Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Még nem tudtam beazonosítani. Nem azért, merthogy mindenkit tudtam volna fejből, aki az iskolába járt, hanem mint eridonos prefektus, illett volna. Persze nem is vettem olyan komolyan a tisztséget, mint illene. Odaígérhették volna bárki másnak a jelvényt, valószínűleg szívesebben viselte volna, mint én. És mégis. Ahogy ott állt előttem a lány, hirtelen felébredtek bennem a kötelezettségek. Az isten szerelmére, csak egyetlen szabadnapom lett volna...
- Akkor jó helyen jársz - bólintott a lány. Karakán volt a lány, ez tetszett. Ahogy az is, hogy elmondta a véleményét. Mostanában úgy érezte, hogy a világ összeszorul jó és rossz oldalra, és mindenki elkezdett félni, hogy a kettő közötti vékony sávban lavírozva próbáljon értelmes beszélgetést kezdeményezni.
- Viszont aki tanult, és logikusan gondolkodik, az nem is vét annyi hibát - replikáztam. Felmértem, vajon mennyire áll határozottan az álláspontja mellett. Szerettem volna, ha látszik rajta a hajlandóság, hogy egy kicsit másképp is megnézze az egyes szituációkat.
És nézzenek oda, még ezek után is kérdést szegezett nekem. Hirtelen már nem is voltam olyan mérges, amiért félbeszakították a magányos óráimat. - Ne bántsátok a feketerigót. Harper Lee írta - válaszoltam gondolkodás nélkül. Már háromszor olvastam, otthon meg is volt egy példánya kijelölgetve a kedvenc részeimmel, és a szélén odaírva egy-egy kommenttel. - Ismered? Mugli író, de nem hiszem, hogy ennek nagy jelentőséget kéne tulajdonítani - vontam meg a vállamat. Winter mindig szekálni szokott, amiért ennyire vonzódom a varázstalanok dolgaihoz. Az igazság viszont az, hogy az ő társadalmuk szorosan a miénk mellett van. Ha nem tanulmányozzuk azt, kudarcra vagyunk ítélve.
- És te? Az életrajzi regényeket kedveled? - kérdeztem vissza. Jó napot fogott ki a lány, egész kedélyes vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mondhatni premier plánban néztem végig mit művel a másik kettő az asztal másik felén. Aztán a pacsikat, összesúgásokat, és kisfiús röhögéseket is tisztán hallottam. Arcom grimaszba rándult a gondolattól, hogy ezek lesznek a jövő nagy mágusai. Fejem ingatva tértem inkább vissza Shelleyhez. Ő se volt normális, de legalább szép verseket írt. Mondanivalóval a sorok mögött.
Aztán megütötte fülem Zalán ismerősen kék hangja. Ezúttal kissé lilás árnyalatú volt, amelyet először nem is tudtam hova rakni. Felnéztem. Egyik szemöldököm lassan magasba emelkedett, és összecsapva a könyvet elindultam a páros felé. Nem pontosan tudtam milyen szituációba kerülök, de azt igen, hogy levitás barátomnak szüksége van a támogatásra. Legalábbis erősen úgy jött le az adott képből.
- Hello! Mond Zalán nálad van a jóslás könyvem? - kérdeztem, szándékosan úgy csinálva, mint aki nem veszi észre, hogy rosszkor zavar. Aztán mint akinek leesik a tantusz fordultam a másik srác irányába. - Oh ne haragudj, te vagy…? - húztam össze a szemeimet, mintha nagyon erősen koncentrálnék, hogy megismerjem. Herberttel egy évfolyamra járunk, és ír. Természetes, hogy megmaradt az agyamban. Csak az időt húztam, hogy szememmel végigkísérhessem az összes kis részletet rajta. Beleértve a bugyuta táblát is.
