Mórocz A. Móric INAKTÍV
Tökfej RPG hsz: 308 Összes hsz: 584
|
A M É L I A u fckng kidding me | mood | kukkantás that's not what I do. Who the f*ck told you that!?
Rendben, lehet mégis csinálom. De most mit vagy úgy oda? Úgy csinálsz, mintha te nem csinálnád! NO SHAME BRO! Ja, mert... hát szóval lehetnek csúnyaságok, 18+ meg minden, ha elfogadod az ÁSZF-et. Érdekel az apró betűs rész? | Elfogadom az ÁSZF-et:
Az izgalom miatt zubog a vérem mindenhol, mintha csak először csinálnék bármit is nővel. Kende a megmondója, hogy ez nem így van. Elködösítette az agyamat az, hogy fiatal vagyok egy teljesen más ország, más városában, ahol bárki lehetek. Bár eddig nem hittem, hogy kifordultam volna önmagamból, most mégis úgy érzem, hogy nagyon is megtettem. Mert van pofám megdugni Améliát. Józanul. Teljesen józanul, így még az alkohol sem lehetne kibúvó. Eddig sem gondolkodtam tisztán, de mikor lábai erősebben szorítanak rám, végem van. Normális esetben ezt hívom apa-leszel-öregem technikának, de kötve hiszem, hogy az alattam fekvő lányban ilyen gondolatok fordulnak meg. Valószínűleg csak túl akar lenni a szúró fájdalmon, amit a szisszenése is tökéletesen prezentál: szavai mit sem érnek. Szívem ugyan hatalmasat dobban beléjük, de próbálom nem meghallani őket. Bízni bennem, mikor a legegyértelműbben használom ki. Szerelmes, én pedig fölötte támaszkodva veszem el a szüzességét. Vigasztalhatom magam azzal, hogy legalább velem történik és nem valami jöttment barommal? Aligha, mi? Csak egyértelműbb lesz, ahogy lepillantok rá a szemben levő falról. Szabad kezem nyúl fel és törli le azt a kósza könnycseppet, amit én okoztam - ki tudja éppen miért -, halványan mosolygok le rá. Óvatosan csókolom meg, így szavait, már ajkaimba mondja inkább, amikre csak bólintok. Mi mást tehetnék? Szemeimet hunyom le, megcsókolom újra - ujjaim szorítanak erősebben ujjaira, mikor csípőm mozogni kezd ismét lassan, egyenletesen. Kifulladva válok el tőle, és a mozgást abba nem hagyva nézek le rá. A mosolyom szélesedik, mintha valóban jogom lenne hozzá és ennyire élvezni ezt az egészet, de hát: ki mondhatja el, hogy ennyire kiszolgáltatott állapotban látta valaha Kőszegi Améliát? Gyönyörű. Kúszik be a gondolat az agyamba, majd áll meg a világ azonnal. Soha nem vettem el lány szüzességét, minden másnak érződik, mintha én is most csinálnám először, ráadásul most tudatosul bennem, hogy nem gondoltam volna, ennyire kívánom a másikat. Vajon mióta? Hónapok óta nem láttuk egymást, nem lehet, hogy... hirtelen állok meg, kékjeim kerekednek ki. - Bocsánat - ujjaim eresztik el ujjait, lemászok róla, és sietősen tépem fel a komód egyik fiókját, hogy kitúrjak belőle egy óvszert. Gyakorlott mozdulatokkal húzom fel, és már helyezkedem is vissza fölé, hogy most mindenféle óvatoskodás nélkül hatoljak be ismét. Nem akartam elvenni a szüzességét óvszerben, így a védekezés gondolata elég hamar eltűnt a fejemből, de most már illendő lenne figyelnem, hiszen egyikünk sem akar meglepetéseket. Így vont rendhagyó első élmény, de mostantól... Csípőm fokozatosan kezd el gyorsabban mozogni ismét, fejem előre esik, tincseim csiklandozzák Amélia mellkasát, míg leheletem verődik vissza a puha és eddig érintetlen bőrről. Borzasztó vagyok.
