Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nevetősen hagyja el számat a pf hang. Legyek Tökfej, de attól ő még csibe marad, és még az első óráról sem maradtam le. Remek napnak indulunk, én mondom ezt mindenkinek, aki szereti. Várj, az más. Mindegy. Tehát Tökfejként bólogatok arra, hogy ja, Kende hajlamos bekómálni az órákon, de mégis ki hibáztatja érte? Meghallom, hogy Gyógynövénytan és a szemeim automatikusan csukódnak le, mert olyan unalmas az egész, sírva fakaszt. Sárkánytanon is előfordult, bár ott Fifi néni ébren tartott, na nem az óra anyagával azért azt tisztázzuk, de ő elment, mi meg megkaptuk tanárnak a Rellon régi-új kaszását. Ember legyen a talpán, aki aludni mer az óráin: muhahahaha, Kende megtette és most szív is. - Ja, szokott. A legutóbbi eset óta sem változott. Brightmore kiosztotta büntibe, hogy a tanársegéde lesz - vigyorodom el szélesen, miközben gonosz kuncogást hallatok. Bármennyire ijesztő és parál tőle mindenki, Brightmore zseniális. Néha. Olykor. Talán. Jah, nem, inkább nem az. - Szoktam néha - vonom meg vállamat. - Éjszaka jobban működik az agyam mindenhez, így valamikor az alvás leredukálódik nagyjából 4-5 órára - vakarom meg tarkómat. Kékjeim esnek Kiscsibére, szélesen vigyorodom el a megszólításon, fejemet ingatva nevetek fel halkan végül.
- Nekem minden jól áll, Kiscsibe - fektetem arcomat kezemre. - Jó, de akkor felébresztesz olyan 20 perc múlva? - ráncolom a szemöldököm, miközben kérdőn pislogok fel rá. 20 perc tudod mire elég? Semmire. Ráadásul, ha el is aludnék, szerintem csak rontanék a helyzetemen és még fáradtabban kelnék. Mondjuk ennél jobban már… mi? Kérdések és koccintás? Kicsit olyan lehet a fejem, ahogy Kiscsibét fürkészem, mintha egy “te most meghibbantál?” kérdést tennék fel neki, de a mondat folytatódik, én meg:
- He? - jól megszokott intelligens visszakérdezésem in dö háusz. - Szünnap? Akkor… mi? - kapom fel fejemet hirtelen. - Akkor én mi a búbánatos radai lánctalpas Szűz Máriáért vagyok ébren?! - fakadok ki hangosan. Nagyon hangosan. Ami addig tart, hogy Kiscsibe felkel, majd vissza is huppan mellém, én meg automatikusan nyúlok felkarjáért. - Jól vagy? - válaszára bólintok egyet és engedem is el, ha menni kell, hát menni kell, majd dörmögve verem párszor homlokomat az asztalba. Móric megöl, ha kiderül, hogy szünnap van én meg felkeltettem.
Hirtelen kapom fel fejemet. A vezérhangya berobban az agyamba: kérdések és koccintás. Óbakkerka! Óbakkerka! Nem szóltam neki! A pohárra esnek kékjeim, majd gyors mozdulatokkal kapom össze a füzetem, hogy átesve a padon szaladjak Kiscsibe után, akit még a folyosón meglátok. Vagyis gondolom őt, mert… hólikreb! Ő… ő egy csibe! - Úristen! - kiáltok fel hangosan és vidáman, ahogy Kiscsibéhez szökkenek. - Te most komolyba Kiscsibe lettél? Mármint konkrétan csibe vagy! Ez életem legszebb napja! Lia, bakkerka, sosem néztél ki még ilyen jól! - vigyorgok teli pofával és szemtelenül, ahogy ujjaimat fonom az állatka köré és emelem fel tenyerembe. - Bocs, szólni akartam amúgy - vonom meg vállamat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nagyon sok minden elmondható rólam. Komolyan nagyon sok minden. Ráadásul a legtöbb elmondott dolog még csak nem is pozitív lenne, mert például ikertestvéremmel sokkal könnyebben ki lehet jönni, mint velem, és ezt elismerem. Nehezebb és elviselhetetlenebb személyiségem van, mint a testvéremnek, de emiatt meg nem fogom magam rosszul érezni, főleg, amikor éppen megerőltetem magam, hogy jó fej legyek és ne csak ellenségeket szerezzek, de ez sem jó. Akkor tudod ki fogja megerőltetni magát? Na, nem én. Pontosan.
Csendben tördelem a tüskéket, de legnagyobb megdöbbenésemre, a véletlen feltett kérdésre, egész normális választ kapok. Furcsaj összekapta magát és rájött, hogy jelenleg akármennyire nem akarja, rám van utalva? Mert elnézve a Bájitaltan skilljeit, csak örülhet, hogy engem kapott maga mellé, nem például Brotuszt. Mondjuk… ah, bakker! Pedig mekkora párost alkottak volna! Végezvén a tüskékkel pillantok Bettire, aki a lángot állítja vissza. Elmosolyodva lépek mellé és fogom meg kezét, hogy segítsek neki, majd engedem el rögtön, amint a láng megfelelően ég. Ujjaim dobolok az asztalon, miközben szabad kezem ujjai vándorolnak tincseim közé. - Aha, már sokkal jobban. Szeretem csinálni - válaszolom őszintén, miközben le sem veszem kékjeimet az üstről. Legyen már lila, mert itt öregszem meg, és tényleg soha nem fogunk végezni. - Leköti a gondolataimat, mert teljes odafigyelést igényel, és nem nagyon hibázhatsz. Mármint de, csak ott van a lehetősége, hogy felrobbantasz valakit, érted - vonom meg vállamat lazán, majd állok neki adagolni a tüskéket a lilás színű folyadékba egyenletesen. A piros szín elérése után kevergetem meg, jön a narisari, szóval adagolom tovább a cuccost, amíg be nem toppan a türkiz. - Komolyan, ennek a bájitalnak egy szivárvány csak jelenthet - morgom bajszom alatt, miközben a lángot teszem közepesre.
- Neked miért nem megy? Csak egyszerűen nem szereted? - pillantok az üstről Betti felé kíváncsi tekintettel és halvány mosollyal ajkaimon. Tök fura, de tényleg sok mindenkinek nem megy a bájitaltan. Mármint nekem is nagy szívás volt az első pár év, de hát oda kell figyelni a receptre és igazából esélyed sincs elrontani a dolgokat, főleg, hogyha Farkasházy a nyakadba liheg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Túlzásnak érzem, hogy jövő hétre lekerül rólam, de ha Ruben mondja, elgondolkodom rajta, még ha nem is hiszem. Mármint tényleg nem. Eddig mindegy volt mennyit ültem fölötte, éppen a lényeget nem tudtam megcsinálni. Habár a direkt illúzióval is így voltam, és most mégis sikerült. Ruben utasításait követve, rendben van, de sikerült. Talán a jövő héttel sem nyúl mellé, franc sem tudja. Vállat vonok a harangra. Igazából komolyan mindegy, hogy melyik jön, csak ne a pecsét legyen a homlokon, mert azt nagyon nehezen viselném. Oda lenne a kisfiús sármom, így nehezen csajoznék, főleg, hogy tartós illúziót, ha arcon pörgök sem tudok létrehozni, arra meg kevés esélyt látok, hogy Noncsi bácsiék megszánjanak. Nézőpont kérdése.
- Nem a karkötőd, hanem az, hogy ilyen könnyen feltűnt - bólogatok hevesen, majd állok neki még hevesebben magyarázni, és legnagyobb megdöbbenésemre szavaimmal együtt csinálja meg Ruben a karkötőjén azt, amiről magyarázok. Még csak meg sem kellett erőltetnie magát! Hát ez brutálisan király! Végül szavaira bólogatok. A csat sem rossz ötlet, most hogy így mondja, és rátesz még egy lapáttal azzal, hogy megcsinálja, majd még egyszerűen le is pattintja a karkötőt a csuklójáról. Kikerekedett szemekkel figyelem, ahogy tenyerébe ejti azt.
- Na jó, ez már komolyan a legegyszerűbb - figyelem a tenyerébe ejtett karkötőt, majd pillantok vissza a sajátomra. - Oké - jelentem ki, majd hunyom le szemeimet, hogy magam elé képzeljem a csatot, amit Ruben karkötőjén láttam másodszor. A formája, a praktikussága és minden apróbb - és általam megjegyzett - részletet követően esnek kékjeim a karkötőre, hogy valahogy megjelenjen ott is. Meg is jelenik, ezzel nincs is baj, ám amikor másik kezemmel nyúlnék oda, hogy lepattintsam, a csat eltűnik. Elhúzom a számat, majd még egyszer megpróbálkozom vele: mindent kizárok magam körül, csak és kizárólag a csatot látom magam előtt, ami hullámzik, majd ismét eltűnik. Szusszanva pislantok fel Rubenre. - Maradok az eredeti tervemnél, annak legalább a szíj része már megvan biztosra - vonom meg vállamat, miközben a karkötőt piszkálom mutatóujjammal. - De kösz. Tényleg - mosolyodom el szélesen a férfi felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Ilyen alkalmakkor áldom az eget, hogy nem legilimenciára jelentkeztünk Móriccal, hanem illúzióra, mert képzeld csak el, mekkora pánik lenne itt, ha meghallanám, ahogy Kende ismét azokkal a fránya mókusokkal jön. Nagyon izék a mókusok, nem tudom miért van tele velük az internet, hát bakkerka, nézz már rájuk! A hülye bolyhos fülük és a kiálló fogaik, mint valami mutáns lények, amik nem tudták eldönteni, hogy seprűk akarnak-e inkább lenni, vagy kapák. És akkor jött az átmenet: mókus. Remek, mondhatom.
- Nagyon helyesen teszed tesó! Bukjunk együtt legalább ebben is - megemelt hanggal válaszolok, mert csak a valagam lóg már ki egy szekrényből, ahogy átadtam Kendének a papírt és kiosztottam, hogy az utolsó hatot kapkodja össze. A víz forr, így dolgom a dolgok összeszedésén kívül aligha van más, amit tehetnénk. Kékjeim villannak azonnal az asztalra tett lapra és állok neki összeszelni a leveleket. Kicsit úgy érzem magam, mintha valami főzőműsorban lennék, és így jobban belegondolva nem is nyúlok nagyon mellé: benne van a pakliban, hogy felrobbanunk, felgyullad valami, vagy egyszerűen a bájital lábra kél és hasta la vistát mondd. Hát az király lenne amúgy. Akarom mondani, nem lenne az. Csúnya bájital! Ahogy Kende beszélni kezd pillantok fel, majd kezem mozgása lassul, ahogy széles vigyor kerül arcomra, ami azonnal rá is fagy arra. Elnyílt ajkakkal, ledöbbenve figyelem haveromat.
