Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Megkérdőjelezhető lenne a tökéletességem a bájitalok terén, csak faszság lenne, mert tényleg pöpec vagyok belőlük. Nem tudom, van hozzá érzékem, míg másoknak szenvedés, és ami másoknak simán megy, az meg nekem szenvedés. Ez az élet rendje, tesó. De ha meg valamiben jó vagyok, akkor miért ne segítenék másoknak, érted? Mármint jól esik kiröhögni, ha valaki balfasz, de ennyire még én sem vagyok kegyetlen. Talán. Nem mindig.
Vállamat vonom meg. Őszintének valóban az vagyok, és ennek köszönhetően nem nagyon voltak barátaim, amíg Kende és Rin nem jöttek a kastélyba. Móricon kívül igazából senki nem volt az életemben, akiben 100%-osan megbíztam volna, de jött a két elmebeteg és az életem balanszba került. Erről van szó! - Ember, állj már le - röhögök fel hangosan. - Nem várok el semmit azért, mert segítek. Meg is sértődhetnék, amiért azt hiszed csak azért, mert rellonos vagyok, bármit is várok érte - nyammogok kicsit, majd inkább dobom felé a csokit, amit gyönyörűen kap el. Nice. Elmosolyodva lépek arrébb, hogy lepakolhasson, miközben rágom a csokit. Fél szemöldököm emelkedik meg, ahogy nézem mire készül, majd halkat szusszanok, fejemet ingatom meg. Vajon mikor kellene szólnom, hogy ez így nem oké? Mármint oké, maradok, hogy ne robbantsa fel a Rellont - szívesen mindenkinek -, de a tököm sem fogja megcsinálni helyette. Ennyire nem vagyok jó fej, bármennyire is tudom, hogy annak nézek ki.
- Lehet jobban járnál, ha előtte a mozsárba tennéd, és amíg a víz felforr, mondjuk… nem is tudom: összemorzsolnád - vonom meg vállaimat lezseren, mintha csak annyit mondtam volna neki, hogy a kenyérre kell a vajat kenni, nem a kenyeret a vajra. Egyértelműen. Addig jó vagyok, amíg csak észt osztok és nem csinálom meg helyette, szóval ezt a taktikát fogom alkalmazni továbbra is. Tiszta haszon. Az asztal egy távolabbi pontjához sétálok, majd ugrok fel rá, lábamat lóbálva nyúlok ki a könyvért és kezdem el olvasgatni a receptet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nem tudom, hogy kellene elmondanom azt, ami teljesen betriggerelt. Készültem a nyárra, ahogy az elmúlt szünetekre mindig is megtettem, hogy kiszedjem a csigaházából, amit egyébként olyan szívesen hagy el, csak még magának sem meri bevallani. Mármint utólag már de, éppen ezért tűnt remek ötletnek, hogy bepróbálkozzak a koncerttel, erre... jah, felsültem. Elveszem ajkaimtól az üveget, a dudira esnek kékjeim.
- Igazad van - halkul a hangom. Fontos az a vizsga. Nagyjából az egyetlen, amiben tényleg odateszem magam, erre pont előtte csapatom a szervezetembe a keci drága whiskyt. Nem lehetek ekkora szerencsétlen: nem elég az infó, amit megtudtam, de még nem is ihatom a márkás whiskyt, amit soha többet nem fogok, mert holnap jelenésem van.
- Nem tudom - csavarom a kupakot az üvegre, majd rakom magam mellé. - Valami cserediák program szerűről magyarázott, a vizsgák után skerázik, szóval gondolom vissza is jön - harapok alsó ajkamba. - Ha össze nem szed valami hülye Pierre-t maga mellé - motyogok, majd szusszanok durcásan. Térdemre támasztom könyökömet, tenyerembe meg államat, ahogy a tavat fürkészem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Vérszegény mosolyt eresztek meg arra haverom felé, hogy nem issza meg. Nem hát, kár lenne belé, amikor nyolc üveg ebből nem lenne elég arra, hogy becsiccsentsen. Drasztikusság for president. Bólogatok neki párat. Tényleg szívás. Egyik térdemet húzom fel, azon támaszkodom tovább, állam ugyanúgy tenyeremben pihen tovább, a tó vizét fürkészem, mintha valami kibaszott választ adhatna, amikor... Amikor megvan a válasz. Tudom, miért vagyok ideges.
- Nagy dolog - erősítem meg halkan. - Régóta szeretne elmenni a franciákhoz, és itt is a lehetősége rá - tartok kis szünetet. - Örülnöm kellene neki, haver, de... nem megy - sóhajtok halkat, majd nyújtom ki lábamat és vágódom hátra. - Kéne egy cigi, hogy tudjam játszani tovább a szomorú videoklipemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Apró mosollyal ajkaimon hallgatom haveromat. Igaza van, bakkerka. Okkal vagyok kiakadva végül is, csak nem feltétlen azért, amiért ő gondolja. Vagy éppen Amélia teszi. De azért... valóban jogosan lennék kiakadva, amikor végre eljut abba az országba, ahova mindig is szeretett volna? Merlinre, tényleg kijut, én meg totálisan önzően viselkedtem.
- El akartam hívni randira - buknak ki belőlem a szavak a semmiből, jobb kezem mozdul, hogy szemeimre fektessem azokat. Itt is vagyunk. Az oka annak, amiért sokkal jobban ki vagyok akadva, mint normális esetben tenném. - Végre eldöntöttem, végre sikerült elhatároznom az egészet, az egészet elterveztem, erre... elmegy - az utolsó szó sokkal halkabban hagyja el ajkaimat, mint az előtte lévőek. Kezemet veszem el szemem elől, majd fordítom fejemet Kende felé. - Nem hiszem, hogy még egyszer képes lennék rá - vonom meg vállamat. Valahogy nem vagyok arra bekötve, hogy randira hívjak embereket. - Ez van - támaszkodom fel könyökömre, fél kézzel nyúlok az üveg felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A kupakot ujjaimmal csavarom le sikeresen, az üveg nyakára simul tenyerem és kissé előrébb dőlve iszok pár jókora kortyot. Felülök megint, mert talán így egyszerűbb megszólalni, mint torokból beszélni, akár egy hülye. - Ja, én sem - franc sem tudja azt sem, hogy mikor jutottam erre a döntésre. Egyáltalán mi- Micsoda? Lassan fordulok Kende felé, ajkaim elnyílnak egymástól, ahogy haverom bizonytalan hangját hallom, de ezen túllépve, a szavai túlságosan is biztosnak hangoznak, és... igaznak. A barackba. Felhúzom térdemet, könyököm rá, ujjaim tincseim között.
- Jó a kérdés... - dőlök előre, államat térdemre támasztom. - Te lekoptatnál olyat, aki csomó mindent tud rólad, miközben el sem mondtad neki, csak simán kiismert? Vagy utaltál rá, de ő meg összerakta, mert figyel rád? - szegezem a kérdést Kendének. - Nincs is okom lekoptatni. Eddig is tudtam, hogy bejövök neki, randira sem hívtam végül, szóval... ugyanolyan lehetne minden, érted - sandítok oldalra, majd vissza a vízre. - Kivéve, hogy egy fasz voltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Csupán szemöldököm rebben meg a határozottan rávágott nemre, mint válaszra. Más reakciót nem engedek ki magamból, pedig túl sok kérdést is felvet a dolog, de ennyiben hagyom. Ha van valaki ilyen a dudi életében, majd beszél róla, ha akar. Ameddig nem akar, addig pedig csak a háttérből tolom a csupportot. Ezt teszi egy pöpi dude.