|
|
|
|
Mórocz A. Móric INAKTÍV
Tökfej RPG hsz: 308 Összes hsz: 584
|
I L L Ú Z I Ó S O K jótékony vok | mood | kukkantásAz ember nem számít arra, amikor hazajön, hogy rögtön, de azonnal mozdulnia kell, ha valamit el akar érni az életben. Na, ki kell ábrándítsak mindenkit: ez mindig így van. Miután lefutottam a szokásos köröket anyámmal (értsd: vitatkoztunk nettó negyvenöt percet), nem nagyon volt időm másra, mint megrázni magam és megjelenni a helyszínen. Ennek köszönhetően zsebre vágott kezekkel állok a falnak dőlve, miután lekezeltem Seth-tel, és a legjobb döntésnek tűnik, hogy a földet bámuljam, amíg meg nem érkezik egy mozgó habcsók. Eltátott szájjal, hitetlen nézem végig, ahogy bevonul az apjával, majd megszólal és legszívesebben egy tobozzal szúrnám szíven magam. Hogy az a rohadt élet. És akkor jön a másik, aki a túlbuzgóság ne továbbja, én meg hamarosan elhányom magam. Telefonomat elővéve írok Kendének, hogyha ma nem halok meg, akkor sosem, végül figyelek tovább a lehető legmesszebbről. Nem azért, mert érdekel mi a faszt művelnek, hanem, mert ha Seth mondd végre valami értelmeset, akkor tudjak aszerint cselekedni, ha már megerőltetni magam afelé, hogy megismerjem a többieket, nem vagyok hajlandó. Szívás.
|
|
|
|
Mórocz A. Móric INAKTÍV
Tökfej RPG hsz: 308 Összes hsz: 584
|
S E T H G A R E T H S E L W Y N meglepi tanci látogatás | mood | kukkantásA túlságosan pozitív válaszra emelkedik meg fél szemöldököm, összeszűkült szemekkel szuggerálom a pasit, aki mintha csak nagyon élvezne valamit. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy vele sokkal nehezebb lesz megtalálni a közös hangot, mint a fivérekkel volt. És ezt már most ki nem állhatom. Pislogok rá, fejem is oldalra biccen, amolyan néma he?-t sugárzok felé. Illúzióelemzés? Hangosan hümmentek, ahogy hátradőlök, tekintetem lassan jár körbe az éttermen. Itt dolgozok több hónapja, de mindenki elhiheti, hogy nem figyeltem meg tüzetesebben az asztalokat, a rendbe rakásnál is csak zsigerből csináltam a feladatot, így... basszameg. Ez nehéz. De hát: tanultam. Sokat. Készültem mindenre. Gyakoroltam rengeteget, még ha a körülmények nem is engedték meg. Nehogy már ez fogjon ki rajtam! Számat elhúzva fogom meg a széket és fordítok hátat Seth-nek. Térdeimre támaszkodva vonom meg vállamat, majd szedem ki pálcámat pulcsim ujjából. Körbe sem kell néznem, tudom, hogy mindenki az étterem mögött sziesztázik. Nekem is azt kéne csinálnom éppen. Az első gondolatom, hogy egy egyszerű Oculus mindent megoldd, de tudom, hogy ennyire nem lehetek az egyszerű megoldások híve - most tényleg ki kell tennem magamért, így a pálca visszakerül pulcsim ujjába. És nem Seth miatt, hanem azért, hogy a fivérek büszkék legyenek. Alsó ajkamba harapok: fogalmam sincs hogy álljak neki, úgyhogy a legjobb megoldás, ami mindig bejön, nem gondolom túl. Szóval a legegyszerűbb megoldás, a pálcás mágián túl, ha csak simán elhitetem magammal, hogy nem igazi, ami nem lesz olyan nehéz, mint azt bárki gondolná. Kékjeimet vezetem végig ismét az éttermen, felállva indulok el céltudatosan egy asztal felé, mintha csak megérzés lenne. De hát, az illúzió még csak minimálisan is képes megbomlani, ha elhiszed, tényleg nincs ott. És, az az asztal nincs ott, a rajta lévő dolgok is egyetlen pillanatra mozzannak meg, mint egy rossz tévé adás. Megemelkedett szemöldökkel nyúlok át rajta.
|
|
|
|
Mórocz A. Móric INAKTÍV
Tökfej RPG hsz: 308 Összes hsz: 584
|
A M É L I A u fckng kidding me | mood | kukkantás that's not what I do. Who the f*ck told you that!?
