36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Marina Darik összes RPG hozzászólása (118 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] Le
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. július 12. 00:26 Ugrás a poszthoz


#májusvége
#mégnincsnyár
#holaboldogság?
#LostBoy



A lány, aki mindig mosolyog. Minden ellenére. És most mégis komor. Nem is feltétlenül az elmúlt esték újrajátszása miatt, inkább azért, mert észrevette mennyi mindent hagyott ki. Annyira Boróra koncentrált, hogy év elején elfelejtette felkeresni Kendét. Pedig tudta, hogy a srác rendellenessen viselkedett. A levelekből is kitűnt számára. Haragudott Boróra, mert kihasználta a figyelmét, de még jobban magára, amiért ezt hagyta.
Ezzel a komolysággal ült le szőke barátja mellé. Kicsire húzta össze magát, mintha úgy kevésbé lenne feltűnő, hogy ott van. Kende pedig csak mosolyogva fogadta a jelenlétét. Oh Lost boy, pedig ha tudnád...
- Szívás? Milyen szívás? - kérdezett rá, amikor a fiú el akarta hesegetni a figyelmet magáról. Mae szeretett a saját dolgairól beszélni. Főleg, ha mások még kérték is. Most is szívesen kiöntötte volna a lelkét, de... Az nem lett volna ugyanolyan, mint előtte? Most változni akart. Hallgatni, amit nem szokott. Legalábbis nem eleget. A barátait akarta támogatni, ahogy ők tették vele.
- Az egész történetet szeretném hallani. Kérlek. Nézd, tudom, hogy nem voltam a legjobb barát - kezdte a barna szomorúan, és csak maga elé nézett. - Ott kellett volna lennem melletted, és Loki mellett is, de nem voltam. Jóvá akarom tenni, kérlek - kérte, könyörögte. Szüksége volt a feloldozásra. Arra, hogy legalább erre az egy dologra elég legyen. Szeméből egy magányos könnycsepp kicsordult, és végigszánkázott arcán. Kende nem láthatta, hiszen arcának másik felén futott. Mégis ott volt. A bűnbánat.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. július 13. 11:50 Ugrás a poszthoz


#pletykarovat
#áprilisi
#edictum
#Loki



Nem sokszor esik meg, szóval jobb lett volna feljegyezni valahova ezt a pillanatot, de Marina igenis komoly volt. Mert látta, hogy Lokinak ez fontos téma. Erre ő röhögni kezdett. A barna felháborodhatott volna, de helyette csak ő is nevetni kezdett. Nem tudta melyik lepődne meg jobban ezen a szcenerión, Amélia vagy Loki. De hogy egyik se tudná mit kell kezdeni a másikkal, abban biztos volt. Nekik is szükségük lett volna egy Rolandra, hogy infókat gyűjtsenek.
- Hát... ágyban romantikusabb, de ahogy a tested érzi - nevetgélt a barna egy vállvonás után, mintha tényleg komolyan gondolná. Aztán ő következett a vallomások során. De csak félig sikerült kinyögnie. Persze, hogy nem tudta. Akkor becsapta volna az egyiket, így viszont félt, hogy a másikat fogja.
Keze a fiúéra siklott, és egy hosszú másodpercre lehunyta a szemeit is. Fogalma sem volt hogyan lenne képes mindezt túlélni egyedül. A barátai voltak a mindenei. A családja, a dánok helyett.
Rámosolygott Lokira. - Biztosan - bólintott is, hogy megerősítse a szavait. - De most menjünk, mielőtt valamire itt fognak minket - mozdult, és mikor Loki feje kikerült az öléből, felállt. - Keressük meg Kendét aztán csináljunk valamit - indult el. Úgy tűnt mind a kettőjükre ráfért valami őrültség.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. július 13. 12:49 Ugrás a poszthoz


#Scaredthehelloutof
#soseláttam
#űrutazás
#Ádám



A szája ide-oda mozgott, ahogy próbált ellenállni Ádám kísértésének. De hát komolyan, ő sose volt semmi rossznak az elrontója, és ezt a mozgóképes csodás is már mióta meg akarta tapasztalni. Mégis huncut mosolyra húzódott végül az ajka. Nem adja ő olyan könnyen magát. - Meglátom - nézett a srác szemébe, amiől a másik biztos lehetett benne, hogy ez egy burkolt igen. - De semmiképpen nem fogadásból - szögezte le. Hogy miért volt ez ilyen fontos neki? Mert konkrétan semmi fogalma arról, hogy ha ígér valamit, az mi. Mert hogy a szavak felét nem értette, amit a másik mondott neki.
- Marina Darik. Szólíts csak Mae-nek - fogadta el a kézfogást mosolyogva, csak hogy egy fél perccel később már a fején legyen az a csodamasina. Nem sokat látott benne, sőt, igazából semmit. Csak fényfoszlányokat, amiből tippelhetett, hogy hol lehet Ádám.
- Dögös? A dög az nem halott állat? - ráncolta össze a szemöldökét, miközben hagyta, hogy a fiú a segítségére legyen a... mindennel. Milyen jó is a hosszú haj, nem? - Furcsa ez a nyelv. Akkor ez most jó, vagy nem? - próbálta megfejteni. Általában ha barátai mondanak valami ilyesmit, akkor a hangsúlyukból meg tudta állapítani, hogy vajon ez mit jelenthet. Vagy kontextusból. De hogy most egyik se segített neki, az tuti.
- Voltál már ott? - lelkesedett rögtön Mae. - Melyik városban? Voltál a tengernél is? Jézusom, úgy szeretem a tengert. Biztosan van bennem rendes viking vér is. Szerintem el tudnék vezetni egy hajót is - nagyzolt rögtön. A szavak csak úgy áradtak ki a száján, mintha muszáj lett volna. Sose volt egy szégyenlős lány.
- Csak nem adnál nekem nyelvleckéket? - emelte meg szemöldökét a lány, és fogalma sem volt róla, hogy mennyire kétértelmű is volt ez a mondat. Bár ha tudatában lett volna se zavartatta volna magát. Rolanddal is úgy indult a kapcsolatuk, hogy kapott a segítségért egy csókot. De hát az még nem jelentett semmit. Néhány kultúrában nem volt nagy dolog a csók.
- Világutazó? Nem. Csak nagyon szerettem volna tanulni. És aztán Magyarországra jönni. A nagymamám volt ide való. De a szüleim nem. Apa a minisztériumba dolgozik, anya meg eltartott boszorkány. Tipikus aranyvérű család vagyunk - vonta meg a vállát. Ennyi infó bőven elég is volt a szüleiről. Talán sok is.
- Azt majd én letesztelem - vigyorgott a barna a fiúra, és belekarolt, miközben mentek lefele. Hiába ijesztette meg. Mae máris barátjának fogadta Ádámot.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. július 13. 15:54 Ugrás a poszthoz


#fixingthings
#beszélszmégvelem?
#elszúrtam
#Lili



Késett a tanár. Már be kellett volna jönnie a terembe, leszidni az osztályt amiért ilyen hangosan várta, és belekezdenie valami unalmas hülyeségbe. Ő pedig békésen firkálhatná megint Kende arcát, mint minden előtt. De nem jött. Az ő szemei pedig vissza-visszatévedtek Lilire. Elcseszte. Mindent. Mégis hálás volt érte, amiért kiderült. Fájt neki, mindennél jobban a csapás, amelyet Boróka mért rá, de... vajon Lilinek pont ennyire fáj az ő hülye viselkedése is? Annyira ráfókuszált arra, hogy rendbe hozza a kapcsolatát a két haverjával, hogy el is feledkezett a szőkéről. Vagyis... ez hazugság. Folyton ott volt az agyában, csak nem tudta mit mondhatna. Főleg nem ennyi idő után.
- For satan... - morogta a barna, és egy gyors mozdulattal kicsusszant a padból. Megkocogtatta Lili padtársának a vállát. - Átülnél, kérlek? - kérdezte, de hangja inkább volt parancsoló, mint kedves. Üzente, hogy jobb, ha most nem húzol vele ujjat. Ritkán vette elő ezt a stílusát, túlságosan emlékeztette az apjára.
Egy sóhaj közepette beült a szőke lány mellé. Lehajtotta a fejét. Nem is mert ránézni Lilire.
- Nagyon sajnálom. Nem kellett volna így eltűnnöm. - Hangja szinte egyenlő volt a suttogással. Szégyellte magát. Azért is, hogy fogalma sincs, hogy most mi legyen a továbbiakban. Csak... bocsánatot akart kérni. Megmondani Lilinek, hogy nem az ő hibája ez az egész.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. július 26. 21:47 Ugrás a poszthoz