- Herbert! Hát persze. Azt ajánlom hagyd békén az embereket. Elég megalázó így is, ahogy viselkedsz. Nem mindenki annyira kétségbeesett, hogy kihasználva a vörösségét próbáljon előre felkészülni a még ennél is giccsesebb Valentin-napra - tanácsoltam a másiknak egy álmosoly kíséretében. És még kíméletes voltam. Bőven rosszabb a véleményem az egész felbolydulásból. Jó hogy nem öltözik be koboldnak és osztogat négy levelű lóherét Szent Patrik napján. Ajánlom, hogy ne tegye!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Lehet, hogy karácsony óta megfogant bennem a gondolat, hogy esetleg legközelebb én is adok valamit Zalánnak. Még akkor is, ha anya eltűnése óta nem akartam semmilyen eseményt ünnepelni az életemben. Se az állami ünnepeket, se a karácsonyiakat. Nélküle semmi nem volt jó, ő volt a partik lelke, a szeretet, ami ezeket az életeseményeket átlengte. Nélküle ünnepelni egyszerűen helytelen volt. És ha a saját szülenapomról, vagy Winteréről vagy Summeréről volt szó, továbbra is tartottam. De Zalán… Zalán más volt.
Szóval nyitott szemmel jártam, és a szülinapja előtt egy hónappal megvettem az ajándékát. Már csak azt kellett kiderítenem mikor tartja. Well… az nem alakult épp a legszebben, de kiderült. Egy ideig ültem is felette, hogy fog az kinézni, ha Valentin-napon ajándékot adok neki, de ha őszinte akartam lenni magammal, ilyen pletykák valószínűleg már alapjáraton is terjedtek. Az igazság meg csak ránk tartozott, senki másra.
Így történt, hogy végül egy csomaggal a kezemben, a falnak dőlve vártam a bűbájtan terem előtt. Mivel nem volt első órám, így egészen frissen ültem be az ablakpárkányra, és előhúztam az aktuális olvasmányom. Olyannyira belemélyedtem a legendás lények anatómiájába, hogy még arra se figyeltem fel, hogy a diákok elkezdtek kijönni a helyiségből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Tudom, hogy mindenki elunná magát a könyvön, amit épp a kezemben tartottam. A legtöbb gyerek amúgy is minden könyvön bealudna, szóval amúgy is egy csodabogár vagyok. De ha ebbe belenézne valaki, valószínűleg elképzelné, hogy az egyik sátáni áldozásomhoz kutatok éppen. Főleg az ábrákkal. És ameddig mindenki megijedne, ha ilyesmivel találkozna, addig nekem van egy barátom, aki még oda is jön - ezzel teljesen meg is rémítve. Testem összerezzen a hirtelen érintésre, de aztán gyorsan elernyednek izmaim. Lassan becsuktam az ölemben tartott könyvet, és óvatosan elhelyeztem magam mellett.
- Hát... - akadtam meg. Igazából nem kéne. Egyrészt így is le volt maradva a legtöbb tantárgyból, nem kellene még jobban lehúznia magát. Másrészt nekem is részt kellett vennem egy fontos órán. De közben meg tudtam, hogy születésnapja van. És ha ezen a napon szomorú az ember, az sosem jó.
- Inkább csak bontsd ki - nyúltam a mellettem heverő csomagért, és a kezébe nyomtam. - Boldog szülinapot - mosolyogtam rá, és egy puszit nyomtam az arcára. Így, hogy fent ültem az ablakban, nem is volt olyan nehéz elérnem. Talán mindig fel kéne másznom valami magasra, ha a közelében vagyok.
- Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy melyik részét szereted a sportnak, de azt tudom, hogy nem az egyszerű kviddicset, szóval remélem ezzel nem lövök nagyon mellé - magyarázkodtam. Kicsit olyan voltam ettől, mint régen. Nem olyan határozott, kissé esendő. Tényleg kezdtek lebomlani a belső falaim, még ha csak láthatatlanul is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Elmosolyodtam a megjegyzésen, de nem vettem komolyan. Ahogy sose szoktam az ilyesmit. Abszurd ötletnek tűnt, minden nap puszit kapjon, nincs mindig szülinapja.
- Azért azt nem mondom, hogy eleget tanulsz - emelte meg mutatóujját, hogy leszögezze a tényt. Ha fele annyi időt szánna tanulásra, mint amennyit az égben tölt, biztos, hogy nem csak az alap varázslatok mennének neki. - De nem az. Esküszöm - vigyorogtam. Néztem, ahogy a szerencsétlen csomagolópapír szétszakad Zalán keze nyomán, és izgatottan vizsgáltam a fiú minden arcrezdülését. Régen volt, hogy utoljára ajándékot adtam, talán már a szabályait se ismerem rendesen.
