Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

repül a punk

Ösztönös ez, hogy ott keres kapaszkodót, amit biztosabbnak lát saját helyzeténél. Nos, a seprűt jelenleg nem tartja annak, mert ki-kileng, nem rázza le magáról persze, de ahogy mozdul, úgy mozog alatta az eszköz is akaratlan és annak, aki a földhöz van szokva, ez új és bizonytalan. Azonban Zalán hamar felvilágosítja, hogy nem éppen ezt kellene tennie.
- De az mozog – szinte már durcásan veti oda, hogy az neki így nem is kell, mégis épkézláb dolog lehet. Végül, kicsi bénázás után csak megfogja a nyelet, csakhogy ettől a kenyér sem lett olcsóbb és az ő helyzete se kényelmesebb. Oda se neki, ameddig nem fejjel esik le előre, nincs gond. Csak egy apró, aminek kissé hangosan ad hangot. Szegény srác, csak segíteni akar a bénának, erre mehet hallásvizsgálatra lassan.
- Elkapsz? Dejó – mintha ez amúgy lehetséges lenne, hogy ha ráesik, nem rántja magával a másikat. Egyikük sem egy izomkolosszus, ez tény, a fizika meg egy nagyon csúnya tudomány, amelyet nemigen lehet becsapni, ha egyszer nagyobb sebességgel esik a tömeg, akkor az esni fog, ha akarják, ha nem. Figyeli azonban mit ügyködik a másik. Lassan vonja fel a szemöldökét, ahogy helyezkedik, meg minden. Már épp kérdezné, hogy virágnak nézi, hogy így körbe akarja repkedni mint a méhecske, amikor körülbelül megérti, mi a franc van.
- Főnök, ez veszélyes – mert az nem, hogy Teddy egyáltalán repül, vagy épp lefelé lóg. Megint kicsit kiabál, persze nem annyira, csak hallani, hogy nyüszög az elején. Lassan mozdulnak, mintha rommá tört roncs lenne és a vontató épp most húzza ki az árokból, de működik. A kiabálás végén már egyenesen nevet, bár kicsit megbillent a felénél és lenyomott egy egylevegős káromkodás hullámot, de úgy tesz, mintha pillanatnyi félelme sosem létezett volna.
- Aaaa menő vagy! Repülőmester! Köszönöm – mert ismeri ezt a szót és egész normális momentum lenne, ha haja nem lenne merő kóc, ahogy visszaesett fejére. Vidám hangokkal kísérve kapaszkodik a nyélbe, lógnak még a lábai lefelé, de egyben van.
- Táncolunk? - de azért nézi a lábát. Ó, hogy így! Lábait akasztja be, úgy, ahogy a másik és aprón dől oldalra, majd vissza. Nem is mer többet, egyelőre elég volt. Nem is mondja azt sem, hogy megy ez neki, elismeri, hogy nem. - Oké, oké, előre és dőlni. Ez rohadt nehéz, azt hittem könnyebb. Hisz csak huss és repkedtek – gesztikulál fél kézzel, és ahogy moccan, úgy kapaszkodik vissza a seprűbe. A mai célt hallva néz egyet, aztán megvonja a vállát. Az előbb majdnem kitörte a nyakát, nyilván nem mond erre nemet.
- Megyek – lassabban fordul jóval, mint a másik, olyan nyugdíjas tempóban és elindul utána. A nyomában, mintha kergetné, szép fokozatosan veszi fel a tempót és fordul. Vagy hát, valami olyasmi. Azért az ívek szépségétől messze. - Vágom én, ez a hurok fekszik – mert ő most szentül elhitte, hogy körbe-körbe mennek ma már csak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

művész leszek, meglássátok

Persze, hogy ellenkezik. Még ha festett is, ezeknek van egy külön világuk, életük, amit élnek vígan, vagy épp búsan, de működik, mintha csak a normális lenne. Vagyis, annak egy fura változata. A lényeg viszont változatlan, ami pedig az, hogy ragaszkodnak hozzá és lehetőleg úgy, ahogy azt annak idején valaki megálmodta. Jó kérdés ki, kik alkottak ide és miért, de megtették és most itt lógnak, a jó ég tudja mióta. A por nem fogja őket, arra van bűbáj, időnként pedig bizonyára fel is újítják őket, mert a festék sem pereg, de azért látni, hogy nem mai darab. Egyes darabok ártalmatlanok, egyesek meg olyan bosszantóak, hogy nem hagyják békén Teddy nyugalmát sem. Vagy csak indokot keres megint arra, hogy túltöltődött energiáit levezesse.
Ellenkezzen csak, ő meg vigyorog, nem is figyelve azt, hogy valaki közeledik. Aztán lépéseket hall, mégsem riad meg, még időben van, bár az már más kérdés, hogy amit épp művel, nem épp szép dolog. Felkészül arra, hogy prefektus jön, azonban amikor a hang megcsapja a fülét, kénytelen felnevetni. Leereszti a kezét, mert éppen akarta volna folytatni a művet, amit elképzelt fejben. A kis dobozba ejti, hogy ne a földre csepegjen, vagy a cipőjére, majd az illető felé fordul.
- Ó, dehogynem éri meg. Már ahogy visít, épp elég – persze, az már más kérdés, hogy egy portré sértegetéseit fel sem kellene venni, nemhogy ellene menni festékkel vagy bármivel. Ilyen őrült ötlete is neki lehet, mert akik a falra alkotnak, legalább azt mondják, művészek és így mutatják meg a világnak. Ellenben Teddy mit akar megmutatni? Hogy tud vonalakat húzni? Mondjuk, ha a mai művészetet nézzük, ezért, egy üres vásznon lehet valaki milliókat fizetne.
- Tudom már ki vagy te – mintha csak most ismerné meg, ismerné fel, kibe futott bele megint, vagyis inkább, most ki futott belé. Talán egy fokkal jobb színben van, de még mindig mankózik, bár mintha abból kevesebb lenne. Nnna. - Te vagy az én lelkiismeretem, hús-vér emberként. Már múltkor is, most is. Zseniális, mindig akartam egy ilyet – mintha rajta múlt volna, úgy szórakozik ezen, és még nem is sértő módon, látni, hogy úgy örül neki, mintha karácsonyi ajándékot nyomna a kezébe a srác. - De, jajaja, csúnya, rossz én, kint is vagyok és rongálok. Ez a büdös banya viszont akkor is megérdemli. Olyan mocskos a szája, lehet ragasztót kellene rajzolni neki – összeszűkült szemmel nézi, mintha el akarná átkozni, majd végül legyint. A banya azonban visít, mire felszisszen, mert ezt telibe kapta füllel, így arrébb lép.
- Jó, én érthető vagyok. Na de te? Eltévedtél talán? Egy kanyarral arrébb vagytok ti kékek. Vaaagy… csak nem? Tilosban akarsz járni? - mintha ez lehetséges lenne, de láthatóan nem bully, aki éppen kiéleződik arra, hogy abba kössön bele, ami a másikban a leggyengébb. Ő csak kerge.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