Bólintok a szavaira, kékjeim csak oldalra sandítanak, ahogy várom hova lyukad ki. Egy mosolyt eresztek meg. - Tartok attól, hogy nem akarna dumálni velem ezek után. Majd kitalálok valamit - esnek kékjeim vissza a vízre, mikor Kende infót közöl. Ráncba szalad a szemöldököm, kezemre csöppen a víz. - Mia... - emelem fel fejemet, felfelé fordítom, mikor éppen hatalmasat dörren. Kikerekednek kékjeim, ahogy arcomon is immár egyre több esőcsepp csurog lefelé. - Tudtad. Tudtad, hogy esni fog! Kende! A mágiád! Az elemi! - vigyorodom el szélesen, majd nevetek fel örömteljesen, tenyeremet is összecsapom. - Erről van szó! - nevetek tovább. Ez hihetetlen! Kende elemi mágiája ismét a porondon van és Merlinre! Ennél jobb nem is lehetne ez a nap!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Kit érdekel az egész fehérzászlós faszság, amikor Kende megérezte az esőt. Megérezte a vizet! És én ezt nem vagyok rest kikiabálni a nagy világba, mert tudom, hogy rajtunk kívül senki nem hallhatja meg. Huhúzva ordítozok az ég felé, széles vigyorral arcomon, mikor végre haveromnak is kezd leesni, hogy mégis mi a fészkes fene történt pár másodperccel ezelőtt. Vigyorogva koccolok le vele - természetesen, erre ne tenném, ember? -, majd belé is kapaszkodva állok fel ugyanúgy röhögve.
- Bakkerka! Felfogod mi van, ugye? - csapom ki két oldalra a kezemet, hogy vizes lángosba vágjam magam. - A dudi vizes csávó lett! - tudom, hogy sokkal többet vár magától Kende, mint amit most produkált, de amennyire nem volt összhangban az elemével, ez már hatalmas szó. És kurvára boldog vagyok! - Tes - dobom vállára a kezemet. - Ez azt jelenti, vágod, hogy soha többet nem kell zuhanyoznod - röhögök fel gyomorból, a hatalmas dörgés sem nyomja el, de nem ám!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Még szerencse, hogy a dudi nem néz hülyén, mert le sem esne, hogy miért teszi, akkora hype van gyerekek. Merlinre mondom, hogy ez bakkerka, könyvekbe kerül - mondjuk a szótárba előszónak, amit a dudival írunk, és nem baj, hogy nincs hozzá semmi köze. Maradj veszteg, itt most fontos dolgok történnek, ne terelj már el.
Pfölve röhögök fel a lángos póz után. És igaza is van! Nem kell zuhanyozni ember, az a bánatok kiváltsága, mint az alvás. - Haver, a legnagyobb hyro leszel, akit valaha láttak a mágusok! - ez nem is kérdés. Még most is érzi, és a szívem akar kiugrani a helyéről, ahogy az összes eddigi bajomat homály fedi, mert a dude még mindig érzi az egészet. Haverom vállán pihentetem a kezem, arcomat felfelé fordítom, mintha csak engem is átjárhatna a víz maga, de tudom, hogy ez Kendének fontos, így kussban állok mellette, amíg meg nem unja.
Röhögve igazgatom meg a kapucnit. - Maradhatunk még, ha akarsz, tesó. Ezért bevállalok egy megfázást, komolyba - vigyorgok szélesen. Nem tudom melyik lenne a legjobb: ha valóban maradnánk és kihasználhatná az alkalmat, vagy ennyi éppen elég volt mára, és elmennénk? Nos... ezért adom haverom kezébe a döntést, mikor kiveszem kezéből a whiskyt. Majd azt én tartogatom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bólogatok szavaira, hogy vettem. Akkor megyünk, mert nekem aztán mindegy igazából, hogy meddig állok az esőben. Így is szarrá áztunk már. Elvigyorodom. - Oké - erősítem meg szóban is, hogy még egy perc, miközben a kapucni már ragad a burámra. Mint mondtam: simán megéri. Az égről pislákolok le Kendére, sűrűeket pislogok, mert úgy folyik a szemembe a víz, egy folyó csak vigyázva jelenthet neki. Hangosan röhögök fel.
- Erről van szó! - sellőfiú leszek, ember! A whisky nyakát markolva indulok el futólépésben elfele a tótól, hogy a kastély fele vehessük az irányt, mert a dudinak igaza van: nem lenne pöpi egy megfázás. A téren állok meg egyetlen pillanatra, hogy a padra essenek kékjeim, majd futok is tovább Kende után. A gondolat megfogalmazódik ugyan, de el is száll: Amélia visszaért a kastélyba az eső előtt, ugye? Ugye...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nagyon küzdök az elején azért, hogy tudjam követni az óra menetét, de a dudi olyan faszán viszi tovább a témákat a témákból, hogy inkább csak tátott szájjal figyelek, ahelyett, hogy jegyzetelnék vagy ilyesmi. Majd elkérem valami baromtól, aki inkább ír, mintsem figyelne. Az első sorból tolom a csupportot haveromnak, kivéve, amikor Kende arcára fagy a minden, automatikusan kihúzom magam, mert ha most kell meghalni, akkor most kell meghalni, de túl fiatal és szép vagyok hozzá, azonban… Rin! Vállam felett fordulok hátra és hopp egy Brightmore valag az arcomban. Szám elé kapva a kezemet fojtom vissza magamba a röhögést, ahogy bekönnyezett tekintettel pislogok felfelé a dudira. Meg-ha-lok.
Majd jön végre valami izgi. Mármin azután, hogy Csetti lebeg, mint valami hülye, belőlem a nemrég visszatartott röhögés tör ki. Csípőre tett kezekkel dőlök előrébb a mini rezi felett, majd pislogok Brightmore-ra, a srácokra, majd megint a góréra. Hangosan hümmögve bólogatok. - Nemtom, én Kendével értek egyet. Mármint vágom, hogy tök nagy a terület, meg tértágítás is lehet ott meg minden, de egy Mennydörgő például nem a saját otthonában van, a saját területén, hanem egy idegen országban. Kevés emberrel nehéz megoldani, hogy a hőmérséklet is megfelelő legyen meg minden izé… - legyintgetek kicsit jobb kezemmel a levegőben. - Mer’ há’ ja. Hiába a terület, ha attól még körbe vannak bűbájozva, az is olyan, mint egy kerítés a mugliknál - bólogatok erőteljesen ismét, mint aki nagyon tudja, hogy mégis miről beszél, pedig igazából csak Kende gondolatait viszem tovább, mintha olyan brutál okos lennék, közben meg mindössze tolom a csupportot a dudinak, érted. Majd megkapja a másik pudingomat, mert egyet félretettem neki. Bezony.
- Ha elszökne a sárkányom, én tökre szomorú lennék. A prof visszahozná nekem? - nézek rá pillogva, mint egy elesett kisdiák, mer’ tényleg nagyon szomi lenne, ha elszökne a sárkányom. Ráadásul a bro sosem bocsátaná meg nekem. Elhúzom a számat a lehetőségre. Hogy én nyáron beadandókat írogassak, ahelyett, hogy a dudival szétszedjük a Balaton partot? No way, tes. Még mázli, hogy nem kötelező.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Naná, hogy ez a beszéd! Már majdnem fel is csattanok, hogy hogy ne lenne ez a beszéd, amikor mindenkinek odacsapok akinek csak kell - vagy lehet. details -, de éppenséggel Kittiről van szó, aki tényleg brutális és szanaszét adom a kislányt. - Persze, hogy élte. Panaszkodott ám rád - vigyorgok telibe, szemöldököm emelgetem meg haverom felé, csak azért, hogy tudja hányas a kabát, majd pfölve röhögök fel. - Engem is reptethetnél mindenhova ember, legalább nem kellene megmozdulnom. Ah, de adnám - csapom ki kezeimet a pad támlájára, kissé lejjebb csúszva támasztom fejemet is arra, mert azért így nagyon sok fokkal kényelmesebb, mint eredetileg volt. Tökéletes pozitúra, hogy elhalálozzak a röhögéstől, majd Kende felé biccentve a fejemet bólogassak. Annyira képben vagyok a pasikkal mára, hogy lefosod a bokád, bakkerka!
- Ja, tom. Totálisan az vagy, haver - emelem fel a hozzá közelebb lévő kezemet és paskolom meg vállát. - De attól még ne lopd a szerepem. Tudod, én töröm be az orrokat, te meg szólsz, hogy nem kellene. Így van balanszban a barink - Kende röhögése ellenére is befejezem a totálisan komolytalan mondatot, majd hagyom, hogy kitörjön belőlem is. Előre dőlve csúsztatom hasamra a kezemet az ing alatt, mert bánat meleg van, majd ha megjön a vonat felöltözök, mint egy ember.
