Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Apró mosolyt csal arcomra zavara, azonban ezt is elrejtem, mert nem akarom tovább tetézni. Engem mondjuk nem zavart, nem teli szájjal beszélt, csak pár kósza apró falatka pihen ajkai szegletében, ennél láttam már rosszabbat és látott már bizonyára Réka is. Mondjuk nyugalmam csúcsa a csámcsogás tűrése is, szóval nem panaszkodom, semmiért sem, élvezem a pillanatot és a sütemény ízét. Azért én is törlök egyet arcomon, nehogy a bagoly mondja a verébnek esete álljon fent.
- Ó, akkor szuper – a szabad hétvégék közös halmaza máris sokkal megkönnyítette az időpont keresését. Persze, neki és nekem is lehet dolog akkor, ez nem vitás, azonban egy-két ütköző időpontot áthidalni könnyebb, mint mondjuk a hétköznapok, amiket kitölt a munka neki pedig a tanulnivaló. - Nem is kell bajlódnod átalakításokkal. Lassan úgyis csípős lesz odakint a levegő, csak magunknak csinálnánk vele kellemetlent. Mármint, úgy értem, húsz rétegben mozogni jóval nehezebb, mint amúgy – javítom ki magam, hogy nem a hideggel van a gond, de külön még egy kis burkot alkotni a hely köré, macera. Ez mozgás alapú dolognál pedig nem a pulóver és kabát kombináció a megfelelő. - Nos, az az örömhírem akad, hogy van. Amolyan defenzorként működöm arra, szerencsére kevés munkával, így ha nem is sűrűn járok arra, de szoktam. Szóval meg tudjuk oldani, könnyen, hogy bemenjek. Miféle terem? - érdeklődöm, hogy lettek-e újítások azóta vagy éppencsak most látni, mekkora stréber voltam annak idején, mennyi helyet nem jártam be és nem fedeztem fel. Ez az én gondom, már nem rágom magam miatta, annak és akkor így kellett lennie. Most legalább majd egy helyet utólag megismerek. Talán épp mondaná, amikor is megérkezik a forró ital és az a kezemen köt ki. Akaratlanul kiáltok fel, és rántom el a kezem, hogy aztán rázzam lefelé. Ez a kis találkozás is igen kellemetlen, öntöttem én már magamra kávét, teát, így aztán nem újdonság. Bármit is tennék, megérzem, hogy Réka az oldalamra nyomja a kezét és bár meglep a mozdulat, azt hiszem, sejtem mit tesz. Tiltakoznék, hogy rám ne fecsérelje az erejét, de csak tátott szájjal hápogok némán és pislogva követem, ahogy az égő érzet szépen eltűnik. A kezemre pillantok, majd megtapogatom.
- Ne, ne ne, ne szabadkozz, semmi baj. Nem is lett volna, egy kis forró nem árt, volt már benne részem – sóhajtok egyet, majd leengedem a kezem. - Semmi gond, ez csak egy ital – próbálom nyugtatni, hiszen láthatóan eléggé felborult benne minden. Azon csak pislogok párat, hogy „helyes pasik” kategóriába sorol, de köhintve rejtem zavarom. - Nem kellett volna miattam fárasztani magad. Minden rendben? Nem tudom mennyire merített ki ez… - utalok arra, hogy nem felejtettem el a képességet meg azt sem, amit mondott róla. Na szép, de a pincér hamar eltünteti a nyomokat, ahogy az a kézfejemről is eltűnt. Nem hittem volna, hogy megtapasztalom, milyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem vagyok híve semmiféle elméleteknek, miszerint minden is elromolhat és el is romlik. Ez egyszerűen már csak ilyen. Ki nem öntötte le már magát kávéval, vagy bármi más forró, ragacsos akármivel? Mindenki. Elég egy fáradt pillanat, egy hétfő, vagy akármi más, aztán kész is. Ha másnak okozzuk, akkor pedig halmozódik minden és sokkalta kellemetlenebb az érzés. Megértem én azt, hogy zavarba jön ettől, hogy kissé kapkod és nem érzi biztosnak a mozdulatait, így a haragnak egy apró jele sincs bennem, rajtam. Ellenben azért az aggodalom annál inkább, mert míg más a nedves szalvétát nyomná a kezemre, ő egészen más módszerrel csitítja az égő felületet, igencsak hamar és véglegesen. Igen ám, de tudom, hogy ennek ára is van. Sóhajtok egyet.
