Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nem bánja, hogy nem kér a segítségéből. De ott akar lenni, hogyha mégis történne valami, azt megelőzhesse. Nem kell több sérülés, van már elég mindkettejükön. Csendesen bólint, hogy értette.
Már egészen kint járnak az erdőből, mikor röviden elmeséli, hogy mi történt. Hogy az a csapat srác a semmiből termett ott, ügyesen és okosan olyan helyen, ahol nem látta őket senki. Hogy egyiket sem ismeri, és hogy túl gyorsan tűntek el. Nem akarja még a saját baját is rázúdítani, de muszáj, hogy elmesélje valakinek. A részletektől még meg is kíméli. De úgy érzi, hogy tudnia kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Kimerült és éhes, mintha az elmúlt napok mindensége most egyben szakadna rá. De tartja magát, nem hajlandó feladni a támogató szerepét. Lépéseit igyekszik teljességgel barátjáéhoz igazítani, így vele együtt torpan meg. Az esetlen ölelés őszinte mosolyra készteti, valamint néhány nem kívánatosan előbukó könnyre. Két mozdulattal tünteti el a meghatottság nem kívánt sós cseppjeit, hogy továbbindulhassanak. Úgysem fog szólni.
Lassan poroszkálnak a Macskabagoly utczai házig. Rövid öleléssel búcsúzik, s addig nem tágít, míg meg nem bizonyosodik arról, hogy Belián egyenesen belép az ajtón.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Határozottan nem tetszik neki az a mosoly, de ennek akkor sem adna hangot, ha amúgy olyan beszédes lenne. Nem kell neki, hogy belerángassák a rosszba, a rossz mindig megtalálja egyedül is, segítség nélkül. Lásd, ezt a szituációt. Bár igaz, hogy ebbe valójában Kende keverte bele. Francba, oda a csodás elmélete.
Neki is határozottan jó a kedve, főleg miután minden felgyülemlett negatív energiát le tudja így vezetni. Az, hogy nem vigyorog harminckét foggal meg nem vevő a hülye poénokra nem jelenti azt, hogy rossz kedve lenne. Sőt, amikor látja hogy a szőke sem ma kezdte ezt a sport dolgot a hangulatgörbéje még inkább felfelé ível. Egyelőre nem igazán találta meg itt azt az embert, akivel osztozhatna ezen a szenvedélyen. A szobatársa aranyos lány, de ha elvinné futni ötszáz méter után vihetné a gyengélkedőre. Neki vagy kemény edzőpartner kell, vagy semmilyen, így eddig inkább ez utóbbit választotta, hogy senki ne legyen a terhére. Amúgy sem hozta össze a sors olyanokkal, akikkel nagyon jól kijött volna - Belián kivételével.
Majdnem ismét megforgatja a szemét a foggal levett kesztyű láttán. A nagymenő. A kérdésre viszont már vigyorogva, duplapacsival felel. Hivatalosan kick-boxolni járt, de volt az óra keretén belül egy másik edzővel rendes boksz is, szóval így mindkettő egyszerre. Jól járt vele amúgy, mert sokkal több mindent tudott így elsajátítani, mint aki csak az egyik, vagy csak a másik technikát tanulta.
Egyelőre nem nevez be egy második körre, ugyanott ül, ahol eddig. Érzelemmentes tekintettel figyeli, ahogy Kende megszabadul a pulcsijától, nem különösebben izgatja a póló alól kivillanó bőr látványa. Neki is vannak kockái, minek nézegesse másokét? Határozott bólintással jelez igent, hogy szívesen fogadja ha kiszolgálják. Neki csak jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Igyekszik annyira támogatóan és bátorítóan mosolyogni amennyire csak tőle telik. Elvégre ő rángatta bele ebbe az egészbe, az már a minimum, hogy megpróbál pozitív visszacsatolást adni neki, mikor a dal közben rá-rá pillant. Ő is legalább annyira zavarban van ám, mint a fiú, csak az évek során megtalálta sokkal jobban leplezni. Túl sokszor volt vele dolga, hogy ne így legyen.
Heves bólogatással jelzi, hogy ez működik. Nem mindegyik, de ez igen. Ha lenne annyi esze, megnyitná a jegyzettömb alkalmazást és abba írkálná a mondanivalóját, de ennyire persze nem mozog otthon a mugli világban, szóval marad a kézzel-lábbal módszer. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne, és hogy megkönnyítené ezzel mindkettejük dolgát. Nem lennének félreértések és sehol sem csúszna hiba a kommunikációba. Csak szépen könnyen áramolna az információ, mint víz a folyómederben.