- Most viccelsz - teszem le a kést az asztalra. - Ez valami poén, amivel szívatni akarsz, de mindjárt benyomod, hogy jövő héten mehetek neked szurkolni, ugye? - biccentem félre fejemet értetlen, és mégis mosolyogva, mert tutira ez állhat fenn. Nem lehetséges, hogy Kende kijutott, a szülei meg… francokat. Nagyon is lehetséges, és amikor folytatja, csak erősebben markolok rá a kés nyelére, hogy sokkalta erőteljesebb mozdulatokkal, lehajtott fejjel folytassam a megkezdett folyamatot, majd álljak neki a következőnek. A mozsárba dobálom a szarvat és állok neki összetörni azt, majd állok meg, és kapom fejem Kendére.
- Simán ki fogsz jutni megint. Rohadtul ki fogsz jutni - bólintok egy határozottat. - Ostorral foglak noszogatni, a végére meg sellőfiú leszel, annyit töltesz majd abban a bánatos vízben - szusszanok egy hangosat, majd fordulok ismét a mozsár felé. Befejezem a szarvak porrá törését, végül sandítok fel ismét Kendére. - Sajnálom, haver - mindketten tudjuk, hogy nem a kiborulásomra értem, hanem arra, ami történt. Érthető, hogy előbb eljött otthonról, csak… mégis miért? Mi volt olyan kurva fontos Bostonban?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Balról csúszok, jobbról csúszok, risza-risza, majd kezek a magasba. Ujjaim között erősen markolom a füzetet, ami csak és kizárólag tényleg a vázlataimat és a művészetis cuccaimat hordozza magában. Igen, meglepő, tudom. Van külön füzetem valamire, de hát ez így van rendjén, mert egy Rúnatan jegyzet közepén furán nézne ki a Kolosszeum skicce, nemde? Mielőtt még valaki hüledezni kezdene, no para haver, a művészetis füzet mindig nálam van, amivel nincs baj. Viszonylag. Csak valamikor sokkal több minden kerül ebbe a füzetbe, mint amibe a tantárgyakat vezetem. Mindegy, erről senki nem tud, úgyhogy lépjünk tovább. Ringó csípővel toporgok kicsit még a terem előtt, mert a fejemben szóló dal megköveteli, majd kopogok, és igazából választ sem várva toppanok be.
- Csóóóóóóókolom - nem mondom, hogy hangos vagyok, de azért de. Kékjeim járnak körbe a termen, ami üres, vigyorom lankad kicsit, amikor megpillantom a nőt az asztalnál. - Csak ketten leszünk a tanárnővel? Elég meghitt - rebben meg szemöldököm szemtelen vigyorral, majd dobom le valahova a füzetem és lépkedek a nő elé. - Mórocz Móric személyesen - nyújtom felé jobb kezemet örömködve, mert az izgalom dolgozik bennem ezerrel. Úgy csaptam le a szakkör lehetőségére, mint karvaly madár a pocokra. Brutál királyság, hogy szerveztek ilyet, komolyan szanaszét adom, és legalább még egy dolog, amivel lefoglalhatom az agyamat. A terv az, hogy nagyon, de nagyon lefáradok, és így fogok tudni aludni éjszakánként. Egyelőre felsültem, de bizakodó vagyok. A kézrázás után fordulok el Zorkától és nézek körbe a termen. - Hányan leszünk Zorka néni? - pislogok vissza a nőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Há’ most mit tudom én, hogy melyik Brightmore részéről. Nem is különösebben érdekel, egészen addig, amíg én nem járok így, mert azért na. Talán van annyi eszem, hogy soha ne szívassam meg magam ennyire. Az poén, hogy Kende vérét állandóan szívhatom vele, de aki engem bemer vállalni, mint tanársegéd, annak emelem kalapom. Ha hordanék. De nem teszem. Vajon jól állna a kalap? Tutira igen. Az sem zökkent ki, hogy Kiscsibe szerint vitatható, hogy mi áll jól és mi nem. Jó, vitatkozzon, csak ne velem, mert teljesen felesleges, igazán megtanulhatta volna már. Szóval csak megforgatom szemeimet látványosan.
- Hagyd az orrom - nyúlok oda automatikusan, mintha komolyan megtenné, amikor láthatóan ébren vagyok. Ha nem lenne valakinek egyértelmű, akkor ismétlem: ébren vagyok. Nyúlok oda, hogy megtartsam, mielőtt egy apró mozdulattól szeretne összeesni a Nagyterem közepén, de egész hamar összeszedi magát, így engedem is el, majd nézek utána. Használjam ki a napot. Nos, ez mindössze annyit jelent rám nézve, hogy visszamegyek a szobámba és alszok, majd közlöm Móriccal, hogy nincs ok aggodalomra, ma nincsenek órák, szóval ő is tegyen ugyanígy. Lehet kapok a számba egy párnát, de simán megéri, mert ahogy visszaadom neki, bekuckózhatok a takarója alá. Gihi. Remek terv! Lenne. Remek terv lenne, ugyanis bármennyire lassan működik az agyam ma, egész hamar bebufferolok - nem -, tehát rohanhatok Kiscsibe után, aki komolyan csibe lett. Rendesen. Egy csibe van előttem, bakkerka. Kérdezném, hogy wtf dude, de hát én csináltam, és látni az eredményét, mindennél többet ér, úgyhogy széles mosollyal kapom fel tenyerembe a csibét. Ihihihihi.
- De még ez is jól áll - bólintok neki, ahogy szemem magasságába emelem, hogy ugyanúgy vigyorogva fürkésszem. Heniál vagyok! - A lényeg, hogy tök pöpin összeraktam a bájitalt, csak elfelejtettem szólni. Valószínűleg Rinék tették a poharadba - fejtem ki neki elméletemet hangosan is, ami egyszer már megfogalmazódott bennem. Mondjuk nem valószínűleg, hanem tutira. - Nyugi, remek napunk lesz együtt. Na gyere! - teszem vállamhoz, hogy rálépkedjen, utána guggolok le a cuccáért és indulok meg vidáman. Hülye lennék az orrára kötni, hogy amúgy fogalmam sincs meddig tart a hatása, szóval lehet nem egy napot fogunk együtt tölteni, hanem sokkalta többet, de hát ennél jobbat kinek tudnál kívánni? Egy - vagy éppen több - nap csak Móriccal? Gyönyörű. Vidáman lépkedve indulok el a Nagyteremtől, miközben magyarázom Kiscsibének a részleteket, akit órák után vagyok csak hajlandó lerakni a vállamról, amikor mosdóba megyek, de mire visszaérek… sehol nincs. Hólikreb! Elhagytam! Ellopták! Itt a vége! Volt csipe, nincs csipe!
Valaki mondja meg a gyereknek, hogy csak egyszerűen véget ért a bájital hatása, és visszaváltozott a lány, különben fel s alá fog rohangálni, mint a mérgezett egér… ah, tudod mit? Mindegy. Hagyd. Majd rájön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nagyon szoktam sajnálni, amikor a rajzfilmekben olyan jól működő technikák a való életben nem jönnek be. Gondolok itt most konkrétan arra, amikor Tom a Tom & Jerry-ből kitámasztja fogpiszkálóval a szemhéját, hogy nyitva maradjanak a szemei. Gondoltad volna, hogy nem működik? Ja, én sem, bár én jégkrém pálcikával próbáltam meg, de nem jött össze. Azon kívül, hogy lehet éppen szálka ment a szemembe - van ilyen mondás is amúgy, ugye? -, ami nem jó, de nem is tragikus. Szóval brutálisan figyelek mindenre is, ami zajlik az órán, véletlen sem elvágyódással a szememben nézőkézek az ablak felé, aminek a túloldalán olyan király idő van, amikor a semmiből hallom meg a nevemet. Mármint a másik nevemet. Nem a nevem nevem, hanem a nevem, a- tudod mit? Mindegy. Fejemet kapom azonnal arra, megszeppenve figyelem Rint, ahogy olyan oltári nagy hazugságot tol be, mint annak a rendje. Mielőtt a tanerő válaszolna már jobb kezemet fektetem hosszába a padomra, hogy egy könnyed mozdulattal söpörjek mindent a táskámba, majd battyogjak ki a teremből vidáman integetve a tanárnak, hogy akkor csóóóóókolom.
- Borzalmasan hazudsz, de szanaszét adlak, amiért megmentettél. Majdnem bealudtam - nyomok el egy ásítást. Elnyílt ajkakkal kukkolom barátnőmet, miközben rántok egyet táskám vállpántján. - Részeg vagy? Azért kellek? Gyere, keressünk egy mosdót - bólogatok határozottan, majd fogom meg Rin kezét óvatosan, hogy azonnal egy mosdó felé húzzam. Ha itt dobja ki a taccsot, akkor oda a hazugsága, amiért eljöhettem óráról. Ne kockáztassunk, kitett magáért a lány, ráadásul a plusz az, hogy így tényleg előbb szabadulhattam. Hah! Ennyit arról az elvágyódásról, hiszen, ha Rin összekapta magát, akkor csapathatjuk a mindent is! Aminek mi nagyon örülünk, mások nem, de őket meg senki nem kérdezte. Jó a szó!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ja, tényleg nem jó hirtelen döntésekben. Leginkább azt tudnám mondani, hogy semmilyen döntéshozatalban nem jó, de végül is, bejött a terve, szóval most megkímélem a szarkasztikus válaszomtól. Így inkább csak kézen fogom, hogy akkor keressünk egy mosdót. Legelső szempontként azért, mert pisilnem kell, másodjára azért, ha esetleg Rinnek szüksége lenne egy kagylóra. Nem. Fordítva. Ha egy WC kagylónak lenne szüksége Rinre. Ja, így a jó. De mindegy, mert a terv befuccsol több ízben is, amikor Rin megáll, én meg állok vele még mindig fogva a kezét, ahogy visszapillogok rá.