- Akkor jó. Annyi még bőven bele is fér. Máskor meg nyugodtan hagyd, ne strapáld magad ilyen apróság miatt – bár mosolyom azért elárulja, hogy most sem haragszom és nem leteremteni akarom. Felnőtt nő, hiába tanul még, a döntései önállóak, ahogy az is, mit cselekszik és mit kockáztat. Bár tény és való, ha nagyobb gond lenne és ezen múlna minden, nyilván hálás lennék, de attól még ott lenne, hogy ő közben rosszul lehet. Nem tudom. Egyszerre ad és elvesz ez a képesség, nehéz így megítélni.
- Hú, hát nagyon időm nem volt felfogni – pislogok párat a kérdésére, hogy mégis mit éreztem. Meglepettséget és értetlenséget, leginkább, de tudom, hogy nem ezekre kíváncsi. Lepillantok a kezemre, átmozgatom az ujjaimat is kissé, mielőtt megfogja a kezem. Hagyom neki, immáron mozdulatlan pihen, ahogy felméri, hogy a bőrömön maradt-e valami vörös folt. Ha maradt is, az maximum attól, hogy odanyúltam és megdörzsöltem, hogy tényleg jól látom, érzem-e, hogy nincs már semmi baja. De érzésre is eltűnt az égés bármely formája. - Kellemes? Kissé meleg, úgy belülről kifelé, kellemes bizsergés. Valahol így tudok rá emlékezni, hogy milyen volt. De nagyon gyorsan történt, nem tudtam nagyon felfogni – szabadkozom, hogy jobb válasszal én sem tudok szolgálni, mint amit lehet, hogy eddig szimplán már tud és ismer. Mondhatnám, hogy máskor majd figyelek, de az kockázatos lenne, szerencsére nem is vagyok olyan, aki olyan sokszor lesérül és ellátásra szorul.
- Jaj, ugyan – nevetek fel arra, hogy eddig is szép voltam. Persze, bizonyára arra mondja, ami épp a kezem bőrét érinti, nem mást. Elvégre, ott történt a „varázslat”. - De azért köszönöm az ellátást. Máskor nyugodtan borogatás is elég lesz, egy-két kék és zöld folt meg elfér. Főleg, ha edzünk és kapok tőled párat – nevetek fel, majd magam is falatozok párat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Érthetően zavarban van, hiszen minden gyorsan és hirtelen történt, ideje sem volt se nekem, se neki gondolkodni. Megtörtént, ez a legszebb szó rá és megértem, hogy olyanokat mondott, amiket nem vagy nem így akart. Nem szoktam hozzá ahhoz a fajta dicsérethez, ami nem a munkám, a hivatásom élteti, így nem az van, hogy nem hallottam meg, csak kezdeni nem tudok vele mit. Kinézek ahogy kinézek, egy részem hasonlít a bátyámra, akinek annak idején sem voltak idegenek a lányok és jobb is volt abban, hogyan kell velük bánni. De ahogy ő, én sem találtam meg még azt, akivel megosztanám a kis lakásom az életem. Az, akit szerettem, nem viszonozta és átnézett rajtam, mégsem ítéltem el az érzelmet. Elmúlt, én a munkámra koncentráltam és meg sem éreztem az egészet. Néha jól jönne ha változna valami, de aztán rájövök, túl sok plusz órát ölök a munkába és talán erre más nem lenne készen. Egy kis edzésre azonban mindig.
- Ugyan dehogy. Az meglepő lenne, hacsak nem esek orra valamiben és úgy. Bármi megeshet – rég volt, hogy ilyennel foglalkoztam és hát, valóban, ha bármi nem is, én eshetek. Értem én a mókát ebben, csak a valóság fordítva sül el majd. Nincs ezzel gond. Aprót nevetek.