- Aaaaaaw, dudi. A keblemre ölelnélek, de összeragadnánk az izzadságtól. Szerintem ide még nem jutott el a haverságunk - töhögök fel hangosan, a táskámból elővéve a vizet iszok pár kortyot, majd tartom magam elé az üveget és vállat vonva öntöm magamra az egészet a faszba. Megrázva magam egyenesedem fel ültömben. - Hah, de fasza! Dehogy maradok - túrok tincseim közé, azokat összeborzolva pillantok Kendére. - Megbeszéltem Kittivel, hogyha lesz saját alpakája, elveszem feleségül. Minél előbb, haver, annál jobb. Azt mondta igyekszik - vigyorodom el szemtelenül. Hülyén nézek haveromra, amikor megszólal, kékjeimet vezetem arra, amerre ő, majd féloldalas mosollyal kacsintok a lányok felé - inkább én, mint a dudinszki. Nincs mese: aki jó pasi, az mindenhol jó pasi. És odafér mellé Kende is, meghagyjuk a lehetőséget neki is, na. Ez is lehet egy nagyon jó barátság alapja, just saying. Nagyon szívesen adok emberi kapcsolatokból továbbképzést egyébként, nem tudom, mondtam-e már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Megforgatom szemeimet, fél arcomat fújom fel nem tetszésem igen gyerekes kifejezésére, de nem is akarok reagálni erre. Tényleg vicceltem. Azt nem tudom, hogy mások mellett mennyire merev, de valahogy mellettem - a kezdetekhez képest - már tényleg nem olyan vészes. Jó, azért még mindig Kiscsibe, ezt ne felejtsük el, de már eskü tökre kezelhető. Kivéve, ha csapkod. Akkor mindenki fusson, mert elkap, onnan nem menekülsz csoro!
- Szerintem csak csináljuk az elsőt, akkor talán túlélek, és a minden után elmehetünk még kajálni is egyet, mit szólsz? - hagyom teljesen figyelmen kívül a tényt, hogy megérdemelném a dorgálást egyébként, de nem valószínű, hogy egy Kiscsibe-féle dorgálásra fel vagyok készülve, főleg, hogy ahogy közeledünk a város felé, szívem minduntalan dobban egy-egy nagyobbat. Parálok attól, hogy mire odaadunk kihordok lábon pár mini szívinfarktust, és nem itt kellene elhalálozni az izgalomtól. Legalább a tanáromnak hadd köszönjem meg, mielőtt eldobom a kanalat. Meg hadd egyek egy jót. Meg hadd éljek le mondjuk még úgy… elég sok évet. Rengeteg mindent kell még csinálnom a dudival.
- Móric is aktívabb a művészet terén, mint én. Színészkedik, tudod, oda kell a pörgés - vonom meg vállamat. - Anya akkor szokott óránként benyitni a szobámba, hogy minden rendben van-e, mert nagyon csendben vagyok - nevetek fel hangosan, majd fordulok be egy utcán, amin keresztül, ha minden igaz, levágjuk a galéria felé vezető utat. Ha nem, akkor onnan is elkések, ami nem lenne újdonság.
- Fogalmam sincs miről beszélsz - bólintok egyet, majd lépek ki az utcából, pár lépés jobbra és torpanok meg a galériától pár méterre. Mi ez a rengeteg ember? Miért áll sor? Ki az a nő a lappal és tollal a kezében? Kékjeim kikerekednek, nagyot nyelek, szinte érzem, ahogy Ádám-csutkám mozdul fel, majd le. - Ijj, baszki - szusszanok hangosat, tincseim közé túrok, majd veszek egy mély levegőt, miközben lehunyom szemeimet. Oké, menni fog ez. Csak adjam magam, mi? - Oda megyünk - biccentek fejemmel egy aprót, de pillantásom nem veszem le a kisebb ember csoportról. Megrázom magam kicsit, majd Kiscsibe kezét megfogva sétálok a tömeg elejére. - Mórocz Móric és plusz egy fő - a nő végignézi a neveket, bólint, majd beenged minket, én meg éles kanyarral állok meg rögtön egy beugró folyosón, hogy összekapjam magam. Ó, a rohadt életbe, arról nem volt szó, hogy ilyen sokan lesznek. Mikor lettem én lámpalázas, basszameg? És ilyenkor hol van Kende a hülye chillin' vibejaival?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szeretném közölni mindenkivel, hogy jelenleg a túlélésért küzdünk. Nem csak azért, hogy az autók ne menjenek át a lábainkon, ahogy süvítenek előttünk, hanem azért is, mert ha ezt a gyrost túléljük, akkor mindent. Akkora terpeszben ülök, minden pornós megirigyelné, miközben a fehér izé folyik mindenfelé. Egy komplett tavat csináltam már magam alá - te huncika, nem azért -, de ahogy elnézem Rin is, úgyhogy annyira nem is vagyok rossz. Ha jól számolok, 4 napja közöltem Malvinékkal, hogy akkor a nyár alkalmából én leugrok a Balatonra Rinnel és pár haverral a Balatonra. Nagyon pöpi szállást találtunk és miegymás, ne aggódjanak, minden frankó lesz - gyorsan kellett csinálni mindent, mert először nem is értettem miről beszél a lány, amikor hajnalban visszaértem a szobába, majd mikor végre elaludtam volna robbant rám. Szóval a legegyszerűbb megoldást választottam: végig hallgattam, közöltem, hogy egy szavát nem értettem, másszon fel nagyon gyorsan az én ágyamra, és alvás. Utána használható leszek.
És elindultunk, hogy most totálisan értetlen fejjel, felfelé sandítsak rá térdem mellől, mégis miről beszél. Nem lettem kódfejtő mióta eljöttünk, úgyhogy... - Kétpetéjű ikrek még lehetünk - gondolkodom el. - Bár ez annyira kétpetéjű, hogy két külön anyában is fejlődtünk ki. Esküszöm, jobban esett volna, ha azt mondják elraboltalak és a szexrabszolgámmá akarlak tenni - röhögök fel teli torokból, ami éppen elég ahhoz, hogy pár pillanat erejéig ne fogjam stabilan a pitát és boruljon ki pár darab hús belőle. Hát akkor az anyád. Diszkrétbe. Röhögésem elhal, betolom az utolsó pár falatot és igyekszem valahogy leszedni a fehér cuccot - te perverz - ujjaimról a szalvétával. Oldalra sandítva nyúlok Rin felé, hogy haját dobjam át válla felett, mert azt nem kellene megennie. Gondolom. Két oldalt támaszkodom tenyereimre.
- Amerről jöttünk láttam az autóból egy kis utat. Fogalmam sincs hova vezet, tábla sem volt kint - nyúlok el mögötte és lopom el a Sprite-ot. - Vagy megyünk egyenesen tovább - mutatok arra, amerre a pár tűnt el, miközben a szívószálat ajkaim közé véve iszok pár kortyot. Kiráz a hideg. - Hülye szénsav. Felment az orromba, bakkerka - fintorgok a pohárra, majd iszok tovább nem zavartatva magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Lábaimat lóbálom az asztalról, miközben jóízűen nyammogok a csokin, amivel igyekszem nem leenni Zalán könyvét, de őszintén szólva nem erőltetem meg annyira magamat. Talán ennek köszönhető, hogy észreveszem, mégis mekkora szerencsétlen. Bólintok, mikor elkezdi csinálni rendesen, majd szólal meg ismét, nekem meg szemöldököm szalad ráncba.
- Van egy elképzelésem ki volt az, de nem merem kimondani, mert esküszöm megjelenik és elátkoz - nézzen mindenki hülyének, de akinek nem Kiscsibe jutott eszébe, az meg van hibbanva. És még gondolatban is félve merem felvetni az általam kapott becenevét, mert komolyan tartok attól, hogy valami huszadik női érzék bekapcsol és megjelenik valóban. Plusz, melyik más levitás lenne ennyire ijesztő? Elég ránéznem a tőlem nem messze tevékenykedő levitásra és rendesen lejön, hogy… hát nem mellette áll a szerencse. Nem mondom, hogy szerencsétlen, mert egyelőre eléggé kordában lehet tartani, de ki tudja? A végén még tényleg ránk robbant valamit. Rezgő telefonomat veszem elő, hangosan röhögök fel, majd csúsztatom vissza zsebembe. Kékjeim esnek vissza Zalánra, szusszanva ugrok le az asztalról, a táskámhoz sétálva kapom elő a pennámat: zavartalan kezdek el jegyzetelni a könyvbe.