Rendben, lehet mégis csinálom. De most mit vagy úgy oda? Úgy csinálsz, mintha te nem csinálnád! NO SHAME BRO! Ja, mert... hát szóval lehetnek csúnyaságok, 18+ meg minden, ha elfogadod az ÁSZF-et. Érdekel az apró betűs rész? | Elfogadom az ÁSZF-et:
Mindezek után be kell látnom: semmiben nem vagyok biztos, amit eddigi életemben tettem. Kijönni Rómába a legjobb döntésnek érződött az életemben, ahogy az az életmód is, amit eddig űztem. Érzelmek nélkül szexelni, mintha nem lenne holnap, mert sokkal egyszerűbb ez így, mint elmagyarázni minden másodiknak, melyik a kedvenc színem és miért. Mindemellett dolgozni, mégis a mindennapjaim részévé tenni azt, amiért valójában itt vagyok: hogy fejlődjön a tudásom, átadjam magam az itteni művészetnek, ami minden ház sarkán túl szembenézhet velem. Erre? Erre azzal a lánnyal fekszem le éppen, aki a semmiből tűnt fel a lakásom ajtaja előtt, akiről tudtam, hogy tetszem neki, és akiről nemrég derült ki biztosan, hogy szerelmes is. Mindezek ellenére csak abban lehetek biztos jelenleg, hogy teljesen más játszik kékjeimben, mint eddig bármikor, ha Liára néztem. Nem tudom mi ez, nem tudom mikor és hogyan történt, csak szeretném kiélvezni, és átadni magam a pillanatnak, hiszen minket ismervén, bármikor vége szakadhat. Ennek okán mozgok gyorsabban, az érzésnek már rég átadtam magam százszázalékosan, ahogy kapkodva veszem a levegőt Lia nyakához hajolva. Érezhetően izzadságcseppek csillannak meg homlokomon, tartom a tempót, de egy idő után kénytelen vagyok először könyökömre, majd alkaromra ereszkedni, mikor alhasam gyakrabban remeg meg. Pillanatok kérdése csupán már, hogy elélvezzek, ennek hangot is adok, ugyanis tovább esélytelen, hogy visszatartsam. Homlokommal érintem a paplant, erősebben szorítok ujjaira, majd egy hangos nyögést és pár erőteljesebb döfést követően ernyedek el és ereszkedem az alattam levő, törékeny testre. Szívem erőteljes dobogása verődik vissza Amélia mellkasáról, ujjaim lassan eresztik el övéit, miközben fejemet fordítom ugyanolyan gyors lélegzettel nyaka felé. Szólni akarnék, de egyelőre nem működik megfelelően az agyam ahhoz, hogy közöljem: biztos vagyok abban, hogy ő nem élvezett el.
|
|
|
|
Mórocz A. Móric INAKTÍV
Tökfej RPG hsz: 308 Összes hsz: 584
|
A M É L I A u fckng kidding me | mood | kukkantás that's not what I do. Who the f*ck told you that!?
Rendben, lehet mégis csinálom. De most mit vagy úgy oda? Úgy csinálsz, mintha te nem csinálnád! NO SHAME BRO! Ja, mert... hát szóval lehetnek csúnyaságok, 18+ meg minden, ha elfogadod az ÁSZF-et. Érdekel az apró betűs rész? | Elfogadom az ÁSZF-et:
Hosszú-hosszú percek elteltével is úgy érzem, mint aki nem volt ilyen helyzetben hónapok óta, pedig mindenki tudja mekkora hazugság ez - légzésem egyenetlensége nem akar szűnni, ahogy a törékeny testre engedem sajátomat. A homályos gondolatok között bukkan fel: mi van, ha nem a helyzet maga, ami ilyen reakciót vált ki belőlem, hanem a személy? Szívem hatalmasat dobban belé. Gondolatban rázom meg fejemet, hogy elhessegessem a kósza gondolatot, végül elhúzom kezemet az övétől, hogy maradék erőmet összekapva cirógassak végig oldalán, majd alhasán. Lejjebb haladok, és érintem úgy, ahogy kezdtük, azonban egyelőre nem mozdulok. - Tudom, hogy fájt és valószínűleg nem élveztél el - motyogom nyakába szavaimat, lassan mozdulva csúszok ki belőle. - Hadd próbáljam meg másképp - ujjam rezzen az érzékeny részen, és lényegében meg sem várom Amélia jóváhagyását. Először lassan teszem, míg végül gyorsabban, miközben nem vagyok rest puha csókokkal hinteni nyakát, meztelen vállát, kulcscsontját, ahol csak éppen érinthetem. - Ne félj tőle - lehelem a puha bőrre, majd felkönyökölve csókolom meg ajkait is. Köldökének vonalát követve haladok lejjebb és lejjebb, míg már a padlón koppannak térdeim. Erősen markolok csípőjére, hogy lejjebb rántsam magamhoz, és megtartva a lendületet is kezdem el kényeztetni másképpen. Kezeimmel markolom, hogy a hirtelen és idegen érzéstől véletlenül se húzódjon el, és innentől, addig nem állok meg, míg nem hallom azt, amit olyan gyakran eddig, mégis tőle. Nyelvem hol lassan, hol gyorsabban mozog, és bár szívesen figyelném a reakcióját, hogy mégis mit és hogyan kellene tennem, hogy jó legyen neki, ebből a szögből esélyem sincs. Megérzéseimre és testi reakcióra hagyatkozva viszem a csúcsig, ha képes vagyok rá.
