Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Elborzadva dőlt hátra kissé a feltételezéstől. Az eddig felsoroltak még úgy ahogy pletykára adtak okot, de hogy Kori... Nem, persze hogy nincsenek együtt. Hisz még karácsonykor egy másik fiúnak vett ajándékot, úgy beszélt neki róla, mintha szerelmi bájitalt nyakalt volna előtte. Arról nem is beszélve, hogy Zalánnak soha eszébe nem jutott úgy nézni a lányra, mint akit elhívhatna randira. Persze, csinos volt, de ez rengeteg diáktársára igaz volt, a kinézetük nem egyenlő egy felhívással keringőre.
 Száját húzta el kelletlenül, mert Jacob felismerése még kínosabbnak érződött, mint az, hogy az előbb mérgesen pattogott neki az erkölcsökről és az illemről magyarázva. Mély sóhaj hagyta el a száját, mielőtt megszólalt, bár még mindig csípte a csőrét az iménti cirkusz.
 - Semmi gáz. Minden srácra ilyen hatással tudnak lenni. - tárta szét egy pillanatra kezeit, majd esetlenül csapta vissza lábszárának őket. - Az egyik percben még eszednél vagy, a másikban meg csak egy meglágyult grifftojást találsz a helyén.
 Ügyefogyottan toporgott a fűben, mikor késztetést érzett arra, hogy elhúzzon innen. Két lépés után visszafordult, de ahelyett, hogy elköszönt volna:
 - De még egy ilyen hiszti és felkötözlek a csillagvizsgáló torony tetejére. Te pedig! - mutatott türelmét vesztve Manka felé. - Szállj le rólam végre! Nem fog megtörténni soha, értve voltam? - Azzal lendítette pálcáját, hogy magához bűvölje a cipőit és elvánszoroghasson lemosni magáról a trágyaszagot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

 Nem életbiztosítás. Prüszkölve tört fel belőle az apró nevetés. Igen, valóban emlékezett ilyesmire. Annyira naiv volt, hogy eszetlenül kereste folyton Autumn társaságát és csak a jót remélte tőle, mígnem hajlamos lett megfeledkezni valamiről: ennél könnyebb nem lesz az élete mellette.
 - Ez üres ígéret, ezt pedig te tudod. Nem leszel képes elviselni, hogy... eddig sem tudtad elviselni, hogy valami változott. Hogy én változtam. Minden áron tudni akarod majd, hogy miért és akkor megint tőlünk fog zengeni az egész iskola.
 Fülét megütötte megint a sírás, vagy valami ahhoz hasonló hang. Megijesztette a tudat, hogy megríkatta. Na és most mit csináljon? Hitetlenül bámulta a plafont, mintha oda lenne írva, mi a teendő ilyenkor, de súgógép híján - és mert jobb ötlete tényleg nem volt - ő is az ajtó felé indult.
 Talán az a kilátás, hogy ez a mosolyszünet végleges lesz, vagy Rue ismerős parfüme, ami megint megtalálta, vagy csupán a dac, amit még Júlia hergelése váltott ki belőle, nem tudni, de valamely ok folytán a józan ész integetve távozott Zalán fejéből, hogy szabad kezével megfodítsa a vállánál fogva Autumn-ot és lehajoljon hozzá.
 Ábrándozott erről sokszor, de nem igazán így képzelte el az első csókját. A sürgető diáksereg zaját az ajtó túloldalán, az ujjait égető platánpálcával, s hogy a lány, akivel megteszi, sír. Miatta. És nem a boldogságtól. Szép munka, mondhatom.
 Nem volt magánál, olyan gyorsan vert a szíve, és ha tudta volna, hogy ilyen nehéz leállnia, bele sem kezdett volna. Elnyíló ajkával készült elmélyíteni a csókot, de akkor fogta fel, hogy ez nem csak valami ábránd, itt ketten vannak, szemben vele Autumn hús-vér valójában. Félbeszakította a mozdulatot, de látható volt abból a remegő sóhajból rajta, hogy bánja. Őszinteséget akart. Valamit muszáj volt felmutatnia. Mindeközben rettegett a reakciótól, hisz sejtette mi lesz az. Nem is merte megvárni. A kék vihar elszakadt a zöld pillantástól, kattant a zár, és már azt sem tudta merre kéne most mennie, csak abban volt biztos, hogy el innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

 Ha össze kéne számolnia, hány emberrel veszett össze idén, meglepően hosszú lenne a lista. Az ő hibája volna? A kialvatlanság? Vagy elfáradt abban, hogy sosem érezte nyeregben magát, akármi volt is a helyzet? Mindig csak tűrte és hagyta, hogy a körülmények rángassák ide-oda az érzelmi hullámvasúton mint valami ócska rongybabát.
 Hajnalban úgy ment le a pályára, hogy sántított. Fantomfájdalom, hátramaradt az álomból. Egyre gyakoribb. Kit érdekel, azért van itt, hogy felejtsen. Mindent, ami később nyomasztani fogja úgyis a nap folyamán.
 A karikák között szalomozott már Merlin tudja mióta. Csak akkor hagyta abba, amikor szédülni kezdett, először azt is hitte, a képzelete játszik vele, amikor meglátta a pálya felé közeledő alakot. Feszült szusszantás hagyta el ajkait, majd visszacsapta kékjeire a védőszemüveget, hogy újabb kört tegyen meg. Nem akart beszélgetni. Úgyis tudta, mi lesz a vége.
 Keze izzadni kezdett a tudattól, hogy bámulják. Csak hagyják annyiban az egészet! Megtörtént, kész. Legalább már nem gyötörte a bizonytalanság, milyen lenne ha...
