Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

repül a punk

Nem is érti, miért ad az iskola ennyi lehetőséget arra, hogy ő, meg úgy bárki, akinek affinitása van rá, ennyire és ennyi mindennel szórakoztassa magát. Ott vannak a titkos utak, termek és helyek, megannyi eszköz, mint a laborban, vagy éppen itt a pályán. Mintha szándékosan erre terelnék, de tudja, a laborban, meg úgy bárhol, azért vannak ott a cuccok, hogy aki akar és amúgy mindenkinek kéne talán, gyakorolhasson, okosodhasson. Mert ugye, a mágia nem egy matek és rajzóra, hogy ha érted az oké, vagy ha van tehetséged, röhögve átslisszansz. Ezt még ő is felfogta, hogy nem könnyű, épp ezért tartja magát pocséknak és mindennel csak játszik, szórakozik. Még. Később ki tudja mi a franc lesz.
Van az úgy, hogy nem úgy sülnek el a dolgok, mint ahogy azt ő kitalálta. Amikor teljes súllyal koccan a földön, akkor és ott, amikor pár pillanatra kiszorul a tüdejéből a levegőt és hörögve kap utána, aztán van pár pillanat, hogy gondolkodjon az élet dolgain. Ennyi elég is volt a komolyságra, bár talán, mégsem volt az. Hülyeség volt ez, mégis, adott egy löket adrenalint, amikor megindult „felfelé”. Nem éppen a sportok embere, fociban, ha bevették játszani az iskolában, néha elfelejtette, melyik az a kapu, amibe rúgni kellene. A kosárlabdához alacsony, a tornához vézna, lőne ő célba meg agyaggalambot, de se nem gazdag, se nem létezik olyan ökör, aki puskát ad a kezébe. Tehát, marad neki az arcon pörgés. Ahogy fekszik, valahogy mégis eszébe jut a régi-régi ház, apja nevetése és egy délután, amikor sakkozni próbáltak. Aztán megjelent az anyja képe és megszakadt. A nő gondolatára rázza ki a hideg, kapkod még mindig levegő után, de immáron röhögve. Ha fáj is, azért menő volt. Mintha szaltózni próbálna, csak éppen nem sikerült. Majd a következő? Ennek ellenére az előtte táncoló csillagok mellett végül egy srác arcát is látja bekúszni. Elég erős hallucináció lenne, ha épp egy srácot látna, de aztán meg is szólal, így úgy tűnik, valódi. Ó.
- Ahha – köhög azért, mert ha oké is, attól még nem kellemes. - Láttad a szaltóm? - azzal felnyúl, megfogva a srác karját, szépen felhúzza magát. Reméli, van annyi tartása, hogy elbírja, nem pedig magára rántja. Na szép lenne.
- Azért kurvára fájt. De ez van – röhög megint egy sort, amiben köhög is kicsit. Nagy levegőt vesz és úgy, ennyi volt a hiszti és a szenvedés. - Te értesz ehhez? - bök a seprű felé végül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Ez nem így működik, Teddy. Nem kérdezheted meg valakitől, hogy mi történt, csak úgy. Főleg, ha nem egy monokliról van csak szó, hanem mint a srácnál, a mankókról. Ezt nem illik, csakhogy sok mindent nem: nyitott szájjal beszélni, hallgatni mások beszélgetését és beleszólni, vakarni tömeg közepén a… Az illem meg olyan, hogy vagy tartja valaki, vagy nem. Most abszolút nem a parasztkodás volt a cél, hanem mert érdekli meg hát kíváncsi. Nem sok ember engedi be az életébe, pedig amúgy ártalmatlan csak hangos és kicsit fura. Vagyis úgy néz ki, a srácnak nagyon fura, ahogy nézi, de legalább nem fut el visítva, hogy itt van valami földönkívüli. Igen, sikított már első kislány, bár akkor direkt pofákat vágott.
- Hát jóóóó. Bocsi, bocsi – hát akkor nem tudja meg. Mondjuk meglepte volna, ha itt azonnal kiönti az élete dolgait, főleg ezt, az esélyt azonban megadta, hátha. Biztos nem esett le a lépcsőn és gurult végig az iskolán, bár elvileg mágiával mindent meg lehet oldani. Vagy nem? Érdekes kérdés, amit megvitatni nem biztos, hogy az előtte állóval kellene, mert még félre is lesz értve. Még ennél jobban. Megvonja a vállát és foglalkozik a maga dolgával, az apró kis csellel, vagy éppen csak kutatómunkával, ki minek nevezné. Elvileg, az a fontos: a saját dolga. Ebben mind a ketten egyetértenek.
- Hah, nem, ez nem a kandikamera – röhög fel, ahogy a srác még körbe is néz, mintha keresne valamit. Eszébe jutnak azok az egyszerű, utólag alávágott röhögéssel teli videók, ahol valami kreténséggel húzzák az ember idegeit, majd a végén röhögve veregetik meg a vállukat és a kamerára mutatnak. Mondjuk fura, hogy sosem őrjöng senki, hanem nevetnek és elfogadják. Vajon ez a srác őrjöngene?
- Jaj ugyan már, mindenki tudja, hogy átjárnak egymáshoz az emberek – forgatja meg a szemeit. Most komolyan… erre ki figyel? Jó, Bicebócán kívül? Senki. Biztos valami karót nyelt prefi vagy az akar lenni, aki komolyan veszi a házirendet. - Tényleg nem léphetek be, ez téééény – vált taktikát, lép közelebb egyet, majd szusszan egy nagyot. - Jó, akkor elmondom. Keresek valakit, aki tetszik nekem, de nem tudom se a nevét, se azt, hova jár – kicsit ferdít a dolgokon, de a bolond szerelmeseket meg szokták érteni úgy minden nyelven. - És szeretnék szétnézni odabent, itt van-e és úgy bármit. Innen kintről nem látom – néz hátra, majd vissza rá és még egy barátságos mosolyt is küld felé. Vagyis, reméli az. Elviekben ilyenkor egész aranyos.
- Bármiben! Ha kell, a hátamon felviszlek az emeletre. Mit tudom én… miben kéne neked segítség? - billenti félre a fejét. Valamit valamiért, mi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Ha valaki egyedül akar lenni, akkor szerinte a rét nem a legjobb hely erre. Sőt, megkockáztatja, az iskola sem. Mindenhol, mindig van valaki, még a szobákban is, a klotyókban főleg. Neki ezzel nincs gondja, de ahogy a lány néz rá, szinte azonnal levágja, hogy őt viszont igen. Ez ilyen. Kezdi megszokni a meresztett szemeket a látványra, amit okoz, bár itt, vélhetően az a gond, hogy nem számított közönségre. Pedig, még a legrosszabb utcazenészek is kapnak egy-egy embert, akinek vagy tetszik, vagy azért nézi, mert nem akarja elhinni, hogy mersze volt ide kiülni és ezt művelni. Ez már csak ilyen, az utcán mindenkinek van egy kis fenéknyi helye, hogy azt művelje, amit akar. Addig, ameddig be nem viszik, ha csúnyát csinál.
A lány azonban nem. A zene kellemes, a hangja is, de azt azonnal elvágja, amint leül mellé. Kár érte, mert saját dünnyögése már kevésbé kellemes tónus, mint az előbbi, de nem hagyja abba. Ahogy a dölöngélést sem, látványosan nem zavartatja magát, mert ő zenét akar hallgatni. Néha nem ártana megkérdeznie másokat, hogy ők mit akarnak és mit nem, mert eléggé önzően dönt folyamatosan, hogy ráerőszakolja a társaságát másokra. Ez van? Ezt kell szeretni? Pontosan. Minden bizonnyal erre még rá fog faragni, de nem most. Mi történhet? Összepakol a csaj és lelép egy másik helyre, ahova Teddy már nem fogja követni. Azért nem bolond, nem fut senki után. A dalocska, dal nélkül folytatódik és ér véget végül. Dúdolása is elmarad és kicsit féloldalasan áll meg, mintha a muzsika végével fagyott volna bele a mozdulatba, de végül visszaegyenesedik és nemes egyszerűen tapsol párat. Jó közönség, amúgy. A lány tekintete a láncokra vetül, az övé meg az arcocskára, majd rázni kezdi a fejét.
- Nem, nem, neeehh… ó – szinte oda lehet képzelni egy kicsi villanykörtét, amely épp fényt varázsol a sötétségbe. - De, de, deee. Ezt énekelte Freddy Mercury! Tudooom – vidul fel az arca, mintha csak valami talány lenne, amit meg kellett fejteni. Ismeri, már csak látásból persze, mert itt, ebben az országban ez hatalmas élmény és emlék még mindig, hogy valaki, akinek nem anyanyelve egy dal, ezt előadta. Mivel zenei ízlésébe beleillik a Queen, a legtöbb dolgot ő is ismeri, még ha nem és totális rajongó. - Csak innen, tőle – teszi hozzá. - Nem vagyok magyar, nekem itt minden új, ami ilyen dal – nem zavarja a mély, perdülő hang, amit vélhetően idegességében csinál a lány. Továbbra sem moccan, sőt, mintha még kényelmesebben ücsörögne.
- Tudsz még ilyet? - mintha csak joga lenne kérnie bármit is. Úgy néz ki, a zene most felkeltette az érdeklődését és leköti. Csoda!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

de nagyon ünneplek: ÍGY

Ezt akkor se hagyhatta volna ki, ha fegyvert fognának rá és az arckifejezés, amelyet válaszul kap, pontosan tökéletes reakció és soha jobbat nem remélne egy ilyen után. Már megérte, még ha ezt a lány nem is így gondolja, sőt, megkockáztatja, lehet éppen valami mocskos bosszút forgat a csinos kis buksijában, de meg kell hagyni, ez érett már és valahol – Teddy logikája szerint – jogos is volt. De ebben nyilván nem tudnának megegyezni. Nem is gond.
- Tökéletesen jól vagyok most már – vigyorog szélesen a másikra, aki vélhetően elméje épségéről érdeklődik, nem pedig arról, hogyan érzi magát. De, ezt a kérdést úgy értelmezi mindenki, ahogy csak akarja. - Aha. Az volt a cél. Kicsit kiugorni a bugyiból… vagyis bocsánat, papucsból – nem akar se alpári lenni – de – és pofátlan se – nagyon de –, így szépít a mondatán, még mindig fülig érő vigyorral. Ha így folytatja, ő lesz az új Joker, meghallgatás sem kell, főleg nem smink. Tök király lenne, egy film és élete végéig nyugiban élne valahol, hangos zenével boldogítva a világot.
De most, a sörre még mindig ügyelve, hogy ki ne löttyenjen, már a nyúl előtt guggol. Puhának néz ki, a fülei nagyok, ujját bele is dugja a bundába, hogy megcirógassa, ha nem ugrál el. Hát ez nagyon király, imádja a szőrös kisállatokat, csak nem való neki.
- A francokat nem, há hülyének nézel? - mordul rá, mert ez nyúl és kész. Ráncolja a homlokát, amint folytatja a mondandóját, grimaszolva néz fel rá. Lassúakat pislog, mint aki éppen agyvérzést is kap közben vagy éppen ledobja az ékszíjat, jó kérdés. Visszanéz a nyúlra, majd a csajra és ezt még párszor megismétli, mielőtt elröhögné magát. Feneke huppan a fűbe, lábait húzza törökülésbe és egy nagyot kortyol a sörből. Igen, van az a film, amiben van egy olyan nyúl meg félnek is tőle, de ez nem az.
- Te át akarsz verni engem – jelenti ki teljes nyugalommal, de ujját elveszi az állat fejétől. Szép csendben húzza vissza, nem, ő nem fél. Így és innen néz fel a csajra. - Ezt csak most találtad ki, tuti. Frankón vágom ám a lényes könyvet, itt a suliban, és ilyen akkor sincs benne, ha beleírom. Szóvaaaal… Mi a nyulad neve? - hangsúlyozza ki, hogy ez egy bolyhos, semmi több. Majd gondol egyet és ismét visszapillant rá. - Amúgy, kérsz sört? Jó hideg – na nem abból, amit iszik, bár ha abból akar inni, azt se bánja. De erre általában a lányok finnyásak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