|
|
|
|
Mórocz A. Móric INAKTÍV
Tökfej RPG hsz: 308 Összes hsz: 584
|
I L L Ú Z I Ó S O K jótékony vok | mood | kukkantásA padlót fürkészve hallgatom Seth-et, majd bólintok egy aprót, ha esetleg rám nézne, hogy ja, vettem az adást, és segítek is, ha tényleg kell. Bár elsőre igen meggondolatlannak tartom ezt a moodomra tekintettel, de igaza van: én vagyok itt rajta kívül a legmagasabb szinten. Kiábrándító. A medimágus minden szarját türelmesen várom meg, amíg csinálja. Figyelemmel arra, hogy én igen későn csapódtam be hozzájuk, nem kaptam kölyök nevet, de ez nem tántorít el attól, hogy egymagam induljak el a folyosón zsebre vágott kezekkel. Figyelmen kívül hagyom a lányokat, hogy mit kezdenek magukkal, míg egy kislányon nem akad meg a szemem. Jobb kezemmel lököm beljebb az ajtót, a küszöbön megállva fürkészem pár pillanatig, ahogy teljesen belemélyedve húzza a kék ceruzával a vonalakat. Magam mögé nézek, hallgatózok kicsit, de úgy tűnik minden rendben van egyelőre, így lépek beljebb és ülök le a kislánnyal szemben az egyáltalán nem nekem méretezett székre. - Csatlakozhatok? - a választ megvárva húzok magam elé egy üres papírlapot és fogom meg a piros ceruzát, amivel azonnal vázlatolni kezdek. Pár perc után pillantok fel rá. - Mit rajzolsz?
|
|
|
|
Mórocz A. Móric INAKTÍV
Tökfej RPG hsz: 308 Összes hsz: 584
|
A M É L I A u fckng kidding me | mood | kukkantás that's not what I do. Who the f*ck told you that!?
Rendben, lehet mégis csinálom. De most mit vagy úgy oda? Úgy csinálsz, mintha te nem csinálnád! NO SHAME BRO! Ja, mert... hát szóval lehetnek csúnyaságok, 18+ meg minden, ha elfogadod az ÁSZF-et. Érdekel az apró betűs rész? | Elfogadom az ÁSZF-et:
Minden kérdését figyelmen kívül hagyok, hiszen nem relevánsak. Mikor végre leesik neki, mégis mi történik, elégedettség fut végig bennem, és a kezeim alatt megfeszülő test mindent elárul. Szinte már büszkeség kérdése az egész: nem hagyhatom ennyiben az első alkalmat. Nem rám vallana, főleg nem vele, mikor valóban nemrég még alattam, most pedig kezem között fekszik, teljesen kiszolgáltatottan - hangosan lihegve, kivörösödve, átadva magát nekem. Erősebben markolok csípőjére, amikor mozdul, ujjaim ismételten a puha bőrbe vájnak, mert nem engedhetem, hogy elmozduljon. Ahogy a nyögések lesznek egyre csak hangosabbak, majd lábai vállamra kerülnek az eddig csak visszafogott mosoly lesz elégedett és sokkalta szélesebb. A következő szavak hatására a vér ismét lefelé kezd szánkázni nálam is, de megemberelve magam hagyom figyelmen kívül. Gerince ívbe feszül, így engedem el, és bár pár másodpercig még húzom az egészet, de végül eltávolodom tőle. A megkezdett mondatra vigyorodom el szélesen, hirtelen mozdulva kerülök fölé, feje mellett támaszkodva hajolok le és csókolom meg gyorsan. - Én - még egy gyors csók. - Orgazmusig vittelek - még egy csók és mászok le róla, hogy lábaimra érkezve szedjem le magamról az óvszert. Csomót kötve rá sétálok a fürdőbe, hajamba túrva szusszanok halkat. Elrendezek mindent, leginkább magamat, végül sétálok vissza, azonban az ajtóban torpanok meg. Az ajtókeretnek dőlök, halántékomat döntöm annak, ahogy halvány mosollyal figyelem az ágyamon fekvő lányt. Nem szólalok meg, csak nézem, fürkészem a félhomályban a bársonyos bőrt: olyan érzés, mintha már ezredszer érintettem volna, mégis minden alkalom az első lett volna. A szőke tincsek terülnek el körülötte, arca kipirosodva ad színt szinte az egész szobának, légzése hangja betölti az aprócska helyet, míg a fehér lepedő öleli óvón körbe a testét. Hosszú, karcsú ujjai terülnek el lazán azon, és kizárólag mellkasa mozog. Így lesz az egész összkép gyönyörű és tökéletes.