 Lelassított, amikor elhaladt mellette, de nem akart megállni még akkor sem, amikor hozzászóltak. Lomha tempóval kezdett el körözni a lány feje fölött, egyik lábát úgy lóbálva, mintha az égegyadta világon semmi gondja nem lenne azzal, hogy Autumn ismét a közelében van. Csendben engedte, hogy folytassa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem éppen erre számított. Egyrészt sokkal nyugodtabban jöttek tőle a szavak, mint ahogy az megszokott volt tőle. Sokkal szebben festett ilyenkor, amikor kinyílt neki. Tucatnyi árnyalatban tetszelgő krizantém; kár, hogy szinte csak olyankor virágzik, mikor a fagy mardossa már az embert és vihar próbálja magával sodorni.
 Próbált lépést tartani a történettel, amiről már kitalálta, hogy ugyanaz, amit még tavaly említett neki a lány. Nem lett jó vége. Szuper, mégis mit akar ebből kihozni?
 Megkerülte már egyszer, s pont akkor ért körbe, mikor a fogadás-rész jött. Hirtelenjében fékezett a Kométával, mert félő volt, hogy különben elveszti az irányítást felette. Feltolta a homlokára a szemüveget, mintha attól, hogy újra kiszélesedett a látókör a perifériáján, beszéd is jönne a szájára. Többször tört fel valami nyögésszerű a torkán, de nem volt elég erős ahhoz, hogy elvegye Autumntól a szót, pedig már kezével is jelezte, hogy szünetet kér. Tényleg sok infó volt ez neki így egyszerre.
 - Nézd, én nem kértem semmit sem tőled, ez nem... Csak meg akartam értetni veled, miért nem mertem beszélni veled. Pontosan tudom, hogy ennél többre - mély levegőt vett, mert nem akarta beismerni - nem számíthatok. Oké, nem mondom, hogy nem... játszottam el a gondolattal. Mármint nem azon, hogy megf... szóval gondolkodtam, hogy mi lenne, ha...
 Ügyefogyottan lóbálta a lábát, mert kínosan érezte magát. Megint tanácstalanság fojtogatta és abban sem volt biztos, hogy érthető volt mindaz, ami most előtört belőle.
 - Nyugodtan mondhattad volna, hogy túl fiatal vagyok. Azt már megszoktam. Vagy hogy egyáltalán nem érzel úgy. Jobban hangzik, mint ez a történet, amit értékelek, hogy elmeséltél, de csak akkor lenne értelme, ha... te is akarnál valamit.
 Homlokát ráncolta a vázlatos levezetéstől, ami abban a pillanatban kristályosodott ki előtte teljesen. Annyira elvesztette már a koncentrációt a seprű felett, hogy az időközben lejjebb ereszkedett, szinte már leért a lába. Kérdőn nézett Autumn-ra, hogy igazolja-e vagy cáfolja az elméletét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

 Szemei elkerekedtek Autumn szavaitól. Őszinte volt, ez biztos. Ennyire még sosem volt az, hisz olyan nehéz volt beszélnie, rá se mert nézni. Kellemetlen igazság volt, ami Zalán szívét is mardosta, hisz ő meg nem akarta elhinni. Mintha minden, amit idáig Kornél mondott volna, azt most elismernék neki. Nem, ezt nem lehet, ne most...
 - Jobban szeretni. - Jobban csak akkor lehet valamit, ha már van mit jobban csinálni. De úgy még mindig nem mondta ki. - Ezt vehetem válasznak? - kérdezte óvatosan. Arra sosem gondolt, hogy ez létezhet mint opció.
 - Nem, nem ezt akartam elérni ezzel. Ne mondj ilyet, kérlek. - kezdett bele riadtan. Egy sorral lejjebb állt Autumn-hoz képest, de most letámasztotta a Kométát, hogy közelebb hajolhasson hozzá.
 - Te nem hallod, miket beszélsz. Mivel mutathatom ki, hogy törődöm veled, ha nem azzal, hogy megpróbálok ott lenni melletted, ha szükséged van rám? Ha nemet mondok, veszekszünk és eltávolodsz tőlem, ahogy most is történt. Ha meg igent mondok, akkor az a gond? - megtámaszkodott a padsorban, amin Autumn ült, hogy másik kezével lágyan megcirógassa a lány arcát. Csinált ilyet korábban is, de most már biztosan tudta, hogy tökéletesen tükrözi a mozdulat, mit érez.
 - Csak mondd azt, hogy képtelen vagy úgy gondolni rám. De úgy, hogy el is higgyem. Mert akkor ezt tudjuk úgy folytatni, ahogy eddig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Én nem érzem úgy, hogy kihasználnál - vágta rá gyorsan, de már sokkal halkabban, hisz közelebb volt hozzá. Nem mondott igazat, legalább is nem teljesen. - Te pedig most mondod, hogy nem akarsz rosszat nekem. Oda tudnánk erre figyelni.
 Mosolya kissé alábbhagyott, ahogy elhúzták a kezét. Mozdítani akarta, de nem volt mersze. Megint azon a mentális aknamezőn találta magát, mint annyiszor előtte. Állta a lány pillantását, de azok a szemek nem hagyták neki, hogy felfogja a szavakat, amiket most hozzá intéztek.
 - Ha én döntenék, akkor fenntartom a harmadik opciót. Tőled függ csak, hogy mit éreztél akkor. Mert erről nem mondtál semmit. - Szabad kéz híján közelebb hajolt, hogy ajkaival szántson lágyan végig Autumn arcának élén. Józan ésszel rendesen kiosztotta volna magát, hogy van ehhez mersze, de idáig nem számolt az olyan dolgokkal, mint például a hormonok. Mert amióta ennek létezésére ráébresztették, megért logikát szorítani azok közé a gondolatok közé, amik egyre többször kötötték le a figyelmét. Befogadta a lány illatát, hagyta hogy elszédítse. Hiányzott neki. Merlinre, mennyi mindent másképp csinálna, ha újra megtehetné. De miért ne tehetné?
