Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Sokkal gyorsabban eljött ez a nap, mint kellett volna neki. Nem elég, hogy a tanárom belém rakta az ideget rendesen előző nap, de még Kiscsibe születésnapja is ma van, én meg ígéretet tettem neki, szóval nem kellene megszegni, így az ideg még jobban bennem van. A megoldás? Rittyentettem neki egy üzcsit, hogy változott a program, szóval legyen szíves kiöltözni, míg én hisztiztem egy sort Móricnak, majd visítva hívtam fel Rint, hogy azonnal segítsen valami normális szerelést találni, közben jött a dude is a Rellon elé, hogy elvigye Csipeszt. Az elmúlt másfél óra milyen volt? To-tá-lis ká-osz. De nem baj, tesó, megoldottam mindent is - félig -, körbecsókoltam Rint, amiért ismét megmentett, Kende kezébe nyomtam Csipperettót és rohantam is elfele, mint egy elmebeteg.
A Levita elé érve, mintha mi sem lenne természetesebb vetem hátamat a Szfinx előtti falnak. Mellkasom gyorsan mozog fel s alá, de nagyon jól palástolom, hogy nagyjából harminc másodpercen múlt, hogy ne késsek el a megbeszélt időpontról, és még így is késésben vagyunk. Amit nem fogok elmondani a levitásnak, mert megcsapkod, és éppen nincs hozzá kedvem, úgyhogy, mikor végre kilép a körletből, ellököm magam a faltól és szélesen elmosolyodom.
- Szia - lépek elé könnyedén. - Mehetünk? - túrok tincseim közé, mert még mindig nem vagyunk késésben. Nem-nem. Palástolnom kell, különben vége mindennek. Így is elég kaotikus az egész, nem kellene, hogy még Kiscsibe is belém rakja a parát, mikor lábam remegését már tudatosan kell elrejtenem. Nem pont ilyen születésnapot terveztem neki, de olyan művészlélek a csaj, talán nem nyúlok mellé a programváltozással. Tudja a franc, mi? Remek kilátások, bakkerka, főleg, hogy ennek a napnak rohadtul róla kellene szólnia, és nem rólam. Édes Merlinre, ha ma elhalálozok Kiscsibe szárnyai által, az viszonylag váratlan lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Minden egyes eltelt másodperc egy órának tűnik. És nem azért, mert türelmetlen vagyok - de -, vagy azért, mert attól félek, hogy tényleg elkésünk - de -, hanem mert semmi nem történik körülöttem, csak várnom kell, hogy Kiscsibe végre feltűnjön. Amit megtesz, én meg annyira meglepődök, hogy köszönök, amíg elésétálok. Mármint nem az a meglepő, hogy megjelenik, hanem az, ahogy teszi, az agyam meg meghibban, ahogy dolgozza fel a rajta lévő ruhát. Jó, ember, szerinted eszembe jutott, hogy a kiöltözés egy lánynál mit jelent? Főleg, ha az a lány Kiscsibe, aki kivételesen elhagyta a kardigánját és így jelenik meg? A lényeg, hogy a földről összeszedtem az államat, meglepő, de még köszönök is, majd mehet a menet!
- Jól nézel ki - mosolyodom el féloldalasan, és már nem is kell küzdenem azért, hogy lábam remegése ne legyen feltűnő. Elmúlik, ahogy elindulunk, a mosolyból lesz vigyor, mikor kíváncsiskodni kezd. - Majd megtudod. Legalább, amíg odaérünk, biztosan van társaságom és nem uncsizok - vonom meg vállamat, ahogy kiérünk a kastélyból, a faluban pedig rögtön az állomás felé veszem az irányt. Mondjuk, ha már ennyire időben szóltak - nem - legalább zsupszkulcsot biztosíthattak volna, vagy ilyesmi, hogy tutira ne késsünk el. Jó, mondjuk ezen már hiába izgulok, amikor magam elé engedem Kiscsibét a vonatra. Hamarosan ott leszünk, és minden rendben fog menni. Komolyan. Remélem.
- Szóval - huppanok le mellé, majd fordulok felé törzsből. - Miért nem ünnepled a születésnapodat? - a kérdés indiszkrét, vágeszolom, de hát most mit kerülgessem a forró kását, amikor érdekel. Móric meg én úgy ünnepeljük állandóan, mintha nem is lenne holnap, erre jön Kiscsibe, aki közli, hogy nem is ünnepli. Ember, ki a franc csinál ilyet? Aham, ezek szerint Csibén kívül, de érted a problémám, nem? Mondjuk már ez sem számít igazán, mert most ünnepli velem totálisan kikerázva. Mi ez, ha nem pöpi születésnap, már most? - Tudod mit? Mindegy, mert most ünnepled, és nem lesz más választásod, mint élvezni - vigyorodom el, mert valami belső hang azt súgja, hogy mégsem kellene ekkora parasztnak lennem, és kivételesen hallgatok is erre a belső hangra. Ez a nap tele van furiságokkal, mi? Ne is mondd, lemegyek hídba minnyá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Mint minden rendes kamasz fiú, rengetegszer elképzeltem a Nora nénivel való randit, majd az utána következendő eseményeket, de tudtam, hogy ezek csupán álomképek. Illúziókban ringattam magam, mer’ ki az a gyökér, aki elhiszi, hogy egy olyan kaliberű nőnél van esélye, mint amilyen Nora? Nos, csirák, nagyon úgy tűnik, hogy az első számú Móric igenis olyan gyökér, akinek van esélye, mert kettecskén állunk a cuki előtt, én meg parázva adom oda az ajándékot a nőnek, akinek kérdésére zavart mosollyal bólintok egyet. Fejem billen félre a meglepettségére, hogy a következő pillanatban csere történjen és én szeppenjek meg, ahogy ajkai érintik arcomat. Automatikusan húzom ki magam, akaratlan nyúlok a bőrhöz, majd észbe kapva kapom össze magam. Félig. - Igen, nincs mit - fordulok el totálisan zavarba, majd indulok el inkább a cuki felé.
Belépve pillantok körbe, halvány mosoly, de a legnagyobb elégedettséggel telítve, pihen ajkaimon. Kékjeim rebbennek Norára, szó nélkül követem és huppanok le vele szemben, hogy kissé elnyílt ajkakkal kövessem végig a hajával való mozdulatot. Semmit nem csinált a nő, én meg már a székre olvadok. Ha ezt így folytatjuk, a randi folyamán bármikor elájulhatok, és az nemhogy kellemetlen, de kurvára kellemetlen lenne. Gondolkodás nélkül könyökölök fel az asztalra, tenyerembe támasztom arcomat, ahogy a nő ajkainak mozgását figyelem.
- Remekül hangzik - szólalok meg kicsit bárgyún, amikor a szavai eljutnak a tudatomig. Szemöldökömet ráncolom. - Micsoda? Komolyan mondja? - rázom meg fejemet értetlen. - Gondolom ez csak az iskolán kívülre érvényes - vigyorodom el szemtelenül, ujjaimat tincseim közé fúrva borzolom össze azokat, ahogy lesütöm a tekintetem egy pillanatra. - Tényleg jól hangzik. Te is nyugodtan hívhatsz engem Móricnak - folytatom a szemtelenséget, csak immár egy féloldalas mosollyal, kékjeimet a nőre emelem, amikben a játékosság csillan meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Folytassuk az előző gondolatmenetet, miszerint az első számú Móric a gyökér, aki Norával ül. Igen. Csak azt senki nem kalkulálta bele, hogy Nora olyan nő, amilyen, és minden pasi egy pillantásától elfolyik - nem úgy, te hunci -, és soha többet nem lesz olyan, mint amilyen volt. Főleg nem akkor, ha az a pasi én vagyok, aki éppenséggel minden mozdulatát úgy lesi a nőnek, mintha csak lemaradhatnék valamiről, pedig jól mondta: mindössze létezik. Merlinre, nagyon hosszú lesz ez a három óra.
Fél szemöldököm rebben meg, ahogy várom a mondat befejezését. Hívhatja bárminek egyébként, amikor az én fejemben igenis randinak van titulálva, és ha meghalok ma este, akkor sem fog ez változni, bár lábam akaratlan ráng meg az asztal alatt, ahogy várok. Szinte már a csodára, ami végre meg is érkezik. Féloldalas mosoly terül el arcomon, hátradőlök a széken, a plafon felé pillantva nyammogok kicsit, mert brutális gondolkodásokban vagyok. - És mit szólnál, ha Annának hívnálak? - biccentem előre fejemet, majd kicsit oldalra is. Lássuk be, abban semmi különleges nincs, ha úgy hívom, ahogy eddig mindenki megtette előttem. Ha máshogy nem is, legalább így hagyjak valami nyomot a nőben. Mosolyom nem lankad, kékjeimet fúrom Nora tekintetébe, és igyekszem palástolni, hogy nekem mégis mennyi dolog jutott eszembe, amit én szeretnék. Leginkább a nővel. Merlin a megmondója skacok, hogy igyekszem moderálni magam, de nem könnyíti meg. Ezzel a hangtónussal meg főleg nem, amitől akaratlan fut végig rajtam egy jóleső borzongás.
