- Hé! - csattan fel szemrehányóan. A cigit tartó keze megáll a levegőben. Úgy néz az öngyújtó után, mintha a Kis Jézus repülne ott. - De hát miért nem adtad nekem?!
A hangjában őszinte szemrehányás cseng.
- Ráadásul szürke volt!
Ritkán szed fel dolgokat a földről, bár létezik annyi opioid a világon, hogy nekiálljon számolgatni a pormacskákat az ágya alatt, és mindnek nevet is adjon.
- Honnan tudod, hogy Armani? - hunyorog óvatosan.
Tényleg marhára nem akarta ezt újfent szóba hozni - lásd PD esete Real Slim Shady-vel -, de most már kíváncsi rá, hogy a Nyúl milyen természetfeletti képességgel szimatol ki egy sznob tusfürdőmárkát. A szagokra egyébként Ricsi is érzékeny, mert a gyógyszerek minden axont sodronyhuzaloztak az agyában, de azt biztos nem mondaná meg, hogy ennek a sneakernek Vans, annak meg Hilfiger bukéja van. Pedig mindkettő lapít a gardróbjában, mélyen elrejtve az alkoholos filctollal kimázolt teszkós csukák alá.
Látványosan nem érti, hogy a lány mitől fagy le. A cickány pofájára kiül a tanácstalanság.
- System failure? - kérdezi a fejét félrebillentve. - A kék pirulától minden ugyanolyan szar marad, mint volt, a piros meg ugyanaz, csak eper ízű.
Újabb filmes utalás, amit a Nyuszi valószínűleg ismét nem fog érteni, Ricsi viszont remekül szórakozik rajta. Aprót horkantva röffen egyet a poénon.
- A vízipisztolyt fent hagytam a szobámban - feleli. - De lehozhatjuk, ha locsolkodni akarsz.
Nem kérdezi, hogy hogyan jutott ez most a Nyúl eszébe. Neki is vannak ilyen látszólag kaotikus gondolatai, amikben a saját kitekert logikája szerint igenis van rendszer.
- Amúgy hogy kerültél te Nagymagyar Putriföldére? Az orosz tundrán nincs elég hajfesték?

- Meh - vakkantja kelletlenül, egyúttal végső búcsút intve a szürke öngyújtónak. Az már itt marad az örökkévalóságig, vagy amíg meg nem adja magát ez a roskatag deszkakupac, és baglyostul leszakad a kastély oldaláról.
Közben eszébe jut, hogy akart egy ciánkát, úgyhogy addig matat a nemcigis kezével a pulcsija zsebében, míg ki nem tapogatja a megfelelő tégelyt.
- Ezeket amúgy az apám irkálja fel - pörgeti meg az ujjai között, miután előbányászta a pirulákat. - Pszichiáter a Heim Pálban, kettéb'szottul ért a serdülőkhöz.
Ja, hát nyilván. PFFCHCH! Nem szokott erről beszélni, de a Nyuszinak nyóc. Ricsiben egy szemernyi kétely sincs afelől, hogy tök mindegy, mit mond neki, a lány mindenképpen tolerálni fogja. Ami egyébként fordítva is igaz.
- Ebből kifolyólag mindkét fia pszichés defektus - mosolyodik el cinikusan, továbbfűzve az előző gondolatot. - A tesóm nálam is gekkóbb.
A bátyja említésére átsuhan az arcán a viszolygás, aztán el is illan. Bekap egy kapszulát, de a csajt nem kínálja meg. Őt fűvel kell etetni, elvégre rágcsáló.
- Egy nyúlnak az orra... - ismétli meg elgondolkodva, aztán kinyújtja a kezét nem kapkodva, és a mutatóujjával megnyomja Nyuszi orrának hegyét. - DOOT!
Sípoló műanyag gyerekjátékok szoktak olyan hangot adni, mint amit most a Ricsi kiprésel magából.
- Én mindkettőt bevenném, a kéket meg a pirosat is, és faszagányosat tripelnék - bólint határozottan.
Mikor a Nyuszi bokán rúgja, ciccen egyet, és gyorsan beleszív a cigijébe. Nem, nem törik. Nem üvegcsontú, csak simán balhés, és ha épp nem olyan közegben van, ahol tombolhat, akkor teremt magának olyan közeget. Problem solved.
- És milyen a pszichó? - kérdezi kíváncsian, mert annak ellenére, hogy az egész életét meghatározza közvetve, ő maga még sosem járt ott. - Fater mániákusan próbál távol tartani minket tőle, pedig király lehet.
A vízipisztolyos takarítás neki is eszébe jutott már. A Bibircsókos némber el lesz ragadtatva, ha véletlenül megint pofán fröccsentik a munka hevében. Lassan el is kéne indulniuk már a Nyugati szárnyba. Annak ellenére, hogy Ricsi egy suttyó, a kötelességtudat genetikusan belé van kódolva. Bármilyen furcsa, ő pont az az ember, akire lehet számítani.

A ledominálásnak ezen formája cseppet nem ismeretlen számára. Ő kiprovokálja, az ellenfele üt (jelen esetben dob), aztán meg flegmáskodik, míg Ricsi szájba nem vágja úgy, hogy atomjaira hullik szét. A bátyjával rendszeresen játszanak ilyet, immár egy évtizede. Hol ő nyer, hol Szilárd. Egy ideje kiegyenlítettek az erőviszonyok és az esélyek.
Sunyin elvigyorodik.
Au!
Oké, nincs mosolygás, mert az fáj. Helyette megkerül egy húzódzkodó állványt, és komótosan elindul  az idősebb fiú felé. Ha a hegy nem megy Mohamedhez, ugyebár... A szemeivel diktatúrát sugároz - mert ezt így kell csinálni, és addig hergelni, míg újra meg nem ütik. Akkor már kétségbevonhatatlan joga lesz az önvédelemhez.
Az cseppet sem izgatja, hogy a srácnak pusztítóan görbe orra van, az egyik szeme jobbra néz, a másik északnak, és a füléből tehén orrkarika csüng. Mindent egybevetve egy részeg, skorbutos kalózra hajaz. Az viszont nagyon is érdekli, hogy a csávóban vibrál az elfojtott feszültség, mert így roppant jó bulinak ígérkezik a kakaskodás. Már éppen szóra nyitná a száját, mikor a tag beelőzi.
Franciául karattyol, aztán magyarul és durván, de tényleg nagyon durván dadog.
- Höm?...
Ricsi arcán átsuhan a zavar, a szemöldöke megrándul. Hirtelen értelmezni sem tudja, amit hall, ezért néhány pillanatig összepréselt szájjal hallgat. Mielőtt megszólal, összefonja a karjait a kék-zöld foltos mellkasa előtt. A mozdulat sokkal inkább önvédelmi reflexre hasonlít, semmint bicepszdomborításra.
- Beszédhibás vagy? - kérdezi mindenféle sértő él nélkül, szimplán csak meglepetten.
Egyik lábáról a másikra helyezi az egyensúlyát kettőjük között félúton. Ha a srác sérült - márpedig nagyon úgy fest -, iszonyatosan inkorrekt lenne beleállni. Nem szánalomból, hanem ugyanazért, amiért egy negyven kilós kislányt sem döngöl a hóba az iskola kapujánál. Egyszerűen nem fair.
- Nyugodtan szólhattál volna, hogy halkítsam le - bök a háta mögé, a fekpadon hagyott iPod felé. Előrelátásból nem hozta magával, mert ilyenkor minden törik, ami az útjába kerül, nem csak a csont, aztán mire egy újat kicsikar a szüleiből, addigra Billie Eilish három Insta sztorit is töröl a didkóiról, pedig azokról nem kéne lemaradni.
- Szép dobás volt - mosolyodik el halványan.
AU!
Nincsmosolygás!
- Kéziztem a suliban, khecire hiányzik. Van kedved kapura dobálni?