- Jaj, annyira ne szaladjunk előre. Fordítva én is majd igyekszem dicsőségnek érezni, mert hát, nem vagyok formában – persze, ha pálcás párbaj lenne, de arról nem volt szó és nem is tenném meg. Az egészen más és nem etikus. Egy küzdősport már más, ott más a tempó.
- Hmm, nem is tudom – gondolkodom el a határidőkön. Neki még vizsgái nem lesznek, de tanulni kell, nekem pedig az ünnepekig nemigen lesz sok pihenőm a hétvégéket kivéve. - Esetleg a jövő hét után? A következő hétvégén családdal kell lennem és inkább veretném magam pufira – sóhajtok egy nagyot, hogy ezek mindig nehezek és bármi mást tennék helyette. De muszáj. - Ha meg nem jó, akkor dobok egy baglyot vagy fordítva. Mit szólsz? - kortyol kávét, majd eszi meg a süteménye maradékát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

- Tudom jól, tudom. Hallgass már el – dörrenek az apró szerkezetre az asztalon, amely egész nap jelez és tudatomra adja, hogy bizony baj van. Azóta már sikerült gyors és sietős beszélgetést folytatnom, hogy „annyira” nem nagy a gond, még mindig ugyanott van, ahol addig, csak épp, nem mozdult semerre. William egy ideig csendben élte az életét, mindentől mentesen, most viszont mintha minden kezdene összeomlani. Először Dr. Meyers, az eljegyzés, amire sokan nem néznek jó szemmel, most meg ez. Hogy lehetettem ekkora naiv? Minden olyan jól indult, még örültem is, hogy hé, hát nem kell itt befeszülnie, aggódnom, a rossz „zsarut” tolnom, aztán... Nem tudom, hogy kiben csalódtam jobban: magamban vagy benne? Hiszem, hogy nem gonosz lélek, hogy csak nem találja a helyét, de kezdem azt hinni, hogy direkt és azért is feszegeti a határokat és csak a bajt akarja magára hozni.
- Bassza meg – nem kenyerem a káromkodás, ez is halk, inkább morgás, miközben pálcámmal intek a szerkezet felé, hogy legalább hangot ne adjon ki többé. Egyik felem kész arra, hogy azonnal mozgósítva mindent, már induljunk is érte, a másik viszont nem tudja mit akar. Kávét. Fáradt arcom dörzsölöm meg, korán jöttem be, rohanva, amikor jött a „hír”. Erre jó kelni. Dwayne felé tekintek, neki már mondani se merek semmit, mert így is eléggé leszerepelek. Felállok inkább, hogy kávét készítsek és legalább egy kicsit átgondoljam az egészet.
- Kellemes ünnepeket – sóhajtom magam elé. Nem mintha annyira menni akartam volna a családhoz, várnak, de nos, ma ez elmarad. Baglyot már küldtem apáméknak, majd valamikor élvezem. A szabadnap meg egy olyan dolog, mint másnak a lottó ötös: szép álom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Sejthettem volna, hogy az elfogadott szabadság nem készpénz, hogy a családdal töltött idő nem lesz kellemes és szép, de azért ezt el tudtam volna viselni. Valahol persze, egy nagyon haloványan mégis hálás vagyok annak, neki, hogy ezt megúsztam és idebent dekkolok, egy majdnem vállveregetést megérdemel a srác, ha épp nem lenne az a feszült él, amely elvág mindent. Ezer meg egy dolgot ütöttem már fejemben fel és érzem a tompa nyomást is, amivel a fejfájás kezdődik, amikor ideges vagyok vagy stressz ér. Remek. A fiókomban mindenre van megoldás, ettől nem félek, csak attól, hogy addig se látok mindent tisztán és nem sikerül azonnal a racionális utat megtalálnom. Lehet nem is akkora gond ez, lehet minden. Nem tudom
A helyzetet csak felettesem jelenléte okozza. Úgy hittem, ő marad otthon, mert családja van, bár a gyerekek nem kicsik, de attól még gyerekek. És ez szép és jó, pihenni is kell, nem hiszem, hogy neki is kellemesebb itt, mint otthon, mégis itt van. Nem félek tőle, nem félek a szavaitól, mert abból is tanulok, csak valahogy most úgy érzem magam, mintha ez lenne az első napom és pár, apró kretén szabályszegőt sem tudnék elkapni, nemhogy ezt. Lehet most törik bele a bicskám mindenbe. Nagyot sóhajtok, ahogy végül a kész kávéval a kezemben fordulok felé, pont akkor, amikor meghallom a hangját. A tábla előtt áll és lépked mellé, ahol semmi változás.
