Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Komolyan hihetetlennek tartom, hogy az emberek nem tudják mit jelent a “zárunk” kifejezés. Lehet beszélek Bánkival, írjuk már ki az ajtóra a fogalmát, mert az rendben van, hogy ők elcseverésznek itt a jövőjükről, de az én jövőm a Balatonon lenne pár napon belül, megszámlálhatatlan feles társaságában - csakhogy nem adják meg rá a lehetőséget, mert nem zárhatok. És még csak nem is tudják mennyi dolgom van még a zárás után. A visító gondolataim - bocs, ha a közelben van legilimentor - lehet telepatikusan célba értek, mert végre felkelnek és eltakarodnak. Azzal a lendülettel vetem is le magam a székre, ami nem bizonyul jó ötletnek, mert elalszok, szóval kelek is fel, magam mögött hagyva Kiscsibét, akinek mondata elszáll az éterben. Immár a pult mögül emelkedik meg szemöldököm kérdőn.
- Aha. Hát ez kedves tőled. Kösz - lépek a kasszához, hogy elkezdjem számolni a pénzt, aztán megállok a mozdulatsorban. Hát hülye vagyok? Pálcámat előkapva suhintok, és mormolom el a bűbájt, oldja meg ő, majd pillantok előre. Elém jönni? Mintha valami tinilány lennék, akit kísérgetni kell A-ból B-be. Nem mondom, hogy bassza a férfias önérzetemet, de azért bassza a férfias önérzetemet. Ráadásul… vissza kell kísérnem a kastélyhoz, majd utána mehetek csak az állomásra. Remek. Két ujjal dörzsölöm meg szemeimet.
- Fasza volt. Nagyon sokat ettem. Többször is leégettem a nyelvemet, mint indokolt lett volna - libbenek be hátra, hogy elmormolva még egy bűbájt kezdjek el rendet csapni hátul. Az ajtón hátrálok ki, majd fordulok meg tengelyem körül. - És neked? Azt hittem a szünetet is Hollósival fogod tölteni, vagy… - vigyorodom el szélesen. - Miatta jöttél vissza előbb? Romi - könyökölök fel a pultra szemtelenül csillanó kékekkel, ugyanilyen mosollyal. Gondolom egyértelmű: rohadtul nem felejtettem el, hogy egy Hollósi miatt lettem lekoptatva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Megszeppenve nézem a pultra letett poharakat, amik még az asztalon vártak. Pálcámat ismét előkapva lebegtetem őket hátra, hogy a többi mosatlan edény közé csapódjanak. Aprót biccentek, néma kösznek szánom, mert ha most leállok beszélgetni, akkor soha nem fogok végezni. Bár elnézve őt, aki simán levetkőzött, hogy poharakat szedjen össze, lehet tényleg nem fogok innen elmenni soha. Miért is maradt? Nem kell sokat gondolkodnom azon, hogy derítsem ki, szóval a jól megszokott ami a szívemen a számon dolgot követve vigyorgok rá. Szemöldököm rebben meg a válaszon. Ennyi? És ilyen nyugodtan? Miért is nincs rám kiakadva?
- Mert elég elképzelhető lenne - pillantok a plafon felé, mint aki elgondolkodik. - Bár nem gondoltam volna, hogy a fiatalabbakra gerjedsz - szemtelenül csillannak meg kékjeim, ahogy fejem oldalra billen, követve az ő mozdulatát, arcom még jobban felnyomódik, végül nevetek fel.
- Aha, beszélni róla - ingatom meg fejemet lassan felegyenesedve. - Nem szeretném hallani mennyire fasza volt a bál kettesben, vagy ami utána jött - emelgetem meg szemöldökömet. - Hagyd az asztalokat, majd megcsinálom nyitáskor a maradékot. A nagy része kész úgyis - libbenek hátra szó nélkül. Pár perc múlva kerülöm meg a pultot, kabátomat csak magamra húztam, sálam libeg a nyakamba, ahogy Amélia kabátjáért nyúlok és tartom neki, hogy belebújhasson.
- Visszakísérlek - ez tényként van közölve, szóval nemigen van esélye tiltakozni ellene. Felőlem ő mehet három méterrel előttem is, de akkor is vissza fogom kísérni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Itt nem azzal van a probléma, hogy mással ment. A bajom az, hogy elméletileg jobban ismer, mint bárki más - a dudi ide nem számolandó -, mégis képes volt elígérkezni. Mindketten tudjuk, hogy az utolsó pillanatban is képes lettem volna elhívni, de ő inkább még azelőtt elvette tőlem az esélyt, mielőtt megpróbálhattam volna. Van elképzelésed arról, hogy kamaszfiúként mekkora bátorság kell ahhoz, hogy elhívj valakit magaddal egy bálba? Jó, nekem sem, mert általában a lányok kapnak el minket, de van elképzelésem róla. Bár ezek után mindegy a bátorság, ha soha nem fog megtörténni többet. Figyelmen kívül hagyom a kérdést, csak szemeimet forgatom meg kicsit válaszként.
- Óóó, többen csináltátok? Szép! Erről maradtunk le? Bakkerka, meg kell írnom majd a dudinak - tettetek meglepettséget. - Hát ki gondolta volna? - röhögök fel hangosan, míg hátrafelé sétálok. Bár egyik szavam sem komoly, nyilvánvalóan nem - soha nem gondolnék ilyet Améliáról -, de jól esik kicsit látni, ahogy idegesebb lesz. Kivéve, amikor megáll bennem az ütő. Marina? - Mi volt Rinnel? - kapkodom kékjeimet ide-oda arcán. - Amélia, mi volt Rinnel? - leszek hangosabb, és türelmetlenebb, de a válaszra talán hiába várok, ezért viharzok el inkább a kabátomért. Beszélnem kell Rinnel. Nem. Beszélnem kellene Rinnel, de nem fogom megtenni.
Visszaérve türelmesen tartom neki a kabátot, aprót dobok a textilen, hogy a vállára simuljon, majd fogom meg a sálat, hogy a nyakára dobhassam, de ő megfordul és csapkod. - Ijj, baszki - kapok felkaromhoz. Ez csak a dráma, nyugi, nem is fájt, csapkodjon csak. Elkezdi kiadni magából, én meg hallgatom és hallgatom a sáljával a kezemben, míg meg nem fordul és ott nem hagy. Váó, ezt egész olcsón megúsztam. Kérdés nélkül megyek utána, mert egy: nálam van a sálja, kettő: megígértem, hogy visszakísérem, és ne sétálgasson egyedül a sötétben. De megáll az ajtóban, én lábujjhegyre állva torpanok meg mögötte, az ajtóba kapaszkodva, így legalább nem csapódik neki, kissé kikerekedett kékekkel. Csoda, hogy nem ütközik nekem baszki! Megszeppenve nézek le rá, aprót lépek hátrébb.
- Elkísérlek. Nem mész egyedül - jelentem ki megint határozottan, ahogy a nyakába rakom a sálat. Az ajtót ismét kitárom, majd Amélia után lépek ki rajta. Pálcámat előkapom, bezárom a helyet, majd indulok el. Csendben. Ez fontos. Nekem egyáltalán nincs kedvem erről beszélni, és nem is ezért kísérem el. Ugye.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lehet bennem van a hiba - ennek az esélye konkrétan nulla -, de engem valahogy soha nem érintett mélyen egyik vagy másik ember identitása. Néhányan ezt úgy kezelik, hogy Merlinre, de izgalmas - mintha csak valami fasza új kviddics eredményt értünk volna el. Mintha… lenne hírértéke. De miért hírértékű egy lánynak vagy egy fiúnak a nemi identitása? Tiszta tétó mindenki, én mondom.
