Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bátorságot adott neki a bizalom, amit Ramóna belé fektetett minden apró gesztusával. Nem lett volna rá túl sok oka, vagyis talán... az Augustine-nal történt incidens óta esetleg változhatott valami.
 Nem tudta eléggé visszafojtani a nevetést, melyet a lány szótlansága szült. Tudta, hogy ez most másfajta csend. Jót jelentett. Annyira lekötötte az, hogy a lányt ellenőrizze, majdnem el is felejtette, miért jöttek. Egy darabig hagyta, hogy elámuldozzon a kilátásban, s csak akkor kezdett újra neki, amikor már a torony közelében jártak. Lassan kezdett köröket leírni körülötte.
 - Ezt használtam fordulópontnak vissza a pályáig, és úgy látszott - itt elengedte egyik kezével a nyelet, hogy a legközelebbi hegytető felé mutasson -, hogy arra tart. Nem sokat láttam belőle, de tényleg nagyon jellegzetes... volt.
 Halkan lehelte a mondat végét, mert a torony cserepein észrevett valamit. Homlokráncolva repült közelebb, majd előrenyúlt, hogy aztán égő kíváncsisággal nyújtsa hátra Raminak szerzeményét: egy bámulatosan fényes tollat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Újabb nehéz ébredés, talán csak az lenne már említésre méltó, ha ki tudta volna aludni magát. A lépcsőkön először megbicsaklott a lába, de magabiztosan szajkózta Konrélnak, hogy csak mellé lépett. Fogait összeszorítva próbált engedelmességet könyörögni a lábaiba, melyek az álom utáni fantomfájdalmat szenvedték el a reggeli órákban, de így is jócskán lemaradt a többiektől.
 A páncélok őrségváltása nem volt ismeretlen jelenség neki, de csak nagyon ritkán volt alkalma látni. Most is egyelőre a festett vonal szúrt neki csak szemet, de talán már elindult a reggeli váltás a nagyterem elől. Legalább jó indok lesz reggelinél, miért jelent meg olyan későn.
 Kezével a folyosó falának támaszkodott, úgy akadt meg tekintete egy srácon, aki épp az egyik tiszta pálcél tükörképében veszett el.
 - A kopottak érdekesebbek szoktak lenni - bukott ki belőle a megjegyzés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Nekem ugyan mitől esne bajom? - rázta a fejét makacsul. - Engem sem kell félteni. A jóslásnak és a bűbájoknak nincs köze a jövőmhöz. Egyre jobban érzem, hogy ezt akarom csinálni. Erre kell most koncentrálnom.
 Ügyefogyottan kezdett ritmusokat kopogni az asztalon ujjaival. Egy Undergound Augurey szám volt, a pörgősebbik fajtából. Egyszer szeretné Rue-val meghallgattatni pár dalukat. Talán kölcsönkéri megint Margarétától azt a hedsze... izét. Vagy az otthoni lemezjátszójukon. Már ha egyszer valaha lesz mersze elhívni őt hozzájuk.
 - Volt már olyan érzésed, hogy hivatott vagy valamire? Hogy... nem is tudom, hogy köt a végzeted hozzá?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Mit... - kezte volna, de a gondolatai gyorsabban dolgoztak, mint a nyelve - Autumn, mit kéne megakadályozni?
 Homlokráncolva vizslatta a lány vonásait, írisze kereste a fókuszpontokat, ami válaszról árulkodna, míg a saját arckifejezése leplezetlenül vetette gyanakvás árnyékát a másikra.
 - Mennem kell - szakadt fel belőle aztán hirtelen. Kicsit szétszórtnak látszott, nem tudta hová tenni az előbbi mondatokat, olyannyira, hogy a keze, amivel megpróbálta felsegíteni magát a padról, remegve csúszott meg kissé. - Sárkánytan vizsgám lesz és Brightmore már évek óta keresi az indokot, hogy kilógathasson az ablakon, szóval... nem kéne késni. Majd beszélünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Szóval elhiszed nekem? Biztosan az a madár? - hangja úgy csengett, mintha azért benne is élt volna némi kétely a dolgot illetően. Kissé elfordította törzsét, hogy szeme sarkából rálessen Ramira.