hát most megint miért? | rám is lehet nézni

Azért mégis van abban valami para, hogy maradnia kell. Mert az elsőre emlékszik, mint valami traumatikus élmény, de lehet csak a tanár személye maga, amely nem olyan, mint a többieké. Ott azért bőven akadnak olyanok, akik elnézőek, vagy csendesen szankcionálnak és itt van ő, aki fogta és akkor szépen szőnyeg szélére állította. Mint most is. Jó kérdés, hogy most mennyire lenne képben, ha megint egy sárkányt vetítene elé vagy épp letolná, amiért a másik diáktársát zrikálja, azonban ez nem történik meg. Sőt, talán először, ittléte, főleg a Sárkánytan karriere alatt, meglepetten pislog fel a férfire, csupa nem értéssel és kérdőjellel a feje felett. Ilyet se kapott még és ahogy hallja a másik hangját, nem is éppen egy kiadós lecseszés készül vagy éppen enné az ideg a tanárát. Hűha. Egy pillanatra leakad, azt sem tudja épp, melyik bolygón van, de ezen az egészen hamar túl is lép rajta, mintha ez a zavar sosem létezett volna. Vajon észreveszi?
- Jajaja, valami olyasmi. Nem szeretek én hangosan olvasni, mert szarul megy, felelni meg azért, mert valamelyik büdös gyökér úgyis beleugat, vagy egy stréber nem bírja kivárni a választ – aztán leesik neki, hogy nem jól válaszolt. - Ó, figyelni – csapja magát homlokon, majd egy röhögést álcáz egy köhintéssel. - Szóóóval figyelni. Nem, nem lámpaláz az. Azt írják a lassan sárguló lapomra, hogy hiperaktív meg nem tudok jól sokat figyelni. Van ennek egy szép neve de azt se jegyeztem meg – talán lehet be kéne hoznia, aztán akkor, ha tényleg ennyire érdekli, akkor megnézheti, melyik fogaskerék hol laza. A dolgozat ténye bőven alátámasztja, hogy mikor van ideje felkelni ha elunja magát vagy bármi, akkor jobb. Lehet magántanulónak kéne mennie, de a drága nevelői közösségben akarják tartani. Itt is megfigyelik, vagy mi.
- Neeeem? Nahát – meglepte a tanárt? Fel kell írni valahova. - Csupa öröm meglepetést okozni. Vagy hogy mondják ezt – na, azt azért reméli, tudja a másik is, nem fog nyalizni innentől kezdve, sem most sem. Oké, meglepte, lehet meglepi máskor is. Zsír. Bár a mosolytól valamiért a hideg rázza, lehet csak azért, mert annyira szokatlan a férfi arcán, mint az övén a komolyság.
- Jaj – na, tudta, hogy felelnie kell. Valamelyest. Egy kicsit rágja a nyelvét, felidézi, majd végül rájön, a nagy része még ott van. - Van jegyzetem is – húzza elő, majd tartja fel. Kicsit kidekorálta, de a nagyja megvan. - Úgy a feléig biztos, aztán az egyik fura nevű mitológia cuccnál leakadtam és… darabos. Ööö… vissza is kell mondanom? - billenti oldalra a fejét, mert akkor összeszedi ő a szavakat, aztán makog valamit. Nem érti ezt a helyzetet most, ez látványos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Lehet ma dobja le az ékszíjat az agya, vagy már rég megtette, de most veszi észre csak. Lehet, aztán ki tudja, az biztos, fogalma sincs, hogy miről hablatyol a másik, annyi biztos: valamit látott, parát kapott tőle és bamm. Itt tartunk. De hamar tovább is lapoz ezen az egészen. Mert ő ilyen.
- Tutti – bólogat is, bár nem tudhatja biztosra, mert hát, utána sem nézett. Viszont eddig véres, láncát csörgető kísértetet sem látott vagy zombikat, úgyhogy nincs para. Elég sokat van kint, látnia kellett volna, ha van valami.
- Na, megnevettetted a fogatlan parasztot a képen, tíz pont – erre egy erős „hééé” és további szitokszavak a válaszok a portréalaktól, akiről szó van, de nem is figyel rá, csak legyint egyet. Nem ért a művészetekhez. - Hát a zöldek. Ülnek a merev pofájukkal meg a „ki ha én nem” arcukkal, hogy mekkora királyok ők. Jó, akadnak ott is jó arcok, de na. Lényegében érted. De akár a kék is, azok állandóan csak könyveket bújnak meg okosak – ez aztán a tökéletes bemutatása az iskolai házaknak. Még egy-két szó, és ő fogja írni a prospektusokat az elsősöknek, mi várja őket, amikor idekerülnek. Nem, ha Kornéliának van egy kis sütnivalója, akkor hamar leesik neki, hogy lehet, de csak mondom, lehet, nem kéne sokad adnia ebben Teddy szavainak és jobb, ha maga tapasztalja ezeket ki.
- Ó, köszönöm. A nevelőimnek írásba adnád? Vagy fodrászt vagy rendes ruhákat akarnak adni rám, de amúgy semmi baj velem, csak vegyek már fel egy pólót, ami nem lyukas – fintorog egy sort, emlékezve arra, amikor feljön ez, hogy Maika milyen kis csinos, ő meg… nos, nem. Nem mintha ez visszatartaná bármitől, pont egy miatt vett első alkalomra zöld és rózsaszín hajszínezőt és esett neki befesteni a tincseit. A pillantás megért mindent. -Szal ja. Nem leszek Ken baba. Ahhoz kéne szilikon hogy ilyen szám legyen – csücsörít, mintha csalán csípte volna meg. Látta már a neten a magát élő Ken babának nevező akárkit és jaj, ha valamitől mentse meg a Jóisten, akkor az legyen az. Az ilyenek, mind nőbe, mind férfibe, élő környezetszennyezés.
- Vámpírrá, én? Na az lenne még szép. Végül is, elég fekete ruhám van hozzá. Szólok ha majd megcsócsál Drakula – von vállat, mintha ez így menne. Ha jól tudja, előbb lehet belőle vérfarkas, azokból több van a környéken, de olyankor még ő sem megy ki, mert nem hülye. Ami nagyobb, erősebb nála – mint a kamion, vonat és egy kifejlett vérfarkas – annak nem megy neki.
- Persze, pár feles után az árnyék kerget téged – mutogatja az ivás mozdulatát, nem mintha most részeg lenne vagy épp bármi. A kérdésre ráncolódik a homloka. - Ööö… hát füstöt. Először kapar, köhögsz, utána meg nem érzed. Elvileg nem menő, de sokan azért nyomják, gondolom a sulidban is. Az én volt sulimban is tolták a gyökerek – akkor ő még nem, szárnyai bontogatta csak. Aztán igazából senki nem vette rá, magától kezd mindent. - Nem tudom. Elviekben nekik is lehet, szóval… ja. Miért amúgy, ki akarod próbálni? - pillant felé. Ha ezen múlik...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

repül a punk

Ha itt sétálna egy nyugdíjas néni a kis kosarával, most röhögve előzné le, főleg, ha annyit mondana valaki, akciós farhát. Ó, tudja ő ezt, le is néz, hogy ha néni nem, de egy vihogó csiga lehet, hogy van a fűben és épp robog előre. Kicsit így megbillen, káromkodva húzza vissza magát és még csigát sem látott. Komolyan.
- Nem megy ám az olyan könnyen az én koromban – kajabál vissza, de azért összeszedi magát és begyorsít. Nem mondani, hogy ez már a fénysebesség, mert korántsem az, mégsem totyorog, mint egy vénasszony, így talán elég lesz. Reméli. Ha meg nem, akkor már tudja, hogy milyen leesni és találkozni a jó, édes anyafölddel, más nem két hétig reumatapasz lesz a jele.
Zalán mégis kegyesen lassít néha, majd megint gyorsít. Érti ő, mire megy ez ki, így a sokadik körre már szépen ott száguld mellette. Teli pofával röhög, mert eddig soha, semmivel nem ment ilyen gyorsan, egy bicikli csak a lejtőn az, az autó meg zárt, így valahogy ez a kettő szerelemgyereke és igencsak élvezi. Nincs persze nyári meleg, a kezein érzi a hideget a sebességtől, de nem most fogja elengedni és megfújkodni az ujjait. Tanulság: az ilyenhez kesztyű kell, így mondhatni, ez egy kerekek nélküli motorozás. Ja, ahhoz faszán hasonlít, kb úgy is ül rajta, így aztán… Száguld. Inkább annak tudható be, hogy mivel látja hogyan kell fordulni és ülni, így most biztosabb, holnap lehet nem lenne, de egy idő után tuti. Mégsem ő fog a következő válogatón ott állni a sorban, hogy hadd lehessen csatár, szóval, erről nem kell álmodnia rémeket senkinek. Bár azt vágja, valami képen látta, hogy az egyik évben valamelyik csapatban ott volt egy kitetovált punk gyerek is, így erős a csábítás. No nem a tetkókra, a játékra. Elkalandozik, majd lemarad, de pont időben kapja oda a fejét.
- Okéééé. Nincs fék! - nem fél, pedig lehet kellene. Viszont bőven bemelegítettek, így nincs más hátra, mint alkotni. Vagy valami olyasmi. Zalán mozdulataitól kicsit lemaradva, de ő is maga felé kezdi húzni a seprűt, az meg lassan de biztosan fordul. Aztán egy biztosabb fogastól máris azt érezheti, hogy fordult vele a világ. Ééés kész is a hurok. Amikor érzékeli, röhögve lassít le és ugrik le a seprűről, az szerencsétlen meg megy egy kicsit, majd áll meg a levegőben, mielőtt huppanna a földre. Teddy ellenben tapsikol és ugrál pár sort.
- Megcsináltuk, ember! Mi vagyunk a repülő liga! - tessék, könnyű őt boldoggá tenni. Vagy valami olyasmi. Odaslattyog a seprűhöz azért, hátha akar még valamit mutatni neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Forgatja itt a szemeit annyira, hogy egyszer ki fog akadni neki, komolyan. De nem, nem áll le vele vitázni, mert akkor meg az lesz a baj. Ó nem, ennyire ő sem hülye. Most.
- Ööö… nem? Mondjuk ebben a játékban szar vagyok, ha rád nézek, téged látnak. Bár a lányok szereti a cicamicázást is, lehet valami puha és cuki kismacska leszel, aki mindenkinek tud dorombolni, de jaj, ha mérges lesz, kikaparja a szemeit – még az ujjait is begörbíti, mintha karmok lennének, aztán röhögve engedi le a kezeit. Fogalma sincs, mi lesz a másik, neki ehhez szegényes a képzelete. Ha meg arról kell beszélni, mit láthat tényleg az, aki ránéz, illetlent mondana. Nem, nem szabad. Akkor lehet már most ki lenne kaparva a szeme.
- Sok? Láttam már olyat – vonja meg a vállát. Sőt, meztelen pasit is, most mit kell ezen izélni? Így lettek teremtve, így aztán ez a természetes. Szó szerint. Szóval korábban és mással kell felkelnie, hogy őt zavarba hozza. Aztán ki tudja, ha olyat lát, akkor épp hogy reagál rá. Lehet valakit kiröhög, lehet valakinél elakad a szó.
A szó azonban most is elakadt, csak nem az övé. Júlia ledöbben, hogy tud normális is lenni ez a gyerek, még Teddy is kicsit magán, mert nem sűrű ez, de hahó, amúgy mikor volt az mondva, hogy ő gonosz? Sose volt az, csak éppen teljesen máshogy fejez ki mindent, többek között egy vigasztalást is. Egy temetésen is röhögni képes, persze, hogy amit eddig ismertek belőle, azzal nehezen lehet összeegyeztetni azt, amit most csinált. A megjegyzésre azonban felfújja a képét, mint az a hülye hal és morcosan néz.
- Te meg így olyan vagy, mint egy ráncos öregasszony – „pukkad” ki, amikor megcsipkedi és még a helyét dörzsölgeti. - Há komolyan. Miért annyira hihetetlen, hogy nem vagyok egy a méteres faszok közül? - van itt elég, azt tudja, akiknek nemhogy kedves szavuk, de gondolatuk sincsen. Ha már kint vannak, míg megleli az új cseppet, előbányász egy cigarettát és az ajkai közé tűzi.
- Tudod mit? Késsük le, látni akarom – főleg enni. Mondjuk fogalma sincs, hogy mit tud főzni és mit nem, vagy az mennyire ehető. Már az, hogy neki és őt szolgálja ki, elég indok. Közben megvan a csepp is, előszedi az öngyújtót és hátrébb áll, mert ha megint elcsesződik és hiszti lesz, lehet nem lesz kedves. Csak itt gyújt rá, biztos távban.
- Óóóó akkor ügyesnek kell lenned. Szerintem itt az összes többit letapostuk, szar lenne tovább menni addig, ameddig megint szép fű van meg dér. Szóval, hajrá, ügyesen. Ne úgy fogd, így – mutogat is, mint egy rendes munkásember, aki csak néz, de nem dolgozik, csak szereti nézni azt, aki igen. Helyette persze, ez evidens. Amikor azonban megvan a cseppecske és emeli a fiolát, tapsolni kezd.
- Gratuláloook! - engedi le végül a kezeit. - És ebből lesz a bundád? Vagy ez az idegeidre kell? Azt asszem még nem is mondtad. Azt meg pláne nem: kell még máskor is szedned? - mert akkor nem fog felkelni, a-a, másnál alszik, hogy meg se találják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

