bogolyfalvára, mikor szembe találtam magam Grace-szel. És abban a pillanatban eldőlt a dolog. Rosszul nézett ki, és bármennyire is furcsálltam, hogy Miksával van együtt, most mégse jött egyetlen szarkasztikus megjegyzés se az ajkamra. Pár mondatot váltottunk csupán, és utána csak várnom kellett. Életem legnehezebb pár perce volt. Még megfordulhattam volna. Elmenekülök, ahogy anyám tette. Soha.
Benyitottam a szobába, és halkan be is csuktam. Ki tudja mennyire tartózkodhatok ott. - Hello - köszöntem félénken, és félszegen rámosolyogtam. Annyira nem éreztem helyénvalónak az ottlétemet. - Azt hittem legközelebb én választhatok helyszínt - vicceltem el inkább a dolgot, és lassan az ágya végéhez sétáltam. Egyáltalán szeretné, hogy ott legyek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Néha még mindig elborzaszt az a szemérmetlenség, ahogy a férfiak mindenbe a szexet látják bele. És ez alól úgy tűnik Albert se kivétel. Ám a szokásos monológom helyett csak a szememmel köröztem egyet, miközben közelebb sétáltam. A végére egy kis félmosoly azért megbújik a szám sarkában.
- Jajj, nem... nem kell magyarázkodnod - jegyeztem meg a szavába vágva, kicsit elpirulva, amikor az utolsó mondatot is felfogta az agyam. Sosem zavartattam magam, ha más mondta. Általában nem is vettem komolyan. Ez csak egy trükk, hogy minél gyorsabban a ruhám alá jussanak. De ahogy Albert mondta, egészen más volt.
- Na jó, egy valamit mégis meg kell magyaráznod - léptem közelebb hozzá, megállva az ágy mellett. - Miért látott fél Bogolyfalva az alsógatyádban hajnalban? - böktem ki. Először a kérdés a fejemben valahogy úgy hangzott, hogy miért látta mindenki előbb az alsónadrágod, mint én, de az az sejtette volna, hogy látni szeretném. Közben meg még mindig nem tudtam hányadán állok a köztünk lévő dolgoknak.
- Elég rossz a köhögésed. Mit mondott a doki? - tettem fel a következő kérdés, és közben a kezébe süllyesztettem a sajátomat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Nem gondolt a következményekre. - Hát, a kocsma népe megszavazna Bogolyfalva arcának, az már biztos - jegyzetem meg, felfedve az összes forrásomat. Kellett neki egy csapossal összejönni.
Csak hallgattam a hihetetlen történetet, és akarva akaratlan elmosolyodtam a piac és a mise említésére. Abba bele se mertem gondolni, hogy milyen lehet az ágyban fekve. Meztelenül. Talán még megtapasztalom, talán nem. Az egész szituáció még mindig annyira zavaros. Iderohantam, mintha a barátnője lennék, és úgy viselkedem, és ráadásul ő is olyanokat mondd. De közben legutóbb még azt beszéltük, hogy lassan haladunk. És a legrosszabb, hogy így is mint a mágnes tapadtam volna hozzá.
- Tüdőgyulladás? De ilyen gyorsan az nem üthetett ki, ha... - ráncoltam össze a szemöldökömet, csak hogy utána kitáguljanak a szemeim a felfedezéstől. - A tó! - Kezemet azonnal elhúztam az övétől, mintha az érintésemmel is betegebbé tudnám tenni. Az én ötletem volt, bele se gondoltam abba, hogy ez neki másképp hat.
- Ne haragudj rám, én nem akartam, hogy kórházban köss ki - fontam össze a mellkasom előtt a karjaimat, és a plafonra meredtem. Bűntudat. Leginkább ezt éreztem, amiért nem gondolkodtam, mielőtt cselekedtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Középső gyerekként valahogy megszokod, hogy sokszor rajtad múlik minden. Winter túl lázadó volt, rá nem lehetett bízni semmit, Summer pedig túl kicsi. "Autumn Rue, ő megbízható. Okos, tanulékony, és empatikus." Aztán ha kihull a kezéből az irányítás, és elveszti a családi kocsmát, senki nincs ott. Talán éppen ezért éreztem úgy, hogy ez is rajtam múlt. És épp emiatt néztem kétkedőn először Albertre. Engedtem, hogy érintése megnyugtasson, hogy kicsit közelebb legyen hozzám, mind lelkileg, mind testileg. Szükségem volt a szavaira, még akkor is, ha önmagamnak nem is vallottam volna be.