- Nekem lépnem kell, de csináld úgy, ahogy leírtam neked. Mindent kifejtettem és jegyzeteket írtam, úgyhogy talán túléled - bólintok egyet, elrakom a pennát, visszaírok Kendének, a zacskót dobom az asztalra, majd kapom vállamra táskámat. - Komolyan. Éld túl, pls - szalad egy pillanatra ráncba a szemöldököm, végül totálisan elégedetten hagyom el a labort. Ha nem is éli túl, én legalább tudom, hogy mindent megtettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Csak sokat sejtetően elmosolyodom, mikor elég egyértelműen kerül kiemelésre a minden. Nos, az hamarosan kiderül, nem lövöm le előre a poént, mert az máris nem meglepetés, és elméletileg a születésnapja van. Vagy mi. Szélesen vigyorodom el a gratulációra, kicsit meg is hajlok előtte, hogy a helyzet még nevetségesebb legyen, mint amilyen alapból. Bólogatok a feltett kérdésre.
- Tényleg az. Remélem színművészetire akar tovább menni, mert nagyon jó benne. Adnám, ha odamenne - mosolyodom el féloldalasan, hangom sokkalta halkabb lesz. Süt belőle a büszkeség, mert igenis az vagyok a testvéremre. Amit a színpadon leművel az elég pöpec, és az tutika, hogy én nem tudnám csinálni. Megvonom vállaimat, mert tényleg nem tudom hibáztatni Malvint azért, amiért furcsállja, hogy normálisan viselkedem. És igen, nálunk tényleg az a furcsa, ha nincs velem baj, és ezt aztán nem róhatom fel neki. Szemöldököm is ráncba szalad a zöld ogréra - mi a fasz az az ogre? Arcom még értetlenebb lesz, de hamar váltja fel a meglepettség, meg sem hallom, hogy Kiscsibe kecsegtet egy kerülő úttal. Pöpi lenne megkerülni, de idejöttünk.
Mélyeket lélegzek a fal mellett, ismét ott tartunk, hogy nem hallom meg, amit Kiscsibe beszél. Kendét kellett volna elhoznom, hogy a chilles vibe-jai összekapkodják az enyémet, de én voltam olyan barom, hogy még el sem mondtam neki. Rinnek sem. Fogalmuk sincs, hol vagyok jelenleg, mert nem akartam nekik elmondani. Kékjeimet emelem a kezemre, ami köré Kiscsibe aprócska ujjai fonódnak. Utolsót szusszanok, bólintok egyet, majd jobban rászorítva a törékeny kézre egyenesedem fel, felveszek egy mosolyt és indulok el a terem felé. Belépve azonnal alsó ajkamba harapok, ahogy meglátom, hogy nem egy, hanem három képem van kiállítva.
- Ez sokkal rosszabb, mint gondoltam - kapom el a képekről a tekintetem, és ahogy fordulok el tőlük találkozik pillantásom a tanároméval. Mindkét kezének hüvelykujját mutatja felém, már-már zavarba ejtő vigyorral, tőlem meg egy vérszegény mosoly telik. - Izé… - szabad kezemmel túrok tincseim közé, ahogy lepillantok Kiscsibére. - Boldog születésnapot. Bocs, tudom, hogy nem a legjobb ajándék egy kiállítás, de… éppen mára esett az enyém is, és kötelező a megjelenésem, szóval akár körbe is nézhetünk, ha van kedved - köszörülöm meg torkomat zavartan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Komolyan mondom, hogy elképzelni sem tudom, hogy lehet ilyen mereven leélni az életet, ahogy Furcsaj teszi. Eddig ha egyszer láttam mosolyogni, talán sokat is mondok, szóval szerintem tökre érthető a gondolatmenet, hogy akkor igenis kiszakítom a komfortból. Ami sokkal nehezebb lesz, mint gondolhatnám, de hát, gyerekek, bakkerka: Kiscsibével is sikerült, és lássuk be, igenis élvezi a hirtelenségemet. Vahahahaha!
Győzelemittas mosoly kerül ajkaimra, mikor végre eljutunk odáig, hogy legalább ne rángatózzon, bár a jól megérdemelt simogatásomat ugyanúgy nem kapom meg. Mindegy. Valahogy majd túllendülök rajta, ennél most sokkal fontosabb dolgom is van. Viszonylag. Nézőpont kérdése. - Óóó, kérlek! - nevetek fel jóízűen. - Ezt nagyon sokan mondták már, és végül mindegyik szétadta azt a napot - kezem mozdul lassan, hogy óvatosan bökjek mutatóujjammal alkarjára, ami közelebb esik hozzám. - Jó lesz, Furcsaj, csak bízz bennem kicsit - engedem vissza kezemet, hasamra csúsztatom tenyérrel lefelé, hogy felfelé pisloghassak, teljesen ártatlanul Furcsajra.
- Remélem tudod, hogy a spontán azt jelenti, hogy előtte harminc perccel jó, ha szólok - emelkedik meg egyik szemöldököm kérdőn, majd vigyorodom el még jobban. - Felőlem a fura pasidat is hozhatod, nem érdekel - vonom meg vállaimat, amennyire tehetem a helyzetünkből adódóan. Teljesen képben vagyok, hogy van valami eridonos csodabogár az életében, aki akkor csoda a leginkább, ha nem robbantja fel magát valami cselekedete közben. De há’ ugye nem én vagyok vele együtt, szóval nekem teljesen mindegy, de azért a csávó boldoggá tehetné jobban Bettit, mert ez így tarthatatlan! Most gondolatban ingerülten az asztalra csaptam, hogy mindenki érezze a súlyát a dolognak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Mikor a hírek kiderültek, először csak néztem a testvérekre, hogy miről beszélnek. Nem nagyon tudtam feldolgozni, és kicsit úgy éreztem magam, mint Kende. Tudod, el kellett telnie pár másodpercre, mire az információ feldolgozásra került, és kicsit fázis késve ugyan, de úgy felpattantam a székről, még el is borult. Én meg meg. Mármint megborultam. Szélesen vigyorogva rohantam ki a teremből, és az első ember, akivel közöltem a fantasztikus hírt, az Kende volt, majd pennát ragadva írtam meg a baglyot és küldtem is el.
Éppen ennek okán battyogok az utcán, mint akinek teljesen elmentek otthonról. Táncolok és forgok, és alig várom, hogy elmondhassam neki, még akkor is, ha nem fog annyira osztozni az örömömben, mint kellene. Nem baj, örülök helyette is. Egyébként azt jutott eszembe, hogy valószínűleg a hideg rázna, ha látnám örülni. Amúgy is para az egész csávó, de ha valami öröm félét látnék rajta, még inkább creepy lenne. Annyira összeegyeztethetetlen. Mindegy. Vidáman integetek és köszönök random embereknek, akik furán néznek rám, de ez legyen a legkevesebb, majd állok meg a leírt hely előtt. Ha nem jelenik meg… hát az szívás, de azért remélem megti- ITT VAN CSORO! Gondolkodás nélkül vágom ki a lángos pózt.
- Rubeeeeeeeeeeeen - kiáltok fel, mikor még naaaagyon sok méter van köztünk, majd állok vissza, mint egy ember és sétálok elé széles vigyorral. - Sikerült. Az illúzió. Átmentem. Rendesen sikerült mindkettőnknek, és valami elképesztő volt! Komolyan! - lelkesedem be azonnal, ahogy mindig, ha az illúzió a téma. Ez talán örök életemre így marad, de nem tudom magam visszafogni, amikor: illúzió, tesó, vágod? - Rengeteget segített, amit mondtál, és rendesen tömegben gyakoroltam. Lefeküdtem a dudival a Nagyterem elé, és bejött! Sokat javult a koncentrációm és… fú - túrok tincseim közé, amikor pillanatnyi szünetet hagyok. - Szóval igen. Sikerült. Kösz mindent. Ráérsz most? - pillogok rá totálisan édes tekintettel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Miért? Ez nagyon egyszerű. A megbeszéltek alapján egyetlen egy képemnek kellene állnia a megbeszélt helyen, és csak az enyémnek, ehelyett még kettő van mindkét oldalára kitéve, szóval logikus: még két képem el lett hozva. Nem jó, de legalább rossz, és fogalmam sincs hogy kezeljem ezt. Azt sem tudom miért jöttem el. Tudom, hogy kötelező, de ez engem soha nem gátolt meg abban, hogy ne jelenjek meg valahol. Erre meg itt vagyok, és próbálom keresni a szavakat Kiscsibének. Végül csak megcsóválom a fejemet a kérdésre. Felejtsük inkább el.
