Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Sok szempontból érzékenynek tartotta magát és még ha akarta sem tudta volna egy részét letagadni. Érzékeny, ha téma lesz a látomása. Hogy nem képes kézbentartani a saját titkait, hogy az idő múlásával egyre közelibbnek érzi a halál hátára szegeződő pálcáját. Érzékeny, amiért Szofit már nem láthatja annak a lepcsesszájú, idegesítő kislánynak, akit évekkel azelőtt még minden erejével került, ahol tudott. Helyette már érettebben fog fel dolgokat, mint Zalán. Érzékeny lesz, amikor azt hiszi, rosszat tesz a hozzá közel állókkal és érzékeny lesz már attól, ha csak utalnak rá, hogy...
 - Nem akarom elbénázni! - fakadt ki a kelleténél talán kicsit hangosabban is, hiszen még mindig sarokbaszorítva tartotta Lafayette-et és hallhatta volna ezt anélkül is, hogy a dobhártyáját tennék próbára. Egészen addig a pillanatig. Mint aki nem ismer magára, az idegenségtől irtózva engedte el a srácot, és lépett hátrébb kettőt.
 - Ha folyton azt kell éreznem még a barátaim mellett is, hogy... - fogott bele a magyarázkodásba, de félbehagyta, mert a szégyen most zúdult hidegzuhanyként a nyakára. Mióta is lett ilyen könnyen indulatos? Egy éve? Másfél? Értenie kéne a viccet és csak lesöpörnie a válláról, miért nem megy ez ilyen könnyen? - Ha vele is elrontom, akkor fixen velem van a baj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Szerette volna kijavítani Lafayette-et, miszerint nem értette őt tisztán. Nem azzal volt a gond, hogy más mit gondolhat róla. Mindinkább azzal, hogy nála még lehet ilyesmivel szórakozni. Kornél és Kornélia készek voltak vakon fejest ugrani valami komolyabba a bálon. Ő mikor juthat el végre arra a pontra, hogy teljes magabiztossággal kimondhassa: Igen, a barátnőm. És akkor mi a franc van? Hányszor kell még hülyét csinálnia magából ahhoz, hogy tanuljon is belőle?
Száját elhúzva pislantott a nagyterem bejárata felé. Szó nélkül indult meg barátja után, de a lépcsőházaknál letolt egy hátraarcot, mert a szétbarmolt dolgozata még mindig ott várt a Levita asztalánál arra, hogy kezdjenek vele valamit. És csakhogy egyel kevesebb rózsaszín borzadály tarkítsa a terítéket, azt a hülye tortát is magával vitte. Az talán nem kenődik rá az esszére. Maximum Saint-Venant képére, ha még egy kretén mondat hagyja el a száját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Előrébb mozdult a sor, így Zalánt rövidesen kétszer olyan erősen csapta arcon a parfümillat. Hangosan eltüsszentette magát és vállait összehúzva próbált úgy tenni, mintha az imént nem miatta vert volna visszhangot a csarnok.
 - Ó, igen? - kérdezett vissza gunyorosan, amikor újra levegőhöz jutott, addig sem kellett figyelnie a rá szegeződő szempárokra. - Ami azt illeti, pont el tudnálak képzelni itt. Jól szoktad rejtegetni az életkedvedet - motyogta maga elé meredve. Merlin tudja, hogy nem volt képes észrevenni a pulttól távolódó varázslót, aki egy sötét lepellel letakart kalitkát cipelt nagy serényen a liftekhez, másik kezében egy friss papírossal. Pedig megérte a látvány, mert a textil alól sűrű füstfelhő gomolygott elő, eltorzult ábrázatot varázsolva a mellette elhaladó hivatalnokok arcára.
 Hangosan lélegzett fel és támaszkodott egyik tenyerével a recepció pultjára, mikor hosszú percek után az illatozó boszorkány is eltűnt előle, majdnem annyira, mintha már túl lettek volna a procedúra nehezén. A velük szemben ülő varázsló unott tekintettel figyelte Zalán nyűglődését.
 - Jó napot - kapott észbe gyorsan a levitás, majd a kezdeti sietséget szép lassan felváltotta a bizonytalanság - Amiatt... szóval az a helyzet, hogy elméletileg nekem jelentkeznem kéne, hogy... jövendőm... látnoki képességet szeretnék regisztráltatni - bökte ki nagy nehezen, de ez csak azt eredményezte, hogy a recepciós a szemét kezdte forgatni.
 - Ha tudná, hogy csak a mai napon hányan jöttek már ezzel a mesével. Nem áll módunkban bejegyeztetni olyat, akinek elméletben van valamilyen képessége, uram.
 - De... - akadékoskodott Zalán, pedig nehezen tudott napirendre térni afelett, hogy vannak, akik önként hangoztatják magukról hogy látnak dolgokat. Leterítette a pultra a papírköteget, de csak egyet halászott ki közülük, amit egyből a férfi orra alá dugott. - Kiértesítettek. - Ahogy elvették tőle az iratot, a fiú Theodore-ra nézett kérdőn, és lassan reménykedő pillantással jegyezte meg a hivatalnoknak. - Úgy érti, hogy mégsem kötelező, ha nem ak...
 - Alagsor, misztériumügyi főosztály - vágtak bele határozottan a szavába és visszatolták neki az értesítést egy kisebb papírfecnivel együtt, amin nyomtatott számsor virított. Olyan hirtelen jött komolysággal tették, hogy Zalánnak beletelt pár pillanatba, mire felfogta, hogy a liftek felé mutogatnak neki, jelezve, hogy itt végeztek. Halkan köszönte meg a segítséget és vágott utat maguknak.
 - Miért pont az alagsor? - kérdezte Zalán bizonytalanul. Még a hívógombot is elfelejtette megnyomni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Mondjuk kevésbé lenne frusztráló, ha esetleg láthatnám valahogy a napfényt, miközben... - elhallgatott, mert nyílt a lift ajtaja és egy maréknyi varázsló és boszorkány szállt ki belőle, majdnem fellökve őt. Nyilván, mert úgy állt ott középen, mint egy szerencsétlen, akire sóbálvány átkot szórtak. Az új csoport már végigzongorázta úticélját a gombokon, Zalán pedig utoljára tette ezt meg, csalfa reményként, hogy még tudja hova odázni a dolgokat.
 - Ha szeretnél még több olyan dologgal találkozni, ami a fejedben van, akkor mehetsz nyugodtan turistáskodni, amíg engem nyúznak odalent az aláírnivalókkal - ezt már suttogva jegyezte meg neki, s magához ölelte a diagnózisát, hogy helyet adjon másoknak is. Nem vallotta magát klausztrofóbiásnak, de az a pár perc, amit a liftben töltött, csak fokozta benne a feszültséget.