- Adnék is, meg nem is. Egyrészt, még feljebb intéznek pár papírügyet, másrészt nem hivatalosan azt mondták, lehet épp az egész éjjelt átszeretkezték és fel se bír állni. Nem sürgetnek, ameddig nem látják, hogy nem mozdul másfelé. De mégis, itt kéne már lennie, rég – dörzsölöm meg az orrnyergemet. - Te már rég elmentél volna érte, jól gondolom?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Nem zavar a cigarettafüst. A sercegő szálra pillantok és egy pillanatig azt kívánom, bár kínálna meg, pedig tudja, hogy nem élek vele, vagyis, aktívan nem. Ezért is jó, mert elviselem a füstöt, nem köhögöm magam halálra, neki pedig nem kell veszekednie senkivel sem, hogy ugyan már azt csinál, amit akar. És tényleg. Sóhajtok végül, csak a füstöt szippantom be, mielőtt ismét a névre nézek.
- Ez a nap legjobb híre – bólintva fújom meg a kávét, hogy már bele is kortyoljak. Még hat és vagy gyalog futok el érte vagy elviszi az infarktus, akármennyire szuperek a legutóbbi eredményeim. Talán majd most mond olyat, amitől okosabb lehetek és talán az is leszek, mert valahogy hasonlót éreztem. Menni kellene, miközben nem is, ördögi kör ez. A tehetetlenség az, amely a legjobban dühít, egy madár sem ér olyan gyorsan oda, nekem meg nincs mugli csodaeszközöm és gyanítom Will-nek sem, hogy rácsörögjek vagy minek nevezik.
- Én is ezen voltam, hogy elmegyek, én egyedül és senki más, de… - nem is tudom mivel akarok érvelni, mire csak a homlokom ráncolom. - Dolog? - fordulok felé, most eltekintve a táblától és nagyobbra nyílnak a szemeim. Vagy úgy! Kissé talán erősebben szorítok a bögrére, miközben olyasmit hallok, amit nem akarok. Érinthetetlen. Lehunyt szemekkel veszek pár mély lélegzetet, hogy aztán bólintsak egyet.
- Tehát, lényegében tehetetlenek vagyunk… Nem, nem akarok cirkuszt és ezek szerint a Parancsnokság nem. Másképp már rég ott parádéznának. Hogy felejthettem el, hogy kihez ment – ismét a névre pillantok a táblán. - Akkor most, itt fogunk állni és várni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Gyűlölöm a politikát. Gyűlölök tehetetlen lenni és rágni közben a szám belsejét, hogy valami megoldás szülessen a kényszermozdulatokból. Nem mondom azt mégsem, hogy gyűlölöm a segítségkérést. Dwayne rendelkezik mindazzal a tapasztalattal, amit ha nem is önt szavakba, de nekem igenis sokat segítenek akár most, akár később. Nem lett nyíltan sosem kimondva, hogy én most tanulok vagy ő tanít, ahhoz bőven jól ismerem, hogy tudjam, ilyenre tőle nem sok telik. A természete nehéz, sokan kifejezetten a hajukat tépik és kaptam már olyan pillantást, ahol a vállam veregették, hogy sok sikert. Nem érzem azt, hogy ez átok, ahogy ő megszokta az én munkamán és pörgős pillanataim, én úgy azt, amikor harap és nem túl kedves. Tudnék hat rosszabb „veteránt”, akiket már kirugdaltam volna az irodából.