Vérszegényen mosolyodom el arra, hogy köszöni, zavartan pillantok el róla és túrok tincseim közé, amiket össze is borzolok. Véletlen se nézzek ki embernek. Ajkaim nyílnak el a heves - és eléggé pozitív - reakciótól, kezemet engedem le magam mellé, automatikusan fordulok a képek felé. - Azok még el vannak takarva - pillantok a falon lógó hatalmas órára. - Pár perc és mindhárom paraván egyszerre esik le, akkor majd meglátod őket - ami nagyon is ciki lesz, mert nem terveztem, hogy Lia fog velem eljönni, aki… bah, ez az este egyre rosszabb és rosszabb. Már komolyan elfutni lenne kedvem inkább az egészről és el id felejteni, hogy meg-. Megakadok mindenben, amikor megérzem vállamon a kezet. A férfira nézek, automatikusan kerül fel a megszokott mosoly arcomra, nevetve bólogatok a szavaira, mert persze, hogy szívesen beszélgetnék. Lassan fordulok a férfi után, majd merevedek le, ahogy szavai kerülnek feldolgozásra.
- Micsoda? Én nem akarok felmenni beszélni, azt hittem beszélgetni… én nem mehetek fel oda - kapkodom fejemet ide-oda, hátha meglátom a tanáromat. - Lia, nem írtam semmit. Amúgy is egy képemről volt szó, nem háromról, nemhogy még beszédet mondjak! - ez fontos nekem. Túlságosan fontos. - Mi a fasz? Ez túl sokat jelent nekem ahhoz, hogy felsüljek. Most mégis… - kapom fejemet a mikrofon felé, amikor a galéria vezetője neki áll a köszöntő beszédnek. Alsó ajkamba harapva hajtom le fejemet, veszem elő a telefonomat és írok Kendének egy üzenetet. Dudi, rohadt nagy szükségem van rád és a csupportodra, szóval pls ne most legyél nagyon elfoglalt. Kellenek a chill vibe-jaid.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Beszédet kell mondanom. Nekem. Nem azzal van a probléma itt skacok, hogy szerepelnem kell a tököm sem tudja mennyi ember előtt, hanem azzal, hogy most kezdem felfogni igazán, ez mégis mennyire fontos nekem. Nem véletlen írok Kendének, akivel elég pár üzenetet váltanom, hogy a mosolyom visszatérjen, de a gyomorgörcsöm még így sem múlik. Idejön. A dudi idejön, és minden rendben lesz. Kende itt lesz, és nem számít, hogy lehet addigra már háromszor elmondtam volna a nem létező beszédemet, akkor is jön. Ne viccelj, ember, kiszállt a medencéből értem. Tudod mi ennél nagyobb megtiszteltetés? Semmi, baszod. Gondolkozz!
A nevemre fordulok kicsit Kiscsibe felé, jelezvén, hogy nagyon is figyelek, de mégiscsak beszél valami férfi. Már egy nő. Azta, de gyorsan váltják egymást, az már teljesítmény, kérem. Nem pillantok rá, szám belsejébe harapok, majd sóhajtok egy hatalmasat. Ha ez így megy tovább, hányni fogok. Lia befejezi, én pedig gyorsan kapok keze után, hogy lehetőség szerint ne tapsolgasson már meg idegen embereket, hanem fogja az én kezemet. Automatikusan kulcsolom össze ujjainkat és teszem magunk közé kezeinket. Szükségem van erre, hogy a földön tartson, amíg Kende nem ér ide. Oldalvást sandítok rá végül, ajkaimon halvány mosoly játszik.
- Azt mondod menni fog? - végül is igaza van. Az én képeim, én tudom mégis miről szólnak, vagy mi… mondjuk semmiről nem szólnak. A projekt sem erről szólt, csak a tanár felspannolódott az ötlettől, én meg beadtam a derekam. Valószínűleg itt rontottam el. Halkat szusszanok, mert már mindegy, itt vagyok. Itt vagyunk. Szorítok rá kicsit Kiscsibe ujjaira. - Köszönöm - mosolyodom el féloldalasan. - Kende idejön. Sajnálom, Lia, tudom, hogy a te születésnapod, de Kende nélkül… elbaszom. És ezt most nem tehetem - sütöm le tekintetem. Az ő születésnapja, mégis mintha rólam szólna az egész, és, haver, lássuk be, hogy nem is nagyon tévedek. Ez a nap rólam szól eddig, nem Kiscsibéről. - Tényleg bocs. Kárpótollak majd valahogy - eddig sem voltam hangos, de hangom most még jobban elhalkul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elmondani nem tudom, hogy mennyire hálás vagyok, amiért Kiscsibe tényleg itt van mellettem. Nem csak a jelenlétével támogat, de tényleg ki is mondja, amit gondol, ami meg is könnyíti az egészet. Azt kívánom, bárcsak nekem is ennyire könnyen menne ez, de csak annyit tudok tenni magamért, hogy írok Kendének, és szorongatom Kiscsibe ujjait, amire már betegesen figyelek, mert nem kellene eltörnöm az ujjait.
- De nekem nem ugyanolyan. Nem ezért hívtalak el - suttogok magam elé. - Azt hittem nem lesz ekkora felhajtás - és nem is mondta senki, hogy ekkorára kell számítani. Az emberek közül kettőt ismerek, ami egyáltalán nem jó arány, tekintve, hogy szerintem vagyunk vagy ötvenen is szépen elosztva a teremben. Amikor felém fordul pillantok le rá, ajkam szélén villan fel egy féloldalas mosoly. Komolyan megigazította az ingemet, amikor a legkisebb gondom az, hogy mégis hogyan állok oda ki. A nő is egész hamar befejezi a beszédet, majd a hatalmas tapsviharban kerülnek le a ponyvák a festmények elől. Amik nem is igen festmények. A tőlünk balra lévő falnál bukkannak fel az én képeim.
- Lia… - alsó ajkamba harapva maradok csendben inkább, mert már mindegy. Meglátta őket, és ha eddig nem lett volna kellemetlen, akkor épp itt az ideje, hogy az legyen. A bal szélső képen van ő. Tényleg ő. A Nagyteremben olvassa az egyik verses kötetét, a színek pedig egyértelműen jelzik, hogy mi micsoda, kiemelik a lényeget - tehát Liát -, de nem tolakodóan. A vízfesték folyatása már egész jól megy így messziről nézve, de ez főleg a középső képen látszik, ahol Kende ugrik éppen fejest a medence vizébe egy edzése alkalmával. Fejemet megrázva szakítom el kékjeimet a képekről és nézek Kiscsibére. - Bocs, el kellett volna mondanom, hogy az egyiken te vagy, de reménykedtem, hogy nem ezeket hozzák el, csak arról tudtam, amin Kende van... - túrok tincseim közé fújtatva. - Több kép készült, nem tudtam, melyikek vannak itt, én… - engedem el kezét, ahogy a mellém araszoló nővel fogok kezet mosolyogva, aki nemrég a képeimtől lépett el, majd pillantok el mögötte tanáromra, aki integet, hogy menjek melléjük. Elhúzom a számat, lehajtott fejjel lépek el Kiscsibe mellett és állok meg a képek mellett. Szóval először mindenki körbenéz, majd miután kinézőkézték magunkat, jövünk mi. Fasza, legalább van időm felkészülni, de ami a legfontosabb: Kendének van ideje ideérni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hát akkor a szervezők nagyon gyorsan kapják össze magukat, mert nem érdekel különösebben, hogy nem gondolták volna, hogy ekkora érdeklődés lesz, amikor én állok a képek mellett, mint egy kretén. Ahogy a következő kézfogást is abszolválom, van pár másodpercem körbenézni: remek, legalább nem csak engem állítottak ki a képek mellé. Hangosan fújtatok, amikor jön a következő férfi, igyekszem mindenkivel váltani pár szót, hogy legalább egyelőre normálisnak tűnjek. Aztán elkapom Kiscsibe tekintetét, és azt a mosolyt, amit eddig csak egyszer láthattam. Akaratlan kerül az én arcomra is sokkal őszintébb mosoly, mint eddig volt, elé is lépek kissé.
