36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mórocz A. Móric összes RPG hozzászólása (225 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 » Le
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. október 5. 22:53 Ugrás a poszthoz

F U R C S A J
csapjunk a lovak közé | nézőkézel? | mood | kukkantás

Komolyan mondom, hogy elképzelni sem tudom, hogy lehet ilyen mereven leélni az életet, ahogy Furcsaj teszi. Eddig ha egyszer láttam mosolyogni, talán sokat is mondok, szóval szerintem tökre érthető a gondolatmenet, hogy akkor igenis kiszakítom a komfortból. Ami sokkal nehezebb lesz, mint gondolhatnám, de hát, gyerekek, bakkerka: Kiscsibével is sikerült, és lássuk be, igenis élvezi a hirtelenségemet. Vahahahaha!
Győzelemittas mosoly kerül ajkaimra, mikor végre eljutunk odáig, hogy legalább ne rángatózzon, bár a jól megérdemelt simogatásomat ugyanúgy nem kapom meg. Mindegy. Valahogy majd túllendülök rajta, ennél most sokkal fontosabb dolgom is van. Viszonylag. Nézőpont kérdése. - Óóó, kérlek! - nevetek fel jóízűen. - Ezt nagyon sokan mondták már, és végül mindegyik szétadta azt a napot - kezem mozdul lassan, hogy óvatosan bökjek mutatóujjammal alkarjára, ami közelebb esik hozzám. - Jó lesz, Furcsaj, csak bízz bennem kicsit - engedem vissza kezemet, hasamra csúsztatom tenyérrel lefelé, hogy felfelé pisloghassak, teljesen ártatlanul Furcsajra.
- Remélem tudod, hogy a spontán azt jelenti, hogy előtte harminc perccel jó, ha szólok - emelkedik meg egyik szemöldököm kérdőn, majd vigyorodom el még jobban. - Felőlem a fura pasidat is hozhatod, nem érdekel - vonom meg vállaimat, amennyire tehetem a helyzetünkből adódóan. Teljesen képben vagyok, hogy van valami eridonos csodabogár az életében, aki akkor csoda a leginkább, ha nem robbantja fel magát valami cselekedete közben. De há’ ugye nem én vagyok vele együtt, szóval nekem teljesen mindegy, de azért a csávó boldoggá tehetné jobban Bettit, mert ez így tarthatatlan! Most gondolatban ingerülten az asztalra csaptam, hogy mindenki érezze a súlyát a dolognak.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. október 5. 22:54 Ugrás a poszthoz

R U B E N
megcsináltam! | legyél büszke rám pls

Mikor a hírek kiderültek, először csak néztem a testvérekre, hogy miről beszélnek. Nem nagyon tudtam feldolgozni, és kicsit úgy éreztem magam, mint Kende. Tudod, el kellett telnie pár másodpercre, mire az információ feldolgozásra került, és kicsit fázis késve ugyan, de úgy felpattantam a székről, még el is borult. Én meg meg. Mármint megborultam. Szélesen vigyorogva rohantam ki a teremből, és az első ember, akivel közöltem a fantasztikus hírt, az Kende volt, majd pennát ragadva írtam meg a baglyot és küldtem is el.
Éppen ennek okán battyogok az utcán, mint akinek teljesen elmentek otthonról. Táncolok és forgok, és alig várom, hogy elmondhassam neki, még akkor is, ha nem fog annyira osztozni az örömömben, mint kellene. Nem baj, örülök helyette is. Egyébként azt jutott eszembe, hogy valószínűleg a hideg rázna, ha látnám örülni. Amúgy is para az egész csávó, de ha valami öröm félét látnék rajta, még inkább creepy lenne. Annyira összeegyeztethetetlen. Mindegy. Vidáman integetek és köszönök random embereknek, akik furán néznek rám, de ez legyen a legkevesebb, majd állok meg a leírt hely előtt. Ha nem jelenik meg… hát az szívás, de azért remélem megti- ITT VAN CSORO! Gondolkodás nélkül vágom ki a lángos pózt.
- Rubeeeeeeeeeeeen - kiáltok fel, mikor még naaaagyon sok méter van köztünk, majd állok vissza, mint egy ember és sétálok elé széles vigyorral. - Sikerült. Az illúzió. Átmentem. Rendesen sikerült mindkettőnknek, és valami elképesztő volt! Komolyan! - lelkesedem be azonnal, ahogy mindig, ha az illúzió a téma. Ez talán örök életemre így marad, de nem tudom magam visszafogni, amikor: illúzió, tesó, vágod? - Rengeteget segített, amit mondtál, és rendesen tömegben gyakoroltam. Lefeküdtem a dudival a Nagyterem elé, és bejött! Sokat javult a koncentrációm és… fú - túrok tincseim közé, amikor pillanatnyi szünetet hagyok. - Szóval igen. Sikerült. Kösz mindent. Ráérsz most? - pillogok rá totálisan édes tekintettel.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. október 16. 21:17 Ugrás a poszthoz

K I S C S I B E
07.23. | Kiscsibe szülinap van csorok | mood | the truth | Rinnek köszönjük

Miért? Ez nagyon egyszerű. A megbeszéltek alapján egyetlen egy képemnek kellene állnia a megbeszélt helyen, és csak az enyémnek, ehelyett még kettő van mindkét oldalára kitéve, szóval logikus: még két képem el lett hozva. Nem jó, de legalább rossz, és fogalmam sincs hogy kezeljem ezt. Azt sem tudom miért jöttem el. Tudom, hogy kötelező, de ez engem soha nem gátolt meg abban, hogy ne jelenjek meg valahol. Erre meg itt vagyok, és próbálom keresni a szavakat Kiscsibének. Végül csak megcsóválom a fejemet a kérdésre. Felejtsük inkább el.
Vérszegényen mosolyodom el arra, hogy köszöni, zavartan pillantok el róla és túrok tincseim közé, amiket össze is borzolok. Véletlen se nézzek ki embernek. Ajkaim nyílnak el a heves - és eléggé pozitív - reakciótól, kezemet engedem le magam mellé, automatikusan fordulok a képek felé. - Azok még el vannak takarva - pillantok a falon lógó hatalmas órára. - Pár perc és mindhárom paraván egyszerre esik le, akkor majd meglátod őket - ami nagyon is ciki lesz, mert nem terveztem, hogy Lia fog velem eljönni, aki… bah, ez az este egyre rosszabb és rosszabb. Már komolyan elfutni lenne kedvem inkább az egészről és el id felejteni, hogy meg-. Megakadok mindenben, amikor megérzem vállamon a kezet. A férfira nézek, automatikusan kerül fel a megszokott mosoly arcomra, nevetve bólogatok a szavaira, mert persze, hogy szívesen beszélgetnék. Lassan fordulok a férfi után, majd merevedek le, ahogy szavai kerülnek feldolgozásra.
- Micsoda? Én nem akarok felmenni beszélni, azt hittem beszélgetni… én nem mehetek fel oda - kapkodom fejemet ide-oda, hátha meglátom a tanáromat. - Lia, nem írtam semmit. Amúgy is egy képemről volt szó, nem háromról, nemhogy még beszédet mondjak! - ez fontos nekem. Túlságosan fontos. - Mi a fasz? Ez túl sokat jelent nekem ahhoz, hogy felsüljek. Most mégis… - kapom fejemet a mikrofon felé, amikor a galéria vezetője neki áll a köszöntő beszédnek. Alsó ajkamba harapva hajtom le fejemet, veszem elő a telefonomat és írok Kendének egy üzenetet. Dudi, rohadt nagy szükségem van rád és a csupportodra, szóval pls ne most legyél nagyon elfoglalt. Kellenek a chill vibe-jaid.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. október 16. 23:22 Ugrás a poszthoz

K I S C S I B E
07.23. | Kiscsibe szülinap van csorok | mood | the truth | Rinnek köszönjük

Beszédet kell mondanom. Nekem. Nem azzal van a probléma itt skacok, hogy szerepelnem kell a tököm sem tudja mennyi ember előtt, hanem azzal, hogy most kezdem felfogni igazán, ez mégis mennyire fontos nekem. Nem véletlen írok Kendének, akivel elég pár üzenetet váltanom, hogy a mosolyom visszatérjen, de a gyomorgörcsöm még így sem múlik. Idejön. A dudi idejön, és minden rendben lesz. Kende itt lesz, és nem számít, hogy lehet addigra már háromszor elmondtam volna a nem létező beszédemet, akkor is jön. Ne viccelj, ember, kiszállt a medencéből értem. Tudod mi ennél nagyobb megtiszteltetés? Semmi, baszod. Gondolkozz!
A nevemre fordulok kicsit Kiscsibe felé, jelezvén, hogy nagyon is figyelek, de mégiscsak beszél valami férfi. Már egy nő. Azta, de gyorsan váltják egymást, az már teljesítmény, kérem. Nem pillantok rá, szám belsejébe harapok, majd sóhajtok egy hatalmasat. Ha ez így megy tovább, hányni fogok. Lia befejezi, én pedig gyorsan kapok keze után, hogy lehetőség szerint ne tapsolgasson már meg idegen embereket, hanem fogja az én kezemet. Automatikusan kulcsolom össze ujjainkat és teszem magunk közé kezeinket. Szükségem van erre, hogy a földön tartson, amíg Kende nem ér ide. Oldalvást sandítok rá végül, ajkaimon halvány mosoly játszik.
- Azt mondod menni fog? - végül is igaza van. Az én képeim, én tudom mégis miről szólnak, vagy mi… mondjuk semmiről nem szólnak. A projekt sem erről szólt, csak a tanár felspannolódott az ötlettől, én meg beadtam a derekam. Valószínűleg itt rontottam el. Halkat szusszanok, mert már mindegy, itt vagyok. Itt vagyunk. Szorítok rá kicsit Kiscsibe ujjaira. - Köszönöm - mosolyodom el féloldalasan. - Kende idejön. Sajnálom, Lia, tudom, hogy a te születésnapod, de Kende nélkül… elbaszom. És ezt most nem tehetem - sütöm le tekintetem. Az ő születésnapja, mégis mintha rólam szólna az egész, és, haver, lássuk be, hogy nem is nagyon tévedek. Ez a nap rólam szól eddig, nem Kiscsibéről. - Tényleg bocs. Kárpótollak majd valahogy - eddig sem voltam hangos, de hangom most még jobban elhalkul.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. október 17. 00:53 Ugrás a poszthoz