 - A hegyeken túl. Hát az... messze van. - szisszent egyet csalódottan, pedig egészen fellelkesült a felfedezéstől. Még ha el is merészkedhetnének odáig, biztosan nem most, suliidőben. Pláne nem ebédszünetben.
 Megbizonyosodott arról, hogy a navinés kapaszkodik-e rendesen, s csak akkor indult el újra. Ezúttal tényleg lassú tempóban, hátha több nyomot sikerül észrevenniük. Tekintete egyik toronyról a másikra vándorolt, az ereszeket és más potenciális kincslelőhelyeket kémlelte. De ha mással nem is, ezzel a tollal gazdagabbak lettek a kis körtúrának köszönhetően. Na meg a ténnyel, hogy tényleg valami különleges lény tette tiszteletét a birtokon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Amióta engedelmes vele a pálcája, az egyszerű hétköznapi dolgok sokkal kényelmesebbé váltak. Persze otthon nem tudta használni a pálcáját, de a tény, hogy a mágiája nem kopott el a szünet alatt, rengeteg önbizalmat adott neki. Nem volt különösebb oka levitációval lengetni maga előtt a hátizsákját, de kiélvezte, hogy itt a kastélyban már megteheti. Bár amikor beért az előcsarnokba, nyomban észrevett pár tanárt, így jobbnak látta abbahagyni a bohóckodást, a cuccát magához szorítva indult volna lepakolni a körletében, mielőtt lehívnák őket az évnyitó ünnepélyre.
 Örült minden rég látott arcnak, aki szembejött vele, most már nem egyet öleléssel köszöntött, köztük Korit is. Pont mikor elfordult tőle, ütközött neki a diáktömegben Jacobnak. Pusmogott az orra alatt egy bocsánatfélét, de a tavalyi húzása óta kényelmetlenül érezte magát a srác közelében. Igyekezett inkább utat törni magának a diákok között, hogy még véletlenül se kelljen beszélgetésbe elegyednie vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

 - Szerintem meg fogalmad sincs, te és én mennyire hasonlítunk - halvány mosolyra rándultak arcizmai. Elmagyarázta volna neki a saját küzdelmeit, amit át kellett élnie ahhoz, hogy a platán és a benne lapuló főnixtoll engedelmeskedjen neki, de inkább az kötötte le a figyelmét neki is, mennyire súlyos még sz orrvérzés.
 - Nem, ezt nem említetted - jegyezte meg, s mikor vonásai közönnyé fakultak volna, épp akkor lett szemtanúja egy látványos esésnek. Megtorpant a folyosón, akaratlanul is égnek emelte tekintetét, s csak utána közelítette meg Rómeót. Ismételten lerakta az olvasmányrengeteget, hogy leguggolhasson és kényelmesen a fiú arcára szegezhesse a pálcát.
 - Valetudo - mormogta, hangjából fáradság érződött, de egyben türelem is. Csendben várta, hogyan sikerül a varázslata.
 - Nem vagy könnyű eset, mondták már? - szakadt fel a leplezetlen véleménye. - Embereld meg kicsit magad, Merlinre. VAV-ig akarod tűrni, hogy ezt csinálják veled? - halk volt, inkább atyáskodó, mintsem korholó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Még a versenypályán is megirigyelték volna tőle azokat a manővereket, amikkel diáktársait kerülgette, hogy kiverekedje magát közülük, s már épp fellélegzett volna, amikor váratlan torlasz állt fel előtte, ismételten Jacob személyében.
 - Te meg direkt nem hagysz megmozdulni? - csípett vissza, bár belül nem volt büszke rá. Nem volt miért gorombának lennie, viszont a kialvatlanság már a hangulatára is hatással volt. Sokkal könnyebben vált ingerlékennyé, még otthon is megszólták érte. Egyszer Fanni addig nyaggatta őt, míg Zalán kiabálva nem küldte vissza a szobájába. Persze utána hosszú percekig kellett vigasztalnia őt, mert nem volt hajlandó abbahagyni a sírást.
 - Nézd, nem kerüllek. Látod? Hagyom, hogy itt állj előttem - tárta szét karjait. - Pedig már mennék fel lepakolni. Javaslom neked ugyanezt.