- Tényleg benne vagyunk? - ráncolom szemöldököm, ahogy a padlót kezdem el szuggerálni. Lehetséges. Csak felcsaptam az újságot, bólintva konstatáltam, hogy rendben van, pöpin le lett hozva a cikkem és azzal a lendülettel nyomtam valaki kezébe. Nagyjából nekem ennyi volt az Edictum száma. - Nem a te szád és bajba keverni. Rin, mi a faszénről beszélsz? - engedem ki az őszinte nevetést, miközben elengedem a kezét, mert akkor nem kell vezetnem a mosdó felé, és támasztom vállamat a falnak, ahogy fejemet is, majd fürkészem arcát. Miért morzsolgatja az ujjait? Hólikreb, rendesen zavarban van? Az lehetetlen. Mégis mi a bánat lehetett abban a cikkben, amiért Rin ennyire készen van az egésztől? Szusszanva kezdem el dörzsölni tarkómat, miközben fejemet fordítom a plafon felé. - Nem olvastam az Edictumot, mert nem érdekel mi van benne - vonom meg vállamat, miközben ismét ráemelem kékjeimet. - Ha az, hogy együtt vagyunk, legyen. Ha az, hogy megfektettelek, legyen. Ha az, hogy smároltunk, legyen, sőt… ha kell itt és most megteszem megint - túrok szőke tincseim közé nevetgélve. - Biztos vagyok abban, hogy nem te mondtál bárkinek bármit - ráncolom szemöldökömet ismét. - Eszembe sem jutna, hogy te voltál - nyammogok kicsit. Igyekszem kerülni a van-e valaki éppen most témát, mert… mert csak. Mennyi esélyem van éppen Rin elől elrejteni, amikor csak egy valaki tudja egyelőre azokon kívül, akik benne vannak nyakig? Igazából elég sok, most így jobban belegondolva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Szerintem annyira nem stresszeltem rá erre a bulira, mint kellett volna. Jó, mondjuk tény, hogy legelőször áprilisban jutott eszembe Rin születésnapja, aztán úgy kiment a fejemből, mint annak a rendje. Logikus, hogy a születésnapja előtt két nappal esett le a tantusz, ráadásul éjjel, szóval Móric annyira nem örült a villanykörtének a fejem felett, amit hangos hőbörgéssel fogadtam. Meg néhány igencsak válogatott káromkodással. No, de mindegy, a lényeg, hogy sos-ben gondolkodtam kikről beszélt Rin a mindennapok során, akiknek mindenképpen jelen kell lennie a bulin, mert gondolom spanok, ráadásul a szórásból Brightmore sem maradhatott ki, mer’ Rin úúúúgy szereti a profot, hogy na. Érte mindent megteszek. Szóval szépen lepasszoltam a felelősséget, hogy rángassa el más a férfit. Ha sikerül neki vagy nekik. Gihi. Problem solved.
Ja, a lényeg, hogy simán megszerveztem mindent egészen időben. A meghívókat kiküldtem, bevásároltam mindenféle dán nasiból, szereztem neki dán sört, meg minden másik piát is, ami a zsebpénzem nagy részét felemésztette, de éppen maradt annyi, hogy a tökéletes ajándékot vehessem meg neki. Tudod mit kap? Hajolj közelebb, elmondom, tesó: katicabogaras fogkefe tartót. Brutál király, és a poén, hogy Dániában csinálták. Legjobb legjobb barát vagyok ever. A tó mellett az egyik asztalt pakolom éppen arrébb, amikor pontban hétkor libben be egy lány társaság a helyszínre, lepakolják a hozott cuccokat, majd csusszannak arrébb és foglalnak helyet az egyik padon. Nincs időm feleszmélni, mert rá pár percre belibben még egy társaság, szóval a legjobb dolgot teszem, amit tehetek: írok Kendének, hogy szedje már a lábát, bakkerka, mert itt valami nagyon nem jó. Azért annyira nem akadok fenn a dolgon, inkább vállat vonva csinálom meg az utolsó simításokat, hogy végül a kérdező lány felé pislogjak. - Ja, aha. Mindenből is lehet inni meg enni, amolyan közös, vágod - túrok mosolyogva tincseim közé, hogy meredten szuggeráljam a tóhoz vezető utat, hátha felbukkan a dude. Mert igazán megtehetné már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kezdek nagyon mérgike lenni, ha őszinte szeretnék lenni. Senki nincs itt, akinek itt kellene, bezzeg akiknek nem kellene, azok meg itt vannak. Elképzelésem sincs kik ezek az emberek, de nem baj, mert rezzen a telefonom és Kende neve villan fel, alatta az üzenettel. Hát ez rem-. Micsoda? A góré? Mi? Ez a gyökér komolyan elhozta? Nem, várjatok. Komolyan sikerült neki? Mégis hogyan? Annyi kérdés zakatol a fejemben, hogy képtelen vagyok a külvilágra koncentrálni, valószínűleg a fejemre is kiül meglepettségem. Ez lehet az oka annak, hogy egyáltalán nem veszem észre Rint, csak amikor előttem áll, én meg kapkodó mozdulatokkal teszem el a telefont.
- Mi a- Merlinre! Te honnan kerültél ide? - röhögök fel, majd fél karral húzom magamhoz tarkójához téve könyökhajlatomat és csókolok hajába, mert kell egy kis idő, amíg felfogom, hogy fogalma sincs, hogy ma van a szülinapja. Ez egyre jobb! - Ööö… Kiscsibének - bólogatok pár határozottat, majd borzolom össze a haját, hogy gyorsan megírjam Kendének: a születésnapos nem tudja, hogy születésnapos, szóval ehhez kellene tartani magunkat, amíg az érdemi része a bulinak meg nem érkezik. A telefont zsebembe dugva merevedek meg, még mindig magamhoz ölelve Rint, ahogy meglátom Kendét felénk sétálni. Brightmore-ral. És ismét kiül arcomra a döbbenet, karom csúszik lejjebb Rin nyakáról vállára. Kell egy kis idő, amíg feldolgozom az infót, jó? Hagyjál már, bakkerka, hogy mókus legyen a szobatársad! Végül hatalmas vigyorral csapom ki a lángos pózt azt kiabálva, hogy, idézem: “aaaaaaah”, végül fogom meg Rin kezét és húzom magam után, hogy Kendéék előtt torpanjunk meg.
- Maga tényleg itt van? Megbökhetem? - elhinni sem akarom, szóval mutatóujjamat már készenlétben tartom. Pár másodperc múlva eszmélek fel, hogy bámulom a profot, így Kende felé fordulok. - Te akkor elmebeteg állat vagy, dude - vigyorgok telibe az arcába, majd emelem kezemet koccra. - De brutálisan király. Jaj, tesó, heniál, komolyba - dobom ide meg oda csípőmet, mintha csak beállt volna a derekam, de ez amolyan győzelmi tánc a lángos póz után. Belefér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Komolyan nem az Edictum szerkesztői gárdája ellen szól, de engem teljesen hidegen hagy a többi cikk. Mit kezdjek velük? A legnagyobb része pletykákból és feltételezésekből áll, nem érdekel mi történik a mágusvilágban, amíg engem nem érint - amit úgyis megtudnék előbb vagy utóbb. Nekem bőven elég az, hogy az én feltételezésektől csöpögő cikkem megjelenjen, más aligha számít, szóval tökre nem vagyok képben, de ezek szerint nem is baj, mert ismét nem maradtam le semmiről. Kivéve, hogy Rin rápörgött a dolgokra.
- Mittudomén - vonom meg vállamat lezseren. - Akár most is - nem mintha komolyan gondoltam volna, de a hirtelen és heves reakció kicsit gondolkodásra késztet. Nem értem, őszintén nem is szeretném megérteni, mert félek, hogy csak belekavarodnánk a mindenbe is. Régen volt az az eset, amikor megcsókoltam Rint, mert mint kiderült, mindketten szerettük volna a még régebben szervezett bálon. Én viszont tényleg csak poénkodni próbáltam, hogy oldjam a feszültségét, aminek hatására ömlenek a szavak dán barátnőmből. Kellemetlen? Elnyílnak ajkaim, hogy reagáljak gyorsan, de folytatja, nekem meg azonnal Kiscsibe ugrik be. Rin, mint a barátnőm, miközben nem is az? Mi? A lányok így oldják meg ezeket a helyzeteket? Elnyílt ajkaimat csukom össze, az ablak felé pillantok Rinről, ahogy befejezi. Kell pár másodperc, amíg összekapom a gondolataimat. Oldalvást sandítok rá, majd vissza az ablakra, ahogy felciccenek. Ő Rin, neki is elmondhatom, ugye? Hiszen… pont ő nem tudja? Hajamba túrva fordítok hátat a falnak és vetem annak azt, majd csúszok le annak mentén guggolásba. Felpillantok Rinre.
- Kiscsibe bevallotta, hogy kedvel - mondom ki egyszerűen a tényeket, mielőtt nekiállnék magyarázni. Fejemet fordítom előre, a velem szemben levő falat figyelem. - Kende küldött neki poénból egy baglyot a nevemben, ami miatt számon kért, majd annyira mérges lett rám, hogy bevallotta - rántom meg vállamat, mintha nem lenne nagy dolog. - Először azt sem vette észre, hogy kimondta, pedig… kimondta. Nagyon is. Oldani akartam a feszkót, szóval közöltem vele, hogy ugyanúgy összeszedem a szünetben, mint az előzőben, biztos emlékszel rá, és elviszem valahova - szusszanok egy hangosat. - Elvittem karaokézni, és Rin, esküszöm neked, hogy más volt a lány - pillantok fel. - Jó, nem fordult ki önmagából, ugyanúgy Kiscsibe volt, de mégis más - nézek vissza inkább a velem szemben lévő falra ismét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bánatnak kiabál, hogy nem kaptam el. Szerinte vak vagyok, mi az ördög? Igyekszem bakkerka! Éppen ezért hagyok figyelmem kívül mindent és mindenkit, majd hátrálok, és csak remélhetem, hogy van annyi esze mindenkinek, hogy nem kerül mögém. Höh, van is! Mert sikeresen elkapom a labdát, ami csattan a mellkasomon - áu - és előrefelé kinyújtott kézzel rohanok az ajtóig, ahol ordítok egy sort, majd kiosztok pár kéretlen levegő csocsit. Simán jó vagyok. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a gólörömömbe még az is belefér, hogy a sráchoz battyogjak és röhögve felhúzzam a földről. - Nincsenek nagy igényeid - töhögök tovább, majd pillantok a földre. - Pedig jól jönne, csóró vagyok - vigyorodom el szélesen. Jó, ez nem igaz, de lehet, hogy sokkal több tintát vettem, mint az indokolt lett volna és most kicsit megcsappant a zsebpénzem. Nem kell aggódni, gyerekek, napok óta pörög a fejemben a terv, amivel rávehetném Malvint, hogy küldjön még. Az is eszembe jutott, hogy lehúzom a testvéremet, és mivel a terv nem akar összeállni a fejemben rendesen, így lehet ez lesz a vége. Hah, mennyivel egyszerűbb lenne!