Hatalmasat harapva a gyrosba bólogatok barátnőmnek, mert teljesen igazat kell neki adnom ebben. A szósz folyik mindenfelé, így megtorpanva ugrok egyet hátra két lábbal, miközben felső testemet előre tolom, szóval megúszom a fürdést. Figyelek tovább Rinre, majd szemöldököm szalad ráncba. Kezdeményezés? Mármint… mihez? Kékjeim kerekednek ki.
- Mehlinhe mhondd, hogy nem fekhüdtél le vhele - pislogok Rinre, mint valami hülye. Tudom, hogy ő nem az, de néha olyan naiv és szerencsétlen tud lenni, az már szinte fáj, és én meg nem mindig vagyok ott, hogy megvédjem a valagát. Figyelemmel arra, hogy erről az Ádám gyerekről sem tudtam. Fellner… ez levitás, nem? Basszameg, azokkal meg csak a baj van. És tessék! Porondon a másik.
- He? - nyelem le a falatot. - Mi lenne? - indulok tovább. - Ő Kiscsibe, én meg nem. Ő tud repülni, én meg nem. Ő csipog, én meg nem. Sztori vége - vonom meg vállaimat, harapok, ami majdnem a torkomon is akad, ahogy Rin felkiált. Én is a szalon felé pillantok, megint megállok.
- Ez egyáltalán nem bizalomgerjesztő. Csak mondom - nézek körbe. - A semmi közepén egy szalon. Mi van ha lerohad a gyönyörű arcom? Vagy, ami rosszabb, a Mórocz ékszer? - halálosan komoly arccal fürkészem Rin arcát, majd röhögök fel. - Szarok bele, nézzük meg - tolom arcomba az utolsó falatot is, megtörölközöm a szalvétába, kidobom a cuccost, kis vizet öntök a kezemre, ami tökéletesen megfelel egy kézmosásnak, majd Rin kezét megfogva indulok a szalon felé. Ha itt nem kapunk el semmit, mindent túlélünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A sál eltűnik a kezeim közül, mire észbe kapnék, már a nyakában igazgatja. Pislogok kicsit magára a tényre, amíg az agyam képes feldolgozni ezt a nagyon nehéz információ halmazt, majd pillantok arcára. Védekezőn emelem fel mindkét kezem, hátrébb lépek még egyet, ahogy kijelenti, tud magára vigyázni. Persze, én ezzel tisztában vagyok, csak pontosan annyira érdekel, mint amennyire el tudod képzelni. Bezony. Semmennyire. Ha már eljött idáig, a minimum, hogy visszakísérem, még ha több vér is van a pucájában, mint a legtöbb gyökérnek az évfolyamomon. Ha sérti is a hatalmas büszkeségét - legalább ebben hasonlítunk -, akkor mögötte sétálva kísérem el. Nekem aztán rohadt mindegy.
Szóval nézek utána, ahogy kilép a pizzériából, majd lépek utána. Pálcámat előkapva zárom be az üzletet, majd fordulok felé, ő meg azonnal el is indul. Táskámon rántok egyet, miközben halkan nevetek fel a viselkedésén. Fasza, hogy megint odalyukadtunk ki, hogy mindketten meg vagyunk sértődve a másikra. Fel kellene nőni. A gondolatra harapok alsó ajkamba, ahogy kullogok Amélia mögött. Róma látképe beúszik lelki szemeim elé, és szívem dobban hatalmasat. Fel kéne nőni, mégsem tudja senki, hogy a VAV után elmegyek egy évre. Hogy a dudi születésnapján már nem leszek itt. A következő évet nem együtt kezdjük mesteren. Az egyetemmel is csúszok… ha egyáltalán hazajövök valaha.
Fejemet kapom fel a kérdésre, ami ki is szakít a gondolatokból. Halványan mosolyodom el, egy hangos “eh” hang mellett vonom meg vállaimat.
- Nemtom - felelem végül. - Szíved joga volt azzal menni arra a szarra, akivel akarsz - ismét megvonom vállaimat. Most erre mi a tökömet mondjak? Nem mondhatom ki hangosan, hogy valószínűleg az utolsó esély volt arra, hogy elmenjünk együtt egy ilyen eseményre. Ez van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Anyámmal az élen nyomta mindenki a közvetlen családból, hogy ez az esemény mennyire fontos. Rólunk szól, mi vagyunk a végzősök, oda kell tennünk magunkat, hogy jó emlékekkel emlékezzenek vissza ránk. Néztem, mint hal a darában, hogy a tökömet sem érdekli őszintén szólva, hogy emlékeznek rám, amikor király arc vagyok, és a dudi ott lesz mellettem mindig. Viszonylag. Amíg le nem lépek. Bele sem merek gondolni, hogy Rin hogy fogja fogadni a hírt… hangosan hümmentek egyet, majd bólintok egyet a válaszra. Egen, az ő döntése volt. Sasszeme van ennek a lánynak, én mondom! Csibeszem játszik vajon?
- De nem így történt. Ez van - valószínűleg, ha a birtokomba kerülne egy időnyerő, akkor sem változtatnék ezen. Egyszer elhívtam, nem jött be, többet biztosan nem próbálkoznék, főleg, ha felesleges volt elsőre is. Csak az energiámat veszi el. Megint bólintok, mikor egyetértünk, ha szerinte is máshogy alakult - látod? Sasszem. Mondom én, bakkerka már!
- Akkor beavatsz, miért sétálok a kastély felé a tudattal, hogy valószínűleg elkéstem az utolsó vonatot hazafelé? - vakarom meg államat könnyedén. Hangom egyáltalán nem ideges vagy mérges, a vesztesek nyugalmával sétálok Amélia mellett. Tudod mikor fogok nekiállni szaladgálni egy vonat miatt. Inkább alszok a kastélyban, de rohangáljon a tököm. Fejemet csóválom meg nevetve, majd állok meg az út közepén. A vonat nem vár… amúgy sem. Hoppon maradtam.
- Oké, figyuzz ide. Visszautasítottál, pedig velem szerettél volna jönni, de nem így lett. Elmentél Zalánnal, mert így döntöttél, ami bassza a csőröm, de ezt kell szeretni. Ha arcon pörgök sem fog ez változni, úgyhogy tényleg elmondhatnád miért sírod el magad mindjárt - mutatok arca felé, ha felém fordult. Ha nem, akkor az kellemetlen, de tudok azzal is azonosulni, hogy a hátának mutogatok. Majd döbbenek le. - Ugye nem bántott?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem tudom miért érzem magam elárulva, amiért mással ment. Azt hittem képes rám várni tényleg az utolsó utáni pillanatig, de most, hogy nem így történt, nagyon sok mindent megváltoztat. Be kell látnom, hogy nem csak én létezem. Mármint másoknak nyilvánvalóan, de ezek szerint Amélia valóban kezd túllépni rajtam, én meg elveszem magamtól az esélyt is, hogy esetleg… nem baj. Soha nem akartam tévhitekben ringatni, esetleg elhitetni vele, hogy valóban lehetséges lenne, de akkor is elárulva érzem magam. Még ha tudom, hogy így a legjobb: elfelejt, túllép. Bizony. Így kell lennie.