Mutatóujját feltartva jelzi, hogy várjon csak, majd ő megmutatja, majd tenyerével megütögeti maga mellett a helyet, hogy üljön csak le. Amennyiben kérése teljesül megnyitja a muglik által leginkább kedvelt zenemegosztó alkalmazást, majd rákeres egy véletlenszerű dalra. Igyekszik valami olyat választani, amit sokszor hallott, mert szerinte ez azt jelenti hogy mások is sokszor hallották, tehát ismerik. Szóval így szépen lassan megmutatja, hogy hogy kell rákoppintani a keresősávra, hogy kell beírni az előadót vagy a zene címét, és aztán hogy kell rákoppintással elindítani a zenét is. A termet betölti egy közismert mugli énekes hangja, de nem sokáig, mert Hay hamar kikapcsolja, és ismét Hunor kezébe nyomja, hogy rajta, próbája csak ki. Egy kölyökkutya lelkesedése látszik a tekintetében, bűn lenne visszautasítani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Elijah bemutatására biccnet, bár foglma sincs róla, hogy az eridonos fiú mégis honnan tudja a nevét. Vagyis de, sejtései vannak, de azokra inkább nem akar hallgatni. Mert az azt jelenetné, hogy már megint az egész iskola róla beszél, arról a furcsa szótlan kis navinésről. A külseje csak rásegít egy lapáttal, nem mindennapi megjelenése miatt rendkívül könnyű észrevenni akárhol. Számtalanszor eljátszott már a ténnyel, hogy egyszer fejleszt egy olyan varázslatot ami képes egyenes tincsekbe zabolázni vadul göndörödő haját. Az átszínezéssel nem lenne probléma, de a forma... már mindent kipróbált, de a természet ereje még mindig felülkerekedett a varázslatén.
Értetlenül pislog a fiúkra, ő ugyanis nem vágja a dolgokat, de egy apró fejcsóválás kíséretében el is engedi, hogy megpróbálja megérteni. Jól megvan ő a mugli világ mindenféle ilyen csodája nélkül is, mert ahogy hallja ez nem lenne neki való. Képeket kéne kivarázsolnia valahova emberek elé, akik követik őt. Ez szörnyen hangzik a fejében, elvégre ki az az őrült aki azt akarja, hogy kövessék? Hát Hayden köszöni szépen nem kér belőle.
Csalódottan rázza a fejét Eli kérdésére. Szóval nem ízlik neki a sütije. A süti, amit olyan nagy gonddal és szeretettel készített. Bár nem látszik, de mélyen valahol összetört egy kicsit. Tett egy lépést, egy aprócska lépést előre, erre tessék, jön ez. Hát kellett ez neki? Ricsi megjegyzései csak rátesznek egy lapáttal rossz irányba alakuló kedvére. Halovány mosolyt varázsol ajkaira míg bólint, hogy igen, persze, nem kéne ennyit beszélnie. Meg úgy emberek közé járnia. Vagy élnie. Azon kijelentésére miszerint hiányozna magának csak megvonja vállait amolyan az jó stílusban. Nem kapja el a kezét, pedig nagyon szeretné, sőt Ricsi tekintetét is hajlandó állni, míg arra a rövid időre neki szenteli a figyelmét. Aztán ahogy a két eridonos újra egymás társaságába merül, Hay maga elé veszi a sütis dobozt, hogy miközben megpróbál visszatérni az ütési technikák csiszolásához a szájába tömjön egyet. Legalább ez jó, ha már semmi más nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Látszik, hogy Hay szociális érzéke valahol a béka feneke alatt van. Ha az ilyen helyzeteket legalább olyan jól tudná kezelni, mint amennyire észreveszi ha hazudnak neki, vagy ha megpróbálják eltitkolni előle a bajt vagy a szomorúságot, akkor már régen észrevette volna, hogy Hunor nem érzi jól magát a társaságában, és mielőbb szabadulni szeretne. De sajnos erre természetéből fakadóan alkalmatlan volt. Bár a verbális kommunikáció hiánya felerősítette benne a nonverbális kommunikációra való érzékenységet, annyira küzdött azért, hogy szeretve legyen, hogy ilyenkor egész egyszerűen kikapcsolt a benne élő mérőműszer.
Készségesen kapcsolgat a számok között, hogy minél jobban bevésődjön a folyamat a fiúnak is. Csak jót akar és semmi mást. Aztán eljön az a pont, ahol végre a levitás egyedül is megpróbálkozik ezzel a komoly és izzasztó kihívással. Apró korrigálásra és segítségre szorul, de aztán úgy tűnik, megtalálja amit keresett. Összehúzott szemöldökkel mered a először a képernyőre, majd Hunorra. Nem igazán az ő stílusa ez a fajta feldolgozás, de végül is nem tűnik olyan rossznak. Egész addig elhiszi, hogy Hunor ezt kereste, míg meg nem látja a szőke arckifejezését. Tehát ő is meglepődött rajta, hogy mit sikerült előhoznia? Nem is ezt akarta igazából? Ezekre a következtetésekre jut, így egy érintéssel megállítja a dal és visszalép a kereső sávba, hogyha évfolyamtársa akarja, akkor újra megpróbálhassa. Nem lesz ő itt semmi jónak elrontója, még mindig kiderülhet, hogy igazából mit szeretett volna megmutatni neki a zenélős fiú. Most már igazán kezdett nagyon kíváncsi lenni, hogy vajon valami ennél is furcsább következik, vagy valami olyan amit ismer, esetleg utál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

A sport jelentett számára majdnem mindent. Egyszerre volt önkifejezés, figyelemelterelés, kikapcsolódás, röviden tehát az élet értelme és minden ami fontos. Ilyenkor csak ő volt és a mozgás, nem számított senki és semmi más. Mindig mikor lendületbe hozta magát valahogy sokkal jobban érzi magát, felvidul, javul a közérzete és kevésbé utálja magát és az embereket. Most is sokkal jobban érzi magát, a társaságtól eltekintve is. Olyan, mintha kisütött volna a nap, amit eddig sötét felhők takartak el előle. És még csak az elején tartanak! Mennyivel jobb lesz később, mikor már igazán belelendülnek majd.