K I S C S I B E
07.23. | Kiscsibe szülinap van csorok | mood | the truth | Rinnek köszönjük

Elmondani nem tudom, hogy mennyire hálás vagyok, amiért Kiscsibe tényleg itt van mellettem. Nem csak a jelenlétével támogat, de tényleg ki is mondja, amit gondol, ami meg is könnyíti az egészet. Azt kívánom, bárcsak nekem is ennyire könnyen menne ez, de csak annyit tudok tenni magamért, hogy írok Kendének, és szorongatom Kiscsibe ujjait, amire már betegesen figyelek, mert nem kellene eltörnöm az ujjait.
- De nekem nem ugyanolyan. Nem ezért hívtalak el - suttogok magam elé. - Azt hittem nem lesz ekkora felhajtás - és nem is mondta senki, hogy ekkorára kell számítani. Az emberek közül kettőt ismerek, ami egyáltalán nem jó arány, tekintve, hogy szerintem vagyunk vagy ötvenen is szépen elosztva a teremben. Amikor felém fordul pillantok le rá, ajkam szélén villan fel egy féloldalas mosoly. Komolyan megigazította az ingemet, amikor a legkisebb gondom az, hogy mégis hogyan állok oda ki. A nő is egész hamar befejezi a beszédet, majd a hatalmas tapsviharban kerülnek le a ponyvák a festmények elől. Amik nem is igen festmények. A tőlünk balra lévő falnál bukkannak fel az én képeim.
- Lia… - alsó ajkamba harapva maradok csendben inkább, mert már mindegy. Meglátta őket, és ha eddig nem lett volna kellemetlen, akkor épp itt az ideje, hogy az legyen. A bal szélső képen van ő. Tényleg ő. A Nagyteremben olvassa az egyik verses kötetét, a színek pedig egyértelműen jelzik, hogy mi micsoda, kiemelik a lényeget - tehát Liát -, de nem tolakodóan. A vízfesték folyatása már egész jól megy így messziről nézve, de ez főleg a középső képen látszik, ahol Kende ugrik éppen fejest a medence vizébe egy edzése alkalmával. Fejemet megrázva szakítom el kékjeimet a képekről és nézek Kiscsibére. - Bocs, el kellett volna mondanom, hogy az egyiken te vagy, de reménykedtem, hogy nem ezeket hozzák el, csak arról tudtam, amin Kende van... - túrok tincseim közé fújtatva. - Több kép készült, nem tudtam, melyikek vannak itt, én… - engedem el kezét, ahogy a mellém araszoló nővel fogok kezet mosolyogva, aki nemrég a képeimtől lépett el, majd pillantok el mögötte tanáromra, aki integet, hogy menjek melléjük. Elhúzom a számat, lehajtott fejjel lépek el Kiscsibe mellett és állok meg a képek mellett. Szóval először mindenki körbenéz, majd miután kinézőkézték magunkat, jövünk mi. Fasza, legalább van időm felkészülni, de ami a legfontosabb: Kendének van ideje ideérni.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. október 17. 18:51 Ugrás a poszthoz

K I S C S I B E & D U D I N S Z K I
07.23. | Kiscsibe szülinap van csorok | mood | the truth | Rinnek köszönjük

Hát akkor a szervezők nagyon gyorsan kapják össze magukat, mert nem érdekel különösebben, hogy nem gondolták volna, hogy ekkora érdeklődés lesz, amikor én állok a képek mellett, mint egy kretén. Ahogy a következő kézfogást is abszolválom, van pár másodpercem körbenézni: remek, legalább nem csak engem állítottak ki a képek mellé. Hangosan fújtatok, amikor jön a következő férfi, igyekszem mindenkivel váltani pár szót, hogy legalább egyelőre normálisnak tűnjek. Aztán elkapom Kiscsibe tekintetét, és azt a mosolyt, amit eddig csak egyszer láthattam. Akaratlan kerül az én arcomra is sokkal őszintébb mosoly, mint eddig volt, elé is lépek kissé.
- Nem. Egyáltalán nem ez volt a fő szempont - rázom meg fejemet, Kiscsibe mögé pillantva fogom meg csuklóját és húzom magam mellé, hogy a következő kezet tudjam fogadni, aki ellép előlem és látom meg Kendét. Ó, édes Merlinre mondom, nem hiszem el, hogy tényleg itt van! - Mindenhova török haver, szar érzés a jéghegy csúcsán kezdeni, de hát honnan tudhatnád… - vigyorodom el szemtelenül, kékjeimben azonnal más csillan meg, mint eddig. - Főleg, ha olvad a jéghegy a barackod alatt - Kende jelenléte már bőven elég ahhoz, hogy megnyugodjak, és ez érzékelhető. Még én is érzem és tudom. Istenem, tényleg itt van. - Hogy a faszba engedhettek be még egy Móricot? - röhögök fel hangosan, hiszen mi is így jöttünk be Kiscsibével. Még azt sem kamuzhatom, hogy az ikertestvérem, mert bár hasonlítunk a dudival, de azért ennyire nem.
Fejemet kapom oldalra, ahogy többen is teszik körülöttünk, mikor a mikrofon berecseg. Szemöldököm emelkedik meg, mikor az első lány lépked fel, hogy beszéljen a műveiről. - Nem maradtál le, most kezdődik, de fogalmam sincs mikor jövök én - vonom meg vállamat és máris nem tűnik olyan drasztikusnak a helyzet, mint amilyennek eddig tűnt. A mikrofon előtt állók túlságosan gyorsan váltják egymást, míg nem felhangzik az én nevem, és a hatalmas tapsviharban fagyok le. Nem. Nem-nem. A-a. Kétségbeesve pillantok Kiscsibére, majd Kendére. - Nem fog menni - jelentem ki meg-megremegő hanggal.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. október 25. 16:28 Ugrás a poszthoz

A N N A
igenis randi | siker! | kukkantás

Általában tudom tartani magam ahhoz, hogy semmi ne üljön ki az arcomra. Komolyan. Jó vagyok benne, hogy tökéletes faarccal üljek végig olyan helyzeteket, amik minimum hatvan fintort érdemelnének - ez a képességem szertefoszlik, ha Nora közelében vagyok. Jó, figyelj tesó, lehet itt verni a nyálad, de rád nézne és keresztbe hugyoznád magadat minimum kétszer, mert a nő brutális. Nem elég a létezése, de ha még mosolyog is, plusz olyanokat mondd, mint kevésbé nyilvános helyen beszélni, a szíved meglódul. Mint az enyém. Szívem szerint úgy bólogatnék minden szavára, ahogy a szívem ver, de visszafogva magam rebben meg szemöldököm csupán, és mosolyodom el.
- Ha mindenképpen beszélgetni szeretnél, akkor húzzuk meg őket - fejem is félrebiccen kissé. Kicsit olyan érzés az egész, mintha a saját síromat ásnám éppen, mégis a vesztesek nyugalmával ülök itt. Tisztában vagyok azzal, hogy azért, mert igent mondott az évek óta tartó nyüstölésemnek, még semmit nem jelent. Nem elég, hogy a diákja vagyok, de még a Házvezető-helyettesem is, ennél hátrányosabb helyzetben meg aligha lehetne bárki is. Éppen ezért használom ki az alkalmat, hogy az egyelőre igen gyér - mégis létező - illúzió tudásomat mutassam meg a nőnek.
- Félek, hogyha ilyen lassan halad a kiszolgálás, akkor elveszted az érdeklődésed - csillannak meg kékjeim játékosan, míg ő hátradől, és végre nem kell annyira koncentrálnom arra, hogy a szemébe nézzek mindenképpen. Ami lássuk be, elég sokat segít abban, hogy a zsigerből jövő “én lehetnék közös bennünk” - ha érted mire gondolok - mondat ne hangozzék el hangosan.
- Bárki bármit mondd, a citromot kevés másik fagyi übereli - bólintok komolyan. - Mintha azt mondanánk, hogy a Levita jobb a Rellonnál. Esélytelen - mintha azt mondanánk, hogy bárki jobb lehet nálam. Lássuk be, ahhoz képest, hogy totálisan be vagyok szarva az előttem ülő nőtől, egész jól viselem. Viszonylag. Természetesen lehet, hogy közben kívülről egy komplett idiótának tűnök - biztos, hogy nem tűnök annak -, de hát ebből tudok gazdálkodni.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. november 10. 20:03 Ugrás a poszthoz

K I S C S I B E & D U D I N S Z K I
07.23. | Kiscsibe szülinap van csorok | mood | the truth | Rinnek köszönjük