repül a punk

Szóval, az első esést leszámítva, most minden flottul megy. Csinált egy hurkot, egy igazit, mint a nagyok. Olyan ez, mint mikor kitalálta, hogy ő deszkázni fog, olyan menő lesz, mint soha. Csakhogy az lett belőle, hogy állandóan kék és zöld volt, sebes, meg véres. Aztán amikor akkor esett, hogy a bal karja el is törött, nos, akkor eladta a deszkát. Ott nem volt senki, aki megmutassa neki, hogyan álljon. Lehet valami sznob szar társaságot fogott ki, akik csak nézték, röhögtek, néha lepacsiztak vele, de aztán nem adták tovább, amit tudnak. Csak ültek a deszkán, hallgatták a fos zenét és bagóztak, míg Teddy megpróbálta azt, amit tíz perccel előtte látott. És nem lett belőle semmi. Ellenben itt van ez a srác, nem ismerik úgy egymást, hogy évek vannak mögöttük, meg a kemény utca, és mégis, jött, mutogatott. Ha kellene plusz pontot adnia a sulinak, ezért megtenné. Mert ez nagy respect. Tök örül, csak ő ezt máshogy fejezi ki. Furán. Mindegy. A lényeg, hogy a sikerélmény megvolt.
Arra azonban nem figyelt, hogy a másiknak mennyire sikerült. Látta, hogy fordul, meg süllyed, csak ugye gyakorlatlan szemnek nem látványos a hiba, ami keletkezik. Ezért mulat magában, meg menne tovább, csakhogy, figyelnie kellene. Mire azonban felkapta a fejét, már késő volt. Valami artikulálatlan, olasz káromkodás vagy épp rimánkodás esik ki az ajkain, nem tudni. Csak a végét érteni, ami egy határozott:
- Mit csináááálsz – de ez lehet inkább sikoly. Összekapja magát vagyis rántja hajol le, de így sem kerek. Nyekken egyet, ahogy Zalán átesik rajta, vele együtt huppan a földön. Pechjére a seprű áll bele az oldalába, amit felvenni készült, így mire kiterül, már vinnyog is.
- Baszki főnök… - nyögi némi hatásszünet és jajgatás után. - Azt nem mondtam, hogy örömödbe ugorj a nyakamba, na. Vagy legalább szóltál volna – fordul át a földön a másik felé, fájdalmas grimasszal dörzsölve az oldalát. - Egyben vagy…? - vagy hívjon valakit, bárkit. Csak a papot ne, akkor nagy a baj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

hát most megint miért? | rám is lehet nézni

Hát na. Nem ő a legélesebb kés a fiókban, ez akkor is feltűnhetett a tanerőnek, ha eddig bedugott füllel és bekötött szemmel ácsorgott volna az órán. Nem, nem is akar olyan lenni, aki majd kiesik a padból és mindent tud, betűről-betűre követve minden sort. Az lenne a meglepő, ha ilyen történne és akkor akadna meg a másik is, ha nem tette meg kemény egy másodpercre, amikor értékelhető valamit adott be. Nem, nem kezdték jól a „közös munkát”, de sose késő valamennyit javítani.
- Jahh, de az tökre más – legyint egy nagyot. Más hangos baromságokat meg vicces dolgokat mondani és más felolvasni meg felelni. Az egyik, nem meglepően az előbbi, zsigerből jön, míg a többi nehezen vagy sehogy. Tekintve, hogy papíron is lejegyzik, hogy bénán olvas meg ír. Szóval, van mentsége. - Hablatyolni valami fasz… baromságról az is tud, akinek kettő az IQ-ja. De itt komoly dolgok vannak és hát hogy néz ki, hogy nem tudom kiolvasni hogy herbál-fekete meg ilyenek. Azzal vannak bajok, félcédulám is van – nem sárga, mert olyat még nem kapott, de ami késik, az nem siet. Várnak rá biztosan, ahogy hallotta, az anyja se százas, nem emlékszik nagyon rá, amire igen, ott egész normális. De lehet csak az idő szépíti. Mindegy. Nem az anyjáról van szó, hanem róla és még hisznek is neki. Őszintén, kinek nem lenne kedve ilyenkor vigyorogni? És meg is teszi.
- Király – bólint, hogy akkor elteszi a további szép szavakat, ha nem kell tovább győzködni. Bár, ahogy néz, nem biztos, hogy tényleg hisz is neki. Kukkol a tanerő felé, amikor az asztal mögé megy és írni kezd, agy csak akarna, de végül megzavarja a sajátjaival. Elengedi a lapokat, kicsit saláta, kicsit kavarcos, de az övé és tényleg vannak rajta adatok.
- Szóval ja. Írok én meg minden, csak néha tök halkan beszél a tanár úr vagy én vagyok süket, vagy valamelyik kretén hangos és olyankor kizökkenek és azt se tudom, merre van az eleje. De ha nagyon gázos, el szoktam kuncsorogni másét – von vállat végül, hogy ez van. Szája belső felét rágja, majd végül veszi vissza a papírokat. Hogy aztán belefagyjon a mozdulatba.
- Ööö… hallgatom – pislog nagyokat. Ajánlat. Na mindenre számított, csak erre nem. Nagyokat pislogva hallgatja végig, meg se moccan, de még a pillái sem. Csak nézi, nézi, mintha azt várná, mikor röhögi el magát a másik, hogy ez csak vicc. De nem. Arra eszmél fel kábé, hogy azt kérdezik, benne van-e.
- Én benne, benne – motyog párat, majd megrázza a fejét. Most kajak…? - Haaa jól értem, kapok ilyen alkut, hogy leléphetek előbb, kevesebb lesz a dogában. Cserébe arról kell írnom mit csinálok amúgy nem órán vagy ami tetszik? Ez most.. Maga viccel velem? - komolyan nem érti. Ez nem lehet csak így. Mikor kell nevetni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