- Tetszik? - kérdeztem rá, és beharaptam alsó ajkam, hogy visszafojtsam az örömöt, amit a siker okozott. Egyértelmű volt, hogy a Seprűtechnikai gyakorlatok haladóknak még nem volt a könyvespolcán.
- A Valentin-napot nem szeretem. De a születésnapod az más téma - vontam meg a vállamat egyszerűen. Igen, ezt a tényt magamban is le kellett meccselnem, de végre jó barát akartam lenni. Zalán mindig csak adott, most én akartam egy kicsit.
- Szerintem tényleg nagyon tehetséges vagy ebben Zalán, szóval remélem, hogy ez a könyv majd ösztönöz arra, hogy tovább lépj, és már ne csak magadba röp... - magyarázatom azonnal elhalt, ahogy megéreztem ujjait a bőrömön. Nem húzódtam el, szimplán csak belefagytam az érintésbe. Olyan lágy volt, egyáltalán nem követelőző. Nem olyan, mint Zackké volt. Egyáltalán miért vele hasonlítom össze? Ennek semmi értelme, Autumn Rue.
- Szívesen - bólintottam két apró, zavart pislogás után. Ujjam hegyével hátra tűrtem egy hajtincset, hogy leplezzem mennyire nem tudom mit kezdjek a szituációval.
- Az igazat megvallva tényleg aludnod kéne - néztem aggódva Zalán arcára. - Nem segített a tea? - tereltem a témát. Nem tudtam választ adni. Legyek cinkostárs a szülinapján, vagy végezzem el a dolgaimat, ahogy szoktam. - Beszéltél Oláh proffal?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Mosolyogva bólintottam a szavakra, majd megráztam a fejem. - Nem fontos, én nem szoktam ünnepelni - legyintettem. Minél később tudja meg, nekem annál jobb. Zalánból kinéztem, hogy akaratom ellenére is meglep valamivel, mint ahogy karácsonykor is tette. Habár annak nagyon örültem, főleg egy olyan zűrös este után, azért nem szerettem volna, ha ebből rendszert csinálunk.
- Valahogy sejtettem. Ha megígéred, hogy nem töröd össze magad, akkor el is megyek - húztam féloldalas mosolyra a számat. Legutóbb amikor kimentem a kviddicspályára, az nem sült ki a legjobban. De csak azért, mert hagytam magam rávenni a repülésre. Ilyen nem lesz több. És amíg tőlem távol maradnak a seprűk, addig talán másnak se lesz baja. - De komolyan, gondold át. Sok benned a lehetőség. És szereted is csinálni - fordultam kissé oldalasan felé, egyik lábamat felhúzva elfektetve a könyveken, másikat azon keresztezve.
Minél jobban megnéztem az arcát, annál jobban viszolyogtam a képtől. Nagy karikák, fehér bőr, gyötrődő ráncok. - Honnan tudod, hogy nem látomások, ha meg sem kérdezed? - korholtam azonnal. Hirtelen már nem is számított olyan nagyon, hogy milyen nap van. Azt akartam, hogy jól legyen. - Zalán, mióta tartanak ezek a rémálmok? - kérdeztem. Hangom szinte majdnem suttogássá szelídült, hiszen láttam rajta mennyire feszeng a téma súlya alatt. Lehet nem lenne legjobb, ha kikiáltanám égre földre, milyen rosszul van. - Lehet, hogy Keserű már nem tud segíteni. Talán menj el a gyengélkedőre - javasoltam közelebb hajolva. - Ha már amúgy is lógni akarsz, elkísérlek. Prefektusi kötelességem - vontam meg a vállamat játékosan, mintegy elütve a téma élét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Persze, hogy azt mondtam tartsa meg. Szememmel üzentem, hogy be ne merje fejezni a mondatot, és nem is tette. Hogy azért, mert közbevágtam, vagy mert megértette az üzenetem, az nem derült ki. Mindenesetre elmondtam, amiért jöttem. Kicsit nyersen, kevéssé kíméletesen, de legalább nem hazudtoltam meg magamat, ahogy néhány ember szokta, mikor a megfelelési kényszer súlya alatt majd' megroppannak. Egyszer régen rám is hatással voltak ezek. Aztán minden megváltozott. Én is.