 Leheletnyi teret adott arcuknak egymás között, és pár másodpercet, ha szavakat akart a másik pazarolni kifogásokra. Utána csak bevállalta újból a zuhanórepülést az ismeretlenbe, hátha most a szél magához öleli. Vagy eltasztítja. Korábban túl hamar húzta fel a seprűt, de ahhoz épp elég volt, hogy a teste ismét az adrenalinért sóvárogjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

 Beleborzongott, ahogy a nevét mondták, azzal a kis apró akcentussal, ahogy képtelen volt az á-t úgy nyújtani, ahogy szokás lenne a magyaroknál. Nem mindig csinálta így, s ha mégis, nem szokott feltűnni neki alapjáraton, de most érzékenyebb lett az apró részletekre.
 Újra ott találta magát abban a helyzetben. Vert a szíve, de most jobban mozgatta az izgatottság, mint a félelem vagy a düh. Na és persze a kíváncsiság. Érezte, hogy nem lesz könnyű őszinteséget kicsikarnia Rue-ból, de egyvalami nem hagyta nyugodni azóta az eset óta. Ajka nyílt el megint, próbálta táncra hívni Autumn-ét, s amikor elszakadtak tőle, úgy érezte, mintha egy fontos részétől fosztották volna meg. Keserűen kapott levegő után, de nem érződött éltetőnek most az oxigén. Sokkal inkább fojtogatta a tudat, hogy tényleg  ellökték őt.
 Már-már könyörögve nézett rá, hogy mondjon végre igazat, mert ez nem lehet az. Nem így vezette volna fel akkor az egészet. Nem hagyta volna, hogy egy pillanatig is azt higgye, lehet belőle valami, hogy megint megtegye, ezt nem...
 - Sajnálom - suttogta riadtan, fejét pedig lehajtotta, hogy kitisztulhasson kicsit a feje. - Ne haragudj. Csak biztosan akartam... Soha nem erőltetnék rád semmit, ugye tudod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

 Kezét óvatosan húzta ki Autumn-éból, hogy ne értse félre a mozdulatot és lásson bele újabb próbálkozást, majd lassan szája elé emelte, végigsimított rajta, mintha ezzel eltörölhetné az egész emlékét. Hallgatnia kellett volna elsőre rá. Hallgatnia kellett volna Kornélra. Saját magára is. Bűntudattal telve roskadt a lány előtti padsorba, könyökével a térdére támaszkodott, úgy hallhatta végig, mit mondanak neki.
 - Meg akarom próbálni. Csak ha nem érzed kényelmetlennek. Vagy furának - motyogta az üres pályát bámulva, fejéről pedig lassan húzta le a szemüveget, mintha csupán az és nem a termérdek gondolat feszítené belülről a fejét. - Nehéz volt ez az év nélküled.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Kezeivel nyúzta arcát még egy darabig, hátha segít neki felébredni. Tisztábban gondolkodni. De hogy tudott volna, ha egyszer még mindig őt érezte az ujjai alatt.  És annyi mindent képzelt hozzá, amit még nem érinthetett. Nem csókolhatott. Soha nem is lesz szabad neki. Ha legalább engednék álmodni róla, de még azt sem lehet.
 - Tudom - jegyezte meg csendesen. Arcán kesernyés mosoly bújkált. - Danvers könyvet fal ebéd helyett. Akkor volt fura, amikor nem azzal foglalkoztál.
 Légzése nehézzé vált, ahogy befogadta a hangját. Tényleg muszáj lesz megszoknia. Hogy egyszerre szeret mellette lenni és egyszerre fájdalmas. Nem mert még hátrafordulni, de figyelmesen fülelt.
 - Nem fair, hogy nélkülem csináltál ilyeneket - jegyezte meg tréfásan. - Ebben még én is benne lettem volna. Legalábbis jobb elfoglaltságnak hangzik, mint amiket én csináltam idén. - Hátrakönyökölt, hogy az eget kémlelhesse és visszaemlékezzen, mi minden történt vele mostanában. - Velem mindenki csak hisztériázott és balhézott. De képzeld...
 Most hátrafordult, s szemében valami merész csillant. Előhúzta övéből a pálcát, meglengette kissé Rue előtt, majd suttogva ejtette ki az első varázsigét, ami eszébe jutott.
 - Orchidessis.
 Pillantása büszke volt, s örült, hogy végre ura a varázspálcának. Szirmok kezdtek Autumn vállára hullani, pont ugyanolyan pompázatosak, amilyeneket még Amélia bűvölt neki a párbajteremben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Már minden ismert szitokszót a szájára vett, annyi könyvet próbált elcipelni. Lehetetlenség volt úgy befordulnia a sarkokon, vagy úgy felmennie egy lépcsősoron, hogy ne ejtsen el párat közülük. De muszáj volt. Egész évben elhanyagolta a tanulást és az első szégyenletes vizsgája után kellett rájönnie, hogy nem lesz ez így jó. Rue is megszólta érte, Kornél még annál is csúnyábban nézett, hiszen mindketten tudták, hogy a seprűje lesz lassan már a tét ezért. És akkor vége van. Hogy fog versenyekre járni, ha a szülei elveszik tőle?
 Kivételesen még időben volt, kivételesen nem edzésről jött, kivételesen nem akadt bele egy prefektusba sem... De szokásosan megakadt a körlete felé menet.