A széles, csillogó Nyúlvigyor láttán gyengéd mosoly szivárog az ajkára. Amikor Ricsi elfelejt kegyetlenkedni, nagyon szép tud lenni.
- Más - mondja reszelősen kifújva a levegőt. - A bátyám irigy, fél a mágiámtól, és túl sok a csontjaiban a harag. Bennem nincs ilyen, én veszett sakál vagyok.
Nézegeti a cigarettacsikket, és azon gondolkodik, hogy hozzáfűzzön-e még egy hegyes gondolatkarót az iménti kinyilatkoztatásához, de végül nem teszi. Nem azért, mert a Nyuszi nem értené, hanem mert valójában nincs jelentősége.
Elrántja a kezét, mikor a lány játékosan felé kap a fogaival.
- Ha megharapsz, betekerem a fejedet pink szigszalaggal - mormolja huncutul hunyorogva. - Kétséged ne legyen felőle, hogy meg merem csinálni.
Ezt, meg minden egyebet is. Ricsi hajlamos megreccsenteni a környezetét csupán azzal, hogy meg meri tenni, és ki meri mondani, amit más nem.
- Egyszer majd nyalok fentanilt - dörzsöli meg a fáslis keze mutató- és hüvelykujjával az állát, aztán ennyivel lezárja magában a trip-témát. Lelki füleiben Pnau cseng éppen, és a legendás Changájuk. Az ember már attól betép, hogy YouTube-on nézi a videoklipet.
- A pisztáciát szeretem - jelenti ki határozottan, majd gyorsan elnyomja a cigicsikkét a bagolyféceszes párkányon, és kipöccinti az ablakon. A papírzacskót a zsebébe süllyeszti, később jól jöhet még.
- Menjünk bulikázni - bólint, és odanyújtja az ép kezét a Nyuszinak, hogy felsegítse a földről. - Közben mesélj még a showról, légy szíves. Ritkán nézek reality-t, mert vagy hülye embereket mutogatnak benne, vagy hülye pucér embereket, vagy hülye pucér dagadt embereket.
Kósza gondolatként felmerül benne, hogy el sem engedi a Nyúl kezét, míg ki nem érnek a bagolykalyibából, de a szerelemnek hely kell, hogy nőjön mint a rózsa. Vagy a tumor. Nem sietnek sehová.

Gyanakvóan összehúzza a szemeit. Ez egyre kevésbé van így rendjén. Legalább egy kétségbeesett sikkantás hagyná el a Lili száját, vagy egy "nem".
Ehelyett...
kimondani is rémes... de...
KEDVES vele!
Az az opció, hogy esetleg visszanyalják a fejét, soha életében nem jutott Ricsi eszébe. Mégis ki csinál ekkora gyökérséget? (Sic!)
- Kösz - vakkantja, miközben elmarja a lány kezéből a buktát, és a felét azzal a lendülettel be is tömi az örökké éhes cickány pofázmányába.
Az íze jó, a színe zöld. A páratlanul természetellenes árnyalatú péksütemény kérdéskörén nem akad fent, de azon igen, hogy kezdjen-e még valamit - és ha igen, mit - a bájos kis fruskával.
Elgondolkodva rág, majd mielőtt lenyelné a falatot, kiböki az egyetlen kézenfekvő kérdést, amit jelen helyzetben össze tud fogalmazni az agyában:
- Leszel a csajom?
Logikus.
"Lánykérés" közben kajamorzsát köp Lilike arcába, és kidudorodó pofazacskóval vigyorog. Pont olyan hiteles, mint egy stand-up show az Azkabanban.
- Csináljunk egy közös selfie-t, hogy a csicska bátyám orra alá dughassam, milyen cuki nőm van.
Közben újabb nyálas zöld morzsák röppennek ki a száján, mert még véletlenül sem veszi a fáradtságot, hogy előbb nyeljen, és utána kezdjen beszélni. Az etikett azoknak való, akik nem tudnak saját szabályokat alkotni, plusz Ricsi vízummal jött ki a sakálodúból.
Fél kezében a bukta földi maradványait tartva a másikkal a mobilja után kezd kotorászni a zsebében.
- AzARicsi vagyok, kövess be Instán. Ok?
Arról, hogy a lánynak talán fogalma sincs róla, mit hablatyol össze, nyilván nem vesz tudomást. Ritkán zavarják világi dolgok, mint a közérthetőség vagy a józan ész. Bár utóbbi nem hiánycikk nála, csak túl kényelmes a körültekintő gondolkodáshoz, ha az nem feltétlenül indokolt.

Úgy néz a lányra - miközben a másik óvatosan hátrál, és kis híján dob egy kecses hátraszaltót -, mint aki nem látott még embert.
- Nabakker... - nyögi, és látványosan elsápad. A két járomcsontja szinte kiugrik az arcából a szörnyű felismerés súlyától.
- Ezt nem hiszem el!
Csak bámul üveges szemekkel, szóra nyitja a száját, aztán becsukja. Majd újra kinyitja, és rekedtes, síron túli hangon megszólal:
- Nem csináltam before fotót a zöld buktádról...
Kontextus nélkül ez a kinyilatkoztatás rendkívül furcsán hangzana, oda se neki. Ennél sokkal nagyobb probléma, hogy hogyan lehetett Ricsi ennyire reményvesztetten figyelmetlen! A nők nyilvánvalóan nincsenek rá jó hatással, ha egy ilyen életbe vágó dolog csak úgy kicsúszik a fejéből egy szép szőke szempár miatt.
- Há' na mindegy - rántja meg a vállát három és fél másodperc múlva. Pontosan ennyi időre van szüksége ahhoz, hogy feldolgozza a traumát, Lilinek meg ahhoz, hogy megállapítsa: Ricsi tökkelütött. (Fair enough.)
A front kamerára bök hüvelykujjal, a másik kezében a félig rágott süteményt lengetve, hogy az is képben legyen. A kijelzőn megjelenik a lány porcelánbaba arca kicsit távolabb, meg az ő cickány feje a teliszájas, zöld vigyorával.
- Hibátlan!
Kész is, sorozatban csinált tíz fotót, az egyik biztos jó lesz Inasgrammra, és ha nem, majd szanaszét filterezi.
- A bátyám azért csicska, mert így döntött - feleli egyszerűen, a mobilját babrálva. Meglátása szerint ez nem szorul további magyarázatra. Hesteg újcsajom, hesteg ződsüti.
- Ha nincs több kajád, akkor részemről mehetsz.
A szavainak van ugyan pökhendi mellékzöngéje, de a pillantása szelíd, és a szája sarka is gyengéd mosolyra húzódik, ahogy a lányra néz. Biztos, hogy nem fogja Lilikét tovább zaklatni, mint egy sekélyes fanatikus. Ahhoz ő túl egyenes, és egyébként is megkapta, amit kért.