Ajkam egy pillanatra ketté vált az új információ hallatán, és azért, mert a szavak úgy jöttek ki a számon, ahogy. Habár én az utóbbi két évben nem ünnepeltem a szülinapomat, pontosan tudtam mennyit jelentett egykor. Talán el is kapta a pillantásom Zalán, talán Herb gyorsabb volt. De ez az egyetlen elharapott mondat képes volt egy pillanatra minden ellenszenvet félresöpörni bennem, és hagyni, hogy a másik teljesen kizárjon a kis beszélgetésükből. Idegesen beharaptam az alsó ajkamat, de csak hamar el is engedtem. Levegőért kaptam, hogy újra felhívjam magamra a figyelmet, de fülemet megütötte az elfúló szó barátok.
Most mi volt a gond? Barátok vagyunk. Talán ahogy mondta, azzal a fura hangsúllyal. Vagy az a belső üresség, ami a szót követte. Nem, a hangsúlyt. Biztosan azzal volt a baj, mert mással nem lehetett.
- Tulajdonképpen mit akarsz elérni ezzel a táblával Herbert? Csinálj magadból hülyét, de miért szekálsz vele másokat, akik úgy sem akarnak részt venni? - kérdeztem, ahogy kezdett megtörni a kis faluk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Egészen felvidultam, hogy egy kicsit tudtam hatni Zalánra. Nem szoktam neki elárulni, de néha látom, amint hajnalban, vagy éppen takarodó után még kint van a pályán, és gyakorol. Fogalmam sincs mit élvez a repülésben ilyen nagyon, de az biztos, hogy nem miattam fogja abbahagyni az egyetlen dolgot, ami egy kicsit kikapcsolja.
- Jó, de a jóslatok azért vannak, hogy az ember megállíthassa őket. Figyelni kell a belső hangra, és akkor meg tudod oldani, én tudom. Csak... ne ignoráld, mert attól rosszabb - javasoltam. Szerettem ezeket bújni, mert sokszor tudni akartam mi fog következni a jövőben. Egy idő óta már nem vagyok olyan kíváncsi, de a hobbimként még maradt a téma. Épp ezért tudtam mivel jár, ha valaki figyelmen kívül hagyja a jóslatokat. Főleg a rosszakat. A történelem a bizonyíték mennyire oktalan tud lenni az emberiség.
A válasz hallatán elhúztam a szám sarkát. Hosszú idő. Egy átlagos rémálom semmiképpen nem tart ennyi ideig. Pláne nem kezdődik akkor, amikor az ember még csak tíz éves, ahhoz ez túl komoly. Vagy legalábbis annak hangzik, merthogy továbbra se tudtam pontosan mi veri fel minden éjszaka a levita tornyát.
- Jó, akkor nem megyünk - visszakoztam én is rögtön, és egyik kezemet a fiú felé nyújtottam. Eredetileg megnyugtatón megsimítottam volna, de túl távol volt, így csak ez az alternatíva maradt. Ha akarta, megfoghatta. Ha nem, csak szimplán leeresztettem az ölembe. - Csak egy ötlet volt. Viszont akkor el kell menned órára - vontam meg a vállam játékosan. - Milyen órád lesz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Összeráncoltam a szemöldökömet a kérdés hallatán. Hogy jött ez most ide? Aztán leesett. Ahogy az is kezdett kirajzolódni Zalán miért nem szereti a jóslástant. Ha olyat mondanak neki, hogy a jövője előre meg van írva, ő meg akár fejre is állhat, akkor se tudja módosítani, a kis levitás szíve azonnal szorongani kezd. Az enyém is azt tenné.
- Hát, nekem csak egy éve tartja Oláh professzor. Sullivan nem mondott sose ilyeneket, mert mindenki a saját életének az ura. Persze erre vannak behatással más emberek, és pontosan ezért működik a pillangó hatás is. Ha valaki egy ponton tesz valamit, akár csak elhagy egy cetlit az utcán, az a jövőben akár olyan következményekkel is járhat, mint a mágusvilág leleplezése, mert a sok kis lépés egymásra fog hatni - mutogattam egy képzeletbeli idősávon magam előtt előre hátra, hogy könnyebben érthető legyen. Aztán összeráncoltam a szemöldökömet, és ledobva a karjaim egy félmosollyal Zalánra néztem. - De ez téged egyáltalán nem érdekel. Meg nem is tartozik a témához - jelentettem ki.
