Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Mióta a faluba költöztem, azóta heti kétszer tartottam igeolvasást a Művelődési Ház egyik kis termében a fiataloknak, ahol megpróbáltuk közösen értelmezni az igét és a példázatokat. Először szinte alig toppant be valaki, aztán csak két-három érdeklődő lézengett a teremben, de közel egy év elteltével már elmondható, hogy legalább tizennégy-tizenöt fiatal jött heti rendszerességgel. Akadtak köztük kisebbek és nagyobbak is, de ami leginkább összekötötte őket, az a zene.
Megkíséreltem velük alkotni egy kórust, persze sokan tartottak tőle, de aztán lassacskán azok is csatlakoztak,akik az elején még félve nézték végig a próbákat. Nem voltunk profik, voltak a csapatban kezdők, de akadt olyan diák is, aki értett a zenéhez, többnyire tőle kértem zenei segítséget. Most is Réka ült a zongoránál, ő indította a dalt, én meg igyekeztem karmesterekhez hasonlóan kalimpálni és irányítani a kis csapatot. Most éppen az Oh Happy Day volt a következő dal, már két hete gyakoroltuk, s úgy éreztem, hogy kezd beérni ez a dal úgy igazán.
- Nagyon jó volt lányok! Annyira büszke vagyok rátok, csúcsszuper! - dicsértem meg őket, mert valóban sokat fejlődtek, s láttam az arcukon, hogy ez örömmel tölti el őket.
- Megpróbálhatnánk két szólamban, mit gondoltok? Na, gyerünk, csak egyszer, mehet? - körbenéztem az arcokon, majd biccentettem Rékának, aki elindította a dalt a zongorával, majd ahogy intettem, úgy beléptek a lányok is. Ügyesen énekeltek, feltűnt, hogy már Luca is bátrabban engedi ki a hangját. Így, vezénylés közben tűnt csak fel egy kobak a nyitott ablaknál, úgy tűnt, mintha egy lány leskelődne.
- Folytassátok - súgtam oda Rékának, majd ott hagyva a  lányokat, odasétáltam a másik ablakhoz, s kinyitva azt, oldalra pillantottam a kukucskálóra.
- Szervusz! Nincs kedved bejönni a próbára? - kedves mosollyal pillantottam rá, remélve, hogy nem ijesztem őt el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Hoppá, vigyázz! - aggodalmasan szóltam oda, nem gondoltam azt, hogy ennyire ráijesztettem a lányra.  Miután meggyőződött arról, hogy a leskelődőnek nem esett baja, s nem fordult ki a bokája, kedves mosollyal pillantottam rá.
- Ne haragudj, hogy megijesztettelek, nem volt szándékos - még mindig mosolyogtam felé, barátságosan invitáltam, ha már ennyire érdeklődött, de éreztem benne némi bizonytalanságot. A ruházatát elnézve sem tűnt tipikusan olyan fiatalnak, aki ilyen közösségbe járt, de nem voltam előítéletes, és ez az ajtó mindenki előtt nyitva állt.
- Sebaj, itt senki sem profi, ennek a lényege az, hogy örömünket leljük a zenében - próbáltam meggyőzni, de valamiért zavartnak tűnt, látszott rajta, hogy megleptem, s mintha maga sem tudná, hogy mit szeretne pontosan. Szerencsére a földszinten voltunk, ezért is döntöttem úgy, hogy kiülök az ablakba, majd egy mozzanattal talpra szökkenek mellette.
- Nemes Balázs, vagy más néven Balázs atya. Egyházi közösség vagyunk, heti kétszer szoktunk itt összeülni a fiatalokkal. Ha érdekel, nyugodtan gyere és ülj be, végig nézheted, nem jár semmilyen kötelezettséggel. Ha nem akarsz, nem kell énekelni, de bentről kényelmesebb hallgatni őket, mint innen. És van süti meg tea is - kezem nyújtottam kézfogásra, bízva abban, hogy nem érti félre. Fiatalos voltam, és barátságos, de eszem ágában sem volt, hogy ráerőltessem, csak felkínáltam a lehetőséget, mert nagyon bizonytalannak tűnt.
- Nos? Beülsz meghallgatni őket?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Meglepődött, amikor egy napon felkereste egy fiatal pár, mondván, hogy szeretnék, ha Balázs a kápolnában összeadná őket. Végül ez a nap is eljött, így történt meg az, hogy Patrik és Vera örök hűséget fogadtak Isten színe előtt, majd a polgári ceremónián is egybe kötötték életüket ezen a csodálatos helyszínen. Balázs hivatalos volt ide is, hisz a tó partján tartották az esküvői vacsorát, melyre a meghívást tisztelettel el is fogadta. Most pedig kezében egy pohár pezsgővel épp az asztalát kereste, kedves mosollyal biccentett egy-egy ismerősnek - bár túl sok nem volt - míg végül észrevette az egyik asztalnál Zsófiát.