- He? - kérdezek vissza, amint feleszmélek. - Fusson az megint, akinek két anyja van. Hülyének nézel? - huppanok le a legközelebbi padra. Nem vagyok rossz kondiban, azért tudjad hol a határ, tesó, de biztos lehet abban mindenki, hogy nem fogok többet futkározni, mint a mérgezett egér. Lábaimat lendítem át a padon, majd fordulok az asztal felé, hogy azonnal egy pohár vízért nyúljak. - Ja, amúgy… - fordulok hátra vállam felett a srác felé. - Móric vagyok. Az idősebbik - bólintok egyet, ezt nagyon fontos leszögezni. Lehet, hogy csak pár perccel születtem előbb, de akkor is idősebb vagyok azzal a pár perccel, szóval logikus, hogy én vagyok az idősebb. Az teljesen más kérdés, hogy anyáék sem tudták egy ideig, hogy melyikünk melyik, de a Móric névvel minden kellemetlenséget kibekkelhettek, amit meg is tettek előszeretettel. Gihi. És akkor meg vannak lepődve az emberek, hogy mi is ennyire tökéletesek lettünk? Na ugye.
- Az tuti haver… - kortyolok nagyokat a vízből, majd teszem magam elé a poharat, hogy a srácra pillantsak. - Ha dobni nem is, de rúgni tudsz - bólogatok határozottan, mintha valami edző lennék. Ki tudja? Lehet a végén ott kötök ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Apró biccentés a köszönetre a válaszom, majd már térek is vissza a dolgomhoz. Kicsit fenntartásokkal kezelem már a helyzetet. Nem akarok felesleges energiát belefektetni abba, ami nem éri meg, de végül is, ha őszinte szeretnék lenni, Furcsaj nem csinált semmi olyat, amit a lelkem ne bírna el, így tovább próbálkozom. Jó, véletlen, de bejött? Be. Akkor meg ne nézz így rám! Ellenőrzöm a lángot, hogy valóban közepesen ég-e, majd hagyom békében a főzetet, amíg nem jön a következő szín, de addig is érdeklődő kékjeimet emelem Furcsajra. Aki nevetett a megszólalásomon. Hallottad? Én igen. Halk volt meg visszafogott, de hallottam. Gihi. Legjobb barik leszünk.
- Megértelek - vonom meg kicsit vállaimat. - Sokan nem szeretnek kockáztatni. Szerintem én pont ezt szeretem benne - gondolkodom el egy pillanatra. Nem lenne meglepő, amúgy sem arról vagyok híres, hogy kikerülöm a kellemetlen helyzeteket, a bájitalokkal meg nagyjából, ha rosszul csinálod, csak azok lehetnek. Hah, tényleg! Akkor valóban ezért kedvelem ennyire. Van benne kihívás. - Maximum ránk robban - vigyorodom el szélesen, ahogy hallgatom Bettit. Követem a mozdulatsort tekintetemmel, de nem szólok bele, teljesen jól csinálja. - Azokat is bírom. Ezek szerint neked sokkal jobban mennek azok - vonom le az igencsak egyértelmű következtetést. Keverni kezdem a cuccost csendben, amíg Betti ellép az üsttől, türelmesen, magamban dúdolgatva várom, hogy pirossá váljon megint. Szökkenve veszem lejjebb a lángot, majd fordulok Betti felé, aki már visszafele tart. Széles mosollyal figyelem, ahogy közeledik, tekintetem lejjebb araszol a kezében tartott hozzávalókra. Visszafordulok az üst felé, meglátva a lila színt adagolom bele a megmaradt holdkövet, amitől lesz szürke a cuccos. Komolyan kezd felmenni az agyamban a pumpa ennyi színtől.
- Beleteszed a valeriána gyökereket? - pislantok fel Bettire kérdő tekintettel, és amint megtörténik, elégedetten bólintok egyet, majd várok, hogy… na, igen. Fejemet fordítom Furcsaj kinyitott könyve felé, keresem azt, ahol tartunk. Narisari. Oké, vettem. Megint narisari kell, szóval akkor most várunk. - Szóval… akkor szereted a Bűbájtant például? - kapom el Betti tekintetét, kedves és érdeklődő mosoly villan fel arcomon, miközben várom a választ. Jó, tudom, hogy nem kötelező beszélgetnünk, de a kezdeti döcögést elhagyva, egész jól elvagyunk. Ahhoz képest. Lehet, hogy a Furcsaj becenevet megtartom, de attól még lehet jó fej.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

A minimum, hogy együtt ültetnének le minket, majd szöknénk meg együtt. Határozottan bólogatok haverom felé, mint egy megkergült bólogatós kutya, míg nem neki állunk az érdemi résznek. Vagyis én, mert Kende még gyűjtöget, én meg úgy belecsapok a lecsóba, ahogy nem szégyellem. Nagyjából addig, amíg ki nem derül, hogy a dude miért lépett le előbb otthonról. Valahogy úgy tudom leírni, hogy a kezdeti döbbenet vág át meglepettségbe, majd indokolatlan dühöt érzek. Nem Kende iránt - nyilvánvalóan, gondolkozz már! -, hanem a szülei iránt, akik megint keresztbe tettek haveromnak. Hamar feleszmélek - nagyjából -, nem mutatom, de elszégyellem magam, mert nincs jogom ilyen érzelmeket táplálni Kende szülei iránt. Mégis a szülei. Bármennyire furák is, akkor is a szülei. A legrosszabb ebben az egészben, hogy hiába eszmélek fel, és szégyellem el magam, amikor közli, hogy nem viccel, hanem komolyan beszél. Idegességem érezhető a hangomon, ahogy megszólalok, de próbálok a dolgommal foglalkozni, hogy legalább az eltereljen. Minimálisan.
- Ha ez kell ahhoz, hogy formában maradj, akkor igen - vigyorodom el szélesen. Az elején érzett vegyes érzelmek foszlanak szerte, ahogy haverom kicsit elpoénkodja a dolgot. Fasza, hogy neki kakkantják le nagyjából az úszás iránti szenvedélyét, de még ő derít engem jókedvre. - Hah! Kitti zseniális. De tesó, szóhoz jutottál egyáltalán? Vagy megint végig beszélte az egész napot, te meg pislogtál, hogy mi? - röhögök fel gonoszkásan. Nem találkoztam még Kittivel, de már előre imádom a kiscsajt. Kende elmondása alapján van olyan elvetemült, mint a bátyja. - Jövök! - vágom rá rögtön, miközben a nemrég felszeletelt növényt és a porrá tört szarvat öntöm az üstbe. - Majd szerzek pompomokat valahonnan, meg csináltatok szurkoló szerelést, stilóba vágom magam, és denszelek majd a medence szélén neked - lelki szemeim előtt azonnal megjelenik a kép. Elismerően bólogatok gyorsan és aprókat, mert a látvány elég jó. Ilyen pöpi valagam lenne feszülős nadrágban? Hah! Nagyon gonoszan muhaházok bele a levegőbe, még fejemet is felfelé fordítom, mert a legrosszabb az egészben? Mindketten tudjuk, hogy képes lennék rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Fogalmam sincs, hogy csináltam, de bakkerka, eddig minden klappol. Hoztak piát, nasit, Kende elhozta Brightmore-t, amit még mindig nem tudok felfogni, de megvan történve, vágod? Olyan passzív ez a szerkezet, a veszett mókus sem látott még ilyet, de csak fogadd el, és lépj tovább, mert: istentelenül jó buli elé nézünk. Vállam felett fordulok hátra, reflexből engedem el Rin kezét, ahogy Lili a nyakába ugrik, majd fordulok még jobban hátra.
- Csettiiiiiii! - integetek haveromnak, mintha méterekre állna tőlem, és nem mondjuk csak kettőre. Whatev’, ezt is el kell engedni, mint a mai nap legtöbb momentumát. Észbe kapva fordulok vissza Lili felé. - Hé-hé-hé - fejtem le Rinről karjait. - Hagyd a csajom - bólogatok határozottan párat. Nagyjából kettő tizedmásodperc telik el és röhögök fel hangosan. Nem lehet ezt komolyan bírni, főleg, hogy a dude is berobban és szanaszét adom minden megmozdulását.
- Kur- khm…, szóval rohadt jó vagy tesó - pislogok Brightmore-ra, aki mondjuk nem nagyon zavartatja magát miattunk, sőt, még a buliba is beszáll, bár pakolni éppen nem segít. Amit a kezembe nyomnak pakolom kifele, segítek Kendének a rekesszel, majd merevedek meg tanárunk szavain. - He? - adok hangot értetlenségemnek, miközben lassan ugyan, de biztosan bootol be az agyam. Komolyan inni fog velünk a Sárkánytan tanárunk? Teljesen döbbenten igyekszem elkapni Kende tekintetét, hogy némán kérdezzem meg, hogy miafaszén, majd tárjam ki kissé karjaimat. Kérdés nélkül veszek ki a rekeszből egy sört, majd pattintom le a pad szélén kupakját, a dudi kezébe nyomom, végül magamnak is nyitok egyet. Azonnal ráhúzok, mert ez komolyan hihetetlen.
- Csakhogy világos legyen tanár úr - mondjuk már a nyitott sör van a kezemben, ittam is belőle tanárom szeme láttára, és nem szólt, úgyhogy elég egyértelműek a dolgok. Lehet meg kellett volna fordítani a sorrendet és előbb kérdezni, aztán inni. Már mindegy. - Iszik velünk? És nem fog szólni, hogy mi is azt tesszük? Mármint… komolyba? - egy mosolyt kapok és egy bólintást, amire esik le az állam. Jó, kicsit lelomboz, hogy azért ésszel kell lennünk, mert mégis tanár és akkor ő igazából felügyeletként van itt, de… aztaleborultszivarvégit. Ez komolyan megtörténik? Lassan araszolok Kende mellé. - Tesó, ez megtörténik ugye? Nem álltam be vagy ilyesmi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hol ide, hol oda nézek, de nagyon nehezen van meg a fonál. Olyan gyorsan történnek az események, alig bírom követni, és nagyjából most vagyok képes átérezni Kendét. A lassú bootolás elég sok hátránnyal jár, vágod? Pfölve röhögök fel haveromon. Elfogytak a szavak, de szerintem már mindegy, elnézve tanárunk vigyorát, amit betol. Együtt érzően veregetem meg vállát, hogy ezt ássa el, majd már bontom is a körünket, majd kérdezek. Mondom én, hogy rossz a sorrend, szóval csak lelegyintem haveromat, hogy akkor így már mindegy.