 Szemöldökét emelte meg kérdőn, azt várva, mikor lépnek el előle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Kissé feszengve érezte magát, pedig nem is őt bámulták. Épp ellenkezőleg. Köszörült egyet a torkán ügyefogyottan, úgy próbált meg válaszolni.
 - Nem, szerintem... nincs is macskája - hallatszott vontatottan tőle. - Teljesítik a kívánságodat, ha be tudod dobni a sisakrostélyon azt egy papírra írva. Legalábbis azt hallottam. - Hozzátette volna azt is, hogy kételyekkel él az ilyesfajta pletyka iránt, de amióta Lili bemutatta neki a csodatévő kutat a kövezett udvaron, óvatosabban bánt az előítéleteivel.
 - Kérhetsz tőlük mondjuk egy tükröt, vagy nem is tudom - kedves próbált lenni, de csak utólag gondolt bele, milyen otrombán is hangozhatott ez így kimondva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Fakó mosolyt fakasztott a fiú megjegyzése, de a zsibbadó lábai hamar feledtették vele a jókedv merő gondolatát is.
 - Ki tudja, mi van bennük. - Azt nem akarta hozzáfűzni, hogy igenis volt fogalma róla, hiszen tavaly Ramival darabjaira hullajtottak egyet Augustine lába előtt. Talán nem jutott el hozzá a szóbeszéd, és ez jó is így. Kínos emlék volt, ahogy rohantak Meurice elől fejvesztve a folyosókon.
 Lenézett a fiú jobbkára, de várt egy kicsit, mielőtt elengedte volna a falat, amibe támaszkodott. - Nem, nem voltam még ott, én a... - Elharapta a mondatot, mert félt, hogy a lehetséges válasz talán Ungvári háza lesz. Vagy valamelyik verseny, amelyikre elszökött. - Talán valamelyik kviddicsmeccsen. A nyári szezonban sokszor elkísérem apámat. Zalán vagyok.
 Nem akarta megvárni, hogy más eshetőség is felmerülhessen a srácban, így gyorsan folytatta, miközben a táskájába túrt egy pár papírfecniért - Egy kívánság asszem nekem is jól jönne egy-két dologhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Érezte, hogy izzadni kezd a keze a kérdésektől. Régen büszkén merte volna mondani, ki az édesapja, de azóta, amióta Szatmári a fejéhez vágta azt a rakás dolgot, kezdett kételkedni abban, hogy a családnevét hangoztatni előnyére válna.
 - Sportkommentátor - mondta végül halkan, arcáról szégyen sütött, úgy vette el a neki nyújtott papírt. Ügyetlenül tépte azt félbe, s adta vissza az egyik felét. Egy ceruza már akadt a kezébe, így arra nem volt szüksége.
 Egy darabig tanácstalanul gyűrögette, nem tudta eldönteni, mit is írjon, annyi minden jutott az eszébe. Szerette volna, ha az összes Edictum példány magától repülne a kukába. Esetleg hogy javuljon a látása és kidobhassa végre az éjjeliszerényében dugdosott szemüveget. Hogy Winter szája csukva maradjon, vagy legalább ne őt találja meg mindig a bunkó megjegyzéseivel. Talán, hogy... esetleg Autumn tekinthetne rá máshogy is, nem csak gyerekként. Száját húzta el a gondolattól, és elszégyellte magát, hogy ilyen önző dolog vert szöget a fejében.
 Kissé elfordult Alberttől, úgy firkantotta rá macskakaparásával az egyetlen ésszerű ötletét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Szemeit meresztette Albert lelkesedésétől, először azt sem tudta, mit mondhatna.
 - Igen - tört utat magának az őszinteség végül. - Azt hittem, a korombelieket jobban foglalkoztatják a sportolói dolgai, mint amit azután kezdett el csinálni. De az MSM-es cikkei meg a közvetítések is jók, de én talán... kicsit elfogult vagyok - halk nevetés szakadt fel a torkán, nem számított erre. Hitetlenül rázott egyet a fején, hogy a következő kérdésre koncentráljon.
 - Igen, bele kell dobni a páncélba. És itt fognak elvonulni, látod? - mutatott a festett vonalra. Közben fülelt, hátha már elindultak feléjük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Meglepődött, hogy működött a bűbáj, bár a kifejezést az arcán igyekezett leplezni.