- Nem. Egyáltalán nem ez volt a fő szempont - rázom meg fejemet, Kiscsibe mögé pillantva fogom meg csuklóját és húzom magam mellé, hogy a következő kezet tudjam fogadni, aki ellép előlem és látom meg Kendét. Ó, édes Merlinre mondom, nem hiszem el, hogy tényleg itt van! - Mindenhova török haver, szar érzés a jéghegy csúcsán kezdeni, de hát honnan tudhatnád… - vigyorodom el szemtelenül, kékjeimben azonnal más csillan meg, mint eddig. - Főleg, ha olvad a jéghegy a barackod alatt - Kende jelenléte már bőven elég ahhoz, hogy megnyugodjak, és ez érzékelhető. Még én is érzem és tudom. Istenem, tényleg itt van. - Hogy a faszba engedhettek be még egy Móricot? - röhögök fel hangosan, hiszen mi is így jöttünk be Kiscsibével. Még azt sem kamuzhatom, hogy az ikertestvérem, mert bár hasonlítunk a dudival, de azért ennyire nem.
Fejemet kapom oldalra, ahogy többen is teszik körülöttünk, mikor a mikrofon berecseg. Szemöldököm emelkedik meg, mikor az első lány lépked fel, hogy beszéljen a műveiről. - Nem maradtál le, most kezdődik, de fogalmam sincs mikor jövök én - vonom meg vállamat és máris nem tűnik olyan drasztikusnak a helyzet, mint amilyennek eddig tűnt. A mikrofon előtt állók túlságosan gyorsan váltják egymást, míg nem felhangzik az én nevem, és a hatalmas tapsviharban fagyok le. Nem. Nem-nem. A-a. Kétségbeesve pillantok Kiscsibére, majd Kendére. - Nem fog menni - jelentem ki meg-megremegő hanggal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Általában tudom tartani magam ahhoz, hogy semmi ne üljön ki az arcomra. Komolyan. Jó vagyok benne, hogy tökéletes faarccal üljek végig olyan helyzeteket, amik minimum hatvan fintort érdemelnének - ez a képességem szertefoszlik, ha Nora közelében vagyok. Jó, figyelj tesó, lehet itt verni a nyálad, de rád nézne és keresztbe hugyoznád magadat minimum kétszer, mert a nő brutális. Nem elég a létezése, de ha még mosolyog is, plusz olyanokat mondd, mint kevésbé nyilvános helyen beszélni, a szíved meglódul. Mint az enyém. Szívem szerint úgy bólogatnék minden szavára, ahogy a szívem ver, de visszafogva magam rebben meg szemöldököm csupán, és mosolyodom el.
- Ha mindenképpen beszélgetni szeretnél, akkor húzzuk meg őket - fejem is félrebiccen kissé. Kicsit olyan érzés az egész, mintha a saját síromat ásnám éppen, mégis a vesztesek nyugalmával ülök itt. Tisztában vagyok azzal, hogy azért, mert igent mondott az évek óta tartó nyüstölésemnek, még semmit nem jelent. Nem elég, hogy a diákja vagyok, de még a Házvezető-helyettesem is, ennél hátrányosabb helyzetben meg aligha lehetne bárki is. Éppen ezért használom ki az alkalmat, hogy az egyelőre igen gyér - mégis létező - illúzió tudásomat mutassam meg a nőnek.
- Félek, hogyha ilyen lassan halad a kiszolgálás, akkor elveszted az érdeklődésed - csillannak meg kékjeim játékosan, míg ő hátradől, és végre nem kell annyira koncentrálnom arra, hogy a szemébe nézzek mindenképpen. Ami lássuk be, elég sokat segít abban, hogy a zsigerből jövő “én lehetnék közös bennünk” - ha érted mire gondolok - mondat ne hangozzék el hangosan.
- Bárki bármit mondd, a citromot kevés másik fagyi übereli - bólintok komolyan. - Mintha azt mondanánk, hogy a Levita jobb a Rellonnál. Esélytelen - mintha azt mondanánk, hogy bárki jobb lehet nálam. Lássuk be, ahhoz képest, hogy totálisan be vagyok szarva az előttem ülő nőtől, egész jól viselem. Viszonylag. Természetesen lehet, hogy közben kívülről egy komplett idiótának tűnök - biztos, hogy nem tűnök annak -, de hát ebből tudok gazdálkodni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Csak kötjük a karót az ebhez, hogy menni kell. Valami most nem volt jó, de nem probléma, nem kell mindig fennakadni mindenen, jó? Csak lépj tovább, mert neked megy, míg én rohadtul nem léphetek túl ezen. És le sem, mert már csak a gondolattól érzem a tekinteteket a hátamon. Amik a dude-nak köszönhetően tűnnek el.
- Te állat - fojtom vissza a röhögést. Nem lenne illendő beleröhögni valami csaj beszédébe gondolom, úgyhogy moderálom magam. Viszonylag. De azért ehhez nem kellene hozzászokni. - Hat-hét óra? Normális vagy? Addigra megszülök - hangomban érezhető a kétségbeeséssel keveredő felháborodás, és lehet, hogy ez hangosabban hagyta el a számat, mert egy mellettünk álló néni néz ránk. - Csókolom a kezit - biccentek felé elbűvölő mosollyal, ami az arcomra is fagy, mert felhangzik az én nevem, közlöm a tényt, és megfagy minden. Látom, hogy Kiscsibe szája mozog, de nem hallom a szavait, csak meredten nézek immár a mikrofon felé. Ó, Merlinre, hát baszódjon meg mindenki! Kezem mozdul, hogy ingujjamat tűrjem fel rendesen, a mozdulat félbemarad, ahogy akaratlan hajolok lefelé Kiscsibéhez igazodva és érzem meg ajkait arcomon. Szélesen vigyorgok, megpaskolom haverom vállát, majd a már haldokló tapsban állok a mikrofon elé.
- Szép estét kívánok mindenkinek. Mórocz Móric a mikrofonnál - vigyorodom el szélesen, ahogy végig nézek a hamarosan bealvó társaságon. Na, pörgessük fel a bulit. - Biztos vagyok abban, hogy sokan ismerik az Office című sorozatot. Van benne egy rész, amikor Pamnek, a recepciósnak, kiállítása van egy galériában, mert művészlélek, de a főnökén kívül senki nem értékeli. Ugyanis ő megveszi az épületről készült képet, ahol dolgoznak - vezetem kékjeim Kendére, majd Kiscsibére, akire rá is kacsintok. - Ennél nagyobb elismerés senkinek nem kell. Ha valaki kedvet érez nézni egy idegen ember arcát a nappaliban, áldásom rá, de én csak hálás vagyok, amiért megjelentek és megnézik a képeimet - halk nevetést hallok innen-onnan, így bátran mutatok a fal felé, amin és ami előtt a képek helyezkednek el. - Iskolai projektnek indult. Biztos vagyok abban, hogy néhány szemfülesebb megjelenő már észrevette: a képek betűkből, pontosabban kezdőbetűkből állnak. A középső képen édesanyám van, Malvin, aki nem tudott eljönni, mert nem mondtam el neki, hogy ez van - vigyorgok, ismételt nevetés. Azt megvárva folytatom. - A bal oldali képen látható egy úszó, aki valószínűleg olimpikon lesz rövid időn belül, míg a jobb oldalon egy lány, akit elvarázsolnak a szavak, hogy utána ő varázsoljon el másokat velük. Mindketten fontos szerepet játszanak az életemben, és mi lenne nagyobb megtiszteltetés, minthogy a modellek, a múzsák itt vannak köztünk? - csillannak meg kékjeim játékosan, ahogy arcukat fürkészem. És amint többen arra felé fordulnak, amerre én nézek, a vigyorom még szélesebb lesz. - Kende és Amélia, ha csak a kezdőbetűkből nem jönnének rá - nevetek fel halkan. - Köszönöm még egyszer, hogy eljöttek, és ha csak egyetlen pillantást vetnek a képeimre - a tapsban sétálok el a mikrofontól, hogy onnan néhány lépésre már fogadjak pár kézfogást és álljak neki beszélgetni, miközben tekintetem Kendét és Kiscsibét keresi. Remélem őket is megrohamozták. Nem poén egyedül szívni. Na, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hiányoztak Rin random ötletei, amiket pontosan úgy dob be, mint ahogy ezt is. Enélkül soha nem derült volna ki, hogy nem tudunk gyrost enni, ami egyébként hallatlan, mert nincs olyan ember, aki tudna. Mármint komolyan mondom most, gyerekek. Ki tud gyrost enni rendesen? Előre mondom, ha azt mondod te, akkor elmebeteg vagy.