|
|
|
|
Mórocz A. Móric INAKTÍV
Tökfej RPG hsz: 308 Összes hsz: 584
|
A M É L I A u fckng kidding me | mood | kukkantásElveszem a látványban, ami a szemem elé tárul. Mint az első napokban, amikor megérkeztem ide. A római épületek magukba szippantottak, teljesen elvesztem a látványban, így az agyam most is automatikusan kapcsol át a művészi vonalra. Meg szeretném örökíteni azt, amit most látok. Szinte már muszájnak érzem, de ahogy Amélia mozdul és maga köré csavarja az ágyneműt szélesebben mosolyodom el. Ellököm magam a félfától, behajlított mutatóujjal simítok végig a meztelen vállon, majd akasztom be az ágyneműbe azt. Tincseim alól sandítok fel. - Csatlakozhatok? - lassú mozdulattal húzom le róla az ágyneműt, ami a földön huppan. - Ne szégyenlősködj előttem ezek után - hajolok lejjebb, derekára csúsztatom kezemet, ahogy közelebb vonom magamhoz. - Gyönyörű vagy még mindig - csókolom meg lágyan, majd kapom fel magamhoz, hogy a fürdőbe vonuljak vele. A gyors zuhanyt követően ragadok magamhoz egy törölközőt, törlöm át magam felületesen, majd ahogy vagyok hasalok az ágyra. Sóhajom tölti meg a szobát, míg várom Liát, aki hamarosan csatlakozik hozzám. A “jó éjszakát” szavak életidegennek hangzanak a számból, mégis jóleső érzéssel töltenek el.
-------------------------------- Nem kellett sokat várnom, hogy az egyenletes szuszogást meghalljam. Amélia hamar elaludt. Mosolyogva támaszkodtam fel, a komódból turkáltam ki magamnak egy alsónadrágot. Hangtalan osontam ki a hálóból, az ajtót gondosan csuktam be magam után, mintha csak félnék valamitől. Azonnal a hűtőhöz lépek, veszem ki a már megbontott vörösbort belőle: egy poharat fogok és telepszek a kanapéra. A legnagyobb vásznat veszem elő mögüle, ami csak van jelenleg a lakásban és kezem automatikusan kezdi el húzni a vonalakat a fehér felületre, ahogy Amélia az ágyon fekszik. Órákat töltök a vászon felett, nem törődve az alatta elterülő még megannyi rajzzal, vázlattal, festménnyel, az idő pedig csak telik, így valószínűleg a hajnal is itt ér. A boros üveg alján maradt csak pár korty, míg én a ceruzával a kezemben alszok el a kanapén: eldőlve egyik oldalamra, lábaim a földön, szabad kezem az egyik díszpárnát szorongatja.