 - Téged meg mi lelt? - pillantott le a szipogó hangokat megneszelve. Felismerte évfolyamtársát, de ennél többet nem nagyon tudott Rómeóról, csak hogy Eridonos és eléggé magának valónak tűnt. Főleg most, ahogy ott gubbasztott a földön. Zalán magához hűen le is ejtette a sárkánytangoz kellő olvasmányok közül kettőt is, ahogy lefékezett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Fáradt volt, talán ezért is nézett ki úgy, mint akit nem hatott meg, hogy megint elejtett valamit. Kifejezéstelen arccal méregette Rómeót, amíg fejben próbálta hova tenni a szituációt. Nem akart kilencedjére is lehajolni, így egyik alkarjára tornyozza fel az olvasnivalókat - inkább kínzóeszközöket már -, hogy pálcájával kibűvölje az eridonos kezéből az elpottyantott rakományt. Egészen varázsló kinézetét keltette már, annyit könnyített az életén, hogy sikerült betörni a főnixtollat.
 Félig szabad kezébe fogta a könyvet, hogy megnézze, mivel kente össze a srác. Homlokát ráncolta gyanakodva, úgy fordította a fiú felé az előlapot.
 - Feltételezem a tiéd - szökött kérdőn magasba egyik szemöldöke, mint aki magyarázatot vár. Pár évvel ezelőtt még azt mondták rá, hogy mennyire kedves és empatikus, de mintha minden éjszaka lemorzsolt volna egy darabot a régi énjéből. Most is odafigyelt másokra, nem arról volt szó, inkább... Szigorral fűszerezte az egészet, egyfajta védfalként használva, hiszen annyiszor fordult már elő, hogy a közvetlenségét mindezek híján kihasználták és ellene fordították. - Szeretnéd elmondani, mitől tocsogsz vérben? Van egy vámpírunk a kastélyban?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Szólalna meg ismét, de a srác hajthatatlansága először egy fáradt szóhajt szakít fel belőle és egy plafonra meredő tekintetet.
 - És az orrod... - próbálta motiválni válaszadásra, hogy befejezze a mondatot. - Falnak mentél? Elestél? Szent szalamandra, te is le szoktad fejelni a jóslástanterem ajtókeretét? - fordult arca fájdalmas grimaszba. Még Korinak is hajolnia kellett kissé, amikor órára mennek, nemhogy neki ezzel a magassággal.
 - Csodálatos - szűrődött elő belőle az irónia, ahogy felé hajoltak. - Gyengélkedő? - toldotta meg még egy kérdéssel az előbbiek sorát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

 Olyan válaszra készült, ami tényleg nevettségesen fog hatni, de ez... Ajkát harapta be, amíg gondolkodni próbált. Hisz ez a gyerek majdnem akkora termetű mint ő, ha nem nagyobb. Kinek lenne kedve ujjat húzni vele? Nála még Augustine szekálása is visszafogottabb lett idén, talán épp ezért. Vagy talán csak nem érinti Zalánt már olyan mélyen, mint annak idején. Ki tudja, mi az igazság.
 - Miért verne össze téged bárki? - Téged miért vertek össze anno? Hogy lehet kérdezni ilyen böszmeséget?! - Úgy értem, hogy... Adtál neki bármi okot rá?
 Arra, hogy gyógyítsa meg ő, nem mert még válaszolni. Ügyes volt már a bűbájokkal, de testre ható varázslatokkal még nem igazán kísérletezett, hogy teljes önbizalommal vállalja az ilyen kéréseket. Óvatosan tette le helyette a folyosó fala mellé a könyveit, majd előhalászott egy zsebkendőt, hogy átnyújtsa Rómeónak, addig se vérezzen össze mindent.
 - Nem olyannak nézel ki, mint aki nem tudja megvédeni magát. Vagy Csiki még szarabbul néz ki? - szusszantotta orra alatt

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

 Fáradt mosollyal legyintett a kísértetház ötletére, mindketten tudták, hogy maguktól nem pazarolnák ilyenre az idejüket. Elgondolkodva figyelte inkább, hogyan sikerült mosolyt bűvölnie Autumn arcára, talán kicsit sokáig is nézte. Észbekapva inkább előrefordult, úgy felelt.
 - Hát... én voltam... Lehet, hogy ellógtam egy versenyre. De nem nyertem meg. Úgyhogy szünetben újrapróbáljuk. Ez volt az unokatesóm első éve itt, arról meg inkább nem akarok nyilatkozni, mennyire könnyített ez az életemen. Sokat mondogatja amúgy, hogy meg akar ismerni téged. Majd vigyázz vele, sokat kérdez és még többet beszél. Meg ne lepődj meg, mert eléggé reménykedett abban, hogy mi... Szóval igen.
 Elhallgatott, mert nem tudta, szabad-e még beszélnie erről. Vagy úgy egyáltalán. De mikor beszéljenek róla, ha nem most? Könyökével ismét a térdére támaszkodott, ujjai esetlenül babráltak a pálcával.
 - Sajnálom. Ha kínosan érintett. Ígérem, hogy próbálkozni fogok, csak nem tudom egyszerűen, mi az, ami már túlmegy a határon. Hogy csináltam-e olyat régebben is. Például barátként tényleg nem hívhatlak el csak úgy sétálni? Vagy bárhova a kastélyon kívül, mert randinak gondolod? Oké, talán ezek után már én is annak gondolnám - motyogta elhalkulva, majd aggódva fűzte hozzá. - Kérlek nyugtass meg, hogy nem azért volt ez az egész, mert rosszul csókolok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Halványan bólintott Szofi nevére, de nem akart jobban belemenni a témába. Főképp, hogy utána már teljesen más kötötte le a gondolatait: Autumn érintése. Így próbáljon megnyugodni? Tényleg okosabb volt tartani idáig tőle a távolságot, ha innentől kezdve ennyire nehéz lesz mederben tartani az érzést.