- Most miért mondod? Még mindig lehetsz az - lököm meg a vállát játékosan, és valahogy ennek meg a röhögésemnek az eredményeként esik le a gyrosom nagy része a földre. Mondhatnám, hogy feladom, de nagy francokat. Kaját soha nem hagyok félbe, ahogy most sem, szóval legyűröm, gyors zuhany a szalvétával, majd terrorizálom tovább Rint. - Akkor a kis út. Eldőlt - csapok térdemre, majd mozgatom meg orromat, ahogy nagyjából a fél pohár sprite szénsava az orromban van. Szabad kezemmel dörzsölöm is meg, mert borzasztó érzés, majd kortyolok még pár aprót és nyújtom Rin felé. - He? Nemtom. Nem is érdekel. A lényeg, hogyha ezt a gyrost túléljük, akkor valószínűleg mindent. Én rendesen lehet veszek még egyet - fordítom fejemet az ég felé elmerengve, de hát mindenki tudja, hogy ez már akkor a mondat elején eldőlt.
Fejem biccen a furgon felé, ahol a fószer csinálja a következő adag húst, hogy a nemrég félreálló családot szolgálja ki, akik nem is lennének tovább említésre méltóak, de van egy lányuk. De még milyen. - Ahaaaaa - felelem Rinnek a kérdésre, amit meg sem hallottam nagyjából, mert a lányt fürkészem. Velünk egy idős lehet, és biztos vagyok abban, hogy az élethez magához is nagyon erős mellbedobással áll hozzá. - Mi? Várj, jövök veled - megvolt a bootolási idő, szóval felpattanva kísérem Rint a furgonhoz. A bácsi beengedi, addig meg csinálja nekem is a következő adagot. Meg kell zabálni. A furgon oldalának dőlve fürkészem tovább a csajt, amíg Rin vissza nem ér, mert azonnal felé fordulok.
- Minnyá kész a következő köröm, mert úgy érzem éhezem még mindig, aztán mehetünk - bólintok egy határozottat barátnőm felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

De még mennyire, hogy de! Erőteljesen bólogatok a kérdezésre, szélesen vigyorgok, mint akinek elmentek otthonról. Igazából nem állunk messze a valóságtól, de most komolyan csak izgatott vagyok. Az illúzió minden fölött áll, és ha csak aprócska sikerélmény is é, mindent sutba dobok, hogy örüljek neki. Még a gátlásaimat is, amik nem is léteznek annyira. Hah, de most nem apró sikerélmény ért, tesó, hanem maga a Kánaán jött el, amit fennhangon osztok meg Rubennel.
- A legjobb dudim - pontosítom mondandómat, amivel így sem mondok többet. Nem baj, csak lépj tovább rajta, ahogy én. - Jó, mindegy, de tömeget mondtál, megtettem, és siker! - csapom kisterpeszbe lábaimat, kezeimet meg az égre csapom, amivel lehet éppen pofán vágni készülök egy égimeszelőt, de ez legyen a legkevesebb. Itt van Ruben, aki valószínűleg egy nézésével lefegyverezné a tagot, szóval nem aggódom. Visszaállok emberbe, és úgy hallgatom további szavait, mintha csak feliratot olvasnék. Koncentrálva és elmélyülten.
- Mert türelmetlen vagyok, és ez azóta sem változott. Nemtom, szerintem nem is fog, de pozitív vagyok - bólogatok serényen megint, ahamozok is mellé, és ha valaki lát minket kívülről, tutira vinni akarna már az ELME-be. Nem baj, haver, simán belefér. - Hát ahhoz, hogy semmi ne zökkentsen ki, tényleg egy forgalmas út kellene - gondolkodom el nyammogva, majd röhögök fel, mert egyáltalán nem gondoltam komolyan. Legyintgetek is Ruben felé, hogy felejtse el, reagálnia sem kell rá, de azért pár percre elindul a vezérhangya. Hát, ha ide kifekszem, akkor az a legjobb koncentrációs gyakorlat ever, hiszen a minden közepén baszódok és kreálom az illúziókat. Ha itt nem tanulom meg rendesen, akkor sehol: ennek eredményeképpen el is pillantok Ruben mellett az utat fürkészve, majd magam mögé és nyalom meg alsó ajkamat. Elrakom talonba az ötletet.
- Meg is hívhatlak, de igazából csak beszélgetni gondoltam - sütöm le tekintetem kicsit, ahogy az előbbi pörgés el is tűnik. Végül visszapillantok rá. - Üljünk be valahova - bólintok egy határozottat, majd fordulok irányba, hogy indulhassak a cuki felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kicsit úgy indultam neki ennek az egésznek, hogy vagy túléljük, vagy nem. Na már most: a második nem opció, mert még túl sok mindent kell megtennem ahhoz, hogy itt hagyjam a csodálatos személyiségemmel ezt a világot, plusz… hatalmas arc vagyok és gyönyörű. Nélkülem a világ még csúnyább lenne. Fact.
- Kajás vagyok, hagyjál - röhögök fel hangosan, miközben felállok az út széléről, és a hatalmas nézelődésben felfogva mit mondott Rin, követem. Azért bármennyire is talpraesett a lány, biztos lehet mindenki abban, hogy nem hagyom egyedül. Ha a furgon közelében maradok, legalább hallom, hogyha sikít. Szóval támasztom a piszkos furgont, amíg fürkészem a lányt, aki már másodszorra kapja el rólam a tekintetét. Remek, haladunk. Ismételten beteljesületlen szerelem veszi kezdetét, mikor meghallom Rin hangját a hátam mögül. Visszafogom a röhögést arra, hogy a gyros finom volt, majd pillantok vállam felett rá.
- Vágom, hogy két kapura játszol, de igazán hagyhatnál nekem is prédát - mozdul hozzá közelebb levő kezem, hogy vállára tegyem, majd húzzam magamhoz nevetve. - Elégedj meg velem az elkövetkezendő pár napban még, utána összeszedek neked egy csajt. Vagy magamnak. Vagy mindkettőnknek és… - csillannak fel kékjeim. - Hármas! - kiáltok fel elégedetten röhögve, még szorosabban magamhoz húzva Rint. Röhögve csókolok hajába, majd kapom vállamra a táskát, a csávóhoz szökkenve veszem el a kaját, fizetek és battyogok vissza.
- Na, nyomjuk. Menet közben is tudok enni, maximum belefulladok - legszebb halál lenne. Kajába belehalni? Gyönyörű. Ennél többet nem kívánhatna az ember.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Nekem már elég, ha elismeri, hogy az egyébként hülye ötletem, igenis zseniális volt. Hát működött? Igen. Akkor meg mindenki nyugodjon le a picsába, és csak fogadjátok el, hogy király vagyok. És sokkal jobb, mint bárki más, mert ti csirák vagytok, nos… a Mórocz ikrek meg nem. Gihi. Valahogy ezért is elengedhetetlen a póz, és őszintén szólva nem érdekel, hogy ki látja meg, vagy ki sem, de az mondjuk biztos, hogy Ruben legszívesebben letagadna. Nem baj. Nekem belefér.