- Tudom, tudom. Mármint a politika részét. A farkából nem kérek – ha tehetném, felrúgnám ezt az egész burkot, amivel elfedi mindazt, amihez nem érhetünk. Ezt ki találta ki, akkor a régi, szürke világban, jó kérdés. Vagyon, nem vagyon, mégsem az az igazság irányít, minek kellene. A lábam szívesen tolnám le a torkán válaszul, de most csak dühös vagy és frusztrált, később még ezt a gondolatot is szégyellni fogom. Küzdök, amivel csak tudok és amivel lehet. Nem szokásom mocskolódni, ezért se mondom ki hangosan. - Bárcsak legalább egy napra ne lehetne név mögé bújni – mormogom a táblának, a férfinak, majd a kávémnak, amibe belekortyolok. Amit majdnem félrenyelek a szavai hallatán. Köhintek párat, miután sikerült a kávém maradékát a bögrébe visszaköpni.
- Hogy tessék? - krákogom felé. Az, hogy rokonok lesznek, oké. Hogy esküvő lesz, már tudtam, de a gyereket nem. - Gyereket vár. Basszus – szisszenek egyet, majd bólintok. Ez az infó új és minden pillanattal szövevényesebb lesz a történet. - Jó, rendben. Legyen fél óra – pillantok a falon ketyegőre, majd az asztalhoz sétálok és annak dőlve próbálok inni, de még az apróbb köhintésektől nehéz. - És ha akkor sem mozdul? Nekem kellene mennem, én vállaltam érte a felelősséget – vagy talán picit elhiszem: bennem lehet jobban bízna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Ma sem halok meg, nem is a kávé lesz a végzetem, remélem. Sőt, azt hiszem, sosem lesz, de egész szép halál lenne, a sok, borzalmas forma mellett, ami amúgy létezik számomra. Egy gyilkos átok vagy bármi más halálos mellett a fulladás már egyenesen unalmas lenne. Kállay Bertalan, az auror, aki unalmasan halt. Szép szalagcím.
- Ööö… rendben, rendben. Nekem senki sem mondta, még a pletykahálozatnál se hallani – utal arra, hogy a helyi öregek előszeretettel beszélnek, vagy épp jelentgetik fel egymást és azt, aki nem szimpatikus nekik. Költözött ide pár testvér és most Will, akiknek a múltja nem épp tiszta és azóta áll a bál, mindenhol halált és pusztulást látnak. Az egyik öreglány megjósolta, hogy jövő ilyenkorra a faluból nem lesz semmi, idejön a világ összes rossz ómenje és vége. Néha, amikor az ember ilyeneket hall, tényleg kívánja a meteort.
- Jó gyorsan sikerült nekik – nyekergek valamit, amivel magamban le is zárhatom. Felrémlik előttem a háló, amit lecsekkoltam akkor, mikor érkezett. Nos, talán ezért volt olyan. Megrázom a fejem és inkább kortyolok.
- Nem hiszem, hogy megtámadna. Vagy ellenkezne. Majd fog, amikor le lesz tolva, de addig maradjon a béke és akkor talán tényleg nem fognak megkövezni – utalok itt a családra, a névre, meg mindenre. Ellököm magam az asztaltól, hogy addig elfoglaljam magam. Szerzek egy szendvicset vagy bármit, amit magamba tudok tömni, de a csak kávé és ideg nem épp a legjobb reggeli. Épp a fiókomban keresgélek egy müzliszelet után, amikor Dwayne hangja csattan fel.