#fixingthings
#beszélszmégvelem?
#elszúrtam
#Lili



Kezeit nézte, vagy inkább csak maga elé. Fel se fogta, hogy körme mellett a bőrt lassan felkapargatta már a helyéről. Talán büntette magát, talán csak ideges volt. De kék szemei olyannyira elvesztek az éterben, mintha csak visszacsöppent volna abba a három nyomorúságos napba, amikor kiderült minden. Hát mégis hogy válaszolhatott volna a feltett kérdésre? Mondja el Lilinek, hogy összetört a szíve? Hogy eljátszották a bizalmát? Hogy milyen rossz barát volt ő ezért? Hirtelen azt se tudta hol kezdje, legszívesebben csak hajtogatta volna a bocsánatkéréseit rendes indok nélkül, hátha az elfeledteti a szőkével az utóbbi heteket.
Aprót nevetett, de mikor pillantása feltévedt Lili arcára, szemeiben csillogott a könny. - Nagyon elszúrtam, Lili. És... - nyelt egy hatalmasat. Olyan nehéznek érezte a lelkét. Szeretett szárnyalni, boldog lenni, de most mégis annyira fájt neki minden, mintha csak a pokolban lenne. - ... nem tudom hogy rendbe tudom-e hozni - vallotta be. - Tudom, hogy szörnyen viselkedtem veled az elmúlt hetekben, és egyáltalán nem érdemelted meg - folytatta a mondandóját, és közben sűrűn pislogni kezdett. Nem szeretett mások előtt sírni. Gyenge lenni. Attól mégse félt, hogy ezt Lili lássa. Az osztálytársaitól azonban sokkal inkább.
- Nem tudom megígérni neked, hogy olyan lesz mint rég - vallotta be a barna, utalva az éjszakákra, mikor felhőtlenül boldogok voltak. Együtt. Mert már nem tudta, hogy tud-e olyan lenni. Hogy mer-e újra bolondul szeretni. - De szeretnék mindenért elnézést kérni. Jeg er så ked af det - mondta ki saját nyelvén is. Így mindig sokkal súlyosabbnak érezte. Mélyebbnek, mint ahogy valójában érezte is.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. július 27. 00:27 Ugrás a poszthoz


#májusvége
#mégnincsnyár
#holaboldogság?
#LostBoy



Jól estek neki a szavak, melyeket Kende mondott ki. Az ő szájából mindig egyszerűnek hatottak a problémák, mintha nem is lettek volna. Elhajóztak a dagállyal. Azonban a belsőjét csak még jobban elkezdte mardosni a bűntudat, ahogy tudatosultak a szavak. A buli utáni nap még észnél volt, tudta, hogy Loki rosszul van, de nem gondolta, hogy ennyire. Titkon remélte, hogy majd egyik este meglátogatja. Bekúszik mellé az ágyba, és a mellkasához szorítja, ahogy mindig. Most is önző volt. Fel sem merült benne, hogy másnak is problémái vannak. És nem mellesleg gyenge, mert képtelen volt egyedül szembenézni a fájdalommal. Most mégis megpróbálta.
Halvány mosolyra húzódtak ajkai, és ingatni kezdte a fejét. - Nem, a családot tudom kezelni - jelentette ki viccelődve, pedig rémálmaiban visszatér hozzá a pillanat, mikor a szülei megálljt parancsolnak az ámokfutásának. - Ez... tudod, itt volt - helyezte a jobb tenyerét a szíve fölé a lány. Még mindig nem akarta kimondani Boróka nevét, mintha még mindig tartozna neki annyival, hogy titokban tartja a kilétét. - Elrabolták és darabokra törték - kocogtatta a mellkasát a kezét. Csak mellékes cselekvés volt, hogy elvegye saját figyelmét. Hogy ne kezdjen el újra sírni miatta.
- Most te jössz. Otthon? Vagy... - mutatott befele a tóba a lány, néma kérdésként kimondva azt a dolgot, melyet aligha tudott felfogni. Borókában is imádta a lángot, ahogy Kendében is a morajt, vagy Lokiban a képeket. Mind olyan tehetségesek voltak, hogy ő azt felfogni nem tudta. Most a szőke arcát nézte. Válaszokat keresve, hogy még mindig vérében csörgedezik-e ez a plusz.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. július 27. 15:11 Ugrás a poszthoz


#schoolprojekt
#megintitt
#bekezdünk
#Júlia


Az első heves reakció ellenére Marina tényleg azt gondolta, hogy majd a saját érvei jobb belátásra térítik Júliát. Hogy az a "sajnálom" tényleg őszinte volt. Naiv gondolatok minden mennyiségben, igaz Mae? Ahogy a lány újra elkezdte a szóáradatát, úgy pirult ki a zöld arca. Sértegették már nem egyszer, de ez abszolúte alaptalan volt.
- Nekem nincs szükségem varázsketyerékre. Ha lenne, akkor túl nagy lenne a csábítás, hogy használjam ahelyett, hogy tanulnék - jelentette ki az őszinte és logikus érvet a lány. Az pedig hogy milyen vére van, épp nem tartozott a navinésra. Lehetett volna sokkal nagyképűbb, picsogósabb és önzőbb ennél. Felvághatott volna a pénzükkel, és nem mellesleg a rangjaikkal. Befolyásos szülei voltak, mégsem tette soha. Most mégis támadják ezért.
- Vattai Júlia, nem tudom, hogy mit képzelsz magadról, de semmi jogod nincs ítélkezni felettem. Soha nem beszéltünk, egyáltalán nem ismersz engem. És hogyha igazán olyan kedves és jólelkű lennél mint ahogy a navinések meg a tanárok hirdetni szokták, nem támadtál volna így rám. Lehet hogy én kékvérű vagyok, te viszont kétszínű - csapta be a könyveit a barna magából kikelve, majd felpattant a helyéről.
- Meg ne próbáld megcsinálni az én részemet. Holnap majd beadom neked, hogy véletlenül se vegyem el az értékes idődet - fújta fel mérgesen az arcát a lány, és felkapta a könyveit. - További szép estét! - kívánta szinte kiabálva, és megpördült a tengelye körül, hogy otthagyja a szőkét. Ki látott még ilyet...
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. augusztus 13. 19:10 Ugrás a poszthoz


#fixingthings
#beszélszmégvelem?
#elszúrtam
#Lili



Hihetetlen megkönnyebbülést érzett Lili szavai mentén. Nem harizom. Olyan sokat jelentett neki a két szó, hogy azt a szőke felfogni is képtelen lett volna. S habár biztos volt benne, hogy ugyan csak tojáshéjban, de meg fogja osztani a történetet a másikkal. Mert megérdemelte. Sokkal inkább, mint bárki más. Jó, azért a két haverjánál nem jobban, mert hát nekik aztán mindent elmondott, de Lili kezdte a szívében kiérdemelni a harmadik olyan helyet, amit utána senki el nem vehetett.
Lenézett kezeikre, érezte, ahogy a levitás rászorított egy kicsikét. A szíve hatalmasat dobbant. Halványan elmosolyodott és felnézett barátnőjére. Emlékezett, mikor először nézett ilyen mélyen azokba az íriszekbe. A pubban. Azóta már egészen másképp érzett iránta. Sose akarta bántani, de hónapokkal ezelőtt még nem gondolta, hogy ennyit fog neki jelenteni a szőke.
- Erre még kisujjesküt is merek tenni – nyújtotta az említett végtagot Lili felé egy mosoly kíséretében. Talán mintha kezdett volna visszatérni belé az a fajta élet, ami minden előtt. Ott toporzékolt benne mint egy hiperaktív kisgyerek. Hiszen sosem halt ki igazán, mindösszesen elhallgatott egy kicsit. Erőt gyűjtött.
A zöldike pedig pontosan eddig bírta ezt az egész távolságtartás dolgot. Szétcsapta karjait, és olyan hevesen ölelte meg a szőkét, hogy majdnem kiestek mind a ketten a padból. És természetes a tanár pontosan ezt a pillanatot választotta ki arra, hogy becsattogjon a terembe. Megállt az ajtóban, és felmérte a két ölelkezőt.
- Darik, magának ha jól tudom amott van a helye. Hagyják abba ezt a badarságot, és szedje össze magát, ha csak nem akar felelni - jelentette ki a férfi. Marina elmosolyodott, és mielőtt felállt volna még egy apró puszit cuppantott szőke barátnője arcára.

Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. augusztus 13. 19:11 Ugrás a poszthoz


#májusvége
#mégnincsnyár
#holaboldogság?
#LostBoy



Még jobban összeszorult a gyomra a ki-nem-mondott gondolatokra. Kende kegyetlenül megkérdezte tőle azt az egyetlen szót, amit még ő maga sem mert feltenni. Pedig elég egyértelmű volt, és még sose érezte ezelőtt. Összébb húzta a karjait a lába körül, mintha megvédhetné ezzel a mellkasát a közelgő nyilaktól.
- Nem, Lili teljesen okos. Ez…. titkos volt – vallotta be őszintén. Utálta, hogy nem mondhatta el, és most még inkább pokolba kívánta saját magát azért, mert hallgatott Borókára. – Nem tudom mennyire láttad. Vagy Loki menyire avatott be, de… volt egy nem teljesen normális mértékű crushom Ombozi Borókán. Amikor ő megcsókolt egyszer, akkor jöttem rá, hogy talán nem csak… tudod. Hogy nem csak a fiúk tetszenek – magyarázta a barna keresve a szavakat. Nem akarta kifejteni. De el kellett mondania. Máskülönben hogy várhatta volna el Kendétől az igazságot?
- A rellonon belül nem nagyon védik, hogy a lányok ne mehessenek át a másik lány szobába, szóval mindig nála találkoztunk. Én azt hittem csak nem áll készen arra, hogy másoknak is bevallja, hogy nem heteró. Szóval megígértem neki, hogy nem szólok senkinek, amíg ő nem mondja, hogy mehet – magyarázta lassan. Napok óta ezeket a gondolatokat kergette, szóval nem volt számára újdonság. Csak kimondva még hülyébbnek érezte tőle magát. – Aztán kiderült, hogy heteroszexuális. Ráadásul el is van jegyezve – fejeztem be a történetet. Jól esett neki, hogy végre elmondhatta valakinek. Egy kicsit a szíve is megnyugodott ebben a légkörben. Míg Kende el nem kezdett mesélni.
- Várj. Ez a verseny, amiről meséltél mielőtt vége lett volna az évnek? – kérdezte Mae hitetlenkedve. Szőke barátja elég keveset oszt meg velük, éppen ezért mindig nagyon figyelt rá. – De ez nem úgy megy. Mond, hogy minimum egy olimpiát szerveztek rá, akkor esetleg megbocsátom nekik – ráncolta szemöldökét a lány. Igazából csak a szája volt nagy, és ezt Kende is tökéletesen tudta. Megvoltak a saját eszközei, amivel sarokba tudta tartani a szüleit, de éppen annyira félt az apja haragjától, mint bármelyik értelmes aranyvérű gyerek.
- Kende. Őszintén. Mi az, hogy nem vészes? – kérdezte mérgesen a barna. Látta már a szőkét a vízben. Annak környékén. És most annyira más volt a kisugárzása. Valami nagyon nem volt rendben. – Voltál idén versenyen? – tette fel végül a legnagyobb kérdést.

Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. augusztus 14. 21:07 Ugrás a poszthoz


#sárkánytanóra
#Lostboydrukker
#csakDenistne
#Zayday



Marina Darik maga a szupport. Mármint hogy komolyan. Bármi kiderül bármelyik barátjáról, ő kérdés nélkül veti be magát, hogy mint valami hivatásos drukkerlány nyomassa az első padba ha kell. Jó, azért ebben az egy esetben volt egy dolog, ami kicsit a kedvét szegte a nagy rajongástól, méghozzá az év eleji kis történések Brightmore proffal, szóval legyen az az első sor inkább második. Vagy harmadik. A lényeg, hogy ott van. Ráadásul előbb is, mint az órát tartó kölök. Egy félmosoly kíséretében ingatja a fejét, mert igazából nem is számíthatott volna másra, mint egy ilyen Kende belépőre.
Szóval ahogy az óra elkezdődött nagyon összpontosítani, mintha szimpla telepatikával képes lenne a nemlévő tudást a másik agyába juttatni. Tudod, ilyen baráti viszonyok miatt meg minden. Már egyre gondolnak. Ebben semmi csalás nem lenne. Csakhogy a nagy koncentrációjából kizökkentette a mellette ülő lány. Igazából abban se volt biztos, hogy mikor pattant mellé a csaj.
- Hát... szóval... Kende próbálkozik - magyarázott a barna, ahogy megpróbálta összefoglalni miről is vakerol a barátja. Mondhatni a nagy semmiről, de azt nagyon jól csinálja. Biztos tőle tanulta.
- Egyszer megfenyegetett Brightmore prof, hogy felelnem kell. Arra az órára végül nem mentem be - suttogta a lánynak. Igen, az év első sárkánytan óráját kihagyta ilyen indokokkal. Vagyis hogy az indok nem ez volt. Hanem láz. Meg kiütés. Kész sárkányhimlő. Érted. Sárkány. Himlő.
- De határozottan jól bírja. Még kérdést is tesz fel. Tiszta profi - bólogatott elégedetten a barna. Aztán az emogyerek felé fordult. Még mindig a kezén lifegett a lánc, amit tőle kapott, tiszta becsben tartotta ám. - Én azt hittem csak a dragonlord képes bármit tenni egy sárkánnyal - adott hangot a lány a véleményének. Jobban járt volna, ha nem teszi? Tutira. De olvasta abban a könyvben, amiben ilyen menő kis mítoszok voltak.
- U, persze, köszi - vett egy kekszet a mellette ülőtől. Ha kaja van, akkor aztán mindegy, hogy egy perccel azelőtt még kérdésre válaszolt. Akkor csak  z édes bigyó van és kész.
Utoljára módosította:Marina Darik, 2021. augusztus 14. 21:08
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. augusztus 17. 13:03 Ugrás a poszthoz


#sárkánytanóra
#Lostboydrukker
#csakDenistne
#Zayday



Természetesen nem volt igaza az egész sárkányuras felvetéssel, de nem mintha nagyon érdekelte volna. Az a keksz amit drága padtársától kapott sokkal inkább. - Honnan van ez a cucc, nagyon finom - fordult Zayday felé, miközben Kende valamit nagyon elkezdett magyarázni tojásokról meg reggeli rántottákról.  Olyan jó volt az a cucc, hogy meg kellett osztania Lokival... úgy azonnal.
- Hey min elskede. Ezt kóstold meg - tört le egy kisebb darabot a kekszéből Marina, és előre adta a srácnak. Olyan omlós és csokis, és édes. Hát pont olyan amiért ők versenyt szoktak futni végig a kastélyon egymást üldözve. Milyen barát lett volna, ha nem mutatja meg neki.
Aztán az elsős kölök felé nézett, még mindig ropogtatva a kis darabkát. Talán jobb is volt, hogy ezt a kérdést megválaszolta helyette valaki más, még a végén olyanokat mondott volna, hogy a sárkányszív, na aztán biztos értékes. Vagy az epe. Mert hát azzal szoktak kereskedni a csempészek is. Szóval miért ne lehetne az?
Hatalmasat nyelt, mert hát általában nem zavarja ha teli szájjal beszél, de most órán van, szóval mind a kekszet legurította a torkán, mert nem hiszi el az ember, de: erre a kérdésre tudta a választ!
- 1932-ben Ilfracombe-ban. Egy Walesi Zöldet. A csórikám éhes volt, és besétált egy mugli falucskába. Azok meg ahelyett, hogy adtak volna neki egy csokiszeltet vagy valamit jól beparáztak - magyarázta a barna egy hatalmas mosoly kíséretében. Voltak érdekes dolgok, amiket megjegyzett az agya. Ezt például onnan, hogy amikor még a Roxfortban voltak elmentek arra egy tanulmányi kirándulásra. Persze az is felrémlett neki, hogy Cameronnal akkor balhéztak össze nagyon valami hülye aranyvérű szarság miatt. Még a hideg is kirázta az elmékre.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. augusztus 22. 13:27 Ugrás a poszthoz


#sárkánytanóra
#Lostboydrukker
#csakDenistne
#Zayday



Tisztára okosnak érezte magát, hogy képes volt egy kérdésre válaszolni. Na nem azért mert hogy buta lenne, csak éppen a sárkányok nem nagyon érték el az ingerküszöbét. Vagy legalábbis azt hitte, de igazából csak az érdekes sztorikról kellett beszélniük, és máris totálisan éber volt. Vigyorogva büszkén fordult az emo gyerek felé, hogy lepacsizzon vele, amikor meghallotta Zayday kissé pánikolós hangját. Visszafordult, és bumm. Hirtelen ott volt Denis Brightmore teljes életnagyságban. Mármint hogy eddig is a teremben tartózkodott, de hogy most közvetlen előttük.
Őszintén szólva felmerült benne pár kérdés. Például a "még egy szó"-ba esetleg beletartozik-e, amikor tudják a kérdésre a megoldást, vagy nem? És hogy mikor hangzott el, hogy nem lehet enni az órán? Vagy hogy egyáltalán mióta állnak ők bukásra? És már nyitotta volna a száját, hogy legalább egyet feltegyen a tömérdek kérdés közül, mikor megérezte Zayday lábát. Lepillantott, és mint egy rossz halacska inkább pampogva becsukta a száját. Nagyot sóhajtva dőlt hátra a székén, ahogy folytatódott az óra. Füzetének szélére egy kacskaringós "sajnálom"-ot írt barátnőjének.
A kérdés hallatán hátranézett a beszélő gyerekre, Denisre és felcsapta a kezét. Akkor is beszélni fog, ha megbuktatják érte. Őt azt nem lehet csöndben tartani.
- Egy védelmi bűbáj újraerősítésén dolgoztak a rezervátum dolgozói, amikor megszökött a sárkány. Összesen heten sebesültek meg - vágta rá a barna, és egyik válla felett még hátra is söpörte a haját. Denis csak nem szólhat be neki azért, mert valami okosat mond. És amúgy is. Tök nagy supporter, szóval nem volt fair a beszólása.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. augusztus 22. 14:31 Ugrás a poszthoz


#reggelinél
#otthonicsomag
#különlegesbagoly
#Zalán



Olyan nagyon reggel volt. Ráadásul az első vizsganap, és nagyon nem állt rá készen. Se arra, hogy elmenjen Bájitaltanra, se arra, hogy vége legyen az évnek. Most annyival biztonságosabban érezte magát, hogy Loki mellette olvasgatott még valamit - valószínűleg nem a tananyagot -, a másik asztaltól meg Kende intett neki. Otthon volt. Elrévedt az egyik zsemlét nézve. Elképzelte milyen lesz újra Dániában. Az egész lakás más volt a nagymamája halála után. Csöndes, hideg. Konzervatív.
Észre sem vette, hogy Loki valamikor felállt mellőle, talán még kérdezett is tőle valamit. Vagy elköszönt. Vagy bármi. De az egyetlen dolog, ami ki tudta billenteni évődéséből az a hirtelen támadt moraj volt, ami egész Nagyteremszerte feltámadt. Összeráncolt szemöldökkel nézett arra, amerre mindenki más. Egy gyönyörű, ritka, különleges bagoly lebbent be egy nagy csomaggal a karmai között. Marina csak még kevésbé értette, hogy mi történik. Hiszen Stjerne a Darik család büszkesége volt. Felemelkedett ültéből, és esés közben kapta el a hosszúkás pakkot. Az éjszakai égboltra hasonlító szárnyas anélkül lebbent tovább, hogy csak visszanézett volna Mae-re.
A barna lassan lefektette a tárgyat, és kissé remegő kézzel bontogatta a tömérdek mennyiségű csomagolót. Úgy tűnt valami értékes bújik meg benne, ebben biztos volt. És ahogy lehullt az utolsó adag papír is, egy gyönyörű seprű csillant meg. Sose látott a lány még olyan szépet, mint az. Óvatosan a mellékelt levélért nyúlt, hozzáérni is alig mert a tárgyhoz. Mintha csak valami hiba miatt kötött volna ki nála. De a borítékon Madam Lykke neve állt. A lány megsimította a kézírást, apró mosoly reszketett ajkain, és felnyitotta a papírt.  
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. augusztus 29. 23:16 Ugrás a poszthoz


#csajoseste
#sütimegminden
#énvásároltambe
#Léda


Oké, szóval ez az időszak az volt, amikor mindenki a könyvtárban bújta a könyveket, meg hajnalig nyalta a füzeteit, hogy még egy kis információt kisajtoljon magából. Csakhogy Marina Darikot sose érdekelték úgy a jegyei. Persze szerette, ha vannak random felugró információk a fejében, mint ahogy most is ott tombolt Jessie J benne mintha muszáj lenne, de azért nem stresszelt rá a témára. Nem úgy, mint drága barátosnéja, szóval mint jó barátnő nagyon is muszáj volt neki elterelnie a gondolatait. Lokival egyszerű lett volna. Egy doboz cukorka meg egy jó kis verseny érte, és máris szumó jelmezben próbálnak kétszáz métert futni. Kende meg… na hát Kende nem parázós. De Léda kicsit más. Léda… lány.
Hatalmas lendülettel tárta szét az ajtó mindkét szárnyát. Karjain a papírszatyrok ütemesen doboltak, miközben csípőt rázva mint egy igazi popsztár sétált előre fele. Móricnak hála tökéletesen tudta, hogy a terem üres lesz, sőt azt is, hogy ennél jobb hely nincs is egy ilyen csajos bigyó megtartásának. Vagyis hogy ezt nem kérdezte meg így, de leírás alapján tökéletes volt. Bár ha jobban belegondolt, lehet hogy a szöszke azt hitte randija lesz.
- Vettem mindent is. Olyat is amit mondtál, meg amit nem mondtál, mert tudom, hogy írtál listát, de tudod azt beleraktam az egyik könyvembe, amit meg kölcsön adtam valakinek, szóval totálisan meg voltam lőve, hogy mi kell, meg mi nem. Deee a nő a boltban nagyon segítő volt, szóval tutira biztos vagyok benne, hogy mindenünk lesz - magyarázott a barna már azelőtt, hogy egyáltalán köszönt volna. Ez nála már csak így szokott menni. Menet közben ledobta a lábbelijét, és a puffokhoz sétálva az egyik zacskót letette a földre, míg a másikat nemes egyszerűséggel kiborította az ülőalkalmatosságra.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. augusztus 29. 23:46 Ugrás a poszthoz


#csajoseste
#sütimegminden
#énvásároltambe
#Léda



Csak legyintett egyet a megjegyzésre. Aki egy kicsit is ismerte, pontosan tudta, hogy mennyire aranyhal. Hát csak rá kellett nézni. Vagy egy percig hallgatni ahogy csacsog. Sokan már azután feladták a barátkozást vele.
- Vettem több félét is. Mert hogy nem tudtam melyiket akarod, de nézd, van ilyen rózsaszín, meg lila, meg uuu, hát ezt nem tudtam ott hagyni - kapott a kezei közé egy tasakot, és nyomkodni kezdte a folyadékot benne. - Nézd meg, olyan mint a sellők pikkelye, hát nem tök menő? - nevetgélt gyerekes mosollyal az arcán. Mint ahogy egy igazi halat, őt is lefoglalta az a csillogó cuccmák, szóval még mindig nézegette, amikor a Léda a többi zacskó felé kacsintgatott. - Meg volt olyan, ami csillog a sötétben, azt is megpróbálhatjuk - magyarázta, majd a lány kérdésére felnézett.
- Hihihi - kuncogott, és a kezében lévő tasakokat is mind eldobta egyszeriben. Közelebb sétált Lédához, és óvatosan átkarolta a vállát, mintha valami nagy titokba készülne beavatni. Mert hát jah. Az volt. - Ez kérlek szépen eredeti dán sör - emelt ki minden szót Marina. Annyiszor hagyta már el ez a mondat a száját, hogy már simán kiejtette akcentus nélkül is. - A legfinomabb ital ami a földön megtalálható. Ittál már magyar sört? Mert akkor azok után csak még jobb lesz, I promise - magyarázta a barna.
- Én azt javaslom, hogy bontsunk is meg egyet. Mármint hogy személyenként - nevetgélt. Még hogy ő elfelezzen egy sört valakivel, már csak az hiányzik. Kikapta a szatyorból a másik dobozt. - Pöccintsd felfele - mutatta, és az isteni hangra még a karja is libabőrös lett.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. augusztus 30. 00:34 Ugrás a poszthoz


#reggelinél
#otthonicsomag
#különlegesbagoly
#Zalán



Gyorsan, de véletlenül sem felületesen olvasta át azt a pár sort, ami a seprű mellé lett illesztve. Megdobbantotta a vörös-fehér kis szívecskéjét, hogy anyanyelvén olvashatja a sorokat. Szinte hallani vélte Madam Lykke erős tónusát, ahogy a szavakat egymás után falta. Épp csak nagyszülei kerültek megemlítésre, mikor bal válla felől valaki megszólította. Vagy legalábbis azt gondolta, mert hogy egy szavát nem értette annak a jóembernek, csak hogy szemeit az új seprűjén legelteti. Be kellett vallania, volt is min. Az egész maga volt a csoda.
- A bagoly hozta - jelentette ki az egyértelműt a lány, mintha nem nézte volna végig mindenki, ahogy az a csodaszárnyas belibben a hatalmas pakkal. Még ezt is tökéletes eleganciával hajtotta végre. Apropó bagoly. Ezek után muszáj lesz írnia Madam Lykke-nek, hogy előszedték-e, amiért a családi büszkeséggel végeztette el a piszkos munkát.
- Miért, te tudsz róla valamit? Nagyobb szakértőnek tűnsz, mint én - bökött a srác kezében tartott cirok felé. Szemei újra visszasiklottak a levélre, igazából ő is kíváncsi volt, hogyan került a birtokába az ereklye. Biztos volt benne, hogy nem a szülei küldték, hiszen azok nem bíznának rá ilyen értékes dolgot - be kell vallani, jogosan. S habár nagymamája meg van említve valamiért az írásban, ő már képtelen lett volna. Hiszen meghalt.
És mégsem. Mert ahogy kapkodta a szemeit a dán szavak felett, lassan de magabiztosan leesett neki a tantusz. - Hiszen ez a nagypapié volt - derült meg az arca egyszeriben, és úgy nézett a magas csávóra, mintha ez bármit jelentene neki.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. augusztus 30. 18:21 Ugrás a poszthoz


#csajoseste
#sütimegminden
#énvásároltambe
#Léda



Ha nem lett volna még mindenkinek egyértelmű, Marina imádta a sört. Főleg ami még szülőhazájából való is volt. Szóval szó se lehetett róla, hogy kedvenc kelléke nélkül jöjjön el erre a csajos estécskére. Hiszen ez adta az alap hangulatot a bulihoz, amit terveztek.
- Még jó, hogy most senki nincs itt, akitől kikapj. Meg amúgy is, a dánoknál tizennégy éves kor felett alap, hogy te is iszol. Kell a viking vérünknek. Karácsonykor konkrét ünnepünk van arra, hogy megérkeznek a Tuborg Julebryg-k - magyarázta, de aztán elhúzta a száját, és engedett a lánynak, hogy csak egyet bontsanak meg. Komolyan ennyi erővel bevonulhatna az egyik templomba, hogy olyan fekete-fehér hacukás izé legyen.
Amíg barátnője hátraszaladt, ránézett a tanulnivalójára. Csak hogy tudja mivel versenyzik, mert azért ha egy Sárkánytanra magolt volna a kis levitás biztos békén hagyta volna, és még maga kérdezte volna ki, hogy néhány tanács után otthagyja. De ez csak Csillagtan volt. Easy. Elég néha kimenni nézni a csillagokat. Ha elég sokat isznak talán fel is veti neki, hogy tegyék meg.
Amint meglátta barátnőjét nevetésben tört ki. - Kész Marilyn Monroe vagy - röhögött, aztán lehajolt a kupachoz, és kikapott onnan egy rúzst. - Várj egy kicsit, segítek rajta - lépett közelebb, és gyakorlott mozdulatokkal felkente Léda szájára az élénk lila színt.
- Well... nem illik a bőrtónusodhoz - ingatta a fejét, és előkapta tartójából méregzöld pálcáját, hogy inkább mégis eltüntesse a kreálmányát a lányról. - Inkább tegyünk fel valami... bigyót. Igazából nekem mindegy, hogy mit, totálisan hallgatok rád - jelentette ki nemes egyszerűséggel. Egy időben sokat adott a külsejére, meg az anyja is nagyon lányosnak nevelte, de amióta két srác a legjobb barátja csak a létminimumot biztosította a bőre számára. Szomorú.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. augusztus 30. 18:55 Ugrás a poszthoz


#csajoseste
#sütimegminden
#énvásároltambe
#Léda



Arra kapta a fejét, amerről a hangokat hallotta, és végig is nézte ahogy a gramofon végül megérkezik a helyére. Majd minden tétovázás nélkül pattant elé, hogy valamelyik lemezt feltegye. Szerette ezeket a mugli kütyüket. Bár rohadtul nem értett hozzájuk - ezt ki sem tudná jobban biztosítani mint drága barátja Létai Roland, aki gyakorta rakta rendbe a telefonját.
- Tuborg Julebryg - javította ki reflexszerűen a barna, de úgy bele volt mélyedve a megfelelő zene megtalálásával, hogy még csak igazán elhűlni se volt ideje. - Az a karácsonyi sörünk. Limitált kiadású, csak november közepétől karácsonyig árulják. Amikor az első kamion megérkezik Koppenhágába mindenki kék mikulássapkát húz, iszik meg énekel. Meg persze segíteni is szoktunk a kamionosoknak lepakolni. És közben énekelni. Szóval ez körülbelül olyan nagy ünnep mint maga a karácsony - magyarázta, miközben felrakott egy ABBA lemezt. Mi más lenne megfelelőbb egy csajos estéhez?
- Nem tudtam, hogy melyiket szereted, szóval hoztam savanyút, édeset meg olyan hosszú de rossz izűt is - lépkedett vissza a saját kis kupacukhoz, miközben elindultak a legjobb slágerek.
- Naná, hogy azt! - vigyorgott mint a tejbe tök, és az egyik szatyorból kihúzott egy micellás vizet. - Ha feltesszük azt a maszkot, utána be is süthetem a hajad ha gondolod. Az mondjuk saját szettből van, de esküszöm nem annyira mocskos. Néha napján még meg is szoktam tisztítani. Az ilyen kütyüimre vigyázok, mert tudom hogy a mugli bigyók nagyon érzékenyek. Főleg az én közelségemre. Te értesz ezekhez a telekommunikációs eszközökhöz? Nem. Várj, hogy is hívjátok? - csapkodta meg a homlokát a sminklemosó koronggal. - Ja igen, mobil. Szóval van olyanod? - kenegette tovább a bőrét.  
Utoljára módosította:Marina Darik, 2021. augusztus 30. 19:13
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. augusztus 30. 19:47 Ugrás a poszthoz


#csajoseste
#sütimegminden
#énvásároltambe
#Léda



Hápogni kezdett a felvetésre. - A sör csak akkor keserű, ha rossz. Kóstoltam olyan olcsó magyart, és ne hari, de én magam is kiönteném azt a mocskot. Nono. Ezt kóstold meg - nyújtotta újra a kibontott dobozt Léda felé. - Csak egy kortyot. Adj neki egyetlen esélyt, kérlek - kérlelte Marina, és még alsó ajkát is lebiggyesztette mint egy kiskutya.
Igazán nehezére esett megszülni azt a szót. Valahogy sehogy sem állt a szájára. Mármint persze sose kellett igazán használnia a sulis évei előtt, de akkor is. A walkmenjét is inkább megbütykölte, csak hogy mindent is tudjon rajta hallgatni. Már csak egyedül a mozgóképkultúrára volt kíváncsi amiről a mugliismereten hallott. - Hát a telefont nehezebben. Az a szerencse, hogy nem sokat használom, és így kevésbé merül. Van hogy észre sem veszem, hogy kikapcsolt - vont vállat. Azon már nem is csodálkozott, hogy Léda családjánál nem szokás a mágia. Egyre több mugliszületésűvel ismerkedik meg. Először furcsa volt belegondolni, hogy másképp is lehet, mint náluk, de hát Lokiék aranyvérűként is néha egész mugliként viselkedtek.
- Viszont a hajsütőre egy másféle módszerem van - húzta be a nyakát a barna, és talárja zsebébe nyújt óvatosan. - Jeg er så ked af, at jeg vækkede dig - gügyögött a kis állathoz a lány, és megsimította a szalamandra fejét. Aztán Léda felé nyújtotta. - Ő itt Surtr. Egy bájital hatására szokott lángra kapni néha. Úgy mentettem meg. Azóta pedig folyton velem van. Csak ne mond el, mert a tanárok nagyon nem szeretik. Állítólag csak a szobámban lehetne - húzta el a száját a barna. Mégis hogy várják el egy ilyen mozgékony kis lénytől, hogy folyton négy fal között legyen?
Utoljára módosította:Marina Darik, 2021. augusztus 30. 19:48
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. augusztus 30. 20:39 Ugrás a poszthoz


#csajoseste
#sütimegminden
#énvásároltambe
#Léda



Amikor Léda a kezébe vette a sört, csak szimplán leült a két lába közé Marina, és úgy várta, hogy megtörténjen a csoda. Bár őszintén az az egész szituáció önmagában felért egy csodával, hiszen a barnahajú dán meg se mukkant. Egy kis hang se jött ki a torkán, csupán meredt a lányra. Talán kicsit furcsán is nézett ki, de a világért nem mondott volna le a pillanatról, amikor elveheti valaki sörszüzességét. Újfent. Csak míg Kiscsibében nem bízott nagyon, hogy tetszeni fog neki, addig Lédában egészen biztos volt. És lásson csodát az ember, igaza volt.
- Ugye? És a karácsonyi verziónak van egy kis gyümölcsös íze mellé. Baromi jó cucc - mondta. Ezeket a szavakat is haverjaitól tanulta. Valahogy a szótárak rejtekén nem bújnak meg ilyen aranyszemek. Most pedig, hogy végre meggyőzte a másikat is arról, hogy egy csoda azaz ital, már léphetett is tovább a kövi topikra.
- Egy foltos szalamandra. Ott voltam, amikor néhány kölök ráöntötte a bájitalt. A hátán húzódó sebből pattogott a tűz, mindent felgyújtott maga körül. Nagyon meg volt rémülve, és segítettem rajta. Együtt edzettünk, hogy végül maga tudja befolyásolni a tüzet - magyarázta Marina, és felhelyezte a vállára, ahol mindig szokott lenni. A kis gyík rögtön kényelembe helyezte magát, és onnan kémlelte a kis kettőst. Tetszett neki a szituáció, látszott messziről.
- Na rakjuk azt a bigyót - kapta a kezébe az egyik zacskót, és a tükörhöz lépett. - Csak egyszerűen elkenem az ujjammal? Vagy kell hozzá valami speckó spatula? - kérdezte. Utóbbi szóra nagyon büszke volt, csak nemrégiben tanulta meg a jelentését.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. augusztus 31. 15:26 Ugrás a poszthoz


#reggelinél
#otthonicsomag
#különlegesbagoly
#Zalán




Nem sokszor szokott figyelmet fordítani az emberekre. Igazából örült, hogy ha a közvetlen közelében lévőknek meg tudta jegyezni a nevét. De mikor a másik felismerte kicsit se leplezve végigmérte a másikat tetőtől talpig.
- Ismernem kéne téged? - gondolkodott el, és egy pillanatra még a levelet is elfelejtette, hogy ott van a kezében. Ismerős. Határozottan ismerős ez a kócos haj. De az istenért nem jött rá honnan. Nem mintha rájött volna közelebb lenne a megoldáshoz, valószínűleg a srác neve akkor is elérhetetlen távolságba lenne a barnától, ha a vöröske már tízszer is elismételte neki. Scuse me, ez már csak ilyen.
- Nem, csak szeretett kviddicsezni. Ha nem lettek volna az elvárások mint aranyvérű örökös biztos híres játékos lett volna - mondta Marina csak úgy reflexből, és továbbra is a levélkét olvasta. Keze a nyakában lógó aranylánccal játszott, és halvány mosoly futott végig az ajkán. - Mindig van érzéke a különlegességekhez - jegyezte meg. Orrát hirtelen megütötte valami büdös, és úgy nézett fel, mintha már a szemét is marná.
- Mi a szutyok ez? - hajolt közelebb a büdös növényhez, aztán kicsit arrébb lépett tőle, hogy a levelet kellő távolságba helyezze attól a szörnyűségtől.
- Persze, csak nyugodtan. Csak vigyázz rá. Szerinted erre egyáltalán felülhetek? - merengett el hangosan. Ő maga még nem érintette meg a seprűt. Túl előkelő volt ahhoz, hogy pont az ő kezében sorvadjon el. Még csak az kéne, hogy valami nagy bajt okozzon benne. Vagy vele. Igazából mind a kettő elképzelhető lett volna.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. szeptember 8. 23:31 Ugrás a poszthoz


#májusvége
#mégnincsnyár
#holaboldogság?
#LostBoy



Egy pillanatra beleszorult a szó. Ajka megremegett a szó hallatán. Olyan furcsán ismerős volt, és habár már kezdett megbarátkozni a gondolattal, még mindig volt benne egy gát. Halványan elmosolyodott Kendére nézve. A szőke büszke volt rá, és ez erőt adott neki. Minden tekintetben. Csakis amiatt a nézés miatt volt képes egyáltalán folytatni a történetet. Egyben tartotta, mint hóembert télen a hideg.
Ahogy haladt előre a történettel csak egyre kisebbnek érezte magát. Legszívesebben eltűnt volna a világról is. Nyelte volna be a stég fapadlója, csak hogy ne kelljen megint összetalálkoznia a rellonossal újra a folyosón. Ahogy Kende közelebb húzta, egyszerűen nem bírta tovább, és újra eltört a mécses. A szöszi mellkasába fúrta a fejét, és szemeiből hullani kezdtek a könnyek. - Én tényleg szeretem - nyüszítette a fiúnak, bár a pulcsija a hangot félig elnyelte. Mellkasa szabálytalanul járt, ahogy még mindig próbálta visszafogni a sírást.
Elnevette magát. - Azt nem lehetett nem élvezni - jegyezte meg szokásos vicceskedő hangján, bár szemeiben látszott a megtörtség. Mikor Kende mesélni kezdett félig kibújt az öleléséből, hogy jobban rá tudjon koncentrálni. És kell is neki, hiszen a félmondatokból tényleg nem sokat ért. Összeráncolta a szemöldökét. Valami igazán rossz fog jönni, ha másból nem is, de a fülbirizgálásból meg tudta mondani. Kende csak akkor szokta ezt csinálni, ha zavarban van.
- Persze, a kedvenc pulcsimon azóta is ott a nyom - bólintott azonnal Mae. Hangjában nem volt semmi megrovás vagy neheztelés, szimplán csak annyira koncentrált Kendére, hogy nem is figyelt arra miket mond. No nem mintha általában tette volna.
- De azért hozzáférsz nem? Mármint hogy tudod valamilyen szinten használni? - tapogatódzott kicsit sem finomkodva a barna hajú. Szemei még mindig vörösek voltak a nemrég hullajtott könnyektől, de tekintete határozottságra utalt.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. szeptember 19. 18:31 Ugrás a poszthoz


#reggelinél
#otthonicsomag
#különlegesbagoly
#Zalán



Még mindig felhúzott orral méregette a büdös valamit, mintha Zalán magyarázata nem lett volna elég neki, hogy elhiggye, hogy nem fog kárt okozni benne. Vagy a közvetlen közelében. - Elég gonosz tanárod van, ha ilyet bíz rátok. Biztos nem büntetésből adta? Lehet valami rosszat csináltál. Sokszor velem is megesik, hogy észre sem veszem, és felhúzom a tanárokat. Pedig nem teszek mást, csak kérdezek. Jó, néha nem odaillő kérdést, vagy csak szimplán hatodjára kell miattam elmondaniuk egy-egy információt, de nem mindig megy a magyar nyelv - vont vállat Marina. Hosszú magyarázat volt, mintha bárkit érdekelt volna, de hát nem ő mondta a kölyöknek, hogy jöjjön oda hozzá. Akkor meg magára vessen.
A levélben található mondatok megmelengették a szívét. Nem csak azért, nert nagyanyja kézírását már rég látta, hanem mert ez az egyetlen gesztus elég volt neki, hogy az egész család szeretetét egyszerre érezze hirtelen. Nagypapa seprűje, amelyet a nagymamája neki szánt, és amelyet Madam Lykke juttatott el hozzá, nem hagyva, hogy a szülei kisajátítsák a relikviát.
- Jó de egy normális kviddicsesnek használható, vagy nekem használható? Tudod az ilyen eszközök elég érzékenyek a jelenlétemre. Mármint a kviddics éppen megy, meg szeretek is repülni, csak a seprűk nem bírják sokáig velem - magyarázta a dán, még mindig ódzkodva a pillanattól, amikor hozzá kell érnie a tárgyhoz. Amíg nem bizonyosodik meg, hogy bírni fogja, nem próbálkozik. És ezt az elhatározását csak még jobban megerősítette Zalán, mikor olyan nagyon ámuldozva ránézett. Marina meg kérdőn vissza rá.
- A-ham - bólintott Mae még mindig nem értve a vörös egyetlen szavát sem. Mi van abban, ha Hollósi? A holló az egy szépen repülő madár. Legalábbis úgy rémlett neki. Lehet arra akart utalni Zalán, hogy a seprű úgy száll, mint egy holló?
- Várj, akkor most holló vagy fecske? Az kettő és különböző madárfaj, nem? - értetlenkedett Marina, és ha nem kezdett volna el lassan kiürülni a Nagyterem, talán még meg is kérdezte volna valakitől random, hogy ennek az egésznek mi értelme van.
- Ki akarod próbálni? Mármint nem tudom vizsgázol-e vagy valami, de én szívesen kimegyek veled a pályához - ajánlotta a barna. Olyan nagy áhítattal nézte Zalán, hogy azt képtelenség volt nem észrevenni. Ha csak ennyivel boldogabbá tehette valaki napját, akkor miért tagadná meg tőle? Meg különben is jobb, ha valaki kipróbálja előtte milyen. Valaki olyan, aki ért is hozzá.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. szeptember 20. 23:17 Ugrás a poszthoz


#reggelinél
#otthonicsomag
#különlegesbagoly
#Zalán



Parádés. Egy újabb szó, aminek majd utána nézhet. Fejben jól fel is jegyezte, nehogy elfelejtse, ötször ki is mondta fejben, talán még a szája is mozdult akaratlanul. Viszont arra szövegkörnyezetből rájött, hogy ez valami jót jelent.
- Jajj nem, félreértesz. Általában nem a seprűkkel van a gond, hanem velem. Madam Lykke azt szokta mondani csak szétszórt vagyok, de néha van olyan, hogy elfelejti az agyam, hogy fogok egy tárgyat. Így törtem el a kedvenc bögrémet is - vallotta be kicsit elhúzva a száját. Arról inkább nem is beszélt, amikor egyszer a lába lépcsőzés közben elfelejtette, hogy meg kéne tartania a súlyát, és összecsuklott. Tutira nem működik rendesen.
Oké, most valami komoly magyarázat érkezik, Marina már fel is készítette magát gondolatban, hogy nagyon kell figyelnie. De aztán totál meglepetésként érte a mondat. - Ijjj, akkor a nagypapád ismeri a nagypapámat! Seprű unokatesók vagyunk - ujjongott a lány, és még tapsikolt is egy kicsit. Aztán egy másodperc múlva teljesen megfagyott, és arcára a döbbenet mellé komoly félelem is költözött. - Jajj, akkor a nagypapád ismeri a nagypapámat! - jelentette ki gondterhesen, a homlokára csapott. Nem derülhet ki a titok, főleg nem így. Még minimum három évet ki kellett volna bírnia. Nem mehet haza, mikor végre otthonra lelt.
- Ígérd meg nekem, hogy soha nem kérdezel rá a nagypapádnál, hogy hívták a papit - nyújtotta ki figyelmeztetőleg a mutatóujját a barna a vörösnek támadva. Nem lenne jó, nagyon nem.
- Zalán, ne most jöjjön elő belőled a szerény levitás gyerek - figyelmeztette Marina ingatva a fejét. Kiscsibe is egy csomószor csinálta ezt. Hogy ők sose untak bele, nem is értette. Ha akartak valamit, akkor csinálják. Pláne, ha engedélyt is kapnak. - Figyelj, ez a dolog minimum akkora dolog neked, mint nekem. Szóval mit szólnál, ha kipróbálnánk egymás után mind a ketten? - ajánlotta.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. szeptember 27. 13:20 Ugrás a poszthoz


#reggelinél
#otthonicsomag
#különlegesbagoly
#Zalán



Onnan tudta a barna, hogy a híre még nem ért el Zalánhoz, hogy ezt a kérdést fel merte tenni. - Hát... - húzta el a száját Mae egy kicsit. - ...volt rá példa. De még kicsi voltam, azóta sokkal jobban figyelek. Főleg ha fontos dolgokról van szó. A telefonomat is csak kétszer kellett megjavítani az utóbbi két évben. Pedig egyáltalán nem értek hozzá - jelentette ki magabiztosan. Talán Roland volt a ténytől a leginkább boldog. Bár az is igaz, hogy így nem segíthetett Marinának olyan gyakran. Na ha van különleges barátság, akkor az övék olyan.
Jelenleg nem tudta, hogy örüljön vagy inkább szomorú legyen azért, mert nem a nagypapája vezetéknevét örökölte tovább. Kellett az apjának megváltoztatnia azt, mintha örökre ki lehetne törölni a múltat. Még jó, hogy a nagyi sokat mesélt neki a papiról, mert a végén még elhitte volna a szüleinek, hogy egy szörnyetegről van szó. - Valaki - felelte nagyon demokratikusan a lány. Így biztos nem fog gyanakodni a srác, szép munka, Marina.
- Nem hiszem, tudom - mondta magabiztosan. - Van egy pár ismerősöm onnan, és mindig ezt csináljátok. Csak most nincs kedvem belemenni a "milyen előnyöd származik ebből" vitába. Csak fogadd el - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Mae. - Sådan! - örömködött a lány, és gyorsan megölelte a fiút. - Ez nagyon jó lesz - fordult vissza a seprűje felé, és óvatosan visszacsomagolta mintha csak egy kisbaba lenne. - Fél óra múlva lent tali - köszönt el, és a hóna alá csapva a tárgyat indult el a körlet felé. Kit érdekel a reggeli, vagy bármilyen vizsga, ha ilyen remek programok várna rá?
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. szeptember 27. 13:37 Ugrás a poszthoz


#kalandozunk
#kezdődikaszünet
#oldtimesake
#Loki



Fene tudja már merre járnak. Az volt a lényeg, hogy messze. Táskáik a fűben pihentek mellettük elhagyatottan, nem kicsit koszosan. Mindegy, nincs olyan, amin ne tudnának egyszer segíteni, amikor visszaérnek. Most sokkal érdekesebb volt, hogy valahogy megegyék azt az olcsó gyrost, amit az út széli árustól szereztek.
Egy autó söpört el mellettük, teljesen áthajtva az ellenkező sávba, hogy biztos ne menjen rá egyik kölyök lábára se. Telefonjukról szólt AronChupa mixe. Egy életérzés volt, és ezt tökéletesen tükrözte arcukon fel-felfénylő mosoly.
Marina két kezébe fogta a pitát, és akkorát harapott bele, amekkorát ccsak tudott. Az egész szája tele volt a sertéshússal, arca két oldalán pedig folyt lefelé a fehér szósz, tovább a kezére és le a betonra. Még jó, hogy akkora terpeszbe helyezkedett el a lány, amit még egy táncos is megbánna, ha látná.
- Hahhohhad, hogy a... - mondta tele szájjal a lány, de nem bírta folytatni, muszáj volt egy kicsit rágódnia az első osztályú ebédjükön. - Szóval a csávó. Azt mondta a feleségének, hogy ha gyerekeik lesznek azt akarja, hogy olyan jó tesók legyenek, mint mi - nevetett Marina önfeledten, és jobb keze élével megpróbálta felitatni a csöpögő tejszínt. - Remélem azt hitte ikrek is vagyunk, mert ennél jobban nem különbözhetnénk - nevetgélt tovább. Mondjuk a pár akik elhozták odáig alapjáraton is furák voltak. Mintha az ötvenes évekből csöppentek volna oda. Még az akkori sebességhatárt se akarták nagyon túllépni, pedig akkor még ötven volt a megengedett városon kívül is.  
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. október 11. 23:14 Ugrás a poszthoz


#kalandozunk
#kezdődikaszünet
#oldtimesake
#Loki



Sokszor volt a barnának őrült ötlete. És még többször hajtották ezeket végre Lokival. De ilyen mértékű talán az első volt. Hogy nagy félelmében vagy unalmában ihletődött meg ennyire, az kérdéses volt. Mindenesetre teljesen hasztalan volt aludnia rá egyet, mert legjobb barátja kérdés nélkül benne volt. És egyenlőre még mind a ketten megúszták épp bőrrel. EGYENLŐRE.
Elnevette magát a lehetetlen felvetésen. Igen, volt idő, amikor a Mae talán érzett valami többet mint szimpla barátság Loki iránt, de azok az idők elmúltak. - Persze, jót tett volna az amúgy is hatalmas egódnak - nevetett tele szájjal, hogy egy kis darab hús ki is esett a száján. Igen, ez ugyanaz a lány, akit az aranyvérűek dinasztikus felsőbbrendűséggel próbáltak modorra nevelni. Látszik mennyire sikerült nekik.
- Azt mondom kövessük az ismeretlen kis utat. Végülis az országból csak nem sétálunk ki, nem? - vonta meg a vállát hanyagul a lány, mire a Loki által szépen beigazított haja megint előre csusszant. Még jó, hogy csak két falat maradt a gyilkos gyrosából. - Vajon a gyros szó onnan jött, hogy valaki elírta a gyorsat? - elmélkedett a lány, ahogy kézfejéről felszippantott egy leeső répadarabot. Egészen új szint volt ez már tőle, hogy magyar szavak különbségén mélázott el.
Halkan kuncogott barátja bénaságán. Hiányoztak neki ezek az apró dolgok. Mármint persze így is folyton egymás nyakában lógtak, de valahogy mégis más volt. Komolyabbak lettek, ha van ilyen. Vagy csak őt változtatta meg Boróka. De egy biztos. Itt volt az idő visszanyerni a fiatalságukat.
- Szerinted ha megkérem a gyrosos bácsit beenged a furgonjába kezet mosni? - kérdezte meg a lány naivan, és felállt az út széléről, és beljebb lépett egy elhaladó kocsi elől.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. október 12. 00:00 Ugrás a poszthoz


#mégelőzőévben
#madarasseprű
#előzmény
#Zalán



Vizsgaidőszak. A legszebb idő arra, hogy az ember minden mást csináljon a figyelme elterelése érdekében, mint actually tanuljon. És mi se lett volna erre jobb módszer, mint kipróbálni az alig fél órája kapott seprűt egy random ismeretlennel. Marina majd kiugrott a bőréből, miközben kviddicsszettjében, kezében a Fecskével caplatott le a pályára. A szél gyengéden fújdogálta a haját, mely a szokásostól eltérő módon lófarokban lógott hátra. Komolyan vette ezt az egészet, ahogy a nagypapája kérné tőle. Mert bár nem ismerte, a nagyi meséi után biztos volt benne, hogy a száz százaléknál kevesebbel nem érte volna be.
Előbb ért le, mint Zalán, de nélküle ki nem próbálta volna. Letette a seprűt a fűbe, és ő maga is leült vele szembe. Elkápráztatta a tárgy szépsége, pedig ő még nem is értett hozzá annyira, mint az említett iskolatársa. Vajon Zalán tudatában volt, hogy ez mekkora dolog a számára? Hogy ez az első, és valószínűleg egyetlen hagyatéka a nagyapjától? Talán Zalán épp annyira izgatott volt a felfedezéstől, mint ő, hiszen ez neki is minimum annyira újszerű élmény, mint neki.
- Akarsz kezdeni? Mármint gondoltam átengedem neked a jogot. Amúgy is nagyon ideges vagyok miatta - magyarázott a lány, amint megpillantotta a vöröst, és olyan könnyedén állt fel, mintha a testében nem is lenne csont. Talán mégis segítettek azok a buta etikett órák valamit a tartásában.
Lehajolt, és felvette a tárgyat. - Megtennéd nekem, hogy kezdesz? - Szinte már kérlelte Mae a fiút. Felé nyújtotta a fát, és idegesen nézte, hogy biztos ne essen egyetlen karcolás se rajta. Nagyon is a szívére venné, ha valami ilyesmi történne, ebben már biztos volt.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. október 18. 15:29 Ugrás a poszthoz


#májusvége
#mégnincsnyár
#holaboldogság?
#LostBoy



Olyan nagyon próbált erős maradni. Olyan lány lenni, aki nem sír mások után. Olyan, akire az apja is büszke lenne. De mégis a szíve majd meghasadt a fájdalomtól ami belül nyomasztotta, és mikor Kende magához szorította és engedélyt kapott a sírásra egyszerűen nem bírta tovább. Teljes testében megremegett, a tüdeje újra és újra szaggatottan kérlelte a barnát a levegővételre. Szeme vörös, arca nedvessé vált. Halkan, de folyamatosan adta ki magából a fájdalmat. A környezet csöndes volt, egyedül a lány szipogása zavarta meg a stég nyugalmát.
Aztán lassan, de csitulni kezdett. Mikor már a könnyei is elfogytak, és csak a fájdalom és magány, amit az utóbbi napokban érzett, kezdett távozni a mellkasából. Biztos volt benne, hogy most változik meg benne valami. Hogy ez az a pillanat ami után már nem fog sírni, mert ott vannak neki a barátai. Loki, Kende. Ott vannak neki, ahogy a családja soha. És neki is ott kell lennie értük. Jelenleg Lost Boy mellett.
Bedagadt szemekkel bár, taknyosan, de komolyan figyelte a szőkét, ahogy végre beljebb engedte. Semmit nem értett az elemi mágiához, de amikor Kende elárulta neki, hogy van egy ilyen képessége szinte első dolga volt a könyvtárba indulni. Loki illúziómágiájánál se tett mást, csak a Mórocztól több kezdőinfót kapott, mint a mellette ülőtől. Éppen ezért hevesen bólogatott a vadmágia elnevezés hallatán. Hazudna, ha azt mondaná első olvasásra megértette ezt az egész dolgot, de legalább az alapfogalmakat megértette a képességgel kapcsolatban.
- Tudok valahogy segíteni? Van egy tüzes szalamandrám, lehet segít előhozni a képességedet – javasolta egy apró mosoly kíséretében. Az egyik könyvben olvasta, hogy a vizes emberek nem szeretik a tüzet. Már akkor is az volt az első gondolata, hogy szegény Srtut nem sokat fogja látni a barátját.
Visszaölelte Kendét, egy kicsit tovább is szorongatta, mint szokás. Aztán kibújt, és egy nagyobb lendületet véve felállt. - Na gyerünk. Gondolom edzés van, szóval nem zavarlak tovább. Menj úszni – lódította a kezét a víz felé, mintha csak ezzel rá tudná venni a fiút, hogy nekiálljon.

Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. október 18. 15:36 Ugrás a poszthoz


#mégelőzőévben
#madarasseprű
#előzmény
#Zalán



Ideges volt, fú de még mennyire, hogy az volt. Ritkán kerültek hozzá a nagyszülei holmijai, nagyrészt azért, mert az apja mindennél jobban tiltotta őket. A nagyi magyar szótára is a tűzben végezte volna, ha nem dugja el a padló rései közé azon a végzetes estén. És a nyakában lógó láncot se adták volna neki, ha személyesen nem megy be az ispotályba meglátogatni a nagyit. Mind olyan érték, amelyet a legfontosabbnak tartott, és amelyről a családja egy örök életre eltiltaná. És most itt volt a seprű.
- Hát azért mondom – nézett értetlenül Zalánra Mae. Talán mégis rosszul mondta volna? Lehet mégse olyan jó a magyarra, mint ahogy gondolta, csak a barátai már hozzászoktak a furcsa megszólalásaihoz? Mondjuk amekkora hülyeségeket szoktak mondani Lokiék, nem csoda, hogy mindent értettek.
Átvette a másik seprűt, és izgatottan várta a felszállás pillanatát. És egyáltalán nem csalódott. A Fecske minden képzeletét felülmúlta gyorsaságával. Úgy szállt, ahogy egyetlen újonnan vásárolt jármű sem. Mae gyorsan a lába közé kapta a Kométát, és Zalán után eredt a levegőbe. Látni akart minden pillanatot. Szíve szinte repesett az örömtől, ahogy elképzelte nagyapját a fán ülve száguldozni. Biztos remek volt. Biztos remek lenne…
- Na milyen? – kiabált oda Marina, mert lehetetlen lett volna utolérnie a másikat. Egészen más szint volt az a Kométához képest. Már nem sértésből, az a seprű is tökéletesen megcsinált mindent, amit kellett.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Marina Darik összes RPG hozzászólása (118 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] Fel