Markánsan körvonalazódik benne az érzet, hogy a békejobbot láncfűrésszel viszonozzák, és ettől röhögnie kéne... Ha nem sajogna az arca úgy, mintha most kalapálta volna ki a felső állkapcsát egy kínai sebész egy vuhani mészárszék hátuljában. Nappal böllér, éjszaka fogtechnikus.
- Nagyon király beatet tolsz - állapítja meg, mikor a csávó másodszor is megszólal, és ritmikus tücc-tücc esik ki a száján. - Alárappel Majka vagy a Hiro, és sztár vagy.
A pillantásában bujkáló kihívás lassan, de biztosan kíváncsisággá változik.
- A legjobb haverom raccsol - mondja anélkül, hogy bárki kérdezte volna, vagy az érdeklődés legkisebb szikrájára tartana számot, ám ez Ricsit sosem zavarja. - És az a neve, hogy Krastovics Kristóf. Képzeld el, mekkora poén minden egyes bemutatkozás.
A kényszeres izomrángások az idősebb fiú arcán arra emlékeztetik, mint amikor egy orángután a plexi korlát túloldalán utánozni próbálja egy hatéves mimikáját kajáért cserébe.
- A lépet baseball ütővel kell leverni - mondja elgondolkodva - ahhoz kevés a labda. Amúgy görcsöl valamid?
A tekintete élesen fürkészi a srácot. Túl sokszor látott hasonlót, és egyre erősebb benne a gyanú, hogy a másik nem viccből rángatózik, hanem basic fiziológiás oka van, s ehhez jön még egy élhetetlen plusz. A szemeit összehúzza a fájdalom, és agresszív is annak ellenére, hogy Ricsinek immár nyilvánvalóan nem áll szándékában ütni.
- Van nálam tramadol. Kérsz?
A rendíthetetlen hidegvér imázsa lepereg róla, mint a régi festék. Semmi szüksége rá, az csak a show része. A láthatatlan közös evező ott lebeg köztük, de nyugodtan lehet az ellenkező irányba is húzni.
- Igen, a kézilabda kézilabdázásra való. Elképesztő, nem? - mosolyog igen-igen haloványan, hogy ne fájjon nagyon. A becsapódás nyoma kezd élénk rózsaszín árnyalatot ölteni a pofázmányán.
Néhány pillanatig mérlegeli, hogy nekifusson-e utoljára, végül úgy dönt, hogy nem veszít semmit. Túl stabil az önbecsülése ahhoz, hogy beleremegjen egy közönyös visszautasításba.
- Koppány Ricsi vagyok - lép közelebb, és a fiú felé nyújtja a jobb kezét. - Karvalykeselyű a főnixek között.

Egy makulátlanul fényesre suvickolt vitrin előtt áll, és azon kapja magát, hogy a saját tükörképét bámulja már vagy egy perce. Ha nem tudná, hogy ő az, nem ismerne önmagára. Az ábrázata fáradt és sötét. Mint egy cickányé, ami lassan három órája nem jutott táplálékhoz, s ezért a halálán van.
- F'szom dráma... - morogja az orra alatt reszelősen.
Az utóbbi egy hetet a pokolban töltötte, újra és újra visszacsúszva a kétségbeesésbe, mint meglepett vadászkutya a borzlyukba.
Mi a franc történt?...
Mi a franc?!
Megérinti az üveget, az ujjai párás lenyomatot hagynak a vitrin falán. Ha nem lenne bűbájbiztosítva, valószínűleg szétrepedne a keze alatt. Pedig csak űrt érez, nem dühöt. De ez a legrosszabb mind közül. Mintha a semmibe zuhanna a mellkasában tátongó ürességen át.
Az arcán haraglila zúzódás húzódik bal járomcsont alatt, és az ujjai is le vannak horzsolva. Próbál arra fókuszálni, hogy minden, ami a fejében kavarog, totál irreleváns. Nem számít. Csillagpor vagyunk, szenvedünk pár évet az életnek nevezett szar tragikomédiában, aztán elillanunk, és nem marad utánunk sóhaj sem.
Elszakítja a pillantását az üvegről, és a zsebébe kotor. Felcímkézetlen tégelyt vesz elő, hüvelykujjal kipattintja a fedelét, és oda sem figyelve a szájába billenti. Kettő? Három? Nem lényeg. Öngyilkossághoz édeskevés, legfeljebb alszik majd tőle egy jót.
Elharapja a kapszulákat, a szeme sarka megrándul a nyelvén szétrobbanó epésen keserű íztől. Talán túlspilázza ezt az egészet? Vagy nem? Mégis mit kéne csinálnia? Hogyan kéne továbblépnie?

Azt akarja, hogy múljon el. Vegye el valaki. Újra meg újra belefut ugyanabba az ördögi körbe, és a ciklus végén csak aludni vágyik, nem pedig traumákon kattogni. Úgysincs semmi értelme. Összeszorítja az állkapcsát, miközben lenyeli a keserű pirulákat. Most legalább néhány órára elcsitulnak a gondolatai.
Erőszakkal emlékezteti magát, hogy miért jött ide. Várffy-Zoller díjait akarta megnézni, mert Volkov beígérte Ricsinek, hogy következő büntetőfeladatként azokat kell majd fényesre sikálnia.
Beletelik egy kis időbe, mivel fogalma sincs, hol a pokolba kell őket keresni. Most akkor Vé mint Várffy, Zé mint Zeller, Ká mint Kviddics, vagy É mint Élköcsög iskolaelső? Van itt minden, mint a búcsúban.
- Mekkora stréber - horkantja.
Az ajtóban feszengő Nyuszit sokáig nem veszi észre, mert nem figyel. Hagyja tompulni a saját elméjét, addig sem fáj. Mire megpillantja a lányt a periférián, addigra jótékonyan betakarja az agyát a tompa köd.
- Szia - mosolyodik el halványan.
Sosem tenne úgy, mintha nem ismernék egymást, vagy ne lett volna köztük... bármi is volt az. Távol Bagolykőtől, az iskolai intrikán kívül és túl.
- Zöldségért jöttél, vagy dobjak hatost golyóval?

Fénytelen tekintettel figyeli a lányt közeledni, és nem csinál az égvilágon semmit. Pedig tanácsokból nem volt hiány az elmúlt napokban, azt ugyanis mindenki pontosan tudja, hogyan kell élnie a többieknek. Ricsi nem érti, hogy az emberek miért nem fáznak azon az erkölcsi magaslaton, amiről szónokolnak.
- Nem haragszom - motyogja csöndesen.
Még nem mondta ugyan hangosan, de a lány minden mozdulatából ordít a bűnbánat, és hogy mennyire sajnálja, ami történt. Megvárja, amíg Nyuszi odaér hozzá, bár hogy mit akar, arról Ricsinek lövése sincs. Ahogy arról sem, hogy neki mit kéne tennie.
Nehézkesen jönnek a szájára a szavak. Részben a gyógyszertől, részben meg azért, mert ezek önmagukban is súlyos szavak, főleg egy tizenéves gyerek szájából.
- Most... mi lesz?
Bármennyit gondolkodik rajta, végül mindig ide lyukad ki. Ehhez a kérdéshez. Azaz lényegében az egyetlen kérdéshez, aminek még értelme van.

- Teljesen mindegy, hogy mit mondott az apám - feleli, és ökölbe szorítva a sérült kezét, a háta mögé vonja, hogy a Nyuszi ne bámuljon rá. Már nem fájnak az ízületek, mert semmit nem érez. Ez is csak egy újabb verekedés, nem sokat nyom a latba.
Összeszorított fogakkal bámul a lányra. A szembogara ide-oda ugrál Nyuszi arcán. Pontosan mikor is lett a könnyed, kamaszos románcukból hardcore pszichodráma?
- Ne hárítsd rám - mondja komoran. - Felelősséget vállalok a saját döntésemért.
Osztrák akcentussal beszél, mint mindig, amikor szétcsúszik, vagy ideges.
- De azt nem várhatod tőlem, hogy teljesen eltekintsek a... problémádtól.
Ez ki fog jönni, érzi a szót, ahogy égeti a szájpadlását belülről. Pedig igazságtalan, és alpári is, de attól még ott van a fejében lecsupaszítva, feketén-fehéren, és nem változtat rajta semmi.
- Én nem vagyok buzi.
A saját hangja idegenül cseng a fülében, mert kis híján belehasad ebbe a lidércnyomásba.
- TUDOM, hogy nem vagy fiú... De b'zmeg Gavriil, nő sem!