- Hogy tessék? - már ugranék is, de a combom ütközik a fiókkal, így az kiugrik a helyéről, én meg káromkodva és sántítva csoszogok oda mellé, amennyire gyorsan tudok. - Mi a…? Nem, nem tudok ilyesmiről, de még arról se, hogy hoppanálni tud. Én megnyúzom most már… - követi a tekintetével a név helyét, majd, hogy merre ugrik fel ismét. - Legalább így végül hazatér az eltévedt bárány… - sóhajtok fel. Remek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Majd bontanánk egy pezsgőt, miközben felírom a szabályszegést és kedvesen lecseszem. Szép kis ünnep lenne, már így is az. A papírmunka lefoglal egy ideig, de így, hogy mozdul és történik valami, nem addig, hogy ne ússzam meg a családot. Majd megoldom, viszont valahogy mégsem kellemes érzés jár át, nem az, hogy hálás vagyok ennek a szerencsétlennek. Dühös igen, aztán ahogy fogy a kávé, talán már jobb kicsivel. Fogalmam sincs. Megdörzsölöm az arcom, lehunyt szemeim előtt apró csillagok táncolnak, vagy tűnnek el és szusszanok a végére. Valahogy így. Apám mindig a higgadtságra és a célra ösztökélt, arra, hogy mindig a legjobb teljesítményt tudjam nyújtani, de ő aligha kerget szökött akárkiket évtizedek óta. Sőt. Neki ez mind csak apróság, a „majd lesz jobb” mondat előzménye. Hát persze.
- Megeshet. Jobb később, mint soha – legegyszerűbb lenne pont így kezelni és félresöpörni, hagyni a francba azt a pár órát, csak épp nem lehet. Még ha a jóindulatom épp kedves lenne, így az ünnepekre, a gyerek hírére, akármire, de… nem. Dwayne felé fordulok inkább, mert tudom, most kezdődik még csak igazán, bár annak felettébb örülök, hogy végül mégsem kellett a birtokig menni és botrányba fulladni.
- Sose mondtam, hogy alábecsülöm. Nem is nyúzom meg, meg áhh… - sóhajtok egy nagyot. Azt mondjuk inkább nem jegyzem meg, hogy fogadtam már el tőle teát és még itt vagyok – vagy nem ismert és eddig nem mutatkozó hatása van –, azzal úgy érzem, nem épp elismerést váltanék ki.
- Persze. Kösz, hogy bejöttél – biccentek felé, majd nevetek fel. - Hogyne, pontosan ezekkel a szavakkal fogom. Menj csak és egyél helyettem is – most azért irigy vagyok, leginkább arra, hogy semmittevés várja, nem egy ki tudja milyen állapotban lévő próbaidős. Intek neki, majd lehúzom a kávé maradékát és szedem össze, ami kellhet. - Aztán el ne hízz, mire visszaérsz. Én nem futok helyetted – sandítok a másik felé, majd zsebrevágom a pálcám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem akartam a faluban lenni, hiszen így is egészségtelenül sok időt töltök ott. Nem árt, ha néha kicsit ki is dugom az orromat és felfedezem a vidékeket - mint mikor a családi kirándulások sokkalta sűrűbbek voltak. Vagy egyáltalán voltak. Az mondjuk nem hiányzik, hogy apám állandó szónoklatai ott lebegjenek velünk, de anya és a testvéreim egyidejű közege már jobban. Ákossal könnyebb a találka, csak én vagyok mindig elfoglalt, Dóra pedig... ő kimenekült a világból és nem engedte, hogy segítsünk neki. Ez valahol fáj, valahol pedig meg kell értenem, ő nem gyerek többé, akinek kell a nagyobb testvér folytonos védelme. Ahogy annak sem kell, akivel ma találkozom. Ő sem gyerek, rég nem és eltelt egy olyan nehéz év, amelyre lehet nem volt felkészülve, lehet olyan könnyen vette, mint más soha. Ezért is, meg mert mind a ketten nehezen egyeztettünk időpontot, egy üresjárat napjának estéjére kértem, hogy jelenleg meg a helyi hopp-ponton és bízzon meg bennem.
Így kerülünk, egy kis séta után egy félig-meddig már máguskörnyékre a belvárosban és annak is egy éttermébe. Az asztalunk le van foglalva, a galériás részen tökéletes a kilátás a város lassan éledő fényeire, a bentiek pedig kellemes félhomályba burkolják a helyiséget. Megannyi fénypont és a kellemes zene, sokkal több, mint amit a bogolyfalvi éttermek adnának. Nem öltöztem túl magam persze, de azért nem a munkásruhák között válogattam.  