 Ha mindketten elfogadjuk. Itt csak neki van mit elfogadni, Rue meg bizalmat szavazott neki érte.
 - Ne folyatsd - emelte fel gyorsan a kezét, mellé pedig fejét rázta, mielőtt még több olyan dolgot mond, amitől beindul a fantáziája. Igazából már ez is elég volt ahhoz, hogy elképzelje ezt a beszélgetést egy egészen más kimenetellel. Következmény nélkül, egymásba feledkezve.
 - Aha... - sóhajtotta elnehezült légzéssel, hangja kissé meg is emelkedett mellé. Nem mert most sem ránézni. - Jók vagyunk.
 Te hazug szerencsétlen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Próbálta kihasználni a Rue-val töltött minőségi időt és imádkozott, hogy ne terelődjön az álmaira a szó. A 'Bevalljuk az érzelmeinket' című magánszámával szerencsére mindkettejük gondolatát el tudta erről terelni. Kérdés, hogy meddig. Most inkább a lány szavaira koncentrált, ami kétszer annyi erőfeszítésébe került, mint anno. Éppen Autumn kalácsából próbált sunyi módon törni egy darabot magának, de a falat félúton megállt a szája felé. Elkerekedett szemekkel sandított oldalra, hogy biztosan jól hallotta-e Júlia nevét.
 - Hát azt elhiszem, hogy furcsa volt - hebegte riadtan, miközben azt a kis darabot is félbetörte az ujjai közt. - Az illatod? Szóval... ezzel indokolta csak? Hogy nem ismeri fel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Várta, mikor hangzik el a saját neve is, készült a lecseszésre, de meglepő módon ez nem történt meg. Vállait kissé felhúzta, úgy hallgatta tovább a beszámolót. Fogalma sincs, honnan vette Júlia a bátorságot, hogy előrukkoljon egy ilyen húzással. Azt hiszi, hogy így elnézőbb lesz vele a tündérpor miatt? De hisz nem is kereste azóta, hogy ezt elmondja neki!
 - És? Elárultad végül neki, mi az? Ugye nem volt veled bunkó vagy ilyesmi? - aggodalmat tükrözött az arcára kiülő kifejezés. Már nem is teljesen a lebukás miatt, inkább mert nem szerette volna, ha az a minden lében kanál Júlia tovább bonyolítana bármit is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Csak nekem tartott három évig rájönni, hogy a lány nem normális? Erre inkább ne válaszolj - tette hozzá gyorsan, mielőtt még sorolni kezdenék neki, mit nem fogott még fel három év távlatában és viccet csinálnak belőle.
 - Pár hónapja beszéltem vele, mert... szóval akkor tudtam meg, hogy jár hozzátok. Mert hallott engem. Aznap este. És azt hitte, hogy te és én... Hogy mi... Hogy lefeküdtünk.
 Inkább a szájába tömte a falatot, csak hogy ne kelljen többet beszélnie erről. Így is tiszta vörös volt már az arca.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

- Értem - nyögte megenyhülve, hisz a fiú mondata telibetalált. Ő szajkózta mindig, hogy verekedni alantas dolog egy varázslónak, ostobaság elvárni bárkitől is, hogy puszta erővel védje meg magát. Joggal szegezhetnék akkor neki a kérdést, hogy miért pazarolta annyi idejét az edzőteremben, ha ezt vallja. Nos, azért, mert... akkoriban, amikor elkezdte, egy egyszerű pajzsbűbájt sem volt képes előcsiholni a pálcájából.
 - Ne hülyéskedj, szépen visszamész a körletedbe, addig meg... Na, gyerünk, indulás - lökött egyet emberesen Rómeó vállán, még mielőtt visszaült volna, hogy irányt adjon neki. A fene fogja itthagyni a folyosón. - Minek kéne szólnom? Hogy valaki bántott téged? Ne legyél ostoba. Majd legjözelebb jól odasózol Csikinek pálcával, amikor nem latja senki és majd egyből elmegy a kedve, hogy szarozzon veled. Biztos ismersz valami pofás rontást - próbálta bátorítani kicsit.
 Nos, ha Zalán nem aludta volna át a bűbájtan vagy az SVK órák zömét, akkor tisztában lett volna vele, hogy nem ő volt az egyetlen az évfolyamukban, aki kétbalkezesen bánt a pálcájával. De sajnos nem ez volt a helyzet. Így különösebb aggodalom nélkül kapta fel újra a könyvkupacot, hogy ismételten magára vállalja a prefektusi szerepet, amit manapság úgy érezte, egyre többen kezdtek félvállról venni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Feszült pislogással konstatálta, hogy ez a feltételezés Rue-t egészen máshogy érintette. Újabb késdöfés volt ez belé, hogy a lány nem úgy gondol rá, hogy akár csak egy gondolatot is pazaroljon a dologra. Tudta, hol a helye, de ez nem jelentette azt, hogy az érzés eltűnt volna. Csupán kénytelen volt elzárni azt, lehetőleg minél mélyebbre. Jobban, mint eddig tette.
 - Legalább ne vennéd ennyire félvállról - motyogta elhaló hangon, sarkával pedig alig észrevehetően, de idegesen kezdett kopogni a padlón. Csak hangot akart adni annak, hogy neki ez teljesen más jelentéssel bírt, de több szót nem érdemelt. Inkább próbálta minden figyelmét az azt követő témába fektetni, mert nem szerette volna Autumn kedvét elrontani. Ha már a sajátját sikerült Júliának tönkrevágni percek alatt.