- Ja, ilyen vagyok - bár mi a fasznak azt senki nem tudja. De akkor sem fogom egyedül visszaengedni. Még akkor sem, ha egyedül sétált el a sötétben idáig. Kizárt dolog. Mint az, hogy még egyetlen pillanatig csendben maradjak, de a reakciója máris ad egy választ. Reszketegen fújom ki a levegőt, szemeimet is lehunyom kicsit, de csak egy hosszabb pislogásnak hat az egész. Szerencséd van, Hollósi.
- Vagy csak simán szólj, hogy beverhessem az orrát, aztán leátkozzam a picsába - vonom meg vállamat. - Nekem már nem számít még egy büntetés, neked viszont… eléggé - sandítok rá, majd túrok tincseim közé, borzolom össze őket és fordulok oldalra. Ahol a semmi van. Remek ötlet volt ez. Megtorpanok, ahogy megfogja a kezemet és elém kerül. Értetlen sandítok le rá, figyelek, és nem csak azért, mert ezt kéri tőlem, hanem mert… jó, mert ezt kéri tőlem. Szemöldököm rebben meg, ahogy neki áll, majd jobb lábamra helyezve a testsúlyomat várom a folytatást. Ez így nagyon hosszú lesz, de valahogy már hozzászoktam a húsz perces bevezetőkhöz.
Arcáról zizzennek kékjeim a kezében tartott borítékra? Az egy boríték? Remélem nem lefizet, mert az elég kellemetlen lenne. Csak fürkészem a papírt, de nem mozdulok. Halkan nevetek fel a VAV-ra, kékjeim vidámabban csillannak, ahogy arcára pillantok, mint a ma este folyamán bármikor. Lassú mozdulattal nyúlok az ajándékért, vagy nevezzük bárminek, majd ejtem magam mellé kezemet, ahelyett, hogy kibontanám.
- Nem fogok tanulni a VAV-ra. Már felesleges - jelentem ki. - Emlékszel a születésnapodra és a kiállításra? A képeim még mindig a galériában vannak. Azt mondta a vezetőség, hogy eltekintenek az idei projekttől, amiért az előző ekkora sikert aratott - mosolyodom el halványan, majd emelem fel a borítékot és kezdem el kibontani. Remélem nem az a női nevű együttes koncertjegye van benne, amire én vittem volna, mert lemegyek hídba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Értékelnem kellene, amiért a bálon történtek után is képes volt eljönni a pizzériába, hogy beszéljünk. Hogy megbeszéljük a dolgokat, amik történtek. Vágom, nem akar megint hónapokig tartó csendet, és őszintén szólva, én is kinőttem már ebből, de a büszkeségem sokkal nagyobb annál, minthogy el tudjam fogadni a tényt: egy Hollósi miatt. Belefáradtam abba, hogy megpróbáljak kiigazodni rajta. Az egyik pillanatban aggódik, mint most is - mert hallgatom a szavait, de még mennyire -, a következőben meg mással megy a bálba. A bálba, aminek rólam kellett volna szólnia. Más kérdés, hogy a kedvenc bárunkban rólunk szólt a dudival, mert úgy csináltuk, de… a bál szar volt. Örülök, hogy megszervezhettem.
- Kérlek - nézek rá félrebiccentett fejjel, aminek hatására esik egy tincs arcom elé, totálisan szkeptikus tekintettel. - Nem kellett magad kidumálnod. Meg sem akartalak büntetni - legyintgetek felé kicsit a levegőben. - Oké - dugom kezeimet zsebembe, ahogy vállat vonok. Nekem mindegy. Akar a halál erről beszélni, amikor haladhatnánk is, mielőtt a kibaszott útra fagyok, mint valami elrettentő szobor az alsóbb éveseknek: ezért ne menj ki takarodó után. Odafagy a valagad az útra, bakkerka!
Megkapom a bevezetőmet, elmondom az én álláspontomat, tehát bontanám az ajándékot, mikor megállít. Kérdőn kapom kékjeimet arcára, majd vár- nem várok. Már mondja is. Másik lábamra helyezem a testsúlyomat, kezemet engedem lejjebb, miközben hallgatom. Aprót biccentek a gratulációra, majd vigyorodom el a teljes nevemet meghallva. Remek, kaptam a nyakamba még egy Malvint. - Hát úgy, hogy felesleges - szúrom közbe, mert szerintem tök érthető voltam. Keze lendül, követem a mozdulatot, ahogy a kastély fele int, és tekintetem ott is marad, amikor beérkezik a következő kérdés. Mi a terv? Róma. Róma a kibaszott terv, ami, ha nem fog sikerülni a VAV, akkor is a terv marad. És akkor is menni fogok, mert nincs az az ember, aki visszatarthatna attól, hogy elmenjek abba a tetves városba. Eldöntöttem. És jól is fog jönni, hogy külön töltsünk pár hónapot Améliával. Talán  kell egy kis idő, hogy eldöntse mit is akar valójában, mert nekem nagyon úgy tűnik, hogy jelenleg nem tudja. És én ebben nem akarok részt venni.
- Szóval remek mágus vagyok? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn, szemtelen vigyorom egyetlen pillanatra villan fel, amíg nem moderálom magam. - Arra volt az öt év, hogy megtanuljam azt, ami kell a VAV-ra. Ha megszakadok sem sikerülne már mindent benyalni. Ez van. Vagy sikerül, vagy nem - most mit izguljak rajta? - Vagy sikerült összeszednem az alapot, és akkor kurva jó vagyok, vagy nem. Akkor megbuktam - pillantok el róla lefelé, a borítékra, amit végre zavartalan nyithatok ki. Mutató és középső ujjam közé fogja a két jegyet húzom ki azt és olvasom el, ami rajta van.
- Ez zseni! - csillannak fel kékjeim. - Mikor menjünk? - hangomból hallatszik az izgatottság, aprókat toporogva lépek közelebb hozzá. Mint valami türelmetlen kölyök várom a választ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem mondom, hogy megkönnyíti, ha valaki beáll valami mellé és méretarányos lehet a kép, legalább viszonylag, de megkönnyíti. Most az, hogy éppen kit kaptam el, pont nem számít, mert részemről Brightmore is lehet- Hah, oké. Azért ennyire ne vessük el azt a bizonyos sulykot kérem. Brightmore-on kívül bárki lehetett volna, akkor is megkérem, hogy meressze a valagát a kút mellett. Mondjuk.
Mert végül csak nem bírom ki, és a meglepett arcát látva, ahelyett, hogy felröhögnék hangosan, inkább odahívom magamhoz. És ha ez még nem lenne elég, akkor a homályos épületekből semmi nem marad, ahogy az illatokat és hangok is eltűnnek, amint odaér. Kicsit értetlen nézek fel rá, ajkaimmal csücsörítek kicsit.