művész leszek, meglássátok

Mindenki más, ők meg aztán végképp ég és föld kategória, ehhez elég volt egy találkozó is, de lehet, ha csak szimplán egymás mellé állnak, akkor is kiütközik. Elvégre, a másik jól fésült, meg normálisan öltözik, ellenben Teddyvel, aki kócos, lyukas és akadnak láncai is. Meg ahogy beszélnek. Jó, az olaszokról köztudott, hogy hangosabbak és szeretnek gesztikulálni mellé, erre jön rá a saját stílusa. Szegény Kornél meg… hát elveszne mellette, bár neki is van szája, beszél is, így minden faja. Lenne. De visít a nő, Kornél meg szentlélek. Nyilván. Ha ő is rajzolna vele, jobban meg lenne lepve. Inkább úgy mondaná: nem is várt mástól.
- Áldassék a szűzanya, meg minden szent. Szeretnél névjegykártyát is róla? - vigyorog egy sort, mintha ezt amúgy hivatalossá kellene tenni. - Amúgy tudom. Sokszor alkotok hülyeséget – mintha valami elfajzott művészet lenne, nem pedig a pillanat, az unalom, meg a sok energia heve. Ó nem. de.
- Iggen, tudom. Sértek én sok mindenkit, csak ja. A büntetést meg nem is tudod meg, csak ha elmondom – ölti ki a nyelvét, mintha titok lenne és sosem ismerhetné a másik. - Miért, te mit adnál? - mintha csak licitet várna, de közben csak kíváncsi, hogy ha a lelkiismerete, meg pedáns, miket szórna felé. Vagy csak felkészül arra, mit kapna? Jó kérdés. Aztán erre nem kioktatja? A csípőjére vágja a kezét, mint egy háziasszony és „ha” pillantással nézi, ahogy még itt magyaráz is. Erre nem tud nem röhögni végül, bele a markába, hogy ne legyen már hangosabb, mint kellen.
- És akkor te vagy a lelkiismeret meg a jó, mi? Azért te is tudnál alkotni, ha akarnál. Jól van, nem féltelek – finoman paskolja meg a másik vállát, majd kotorja elő az emlegetett darabot. Megköszörüli a torkát, hátrébb lép és a most már nagyon hangosan tiltakozó portréra szegezi a pálcát.
- Silentio – huss és pöcc, és a csend beáll. Nem tökéletes, ha odahajolna valaki, akkor nagyon halkan hallana valamit, de épp elég, hogy ők nem, főleg, ha beszélgetnek is. Szinte büszke fejjel néz a másik felé.
- Mi lett volna velem nélküled! Hát köszönöm – benyúl a zsebébe, miután elteszi a pálcát és a még nem száraz festéket törölgeti le a képről. Marad így is rajta, de a némaság elég büntetés. - Mostantól mindig ezt kapja, ha – azzal elrejti a zsepit is és a másik felé fordul. Szemöldökét vonja fel, majd ingatja meg a fejét.
- Mééégis tilosban vagy. Ejnye – vigyorog egy sort, majd koppan. Hát eltévedt. Mondjuk éjjel nem nehéz, minden folyosó egyforma kábé és minden néma. - Óóó, vagy úgy. Látod, ez a baj a sok tanulással, káros az időérzékre. Én mindig mondom – most ő csóválja a fejét. - Elnavigáljalak? Tökre tudom a jó utakat, szóval nem kell félned – vagy de. De ez már más kérdés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Követi a tekintetével, ahogy a csaj egyenesen a háta mögé rejtőzik vissza, mert épp odafent kicsit elszakad a húr a portréalaknál, aki nem kedvesen tudatja épp ezt.
- Nem fog megharapni – pislog hátra, persze vigyorogva, mert miért ne mulasson ezen. Csak egy kicsit. Nem néz ki olyannak aki ezen most halálra fog sértődni. Ha igen, akkor majd megbékél.
- Vagy valami ilyesmi, az a lényeg, hogy majd valaki ezt okosabban is elmondja ám neked – bólogat, igazából pedig ezt bárki más szebben elmondja, csak ne ő. De ezzel biztosan mély nyomot hagyott benne csak-csak. Mindegy. Lapoz is tovább, mert nem az a lényeg, hanem, hogy haladjanak előre.
- Hja, csak valszeg rád is furán néznének. De ők mindenkire, szóval nem is releváns. Vedd úgy, hogy nem is mondtam semmi – legyintget is párat, mintha mi se történt volna, vagy épp csak magának magyarázna, mintsem a világnak. Tény és való, hogy valahol azért tökre jól esik neki, hogy nem emiatt veszik elő és bélyegzik meg, hogy semmire sem való. Aztán persze valami abból is van benne, a lényeg most megint nem ez. Azért valahol mégis elmondaná ezt ott is, a többieknek, már csak azért is alapon, de tudja, mire odaér majd, semmi nem marad belőle. Abból se nagyon, hogy őt valaki majd jól nyakon csócsálja, viszont a csaj nevet, az pedig külön öröm, mert addig sem parázik valami láthatatlan dologtól, hanem mulat és elfelejtődik a baj. A figyelemelterelés mestere, mondhatni.
- Ki tudja, ki tudja. Én itt a varázsvilágban már semmiben se vagyok biztos – vallja meg ezt most teljesen őszintén, mert mindig talál valami olyat, vagy az találja meg, amire rácsodálkozik. Egy önálló árnyék? A legkisebb lenne.
- Ahha. Ahogy leszívod tüdőre. Egy pár után megszokod, az eleje kellemetlen csupán. Aztán meg ja… füstös – von vállat. Nem tudja elmagyarázni miért jó vagy rossz, nem ment utána, hogy mi miért van. - Áhháá. Ami benne van, az ilyen cucc, amitől rákattansz. Olyan mint a pia. Azok is hülyék lesznek meg összepisálják magukat, mégis isszák, mert jó nekik. Ez is valami olyasmi, csak húgy nélkül. Mer’ jó. Most akarod, vagy majd egyszer? - semminek nem az elrontója, csak a helyes útnak. Megállva néz körbe és hümmög párat. Merre is? - Ööö.. na várj – les ki az elágazásba, majd fordul párat, keresve valami kapaszkodót. - Arra lesz, ja – mutat előre végül, fogalma sincs, hogy helyes irány-e, de a mondóka amit annak idején tanult a fejében cseng és ezt mondja.
- Haladjunk, mert nem az árnyék kap el, hanem egy prefike.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

repül a punk

Ha ezt valaki mondja neki, hogy ma még át is esnek rajta, nemcsak leesik egy seprűről, lehet a pufók kabátját veszi fel, hogy legalább ne fájjon annyira. Hallotta, hogy az élet kemény, de a jó anyaföld még jobban, így aztán nem lehet panasza. Vagyis van, hangos is, a másik meg nevet rajta. Ez egyben jó, mert akkor Zalánnak se fáj annyira, hogy inkább üvöltsön, a másik kínján tök egyszerű nevetni. Vigyorog is egy sort két „jajj” között, majd összeszedi magát.
- Az királyságos – porolja le a karját, hogy akkor ez ennyivel el van intézve. A többi majd később. - Aha, asszem. Nem törött el semmim, szóval igen – néz le magára, még horzsolást se lát, bár azért tenyere ég, amivel valamit tompított az egészen, de amint a nadrágba törli azt, nem is lát semmit. Maximum kicsit piros. Tessék, ő lesz a ház kabalája az év végére.
- Mesterien tudok esni, tudom – vágta rá gyorsan, most ő nevet, mert tudja, nem erre irányult a dolog. Kicsit még fura neki ez a dicséret, visszacsatolás dolog, így a füvet kezdi el tépdesni, mint aki zavarban van vagy csak éppen nem tudja kezelni azt, hogy valaki nem lehurrogja, hanem épp ellenkezőleg.
- Köszi, köszi. De volt aki mutatta, az a menő és így könnyű volt – mutat a másik felé, mintha rá akarná kenni, hogy ez az ő „hibája”, érdeme. Valahol amúgy tényleg. - Áááh, én nem gondolkodok semmin. Csak láttam múltkor, hogy valakik repkedtek és ki akartam próbálni. Miért, kéne? - fordul felé, még ő is a földön elkényelmesedve. - Mert, te? Komolyan csinálod majd később?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Azok se normálisak. A világ őrült, az meg, aki ilyeneket talál ki, főleg. Csak ő a folyamat azon felén van, hogy dirigálhat – Teddy-ből nehezen nézik ki, de sok mindent megért és teljesen komolyan fog fel. A helyzetüket a házaspárnál nagyon is, a világot, csak nem akarja mindig tudatni is azzal, hogy neki ilyen fele is van. Szeret az lenni, ami, szereti, hogy nem akarja visszafogni magát, mert azt mondták és mer más lenni, szabad és laza. Az, hogy emiatt őrültnek nézik, már más kérdés. Annyira sosem, hogy kapjon egy csinos, fehér kabátot, szerencsére. A többi meg nem is számít. Mintha már-már tudatosan építené fel ezt és valahol tényleg így van.
- Ööö – na ez a fogós kérdés negyven milláért. Felezzünk! Ja, itt nem lehet. Megvakarja az állát, majd nagyon okos tekintettel áll elé. Ha lenne szemüvege, most azt igazgatná meg, de még szakálla/bajsza sincs, hogy megpödörje. - Nos, vannak biztos dolgok. Aaa nagy mágia törvényt megtanultam, mert persze rögtön ezt akartam tenni: a pénz meg a kaja nem jön csak úgy a semmiből. Sajnos. Na ez biztos, mint ahogy itt állok – mert na, amikor valakivel közlik, hogy helló, a varázslat igaz, akkor – ha nem kattan meg és habzik a szája élete végéig – egyből arra gondol: EZAZ. Itt a lehetőség. Majd varázsol magának, mint nyuszit szokás a kalapból, egy valag pénzt és… ja nem, nem, ez nem így működik. Csak hamisat lehet másolni, gagyit, de csak úgy a semmiből? És aztán tök csalódás, ennek is semmi értelme.
- Aha. Nem láttál még alkeszt? Jó undorító fajta – párat ő már igen. Főleg, mióta beengedik olyan helyekre mugliéknál, ahol a keményebb arcok vannak. Addig isznak, míg állni se bírnak, jönnek a különböző helyeken távozó dolgok, meg minden. Jó mocskos kívülről, bentről viszont egy ideig buli. Hát na, hányt már ő is, de előtte tök jól érezte magát. - Miért, itt nem jó? Nincs senki. De okkké, ha visszatalálunk, randi az erkélyen – jegyzetel fejben, majd a kérdésre áll meg és néz arra, amerre mutat. Jókat kérdez ma, komolyan. Megvonja a vállát, hogy felőle arra is lehet, amelyik szimpatikusabb, mégis az ő megérzésére hagyatkoznak.
- Félsz a prefiktől? - pislog felé, de persze vigyorogva. - Olyanok, mint a fogatlan kutyák. Kioszt valami tré feladatot és azt hiszi, ő a világ ura – pont telibe érdekli ez őt. Nyújtózkodik egyet és vidáman kurjant egyet elfojtva, hogy ismerős a terep. És tényleg. Erre már járt ma!
- Simaliba, igen. Vagyis még lépcsőfordulók kellenek, de ja. Báááár, balra nem rövidebb?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