 - Ez szuperül hangzik. Legalább feltöltődsz kicsit. Remélem, jót fog tenni, ha már... - ha már olyan rossz emlékekkel kellett eljönnie onnan, fejezte be fejben.- Van már terved, hova fogsz ellátogatni? Vagy vannak ott barátok, akit érdemes felkeresned?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lujza most aggódó szemekkel meredt Kornélra, látszott, hogy belül görcsösen kapaszkodott a fiú nyugtató mantrájába. Az eddigi nagyzolós stílus már szilánkokra törve hevert valahol jó mélyen.
 - Meglin gatyájára! - kiabálta ijedten, amikor látta megcsuklani a Hullócsillagot. Apró kezeit inkább a szeme elé tolta, az ujjai közti résen mert csak néha kikukkantani.

 Zalán a szél süvítésén kívül alig hallott mást, éppen ezért gyakrabban pillantott maga fölé, nehogy későn ocsúdjon fel egy balszerencsés eseményre. Hiába imádkozott érte, tudta, hogy az a pálca nem dísznek volt akkor és ott a fiúnál. Talán örülnie kellett volna, hogy ezzel a pozícióváltással nem ő lett potenciális célpont? Akkor miért van görcsben minden létező porcikája? Pillanatok leforgása alatt kellett lepörgetnie a lehetséges szcenáriókat a fejében és valamennyire válaszlépést kitalálni.
 A rávetülő árnyékból érzékelte elsőként, hogy valami nem oké. Ha lett volna ideje, szitkozódott volna egy sort, mert tudta, hogy a tiszta lelkiismeret ára az első hely elengedése lesz. Ugyanolyan szögben tört fel az égbe, amilyenben a srác seprűje zuhant lefelé. A találkozási pontnál maga sem tudta volna megmondani, hogyan csinálta, de sikeresen összeszedett egy utast Bütyök személyében. Keze fonódott görcsösen a másik karjára, le ne essen. A Hullócsillag meg-megrándulva pottyant a Balaton vizébe ott, ahol már alig volt pár méter távolság a parttól, a lelátóról páran hangosan kaptak levegő után, köztük Lujza is.
 Zalán csak annyit fogott fel az azt követő percekből, hogy több tucatnyi néző áll fel a helyéről, mert győzték kivárni, mire mindenki beér a célba. Elengedte a fiú csuklóját, már nem is tudta, mikor tette, adrenalintól elvakultan ugrott le a Kométáról és nézett körbe. A sárga mezt kereste. Nehéz dolga volt, mert egyre nagyobb tömeg sűrűsödött össze körülötte. Lassan tudott csak utat törni magának a sráchoz, aki nem más volt, mint akit korábban Szatmárinak szólítottak a barátai.
 - Neked elment a józan eszed?! - indult meg lendületesen az irányába, miközben lerángatta fejéről a védőszemüveget. Maga sem tudta, mit akar csinálni, de hogy nem gratulálni a győzelméért, az is biztos.
 - Pontosan! Mégis mit képzelsz magadról? - sipákolta valaki a közelében. Lujza talált utat magának a versenyzőkhöz és indult meg Zalán nyomában, rajta talán még jobban érzékelhető volt a düh és a zaklatottság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Szemei tágra nyíltak, emellé letüdőzte az újonnan lopott kalács egy részét.
 - Micsoda? Mármint oda messzire? Én... - meg kellett állnia, hogy kapjon rendesen levegőt. - Nem hiszem, mármint tényleg nagyon messze van és még ha lenne is rá pénze anyáméknak, nem hiszem, hogy ilyen jegyekkel elengednének. Egyedül. Veled.
 Habozott minden egyes szónál, mert nem akarta megbántani ezzel a lányt. Soha ilyesmi meg nem fordult a fejében és még így is, hogy felsorolták neki, nehezen tudta elképzelni, hogy mihez kezdene magával egy idegen országban.
 - Persze az is aggasztó, hogy más társaságod nem lesz. Szeretném, ha vigyáznál magadra - tette hozzá nyomatékosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ujjai görcsösen szorították a szemüveg szíját, de mire kartávolságba ért volna, valósággal beleütközött Konrélba.
 - Nézd apa, kit fújt erre a szél. - intett Szatmári egy férfinak, akiről csak nagyon nehezen lehetett elhinni, hogy ténylegesen rokoni szálak fűzik az előbb említetthez. Orra görbe volt, tartása ellenben egyenes, meglehetősen alacsony, a szél is képes lett volna elfújni őt. Szemével hunyorítva próbálta beazonosítani, ki lehet a sapka alatt.
 Zalán eközben értetlenül hápogott, erre számos oka volt, valamennyi a barátjával volt kapcsolatos. Hogy került ide ilyen hamar? Ismeri ezt a kölyköt, de honnan? Miért nem hagyja tovább menni? Más is látta azt, amit ő épphogy képes volt kiszúrni?
 - Jól, persze hogy jól, de ha ezen a gnómfejűn múlik, mindketten lezuhanunk! Felfogtad, hogy ha tíz méterrel odébb történik, akkor a földbe csapódunk, te agyalágyult hegyitroll?! - szólt ki dühösen Kornél feje fölött. Ez már egyre több bámészkodónak és nem egy versenytársuknak is felkeltette a figyelmét. Aztán ismét barátjához intézte a szavait. - Pálcát használt. Ez egészen biztos, az a seprű... mintha konfúziós bűbájt szórtak volna rá, amitől megkergült.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szatmári úr belefehéredett Kornél látványába, de úgy tűnik, a fia nem zavartatta magát. Még annak ellenére sem, hogy intőn szorítottak egyet a vállán.
 - Épphogy megtanult újra járni és máris a kis Athanaczkovics akar megint a középpontban lenni. Apád mit szól, hogy ilyen alja barátokat szedtél össze magadnak? Egy utcakölyköt, akinek rendes seprűre sem telik, meg... Bocs, te ki is vagy? - biccentett Zalán felé állával, de pár másodperc sem kellett hozzá, amikor a felismeréstől önelégülten nyíltak el ajkai. - Te lennél a Hollósi fattyú? Vagy a családodnak van pofája felvállalni, hogy muglivérrel piszkította össze az amúgy is silány vérvonalad? Kár volt seprűt adni a te kezedbe is. Az unokahúgod legalább tisztában van vele, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Vagy őt is magatokkal cibáltátok idáig, hogy lássa, hogyan születik meg az ifjabbik Szárnyaszegett? Neki legalább csinosabb ábrázata van, mint nektek együttvéve.
 Már mindkét keze ökölbeszorult, de mégsem egy jobb horogra játszott. Ujjai közt ott volt már a platánpálca, nem sokkal később pedig már egyenesen Szatmárira meredt a hegye, láthatatlan célkeresztet rajzolva a két szeme közé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

 - Nem úgy értettem, hogy pálcával ütlegeled, jószagú trolltakony - fakadt ki nyomban, amint koppanni látszott, miről hadovál a másik. Ha lett volna szabad keze, ezen a ponton jogosnak érzett volna egy fülönpöckölést. Nem olyat, amilyet Szofinak szokott adni, hanem olyan rendeset, hadd csípjen. Hátha észhez tér tőle.
 - Először én is így vélekedtem erről. Akármennyit csesztettek, defenzív mágián kívül nem volt szívem mást használni. De elmagyarázták nekem - ezen a ponton nosztalgia szülte mosolyt eresztett el. Eszébe jutott, ahogy Anélia egy pálcaintéssel elvette a hangját, hog kioktassa arról, mi fán terem az önvédelem. - Ha egyszer erősnek mutatod magad, többször alig kell védekezésre adnod a fejedet.
 Lassított kicsit, amikor kérdést szegeztek neki. Nem kellett volna, hogy fura látványt nyújtson, látta már Margarétát ennél nagyobb kupaccal is járni.
 - Nem, nem, ez kelleni fog. Kicsit megcsúsztam aaa... Hát úgy mindennel - vallotta be egy széles vigyor kíséretében, s fejével intett a fiúnak, hogy kanyar fog következni. - Ismered a csiklandozó ártást? Vagy a sóbálvány átkot? Lábbilincselő rontást... - úgy kezdte sorolni őket, mintha mindig is tapasztalt használója lett volna valamennyinek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

 Megrándult a keze, amikor Kornél megint beállt elé. Nyelve hegyén volt pedig már az első rontás, ami eszébe jutott, de barátja szavai nyomán fakulni kezdett az emléke. Szemét közben le sem vette Szatmáriról, akit úgy látszott, szórakoztattak a hallottak. Mosolya egy ponton azonban meg-megrándult, nem bírta replika nélkül.
 - Nem fogom az időmet pazarolni egy inkompetens csapatra, akik nem juttatnak előrébb. Nem hiszem, hogy bárki el tudná hinni a kis mesédet, hisz semmi alapja sincs. - Kénytelen volt megállni egy pillanatra, mert az apja feszülten suttogott neki valamit. Ő csak lerázta válláról az intő kezet, úgy folytatta. - Húzz vissza az ispotályba, mert az agyrázkódásod nem tették még helyre. Vagy sírj a haverod vállán, nemsokára ő is megtapasztalja, milyen pofára esni. Rokonlelkek vagytok, a véretekben van. - Ezen a ponton kihúzta magát, hangját pedig felemelte, hogy a körülöttük lévők is hallhassák. - Látta itt bárki, hogy csalás történt? Valaki? Nem hinném!
 Zalán a síri csenden kívül nem tudta felmérni, mi történik körülötte, mert egyszer csak arra lett figyelmes, hogy a platán - amivel még mindig Szatmárira célzott Kornél válla felett - kicsúszni készült a kezéből. Hiába szorított a markolatra, az berepült az emberek közé, majd csontos ujjak fonódtak rá, hogy megálljon.
 A fiú, akit elkapott, még mindig a földön ült, jobbján Lujza szemei szórtak villámokat, balján pedig a lefegyverző bűbáj használója állt. Kisugárzása olyannyira méltóságteljes volt, hogy nem csak a körülötte állók léptek hátrébb, de Zalánnak is elillant valamennyi bátorsága.
 - Kelj fel Artúr, nem vagy te ennyire gyámoltalan - recsegte halkan az idős hölgy. A sajátján kívül Zalán nem látott másik pálcát nála, csak egy fekete sétabotot, amit pont akkor eresztett vissza a lába mellé. Lassú léptekkel közelítette meg a fiúkat, s Zalán mellett elhaladva hozzáfűzte.
 - Bőven elég, ha ma csak egyvalaki szeg törvényt, használd az eszed, fiam.
Kornél mellé érve lepillantott, de szóra már csak Szatmárit méltelatta, aki akinek a nő láttán szintén inába szállt minden bátorsága.
 - Mindig tudtad, hogyan rejtsd szavak mögé a gyengeségeid, Simon, de az igazi leckét még mindig nem tanultad meg.
 - Nem történt semmi szabályellenes - makogta a fiú, de érződött, hogy az önbizalma porba hullt.
 - Hozzátok ide azt a seprűt! - rikácsolta az asszony hirtelen felindulásból, majd intett egyet, aminek nyomán pár gyermek furakodott át az emberek között, kezeik közt az ázott Hullócsillaggal. Ezek Lujza barátai voltak, hasított Zalánba a felismerés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Sajnos igenis fontos, használt-e pálcát vagy sem. Szatmári úrfi kiskorúnak számít még, ami azt jelenti, hogy ha a Hollósi fiú állítása igaznak bizonyul, az lesz a legkisebb gondja, hogy érvénytelennek tekintik a helyezését - fordult az asszonyság Kornélhoz, ijesztő gyorsasággal váltva türelmesebb hangnemre, s kezével kicsit akadozva, de megveregette bíztatón a fiú vállát, jelezve, hogy minden mással egyetértett.