- Persze - nézek rá értetlenül. Ez a srác… hülye? Vállat vonva vigyorodom el, mert nekem tök mindegy, attól még jó fej és adom, hogy érdekli. Szóval vállat vonok, elvigyorodom és kezdődhet a műsor. Ceruzámat a füzetre teszem, fél szememet behunyva koncentrálok, így kúszhat az orrunkba a pizza illata, hallhatjuk a messziről jövő, de kivehető szavakat. Nyammogok kicsit. - Mármint… a rajz? - pillantok le a vonalakra. - A fejemből. Elképzelem őket, magam elé is, ezért kellett megállnod a kút mellett, majd meghúzom a vonalakat, amiket látok magam előtt - pillantok az ég felé. - Ja, valahogy így. Nem nagy dolog. Én tartom, hogy szerintem mindenki tud rajzolni - bólogatok határozottan. Aki még nem is próbálta, az nem csoda, hogyha azt mondja, hogy nem tud. Vagy aki az első, akár a második próbálkozás után feladta. Hát… úgy nehéz is, tesó.
- Megpróbálod? - nyújtom felé a ceruzát széles mosollyal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Most tényleg visszakérdezett? Édes Merlinre, hogy megtette. Én meg tényleg emlékszem is az ominózus esetre, amiről beszél, de már-már durcásan túrok tincseim közé. Kicsit fújtatok is, csak azért, hogy érezze. Miért olyan fontos most ez hirtelen? Ennyit várni azért, hogy megkérdezze… ennek semmi értelme.
- Mert akkor megszívod - vonom meg vállaimat. Már bocs, de még mindig tartom, hogy neki sokkal szarabb, ha megbüntetik, mint nekem. Érted, a pedáns levitás büntetésben? Hogy néz az ki? Plusz, ember legyen a talpán, aki megmeri cselekedni, és nem fél a következményektől, ami csipogva csap le. Majdnem mint most, amikor simán beközlöm, hogy biztosan nem fogok tanulni a VAV-ra. Ember, vannak olyanok, akik megteszik helyettem, érted, most akkor mit erőltessem meg magam? Vagy így, vagy úgy, de úgyis átmegyek. Ha más nem, kis kenőpénz. Biztosan értékelnék.
Szemeimet forgatom meg a következő visszakérdezésre. Ja, tényleg azt mondta, és a mellkasom dagad is, bármennyire tudom magamról, hogy király vagyok. Ehhez nem kell megerősítés egyébként, mert tény. És ezt mindenki tudja. Aki meg nem, az eddig egy szekrényben lakott, és a szülei sem szeretik, úgyhogy… pech. Mármint neki. - Ha megcsapkodnál sem lenne másképpen, úgyhogy teljesen mindegy - egyetlen pillanatnyi szünet. - De ha nagyon csapkodnál, szólj előtte, hadd feszítsek be, akkor kevésbé fáj - nyammogok kicsit, de sokkal jobban lekötnek immár a kezemben tartott jegyek. Fogalmam sincs mi az a szabaduló szoba egyébként, de a nevéből kiindulva szabadulni kell valahonnan, amiben meg profi vagyok, szóval annyira nem lehet szar. Csillogó kékekkel, és sokkalta őszintébb mosollyal pislogok is rájuk, mint az elmúlt napokban bárkire és bármire. Fel is teszem a kérdést, hogy mikor menjünk, mikor… kávézó, könyvesbolt, de: volt suli. Mi? Lassan vezetem a lány arcára kékjeimet. Mégis miről beszél és honnan van ennyire képben? Szemöldököm szalad ráncba, visszapillantok a jegyekre, mikor kiszúrja a szememet. Tölgyhegy. Tesó… a csaj hazavisz, vágod? Az eltűnt mosolyom fokozatosan kerül vissza ajkaimra, egyre szélesebben, míg vigyorogva figyelem már Amélia arcát, amíg ott nem hagy. Meg a nagy faszt! Azonnal utána kapok, hogy keze helyett a táska pántját kapjam el és kényszerítsem megállásra, majd arra, hogy felém forduljon, mert ez nem így működik. Ő elmondja, én meg nem?
- Adnám, ha megmutatnál mindent - mosolyodom el, miközben elengedem a táskát. - Mégha fogalmam sincs mi az a darts - nézek rá értetlen egy pillanatig, ami elég hamar eltűnik arcomról. - Fasza randit szerveztél le, Kiscsibe. Gratulálok - emelem szemeim elé a jegyeket, majd azzal a lendülettel csúsztatom őket farzsebembe. - Én is zavarba jöttem volna ennyi program ötlettel, szóval teljesen megértelek, hogy itt akartál hagyni - szemtelen vigyorodom el. - Jövő hét utáni szombaton megyek. Az állomáson tala, és ha már randi, azért tedd oda magad pls - a következő semmiképpen sem jó, amikor Rómában van jelenésem. Érted? Rómában. Lakást nézek, ember!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Itt már majdnem aranyosnak tűnsz Rin. Ez nagyon durva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Persze, legyél bunkó velem, amikor 5 nap múlva lelépek! :triumph:

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A hír futótűzként terjedt. Jó, az én saram. Írtam a rellonos srácokkal való közös csoportba, hogy aki szeretne, elköszönhet tőlem, de időpont foglalás szükséges a bejáratnál. Nem gondoltam át. Mert éppen hogy beléptem az ajtón - hivatalosan még diáknak számítok, szóval megtehetem - ezek a barmok megrohamoztak, mintha tényleg nem lenne jobb dolguk. Azt sem tudom miért vannak ennyien a kastélyban, de már mindegy. Mert eljött a napja annak, hogy eltakarodjak az országból és vissza se nézzek. Hogy végre eljussak abba a városba, ahova gyerekkorom óta álmodozok megtenni. Már csak a gondolattól sokkal szélesebb vigyor lesz arcomon, mint az indokolt lenne.
Éppen ezért vigyorogva fogadom a kézfogásokat, a váratlan puszikat és öleléseket, a vállba veregetéseket azoktól, akiktől éppen jön. A bőröndömet és a sporttáskát az ajtón túl hagytam, mert kiábrándító, de tényleg befért minden cuccom ennyibe. A tértágító bűbáj csodákra képes, de a festős és rajzolós cuccaimat nem hagyhatom csak úgy itt, amikor tökéletesen tudok velük dolgozni. Arról nem is beszélve, hogy az első pár hónap biztosan hatalmas szívás lesz, mire kiismerem magam...
Hangosan röhögök fel, majd fordulok Kende felé.
- Hallod ezt tesó? - vetem át a srác nyakán karomat. - Azt mondja, majd ő vigyáz Csipeszre - meg a nagy lóf- lófüvet. Kende fog vigyázni Csipeszre, és a legjobb helye lesz a dudi mellett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Még hangosabban röhögök fel, amikor Kende azonnal reflektál Csipeszre. Senki másnál nem lehetne a hörcsögöm. Igazából senki másra nem bíznám rá. Vidáman engedem el a srácot és vetem át karomat Kende vállán, kezem már mozdul, hogy mehessen a woogity, mikor a levegő egy pillanat alatt fagy meg körülöttünk. Kezem esik le Kendéről, a vigyorból csak mosoly lesz, ahogy hallgatom Rint. És ahogy a kérdések csak jönnek. Vérszegény mosolyt eresztek meg barátom válaszára, majd túrok tincseim közé a pillantások kereszttüzében. Mert nincs jobb dolguk. És meglepően gyorsan összerakta mindenki, hogy ezek szerint Rin semmiről nem tud...