- Nem kellenek a közhelyek. Fejlődni akarok, és odacsapni, hogy mindenki elhiggye, képes vagyok rá - mert akik szerint nem, azok kapják be. Három dolog van az életemben, amikben jó szeretnék lenni:  a bájitaltan, a művészet különböző vonalai és az illúzió. Az utóbbi pedig érzem, hogy engem is formál, mert muszáj neki. Oda kell figyelnem, meg kell tanulnom koncentrálni valamire, és mindent megad, amire szükségem lehet a jövőben, hogy összerakjam a dolgokat: amit szeretek és ami a jövőm. Legalábbis az elképzelt jövőm.
- Itt vagy te, majd megvédesz. Felbérellek bodyguardnak, mit szólsz? - mérem végig hümmentve. - Totál ijesztő vagy, szóval a közeledbe sem mernének menni - vigyorodom el szélesen, majd bólogatva indulok el a kávézó felé, hogy meg is torpanjak, majd éles kanyart véve induljak a másik irányba. Meglepő, hogy majdnem képes voltam rossz irányba elind-. Igazából rossz irányba indultam el. Kezeimet süllyesztem zsebem mélyére, ahogy a kávézó felé megyek. Akkor nincs meglepi süti Móricnak.
- Hát igazából… - rúgok el egy kavicsot, ami az utamba kerül. - Noncsi bácsiék elfoglaltak most, Móricnak ugyanezek a problémái, szóval… ja, beszélgetni. Nem tudom kivel tehetném még meg erről - vonom meg vállaimat. - A tanácsod kellene - lököm be a kávézó ajtaját nagy mosollyal, és huppanok le azonnal az első szabad asztalhoz. Azonnal ujjaim közé veszem az itallapot, és kezdem el fürkészni. A felét ki sem tudom mondani, bakkerka.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kilépve a pizzériából konkrétan az arcomba csapódik a hideg. A rohadt életbe bele. Durcásan fogom meg táskám pántjait és húzom feljebb magamon, ahogy körbe nézek. Eddig ez az év egyáltalán nem úgy sült el, ahogy kellene neki. A titkiben megírt bakancslistám felén sem vagyunk még túl a dudival, sőt... csak párat sikerült eddig kihúznunk belőle. És vagyok olyan barom, hogy mindezek ellenére sem mondtam el senkinek egyelőre, hogy a VAV után nyomok egy "ciao"-t és lelépek Rómába. Annyira nyomom, hogy már elkezdtem intézni egy lakást is, amit bérelhetek valami nyugger negyedben, de megfizethető, úgyhogy egészen megfelel. Nem véletlen dolgozom ki a belemet jelenleg, kell a pénz, amíg legalább ott nem találok valami munkát, mert valószínűleg a rajzolásból aligha fogok megélni. Bár ez lenne a hosszútávú terv.
Arcomat dörzsölve lépek a téren lévő kúthoz. Az anyámat, amiért nem tudom elmondani legalább Kendének, hogy eltakarodom egy évre. Még a szüleim sem tudják a tervemet, pedig nekik is elég illendő lenne elmondani, nemde? Vajon anya mennyire lesz kiakadva?
A kérdést és a hozzá társuló kellemetlen érzéseket elengedve kezdem el formálni az illúziót magam körül. A leírás alapján a kis lakás elhelyezkedése több háztömb kellős közepén helyezkedik el. A zsúfolt utca lassan ölt alakot, és bár a téglaépületek eléggé instabilak, kivehetőek, hogy azok. Nekem ez elég. Az ablakokba képzelem lassan, óvatosan a színesebbnél színesebb virágokat, amik hatására ajkaimon halvány mosoly villan fel. Kurva jó lesz.
Felegyenesedve hátrálok el egy padig, táskámból kikapva a vázlatfüzetet csapok fel egy üres oldalt és állok neki meghúzni az alapokat a háztömbről. Ha a kút van vagy két és fél méter magas, akkor a tömb... felpillantva látok meg egy srácot.
- Hallod világfájdalmas képű srác! - kiabálok oda neki. - Állj már be a kút mellé! Csak pár percre pls - vagy három órára. Még nem tudom, majd kiderül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Egyetlen probléma van azzal, hogyha méretarányos rajzokat akarsz csinálni épületekről: kell valami, amihez mérheted. Az illúzióban lévő virágok kicsit meginognak, ahogy a srác lép bele, de ezen már ne múljon. Fél szememet becsukva korrigálom a dolgot, majd térek vissza a füzethez, ahogy a srác beáll a kút mellé. Fejemet felemelve vigyorodom el szélesen, ahogy akarva vagy akaratlanul - nem érdekel különösebben -, de tényleg beáll a kút mellé. Ceruzámat emelem fel, fél szememet becsukva teszem a srác elé. Szóval a kút magassága, a srác belefér nagyjából két és félszer, akkor a háztömb... ismét lefelé figyelek, gyorsan húzom meg a vonalakat, mielőtt az isteni szikra, és a tökéletes számolásom elvész.
- Rajzolok - felelem könnyedén. A füzetre fektetem alkaromat, a srácra pillantok. - És az illúziómban állsz - vonom meg vállamat. Egyáltalán nem illik a srác a képbe, mert pont nem valami kastélybéli jöttmenttel adnám az utcaképet, de a szükség törvényt bont vagy mi a fasz, szóval egyelőre belefér. Viszonylag.
Oké, szóval koncentrálni kell. Menni fog az. Eddig is ment. Főleg a Nagyterem előtt, amikor sokkal többször voltam megzavarva, mint kellett volna. Oké. Lássuk csak. Lassan homályosodik el minden a srác körül, míg az illatok felerősödnek. A édes és kesernyés illat keveredik a levegőben, bekerül a képbe a jellegzetes virágillat - ezzel párhuzamosan kerül ajkaimra féloldalas mosoly. Én is érzem a virágok illatát, majd a háttérből megszólaló alapzajt, mintha csak egy piacon lennél. Mindenki kiabál, és bár a szavak kiérthetetlenek - hiszen nem tudok olaszul -, de egyértelműen rád akarnának tukmálni valamit. Nevetve emelem kékjeim a fiúra.
- Gyere, megmutatom miben vagy partner - intek felé. Láttam már, a kastélyba jár a gyerek, de a nevét meg ne kérdezd, mert elvérzek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Az egész nap egy hatalmas szívás volt. Minden porcikám sajog, és állva képes lennék elaludni, ha kapnék harminc másodpercet rá. Napközben nem kaptam, mert valahogy az emberek - meglepő -, de a két ünnep között még jobban szeretik a pizzát. Ma nem volt szabad asztalunk egyetlen pillanatra sem, a vendégek váltották egymást, én meg lehúztam több, mint tizenkét órát. Oké, ezt így nem szabadna egyébként, de kikönyörögtem Barnabástól, hogy legyen már szíves, mert kell a pénz bebaszni szilveszterkor a Balára. Megszánt, szóval ma és még holnap is nyomom neki teljes műszakban, még a zárást is magamra vállaltam.
Így nem csoda, hogy kissé fújtatva jövök ki hátulról, amikor hallom, hogy csukódik az ajtó. Ha valaki éjszakai nasinak szeretne pizzát, akkor megszívta, mert a szakács már elment. Kezemet a konyharuhába törölve lépek ki az ajtón és találom szemben magam Kiscsibével. Megszeppenve mérem végig, sután intek neki vissza, majd lépek az utolsó párocskához, akik nagyon nem akaródznak elmenni. Mosolyogva fogadom a bókokat az ételről, majd a kérnek-e még valamit kérdésre, a nemleges válasz után csapom ki nekik a számlát. Igazán elhúzhatnának már a picsába. Hatalmas vigyorral és hévvel köszönöm meg a borravalót, majd nézek utánuk, hogy amint eltűnnek a látóteremből rogyjak le egy székre. Fejemet hátravetem a támlára, kissé lejjebb csúszok.
- Haldoklom - biccentem előre fejemet, majd akadok meg megint Kiscsibén. - Mi a pálya? A szakács már elment, nem tudok adni pizzát - vonom meg vállaimat, majd állok fel. A konyharuhát dobom a vállamra, ahogy elindulok hátrafelé.