Bólintottam egyet beleegyezőn, bár még mindig nem tudtam teljesen a magaménak a gondolatot. - De ha te a tó miatt vagy itt, Miksa mit csinált? - biccentettem az üres ágy felé a szobában, öntudatlanul eljátszva az ujjaival. Szokatlanul kellemes volt hozzáérni. Mintha évek óta mást se vártam volna, és most hogy megkaptam, nem tudok betelni vele. És közben annyira természetes volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Egy pillanatig elmerengve nézek az üres ágy felé, hallgatva közben Albert magyarázatát. Az utóbbi időben szándékosan kerültem Miksát, így természetesen fogalmam sincs róla, mik lehettek a jelek, de a webbeteg kifejezést se tudta igazán értelmezni a fordító lánc, így inkább csak kontextusában vettem a szöveget.
- Ő nem időközben romlott el, neki mindig is baj volt az agyával - vágtam rá csípőből, aztán mint egy gyerek, akit megcsíptek húztam el a számat, és szisszenve fordultam vissza Albert felé.
- Túl korai? - kérdeztem meg. Ennél általában jobban kiszűröm a Miksa elleni rosszindulatú megjegyzéseimet Albert miatt. De ez olyan magasröptű volt, hogy az ajkaim előbb kimondták, mint szerettem volna.
A szemeim egy pillanatig az ágyat vizslatták, és a nüansznyi helyet, ahova éppen beférnék. Mint a szerelmes regényekben. Ám merszem nem volt oda befeküdni. Az már tényleg egy határ átlépése lett volna. Ugye?
- Hoztam neked valamit - tereltem el a saját gondolataimat is, és a táskámba nyúlva egy könyvet húztam elő. - Amikor beteg voltam nekem mindig ebből olvastak. Vagyis... ezt a könyvesboltból hoztam, mert nekem csak eredeti nyelven van meg. De az élmény gondolom hasonló lesz - nyújtottam oda zavartan Neil Gaiman Csillagpor című kötetét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Valamiféle melegség árasztotta el a bensőmet, ahogy az egyik kedvenc regényemmel a kezében láttam. Alig vártam, hogy elolvassa, remélve, hogy minimum annyira fog neki tetszeni, mint a tíz éves Autumn-nak, aki betegsége miatt végre minden figyelmet megkaparint.
Túlleszünk. Mi ketten? Ők ketten? Vagy az egész bagázs időstől a legfiatalabbig? Kezeinkre esik pillantásom. Lassan nincs mit mondanom. Lassan el kéne indulnom. De valahogy még sem akaródzik eljönni a pillanat, mikor otthagyom. Nem így. Nem ebben az állapotban, mikor levegőért is imádkoznia kell. Vagy csak ez is kifogás, és igazából sehogy se szeretném otthagyni.
Talán egy kicsit túl sokáig is maradok csendben. Elmélázva az érzéseimről, nézve a kezeinket, ahogy egymásba fonódnak. - Anyukád hogy viseli? Volt már bent? - kérdezek végül rá, csak hogy az időt húzzam még egy kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Lassan kunkori mosoly húzódik az arcomra, ahogy elképzelem azt a népes, hangos famíliát a kórházban. Csoda, hogy a személyzet még épp ésszel bírja. A többi betegről nem is szólva. Aztán ahogy feljön az állapota, úgy komolyodik el az én arcom is egy kicsit. Hiába érez Albert anyukája megnyugvást, ha bennem csak most kezdtek igazán el dúlni az érzelmek. Nem lennék most egy szobában vele, túl sok gondolatom jutna a tudtára. Olyanok, amelyeket talán még én sem ismerek be igazán.