 - Sokat szenvedtem vele, hogy  így menjen már. Rengeteget gyakoroltam, de igazából... nem is tudom, végül mivel sikerült betörni pontosan a pálcámat - vallotta be vontatottan, ahogy Rómeó orrát vizslatta, majd megint kezet nyújtott neki, hogy felsegítse.
 - De ide nem vesznek fel kvibliket. Kell, hogy legyen benned mágia. Talán neked is kéne egy jó magántanár, nekem sokat segített.
 Az emlék mosolyra fakasztotta, ahogy visszagondolt Amélia jótanácsaira és a közös párbajokra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Na ezt biztos nem visszük magunkkal - dörmögte orra alatt, ahogy közelebb értek az állat maradványaihoz. - De ez talán azt jelenti, hogy a tónál fog ebédet magának. Vagy a vízesésnél! - elmélkedett hangosan. Bíztató jelnek tűnt a felfedezés. Lassan ereszkedni kezdett, de nem akarta annyiban hagyni a témát ezzel.
 - Esetleg megpróbálhatjuk egyszer kilesni, amikor vadászik. Úgy értem, ha van kedved hozzá.
 Nem a rét felé irányította a seprűt, hanem egyenesen a bejárathoz, hisz a szünetnek mindjárt vége volt. Viszont a szél kezdett feltámadni, érződött a járművön is egy-egy lökés. Zalán megpróbált ügyesen manőverezni, hogy Ramit ne az utolsó pillanatban kapja el a rémület.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Türelmetlenül sóhajtott egyet, zavarta, hogy nem mondhatja el Jacobnak, miért is viselkedik úgy, ahogy. Ezt a fiú szavai is csak alátámasztották.
 - Figyelj Jacob, nincs semmi gondom veled, egyszerűen csak szeretném, ha... - beléfúlt minden gondolat az elé tartott zöldségektől. Itt jött el a pont, ahol maga sem tudta, mit gondoljon. Megrökönyödve pillázott, először az uborkát vizslatta, majd a navinést. Nem merte még elvenni tőle.
 - Ez nagyon... figyelmes tőled? - fordult kérdőre a mondat vége, ahogyan ujjai a tarkójára csúsztak zavartan. Értetlenül bökött pálcás kezével Jacob táskájára - Azt végig ott cipelted?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Keze rándult idegességében, ahogy ellökte magától a nagyapjától kapott töltőtollat. Mit nem adott volna egy seprűért most. Ehelyett egy hülye házifeladat felett ül, amiből már két bekezdést megírt, de olyan bődületesen rondán, hogy ő sem tudta volna visszaolvasni.
 - Szia - köszönt vissza, Autumn hangjának sikerült kizökkentenie kicsit a gondolataiból. Nem tudta, hogyan folytassa, azt sem tudta, hogy a lány csak futólag köszönt-e rá, vagy akar is beszélgetni. Utóbbit meglepőnek találta voltna, de csupán annak fényében, mert volt egy olyan érzése, hogy mostanában mindketten a magánynak örültek jobban. Ilyenre sem volt még példa, de úgy ítélte, ez nem árt a kapcsolatuknak a... nos, a tavalyiak után. Azért kezével odébbsöpörte a kacatjait, hátha szeretne leülni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Nem sok jó - vallotta be vontatottan, de egy kesernyés mosollyal  leplezte, hogy mindez most egyáltalán nem érdekelte. Vagyis szerette volna, ha nem érdekelné. Hiszen újra beszélhetett Autumn-al. Várt egy kicsit, aztán a mosolyban mintha csillant volna egy kis elégedettség is. - De voltam versenyezni. Hagyom, hogy kitaláld, mi lett a vége. Arra meg magamtól sem fogok rájönni, miért nem kaptam egyetlen képeslapot sem egy bizonyos valakitől a híres-neves Írországból. Pedig kíváncsi vagyok.
 Rue kedvéért erőtt vett magán és teljes testével felé fordult, bár látszott a mozdulaton, hogy fáradt. Övé volt a figyelme, talán mondania sem kellett már, hogy szerette, amikor mesél kicsit magáról. És mintha szünet előtt erre hajlandóságot mutatott volna. Valami mégis fura volt neki, de egyelőre kivárt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bólintott, s derűs vonásaik ha csak egy pillanatig is, de összefonódtak. - Nem, most azt mondanám, hogy van elég dolog, ami foglalkoztatja őket. De majd kerítek rá alkalmat, megígérem.