- Tényleg a dudi nyerné - meg sem kell próbálnunk. Egy ideig nem is lesz rá alkalmunk. Kendére sandítok, hátha beugrik valami, amivel enyhíthetnék a szitu komolyságán, de most valahogy az ő jelenléte sem segít. Sem gondolkodni, sem kalapáló szívem normális dobogásában. És a legrosszabb, hogy ez már nem az izgalom miatt dobog ennyire, hanem mert ránézek Rin arcára. Levegőm akad bent egy pillanatra, ahogy fürkészem, erősebben markolok tincseimre, majd esnek kezeim magam mellé. Róla pillantok Kendére, megengedek magamnak egy szomorkás mosolyt, majd vissza Rinre.
- Rin - lépek elé lassan, jobb kezem nyúl ki, hogy ujjait fogjam meg gyengéden, miközben elkapom tekintetét. - Emlékszel arra, amikor először találkoztunk? - tartom mosolyomat, egyetlen pillanatra sütöm le tekintetem. - Szeretnék arra a mosolyra és nevetésre emlékezni, amiket két öklendezés között sikerült kipréselned magadból - ujjaimat fűzöm össze övéivel, erősen szorítok rájuk, ahogy még közelebb lépek hozzá. - Elmegyek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Szívem szorul össze, hogy nem felejtette el. Mégis hogy tenné? Így vagyok ezzel én is. Azon a napon kerültünk először össze, és alakult ki valami olyan köztünk, ami talán két ember között még soha. Rin volt az első igazi barátom, a testvéremen kívül, és ezt a köteléket nem szakíthatja el senki.
- Rómába - felelem halkan, még erősebben szorítok rá kezére, és valahonnan nagyon messziről hallom meg azt, ahogy Kende megpróbálja eloszlatni a körülöttünk álló tömeget. Mert Rin ellép tőlem, ezzel engedi el a kezem, és nekem ezzel együtt remeg meg a térdem.
- Rin... nem... - azonban mielőtt befejezhetném, már Kendére pillant. A hangszín, amit megüt sokkal hevesebb dobogásra készteti a szívemet, mellkasom szorul össze torkommal együtt. Aprót bólintok: igen, mindenki tudta. Mindenki ma tudta meg, én pedig simán képes lettem volna szó nélkül elmenni, hogy ezt az egész helyzetet megkönnyítsem magamnak. Nem neki. Neki mindenhogy nehéz lett volna, de az, hogy így kell látnom, nehezebbé teszi bárminél azt, hogy elmenjek.
Sír. Miattam sír.
- Rin, kérlek - lépek elé ismét, kezét kapom el ismét, másikkal törlöm le a könnyet arcáról, majd nyúlok szabad kezéért is. - Nem jöhettek velem most - kezeinket emelem mellkasomhoz. - Nem mondtam el. Nem tudtam, hogy tehetném... nem akartam, hogy az elmúlt heteinket megbélyegezze az, hogy elmegyek. Nem akartam látni, ahogy sírsz. Nem akartam, hogy fájjon. Egyszerűen képtelen voltam elmondani - hajtom le fejemet, zavartan pillantok fel ismét, hogy elkaphassam tekintetét. - Sok minden változott az elmúlt hónapokban, úgy éreztem már nem vagyok annyira az életed része, mint annak idején. De nem érdekel - rázom meg fejemet. - Szeretlek. És ez nem fog változni akkor sem, ha elmegyek - hajolok közelebb, kissé lejjebb, hogy arcára csúsztatva kezeimet leheljek lágy csókot ajkaira. - Nem fog változni semmi - suttogom ajkai közé, majd egyenesedem fel és lépek el tőle, mintha nem lennének körülöttünk emberek. Mintha csak mi ketten lennénk a kastély bejáratában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Nem is hagylak magadra - csillannak meg kékjeim. Minden eddigi tudásomat elő kell kapnom, ami az évek során rám ragadt barátnőmtől. Nehéz nyelv a dán, baszki, én meg nem vagyok valami tanulékony... de miatta képes vagyok megerőltetni magam. - Együtt maradunk. Itt leszek veled - ugyanúgy ajkaiba suttogom szavaimat, saját ajkaim néhány szónál érintik ugyanúgy övéit. Szemeimet hunyom le egyetlen pillanatra, majd távolodok el tőle. Minél tovább húzom ezt az egészet, annál nehezebb lesz tényleg megmozdulnom, és elérnem azt a kurva vonatot. Hangosan nyögök fel, ahogy a törékeny test nekem csapódik. Gondolkodás nélkül szorítom magamhoz, fejemet fúrom a barna tincsek közé, reszketegen engedem ki az eddig bent tartott levegőt.
- Soha nem tennék ilyet - mosolyodom el tőle. Arcára lehelek egy puszit, hüvelyujjamat húzom végig alsó ajkán ráncolt szemöldökkel, ahogy lefelé pillogok rá. - Ígérd meg, hogyha Ádám elbassza, egy rendes lányt vagy pasit szedsz össze magad mellé, amíg nem vagyok itt. Onnan nem tudom beverni a képüket, ha bántanak - mert ebben az egy évben nem tervezek hazajönni. Egyáltalán nem. A legrosszabb, hogy látva már ennyire is Rin reakcióját, elmondani sem merem neki, hogy az az egy év, nem biztos, hogy egy év is marad. Lehet egy élet. Lehet ott maradok életem végéig, hiszen olyan sok rejtett lehetőség van abban a városban, ami úgy vonzz, mint egy jó hideg sör egy kurva meleg nyári napon. Halkan szusszanva hagyom, hogy ellépjen tőlem, halkan nevetek fel. A körülöttünk maradt embereket kezdem el fürkészni, hátha... de nincs itt. Amélia nem jött.
- Kende - lépek haverom elé, majd ölelem magamhoz szorosan. - Téged nem smárollak le, de azért bírlak. Ne érezd magad diszkriminálva, haver - szólalok meg, majd eltolom magamtól. - Vigyázz magadra - engedem el rendesen, majd tartom öklömet koccra, rögtön utána woogity-ra. Szélesen mosolyogva lépek Rin elé, utolsó csókot lehelek a homlokára, majd már tényleg az ajtó felé hátrálok. - Majd küldök képeket mennyire perfettó olasz lettem! - vigyorodom el már az ajtóban, sarkon fordulok, felkapom a csomagjaim és ott sem vagyok.
Ez sokkal nehezebb volt, mint azt valaha gondoltam volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az a legnagyobb baj a munkával, hogy dolgozni kell. Szerencsére ma nappalos vagyok, úgyhogy este nem kell szívnom a sok, piálni vágyó kölyökkel. Azt most a többiekre hagyhatom, és esélyük sincs lepasszolni, mert rohadtul nem fogom elvinni egyik helyett sem a műszakot. Huszonnégy óráztam már elégszer, mióta kint vagyok és szereztem munkát, békén lehet hagyni.
Éppen ezért töltöm az egy órás szünetemet a helytől a legtávolabb, amit csak el lehet képzelni - egy utcával arrébb. A délutáni forgalom mindig rosszabb, mint a délelőtti, amit megértek, csak nem szeretek, úgyhogy minél távolabb vagyok, annál biztosabban tudom, hogy a törzsvendégek nem fognak megtalálni.
A fák alatt vetem rá a valagam egy padra, amivel szemben pont egy srác csapatja a fűben egy lanton. Esküszöm, hogy az egy lant, és azért tudom, mert én is meg akartam tanulni játszani rajta poénból. Bár még megtehetném, tudom, tiszta muzikális lennék, még ennél is jobban, de nem akarom inkább. Egy-két dalt várok, mielőtt felállnék és elindulnék felé, mert szinte lerí róla, hogy nem idevalósi. Nem mintha én az lennék, de amilyen vérmérsékletem van, simán elmennék olasznak. Békén lehet hagyni.