repül a punk

Oké, nem rántja magával a tagot, ez már jó jel. Akkor ő egy jó kiállású srác, meg kell tartani, ha netán esne-kelne a folyosókon és ezt, ha róla van szó, igencsak hamar elő fog fordulni. Lehet zsebre kéne tennie és amikor majd kell, előkapni, mármint nem azt, hanem a segítséget. Bár, amilyen ügyes, úgy esne, hogy bármi, ami a zsebében van, annak annyi. Hjaj, nehéz ez így. De végtére is, a lényeg, hogy felül, vehet egy nagyon nagy levegőt. Tökre úgy érzi, mint a rajzfilmekben, hogy horpadt háta, mellkasa most felfújódik, majd normális állapotba ereszkedik vissza.
- Szuper volt, mi? - mintha tényleg elégedett lenne vele és nem lenne tisztában azzal, hogy mekkora marhaságot csinált az előbb. Pont ezért a lelkes, csillogó szemes kis arca eltűnik és nevet egyet, aminek a vége még így is köhögés meg hörgés, de legalább tudja mindenki, hogy az esze egész ép maradt.
- Az volt a lényeg. Állásból lábon is ilyet tudok – hanyatt vágódni mindenki tud, ezen nem is kéne meglepődni. Tekintete hasonlóképp irányul a seprűre, majd vissza a másikra. Nosza, hát a végén még jó ember bámulta meg és adhat tanácsokat, hogyan essen szebben. Vagy ki tudja mi lesz ebből. A lehetőséget meg kell ragadni, kéremszépen. Mindjárt két kézzel nyúl érte, de a végén még tökre félreértené a dolgot szerencsétlen. - Nehezebben kezelhető? He? - vonja fel a szemöldökét. - Hát röpül mind nem? Azon mit lehet még flancolni? – ó, hogy valaki ezt már nagyon nem nézte át, csak átment azon a pár órán, amin kellett és semmi több. Nem kell erőltetni semmit, ha nem érdekli, így van vele. - Na nehogy már seprűt kelljen szelídíteni – csattan fel, mintha lovakról lenne szó. Az egyik harap, a másik lassú, a harmadikra fel se lehet ülni. Szép ez, ha előre tudja, hagyja a francba és be sem nyúl érte a szertárba. Amíg a másik felveszi azt a vacakot, Teddy feltápászkodik. Lassú, ráérős mozdulatokkal kezdi el magát leporolgatni, vádlitól felfelé haladni, a fenekén, a derekán, meg a hátán valamelyest, majd mint egy vizes kutya, megrázza magát. Zilált tincseit lapítja hátra, majd slattyog a másik után.
- Miért, miket lehet vele? - nem volt még kint meccsen, sosem. Ezt se tudja, honnan szedte. Vagyis de, hallotta, mert ilyet hallani lehet, de mást nagyon elképzelni sem tud. Vagyis de, de vélhetően 10-ből kilenc halálos kimenetelű. - Mutathatsz, menő akarok lenni – nem, ez nem igaz. Akkor úgy öltözne, viselkedne, nézne ki, mint az átlag. Ő különc és az is marad, a szarkasztikus csendülés hallatszik ki a hangjából, de elnyomja a kíváncsiság. - Taníts, mester – egy mély meghajlással adózik a srácnak, akinek a nevét sem tudja. Nem is ő lenne, ha tudná meg illedelmes lenne.
- Rákötözöl, vagy hogy? De felőlem… - néz a szertár felé és megy a másik mellett. - De az összes ilyen koszlott vacak odabent, asszem – nem nézte meg nagyon, az az őszinte. Benyúlt, vitte, ez volt közelebb. Hogyan is értene hozzá…
- Theodore, Teddy, vagy ahogy akarsz, úgy hívsz. Mindenre hallgatok – a füttyre is, de akkor csúnyát mutat a kezével. Ellenben azt most egy laza kézfogásra nyújtja, az elmaradhatatlan dilinyós vigyorával. Bájos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

repül a punk

Csak magyaráz össze és vissza, nem is nagyon ügyel arra, hogy az sületlenség, vagy amúgy igenis jó. Neki mondjuk mindegy is, hogy ma mit „tanul”, nem az évszázad következő tehetsége bújik meg benne. Azt élvezi, ha történik valami, bármi és közben ott is lehet, így ha ma seprűlovakat kell szelidíteni, akkor az lesz. Mily’ kellemes!
- Aki tud, az tud, ugye – bólogat is mellé. Abszolút a levegőbe lőtt, hogy majd valahol utoléri a dolog a másikat. Mekkora már! Bár abban esélyesen nagyon is kételkedik, hogy ez jobb mint a lovaglás, nem mintha azt tudná milyen és úgy egyáltalán, csinálná. Remek.
- Eddig csak addig bíztam benne, míg felsepertem a koszt. Ez túl szürreális – akkor is ezt magyarázta, amikor órai kereteket között mutatták meg nekik az alapokat, otthon is mindenre ezt mondta, ami éppen új volt neki és túl... mágikus. – De csak ne dobjon le, mert eltüzelem – ekkor olyan szúrós tekintettel néz a seprűre, ami viszont ledobta, hogy szemmel verve is súlyos testi sértésnek minősül. Hátha a verbális erőszak és terror is jó lesz ezeknek. A srácnak ez a téma nagyon kapóra jött, ahogy nézi az arcát Teddy, olyan mosolyt lát, mint amit akkor virítanak, amikor extázisra készülnek az emberek. Oké, még egy rajongó, jobb lesz, ha nem mond csúnyákat és fikáz úgy mindent. Vagy de?
- Persze. Elrepülök vele a Holdig és vissza, értem én – bólogat nagyokat, hogy ez totál reális, hisz az előbb mondta, bármit lehet. Bár kétli, hogy gyereket és kisszéket ezzel lehet, de... nem lényeg. Egyelőre előre és hátrafelé tudjon suhanni, az neki már úgy tényleg minden.
- Az ajtó marad, főnök – nevetgél megállva, ahogy a másik keresni indul. A kezében fogja a darabot, ami ledobta. A nyelvét forgatva találja meg a repedést, piszkálja a körmével, jobban megnézve lestrapált darab. Nem is érti mit keres itt, ha nem alkalmas semmire, adják oda a gondnoknak, a levelekre még jó lesz.
- Azért át ne mássz Narniába hallod – pislog arra, hogy már a sarokban koszolja magát, de sikerül valamit lelnie. – Nem külsőség, állapot. Előbbit tényt, hogy leszarom – löki, dobja a vacak seprűt be az ajtón, majd két kézzel nyúl az új iránt. Ez még porosan is szebben néz ki, főleg a masni. Röhögve igazgatja meg, a port csak tessék-lássék módon rázza le róla. De ez is régi, lehet idősebb, mint Teddy maga. Most kéne a gazdag gyerekek jótevő szülei erő, ha valaha jobbakat akarnak.
- Nem tévedsz. Bár többnyire nem szoktak kedvesen nézni rám – von vállat, hogy figyelmet kap, csak nem mindig jót. De az se érdekli és veti vissza. – Ez is öreg, ez lehet meghal alattam – lépked utána az öltözőbe, ahol még mindig szag van. A srác átvedlik, neki eszében sincs. A sisakot nézegeti, ami le fogja nyomni a haját, biciklire se hord ilyet. Mert nem is tud biciklizni és nincs is neki. De azért, kicsit srégen a fejére teszi, nem épp szabályosan, viszont jól néz ki.
- Akkor menjünk, Zazi mester. Már jól nézel ki – vigyorog a  felszerelésen a kézfogás után, ami neki vicces inkább, mint hasznos de fordul egyet és elindul arra, amerről jöttek. – Jól sejtem hogy teee játszol is ezen? – bök a seprűre menet közben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

repül a punk

Fene se érti, hogy mire kell ennyi minden. Egy egész páncélzatot lassan magára ölt, jó hogy nem keres kardot hozzá, azzal lenne igazán stílusos. Jó, az amerikai foci is valami hasonló moson be van öltözve, ott ütik is egymást rendesen, teljesen érhető, bár itt annyira nem. Lehet erőszakosabb sport ez, mint elsőre hitte, hiszen csak a repüléssel barátkozik, magával a játékkal csak leírásban, ott sem volt minden tiszta. Megcsóválja a fejét, a sisak kicsit mocorog, de nem esik le. Ennyi elég neki, mindjárt keres és árkot és beleveti magát. Ilyen is ritkán van, hogy valaki megmondja neki mit kell és hallgat rá. Talán a még mindig sajgó háta az, amely miatt most inkább elhiszi és szinte kéri, hogy kicsit legyen irányítva, a káosz így is, úgy is vele van és lesz. És szerencsétlen Zalán nem is sejti. Ad neki még egy kis időt, addig csak süket szövegeit nyomatja.
- Hát a már azt jelenti, hogy úgy most – mutogat is, mintha tanár lenne és nem épp neki kellene a magyar nyelvet tanulnia, hogy a segédeszközt elhagyva is meg tudjon szólalni. – Ebben a sok izéban. Mint aki csatába megy – bólogat is, ahogy felé pillant. Oké, érti min akadt fel, de most nem mondhatja azt, hogy ó, igazán jól áll neki az a felső, kiemeli a szeme színét. Egy az, hogy érdekesen hangzana, másrészt nem figyelt arra, mi volt rajta. El volt foglalva azzal, hogy megfulladjon. Vagy éppen ne.
- Úgy hát. Mondjuk én játékot még nem láttam – nem hiszi, hogy meg tudna ülni addig nyugalomban, az nem neki való. Mint a focimeccs, amire kiült egyszer. A végén már ugrált, mintsem azt nézze, hogy ki viszi be a győztes találatot. – Szólóbaaan. Az igen – vigyorog egy sort a dologra, majd megrázza a fejét. – Náhh, dehogy. Nem nekem valók a szabályok, meg néha azt se tudom mit csinál a jobb meg a bal kezem. Szal ja, csak repkednek támadt kedvem meg ilyenek – a szaltó nem volt benne, az teljesen rögtönzött akármi volt. A másiknak szívroham, igen. Nagyon más sport erre nincs, szóval vagy ez, vagy fára mászik. Egyik jobb mint a másik. Kénytelen azonban most megállni, mert bevág elé Zalán. Pislog egy sort, majd a seprűre néz, buta tekintettel.
- Ó – esik le neki, mit csinál éppen. – Látom, ja – látta ezt akkor is, de őszintén, tökre másra gondolt. – Azt gondoltam ezzel lehet kitámasztani. Tudod, amikor leteszed. Mint a biciklit – fogalma sincs, hogy tudja-e a másik, mi az a bicikli. Nemigen tudja felmérni, ki mennyire ismeri az ő világát. – Én azt hittem ma te leszel a barátom. De jó, akkor ez a vacak – még integet is neki, mintha muszáj lenne majd röhög egyet. – Az akkor is baromi király volt na. De most akkor izé, üljek rá vagy vigyem el kajálni? – ha már barát és minden. Érdekes lenne egy seprűvel bárhová menni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

repül a punk

Ahogy a másik nevet, úgy vigyorog egyet ő is, majd „pfff” hangot hallatva legyint egyet. Eleve hol lát itt falat? Vagyis, a kis bodega fala oké, de nem lehet mindenhol erre gondolni, kérem. Józan paraszti mugli esze ez, nem több.
- Az nem trendi. Sokkal jobban néz ki csak úgy, a placc közepén, mint valami fullos bringa - bizonyára többen is állnák közelebb, legyen akárhol, ahol ugyan nem repülhet, de kézben vihetné és letenné, amikor szüksége van a kezeire. Aztán néznének rá, hogy mi a búbánatért járják lábtartós seprűvel. Hajaj, a varázsvilág lehet jobban jár, ha még több lakatot tesz magára. Vagy őt a lakat mögé. Opcionális.
- Jaj, de jó – ugrál majdnem mint egy tinilány arra, hogy a barátja lesz. A többi tipikusan „blablablabla” módban megy le, fel sem fogja, de azért elér az agyáig. - A nyílt törés kislányoknak való. De na, egyet se félj, ha esek, a nyakam szegem – veregeti meg a vállát, mintha amúgy ezzel képes lenne megnyugtatni a másikat. Valójában egyiket sem tervezi, sőt, az előzőt sem tervezte, de az életében is így van: minden spontán jön. Lehet, hogy nem kellene és meg kéne tanulnia a logikus gondolkodást.
- A lábammal irányítani, vágom. Ide dőlök, meg oda. Gondolom nem berúgni kell meg ilyesmi – néz megint a seprűre. Eltörni mindent könnyű, de akkor majd vigyáz rá, mintha a sajátja lenne. Még le is porolgatja, szeretettel, a cirokvéget is, a masnit igazítja be, hogy minden tökéletes legyen, ha már Teddy poros és kicsit kócos. De ez nem látszik, hiszen van sisakja.
- Értem főnök, lebegjek. Se előre, se hátra, mint majom a köszörűkövön. Ezt a mondást két napja tanultam, fogalmam sincs mit jelent – lép el, hogy lehetőleg ne rúgja szájba, amikor átlendíti a lábát, mintha magasvázas bringára ülne fel. Helyezkedik, a seprű meg-megbillen, ahogy sajtkukac módjára mozog rajta, de nem indul meg, mert lába még a földön ugye. Szusszan egyet, rávigyorog a srácra, majd lábait emeli fel, hogy beakassza a tartóba.
- De ez így kényelmetlen – ráncolja a homlokát. Hogyan ülnek így sokáig emberek? Lógva sokkalta jobb lenne, de nem, nem a mester azt mondta, lebegjen. Mintha húsz méter magasan lenne, úgy koncentrál, nyelve hegyét dugja ki, ahogy kicsit ide-oda billeg, egy fél méter kúszik előre lassan, mire észbe kap és elengedi.
- Nézd, kéz nélkül! - emeli magasba a kezeit, háta egyenes, így marad, mert mozdulni sem mert, mivel akkor a cucc biztosan megindul alatta. - Jó, ez kényelmesebb mint a másik. És most? Pörögjek? - mert hát lebegett, mikor jön az izgalmas tész?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