- Nos, remélem tetszik a hely... és a vacsora – mert nemigen hallottam a hangját, eléggé hirtelen és persze úgymond titokban ment ez az egész, megértem, ha neki nem ez az ízlése  vagy nem tudja mire vélni. Akkor befürödtem, nincs mese, de titkon remélem, hogy az a fajta lány, aki az asztal közepén álló csokornak is örül, amit odakészítettem. Ez amolyan kis meglepi, hogy sikeresen lépked az akadémián. Vagyis... annak nevezem, de hogy több-e? Meglehet.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Van annak valami bája, ha az ember gyűjt valamit. Láttam én már szalvétákat, hangszereket, érméket és a jó ég tudja miket. Meg persze akad, aki mindent IS gyűjt, ami csak szemétté válik és halmozódik. Aztán vagyok én, aki szereti gyűjteni az antikvár dolgait, akármerre jár és... ha szemétté nem is, kellően eltérő étkészletté vagy dekorációvá válhatnak. Így van az, hogy nincs két egyforma tányérom lassan vagy csészém, ellenben vagy rettentő szépek és giccsesek, vagy viccesek. Aztán még az antik lámpákról nem is beszéltünk vagy bármi másról. Persze, nem kell azt hinni, hogy csak ebből áll a lakásom, ó nem, egyszerűen csak vannak, elszórva, elrendezve. A giccsparádét persze nem szeretem én sem. Helye sem lenne nagyon, hiszen nem váltottam le a lakást házra, mint ahogy sokan. Nem illene hozzám, amúgy sem vagyok olyan sokat otthon és persze, egymagamnak felesleges. A fejemben abba családot kell tenni, nekem pedig még nincs.  
Ellenben, egy új faliórám igen. Ezt ugyan nem a faluban vettem, hanem egy mugli boltban, hiszen azoknak is megvan a varázsa. Tetszett, nem volt sem túl díszes, sem túl egyszerű és mellé még bizonyos időközönként valamit zenélt is, a nappaliba pont jó lesz vagy elajándékozom anyámnak, ha mégsem illik a képbe. Csakhogy, ahogy hazavittem, valami nem stimmelt vele. Nem vagyok szakértője, de határozottan nem kellene szinte vérző füllel hallgatni a dallamot és úgy érezni, hogy a mutatók a fejemben ketyegnek. Akárhogy is nézzük, vagy paranoiás vagyok, vagy elátkozott tárgyat vettem mágiamentes területen. Ez pedig gond lesz. Azonban, mielőtt bármerre is indulnék, elzárom azt a vacakot és hívok olyat, aki ebben okosabb. Tudok én eleget, ehhez azonban nincs sok merszem. Nincs pofám Martinnak munkán kívül munkát adni, de elsőre és sokadik gondolatra is ő az, aki beugrik, mint segítség. Így, gyors bagolyváltás után várom őt a lakásomhoz.  
A normál órámra tekintek, amikor az ajtó felől kopogást hallok és már lépkedek is oda, hogy kinyissam. Felszusszanok, hogy nem a szomszéd az, hanem tényleg ő és még csak nem is cukrot jött talán kérni.
- Szia! El sem hiszed, mennyire életmentő, hogy ilyen hamar tudtál jönni. És mennyire ég a pofám, hogy nem valami jó étel, ital miatt hívtalak. Gyere beljebb - invitálom és félre is állok. Persze, inni is tud, enni is, gond nincsen. Vagyis akad, de ezekkel semmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

A papírmunka gyönyöre, hogy közben egy gőzölgő, bögrés leves illatát élvezhetem. A mai ebédem, ha már a főzésben nem remekeltem a napokban, mert nem volt rá időm. Mondjuk, nekem könnyebb is, hiszen a nehéz részeket úgy ahogy van, átléptem. Tésztát, rizst, salátás és a társait pedig a hülyék is össze tudnak tenni, így nekem is sikerül. Persze, csak ha van időm és kedvem zöldségeket párolni, grillezni és hasonlók. Nem volt. Bár ezen levesek se megbízhatóak, akármennyire „vega” és társait hirdeti, annyi húst sosem láttak, hogy nekem bármi bajom legyen belőle. Így aztán, a kissé még mindig sajgó, megégetett nyelvem hegyével csak azt várom, hogy hűljön. Addig a kész vagy készülő jelentések végét futom át, javítom vagy épp folytatom és teszem a leadandó fakkba, hogy újakat vehessek magam elé. A futó ügyek még mindig nem értek el oda, hogy ugyanabba a fakkba kerülhessenek, pár új oldalt kaptak, így azokat olvasgatom. Belemerülök, így éppen időben nyúlok a kis doboz felé, a lassan már langyosnak nevezhető levesem mellé. Bekapok kettő egész falatot és éppen a harmadik indulna meg, amikor mozgolódást hallani.