Szemöldököm az égbe szökik a kijelentés hallatán. Az ember lánya az "olyan jó, hogy itt vagy" után nem a széthullott családját várja bekukucskálni a mondat végére.
- Hogy mit akarsz csinálni? - adtam hangot is a hitetlenkedésemnek. - Neeem... - nevettem el magam őszinte kacajjal. - ..te ezt nem akarod - ingattam a fejemet is. Az év vicce. Holló Albert a nagyképű, lázadó bátyám, aki még nálam is szarkasztikusabban reagál ha érzelmekről van szó, és a tutyimutyi semmire se jó apámmal szemben. Ha az alsóneműben való szaladgálás nem volt elég megrázó, akkor ez a találkozás biztosan az lenne.
- Nincs szükségünk engedélyre. Apánkat meg amúgy is visszaette a fene Írországba. Megint élete szerelmét hajkurássza, amíg mi visszük az üzletet - változott meg azonnal a hangnemem, vöröslő színfoltokkal árasztva el a helyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Mindig is tudtam, hogy Albert más, mint a többiek. Figyelmes, néha zavarba ejtően udvarias, de hogy még tradicionális is, azt éppen nem gondoltam. Hiszen nagy nőcsábász hírnevében jár. A gondolatra össze is ráncoltam a szemöldökömet, és habár nem akartam hinni a szóbeszédeknek, mégis a kérdésben benne volt minden, amit eleinte hallottam róla. És amiért olyan sokáig próbáltam tartani a távolságot. Már miután rájöttem, hogy ki ő.
- Minden lány apjától engedélyt kértél, akiket az ágyadba vittél? - vontam kérdőre, mert aligha értettem a szituációt. Az egészen más, ha az eljegyzéshez kér engedélyt, az egy szép gesztus. Egyes társadalmakban. De itt még csak kanyarba sincs ennek a felvétele.
- Hát... mi Danversek még nem nagyon voltunk hivatalos kapcsolatban - fejtettem ki röviden. Zack-kel mondjuk találkoztak a szüleim. Annak is jó vége lett. Winter rejteget mindenkit, Summer meg... Summer meg traumatizáltabb, mint én. De csak a szüleinkre kell nézni. Hol példa ez számunkra?
- Anyánk megjelent, benne pedig újraéledt a remény. Könnyebb álmot hajkurászni, mint belátni, hogy az életed romokban. A nagyi azt mondta maradhatunk, és jobb is nekünk nélkülük - vontam meg a vállam, mintha semmiségről beszélnék. Információkat mondtam el, a lehető legkevesebb érzelemmel. Pedig éreztem azt a kis sajgást a mellkasomban, és azt a kék árnyalatot a hangomban. Megint nem minket választott. - Félek, hogy Winter sem marad itt sokáig - suttogtam magam elé. Nem akartam kimondani. Féltem a gondolattól is, mégis valahogy kicsúszott. Pőrén éreztem magam, így szabad kezemmel zavartam a másik felkaromat kezdtem el simogatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Más a kettő. Vajon ezt csak azért mondta, mert komolyan gondolja, vagy csak elódázza vele a témát? Az igazság az, hogy mindig megkérdőjelezem az emberek mondanivalóját, de most ebben a szituációban valahogy extra nehéz elhinnem, hogy valaki csak simán érdeklődik irántam. Pedig nemet mondtam neki. Igaz, a csókban talán más volt, de a szavai mindenféleképpen ezt tükrözték.
- Winternek? - akadtam fent. A második alkalom, hogy a bátyám neve feljön, amióta látogatási idő van, és mind a kétszer szarkasztikus kérdés formájában. Véletlen lenne? - Nem, mi... mi nem beszélünk erről. Az furcsa lenne. És kínos - meredtem el magam elé, ahogy megpróbáltam elképzelni a szituációt. Igazából két lehetőség lenne. Kiröhög, amiért ilyeneket mondok. Vagy csak szimplán nem tud mit kezdeni a mondataimmal. De őszintén, kimondani is nehéz lenne. Albertnak is az volt, pedig nem is neki szólt igazán.