de nagyon ünneplek: ÍGY

Nem hiszi, hogy azt volt a célja ezzel, hogy ráijesztett, mert hát, miért pont itt akarna olyat? Mármint, ki tudja, simán, eleve ott van a víz is, viszont tömeg van és nappal, így nem illik, szóval ja. Vigyora ül ajkain, nulla veszélyérzettel, ha a csajnak húszcentis karma lenne, talán átgondolná a dolgot.
- Nem tudom mit szeretnék. De ha gondolod, majd agyalok módszereken – hogyne, csak arra van szükség. Felrötyög a fenyegetésre, a böjtre, amellyel fenyegeti, ám legyen. Izgalmas lesz az élete egy fokkal, ha arra kell majd ügyelnie, hogy ne kapjon a nyakába egy csajt random, aki megharapja meg püföli.
- Nem tudom garantálni, hogy ezek hallatán nem direkt fogom csinálni. Csak a fejemet ne üsd, mert azt mondják, ennél hülyébb már ne legyek – lapogatja meg a saját fejét finoman, hogy ott bizony sok ész van, vigyázni is kell rá, nem lehet pazarolni. Annyira sok, hogy hamar rájön, nemigen mond igazat ezzel a nyúllal, aki semmit sem rág meg, maximum pár fűszálat. De mint valami macska, úgy akarja a simogatást, így aztán, hacsak ez nem valami halálos csapda, akkor a kis mese bizony közel sem lehet igaz. Tessék, itt a logika, amire ügyelni kell ugyebár.
- Én is mondooom – mind a ketten mondják, de ott eltörik a rettentő hitelesség, és röhög vele. Nem ez lesz a böjt, talán csak a nyúl részéről, aki nehezményezi, hogy a simogatás megszakadt. Nézi, ahogy felé ugrabugrál, majd kezét ejti vissza és ha már minden ujja egyben és a helyén van, akkor cirógatja tovább. Mondjuk pont úgy tudja, hogy a nyulak nemigen barátságosak, inkább fostosak, de tessék, ez is megdől ma.
- Lehet nem kéne elhinnem azt se, amit kérdezel – szemét összeszűkítve figyel fel rá, olyan kemény ahogy nyulat simogat közben, elmehetne papírmaffiózónak, kiskeresztapának menten. A vér megvan hozzá. - Puha Gombóc. Ez a neve? Hát beszarsz – rötyög, mert nagyon bejön neki a név. Találó, mert tényleg puha, tényleg nem harap és cuki is. Gavallérként ajánlja fel az italt, nyüsszen, amikor eltűnik az ujjai közül. Hát nem így gondolta, de hát már mindegy. Kap helyette pórázt és ezzel együtt áll fel.
- És ha beleköptem? - mutat a pohárra, majd nyújtózik egyet. Most akkor Puha Gombócot fogja sétáltatni? Komoly? Hát nagyon kemény lesz. - Ööö… vattacukor – néz balra, néz jobbra, előre, majd végül kapcsol. - De, láttam, arra. Talán meg is mutatom – vigyorodik el, mintha ez alku tárgya  lenne. - Viszont kell szeretnem még egy sört előtte. Az meg arra van – és már indul is el, nyulastól, mindenestől. Hát szomjas, na.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Elteszi azt a füzetét, amibe firkálni szokott, illetve a jegyzeteket, amelyet aránylag normálisan is vezetett. Nem azért, mert oda készül, ahova, hanem mert át akar menni év végén, hogy előbb megszabaduljon ettől a helytől. Itt sok a korlát és a figyelő szem, ő pedig minél hamarabb világot akar látni. Még véletlen sem Maika miatt, neki bizonyítani. Nem, soha.
Előre röhög azonban magában, mint minden ST óra előtt. Mióta megkapta a kellemesnek nem mondható feleltét, nem mondani, hogy meghúzta magát, inkább csendben van, hátha akkor nem vonja magára a figyelmet annyira. Azon túl neki mindegy, mi lesz. Táskáját felkapva túrja hátra kócos tincseit, majd megindul. Nem kifejezetten a saját évfolyama lesz a porondon, de azt mondták, bátran lehet menni. Aztán amikor még több infót kapott, mennyire különleges óra lesz, eldöntötte, ő bizony igazi katasztrófaturista lesz. A hiéna fajtából, merthogy úgy fog vihogni. Reméli, hogy nem lesz egyedül, nem volt ideje senkinek sem üzenni, hogy gyertek már röhögni, akarom mondani órára. Meg nem is akart, még a végén valaki azt mondja, hogy strébernek készül, azt pedig látatlanban is kikéri magának. Fúj, nem. Nem opció.
A teremig betol egy Snickers-t, nehogy éhesen kilegyen magából, majd megállva az ajtóban, gyorsan körbe is néz.
- Áhhá! - az már más, hogy látta a tanárt is, még van idő helyet keresni, de nem sok, így az ismerős fejet kiszúrva, pillanatokon belül Zalán mellé veti magát. Amióta együtt repkedtek, spanok – még ha ezt Zalán nem is érzi –, kihagyhatatlan alkalom, hogy jól mulassanak.
- Ez jó mozi lesz – szól oda, majd fejét a Sárkány felé fordítja, aki már a bevezetőnél tart. Nagyszerű, pont időben érkezett. Tapsol párat, széles mosollyal, amint a tanerő elindul a terem vége felé és leül. Csak az a bibi, hogy az, akinek a helyébe kéne állnia, sehol sincs. Mégse lesz? Épp dől hátra, amikor a srác beesik, szó szerint és kábé a nyelvét lógatva kezdi el az órát. A markába röhög, majd mint a jó kisdiák, várja a fejtágítást.
- Azé’ a vizsgamentesség jó lenne – mormogja, de hogy ezt eléri? Jó vicc. - Csapjunk! - kajabálja a TS felé, ha már ennyire érdeklődik. Semmi gond, hogy egyedül hangos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Felvihog, persze tökre visszafogottan arra, hogy Zalán menten szívroham áldozata lesz, olyannyira meglepte. Nem csoda, azt nem is nézte, mit csinál, bár igen egyértelmű. Bizonyára erejét gyűjti a nagyszerű és vérizzadós óra előtt, ebben semmi szégyen nincs. Vagy egyszerűen éjjel más dolga volt, ebben meg még annyira sincs. Vigyorog is egy sort, miközben megpaskolja a vállát.
- Öröm hallani ezt a szeretetet – bólogat is, majd előre fordul, pont jókor, időben. Felkiáltása nem mindenkinek tetszik, ahogy elhal, Ramóna már fordul is hátra, aki biztos a kis intermezzo idején került eléjük és olyan csúnyán néz rá, ahogyan csak csöppnyi erejéből telik.
- Aaaawh. De édes! - bókol a lánynak, aki nyilván ebbe minden haragja benne van lehet, erre Teddy majdhogynem előrenyúl és megsimogatja. Egyelőre csak egy puszit dob, majd az asztalra könyököl és onnan hallgatja az éppen megkezdődő órát. Ahogy Kende egyre jobban mondja és mondja, a saját vigyora lesz egyre szélesebb, félő, ajkait a végén a feje mögött össze lehet majd csomózni. Ahogy az előbb Zalán, úgy böki meg most ő padtársát.
- Hallod, ennyi erővel mi is tarthatunk órát – röhögcsél egy sort. - A farkukat erre is sokan szeretik – dől vissza, bár nem meglepő, hogy szövegel, lazábban veszi ezt az órát úgy is, hogy kvázi mögöttük ül a tanár. Lesz kapsz? Ez az óra mégis zseniális. Ezért vágódik előre ültében és jelentkezik, mint valami eminens diák. Viszont ebből sejteni, hogy semmi jó nem lesz.
- Annyi biztos, hogy Brightmore tanbá bakancsát még holtában se érinthetjük meg, mer’ szénné éget – okoskodik itt mindjárt, miközben leejti a kezét. - De a válasz egyszerű. Akkor, ha döglött, meg ha ilyen tudós okos, kutató vagy, aki használhatja. Van rá papíros, tudooood. Ú, meg pálcába is teszik! Na, nekik, a készítőknek – hogy ez nem a válasz, az is biztos, de lássa lelkét bárki, megpróbálta. A saját válasz is érhet fél pontot nem? Mintha arra gyúrna. Egyértelmű, hogy káoszt hozott ide.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Szerintem kikúrt jó tanárok lennének – bólogat teljes meggyőződéssel, hogy ez bizony nem lenne másképp. Jó, negyedannyit sem tud, mint Reiner és mondjuk amit tud, azt se tudja szépen előadni – ezért vinné Zalánt, ő biztos okosabb, levitás is, beszélőkéje lenne. Ellenben műsor lenne, addig a pár percig, ameddig a Sárkány ki nem vágná a csukott ablakon őket. De a híres öt perc mondjuk mindenkinek jár. Ezt megragadva készít egy választ, amiben senki nem hiszi, de akadnak olyan gondolatok is, amik hasznosak az órára nézve. Bár Ramóna még mindig nem a legjobb elfoglaltsága a két fiú, pontosabban Teddy hallgatása, de ez őt, Teddy-t semmiben sem zavarja. Az biztos, hogy nem cukkolni és bántani akarja a lányt, nincs benne – vagy nem találja magában – a hajlam, ártó szándék. Az más, hogy talán fel akarja vidítani? Szereti ha nevetnek körülötte, hát akkor őt miért ne? Bár ki tudja, mi lesz még ebben az életben és itt. Hátrasandít, mert hát a tanár még mindig bent van, nem menekült haza, de nem is eszik, az a puding, amit kapott, szomorú véget ért. Kár, hát ő simán megette volna, azonban kukázni nem fog, az hétszentség. Visszales előre, amikor is háztársa egészíti ki a választ. Tessék, micsoda eridonos csapatmunka! Ketten érnek egy szép választ. Ugyan a poén nem esik le neki, de elengedi, büszkén húzza ki magát, amikor rábólintanak arra, hogy a válasz egész jó. És még Zalán is megpaskolja. Hát!
- Na, ezek után ha valaki hülyének nevez, azt megfejelem – nem mondja komolyan, és nem is gondolja, hogy sok dologhoz nem hülye. Ez a pillanatnyi siker utóhatása, közben a TS meg már megy is tovább. Jegyzetelni kéne? Gyors egy üres oldalt húz maga elé és macskakaparásával lejegyez pár dolgot. Aztán elveszik az éterben, amikor pár paddal odébb kész piknik szerveződik. Tessék, mindenki eszik, ha ezt tudja…
- Szar. Mond csak ki, hogy szar – duruzsolja oda Zalánnak, majd vigyorogva figyeli, hogy mindjárt elveszik a padban. Szép lassan érkeznek a kérdések, de évszámokban nem jó, vagyis fogalma sincs, bezzeg arra emlékszik, hogy a Trónok Harcában Tyrion mikor látott először sárkányt. Az valószínűleg nem lesz jó válasz, így csak lábát rakja keresztbe és figyeli az okosokat. A szülinapos csaj – vagyis akinek a szülinapján iszonyat bekarmolt – válaszol, így meg is tapsolja. Mintha erre szükség lenne. De a taps abbamarad, amikor a háta mögül megszólal a tanár is. Szép komótosan érkezik és felteszi a gyilkos kérdést. Csak feltartott hüvelykujját mutatja Brightmore felé, majd dől közelebb Zalánhoz.
- Harapós ma. Ő is ötikszes besorolású – de hé, nem ő lett elsőnek letolva. Mondjuk semmi olyat nem csinál, maximum izeg-mozog amikor már unja az ülést, de az első órák gyönyörű felelése elég volt, hogy ne kelljen makognia megint a semmiről. Fejét billenti oldalra a fejét, ahogy folytatódik az óra. Elbambul, de a kérdés nekik szól. Körbepillant, hogy ki akar épp kiesni a padból, de senki nem jelentkezik. Hát akkor, kezdi ő a sort. Kezét emeli meg, de hát, biztos sejti szerencsétlen a katedrán, hogy nem az ötösért felel.
- Az tuti, hogy a hegyekben él, mert olyan jó zöld a színe, hogy simán bele tud olvadni. Mint egy bazi nagy kaméleon, csak… kicsit veszélyesebb. Meg főképp birkát, meg juhot eszik és nem bírja az embereket, így jól elkerüli őket. Öööö. Nem olyan nagyok meg nehezek és aaaa tojása zöld pöttyös – idézi fel a fejében, miközben állát kocogtatja, majd Zalánt böki oldalba, hogy legyen már ő is okos, biztos tudja a többi részét. Bár szerinte ez egész korrekt, kikupálta magát sárkányokból na. Száját nyissa, hogy folytassa, majd végül legyint és visszadőlve kezdi el a nemrég írása befogott lapot hajtogatni, miközben füleli a folytatást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Beleböfög a kastély idilli, tökéletes csendjébe. A kultúrparaszt megéhezett, és még pár hete felfedezte, hogy van konyha, ahol még enni is kap. Így, miért ne alapon osont le, még takarodó előtt, hogy teletömje magát, mert vacsoraidőben párolt borsót lőni a másik felé fontosabb volt. Akkor amúgy sem kívánta, na. Aztán megjött az ihlet és akkor már ki is használta, hogy amúgy sem tud a seggén maradni nyugodtan. Jók ezek a vizsgák eddig, talán átrugdossák mindegyiken és akkor elmondhatja, hogy ni, hát ő már harmadéves. Jelentsen ez bármit is, mert ő ebbe már belekeveredett. Ez most a mágusiskola általánosa? Vagy közép? Annak mondjuk örül, hogy nem kell sűrűn hangosan olvasnia és matekra járnia, vesszen a tűzbe az összes képlet, úgy néz ki, a varázslóknak nem szükséges sem a kovalens kötés, sem a deriválás, így ő eldöntötte, varázsló lesz. Hogy azon belül mi és hogy egyáltalán konyít-e akármihez, mindegy az már. Biztos lesz valami neki való is.