- Khm… erre nagyon sok minden eszembe jutott, mint esetleges válasz, de… - nyúlok az étlap felé, amit felcsapva csúsztatok elé. - Akkor gondolom maradunk a meg nem húzott határokon belül - veszem kezembe a másik étlapot is és kezdem el fürkészni a lehetőségeimet. Bár mi a bánatnak, azt senki nem tudja, amikor pontosan nem érdekel mi a felhozatal, mikor végre sikerült eldöntenem: ha ő lehet gátlástalan, akkor én is megengedhetem ezt magamnak, még ha meg is buktat mindenből a szemtelenségem miatt. Ember, figyelj már, simán megéri! - Pöpi, nekem megvan. Te mit nyalsz? - csúsztatom félre az étlapot, majd emelem rá kékjeimet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem mondom, hogy a szívem ki akar ugrani a helyéről, de a szívem ki akar ugrani a helyéről. Külső szemlélőként valószínűleg úgy tűnik, hogy mennyire brutálisan - istenem, dehogyis - kézben tartom a dolgokat, de ez cseppet sincs így. A közelében nem vagyok, és ezen az előttem ülő viselkedése sem segít, főleg nem szavai. Huncut félmosolyra szaladnak ajkaim. - Szeretem, ha valami az enyém - nem lennék igazi rellonos, hogyha nem így lenne, ugye? Ez nem önzőség, egyszerűen, ha valami az enyémnek van titulálva, akkor kedvelem, ha ahhoz tartják magukat, és ez alól a nő neve sem kivétel innentől. Maradjunk annyiban, hogy territoriális vagyok inkább, mintsem önző. Tudod, hogyha megnyaltam, akkor az az enyém, így csak idő kérdése. Khm.
- Valószínűleg addig jó - bólintok egy aprót, és meglepő lehet, de tökéletesen tudom, hogy Anna egyáltalán nem olyan ártatlan, mint amilyennek most mutatja magát, és pontosan tudja, hogy mégis mire célozgatok itt, mint egy rakás szerencsétlenség. A határok addig kellemetlenek, amíg át nem lépjük őket, de ha meg sincsenek húzva, akkor nincs is mit átlépni, és ezzel mindketten tisztában vagyunk. Olyannyira, hogy le sem veszem tekintetem a tökéletes arcról, amíg az étlapot fürkészi, kékjeim így automatikusan zizzennek csücsörített ajkaira. Aha. Most haltam meg. Torkomat köszörülöm meg enyhén, hogy a feltörni kívánó nevetést palástoljam valahogy, lazán ökölbe szorított kezemet emelem szám elé.
- Én mondjuk jobban megnézném az utolsó oldalt - körözök kicsit mutatóujjammal a levegőben. Ha minden jól megy, és Anna hajlandó odalapozni, akkor szemben találhatja magát a kézírásommal, ami a nevemet firkantja fel átlósan, igencsak nagy betűkkel a lapra. Az illúzió csodája, hogy az ilyen apróságokat, amikhez nem kellenek hangok és érzetek, már tökéletesen űzzük testvéremmel. Az étlapról vezetem tekintetem a nőre szemtelen mosollyal, aki előrébb dőlt a cselekvésem közben. Fagyott mosollyal ádámcsutkám mozdul, ahogy aprót nyelek az elém táruló látványtól.
- Citrom és mentáscsoki. Bronszkikovszki szerint brutálisan jó, úgyhogy adok neki egy esélyt - mosolyodom el ártatlanul a nőre, mintha véletlen sem lenne utalás a mondatban. És mintha nekem kéne bárminek is esélyt adnom. Jó reggelt, fiam!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Borzasztóbb nem is lehetne a nap. Komolyba. Érted: nem elég, hogy a szobámban maradt a Móric fülese, és így beszélgetnem kellett reggel meg órák közben ilyen emberekkel, amikor egyáltalán nem vagyok olyan hangulatban, de még az órákon is figyelnem kellett. Bor-zasz-tó. Mondjuk legalább az órák nagy részét túléltem azzal, hogy Kendét csesztettem, mert ne aludjon már, amikor én meg szenvedek bakkerka! A minimum az, hogy velem szenved, és nem egyedül teszem. Mindegy. A bromantika révbe ért, amikor figyelmetlen voltam és tényleg bealudt már, szóval a legjobb megoldást választottam a túlélésre: a padot fejelgettem - szerintem hangtalan, a tanerő viszont ezzel valószínűleg elég erőteljesen vitatkozna, mivel azt látta a legjobb megoldásnak, hogy kihív felelni. Néztem rá, ő nézett rám, szóval szemeztünk kicsit, mikor végre megmozdultam, mert leesett, hogy nem viccel. Mit tagadjam gyerekek a királyságom, amikor egyértelmű amúgy is, de az LLG-ből kapott Várakozáson felüli csak még inkább megerősíti. Nagyjából azt sem tudtam, hogy miről beszélek, de ezek szerint jó voltam, látod? Aw, de klassz vagyok!
Persze ez nem segített azon, hogy elűzze a szarcsi kedvem, így szépen bajszom alatt morogva haladok a körletem felé, hogy felhúzzam a jelvényt és menjek csapatni a megbeszélésre, amit édes Anna hívott össze Volkival. Kezem emelkedik fel, ahogy hozzám szólnak, hogy csituka van, éppen koncertezek a fejemben, rohadtul nem érek rá. Az zökkent ki, hogy elhaladva a labor előtt az ajtó résnyire nyitva van. Kell egy kis idő, amíg bebootolom, hogy wtfdude, majd megtorpanok, állok még kicsit és visszahátrálva lököm be az ajtót, hogy meglássam a srácot, aki valamin ügyködik.
- A levitások most a Rellon körletét akarják beomlasztani, nem a Levita tornyot felrobbantani? Remek, fejlődőképesek vagytok - fonom keresztbe karjaimat mellkasom előtt, vállamat a félfának vetem, ahogy fürkészem a kölyköt. Mentségemre legyen mondva, hogy rndsn az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Megy a bókolás itt ezerrel, bár bevallom, lehet kicsit jobban megerőltethettem volna magam, de hát: ajándék lónak ne nézd a fogát. És itt a bókom volt az ajándék, meg az, hogy megpróbálok viszonylag normálisan viselkedni, mert Malvin persze tud a mai napról, és a hirtelen programváltozásról, szóval nyomatékosan megkért, hogy fogjam vissza magam. Ismét. Nem tudom miért kér a nő állandóan ilyen lehetetlen dolgokat, de majd igyekszem. Tényleg. Mondjuk. Megdőlt, mert hangosan röhögök fel Kiscsibén, fejemet is ingatom mellé. - Dehogy húztad fel majdnem! - nevetek tovább, ahogy haladunk végre, és érzem, hogy az ideg lassan, de biztosan elszáll belőlem. Erről van szó! - Nekem lehet, de neked nem hiszem - vonom meg vállaimat, majd szusszanok, amikor az állomásra érve megkapom a következő kérdést is. Ha így fogunk elmenni odáig, mintha valami kérdezz-felelek játék lenne, ahol csak Kiscsibe kérdez, akkor lehet leesik a hajam, mire odaérünk. Végül csak fejemet rázom meg, miközben felszállunk a vonatra, a lány már rendelkezik, én meg magyarázni kezdek.
- Valahogy úgy - bólintok határozottat, miközben lábamat dobom fel az előttünk lévő ülésre, és csúszok lejjebb, hogy kényelembe helyezzem magam. Ami nem jó ötlet, mert tudod: fekszek alszok. De ez még a jövő zenéje, Kiscsibe csak felébreszt, ha le kell majd szállni. - A társaságod pedig tökéletes, csak mondom. Legközelebb a dude-dal jössz, aztán utána majd beszélünk - sandítok rá oldalasan, és szemtelen vigyorral, mert mindenki tudja az univerzumban, hogy Kiscsibe - vélhetően - húsz másodperc után közölné, hogy köszdekösznem. Na, okosan a gondolatokkal! Nem azért, mert a dude nem jó arc - Nber, best dude in the universe -, hanem, mert elképzelni sem tudom, hogy megtalálnák a közös hangot. Bár ki tudja? Kendéről van szó, tutira az ujja köré csavarná Csibét is.
- Úgy átmentem, mint fing a gatyán - bólintok egy határozottat. - Persze késtem, de kimagyaráztam magam, és olyan jó voltam, hogy a tíz perces időből csináltam harmincat, mert barátságos vita alakult ki köztem és a vizsgaelnök között - nevetek fel hangosan. A bácsi zseniális volt, szanaszét adtam, és én is nagyon remélem, hogy lesz még alkalmunk talázni, mert bár a kihúzott témáról vitatkoztunk, de akkor is heniál volt. Széles vigyorral nézek el Kiscsibe mellett és pislogok kifelé az ablakon, oldalra döntött fejjel. Ennél királyabb már nem is lehetnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A széles vigyor úgy terül el arcomon, mintha csak oda találták volna ki. Vigyázni a levitásokkal. És egyébként Kiscsibe nem is tudja, hogy mennyire igaza van, amikor az összes levitás - én mondom nektek, komolyba - bipoláris. Az egyik pillanatban cukik, meg kenyérre lehet őket kenni, a következőben meg egy baltával akarnak megölni, mert leszóltad a kedvenc könyvüket. Borzasztó.
Az az igazság, hogy már egész nagy sikernek könyvelem el, hogy a lány nem süllyed el, hanem legalább képes fennmaradni. A technikáról tudnék vitatkozni, de ne várjak el sokat gondolom, mégsem Kendét csapkodom éppen ostorral, haver, érted. Ja, szóval elégedett vagyok Kiscsibe teljesítményével, de azért díjat nem fogok érte osztogatni. Hangosan nevetek fel. - Sokra hát! - ingatom meg fejem rázkódó vállakkal. - És igen! A dude a másik felem, vágod? Bromance meg minden. Amikor lógásra invitáltalak, már elindítottam a kapcsolatot egy agyi síkon, és figyeld meg, ha kimegyünk innen, várni fog az üzcsi - bólogatok határozottakat. Senki nem vonhatja kétségbe a dude és köztem fennálló kapcsolatot, még akkor sem, ha valószínűleg az lesz az üzenetben, hogy Brightmore elevenen fog megnyúzni a következő órán, miután vért izzadva felelek le a mai órán leadott anyagból, és épphogy meg fogom kapni az elfogadhatót. De a lényeg most van, nem pedig később lesz, szóval előadom Kiscsibének a tervet, aki morog az orra alatt - meglepő ez, vigyázz -, engem meg ez vigyorgásra késztet. Természetesen.