Éppen reflektálnék Kendére, de magunk mellől hallom meg a köszönést. Megszeppenve fordulok arra, majd vigyorodom el szélesen. - Furcsaj! - közlöm hangosan is mégis ki robbant be a bulira, legnagyobb megdöbbenésemre. Meghúzom sörömet, majd fordulok teljesen a lány felé. - Nem gondoltam volna, hogy eljössz. Lázas vagy? - nyúlok homlokához, hogy rátegyem tenyeremet, mintha tudnám, hogy mégis mikor lázas egy ember. Azt sem tudom legtöbbször hányadikán van elseje, nemhogy még ehhez is értsek. Fárasztó majdnem tökéletesnek lenni amúgy is.
- Iszol valamit? - kérdezem meg mosolyogva, majd hátrálva egy lépést mérem végig, mert eddig fel sem tűnt mégis, hogy ki van rittyentve. Elismerés ül ki arcomra, ahogy megnézem magamnak a lányt. - Jól nézel ki. Kitettél magadért - bólogatok szemtelen vigyorral ajkaimon. - Ja, szóval kérsz valamit? - lépek az asztalhoz könnyedén, majd az alkoholos italokat tolom elfele magamtól, hogy keressek valami ihatót Bettinek. Diadalittasan vigyorodom el, leteszem a sört az asztalra, majd emelem fel vidáman a narancs- és őszibarilevet, hogy lendületesen forduljak Betti felé ismét. Mivel tisztában vagyok azzal, hogy nem szeret kockáztatni, valahogy alapból úgy gondolom, hogy az alkoholos befolyásoltság sem opció nála. - Nari vagy bari? - mozgatom meg felé kezeimet, hogy egyértelmű lehessen a levitásnak, mégis melyik melyik. Hátha nem egyértelmű, hogy amin a narancs van az a nari, és amin az őszibarack, az a bari. Ki tudja? Jobb biztosra menni, én pedig türelmesen várom meg a választ, aztán fogok magamhoz egy poharat és töltök Bettinek, majd nyomom a kezébe. - Hogyhogy eljöttél? - fogom meg a sört, aprót kortyolok is belőle, miközben várom Furcsaj válaszát. Behalok, hogy komolyan eljött. Nem tudom mi van mostanában a levitásokkal, de egyik meglepőbb, mint a másik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Lehet akkor kellett volna még erről beszélnem barátnőmnek, amikor az én agyamban is csak tényként volt feltüntetve az információ, nem úgy, mint amivel kezdenem is kellene valamit. Ez baromság. Miért kellene kezdenem vele bármit is? Kiscsibe így érez, bevallotta, közöltem, hogy rendben van, jól éreztük magunkat a szünetben, majd vége. Semmi nem változott. Semmi. Ugye? Rin reakciója sem segít sokat, mert ezzel aligha tudok bármit is kezdeni. Szusszanok egyet, laza ökölbe szorított kezemnek támasztom arcomat, amit így nagyjából az agyamig nyomok. Kékjeimmel követem végig, ahogy leül mellém. Gondolkodás nélkül mozdulok és hajtom fejemet az ölébe, hogy felfelé pislogjak rá.
- Nemtom. Más volt. Ez olyan, minthogy mindenki tudja rólunk, hogy brutálisan jó arcok vagyunk, de amúgy meg tudunk normálisak is lenni. Viszonylag - döntöm félre fejemet kicsit, hogy jobban Rin combjára tudjak helyezkedni. - Kiscsibe volt, csak mégsem - bólintok egyet határozottan, mintha ezzel aztán tényleg mindent megmagyaráztam volna Rinnek. Pedig általában a szavak nem hagynak cserben, de ez most komolyan egy olyan szitu, hogy tudja a franc éppen mi folyik itt. Mert még mindig az a “probléma”, hogy Kiscsibe vallott be ilyet, akiről elképzelhetetlen lenne, hogy éppen belém… na jó. Elég volt.
- Hm? - pillantok fel Rinre kérdő tekintettel. Na, nem kellett volna. Szemeim kikerekednek, ajkaim elnyílnak egymástól, tehát premier plánba ül arcomra a meglepettségem. - Miafaszén, Rin? - nevetek fel halkan, mert nem kellene elfelejtenem, hogy erőteljesen lógok óráról. - Bírom Liát, mert szívhatom a vérét, és visszaszól. Nem tudom, hogy ebben van-e mélyebb dolog, vágod - vonom meg vállamat. - Tudom, hogy főnyeremény vagyok, de azért több idő kell, hogy bármi is megfogalmazódjon a sziporkázó agyamban - tudja a tököm, hogy kedvelem-e másképpen, mint ahogy eddig kedveltem. Mindenhogy kedvelem, mert olyan, amilyen, de hogy ennek mélyebb jelentése is lenne? Tudja a franc. Frankón.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Jól van már, hát vágom én, hogy nem szeret. Azért ennyire nem kell a számba rágni, komolyan. Meglepően sok eszem van - néha -, és éppenséggel most is remekül működik az agyam, bármennyire is hihetetlennek hangzik, szóval vágeszolok én mindent csoro. Bólintok egyet azért még neki, hogy rendben van, felőlem aztán ne kockáztasson, majd vigyorodom el szélesen. Tényleg vicces lenne, bárhonnan nézem.
- Nem tudom miért nem szereted, tök ügyesen csinálod - mosolyodom el kedvesen, miután hozzáadta a gyökereket. Derekamat döntöm a mögöttem lévő padnak, karjaimat fonom keresztbe magam előtt, amíg várjuk a következő színt. Közben minden figyelmem Bettié, ennyire könnyen nem úsz meg. Reflektálnék, de mozdul és a maradék tüskét rakja a főzetbe, aminek következtében kapjuk meg a fehér színt. Széles vigyort engedek meg magamnak, majd lököm el magam az asztaltól, hogy kissé az üst fölé hajolva kukkantsam meg mi a pálya. Onnan fordítom fejemet Betti felé, miközben kiegyenesedem és a kanalat a kezembe véve kezdem el kevergetni. Hét erre, majd hét arra, lejjebb viszem a lángot, csak utána válaszolok Bettinek.
- Belecsepegteted a hunyort? - nyammogva gondolkodom el. - A mítoszokat én is bírom. Meg a KSZI-t és Ragálytant - vigyorodom el szemtelenül, mert igencsak egyértelmű lehet mindenki számára, hogy nem feltétlen a tantárgy előnyére írható, hogy ennyire bírom őket. Inkább Nora néninek. Khm, na igen. A keverőpálcát kivéve az üstből nyúlok a hunyorért és adom Betti kezébe, hogy mögé állva fogjam meg én is azt. - Ha így tartod… - állítom be ujjait a fiolán. - Akkor könnyebben tudod számolni és jobban osztódik el a folyadék. Nem fogsz belezavarodni, nem cseppen egyszerre több, satöbbi. Hét csepp kell - segítem ki, majd engem el kezét és lépek mellé, hogy végig kísérhessem a folyamat befejezését, amit Furcsaj cselekszik meg. Úgy bizony! Bájital mester lesz belőle még a végén. Kékjeimet le sem veszem a fioláról, némán számolok, hogyha esetleg kevesebb, vagy éppen több cseppenne bele, megállíthassam Bettit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Há’ amúgy tudta az ördög, hogy ennyire képes leszek egyszer kiakadni azon, hogy Kende elszalasztott egy lehetőséget a szülei miatt. Egészen időben is leesett, hogy nem feltétlen van jogom haragudni a szüleire, de van bennem mégis valami, amit igencsak ellenszenvnek mondanék. Sokan hiszik, hogy azért vagyunk hárman - dude, Rin és én - haverok, mert mindhárman aranyvérűek vagyunk, de ez faszság. Míg Rinnek és Kendének tényleg szívás a nevüket hordaniuk, addig az én családomat szanaszét kell adni, és nem tudom átérezni azt, amit átélnek, de… mérges ezek szerint még lehetek. Fasza. Jó tudni, kösz tesó.
- Az igen - röhögök fel jókedvűen. - Mi is szervezhetnénk pizsibulit. Csak kanok - töhögök fel. Nagyjából akkor ez is lehet a buli, mert Kendén kívül senkit nem hívnék el a csak kanok bulira. Felesleges lenne, a legtöbben amúgy is idegesítenek. - Hogytessék? - állok meg az aktuális mozdulatban és pislogok haveromra. - Cukkancsbogarakkal teli fiúbanda, mint én? - rengeteg kérdés merült fel bennem, és nem is vagyok rest Kendére zúdítani őket, csak előbb befejezem a folyamatot. A löttyöt kevergetve nézek haveromra. - Mi az, hogy cukkancsbogár? És én mióta lettem az a húgod szerint? Lehet kéne egy fiúbanda… - jobb szemöldököm emelkedik meg, ahogy a plafonra pillantok és látom magam előtt magunkat. Nyilván Kendével, mert a dude nélkül nem leszek híres, azért na. Mindennek van egy határa. Ahogy ennek is, mert a kép beúszik lelki szemeim elé, és azonnal felejteném is el. Bah, bakker, ezt nem gondoltam át.
- Jó, legalább növelem az amúgy is garantált győzelmi esélyeid - röhögök fel, mert még mindig szanaszét adom a feszülős nacis Mórocz valagamat. Ki ne adná szét, behalsz nekem, komolyba. Sajnos nincs idő ezen merengeni sokat, mert folytatom kell a mindent is, ha nem itt akarunk házasságot kötni. Főleg nem egymással. Na ugye. - Nemtom, bástya. Szerintem a színének nem ilye- ja, de. Akkor semmi. Minnyá kész - elméletileg. Lehet nem csak oda-oda kellene pillantgatni a receptre, hanem kicsit tüzetesebben olvasni. Na ja, és akkor meg aztán itt is őszülünk meg, és bírom a dude-ot, nódzsók, de sok lenne belőle is már. Mindennek van egy határa, azt pedig itt húzzuk meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Szegény Bettit olyan sok kérdéssel bombáztam megfele, hogy nem csoda, hogy nem kapok rá azonnal választ, de nem baj, mert én töltök neki mindent is, amit kér. Vagy amit nem kér. Mindegy, majd később spékelem meg neki valami kis finivel, tuti, ami biztos. Követem Rint, ahogy elsuhan mellettem, éééés halál. Nem szó szerinti, de a lelkem egy darabja, én mondom haver, hogy megállt, mert bezony: Kiscsibéhez siet. Ó, bakkerka! Akkor ennyit a tervről. Hát a bánat sem gondolta volna, hogy Kiscsibe itt lesz! Alsó ajkamba harapva próbálok kitalálni valami tervet, de már késő, mert meghallom a nevem. Ember, a teljes nevem, vágesz? Csak akkor ijesztőbb ez, ha Malvin kiabálja az emeletre. Sörömre markolok, majd kezdek el észrevétlenül hátrálni, hogy végül sarkon fordulva szedem meg lábaimat, hogy valami biztonságos mögé bújhassak, de jön a kérdés, így visszafordulok Rin felé és hátrálok.