- A Piazza Navonánál sokkal nagyobb sikered lenne, mint itt. Ha rám hallgatsz, átcuccolsz - a fordítórúna segítségével, amit a főnököm volt kedves nekem először elintézni, a srác minden szavamat értheti legyen bármilyen nemzetiségű, mert bár ismerős valahonnan, de amennyi emberrel találkoztam az elmúlt években... ez semmit nem jelent. - Egyébként faszán tolod, adom a lantot. Nem mindennapi, azt meg kell hagyni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A dude berobbant az olaszokhoz, majd mellém, majd az olaszok robbantak be a dude mellé, mert tesó: itt nincs megállás. Mióta itt vagyok, állandóan az arcomon kell pörögnöm - kivéve a szieszta időben -, de ördög lássa lelkemet, zseni ez a nép. Lorenzo kitért a hitéből, Alfredo és a crew szétadta Kendét, Lucilla azonnal szerelmes lett, mint minden srácba, akit meglát és új. Szerinted hogy lettünk jóban? A lényeg, hogy furcsa érzés magyarul beszélni a többiek előtt, de egyáltalán nem bánom. Hiányzott a nyelv, bár még mindig tartom, hogy az olasznál semmi nem jobb.
A sörömért izgulva hajolnék előre a pulton, hogy megsürgessem a srácot, mikor Kende keze csattan a mellkasomon. Nézek rá, mint hal a darában, miközben processzelek. A csajt ott, ahonnan kipakoltak. - Ó - esik le a tantusz. - Óóó - esik le még jobban, ahogy a korsó a pultnak csapódik. Lendületesen hajolok előre, mielőtt Flavio ellépne tőlünk, szavaimra lép hátra, megvillantja középső ujját, majd röhögve megy dolgozni. Kárörvendő lennék, amiért örülök, hogy én most nem ezt teszem? Őrültek háza van. Telefonomat veszem ki zsebemből, ahol máris villog a több ezer üzenet Lucitól. - Aszondja jól van, és nem haragszik, amiért ott hagytuk a faszba, de így már nem veheted el feleségül, mert rád mégis haragszik. Deeeeee - görgetem tovább, mutatóujjam emelkedik fel, hogy várjon. - De elnézi azért, ha jó helyre viszed nászútra - röhögök fel hangosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Vállamat vonom meg. Nekem aztán rohadt mindegy, hogy hol játszik, csak bedobtam az ötletet, mert ott mérföldekkel jobban megéri. A lantot figyelem kicsit, és bár furán néz ki, nem olyan megszokott, de végül is az. Ha nem az, akkor is az, ez sem érdekel különösebben, de attól még menci a pasi vele.
- Ahogy érzed - fordulok vissza az étterem utcájának irányába, de még nem keresnek üvöltve, hogy káosz lenne, így fordulok is vissza felé. A kérdésre mosolyodom el. Zsigerből visszakérdeznék, hogy komolyan úgy nézek ki, mint egy olasz a hófehér bőrömmel és szőke hajammal, de egyébként király lenne, ha olasz lennék, így csak megcsóválom a fejem. Szőke tincseim csapkodják ide-oda fejemet.
- Nem. Egy ideje itt élek, de helybélinek nem mondanám magam. Vannak még öreglányok, akik szkeptikusan méregetnek - nevetek fel.
- Szóval te utcazenész vagy? És csak itt zenélsz vagy...? Csak mert nem láttalak erre soha, de rontom itt a levegőt pár hónapja - vakarom meg államat gondolkodva, hogy vajon láthattam-e valahol a város másik pontján legalább. De nem villan be. Pedig nem mindennapi hangszert használ, úgyhogy ezt csak-csak megjegyeztem volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bólogatva írom le a választ Lucinak, majd fordulok Kende felé, hogy koccintsunk és meg is húzzam a sörömet. Mert totálisan megérdemlem és mert Kende helyett is innom kell. Versenyszezon van, a dudi úgy kerüli az alkoholt, mint más az ebolást. És ez egy remek hasonlat. Szívesen. Bármikor.
- Ah, ha minden jól megy, akkor jön utánam - legyintek egyet. - Legalábbis tervezem, hogy becsapódik mellém az asszony, mert magányos vagyok néha nélküle és az ítélkező tekintete nélkül - kortyolok aprót. - Kinek passzoltad le? - vigyorgok a korsó fölött, mert remélem, hogy nem Rinnek. Akkor nemhogy a hörcsögömnek, de Rinnek is vége lenne. Nem arról van szó, hogy nem bízok benne, csak... fenntartásokkal. Főleg ilyen témákban. Fejemet megrázva kortyolok megint, majd csapom hátba Kendét barátian.
- Lépjünk le innen, mert egyre több az ismerős, és képesek befogni dolgozni - iszok még pár kortyot, majd pattanok le a székről, intek Flavionak, aki köszönésképpen megint befákkol, majd dolgozik tovább, én meg teljesen elégedetten és kissé ittasan lépek ki a hátsó ajtón.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Hah, adom! - emelem meg a még kezemben lévő korsót haverom felé. Kitti tényleg a legjobb választás, bár félő, hogy nem lesznek jó hatással egymásra. De ez a jövő zenéje, majd ráérek ezen akkor aggódni, ha Csipesz végre csatlakozik hozzám. Most már nagyon is otthonosan mozgok a városban, úgyhogy jöhet bármikor a primadonna. - Tényleg nem akarom, hogy megsértődjön. Így is brutális a csaj, nem élném túl - röhögök fel hangosan már kifelé menet, a vállam felett hátrafelé beszélve. Szerencse, hogy ismerem a helyet, mint a tenyeremet, mert akkorát baszódnék azon a 3 centis küszöbön, ami a hátsó ajtónál van, mint annak a rendje. Így csak lelépek róla. Mint egy ember. Egy ügyes ember.
- Csodálkozol? - vigyorodom el én is. - A világ egyik legjobb városában vagy jelenleg dudi. Játszóteret még nem találtam, mert a munka mellett nem nagyon volt időm nézelődni azokon kívül, amiket muszáj - nyilvánvalóan -, de rajta vagyok az ügyön - nevetek ismét hangosan. Hiányzott, hogy Kendével röhöghessek, miközben egy teljesen másik város utcáit rójuk. Gyakran történt olyan, csak mondjuk legalább az országot nem hagytuk le soha.
- Kihívtam Kiscsibét magamhoz. Tudod, ha szeretne nézelődni meg mittudomén, akkor... jöjjön. Mit bánom én - túrok tincseim közé. - Erre eltűnt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Ja, csak úgy - vonom meg vállaimat, miután zsebre vágtam azokat. Nem tudom mit gondoltam, de nem mondom, hogy jól esik, amiért pont a galéria megnyitó előtt tűnt el. Mindegy, mert Luci végül eljött velem, bár senki nem hívta, de azt mondta, remek alkalom, hogy vegyen magának még egy olyan fancy ruhát, amit soha többet nem fog felhúzni. Nekem meg olyan mindegy volt.