- Inkább... inkább beszéljünk másról. Mikor műtik a nagyokost? - biccentek a fejemmel a másik ágy felé, zavartam megsimítva összekulcsolt kezeinket. Tudtam, hogy addig Albert nem fog eljönni az ispotályból. És hogy talán esélyem se lesz addig újra látni. A gondolat pedig valamiért furcsa, kongó érzést váltott ki a mellkasomban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Elhúztam a kezeimet, és ujjaimmal a koronás gyűrűt kezdtem el forgatni ide-oda. Arra gondolva, vajon mikor jött el a pillanat, hogy nem kezdtünk el kommunikálni. De az igazság az, hogy sose tettük nagyon.
- Hát tudod... amikor igazán kellett volna, akkor hullott szét minden. Nem igazán tanultuk meg hogyan kéne. Szarkazmus és gúny formájában rejtegetjük az érzéseinket - vontam meg a vállamat, mintha semmiség lenne. Annak is éreztem. Furcsa volt már ennyit is nyilatkozni róla. Természetellenes.
Egy grimasszal nyugtáztam a csúnya köhögését. Nem akartam elhinni, hogy nincs valami gyógyfű, amivel ki lehetne ezt kúrálni. Lehetőleg ennél gyorsabban. Vagy egy varázsige. Ha nem ő hajtja végre, akkor végülis nincsen hátulütője, nem?
- Nincs is neked semmi bajod - mosolyogtam a megjegyzésre, örülve, hogy ebben a szituációban is képes a legjobb formáját hozni. Aztán a mosolyom lassan tűnt el, ahogy megint komolyabb vizekre eveztünk. Még jó, hogy aggódom. És még fogok is, mert szeretnék tenni valamit az állapota ellen. Nem hagyhatom, hogy csak így feladja. Vagy ha ő meg is teszi, én nem fogom feladni őt.
Ám hang nem jött a torkomra, hogy gondolataimból bármit is közvetítsek felé. A szemeiben viszont láttam, hogy vár valamit, bármit, és zavaromban más nem jutott eszembe. Kezem orcájára siklott, és lehajolva lágy csókot leheltem ajkaira. A közelsége megbódított, az összes aggodalom kiszállt a fejemből, és hirtelen tisztábban éreztem mindent vele kapcsolatban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Olyan gyakran csevegek Miksával, ez lesz az első dolog, amit mondok neki, ha legközelebb találkozunk - ingattam a fejemet. - Már ha szóhoz jutok mellette. Gondolom sok mondanivalója lenne számomra - jegyeztem meg, kissé elhúzva a számat. Mielőtt különösebb indoka lett volna rá, már utált. Most pedig még azt is érezheti, hogy elveszem tőle a legjobb barátját. Ha nem lenne annyira féltékeny és önző, belátná, hogy ez nincs így, de Miksa olyan ember, aki a saját igényein nem lát túl.
Gyengéden csókolom, nem követelődzőn. Majd amikor már nem egy kórházba kell érte besurrannom, talán más lesz. Elmosolyodtam, miközben összefonódó kezeinket néztem. - Valamiért megéri lebetegedni - jegyeztem meg. Nem tudtam, még mennyi időnk van, mielőtt Grace-ék visszaérnek. Azt se tudtam mekkora ez a kórház, talán már a hatodik kört róják.
- Meglátogathatlak majd? Mármint ha.. ha Miksával lennél, megértem - néztem fel a szemeibe. Megfakult sárga hangom visszapattant a kórház faláról, eljuttatva tudatomig mennyire kétségbeesetten hangzott, amit mondtam. Mióta lettem ilyen? Mikor lettem képtelen távolságot tartani? A gondolat megijesztett, hogy ez a szituáció megváltoztat.
- Jobb lenne, ha nem jönnék. Miksának épp nem rám van szüksége - vontam le a végső következtetést, mielőtt Albert megtehette volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bármennyire is úgy tűnhet kívülről, hogy nincsenek rám hatással a szavai, mikor kimondta, hogy szüksége van rám, nagyot dobbant a szívem, majd ki is hagyott egy ütemet. Ez már komolyabban hangzott. Mint valami, aminek súlya van, és így felelősség is tartozik hozzá. Adnom kell, ha mást nem magamat.