|
|
|
|
Mórocz A. Móric INAKTÍV
Tökfej RPG hsz: 308 Összes hsz: 584
|
I L L Ú Z I Ó S O K jótékony vok | mood | kukkantásSzámat húzom el a halk kuncogásra, de pillanatokkal később már mosoly bújik meg ajkam szegletében. Látható, hogy nem rám tervezték a széket, de ez engem egyáltalán nem tántorít el attól, hogy tényleg helyet foglaljak ott, amit kinéztem magamnak. Még ha egy kislány zöld szájú hercegnőket is rajzol. Szemöldököm emelkedik meg kérdőn, kissé előrébb hajolva fürkészem a rajzot, majd bólintok. - Szép lett - térek vissza a sajátomhoz. Bár az enyém messze van a hercegnőtől, de a sárkány végül is összeegyeztethető velük. Pár apróbb vonalat húzok még meg, hogy a bőven kidolgozatlan sárkány felismerhető legyen. Nem vittem túlzásba. Vállat vonva dőlök hátra: magamhoz veszem a piros színt, minimális színfelvitellel folytatom, csak néha sandítok oldalra a kislányra, aki ugyanolyan elmélyülten csinálja a dolgát, mint én szoktam. Abbahagyva minden folyamatot kezdem el rágcsálni alsó ajkamat. Nem kell nagy ész ahhoz, hogy rájöjjön az ember mi folyik itt. Halkan hümmentek. - Móric vagyok - fordulok a kislány felé. - Neked mi a neved? - eszembe sem jut, hogy esetleg körbenézzek és könnyebben rájöjjek. Ez itt most nem arról szól, hogy mindent tudjak előre, hanem, hogy megismerjem a kislányt. Megvárom, míg bemutatkozik, majd mosolyodom el. - Nem ismerjük egymást, de kedvem támadt elmenni kirándulni. Velem tartanál? Egyedül unalmas lenne - fürkészem arcát.
|
|
|
|
Mórocz A. Móric INAKTÍV
Tökfej RPG hsz: 308 Összes hsz: 584
|
P E R P A T V A R dikakáosz | mood | kukkantásFontosnak tartom letisztázni, hogy az ember nem számít arra, mikor reggel felkel, hogy a nap folyamán meg fog látni egy két lábon járó és beszélő madarat. Remélem senki nem akadt fenn azon, hogy két lábon, mert minden madár lét lábon jár. Jó esetben. De ez történik. Ráadásul a színes csirke néni hangosan beszél, lebasz mindenkit, mutogat, a szemüvege meg úgy áll az orrán, mint a Pisai Ferde Torony, és még jó fej voltam. De ugye erről nem tudtam, mikor reggel felkeltem és betoltam a hamvas barackomat vizsgázni, úgyhogy semmit nem tudva sétálok ordító zenével a fejemben, kezemben a cserepes növényeimmel: - Írogatják nekem azt, hogy RIP RIP RIP, olyat nyomok lehozza a Blikk Blikk Blikk, honnan ez a sok millió klikk klikk klikk? Dolce Gabbana Givenchy dik dik dik - és ahogy a zene ordít, én sem vagyok rest kiadni a hangomat, teljesen elfelejtve, hogy lehet máshol még vizsgáztatás zajlik. Nos... szar érzés lehet koncert közben vizsgázni. Hiro haveromat nem tudom sokáig élvezni, mert a tömeg nem viszi tovább a flowmat. Pislákolva nézek körbe. Az arcok közül sok nem ismerős, de a levitás Hollósit soha nem fogom elfelejteni valószínűleg, majd akad meg tekintetem a csirke nénin. Fejem biccen félre, letolom róla a fejest, majd állok meg a nő előtt. - Csókolom! Eltetszett tévedni? - hátránya, ha elmész több évre? Nem tudod kik az új tanárok. - Hallod, Álmi, segítsünk már neki - nézek háztársamra.
|
|
|
|
Mórocz A. Móric INAKTÍV
Tökfej RPG hsz: 308 Összes hsz: 584
|
I L L Ú Z I Ó S O K jótékony vok | mood | kukkantásSimán úgy teszek, mintha nem venném észre, ahogy a kislány abbahagy mindent és az eddigi kis oldalra sandításokból, már egyértelmű nézés van a papírlapom felé. Halványan mosolyodom el. Pár vonalat húzok még a meglévőek mellé, hogy a farka hosszabb legyen, miközben bólintok a névre és jön az ötlet. A lábamhoz nézek, kissé kikerekedett szemekkel nézek a dobozra. - Nos... - fogom meg a dobozt és emelem fel, hogy a kislány elé toljam. - Boldog karácsonyt. Bontsd ki, utána elmegyünk - kacsintok rá szélesen mosolyogva, mintha csak cinkostársak lennénk. Mielőtt bárki megkövezne, eszemben sincs valóban elvinni innen Ildit. Először is, szerintem az igencsak erőteljesen a gyerekrablás fogalmát meríti ki, valamint nem vállalok felelősséget ilyen mértékben egy gyerekért. Nem azért, mert őt féltem, hanem, mert maga-, jobban átgondoltam, őt féltem. Az, hogy nekem valami bajom van, mindennapi, de a kislánynak ne essen baja, szóval a lényeg, hogy eszem ágában sincs kivinni az ispotály területéről. Mire jó az illúzió, ha nem erre, ugye?
|
|
|
|