Azonban a jövőkép fejtegetés helyett ideje elindulni vissza a körletbe, ha nem akar az utolsó napokban suvickolni valamit, mert pontot már nem vonnak sehova, na de por mindig van valahol. Bleh. Igazából még mindig nem fél, hanem unja, szóval kanyarodik és fordul be a folyosóra. Nincs egyedül. Noha már azzal, hogy itt a kísértetek tényleg léteznek, nem kell Szellemirtót hívni és még beszélni is lehet velük, már ismert előtte, attól még sok más minden akad erre. Jobbára egy másik diák. Szemöldöke szökken fel, ahogy pislog hátra, de ahhoz még elég messze, hogy a gyér látások mellett bármit is kivehessenek egymásból. Valamit nagyon keres? Integet neki, hogy várja már meg, egyedül tök unalmas minden, erre nem elsiet? Megijedt? Lehet UFÓ-nak nézi? Mondjuk az elég szerencsés lesz, ha az ott egy prefektus és a karjaiba sétál. Valamit motyog, Teddy pedig megiramodik utána, nem is véve észre, hogy bármi is van a lába alatt – ő abba gyönyörűen, mint a pocsolyába, beletrappol. És ekkor vágódik el a csaj. Csak annyit hallani, hogy felröhög, ahogy közelebb ér, mert hát, ez a kódex első lépése: kiröhögni, aztán lehet a segítség.
- Találtál egy százast? Felezünk? - nyújtja a kezét a csajnak lefelé, hogy akkor itt az úriember, felsegíti. - Mibe fejeltél bele? - dől előre, hogy jobban lássa a cuccot. Ó, ebben sétált az előbb is? Értetlen néz a másikra, lehet mocsarat csinál?
- Ez a te műved? - kérdi komolyan, mintha épp prefi lenne és jön mindjárt a büntetés érte. - Segíthetek? - vigyorodik el végül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Az, hogy jól szórakozik, nem kérdés. Bár tény és való, hogy egy fokkal finomabban műveli, mégsem az az egyeneshátú, figyelő tekintetű mintadiák, aki lehetne. Soha nem is lesz, így aki erre vár, az jobb, ha fel is adja. Az viszont várható volt, hogy egy ideig rezeg csak a léc, aztán ki is borul, aminek ki kell. Nem nagyon kapja fel a nevét a tanára sajátos becézésére, amit rá aggatott, mert igencsak abszurd. Fogalma sincs honnan és miért szedte, úgy néz ki, mégis marad és szavajárása lesz. Remek, rettentő férfias, bár ő sem a macsóságról híres, arról sem, hogy cukorból lenne. De arra már reagál, ahogy megmoccan alatta a szék. Fojtott kiáltás hagyja el ajkát, pár nem túl kedves, olasz káromkodás keretében, amit inkább csak maga elé morog, mert felfogja, mi is történik. Kivételesen annyira másra koncentrált, hogy megijedt. A szék nem áll meg, sőt, ahogy oldalra billen, ismét nyikkan egy sort, talán most kellene segítségért kiabálnia. De végül nevetni kezd. Lábait igyekszik a székláb köré kulcsolni, érzi, hogy a gravitáció működne, mégsem engedi el a széket. Ujjai fehérednek bele, nevetését lenyeli és égnek – padlónak – álló üstökével sandít a tanár lába felé. Csak a bakancsoknak bólogat hevesen. Eddig is tök sok kérdésre válaszolt, nem is érti, hogy mi a gondja éppen. Ja de.
- Értettem, főnök, értettem! - és mire a szék huppan, arca kissé vöröses a fejébe tódult vértől. Pislog párat, körbenéz a diákokon, majd Zalánra pislog és vigyorog. Feltartott hüvelykujjai jelzik, hogy tök jól van, ez egy érdekes kaland volt.
- Hol tartunk? - suttogja padtársa felé, de hamar felveszi a fonalat és figyel. Rezervátumok. Vagy úgy. Ritka érdekes helyek lehetnek, csak a tananyag miatt olvasott róluk, meg amit mezei ember fejével tudhat.
- Aaaa – pattan fel, amint a már látott lángok most nem sárkányt, hanem egy épületet kezdenek formázni. Közelebb ólálkodik a látványosság felé. Van itt minden, még égnek maradt tincseit rendezi menet közben normálisba, amikor megáll a többiek mellett és hallgatja a szavakat. Hú, most a többiek okosak.
- Az állatkert tök más. Az ketrec ketreccel – rázza meg a fejét, noha nem egy vérmes állatvédő, ilyet már látott. - Dee például ott vannak Afrikában azok a kikúrt nagy rezervátumok. Szavanna és ott se látod a végét, elférnek bőven az állatkák. A mugliknak is vannak, csak elefánt meg hasonlók élnek ott és nem hiszem, hogy szenvednek. Szerintem a sárkányok sem – rázza meg a fejét. Érti ő, hogy alagút meg biztonsági cuccok, de ami muszáj az muszáj.
- Meg elég nagy káosz lenne ha repkednének a repülők között meg ilyenek – mint valami rossz fikciós film, káosz és sok-sok halál. Félrebillent fejjel nézi a miniatűrt és bólogat. Ja. Jobb nekik ott. - Deee gondolom, még így is benne lehet a szökés, mint hiba. Vagy manapság nincs ilyen?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Így se keltették mostanság. Az egy dolog, hogy nem szobatársa teszi, hanem olyasvalaki, akiről nem hitte, hogy megint itt, a körletben fogja látni. Először majdnem lecsapta, mert hirtelen kelt fel, hiszen mélyen volt az álma, másodjára kellett idő, míg agya betöltött és felfogta egyáltalán, mi történik. Hogy hova és micsodát? Legszívesebben berántotta volna maga mellé, hogy megmutassa, mennyre kényelmes, puha és meleg az ágy, milyen jót lehet benne aludni, azonban inkább a csaj rángatta ki onnan. Volt egy kis hiszti, na.
Végül csak felöltözött. Van nála pulóver, de a kezében lóg, mert agya addig nem jutott el, hogy azt fel is kell venni. Ásítozik, haja szénakazal, szemei álmosak. Mondhatni, egész békés létforma most, a légynek sem ártana, ha az is hagyná aludni.
- Biztos nem mehetünk el kávéért? - mormogja a lány felé, majd szemeit dörzsöli meg. Ki akart térni a konyha felé, de Júlia azt mondta, erre nincs idő, így is késésben vannak. Honnan? Miért? Miért nem érti az egészet? Aztán csak elmagyarázza. Ekkor röhögött fel, azonban, amikor komoly arcot kapott válasznak, kapcsolt, hogy ez nem kamu. Harmatot kell gyűjteni. Mi a fasz.
- Értem én, hogy be akarsz vágódni, de muszáj? - muszáj tuti, mert itt vannak. Elnyom még két ásítást, amikor megérzi, hogy megrángatja a póló ujját. Libabőr járja át, hűvös van és nagyon reggel. Megáll és a másikra pillant. Miközben magyaráz, végre kapcsol és belebújik a sötét, kissé elnagyolt pulóverbe. Olyan meleg és puha, lehet állásban fog elaludni, vagy a fűben. De nem, már kezd ébredezni és onnantól nincs megállás. Majd alszik este.
- Balról, jó. Ez a bal? - még meg is emeli a kezét, mert kinek mit jelent a bal, ugyebár. Még mindig túl szürreális és a csaj még mindig nem röhögi ki, hogy bedőlt. - Ó, jólvan már. Nem bántom a hülye harmatodat – morog, majd megindul. A pulóver zsebéből túrja ki a pálcáját, majd gyújt fényt és néha megállva guggol le, hogy keresgéljen. Egyre már rálépett, érzi a cipőjén, de erről most mélyen hallgat és tovább halad. Végül guggolva marad megint és egy csillanó pontra irányítja a pálcát.
- Áhhá, megvagy! - morogja, mint valami vadász, majd kissé felegyenesedik. - Asszony! Itt a harmatod, gyereeee – kezd éledezni, nem vitás. Jobb, ha az előtt lelik meg ami kell, mielőtt végigcsörtet a maradékon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Ennek ez a menete. Semmi rosszindulat nincs benne vagy épp gúny, a nevetés ösztönös, főleg utána az, ahogy segít is. Most mindegy, hogy trutyi vagy nem trutyi, nem zavarja, mivel még mindig nem egy finnyás gyerek. Egyszerű matek, valaki elesik, fel kell szedni. Szerencsére nincs olyan erőben a csaj, hogy lerángassa maga mellé a koszba, már csak az hiányozna. Nem mintha sírna, vagy annyira rossz lenne, de akkor már kettejüket kellene felszednie. Azt nem tudja, hogy mi történt és miért, vagy éppen miért hunyorognak ennyire rá, talán elhagyta a szemüvegét és alig lát. Lábát jól megvetve lesz támasz, a többit meg majd utána kiokoskodják ha kell, ha meg nem, akkor mindenki mehet a dolgára.
- Ja ez ilyen hülye mondás – engedi el, mikor vetkőzni kezd, majd azzal törli magáról a retket. Lehet van nála zsebkendő, viszont az pontosan annyit érne, mint halottnak a csók, így nem ajánlja fel oly nagylelkűen. Lehet abba csomagolta a rágót és akkor még pluszban kellemetlen is lenne az egész a trutyi mellett. - Ha valaki elesik, akkor mondják, hogy biztos pénzt talált – mutogatja közben, hátha leesik a poén, de ezek szerint az most kikerülte szerencsétlen lányt. - Amúgy pénz meg azért kell, mint mindenki másnak: elkölteni – mondjuk a mugli pénz része a kérdés, de csak kapcsol ebből, hogy tudja mi az, sőt, használni is szokta. Elengedi a dolgot és közelebb hajolva szimatol párat, majd leguggolva vizslatja a trutymó maradékát a padlón. Nemes egyszerűen nyúl ki és dugja bele a mutatóujját. Nem, nem kóstolja meg.
- Nyehh. Ez nem hányás, inkább olyan… műtakony. Lehet még jól is tesz a bőrnek – egyenesedik fel és törli a mocskos ujját a nadrágjába. Szerencséje volt, bár úgy néz ki, itt vannak olyan kulturáltak az emberek, hogy egyéb végtermékeiket nem a falakra, folyosókra helyezik el. Tök jó, még a fiú vécébe is be lehet menni anélkül, hogy rettegni kellene.
- Áhhá! Eltévedtél – bólint egy nagyot, a feje ugyan nem esik le persze. - Ha most prefektus lennék, nem hinnék neked. De mivel nem vagyok, nekem mindegy miért vagy kint – vigyorodik el szélesen. Még hogy ő meg egy jelvény. Az lenne az iskola egy olyan napja, ahol el kellene gondolkodni a bezáráson, mert a vezetőség megzápult. Heccnek jó lenne, de ő és a szabályok? Be nem tartja egy részét – mint most –, miért várná el, hogy más is megtegye. - Árnyék? Nocsak – néz körbe látványosan, mintha ő is keresné azt, miközben nem is hisz ebben. Végül csak megvonja a vállát. - Lehet, hogy kísértet. Vannak erre – pillant le végül a trutyira. Neki is új volt meg sokk, amikor látta és találkozott egyel, majd végül röhögve rohant át rajta, hogy a jeges érzet a feje búbjáig elöntse. A kísértet nem volt boldog tőle, azóta is inkább kerüli.
- Enni voltam a konyhában. Aztán sétáltam, ellőttem egy cigit meg ilyenek. Csak a szokásos – mintha arról magyarázna, hogy órán volt, tök normális, hogy ő idekint van és teszi a dolgát. Ahogy asszonyosan a csípőre vágja a kezét a másik, felröhög. - Nocsak! Friss prefektus vagy csak erkölcsrendész? - nem hagyja annyiban, sőt, ő is csípőre teszi a kezet és ki is tolja azt kicsit. Hogy lehet így állni? - Ágyban lehetek bármikor, de éhesen? Neeem, nem szabad – rázza meg a fejét, majd leengedi a kezeit. - Olyan ügyes vagy, hogy egyedül visszatalálsz vaaagy kísérjelek el? Te döntesz – elhiszi ő, taknyon elcsúszni mindenki tud.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