 Amikor Írországra terelte a szót, megdöbbent a válasz hallatán. Értetlenül rázott egyet a fején, hátha több logikát nyernek vele a benne visszhangot vert szavak. Aztán hirtelen dühöt érzett, s utána újra tanácstalan lett, hisz a bátyja nem olyasvalaki, akire "nem lehet számítani" abban, hogy belerondítson az ember tervébe. - Summer csinált valamit? - kérdezte óvatosan. Csak azért hajolt közelebb, hogy lejjebb vehesse a hangját, mégis csak a könyvtárban voltak. - Vagy az apád?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Elgondolkodott egy kicsit, a kezében pihenő pálcát kezdte vizslatni. - Attól függ, milyen az összetétele, de a hozzáállásodon is sok múlik. Nekem például égette a kezemet, amikor nem volt bátorságom használni. Mondhatjuk akár azt, hogy ő tört be engem. - motyogta zavartan, de mosolyogva. A mosoly viszont önkéntelenül kitörő nevetésbe csapott át, ahogy meghallotta Rómeó ötletét.  Sokáig megszólalni sem tudott, csak a fejét rázta és kezét emelte, hogy időt kérjen.
 - Szerintem a fejed is beüthetted valahova. Nem, én nem lennék jó ilyesmire.
 Alighogy lecsillapodott, tekintete ellaposodott és csalódott közönnyel bámulta a mutatványt.
 - Szorgalmaznám, hogy minél gyorsabban indulj vissza ezért az Eridonba, de akkor megint fel kéne vakarjalak a földről, ha bénázol...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Az... - ismételte volna, de még így is abszurd volt ez a válasz a lánytól. Tátogott pár pillanatig bugyuta hal módjára, kérdőn pislogott, de a hozzátokdott magyarázat csak még jobban elbizonytalanította. Megvárta, amíg a könyvtárosuk eloldalog, addig is összekapargatta a széthullott gondolatait.
 - Autumn - ragadta vállon boldogan. - Ez egy csodálatos hír! Az anyukád életben van! - suttogott, de nem tudta leplezni a lelkesedését még úgy sem, hogy hiába kereste a másikon a boldogság nyomát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Elharapta a hangos sóhajt, amit bár a tanácstalanság próbált felszínre hozni, de Autumn félreérthette volna. Ismerte már ezt a viselkedést, talán túlságosan is. Gondosan elkezdte válogatni fejben a szavakat.
 - Hallottam pletykákat. Egy bizonyos lányról. Akinek senki nem mondhatja meg, mit tegyen. Iszonyatosan makacs és ha egyszer valamit a fejébe vesz, nincs az az ember, aki megakadályozza abban, hogy végigcsinálja. - Tudta, hogy kockázatos, de egyszerűen így érezte helyesnek: ujjaival Autumn keze felé közelített, hogy óvatosan megfoghassa.
 - Ne beszélj butaságokat, kérlek. - Vonásai fájdalmat tükröztek, fejét oldalra döntötte, a másik tekintetét kereste. - Szeretném, ha... tennél fejben egy lépést hátra, hogy más szögből is láthasd. Felnőtt ember vagy, Autumn. A saját sorsod kovácsa. Senki, de tényleg senki nem szólhat bele az életedbe. És... sajnos azt kell mondjam, hogy a testvéreid is hasonlóan keményfejűek. - Kelletlen igazság volt, de attól még... Nos, igazság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Empatikus akart lenni, de talán félreérthette. Habozott kicsit, majd visszahúzta a kezét a kísélet után.
 - Tudom, hogy nem vigasztal, de az anyák csak ilyenek. Az enyém még mindig úgy beszél hozzám, mintha tíz éves volnék. - Bíztató mosolyt eresztett meg, de látva a lány sötét pillantását, inkább komolyságot erőltetett magára.