repül a punk

- Azt mondják az okosok, az a nehezebb, mert ugye, jól kell. Ha nem, akkor reccs – volt már rá példa, nem is egyszer, ha nem is törött, de baromira fájt. Aztán, mint a deszkások meg bármilyen guruló dolgon élők, ő is szépen rájött, hogyan forduljon és mit tegyen le, hogy kevésbé kelljen hozzá papot vagy orvost hívni. Egy-két horzsolás, zöld-lila-sárga folt meg semmiség, a hegek pedig állítólag menők, mert bármit lehet hazudni később, meg öreg korban hogyan szerezte. Medvével harcolt, vad kutyákkal, dühös nőkkel, de véletlen sem azt kell mondani, hogy jaj de kretén vagyok, elestem a saját lábamban. Egyszerű ez, ahogy ő is.
- Na ne szerénykedj, előttem nem kell – mintha amúgy olyan nagysága lenne az iskolának, aki előtt mindent lehet. Valahol pedig tényleg, mert ami nem érdekli, arra nem figyel, ami meg olyan, arra beszól valamit. Sok erre a nagyképű nyomoronc, akik azt hiszik, ők szarták a spanyol viaszt, miközben a Mona Lisa-t festették, aztán közben csak anyuapu tárcája vastag, maga a tag meg akkora gyík, hogy állatkertben lehetne mutogatni. Ez a srác szerény, a maga módján. Talán vannak gondjai is, elfogadni, hogy igenis menő, vagy mindennel tök jól tisztában van és nem kérked. Fura, nincs ezzel baj, kell ilyen is, Teddy, ha jó valamiben, harsányan közli, de nem lehet komolyan venni, mert inkább a gyíkok paródiája, mint valós.
- Azannya! Ígéretesnek – füttyent, hogy megint olyan dologra bukkantak, amit ő nem is gondolt. Nem olyan rég mutattak rá, hogy nem is annyira szörnyűek egyes bűbájai, erre tessék, most még ez is. - Mér’, milyen a normális? - ezen is van minden: nyél meg… cirok. Kell több? A többin van valami plusz? Nem érti a különbséget. - Szerintem meg simán el kell kezdeni, a határt közben is lehet feszegetni. Jó muri – bólogat, mert tessék, mindjárt itt lesz ő a nagy támogató. - Simán. Majd nemtudom. Odébb megyek és nagyobb helyem lesz esni, meg ilyenek – mutogat is, hogy mennyivel. - Vagy csak körözünk. Nekem mindegy, ez jó muri, tetszik – most. Aztán majd valami más fog. Ő már csak ilyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Ha tudná szegény lány, hogy agyi szinten bőven nem ott van, ahol kellene, el nem hinné egy büdös szavát sem. Amúgy se kellene, de valamiért az emberek meghallgatják. No nem mindenki, de a mindenki amúgy is le van szarva.
- Ja igen, azt se nem – vagyis lehet, ha azt a nyomoroncot élete végéig szerelmi bájitallal, átokkal, vagy bármi más szarral tömi, de ennyire nem akar ő belemenni. Vannak még dolgok, mintsem elvesztett végtagok helyére se jön új, vagy épp másmilyen, meg egyéb finomságok. Ja, tökre elolvasta és meg is maradt. Mi jöhet még? K-t kap a vizsgáin? Napersze. Attól azért nem fél.
- Egyre megy, mindegy hol jön ki, valami kijön. Valahol. Egy volt tanárom azt mondta, rám is ez a sors vár majd. Lehet lassan el kéne kezdenem, hogy időben odaérjek – igazából neki nincs szüksége alkoholra, ha akar, így is eléggé őrült és parti-állat. Az meg még az ő elborult kis elméjében se megfelelő opció, hogy ilyen vége legyen, ennyire nem beteg. Vannak persze olyan képzeletei, amik igencsak… merészek, de neki még a kukás meló is jó lesz, de csóró nem akar lenni. Abból sok van, ő meg, mint most is látható, nem tucat termék.
- Akkor erkély jelenet lesz, Júliám. Ahogy kívánod – bár ő nemigen jó Rómeó, szóval el is engedi a hasonlatot és lépked tovább. Benne nincsenek meg azok a gátak, amik a másikban igen, de ezzel nincs gond, mert bár tud kérni és akarni, azért van határ és nem fogja beleerőszakolni a másikat. Az nagyon nem ő lenne.
- Hogymiiiiii?! - röhög fel azonnal, ahogy összecsapja a kezeit. Mit művelt? Az agyát eldobja. - Ez zseniális. Az a banya meg is érdemli, de komolyan. Mit követett el? - az már más kérdés, hogy mi volt a büntetés meg ezek, senkit se érdekel. A köpködés igen. Tipikus. Mindjárt arra kanyarodik ő is, bár papír nélkül csak jó turhásat tudna, de az mellékes. Az is elmegy.
- De azon a folyosón nem fog megenni senki – hagyja mégis, hogy belé karolva vezessék a jó irányba, rajta ne múljon. - Jójó, akkor erkély, megyünk már. Csak majd óvatosan, nehogy megegyen a szörny – vigyorog felé, ahogy ha minden igaz, rákanyarodik az eridonos úthoz vezető szakaszra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

hát most megint miért? | rám is lehet nézni

Ez a beszélgetés – vagy Teddy rövid kis élete, opcionális – a végét járja, amint meglátja, hogy a szemeit dörzsöli. Ó igen, ilyenkor nemhogy gyufát húzna ki, hanem egész rőzsét, de most valami kis harang a fejében azt kongatja, fogja be egyszer az életben és csak pislogjon szépen, értelmesen. Így is tesz, aztán mégsem, mert nem tud nem vigyorogni. Tud, ha akar, és nem, ha épp nem akar. Leginkább ott van az egészben a logika, hogy ha siet és hadar fejben, ez lesz belőle. Ha van ideje, akkor meg simán ki tudja mondani, hogy…
- Herb.. Hebridiai fekete. Nehéz szó – de azért ismétel, mintha muszáj lenne. De nem mondja tovább, ha elhiszik. Elhiszi? Holnap meg majd az etnikai kisebbség potyog az égből. Te jószagú, tényleg hisznek neki ÉS még le sem cseszi. Oké. Ez a férfi egy akkora talány, mint a fene. Az első órán úgy megszo… szívatta, mint a huzat, vért izzadott, most meg olyan kiskapukat mutogat, amihez nemhogy kulcsot, vörös szőnyeget is ad. Sűrű pislogása jelzi, hogy vagy most fog agyvérzést kapni menten és leáll odafent minden, vagy jelez a rohadt ébresztő, felül az ágyban és elgondolkodik, hogy mi a jó élet miatt álmodik ezzel a faszival? Az már más, hogy simán elfogadná azt a tetkómennyiséget, amennyit így látni lehet, de hogy amúgy mást nem nézett meg rajta, hétszentség. Sárkánytannal álmodni… nana.
- Jóóó, most fontos, nem fontos. Hát ez ha frankón így van… - vakarja meg az állát. Kész, ez a pali kész van. Vagy annyira rühelli, hogy inkább ezzel is kivonja az életéből, az óráiból, vagy tényleg valami fura segítség. Bele is bandzsít a nagy koncentrálásba, majd megrázza a fejét.
- Nem rossz ajánlat? Kurva jó! És ja, tényleg egyértelmű – lesz, majd két nap múlva, ha leesik neki és fel is dolgozza. - Hát de most komolyan. Benne vagyok, de még mennyire, alá is írok mindent, ha kell de… fordított esetben elég hihetetlen lenne előre, hogy ez így frankón így lesz. Vagy nem tudom. Nem akar minden tárgyat oktatni? Megoldhatnánk okosba – még viccelődik is, de a vigyora most egész visszafogott. Na, megvan az első tanár, akit kedvel. Most fusson, amerre lát. - Majd keresek frankó sárkányos témákat is cserébe, az esszébe, na – ha már smúzol, ennyi belefér. - Van apró betűs rész? - fél vese, egyebek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