- Azért örülök, hogy nem nekem kellett ezt kimondanom - fordítom fejemet az ég felé nyammogva, majd sandítok le rá szemtelen, féloldalas mosollyal ajkaimon. Maradjon a kviddicsnél, talán mindenki jobban is jár, de legalább már nem felfordult kacsa, hanem amolyan normális. Normálisabb. Viszonylag normális. - Szív- - pffölök fel, ahogy a víz érkezik arcomba. Megszeppenve nézőkézek Kiscsibére, még akkor is, amikor ő a part felé fordul. Könnyed mozdulattal söpröm ki arcomból a vizet, majd termek mögötte pillanatok alatt.
- Ezt most nagyon nem gondoltad át - hajolok le hirtelen, hogy térdhajlatához és hátához tegyem kezem és kapjam fel gyorsan. A víz felé fordulok és indulok el beljebb. - Én a helyedben alkalmaznám a légzéstechnikát, amit elmagyaráztam még az elején, mert most Kiskacsa leszel - lépek még párat beljebb, lesandítva bizonyosodom meg arról, hogy felkészült-e, direkt várok is pár elnyújtott másodpercet, mielőtt nemes egyszerűséggel lendíteném oldalasan a könnyű testet előre-hátra párszor, majd engedem el az egyik előre résznél, és ha minden úgy megy, ahogy én azt szeretném, elégedetten nézem végig, ahogy becsobban a vízbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Ki nem állhatom, ha valaki másra akarja kenni azt, amit önszántából csinált. Bevállalom, hogy igenis én kevertem ki a piát Bettinek, de nem erőltettem rá, hogy elvegye a poharat, megkóstolja, majd úgy nyelje, mint kacsa a nokedlit. Egyszer sem szólt, hogy nem kér többet, szóval spóroljam meg az energiát, és csináljak magamnak piát, vagy valami, hanem csak itta. És mindezek után ki a hibás? Én. Hogyne, tesó, meg ahogy megálmodtad, mert bevallom és vállalom, ha egy helyzetben fogyatékos vagyok, és még esetleg valami abból adandó következmény az én saram, de azt nem vagyok hajlandó eltűrni, hogy valami hasonlót rám kenjenek. És mindezt tökéletesen öntöm szavakba Furcsajnak is, miközben érzem, hogy száraz a torkom, kapar, és hamarosan olyan roham fog rám törni, mint annak a rendje. De ha megfulladok is elmondom neki. És nem is akárhogy.
Szemtelen vigyorral ajkaimon préselem a falnak, amennyire tőlem telik, ezek után még egy kibaszott Edictum pletyka is belefér, szarom le, amikor ismét ott tartunk, hogy a rellonosok mekkora faszok. A levitások meg önzőek és képmutatóak. Körbeértünk.
- Aha - rebben meg szemöldököm, miközben ismét aprót lépek előre, töretlen vigyorogva. - Talán, ha nem ütnéd bele az orrod mások dolgába, akkor nem kellene ezen aggódnod - biccen félre a fejem, hangom csöpög a megvetéstől. A kérdésre nevetek fel halkan, hagyom, hogy ellépjen előlem, ennyi elég is volt a mókából, rohadtul nincs ehhez erőm. Hátat fordítok a falnak, neki is vetem azt, kezeimet süllyesztem a hoodie zsebébe, ahogy kicsit lejjebb ereszkedem, csak Bettire sandítok.
- Ti levitások tökéletesek vagytok, nem? Mindent másra kentek, így nem is hibáztok. Remek taktika egyébként, csak kár, hogy vannak olyanok, akik ezt nem viselik el - egyenesedem fel lassan, szám elé kapva kezemet köhögök párat. - Önzőek vagytok, képmutatóak és álszentek. Az első találkozásunkkor kiakadtam, amiért sztereotipikus voltál velem a házam miatt, amit nem szeretek - kapom el tekintetét, gonoszkás mosoly villan fel arcomon. - De tudod mit? Ráerősítettél a levitások sztereotípiára. Gratulálok, Furcsaj! - csapom össze tenyereimet lassan és szarkasztikusan. - És köszönöm, amiért megtiszteltél, hogy láthassam, sőt, hogy átéljem - elszakítom róla kékjeimet, előre fordulok, lazán ökölbe összeszorított kezemet emelem fel, hogy utat engedjek a köhögésnek, ami egy ideje kaparja a torkom. Remek, itt fogok elhalálozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Be kell látnia mindenkinek, hogyha Kende így akarja kideríteni bárkiről, hogy valóban a barátja, vagy csak amolyan eh szintű span, akkor rohadt jó a taktika. Kitti úgy megdolgozza az embert, mintha minimum a Trimágus-tusára jelentkeztél volna. Triplán. Illegálisan. Kisminkelve. Érted? De mindezek ellenére, a kiscsaj komolyan zseniális, és szanaszét adom. Én mondom neked, tesó, hogy BFF-ek leszünk a kislánnyal. Ez biztos. Vállat vonok, mert ha nem adja el, hát nem adja el, pedig biztosan élete biznisze lenne.
- Hé-hé-hé. Hé. Tesó. Hé. Na. Hé - kapom fel fejem a dudira, tenyerem is felemelve fordítom felé. - Több kell ahhoz, hogy lekapcsoljon. Simán felveszem a harcot most is, ha kell - vigyorodom el. Azért ennél több kell, hogy le lehessen kapcsolni. Húsz perc is elég lenne, és onnan folytathatnánk, ahol abbahagytuk, csak azokat a srácokat ne kelljen hallgatom, mert komolyan a szoba közepén fogok nekiállni zokogni. Nódzsók.
- Tesóóó… - ingatom meg fejemet. - Biztosan megértené - röhögök fel gyomorból. Kendének Kitti nem könnyíti meg, én meg Móricnak, amikor szerencsétlen testvérem bejön a szobába én meg ordítva fogadom a szoba közepén a koncerttel, amit senki nem kért. De ilyen ez a pop-szakma, aszondják, Móric meg már hozzászokott, és mindig ki tudom engesztelni egy kis watwattal testvéremet, úgyhogy… win-win. Viszont a Kornéliás sztori nem win-win, mert Kende után én is tanácstalanul nézek haveromra. Akkor nem egyről beszéltünk, de amint neki áll a sztorinak, kicsit wtf fejjel nézőkézek rá, majd kerekednek ki kékjeim.
- Hólikreb, hát igy már vágom, bástya! - töhögök fel arra, hogy nem fogja kedvelni a hiperszupermega császár bátyját a kislánynak. Valószínűleg a hiperszupermega bátynak a legjobb dudiját sem fogja kedvelni. - Ja, én is mondtam neki, hogy valszeg kedveli, de a franc sem tudja amúgy. A sztori felénél elvesztettem a fonalat - meglepő. És bármennyire igyekeztem, össze sem tudtam szedni. Nem baj, agyam már megy tovább a lányok egyenpólójára, hogyha bekerülök a tímbe, akkor vajon én is kapok-e, de Kende szól, szóval felé fordulok.
- Vitatkozhatnánk arról kinek kellene több idő. Még visszafogtam magam tesó - ingatom meg fejemet. - Legközelebb nem lesz ekkora szerencséje - mielőtt bárki azt hinné, hogy azért fogtam vissza magam, mert kezdeti megszeppenés, meg tököm tudja, annak mondanám: ébredj már fel és szedd össze magad! Megadtam a lehetőséget, hogy kiélje magát, de legközelebb rárúgom az ajtót a kiscsajra. Nehogy má’! - Nem talázott még? Akkor itt volt az ideje, mondjuk durva, hogy a létre legtetején kezdi az ismerkedést a spanjaiddal - töhögök fel elégedetten. Lejjebb csúszva vetem hátra fejemet és támasztom meg a pad szélén. - Rendesen? Mikor? Eskü bukok, hogy beérhessen, hát ki nem hagynám! - vigyorodom el szélesen, majd röhögök fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Teljesen nyugodt arccal, ugyanabban a pozícióban nézem végig, ahogy a srác megpróbálja magát összekapni a fuldoklásból. Figyu, két lehetőségünk van összesen ebben a helyzetben. Vagy végig nézem, ahogy összeesik és elmegyek segítségért, vagy összekapja magát tényleg és nem kell megmozdulnom. Az utóbbi azért fontos, mert nem kell kerülőt tennem, hogy összeszedjem a fejest, úgy menjek a megbeszélésre, majd a dolgomra, amit elvárnak tőlem. Bár lehet kiskippelem és inkább odaadom a jelvényt Móricnak, hogy menjen helyettem.