 Látva, hogy megérkeztek, vonakodva szállt ki, pedig első látásra nem tűnt annyira érdekesnek a hely, mint ahogy Theo azt felvezette neki. Egy újabb csarnokba értek, de az eddig látott osztályokkal ellentétben, ahol korábban mások kiszálltak, ez majdhogynem teljesen üres volt. Egy széles íróasztal terpeszkedett csupán a közepén, ami mögött egy meglepően fiatal kinézetű boszorkány ült. Az arcán tükröződő meglepettségből következtetett arra Zalán, hogy már a recepciónál az emberek többsége fennakadt a rostán, és nincs lehetőségük lejönni ide. Neki épp szándéka nem volt rá, és ez róla is leolvasható volt. A nő nyitotta előbb szólásra a száját.
 - Azt hiszem, rossz helyet keresnek - mosolygott erőltetetten és aggódó, halk nyögést hallatott, mikor a lift ajtaja már bezárult. - A varázsjátékok és mágikus sportok főosztálya a hetedik emeleten van.
 Zalán lefagyott, mert sokféle fogadtatást képzelt már el fejben, de erre nem volt forgatókönyve.
 - De mi nem...
 - Ó, de igen! - vágta rá a hölgy és végigpörgetett maga előtt egy rongyosra gyűrt noteszt. - A Hollósi esetek előreláthatóan oda futnak be. - Olyan hangsúlyban beszélt, mintha inkább már magát bizonygatná, nem is a fiúkat. Fontoskodva megigazította szemüvegét és torkát köszörülve nevetgélt egy sort, mert nem találta meg, amit keresett. - Jajj, Marócsik még le sem adta ma az... előrejelzését... - motyogta magának alig hallhatóan és elkezdte módszeresen feltúrni az íróasztal tartalmát. - Egy pillanat.
 - Ha érdekes dolgok alatt arra gondoltál, hogy hibbantakkal van tele, akkor igazad volt. Csak ne felejts el fotózni majd. - suttogot megint Theodore felé hajolva, csak hogy oldja némiképp a feszültséget, ami már görcsösen szorította a gyomrát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A boszorkány szemei nagyra nyíltak, úgy látszott számtalanszor belevágna Theo szavába. Mégsem tette, mintha a fiú kisugárzása egy felettesére emlékeztette volna. Ha nem ilyen körülmények közt látta volna a jelenetet, Zalán elnevette volna magát. De egy elismerő pillantást azért nekiszegezett a fiú hátának. Tényleg elmehetne hivatalnoknak a gyerek. Mikor a sorszám került szóba, Zalán nem volt rest a nőnek odatartani azt.
 - Ó. Óh! - hebgte a boszorkány és rácsapott az asztal szélén egy papírrepülő halomra. Féredobta a saját jegyzeteit és elkezdte széjjelhajtogatni valamennyit, hogy kutakodni kezdjen köztük. Tényleg nem normális, futott át Zalán agyán a gondolat. - Úh, igen! - sikkantott fel örömében a sikerélménytől, és kikapta a levitás kezéből nem csak a sorszámot, de az összes iratot és pofátlanul elkezdte átlapozni azokat.
 - Áh, ígéretes, igen - mosolygott egyre lelkesebben. - Mármint én nem vagyok szakértő, de elhihetik, hogy nem mindennap látunk rendes diagnózisokat. Jajj, ez annyira izgalmas! Ezt ki kéne töltenie, amíg bejelentem önt az ügyintézőjénél.
 Egy vaskos mappa került az asztalra az egyik fiókból, amitől Zalán először hasonló nyögést hallatott, mint a nő egy percel azelőtt. Riadalma csak addig tartott, amíg a mappából ki nem emeltek három papírlapot és egy tollal együtt át nem nyújtották azt neki. Nem tudta honnan, de mire felnézett, addigra egy szék ütődött a térdhajlatának, arra késztetve őt, hogy leüljön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Ujjai kissé remegve szántottak végig a betűkön, ahogy próbálta felfogni őket. Lassan haladt a kitöltéssel, néha rendesen meg kellett álnnia, mire gondolhatnak benne.
 - Alulírott nyilatkozik róla, hogy... jószagú griffgané, van, aki ilyeneket is lát? - szörnyűlködött és kissé megdöntötte keze tartalmát, hogy Theodore is el tudja olvasni. - Bűncselekményre utaló jelek és szimbólumok. Még fel is sorolja. - Illegális bűbáj-, eszköz- és/vagy szerhasználat. Testisértés, abúzus. Tovább haladt a minisztériummal kapcsolatos pontokra. Hivatallal való visszaélés, korrupció. Ez egyre elkeserítőbbnek hangzott, ám elgondolkodott rajta, vajon jobban járt-e volna vele, ha hasonló dolgok kínoznák, de nem érintenék őt személyesen, semmint a saját tragédiája.
 Túlvolt azon a kérdésen is, hogy volt-e már igazoltan beteljesedett látomása. Egy nyilatkozaton arról, milyen tevékenységek tiltottak számára a regisztrációt követően.
 Az utolsó oldal már az ügyintézőjének szólt, épp csak elkezdte átfutni, mi áll benne, amikor az egyik ajtó mögül furcsa, kattogó hangok szűrődtek ki. Egy férfi lépett rajta keresztül a helyiségbe, kisugárzása szöges ellentéte volt a titárnőnek. Szinte ügyet sem vetett rá, szemét egyből a fiúkra szegezte. Zalánt kirázta a hideg, úgy nézett rájuk, mintha már ismerné őket. Mégis hideg hanggal szólalt meg.
 - Erre legyenek szívesek - intett kezével az ajtó felé, ahonnan érkezett.
 - Csak az egyikük az - vágott közbe kissé feszengve a boszorkány, de még nem felejtett el mosolyogni. A férfi most egyenként mérte végig, először Zalánt, majd Theodore-t. A rellosnak talán pár pillanattal több időt is szentelt, ami Zalánt arra késztette, hogy felálljon minél hamarabb, és inkább rá figyeljenek. Az lett az eredménye, amire számított. Odatartotta a kitöltött iratot a nőnek, aki az utolsó felét átadta kollégájának. Már nem volt mosoly az arcán.
 - Addig megnézzem, szerepel-e már valahogy a neve a nyilvántartásban? Említés vagy tulajdoni szinten?