Nem akar megszólalni, mert átkozottul semmi értelme. Az ujjait a homlokára tapasztja, és lassan felfelé tolja, mintha a bőrt akarná megnyújtani a zsibbadás felett. El van ez baltázva rendesen.
Nem néz a Nyuszi után, csak a távolodó léptei hangját hallgatja üveges szemekkel. Mégis mennyi esély volt arra, hogy ez megtörténik? Belezúgni egy illegálisan hormonkezelt fiúba, aki elhiteti vele - mert a saját meggyőződése is az -, hogy ő lány. Aminek egyébként nem kéne, hogy legyen jelentősége az overtoleráns huszonegyedik században, de mégis van, cseszdmeg! Derékon alul Nyuszi akkor is funkcionális férfi, ha teli torokból üvölti az ellenkezőjét.
Ricsinek afelől nincs ugyan kétsége, hogy talál maga mellé olyan társat, akin eggyel több lyuk van, de hogy ez az egész bedarálja mentálisan, az olyan biztos, mint a kétszer kettő négy. Az egészséges pszichoszexuális fejlődésnek ezzel a lendülettel búcsút is int. Végtére is kinek kell az?
- Nh... - nyögi egy vitrinnek tántorodva. Leül szépen, aztán úgy marad, míg át nem csap rajta a fájdalomcsillapító első, s egyben legerősebb hulláma. Utána majd összekaparja a saját letört darabjait, elkotródik a hálókörletébe, és megpróbálja szecskavágóval kiirtani magából a lojalitást.
Vajon ha Nyusha már az elején megmondja az igazat, másképp történt volna? Vajon ha Ricsi nem lenne ilyen földhöz ragadt, akkor boldogok lennének? Vajon a kisfiú, aki egykor volt, most büszke lenne a nagyfiúra, akivé vált?

Vajon?...

- Kacc! - kommentálja vidáman, mikor a lány átveszi tőle a csikket. - Pedig hercegnőnek tűnsz.
Voltak kételyei felőle, hogy a Zsófi névre keresztelt tiptop kis bige elfogad egy szál herbált, de vagy nagyon le van strapálva agyilag, vagy ahogy a mondás is tartja: alamuszi nyuszi nagyot ugrik.
- A johannesburgi állami kincstár nyitókódja nem kéne? - hunyorog szemtelenül arra a kérdésre, hogy honnan szerezte a cuccot. - De a jó hír, hogy van még, és egészen olcsón megszámítom neked.
A pillantása pofátlanul a lány mellső domborzatára téved. Bár egyáltalán nem kihívó az öltözéke (KÁR!), ám a talárja a táskájára dobva hever a földön, úgyhogy nincsenek nehézpáncélzat mögé rejtve a nőies formái.
- Adok mondjuk... - méregeti hümmögve a kínálatot. - Hat százalék kedvezményt.
Elégedetten szusszan. Hármat-hármat megér a kilátás, és most nagyon jófejnek érzi magát, mert egyébként nem szokott alkudozni.
A második slukk után jelezte volna, hogy annyi elég lesz, de a csaj magától is tudja, és visszanyújtja a csekkát. Ricsi elismerően biccent, miközben átveszi, és a szája sarkába dugja.
- Öt perc múlva sokkal jobban fogod magad érezni - jelenti ki határozottan. - Addig is elmesélheted, hogy min feszültél be ennyire.
Mivel természeténél fogva kiközösíti a társadalmat, Ricsi számára a bizonyítási és megfelelési kényszer miatt érzett szorongás ismeretlen fogalom, és bár megérteni valószínűleg nem fogja, de cserébe elpofázni sem.
- Hallod, Zsófi? - pöffent ki egy kövér, fehér füstpamacsot. - Beszélj róla, különben megmérgez, és beteg leszel.
Kis szünetet tart, közben megvakargatja a bal mutatóujjával a jobb orrcimpáját.
- Ha nem nekem, akkor másnak.
Az totál érthető, ha az ember nem zúdítja minden kínját egy idegen nyakába, még ha ez az idegen érdeklődő is. Az viszont nem oké, ha teljesen magába fojtja.
- Hidd el, tudom, miről beszélek. Faterom badass pszichiáter, ami rajtam mondjuk nem látszik - horkan fel cinikusan. - De attól még figyelek ám.
Ami azt illeti, másra sem figyel, csak az emberi pszichére. Meg hogy aktuálisan mivel csaphatná szét saját magát.

- OH BABY, DON'T YOU KNOW I SUFFER? - vijjogja teli torokból, miközben kirúgja a tölgyfaajtót a kastély végiben.
A "Rét" gyanútlanul terül el a lábai előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig a piknikező tisztás.
 - OH BABY, CAN YOU HEAR ME MOAN?
Menet közben meglengeti a kezében tartott masszív baseball ütőt, mely suhogva szeli a levegőt, és semmi jót nem ígér.
- YOU CAUGHT ME UNDER FALSE PRETENSES - kántálja tovább anélkül, hogy dallama vagy ritmusa lenne a szövegnek, és a legkevésbé sem zavartatja magát amiatt, hogy bárki, aki hallja a vonyítását, kínjában rögtön dimenziót vált.
- HOW LONG BEFORE YOU LET ME GO?
Bal kézzel feldob maga előtt egy baseball labdát a levegőbe, és az egész testét beleadva az ütésbe, kegyetlen svunggal megküldi a cuccot.
- OOOOOH - rikoltja az éles csattanást követően. - YOU SET MY SOUL ALIGHT!
A labda elrepül Sohaországba a fák között, és jó eséllyel nem kerül elő többé, de semmi vész. Mer’ van másik.
- És hazafutás - biccent elégedetten. - A következőt te dobod, aztán elszívunk egy spanglit, und megtérünk Jehovához. Oké?

Vérlázító precizitással NEM kólintja fejbe az előtte vonagló Nyuszikát, pedig amaz a jelek szerint minden lehetséges módon megpróbál szakrális öngyilkosságot elkövetni.
Rögtönzött low budget-béta-version 6.2 Joker-Harley párosuk végighernyózik a Réten, mindent és mindenkit elpusztítva maga körül mentálisan, beleértve egy bagolyfészket, három baseball labdát, egy pitypangot és a józan ész maradékának látszatát is.
- Oda, ni - bök az egyik pad felé. Aztán napellenzőt formál a kezével a szemöldöke magasságában, és arra sandít, amerre a Nyúl az ütőjét hajította az imént. Há' na mindegy.
- Azt meséltem már, hogy készítettek velem interjút az iskolaújságba? - kérdezi a fejét félrebillentve, mint egy stikkes madár. - Azt se tudtam, hogy van iskolaújság.
Lezuttyan a padra, míg a lány felnyalja a Rét összes fűszálát egyenként idefelé jövet, és teljes pszichés nyugalommal nekiáll herbált előkotorni a zsebéből. Mikor legutóbb ilyet csináltak, büntetőmunkára lettek ítélve, ami azóta is tart, és max. akkor ér majd véget, ha Ridzsikét páros lábbal kirúgják a suliból.
- Egyébként az, hogy kibékültünk, nem jelenti azt, hogy kibékültünk - mondja jelentőségteljesen. - Who the SUKÁR?!
Eskü, mintha egy kóbor, sarkain négylábúként szaladó kispárna rohant volna el a bokrok között. A kezében tartott cigire néz, majd vissza a jelenés felé, mely azóta kámforrá vált.
- Celeb vagyok, hallod? Következő megálló az Oscar-gála.