- Akkor még mázli - bólintok egy aprót, de közben a srácot fürkészem. A lila füst még minimálisan látszik a levegőben, valami különös szag terjeng a levegőben, szóval lehet tényleg beomlasztaná a Rellont. A legrosszabb, hogy nem szándékosan. Na fasza. Ha itt hagyom, akkor meg Anna engem csesz le. A francokat! Sóhajtva lököm el magam a félfától, beljebb lépek egyet, becsukom az ajtót, majd slattyogok lustán a srác mellé, hogy az üst fölé hajoljak. - Kit szeretnél megölni? - pillantok hátra vállam felett kíváncsian csillanó tekintettel, majd lépek hátrébb egyet. - Jó, most komolyan. Ez mi szeretne lenni? - lehet a srác csak a gasztronómiai nem adottságait próbálgatja itt éppen, és összedob egy húslevest a háztársainak titkiben. Honnan tudod, hogy nem haver? Mondta? Nem. Na látod. Minden lehetséges kérlek, ha elég erősen hiszel benne. Ez akkor nem működőképes, ha mondjuk egy feldühödött kentaur horda rohan feléd, akkor lehetőség szerint keress már egy búvóhelyet. Ez volt a Móric-féle túlélési szabálykönyv első része. Valószínűleg több rész nem lesz egyébként, mert még én sem élem túl, márpedig magamnak hasonlóan fasza tanácsokat szoktam adni. Meg lehet kérdezni Kendét, de inkább ne tedd, pls. Elrontaná a leves illúzióját, amiről eszembe jut, hogy kajás vagyok, szóval táskámat dobom előre, cipzározom ki és kezdem el kutatni a zacskó… magkeveréket. Wtf, ez nem az. Elhúzott szájjal dobom az asztalra, majd kutatok tovább, míg végre kezembe kerül a zacskó mini csoki válogatás. Tudod, ami a mugliknál van és mindenféle csoki van benne, csak kicsibe. Könnyen bontom ki, majd fordulok a srác felé. - Kérsz? - nyújtom felé a zacsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Hát haver, én inkább megmaradtam volna abban a tudatban, nagyjából örök életemben, hogy levest főz a háztársainak. És egyébként valószínűleg ezzel jártunk volna a legjobban, mert, ha emlékeim nem csalnak, az altatós gecerájnak nem így kell kinéznie. Még a szag sem stimmel, ahogy mélyebbet szippantok belőle, ami nem tántorít el attól, hogy kicsapjam a csokit a táskámból. És amíg én turkálok, a srác sem rest megtenni a lapok között. Hangosan és pf-ölve röhögök fel, amikor meglátom, hogy két lap összeragadása okozta a problémát, így meg már minden a helyére kerül. Mindezek fényében, mégsem lehet jó ötlet a leves főzés a spanoknak.
Szóval kicsit még röhögcsélve kérdezem meg, hogy kér-e, kis tétovázás után csap le rá, mint karvaly madár a pocokra. Kiveszem magamnak is a szimpatikus darabot, kibontom, hopika már a számban is van, majd a nyitott zacskót teszem az asztalra, hogyha szeretne még venni, akkor megtehesse. A magkeveréket dobom vissza a táskámba, amit a földre csapok és csapom össze a tenyerem. - Na fiam! - dörzsölöm is össze őket. - Az van, hogy brutálisan régen kellett ilyet csinálnom, szóval a nagy részét rád bízom, de segítek. Maximum felgyújtjuk a kastélyt, semmi baj. Van egy ikrem, majd ráfogjuk - legyintek egyet felé. Kihívás elé vagyok állítva, ráadásul egy bájitallal. Szerinted fogom magam és kisétálok? Hülyének nézel, ember? Soha vissza nem térő alkalom, hogy ismét bebizonyítsam mekkora istenkirálybrutálcsászár vagyok, hogy mindenki csak pisloghasson. Kivéve, ha tényleg felgyújtjuk az iskolát, de ez legyen a legkevesebb. Amúgy is, nem az a lényeg, hogy én túléljem, ha valami balul sül el? Kékjeim esnek a srácra. Jó, meg a kis srác is élje túl, és akkor mindenki nyert.
- Lássunk neki, mert már így is elkéstem - kérlek. Nemhogy elkéstem, de már régen a helyszín felé kellene sétálnom minimum, hogy a tizenöt perc múlva kezdődő nagyon fontos megbeszélésre odatoljam a képem. Vajon az opció még nálunk, hogy eltévedtem? Úúú, sokkal jobb öteltem van! Mutatóujjamat emelem fel a srác felé, telefonomat előkapva pötyögök egy gyors üzenetet testvéremnek, hogy menjen már el helyettem, a jelvény a szokásos helyen, és blablabla. Problem solved. - Elkéstem, de mennek helyettem, úgyhogy… muti azt a receptet - nyúlok ki a könyvért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Mint mondtam, senki nem vonhatja kétségbe Kende és a köztem fennálló kapcsolatot, így Kiscsibe sem teszi meg. Természetesen figyelmen kívül hagyom, hogy brutálisan le vagyunk szólva, mer’ koncentráljunk szépen a jó dolgokra. Kérdése elgondolkodtat, ami arcomon is látszik valószínűleg. - Nem. A bronnection közé semmi nem álhat. Főleg nem olyan alapszükségletek, mint alvás. Pf - legyintgetek kicsit. Plusz, nem tartom valószínűnek, hogy szívatni akarja tovább magát a dudi, amikor Brightmore már így is eléggé bedobta a mély vízbe. Hihihihi, érted. Kende és a mély víz. Heniál a humorom, tesó. Egyáltalán Sárkánytanunk van most? Mert, ha nem, akkor lehet tényleg alszik az a bánatos, és akkor így meg az is lehet - logikusan, gondolkozz már -, hogy tényleg nem ért célba a kapcsolat. A barackba!
Az meg még nagyobb barackba, hogy Kiscsibe szemtelenkedik, aztán még ő figyeljidézik nekem, mintha kettőnk közül nem ő kezdte volna. Nem is értem mire számított. Most komolyan, szerinte benne volt a pakliban, hogy megússza szárazon? Istenem, zseniálisak a poénjaim ma, de tényleg. Mi a franc történt? Mindegy, mert természetesen nem hagyom bosszú nélkül az arcomba érkező vizet, így nemes egyszerűséggel hajítom Kiscsibét a vízbe, hogy kicsit Kiskacsa legyen. Erről van szó, kérem! Vigyorogva figyelem, ahogy csobban, majd felröhögök, mert mutogat meg csapkod mindenfele is, csak éppen nem arra, amerre én vagyok. Előre görnyedve engedem ki a röhögést, majd ahogy felém fordul és meghallom teljes nevemet a fenyegetéssel, gyomorból tör fel belőlem. Előregörnyedve simul kezem hasamra, majd egyenesedem fel és igyekezvén moderálni magam túrok tincseim közé, amiket rövidségük ellenére borzolok össze. Dudi, faszság, amit tanácsoltál az Ediben, remélem tudod!
- Ne menj már! - vetődök utána még mindig vigyorogva és nevetve, ahogy hesseget el, mint valami madarat. Csibe a madárhajkurászó. Ironikus. Fél szememet hunyom le, ahogy közeledem, fejemet fordítom kicsit oldalasan, hogy ne menjen már a nyitva lévő fél szemembe a víz, majd  kapom el Kiscsibe csuklóját és fordítom nekem háttal egy hirtelen mozdulattal. Kezét nem engedem el, ahogy közelebb lépek, de kezeinken kívül nem érintkezünk. Sehol. Te perverz. Füléhez hajolok, rekedtesen szólalok meg. - Kösz a mai napot - csókolom arcon, miközben engedem el lassan, majd lépek el mögüle. - Menj, szárítkozz meg, én még úszok pár hosszt, ha már itt vagyunk - mosolyodom el szélesen, majd választ sem várva fordulok el tőle és vágódok a vízbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Az van, gyerekek, hogy sokkal jobban is ki tudnám röhögni a srácot, de - jön a plot twist - visszafogom magam. Nem lehet mindenki akkora császár Bájitaltanból, mint én, és ez miatt nem lesz kevesebb az előttem álló. Csak bénább. És gázabb. Míg én brutálkirálycsászár vagyok. Plusz úgy valóban nehéz abszolválni az eléd letett receptet, ha összeolvasol kettőt, és még meg is lepődsz a végkimenetelen. De, hogy mindenki lássa mennyire jó arc vagyok, még a csokimat is megosztom vele, amit úgy töm a fejébe, mint egy óvodás. Így is van! - császár, 2021.08.06. - idézés haver, csak megjelölöm a forrást, mert én ilyen törvénytisztelő polgár vagyok. Szívesen.
- Aha - biccentem félre fejemet, ahogy próbálom megfejteni, mégis mit beszél. Kihívás elfogadva, igazi kódfejtő vagyok. Nem mintha meg kellene erőltetnem magamat. - Hát, tesó, ha te csinálod, lehet bármilyen szintű, benne van a pakliban, érted - vigyorodom el szélesen, majd bontok ki még egy csokit és dobom a számba, miközben intézkedek. Fontintézkedés történik, különben elbarackol a Rellon vezetőség, azt meg nem kellene hagyni, szóval a B terv tökéletesen jól jön most. A kérdés után hajolok az üst fölé, hogy jobban szemügyre vehessem, ami benne csinál valamit. Rendesen mindjárt életre kel a srác kotyvaléka. Kékjeimet vezetem a könyvre, majd vissza az üstre, halkakat hümmentek, mint akinek komolyan ennyi idő kell gondolkodni.
- Van ötleted, hogy javítsd ki? Mert akkor hajrá - mutatok az üstre kétkedve. Esélytelen, hogy a már belekerülő hozzávalókat tudjuk semlegesíteni a receptbe beírt hozzávalókkal. - De én újat kezdenék a helyedben, tuti, ami biztos alapon - meg mondjuk a túlélésünk miatt. Nem hiszem, hogy okos döntés lenne még rácsapatni pár eredeti hozzávalót a már meglévő löttyre. - Apropó, Móric vagyok - egyenesedem fel, majd bontok ki még egy csokit. Én mondom, hogy ez a mennyország.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Legyintgetek felé kicsit, miután kényelembe helyeztem magam. Nem kell takaró, meleg van, hát ő nem érzi? Bár azt belátom, hogyha hozna mégis, akkor nem utasítanám vissza, mert teljesen fasza párnát tudnék belőle csinálni. Jobb lenne, mint a kiült ülés, aminek éppen döntöm a fejemet. Elég kiábrándító, de nem baj, sosem zavartak az ilyesfajta dolgok, főleg nem alvásban. Kérlek. Így teljesen tudok koncentrálni arra, hogy reflektáljak Kiscsibe szavaira, aminek a középpontjában naná, hogy a dudi van. - Persze. Minimum harminc méterre tőlem, kiabálva - bólogatok is szavaim mellé. Teljes biztonságérzetet adna, ha minimum ennyi méter lenne köztünk mindezek után, bár ennél fiktívebb dologról nem is tudnánk beszélni. Esélytelen, hogy Kiscsibe és Kende egyszer kettesben maradjanak, és beszélgetésre legyenek kényszerítve. - Merev? A legtöbbször merev vagy, Kiscsibe - nevetek fel hangosan, kékjeim zizzennek oldalra szemtelen vigyorral immár, amik felcsillannak. Fejemet biccentem félre. - Vicceltem csak, mielőtt csapkodni kezdenél - tolom feljebb magam kicsit az ülés szélére támaszkodva, hogy értelmesen tudjak válaszolni a kérdésre. Viszonylag értelmesen. Vigyorgok Kiscsibére, mintha muszáj lenne, az ablakról vezetem vissza rá tekintetem.