 Nem tudta értelmezni, mire gondolhattak, bár a kérdés nem is neki szólt. A férfi bólintott, azt követően pedig elvette a fiú sorszámát és abba a tenyerébe temette, amivel aztán újfent ráfogott az ajtó kilincsére. Megint furcsa kattogás hallatszott és egy szűk folyosó tárult fel előttük. Zalán aggodalmasan pislogott vissza Theodore-ra. Remélte, nem kell kérnie hangosan, hogy várja meg őt, mert momentán egy hang nem tudott volna kijönni a torkán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A nőnek is kellett pár pillanat, hogy összeszedje magát, mikor az ajtó bezárult. Hátradobta kócos haját, mintha ez segített volna bármit abban, hogy ne lógjon a szemébe legalább egy a temérdeknyi göndör fürtből. Felnyitotta az íróasztal egy újabb fiókját, ami tömve volt cédulákkal. Elkezdte serényen böngészni azokat.
 - Megbeszélik vele a bizalmasabb dolgokat - válaszolt közben félvállról. Nem lehetett eldönteni róla, hogy direkt nem akarja-e részletezni, vagy ő maga sem tudja pontosan, mi szokott ott történni.
 Csalódott arcot vágott, mert még csak az A betűvel jelölt céduláknál járt, de keze már csuklóig elmerült az asztallap alatt. Megelégelte a nyűglődést és egy pálcaintéssel rásegített a dologra. A fiók irreálisan hosszúnak bizonyult és majdnem a falon koccant a fogantyúja, amikor megállt.
 - Há. He... Hollósi, hol van, Merlinre...

 - Berzsenyi Endre - kezét készült nyújtani a fiúnak, de még gyorsan meglengette azt, hogy valamit lerázzon a tenyeréről előtte. Zalán homlokráncolva konstatálta, hogy sorszám már nem, csupán hamu éktelenkedett a bőrén, de nem tette szóvá, jobbját nyújtotta ő is. Szokatlanul gyengén szorított vissza, de enélkül is ki lehetett találni, mi jár a fejében.
 Egy sokkal kisebb szobába vezették, vélhetően a férfi irodája volt az. Ott is hellyel kínálták, majd a hivatalnok felzárkóztatta magát pár pillanat alatt Zalán diagnózisából, majd a frissen kitöltött papírból is.
 - Lenne még pár kérdésem. Önhöz... - fel sem nézett a papírból, de már el is kezdte kitölteni a hiányzó részeket. Amit Zalán furcsának talált, mert úgy emlékezett rá, hogy oda is az ő válaszai kellenek.
 - Maga legilimentor? - kérdezte óvatosan.
 - Nem - vont vállat egyszerűen a férfi és egyelőre egy hurkos tollvonással fejezte be a mozdulatát. - De egyértelmű, melyik fázisban jár éppen.
 - Fázisban? - ismételte értetlenül. Mintha a kérdéseket itt nem megválaszolnák, hanem csak átforgatnák az ő fejébe.
 - Képes koordinálni a mozdulatait, még meg tudja különbözteti az idősíkokat, és a kora is arról árulkodik, hogy ez még új magának. Képes az összefüggő beszédre? - nézett rá a férfi, mintha csak egy hanyag gesztust tenne azzal, hogy tényleg kérdez valamit tőle.
 - Persze - motyogta megsemmisülten, de elméjét ezer gondolat rohamozta meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Unott arccal pillantott ki a felcsipeszelt nadrág mögül a neve hallatán, csak hogy reprezentálja, mennyire felemelő hallgatnia annak a kettőnek a szófosását. Megint el fog késni, hála Saint-Venant-nek, pedig mára is volt programja.
 Visszafordult volna, hogy folytassa, amit elkezdett, mikor fülét ütötte meg a pálca szó. Némán meredt először barátjára, akinek a sztorija Kakasiról nem volt újdonság már, majd Zsannára. Talán kicsit több ideig, mint kellett volna. De nem fűzött hozzá semmit, afféle néma fogadalomként tükröződött a szemében, hogy nem teszi szóvá, mit beszélt erről a lánnyal anno. Azt már nem lehetett leolvasni róla, hogy kis elégedettség fogta el a hallottaktól.
 - Attól még, hogy nem törik el, amikor földhöz vered, nem lesz jó seprű. Borzasztóan szarul gyorsul - vetette oda félvállról, mintha ez lett volna az egész érvelés lényege. Le sem tagadhatta volna, milyen témákra szűr leggyorsabban az agya.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Még jó, hogy Kornél időben szólt neki, így volt ideje pénzt félretenni a vonatra, ha a hopp-por drága is volt, és egyedül hoppanálni még nem mert nagy távolságokra. Még mindig kicsit elképedve pislogott a kúria hatalmas sziluettjére, de most már több szorongással lépett a birtokra, mint az első alkalommal. Persze Kornél azért megint beletrafált, hogyan terelje el Zalán figyelmét minderről.
 - Nem gondoltam, hogy pont az fog kérdezni tőlem ilyesmit, akinek megígértem, hogy nem csinálom többet - felelte hitetlenkedő mosoly kíséretében és egy gyors baráti ölelés után áthúzta feje felett a válltáskája pántját. - Csak mutasd az utat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Óh, ez ööhm... - a boszorkány megállt a kereséssel, és váratlanul kihúzta magát. - A nyilvántartásunk névjegyzékei - válaszolta ismételt lelkesedéssel, s mikor visszafordult a fiókhoz, nagyot kiáltott. Mohón kapott ki egy kártyalap méretű címkét onnan. Hátoldalán a minisztérium logója terebélyesedett, bár nem sok látszódhatott belőle, mert elégedetten meglóbálták azt Theodore orra előtt. A nő szája szólásra nyílt, mintha szívesen venné a másik érdeklődését, de hamar meggondolta magát és látványosan beharapta ajkait. Szégyenlősen lesütötte szemeit, hogy elolvashassa a papírkát.
 - Tavaly iktatott dokumentum - engedte le kezeit és meredt pár pillanatig maga elé, mintha egy elfelejtette volna, hogyan tovább. Vagy kérette magát, hogy tovább faggassák őt.

 - Eszerint - emelte meg Zalán papírjait Berzsenyi - a vizsgálat pillanatában még nem teljesült be a látomása. Történt azóta változás? - Ismét úgy hangzott, mintha a válasz már tudott volna. Zalán hajlott afelé, hogy kételkedjen a legilimenciát illetően.
 - Nem - felelte tömören. - Akkor már...
 - Nem volna itt, persze - mondta hidegen a férfi.