Habár én nyújtottam ki a kezemet előre, mégis furcsa volt, mikor végül belecsúsztatta sajátját. Melegség áradt szét a bensőmben, és jóleső megkönnyebbülés. Fene tudja honnan jöttek ezek az érzések.
Szomorúan hallgattam a mondandóját. Vannak rosszabb dolgok, minthogy nem tud aludni az ember. Egy eltűnt anya, egy széthullott család és egy süllyedő vállalkozás. Elmélázva néztem összefont kezeink, míg meg nem hallottam a szót. Rámeredtem, rosszat sejtve.
- A seprűdet? Azt ne mond, hogy ez az egész a repülésről szól - ingattam meg a fejem. - Nem tarthatod titokban az évek óta tartó rémálmaidat csak azért, mert félsz, hogy egy pár hétre eltiltanak a seprűdtől - néztem rá értetlenül. Nem lehet ennyi az indok. Mit nem veszek észre?
- Ágoston prof hiányolni fog, ha nem mész be - intettem óva azonnal. Arról nem is beszélve, hogy valószínűleg engem is előszednek, mint prefektusok mintagyöngyét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Mind a ketten elvesztünk a gondolatok hullámában. Éreztem, ahogy egyre távolabb sodródunk, mind a ketten a saját örvényünkbe, de csak akkor fogtam fel, mikor Zalán elengedte a kezem. Hirtelen olyan magányos lett, így összefontam az ölemben a másikkal.
A szavak öntudatlanul kezdték elhagyni ajkainkat, mert hiába zártuk le az előző témát, már ott volt agyunk minden kis zugában. Zizegett, mintha csak akarná hívni az amúgy is feszült figyelmünk. Szerettem volna mindent tudni a levitás álmairól, segíteni neki, de közben tudtam, hogy nem  kérdezgethetem. Az nem lenne fair, hiszen én mit osztottam meg vele? A jóslástan tankönyveim?
Hirtelen ötlettől vezérelve újra a csomagért nyúltam magam mellett, és mintha csak újra fel akarnám köszönteni Zalán felé nyújtottam.
- Valami még van ott a könyvön kívül - jegyeztem meg. - Egy kis apróság - vallottam meg, és lábamat kinyújtva lecsusszantam a párkányról. Lassan ideje volt elindulni. Csak... mégse akartam így otthagyni.
- Este én ügyelek, szóval amúgy se lenne lehetőségem már hazamenni. Gyere le kilenckor a konyhába - mosolyogtam fel halványan a fiúra, amint számára is kiderült a másik ajándékom. - Kivéve persze ha nagy szülinapi ünneplést terveztél. Vagy valentin-napi meglepetést az egyik évfolyamtársaddal - vontam fel játékosan a szemöldököm. Hiába hitte mindenki, hogy csak magamra figyelek, láttam én Zalán kikkel lóg. És arra a barna kiscsajra is, aki epekedőn néz felé, amikor megpillantja a fiút.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Láttam, hogy örül neki, még ha kis semmiségnek is tűnt eleinte. A boltos is furcsán méregetett, amikor vettem. Gondolom egy sátánistától nem azt szokták meg, hogy forrócsoki port vásárolgat hétköznap. De amíg Zalán boldog volt tőle, engem se zavart. Amióta kiállt mellettem a bál estéjén valahogy én is könnyebben engedem a pillantásokat.
Rejtett mosollyal az ajkamban néztem fel Zalánra, miközben hátranyúltam a saját könyvemért. - Hát tudod többször is láttam egy barna hajú lányt, amint les. Téged... hogy is mondjam... csodálattal - magyaráztam lassan, mintha csak ki akarnám nyújtani a levitás összes szenvedésének pillanatát. - engem pedig mérhetetlen dühvel és féltékenységgel - jegyeztem meg jelentőségteljesen. Nem azt mondom, hogy megijesztett a lányka, de néha egészen zavarba jöttem a tekintetétől.