Vigyorogva bólogat, hogy nagyon szívesen megmutatja majd, hogy hogy rúgja a zsákot. Régen csinálta már, elvégre eddig nem nagyon volt rá lehetősége. Attól nem fél, hogy sokat felejtett, mert ez számára olyan, mint biciklizés és a korcsolya. Hiába nem gyakorolja rendszeresen, a technikát egyszerűen nem felejti el soha.
Félrebiccentett fejjel figyeli, míg Kende válogat. Micsoda finnyásság kérem, még válogat is! Persze nem mindegy, hogy milyen hosszú a kötél az ember magasságához képest. Hay magassága nem kifejezetten átlagon kívül eső, sőt inkább tökéletesen átlagos. Bár szerinte Kende is átlagos magasságú, legalábbis medve méretű hokis haverjaihoz képest még alacsonynak is számít.
Fejével nemet int, jobban szeret csendben és koncentráltan dolgozni. Ha kint fut, akkor a természet hangjaira koncentrál, ha meg bent van, akkor nem tartja indokoltnak, hogy zenét hallgasson. Ösztönzőleg hat rá a saját zihálása és felgyorsuló szívverése, ilyenkor úgy érzi, hogy megéri még jobban és még keményebben hajtani.
Feltápászkodik, ujjai közé fonja a kötelet. Mikor is ugrált utoljára? Nagyjából ezer meg egy éve. Mert a saját kötelét Kanadában hagyta, aztán sosem volt még annyi ideje, energiája és kedve, hogy itt utánajárjon és szerezzen egy újat magának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ülnek és nézik először a telefont, aztán egymást. Elég kínos a helyzet, bár Haynek annyira nem tűnik fel. Ha feltűnne véget vetne neki, ehelyett ül és várja a csodát, ami persze nem következik be. Egészen elszokott az emberektől, mert amikor megtudta, hogy el kell hagynia a régi iskoláját bezárkózott, ellökött magától mindenkit. Aztán volt az a másfél-két hónap, míg nem is találkozott senkivel, csak a családjával. Aztán mikor idekerült nehezen nyílt meg, tehát megint csak kerülte az érintkezést úgy mindenkivel akivel lehet. Most kezdene kinyílni, de nem tudja, hogy hogyan tegye meg. Amúgy is mindig bajban volt ezekkel a dolgokkal, de azóta különösen.
Bólint, hogy persze, érti. Kicsit szégyelli is magát, hogy feltartja, hogy feltartotta eddig. Elvégre persze, hogy van annál sokkal jobb dolga, minthogy ott üljön vele, és megpróbáljon segíteni neki egy kicsit. A zene amúgy is nagyon fontos dolog, nem lehet csak úgy elhanyagolni, olyan mint számár a sport. Néhány másodpercig még kínosan mered rá kérdően, hogy ő menjen, vagy lelép a fiú. Végül aztán úgy dönt, hogy részéről lenne illedelmesebb távozni, elvégre amúgy is ő zavarta meg itt és nem fordítva. Így aztán feláll és rámosolyog. Kivár, hogy viszonzásra talál-e a kis gesztusa, majd int egyet, mielőtt kilépne az ajtón.
Most már sokkal óvatosabb, mint mikor idefelé jött. Nem énekel, nem csap nagy zajt hanem igyekszik minél halkabban surranni, akár egy macska. Nem akarja, hogy bárki is megtudja, hogy arra jár. Fel akar szívódni csendben, hangtalanul, nyomtalanul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Bólogat, hogy érti. Ha lenne nála papír elmondaná, hogy tőle legközelebb Kende nyugodtan hallgathatja a zenéjét, az, hogy ő nem referálja nem jelenti azt, hogy nem is viseli el, de mivel nincs, így meg kell várnia, hogy leközelebb olyan helyzetbe kerülnek hogy kicsit konkrétabban képes legyen kommunikálni. Így marad a fejcsóválás és bólogatás, meg az a néhány kézjel ami segíthet. Ez esetben mondjuk egyik sem alkalmas.