 - Autumn, legyél őszinte. Mi lehet a legrosszabb alternatíva? Hogy sosem kerül elő és úgy élsz tovább hogy azt sem tudod, él-e még vagy sem? Vagy tudtotokra jut, hogy baja esett? Tényleg az a legrosszabb, hogy láthattad őt? Oké, nem kell ugrálnod örömödben, szerintem erről nem tudlak meggyőzni. De az, hogy előkerült, bizonyos értelemben jó hír. Szerintem - toldotta hozzá gyorsan, még mielőtt megint kifakadna mérgében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Ajkát szorította össze, hagyta Rue-t beszélni. Szemei leplezetlenül tanulmányozták az apró vonásokat, melyeket harag szülte barázdák kereteztek. Aggódott, ez pedig neki is mind az arcára volt írva. Fájdalmasan vonta össze szemöldökét, hisz Autumn épp kimondta, hogy jobban örült volna, ha az anyja szenvedett volna. Hogy kívánhat valaki ilyesmit egy szerettének?
 Úgy ítélte, hogy a lány a foghíjas történetet a saját ötleteivel egészítette ki, s a legszomorúbb ebben az volt, hogy ezek zaklatták fel jobban, semmint a tények, amiből valljuk be: kevés volt. Előítéletesen viselkedett. Pedig aztán ő tudhatná, mekkora galibát tud okozni, ha eluralkodik az emberen.
 - Elképzelni nem tudom, hogy... milyen érzés. Mármint tényleg halvány lila golymókfingnyi ötletem sincs róla. Csak... nem tudom Autumn, mit akarsz hallani tőlem. Szeretnélek megvigasztalni, vagy legalább elérni, hogy ne dühöngj, de akkor adj valami támpontot, mert én ehhez nem értek. Ne velem veszekedj, nem akarok rosszat neked.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Nem volt az - fejét óvatosan döntötte kissé Rue kezére. Megnyugtatta az érintés. - Itt vagyok, ha beszélni akarsz róla, de... ez egy jó ötlet - mutatott rá a felvetésre. Talán a testvéreinek sikerül árnyalni kicsit a képet neki.
 - Segítesz nekem. Mindig, amikor itt vagy - motyogta alig hallhatóan. Fájdalmasan hunyta le a szemét, ahogy az ujjak végigszántottak az arcán, mert ez a beismerés fájt. Hiszen többet jelentett ez neki, hiába próbálta tagadni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Lassan nyitotta ki a szemét, mintha egy fantáziából ébredt volna. Emlékeztetnie kellett magát, hogy ez a mozdulat nem volt több annál, mint amivel szembesítették korábban. Örülnie kellett volna, hisz ez így is több, mint amit érdemel, mégis megérte leküzdeni a késztetést, hogy magához vonja Rue-t és ölelésbe feledkezzen.
 Kimerülten sóhajtott, ahogy visszafordult a füzete fölé, de megérezte magán a lány pillantását. Nem tudta csillapítani tőle a szívverését.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Megérezte az őt szorongató ujjakat, de hála Merlinnek, nem kezdett el kapálózni. Ennek köszönhetően tudta az utolsó métereken egyenesbe hozni a Kométát. Sikeresen landoltak, amit Zalán egy bíztató mosollyal toldott meg, ahogy hátranézett. - Ügyes voltál.
 Kicsúsztatta lábuk közül a seprűt, s ellenőrizte, hogy nem hagyott-e el semmit.
 - Köszönöm - mondta egyszerűen, örült, hogy mindenféle galiba nélkül tudtak tenni egy kört. Ilyen is ritkán fordult elő Rami társaságában. Kezét nyújtotta a lány felé, hogy visszakérje a könyvét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

 Tudott varázsolni, ez igaz. Örült is neki, de mennyire. De nem érezte alkalmasnak az időt, hogy tovább magyarázkodjon erről. Talán egy másik alkalommal, amikor nem kell attól félniük, hogy nyakon csípi őket egy prefektus.
 - Onnan azért nem kéne. Csak a szobádig. - fakó mosolyt láttatott, hiszen akármilyen furcsa is volt a srác, sok hasonlóságot érzékelt kettejük között. Persze ez csak akkor lenne derítő tény, ha Rómeó is tudna fejlődni. De milyen áron érheti ezt el? Ő neki is ilyen komorrá és érzéketlenné kell válnia? Az empátia és a bizalom rovására kéne hogy menjen ez az egész? Hamar elkopott a mosoly a saját gondolataitól, majd vállat vont és intett egyet, jelezve hogy jobb, ha tovább indulnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Karvalyszemekkel mustrálta a vallomásokat, s bár Zalán nem volt biztos benne, de mintha valami halvány mosolyfélét látott volna az asszony vékony szájára húzódni, de olyan gyorsan tűnt tova, összezavarodott tőle.