de nagyon ünneplek: ÍGY

- Nincs is tök fejem – tapogatja meg azt, mintha hirtelen a formára lenne panasz. Nincs még Halloween sem, hogy annak kell lennie, jelmeznek nem utolsó dolog persze. Érti azt, hogy mire mondja, így van vigyor az arcán is, miközben leengedi a kezét. - Mást? Arról beszélni sem kell, alap a védelem. Megnyugtatlak, tökéletesen védtem eddig is – kacsintgat felé, mert leesett neki a „poén”, hogy mi az, amire utalt. Tény és való, ösztönös a mozdulat lefelé, amint úgy adódik a helyzet, a fejről azonban sokszor, sokan feledkeznek meg. Nem hazudik, ő is néha, volt pár puklija, mert valahova bevágta mert vagy alacsonyan volt a léc, fal, vagy éppen annyira röhögött, hogy odakoccant. Megesik. Azt meg azért mégse nézi ki a másikból, hogy itt fogja agyoncsapni. Úgy igazából nem, még ha biztos lesz alkalom, ami miatt lenne rá oka. Inkább ismét a nyulat pesztrálja, ha már az kéri a simogatást, még akkor is, ha kicsit majdnem elhitte a mesét és tartott egy pillanatra attól, hogy nem lesznek ujjai. De továbbra is csak puha bundát érint, nem éles fogakat, így el is engedi a témát.
- Ez teljesen érthető – bólogat ismét, mert valóban. Bár neki nincs állatkája, maximum a szobájában  létező pókok, azoknak azonban nem ad nevet, mert hamar eltűnnek és fogalma sincs, hogy ugyan az a pók vagy sem. Gondolkodtak már rajta az okosok, hogy illene megpróbálni azt, hogy hogyan hat rá egy kisállat gondozása, de talán még mindig nem érett meg rá.
- Tényleg? - nem ismeri ezt a szabályt, nem is mondta neki eddig senki. Hümmög párat, majd megvonja a vállát. - A másik felét is kéred? - csücsörít, mintha itt és most, meg úgy egyáltalán, kellene nekik ilyet tenni. Nem arról van szó, hogy nem tenné, dehogynem, őt is ugyan úgy foglalkoztatja ez, mint mást, csak nem gebed bele, ha nincs vagy nem sikerül. Érti ő, hogy sokak életcélja ilyenkor meg később is egy kapcsolat, anélkül hasztalanok és miegymás, de az az ő bajuk. Megvan úgy is, hogy nem lóg senki a szájában.
- Ezen ne múljon – már fel is pattan, mint a keresztapa, a nyuszi az egyik kezében pihen és dönt, merre indul. Na nem arra, amerre a csaj szeretné, annyi szent. Ennek hangot is ad, mintha azonban süket lenne, úgy menetel tovább. Eldöntötte, akkor menni kell, a fehérnép meg úgy tiltakozik, mintha a fogát húznák éppen. Komolyan! Fúj egyet, megáll, amint végül a karját is megfogja és felé fordul.
- Ééén nem szórakozom, hát az előbb azt mondtad, hogy menjünk már – és ez se jó neki. Nők. Ki érti ezt? Ő nem. [/]- Az már a te söröd, nem? Annyira elvetted és iszod itt, mint valami nagyasszony. Ne sírj, hát két lépés nézd meg – azzal szabad kezével mutogat, majd tér vissza a nyuszi simogatásához, amit menet közben tett meg. Nagyon jól nézhet ki, pont egy ilyen puha valami illik hozzá. - Kibírod azt a két percet? Aztán felőlem öt vattaszart is vehetsz, na? Sőt. Én veszek neked ekkorát – mutatja mekkora az, majd gyorsan beslisszan a sorba, ahol a sörre várnak. Lehet nem két perc lesz, ajaj. De ameddig nem ugrál a fején...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nem nagyon fogja fel vagy nem akarja azt, amit Ramóna szemében lát. Azt látja, hogy a csajnak ha lenne még kicsivel több mersze, már csak a hátát mutatná neki és messzire menne. Vagy legalább azt mondaná, hogy húzzon a francba. Nem venné a lelkére, küldték már el és el is fogják, ebben szemernyi kétsége sincs. Azonban a lány csak nézi őt és talán próbálja felfogni, hogy mit is lát. Igazából ő tényleg olyan, mint a kutya a kerítés mögött: azt hiszik mindenkit széttép, akkora hanggal tud ugatni, aztán ha eltűnik a kerítés, ugyan nem tojik be, azonban nem is nyakra támad. Sőt mi több, egész barátkozó típus. De a stílusa ezzel jár, azokat pedig, akik hasonlók hozzá, nem egyszer hiszik erőszakos állatoknak. Mint a nagydarab benga motorost, akiről előbb hiszik el, hogy embert eszik, mintsem azt, hogy odahaza várja öt kismacska, akiket dédelget. Ez ilyen. Neki tetszik a zene, tetszik, ha valaki zenél, olyankor pedig ott van. Van az ő házukban is egy csávó, aki random szokott koncertezni a klubhelyiségben, néha úgy rázza a fejét, mintha minimum Slipknot élőn lenne, oda sem neki. A vibe megvan.
Az, hogy azt már nem ismerte fel elsőre, mit játszik, nem meglepő. Kis segítséggel azonban egy nevezőre jutnak és ezt a lányon is látja. A riadt szemek kicsit eltűnnek, még ha örülne is neki, hogy valaki felismerte amit játszik. Nem is azért, mert olyan nagyon híres – az, persze, hogy az – hanem inkább azért, mert eltalálta a hangokat, a ritmust, mindent. Szóval igen, végre van valami, amivel nem a frászt hozza rá, hanem jót tett. Ez kész öröm, ilyenre mondják a csíra gyerekek, hogy holnap esküvő, mert elértek valamit egy csajnál. Szerencsére neki nincsenek ilyen hátsó gondolatai.
- Szuper! Azt ismerem. Meg láttam amikor pálinkát ivott. Mármint csak így videón – mert élőben eléggé fura lett volna. Mondjuk simán elment volna koncertre, de nem élt már akkor Freddy, mikor ő a világra érkezett és fel is fogta volna, hogy hol van. Aztán kicsit felvilágosítja a csajt, miért ennyire kultúrparaszt és műveletlen. Oké. Még mindig azt hiszi, hogy meg fogja enni? Komolyaaaannnnn. Ő? Kenyérre lehet kenni.
- Akkor tudsz még Queen-t? Vagy ilyen magyar valamit. Azokat nem ismerem – mintha csak diszkóban lenne és a DJ-től próbálná kérni a kedvenc számát, amit senki más nem ismer. - Vagy felőlem a Wonderwall-t is nyomathatod. Azt ismeri mindenki, elcsépelt, de jó gitárra – mutogat is. Hát, ha ez kell, ő magyaráz a másik helyett is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

repül a punk

Talán össze tudja zavarni az embereket úgy istenigazából. Mert valljuk be, itt áll talpig feketében vagy részben legalább, vagy ha épp színes napot tart, akkor is ott van megannyi dolog, amitől kinézik belőle, hogy kettőt szólnak hozzá és fejeli meg az illetőt. Aztán úgy ugrál, mint egy tinilány, aki előtt élete szerelme vagy épp kedvenc énekesszínész-akárkije áll és készül arra, hogy valahol aláírja. Lehet, hogy megedzi a levitást a személyével, de na, jobbat ma nem talál.
- Bármikor, főnök. Nehogy idő előtt őszülj – még szalutál is, mintha azért, mert rá merte ültetni a seprűre, már mehet is a frontra. Lenéz a lábára, amit először megint csak lóbál, majd végül beakasztja a helyére. Nem, ez nem a legkedvesebb módja lesz az életnek, azonban szava sem lehet, mindent a szájába rágnak. Mégis valami iszonyat motoros mozdulat jut eszébe, mintha muszáj lenne. Csak itt nem a két kezében van a kormány, hanem egy van, azt kell szorongatni, mindenféle gázkar nélkül. Nem csinálja elsőre utána azokat, amiket magyaráz, még csak az kéne, hogy kilője magát. Megint a lábára néz és értetlenkedik egy sort.
- Elég bizarr, de az előbb is elindítottam. Most akkor amerre húzom arra megy, vágom. De a lábammal mit döntök? - erre az előbb sem jött rá, most sem. Mindegy, mert nem fogja ma meccs várni és azt hiszi, nem idén kerül majd a kviddiccsapatba sem. Sőt, talán soha. Soha nem volt azonban ennél szófogadóbb, meg kell hagyni. Lehetséges, hogy az a csattanás, amit a hátával művelt, némiképp ösztönzi arra, hogy rábízza magát olyanra, aki kicsit tapasztaltabb? Csak ne jöjjenek rá, mert akkor sokszor fog fájni valamije.
- Nem? Akkor mehetek seprűversenyre? - mert fogalma sincs, hogy ezeknek van-e egyáltalán. Most el tud képzelni egy lóversenyt seprűkkel, de inkább ezt nem osztotta meg a másikkal. Még a végén idő előtt égeti ki az agyát.
- Jó de úgy mint az előbb, vagy így körbe-körbe? - pontosítani illik, ámbár a vigyor pont azt mondja, hogy úgy, ahogy az előbb próbálta. Na majd mindjárt. Előbb fogja és jobbra húzza azt a nyelet, majd előre dől, talán kicsit jobban, mint kellene, mert meg akarja csak kerülni a másikat, erre kábé körberohanja. Visítani nem visít, de azért valami olyasmi hangot kiad.
- Hóóó – húzza ki magát megint, remélve, ettől lelassul. Oké, kanyarodni tud, jó nagy ívben, ez már oké és gyorsulni is. Jó, akkor pörög. Megindul ismét, miután ficergett egy sort és kicsit feljebb emelkedik. Annak kell hely, kérem, még a végén beveri a fejét a földbe. Jól rászorongat lábbal, ujjakkal a seprűre és kezdené, előbb azonban hátra akar nézni a másikra. Meg is teszi, ennek következménye, hogy oldalra dől és dől, majd végül azon kapja magát, hogy fejjel lefelé van. Ahelyett hogy sikítana, lenyeli és felröhög, de szíve hevesen ver, mert érzi, hogy ujjai mindjárt lecsúsznak. Minden erejével csimpaszkodik a rohadt seprűbe.
- Elbasztaaaam – kajabálja le, mintha nem látná a másik, mit művel. - És most örökké itt fogok lenni!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

tilosban, meg éjjel is, meg minden.