Nem tudja elképzelni, hogy valaki úszás közben is zenét hallgathatna. Hogyan? Bár biztos benne, hogy ezek az okos muglik már mindenféle csodakütyüt kitaláltak, és hogy már egy ilyet is terveztek. De ő maga azért nem kísértené a sorsot. Szeret úszni, épp azért, mert olyankor nem zavarja semmi. Csak ő van meg a víz. az egyik legnyugodtabb sportág, amit valaha próbált, valószínűleg azért, mert ezt nem űzte versenyszerűen.
Amint feláll hátrébb lép párat, hogy biztosan legyen elég hely. Tudja, hogy ezt Kende is megtette, de azért biztos ami biztos. Egyszer sikerült összeakadniuk egy másik lánnyal kötelezés közben és mindketten elég csúnyán megütötték magukat. A kérdésre bólint, hogy persze, csapathatják, aztán nekifog ő is. Harmincasával ugrál, négy sorozatban, közte nagyjából tizenöt másodperc szünetet tartva. Eddig is így csinálta, nem fog ezen változtatni. Ugrál, hajtja, nem ereszti, még akkor sem, mikor már a nyolcvanadiknál elege van és ott hagyná. Meg kell legyen az a százhúsz, mert eldöntötte, hogy meg lesz, és ezt akkor is teljesítenie kell, ha belehal. Ilyen tekintetben makacs mint az öszvér, magával szemben nagyon szigorú. Néha túl nagy elvárásai vannak magával szemben, amiket ha nem képes tejesíteni csalódik.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Megpróbálja rendszerezni, hogy mi mindent kellene magával vinnie. Elvégre bármikor hazajöhet azért, amit itthon felejtett, meg a hétvégéket úgyis itt tölti, a nagyszülői házban, de nem szeretne felesleges köröket futni. Gondolatai egyre elkalandoznak, apja tegnap ugyanis meglátogatta. A szülinapját mégsem hagyhatta ki. S bár Róka utálja ezt a napot, mert mindig csak arra emlékezteti, hogy megint egy évvel több időt töltött el az anyja nélkül, kudarcokban fuldokolva de ez a látogatás mégis jobb kedvre derítette.
Nem is hallja, hogy kopognak, csak a nagyi küldi ki, hogy nyisson ajtót, mert ő nem ér rá. Engedelmesen rohan le a lépcsőn, hogy beengedhesse a kopogót. - Belián? - meghökkent pillantásokkal néz végig az előtte álló alakon. Nem igen tudja, hogy mit tegyen. Szíve szerint a nyakába ugrana, vagy épp megütné, hogy miért nem szólt, hogy hazajött. Mindezek helyett csak áll és néz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Végül ahogy felfogja, hogy az előtte álló nem csak illúzió szélesen elvigyorodik, de a nyakába ugrást kihagyja. Épp csak azért, hogy ne verjen ki semmit a fiú közébe. - Tudod, annyival jobban nézel ki mint legutóbb mintha másik ember lennél - jegyzi meg mosolyogva.
- Nem szeretem a meglepetéseket. - De azért odébb áll az ajtóból, hogy Belián beléphessen a házba. Mindenféle formálisságot mellőzve közli a nagymamájával, hogy meglátogatta egy barátja, a szobájában lesznek, majd  fejével int a hazatértnek, hogy kövesse. Végre élőben is megszemlélheti azt, amit egyszer a telefon képernyőjén keresztül már látott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Remélem, különben jön az örihari - fenyegeti meg mosolyogva. Ezt a szót nem rég tanulta, mármint hogy örihari, szóval épp ideje aktívan beépíteni a szókincsébe.
Bólogat, hogy valóban, két pálcaintéssel odébb repteti a cuccait, hogy legalább íróasztala és ágya szabad legyen. - Remélem ennyi hely elég - néz körbe, de más szabad felület nem igen van, ami alkalmas lenne pakolásra. Ő maga lecsüccsen az ágyára és onnan várja, hogy mégis mi következik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Hát hogyne.- Le sem áll vitatkozni, csak ráhagyja egyszerűen. Mondja csak, ha akarja. Valahol azért érti, hogy a nagy csalódás után így gondolja.
Sóhajt, de azért engedelmeskedik. Befordul a fal felé, még látványosan el is takarja zöldjeit, hogy biztos legyen az egész. Előre fél, hogy mi vár rá.
Megfordulva aztán következik az újabb meghökkenés. - Honnan tudtad? - teszi fel a költői kérdést, mielőtt felállna, hogy megölelgesse. Ha szavakkal nem is, de tettekkel kifejezi háláját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Apa meglátogatott, ha már én nem mehettem haza - mosolyodik el míg magyarázza, hogy miért volt házon kívül. Aztán persze engedelmeskedik, elfújja szépen a gyertyát, ahogy illik. Nehogy tényleg tiszta viasz legyen, mert az nem finom. - Nem kéne előbb evőeszközt tányért meg ilyeneket hoznom? - Mert szép a torta, szép, de amennyiben nem csak dísznek hozta Belián úgy szükség lenne néhány kellékre is, hogy fogyaszthatóvá váljon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Sütiztünk meg körbevezettem a faluban. - Semmi extra program, szívesebben találkozott volna Alexanderrel mondjuk egy jégpályán, de be kellett érni azzal, ami megadatott és nem olyanra vágyni, ami nem.