- Ja, elég jó voltam. Utána meg is dicsértek, majd a tanárom lebaszott, és megdicsért. Kaotikus volt kicsit - nevetgélek tovább, majd fordítom fejemet a másik irányba. Lábamat szedem le az ülésről, rendesen felülök, majd állok neki nyújtózkodni. A kérdésen megszeppenek először, de a vonat lassítani kezd, majd igen rövid időn belül meg is áll. - Gyere - állok fel, magam elé engedem, miközben leszállunk a vonatról, majd mosolyodom el.
- Nem nagyon tudnak vele mit kezdeni. Mindketten gyakorlatiasabb és aktívabb beállítottságúak, mintsem egy papír fölé görnyedve szenvedjék végig a napot, mint én. Pedig én is pörgök állandóan, de támogatnak engem is, ahogy Móricot - vonom meg vállaimat lezseren, ahogy elindulok kifelé az állomásról. Soha nem volt vele problémájuk, hogy művészibb beállítottságúak vagyunk, amíg nem megy a többi tárgyunk rovására. És eddig nem ment, úgyhogy jó a következtetésed: rohadt jók vagyunk a testvéremmel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Annyira unatkozom, hogy nem tudom elmondani. Péntek van, szóval Móric Borcsával tölti az idejét, a dudi felszívódott valahova, és még csak nem is mondta hova, ami hallatlan! Rin meg nem tudom hol van, mert nem válaszolt. Kénytelen vagyok feltalálni magam, amíg barátnőm végre megtisztel a válasszal, mert máshoz meg rohadtul nincsen kedvem. Szívás volt az elmúlt pár hét, szóval nem akarok erőltetetten mosolyogni meg faszkodni valami gyökerekkel, hanem csak őszintén baromkodni a barátaimmal. Ami nehéz, ha azok felszívódtak, mert miért ne? Persze, engem meg kihagynak a buliból. Jó, nem, kicsit drasztikus vagyok, belátom, mert a dudinak biztos nagyon fontos dolga van, de ha Rin azért nem válaszol, mert Lili manduláját nyalogatja megint, akkor mérgi leszek. Kicsit. Viszonylag mérgi. Úgyhogy egyelőre egyedül róvom a folyosókat, mint valami magányos farkas - kérlek… -, amíg meg nem látom Furcsajt. Hah! Király! Széles vigyor lesz arcomon, futni kezdek, majd cipőm talpát a padlóra csapva csusszanok be elé, hogy azonnal mellé vágódjak.
- Csőőőőőőőőő Furcsaj - dőlök is oldalra, hogy fejemet ölébe hajtsam. Nem feltétlen foglalkozom azzal, hogy esetleg füzet, könyv, papír vagy bármi van-e a lábain, amire én éppen a fejemet hajtom. Nekem éppen teljesen kényelmes, szóval csak kicsit helyezkedem, majd pillantok fel rá. Jobb kezemmel nyúlok át magam fölött, hogy megfoghassam bal kezét, amit a hajamra teszek. - Simogass pls - bólintok pár aprót, majd hunyom le szemeimet. - Szóval az van, hogy gondolkodtam, mert tudok olyat, és szerintem jót tenne neked, ha kicsit több időt töltenél nem levitásokkal - bólintok ismét párat. - Ez fonti, Furcsaj, mert ilyen… ilyen vagy, érted, tökre nem egészséges ennyire mosolytalanul élni az életet - pillantok fel rá végül, féloldalas mosollyal. - Szóval mit mondasz? Bevállalsz a nyáron egy Mórocz-féle programot? - mert az összes zseniális, és aki mást mondd, az egyértelműen hazudik. - Amilyen elbűvölő a társaságom, felőlem több is lehet - mármint komolyan. Borzasztó, amit a csaj tol. Tök ritkán látni mosolyogni, szerintem nevetni még nem is láttam vagy hallottam. Hát a bánatba lehet állandóan bánatos retekként élni az életet, ugye? Brutális.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Teljesen nyugalom van ma. Mindenki ezerrel készül a szünetre, pedig Merlinre mondom, hogy minimum még nyolc év mire odajutunk, de azért a wave már rndsn viszi el a diákokat. Kint meg lehet halni, bent is, csak nem a melegtől, szóval a dudinszkival boldogítjuk egymást, míg mások meg minket. Legalábbis próbálnak, és egész jól haladnak, mikor Kende felém fordul. A kanál áll meg a számban, mert tömöm magamba a pudingot, mint egy barom, fejem biccen oldalra, mert wtf. Majd feláll és elszalad a csávó. Kérdés nélkül kapom össze a cuccom és indulok utána, majd fordulok meg, kapom fel a pudingomat és kezdek el futni megint. A pudingot nem hagyjuk ott. Menet közben tömöm a fejem, csikorgó cipőtalppal fordulok be Kende után a terembe, ami viszonylag már tele van.
- Tanárúúúúúúr - kiáltok fel örömittasan, ahogy megakad tekintetem a tanerőn. - Hoztam magának pudingot! - szökkenek oda hozzá, nyomom a kezébe, majd ülök le a legelső padba, mint a jó diák, hogy tudjam támogatni a dudit mindenben is. Kivéve, ha csúnyán elvérzik, mert akkor az szívás. Bár terjed a pletyka, hogy Brightmore gyógyítónak is tanul, asszem. Vagy nem is pletyka, hanem ő mondta? Mindegy. Húhúzok Csettivel, hátra fordulva emelkedem feljebb a padból, hogy levegő pacsit nyomjak a gyerekkel, majd huppanjak vissza.
- Hallod dudinszki, én mindenre kész vok szerintem, de hogy ez jól süljön el, arra nem - röhögök fel teli torokból. Én így támogatom a spanomat, neked meg csitu van. Kösz. Különben is, lássuk be: az, hogy itt bárki is kiváltsa a vizsgát nagyjából egyenlő a nullával. Ember, Brightmore-ról van szó!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Csak fél füllel hallom meg, hogy valami koppan a padlón nem messze tőlünk, de nem figyelek rá, mert nem érdekel. Így a legegyszerűbb élni az életet, az viszont nagyon is feltűnik, hogy elrántja a kezét tőlem. Durcásan szusszanok, sajátom áll meg a levegőben, majd kissé hátrébb feszülve fogom meg ismét a kezét. - Nyugi már, nem harapok - mosolyodom el ellenállhatatlanul, ujjaim lágyan fonódnak csuklójára, hogy ismét megpróbálkozzak tincseimre tenni a kezét, mert igenis megérdemlem, hogy simogatva legyek. Nagyon, de nagyon produktív voltam ma, úgyhogy ez a minimum, és sajnos - nyilvánvalóan nem sajnos amúgy - Furcsaj az elszenvedője annak, hogy a brutálisan puha tincseim között turkálhat. Milyen örömteli nap!
- Pedig eskü nagyon jól megy, éppen ezért rángatlak ki a komfortodból, mert néha rád nézek, és öngyilkos lennék legszívesebben - bólogatok párat lehunyt szemekkel, hogy nyomatékosítsam szavaimat, mert ez elengedhetetlen. Megállok az egyik bólintás közepén, kékjeimet kinyitom, ahogy felfelé pislogok rá az egyetlen szóra. Halvány mosoly kerül ajkaimra, gondolkodás nélkül nyúlok fel és bököm meg óvatosan arcát, hogy kinyissa szemeit és rám nézzen. - Nem para - húzom vissza kezemet, hasamra teszem a másikkal együtt, majd ismét lehunyom a szememet, hümmentek is mellé, mert most hatalmas gondolkodások vannak tesó.
- Igazából nemtom, majd kitaláljuk. A spontán progik a legjobbak, majd szólok, ha Kendével csinálunk valami baromságot, és akkor becsattanhatsz mellénk - vonom meg vállaimat lezseren. Hamarosan jön a nyári szünet, szóval tényleg minden lehetőséget meg fogok ragadni azért, hogy legalább egyszer hallhassam önfeledten nevetni Furcsajt. És köztudott, hogy erre a legjobb alapanyag a dudi és én. Nem elég, hogy brutálisan császárul nézünk ki - így is van! - császár, 2021.08.25. -, de még a humorunk is brutálisan letaglózó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Aj, gyerekek. Tiszta szegény csóri, ahogy itt bénázik a bájitallal. Nem fontos. A lényeg az, hogy én meg brutál jó arc vagyok, amiért maradok segíteni. Igazából az eredeti tervem tényleg az volt, hogy megállok, kicsit kiröhögöm, majd megyek a dolgomra, de így sokkal jobb, mert végül is, poénosabb nézni, ahogy szenved, mint valami vezetőségi izén ücsörögni, és csak arra figyelni, ahogy Nora ajkai mozognak. Na ugye. Még hálás is lehet nekem mindenki. Ahogy neki is, amiért nem ezt próbálja meg kijavítani, hanem inkább neki áll egy másiknak. Nagyon ügyes, én megadnám neki a K-t, Rudi bácsi. Tetszik hallani? Telepatikusan küldöm az információt. Vigyorogva bólogatok szavaira, ne csak gondolatban erősítsem meg, mennyire támogatom az ötletet.