A mai nap nincs szerencséje: elszakadt a kedvenc öve, az orrán szaladt ki az üdítő, majd az, amit abból a táskájába pakolt, ki is ömlött, így a napja egy jó részét azzal töltötte, hogy gyakorolta a mágiát. A jegyzetek szárogatása igencsak jól ment, csak kicsit pörkölte meg az egyik szélét, amit nem is ért, hogy hogyan sikerült, de elengedte. Az övvel kicsit már több gondja volt, nem is az igazi, mert a szegecsek, amik ott pihentek, nem másztak vissza a helyükre. Azzal majd bíbelődik akkor kézzel, gondolta és ment tovább.
Kilógott a faluba pár dologért, majd rájött, hogy el is ütheti az idejét minden mással, mint az iskolai élet. Utolsó óráját sikerült ellógnia, ami még szebbé teszi, hogy mennyire tesz most mindenre. Mehetnékje van, na. Közelednek pedig a vizsgák, Teddy pedig igazából beletörődött abba, hogy idén már tényleg bukni fog. Még ha tavalyi a jó ég tudja hogyan, mégis sikerült. Mondjuk sok múlt azon, hogy kegyelmes tanárai voltak, azonban az idei anyag, ahogy nézte, sokkal nehezebb. És nemigen akarnak a dolgok a fejébe menni. Már meg van írva a levél "haza", hogy erre kell számítani, épp az is elázott a többi lappal. Majd átmásolja, ezen nem múlik.
Az órájára akkor tekintett, amikor már igencsak azt mutatta, hogy elkésett. Nem mintha félne, nemigen látott eddig ijesztő prefektust, akitől tényleg vigyázzba vágná magát, nem pedig még nagyobb hévvel magyarázna. A takarásban nyomja el a csikket, majd indul befelé, zsebre vágott kezekkel, mintha csak nappal lenne, semmi több. Elnéz balra, jobbra, előre, majd megy tovább. Odabent persze azért kétszer meglesi, merre fordul be, így keveredik totálisan másik helyre, mert amerre mennie kellett volna, ott épp volt valaki. Nem látta, hogy csaj vagy srác, csak hogy nagyon sétál, tehát vélhetően azokat keresi, akik kint lógnak. Vagy épp ő is egy azok közül és menekül valaki elől. Mindegy, ezt nem tudja meg, azt viszont igen, hogy nincs jó helyen. Végül megint hall valakit közeledni, így kész támadni is. Igazából csak lopakodik, míg meg nem látja a sziluettet, ami ismerős így félhomályban is. Mert nem pálcával, csak telefonnal világít, de ezt a hátát bárhol felismeri. Beugrik mellé, arra sem gondolva, hogy ezzel fogja halálra ijeszteni.
- Te mit keresel idekint? - mintha számon kellene kérnie bármiért is, pont neki és pont ugyan azért. - Neked volt egy jelvényed nem olyan rég. Be kellett seggelned a szabályokat, tudom én. Mit fog így mondani a bácsi? - cukkolja azonnal, mint mindig, miért ne hagyná ki. Mert tény és való, mókás, hogy nem olyan rég még  prefektus volt. - Szégyelld magad. Írok is haza, hogy van még egy rebellis punk a családban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Hát neki aztán édes mindegy, hogy mit titkolgat, mert az mindenkinek van és nem is köteles olyannak kiadni, akivel tíz perce találkozott először. Még húsz után sem. A bizalom furcsa dolog, olyasmi, ami neki eléggé szabadosan értelmezhető, hiszen talán felfogni sem tudja. Nagyon rég és nagyon másképpen rögzült ez benne, sérült és még azok sem tudják biztosra, hogy mennyire képes és mire nem, akiknek az a dolga, hogy kiderítsék. Az, hogy a másik vele szemben ezzel hogy áll, előtte végképp homály, viszont láthatóan csípőből ellenkezik ellene. Pedig most egészen az vezérli, hogy megpróbáljon empatikusabb lenni másokkal, ne valami sértés vagy akármi bukjon ki belőle, hanem igenis vegye észre, ha valami gáz van. Talán sikerül, talán nem, apró lépésnek akár ez is belefér.
- Ó, haver, sajnálom – húzza el a száját. Amit lát, abból könnyű kimatekozni, hogy nem is kicsi. - De miért nem lehet mágiával ezt skippelni? Pedig azzal mindent lehet – majdnem mindent, azt meg kell hagyni, de jelen esetben pont nem a lehetetlent kérné a varázslattól. Vagy ki tudja, mert ennyiből, hogy mankóra van támaszkodva, nem fogja megtudni, mi sérült és mennyire. A szándék megvolt, bár ezzel sem kíván beletaposni a másik lelkébe. Remélhetőleg nem tépked fel sebeket, aztán még itt le is köpik, hogy mekkora egy tapló. Mondjuk…
- Ahha – bólogat. Akkor ez neki új. Igen, papíron nem lehet, ahogy sok mindent nem és mégis megtörténik. Feléről még maga Teddy sem tud, mert vagy nem próbálta vagy nem érdekli, viszont ha pipákat kellene rendeznie a házirend azon sorai mellé, amik megszeghetőek, akkor bizony hamar a sor végére érne és nem azért, mert lehetetlen. - Nem áll minden ajtóban egy tanár, vagy egy olyan ház-hőse, mint te, hogy elhessegesse. Fogják, oszt vagy egyedül vagy társasággal mennek. Egy haverom rendszeresen alszik a navinében, mert ott partiznak – von végül vállat, apró vigyorral. Mást is művel ott, néha elmeséli, no nem teljes részletességgel, viszont annyi biztos, hogy már hallásból egy csomó helyet ismer és eltájékozódna a sárgák házában, ha arra kerülne a sor. Lehet az lesz, hogy vele megy és amikor ott kell körbenézni, majd okosabb lesz. Sóhajt végül egyet, komolyan, már meg is sajnálja, hogy ennyire kínozza. Nincs benne harag, nem kezdi az öklét lóbálni, vagy átkokat keresni. Karjait tárja szét, hogy ennél többet nem tud tenni, azért könyörögni nem fog, odáig le nem süllyed és nem ér meg ennyit a dolog.
- De cuki, vársz velem – billenti oldalra a fejét. - Neked jobb ülve, már ha meg nem sértelek – logikája könnyű, ha neki fájna a lába, nem ácsorogna hosszasan egy folyosón, ha pár lépés és bent várja a kényelmes bármi. Nem egyformák, ez tény. - Nem nyúzlak ezzel tovább no, nem kell elmondani. A lelkiismereted aludhat tovább – nevet fel halkan, mintha neki az nem lenne. Van, csak éppen az is olyan, mint ő: eléggé furán kezeli az életet.
- Pedig igaz. Tényleg keresem, mert ő, a szabálytisztelet ellenére belopódzott hozzánk és megszívatott. Tökre meg akartam lepni, hogy na, itt vagyok husi – még a karjait is kitárja, mintha nem a srác állna előtte, hanem akit keres. Karjait leengedve von végül vállat. - Nem cipelnélek, bár van az a pénz… De inkább ilyen… érted. Nehéz azzal a lépcsőn. De már megdumáltuk, hogy nem mondhatod – vagyis nem akarja. Mert nem áll mögötte a bácsi, hogy megegye, akár csak egy szótagot is elárul.
- Annyit megtehetsz tök legál, ha látod, akkor szólj már neki, hogy naaagyon várják idekint. Ilyen magas – mutatja is magához mérten. - Ekkorák a dinnyék – ezt is mutatja maga elé tartva a kezét. - A haja világos. Nem is szőke, nem is barna, baba az arca meg ilyen kis csókos a szája. Ha látod, rá fogsz ismerni. Ha meg nem látod, akkor nincs semmi. Ez nem gáz? - pillant végül kérdőn felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