- Akkor megnézem előbb ezt. Köszönöm - veszi át meghatott mosollyal a szatyrot. Utál ajándékot kapni, ha feltétlenül meg akarják lepni adjanak neki pénzt, vagy valami hokis dolgot és akkor egy életre lenyűgözték. De mégis, ahogy sorra kerülnek elő a kisebb-nagyobb tárgyak egyre inkább azt érzi, hogy ez élete legjobb születésnapja. Minden egyesével megnéz és a helyére rak, így a képeslap felkerül a többimellé, a kulcstartó a kulccsomóra, a mezt vállfára teszi és bekasztja a többi mellé, míg végül a borítékhoz ér. Kíváncsian bontja ki, közel áll hozzá hogy a szó szoros értelmében könnyekig hatódjon, ahogy átfutja a sorokat. - Remélem egy ugyanilyen lapul nálad, mert egyedül nem megyek. - Nehezen fejezi ki, hogy mit érez, de ebből talán átjön Beliánnak is, hogy mennyire sokat jelent neki ez a gesztus.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Hát nem rabolt el, szóval gondolom - neveti el magát. Úgy sejti, hogyha apja nem lett volna elégedett a környezetével keresne valami más, jobb alternatívát, de még itt van, ami jót jelent. Fájdalmas lenne egy újabb költözés, főleg így, hogy már van kihez ragaszkodnia.
- Igen, nagyon is! Tényleg köszönöm, nem kellett volna... - nem csak ez, hanem semmi sem, beérné egy átbeszélgetett estével is. Ez viszont tényleg mindent felülmúl. - Legalább végre majd konyítasz valamennyit a hokihoz. - Végre lesz valaki, akinek úgy magyarázhat, hogy az érti is, hogy miről beszél. Mert hiába szereti szenvedélyesen a sportágat ha itthon a legtöbben legfeljebb hallottak róla, de nem ismernek egyetlen nagy csapatot vagy játékost sem, hogy a szabályokról ne is beszéljünk.
Bólint, hogy akkor itt az evés ideje és egy pillanat türelmet kér, míg leszalad a konyhába. Igazából magához hívhatná őket bűbáj segítségével is, de félti egy kicsit a nagyi szívét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nevetve bólogat, hogy szép bizony. Nem minden nap rabolja el az apja a saját gyerekét, még ha ez nem egészen igaz is. Attól hogy nem vér szerint rokonok még épp úgy szeretik egymást, mintha azok lennének.
Hálás mosollyal pislog rá, ez a legtöbb ami telik tőle. Utálja, hogy ilyen korlátolt és hogy nem képes rendesen kifejezni az érzéseit, de dolgozik rajta.
- A hoki rém egyszerű, nem kell aggódni. - Neki igen, másnak nem. Bár az alapszabályok tényleg nem bonyolultak, annyira bárki képes megérteni, hogy értse mi történik nagyjából. A többire meg rá lehet kapni. - Megértem a kísértést, elég finomnak tűnik.
Nyargalászik mint valami versenyló, le a tányértokért, fel a tányérokkal. Visszább vehetne, mert az a nagy kés ami a kezében van igen veszélyes, de nem érdekli. Szerzeményeit lepakolja az asztalra, majd magabiztosan megvágja a tortát. Csinált már ilyet, látszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Azt tudom - kuncog, miközben visszaemlékszik mikor az elutazása előtt megpróbálta elmagyarázni, hogy az átváltoztatástan valójában nem olyan ördögtől való még akkor sem, ha az ember történetesen épp nem rendelkezik mágiával.  
- Hát akkor marad a meglepetés. - Nem finomkodik, rendes méretű szeletet vág majd pakol az egyik tányérra. - Holnaptól - veti oda röviden, mielőtt egy újabb hasonló méretű szeletke kerülne a másik tányérra is. Itt nincs diéta, nincs kifogás. Enni kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nehezen tudnál - vigyorog. Némi füllentés, mert ha mugli dolgokról beszél szinte mindig újat mondd, de na, ennyi belefér a heccelés kedvéért. Amúgy sosem hazudna, nem is szokott. Nem véletlenül.
- Na látod, tudom én. - Mintha csak az anyja lenne, úgy néz rá azzal a mindent jobban tudó pillantással, mielőtt elragadva az egyik sütistálat meg egy villát ledobnám magát az ágyra. Levág egy darabot az evőeszközzel, majd szájba tolja, és szakértőkhöz méltó hümmögéssel elmélázik az ízen. - Valóban finom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Fog, ne aggódj. - Ellent mondd önmagának, de nem bánja. Ilyen ez, mondd valamit, aztán saját maga cáfolja meg. Ő maga egy nagy ellentmondás, nem csak a szavai.