 Hatalmas, tollakkal tarkított talárja mélyére süllyesztette Zalán pálcáját, amitől a tulajdonosa kelletlenül nyögött egyet a háttérben. Azután vette csak kézbe a seprűt és futtatta végig a ráncos ujjait a nyélen. Hosszú, feszült csend telepedett a társaságra, amíg vizsgálódott.
 - Vigyétek a szervezőkhöz, hogy ők is igazolhassák - sóhajtotta mérhetetlen csalódottsággal.
 - Azt a szemetet csak bűbájok tartják egyben, ez nevetséges - prüszkölte Szatmári. - Magától romlott el, így jár az, aki sajátkezűleg tákolja össze magának.
 - A pálcádat.
 - Tessék...?
 - Azt mondtam, kérem a varázspálcát! - sipította ingerülten a boszorkány, majd a sétabot hegyét a fiú felé lendítette. Zalánban aggodalmas gondolatok kezdtek kavarogni. Persze, ez egy fontos verseny volt neki, de... tényleg ő legyen az oka, hogy valakit eljárás alá vonjanak törvénytelen varázshasználatért? Míg ő magában vívódott, Szatmári úr állt ezúttal a fia elé.
 - Erre semmi szükség, Gabriella. Én voltam. Nem kell megnézned a pálcáját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Pontosan, kedvesem. Tizenhat éves  - pislogott hatalmas szemüvegén keresztül Kornélra.- Az olyan nagymúltú családoknak, mint amilyen az övé is, példamutatónak kéne lennie a rendelet iránt, ami a második legfontosabb sarokköve a varázslótársadalomnak. Ennek fényében Szatmári úrfi éppolyan bánásmódot érdemel, mint bármelyik fiatal, aki megszegi a törvényeinket és nem utolsó sorban: a testi épségét fenyegeti másoknak. - Szemei résnyire szűkültek, úgy méregette az idősebbik Szatmárit. No nem azért, mert gyanakodott volna, nem látta őt rendesen a tűző naptól. Zalánnak volt egy olyan érzése, hogy a hölgy tökéletesen átlátta már, mi folyik itt. Mint egy vén madár, úgy nyújtogatta nyakát emberről emberre, majd Kornél felé hajolt, úgy motyogta oda neki bizalmaskodva. - Kivéve, ha igazolni tudod, amit az imént mondtak. Tényleg szemtanúi voltatok annak, hogy Simon pálcát rántott a futam alatt, vagy igazat mondhat az édesapja?
 A hatalmasra nagyított szemek most Artúrt mustrálták, aki félve vont vállat, hisz ő volt az, aki a legkevesebbet látott a történésekből, ő repült legelöl. Aztán Zalán következett, aki zavarában két kezébe fogta a szemüvegét és babrálni kezdett a csatjával. Aggódva váltott pislogásával néma eszmecserét Kornéllal, úgy nyögte csak ki.
 - Nem... nem tudom. Már nem is vagyok annyira biztos benne - dünnyögte orra alatt, de nem mert ránézni az öregasszonyra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Úgy fújta ki a visszatartott levegőt, mint minden évben átváltoztatástan vizsga után, amikor a szerencsétlenkedésével szembesítette Ardai professzort, s akárcsak a vizsgája, teljesen meglepő módon ez a helyzet sem fulladt katasztrófába. Hálás pillantást küldött Rue felé és egy némán eltátogott "köszönöm"-öt. Úgy mindenért. Még egy lopott félmosolyt is elejtett, amikor a lány elfordult, hisz azért lenyűgözte, ahogy egyből a védelmére kelt.
 Megfordult, hogy Herberttől elnézést kérjen a nevében is, de azt a fejet látva jobbnak látta, ha inkább meg sem szólal. Majd megbékél. Remélhetőleg... Amikor elment mellette, vállba veregette kissé, csendben jelezve ezzel, hogy mindentől függetlenül értékelte a próbálkozást, majd amikor már Rue biztosan nem láthatta, elvett az asztalról egy táblát, amolyan békejobb ajánlata gyanánt. Mégha az a nap hátrelevő felében is a táskája alján fog hánykolódni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Rossz érzés fogta el a reakciójától, pedig tényleg nem szolgálhatott más válasszal. Ajkát aggódva harapta be a szomorú szemek láttán, kezét pedig felemelte, mert kényszert érzett arra, hogy vigasztalón megcirógassa az arcát. Félúton azonban megszakadt a mozdulat, mert vészharangok kezdtek kongani tőle a gondolatai közt. Ez még határon belül van, vagy épp most lépné túl vele? Ügyetlenül túrt inkább a hajába, hogy értelmet adjon a mozzanatnak, ami azt eredményezte, hogy egy adag morzsa a vörösen fénylő tincsek között landolt.
 - Jobban kedvelem, amikor inkább a társas magányt választod - igyekezett viccelődve javítani a hangulaton, de azért egy gondolat szöget ütött a fejében. - Néha azért... nem olyan vészes, ha nyitsz az új kapcsolatok felé. Ééés igen, lehet hogy beneveztem még egy versenyre. A legutóbbi nem éppen úgy sült el, ahogy szerettem volna. Valószínűleg végig arra fogok gyakorolni. Meg talán megint elengednek Kornélhoz. A szünet maradékában pedig Szofit és a húgomat kell elviselnem. Zseniális lesz. - motyogta maga elé meredve, de egy bújkáló mosoly jelezte, hogy már nem éli meg akkora tragédiaként.