 - Talán ennyire gyakran jönnek magához haldokló emberek? - szökött ki a fiú száján, még ő is meglepődött, milyen bátran. Zavarta, hogy lenézés sugárzott a hivatalnokból. Pedig sosem tepert a szimpátiáért másnál sem, mikor a rémálmokról volt szó.
 - Talán nem egyértelmű? - ismételte el, ami Zalánban már elsőre is kényelmetlen érzéseket bolygatott meg. Egyértelmű. Mi egyértelmű ebben? Rég nem érezte ennyire butának magát. - Ereje és tehetsége teljében lévő, vakmerő gyerek, aki hirtelen eltűnik a hírnév felé vezető ösvényéről. Mi sarkallná erre ha nem a saját maga tragédiáját látná megvalósulni? De a minisztériumot nem érdeklik ha- és talánok. Túlélhető?
 Kedve támadt volna megint visszakérdezni, valami mégis arra késztette, hogy csak ússzon az árral, úgy talán gyorsabban túlesnek ezen.
 - Kedves a minisztériumtól hogy aggódik az életemért. Ha nem tűnne annak, maga szerint abbahagytam volna a repülést? Egyértelmű pedig - szúrta oda még azért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Jajj, nemnemnem - legyintett nevetgélve a nő. - Mármint igen és nem. Vagy nem és igen. A barátodnak valóban most fog elkészülni az aktája, de az nem jelnti azt, hogy a neve ne szerepelne már valahol. Mások jóslataiban.
 Zsebéből előkotort egy apró fém tárgyat. Elsőre valami apró tükörnek vagy zsebórának lehetett volna beazonosítani, bár kicsit vastagabb volt annál, hogy bármelyik lehessen. Tekergetett valamit az előlapján, majd az oldalán is, aminek nyomán egy olyan sorszám csúszott elő belőle, mint amit még Zalánék kaptak a portán. A boszorkány pálcája nyomán a fiók hangos csattanással csukódott be, hogy ne kelljen megkerülnie azt, ahogy a szoba végében lévő ajtóhoz lép. Újabb zörejek, kattanások és a túloldalt most nem egy folyosó, hanem egy hatalmas, szekrényekkel teli szoba tárulhatott fel. Persze nem sokáig, mert a nő meglepően precíz gyorsasággal tépte fel az egyik szekrényajtót és kutatott ki belőle egy mappát.
 - Látod? - lépett vissza az előcsarnokba és megint olyan intenzitással tolta Theo arcába a dokumentumot, mintha a másodperc töredéke alatt képes lenne leolvasni bármit is úgy, hogy centiméterekre van az orrától. - A hozzá kapcsolódó jóslat eredője. Mármint a gazdája, ha úgy tetszik, a látnok. És az ügyintézője...

 A hivatalnok mintha elégedettnek tűnt volna, hogy képes volt annyira kizökkenteni Zalánt, hogy értetlen dadogás és kérdések helyett összetettebb mondatok legyenek már képesek elhagyni a száját.
 - Mondhatjuk úgy is, hogy aggódik, igen. De még ön is tudja, hogy ez nem így van. Annyi már nyilvánvaló, hogy nem profetikus látomásai vannak, de ez nem zárja ki azt, hogy ne lenne hasznos a feltételezett képessége. Mindegyik félnek - tette hozzá hangsúlyosan Berzsenyi. - Nincs jogunk momentán a személyes dolgokról faggatni, amiket lát, ha az nem veszélyezteti közvetlenül a minisztérium vagy a varázsvilág működését, de van egy ajánlatom önnek.
 Zalán azt hitte már nehezen lehet ezek után meglepni, pedig megint sikerült.
 - Hasznot akarnak húzni... belőlem? - nézett dermedten a férfira. - Mármint értem, hogy...
 - Ha beleegyezését adja, hogy lemásoljuk az emlékét a látomásáról, hogy tanulmányozhassuk azt, akkor cserébe adhatunk önnek egy elemzést róla. - Berzsenyi most előrehajolt a székben. Kifejezéstelen arccal tárta a fiú elé az opciókat. - A helyről. És az időpontról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Még ültében is sikerült azt a hatást keltenie, mintha összecsuklott volna. A semmibe meredt, fejében akaratlan idézte fel a képeket, pedig minden alkalommal fennállt a veszélye, hogy magával rántja. Nem számít hányszor fogja látni. Lassan zsákutcába fut. Már lassan minden részletét ismerte a látomásának, de magától semmi okosat nem tudott kibogozni belőle.
 - Ki tudja, ha ígéretes, amit találni fogunk, és valamilyen oknál fogva túléli... Talán segíthetünk a pályaválasztási krízisében is. Egy állásajánlattal.
 A fiút megintcsak kizökkentették. Most már végtelenül zavarta, hogy olyasmiket tudnak róla, amikről alig beszél
 - Maga olyan mint én vagyok - lehelte halkan, fel sem nézve.
 - Szerencsére nem - dőlt vissza Berzsenyi a székében. - De maga lehet olyan mint én, ha okosan dönt.

 - Minden jósunknak van egy ügyintézője. Mármint azoknak, akiket a minisztérium alkalmaz. - Megállt a boszorkány a beszédben. Látszott rajta, hogy masszívan mérlegel, mi lehet közérdekű információ mindebből. - A legtöbbjük, mikor megélnek egy jóslatot, nincsenek tudatuknál, hogy rögzítsék a látomásukat. Vagy... nincsenek olyan állapotban utána sem, hogy megfelelően kezelhessék, és eljuttassák hozzánk azokat. Amellett, hogy az illető jogait és kötelességeit is figyelembe veszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Mert a jóslatok nem játékszerek - nevette el magát horkantva a nő. - És a minisztériumnak elengedhetetlen, hogy tiszta, megbízható forrásból érkező látomást kapjanak kézhez, amit ha kielemeznek, segíthesse a varázsvilágot. Mégha a többi ügyösztály szerint nem is vagyunk annyira fontosak... - Mintha tankönyvből idézett volna, vagy a klasszikus frázisokat egy minisztériumi álláshirdetésből. Büszkeség sugárzott már belőle, de egyelőre abbahagyta a magyarázást és nekilátott az újabb sorszám nyomásának a kis ketyeréjével. - Megnézzük, miféle jóslatban szerepel már Hollósi úr. Gondolom őt is érdekelné.

- Úgy beszél, mintha maga nem hinné el, hogy meg fogok halni.