- Én leedzem amit felszedek, szóval... zabálhatunk együtt - vigyorog rá. Kicsit krémes az orra, meg a szája sarka is, de ilyen apróságokra nem ad. A krémes dolgokat sosem képes szépen enni, hiába is próbálkozik.
- Persze, szerintem minden a lehető legsimábban ment. - Tanult is egy kicsit, meg egy kicsit nem is, amire kellett készült, mindenből átment jó eredményekkel. Nincs oka panaszra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Fontos leszögezni, hogy nem ő találta ki ezt az egészet. Azonban mikor Móric megkérdezte, hogy lenne-e kedve csatlakozni habozás nélkül mondott igent. Vagyis inkább bólintott, de ez már csak apró részletkérdés. Az illúziómágia úgy tűnik, végre megadja magát, meghajlik akarata előtt – na jó, ez enyhe túlzás, de míg mások apránként haladnak a cél elérése felé, ő addig rohamléptekben fejlődött, főleg a vizuális illúziók terén. Ami egyrészről szívás, mert a vizsgamunkájával egyelőre erősen birkózik, a kis rádió legfeljebb idomtalan nyekergést produkál, akárhogy ösztökéli, másfelől viszont előny, főleg ilyenkor.
Na szóval kitalálták ezek ketten, hogy tökéletesen illegálisan és szabálytalanul a nagyterem közepén akarják gyakorolni csodás képességüket. Hayden, az az angyali drága jó gyermek, akire soha senkinek egy rossz szava nincs, most ilyen dolgokba keveri magát. Hova fajul ez a világ ugye.
Kívül mindösszesen úgy tűnik, hogy két debil ül egymás mellett. Olyan összetartozóan furcsának tűnnek, ahogy megfeszített figyelemmel merednek egy pontba, miközben azért tömik a fejüket is, csak a látszat kedvéért ugye. Kellett néhány perc, hogy ne érezze magát furcsán a Rellon asztalánál, de egyrészről Móric nem akart vele odaülni a navinések közé, másrészről nem szívesen verte volna át egyik háztársát sem. Így azonban alkalma adódik revansot venni azokon, akik akár szavakkal, akár tettekkel bántják, ha alkalmuk adódik rá. Ha úgy vesszük, ez végül is csak egyfajta sajátos igazságszolgáltatás, nem? De.
Első áldozata az a srác, aki kicsavarta a csuklóját azon az éjszakán, mikor megtalálta Beliánt az erdőben. Megérdemli a rohadék, hogy szenvedjen egy kicsit. Meredten bámul az előtte heverő sóskafőzelékre, ami kivilágosodik, még néhány krumpli is megjelenik benne. Legalábbis úgy látszik, mintha hirtelen krumplivá avanzsált volna. Ha nem lenne úgy elfoglalva azzal, hogy a haverjával röhögjön valamin, vagy inkább valakin, akkor észrevehetné, hogy valahogy olyan furcsán néz ki az egész, de az az egyetlen futó pillantás, amit a tálra vet nem elé erre. Oda sem nézve szed a tányérjába, Hay koncentrál, hogy kiterjessze a kanálra és a tányérra is az akaratát, egy pillanatra rágni is elfelejt. De megéri, mert ahogy kanalazni kezdi az ételt öklendezve dobja el kanalát. Siker! Vigyorogva néz a fiúra és egyetértően bólogat, hogy kereshet valami olyat, ami nem fáj. Elvégre ő csak rosszcsont, ártani nem akar senkinek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Mindketten ugrálnak, Róka néha félszemmel Kendére sandít, de nem számolja hogy a fiú hányat ugrik, ahogy az sem érdekli, hogy milyen kombinációkkal. Csak az foglalkoztatja, hogy ő megcsinálja, véghez vigye a kitűzött célt és ennyi. Ráér azután jópofizni, hogy az istenverte kötél visszakerül a helyére. Rendesen el van szokva az ilyen mértékű terheléstől, mert bár igyekszik rendszeresen edzeni, minden nap eljár futni és társai, de ennyire intenzíven legfeljebb akkor edz, ha ideges, vagy szomorú. Mert olyankor a mozgás a legjobb feledtető módszer, ha kiadja magából fizikálisan mindazt, ami a lelkét nyomja. Nem beszél, nem sír senkinek a vállán, hanem megcsinál inkább száz fekvőtámaszt, száz felülést és még kitudja hány és milyen féle gyakorlatot.
Összevont szemöldökkel pislog Kendére, hogy mi baja a lábaival, neki ez a mese kimaradt az életéből. Hogy is érthetné, mikor ő legfeljebb kanadai rajzfilmeken szocializálódhatott volna, ha lett volna tévéjük. De nem volt, ehelyett az anyukája mindig mesét olvasott neki, aztán mikor elfogytak a mesekönyvek akkor a saját könyvtárából olvasott, mindegy volt hogy Dickens, Tolsztoj vagy Hugo. Sajnos ő nem örökölte ezt a szenvedélyes könyvimádást, de ha otthon jár még mindig örömmel nézegeti azt, ami anyja könyvtárából megmaradt. Mert a nagy részét eladták, vagy eladományozták, csak azokat tartották meg apjával, amikről tudták, hogy különös helyet foglaltak el a nő szívében.