- Akchually...
A baseball ütőjét a pad oldalának támasztotta, és most tátott szájjal feltartja a nemcigis keze mutatóujját, mint a "Well yes but yes" mém pálcikaembere.
- Szhóval le akartam közöltetni az újságban, hogy négyezer per gramm, mert a jó reklám fontos, de a főszerkesztő nem volt tőle elragadtatva, azt hiszem.
Elgondolkodva dörgöli az állát, miközben megpróbálja visszaidézni Vajda Olívia rezignált arckifejezését.
...
...
Ja. Határozottan nem volt elragadtatva.
- NEM GOND! - rikkantja boldogan. - Majd küldök rivallót az összes diáknak, meg a jófej tanároknak egyesével az árlistámról. (Sic!)
Megpaskolgatja a Nyuszi fosoládé árnyalatú fejét a térdén.
- Az én hajamat is befesthetnéd. Mondjuk neonzöldre - mondja elgondolkodva. - A homlokomra meg talán tetováljuk oda, hogy Damaged.
A tizennyolcadik ugyanolyan kapucnis pulcsija zsebéből Coopos öngyújtót varázsol elő, és rápöffent a környezetbarát cigikéjére. Közben a fél szemét az őket körülvevő anyatermészeten tartja arra az esetre, ha egy megvadult Farkasházy Rudolf irokéz csataüvöltéssel vetné rájuk magát, és tépné ki a dohányterméket a kezükből.
- Tíz év múlva tök legális lesz a kender nálunk is, kár ezen feszülni - jelenti ki reszelős hangon, majd az orrán át kiengedi a füstöt. - HÚ! Ez jó lett.
Kihúzza a Nyúl ajkai közül a kapadohány csikkjét, elpöccinti a voidba, és a lány szájába tolja a frissen tekert zöldet.
- Nem viszlek a vörös szőnyegre, mert fel kell szednem Billie Eilisht, és jelentősen megnehezítenéd a dolgomat.

- MEGJÖTTEM! - rikkantja, miközben drámai lendülettel kivágja a Bájitaltan tanterem ajtaját.
Nem késett el az óráról, sőt fél perccel a kezdés előtt érkezett, úgyhogy senkit nem ejt ámulatba, és nyilván senkit nem is érdekel a grand belépője. Legfeljebb a tanár úr bal szemöldöke rándul meg kínjában, és - immár sokadszor - elmereng(het) rajta, hogy egész pontosan miért is lett pedagógus.
Ricsi jobb szeme körül egy fánk méretű, harsánylila vérömleny árulkodik róla, hogy már megint valami szarságot csinált, és természetesen mindkét keze le van horzsolva csuklóig.
- Mit főzünk? - perdül oda egy random csajéhoz az egyik üstnél. Azért hozzá, mert a lány egyedül van, és szép a haja neki. Ennyi nagyjából elég is, hogy a Ridzsike figyelmét magára vonja a következő öt percben, míg be nem üt a másfél Ritalin, amit egy füves cigire szippantott fel a fiúmosdó slozitartályáról az imént.
Nem teljesen hülye ám. Tudja, hogy a mai óra anyaga a funguvertumurgeó, már csak azért is, mert fel van vésve nagy betűkkel a táblára tanárbá' mögött. Oké, hát ezt elolvasni se lehet, nem hogy kimondani, SEMMI VÉSZ!
- Te pakolj bele mindent, én majd megkeverem, és ha robban, akkor királyság! - mondja lelkesen, és már babrál is az asztalon az izék meg bigyók között, egy epehólyag-eltávolításra alkalmas szerszámot keresve.
- Mi is a neved? - kérdezi a lánytól. Elvileg tudnia kéne, mert látta már őt korábban, gyakorlatilag se kép, se hang.
- Ezt vajon meg lehet enni? - forgat kíváncsian egy üveg nyálkás gőteszemet. - Olyan, mint a kaviár. Szereted a kaviárt?

Éppen számba veszi, hogy hány baseball labda van még nála, és vajon mekkora kárt tudna okozni az épületben, ha jól céloz. Az a csillogó ablak ott az első emeleten nagyon tetszetős.
- Mivan-tessék? - kérdezi a gondolataiból kizökkentve. - Nem ragasztgatunk Pokémonos matricát üzleti levelekre!
A hangjában őszinte felháborodás csendül. Hogy jut ekkora baromság a Nyuszi eszébe?!
- 2021 van - teszi hozzá a szemeit forgatva. - Among Usos matricákat ragasztgatunk!
Persze az egész bizniszplan példátlan intenzitási faktorral nyalja föl a parkettát, és ezt Ridzsike tudja is, de azért eljátszik a gondolattal, hogy tényleg átnyújt egy árlistát Rothmann Anton igazgatóbának.
- Hajfestésre mintha lenne egy varázslat is.
Láthatóan koncentrál, hogy felidézze, amit valahol-valamikor-valakitől hallott, aztán egy nagylelkű legyintéssel elengedi a témát.
Miközben Nyuszi agyátültetést végez magán a nagylábujján keresztül, fél kézzel kihúzza a csekkát a lány szájából, és visszatolja a saját cickány pofázmányába.
- Olyan jó, amikor csak úgy, meg amikor máskor is - jelenti ki végül némi töprengés után. - Ne csesszük el elköteleződéssel.
Aztán csak bámul a Nyúlra gülü szemekkel, amaz meg vissza rá. A nyelvével a szája egyik sarkából a másikba csúsztatja a spanglit.
- De val'szeg utánad ugranék egy ipari savtartályba.

Voltak alapozó információk? Na, hát azokat Ricsi tutira átaludta, vagy maflán mosolyogva fotoszintetizálta végig az elfogyasztott gyógyszermennyiség függvényében.
- Én is örülök neked - vigyorog pofátlanul, mikor a lány véletlenül-direkt ráfog egy késpengét. - Vigyázz azzal, mert gellert kap a bordakosaramon, és a végén még leszúrod magad.
Volt már rá példa, hogy valaki eltörte Ridzsikén a kezét. Az ember nem lehet elég óvatos.
- Amikor utoljára főztem, fater hónapokig pereskedett a biztosítóval, mert nem akartak fizetni a konyhafelújításért.
Tudomást sem vesz róla, hogy val'szeg a plafonig idegeli szerencsétlen kiscsajt a megállíthatatlan szövegelésével.
- Azt mondták, hogy direkt gyújtogatás volt, pedig eskü nem, néha csak úgy felrobbannak körülöttem a dolgok, de biztos te is csináltál már ilyet.
Maya ekkor csap rá a kezére, mire Ricsi olyan arcot vág, mintha a lány fejen szarta volna az anyját.
- A következőnél én fogok a seggedre csapni, csaxólok - jelenti ki határozottan, aztán elkezd kígyófogat kutatni a dzsindzsásban. Olyan ez, mint valami expedíció. GPS-es kincskeresés a Kalahári-sivatagban.
- Nemt'om, melyik az, de ez is jó lesz - vonja meg a vállát, és az üstbe borít egy fél üveg gyanús, szürke port. - Ez már úgyis össze volt törve.
A főzetük vészjóslóan bugyborékolni kezd, és egy szempillantás alatt színt meg állagot vált. A végén még felfedeznek valami új és nagyszerű bájitalt. Nobel-díj, here we come!
- Ne spórolj már azzal - mondja, majd bátran megbillenti a lány könyökét az üst felett. Bármi is az, amit Maya épp bele akar szórni a katyvasztba, legyen benne bőven.
- Ha már jó nem lesz, legalább legyen SOK!
Kikezdhetetlen logika, mindent elsöprő érvelés, tantóbá' valószínűleg még nem vett észre semmit. Ha mégis, akkor van rá esély, hogy helyből agyhúgykövet kap szegény.
- Ja, Ricsi vagyok amúgy. Szólj, ha kell dzsenga. Sokkal jobban tekerek cigit, mint ahogy bájitalt főzök - húzza ki magát büszkén. - Bár végül is egész jól néz ki.
Belepislog az üstbe, a cucc meg kis híján visszapislog rá. Perfeksön!