- Szép volt a ceremónia - jegyezte meg, hisz nem sűrűn vett részt polgári esküvőkön, de tetszett neki az, ahogyan a nő intézte az egészet. - Meg ez az egész - még mutogatott is, utalva a környezetre, közben észrevette, hogy az ültetőkártyája is odaszól. - Nemes Balázs atya - mosolygva nyújtotta kezét Zsófiának, majd helyet foglalt mellette a széken.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Sosem hazudok, bűnhődnék érte – mosolyogva mutat mutatóujjával az ég felé, ezután ráz kezet a hölggyel, határozottan, de nem túl erősen, csupán annyira, amennyire illik. - Az anyukák már csak ilyenek, hajlamosak túlzásokba esni – jegyezte meg egy újabb mosollyal, miközben helyet foglalt az asztalnál. A nyakkendőjét egy picit meglazította, csak hogy ne legyen túl szoros, pezsgőjét pedig egyelőre az asztalra helyezte, majd ide-oda pillantott.
- Igen, még az előző atya, nyugodjék békében, ő vezette őket a gyülekezetbe, mindketten csatlakoztak a kórushoz, ott barátkoztak össze, aztán így alakult. Ennek pedig csak örülök, mindig jó, ha két fiatal egymásra talál – ezen el is mosolyodott, jó volt egy ilyen fiatal párt boldognak látni, épp fel is tűntek a távolban, láthatóan majd kicsattantak az örömtől.
- Hölgyek és urak! A bejáratnál mindenki kapott egy pohár pezsgőt, most igyunk tehát az ifjú pár boldogságára! Patrik és Vera! Sok Boldogságot! - a mikrofonból hallatszott a vőfély hangja, Balázs ekkor vette kezébe a poharát.
- Akkor egészségükre és egészségünkre! - mosolyogva koccintotta össze Zsófia poharával és belekortyolt.
- Hány esküvőt vezetett eddig le? - merült fel benne a kérdés, mert neki bizony ez volt a második, így mondhatni még egészen kezdő volt ezen a téren. A zenekar mindeközben tovább játszott a háttérben, a fotós pedig az asztalok körül keringett, hogy készítsen egy egy fotót.  - Nagy mosolyt!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Akkor bizony van még mit - neveti el magát. - Mennyi idős a leányzó? - ha tippelnie kellene, akkor olyan hat-hét körülit mondana legfeljebb, mert annyira idősnek nem látja Zsófit, de ebben nem lehet biztos, ki tudja.
- Ilyenkor jönnek az apukák, akik viszont lekenyerezik a gyereket, nem igaz? - neveti el magát, hisz a gyülekezetben is látott már olyat, hogy míg az anyuka hiába is próbálkozott, apuka részéről elég volt egy cinkos mosoly, és máris elhárult a probléma. Erről mondjuk inkább Zsófia tudna nyilatkozni, hisz Balázs nem ismeri a családjukat.
- Szép lenne, de sajnos sokszor ennek az ellenkezőjét tapasztalom - sóhajt, előfordult már, hogy páran gyóntak neki, és szavaik az irigységtől bűzlöttek. Természetesen Balázs nem fogja a szennyest kiteregetni, hisz kötelessége a titoktartás, ellenben tudna mesélni még a vendégségben ülők egy részéről is érdekes dolgokat. - Pedig mennyivel egyszerűbb lenne, nem? - neveti el magát, aztán összekoccintja a poharát, ha már erre kérték a kedves társaságot és kortyol is a pezsgőjéből, ami alkoholos. Ő nem veti meg, szereti, főleg a bort, viszont nem gyakran iszik, leginkább csak társaságban, ha alkalomból koccintanak. Ma pedig már nem lesz dolga, a szószékre sem kell felmásznia, így ez az egy pohárka neki még bele is fér.
- Hűha, akkor van még mit tanulnom - meglepődik a létszámon, el is mosolyodik.  - Nahát, hogy ez a manna hogy képes összehozni az embereket - nevet, végül is, biztosan van ebben is valami, mindenesetre ő hisz abban, hogy egy-egy közösségben hamarabb találnak egymásra az emberek.
- Az összeadásban? Abban igen. A pályafutásom elején valamiért elkerültek az ilyen ceremóniák, aztán amikor Bogolyfalvára kerültem, még nem is nagyon voltak hívők, sokan csak furán pislogtak rám. Talán egy-egy család volt, akik pontosan tudták, hogy ki vagyok és mit képviselek. Utána pedig Afrikában kaptam egy lehetőséget, majd két évig voltam ott és egész más dolgok élveztek prioritást. Nem olyan rég tértem vissza, viszont remélem, hogy lesz még bőven és hamar beérem kegyedet a hetvenkettedikkel - mosolyogva újra kortyol a pezsgőjéből, ki is issza azt, a kép elkészültéhez pedig ő is mosolyog a kamerába.
A fotós még le sem lép, lassan érkeznek a finom ételek is, egy nagy tál húsleves landol az asztalukon, a vőfély vicces kommentárt fűz hozzá, láthatóan mindenki jókedvű, még Balázs is elereszt egy mosolyt, habár ezek a szokások számára furák, nem túl sok lagziba volt eddig hivatalos.
- Ez gyakran így megy? Ilyen humoros átvezetésekkel? - súgva kérdi Zsófiát, megvárja, hogy szedjen magának mindenki, és csak a végén nyújtózik, hogy merjen magának a levesből.