nagyon reggeli cukiság - és ami mögötte van

Nem tudni, hogy még nem feküdt le, vagy túl korán kelt, esetleg korán feküdt és ennyi elég volt. Annyi biztos, hogy a többiek előtt mászott ki és a szokatlan, csendes klubhelyiség és kastély fogadta. Több sem kellett neki, hogy papucsban és félig-eddig pizsomában, ami egy melegítőnadrágot és fekete pólót takart magában, elinduljon. Zsebébe tömködte az öngyújtót és a dobozt, amelyet lassan fel kell tölteni, de addig is, ki kell használni ezt a szép időszakot. Ásítozik még ugyan, miközben lefelé csattog, mintha csak korai kelője lenne egy neves hotelnek és ki kell menni levegőzni. Égnek álló tincseit rendezi fejére, lapítja hátra az egészet. Kell majd nyisszantani belőle, különben az elsős kiscsajok nem csak a színes tincseken fognak derülni, hanem előbb-utóbb  be is akarjál fonni. Mondjuk az olyan vikinges lenne, szóval sokan nem veszítene, el is gondolkodik ezen pár percig.
Az udvar felé veszi az iránt, de nem teljes kintre, a nagy bejáratot inkább még elkerülve oldalaz az egyik nyitott helyszín felé. Nincsenek mára nagy igényei, mondjuk a reggelire már fáj a foga, azonban nem emiatt kezdi körmét rágni. Néhol akad rajta a fekete lakkból, de mivel beszakadt, így kezd vele valamit. Mert még menet közben sem lehet teljesen nyugalomban lenni, csak tenni és csinálni bármit, mint akinek muszáj lenne kitölteni minden átkozott percet valamivel. Agya gondolkodni és bonyolult dolgokra még hasztalan, a kevés alvással inkább morcos vénember és lusta dög keveréke. Az biztos, ma nappal valahol el fogja nyomni az álom, remélhetőleg valami olyan helyen, ahol nem rúgnak bele és hasonlók. Mivel itt nincs nap végén hazafelé vonat, busz, mert ott lenne a legjobb. Mindegy. Azt tudja, hogy meg kell keresnie azt a tagot, akinek az a fura írása van, mert legutóbb is sokat segített megérteni, hogy mi a francról volt szó Mágiatörin. No, ott tudna aludni.
Éppen ásítana, de csak kattan egyet az állkapcsa, ahogy megtorpan és bámulja azt, amit először el sem hisz. Még a szemeit is megdörzsöli, de nem, nem tűnik el. Először macskának tűnt, aztán rájött, hogy víz van ott és oda macska magától nem menne. Csak csendben bámul, ahogy végre fogja magát és közelebb merészkedik. Most ő a macska, puhán lép, amennyire tud és közelebb osonva nyújtja a nyakát, hogy mégis… az ott… mi?!
- Beszarás – szólja el magát végül, a sokadik fickándozás és harapdálás láttán és felnevet. Ritka fura gondolat, de ez neki aranyos. Mint az emberevő nyúl, amit tutujgatott városnapon, vagy talán még annál is aranyosabb. Odalép, de mégsem a kút mellé, bár sanszos, hogy el fog rohanni, de na. Különleges kedvenceket engednek be ide, annyi szent.
- Te nagyon cuki vagy, kár hogy nincs neked kajám – mintha amúgy értené, mit mond. Mert ugye, az fel sem merül benne, hogy mit rejt a bunda. Hát ő is vidám lett ettől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bólint egyet, mint valami értelmező szótár. Műtakony hát, abból is egy egészen fasza fajta, mert ahogy tapogatta, fel sem tűnt, hogy akár az lehet. Szóval biztos nem az, de ezt már nem teszi hozzá.
- Igen. Az is ilyen ragacsos, nyúlós valami, néha kicsit szagos, de alapvetően se nem szar, se nem hányás, így maximum csak azért leszel hiszti, mert alig akar lejönni – mert van annak egy ilyen kellemes tulajdonsága, hogy fene mód ragaszkodik. Valamit valamiért elv, könnyebb a gyomornak befogadni. Bár amivel ő találkozott, legtöbbször formázva volt és a falra, plafonra dobálták fel.
- Hah, hát mi lenne? Zsákosember? A jeti? Mit láttál? - mert most már kezd érdekes lenni az, amin ennyire kiakadt. Meg van róla győződve, hogy nem látott mást, mint azt, amikor közeledett felé, de… hát ez már csak ilyen. Láttak már elegen ufót vagy rosszabbat is, és azokat sem lehetett csak úgy meggyőzni az ellenkezőjéről. Nem is ez a célja, egyszerűen kíváncsi. Felőle a csatkai Szűzanyát is láthatta, ha az esik jól a lelkének, akkor rajta.
- Ja. Ebben a sorrendben. De ha valaki kérdezi, akkor korrepetáláson meg miafaszom szakkörön voltam – vigyorog egy sort. Nem hülye ő, bár tudja, nem menti ki semmi, ha egy prefektus elébe kerül, főleg nem attól, hogy idekint kóborol. Legalább a csaj is tudja, hogy nem éppen eminens példánnyal került egy légtérbe.
- Nem tudom mi a célszerű – vakarja meg a fejét. Az, amit a csaj mond, ez tökre egyértelmű, csak neki muszáj a szavakon lovagolnia. Még mindig a fordítórúna segíti, ha levenné, kevésbé lenne ilyen érthető, de amúgy egészen jól ismerkedik a nyelvvel és mindennel. Káromkodni már segítség nélkül is tud, viszont kötve hiszi, hogy a lánynak arra van szüksége, hogy öt percen keresztül mocskos szavakat hallgasson egy olasz szájából. Pedig amúgy menő, szerinte. - Azt mondják? Én úgy hallottam bátor meg merész meg ilyen. A vicces is jó, végül is, nekem bejön – ízlelgeti magában a jelzőt, mintha érdekelné. Ezek olyan retek skatulyák, amiknek sok értelme nincs: hülye is kerülhet a levitába, nem beképzelt gazdag a rellonba, fapofa az eridonba és nem épp cukorfalat a navinébe. Szóval, ezek csak jelzők, amiket valakik anno kitaláltak és azóta mindenki ezeken lovagol. Tegyék. Akkor se érdekelte hova kerül, miközben beosztották. Emlékszik, ahogy egy másik elsírta magát, mert az egész családja egy helyre járt, ő meg nem. Erre Teddy mit csinált mikor beosztották? Megvonta a vállát és ment tovább.
- Téged kinevetnek, rám meg úgy néznek, mintha szarvaim lennének és úgy hívnának, hogy Lucifer. De egye kutya, tegyék. Értem én, értem. Nos, akkor… szórakoztass – mintha valami úr lenne, úgy legyint egyet felé, majd röhögve fordul irányba és átlépve a taknyot, halad előre.
- Hát elvileg erre, aztán balra. Ööö, kerültem egyet, várj – megvan egy szokott út, de úgy néz ki, azt mindig sikerül éppen eltévesztenie vagy van ott valaki. - A menetel lényege, hogy előre történik. Kiváló felfedezés – vigyorogva lépked hát, rajta ne múljon, nem hátra. Közben azért is szívja a vérét. - És akkor jobb vagy bal?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Lehet, hogy vissza kellett volna feküdni, ha nem tartott volna attól, hogy a csaj a fején fog ugrálni és követeli, hogy azonnal mozduljon meg. Megint ásít egyet, a hasát vakarja, mindent csinál, csak nyitva maradjanak a szemei. Ez van, ha egyszer lusta akar lenni, akkor a sors nem engedni neki és kihajtja a rétre, hogy harmatot szedjen. Harmatot. Ennél rosszabb már mi lehet?!
- De én most akaroooom – hisztizik lágyan egy sort, azonban nem kezd se toporzékolni sem semmi mást. Eleve azért nem, mert nem olyan fajta – jobbára – másodjára pedig azért, mert már messzebb voltak, vannak a konyhától, mint a céltól, semmi értelme kétszer fordulni. Ha egyszer bemegy, akkor ott is marad és ahogy most elnézi a másikat, ezért a fejét tépné le, vagy minimum a szemét kaparná ki. A friss levegő kicsit már hasznosabb, mint a kávé, de nem fog rá nemet mondani, ha ezzel végeztek.
- Ez gáz. Remélem semmihez nem kell ilyen idiótaság – mormog. Persze, a harmat más, nem egy doga, amit le kell adnia. Ha ezen múlna, ő nem vágódik be senkinél sem soha, mert annyi biztos, ő nem fog keresgetni semmit sem. Akkor dögöljön meg a bíró lova is. - Ennél szopatósabb feladatod nincs? - mert miért ne lenne? Lehet hétfőn a déli szelet kell majd gyűjteni vagy a rellonosok könnyeit, esetlen napfényt, egy vödör piszkos gondolatot. Ezek után már mindent el fog hinni, ha hajnalban megint az ágya mellé áll. Kérdés, hogy akkor megteszi-e azt, hogy visszaalszik azzal, miszerint hagyják a hülyeségekkel.
Megkapja az instrukciókat, onnantól lefele bámul és keres. Aprót sem talál, nemhogy harmatot. A fény gyújtása után már neki is könnyebb, kutat, eltapos kicsit mindent is. Ilyenkor oldalra sandít, azonban Julcsa is igencsak el van foglalva, így nem vesz észre semmit. Vagy de, de mellékes. Valamit csak találnak ketten nem? Mikor végül sikerrel jár, nem rest azt hangosan is közölni. Nem moccan a helyéről, ácsorog és várja azt, hogy ott teremjen mellette. Nem telik bele sok időbe, most jót mondott, nem lepi meg.
- Óóó, nagyon sokkal jössz. Írom a számládhoz, aztán majd beadom és akkor… - vigyorodik el, mintha attól kellene tartania, jönnek a mocskos részletek. Na nem így hajnalban, hanem egy szép napon. Zsebre vágja a kezeit, ahogy nézi, hogy hogyan készül ezt bedönteni. Felhorkan, amikor végül azzal a mozdulattal cseszi szét a cseppet. Röhögne, de félti a kiálló részeit, így csak szusszanva guggol le mellé és a hátára simítja a kezét.
- Na, na, na, hát miket mondasz – rázza meg a fejét, mintha ő nem lenne ennyire mocskos pofájú. - Szusszanj egy nagyot na, ne hisztikézz. Nézd, nem is kell messzire menni, ott még nem trappoltunk végig – mutat előre, de nem biztos, hogy az ott tényleg harmat. - Vagy arra – fordul a másik irányba. Lehet letaposták mindet? - Jó, menjünk egy fokkal beljebb, de szerintem együtt. Mert hát… - lenéz a cipőikre, amelyek nedvesek. Mind a ketten szépen gyűjtöttek harmatot, csak nem jó helyre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

csepereg az eső, lefolyik az arcomooooom

Ha valaki lassan nekiállna egy bárkát építeni, lehet senki nem lepődne meg rajta, csak adogatná a szöget, hogy verje még bele azt is, nehogy elsüllyedjen. Aztán menne a viadal, hogy ki és hogyan férjen fel rá, kivéve, ha nagyon tud úszni.
Fejét rázta meg, mint valami kutya, miután visszaértek az üvegházból Gyógynövénytan után. Az túl könnyű, hogy csak úgy bűbájjal szárogatja magát, végül mégis azt teszi a ruhájával, mert az ázott talárnál csak az ázott zokni a rosszabb. Haját úgy hagyja, nem mer kísérletezni odafent, mert ha leégeti, az fáj, ellenben a talárt és a többi ruháját nem félti. Így, mire óra közepére megszárad, az addig egész egyenes tincsek kissé összeugranak, hullámosan pihennek feje tetején. Az a lényeg, hogy a zöld rész, amit most a másik színek helyett tett bele, nem kezdett el ereszteni és még mindig teljes pompájában villog. Ennyi a lényeg, a többi nem számít. Ahogy az óra sem, mert ettől az álmosító időtől senkinek nincs sok kedve és ereje koncentrálni. Vannak jobb témák, meccsek, amiket ki kell beszélni, vagy épp pletykák, amiket az ember hall, lát, mikor nem jobb átrágni, mint amikor tökre másra kellene figyelni? Bár ezeken is ásít, így a padon hasalva jegyzetel pár sort, amit felfog, majd akasztófázik a padtársával a végére. Ha ebből kell vizsgáznia, akkor nagyon jó jegye lesz év végén. Ha nem, akkor, nos, majd valami lesz.
Felugrik, amikor a csengő szól és már indulnak is kifelé. Eddig mindenki bezombult, most viszont, mintha újra erőre kaptak volna. Megnézi a kis órarendjét és fájdalmasan nyög egyet, hogy Bájitaltanja lesz. Remek. Ez előtt kell egy adag stresszoldó, így ahelyett, hogy a folyosón állna, elindul a kert felé. Egészen ideszokott és aligha jár erre ki tanár, így ha okos, akkor belefér a cigi, meg a csoki is, amit a táskájában rejteget, de elővenni nem merte, mert akkor hirtelen mindenki a barátja és enni akar. Vegyenek maguknak, ő meg irigy. Ahogy az idő is a jóval, így szomorúan vagy legalább egy szájhúzással figyeli, hogy még mindig esik. Kapucni fel, ezen nem múlik és kislattyog. A tömeg már feloszlott, de az első, amit meglát, hogy egy csaj ugrál a pocsolyában. Nem tűnik elsősnek, sőt, bár fene tudja, mert a lányok tudnak magukból mindent varázsolni, így az, amit lát, sosem mérvadó. Ellenben értékeli ő azt, ha valaki link és nem egy savanyú akárki. Kivárja az ütemet, miközben oson mögé, majd végül fogja magát és az egyik pillanatban a mellette lévő, vagy még ugyanannak a pocsolyának a szélébe ugrik.
- Náná – fejezi be a sort, majd röhögve lép ki és rázza le a lábát. Nos igen, félcipőben ez igen kellemetlen. - Fürdeni akarsz? Ott a kút, az jobb rá – mutogat felé, mert ő ilyen marha kedves. Bár közönség előtt nem kéne azonnal bagózni, így azzal vár, csak a nyelvét rágja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

hát most megint miért? | rám is lehet nézni

Az óra utolsó részét azzal töltötte, hogy kiegészítette a sárkány ábrát, amit elkezdett még a jegyzet felénél. A lényeget már leírta bőven, bár rajztudása sosem lesz olyan szinten, hogy egymást üssék érte a galériák, mégis elégedett vele. Még ki is egészíti lángocskákkal, amelyre szerzett piros tollat. Tintafoltos kezét emeli el végül és igyekszik meg se moccanni, nem akar ismét fejjel lefelé lebegni – ma nem, csakis azért, mert sok reggeli van a gyomrában. Nem mondja, hogy annyira megijedt, sőt, kifejezetten élvezte, holott a tanerő nem azért csinálta, hogy jót szórakozzon. Nem kötötte az orrára végül, hogy köszöni, amikor annak vége lett, hamar eltűnt, nehogy elővegyék. Aztán tett így minden alkalommal, elsők között ki és akkor marad a béke. Amint megszólal a csengő, ő már a táskába szórt mindent és áll is fel. Fültövön pöccinti az előtte haladót, aki éppen beszólt valami vicceset, abszolút nem az erőszak jegyében, erre csattan a tanár hangja. A Vattacukor név még mindig nem illik rá, fújtat is egyet durcásan, hogy legyen szíves már a nevén nevezni, ha már jó édes anyja adott neki, de nem hiszi, hogy ebből meg fogja érteni. Ellenben most mi a gond? A pöckölés?
- Esküszöm a Madonnára, hogy nem akartam bántani – marad le végül a kissé vihogó csapattól. Nemes egyszerűen int be nekik középső ujjával, majd végül a tanári asztalhoz battyog, mielőtt ebből is patáliát rendez. Táskája szíjába akasztja az ujját, figyelmét fordítja a férfire, akire így is többet teszi, mint másokéra, majd hallgatja. Meglepve vonja fel a szemöldökét, ahogy feje biccen oldalra. Na igen, a beadandók. Sokkalta jobban megemberelte magát azóta, hogy faszságokat írt neki olaszul és jól beszívta. Azóta használja a könyveket és meg se eszik érte.
- Hát én azt nem tudom, tan’ bá. Én is ezt kérdezem magamtól – a válasz mégis egyszerű. Egy beadandóra akár több napja is van, a vizsga kötelező, míg a tanóra néha hosszú és unalmas, illetve rengeteg van egymás után. A sokadik órájára már nincs meg benne az, hogy egy helyben üljön, nyugodt maradjon és még figyeljen is. Ami neki van, azzal ez szinte lehetetlen.
- Biztos lámpás lázam van ezek előtt – int fejével az ajtó felé, utalva arra, akik kimentek. Kinyúlva veszi el a dolgozatot, nézegeti, hogy biztos az övé-e vagy sem. Jó, azt nem kell tudnia, hogy segítettek neki abban, hol és mit keressen, amúgy tökre minden az ő kézírása.
- Dejó, ilyen jegyem sincs sok – lelkendezik, mintha most kapott volna ajándékot, karácsony helyett. Azonban ahelyett, hogy eltenné, csak tartja a kezében, gyűrögeti a papír sarkát és a vállát vonja meg. - Figyelek én, ma is azt tettem. Csaaak aztán nem megy. Sokat kell ülni órán, sok mindent kell tudni. A legtöbb óra meg még unalmas is – húzza el a száját. Hát most mit kéne mondania. - Csináltam valami szar… rosszat?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