- Mi a… - nyelek egy nagyot, amikor „kapás” van. Lemondó sóhajjal tömök be egy nagy adagot a számba, kortyolok rá párat, majd menet közben rágom és nyelem le. Pálcámat kapom fel az asztalról, kabátom kanyarítom a vállamra és próbálom kideríteni, mástól, hogy hova is rohanunk. Annyira nem figyeltem, csak a levesre, hogy a miért kérdés ha el is hangzott, egyelőre nem tiszta előttem. De hamar kioktatnak és kitörölve a szám széléből az amúgy isteni falatok maradékát, magam is a Holdfény utca felé veszem az utam, minél hamarabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Annyi biztos, hogy nem fogom nem meghálálni ezt, legyen bármilyen szívesség, feladat, akármi. Sosem szoktam hálátlan lenni, én adok borravalót is rendesen, még ha nem is akarják elfogadni. Nyitok ajtót, kihúzok széket, vélhetően engem a sors a huszadik századba készített, de elkéstem és ebbe a korba érkeztem. Régimódi, új köntösben? Valahogy úgy. Most viszont az a köntös egy szerencsétlené is, hiszen csak az járhat így, mint ahogy én jártam. Fogalmam sincs, hogy bár Martin nem ellenkezett, ellenkezik és zavart el a búsba, mit gondolhat. Ha lejáratom magam, akkor ez van, viszont kellemetlenséget, azt nem volt akarásom kreálni. Vagy szándékosan, vagy… mindegy. Azt hiszem, ezt hívják úgy: így jártam. Az ajtót kinyitva érzem, hogy kicsit izzad a tenyerem, leginkább azért, mert nem egy teára, kávéra, hanem „munkára” invitáltam meg elsőnek a lakásomba. Bizonyára lettek volna mások, akik eljöttek volna, mind hivatalosan, mind azon kívül, azonban én a bizalmam neki adtam. Nem csak azért, mert „kéznél” van, hanem mert eddigi beszélgetéseink alapján látom benne a precizitást. Így, amint belép, kezet is nyújtok neki.
- Hát pedig sikerül azt éreznem. A biztonság nekem is fontos, elvileg őrzöm is. Erre tessék, kockázatot okozok – nevetek halkan és kínosan, ahogy beljebb terelem a nappaliba. Mutatok a kanapéra, érezze otthon magát nyugodtan, ameddig én őrzöm a pánikot és miegymás. Odatelepszek én is és szusszanva bólintok.
- Nem is az, hogy ellenőrizetlen – kezdek bele és bár értem, hogy tényleg mindenkinek csúszhatnak be balesetek és egyebek, ha ez velem van, zavar. Nem örököltem apám teljes maximalizmusát, de annyit igen, hogy ez most ne essen jól.
- Tudom, tudom, megesik. Csak azért na, akaratlanul bosszantja az ilyen az embert általában. Na mindegy is – legyintek egyet, ahogy hátradőlök. - Első körben, igen. Nem ellenőrzött hely, mert mugli boltból vettem. Én tippelek a hagyaték mellett arra, hogy valakik szándékosan átokkal, megbuherálva vitték oda, hogy aztán muglikézbe kerülve, majd bajt okozzon. Azok meg nevettek volna egy jót. Nem ez lenne az első eset. Az enyém nem harap, szúr, ellenben a hangja… na majd rátérek, de második körben: kávét, inni, enni valamit? - pillantok felé, hogy eldőljön, azonnal kezdeni akar, vagy kicsit azért rápihen.