Ha a hírem meg is előzött - ami nem lenne meglepő -, akkor sincs baj. Eggyel több előítéletes levitás már nem oszt vagy szoroz az életemben, végül is a legtöbbet így szedtem össze, szóval csak amolyan mellékszálon nyomom be a nevemet, miközben tömöm a következő adagot a fejembe. Bólintok a nevére, majd állok meg a rágásban. Nagyot nyelek, majd röhögök fel.
- Hallod, tes, mi ez a mesterkélt szöveg? Hány éves vagy? 72? - röhögök tovább, majd már csak rázkódó vállakkal emberelem meg magam és segítek neki előkészülni, amíg ő a hozzávalókat kapargatja össze - Mindkettő. De a második mindig is szimpatikusabb opció - az üstöt lebegtetem le a láng fölül, cserélem ki egy tisztára, ami mellé kimérem a vizet, majd derekamat döntöm az asztalnak, karjaimat fonom keresztbe magam előtt. - Szeretem a Bájitaltant, jó is vagyok benne, miért ne kamatoztathatná más is a tudásom? - vonom meg vállamat. A zacskóhoz nyúlok kiszedek két darabot, az egyiket Zalán felé dobom, ha már lepakolta a hozzávalókat, a másik a számba kerül azonnal. Mindig legyen nálad nasi. Alapszabály. Most legalább nem bébirépa van nálam. Haladunk, jól van. Titta fejlődőképes vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Megkérdőjelezhető lenne a tökéletességem a bájitalok terén, csak faszság lenne, mert tényleg pöpec vagyok belőlük. Nem tudom, van hozzá érzékem, míg másoknak szenvedés, és ami másoknak simán megy, az meg nekem szenvedés. Ez az élet rendje, tesó. De ha meg valamiben jó vagyok, akkor miért ne segítenék másoknak, érted? Mármint jól esik kiröhögni, ha valaki balfasz, de ennyire még én sem vagyok kegyetlen. Talán. Nem mindig.
Vállamat vonom meg. Őszintének valóban az vagyok, és ennek köszönhetően nem nagyon voltak barátaim, amíg Kende és Rin nem jöttek a kastélyba. Móricon kívül igazából senki nem volt az életemben, akiben 100%-osan megbíztam volna, de jött a két elmebeteg és az életem balanszba került. Erről van szó! - Ember, állj már le - röhögök fel hangosan. - Nem várok el semmit azért, mert segítek. Meg is sértődhetnék, amiért azt hiszed csak azért, mert rellonos vagyok, bármit is várok érte - nyammogok kicsit, majd inkább dobom felé a csokit, amit gyönyörűen kap el. Nice. Elmosolyodva lépek arrébb, hogy lepakolhasson, miközben rágom a csokit. Fél szemöldököm emelkedik meg, ahogy nézem mire készül, majd halkat szusszanok, fejemet ingatom meg. Vajon mikor kellene szólnom, hogy ez így nem oké? Mármint oké, maradok, hogy ne robbantsa fel a Rellont - szívesen mindenkinek -, de a tököm sem fogja megcsinálni helyette. Ennyire nem vagyok jó fej, bármennyire is tudom, hogy annak nézek ki.
- Lehet jobban járnál, ha előtte a mozsárba tennéd, és amíg a víz felforr, mondjuk… nem is tudom: összemorzsolnád - vonom meg vállaimat lezseren, mintha csak annyit mondtam volna neki, hogy a kenyérre kell a vajat kenni, nem a kenyeret a vajra. Egyértelműen. Addig jó vagyok, amíg csak észt osztok és nem csinálom meg helyette, szóval ezt a taktikát fogom alkalmazni továbbra is. Tiszta haszon. Az asztal egy távolabbi pontjához sétálok, majd ugrok fel rá, lábamat lóbálva nyúlok ki a könyvért és kezdem el olvasgatni a receptet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nagyon küzdök az elején azért, hogy tudjam követni az óra menetét, de a dudi olyan faszán viszi tovább a témákat a témákból, hogy inkább csak tátott szájjal figyelek, ahelyett, hogy jegyzetelnék vagy ilyesmi. Majd elkérem valami baromtól, aki inkább ír, mintsem figyelne. Az első sorból tolom a csupportot haveromnak, kivéve, amikor Kende arcára fagy a minden, automatikusan kihúzom magam, mert ha most kell meghalni, akkor most kell meghalni, de túl fiatal és szép vagyok hozzá, azonban… Rin! Vállam felett fordulok hátra és hopp egy Brightmore valag az arcomban. Szám elé kapva a kezemet fojtom vissza magamba a röhögést, ahogy bekönnyezett tekintettel pislogok felfelé a dudira. Meg-ha-lok.
Majd jön végre valami izgi. Mármin azután, hogy Csetti lebeg, mint valami hülye, belőlem a nemrég visszatartott röhögés tör ki. Csípőre tett kezekkel dőlök előrébb a mini rezi felett, majd pislogok Brightmore-ra, a srácokra, majd megint a góréra. Hangosan hümmögve bólogatok. - Nemtom, én Kendével értek egyet. Mármint vágom, hogy tök nagy a terület, meg tértágítás is lehet ott meg minden, de egy Mennydörgő például nem a saját otthonában van, a saját területén, hanem egy idegen országban. Kevés emberrel nehéz megoldani, hogy a hőmérséklet is megfelelő legyen meg minden izé… - legyintgetek kicsit jobb kezemmel a levegőben. - Mer’ há’ ja. Hiába a terület, ha attól még körbe vannak bűbájozva, az is olyan, mint egy kerítés a mugliknál - bólogatok erőteljesen ismét, mint aki nagyon tudja, hogy mégis miről beszél, pedig igazából csak Kende gondolatait viszem tovább, mintha olyan brutál okos lennék, közben meg mindössze tolom a csupportot a dudinak, érted. Majd megkapja a másik pudingomat, mert egyet félretettem neki. Bezony.
- Ha elszökne a sárkányom, én tökre szomorú lennék. A prof visszahozná nekem? - nézek rá pillogva, mint egy elesett kisdiák, mer’ tényleg nagyon szomi lenne, ha elszökne a sárkányom. Ráadásul a bro sosem bocsátaná meg nekem. Elhúzom a számat a lehetőségre. Hogy én nyáron beadandókat írogassak, ahelyett, hogy a dudival szétszedjük a Balaton partot? No way, tes. Még mázli, hogy nem kötelező.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Naná, hogy ez a beszéd! Már majdnem fel is csattanok, hogy hogy ne lenne ez a beszéd, amikor mindenkinek odacsapok akinek csak kell - vagy lehet. details -, de éppenséggel Kittiről van szó, aki tényleg brutális és szanaszét adom a kislányt. - Persze, hogy élte. Panaszkodott ám rád - vigyorgok telibe, szemöldököm emelgetem meg haverom felé, csak azért, hogy tudja hányas a kabát, majd pfölve röhögök fel. - Engem is reptethetnél mindenhova ember, legalább nem kellene megmozdulnom. Ah, de adnám - csapom ki kezeimet a pad támlájára, kissé lejjebb csúszva támasztom fejemet is arra, mert azért így nagyon sok fokkal kényelmesebb, mint eredetileg volt. Tökéletes pozitúra, hogy elhalálozzak a röhögéstől, majd Kende felé biccentve a fejemet bólogassak. Annyira képben vagyok a pasikkal mára, hogy lefosod a bokád, bakkerka!
- Ja, tom. Totálisan az vagy, haver - emelem fel a hozzá közelebb lévő kezemet és paskolom meg vállát. - De attól még ne lopd a szerepem. Tudod, én töröm be az orrokat, te meg szólsz, hogy nem kellene. Így van balanszban a barink - Kende röhögése ellenére is befejezem a totálisan komolytalan mondatot, majd hagyom, hogy kitörjön belőlem is. Előre dőlve csúsztatom hasamra a kezemet az ing alatt, mert bánat meleg van, majd ha megjön a vonat felöltözök, mint egy ember.
- Aaaaaaw, dudi. A keblemre ölelnélek, de összeragadnánk az izzadságtól. Szerintem ide még nem jutott el a haverságunk - töhögök fel hangosan, a táskámból elővéve a vizet iszok pár kortyot, majd tartom magam elé az üveget és vállat vonva öntöm magamra az egészet a faszba. Megrázva magam egyenesedem fel ültömben. - Hah, de fasza! Dehogy maradok - túrok tincseim közé, azokat összeborzolva pillantok Kendére. - Megbeszéltem Kittivel, hogyha lesz saját alpakája, elveszem feleségül. Minél előbb, haver, annál jobb. Azt mondta igyekszik - vigyorodom el szemtelenül. Hülyén nézek haveromra, amikor megszólal, kékjeimet vezetem arra, amerre ő, majd féloldalas mosollyal kacsintok a lányok felé - inkább én, mint a dudinszki. Nincs mese: aki jó pasi, az mindenhol jó pasi. És odafér mellé Kende is, meghagyjuk a lehetőséget neki is, na. Ez is lehet egy nagyon jó barátság alapja, just saying. Nagyon szívesen adok emberi kapcsolatokból továbbképzést egyébként, nem tudom, mondtam-e már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Megforgatom szemeimet, fél arcomat fújom fel nem tetszésem igen gyerekes kifejezésére, de nem is akarok reagálni erre. Tényleg vicceltem. Azt nem tudom, hogy mások mellett mennyire merev, de valahogy mellettem - a kezdetekhez képest - már tényleg nem olyan vészes. Jó, azért még mindig Kiscsibe, ezt ne felejtsük el, de már eskü tökre kezelhető. Kivéve, ha csapkod. Akkor mindenki fusson, mert elkap, onnan nem menekülsz csoro!