csavargós felfedezős | kinézek ma is

Eltűnik a keze a pulóver kenguru zsebében és bár bébi ugró állat nem, a cigaretta az ujjai közé kerül és egyhamar rá is gyújt. Már nincsenek az iskola környékén, ez a falu, város, bármi, itt hagyják szépen békén a tanárok is, civil és akkor cigizik, amikor akar. Lehet, hogy a kabátot is fel kellett volna venni, de pont elég bolyhos a felsője, hogy igazából ne zavarja - csak éppen jól nézne ki úgy a szett. Mindegy.
Mmmmh hanggal fordul Pola felé, ahogy meglöki, és akivel ma elindult erre, főképp azért, mert szeret dumálni és ahhoz jobb esetben is kell valaki, másrészt a lány nem kapott sokkot attól, ami vele jár és ez már jó pont. Szeretné megtartani.
- Előre, többek között. De amúgy nemtom'. Mehetünk enni vagy falut nézni, hölgyeké az elsőbbség - mondja ezzel azt, hogy nyugodtan válasszon, ő a vendég, vagyis nem, csak az új, akinek ez az egész hely ismeretlen és nem érdekelheti minden. Elmutogatja neki az összes kukát is szívesen, csak abban se köszönet, se izgalom. Kipöfékel egy adag füstöt oldalra, arra is bambul és leesik neki, arra van fasza kajálda, de előbb majd nyilatkozik. A kérdésre kattog a fogaskerék a fejében. Ez olyan, mintha azt kéne elmagyarázni, miért hívják almának az almát.
- Ó, mert mindenki gazdag lenni - miért ne lehetne így? Ha egy bolt lenne, egy lenne csak gazdag, kettőnél kettő és a többi. De neeem, van okosabb válasz. - Meg mert nem logikus minden egy helyen, van amit nem is kell. Én tökre nem akarok ott kenyeret venni, ahol egeret meg baglyokat árulnak. Szóóóval valahogy így. Meg mondom. Így mindenkinek lesz pénze és úgyse ért egy ember mindenhez - bólogat nagy okosan, de a kérdés nem merült ki ennyiben. Kicsit bele is zsong a feje, bandzsít is mellé, de itt van, itt van. Jelen.
- Öööööö - bukik ki belőle elsőre nagyon okosan. - Mint mondtam, kell a pénz, az nagyon fontos. Cserélni is szoktak, deee jobbára pénz. Én se mindig értem, ezért rábízom a boltosra, hogy jól adjon vissza. Amúgy sincs olyan sok sosem, hogy nagyon számolni kelljen - vigyorog egy sort, hogy nem, nem ő a helyi gazdag mocsok gyerek. - Én nem tudom, miért kell annyira és miért fontos. Csak kell - ő sem a legélesebb a fiókban, na. De nem is szégyelli. - Azért megpróbálok segíteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

csavargós felfedezős | kinézek ma is

Van türelme, pontosan azért, mert hozzá is kell. Ez egy olcsó ár, ha elsétálgathat és bagózhat, akkor pedig ritka olcsó. Megérti ő, ha sokan nem kérnek belőle, az ő bajuk. Vagy valami olyasmi.
- Nagyon jóra semmire mert káros. De közben meg jó, mert így öööhm lenyugtat vagy mi. A cucc benne, a dohány. Jó, a többi megöl, azzal nem kell foglalkozni. Olyan mint az édesség evés, jól leszel tőle – őszintén, először földönkívülinek hitte szegény csajt, aki eddig egy dobozban élt, valami pince mélyén, de ki ő, hogy ítélkezzen. Elvégre egy csomó mágus holmit még ő sem ismer, szóval hasonló a cipő, csak nem elég szoros, hogy végig egyben maradjanak. Bólogat hát, hogy akkor séta, aztán evés, az úgyis meghozza az étvágyat. Szerencsére még mindig iszonyat sok energiája van és bőven képes órákig caplatni anélkül, hogy nyavalyogna a lába miatt. Kivéve, ha új cipő van rajta, mert akkor szanaszét töri a lábát és olyankor nyűgös. Ez a lábbeli, pontosabban a bakancs már rég be van törve és még a kopás is csak előnyére vált. Lehet ebben is fogják temetni, ha ennyire bírja.
- Nem? Semmi állatot nem? - csirke vagy valami mindig kell. Az egeret megérti, az nem olyan dolog, amit az emberek megesznek, mert olyan finom. Patkányt annál jobban, de azért jóval keletebbre kell utazni és más világot látni. - Amúgy ja. Meg a kígyók, mert ilyeneket is tartanak erre. Vagy valaki szimplán bírja őket. Vagy a békákat. Soook furcsaság van abban a boltban – azért tudja, mert már többször volt bent és nem egyszer nézte ki magának az egyik fülesbagoly, amelyik mindig huhog meg csipkedni akar a fiú látványára. Hogy ez öröm vagy épp örök ellenség érzete, nem tudja, mert benyúlni nem mer, bagolynyelven meg nem ért.
- Az is hasznos mondjuk, mert lehet mocsok a boltos. Nekem mondjuk nincs sok barátom, így muszáj vakon bízni – eddig mondjuk nem is volt gond belőle, meg nem is aggódja túl a dolgokat. Egyszerű figura. Annyira, hogy széles vigyorba fordul pofija, amikor kimondja a másik: segít. Ha ezt elmondja a klubban! Hajaaaaj.
- Lapos kövek… - rágja meg a szót. - Járda? Neeem.. azt nem állítják fel – hümmög, ahogy a rejtvényt oldja meg fejben. Négy betű, öt? Van benne ékezet? - Vas és kövek. Öööö… nem láttál a köveknél ilyen keresztet? Izé… nagy t-betűt meg ilyeneket? - mert vagy egyre gondolnak, vagy jöjjön a mentőkérdés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

és a ruhavásárlás a randira esete | kinézek ma is

Az ujjai közé csippent egy, vélhetően fehérneműt, amin több a csipke, mint a textil. Úgy tartja, mintha amaz harapna vagy félne attól, hogy már egy kósza mozdulattal is akkora kárt tehet benne, hogy ki is fizetheti. Márpedig, nem olcsó. De mit vár abban a világban, ahol kétezer dollárért adnak el egy koszos, szakadt tornacipőt. Ő bezzeg ezerötszáz forintból megoldja, ügyesen, pár nap alatt, ha koncertezni megy benne. Az bezzeg senkit nem érdekel, hallatlan.
- Te, te, te... figyelj ez... ez micsoda? - fordul oda a nap sztárja felé, akinek kellene valami rongy, mert randira megy. Az, hogy lánnyal, neki ugyan azt jelenti, mintha a hagyományos módon történtte: Pol randira megy. Randira! Bár, abban holt biztos, hogy nem ebben a csipkében kellene, nem is jó sorban van, úgy csusszan át hozzá, ahol már értelmesebb holmik vannak.
- Ha ebben kéne menni, kiesne a szeme - pedig tudja, hogy nem egy felnőtt nőről, férfiról van szó, szóval nem kéne, de vicces lenne. Átforgatja még a dolgot, majd visszaejti és nézelődik tovább. Nem biztos, hogy azt kellene elvinni ilyen helyre, akinek felemás zoknija, agyon lyuggatott dolgai vannak és színes tincsei. Már most egyesek úgy néznek rá, mint a tyúk a piros kukoricára, de nem zavartatja magát, tekintve, hogy magához képest majd rohadt egyszerű és átlagos. Persze a láncok, apró szegecsek ott pihennek rajta, de megtisztelte Pol-t annyira, hogy nem úgy jön, mint a bazári majom, azt majd máskor.
- Szerintem ez baba - emel fel egy felsőt, ami nem hányadék csipkés, nincs köldökig kivágva, ellenben mályvaszínű és kellemesen fodrozik rajta valami. - Ha neked nem kell, megveszem én - röhög fel. Az a baj, hogy képes rá. Van pár felsője, ami nem épp fiúknak készült, de a mintája miatt - én kicsi pónim és hasonlók, mert annyira illik hozzá - muszáj volt megvennie. Ezt persze visszaakasztja és lép mellé. - Mire gondoltál amúgy? Meg, na, mesélj róla csak szépen nekem közben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A Nyíregyházi állatpark | hazajötteeeem | kinézek ma is