- Igyekszem jönni - bólintottam bizonytalanul. Nem, ez már nagyon nem a mostani én voltam. Ez az a tinédzser volt, akit felültettek, mert látták, hogy lehet. Ez az a tizenéves volt, aki nem hogy a saját érzelmeiről fogalma sem volt, de arról se, hogy milyen ember igazán. Ám ha előbbivel nem is, utóbbival egészen kezdtem megbarátkozni. Egyenes voltam, és most sem akartam mást. - Jönni fogok - biztosítottam Albertet, és a szemeibe is néztem, hogy tudja, nem csak üres szavak. Lehajoltam még egy csókra, egy pillanatra megállva ajkai előtt, hogy megállít-e.
- Megyek. Úgy hagytam ott a kocsmát, mintha késdobáló lenne - jegyeztem meg szórakozottan. Ezt a kifejezést az egyik vendéktől hallottam. Igazán magyaros érzete van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hányinger kerülgetett, ahogy a ház felé tartottam. Nem tudtam ott lesz-e, de képes lettem volna órákat is várni, ha már idáig jöttem. Szimplán a belső dühöm is eléggé fűtött, hogy felszálljak arra a vonatra, de ami ténylegesen a házig hozott az a vodka és a sör keveréke, amivel reggel a napot kezdtem, és a tegnapot zártam.
Kezem lendületesen koppant az ajtón párszor, talán többször is, mint kellett volna. Sajnálatomra nem ő nyitott ajtót.
- Eszter, itthon van az ifjabbik? Beszélnem kell vele - jelentettem ki, mindenféle udvariassági normát kerülve.
- Szia Rue, gyere csak be - mosolygott rám barátságosan, de én csak hevesen ráztam a fejemet. Már az ajtóban állva is láttam a felhős vendégpapucsot, amit egyszer én viseltem. Elképzelni nem tudtam, hogy átlépjem azt a küszöböt.
- Kérlek hívd ki. Megvárom itt - fordultam el, és pár lépéssel eltávolodva inkább a felhőket kezdtem vizsgálni, néhány mély levegő kíséretében. Az alkohol talán rossz ötlet volt. Üvegessé tette szemeimet, csupán egy kicsivel megállva a könnyek útját. Viszont tudtam, hogy oldani fogják a nyelvem. Mindig sokat beszéltem. Mindig kiálltam az igazságtalanság ellen, de eddig egyszer se mondtam el ezt Albertnek. Olyan érzelmeim voltak számára elzárva, amit eddig egyetlen ember felé kezdtem érezni. Hónapok óta nem szűntek. Pillantásom bekötött kezemre siklott, amit a tegnapi pohár okozott. Meggyógyíthattam volna, de örültem a fizikai fájdalomnak. Mintha sikerült volna egy kicsit a lelkiből átvezetni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Pontosan ezért kellett berúgnom, mielőtt ide jöhettem volna. Szürreálisan jól mutatott abban a piros felsőben, a kócos hajával. Az sem zavart, hogy a tekintete valahogy zavarosnak tűnt, mintha valami baj lenne, egyszerűen tökéletes volt. De miközben megfordultam, már felvérteztem magam a látványra.
- Nem vagy fair - vágtam hozzá az első szavakat, amik az agyamba tolultak. Idefelé jövet jópárszor elgondoltam miket fogok a fejéhez vágni, hogy milyen gyorsan el fogom intézni, most meg csupán ez a három szó tolult az agyamba. Hallottam Winter gúnyos megjegyzését odabent: Gratulálok Autumn, megint nagyon hasznos voltál.