Gyorsabban lépek, mint a dudi, ezért hagyom is le elég hamar, de rá kell jönnöm: nem én futok, ő lassult be. Megvárom, amíg megint mellém ér és úgy pislogok rá értetlen. - Halálmadár - ismétlem halkan a jelzőt, de kell pár másodperc, amíg leesik kiről beszél. Azonnal megtorpanok, kékjeim kerekednek ki és kapom fel fejemet, mint valami rendes hülye, akinek most esik le, hogy mi a neme. - Hogymivan!? - csattanok fel. - Kiss-Herczeg lekapta Améliát szilveszterkor!? Akkor még bőven otthon voltam baszod! - tárom szét karjaimat, és nem feltétlenül érdekel, hogy egy utca közepén ordítozok magyarul. Ez legyen a legkevesebb. Hogy a rossebbe nem tudtam ezt meg? De ami a legfontosabb... ő ezt miért nem mondta. Észrevéve magamat harapok alsó ajkamba és fordulok megint előre.
- Tök mindegy, felszívódott. Nem küzdök. A randival sem tettem - indulok el megint előre. - Tudod milyen vagyok - vigyorodom el szélesen. - Inkább mesé- - nézek körbe gyorsan. - Várj, ha erre megyünk, kiérünk valami kis parkszerű izéhoz. Ott levágódunk - indulok is el arra, majd odaérve csapódok fel a pad támlájára. - Tehát mesélj, miről maradok le.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bólintok egyet. Persze, hogy tudom. A dudi kísérte végig az összes szenvedésem ezzel az egésszel, de mindig rá kell jönnöm: sokkal jobban élem, és sokkal jobban nekem való ez a Casanova élet. Nem tudom, hogy egyelőre-e, mert még nem nőtt be a fejem lágya teljesen, vagy erre vagyok "kárhoztatva", de őszintén, nem is érdekel.
- Szerintem mindent tudsz. Mármint igyekeztem mindenről update-et küldeni - gondolkodom el. - Előbb tudtad, hogy szereztem melót, minthogy felfogtam volna a történést. Nódzsók - röhögök fel hangosan. - Volt egy csaj, akivel alakult volna valami, de végül csak megdugtam és elváltak útjaink, mert kiderült, hogy nem feleségnek való - sóhajtok teátrálisan, mintha annyira bánnám az egészet, pedig... ilyeneket keresek magam köré. A legegyszerűbb: érzelmek nélkül élni az életet és csak sodródni a vibe-okkal. Ennél több rohadtul nem kell, és mióta Rómában vagyok, az érzés csak kiteljesedett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ezt a parkot akkor szoktuk leginkább használatba venni, ha rengeteg a hülye a bárban és végre szünetet kapunk. Így távol vagyunk tőlük, mégis közel, hogy egy cigi után vissza is tudjunk dzsalni azonnal. Tökéletes olyan beszélgetésekre, minthogy kit dugtam meg és mikor. Titta romantikus vok.
Szemöldököm emelkedik meg kérdőn, várakozóan tekintek Kendére a pad támlájáról, aki a következő pillanatban már áll. Nem úgy, te pervi, hanem a lábán. No homo. Ha lenne a kezemben valami folyadék, és egy sorozat főszereplője lennék, most lenne az a jelenet, amikor éppen iszok, a másik fél benyomja ezt, én meg püffögve köpöm ki a számban lévő bármit. Képzeljük ide, mert az arcomra nagyjából ilyen meglepettség ül. Kende mesélne valakiről.
- Akkor nosza - bólintok egy nagyot. - Nyomasd tesó, meghallgatlak. Eldöntjük feleségnek való-e. Vagy férjnek. Tök mindegy - legyintek. Természetesen nem felejtettem el, hogy a legjobb haverom két kapura játszik és rontja az esélyeimet már nem csak a lányoknál. Ezzel a hátránnyal örökre együtt kell élnem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szemöldököm megemelkedik ugyan az igen gyors javításon, de nem szólok érte. Rendben, eddig jók vagyunk. Férfi. Ráadásul nem is akármilyen. Itt már kezemet elveszem állam alól, térdeimről lógnak lefelé, ahogy egyre jobban Kende felé fordulok. Mi a fasz folyik itt? A csendet nem szakítom meg, mert ugyanannyira szükségem van rá, mint a dudinak. Azért ezek nem semmi információk, kérem. Főleg nem így a semmiből, de tartom magam, és egyelőre tényleg csak annyi van bennem, hogy örülök annak, talált maga mellé valakit.
Egyre szélesedő mosollyal hallgatom a sztorit, tenyeremet csapom össze, még füttyentek is egyet, mert nem aprózta el. Erről van szó! Azért ne higgye azt senki, hogy az apró kis részleteken, mint a nincs is más, csak ő, elsiklok. Elraktározom ma-. Tessék? Eltátott szájjal pislogok a haveromra, majd mutatok rá. Arra, amerre Magyarországot vélem. Végül megint rá. Miközben tátogok. Egy hal csak jelenthet nekem. Ajkaim ó-t formáznak, majd bólintok.
- Rendben - válaszolom végül. - Tehát... nem érzelemmentes. Ez nagyon jó! De... oké, figyu. Tudod, hogy mindent elmondhatsz, és nem ítéllek el, de muszáj megkérdeznem, haver - pillantok rá. - Ugye nem Bogdán az? - ha Kende összeszedte a kastély hydromágia oktatóját lemegyek hídba és nem jövök vissza. Soha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nézem a dudit, ő néz engem. Megy ez az oda-vissza nézőkézés, nem mondom. Expertek vagyunk belőle. Voltunk. Amíg ki nem tör belőle az eszeveszett röhögés, én meg ülök, mint hal a darában, hogy mi a fene folyik itt? Már-már mozdulnék, hogy meg fog fulladni a legjobb dudi ever, Róma valami eldugott parknemparkjában, mikor végre összeszedi magát. Ugyanolyan értetlen nézek rá, majd sóhajtok fel.
- Hála Merlinnek. Nem azért, mert megkapom, hanem, mert nem ő. Támogatnálak, csak fura lenne - nyammogok az ég felé nézelődve, majd pillantok vissza rá, ahogy folytatja és... és konkrétan megáll bennem az ütő.
- Mi? - lábam elenged, így csúszik le a pad széléről, és mivel le vagyok sokkolva, reflexek híján megkapaszkodni sem tudok, úgyhogy azzal a lendülettel esek hátra a pad mögé. Hatalmas puffanással érkezem, pár másodpercig kalimpálok a földön, mint egy büdösbogár, majd pattanok fel és a támlára támaszkodva dőlök előre, hogy nézzek Kendére teljesen hülyén.