Teljes mértékben fel tudja fogni, hogy kell a vattacukor, na de mi a bánatnak ennyit utazni hozzá?! Tenné fel a kérdést, miközben a sorban váltják ki a jegyet, végül mégis csak ásít egyet helyette, mert majdnem elaludt idefele. Valamiért csak ez jött fel, bár nem tudná megmondani, hogy mikor és hogyan, de megtörtént, ez biztos. Nyammogva néz a lányra, majd előre és indul meg, amikor a jegy az ujjai között pihen.
- És szerinted, ki is fognak engem engedni? - sandít vigyorogva oldalra, miközben átlépked a kapunk és körbe is néz. Szerez magának egy térképet az állványról és félrehúzódva teríti szét, majd rövid idő alatt megállapítja, hogy baromi nagy a hely. Sőt. Csak egy gyors fejszámolás és annyi állatot lát, amennyi sehol nincs egy helyen.
- Hány napra jöttünk? Nyolc? Ennyit nem lehet egy nap alatt megnézni - jó, lehet, ha megvan a kellő motiváció, akkor bőven, sőt, bizonyára akad is, de na. Ha logikusan nézi, akkor ez egy nap alatt nem kivitelezhető, pedig mégis, mert itt tolják el mellette a babakocsit meg futnak a gyerekek és azok nem bírják sokáig. Az mondjuk lehet nem lesz a legjobb, hogy mellette fognak fagyiért, akármiért hisztizni meg sikongatni, mert hát, nem igen bírja az aprónépeket, másnem
ő is sikítani fog, csak annak senki sem örül majd.
- Komolyan, ennyit egy nő miatt se mentem sosem. Értékeled remélem - egyelőre azonban a bejárathoz közeli dohányzós pontra sétál, hogy rágyújtson. A lánynak biztos van terve, célja, így bevárja, míg összeszedi magát, elpakol, kipakol és közli vele, addig meg füstöl egyet, ha jól olvassa, nem lehet mindenhol. Megérti, látott videón dohányzó csimpánzt és bár vicces volt, nem illik. Lehet az itteni leszokóban van és akkor meg főleg. Felfelé fújja az adag füstöt, majd lehuppan a padra.
- Merre, főnökasszony?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

és a ruhavásárlás a randira esete | kinézek ma is

Alapvetően ha ő mond boltot, az valami alagsorban van, tele fekete és még feketébb ruhákkal, láncokkal és megannyi bőrrel. Lehet, hogy Pol ott is találna valamit magának, csak éppen az teljesen más körökbe illene bele. Nagyon. Így csak kísér, nézi a sok rózsaszín boltot és elmélkedik, hogy minek ennyi. A márkák, azok a rohadt márkák, tudja ő, de na, felesleges. Mégis, mindig, mindegyikben vannak legalább öten, mert ennyi idejük van.
- Ahhoz nem olyan feszes, messzire nem lősz el – nézi, ahogy visszaugrik az anyag, de aztán úgy is marad. - Az tényleg egy nagyon hasznos dolog. De ha jól sejtem, ezt kéne felvenni öööööö… a randi estéjén mikor tudod – mutogat, de nem csúnyát, csak a kezeivel hadonászik, hogy ebből tessék érteni, hogy ő a szexre gondol. Vagyis legalább valami olyasmire. Nem feltétlen kell egy randi végén, ezek vélhetően már a sokadik randira vannak. Aztán ki tudja, valaki mivel dobja fel az unalmas ruháit.
- Jó ez olyan, hogy felveszik a feszes nadrágot, de jaaaaj ne nézd a fenekeeeem. Meg ugye a ciciket kiteszik és akkor azt se. De akkor minek rakja ki, ugyebár. Hát ez nagyon direkten kipakolna mindent, lehet még korai – somolyog, hogy netán majd később, de abszolút csak viccből. Örül ő a lányoknak, tök édes dolog, segít meg tapsikol a háttérben. Neki valahogy fejben ez a dolog, hogy randi, nem jött össze. Vele senki sem akar és nem is hiányolja. Elválogat ő ruhákat.
- Nem, nem. Ha jól megnézed, nagyon ablak sincs. Azt olvastam, hogy azért, hogy ne tudd, mennyi ideig vagy bent. Szerintem a zene is. Elhallgatod, tök jó és azt veszed észre, hogy négy órája bent kavarogsz. Karácsonykor meg három számot nyomnak felváltva, hogy mire eljön az ünnep, totál megutáld – magyarázza nagy okosan. Még mindig szívesen segít vagy meséli el, hogy mi micsoda és hogyan. A pénzben is fog segíteni, már annyira fejlődött a fejbenszámolás mestersége, hogy ne akadjon el. A boltot is elmagyarázta, már csak meg kell találni, ami kell.
- Ahhaa. Máris megy a kosárba – veszi vissza, majd hümmög. A lányra néz, magára, majd visszanyúl, hogy egyel kisebbet vegyen. Se ő, sem a másik nem egy nagy darab, így túlzás lenne az, amit előbb levett. Bár a zsákszerű, elnagyolt ruháknak is megvan a varázsa: neki is sok van és szereti, de randira szép kell.
- Szerintem amúgy nem fog beszólni a ruhádra, a társaság lesz a lényeg – hümmög párat, hogy menő. Na, akkor az szép menet lesz, mert nem hord olyanokat, ami a társadalom szerint is az. - Hát nézd, döntsük el, hogy szoknya vagy nadrág? Onnan kell kiindulni, mert egyik arra van, a másik erre - még mutogat is, merre vannak az irányok. - Igen. Gracie-ről és a randiról is. Bár a randiról majd inkább utána – mert nem hiheti Pol azt, hogy nem jelenik meg nasival, itallal és akár körömlakkal, hogy na, akkor most mindent meséljen szépen el. Az lesz az első.
- Nem, nekem sosem volt. Velem nem randiznak, mert én ilyen vagyok. Koncerten volt már hogy csókolóztam, utána meg… hát ja, de akkor nem kellett ruha. Nem tudom. Olyan kell ami szép is és kényelmes?[/justify]

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

és a ruhavásárlás a randira esete | kinézek ma is

- Nem nagyon. Még zseb sincs rajta. Mármint mindig azt mondják, hogy a női ruhákon nincs zseb és ez mekkora szívás – tényleg az, mert neki ha nem lenne, akkor semmi se lenne nála, kénytelen lenne a pénzét a zoknijába tömködni. Néha hord táskát, ha megtalálja vagy éppen illik a szetthez, de a zseb, az az istenadta zseb mindenre jó. Most is tömött bele dolgokat, persze csak abba, amin nincs lyuk. A lyukas zseb se jó semmire.
- Meg nem is kötelező, mármint felvenni ilyet. Úgyis lekerül – legyintget, mintha annyira értene hozzá, hogy mit és mikor kell felvenni, főleg ha… az este másba fordul át. - Gondolom jól? Az a lényege, hogy jó legyen – nem akar itt átfordulni ő sem semmi rosszba, csupán próbál válaszolni arra, ami a kérdés. Persze ezzel nem veszik meg azt a vacakot, nem is arra akar utalni, kell a francnak. Ez a hely se kéne, de Bogolyfalván nincs sok lehetőség.
- Semmi bajuk, de ha mondjuk látják, hogy sötétedik, akkor észbe kapnak, hogy hujujuj, sokat vannak itt és elmennek. Igazából a kajás nagy boltokban van ez, ahol mész körbe-körbe és nem nézed az időt, csak az történik, hogy mindig rájössz, hogy jaaaj hát ez is kell, meg az is. Többet költesz, miközben alig látod az árát – mert ezeknek se nagyon látni, hunyorognia kell néha, mert olyan apró, meg hatvanféle pénznemben van felsorolva, hogy mennyi az annyi. Tetszik az, amikor egy szám van, de az nem forint.
- Ühüüüm. Olyankor úgy vannak ezek, hogy kell vásárolni, olcsóbb valamivel minden de akkor meg vannak bolondulva az emberek. Ha nincs ajándék, veszekednek, de amit vesznek, az meg nem jó. Tök idióta dolog – nem szereti és nem azért, mert ellene van, hanem egyszerűen sosem élte át úgy, ahogy kellene. Családdal már nagyon régen, azóta pedig ahol volt, vagy nem volt lehetőség, vagy nem is akarta. Így persze, hogy ugyan tudja mi az, csak nem érdekli. Tovább lépked, keresgél, aztán tapogatózik, hogy miféle is kellene neki. Bólogat párat csak.
- Valahogy úgy, igen. Bár én aztán teszek erre, felőlem szoknyát is lehet mindenkinek hordani, de én trash vagyok. Neked lehet kényelmesebb lesz a nadrág, nem lesz kinn olyan, aminek nem kéne – már lép is át, oda, ahol azok lógnak. Tologatja sorban, hogy mi és melyik legyen, de füleit hegyezi, amint beszélni kezd. Kihúz egy feketét és egy pirosra hajazó, de lehet rózsazsínnek mondható darabot. Míg a fekete egy farmer, a másik inkább olyan ünneplős anyagú. Ezekkel fordul felé.
- Kirakó! Láttam már, meg tudom, egyszer leültem hozzá, de három darab után feladtam. Neki hatalmas türelme van hozzá, tisztelem. Az meg jó, ha sokat beszél, akkor nem lesz az, hogy kínos csendben ültök és csak nézitek egymást – az kellemetlen lenne, bár bizonyára megvan a maga varázsa annak is. - Amúgy ezek közül? - illik hozzá ez a szerep, úgy néz rá az egyik nő, mint aki szellemet lát. Vélhetően ebben a boltban most már mindenki melegnek nézi.
- Senkivel. De nem gáz, elvagyok én így is. Tudom, már elég idős vagyok és nagyon kéne meg ilyenek… - von vállat végül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Gyere ki a rétre velem!
Ott zöld a fű és süt a nap | kinézek ma