- Csak úgy beszélek, ahogy egy kezdő látnokkal szokás, akinek fogalma sincs arról, hogyan bogozza ki a képeket. Okos döntés volt szakemberekhez fordulnia. Van, aki sokkal később teszi, amikor már túl késő. Érdemes ezt az ajánlatot is megfontolnia.
- Talán erre nem tudja már a válaszomat?
- Nos, azt tapasztaltam, hogy magabiztosabbnak érzi magát attól, ha azt éreztetem önnel, hogy van kontrollja a jövője felett. - Beállt a síri csend, így Berzsenyi a maga módján próbálta kiegészíteni magát, hogy a kegyetlen őszintesége kevésbé tűnjön kegyetlennek. - Ahogy az sokaknál lenni szokott. Ez csak egy első lépés lenne afelé, hogy érezze a talajt a lába alatt.
- A talaj a talpam alatt nekem nem éppen azt jelenti, amit magának - szúrta közbe csípősen a levitás.
- Akkor írja alá - tolta hirtelen Zalán elé a nemrég megírt papírokat. Immár kiegészítve Berzsenyi részével. És a végén a beleegyező nyilatkozattal. - És talán meggyőzhet róla, hogy több van magában egy nyafogó, vészmadárkodó, okostojás tinédzsernél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Nagyban függ a tartalmától, de ha valami ártalmatlan és személyes dolog, akkor természetesen - mosolyogott Theodore-ra, ahogy becsukta az irattár ajtaját, majd rászorított a sorszámra, ahogy ismételten az ajtóra markolt. Sötét helyiségre nyílt ezúttal, ezüstös derengő foltok adtak keretet a nő alakjának, mielőtt behúzta volna az ajtót maga után.

 Zalán frusztrált sóhajt hallatott.
 - Ezt előtte szeretném megbeszélni... - elakadt a szava, mielőtt kimondta volna Theo nevét.
 - Kivel? - kérdeztek rá egyből. És a fene vigye el, hogy most is pont abban az aggasztó hangsúlyban...
 - Talán elsődlegesen magammal kéne.
 - Szeretném jelezni magának, mert jobb, ha ezt minél előbb megtanulja. A tudatlanságával egy percig sem fogja tudni elodázni azt, ami bekövetkezni látszik. Az egyetlen, amit kezdeni tud vele, hogy...
 - Felkészülök rá? - szólt a fiú dacosan, idézve saját magát. Még ő említette Theodore-nak és a sors különös fintora volt, hogy most őt kell győzködni ezzel.
 - Tanítható - jött a közönyös válasz.
 - Nem holmi kutya vagyok, ami idomításra szorul.
 - Az idomítás szabályokat állít magának. A tanulás szabadságot ad a kezébe.
 Hosszú csend következett. Végtelenül hosszúnak tűnő. Csak a zaj törte meg, ahogy a toll egy zaklatott vonással hagyta maga után Zalán kézjegyét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Berzsenyi elégedett lehetett most, noha nem volt leolvasható most sem az arcáról.
 - Helyszín és időpont? - nézett fel Zalán elnehezült szívvel a nyilatkozatból.
 - Helyszín és időpont. A megfejtő irodánk, amint lehetősége lesz rá, nekiáll a visszafejtésnek.
  A férfi felállt a székéből, s Zalán is azt hitte, hasonlóképp kell tennie, de intettek neki, hogy maradjon még. Hamar felemelkedett a pálcája is. Hát persze... Az emlék.
 A fiú állkapcsa megfeszült, mert a hozzá közelítő pálca hegyétől félsz élbredt benne.
 - Fájdalmas?
 - Csak ha ellenáll, vagy nem koncentrál eléggé. Próbálja felidézni minél pontosabban az emlékei között, hogy könnyebb legyen megtalálnom, és hogy minél tisztább legyen a minta is.
 - Merlinre - suttogta hitetlenül Zalán s már kezdte megbánni, mihez adta az aláírását. Szemét lehunyta, igyekezett követni az instrukciókat, bár elég nehéz volt a hirtelen tarkójára fonódó, hideg ujjaktól.
 Azt követően Zalán figyelme tompulni kezdett, hiszen minden erejével azon volt, hogy felidézze, amit látni szokott. Amikor a leghosszabb ideig élte át. A legélesebben.
 Egy pillanatig áramütésszerű érzés nyilalt belé, s mintha felerősödött volna vele együtt minden benyomása, amit a levegőben zuhanva átélt. A pillanatképek ugrálni kezdtek a fejében, pupillája ijesztő gyorsasággal tágult ki és Zalán a váratlan élménytől felkiáltott. Igaz, alig tartott egy másodpercig, de abba belesűrítette minden félelmét és meglepetését, ami abban a székben ülve a hatalmába kerítette.
 Berzsenyi elengedte a fiú nyakát, ujjai nyomán elfehéredő nyomok bukkantak fel s váltottak hamar vörösbe a bőrén.
 - Lenyűgöző. - A hivatalnok hangjában most tényleg csendült egy leheletnyi elismerés, de Zalánnak nem volt annyi lélekjelenléte már, hogy tudomásul vegye. A térdeit bámulta hosszasan, csak az késztette sűrű pislogásra, mikor hosszas zörgés után Berzsenyi csettintett párat a levitás orra előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Remegő ujjait emelte halántékához, ahova korábban a pálca hegyét nyomták. Akkor lett figyelmes arra is, hogy Berzsenyi baljában egy apró fiola csillant fel. Nagyapjáéhoz hasonlóan kavarogtak benne saját emlékének ezüstös szálai.
 - Az elemzést követően a jóslatát elraktározzuk. Csak annak lesz hozzáférése hozzá, akiről a jóslat szól.
 Zalán nyelt egyet és bólintott. Még ha abban a pillanatban nem is fogta fel, később hálás lesz ezért az információért. Ettől függetlenül most úgy érezte, hogy minden létező szempontból a személyes terébe gázoltak. De hát ő egyezett bele, nem igaz?
 - Mikorra sikerül... kielemezni ezt a valamit? - kérdezte lassan.
 - Ez sokmindentől függ. Van, amit két hét alatt sikerül. Van, ami pár évbe is beletelik.
 - Pár évbe - ismételte Zalán elképedve. - És mi van, ha nincs vissza annyi?
 - Mi ennyit tudunk nyújtani magának jelenleg - felelte hűvösen Berzsenyi, s a fiola azzal a lendülettel eltűnt az íróasztal mögötti egyik szekrényben. - Hivatalosan is bejegyzett látónak minősül. Feltételezett látónak - javította ki magát a férfi és visszaadta Zalán papírjainak egy részét. - Azt tanácsolom, hogy tartsa be a kezelést, amit javasoltak önnek. Hosszútávon meg fogja köszönni.