- Hogy mi van!? - lihegek, mint aki lefutott egy maratont. - Te összeszedted Mihit!? Azt a Mihit, akit mindenki crusholt a kastélyban, de féltek tőle, mert kurva ijesztő, és soha senki még a közelébe sem mert menni, mert mindenkit elhajtott!? - totálisan hitetlen nézek a legjobb haveromra. Kende összeszedte a rellonosok híres prefektusát, aki véla. Kende összeszedte a vélát. - Azt a Mihit, akinek mindenki a közelében akart lenni, és nem csak azért mert véla!? - fél kezemmel túrok tincseim közé. - Te Mihivel jársz - teszentségeség. Így egybe. Ahogy a szavaim tudatosulnak bennem, testtartásom enged és széles vigyor terül el arcomon. - Basszameg a rohadt élet! Gratulálok! - tárom szét karjaimat röhögve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Húha. Húúúúha. Gyerekek, itt most olyan információ áradat van, leesik a hajam, és mától Mickey egérben kopaszodom, de olyan sebességgel, hogy három másodperc múlva már kopasz vagyok. Kende összeszedte Mihit. Mihi nem hajtotta el. Kende és Mihi szexelnek. Mihi az a valaki, akiről Kende mesélni akart, és meg is tette. De még hogy. Ömlenek belőlem a szavak, amíg végre képes vagyok befogni, felfogni azt, amit Kende mondott, majd amiket én, és örülni annak, ami van. Há' ember legyen a talpán, aki tudja kezelni Mihit. És nem fél tőle. Ez fonti. Talán ez a legfontibb. Fürkészem a dudit, így természetesen feltűnik szavaim közben, ahogy vonásai változnak. Halkan hümmentek, értetlen nézek rá.
- De hát... miért nem? - borzolom össze tincseimet. - Mi az, hogy nem jár veled? Akkor kivel jár? - szalad ráncba szemöldököm, ahogy próbálom összerakni mégis mi a fészkes fene folyik itt. Mármint nem kell járniuk, érted, nem arról van szó, hogy most lenyomok a fejemben velük egy Rómeó és Jú-... egy Rómeó és Rómeót, de mi az, hogy vele nem?
Fejemmel követem, mikor mozdul és leül a padra. Annak támlájára támaszkodva lendülök át, hogy lehuppanjak haverom mellé és vigyorogjak teli arccal, mint aki teljesen meghibbant. - Nem baj, haver. Én sem siettem el Annát, úgyhogy egál - lököm meg barátian vállát vállammal, majd ülök vissza rendesen. - Mit nem értesz? Hogy nem érzelemmentes? - vigyorodom el még szélesebben, mint eddig bármikor. - Vezesselek rá, várjam meg, amíg rájössz, vagy csak mondjam ki? - támasztom könyökömet térdemre, majd tenyerembe államat, és a mozdulatsorral már a vigyorom is eltűnik. Ez nagyon komoly téma, főleg Kendénél. - Sokkal jobb lenne, ha magadtól jönnél rá, mert nem akarok hülyeséget mondani, de... a nem érzelemmentes eléggé azt jelenti, Kende, hogy... öm... - pillantok el róla, majd vissza rá. - Hogy vannak érzelmeid. Mély érzelmeid iránta. Nem véletlen nincs mellette más. Nem véletlen másztál rá hónapokkal ezelőtt. Akkor még lehet csak szex volt, de mára már... - fejemet kicsit csóválva vonom meg vállaimat. Ha ebből nem jön rá, tényleg ki kell mondanom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tarkómon dörzsölök egyet. Senkivel. Majd a nevetés. Ijj, csoro. Kende tényleg szerelmes lett, de úgy, mint annak a rendje. Mert zavarja. Ha az ember nem ismerné a legjobb dudiját, akkor is egyértelmű lenne, hogy mennyire nem jó ez így. De el tudom képzelni mekkora hitetlenség ez... Kende és a szerelem.
Szemöldököm szalad ráncba, szusszanva dőlök előre, térdemen támaszkodom meg. Kendének érzelmei vannak Mihi iránt, amit jelenleg én próbálok meg valahogy körbeírni neki, hogy rájöjjön és megértse, mégis miről beszélünk.
- Sokkal több, mint barátság - bólintok egy aprót. Óvatosan rakom Kende vállára kezemet, szorítom meg, majd helyezkedem vissza. Ezzel gyorsan kezdenünk kell valamit, mert ha a dudit itt éri most a halál, én felmondok!
- Ez teljesen más - csóválom meg fejemet. Halványan mosolyodom el. - Haver, elmondok egy titkot: ez senkinek nem megy. Mindenki csak csinálja, de egyikük sem tudja, hogy kell. Valaki magabiztosabban áll hozzá, de még azok sem tudják mi van - megvonom vállaimat, bátorító mosolyt küldök felé. - Ez olyan, mint te vagy az éneklés. Nem megy, néha mégis csinálod. Vagy, mint én és az, hogy cuki legyek. Néha megy, de amúgy... nyeeeh - tenyeremet lefelé fordítva ingatom meg ide-oda kezemet, hogy nem az igazi a cukiságom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Teljesen átérzem a helyzetét. Én sem nagyon tudnék azzal mit kezdeni, ha a semmiből keletkeznének ilyen érzéseim. Nem voltam még szerelmes, elképzelni sem tudom, milyen érzés lehet, de elnézve Kendét, nem is akarom megtudni. És így prédikáljak arról, mennyire nehéz, mi? Egyáltalán nem képmutató és álszent dolog. Áááááh, nem. Dehogy. Képzeletedben sem.
- Nos... talán - dörzsölöm meg most arcom. Fene sem tudja. - Gondolom. De ne hagyd ki azt a részt, hogy rólad van szó. Kende, te nem érzel ilyeneket csak a nagyvilágba... oka van annak, hogy... érted - kapom el róla tekintetemet, magam előtt fürkészem a talajt. Ilyenkor mindig sokkal érdekesebb. Mert nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy tényleg ő ül ebben a helyzetben, ami elképzelhetetlen volt. Nemhogy neki, de még nekem is, pedig én mindenben támogattam mindig is. Ezután sem lesz ez másképpen, és nagyon remélem, hogy megbeszélik, de ha ennyire megijeszti... a paskolásra emelem meg fejemet.
- Bármikor - bólintok aprót. Oldalasan sandítok rá. - Elmondanád neki? - mást mit tudna vele kezdeni? Amint felfogja, letisztázza magában, ez lenne a leglogikusabb lépés, de hát én könnyen beszélek. Ó, basszameg, de rohadt nehéz ez!
Fejemmel követem, majd nézek rá hülyén. - Nem. Versenyszezon van. Gyere, veszek neked egy üveg vizet - csapkodom hátba röhögve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hangtalan engedem ki a sóhajt, ami bent ragadt. Érti. És ennél nagyobb mázlistának nem is érezhetném magam - félszavakból, csoro. Kivéve, ha olyan kérdést teszel fel, ami nagyjából a legfontosabb a jelenleg fennálló helyzetben. Aprót bólintok a válaszra, még ha nem is értem, hogy miről beszél, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez teljes mértékben a kettejük dolga. Ahogy a következő mondatok is.
- Az biztos, hogy nem úgy ismertem meg, mint aki köntörfalazna. Fair tőle, hogy elmondta... - de. Mert mindig van egy de. Csakhogy most nem akaródzik kijönni, amikor Kende így is készen van, és egyértelműen érezhető belőle a vibe, amiről soha nem gondoltam volna, hogy tapasztalni fogom. - Szóval... hogy érted azt, hogy láttad? - tudom, nincs hozzá közöm. De Kendéről van szó. Mindent tudni akarok, ami történt, ami benne van, amit érez vagy jelenleg nem érez. Tudja a fene. Ha már ilyenekről beszélgetünk, akkor csináljuk rndsn.
- Váó! - csillannak fel kékjeim azonnal. - Király! Majd belógok - röhögök fel. - Biztos van, de olyan eldugott és menő, mint ami nekünk kéne, még felfedezésre vár - kerülöm ki az oszlopot a másik oldalról, majd vágom zsebre kezeimet.