- Lehet örülne neki, ha elhívnád valahova. Voltam már az ő helyében, tudom mennyit tud jelenteni, ha nem néznek át az emberen - vontam meg a vállamat, de tekintetem inkább a könyv címének betűit mustrálták. Igen, több srácért is odavoltam már. Zacket olyan két évig figyeltem távolról, míg oda nem jött egyszer. Persze csak titkon, véletlenül se olyan látványosan, mint ahogy a másik teszi. De az egy egészen más történet volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Nevetek a csitítgatásán, szórakoztat a zavara, és hogy minden erejével azon van, hogy tagadja az állításaimat. Hirtelen olyan vagyok, mint régen. Életvidám, boldog. Szinte szégyellem, de ez a pillanat jobban esett, mint bármelyik családdal töltött pillanat az elmúlt két évben.
És témánál voltunk. Nem szándékoztam mélyen belemenni a történtekbe, és véletlenül se akartam Zacket Zalánhoz hasonlítani. Szimplán csak a gyermeteg crush volt hasonló. - Aki? - vontam fel a szemöldökömet, de az ajkamon játszó mosoly biztosította a fiút, hogy nincs ebben semmi sértő. Megingattam a fejem, hogy jelezzem, igazából nem várok választ, csak továbbra is ugratom, ahogy eddig is.
- Régi história, és nem alakult jól a vége. Megtanultam, hogy a látszat és a valóság mennyire különbözik - vontam meg a vállamat, mintha egyáltalán nem zavarna a téma, pedig nagyon is feszélyezett. A testem egy hajszálnyit megfeszült, és komoly erőfeszítésbe telt, hogy a hangom olyan maradjon, mint eddig.
- Akkor este a konyhában? - váltottam inkább témát, és magam elé tartva a könyvet összefűztem a karjaim, mondhatni menetre készen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Egy kisebb mosoly jelent meg a szám szegletében, ahogy az eridonost hallgattam. Szenvedélyes volt, és itt nem csak a témával kapcsolatban értem ezt, hanem a saját gondolataival is. Kicsit hasonlított rám, csak ahhoz, hogy én ilyen bátran ki merjek állni valakivel szemben egy-két tragédia kellett, éppen ezért idősebb is voltam. Talán az ő életében is volt már valami nagy változás, ami miatt kénytelen volt a figyelmét a nagyobb egészre fordítani.
- Tetszik ahogy gondolkodsz - osztottam meg érzéseimet vele egy elismerő bólintás mellett. Lassan feltápászkodtam, hogy ne törökülésből nézzek fel rá. Féloldalas táskámat rádobtam a vállamra, és továbbra is ujjammal jelölve az oldalt magam mellé engedtem a kezem.
- Jó regény. Mondjuk csak egyszer olvastam. Tetszett, hogy a rózsa segítségével jelenítette meg a szerelmet. Igazán unortodox módon utalt a szerző erre a metaforára - gondolkodtam el. Akkoriban, mikor olvastam még hittem abban a buta érzésben. Azt hittem Zack lesz az én hercegem. Mekkora átverés.
- Persze, de csak külföldi szerzőket ismerek. Még nem volt időm behozni magam a magyar kultúrából - indultam meg lassan a polcsorok között. Nem mondtam teljesen igazat. Szimplán csak mostanra győztem le az eddigi makacsságom és ellenszenvem az országgal szemben, és kezdtem elfogadni, hogy nem megyünk már sehova.
- Ha társadalomkritikában utazol, Orwellt olvastál már? Mindenki az 1984-et isteníti, de az Állatfarm is van olyan jó szerintem - folytattam a beszélgetést, közben szememmel hol az eridonost, hol az útmutatókat pásztázva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Nem tudom megint miért én érdemeltem ki a bébicsőszködést. Talán mert sose büntetek meg senkit. De ennek oka van. Ha büntetsz, plusz munkát csinálsz magadnak, órákat vesztesz el az életedből, amiket felhasználhatnál másra. Mint mondjuk egy könyv elolvasására. Nagy sóhajjal léptem hát be a konyhába, ahol a manók azonnal nagy szemeket meresztve pásztáztak. Unottan néztem rajtuk végig, Zalán jutott eszembe. Nélküle már nem is volt olyan jó ez a hely. Érthető ez a konyhára, de egész Magyarországra is.
- Mikes Marcellt keresem, itt van már? - kérdeztem a hadsereget, mire rázni kezdték hevesen a fejüket. - Remek. Jól kezdünk - csaptam csípőmre a kezem, és újabb megszólalás nélkül levetettem magam az egyik székre, és olvasni kezdtem.