 - Úgy érti, képes leszek érthetően beszélni?
 - Valamilyen mértékű szellemi leépülés a velejárója lesz.
 - Maga sem úgy néz ki, mint akinek elmentek volna már otthonról. - Itt lett volna helye a csattanónak, de még ő is tudta, hogy nincs most olyan helyzetben, hogy viccelődhessen.
 - Mint mondtam. Hosszútávon meg fogja köszönni. Élje túl addig.
 Nem sokkal később Zalán már a folyosón haladt Berzsenyi oldalán, és mérhetetlenül megkönnyebbült, mikor az előcsarnokba visszaérve Theot még ott találta. Persze megszólalni még nem mert, amíg a hivatalnok ott volt.
 - Az asszisztensem? - kérdezte a férfi, s Zalán most először érezte úgy, hogy dunsztja sincs arról, mi a válasz a saját kérdésére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az istállóba érve Zalán most már mosolyogva közelítette meg a régen látott abraxánt.
 - Szia Mountain... - motyogta neki, s bár már bátrabban mert volna hozzáérni az állathoz, hagyta inkább, hogy Kornél inkább előkészítse őt. Kevesebbet szenvedett, amikor fel kellett szállnia rá, mégis látszott rajta, hogy tapasztalatlanul üli meg. Persze ez most az önbizalmán mit sem csorbított.
 - Csináljuk - vágott bele Kornél utolsó szavaiba, és úgy dőlt előre, mintha a Kométát késztetné gyorsulásra. Mountain széttáruló szárnyai láttán úgy vette a levegőt, mintha életében először tölthetné meg a tüdejét éltető oxigénnel. Sajátjainak érezte az ébenfekete tollakat, amik maguk alá parancsolták a szelet.
 Tudta jól, hogy észben kéne tartania, barátja valószínűleg azért volt ennyire engedékeny a repüléssel, hogy ezzel is elnyomhassa kicsit Zalán kíváncsiságát a hülye titkolózását illetően. De nem érdekelte. Akkor és ott, a levegőben mindez nem érdekelte.
 Húzott egyet a kantárszáron, mint aki meg akar bizonyosodni róla, hogy most nem álmodik, s mountain engedelmesen vett egy éles kanyart, ezzel a kifutó felett maradva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A férfi sanda pillantást vetett az íróasztal fiókjára, majd visszafordult az ajtó felé. Zalán egészen addig üresen pislogott ki a fejéből, amíg meg nem hallotta a nevét. Azon a ponton értetlenül emelte égkék tekintetét a rellonosra.
 Rákérdezni nem volt esélye, mert az ajtó mágikus szerkezetének fogaskereki ismét felzörrentek, s újra felbukkant a keresett boszorkány.
 - Én... én megesküdtem volna, hogy... de ott szerepel benne a... - hebegte kissé zilált fejjel. Úgy nézett ki, amikor homokszem került a gépezetbe, még annyira sem volt összeszedett, mint aminek azelőtt akarta láttatni magát. Aztán meglátta a felettesét és Zalán aktáját magához szorítva hangosan levegőt vett a magyarázathoz.
 - Szerepel a neve a nyilvántartásban, de a hozzá kapcsolódó jóslat - itt szégyenlős oldalpillantást vetett Theodore-ra. Mintha rosszul érintette volna, hogy nem tudja munkájával lenyűgözni a fiút. - Nincs a helyén. Nem volt kérvényezve a megfejtése, szóval nincs Józseféknél sem.
 Berzsenyi arca megkeményedett. Magyarázhatott arról Zalánnak, mennyire szánalmas, hogy kézben akarja tartani az saját életét, de úgy tűnt, mégsem különböztek annyira, mint azt a férfi állította. Neki sem voltak ínyére a váratlan dolgok. Mégis a látszattal ellentétesen csengtek szavai.
 - Nos, mindez annyira nem lényeges, ha magának nincs igénye megtekinteni.
 - Hogy ne lenne igényem? - szakadt fel Zalánból a hitetlenkedés. - Meg vagyok már említve egy jóslatban? - Az asszisztens tétován bólintott egyet. - Kiében?
 - A jövendőmondóink személyazonossága sajnos nem nyilvános adat - vékonyodott el a nő hangja. Szorongott Zalán számonkérő hangjától, de Berzsenyi jelenléte nagyobb visszatartó erővel bírt. Mintha akkor döbbent volna rá, hogy ő már egyszer felnyitotta Theodore szeme láttára azt a mappát a benne szereplő névvel, behúzta a nyakát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Lassítani! - üvöltötte nevetve, mert röhejesnek találta már a feltételezést is, hogy ezek után vissza akarjon venni a tempóból. Nem volt olyan sebes mint a seprű, de őszintén nem izgatta. Csak ne álljanak meg. Az már annál inkább lekötötte, hogy a nap fénye olyan vonzó erővel bírt most neki, mint gyanútlan molylepkének a pálca fénye.
 - Feljebb, Mountain - kiabálta önkívületében az állatnak. Nem számított rá, hogy érteni fogja, de próbált úgy dőlni a nyeregben, hogy egyértelmű legyen, mit szeretne. Feljebb. És még annál is feljebb.
 Teste már olyan régóta könyörgött az adrenalinért, amit most ez felszabadított belőle. Szemébe könnyek szöktek a menetszéltől és egy percig úgy tűnhetett Kornélnak, ha a fiú kitör a felhők fölé, eszében sem lesz leszállni onnan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Égkék szeme eszelősen villant, barátja figyelmeztetése csak arra volt jó, hogy a határt akarja feszegetni. Így a végén a hátas állt meg magától, Zalán lélegzete meg elakadt. Úgy fordította arcát a nap irányába ismételten, mintha egy kedves szerelmétől akarnák távoltartani. Persze, a sebesség éltette, de a magasság átformálta a repülés egész élményét valami csodálatos ideává, amit csak az ostoba volt képes megtagadni. Azt kívánta, bárcsak tényleg hozzá tartoznának az éjsötét szárnyak.
 Talán a légnyomásváltozás miatt lettek ilyen furcsán elvont gondolatai. Percekig repültek így a magasban, mígnem a fiú érezte, hogy fájni kezd a feje. Nem akarta megvárni, hogy kiderüljön, miért is pontosan: mert elszokott a magasságtól, vagy mert az ingergazdag környezet ki akarta provokálni nála a látomást.
 Hagyta inkább, hogy Mountain ereszkedni kezdjen. Persze ez nem jelentette azt, hogy ne használta volna ki még a levegőben töltött idejét maximálisan, de a vakmerő száguldás részéről már letett.