  - Felügyelőként az összes gyerekem járművét ellenőriztem a futamuk előtt, remek állapotban volt. És az is biztos, hogy utólag konfúziós bűbájt szórtak az eszközre. De ha nincsenek megbízható szemtanúk, úgy vélem, elégségesnek kell találnunk Szatmári úr iménti vallomását.
 Az említett felé lépett és indítványozta, hogy menjenek a zsűrihez. Lujzát, Artúrt és a köréjük gyűlt gyerekeket maga után terelte egy intéssel, de még mielőtt eltűnt volna a sokaságban, gyors fordulatot tett. Ha Zalán reflexei nem lettek volna még mindig élesek a feszültségtől, talán el sem kapja a felé röppenő platánpálcát. Összeakadt a tekintete Gabriella asszonnyal, majd megint Kornélra bámult, mintha megerősítést várt volna, hogy az elmúlt percek valóban velük történtek-e meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Fülön csapta Kornél hangja, amitől kicsit oldódni kezdett a gombóc a torkában. Még érezte magán az ifjabbik Szatmári tekintetét, de nem mert arra fordulni, maga sem tudta, mi lenne a reakciója rá.
 - Ha ez számít... letagadhatom, ha kérdezik. - motyogta alig hallhatóan, ahogy bambán bámult a csetlő-botló Artúr után.

 Elmélyülten forgatta ujjai közt azt a bizonyos aranyérmet, s markába zárta, amikor elhaladt mellettük a helyét kutatva egy kisebb lánycsoport. Idő kellett neki még, hogy ezt a pörgést feldolgozhassa. Kaotikusnak tűnt, de ez a része éppenséggel tetszett neki. Emlékezett Szatmáriékra, ahogy a maradék becsületüket óvva sietve távoztak a helyszínről, miután a zsűrihez tessékelték őket. Lujzára, ahogy odapattogott gratulálni nekik, s míg ő Kornélt nyaggatta még az utolsó belészoruló gondolataival, addig Artúr is köszönetet mondott neki. A felügyelő tanáruk - vagy gyámjuk? Nagymamájuk? Zalán nem igazán tudta még kibogozni a titulusát - már csak tisztes távolból biccentett egyet neki gratulációképp, bár ettől nem tűnt kevésbé félelmetesnek a kisugárzása a történtek után.
 - Nagyon fura érzés - szökött ki valamiféle zavarodott nevetéssel a megjegyzés. - Ha minden rendben megy, akkor... nem én nyertem volna. Nem érzem olyan valódinak, tudod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Nem akarta ezt az egészet. Az a kis megnyugvás, amit a tudat adhatott volna, hogy ismeri az okát, nem létezett. Soha nem létezett. Nem tudta, mivel érdemelte ezt ki és hogy miért történik.
 Egy üvegcsét szorongatott remegő kezében, de csak úgy, mint Benett bájitala esetében, ennek birtokában sem érezte már biztonságban magát. Ez megy, amióta hazajött a szünetről. Minden éjjel ujjai közt forgatta a fiolát és mérlegelte, melyik döntése fáj kevésbé. A nyugtalan álom vagy a rémkép, ami nappal kergetheti.
 Szakadozottan vett levegőt, ahogy elrugaszkodott az erkély korlátjától, majd az ajtóhoz ment és benézett a folyosóra. Semmit sem látott vagy hallot. Türelmetlenül hátrált vissza a külső falhoz, hátha a századik próbálkozásával sikeresen tud nyugalmat erőltetni magára. A csillagos égnek emelte a tekintetét, nyelt egyet. Igyekezett legalább a légzését lecsillapítani, amikor léptek zaját hallotta.
 Alapjáraton rettegnie kellett volna. Este volt és sosem származott jó abból, amikor összeakaszkodott olyankor mással a kastélyban. Most meg úgy kapaszkodott a lehetőségbe, mint az utolsó esélyébe. Megint kiforult a folyosóra, remélve, hogy Kornéliának igaza volt.