- Nem akartam, ez benne a plusz meglepi, honning - tárom ki karjaimat, de meg nem állnék még véletlenül sem, franc sem akar meghalni ilyen fiatalon. És tökéletesen. És gyönyörűen. És okosan. És józanul. Hol is tartottunk? Ja, igen, mérges Rin jön felém és rndsn titta ijesztőőő. Félig. Mert a nyakamba borul, a lábam akad bele egy buckába - Merlinre, miért ilyen vicces ez a szó? - és dőlünk hátra szépen, mint a tehén sza-, vagyis a krumplis zsák. Sörömet felemelem, függőlegesen tartom, véletlen se folyjon ki belőle egyetlen drága csepp sem, majd röhögve ölelem magamhoz fél karral barátnőmet. - Megmentettem tesó! - kiáltok fel vidáman, mert a sör túlélte. Más nem számít. Ja, de. Mert Csetti kornyikál. - Csetti, kussolj már! Ez borzasztó. A szememmel fogok hallani, ha tönkreteszed a fülem, ember! - hajítok felé egy földre került műanyag poharat, majd kinyújtott kézzel mutatom középső ujjamat dudi felé, miközben Rint ölelem még mindig félkarral. Felcsillannak kékjeim. - Tesóóóóó, triplázunk kell. Ki nem hagynám, baszki. Úgy nyeljük majd, mint a kacsa a nokedlit - visszahanyatlok a földre, hogy gyorsan felemelve fejemet csókoljam meg Rin arcát - azt tervezem, shame on me, ha nem oda sikerül. - Boldog születésnapot, min elskede - mondom halkan kettőnk közé féloldalas mosollyal, mintha egy hatalmas titkot osztanék meg vele, ahogy elkapom tekintetét közben. Végül hála a körülöttünk tobzódó bárkiknek szakad meg az idilli pillanat, és szkeptikusan nézek fel a levitás szőkére. - Ha vak lennék, téged kérnélek okulárénak. Rendesen. Ezt tanítják valahol? - vigyorodom el szemtelenül Lili felé a sörre tett megállapítására.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Tudom, hogy nem várhatom el Rintől, hogy megváltsa nekem a világot. Sokkal egyszerűbb lenne, vágeszolom, hiszen csak leraknám elé a problémát, hogy akkor tessék, lehet megoldani, de az élet ennél pár fokkal bonyolultabb. Már csak azért is csoro, mert eddig nem mondtam el neki semmit. Nem érzek bűntudatot, miért is tenném, mindössze maga az érzés, ami bennem van, hogy ő volt, de mégsem, nem engedte, hogy több embernek is beszéljek erről, mint akik ott voltak. Mert Kendével beszéltünk róla, bár előrébb nem jutottunk.
Elvigyorodom, kékjeim villannak azonnal az ajtó felé, majd felfelé pislogva hallgatom barátnőm szavait. Nyammogok kicsit, ahogy felhozza a csajt, akivel valóban nagyjából két hétig húztuk, bár az hozzá tartozik a történethez, hogy nem is nagyon volt világos számomra, hogy egyáltalán együtt vagyunk. Na, nem baj, elmúlt, de azért elhúzom a számat, amiért Rin felhozza, és amint eszembe jut egyáltalán. - Nem habozok, min elskede - vonom meg vállamat óvatosan, mert nem kellene leütni Rin epéjét. - Csak ő Kiscsibe, vágod. Más, mint a többiek - folytatnám, hogy nem feltétlen a szó rossz értelmében, mert igaza van Rinnek. Tényleg értelmes, és nem olyan, mint a többi lány, akik állandóan megtalálnak, és még csak a nevüket sem tudom, bezzeg ők tudják az enyémet. Hallatlan! Lehet kéne csináltatni nekik névtáblát. Elgondolkodtató.
Ajkaim elnyílnak, ahogy Rin bevallja, hogy alakul valami. Egy lánnyal. A folyosóra robbanó diákok, és a mellettünk megálló tanár zökkent csak ki. - Ja, lement a cukrom. Ettem csokit, mindjárt jobban leszek - mosolyodom el vérszegényen a tanárra, hogy hiteles legyen a dolog, majd amikor már pár méterre van tőlünk, emelem kékjeimet Rinre. - Folytasd - mosolyodom el barátnőmre, mert biztos vagyok abban, hogy van még valami, amit elmondana, csak borzalmas módon lettünk félbeszakítva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Éppen annyi időm van, hogy Betti kezébe nyomjam a poharat, mert meghallom a teljes nevemet, amitől megáll bennem az ütő. Nem is kell sokat várnom, hogy Rinnel magamon fetrengjek a földön, de no prob, tesó, a sört megmentettem. És más nem is számít. Amikor végre leszáll rólam, felállok, meghúzom a sörömet, és csak utána állok neki leporolni a valagamat, mert nem poén, ha foltos, vágod. Vigyorogva lépkedek vissza Furcsajhoz.
- Bocs, itt vagyok, csak megtámadtak - ingatom fejemet drámaian, mert komolyan nem akarja elhinni az ember fia, hogy eljön bulizni, és még támadgatják. Van ilyen szó amúgy? Nincs. Szerintem sincs. Nem baj, most lesz, később meg levédetem, majd megkérdezem Kiscsibét hogy kell. - Mit szólnál, Furcsaj, ha kevernék neked valami ihatóbbat, mielőtt megtáncoltatlak? - kapom elő pálcámat és lép működésbe azonnal a rendszer, majd szólal meg pár másodperc múlva a bromantikusan bromantikus dalunk. Felkapom fejemet, felugrok a padra, miközben gyorsan iszom ki a maradékot az üvegből, majd Kende felé ordítom a szöveget, mintha valami elbaszott tehetségkutatóban lennék. - Since I was born they couldn't hold me down, another misfit kid, another burned-out town, never played by the rules, I never really cared, my nasty reputation takes me everywhere - az üveg remek mikrofonként szolgál. Lábam mozog a ritmusra, miközben éneklem a dalt, minden sornál megfelelően mozogva. Hol előrehajolok, hogy hirtelen egyenesedjek fel, hol szabad kezemet emelem a magasba, miközben a dal halad előre. Ééééés jön az utolsó refrén. - We stand and we won't fall, we're the one and one for all, the writing's on the wall, we are the youth gone wild - és akkor: - Vó-ó-óóóó-ó-óóóóóóóóó - üvöltöm torkom szakadtából. A dal végeztével koccolok le röhögve Kendével, ha kell elverekedem magam a padon odáig, majd lépkedek vissza Bettihez és ugrok le a padról. - Na, hol is tartottunk? - pillogok rá párat, kékjeim kíváncsian fürkészik arcát. - Ja, igen, szóval mit szólnál, haaaa… - kapok fel egy pöpi módon behűtött vodkát. - Megspékelném diszkréten a narileved, mielőtt a parkett ördögévé teszlek? - villantok meg szemtelen mosolyt felé, és igazából már válasz nélkül bontom is a vodkát Bettinek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Sokkal többet haladtam ebben a röpke egy órában, mint azt valaha gondoltam volna. Valószínűnek tartom, hogy Noncsi bácsiék sem fogják elhinni, hogy valóban kitaláltam egy olyan megoldást, ami elfogadható. Illúzióval töröm meg az illúziót, és én sem akarom elhinni, hogy sikerülhet. Ahogy haladunk előre azonban, minden lépéssel közelebb érzem magamhoz a megoldást, és valami megkönnyebbülés féle száll rám. Nem vallanám be senkinek, de fontos az illúzió, szeretem és akarom csinálni, így mindent megteszek azért, hogy tökéletesen űzzem.
Hevesen bólogatok Ruben felé. Tényleg van olyan, ami kisujjból megy már, de egy ilyen bonyolult illúzió megteremtése mégis nagyobb sikerélmény lenne, mint eddig bármelyik illúzió, amit csapattam. Szusszanok egyet, ami elégedetten reppen el tőlünk, majd dőlök hátra a padon és szuggerálom az eget. Gihi, tényleg sikerülni fog. Mert ahogy szavaim mellett Ruben karkötőjén megjelentek a dolgok, működőképes lehet, csak azt ne kalkuláljuk bele, hogy a pasi még bonyolítja is. Jó, persze már, flexel itt a csávó, mintha olyan egyszerű lenne ez. A karkötő eltűnik kezéről, én meg hatalmas vigyorral bólogatok szavaira. Remélem, hogy az idő előrehaladtával képes leszek olyan könnyen megcsinálni mindent, mint Alek bácsiék. Az nagyon király lenne! Azért utolsó próbálkozást nyomatok én is, ne csak Ruben erőltesse meg magát, de végül nem jön össze. Vállat vonok a bókra, bármennyire is megleptek a szavai. Csak szélesen vigyorgok.
- Ebben látok logikát. Mármint abban, hogyha a nehezebbre koncentrálok, akkor az egyszerűbb könnyebb lesz - ráncolom a szemöldökömet, majd nyújtom ki lábaimat és kezeimet is. Ja, különös hangokat kiadva nyújtózkodom, majd pattanok fel. Először megszeppenve nézek Rubenre, majd röhögök fel hangosan. - Na igen. Ott nagyjából csak mázlink volt broval. De végül nem dőltek össze - vonom meg vállamat, mert azt is hatalmas sikernek könyveltük el. - Szerintem mindent elpanaszoltam - fogom meg a cuccomat a padról, mert érzem ám, hogy ideje nyugtot hagyni Rubennek. - Kösz mindent még egyszer. Majd zaklatom még valszeg - húzom vissza fejemre a fejest széles vigyorral, majd integetek a férfinek, miközben csusszanok el a padtól kitolt csípővel, hogy újrakezdődhessen a koncert, amíg visszaérek a kastélyba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Nem volt még szerencsém találkozni Kende húgával, de amiket elmondott a kiscsajról a dude, hatalmas arc lehet. Nyilván nem akkora, mint a bátyja van én, de ha így folytatja, akkor nagyon jó úton halad afelé, hogy bevegyük a tímbe. Hány évvel is fiatalabb? Öt-hat? Ó, oké, akkor maximum bukunk azért, hogy bevehessük a tímbe. - Hólikreb, joh! - innen is látszik, hogy mennyire nem tudom mire vállalkozom. Majd ott és akkor megtudom, de addig meg csak hadd élvezzem ki a pillanatot. - Barik leszünk a csajjal - ez hótziher, bárki bármennyire nem akarja elhinni. Hogy számítok-e kisminkelési javaslatra? Esetleg teadélutánra, majd memóriakártyára? Aligha. Egyelőre nem is kell.