Ha legilimentor volna (de szerencsére nem az), akkor most hallaná a Nyuszi gondolatait az egyoldali lobotómiáról, és minden bizonnyal elgondolkodna rajta, hogy a Nyúl attól vajon okosabb, vagy hülyébb lenne-e. Valamelyik AHS-ben volt, hogy a kamu Anne Frank a beavatkozás után stepfordi feleséggé vált tőle, és az nem is hangzik olyan rosszul.
- Nekem jó a zöld haj festékkel meg varázslattal is - vonja meg a vállát. - Gondolom, a varázslat kevesebb dzsuvával jár. Feltéve, hogy az ember nem robbantja le a másik fejét a nyakáról. Véletlenül.
Néhány pillanatra elmereng rajta, hogy ilyesmi mennyire gyakran fordul elő, és ha igen, akkor ugyanúgy "kozmetikai balesetnek" nevezik-e, mint pl. egy félretetovált szemöldököt.
- NE MOLESZTÁLD A COMBOMAT! - förmed rá a Nyuszira, aki épp a lábát harapdálja. Hanyatt fordítja a csajt az ölében, hogy arccal fölfelé bámuljon inkább, addig sem okoz maradandó károsodást Ridzsikének derékon alul.
- Nah, szívd el nyugodtan a spanglit, nem kérek többet - mondja, mikor a lány kilopja a szájából a csikket. Helyette a zsebébe kotor, és előbűvöl egy klasszik felcímkézetlen tégelyt. - Amúgy rájöttem, hogy ha kiszedem a zselatintokból, és felszippantom a port, sokkal nagyobbat üt.
Megrázogatja a ciánkék pirulákat a dobozban, majd rutinosan lepattintja a kupakot, és bekap egy szemet.
- Zseni vagyok - hunyorog, aztán összeharapja a kapszulát. Ilyenkor már nem szabad szívni többet. Sőt, hogy őszinték legyünk, előtte se kellett vóna.
- Én küldtem már neked dikpiket? - kérdezi elgondolkodva, és serényen a mobilja után kezd kutatni. Mert ha nem, akkor ezt a hiányosságot gyorsan pótolni kell.
Fürgén pörgetni kezdi a galériáját, hogy egy kellően dekoratív selfie-t találjon a Nyuszinak, amivel aztán letámadhatja inasgrammon DM-ben.
- Lol, várj! Muter pont hív - horkantja, majd a fülére tapasztja a telefont. - CSŐ! Én a rögzítő vagyok, a sípszó után hagyj üzenetet. Muhahah! Csak viccelek, anya. Mondd!

Horkantva felröhög
- Hű de vagány vagy.
Éppen vizualizálta magában, amint Maya hoz egy sámlit, és felkecmereg rá, hogy lefejelhesse őt. A kettőjük közötti magasság- és súlykülönbség nem feltétlenül mérvadó a Varázsvilágban, hiszen pálcát is lehet használni, de Ridzsike tapasztalatai szerint viszonylag ritkán lőnek rá halálos átkot tanóra közepén.
- Ide üssél, hogy szimmetrikus legyen - vigyorog, és a bal szemére bök. Vagyis arra, ami körül nincsen orbitális monokli. - A panda stiló nagyon pacek.
Azt, hogy a lány megrúgja, vagy esetleg kitépi a karját, teljességgel esélytelennek tartja. Ricsi a Harcosok Klubjában edződött egy két évvel idősebb nagytestvér mellett, aki diagnosztizáltan indulatkezelési problémákkal küzd.
Valószínűleg ezen a ponton már Farkasházy tanárbának is kezd gyanús lenni kettőjük ténykedése. Főleg mikor fojtogató, fekete füst csap fel az üstjükből.
- Hát mit tudom én? - pislog a lányra ártatlanul, majd alaposabban szemügyre veszi a kezében tartott üveget, amit az imént beleborított a katyvaszba. - Izé... Csonthamu, LOL! Milyen morbid már.
Maya láthatóan kezd kijönni a sodrából, pedig még csak most kezdtek belelendülni. Megragadja Ridzsike csuklóját, és a kezébe nyomja a receptet, amiből eddig "dolgoztak".
- Látod? Megint tapizol - vihog fel kisfiúsan. - Odavagy értem.
Fél szemmel a főzetükre sandít. Oké, ebből tényleg baj lesz. Az üst rázkódni kezd a láng felett, és kajak pont úgy fest, mint ami robbanni készül.
- TAN'TÓBÁÁÁ! - süvölti élesen, mivel roppant felelősségteljes tanulója a Bagolykő Mágustanoda nagybecsű intézményének. - Asszem, már megint felrobban a cuccos!
Marhára nem először fordul elő, és val'szeg nem is utoljára, szóval Rudolf bá' majd valamikor, amikor jónak látja, minden bizonnyal nyom rá egy Evaporest, amivel megelőzheti a kataklizmát, és ízlés szerint levon kétezerötszáz pontot az Eridontól, vagy valami ilyesmi.
- Hé! Várj meg, hová mész? - indul Maya után, hátrahagyva csapot-papot. Végül is Bájitaltanból (is) a kettesre hajt, és ezt a feladatot már sikerült maradéktalanul elcseszniük.

//Elnézést. Kivisszük a játékot a topicból, hogy ne legyünk útban a VAV idejére. Sok sikert a vizsgához!//

Nem szereti, hogy azért kell iskolába járnia, mert tanköteles. Hát mennyivel nagyobb vagányság lenne már egy híd alatt csövelni! De a keserű igazság az, hogy a Ricsit nem lehet szimplán átíratni holmi javítóintézetbe, mert hajlamos felrobbantani maga körül ezt-azt vadmágiával, úgyhogy minden ellenérzés dacára még mindig Bagolykövön van a legjobb helyen.
- Hát én nem követlek, csak megyek utánad - mondja könnyedén. - Vagy vezetlek hátulról, ha úgy tetszik.
Vidáman galoppozik a lány mögött, miközben Maya őrjöng, mint egy csapat lódarázs. Most minek ekkora ügyet csinálni egy kis híján felrobbant bájitalból? Hiszen nem halt meg senki. (Ugye?...)
- Hallod? - pislog egy nagyot, mikor a csaje dühösen megtorpanva felé fordul, és jól letorkolja. - Te miért vagy ilyen fullánkos? Valaki rádobott egy házat a húgodra, a Keleti boszorkányra?
A jobb keze hüvelyk- és mutatóujja közé csippenti Maya sok-rengeteg-végtelen mennyiségű hajának egy kósza tincsét, és meghúzza, mint a kisfiúk az oviban. Nem annyira, hogy fájjon, vagy hogy a kezében maradjon a fürt, épp csak jelzés értékűen, hogy "Figyelj rááám!"
- Hova megyünk egyébként? - kérdezi kíváncsian.
A többesszámot magától értetődőnek veszi, elvégre mennek. És együtt. Addigra Ridzsike boldogan pörög a Bájitaltan óra előtt szippantott Ritalintól, s a világon semmi gondja nincs. Olyan, mint egy kajla sakálfióka, aki játszani szeretne.

Damien stílusa a legkevésbé sem zavarja Ridzsikét, mert ennél sokkal nagyobb barmokhoz szokott. Ami persze nem kiváltság, és nem fődíj a Darwin-versenyben sem.
- Idegi - biccent, ezzel jelezve, hogy tudomásul vette ezt is, meg a sorok közt megbújó finom utalást, hogy egyelőre ne faggatózzon. Visszahúzza a srác felé nyújtott békejobbot, s kézfogás helyett a sortja zsebébe kotor, hogy előhalásszon onnan egy felcímkézetlen tégelyt.
- Nope - motyogja, majd elsüllyeszti, és keres egy másikat, ami látszólag semmiben nem különbözik az előzőtől. - Yesz.
Kipattintja a kupakot, és a kezébe szór két kapszulát. Szép színesek, az egyik felük Greenpeace-zöld, a másik kanárisárga. Néhány pillanatig vizslatja őket, mint Jehova, aki épp egy eltávolított oldalborda kreatív lehetőségeit mérlegeli.
- A zselatintok késlelteti a felszívódást, úgyhogy szétkapom neked, tartsd a tenyeredet.
Zsenge kora ellenére Ricsi már-már rémisztő profizmussal mozog a vényköteles mugli gyógyszerek világában. Amikor ezekkel pepecsel, hajlamos egy kezdő dealer benyomását kelteni, pedig a fájdalomcsillapítók speciel tök legálisan vannak nála. Gyakorlott, csavaró mozdulattal szétpattintja először az egyik kapszit, aztán a másikat, és fehér port szór a srác kezébe.
- Nyald fel - adja hozzá a használati utasítást. - Opioid. Két percen belül nem fogsz érezni szart sem.
A világ legFelelŐzSégteLJesebb dolga random pirulákat elfogadni kék-zöldre püfölt süvölvényektől a kondiban, és Damien a jelek szerint tökélyre fejlesztette a könnyelműséget. (Zseniális!) "This is a bigining of bjutiful frenship."
- Ülj le, mielőtt megszédülsz - mutat a pálya szélén álló kispad felé. - Addig mesélek neked a kézilabdáról, ha szeretnéd. Ifi ligában is játszottam, tényleg piszkosul hiányzik.