Helyeslően bólogat, hogy ideje egy röpke szünetnek. Szuszogva ül le a padlóra, nagyot húz kulacsából. Nem olyan amatőr, hogy víz nélkül menjen edzeni. Félrebillentett fejjel gondolkozik, hogy milyen sport van, amit szívesen kipróbált volna. Aztán kezével megpróbál elmutogatni egy rögbi labdát, meg ahogy eldobja. Az apja sosem engedte, hogy kipróbálja, amit nem értett, hogy akkor hokizni miért engedi. Nem sokkal agresszívabb sport a rögbi sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nagyon elégedett magával. Nem érdekli nagyjából az sem, ha kirúgják, vagy eltiltják a képességtanulástól. A bosszúvágy elönti az agyát, és ahogy látja, hogy sikerrel jár, csak olaj lesz a tűzre. Elnézi néhány másodpercig, hogy az embereknek az evés mennyivel inkább közösségi élmény, hogy mennyire nem figyelnek arra, hogy mit esznek. Persze felfedez néhány arcot, akik olyanok, mint ő. Magukba fordulnak, egyedül vannak, és igyekeznek minél hamarabb túltenni magukat ezen az egészen. Na, ők arra koncentrálnak, hogy mit esznek, mert kerülik a szemkontaktus mindenkivel és bárkivel, ez pedig a legegyszerűbb akkor, ha arra figyelnek, amit a szájukba tesznek. Szerencsére azok, akikre haragszik nem ilyenek, ők mind társasági lények, hangosak és cseppet sem visszafogottak.
Figyeli, mit művel a mellette ülő, alig bírja megállni nevetés nélkül. Hogy biztosan ne kezdjen hangos vihogásba, szájába lapátolja az ételt. Eddig úgy sem igazán haladt a nagy koncentráció miatt, illendő lenne kicsit belehúznia az evésbe is. Halk kuncogással díjazza az egeres mutatványt, majd egy utolsó falat után tekintetét a savanyúuborkás tálra függeszti. A leányzó, valami Eszter talán a falnak lökve próbált belőle szavakat kicsikarni, hogy aztán röhögve belerúgjon még néhányat. Fizikálisan nem sérült ugyan, de a lelkében örökre nyomot hagyott az eset. Az egyik hosszabb uborkának hirtelen két szeme lesz, négy apró lába és hosszú farka. Gyíkká válik, Eszter legalábbis így látja. Súlyos másodpercekig a levegőt kapkodva pislog a tálra, mielőtt elkezdené rángatni barátnője ruhájának ujját, hogy nézze meg ő is. Azonban mire a másik leányzó odafordul az uborka már csak uborka, ugyanolyan zöld és átlagos, mint amilyen addig volt. A megszégyenülés ezúttal Eszteré, Hayden úgy érzi, nyert. Ideje, hogy szünetet tartson, és legalább a levesét befejezze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Fél szemmel látja, hogy Móric szemmel tartja, meg azt is, hogy nem érti, mi folyik. Nem is értheti, hiszen az illúzió személyre szabottan Eszternek készült, rajta kívül ne láthatja már, ha nagyítóval keresi sem. Épp ezért miután befejezi, de még mielőtt a fiú belefogna a következőjébe finoman megböködi könyökével, majd az asztal alatt félkézzel megkísérli elmutogatni, hogy hogy változott az uborka gyíkká. Ballal szorgosan lapátolja a kaját, tekintete peidig a diáktársain nyugszik, így Móricon kívül senkinek fel sem tűnhet, hogy jobbjával gyíkocskát rajzol a combjára. Vagy hát valami olyasmi szerűt, mert a művészi vénája sosem volt erős, jobbal meg amúgy is rettentő béna, de azért ha nagyon akarja, akkor kisilabizálhatja, hogy mit akar ez jelenteni. Vagy nem, de nem mondhatja, hogy nem próbálta meg. Újabb illúzió előtt pihen egy kicsit, így ahelyett, hogy kiszemelné következő áldozatát csak figyeli, hogy mi történik. Nem lát és nem hall semmit, gondolja, ez épp olyan mint a gyíkja, mindenesetre jót mosolyog azon, hogy mekkorát ugrik a lány. Ne nevet és nem vigyorog, az túl feltűnő lenne, csak somolyog ott, mintha csak egy kedves emlék jutna eszébe. Lágy mosolya aztán értetlen fintorba fordul, pislog néhányat a szőkére, hogy most akkor ez így mi akart lenni, majd lemondóan legyint, hogy ne is magyarázza, úgysem érti meg. Mióta több inger éri, többet beszélget, egyre többször jön rá, hogy valójában közel sem beszél olyan jól magyarul, mint azt hitte addig. Mert az egy dolog, hogy a kiejtése is csapnivaló néhanapján, de annyi mindent nem ért, hogy lassan úgy érzi, kevesebb az, amit igen. Sóhajt, berágja az utolsó néhány falatot, mielőtt desszert után nézne. Mert megérdemel egy kis sütit ennyi erőfeszítés után, illetve ha be akar dobni még valami nagyot a végére, akkor ahhoz az energiára is szüksége lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem érti, mit keres itt. Mármint persze, nagyon örül, hogy az unokatestvérei kedvelik annyira, hogy elhozzák magukkal, de mégis, úgy érzi magát, mint kolonc mások nyakán. Hogy bepofátlankodik itt a családi idillbe kéretlenül, a sosem látott kanadai rokon, aki mindezek mellé még problémás is. Nem akarja elrontani a kirándulást, de bunkóság lett volna azt mondani, hogy nem jön el, ha már hívták. Mert akkor meg azzal rombolná a családi köteléket. Jó döntés talán nem is létezett, épp ezét a kisebb rosszat választotta, azt, amivel a nagyi kedvére tehet. Mert persze tudja, hogy nagyszülei mélységesen csalódottak lettek volna, ha neme mondta, és azok után, hogy mennyire igyekeztek a kedvében járni és a lehető legtöbbet megtenni érte, ennyivel viszonozhatja.