Csak kötjük a karót az ebhez, hogy menni kell. Valami most nem volt jó, de nem probléma, nem kell mindig fennakadni mindenen, jó? Csak lépj tovább, mert neked megy, míg én rohadtul nem léphetek túl ezen. És le sem, mert már csak a gondolattól érzem a tekinteteket a hátamon. Amik a dude-nak köszönhetően tűnnek el.
- Te állat - fojtom vissza a röhögést. Nem lenne illendő beleröhögni valami csaj beszédébe gondolom, úgyhogy moderálom magam. Viszonylag. De azért ehhez nem kellene hozzászokni. - Hat-hét óra? Normális vagy? Addigra megszülök - hangomban érezhető a kétségbeeséssel keveredő felháborodás, és lehet, hogy ez hangosabban hagyta el a számat, mert egy mellettünk álló néni néz ránk. - Csókolom a kezit - biccentek felé elbűvölő mosollyal, ami az arcomra is fagy, mert felhangzik az én nevem, közlöm a tényt, és megfagy minden. Látom, hogy Kiscsibe szája mozog, de nem hallom a szavait, csak meredten nézek immár a mikrofon felé. Ó, Merlinre, hát baszódjon meg mindenki! Kezem mozdul, hogy ingujjamat tűrjem fel rendesen, a mozdulat félbemarad, ahogy akaratlan hajolok lefelé Kiscsibéhez igazodva és érzem meg ajkait arcomon. Szélesen vigyorgok, megpaskolom haverom vállát, majd a már haldokló tapsban állok a mikrofon elé.
- Szép estét kívánok mindenkinek. Mórocz Móric a mikrofonnál - vigyorodom el szélesen, ahogy végig nézek a hamarosan bealvó társaságon. Na, pörgessük fel a bulit. - Biztos vagyok abban, hogy sokan ismerik az Office című sorozatot. Van benne egy rész, amikor Pamnek, a recepciósnak, kiállítása van egy galériában, mert művészlélek, de a főnökén kívül senki nem értékeli. Ugyanis ő megveszi az épületről készült képet, ahol dolgoznak - vezetem kékjeim Kendére, majd Kiscsibére, akire rá is kacsintok. - Ennél nagyobb elismerés senkinek nem kell. Ha valaki kedvet érez nézni egy idegen ember arcát a nappaliban, áldásom rá, de én csak hálás vagyok, amiért megjelentek és megnézik a képeimet - halk nevetést hallok innen-onnan, így bátran mutatok a fal felé, amin és ami előtt a képek helyezkednek el. - Iskolai projektnek indult. Biztos vagyok abban, hogy néhány szemfülesebb megjelenő már észrevette: a képek betűkből, pontosabban kezdőbetűkből állnak. A középső képen édesanyám van, Malvin, aki nem tudott eljönni, mert nem mondtam el neki, hogy ez van - vigyorgok, ismételt nevetés. Azt megvárva folytatom. - A bal oldali képen látható egy úszó, aki valószínűleg olimpikon lesz rövid időn belül, míg a jobb oldalon egy lány, akit elvarázsolnak a szavak, hogy utána ő varázsoljon el másokat velük. Mindketten fontos szerepet játszanak az életemben, és mi lenne nagyobb megtiszteltetés, minthogy a modellek, a múzsák itt vannak köztünk? - csillannak meg kékjeim játékosan, ahogy arcukat fürkészem. És amint többen arra felé fordulnak, amerre én nézek, a vigyorom még szélesebb lesz. - Kende és Amélia, ha csak a kezdőbetűkből nem jönnének rá - nevetek fel halkan. - Köszönöm még egyszer, hogy eljöttek, és ha csak egyetlen pillantást vetnek a képeimre - a tapsban sétálok el a mikrofontól, hogy onnan néhány lépésre már fogadjak pár kézfogást és álljak neki beszélgetni, miközben tekintetem Kendét és Kiscsibét keresi. Remélem őket is megrohamozták. Nem poén egyedül szívni. Na, ugye?
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. november 27. 00:27 Ugrás a poszthoz

R I N
i missed you | feel the nature | mood | kukkantás

Hiányoztak Rin random ötletei, amiket pontosan úgy dob be, mint ahogy ezt is. Enélkül soha nem derült volna ki, hogy nem tudunk gyrost enni, ami egyébként hallatlan, mert nincs olyan ember, aki tudna. Mármint komolyan mondom most, gyerekek. Ki tud gyrost enni rendesen? Előre mondom, ha azt mondod te, akkor elmebeteg vagy.
- Most miért mondod? Még mindig lehetsz az - lököm meg a vállát játékosan, és valahogy ennek meg a röhögésemnek az eredményeként esik le a gyrosom nagy része a földre. Mondhatnám, hogy feladom, de nagy francokat. Kaját soha nem hagyok félbe, ahogy most sem, szóval legyűröm, gyors zuhany a szalvétával, majd terrorizálom tovább Rint. - Akkor a kis út. Eldőlt - csapok térdemre, majd mozgatom meg orromat, ahogy nagyjából a fél pohár sprite szénsava az orromban van. Szabad kezemmel dörzsölöm is meg, mert borzasztó érzés, majd kortyolok még pár aprót és nyújtom Rin felé. - He? Nemtom. Nem is érdekel. A lényeg, hogyha ezt a gyrost túléljük, akkor valószínűleg mindent. Én rendesen lehet veszek még egyet - fordítom fejemet az ég felé elmerengve, de hát mindenki tudja, hogy ez már akkor a mondat elején eldőlt.
Fejem biccen a furgon felé, ahol a fószer csinálja a következő adag húst, hogy a nemrég félreálló családot szolgálja ki, akik nem is lennének tovább említésre méltóak, de van egy lányuk. De még milyen. - Ahaaaaa - felelem Rinnek a kérdésre, amit meg sem hallottam nagyjából, mert a lányt fürkészem. Velünk egy idős lehet, és biztos vagyok abban, hogy az élethez magához is nagyon erős mellbedobással áll hozzá. - Mi? Várj, jövök veled - megvolt a bootolási idő, szóval felpattanva kísérem Rint a furgonhoz. A bácsi beengedi, addig meg csinálja nekem is a következő adagot. Meg kell zabálni. A furgon oldalának dőlve fürkészem tovább a csajt, amíg Rin vissza nem ér, mert azonnal felé fordulok.
- Minnyá kész a következő köröm, mert úgy érzem éhezem még mindig, aztán mehetünk - bólintok egy határozottat barátnőm felé.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. november 27. 00:27 Ugrás a poszthoz

R U B E N
megcsináltam! | legyél büszke rám pls

De még mennyire, hogy de! Erőteljesen bólogatok a kérdezésre, szélesen vigyorgok, mint akinek elmentek otthonról. Igazából nem állunk messze a valóságtól, de most komolyan csak izgatott vagyok. Az illúzió minden fölött áll, és ha csak aprócska sikerélmény is é, mindent sutba dobok, hogy örüljek neki. Még a gátlásaimat is, amik nem is léteznek annyira. Hah, de most nem apró sikerélmény ért, tesó, hanem maga a Kánaán jött el, amit fennhangon osztok meg Rubennel.
- A legjobb dudim - pontosítom mondandómat, amivel így sem mondok többet. Nem baj, csak lépj tovább rajta, ahogy én. - Jó, mindegy, de tömeget mondtál, megtettem, és siker! - csapom kisterpeszbe lábaimat, kezeimet meg az égre csapom, amivel lehet éppen pofán vágni készülök egy égimeszelőt, de ez legyen a legkevesebb. Itt van Ruben, aki valószínűleg egy nézésével lefegyverezné a tagot, szóval nem aggódom. Visszaállok emberbe, és úgy hallgatom további szavait, mintha csak feliratot olvasnék. Koncentrálva és elmélyülten.
- Mert türelmetlen vagyok, és ez azóta sem változott. Nemtom, szerintem nem is fog, de pozitív vagyok - bólogatok serényen megint, ahamozok is mellé, és ha valaki lát minket kívülről, tutira vinni akarna már az ELME-be. Nem baj, haver, simán belefér. - Hát ahhoz, hogy semmi ne zökkentsen ki, tényleg egy forgalmas út kellene - gondolkodom el nyammogva, majd röhögök fel, mert egyáltalán nem gondoltam komolyan. Legyintgetek is Ruben felé, hogy felejtse el, reagálnia sem kell rá, de azért pár percre elindul a vezérhangya. Hát, ha ide kifekszem, akkor az a legjobb koncentrációs gyakorlat ever, hiszen a minden közepén baszódok és kreálom az illúziókat. Ha itt nem tanulom meg rendesen, akkor sehol: ennek eredményeképpen el is pillantok Ruben mellett az utat fürkészve, majd magam mögé és nyalom meg alsó ajkamat. Elrakom talonba az ötletet.
- Meg is hívhatlak, de igazából csak beszélgetni gondoltam - sütöm le tekintetem kicsit, ahogy az előbbi pörgés el is tűnik. Végül visszapillantok rá. - Üljünk be valahova - bólintok egy határozottat, majd fordulok irányba, hogy indulhassak a cuki felé.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. december 17. 15:50 Ugrás a poszthoz

R I N
i missed you | feel the nature | mood | kukkantás

Kicsit úgy indultam neki ennek az egésznek, hogy vagy túléljük, vagy nem. Na már most: a második nem opció, mert még túl sok mindent kell megtennem ahhoz, hogy itt hagyjam a csodálatos személyiségemmel ezt a világot, plusz… hatalmas arc vagyok és gyönyörű. Nélkülem a világ még csúnyább lenne. Fact.
- Kajás vagyok, hagyjál - röhögök fel hangosan, miközben felállok az út széléről, és a hatalmas nézelődésben felfogva mit mondott Rin, követem. Azért bármennyire is talpraesett a lány, biztos lehet mindenki abban, hogy nem hagyom egyedül. Ha a furgon közelében maradok, legalább hallom, hogyha sikít. Szóval támasztom a piszkos furgont, amíg fürkészem a lányt, aki már másodszorra kapja el rólam a tekintetét. Remek, haladunk. Ismételten beteljesületlen szerelem veszi kezdetét, mikor meghallom Rin hangját a hátam mögül. Visszafogom a röhögést arra, hogy a gyros finom volt, majd pillantok vállam felett rá.
- Vágom, hogy két kapura játszol, de igazán hagyhatnál nekem is prédát - mozdul hozzá közelebb levő kezem, hogy vállára tegyem, majd húzzam magamhoz nevetve. - Elégedj meg velem az elkövetkezendő pár napban még, utána összeszedek neked egy csajt. Vagy magamnak. Vagy mindkettőnknek és… - csillannak fel kékjeim. - Hármas! - kiáltok fel elégedetten röhögve, még szorosabban magamhoz húzva Rint. Röhögve csókolok hajába, majd kapom vállamra a táskát, a csávóhoz szökkenve veszem el a kaját, fizetek és battyogok vissza.
- Na, nyomjuk. Menet közben is tudok enni, maximum belefulladok - legszebb halál lenne. Kajába belehalni? Gyönyörű. Ennél többet nem kívánhatna az ember.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. december 17. 15:51 Ugrás a poszthoz

R U B E N
megcsináltam! | legyél büszke rám pls

Nekem már elég, ha elismeri, hogy az egyébként hülye ötletem, igenis zseniális volt. Hát működött? Igen. Akkor meg mindenki nyugodjon le a picsába, és csak fogadjátok el, hogy király vagyok. És sokkal jobb, mint bárki más, mert ti csirák vagytok, nos… a Mórocz ikrek meg nem. Gihi. Valahogy ezért is elengedhetetlen a póz, és őszintén szólva nem érdekel, hogy ki látja meg, vagy ki sem, de az mondjuk biztos, hogy Ruben legszívesebben letagadna. Nem baj. Nekem belefér.
- Nem kellenek a közhelyek. Fejlődni akarok, és odacsapni, hogy mindenki elhiggye, képes vagyok rá - mert akik szerint nem, azok kapják be. Három dolog van az életemben, amikben jó szeretnék lenni:  a bájitaltan, a művészet különböző vonalai és az illúzió. Az utóbbi pedig érzem, hogy engem is formál, mert muszáj neki. Oda kell figyelnem, meg kell tanulnom koncentrálni valamire, és mindent megad, amire szükségem lehet a jövőben, hogy összerakjam a dolgokat: amit szeretek és ami a jövőm. Legalábbis az elképzelt jövőm.
- Itt vagy te, majd megvédesz. Felbérellek bodyguardnak, mit szólsz? - mérem végig hümmentve. - Totál ijesztő vagy, szóval a közeledbe sem mernének menni - vigyorodom el szélesen, majd bólogatva indulok el a kávézó felé, hogy meg is torpanjak, majd éles kanyart véve induljak a másik irányba. Meglepő, hogy majdnem képes voltam rossz irányba elind-. Igazából rossz irányba indultam el. Kezeimet süllyesztem zsebem mélyére, ahogy a kávézó felé megyek. Akkor nincs meglepi süti Móricnak.
- Hát igazából… - rúgok el egy kavicsot, ami az utamba kerül. - Noncsi bácsiék elfoglaltak most, Móricnak ugyanezek a problémái, szóval… ja, beszélgetni. Nem tudom kivel tehetném még meg erről - vonom meg vállaimat. - A tanácsod kellene - lököm be a kávézó ajtaját nagy mosollyal, és huppanok le azonnal az első szabad asztalhoz. Azonnal ujjaim közé veszem az itallapot, és kezdem el fürkészni. A felét ki sem tudom mondani, bakkerka.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. január 15. 10:40 Ugrás a poszthoz

L É N Á R T
sztoj! | mood

Kilépve a pizzériából konkrétan az arcomba csapódik a hideg. A rohadt életbe bele. Durcásan fogom meg táskám pántjait és húzom feljebb magamon, ahogy körbe nézek. Eddig ez az év egyáltalán nem úgy sült el, ahogy kellene neki. A titkiben megírt bakancslistám felén sem vagyunk még túl a dudival, sőt... csak párat sikerült eddig kihúznunk belőle. És vagyok olyan barom, hogy mindezek ellenére sem mondtam el senkinek egyelőre, hogy a VAV után nyomok egy "ciao"-t és lelépek Rómába. Annyira nyomom, hogy már elkezdtem intézni egy lakást is, amit bérelhetek valami nyugger negyedben, de megfizethető, úgyhogy egészen megfelel. Nem véletlen dolgozom ki a belemet jelenleg, kell a pénz, amíg legalább ott nem találok valami munkát, mert valószínűleg a rajzolásból aligha fogok megélni. Bár ez lenne a hosszútávú terv.
Arcomat dörzsölve lépek a téren lévő kúthoz. Az anyámat, amiért nem tudom elmondani legalább Kendének, hogy eltakarodom egy évre. Még a szüleim sem tudják a tervemet, pedig nekik is elég illendő lenne elmondani, nemde? Vajon anya mennyire lesz kiakadva?
A kérdést és a hozzá társuló kellemetlen érzéseket elengedve kezdem el formálni az illúziót magam körül. A leírás alapján a kis lakás elhelyezkedése több háztömb kellős közepén helyezkedik el. A zsúfolt utca lassan ölt alakot, és bár a téglaépületek eléggé instabilak, kivehetőek, hogy azok. Nekem ez elég. Az ablakokba képzelem lassan, óvatosan a színesebbnél színesebb virágokat, amik hatására ajkaimon halvány mosoly villan fel. Kurva jó lesz.
Felegyenesedve hátrálok el egy padig, táskámból kikapva a vázlatfüzetet csapok fel egy üres oldalt és állok neki meghúzni az alapokat a háztömbről. Ha a kút van vagy két és fél méter magas, akkor a tömb... felpillantva látok meg egy srácot.
- Hallod világfájdalmas képű srác! - kiabálok oda neki. - Állj már be a kút mellé! Csak pár percre pls - vagy három órára. Még nem tudom, majd kiderül.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. január 16. 10:25 Ugrás a poszthoz

L É N Á R T
sztoj! | mood

Egyetlen probléma van azzal, hogyha méretarányos rajzokat akarsz csinálni épületekről: kell valami, amihez mérheted. Az illúzióban lévő virágok kicsit meginognak, ahogy a srác lép bele, de ezen már ne múljon. Fél szememet becsukva korrigálom a dolgot, majd térek vissza a füzethez, ahogy a srác beáll a kút mellé. Fejemet felemelve vigyorodom el szélesen, ahogy akarva vagy akaratlanul - nem érdekel különösebben -, de tényleg beáll a kút mellé. Ceruzámat emelem fel, fél szememet becsukva teszem a srác elé. Szóval a kút magassága, a srác belefér nagyjából két és félszer, akkor a háztömb... ismét lefelé figyelek, gyorsan húzom meg a vonalakat, mielőtt az isteni szikra, és a tökéletes számolásom elvész.
- Rajzolok - felelem könnyedén. A füzetre fektetem alkaromat, a srácra pillantok. - És az illúziómban állsz - vonom meg vállamat. Egyáltalán nem illik a srác a képbe, mert pont nem valami kastélybéli jöttmenttel adnám az utcaképet, de a szükség törvényt bont vagy mi a fasz, szóval egyelőre belefér. Viszonylag.
Oké, szóval koncentrálni kell. Menni fog az. Eddig is ment. Főleg a Nagyterem előtt, amikor sokkal többször voltam megzavarva, mint kellett volna. Oké. Lássuk csak. Lassan homályosodik el minden a srác körül, míg az illatok felerősödnek. A édes és kesernyés illat keveredik a levegőben, bekerül a képbe a jellegzetes virágillat - ezzel párhuzamosan kerül ajkaimra féloldalas mosoly. Én is érzem a virágok illatát, majd a háttérből megszólaló alapzajt, mintha csak egy piacon lennél. Mindenki kiabál, és bár a szavak kiérthetetlenek - hiszen nem tudok olaszul -, de egyértelműen rád akarnának tukmálni valamit. Nevetve emelem kékjeim a fiúra.
- Gyere, megmutatom miben vagy partner - intek felé. Láttam már, a kastélyba jár a gyerek, de a nevét meg ne kérdezd, mert elvérzek.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. január 24. 20:31 Ugrás a poszthoz

A M É L I A
omg | mood | kukkantás

Az egész nap egy hatalmas szívás volt. Minden porcikám sajog, és állva képes lennék elaludni, ha kapnék harminc másodpercet rá. Napközben nem kaptam, mert valahogy az emberek - meglepő -, de a két ünnep között még jobban szeretik a pizzát. Ma nem volt szabad asztalunk egyetlen pillanatra sem, a vendégek váltották egymást, én meg lehúztam több, mint tizenkét órát. Oké, ezt így nem szabadna egyébként, de kikönyörögtem Barnabástól, hogy legyen már szíves, mert kell a pénz bebaszni szilveszterkor a Balára. Megszánt, szóval ma és még holnap is nyomom neki teljes műszakban, még a zárást is magamra vállaltam.
Így nem csoda, hogy kissé fújtatva jövök ki hátulról, amikor hallom, hogy csukódik az ajtó. Ha valaki éjszakai nasinak szeretne pizzát, akkor megszívta, mert a szakács már elment. Kezemet a konyharuhába törölve lépek ki az ajtón és találom szemben magam Kiscsibével. Megszeppenve mérem végig, sután intek neki vissza, majd lépek az utolsó párocskához, akik nagyon nem akaródznak elmenni. Mosolyogva fogadom a bókokat az ételről, majd a kérnek-e még valamit kérdésre, a nemleges válasz után csapom ki nekik a számlát. Igazán elhúzhatnának már a picsába. Hatalmas vigyorral és hévvel köszönöm meg a borravalót, majd nézek utánuk, hogy amint eltűnnek a látóteremből rogyjak le egy székre. Fejemet hátravetem a támlára, kissé lejjebb csúszok.
- Haldoklom - biccentem előre fejemet, majd akadok meg megint Kiscsibén. - Mi a pálya? A szakács már elment, nem tudok adni pizzát - vonom meg vállaimat, majd állok fel. A konyharuhát dobom a vállamra, ahogy elindulok hátrafelé.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. január 24. 21:43 Ugrás a poszthoz

A M É L I A
omg | mood | kukkantás

Komolyan hihetetlennek tartom, hogy az emberek nem tudják mit jelent a “zárunk” kifejezés. Lehet beszélek Bánkival, írjuk már ki az ajtóra a fogalmát, mert az rendben van, hogy ők elcseverésznek itt a jövőjükről, de az én jövőm a Balatonon lenne pár napon belül, megszámlálhatatlan feles társaságában - csakhogy nem adják meg rá a lehetőséget, mert nem zárhatok. És még csak nem is tudják mennyi dolgom van még a zárás után. A visító gondolataim - bocs, ha a közelben van legilimentor - lehet telepatikusan célba értek, mert végre felkelnek és eltakarodnak. Azzal a lendülettel vetem is le magam a székre, ami nem bizonyul jó ötletnek, mert elalszok, szóval kelek is fel, magam mögött hagyva Kiscsibét, akinek mondata elszáll az éterben. Immár a pult mögül emelkedik meg szemöldököm kérdőn.
- Aha. Hát ez kedves tőled. Kösz - lépek a kasszához, hogy elkezdjem számolni a pénzt, aztán megállok a mozdulatsorban. Hát hülye vagyok? Pálcámat előkapva suhintok, és mormolom el a bűbájt, oldja meg ő, majd pillantok előre. Elém jönni? Mintha valami tinilány lennék, akit kísérgetni kell A-ból B-be. Nem mondom, hogy bassza a férfias önérzetemet, de azért bassza a férfias önérzetemet. Ráadásul… vissza kell kísérnem a kastélyhoz, majd utána mehetek csak az állomásra. Remek. Két ujjal dörzsölöm meg szemeimet.
- Fasza volt. Nagyon sokat ettem. Többször is leégettem a nyelvemet, mint indokolt lett volna - libbenek be hátra, hogy elmormolva még egy bűbájt kezdjek el rendet csapni hátul. Az ajtón hátrálok ki, majd fordulok meg tengelyem körül. - És neked? Azt hittem a szünetet is Hollósival fogod tölteni, vagy… - vigyorodom el szélesen. - Miatta jöttél vissza előbb? Romi - könyökölök fel a pultra szemtelenül csillanó kékekkel, ugyanilyen mosollyal. Gondolom egyértelmű: rohadtul nem felejtettem el, hogy egy Hollósi miatt lettem lekoptatva.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. január 25. 18:49 Ugrás a poszthoz

A M É L I A
omg | mood | kukkantás

Megszeppenve nézem a pultra letett poharakat, amik még az asztalon vártak. Pálcámat ismét előkapva lebegtetem őket hátra, hogy a többi mosatlan edény közé csapódjanak. Aprót biccentek, néma kösznek szánom, mert ha most leállok beszélgetni, akkor soha nem fogok végezni. Bár elnézve őt, aki simán levetkőzött, hogy poharakat szedjen össze, lehet tényleg nem fogok innen elmenni soha. Miért is maradt? Nem kell sokat gondolkodnom azon, hogy derítsem ki, szóval a jól megszokott ami a szívemen a számon dolgot követve vigyorgok rá. Szemöldököm rebben meg a válaszon. Ennyi? És ilyen nyugodtan? Miért is nincs rám kiakadva?
- Mert elég elképzelhető lenne - pillantok a plafon felé, mint aki elgondolkodik. - Bár nem gondoltam volna, hogy a fiatalabbakra gerjedsz - szemtelenül csillannak meg kékjeim, ahogy fejem oldalra billen, követve az ő mozdulatát, arcom még jobban felnyomódik, végül nevetek fel.
- Aha, beszélni róla - ingatom meg fejemet lassan felegyenesedve. - Nem szeretném hallani mennyire fasza volt a bál kettesben, vagy ami utána jött - emelgetem meg szemöldökömet. - Hagyd az asztalokat, majd megcsinálom nyitáskor a maradékot. A nagy része kész úgyis - libbenek hátra szó nélkül. Pár perc múlva kerülöm meg a pultot, kabátomat csak magamra húztam, sálam libeg a nyakamba, ahogy Amélia kabátjáért nyúlok és tartom neki, hogy belebújhasson.
- Visszakísérlek - ez tényként van közölve, szóval nemigen van esélye tiltakozni ellene. Felőlem ő mehet három méterrel előttem is, de akkor is vissza fogom kísérni.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. február 3. 22:21 Ugrás a poszthoz

A M É L I A
omg | mood | kukkantás

Itt nem azzal van a probléma, hogy mással ment. A bajom az, hogy elméletileg jobban ismer, mint bárki más - a dudi ide nem számolandó -, mégis képes volt elígérkezni. Mindketten tudjuk, hogy az utolsó pillanatban is képes lettem volna elhívni, de ő inkább még azelőtt elvette tőlem az esélyt, mielőtt megpróbálhattam volna. Van elképzelésed arról, hogy kamaszfiúként mekkora bátorság kell ahhoz, hogy elhívj valakit magaddal egy bálba? Jó, nekem sem, mert általában a lányok kapnak el minket, de van elképzelésem róla. Bár ezek után mindegy a bátorság, ha soha nem fog megtörténni többet. Figyelmen kívül hagyom a kérdést, csak szemeimet forgatom meg kicsit válaszként.
- Óóó, többen csináltátok? Szép! Erről maradtunk le? Bakkerka, meg kell írnom majd a dudinak - tettetek meglepettséget. - Hát ki gondolta volna? - röhögök fel hangosan, míg hátrafelé sétálok. Bár egyik szavam sem komoly, nyilvánvalóan nem - soha nem gondolnék ilyet Améliáról -, de jól esik kicsit látni, ahogy idegesebb lesz. Kivéve, amikor megáll bennem az ütő. Marina? - Mi volt Rinnel? - kapkodom kékjeimet ide-oda arcán. - Amélia, mi volt Rinnel? - leszek hangosabb, és türelmetlenebb, de a válaszra talán hiába várok, ezért viharzok el inkább a kabátomért. Beszélnem kell Rinnel. Nem. Beszélnem kellene Rinnel, de nem fogom megtenni.
Visszaérve türelmesen tartom neki a kabátot, aprót dobok a textilen, hogy a vállára simuljon, majd fogom meg a sálat, hogy a nyakára dobhassam, de ő megfordul és csapkod. - Ijj, baszki - kapok felkaromhoz. Ez csak a dráma, nyugi, nem is fájt, csapkodjon csak. Elkezdi kiadni magából, én meg hallgatom és hallgatom a sáljával a kezemben, míg meg nem fordul és ott nem hagy. Váó, ezt egész olcsón megúsztam. Kérdés nélkül megyek utána, mert egy: nálam van a sálja, kettő: megígértem, hogy visszakísérem, és ne sétálgasson egyedül a sötétben. De megáll az ajtóban, én lábujjhegyre állva torpanok meg mögötte, az ajtóba kapaszkodva, így legalább nem csapódik neki, kissé kikerekedett kékekkel. Csoda, hogy nem ütközik nekem baszki! Megszeppenve nézek le rá, aprót lépek hátrébb.
- Elkísérlek. Nem mész egyedül - jelentem ki megint határozottan, ahogy a nyakába rakom a sálat. Az ajtót ismét kitárom, majd Amélia után lépek ki rajta. Pálcámat előkapom, bezárom a helyet, majd indulok el. Csendben. Ez fontos. Nekem egyáltalán nincs kedvem erről beszélni, és nem is ezért kísérem el. Ugye.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. február 12. 00:53 Ugrás a poszthoz

R I N
i missed you | feel the nature | mood | kukkantás

Lehet bennem van a hiba - ennek az esélye konkrétan nulla -, de engem valahogy soha nem érintett mélyen egyik vagy másik ember identitása. Néhányan ezt úgy kezelik, hogy Merlinre, de izgalmas - mintha csak valami fasza új kviddics eredményt értünk volna el. Mintha… lenne hírértéke. De miért hírértékű egy lánynak vagy egy fiúnak a nemi identitása? Tiszta tétó mindenki, én mondom.
Hatalmasat harapva a gyrosba bólogatok barátnőmnek, mert teljesen igazat kell neki adnom ebben. A szósz folyik mindenfelé, így megtorpanva ugrok egyet hátra két lábbal, miközben felső testemet előre tolom, szóval megúszom a fürdést. Figyelek tovább Rinre, majd szemöldököm szalad ráncba. Kezdeményezés? Mármint… mihez? Kékjeim kerekednek ki.
- Mehlinhe mhondd, hogy nem fekhüdtél le vhele - pislogok Rinre, mint valami hülye. Tudom, hogy ő nem az, de néha olyan naiv és szerencsétlen tud lenni, az már szinte fáj, és én meg nem mindig vagyok ott, hogy megvédjem a valagát. Figyelemmel arra, hogy erről az Ádám gyerekről sem tudtam. Fellner… ez levitás, nem? Basszameg, azokkal meg csak a baj van. És tessék! Porondon a másik.
- He? - nyelem le a falatot. - Mi lenne? - indulok tovább. - Ő Kiscsibe, én meg nem. Ő tud repülni, én meg nem. Ő csipog, én meg nem. Sztori vége - vonom meg vállaimat, harapok, ami majdnem a torkomon is akad, ahogy Rin felkiált. Én is a szalon felé pillantok, megint megállok.
- Ez egyáltalán nem bizalomgerjesztő. Csak mondom - nézek körbe. - A semmi közepén egy szalon. Mi van ha lerohad a gyönyörű arcom? Vagy, ami rosszabb, a Mórocz ékszer? - halálosan komoly arccal fürkészem Rin arcát, majd röhögök fel. - Szarok bele, nézzük meg - tolom arcomba az utolsó falatot is, megtörölközöm a szalvétába, kidobom a cuccost, kis vizet öntök a kezemre, ami tökéletesen megfelel egy kézmosásnak, majd Rin kezét megfogva indulok a szalon felé. Ha itt nem kapunk el semmit, mindent túlélünk.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. február 16. 22:12 Ugrás a poszthoz

A M É L I A
omg | mood | kukkantás

A sál eltűnik a kezeim közül, mire észbe kapnék, már a nyakában igazgatja. Pislogok kicsit magára a tényre, amíg az agyam képes feldolgozni ezt a nagyon nehéz információ halmazt, majd pillantok arcára. Védekezőn emelem fel mindkét kezem, hátrébb lépek még egyet, ahogy kijelenti, tud magára vigyázni. Persze, én ezzel tisztában vagyok, csak pontosan annyira érdekel, mint amennyire el tudod képzelni. Bezony. Semmennyire. Ha már eljött idáig, a minimum, hogy visszakísérem, még ha több vér is van a pucájában, mint a legtöbb gyökérnek az évfolyamomon. Ha sérti is a hatalmas büszkeségét - legalább ebben hasonlítunk -, akkor mögötte sétálva kísérem el. Nekem aztán rohadt mindegy.
Szóval nézek utána, ahogy kilép a pizzériából, majd lépek utána. Pálcámat előkapva zárom be az üzletet, majd fordulok felé, ő meg azonnal el is indul. Táskámon rántok egyet, miközben halkan nevetek fel a viselkedésén. Fasza, hogy megint odalyukadtunk ki, hogy mindketten meg vagyunk sértődve a másikra. Fel kellene nőni. A gondolatra harapok alsó ajkamba, ahogy kullogok Amélia mögött. Róma látképe beúszik lelki szemeim elé, és szívem dobban hatalmasat. Fel kéne nőni, mégsem tudja senki, hogy a VAV után elmegyek egy évre. Hogy a dudi születésnapján már nem leszek itt. A következő évet nem együtt kezdjük mesteren. Az egyetemmel is csúszok… ha egyáltalán hazajövök valaha.
Fejemet kapom fel a kérdésre, ami ki is szakít a gondolatokból. Halványan mosolyodom el, egy hangos “eh” hang mellett vonom meg vállaimat.
- Nemtom - felelem végül. - Szíved joga volt azzal menni arra a szarra, akivel akarsz - ismét megvonom vállaimat. Most erre mi a tökömet mondjak? Nem mondhatom ki hangosan, hogy valószínűleg az utolsó esély volt arra, hogy elmenjünk együtt egy ilyen eseményre. Ez van.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. február 17. 21:32 Ugrás a poszthoz

A M É L I A
omg | mood | kukkantás | melóból

Anyámmal az élen nyomta mindenki a közvetlen családból, hogy ez az esemény mennyire fontos. Rólunk szól, mi vagyunk a végzősök, oda kell tennünk magunkat, hogy jó emlékekkel emlékezzenek vissza ránk. Néztem, mint hal a darában, hogy a tökömet sem érdekli őszintén szólva, hogy emlékeznek rám, amikor király arc vagyok, és a dudi ott lesz mellettem mindig. Viszonylag. Amíg le nem lépek. Bele sem merek gondolni, hogy Rin hogy fogja fogadni a hírt… hangosan hümmentek egyet, majd bólintok egyet a válaszra. Egen, az ő döntése volt. Sasszeme van ennek a lánynak, én mondom! Csibeszem játszik vajon?
- De nem így történt. Ez van - valószínűleg, ha a birtokomba kerülne egy időnyerő, akkor sem változtatnék ezen. Egyszer elhívtam, nem jött be, többet biztosan nem próbálkoznék, főleg, ha felesleges volt elsőre is. Csak az energiámat veszi el. Megint bólintok, mikor egyetértünk, ha szerinte is máshogy alakult - látod? Sasszem. Mondom én, bakkerka már!
- Akkor beavatsz, miért sétálok a kastély felé a tudattal, hogy valószínűleg elkéstem az utolsó vonatot hazafelé? - vakarom meg államat könnyedén. Hangom egyáltalán nem ideges vagy mérges, a vesztesek nyugalmával sétálok Amélia mellett. Tudod mikor fogok nekiállni szaladgálni egy vonat miatt. Inkább alszok a kastélyban, de rohangáljon a tököm. Fejemet csóválom meg nevetve, majd állok meg az út közepén. A vonat nem vár… amúgy sem. Hoppon maradtam.
- Oké, figyuzz ide. Visszautasítottál, pedig velem szerettél volna jönni, de nem így lett. Elmentél Zalánnal, mert így döntöttél, ami bassza a csőröm, de ezt kell szeretni. Ha arcon pörgök sem fog ez változni, úgyhogy tényleg elmondhatnád miért sírod el magad mindjárt - mutatok arca felé, ha felém fordult. Ha nem, akkor az kellemetlen, de tudok azzal is azonosulni, hogy a hátának mutogatok. Majd döbbenek le. - Ugye nem bántott?
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. február 17. 22:32 Ugrás a poszthoz

A M É L I A
omg | mood | kukkantás

Nem tudom miért érzem magam elárulva, amiért mással ment. Azt hittem képes rám várni tényleg az utolsó utáni pillanatig, de most, hogy nem így történt, nagyon sok mindent megváltoztat. Be kell látnom, hogy nem csak én létezem. Mármint másoknak nyilvánvalóan, de ezek szerint Amélia valóban kezd túllépni rajtam, én meg elveszem magamtól az esélyt is, hogy esetleg… nem baj. Soha nem akartam tévhitekben ringatni, esetleg elhitetni vele, hogy valóban lehetséges lenne, de akkor is elárulva érzem magam. Még ha tudom, hogy így a legjobb: elfelejt, túllép. Bizony. Így kell lennie.
- Ja, ilyen vagyok - bár mi a fasznak azt senki nem tudja. De akkor sem fogom egyedül visszaengedni. Még akkor sem, ha egyedül sétált el a sötétben idáig. Kizárt dolog. Mint az, hogy még egyetlen pillanatig csendben maradjak, de a reakciója máris ad egy választ. Reszketegen fújom ki a levegőt, szemeimet is lehunyom kicsit, de csak egy hosszabb pislogásnak hat az egész. Szerencséd van, Hollósi.
- Vagy csak simán szólj, hogy beverhessem az orrát, aztán leátkozzam a picsába - vonom meg vállamat. - Nekem már nem számít még egy büntetés, neked viszont… eléggé - sandítok rá, majd túrok tincseim közé, borzolom össze őket és fordulok oldalra. Ahol a semmi van. Remek ötlet volt ez. Megtorpanok, ahogy megfogja a kezemet és elém kerül. Értetlen sandítok le rá, figyelek, és nem csak azért, mert ezt kéri tőlem, hanem mert… jó, mert ezt kéri tőlem. Szemöldököm rebben meg, ahogy neki áll, majd jobb lábamra helyezve a testsúlyomat várom a folytatást. Ez így nagyon hosszú lesz, de valahogy már hozzászoktam a húsz perces bevezetőkhöz.
Arcáról zizzennek kékjeim a kezében tartott borítékra? Az egy boríték? Remélem nem lefizet, mert az elég kellemetlen lenne. Csak fürkészem a papírt, de nem mozdulok. Halkan nevetek fel a VAV-ra, kékjeim vidámabban csillannak, ahogy arcára pillantok, mint a ma este folyamán bármikor. Lassú mozdulattal nyúlok az ajándékért, vagy nevezzük bárminek, majd ejtem magam mellé kezemet, ahelyett, hogy kibontanám.
- Nem fogok tanulni a VAV-ra. Már felesleges - jelentem ki. - Emlékszel a születésnapodra és a kiállításra? A képeim még mindig a galériában vannak. Azt mondta a vezetőség, hogy eltekintenek az idei projekttől, amiért az előző ekkora sikert aratott - mosolyodom el halványan, majd emelem fel a borítékot és kezdem el kibontani. Remélem nem az a női nevű együttes koncertjegye van benne, amire én vittem volna, mert lemegyek hídba.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. március 2. 20:05 Ugrás a poszthoz

A M É L I A
omg | mood | kukkantás

Értékelnem kellene, amiért a bálon történtek után is képes volt eljönni a pizzériába, hogy beszéljünk. Hogy megbeszéljük a dolgokat, amik történtek. Vágom, nem akar megint hónapokig tartó csendet, és őszintén szólva, én is kinőttem már ebből, de a büszkeségem sokkal nagyobb annál, minthogy el tudjam fogadni a tényt: egy Hollósi miatt. Belefáradtam abba, hogy megpróbáljak kiigazodni rajta. Az egyik pillanatban aggódik, mint most is - mert hallgatom a szavait, de még mennyire -, a következőben meg mással megy a bálba. A bálba, aminek rólam kellett volna szólnia. Más kérdés, hogy a kedvenc bárunkban rólunk szólt a dudival, mert úgy csináltuk, de… a bál szar volt. Örülök, hogy megszervezhettem.
- Kérlek - nézek rá félrebiccentett fejjel, aminek hatására esik egy tincs arcom elé, totálisan szkeptikus tekintettel. - Nem kellett magad kidumálnod. Meg sem akartalak büntetni - legyintgetek felé kicsit a levegőben. - Oké - dugom kezeimet zsebembe, ahogy vállat vonok. Nekem mindegy. Akar a halál erről beszélni, amikor haladhatnánk is, mielőtt a kibaszott útra fagyok, mint valami elrettentő szobor az alsóbb éveseknek: ezért ne menj ki takarodó után. Odafagy a valagad az útra, bakkerka!
Megkapom a bevezetőmet, elmondom az én álláspontomat, tehát bontanám az ajándékot, mikor megállít. Kérdőn kapom kékjeimet arcára, majd vár- nem várok. Már mondja is. Másik lábamra helyezem a testsúlyomat, kezemet engedem lejjebb, miközben hallgatom. Aprót biccentek a gratulációra, majd vigyorodom el a teljes nevemet meghallva. Remek, kaptam a nyakamba még egy Malvint. - Hát úgy, hogy felesleges - szúrom közbe, mert szerintem tök érthető voltam. Keze lendül, követem a mozdulatot, ahogy a kastély fele int, és tekintetem ott is marad, amikor beérkezik a következő kérdés. Mi a terv? Róma. Róma a kibaszott terv, ami, ha nem fog sikerülni a VAV, akkor is a terv marad. És akkor is menni fogok, mert nincs az az ember, aki visszatarthatna attól, hogy elmenjek abba a tetves városba. Eldöntöttem. És jól is fog jönni, hogy külön töltsünk pár hónapot Améliával. Talán  kell egy kis idő, hogy eldöntse mit is akar valójában, mert nekem nagyon úgy tűnik, hogy jelenleg nem tudja. És én ebben nem akarok részt venni.
- Szóval remek mágus vagyok? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn, szemtelen vigyorom egyetlen pillanatra villan fel, amíg nem moderálom magam. - Arra volt az öt év, hogy megtanuljam azt, ami kell a VAV-ra. Ha megszakadok sem sikerülne már mindent benyalni. Ez van. Vagy sikerül, vagy nem - most mit izguljak rajta? - Vagy sikerült összeszednem az alapot, és akkor kurva jó vagyok, vagy nem. Akkor megbuktam - pillantok el róla lefelé, a borítékra, amit végre zavartalan nyithatok ki. Mutató és középső ujjam közé fogja a két jegyet húzom ki azt és olvasom el, ami rajta van.
- Ez zseni! - csillannak fel kékjeim. - Mikor menjünk? - hangomból hallatszik az izgatottság, aprókat toporogva lépek közelebb hozzá. Mint valami türelmetlen kölyök várom a választ.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. március 9. 17:20 Ugrás a poszthoz

L É N Á R T
sztoj! | mood

Nem mondom, hogy megkönnyíti, ha valaki beáll valami mellé és méretarányos lehet a kép, legalább viszonylag, de megkönnyíti. Most az, hogy éppen kit kaptam el, pont nem számít, mert részemről Brightmore is lehet- Hah, oké. Azért ennyire ne vessük el azt a bizonyos sulykot kérem. Brightmore-on kívül bárki lehetett volna, akkor is megkérem, hogy meressze a valagát a kút mellett. Mondjuk.
Mert végül csak nem bírom ki, és a meglepett arcát látva, ahelyett, hogy felröhögnék hangosan, inkább odahívom magamhoz. És ha ez még nem lenne elég, akkor a homályos épületekből semmi nem marad, ahogy az illatokat és hangok is eltűnnek, amint odaér. Kicsit értetlen nézek fel rá, ajkaimmal csücsörítek kicsit.
- Persze - nézek rá értetlenül. Ez a srác… hülye? Vállat vonva vigyorodom el, mert nekem tök mindegy, attól még jó fej és adom, hogy érdekli. Szóval vállat vonok, elvigyorodom és kezdődhet a műsor. Ceruzámat a füzetre teszem, fél szememet behunyva koncentrálok, így kúszhat az orrunkba a pizza illata, hallhatjuk a messziről jövő, de kivehető szavakat. Nyammogok kicsit. - Mármint… a rajz? - pillantok le a vonalakra. - A fejemből. Elképzelem őket, magam elé is, ezért kellett megállnod a kút mellett, majd meghúzom a vonalakat, amiket látok magam előtt - pillantok az ég felé. - Ja, valahogy így. Nem nagy dolog. Én tartom, hogy szerintem mindenki tud rajzolni - bólogatok határozottan. Aki még nem is próbálta, az nem csoda, hogyha azt mondja, hogy nem tud. Vagy aki az első, akár a második próbálkozás után feladta. Hát… úgy nehéz is, tesó.
- Megpróbálod? - nyújtom felé a ceruzát széles mosollyal.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. március 9. 17:23 Ugrás a poszthoz

A M É L I A
omg | mood | kukkantás

Most tényleg visszakérdezett? Édes Merlinre, hogy megtette. Én meg tényleg emlékszem is az ominózus esetre, amiről beszél, de már-már durcásan túrok tincseim közé. Kicsit fújtatok is, csak azért, hogy érezze. Miért olyan fontos most ez hirtelen? Ennyit várni azért, hogy megkérdezze… ennek semmi értelme.
- Mert akkor megszívod - vonom meg vállaimat. Már bocs, de még mindig tartom, hogy neki sokkal szarabb, ha megbüntetik, mint nekem. Érted, a pedáns levitás büntetésben? Hogy néz az ki? Plusz, ember legyen a talpán, aki megmeri cselekedni, és nem fél a következményektől, ami csipogva csap le. Majdnem mint most, amikor simán beközlöm, hogy biztosan nem fogok tanulni a VAV-ra. Ember, vannak olyanok, akik megteszik helyettem, érted, most akkor mit erőltessem meg magam? Vagy így, vagy úgy, de úgyis átmegyek. Ha más nem, kis kenőpénz. Biztosan értékelnék.
Szemeimet forgatom meg a következő visszakérdezésre. Ja, tényleg azt mondta, és a mellkasom dagad is, bármennyire tudom magamról, hogy király vagyok. Ehhez nem kell megerősítés egyébként, mert tény. És ezt mindenki tudja. Aki meg nem, az eddig egy szekrényben lakott, és a szülei sem szeretik, úgyhogy… pech. Mármint neki. - Ha megcsapkodnál sem lenne másképpen, úgyhogy teljesen mindegy - egyetlen pillanatnyi szünet. - De ha nagyon csapkodnál, szólj előtte, hadd feszítsek be, akkor kevésbé fáj - nyammogok kicsit, de sokkal jobban lekötnek immár a kezemben tartott jegyek. Fogalmam sincs mi az a szabaduló szoba egyébként, de a nevéből kiindulva szabadulni kell valahonnan, amiben meg profi vagyok, szóval annyira nem lehet szar. Csillogó kékekkel, és sokkalta őszintébb mosollyal pislogok is rájuk, mint az elmúlt napokban bárkire és bármire. Fel is teszem a kérdést, hogy mikor menjünk, mikor… kávézó, könyvesbolt, de: volt suli. Mi? Lassan vezetem a lány arcára kékjeimet. Mégis miről beszél és honnan van ennyire képben? Szemöldököm szalad ráncba, visszapillantok a jegyekre, mikor kiszúrja a szememet. Tölgyhegy. Tesó… a csaj hazavisz, vágod? Az eltűnt mosolyom fokozatosan kerül vissza ajkaimra, egyre szélesebben, míg vigyorogva figyelem már Amélia arcát, amíg ott nem hagy. Meg a nagy faszt! Azonnal utána kapok, hogy keze helyett a táska pántját kapjam el és kényszerítsem megállásra, majd arra, hogy felém forduljon, mert ez nem így működik. Ő elmondja, én meg nem?
- Adnám, ha megmutatnál mindent - mosolyodom el, miközben elengedem a táskát. - Mégha fogalmam sincs mi az a darts - nézek rá értetlen egy pillanatig, ami elég hamar eltűnik arcomról. - Fasza randit szerveztél le, Kiscsibe. Gratulálok - emelem szemeim elé a jegyeket, majd azzal a lendülettel csúsztatom őket farzsebembe. - Én is zavarba jöttem volna ennyi program ötlettel, szóval teljesen megértelek, hogy itt akartál hagyni - szemtelen vigyorodom el. - Jövő hét utáni szombaton megyek. Az állomáson tala, és ha már randi, azért tedd oda magad pls - a következő semmiképpen sem jó, amikor Rómában van jelenésem. Érted? Rómában. Lakást nézek, ember!
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. március 25. 18:11 Ugrás a poszthoz

D U D I & R I N
03.25. | here we are | mood | kukkantás

A hír futótűzként terjedt. Jó, az én saram. Írtam a rellonos srácokkal való közös csoportba, hogy aki szeretne, elköszönhet tőlem, de időpont foglalás szükséges a bejáratnál. Nem gondoltam át. Mert éppen hogy beléptem az ajtón - hivatalosan még diáknak számítok, szóval megtehetem - ezek a barmok megrohamoztak, mintha tényleg nem lenne jobb dolguk. Azt sem tudom miért vannak ennyien a kastélyban, de már mindegy. Mert eljött a napja annak, hogy eltakarodjak az országból és vissza se nézzek. Hogy végre eljussak abba a városba, ahova gyerekkorom óta álmodozok megtenni. Már csak a gondolattól sokkal szélesebb vigyor lesz arcomon, mint az indokolt lenne.
Éppen ezért vigyorogva fogadom a kézfogásokat, a váratlan puszikat és öleléseket, a vállba veregetéseket azoktól, akiktől éppen jön. A bőröndömet és a sporttáskát az ajtón túl hagytam, mert kiábrándító, de tényleg befért minden cuccom ennyibe. A tértágító bűbáj csodákra képes, de a festős és rajzolós cuccaimat nem hagyhatom csak úgy itt, amikor tökéletesen tudok velük dolgozni. Arról nem is beszélve, hogy az első pár hónap biztosan hatalmas szívás lesz, mire kiismerem magam...
Hangosan röhögök fel, majd fordulok Kende felé.
- Hallod ezt tesó? - vetem át a srác nyakán karomat. - Azt mondja, majd ő vigyáz Csipeszre - meg a nagy lóf- lófüvet. Kende fog vigyázni Csipeszre, és a legjobb helye lesz a dudi mellett.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. március 25. 22:16 Ugrás a poszthoz

D U D I & R I N
03.25. | here we are | mood | kukkantás

Még hangosabban röhögök fel, amikor Kende azonnal reflektál Csipeszre. Senki másnál nem lehetne a hörcsögöm. Igazából senki másra nem bíznám rá. Vidáman engedem el a srácot és vetem át karomat Kende vállán, kezem már mozdul, hogy mehessen a woogity, mikor a levegő egy pillanat alatt fagy meg körülöttünk. Kezem esik le Kendéről, a vigyorból csak mosoly lesz, ahogy hallgatom Rint. És ahogy a kérdések csak jönnek. Vérszegény mosolyt eresztek meg barátom válaszára, majd túrok tincseim közé a pillantások kereszttüzében. Mert nincs jobb dolguk. És meglepően gyorsan összerakta mindenki, hogy ezek szerint Rin semmiről nem tud...
- Tényleg a dudi nyerné - meg sem kell próbálnunk. Egy ideig nem is lesz rá alkalmunk. Kendére sandítok, hátha beugrik valami, amivel enyhíthetnék a szitu komolyságán, de most valahogy az ő jelenléte sem segít. Sem gondolkodni, sem kalapáló szívem normális dobogásában. És a legrosszabb, hogy ez már nem az izgalom miatt dobog ennyire, hanem mert ránézek Rin arcára. Levegőm akad bent egy pillanatra, ahogy fürkészem, erősebben markolok tincseimre, majd esnek kezeim magam mellé. Róla pillantok Kendére, megengedek magamnak egy szomorkás mosolyt, majd vissza Rinre.
- Rin - lépek elé lassan, jobb kezem nyúl ki, hogy ujjait fogjam meg gyengéden, miközben elkapom tekintetét. - Emlékszel arra, amikor először találkoztunk? - tartom mosolyomat, egyetlen pillanatra sütöm le tekintetem. - Szeretnék arra a mosolyra és nevetésre emlékezni, amiket két öklendezés között sikerült kipréselned magadból - ujjaimat fűzöm össze övéivel, erősen szorítok rájuk, ahogy még közelebb lépek hozzá. - Elmegyek.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. március 26. 13:09 Ugrás a poszthoz

D U D I & R I N
03.25. | here we are | mood | kukkantás

Szívem szorul össze, hogy nem felejtette el. Mégis hogy tenné? Így vagyok ezzel én is. Azon a napon kerültünk először össze, és alakult ki valami olyan köztünk, ami talán két ember között még soha. Rin volt az első igazi barátom, a testvéremen kívül, és ezt a köteléket nem szakíthatja el senki.
- Rómába - felelem halkan, még erősebben szorítok rá kezére, és valahonnan nagyon messziről hallom meg azt, ahogy Kende megpróbálja eloszlatni a körülöttünk álló tömeget. Mert Rin ellép tőlem, ezzel engedi el a kezem, és nekem ezzel együtt remeg meg a térdem.
- Rin... nem... - azonban mielőtt befejezhetném, már Kendére pillant. A hangszín, amit megüt sokkal hevesebb dobogásra készteti a szívemet, mellkasom szorul össze torkommal együtt. Aprót bólintok: igen, mindenki tudta. Mindenki ma tudta meg, én pedig simán képes lettem volna szó nélkül elmenni, hogy ezt az egész helyzetet megkönnyítsem magamnak. Nem neki. Neki mindenhogy nehéz lett volna, de az, hogy így kell látnom, nehezebbé teszi bárminél azt, hogy elmenjek.
Sír. Miattam sír.
- Rin, kérlek - lépek elé ismét, kezét kapom el ismét, másikkal törlöm le a könnyet arcáról, majd nyúlok szabad kezéért is. - Nem jöhettek velem most - kezeinket emelem mellkasomhoz. - Nem mondtam el. Nem tudtam, hogy tehetném... nem akartam, hogy az elmúlt heteinket megbélyegezze az, hogy elmegyek. Nem akartam látni, ahogy sírsz. Nem akartam, hogy fájjon. Egyszerűen képtelen voltam elmondani - hajtom le fejemet, zavartan pillantok fel ismét, hogy elkaphassam tekintetét. - Sok minden változott az elmúlt hónapokban, úgy éreztem már nem vagyok annyira az életed része, mint annak idején. De nem érdekel - rázom meg fejemet. - Szeretlek. És ez nem fog változni akkor sem, ha elmegyek - hajolok közelebb, kissé lejjebb, hogy arcára csúsztatva kezeimet leheljek lágy csókot ajkaira. - Nem fog változni semmi - suttogom ajkai közé, majd egyenesedem fel és lépek el tőle, mintha nem lennének körülöttünk emberek. Mintha csak mi ketten lennénk a kastély bejáratában.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. március 26. 15:18 Ugrás a poszthoz

D U D I & R I N
03.25. | here we are | mood | kukkantás

- Nem is hagylak magadra - csillannak meg kékjeim. Minden eddigi tudásomat elő kell kapnom, ami az évek során rám ragadt barátnőmtől. Nehéz nyelv a dán, baszki, én meg nem vagyok valami tanulékony... de miatta képes vagyok megerőltetni magam. - Együtt maradunk. Itt leszek veled - ugyanúgy ajkaiba suttogom szavaimat, saját ajkaim néhány szónál érintik ugyanúgy övéit. Szemeimet hunyom le egyetlen pillanatra, majd távolodok el tőle. Minél tovább húzom ezt az egészet, annál nehezebb lesz tényleg megmozdulnom, és elérnem azt a kurva vonatot. Hangosan nyögök fel, ahogy a törékeny test nekem csapódik. Gondolkodás nélkül szorítom magamhoz, fejemet fúrom a barna tincsek közé, reszketegen engedem ki az eddig bent tartott levegőt.
- Soha nem tennék ilyet - mosolyodom el tőle. Arcára lehelek egy puszit, hüvelyujjamat húzom végig alsó ajkán ráncolt szemöldökkel, ahogy lefelé pillogok rá. - Ígérd meg, hogyha Ádám elbassza, egy rendes lányt vagy pasit szedsz össze magad mellé, amíg nem vagyok itt. Onnan nem tudom beverni a képüket, ha bántanak - mert ebben az egy évben nem tervezek hazajönni. Egyáltalán nem. A legrosszabb, hogy látva már ennyire is Rin reakcióját, elmondani sem merem neki, hogy az az egy év, nem biztos, hogy egy év is marad. Lehet egy élet. Lehet ott maradok életem végéig, hiszen olyan sok rejtett lehetőség van abban a városban, ami úgy vonzz, mint egy jó hideg sör egy kurva meleg nyári napon. Halkan szusszanva hagyom, hogy ellépjen tőlem, halkan nevetek fel. A körülöttünk maradt embereket kezdem el fürkészni, hátha... de nincs itt. Amélia nem jött.
- Kende - lépek haverom elé, majd ölelem magamhoz szorosan. - Téged nem smárollak le, de azért bírlak. Ne érezd magad diszkriminálva, haver - szólalok meg, majd eltolom magamtól. - Vigyázz magadra - engedem el rendesen, majd tartom öklömet koccra, rögtön utána woogity-ra. Szélesen mosolyogva lépek Rin elé, utolsó csókot lehelek a homlokára, majd már tényleg az ajtó felé hátrálok. - Majd küldök képeket mennyire perfettó olasz lettem! - vigyorodom el már az ajtóban, sarkon fordulok, felkapom a csomagjaim és ott sem vagyok.
Ez sokkal nehezebb volt, mint azt valaha gondoltam volna.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. július 26. 17:25 Ugrás a poszthoz

D A M  D A M  D A A A A A M
OMGDEJÓ | mood | kukkantás

Az a legnagyobb baj a munkával, hogy dolgozni kell. Szerencsére ma nappalos vagyok, úgyhogy este nem kell szívnom a sok, piálni vágyó kölyökkel. Azt most a többiekre hagyhatom, és esélyük sincs lepasszolni, mert rohadtul nem fogom elvinni egyik helyett sem a műszakot. Huszonnégy óráztam már elégszer, mióta kint vagyok és szereztem munkát, békén lehet hagyni.
Éppen ezért töltöm az egy órás szünetemet a helytől a legtávolabb, amit csak el lehet képzelni - egy utcával arrébb. A délutáni forgalom mindig rosszabb, mint a délelőtti, amit megértek, csak nem szeretek, úgyhogy minél távolabb vagyok, annál biztosabban tudom, hogy a törzsvendégek nem fognak megtalálni.
A fák alatt vetem rá a valagam egy padra, amivel szemben pont egy srác csapatja a fűben egy lanton. Esküszöm, hogy az egy lant, és azért tudom, mert én is meg akartam tanulni játszani rajta poénból. Bár még megtehetném, tudom, tiszta muzikális lennék, még ennél is jobban, de nem akarom inkább. Egy-két dalt várok, mielőtt felállnék és elindulnék felé, mert szinte lerí róla, hogy nem idevalósi. Nem mintha én az lennék, de amilyen vérmérsékletem van, simán elmennék olasznak. Békén lehet hagyni.
- A Piazza Navonánál sokkal nagyobb sikered lenne, mint itt. Ha rám hallgatsz, átcuccolsz - a fordítórúna segítségével, amit a főnököm volt kedves nekem először elintézni, a srác minden szavamat értheti legyen bármilyen nemzetiségű, mert bár ismerős valahonnan, de amennyi emberrel találkoztam az elmúlt években... ez semmit nem jelent. - Egyébként faszán tolod, adom a lantot. Nem mindennapi, azt meg kell hagyni.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mórocz A. Móric összes RPG hozzászólása (225 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 » Fel