 Ki tudja meddig volt odafent, de nem is számított. Akármennyi is volt, kevésnek bizonyult.
 - Hazajöhet velem? - Mint egy nyafogós gyerek, úgy nézett le Kornélra földetéréskor. Megpaskolta az abraxán oldalát, hogy ezúton is kifejezze neki a háláját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Zalán karótnyelt feje anélkül is elárulta a véleményét a helyzetéről, hogy akár egy szó is elhagyta volna a száját. Mehetett ő aztán ugatni a házvezetőjének, mintha süket fülekre talált volna. Persze, prefektus. Önként és dalolva. Röhejes gondolat. Ez az egész röhejes.
 Noha Kori abszurd lelkesedéssel fogadta a hírt, Theodore meg lehetőséget látott benne, a levitás nem tudott eltekinteni attól, hogy Szofi most lépett abba a korszakába, ahol már egyel magasabb szinten űzi a tréfáit. Úgy érezte, kompletten hülyére vette őt a kuzinja, mikor a nevében küldött baglyot Illés tanárnőnek.
 Hasonlóan vélekedett arról is, aki mellett már percek óta némán rótta a folyosókat. Meg sem próbálta leplezni, mennyire kényelmetlenül érezte magát a rellonos mellett, de biztos volt abban, hogy ez még mindig jobb, mint megszólalnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

 Fontolóra vette hogy csak úgy otthagyja. De sajnos az az érzése volt, hogy kétszer annyira bánná meg, mintha most megtesznek egymás mellett egy kört a kastélyban. Noha nem azért, mert hiányolnák egymás társaságát, hanem mert szemmel láthatóan Altea élvezi őt kínlódni látni. És ha Zalán szabályszegésre próbálná adni megint a fejét, nem maradna bosszú nélkül.
 Halkan, bosszankodva fújta ki a levegőt. Csak tudná, Theo mit eszik annyira ezen a lányon. Ezen a ponton még értelmes kérdések is felmerülhettek volna benne, például, hogy mennyit tudhat a látomásokról, ha annyira jóban van Ebonyval, vagy hogy honnan a fenéből tudta, miféle hozzávalókat használ Zalán a bájitalaihoz? Igen, lehetett volna ilyesmit is kérdezni. Ha több esze lett volna annál, minthogy elvonja a figyelmét a ritmikus csörgés a lány derekán.
 A következő lépcsőfordulónál hirtelen lefékezett, mint akinek valami szöget ütött volna a fejében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Berzsenyi ajka széle megrándult, de azzal próbálta leplezni, hogy halvány mosolyra húzta azt inkább.
 - Maguknak. Nem lényeg. Az ügyosztályról lehetetlen ellopni bármit is. - Ez utóbbi akármennyire is tűnhetett első hallásra nevetségesnek, olyan bizonyossággal hangzott el, hogy Zalán elhitte. - Valószínűleg adminisztratív hiba lesz. - Itt az asszisztensre nézett, aki késve, de hevesen bólogatni kezdett.
 - Minden bizonnyal.
 - Akkor... - tanakodott Zalán hangosan. - Valahogyan csak utána lehet nézni. Nem igaz?
 - Ha a bejelentett jóslat nem jutott el a minisztériumig, nem sokmindent tudunk tenni - rázta fejét a boszorkány. - Nincsenek rá meg az erőforrásaink, hogy ilyesmiben nyomozást... - elharapta a mondat felét, mintha a felettese pillantása felérne egy némító rontással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Zalánnak be kellett harapnia ajkait, hogy ő most elfojthassa a saját vigyorát, amit Theodore szavai akartak kiváltani belőle. Nem sokáig tarthatott azonban az öröme.
 - Sajnos jóslat híján nincs értelme semmilyen kérvénynek, főleg akkor nem, ha maguk egy minisztériumi közvetítőt terveznének utána zaklatni a diszkréten végzett munkája okán. - Berzsenyi kivette Zalán kezéből a papírjait és átnyújtotta a boszorkánynak azokat, de szemét nem volt hajlandó még aközben sem levenni Theodore-ról. - Legyen kedves lepecsételni Hollósi úr regisztrációját. Bizonyára sok dolga akad még.
 A nő kapkodva állt neki keresgélni az íróasztalán az említett pecsétet. Egy kínos percig tartó papírzörej után adta vissza feszülten, már-már félve a levitásnak az iratokat.
 A fiú megsemmisülten szorított rá a kötegre. Berzsenyi törte meg a csendet végül.
 - A másik dolgot illetően pedig levélben értesítjük. Csak legyen türelemmel. - Zalán lábai ezen végszó hallatán zaklatottan indultak meg a lift felé. Már lassan azon az állásponton volt, hogy mindegy, kap-e levelet vagy sem, csak ne kelljen újra találkoznia ezzel a férfival.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Berzsenyi némán figyelte, ahogy a lift mutatja, épp melyik emeletnél járnak Hollósiék, s csak akkor szólalt meg, mikor már jópárat maguk mögött hagytak.
 - Nézzen utána a kölyöknek, mit tudhatunk róla.
 - De hát... már megírta a...
 - A másiknak.

 Kihasználta, hogy pillanatnyilag nem volt más rajtuk kívül a liftben - nem mintha érdekelte volna különösebben ezek után -, és fejét nem túl erősen, ám jól hallható koppanással verte az ajtóba, miután az rájuk zárult.
 Nem fogta fel, hogy beszélnek hozzá, még képtelen volt a helyén kezelni azt a rengeteg új információt, amivel nyakon borították. Csak akkor fogott rá Theo egyik vállára, mikor érzékelte, hogy nagyon célirányosan lódul meg valamerre. Nem tudta szavakba önteni, de kékjeivel mintha könyörgött volna érte, hogy lassítsanak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Már kezdhette megszokni, hogy Theodore lassan olyan szívügyének tekinti Zalán gondját, mint a sajátjait. Ismerte a kimért Ebonyt, és azt is, amelyik gátlástalanul az arcába mondja az embernek a véleményét. De kiabálni? Új szintre emelkedett a kapcsolatuk.
 Nem akarta leengedni a pálcáját, hogy odavilágítson, mert akkor a bűbájával kreált esernyő is eltűnne a feje felől, így inkább közelebb lépett és szabad kezének ujjaival segített rá, hogy a vésetet kitapintva igazat adjon a rellonosnak.
