Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Fontosnak tartom letisztázni, hogy az ember nem számít arra, mikor reggel felkel, hogy a nap folyamán meg fog látni egy két lábon járó és beszélő madarat. Remélem senki nem akadt fenn azon, hogy két lábon, mert minden madár lét lábon jár. Jó esetben. De ez történik. Ráadásul a színes csirke néni hangosan beszél, lebasz mindenkit, mutogat, a szemüvege meg úgy áll az orrán, mint a Pisai Ferde Torony, és még jó fej voltam.
De ugye erről nem tudtam, mikor reggel felkeltem és betoltam a hamvas barackomat vizsgázni, úgyhogy semmit nem tudva sétálok ordító zenével a fejemben, kezemben a cserepes növényeimmel:
- Írogatják nekem azt, hogy RIP RIP RIP, olyat nyomok lehozza a Blikk Blikk Blikk, honnan ez a sok millió klikk klikk klikk? Dolce Gabbana Givenchy dik dik dik - és ahogy a zene ordít, én sem vagyok rest kiadni a hangomat, teljesen elfelejtve, hogy lehet máshol még vizsgáztatás zajlik. Nos... szar érzés lehet koncert közben vizsgázni. Hiro haveromat nem tudom sokáig élvezni, mert a tömeg nem viszi tovább a flowmat. Pislákolva nézek körbe.
Az arcok közül sok nem ismerős, de a levitás Hollósit soha nem fogom elfelejteni valószínűleg, majd akad meg tekintetem a csirke nénin. Fejem biccen félre, letolom róla a fejest, majd állok meg a nő előtt.
- Csókolom! Eltetszett tévedni? - hátránya, ha elmész több évre? Nem tudod kik az új tanárok. - Hallod, Álmi, segítsünk már neki - nézek háztársamra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Simán úgy teszek, mintha nem venném észre, ahogy a kislány abbahagy mindent és az eddigi kis oldalra sandításokból, már egyértelmű nézés van a papírlapom felé. Halványan mosolyodom el. Pár vonalat húzok még a meglévőek mellé, hogy a farka hosszabb legyen, miközben bólintok a névre és jön az ötlet. A lábamhoz nézek, kissé kikerekedett szemekkel nézek a dobozra.
- Nos... - fogom meg a dobozt és emelem fel, hogy a kislány elé toljam. - Boldog karácsonyt. Bontsd ki, utána elmegyünk - kacsintok rá szélesen mosolyogva, mintha csak cinkostársak lennénk. Mielőtt bárki megkövezne, eszemben sincs valóban elvinni innen Ildit. Először is, szerintem az igencsak erőteljesen a gyerekrablás fogalmát meríti ki, valamint nem vállalok felelősséget ilyen mértékben egy gyerekért. Nem azért, mert őt féltem, hanem, mert maga-, jobban átgondoltam, őt féltem. Az, hogy nekem valami bajom van, mindennapi, de a kislánynak ne essen baja, szóval a lényeg, hogy eszem ágában sincs kivinni az ispotály területéről. Mire jó az illúzió, ha nem erre, ugye?