Mayát láthatóan szanaszéjjel frusztrálja a jelenléte az első pillanattól kezdve, amivel Ridzsike tisztában is van, csak épp marhára nem törődik vele. Ezt lehet tapintatlanságnak nevezni, ha úgy esik jól, meg lehet akár szívósságnak is. Megközelítés kérdése, ugyebár.
- Nyugikaaa - húzza el a szót félig énekelve, félig vonyítva. - Majd a következő órai munkánk jobban sikerül.
Csillogó tekintettel bazsalyog, mint rohadt tök a Balatonra. Egyoldalúan eldöntötte már, hogy kedveli a csajt, bármilyen nyűgös-hisztis és harapós is. Talán a szép haja miatt, vagy mert olyan kifejezően tud a szemeivel villámokat szórni.
- Túl sokat görcsölsz azon, hogy mi lesz, ha valami nem, vagy nem úgy sikerül, ahogy azt előre eltervezted - vonja meg a vállát. A cickányvigyora gyengéd mosollyá szelídül, ahogy a lány arcát fürkészi kíváncsian.
- Hibázni tök emberi dolog - mondja, miközben még mindig ide-oda húzkodja a kezében tartott sűrű, sötét hajtincset. Olyan, mint a folyékony selyem, és nagyon jó érzés taperászni. Kedve lenne megszagolni a lány feje búbját, de azt még a metilfenidát-hidroklorid jótékony ködén át is érzékeli, hogy Maya val'szeg tüzet kezdene okádni tőle, mint egy felbőszült sárkány. Ricsinek volt már szerencséje a Rellonos vérmérséklethez. Legutóbb az állkapcsát törték el majdnem, véletlenül-szándékosan, egy jól irányzott kézilabda dobással.
- Klassz! - ragyognak fel a szemei óriásira tágult pupillákkal. - Akkor menjünk a Nagyterembe! Itt fagyok meg éhen, és totál kajaflessem van már vagy fél órája.
A többesszám konstans és megmásíthatatlan. A lány kénytelen lesz beletörődni, vagy alternatív megoldásként választhat radikális lépést a sakálprobléma elhárítására. Utóbbinak nyilván lesz következménye, mivel Ridzsi az adok-kapok elv alapján működik már pusztán azért is, mert így fair.
- Lazuljá' le, jó? Ha idegeskedsz, attól ideges leszel - dünnyögi szórakozottan. - Szereted a zöld buktát? Nekem az a kedvencem.

Valahol a pszichéje legsötétebb, legeldugottabb mélyén nagyon is lenne igénye egy tip-top stepfordi feleségre, de ez a gondolat olyan távoli így 15 évesen, hogy szerte is foszlik azonnal, mint egy ködös álomkép.
- Hhhhöh?... - huhogja a telefonba, miközben slendriánul terpeszkedve cirógatja a Nyuszit az álla alatt, fél kézzel.
Hallgatja a vonal túlsó végén zengő-bongó tirádát, és laposakat pislog. Annyit még a Nyúl is hallhat belőle, ha figyel, hogy Ridzsi muterja hisztérikus hanglejtéssel hadar.
- Anya? - vonja fel a fél szemöldökét fél perc múlva, a keze megáll a simogatásban, a hangja elmélyül. - Lassabban... nem értem.
Felegyenesedik ültében a padon, és már-már durván lekotorja magáról a Nyuszit. A testtartása nagyon gyorsan változik nyegle nemtörődömből egy feszült nagyragadozóéhoz hasonlatossá.
Tovább hallgat, és látványosan kiszalad a vér az arcából, miközben az anyja kapkodva magyaráz a vonal túlfelén.
- Nh... - nyögi rekedten. A félelem lassan, kíméletlenül összeszorítja a gyomrát, és ocsmány gombócként lökődik fel a torkába. Az állkapcsa megfeszül.
Túl hosszú az a két perc. A végére nagyra tágul a szeme, majd összehúzza a fájdalom.
- Ne sírj, jó? A pánik még soha senkin nem segített - szólal meg higgadtan, mikor az anyja elhallgat, és nem marad a szavaiból semmi, csak elcsukló zokogás. Ricsiben azonnal bekapcsol az agyi védekező mechanizmus, ami nem hagyja őt széthullani. - Indulok. Fogok egy taxit Gyöngyösön.
Azzal kinyomja a telefont, felkel a padról, és mindent hátrahagyva repülőrajtot vesz az iskola kapuja felé. A Nyúl minden bizonnyal megérdemelne egy magyarázatot, de Ricsinek erre jelenleg nincs kapacitása. Ahogy arra sem, hogy eltávot kérjen a házvezetőjétől. Ha menni kell, akkor menni kell, és most erősen ellenjavallott az útjába állni annak, aki nem akar lángra kapni. Nem azért, mert Ridzsike akkora badass sötét varázsló, hanem mert fél - és a félelem komollyá teszi.

Gyorsba készít pár fotót a felé nyújtott süteményes dobozról, mielőtt belemarkol, és vagy egy tucat sütit a zsebébe gyömöszöl, meg három darabot a pofazacskójába. Nem zavartatja magát, hogy minden bizonnyal nem neki szánták az egészet, elvégre ingyen van, nem? De.
- Föbbeket éldekel, mint hifed - mondja teli szájjal, miközben serényen taperássza a mobilja kijelzőjét. Vidáman kérődzik a telefonra tapadva. Vág, editál, csinosít, aztán rátenyerel a posztolás gombra, közben a falatot is lenyeli anélkül, hogy kétszer megfulladna. Victory!
- Ezerszázhuszonhét követőm van - jelenti ki büszkén. - És mindenki tudni akarja, hogy mit ettem reggelire. Menő, mi?
Besüllyeszti a telót a zsebébe a többi cókmókja közé, s csak ezután veszi alaposabban szemügyre a két másik diákot. (Mármint azt a kettőt, akik még nem menekültek el sikítva a közeléből.)
- Te mindig ennyit locsogsz? - kérdezi a Haydenként bemutatott lánytól kíváncsian. - Hagyhatnál mást is szóhoz jutni, nem?
Röfögve nevet a saját szar poénján. A csajról ordít, hogy legszívesebben csatornát váltana, de amilyen pechesnek néz ki, val'szeg a szomszédban is TeleShop megy. Ettől függetlenül Ridzsike állati empatikus tud lenni, ha akar (oké, ez nem igaz), szóval előre hajolva megpaskolgatja a lány kezét.
- Ha nem lennék, hiányoznék magamnak - jelenti ki roppant komolyan Hayden pillantását fürkészve, és feltéve, hogy a bige egyáltalán hajlandó ránézni. Aztán elégedetten hátradől, majd Elijah felé fordul. A pofázmányán feltűnően világlik a nagy, sárgáslila monokli, ami valljuk be, tovább növeli a "felejthetetlen" első benyomást Ricsivel kapcsolatban.
- Ha idősebb csaj tetszene - szegezi neki a kérdést a srácnak, mivel az látszólag közlékeny, és jelen pillanatban mást nemigen tud faggatni a témáról. - Úgy értem, hogy sokkal idősebb, akkor hogyan szednéd fel?
Kivár, néz meredten Elijah-ra, és próbál nem full creepy-nek látszani.
- Mármint oké, persze. Kloroform-terepjáró, de ha mondjuk egy felnőtt nőről van szó, akit mégsem akarsz lapáttal leütni, akkor mizu?