- Szerintem csak csináljuk az elsőt, akkor talán túlélek, és a minden után elmehetünk még kajálni is egyet, mit szólsz? - hagyom teljesen figyelmen kívül a tényt, hogy megérdemelném a dorgálást egyébként, de nem valószínű, hogy egy Kiscsibe-féle dorgálásra fel vagyok készülve, főleg, hogy ahogy közeledünk a város felé, szívem minduntalan dobban egy-egy nagyobbat. Parálok attól, hogy mire odaadunk kihordok lábon pár mini szívinfarktust, és nem itt kellene elhalálozni az izgalomtól. Legalább a tanáromnak hadd köszönjem meg, mielőtt eldobom a kanalat. Meg hadd egyek egy jót. Meg hadd éljek le mondjuk még úgy… elég sok évet. Rengeteg mindent kell még csinálnom a dudival.
- Móric is aktívabb a művészet terén, mint én. Színészkedik, tudod, oda kell a pörgés - vonom meg vállamat. - Anya akkor szokott óránként benyitni a szobámba, hogy minden rendben van-e, mert nagyon csendben vagyok - nevetek fel hangosan, majd fordulok be egy utcán, amin keresztül, ha minden igaz, levágjuk a galéria felé vezető utat. Ha nem, akkor onnan is elkések, ami nem lenne újdonság.
- Fogalmam sincs miről beszélsz - bólintok egyet, majd lépek ki az utcából, pár lépés jobbra és torpanok meg a galériától pár méterre. Mi ez a rengeteg ember? Miért áll sor? Ki az a nő a lappal és tollal a kezében? Kékjeim kikerekednek, nagyot nyelek, szinte érzem, ahogy Ádám-csutkám mozdul fel, majd le. - Ijj, baszki - szusszanok hangosat, tincseim közé túrok, majd veszek egy mély levegőt, miközben lehunyom szemeimet. Oké, menni fog ez. Csak adjam magam, mi? - Oda megyünk - biccentek fejemmel egy aprót, de pillantásom nem veszem le a kisebb ember csoportról. Megrázom magam kicsit, majd Kiscsibe kezét megfogva sétálok a tömeg elejére. - Mórocz Móric és plusz egy fő - a nő végignézi a neveket, bólint, majd beenged minket, én meg éles kanyarral állok meg rögtön egy beugró folyosón, hogy összekapjam magam. Ó, a rohadt életbe, arról nem volt szó, hogy ilyen sokan lesznek. Mikor lettem én lámpalázas, basszameg? És ilyenkor hol van Kende a hülye chillin' vibejaival?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szeretném közölni mindenkivel, hogy jelenleg a túlélésért küzdünk. Nem csak azért, hogy az autók ne menjenek át a lábainkon, ahogy süvítenek előttünk, hanem azért is, mert ha ezt a gyrost túléljük, akkor mindent. Akkora terpeszben ülök, minden pornós megirigyelné, miközben a fehér izé folyik mindenfelé. Egy komplett tavat csináltam már magam alá - te huncika, nem azért -, de ahogy elnézem Rin is, úgyhogy annyira nem is vagyok rossz. Ha jól számolok, 4 napja közöltem Malvinékkal, hogy akkor a nyár alkalmából én leugrok a Balatonra Rinnel és pár haverral a Balatonra. Nagyon pöpi szállást találtunk és miegymás, ne aggódjanak, minden frankó lesz - gyorsan kellett csinálni mindent, mert először nem is értettem miről beszél a lány, amikor hajnalban visszaértem a szobába, majd mikor végre elaludtam volna robbant rám. Szóval a legegyszerűbb megoldást választottam: végig hallgattam, közöltem, hogy egy szavát nem értettem, másszon fel nagyon gyorsan az én ágyamra, és alvás. Utána használható leszek.
És elindultunk, hogy most totálisan értetlen fejjel, felfelé sandítsak rá térdem mellől, mégis miről beszél. Nem lettem kódfejtő mióta eljöttünk, úgyhogy... - Kétpetéjű ikrek még lehetünk - gondolkodom el. - Bár ez annyira kétpetéjű, hogy két külön anyában is fejlődtünk ki. Esküszöm, jobban esett volna, ha azt mondják elraboltalak és a szexrabszolgámmá akarlak tenni - röhögök fel teli torokból, ami éppen elég ahhoz, hogy pár pillanat erejéig ne fogjam stabilan a pitát és boruljon ki pár darab hús belőle. Hát akkor az anyád. Diszkrétbe. Röhögésem elhal, betolom az utolsó pár falatot és igyekszem valahogy leszedni a fehér cuccot - te perverz - ujjaimról a szalvétával. Oldalra sandítva nyúlok Rin felé, hogy haját dobjam át válla felett, mert azt nem kellene megennie. Gondolom. Két oldalt támaszkodom tenyereimre.
- Amerről jöttünk láttam az autóból egy kis utat. Fogalmam sincs hova vezet, tábla sem volt kint - nyúlok el mögötte és lopom el a Sprite-ot. - Vagy megyünk egyenesen tovább - mutatok arra, amerre a pár tűnt el, miközben a szívószálat ajkaim közé véve iszok pár kortyot. Kiráz a hideg. - Hülye szénsav. Felment az orromba, bakkerka - fintorgok a pohárra, majd iszok tovább nem zavartatva magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Lábaimat lóbálom az asztalról, miközben jóízűen nyammogok a csokin, amivel igyekszem nem leenni Zalán könyvét, de őszintén szólva nem erőltetem meg annyira magamat. Talán ennek köszönhető, hogy észreveszem, mégis mekkora szerencsétlen. Bólintok, mikor elkezdi csinálni rendesen, majd szólal meg ismét, nekem meg szemöldököm szalad ráncba.
- Van egy elképzelésem ki volt az, de nem merem kimondani, mert esküszöm megjelenik és elátkoz - nézzen mindenki hülyének, de akinek nem Kiscsibe jutott eszébe, az meg van hibbanva. És még gondolatban is félve merem felvetni az általam kapott becenevét, mert komolyan tartok attól, hogy valami huszadik női érzék bekapcsol és megjelenik valóban. Plusz, melyik más levitás lenne ennyire ijesztő? Elég ránéznem a tőlem nem messze tevékenykedő levitásra és rendesen lejön, hogy… hát nem mellette áll a szerencse. Nem mondom, hogy szerencsétlen, mert egyelőre eléggé kordában lehet tartani, de ki tudja? A végén még tényleg ránk robbant valamit. Rezgő telefonomat veszem elő, hangosan röhögök fel, majd csúsztatom vissza zsebembe. Kékjeim esnek vissza Zalánra, szusszanva ugrok le az asztalról, a táskámhoz sétálva kapom elő a pennámat: zavartalan kezdek el jegyzetelni a könyvbe.
- Nekem lépnem kell, de csináld úgy, ahogy leírtam neked. Mindent kifejtettem és jegyzeteket írtam, úgyhogy talán túléled - bólintok egyet, elrakom a pennát, visszaírok Kendének, a zacskót dobom az asztalra, majd kapom vállamra táskámat. - Komolyan. Éld túl, pls - szalad egy pillanatra ráncba a szemöldököm, végül totálisan elégedetten hagyom el a labort. Ha nem is éli túl, én legalább tudom, hogy mindent megtettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Csak sokat sejtetően elmosolyodom, mikor elég egyértelműen kerül kiemelésre a minden. Nos, az hamarosan kiderül, nem lövöm le előre a poént, mert az máris nem meglepetés, és elméletileg a születésnapja van. Vagy mi. Szélesen vigyorodom el a gratulációra, kicsit meg is hajlok előtte, hogy a helyzet még nevetségesebb legyen, mint amilyen alapból. Bólogatok a feltett kérdésre.
- Tényleg az. Remélem színművészetire akar tovább menni, mert nagyon jó benne. Adnám, ha odamenne - mosolyodom el féloldalasan, hangom sokkalta halkabb lesz. Süt belőle a büszkeség, mert igenis az vagyok a testvéremre. Amit a színpadon leművel az elég pöpec, és az tutika, hogy én nem tudnám csinálni. Megvonom vállaimat, mert tényleg nem tudom hibáztatni Malvint azért, amiért furcsállja, hogy normálisan viselkedem. És igen, nálunk tényleg az a furcsa, ha nincs velem baj, és ezt aztán nem róhatom fel neki. Szemöldököm is ráncba szalad a zöld ogréra - mi a fasz az az ogre? Arcom még értetlenebb lesz, de hamar váltja fel a meglepettség, meg sem hallom, hogy Kiscsibe kecsegtet egy kerülő úttal. Pöpi lenne megkerülni, de idejöttünk.
Mélyeket lélegzek a fal mellett, ismét ott tartunk, hogy nem hallom meg, amit Kiscsibe beszél. Kendét kellett volna elhoznom, hogy a chilles vibe-jai összekapkodják az enyémet, de én voltam olyan barom, hogy még el sem mondtam neki. Rinnek sem. Fogalmuk sincs, hol vagyok jelenleg, mert nem akartam nekik elmondani. Kékjeimet emelem a kezemre, ami köré Kiscsibe aprócska ujjai fonódnak. Utolsót szusszanok, bólintok egyet, majd jobban rászorítva a törékeny kézre egyenesedem fel, felveszek egy mosolyt és indulok el a terem felé. Belépve azonnal alsó ajkamba harapok, ahogy meglátom, hogy nem egy, hanem három képem van kiállítva.