- Attól függ miket meséltél, tesó - mutatok rá haveromra a keverőpálcával, majd adagolom bele a következő összetevőt is a lőrébe. Lehet jobban oda kellene figyelnem a mindenre is, de annyiszor átolvastam a receptet, hogy szinte már kívülről fújom. - Te leszel, ez egyértelmű. Kellene még egy trombitás, mert azok brutálisan menők - mikor láttál nem menő trombitást? Na látod, hogy soha. Minden trombitás olyan király, lehetetlen őket nem szanaszét adni. - Vagy trombitálok én, de akkor aligha futunk be - gihizek fel hangosan, miközben Kende látványosan szenved a falnál. Jól van már, bakkerka, ennyire nem megy ez gyorsan, főleg, hogy elvisz a wave afelé, hogy én trombitálok. A keverőpálcát veszem ajkaim elé, majd állok neki fújni ide-oda hajlítva törzsemet. Nagyjából úgy hangozhatok, mint egy bébi elefánt, de még ez sem gátol meg abban, hogy szemeimet összeszorítsam, és teljes átéléssel nyomassam a dude-nak. Röhögve veszem el szám elől a pálcát, keverem inkább a cuccost.
- Há’ az mindegy, amikor király lennék, érted. Vannak járulékos veszteségek mindig - véletlen sem ad gondolkodni valót, hogy éppen az dobná el a kanalat, aki miatt mennék, és akinek nyomnám a szurkolást. Nem baj, keresek egy másik dude-ot, akinek trombitálhatok. Hah, meg a nagy francokat! Mit reménykedsz? Ne tedd, tutira mondom neked, hogy nem te lennél a kiválasztott. Kendét senki nem pótolhatja. Ne legyél bánat. - Jelenleg az lenne a legkisebb gondom, Bronszkikovszki - nézem elhúzott szájjal a szürke folyadékot, majd pillantok a receptre és világosodom meg pillanatok alatt. Jöhet a következő hozzávaló, amitől átlátszó lesz, majd vigyorogva bólogatok.
- Mi a progi, ha ezzel végeztem, haver? Kirándulunk megint? - emelgetem meg szemöldököm haverom felé kérdőn. - Mert ha igen, keresek neked sünt, hogyha jön a mókus lemeccseljék egymással. Mi meg fogadhatunk rájuk - pillanatnyi szünet. - Ez vajon illegális? - gondolkodom el egyetlen egy pillanatra. Majd megkérdezzük Lainest maximum.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Há’ maradjunk annyiban, hogy mióta Csipesz a mindennapjaim szerves - szó szerint is, mert vannak szervei, tesó, gondolkozz már - részévé vált, az, hogy éjszaka jobban működöm, csak még inkább kiteljesedett. Mivel a hörcsög éjszakai állat. Nagyjából mint én. Lehet ezért köttetett meg azonnal a kapocs kettőnk között, ki tudja? Soha nem is fogjuk megtudni, mert a lényeg, hogy megköttetett és előszeretettel hordom is magammal mindenhova, nehogy véletlen magányos legyen. Meg mondjuk azért, hogy Móric tudjon aludni legalább pár naponta, anélkül, hogy a legváratlanabb pillanatokban kezdjen el pödörni a kerekében az állat. Mert ezt csinálja. Tudod, amikor van az a pillanat, amikor érzed, hogy pillanatok múlva elalszol, és mennyire jó lesz; na, Csipesz akkor zendít rá, mint valami elhangolt fúvószenekar. Borzalmas.
Mármint nekem nem, mert én fekszek-alszok típus vagyok, de Móric nem, szóval most is megkönnyítem neki, hogy elhoztam magammal járőrözni. Valami csira levitással tettek össze, így az első mondatom volt, hogy váljunk ketté. Rndsn inkább bevállaltam a szarabb részeket, csak ne kelljen kussban mellette sétálnom. Plusz, az a tervem, hogy bekukkantok mindenhova kettő másodpercet maximum, majd haladok tovább és leülök valahova rajzolni. Egyik kezemben pihen Csipesz, onnan nézelődik nyugisan, majd áll neki mosakodni, míg másik kezemben szorongatom az igen megviselt füzetet, tele vázlatokkal teli lapokkal. A lépcsőn felpillantva esik le a tantusz. - Baszdmeg - adok neki hangot is, amikor leesik: az én részemen van a Bagolyház is, kezemben meg a hörcsögöm. - Ó, baszdmeg - pislogok lefelé az állatra, majd húzom el a számat. Könnyed mozdulattal csapatom ingem zsebébe - bakkerka, még jó, hogy azt húztam! -, mert így legalább a talár is eltakarja, és indulok el felfelé. - Ha nyugton maradsz egy kicsit, akkor talán túléled. Ha nem, akkor engem csipkednek szarrá, de te akkor is túléled - nyammogok, mert végül is Csipesz mindenhogy jól jár, majd túrok nadrágom zsebébe és veszek elő egy bébi répát, amit az orra alá nyomok. - Csak maradj nyugton, amíg el nem jövünk innen, vetted? - mintha bólintana egyet, csak utána veszi el a répát, és amikor felpillantok biccen oldalra  fejem.
- Nem szívesen tenném, őszintén szólva - vigyorodom el szélesen, egyelőre Kiscsibe hátát szuggerálva. - Soha nem gondoltam volna, hogy a baglyok a perverzióid. Vagy, hogy egyáltalán vannak perverzióid. Emlékszel, amikor aszontam, lepj meg? - döntöm vállamat a bejáratnak. - Nem így gondoltam - nevetek fel hangosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Szeretik azt hinni a kastélyban téblábolók, hogy azért, mert én vagyok én - micsoda plot twist -, és én kapom el őket esetleg takarodó után, mekkora király nekik, mert nem lesz bünti. Hah, dehogynem. Viccelsz, haver? Pont én ne büntetnék? Főleg, hogy Nora néninél be kell vágódni, azt pedig csak úgy tudom rendesen megcselekedni, ha normálisan végzem a feladatomat. Eddig remekül haladok egyébként. Csak még jobban fogok haladni, ha szaladgáló és tilosban járó csibéket kapok el a csillagos éccaka alatt a fajtájából valóak közül. Behalok ennek a járőrözésnek, komolyba, már most. Fejemet félre biccentve figyelem, miközben félig felém fordul. Kezem automatikusan mozdul, hogy a talár alatti zsebhez nyúljak. Csak akkor veszem el onnan kezemet, amikor megérzem az apró mozdulatokat, valamint a hatalmas zsivajban kihallom a ropogtató hangot. Remek. Még nem fulladt meg.
Na már most, Kiscsibe valószínűleg meghibbant egyébként. Nem elég, hogy baglyokkal veszekszik, kéri meg őket, hogy kapikálják be, de még annak is kicsattanó örömmel örül, hogy a nem halott madarak megmozdultak. Igen, szoktak ilyet. Értetlen nézek rá, majd engedem el az egészet úgy, ahogy van. Egészen addig, amíg a fenekére nem huppan. Szám elé kapva a kezem fojtom vissza a nevetést, de egy pf hangocska így is kitör belőlem. Csak nyugalom, minden oké. Ne röhögd ki. Ne röhögd ki nagyon. Torkomat köszörülöm meg, majd figyelem tovább, amíg ő bagoly suttogót játszik. Heniál.
- Nem állok itt két perce, és szerintem egy életre elég dolgot láttam - ingatom meg fejemet, miközben henger alakúvá gyűrt füzetemet csapkodom vállamnak. - Pontosítsd mire gondoltál, miközben elsétálunk innen, mert undorító ez a hely, és megmondom, hogy láttam-e - ajánlok fel egy igencsak kedves kompromisszumot. A bejáratból is elállok, karomat nyújtom ki magam előtt, a lépcső felé, hogy akkor haladjunk. Leginkább azért, hogy Csipesz túlélje, mert kezdek egyre idegesebb lenni a sok madártól. Mintha csak tudnák, hogy Csipper nálam van. Nagyon gyorsan le lehet állni, mert ebből a hörcsögből bizony nem lesz szalonna! - Na, gyere már - biccentek fejemmel is a lépcső felé, hogy megerősítsem szavaimat. Ha végre elindulunk lefelé nyúlok nadrág zsebembe, minimális zacskó zörgés, és veszek ki még egy bébirépát. - Kérsz? - nyújtom felé a zöldséget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Dúdolgatni is hamarosan elkezdek, ha Kiscsibe nem szedi a szárnyait, mert komolyan kezdem magam nagyon frusztrálva érezni. Csipesz egyre jobban mozog, ami annyit jelent, hogy egyáltalán nem tetszik neki már a sötét zsebben skubizni, szóval skerázna elfele onnan. Tehát kifelé. Ki. A baglyok közé. Szemeimet forgatom meg a válaszra, elég látványosan, ahogy karom még mindig kinyújtva várja a csodát. Ha így folytatom, garantált az izomláz holnap. - Eldöntöttem magamtól, köszi - bólintok egyet, amolyan köszönetképpen. Szerencsére nagyon jó vagyok döntéshozatalokban, így ennek a meghozatala sem okozott problémát. Mekkora mázli! Csuklóból mozgatom meg kezemet arra, hogy igenis gusztustalan, valami ösztönző félének szánva, hogy akkor haladhatnánk? Mert lassan ott tartok, hogy a vállamra csapom a lányt és én magam viszem le innen. Beleegyezően ingatom meg fejemet, mert tényleg hajlamos vagyok türelmetlennek lenni, szóval ezzel le nem állok vitázni.
- Elfelejtem, ha haladunk végre - és ismét egy remek kompromisszum, mert vége valóban megindulunk. Megkönnyebbülten szusszanok, miközben lépkedek le a lépcsőn, és turkálom ki zsebemből a pöpi kis nasit. Anya büszke lenne rám, de hát nem az én érdemem, hanem Csipeszé. A végén meg egészséges leszek. Borzasztó amúgy. - Ha nem, hát nem - vonom meg vállamat, majd harapom le a felét a répának.Úgy ropog a fogam alatt, mintha magát a fogamat enném, és úgy szeretem, hogy ennyire ropizik. Gihi. Lehet Csipesz is ezért eszi meg csak ezt, mer’ a naggyal tökre elutasító. Pedig egy hörcsög, honnan a bánatból tudja a különbséget amúgy?