- Anélkül szakítottál velem, hogy egyetlen szavam lett volna hozzá. Előre eldöntötted, hogy nem leszek olyan erős, hogy melletted legyek, amikor szükséged lesz rá. Nem hagytad, hogy megértsem a betegséged, és akárhányszor felhoztam úgy csináltál, mintha nem lenne semmi gond. Aztán a fejemhez vágtad, hogy nem érthetem. Persze, hogy nem érthetem, ha nem engedsz be! - jöttem bele egyre jobban. - Teret akartam hagyni neked. Nem túlaggódni, mert tudtam, hogy az ront a helyzeten. Próbáltam valahogy egyensúlyozni és megbékélni a gondolattal, hogy az életednek van egy olyan része, amibe nem avatsz be, és itt nem csak a betegségre gondolok. Miksára. Amikor megjelentél nálunk, tudtam, hogy valami baj van, és azt is, hogy ő a hibás érte. Legszívesebben elmentem volna, és felképeltem volna, amiért olyan szomorúságot okozott neked, de aztán ugyanezt tetted velem - böktem egy párszor a mellkasomra színpadiasan, de igazából csak az alkohol nagyította fel a gesztusaimat. - És mintha ez nem lett volna elég tegnap besasszéztál a kocsmába, hogy bejelentsd elvettél egy másik lányt. Valakit, aki nem én vagyok, mert úgy tűnik Miksa bárki mást engedélyez, csak enged nem - sziszegtem az utolsó mondatot, mert egyszerűen fájt a belsőmnek, hogy viszont hallom a gondolataimat a saját hangomon. Az arcom valószínűleg kipirosodott, a szemeim csillogtam a ki nem engedett könnyektől. És amikor újra megszólaltam, mintha még a hangom is a láng tüzének színeiben pompázott volna. - Hogy akarsz így a barátom lenni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Tudtam, hogy az anyukájához nagyon szoros kapocs fűzi, és azt is elképzeltem milyen feszültség lehetett a családban, mikor megtudták a betegséget. De nem akartam és nem is tudtam jelen állapotomban megérteni.
Aztán a házasság. Hát persze, hogy valaki másnak tett vele szívességet. Megint önzetlen volt, ahogy azzal is, hogy nem mondta el. Nem kellett szenvednem. Később. - Nem menthetsz meg mindenki mást. Úgy csinálsz, mintha a te életed nem lenne fontos csak azért, mert valaki végdátumot rakott rá. Mondok valami újdonságot. Mind meg fogunk halni. És nem tudhatod mikor. Lehet felszállok arra a rohadt vonatra hazafelé, és nem szállok le róla. De ezért nem fogom úgy élni az életemet, hogy mindenki másnak jó legyen - vettem át a szót szinte azonnal. Égtem a vágytól, hogy végre kimondjak minden szót, ami hónapok óta nyomja a tüdőmet. Szinte felégette már a belsőmet, és most mintha hirtelen könnyebb lenne az egész.
- És már megint folytatod. Játszod a megértetlent. Pontosan értem, hogy milyen a Miksához fűződő viszonyod. Tiszteletben tartottam végig. Úgy, hogy tudtam milyen undok, mocskos dolgokat mondd rólam, és te egy szót nem szólsz rá, mert félsz, hogy megbántod. Szemet hunytam felette, mintha nem számítana. Tudod miért? Mert szerettelek te rohadék. És amikor megkaptam az első leveledet újra felébredt bennem. Mert nem ezt a mesterkélt bájgúnárt szeretem, aki mindenkinek meg akar felelni, hanem azt az értelmes lényt, aki a leveleidben vagy. És fáj, hogy másnak mutatod magad, csak hogy a barátod, akivel olyan megérthetetlen kötődés van köztetek, végre elfogadjon. - A végére már kiabáltam. Egyértelműen, magamon kívül, mert végre tisztán láttam mi a problémám ezzel az egésszel. És a legrosszabb még mindig az volt, hogy ha megláttam, a szívem nagyobbat dobbant, mint szükséges lenne. A csontjaim fájtak, amiért nem megyek közelebb. Az arcomon az izmok pedig sikítottak, hogy elernyedhessenek, kisimulva egy szerelmes lány arcát tükrözve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egy kicsit talán látszódhatott a megbánás az arcomon. Aztán megcsillant a fény a szememben, ahogy rájöttem mit csinál Albert. Pontosan azt, amit én akkor, mikor megérkeztem Bogolyfalvára. Utáltam az életemet, mindent ellöktem magamtól, dühös voltam, amiért a világ olyan akadályokat gördít elém, amikkel nem tudok megbirkózni. El van veszve. Albert mérhetetlenül elveszettnek érezte magát, és nem csak a betegsége miatt.