- Ez sokkal rosszabb, mint gondoltam - kapom el a képekről a tekintetem, és ahogy fordulok el tőlük találkozik pillantásom a tanároméval. Mindkét kezének hüvelykujját mutatja felém, már-már zavarba ejtő vigyorral, tőlem meg egy vérszegény mosoly telik. - Izé… - szabad kezemmel túrok tincseim közé, ahogy lepillantok Kiscsibére. - Boldog születésnapot. Bocs, tudom, hogy nem a legjobb ajándék egy kiállítás, de… éppen mára esett az enyém is, és kötelező a megjelenésem, szóval akár körbe is nézhetünk, ha van kedved - köszörülöm meg torkomat zavartan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Komolyan mondom, hogy elképzelni sem tudom, hogy lehet ilyen mereven leélni az életet, ahogy Furcsaj teszi. Eddig ha egyszer láttam mosolyogni, talán sokat is mondok, szóval szerintem tökre érthető a gondolatmenet, hogy akkor igenis kiszakítom a komfortból. Ami sokkal nehezebb lesz, mint gondolhatnám, de hát, gyerekek, bakkerka: Kiscsibével is sikerült, és lássuk be, igenis élvezi a hirtelenségemet. Vahahahaha!
Győzelemittas mosoly kerül ajkaimra, mikor végre eljutunk odáig, hogy legalább ne rángatózzon, bár a jól megérdemelt simogatásomat ugyanúgy nem kapom meg. Mindegy. Valahogy majd túllendülök rajta, ennél most sokkal fontosabb dolgom is van. Viszonylag. Nézőpont kérdése. - Óóó, kérlek! - nevetek fel jóízűen. - Ezt nagyon sokan mondták már, és végül mindegyik szétadta azt a napot - kezem mozdul lassan, hogy óvatosan bökjek mutatóujjammal alkarjára, ami közelebb esik hozzám. - Jó lesz, Furcsaj, csak bízz bennem kicsit - engedem vissza kezemet, hasamra csúsztatom tenyérrel lefelé, hogy felfelé pisloghassak, teljesen ártatlanul Furcsajra.
- Remélem tudod, hogy a spontán azt jelenti, hogy előtte harminc perccel jó, ha szólok - emelkedik meg egyik szemöldököm kérdőn, majd vigyorodom el még jobban. - Felőlem a fura pasidat is hozhatod, nem érdekel - vonom meg vállaimat, amennyire tehetem a helyzetünkből adódóan. Teljesen képben vagyok, hogy van valami eridonos csodabogár az életében, aki akkor csoda a leginkább, ha nem robbantja fel magát valami cselekedete közben. De há’ ugye nem én vagyok vele együtt, szóval nekem teljesen mindegy, de azért a csávó boldoggá tehetné jobban Bettit, mert ez így tarthatatlan! Most gondolatban ingerülten az asztalra csaptam, hogy mindenki érezze a súlyát a dolognak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Mikor a hírek kiderültek, először csak néztem a testvérekre, hogy miről beszélnek. Nem nagyon tudtam feldolgozni, és kicsit úgy éreztem magam, mint Kende. Tudod, el kellett telnie pár másodpercre, mire az információ feldolgozásra került, és kicsit fázis késve ugyan, de úgy felpattantam a székről, még el is borult. Én meg meg. Mármint megborultam. Szélesen vigyorogva rohantam ki a teremből, és az első ember, akivel közöltem a fantasztikus hírt, az Kende volt, majd pennát ragadva írtam meg a baglyot és küldtem is el.
Éppen ennek okán battyogok az utcán, mint akinek teljesen elmentek otthonról. Táncolok és forgok, és alig várom, hogy elmondhassam neki, még akkor is, ha nem fog annyira osztozni az örömömben, mint kellene. Nem baj, örülök helyette is. Egyébként azt jutott eszembe, hogy valószínűleg a hideg rázna, ha látnám örülni. Amúgy is para az egész csávó, de ha valami öröm félét látnék rajta, még inkább creepy lenne. Annyira összeegyeztethetetlen. Mindegy. Vidáman integetek és köszönök random embereknek, akik furán néznek rám, de ez legyen a legkevesebb, majd állok meg a leírt hely előtt. Ha nem jelenik meg… hát az szívás, de azért remélem megti- ITT VAN CSORO! Gondolkodás nélkül vágom ki a lángos pózt.
- Rubeeeeeeeeeeeen - kiáltok fel, mikor még naaaagyon sok méter van köztünk, majd állok vissza, mint egy ember és sétálok elé széles vigyorral. - Sikerült. Az illúzió. Átmentem. Rendesen sikerült mindkettőnknek, és valami elképesztő volt! Komolyan! - lelkesedem be azonnal, ahogy mindig, ha az illúzió a téma. Ez talán örök életemre így marad, de nem tudom magam visszafogni, amikor: illúzió, tesó, vágod? - Rengeteget segített, amit mondtál, és rendesen tömegben gyakoroltam. Lefeküdtem a dudival a Nagyterem elé, és bejött! Sokat javult a koncentrációm és… fú - túrok tincseim közé, amikor pillanatnyi szünetet hagyok. - Szóval igen. Sikerült. Kösz mindent. Ráérsz most? - pillogok rá totálisan édes tekintettel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Miért? Ez nagyon egyszerű. A megbeszéltek alapján egyetlen egy képemnek kellene állnia a megbeszélt helyen, és csak az enyémnek, ehelyett még kettő van mindkét oldalára kitéve, szóval logikus: még két képem el lett hozva. Nem jó, de legalább rossz, és fogalmam sincs hogy kezeljem ezt. Azt sem tudom miért jöttem el. Tudom, hogy kötelező, de ez engem soha nem gátolt meg abban, hogy ne jelenjek meg valahol. Erre meg itt vagyok, és próbálom keresni a szavakat Kiscsibének. Végül csak megcsóválom a fejemet a kérdésre. Felejtsük inkább el.
Vérszegényen mosolyodom el arra, hogy köszöni, zavartan pillantok el róla és túrok tincseim közé, amiket össze is borzolok. Véletlen se nézzek ki embernek. Ajkaim nyílnak el a heves - és eléggé pozitív - reakciótól, kezemet engedem le magam mellé, automatikusan fordulok a képek felé. - Azok még el vannak takarva - pillantok a falon lógó hatalmas órára. - Pár perc és mindhárom paraván egyszerre esik le, akkor majd meglátod őket - ami nagyon is ciki lesz, mert nem terveztem, hogy Lia fog velem eljönni, aki… bah, ez az este egyre rosszabb és rosszabb. Már komolyan elfutni lenne kedvem inkább az egészről és el id felejteni, hogy meg-. Megakadok mindenben, amikor megérzem vállamon a kezet. A férfira nézek, automatikusan kerül fel a megszokott mosoly arcomra, nevetve bólogatok a szavaira, mert persze, hogy szívesen beszélgetnék. Lassan fordulok a férfi után, majd merevedek le, ahogy szavai kerülnek feldolgozásra.
- Micsoda? Én nem akarok felmenni beszélni, azt hittem beszélgetni… én nem mehetek fel oda - kapkodom fejemet ide-oda, hátha meglátom a tanáromat. - Lia, nem írtam semmit. Amúgy is egy képemről volt szó, nem háromról, nemhogy még beszédet mondjak! - ez fontos nekem. Túlságosan fontos. - Mi a fasz? Ez túl sokat jelent nekem ahhoz, hogy felsüljek. Most mégis… - kapom fejemet a mikrofon felé, amikor a galéria vezetője neki áll a köszöntő beszédnek. Alsó ajkamba harapva hajtom le fejemet, veszem elő a telefonomat és írok Kendének egy üzenetet. Dudi, rohadt nagy szükségem van rád és a csupportodra, szóval pls ne most legyél nagyon elfoglalt. Kellenek a chill vibe-jaid.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Beszédet kell mondanom. Nekem. Nem azzal van a probléma itt skacok, hogy szerepelnem kell a tököm sem tudja mennyi ember előtt, hanem azzal, hogy most kezdem felfogni igazán, ez mégis mennyire fontos nekem. Nem véletlen írok Kendének, akivel elég pár üzenetet váltanom, hogy a mosolyom visszatérjen, de a gyomorgörcsöm még így sem múlik. Idejön. A dudi idejön, és minden rendben lesz. Kende itt lesz, és nem számít, hogy lehet addigra már háromszor elmondtam volna a nem létező beszédemet, akkor is jön. Ne viccelj, ember, kiszállt a medencéből értem. Tudod mi ennél nagyobb megtiszteltetés? Semmi, baszod. Gondolkozz!
A nevemre fordulok kicsit Kiscsibe felé, jelezvén, hogy nagyon is figyelek, de mégiscsak beszél valami férfi. Már egy nő. Azta, de gyorsan váltják egymást, az már teljesítmény, kérem. Nem pillantok rá, szám belsejébe harapok, majd sóhajtok egy hatalmasat. Ha ez így megy tovább, hányni fogok. Lia befejezi, én pedig gyorsan kapok keze után, hogy lehetőség szerint ne tapsolgasson már meg idegen embereket, hanem fogja az én kezemet. Automatikusan kulcsolom össze ujjainkat és teszem magunk közé kezeinket. Szükségem van erre, hogy a földön tartson, amíg Kende nem ér ide. Oldalvást sandítok rá végül, ajkaimon halvány mosoly játszik.
- Azt mondod menni fog? - végül is igaza van. Az én képeim, én tudom mégis miről szólnak, vagy mi… mondjuk semmiről nem szólnak. A projekt sem erről szólt, csak a tanár felspannolódott az ötlettől, én meg beadtam a derekam. Valószínűleg itt rontottam el. Halkat szusszanok, mert már mindegy, itt vagyok. Itt vagyunk. Szorítok rá kicsit Kiscsibe ujjaira. - Köszönöm - mosolyodom el féloldalasan. - Kende idejön. Sajnálom, Lia, tudom, hogy a te születésnapod, de Kende nélkül… elbaszom. És ezt most nem tehetem - sütöm le tekintetem. Az ő születésnapja, mégis mintha rólam szólna az egész, és, haver, lássuk be, hogy nem is nagyon tévedek. Ez a nap rólam szól eddig, nem Kiscsibéről. - Tényleg bocs. Kárpótollak majd valahogy - eddig sem voltam hangos, de hangom most még jobban elhalkul.