- Nos… - pillantok le valóban eléggé ficergő mellkasomra. Lehet éppen most hordok ki lábon egy szívinfarktust. A répa maradékát dobom be a számba, majd pislogok a hátam mögé; elnézve, már elég messze vagyunk, szóval a füzetet letéve egy párkányra húzom el a talárt. - Sasszemed van, Kiscsibe - vigyorodom el szemtelenül - érted a poént? érted? istenem, mennyire jó már! -, ahogy beletúrok a zsebbe és szedem ki belőle Csipeszt, aki úgy pillog rám hatalmas szemeivel, hogy menten elolvadok. - Csipesz, ő Kiscsibe, Kiscsibe, ő Csipesz - esek túl gyorsan a formalitásokon, míg az állat addig ficeg, míg hátára nem kerül és áll neki nyalogatni ujjamat. - Hát ez undorító, de nem baj - pillantok Kiscsibére a hörcsögről, másik kezembe fogom a füzetet és állok irányba ismét. - Mehetünk tovább? Mert ha már összefutottunk, adnék neked valamit - pillantok el róla, szigorúan előre nézek, akkor is, mikor tovább indulunk. Minél messzebb kerülünk a baglyoktól, annál boldogabb leszek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Pedig igenis azonnal tudnék reagálni arra, hogy mégis mi tekinthető érett viselkedésnek, de mielőtt megtehetném, Kiscsibe már szól is. Durcásan szusszanok, nyammogok kicsit, de - meglepi - eleget teszek a kérésnek és kussolok. Lehet fel kellene jegyeztetni, hogy ez rndsn megtörtént amúgy, mert nem hiszem, hogy ilyen sokszor elő fog fordulni. Vahahaha, talán ezeket hívják történelmi pillanatoknak? Ha igen, ha nem, mindegy, mert senki nem jegyzi fel, ráadásul még a répámat - mennyire perverz, gihi - is visszautasítják. Ropogtatom, mint egy barom, feltöhögök a saját poénomon, ami sokkal jobb lenne, ha olyan előtt hangzik el, aki értékeli is mondjuk, de nem baj. Most megelégszem Kiscsibével is.
- Aha. Csak ő nem alkalmas arra, hogy fellógassak vele dolgokat - vonom meg vállamat, majd kezemben tartva spanomat állok ismét irányba, mert azért még haladhatnánk, hogy tutira messzebb kerüljünk a bagolyháztól. Megemelkedett szemöldökkel fordulok Kiscsibe felé, amikor elhangzik a lesajnáló szó. Legjobb helye van Csipesznek nálam ever! Csípőmet tolom ki, mutatóujjamat emelem fel, nagyon figyelve arra, hogy Csipeszt ne zavarja meg a semmiben, de mindegy, mert másikat kezd el nyalogatni, és másodszor történik meg, hogy belém fagy a szó. Felfújom arcomat. - Ha-ha-ha. Az nagyon csúnya volt. Aszittem ellopták az ideiglenes csipém, vagy rád tapostak, vagy visznek valami baromfi udvarba, mer’ aszitték eltévedtél. Nem volt vicces - ingatom fejemet, majd mosolyodom el, ahogy Kiscsibe nyúl felé. Halkan nevetek fel, mert végül a simiből semmi nem lesz, ugyanis amilyen gyorsan elindult a mozdulat, olyan gyorsan marad abba. Höh, remek. Könnyed mozdulattal csapom az állatot zsebembe, taláromat igazgatom el, hogy kilásson onnan, majd indulok el.
- Biztos lehetsz abban, hogy nem kapod meg Csipeszt - veszek elő még egy bébirépát, majd kezdem el rágcsálni. - Túl jó fej az orr-ráncolásodhoz - szemtelen vigyorral csinálok mutatóujjammal körkörös mozdulatokat, miközben Kiscsibe arca felé mutogatok. Pár méter után állok meg egy ablaknál, aminek párkányára rakom le a füzetet és nyitom is ki azonnal. Lapozva kutatok azután, amire nekem lenne szükségem. Rengeteg vázlat, skicc, vagy már befejezett rajz tömkelegében nehezebb megtalálni, mint gondoltam volna. Kutakodásom közben szólalok meg. - Meg kellene, hogy büntesselek, ugye? Mert takarodó után mászkáltál, meg mittudomén - forgatom meg szemeimet látványosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Vállat vonok. Naná, hogy tisztában vagyok vele. Jobban tudom, hogy Csipesz mit ehet és mit nem, hogy mire van szüksége, hogy mik a határai, mint saját magamról. Nagyon hamar lettünk spancik, szóval úgy kikupálódtam hörcsögből, levizsgázom belőle bakkerka. Csapd ki a tesztet ide nekem! Majd később, mert szemöldökömet kell ráncolnom Kiscsibére. Hát ha ennyire tudja, akkor most nekem mit kell megerősítenem? Kész ez a csaj. Nem véletlen mondják őket érthetetlennek, ugye?
- Sok mindent hajlandó vagyok elviselni, de azt nem, ha elveszik, ami hozzám tartozik, vágod. Egy napra a csipém voltál - vonom meg vállaimat ismét. - És nem akartalak átváltoztatni, de azért megvárhattál volna, hogy ne kapjak egy hátsófalit, mert eltűntél. Vagy legközelebb beviszlek magammal - pontosan ezt a következtetést vonná le ebből minden ember. Véletlenül sem azt kellene, hogy nem változtatod át az iskolatársaidat csibévé egy bájitallal, amit a dudiddal kevertél ki. Nem-nem. Pontosan az a tanulság, hogy mindenhova is vinned kell magaddal. Különben is, ha megnyaltam, akkor az az enyém, és még a legelején megnyaltam Kiscsibét. Mindenkinek ehhez kellene tartani magát, just saying.
Hangosan nevetek fel, majd azzal a lendülettel, vigyorogva túrok szőke tincseim közé és borzolom össze őket azzal a lendülettel. De igaza van, tényleg akkor csinálom, ha ideges vagyok. Szemöldököm szalad ráncba, mert kicsit lassabban bootolom be, hogy ő ezt mégis honnan tudja? Hümmentek egyet, majd inkább csapom ki a füzetet a párkányra, és hallgatom féloldalas mosollyal Kiscsibe kérdését. - Nemtom. Biztosan ok- - ragad belém a szó, mert jó levitáshoz híven magyarázni kezd, nekem meg esélyem sincs, hogy befejezzem a mondatot. Miközben felé fordulok talárom söpör le pár rajzot a füzetről, de csak szusszanva pillantok utánuk. Derekamat döntöm a falnak, miközben bólogatva hallgatom szavait. - Vágeszolom - bólintok egy utolsót, majd hajolok le és szedem össze a rajzokat. Persze pont az a bálna kerül fölülre, amivel egyáltalán nem vagyok megbarátkozva, de fontosabb dolgom is van. - Nemtom emlékszel-e, amikor rajzoltál egy kolibrit a boltban - szorítanak rá ujjaim jobban a papírlapra. Mondjuk, ha nem emlékszik, az sem baj. - Tessék. Ezt neked csináltam - nyújtom felé a lapot, amin a madár ékeskedik. Két hétbe telt, mert nem volt rá időm, de végül csak elkészült. - Amolyan motiváció, hogy igenis mindenki tud rajzolni - mosolyodom el szélesen Kiscsibére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Aj, bakkerka. Tökre tudom, hogy kéne ajándékozni is, de elkap a hév, hogy kicsapjam a koncertet a dude-dal, majd visszaszambázzak Bettihez, akinek ma nincs is olyan savanyú képe, mint általában szokott lenni, szóval ez eléggé jó alap annak, hogy már töltsem is a narilevébe a vodkát. Persze látom az arcán, hogy annyira nem tetszik neki, de hát ez van. Fogadni mernék rá, hogy még nem próbálta a megspékelt narilevet, így megtiszteltetés, hogy a szende levitást én vihetem a rosszba. Kitöltöm neki, ő kortyol, addig én lehúzom a sörömet és figyelem vigyorogva.
- Naná, hogy nincs. Keveset kaptál, mielőtt nagyon a fejedbe szállna, és te táncolnál legközelebb az asztalon - egyébként belegondoltatok abba, hogy mekkora császárság, hogy részegnek sem kell lennem ahhoz, hogy simán megcsináljam ezt, míg valaki akkora béna, hogy innia kell hozzá? Behalok. Az asztal felé fordulok, elcsórok még egy sört, majd akad meg a tekintetem a férfin, aki éppen Kiscsibét húzza táncolni. Konkrétan leesik az állam. Nemtom feltűnt-e valakinek, de az egy felnőtt csávó, Kiscsibe meg nem elég, hogy nem csávó, de még nem is felnőtt. Miafasz?! - Várj meg itt, kérlek - mosolygok kedvesen Bettire, és csak remélem, hogy nem szökik meg, majd denszelek oda Kiscsibéhez és a pasihoz. Könnyed mozdulattal kapom el Kiscsibe kezét és forgatom magamhoz. - Gyere velünk inni - pillantok el róla a pasira. - Ha megbocsát, ellopom a szárnyast - bólintok egyet neki, majd kezdem el magam után húzni a lányt, hogy Bettinél torpanjunk meg. Egész jól eldumálunk, oszt máris jön az éjfél csira, bár azért elmondanám, hogy sör követ sört két levitás társaságában, ami igencsak nagy kihívás. Ha ezért nem jár valami díj, akkor semmiért. Messziről hallom meg haverom hangját.
- Mi? Máris? - há’ ne bassz, hogy ennyire elszaladt az idő! Pálcámat előkapva teszem be a legjobb dalt, ami létezik ever, majd fordulok a lányok felé. - Jöttök velem? Kéne a háttérből a supportot tolni, ne dőljek ki idő előtt - mármint, hogy én most komolyan gondolom, hogy tartsák a hátam. Szó szerint. Az üveget számhoz emelve, még odafele ürítem ki, majd toppanok meg Kende mellett. Vállán átdobva a kezemet kezdek el mozogni. - Nyomjuk csorooooo! - hirtelen állok meg. - Először ajándék, amíg nagyjából képben vagyok - bólintok egyet, majd lépkedek egy elég nagy doboz felé, amit Rin elé teszek az asztalon. - Boldog születésnapot már ajcsival, min elskede - vigyorodom el szélesen. Vahahahaha, hogy mennyire rohadt jó vagyok, már előre tudom!