 Nem tudta körülírni az érzést, ami a hatalmába kerítette. Csalódottság? Beletörődés? Számított egyáltalán ennyi idő után valami hasznosra? Nem akarta elfogadni, hogy megint vakvágányra futott, de akkor miért viseli ezt ilyen nyugodtan?
 - Tudom, hogy már kérdeztem... de biztos, hogy ez volt az a név? Mi van, ha rosszul láttad? - fordult Theo felé. Ujját saját arca elé emelte, hogy jelezze a másiknak, hogy van valami az övén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Ajkát összeszorította a bizonyosság hallatán. Talán ezért fájhatott annyira Theo-nak ez, mert ő és nem Zalán találta a nyomot. Gondolataiba merült volna újfent, de kiszúrta szeme sarkából, mit csinál a másik. Idegesen kapott a rellonos csuklója után, hogy abbahagyja a föld túrásátt pálcájával.
 - Azért ne akard kikaparni a helyéről, könyörgöm! - szólt rá rémülten, noha így, hogy kimondta, nem tudta tagadni maga előtt, hogyha tudná, hogy számára fontos dolgot találnának odalent, ő volna az első, aki elkezdene ásni.
 Meglepetten pislogott, mert a szorítása alatt Theo keze azonnal elernyedt. Aztán közölte, miféle felfedezés okán.
 - Szuper, tudunk majd kacsázni velük a tócsákban. Menjünk inkább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Egy cigányasszony képe előtt állt meg. Emlékezett rá jól, hisz valahánsyszor elhaladt mellette napközben, az rikácsolva hangoztatta tehetségét a diákoknak, s úgy dülledt szeme a kristálygömbjére, mintha az volna az egyetlen dolog a világon, amire érdemes rávetnie a tekintetét. Most a portréalak az asztalára borulva aludta az igazak álmát, de a kristálygömbben még mindig olyan intenzíven kavargott a ködszerű gomolyag, hogy a fiúban gondolatok sokaságát indította útjára.
 Ujjai ráfonódtak a kavicsra talárja zsebében. Nemrégiben még a nagyapja emlékével csinálta ugyanezt; mintha a mozdulat segítene neki nemvárt megoldásokat a felszíre hozni. Altea hangja azonban kizökkeltette őt.
 - Csinálhatok én akármit, akkor s... - kénytelen volt elhallgatni, mert a cigányasszony felhorkant álmában. Felzárkózott inkább a lányhoz, suttogásából is érzékelhető volt az ellenszenv. - Nem tudsz nyugton meglenni senki mellett anélkül, hogy ne tennél megjegyzéseket rá?
 Persze volt egy érzése, hogy csak ő ilyen kiváltságos. Bár ha szerencsétlen Bonnie is szokott részesülni a házisárkány beszólogatásaiban, aki aztán a légynek sem tudna ártani...
 - Inkább azt mondd meg, mennyi esélyem van rá, hogy egy elviselhetőbb rellonost kapjak magam mellé leközelebb. - Nem volt hajlandó kimondani, de egyértelműen Ebonyra célzott. Rajta kívül csak Kori társaságának örült volna úgy igazán, de ő nem sokban tudott volna most segíteni neki. Hacsak nem tud valamelyik fura rituáléjával szóba elegyedni a holtakkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Felettébb mulatságos gondolat volt elképzelni, hogy a Babona legnagyobb gondja nem a furkász-szaporulat lenne. De Zalánnak még csak baglya sem volt soha. Nem biztos, hogy egy bődületes méretű abraxánnal kéne kezdenie.
 - Mountain-el azt hiszem, már jobban összeszoktunk - legalábbis szerette volna ezt hinni. Ha nem akarja nyomban levetni magáról, az jó jel kéne legyen.
 Még egy utolsót simított végig az állat szárnyain, melyeket akkor húzott vissza. Úgy, hogy meg ne sértse azokat, a levitás megpróbált lekászálódni a nyeregből. A testében még mindig túltengett az adrenalin, nehéz döntés volt talpával újra a földet taposni és nem a kengyelt feszíteni. Már most visszakívánkozott az égbe.
 Nem tudta szavakba önteni, mennyit jelentett neki, hogy ennyi idő után ismét repülhetett, de Kornél észrevehette rajta, hogy elérzékenyült. Hogy ezt leplezze, ismét Mountain tollaival kezdett babrálni.
 - Inkább azt mondd el végre, miért akartad, hogy átjöjjek - motyogta halkan kis idő elteltével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Már kezdte úgy érezni magát, mintha Bonnie mellé tervszerűen vetődött volna oda aznap este. Meglepően sokat mosolygott, s noha kezdetben az udvariasság tette csupán, el kellett ismernie, hogy terápiával ért fel neki az, hogy normálisan kezelik őt. Azt is kezdte elhinni, hogy a többieknek is jól mennek a dolgok, neki pedig nincs oka aggódni sem Kori miatt, sem pedig...
 Megkocogtatta Bonnie vállát, mikor megpillantotta feléjük közeledni Szofiékat. Megakadt a nyelve, pedig már tervezett egy cinkos megjegyzést tenni a lánynak a gerlepárról. Nem tudta, milyen scenáriónak örült volna jobban, de hétszentség hogy egyikben sem szerepelt ilyesféle arckifejezés, mint amit Szofi produkált.
 Zalán vonásai megkeményedtek. Rákérdezett volna legszívesebben, de tudta jól, hogy fordított helyzetben a háta közepére nem kívánná, ha valaki faggatni kezdené.
 - Azt hiszem, mi most indulunk. Sajnálom - fordult aztán vissza Bonnie-hoz. A hangja mégha ridegen is csengett, pillantása inkább sajnálkozó volt. Nem így akart elköszönni tőle. De csak hogy egyértelmű legyen, jól érezte magát mellette, Zalán lehajolt, és egy szelíd puszit lehelt a navinés arcára búcsúképp.
 Szofi vállára tette aztán a kezét, hogy irányba állítsa őt anélkül, hogy egy szót is kéne szólniuk egymáshoz. Akkor vette észre, mi van rajta. Talán kicsit jobban szorított az ujjain, de nem kuzinjának szólt ez. Kornél kabátját gyűrte meg és kanyarította le Szofi hátáról. Eddig csak a kisebbik Hollósira koncentrált, és lehet jobban jártak volna, mint most, amikor Zalán majdnem legyilkolta Kornélt a szemével. Nem akart jelenetet rendezni egyik lány előtt sem, de azért a mozdulat, amivel barátja mellkasának nyomta a saját zakóját, felért egy kisebb gyomros erejével. Mentségére szóljon, hogy ez számított nála a visszafogott verziónak.