Csodálatos nap, napsütés, kellemes, de nem fojtogató meleg és zöld fű. Délután, minden gond után, a tanulást bent hagyva, békésen. Háztársak, mosolyok és persze, idill. Igazából tökre elhiszi, hogy ez egy álom, bár be kell vallania, kevés balhét ért meg az eridonos falak között. Hmm. Lehet elromlott?
- Ide kellene egy medence. Olyan lábáztatós, és minden gondunk megoldódna - magyarázza ezt úgy, mint a nagy lakásberendezők akárhol, és éppen a milliós telket rendezik be minden jóval. Pedig csak a fűben ül, éppen módszeresen próbál kibontani egy üdítőt, de annak letört az a kis nyomorék füle, így a fagyis kanalával nyomja befelé. A medencéhez megvan a mezítlábas mivolta, jobb lábán pirosra, a bal lábán feketére lakkozott körmökkel, ez pedig a kezén pont ellentétesen van. Nem vitte ma túlzásba a züllést és a megbotránkoztatást, de nem is akarta kihagyni a random kis valamit. Beállt a cipekedők mögé, majd visszament a konyhába és hozott pár dolgot. Nassolnivaló, innivaló, összegyűlt pár dolog, mire ideért. Amikor azonban érdeklődött, hogy miért is és kit ünnepelnek, azt a választ kapta: ez csak úgy. Hja! Ez lehetne minden napos!
- Fent hagytam azt az átkozott fadarabot, valakiii? Mentsen meg a szomjúságtól - lógatja be a kezét, hogy lássák a flakont és hátha másnak több esze van, hogy egy mágusképzőben _kell_ a varázspálca. Nem arra van, hogy dobverőként pörgessék, ugye. Ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

gyere, egyél egy jót | ma is kinézek

Teddy és Ramóna a két véglet. Míg egyikük nyitott és könnyen kezeli a világot, a másikuk nehezen nyílik meg és tart tőle. Ebben a felállásban, hivatalosan neki semmi keresnivalója nem lenne Ramóna életében, semmilyen formában sem, mégis ott van. Itt van, pontosan mellette haladva, ráérősen, a lány tempóját felvéve. Akármennyire is zakkant, annyi leesett neki, hogy valami - az eddigieken kívül - nyomja a másik lelkét, mintha még jobban bezárkózott volna. Hallotta, hogy van valami seggfej, aki cseszteti a diákokat, mert ennyi esze van és azt sem jóra használja, na de csak nem őt is belevette? Vagy a tanulnivaló, egy morcos tanár, nehéz kérdések, korai vizsgapara. Ezen szeretne változtatni, ha kiadja magából, az is jó, ha egy kis időre elfelejti, az is. Csak legyen könnyebb. Így dobta be az ötletet, hogy péntek tanítás után menjenek el enni - akkor biztos nem aggódik a tanulnivaló miatt, illetve, előtte nap amúgy is esett, franc se akar elázni. Mert ugye, hiába nyomja magára a bűbájt, az nem az igazi.
- Szóóóóval... mi a helykó? - böki felé, amikor lecsüccsennek az asztalhoz. A menüt veszi ujjai közé és még ugyan nem foglalkozik vele, tudja, hogy kólát fog inni. Napok óta azt akar, de az ebédhez mindig gyümölcslevet adnak és azt már rohadtul unja, a víz pedig olyan snassz. Persze, kell még neki a cukor, hogy is ne, de ezzel most senki ne foglalkozzon. Teddy sem teszi, csak él a világba, mint mindig. A legegyszerűbb, de tudja, nem mindenki képes erre, így nem kényszeríti akaratát. Ma szép lassú és - magához képest - nyugodt, mint a lány. Vagyis reméli, hogy nyugodt.
- Ma hagyd el a fogyókúrádat, bármit is ehetsz és elvárom, mert különben megsértődök - nevetgél, hogy ez persze nem igaz, de na, hátha feldobja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A Nyíregyházi állatpark | hazajötteeeem | kinézek ma is

Nem elmegyógy, hát persze, hogy nem az. Az állatoknak nem kell, azoknak itt ez a szép hely és elég büntetés, pedig még lopni se loptak, nemhogy más bajuk legyen. De na, mutogatni kell, hogy milyen szépek, meg vannak olyanok, amik már nem vagy nehezen élnek szabadon és itt legalább még kicsit megnézhetőek, mielőtt úgy nemes egyszerűen kihalnak. A dínóknak is ez kellett volna, de látta a filmeket, akkor lenne igazán futás és sikítás. Persze, ő nagyon élvezné.
- Nem, de tarthatnak akkora állatnak, hogy az egyik üres ketrec az enyém legyen – fújja fel azt a megütögetett pofát mellé. Nála térkép, Júliánál hamarosan pedig egy notesz pihen, bár nem tudja miért kell ez, talán rajzol, jegyzetel, elengedi. Neki most ott a térkép és próbálja értelmezni és felfogni, hogyan fér bele minden ennyi időbe. Talán hoztak olyan vacakot, amitől több idejük lesz? Fejét felemelve pillant a másik felé.
- Óóóó. Te írtál menetrendet – pislog nagyokat, ahogy leesik neki, mi is van a kezében, minek kell az. - Komolyan, ti nők, mindenre gondoltok. Biztos tele van a táskád mindennel, ami csak ma jöhet. Ragtapasz, naptej, esernyő, komplett hálószobabútor – forgatja meg a szemeit, de már vigyorog mellé. Eszméletlen, hogy ahol az evolúció elvesz, mennyi mindent ad vissza. Logikát, például. Az neki is jól jönne. - Nem, nem bánnék. Kivéve ha hajnalban keltesz fel, hogy keressünk hangyákat a fűben – nem felejtette el és soha nem is fogja, hogy nagyszerű kettősüket mi kovácsolta ilyen szépen össze, amiért elkísérte ide is. Elpakolja a térképet a zsebébe, mert neki az a mindenes helyes és pöfékel. Pár életunt szülő között, meg tinik mellett nem is néz ki olyan feltűnően másnak, mint mondjuk a Bagolykő falai között, ott ennyire nem színes a népség vagy ő nem találja őket sosem.
- Azt remélem is. Nem lottón nyertem a lábaim és nélkülük bajban leszek – mintha amúgy az a veszély fenyegetné, hogy leszakad és hasonlók, meg úgy, kellene valamire a sétán kívül. Mondjuk szokott futni is, de nem focista mondjuk, akinek csak a bal lába milliókat ér. Pedig akkor…
- Nem tudom, hogy kell-e pisilnem. De vannak fák, majd megoldom – ennyi ember között biztos nem és nem is kellene, egyelőre nem érdekli. Majd úgyis akkor jön rá, amikor majd valami olyan helyen lesznek, ahol semmi sincs. - Addig bőven kibírom. Lesz út közben jégkása? Mert akkor nehezebben, de nekem olyat innom kell – nem kapni a suli környékén sehol vagy jót nem, így ma kimaxolja azt, ami hiányzik ott neki. - Kész vagyok, mehetünk amúgy – dobja bele a csikket a kukába, majd lépdel is előre, hagyva, hogy a nő mutassa az utat. Most legalább, na.