Az ajtó nyitódására egyáltalán nem néztem fel. - Késtél - közöltem egyszerűen. - Láss munkához - adtam ki az ukászt. Tényleg nem értettem miért mindig nekem kell őrködni. Még csak nem is vagyok jó benne. A könyv jobban lefoglal mint az áldozat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Idegesen toporogtam a terem előtt. A folyosón egy lélek se volt még, csak az én nehéz sóhajaim vertek visszhangot. Csalódott voltam, mérges, feldúlt, sértődött, majd megint elölről az egész. Természetesen megígértem magamnak, hogy nem futok utána, és megvárom, hogy észhez térjen, de ez nem következett be. Nekem pedig túl fontos hírem volt ahhoz, hogy még tovább játsszuk a bújócskát.
Amint megszólalt a csengő, feltéptem az ajtót. A professzor még nagyon mondott valamit, de nem is nagyon érdekelt, hogy bármit megzavartam. Hivatalosan vége az órának. Nekem pedig el kellett csípnem Zalánt.
A kis harmadikosok összesúgtak mögöttem és mellettem, hallottam levitás ismerősöm nevét is elrebegni már azelőtt, hogy mások számára egyértelművé tettem volna, hová készülök. Egy határozott mozdulattal lecsaptam elé az Edictumot, és rámutattam egy a hírek közül egyre.
- Olvass! - kértem szépen, és addig nem szólaltam meg újra, amíg eleget nem tett ennek. - Nem tudom, hogy amiatt az este miatt utáltál-e meg, de azt akartam, hogy tudd nem volt hiábavaló amit csináltunk. Francba, azt se tudom miért érdekel, hogy... mindegy. Ennyit akartam. Szép életet! - köszöntem el tőle, és már fordultam is meg. Minden szar volt nélküle, mégse voltam képes elmondani. Beismerni is alig tudtam.
- Várj csak, Autumn. Nem ronthatsz be így egy tanórára. Magyarázd meg! - kérte a tanár, elállva a kifelé vezető utat. Karba fontam a kezem.
- Fontos információt kellett megosztanom. Az órának meg vége volt. Szólt a csöngő. Jogilag nem tarthatta tovább bent a diákokat - vágtam vissza reflexből. Talán rajta vezettem le a Zalán miatti feszültségemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bolondság lenne azt állítani, hogy ez a szituáció bárkinek is jó. Én nem akartam bébicsőszködni. Mikes nem akart dolgozni - természetesen. A manók meg utálták, ha más hozzányúl a cuccaikhoz. Akárki találta ki ezt a büntetőt, mindenkivel ki akart cseszni. És sikerrel is járt.
- Nem vagyok az anyád, ne szólíts maminak - szóltam monoton hangon, ahogy még mindig a könyv sorait bújtam. Lapoztam, de elvesztettem a mondat első felét az újabb megszólalása hallatán.
- És végképp nem vagyok cica. Szólíts Ruenak. És annak - jelentettem ki jelentőségteljesen, de még mindig nem néztem fel. Olvasni már nem tudtam, de nem volt kedvem hozzá. A színlelés meg jobban ment, és egy hajszálnyi esélyt láttam rá, hogy talán ha nem veszek róla tudomást, nem beszél hozzám. Naiv gondolat volt.
Egy nehéz sóhaj kíséretében becsuktam a könyvet. - Nézd, ez a szituáció egyikünknek se kedvez, de nem véshetem be a könyvecskébe, amíg nem csináltad meg, szóval ne húzzuk sokáig egymás idejét, és állj neki. Capisce? - tettem fel a költői kérdést, majd elnéztem a távolba.
- Héj manók. Kérlek adjatok a bájos fiatalembernek valami munkát. Lehetőleg valami nehezet, hogy ne tudja közben jártatni a száját. - Talán a mondat végére egy gonoszkás félmosoly megcsillant a szám sarkában. Talán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ez az iskola már megmutatta számomra a legrosszabb arcát, és talán a legjobbat is, amit nyújthatott. Ez valahol a kettő között volt. Nem azért jöttem, hogy bárki újabb pletykákat kezdjen el rebesgetni rólam, bár őszintén beállhattak volna a sorba. Kezdve Grace-szel és Korival, akik a pletykák szerint a szektám tagjai, és legügyesebb kis segédeim. Majdnem látszik is.