Hunyorogva figyeli a Maya arcán áthullámzó érzelmi kavalkádot. A haragot, a feszélyezettséget, a visszafojtott szavakat. Érdekes, hogy "kielemzésnek" vett egy egyszerű megállapítást. Érzékeny pont lehet ez neki.
Ricsinek ilyenkor sok mindenen kattog az agya, de az összes komplex gondolat tompán csüng a ködben, és nem látja a végét.
- Mindegy is - mosolyodik el gyöngéden. - Nincs jelentősége.
Persze a lány nem tudhatja, hogy ez a kijelentés mire vonatkozik. Ő legfeljebb annyit érzékelhet, hogy a sakálkölyök gyorsan elveszíti az érdeklődést Maya selymes hajtincse iránt, és a szemeiben égő kíváncsiság tompa parázslássá csendesül.
- Figyelj csak? - szól a lány után, mikor amaz nagy lendülettel, értetlenül és kissé sértődötten továbbindul.
Utána lép, és megfogja Maya csuklóját tenyérrel fölfelé. Cseppet sem erőszakos, és nem is rántja meg, mert ő nemazasrác, aki kislányokat cibál. Még beállva sem.
- Tessék - nyom Maya kezébe egy piros-fehér keménykapszulát. - Vedd be lefekvés előtt, vagy dobd ki a kukába, nehogy csalódást okozz a szüleidnek.
A két tág szembogara Maya egyik szeméről a másikra ugrál.
- Nekem mindegy, de ha tovább feszülsz, elpattansz, mint a hegedűhúr - mondja önmagához képest komolyan, majd elengedi a lány csuklóját.
- Ja, és próbáld ki a zöld buktát a kajáldában, az tényleg király!
Azzal zsebre dugja a kezeit, s amennyiben nincs több kérdés, Repo! The Genetic Operát fütyörészve elindul az Eridon torony felé. Eszébe jutott, hogy van két laposra préselt Sparos fánk, meg egy fél zacskó szikkadt krumpliszirom a sporttáskája mélyén, és azok most valamiért sokkal csábítóbbnak tűnnek, mint a hatfogásos díszebéd a Nagyteremben.

- Oké királylány, te tudod - hagyja annyiban a visszautasított ajánlatot. - Ha mégis meggondolnád magad, csak kopogj be a szobámba. Ja, és nyugodtan mondhatod a megbízható barátaidnak, hogy négyezer per gramm.
A megbízható szót rutinból megnyomja, holott zsigerből érzi, hogy Zsófi nem fog az első prefektushoz szaladni az infóval. Ha ennyire nyámnyila lenne, akkor a spanglit sem fogadta volna el ilyen lazán.
Békésen szívogatja a maradék csikket, s közben csalódottan veszi tudomásul, hogy a szép gömbölyű idomokat egy elutasító karmozdulattal védvonal mögé rejtik a kíváncsi szemei elől.
- Hajj... - sóhajt lemondóan, aztán rálegyint. Úgyis túl fiatal hozzá a csaj. A cickány pillantása ritkán akad meg olyan nőn, aki 1.) nem Billie Eilish 2.) nem idősebb nála legalább húsz évvel.
- Hát nem vagyok a téma szakértője - vonja fel a fél szemöldökét -, de amiket most felsoroltál, azok egyáltalán nem tűnnek áthidalhatatlan akadálynak. Éppen nincs nálam a Bölcsek Köve, mer' a másik nadrágom zsebében hagytam - vigyorog pimaszul -, viszont azt látatlanba megmondom neked, hogy a problémák többsége idővel magától megoldódik. Akkor is, ha görcsölsz rajtuk, meg akkor is, ha nem.
Nyögve lezuttyan a lány mellé, és szétdobja a lábait. Filléres teszkós tornacsukát visel, ami eredetileg fehér volt, de most az alkoholos filctollak összes elképzelhető árnyalatában pompázik. Mindkét cipőfűzője kibomlott, és slendriánul csüng a földre. (Az egyik piros, a másik ciánzöld.)
- Mugli, ja aha - horkan fel vidáman. - Mégis mi a hóhérmákját keresnék itt akkor, te Zsófi? - sandít a lányra huncutul hunyorogva. Amaz láthatóan kezd ellazulni. Végre nem tűnik olyan merevnek, mint egy sarokba ültetett játékbaba.
- Sárvérű vagyok. A családom egyetlen varázshasználó tagja.
Kiveszi a szájából a csekkát, és lepöccinti a hamut. Elgondolkodva megforgatja az ujjai között, mielőtt visszadugja. Nincs pazarlás, a herbált csutkáig illik szívni.
- Az ösztönös mágiám bitang erős, de közben meg sokszor abban sem vagyok biztos, hogy melyik végén kell megfogni a pálcát - vonja meg a vállait. - Na és te mi leszel, ha nagy leszel? Mert gondolom, nem a "VAV-család-mindennapicirkusz" dönti el helyetted - mutat macskakörmöt a levegőben az ujjaival, miközben a lány szavait idézi.

Ez a vonatosdi annyira GEIL! Ridzsi egyik szeme sír, a másikat mindjá' kikaparja, miközben egy féllábú kalózt megszégyenítő csinnadrattával végigvágtat az immár mozgó szerelvény folyosóján.
- Menj má' arrébb, te mentálosztriga! - kólint bokán egy random elsőévest, aki előtte kóvályog keresztben, és nyilván azt se tudja, hol van. - Nem látod, hogy hadirokkant vagyok?
Csatt-bumm, csatt-bumm!
Megáll egy nyitott fülke ajtajában, ahol nagy a ramazuri, és sok az ő ízlésének túl jólfésült arcberendezés. Hát ide nem ül be, az zicher, de ha mégis, akkor mindenki más meg ki fog. Az is zicher.
Ricsikének remekül telt a nyara. Csokibarnára sült a Kanári-szigeteken (ahol nem is laknak kanárik, az csak egy baromi nagy átverés), a jobb karján gipsz, a bal lába sínben, ezért egy mankót szorongat a hóna alatt. Az arca tele van éktelen zúzódásokkal, a vállán pedig egy elképesztően ocsmány kuvik ül, és olyan szagot áraszt, mint két dögkút meg egy nyitott sírgödör együttvéve.
- Csá! Nem láttatok erre szaladgálni egy kifordult potkányt? - kérdezi az összes jelenlevőtől, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy egy rágcsáló kívül hordja a belsejét.
A kuvik a vállán kitátja a csőrét, mint aki okádni készül. A pupillái összehúzódnak, és öklendezik kettőt, de végül csak böfög egy irdatlan nagyot.
- A bamba arcotokból ítélve nem - forgatja meg Ridzsi a szemeit. - Na, jó'vanakkor. Ha mégis látjátok, akkor hozzátok előre, léccives. Én vezetem a vonatot.
Azzal, mint aki jól végezte dolgát, tovább biceg a mankójára támaszkodva a mozdony felé. Remélhetőleg csak viccelt, de ha nem, akkor úgyis mindegy, mert mind meghaltok.
Csatt-bumm, csatt-bumm!
- YO-HO-HÓÓÓ, MEG EGY KANCSÓ RUM! - hallani még a folyosó végéről a förtelmesen hamis kornyikálását, aztán eltűnik a vonat elejében, és viszi magával az inverz patkánnyal kapcsolatos kétes kérdéseit, meg a penetráns dögszagot.