művész leszek, meglássátok

- Na te rohadt banya, most megkapod – morog maga elé, miközben táskájába tömködi a festéket. Hogy honnan van? Kölcsönvette. Tényleg nem lopta, az egyik srác hagyta múltkor elől, ő meg megkérdezte, használhatná-e. Cserébe adott neki pár dolgot, így aztán senki sem mondhatta, hogy mekkora paraszt, hogy elszedi más dolgait. Ő általában talál és elrak, az már kérdés, hogy azt amúgy valaki hiányolja később.
Most viszont merényletet készül elkövetni. Alaposan megfontolt szándékkal indul el az egyik folyosó felé, ahol a napokban ténfergett. Meglátszik, hogy régiek a festmények, olyanok, hogy nem tudják megjegyzés nélkül hagyni azt, ahogy kinéz. Ez amúgy nem is szokta nagyon érdekelni, jobbára énekel olyankor vagy szimplán nem figyel és már ott sincs, azonban az egyik öreg banya nem egyszer festményeken keresztül követte, hogy majd jól kioktatja. Emlékezteti valakire, nem tudja kire és miért, annyi biztos, hogy rohadt idegölő. Ezért is találta ki, hogy ha harc, legyen harc. Kicicomázza, ezen nem múlik és akkor majd a hülye festmény hülye festmény lakótársai és barátai majd jót röhögnek rajta. No meg, mindig is falra akart alkotni, a szobájukban már ott fityeg pár figura, de azok picit és kezdetlegesek. Hogy gondol arra, hogy ez rongálás? Aligha.
Csak háromszor téveszt irányt, mire megleli a helyeset, oda sem neki. Az ilyen apróságokon nem akad fenn, csak vigyorogva áll meg a célja előtt. Az nem rest rögtön pörölni vele, amire csak duruzsol válaszként olasz szidalmakat, amit ha értene, a festett füle állna ketté. Előkészíti a dolgokat, jó élénk lilát, miért is ne alapon. Talán a banya rájön, mert már kárál is, a többi meg csak néz. Időben van még, egyelőre nem ütötte el az óra a takarodót, de nincs sokkal előtte. Ilyenkor erre már aligha járnak, mindenki igyekszik visszaérni, a prefektusok meg épp indulnak. Neki nem számít, olyan szabadosan kezeli az időt, hogy az már szégyen. Lehet, ha lenne esze, gondolkodna, ehelyett csak egy vonalat húz. Egyelőre nem telik többre, mert nem találta ki mit akar, ellenben a kárálás amit kap érte, felbecsülhetetlen. Nevet egyet.
- Na, most meglássuk ki lesz a festett bájgúnár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Most, hogy már nincs annyi csipa a szemében és úgy felfogja, hogy egyáltalán milyen nap van, máris okosabb. Felrémlik neki, hogy egyszer talán említette vagy olvasta valahol, mindegy, az a lényeg, nem először hallja, hogy ilyen idiótaságok kellenek hozzá. Ha jól rémlik neki, a harmat mellett bele kell köpni abba a bájitalba, szóval tökre gusztusos lé lesz majd.
- Nem, nem éri meg nekem – utal arra, hogy ő a hülye, amiért nem alszik még, hanem itt van és komolyan próbálkozik azzal, hogy olyat gyűjtsön be, amiről álmodni sem tudott eddig. Nem lesz belőle animágus, ellenben a lánnyal, akiből igen, mert szorgalmas és csinálja. - Honnan tudod, hogy kicsi, szőrös nyuszi? Ezt így eldöntötted? - felvonja a szemöldökét. Nem utal semmi más állatra, nem hülye, még a végén belőle lesz idő előtt kicsi, szőrös valami, ami csak vinnyogni tud majd. Na azt nem. A hideg miatt, meg emiatt is megborzong, de azt nem hallja, hogy mit morog a másik. Tölcsért formál kezéből és öregesen teszi oda füléhez, miközben közelebb hajol.
- Haaaa? Kicsit hangosabban, nem hallok a jobb szememre – hunyorog is mellé, majd fáradt nevetéssel engedi le a kezét és indul el, ha már ez véresen komoly esemény és nem fog tudni semmivel sem hatni arra, hogy ezt vegyék meg egy boltban. Már ha lehetséges. Lehet közel és távol nem lehet ilyesmit kapni. Pedig mennyivel könnyebb lenne! Még ki is fizetné, fél kiló, fél üveg, így sem tudja, hogy mennyi kell. Egy csepp? Húsz? Ha most megkérdezi, akkor végképp azt mondja, hogy rinyálni tud csak.
- Lehetőleg semmilyen – egyszerűsíti le a kört, mert azzal nem rontja el azt, hogy melyik szín megy mihez. Bár tény és való, fele olyan komoly szavait fel se kell venni. Ámbár az azutániakat már annál jobban. Teddy sokak számára könnyen megismerhető figura, olyan, aki szarik mindenre, éli a világát és senki és semmi nem parancsol neki. Akit talán gonosznak hisznek és lelketlennek, pedig szó sincs róla. Igenis tud ilyet és ugyan így lepi meg vele a világot, mint most Julcsát. Ahogy nagy, értetlen tekintetével találkozik, úgy vigyorog rá. Igen, tud seggfej lenni, bunkó, de olyan is, aki a nagyobb jó érdekében tud normális is lenni. Hogy itt mi a nagyobb jó? Inkább ki se mondja, maradjon a nyugalom.
- Na azért túlzásokba ne ess. Nem cuki voltam, csak rendes, hogy megóvtalak az agyvérzéstől – rázza meg a fejét, mert messze van ő a cukitól, még akkor is, amikor alszik. - Remek. Kezd átázni a cipőm – nem kezelte le bűbájjal, csak a bakancsát, de az se az igazi. Majd gyakorolja. Feláll ő is, majd elindul vele és a kaja és kávé említésére fájdalmasan nyög fel. - Kell kávéééé. Meg kaja, uhh, rántotta, szalonnával. Le ne késsük mert sikítok – mintha azt mondaná, akkor majd ő hisztizik és káromkodik. Lehet meg fog történni. Addig viszont elindul lassan, lefelé nézve. Amint megleli az elsőt, kicsivel előttük, megáll és finoman megfogja a karját.
- Ni, ott van három is talán. Mennyi kell még?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

repül a punk

Valahogy sejtette, hogy attól még, hogy tudja, hogyan üljön rá meg miként mehet előre, még nem készítik a mezét. Pedig irtó menő lenne egy Marchetti név a hátán, valami szép számmal, viszont ahhoz, hogy valaha bármely csapatban helyet kapjon, még ha az egy sakk-csapat is, igencsak fordulnia kellene nem csak a seprűvel, hanem úgy mindenével. Meze persze lehet, nagyon sok helyen jó pénzért a kezébe kapja, hát talán majd csináltat is. Mert ehhez megjött a kedve.
- Akkor majd holnap adom le a jellapot – biccent egyet, mintha amúgy szezonja lenne. Azt se tudja mikor van, tavaly is csak véletlen járt erre, amikor egy csapat edzett és fél szemmel nézte, hogy mit repkednek a szélben és esőben. Aztán kiderült, hogy mi is volt az, ennyire elszánt sosem lenne, hogy szélben, viharban is. Pedig olvasta a könyvet, amiben írtak szélsőséges meccsekről hóban, vagy épp hidegben. Na, nem mondja Zalánnak, de aggódnia nem kell attól, hogy tényleg megteszi.
Megtette azonban, hogy hallgatott az instrukciókra és megindult. Egész jó lenne, ha nem róla lenne szó. Leesni nem fog, egyelőre ez nem fenyegeti, vagy mégis és elkerüli. Jó lenne ez, egészen, ilyen ritka hobbinak, hogy néha elmondhassa, ő tényleg a föld fölött lebeg, ahogy sokan hiszik róla néha. Pedig abszolút nem nagyképű, a szája nagy, irdatlanul. Azzal kiált egyet, amint végül oldalra billen, mert leskelődik, hogy most jön vagy csak lentről kap további tippeket. Ennek örömére lóg, mint valami majom, csak éppen nincs olyan kényelmes magasságban, hogy röhögve huppanjon le. Szerencsére lógott eleget mászókán, hogy tudja, hogyan bírja egy ideig.
- Basszameg – morogja, ahogy lefele pislog, majd meglátja, hogy Zalán felröppen. Csak hopp, már ment is neki. Seprűn született, tuti. - Ja hogy maga csak ilyen lazán – integetne, de túlságosan elfoglalt most, így csak vigyorog. Persze egy kis hiszti belefért, amin a másik jót mulatott és már majdnem azt hitte, tényleg így hagyja.
- Te vagy a Főni, beleszólhatsz – még a nyelvét is kiölti, hogy mennyire tetszik itt neki. Viszont ahogy közelebb ér, nagyra nyílik a szeme, ahogy megfogja és tolni kezdi felfelé. Egyik kezével automatikusan kapaszkodik belé, combjaival pedig még jobban szorongatja a seprűt.
- Ááááá mit csináááálsz?! - nem esik le neki, azt hitte, majd lehúzza, mint valami utánfutót és ott majd lepottyanhat. Így félig lóg a másikkal, félig meg a seprűvel. - Most másszak át, vagy mi a rák? Le fogok esni – mert ugye fele keze maradt a seprűn. Nem tudja, engedje-e el vagy fordítva, így szépen néznek ki, mintha csak repkedés közben ölelkezénének. Talán mintha süllyedne, szóval lassan itt a pánik ideje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Értetlenkedő fejet vág, mert valahogy nem áll össze neki ez az egész. A takony sem, de azt elengedte, már csak maximum cipője talpán van egy kevés, a többit pedig tökéletesen kerülte ki. Nem is azon van a hangsúly, hanem az árnyékon. Meg a fejét is megvakarja, hátha kijön az egyenlet. Sehogy sem sikerül neki.
- A saját árnyákod? De azt én is látom – a fényektől bőven vetül, most is kicsit, nappal meg bőven. Aztán rájön a csaj is, hogy olyat mond, ami nem egészen kerek, így kiegészíti. Továbbra sem nagyon vágja, azonban azt a részt igen, amikor már kicsit nő a parafaktor. Az már mondjuk komolyabb eset, van az a szint, amikor elszáll az ész és mindent lát az ember, de nem hiszi, hogy a másikat ez fenyegeti.
- Váááágom. Lehet csak a fények vagy sok volt a süti vacsira. Nyugi, nincs itt semmi – persze, ennek ellentmondva forog körbe és nézelődik, mintha keresne, hallana valamit. Majdnem hozzá is lehetne tenni, hogy „ugye?”, viszont most is csak játszik, szórakozik, hátha kicsit még növeli azt a faktort. Nem hiszi, hogy valóban lett volna bármi más, így elengedi a dolgot. Majd akkor akciózik, ha lesz valami.
Elregéli ellenben igencsak könnyen, hogy merre járt, pedig néha jobb lenne, ha szépítene és csak a kaját mondaná. Aztán tök mindegy valahol, hogyan ássa el jobban magát, szebb renoméja nem mostanság nem lesz.
- Hát ki hogy bátor, igazából – hümmög párat, ahogy elgondolkodik. Végtére is, ez is olyan, mint minden: más látja és határozza meg, hogy ki az, akire bátran néz. - Persze, ez nem a gyászház. Van arra másik, szóval dögivel botlasz bele ilyenekbe – van elég alak rá, nem is kell feltétlen Teddy-t keresnie érte. Ezek szerint most ismerkedik a hellyel, a népekkel. Nem a legegyszerűbb dolog, ezt ő is ismeri, végigment rajta, hogy aztán eldöntse, neki néha jobb egyedül, akkor senki sem károg. Szerencsére mostanság azonban bőven megleli azokat az alakokat, akikkel lehet mókázni. Tuti nekik is kellet idő arra, hogy rálássanak, külsőleg vad, amúgy lehet vele mulatni.
- Aha. De nem igaziból – pislog fel a tapogatásra. - Értem úgy, hogy furán néznek, mert hát… nem vagyok olyan csinoska, mint a srácok nagy része ugye – mutat itt az oldalán csörrenő láncra, a kicsit már kopott, de még feketére festett körmeire. Így csak érti, mire céloz. Közben megpróbálnak eljutni valahova, kicsit forgolódik, mi merre, de megleli azt, hogy hol van. Azt, hogy merre tovább, még nem.
- Vááárj – este van, ilyenkor más, mert kevés a fény, nem úgy működik, mint nappal. Jó, olyankor legtöbb esetben a nyájat követi. - Miért nem? Olyan jóóó – vigyorog egyet, majd felröhögve elindul balra, ha már az a válasz. - Nem kell félned, megvédelek a szörnyektől. Oszt mesélj, minek jöttél ki árnyékot keresni?