- Nem kértem a beszűkült szex körül forgó kamasz véleményeteket. Vannak ennél fontosabb dolgok is az életben - mordultam rá a kis bagázsra, és arcomon látszott a fáradt elítélés. Hiába pezsgett az ő hangjuk élénk vörösen az izgatottságtól, az enyém a régen szokásos ciánsárgában tetszelgett. Még egyszer Zalánra vetettem a pillantásom, talán egy pillanatig hezitáltam, de aztán elindultam kifelé. Hagyom, hogy szórakozzon, hogy elfelejtsen. Hogy azt tegyen amit akar, és mindenki más is ebben a teremben. Befejeztem. Volna. Aztán Ardai tanárnő elém állt.
- Autumn, tudom, hogy megvannak a saját gondjaid, de ez nem jogosít fel arra, hogy ilyen hangot üss meg velem és a társaiddal szemben. Délután kérlek látogass meg a tanáriban - jelentette ki a nő, ám meglepő módon ez semmilyen reakciót nem váltott ki belőlem. Se kívül, se belül. Hajlandó voltam felelősséget vállalni a tetteimért, így csak biccentettem, és újra megindultam az ajtó felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bármit mondtak, már egyáltalán nem reagáltam. Nem akartam. Fülemben dobogott a vérem, ahogy a feszültségem a tetőfokára hágott. Utáltam ezt tenni Zalánnal, mégis fairnek tartottam a lépésemet. És még csak nem is azért, hogy azt érezze, amit én az elmúlt fél évben.
Ahogy befordultam a kanyarban, meghallottam a hangját, de eszem ágában se volt megállni. Ha ő ennyi ideig játszhatta az eltűnő fiút, én is tehettem ezt. Csak az egyenletből azt az egy dolgot felejtettem el, hogy nem Zalán órája az egyetlen, aminek most van vége.
- Menjetek már az útból - mordultam rá egy csapat viháncoló tinilányra a folyosó közepén, de mielőtt kikerülhettem volna őket, megéreztem a levitás ujjait a kezemen. Ahogy lendületből megfordultam, úgy szakítottam ki a végtagomat is a markából.
- Megtaláltalak. Elárulnád, hogy az elmúlt fél év mire volt jó? - kérdeztem vissza csípőből, és összefontam a mellkasom előtt a karomat. - Hetekig próbáltalak megtalálni, de te egyszerűen felszívódtál. Mondd csak, jobb lett volna, ha betörök a levita körletbe és ott töröm rád az ajtót, hogy végre tudjunk beszélni? - tettem fel a költői kérdést, csak hogy érezze a szürreális helyzetet, ami kettőnk között kialakult. Pár hónappal ezelőtt még ő volt a családom után a legfontosabb ember az életemben. Most azt se tudtam, hogy akarok-e vele beszélni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Hátrahőkölt a válasz hallatán. Igen, számított rá, hogy valami hasonló reakciót fog kapni, de a két fülével hallva jobban fájt, mint gondolta. Szóval Zalán nem akarta őt látni.
- Nem tudom mit gondoltál, mi lesz abból, hogy kerülsz, ha nem az... - szóltam vissza sértetten. Éreztem, ahogy a mellkasom egyre nehezebb lesz, és csak szavak kérdése, hogy megtörjek. Dühös voltam. Frusztrált és sértett. De közben menthetetlenül szomorú is.
Feje idegesen nézett a körülöttük állókra, akik úgy néztek, mintha a legjobb showműsor a kettejük veszekedése lenne. Néhány harmadikos ott volt, akik valószínűleg a teremből követték Zalánt.
Egy sóhajtás mellett, de szó nélkül mentem be a terembe, amerre Zalán intett. Egy pillanatra lehunytam a szemem, hogy erőt merítsek a következő percekhez. Már csak az kellett, hogy a dühöm miatt elsírjam magam. Nem, azt nem engedhettem meg.
- Azt hittem nem akarsz velem beszélni - vágtam oda sértetten, és inkább a táblán lévő szavakat fixíroztam a szememmel. Bűbájtan, elsős évfolyam. Akkor még annyira szerettem az életem.