- Persze, hogy gyűlölöm, ha folyamatosan bánt. Úgy viselkedik mint egy hisztis óvodás akárhányszor megpillant minket egymás közelében. Lehetetlenség volt, hogy beszéljek vele, és ezt te is tudod - fontam én is keresztbe a karomat a mellkasomon, leutánozva azt, ahogy Albert állt. Tudtam, hogy most bántom, tudtam, hogy egyáltalán nem vagyok jobb, mint ő vagy éppen Miksa. És mégsem tudtam abbahagyni.
- Megint kezded - jegyeztem meg, ahogy magára vállalta a felelősséget. - Mikor érted már meg végre, hogy nem azért vagyok itt, hogy megmagyarázd az egészet. Arra elég lett volna egy levelet küldenem, abban úgyis szépen meg tudod fogalmazni az érzéseidet - böktem oda még mindig dölyfösen. - De végülis megkaptam a válaszom. Azért jöttem, hogy kettőnkről beszéljük. Mindenről, amit a fejemhez vágtál, amikor otthagytál a kúriában. De megint másról sem szól minden, csak Miksáról - ingattam a fejemet, és egy könnycsepp csak legördült a szememből. Egy részem talán azért jött ide, hátha sikerül elsimítani a dolgokat azzal, hogy ide jövök. Ha mindent elmondok neki. De megint ugyanott voltunk, ahol elkezdtük ezt az egészet. Amíg barátok voltunk, minden jó volt. De amint összejöttünk, már hárman voltunk a kapcsolatban.
- Azt akarom, hogy azt mondd, hogy nem szeretsz már, és soha többé nem fogsz keresni - jelentettem ki remegő ajkakkal, egyre jobban gördülő könnycseppekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A fejemet ingattam. - Az életednek rólad kéne szólnia - mondtam inkább csak magam elé megjegyzésképp, mint ténylegesen Albertnek. Úgy tűnt neki hiába is mondanám, mert a szavak olyan sebességgel mentek el a füle mellett, ahogy a seprűfutárok szoktak mostanában a járókelők mellett.
Zavartan húztam össze a szemöldököm. - Mi a... - kezdtem, mert egyszerűen nem fért a fejembe hogy jött ide, hogy vannak még dobozok. - Tudod mit? Nem. Nem hagyom, hogy ezt most rám kend. Mert pontosan azt mondod, amit én - bólintottam, mintegy nyomatékosítva a szavaimat. - Én nem gondoltam senki másra, csakis rád. Az hogy ti beszéltetek és mit mondott neked az rohadtul nem az én és Zalán dolga, hanem a te meccsed saját magaddal. Csak és kizárólag te tudtad eldönteni mit látsz abból igaznak, amit mondott és min tudsz változtatni, hogy ne legyen igaza. De te csak szeretsz mindenki mögé odabújni, hogy eldöntsenek helyetted mindent, igaz? Aztán meg sajnáltathatod magad, amiért egyedül vagy - jöttek ki a szavak a mellkasomból, az sem érdekelt, hogy mennyire igaz, és mennyire nem. Már csak egyetlen dolgot vártam tőle. Kérni is nehéz volt, hát még a választ hallani.
- Én figyeltem. És te? Mert amióta itt vagyok most először beszélsz ténylegesen rólam és azokról az érzésekről, amiket irántam érzel - hullottak alá a könnyeim a felismeréstől. Vajon ténylegesen szeret? Szeretett bármikor? Vagy csak számára imponált, hogy egy okos lány rajong érte.
Pillantásom a kettőnk között húzódó távolságon húzódott. A lelkemben is éreztem, hogy egyre távolabb vagyunk. - Az nem egy rózsa volt. Hanem krizantém, az ősz utolsó virága. Tudnád a különbséget, ha bármikor adtál volna nekem virágot - pillantok még egyszer utoljára az arcára, keresve bármilyen érzelmet rajta. Ám ha nem állít meg, elindulok vissza Bogolyfalvára.