Leginkább hátul kullog, nem annyira lemaradva, hogy az kínosan feltűnő legyen, vagy ilyesmi, épp csak hogy kerülhesse a társaságot, amíg nem kell feltétlenül. Ha nem szólnak hozzá, akkor igyekszik a lehető leginkább belesimulni a tájba. Legalább a környezet szép, a levegő friss, és túrázhat egy jót. Olyan régen nem volt már ideje és lehetősége rá, hogy az iskolamenti erdőtől távolabb menjen. Pedig szeret a természetben lenni, túrázni, kimondottan kellemes időtöltésnek és sportolási lehetőségnek tartja. Mármint nem annyira aktív sport, mint mondjuk a hoki, de az tény, hogy rendesen képes átmozgatni és lefárasztani az embert egy több kilométeres túra is.
Bólogat egy sort Berti kérdésére, hogy persze, tökéletesen oké neki minden, bár az a farkasos megjegyzés annyira nem tetszik neki. Eszébe jut Belián, hogy ez a mondat nem feltétlen akart bántón hangzani, de egy kicsit mégis sikerült szerencsétlenül fogalmazni. Mindenesetre nem szól, csak halvány mosollyal bólint. Ennyi és nem több.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Helyeslően bólogat, hogy ez bizony amerikai focinak készült, halvány mosoly szökik arcára, hogy akkor ezek szerint felismerhetően sikerült a mutogatás és találgatás is. Nagyon más ilyen formához kötődő sportot nem ismer, és bízott abban, hogy Kende is képben van az ilyenekkel. Meglepi, hogy azt mondja, ő is kacérkodott a gondolattal, mert nem gondolná, hogy Magyarországon olyan kultúrája és népszerűsége lenne, hogy valóban kipróbálhatta volna valahol. Persze, hokicsapatok is vannak, tehát ez miért lenne kivétel. Tekintetében kíváncsiság csillan, mutatóujjával a fiú felé bök, ezzel visszadobva a kérdést a maga módján. Mert kíváncsi, hogy melyik sportot próbálta volna ki. Valami extrémre tippel, ilyen sziklamászás, vagy random ugrás, esetleg ejtőernyőzés. Ő ilyenekbe sosem fogna bele, egyrészről túl sok mindentől fél
Megértően bólogat, hogy persze érti őt, hogy nem keres kifogásokat, ez létező dolog, amire vigyáznia kell. Biztosan ő is odafigyelne, lehet még a sportot is abbahagyná, ha nem is teljesen de azért erősen visszavenne. Mert állandóan lesérül, de tényleg. Hol a bokája, hol a csuklója, hogy a fejét repeszti meg egy szerencsétlen eséssel. Így azért viszonylag könnyen és gyorsan gyógyul szerencsére, nem akarja átélni azt, hogy milyen az, ha nem így van esetleg. Jobb ez így, különben a fél életét a gyengélkedőn tölthetné.
Kérdőn billenti oldalra a fejét, hogy mi olyan furcsa, majd széles mosolyra húzódnak ajkai. Megrázza fejét, hogy nem zavarja, kérdezzen csak, ha akar, ha tud, válaszol szívesen. Persze nem biztos, hogy mindenre tud és akar is, de azért igyekszik. Bólint, hogy igen, ez valószínűleg épp így van, mert nem ő az első és biztosan nem is az utolsó, aki örökösen kérdezősködik jelenlétében. Elvégre vele így a legegyszerűbb kommunikálni, mert amúgy nem sok mindent lehet kihúzni belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő