Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Pályafutásom alatt sokan próbáltak meggyónni sokféle bűntettet, ezek többsége azonban házastársakkal kapcsolatos félrelépést és apróbb hibákat jelentett. Nem volt jellemző az emberekre az, hogy komolyabb vétkeket is felvállaljanak, s azt hiszem, hogy a gyülekezeti tagok közt nem is voltak olyanok, akik bármi nagyobb kihágást tettek volna. Éppen ezért is lepett meg az, ahogy ez a fiatal lány az elején kissé bizalmatlanul, majd lassacskán, mégis nagy nehezen nyílt meg nekem, s olyasmit hozott a felszínre, amivel nem sokan néznének farkasszemet. A halál maga is egy szörnyű tragédia, hát még, ha az egy hibás cselekedet következménye. S bár nem egészen volt egyértelmű még egyelőre, hogy amiről a leányzó mesél, az vajon megtörtént-e vagy csak majdnem, mindenesetre felkeltette a kíváncsiságomat. Nem ítéltem el, de meglepett, viszont segíteni szerettem volna, ezért is bátorkodtam újabb kérdést intézni felé. Azt gondoltam, hogy ha nem lát, s háttal ül nekem, akkor talán könnyedebben nyílik meg, s bátran beszél majd, ám ehelyett úgy tűnt, hogy megijedt. Nem tudom, hogy pontosan mitől, vagy kitől, esetleg bennem nem bízott-e meg eléggé, vagy csak nehéz volt számára a téma, de Lilla hirtelen pattant fel, s mire hátrafordultam, már csak azt láttam, ahogy kiszalad az ajtón. Magam is felpattantam, szaladtam, hogy utána szóljak, de mire a folyosóra értem, már hűlt helyét találtam. - Lilla - magam sem tudom már, kinek is mondtam ezt, nem hiszem, hogy hallótávolságon belül volt. Abban viszont biztos voltam, hogy ez a lány valami nagyon súlyos terhet cipelhet, s csak remélhettem, hogy egy napon majd újra megnyílik, és megosztja azt velem. Segíteni szerettem volna, most viszont nem sikerült, így kissé letörten folytattam tovább a könyvek pakolászását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Én is üdvözlöm Vivit, jó volt megismerni, még ha nem is jutott túl sok időnk egymásra. Egyébként nagyon hasonlítasz rá szerintem - jegyeztem meg egy kedves mosollyal, hisz Izát már jobban ismertem, mint a testvérét, s szerintem akadt bennük bőven hasonlóság. A növényeken közben újra végig futtattam a tekintetem, irigyeltem Iza képességét, hisz mindig életet lehelt a növényekbe, és ez egy klassz dolog szerintem. Néha azon gondolkodtam, hogy bárcsak nekem is lenne ilyen erőm, de aztán mindig azzal nyugtattam magam, hogy én más dolgokban tudok az emberek szolgálatába állni.  
- Nincs vele semmi, nem volt vele konfliktusom, ha erre gondolsz, de összefutottam vele a városházán, amikor ügyeket intéztem, és volt benne valami...hogy is mondjam, szerintem valami nagyon nem stimmel azzal az emberrel, nem volt túl jó kisugárzása - őszintén osztottam meg véleményemet a rokonnal, már csak azért is, mert elég jó emberismerőnek tartottam magam, és ezeket a dolgokat nem lehetett csak úgy bárkivel megbeszélni. Több szót azonban nem akartam fecsérelni arra a férfira, ezért inkább átadtam a meghívót Izának, s közben hellyel kínáltam, majd magam is letelepedtem mellé, s érdeklődve hallgattam, hogy mi is történt vele mostanában.
Elég sok mindent sikerült is megtudnom ebben a pár percben, de Iza arcán úgy láttam, hogy leginkább az utolsó téma volt az, amiről talán egy kicsit nehezebben nyilatkozott. Emlékszem, csak pár dolgot mondott arról a férfiról, mégis, a tekintetében úgy láttam, hogy sokkal többet jelent neki. Csak abban nem voltam biztos, hogy egész pontosan mit. Vajon több neki, mint egy barát? Veszély lenne a házasságára? Gondolatmenetemből visszazökkenve bólogattam a nő szavaira. - Igen-igen, emlékszem, hogy meséltél róla. És hogy érzed magad most, hogy visszajött? Egyáltalán merre járt?- kíváncsian kutakodtam Iza tekintetében, jó lett volna tudni, hogy lelkileg hogyan is érzi magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Ráeszmélve a padon fekvő hölgy kilétére, már elég egyértelmű volt az, hogy ez bizony nem lehet a sajtósátor, és Tamásra sem itt fogok bukkanni. Sőt, nagyon úgy tűnt, hogy rossz sátorba tévedtem, s ha minden igaz, akkor ez egy művészeknek fenntartott hely lehetett, hisz Odettet felismertem, nem egyszer láttam már a plakátjait, szerettem a zenéit, és régebben már voltam egy koncertjén is, igaz akkor olyan távol tőle, hogy csak a kivetítőn láthattam jobban a vonásait. Most viszont itt hevert az asztalon, alig néhány lépésnyire tőlem, ráadásul az öltözete sem volt hétköznapi, s bár pap voltam, ennek ellenére mégis végig futtattam rajta a pillantásom, kár lett volna tagadni, mennyire gyönyörű. - A másik felén …színpad…öhm, én csak…- mit is keresek itt? Nos, valószínűleg más is így érezhette magát, ha egy hírességgel futott össze, akinek a közelében aztán ki tudja, hogy miért, talán a zavartól, de nem igazán jutott szóhoz. Velem is ez történt, de némi hebegés után azért csak kiböktem. - Tamást kerestem, az egyik jó barátom, ő hívott el ide, újságíró és én…azt hiszem, rossz sátorba tévedtem, mert Te, vagyis Ön…Te vagy Odett, igaz? - hát hogyne lenne igaz, nem látsz a szemedtől? Dehogy nem, persze, hogy láttam, csak eddig mondjuk a színpadon, vagy újságok hasábjain. Ilyen közelről azonban még egyszer sem volt hozzá szerencsém, emiatt is blokkoltam le kissé. - Én…nos -[/br] kicsit közelebb léptem, de nem annyira, hogy túlságosan is zavaróvá váljék.
- Kérhetnék egy…autogrammot? - csak sikerült kinyögnöm, de hát hányszor is találkozik az ember egy nagy kedvencével?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Egyelőre csak heti két alkalommal, kedden és csütörtökön délután a Művelődési ház egyik kisebb termében, utána énekelünk is, legalábbis remélem, hogy lesz rá kedv - meséltem egy mosollyal, szerettem az ilyen délutánokat, mert amellett, hogy megismerhettünk egy tanulságos történetet, amit aztán megvitathattunk, átbeszélhettük, hogy mi a jó, mi a rossz, utána volt alkalmunk egy kicsit dalolni is, hogy örömmel zárjuk a találkozót. - Gyere csak, várunk szeretettel - örültem annak, hogy Thomas ennyire lelkesnek tűnt, rá is fért a kis közösségre egy-egy ilyen fiatal. - Közönség? - ez a kérdés egy kicsit már meglepett, aztán rájöttem arra, hogy talán nem is úgy értette Thomas, ahogyan gondolta. - Nem, itt nincs ilyen, vagyis tudod mi vagyunk a közönség, mindannyian, akik ott ülünk. Egyelőre nem vagyunk sokan, de a későbbiekben hátha csatlakoznak majd mások is, nem kötelező - tettem hozzá, hogy tudja, ez nem olyan dolog, ami bárkire is rá lenne erőltetve. Közben, ha már erre járt és érdeklődő is volt, úgy gondoltam, megmutatom az éttermet, s egyben így le is tesztelem a reakciókat, mert egy kicsit izgultam, hogy vajon milyen lesz majd az étterem fogadtatása. Látva Thomas reakcióit azonban megnyugodhattam, mert úgy tűnt, hogy neki például tetszik a hely.  - Nem is baj, igyekeztünk minél több olyan képet kitenni, ami sok-sok ismert és kevésbé ismert történetet mesél el, hogy aki betér, egy jó ebéd közben elmélkedhessen, hogy vajon számára mit is ábrázol a festmény - meséltem mosolyogva. - Az ott például a gonosz Heródes király történetét meséli el - mutattam rá az egyik képre. - Azon a képen a kánai menyegző látható, amikor elfogyott a bor az esküvőn. Jézus ott megkérte a szolgákat, hogy töltsék tele vízzel az ott található kancsókat, ezt követően borrá változtatta a vizet. Ez volt az első földi csoda, amit Jézus tett, és feljegyeztek - meséltem mosolyogva Thomasnak, majd tovább soroltam, hogy melyik képen kinek a története látható.
Miután bemutattam a termet, érdeklődve néztem Thomasra, kíváncsi voltam rá, hogy mégis mi érdekli, s minek is tanulna tovább. - Ó, az jó, az általános mesterképzés. Abból még sok mindent kihozhatsz. Ha esetleg úgy döntenél, hogy jobban érdekelne ez a hivatás, szívesen mesélek majd róla - nem akartam azt tanácsolni neki, hogy legyen pap, inkább csak egy lehetőséget kínáltam fel előtte, mert az eddigiek alapján úgy tűnt, hogy nagyon is érdeklődő, s kinéztem azt belőle, hogy egy napon akár ő is lehetne pap.
- Úh, ne haragudj Thomas, most viszont el kell köszönnöm, mert új házat vásároltam, és eszembe jutott, hogy most érkeznek a szerelők, muszáj hazaugranom. De ha erre jársz, gyere be bármikor, ha nyitva van az üzlet, és keress nyugodtan. Várunk a Művházban, szép napot! - kedvesen elköszöntem a navinés fiatalembertől, s ha elment, sietve összekaptam a holmimat, még gyorsan bezártam az üzletet, s megindultam , hogy odaérjek a házhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Azt hittem, hogy mikor legutóbb elbeszélgettem vele, megértette azt, hogy miért nem jó az, ahogyan él, s amiket csinál. S bár nem voltam az apja, a bátyjaként mégis kötelességemnek éreztem azt, hogy odafigyeljek rá és segítsek rajta, még akkor is, ha Ő ebből semmit sem kért. A legutóbbi alkalommal úgy tűnt, hogy elismerte, segítségre van szüksége, egy ideig oda is figyelt a dolgaira, ám úgy tűnt, hogy most mégis visszaesett. Mikor egy közeli ismerősöm arról informált, hogy már napok óta a színét sem látta a terápiákon, aggódni kezdtem, első utam a kastélyhoz vezetett, ott azonban nem sok sikerrel jártam, nem tartózkodott odabent. Azután a faluban kerestem tovább, míg a Pubban rá nem bukkantam az egyik barátnőjére. Tőle próbáltam megtudni, hogy mégis hol lehet a húgom, de nem volt túl segítőkész. Először egy szót sem akart kinyögni, végül aztán csak a kezembe nyomott egy meghívót, s azt mondta, ha eddig nem találtam, valószínűleg akkor ott lesz, a Kis Tavacskánál.
Mivel napok óta semmi hírem nem volt róla, aggódva ültem vissza repülő motoromra, s azzal indultam útnak a falu határán túl elhelyezkedő tóhoz. Leparkolva a járművet, pillantásommal fürkésztem a partot, ahol már elég sok fiatal csoportosult, de innen még mindig nem látszott jól, hogy ott van-e Léna. Oda kellett mennem, bár a meghívó alapján úgy tűnt, hogy valakinek a születésnapja, amit nem szívesen akartam megzavarni, a húgom azonban volt olyan fontos, hogy hívatlanul is beállítsak a rendezvényre.
Meg is indultam a part felé, tekintetemet ide-oda járattam, s az első szemből jövő párost meg is állítottam.
- Ne haragudjatok, nem láttatok egy szőke, kék szemű, kb. ilyen magas lányt? - mutogattam magamhoz képest, aztán mivel nem úgy tűnt, mintha ez alapján be tudnák azonosítani, előkotortam a zsebemből egy fotót, ami még pár évvel korábban készült róla, s azt mutattam meg a fiataloknak. Ők azonban csak a fejüket rázták, s mentek tovább. Nem jártam szerencsével, így beljebb merészkedtem, s közeledtem a nagyobb tömeg felé, utamat épp egy integető leányzó állta el (Amélia), meg is torpantam mellette.
- Bocsi, ne haragudj! Nem láttál erre egy szőke, kék szemű, kb. ilyen magas lányt? Lénának hívják...öhm, így néz ki - neki is megmutattam a fotót, bízva abban, hogy talán előkerül a húgom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Közelebb érve a társasághoz, meglepett, hogy ennyi fiatal gyűlt össze ezen a helyen, s látva az asztalokon felsorakozott italmennyiséget, arra gondoltam, hogy vajon csak a húgom miatt vezetett ide, vagy esetleg azért, hogy jobb irányba tereljem ezeket a fiatalokat. Bevallom, némi aggodalom költözött belém, már csak a húgom miatt is, de aztán eszembe jutott az, hogy annak idején még én is voltam fiatal, s bizony én is keveredtem buliba, ahol ittam is. Éppen ezért nem lett volna helyes, ha hívatlanul felszólalok, meg értelme sem lett volna, s talán az volt az élet rendje, hogy megtapasztalják ezt is, s maguktól jöjjenek rá arra, hogy ez nem jó, s nem feltétlenül kellene ennyi üveg ital ahhoz, hogy jól érezzék magukat. Mindezek fényében inkább hallgattam, amúgy is fontosabb dolgom akadt, méghozzá az, hogy megtaláljam a húgomat, aki korábban még az alkoholnál is veszélyesebb szerek rabjává vált. Miatta aggódtam, Őt keresgéltem, míg bele nem botlottam egy lányba, aki talán ismerhette Lénát, így meg is szólítottam Őt, s még egy fényképet is megmutattam neki a testvéremről. - Auror? Nem, nem vagyok auror - ráztam meg a fejem, s még egy barátságos mosoly is szökött az arcomra, látva azt, hogy mennyire óvatos ez a lány. Meg is tetszett a hozzáállása, így kellett volna minden fiatalnak viselkednie, hisz végül is, teljesen jogos volt feltételeznie azt, hogy egy idegen vagyok, s amúgy is, miért keresgélnék egy nálam jóval fiatalabb lányt. Én rontottam el, hisz nem bemutatkozással indítottam. Ám mielőtt helyesbíthettem volna , hirtelen tűnt fel egy másik fiatal lány, kezében egy hatos sörrel. Tekintetem ide-oda vándorolt a két lány közt, s ha jól értelmeztem, valamelyiküknek születésnapja volt, így már valamelyest lehetett sejteni, hogy miért is van ennyi alkohol a tóparton.
- Öhm…- valami egész mást akartam kérdezni a lányoktól, de mielőtt megszólalhattam volna, egy sör landolt a kezemben attól a barnától, aki előzőleg dánul mondott valamit. Nem igazán értettem, az viszont ekkorra már leesett, hogy neki van a születésnapja. - Boldog Születésnapot! - szóltam utána illemből, de már a hátát láttam, a sörét viszont hátrahagyta nálam. Ezzel a kezemben fordultam a másik lány felé. - Szóval, bocsáss meg, hogy megzavartam az összejövetelek, értékelem, hogy így védelmezed Lénát, de tőlem nem kell tartanod. A bátyja vagyok, Balázs atya..vagyis, csak Balázs - nem tudom, miért így mutatkoztam be, de ezzel sikerült egyúttal választ is adnom korábbi kérdésére. - Jó lenne, ha megtalálnám, mert aggódom érte, úgyhogy kérlek, ha tudsz valamit, azt légy szíves áruld el - komolyság érződhetett ki a hangomból, komolyan is gondoltam minden egyes szavamat, tényleg nagyon féltem attól, hogy talán Léna megint hozzányúl olyan dolgokhoz, melyekhez nem kellene. - Ezzel…ezzel mit csináljak? - először arra gondoltam, hogy felkínálom a lánynak, de aztán eszembe jutott az, hogy azzal hozzájárulnék ahhoz, hogy alkoholt fogyasszon, ami egyáltalán nem lenne helyes döntés a részemről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Oh oké, tegeződjünk, így egyszerűbb, csak megszokás - eleresztettem felé egy mosolyt, miután már nem fagytam le attól, hogy egy ismert előadóval sodort össze az ég, aki nem csak, hogy ismert és gyönyörű, de még egy nagy kedvencem is. Nehéz is volt leírni szavakkal, hogy mit is éreztem pontosan, mert többnyire ezek az előadók olyan elérhetetlennek tűntek, most viszont itt volt alig pár karnyújtásnyira, én meg olyan csodálattal néztem rá, mint egy kisgyerek. - A második lesz, együtt jártunk a papneveldébe..öhm, szóval igen, a második - bólintottam egy barátságos mosollyal, s talán ha Odett is ismeri, akkor most sikerült elkottyintanom, hogy még az újságírói karrierje előtt papnak készült.  - Tulajdonképp megbeszéltük, hogy majd a bejáratnál találkozunk, de olyan sokan voltak, és közben jelezte, hogy a sátraknál, de akkor ezek szerint tényleg rossz sátorba sikerült kavarodnom, hogy a Tiédben kötöttem ki, és rettentően sajnálom, hogy megzavartalak, mert biztosan ez rosszul érint, gondolom, de nem akartam tolakodni, főleg nem így koncert előtt, ami tuti, hogy szuper lesz - csak mondtam és mondtam, dőltek belőlem a szavak, s nem mondom azt, hogy a prédikációk során nem megy ilyen jól, most viszont inkább a zavarom mondatta velem a szavakat. S végül is, csak sikerült kinyögnöm, hogy mit is szeretnék, mert nem mehettem úgy haza, hogy ne kapjak egy aláírást Odettől. - Hova? Hú, nem tudom, várj csak - kotorászni kezdtem a zsebeimben, de csak egy egyházi kis meghívó akadt a kezem ügyébe, s azt még sem írathattam alá. - Nekem…nincs papírom, csak egy egyházi meghívó van a zsebemben és egy…énekeskönyv- bukott ki belőlem, ahogy elkaptam kacér pillantását. Egy kicsit izzasztó volt a helyzet, de mentségemre legyen, odafönt Ő is láthatta, hogy mindent a szemnek, semmit a kéznek alapon működtem, s talán azzal még nem követtem el bűnt, ha elkönyveltem magamban, hogy élőben még gyönyörűbb az énekesnő, mint a plakátokon. - Ilyenkor mi a megoldás? - pillantottam rá, s még mindig zavarban voltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Ugyan, ne kérj bocsánatot, teljesen normális az, hogy nem adtál ki csak úgy információkat egy idegennek, értékelem - mondtam őszinte mosollyal, mert ennyi erővel tényleg bárki kérdezhette volna a húgomról, s ha locsi-fecsi lenne ez a lány, akkor az idegen már rég a testvérem körül lófrálni. Ez a fiatal hölgy pedig abszolút elővigyázatosan járt el, így nem volt miért haragudnom rá.- Amélia? Örvendek  - kezet ráztam a lánnyal, ha nem volt ellenére, majd bólintottam a szavaira. Nem is tudtam, hogy örüljek-e annak, hogy ma még nem látta erre mászkálni, vagy inkább ideges legyek, hogy ha nem itt van, akkor vajon hol lehet. Persze, nagykorú már, s azt hiszem, egy kicsit túlzásba vittem ezt a nagytesó őrző-védő szolgálatot, de mégis féltettem Lénát.
- Á, köszönöm, nagyon kedves vagy, de kérdezni én is meg tudom a többieket, nem szeretnélek feltartani. Amúgy is talán túlzásba viszem, végül is, már tud magára vigyázni - mondtam egy halovány mosollyal. - Nem , inkább kihagyom- nem akartam megsérteni senkit, sem Améliát, sem pedig az ünnepeltet, de egyáltalán nem akartam alkoholt fogyasztani, sőt, legszívesebben az összes üveget eltüntettem volna, látva a fiatalok kezeiben a poharakat. El is fordultam egy pillanat erejéig, hogy lerakjam a kezembe nyomott dobozt, ekkor jött szemből egy ismerős arc, s azt hiszem, épp úgy meglepődtem, ahogyan Zsófia, s ki tudja, hogy most mit gondolhatott, látva, hogy épp egy doboz sört raktam le a pultra. - Ez…ajándék volt - mondtam egy zavart mosollyal, miközben intettem neki. - Jó bulizást - tettem még hozzá, s visszafordultam megint Améliához. - Ő…az éttermemben dolgozik, kicsi a világ - jegyeztem meg, s bólintottam a lány kérdésére. - Igen, katolikus, de itt Bogolyfalván nem túl nagy a gyülekezet, és templom sajnos nincs, ami használható lenne, ezért a Művelődési házban szoktunk összeülni - Közben megpillantottam egy tálcán finomnak tűnő süteményeket, nem tudtam, hogy miből készülhetett, de nagyon is jól nézett ki, így felkaptam belőle kettőt, az egyiket a lány felé nyújtottam. - Te vallásos vagy egyébként? Mert van egy énekkarunk is, és szívesen látunk új tagokat, ha volna kedved- nem mintha ez volna a reklám helye, de kedves lánynak tűnt ez az Amélia, s jól jött volna még egy-két tag, ezért is kérdeztem rá. Közben falatoztam a sütiből, s míg tovább beszélgettünk, néha körbepillantottam, majd loptam még egy sütit, mert nagyon ízlett. Az idő meg csak telt, egymást követték a dalok, s furcsa mód nem sok idő elteltével már kifejezetten táncolhatnékom volt, a zene üteme, ritmusa átjárta minden porcikámat, a fények és a színek pedig sokkal izgalmasabban hatottak rám, mint korábban. - Ahh gyönyörű a fülbevalód ahogy szikrázik - nyúltam Amélia füle felé, hogy közelebb hajolva is szemrevételezzem azt a kis követ a foglalatban, ami ezer irányba szikrázott. Arcomra mosoly szökött a csodálattól, majd amikor meghallottam a következő dallamot, a szívemhez kaptam. - Ez a zenee tadamm, tadamm érzed? Imádom, gyere táncoljunk - ledobva a dzsekimet, kézen fogtam, pörgettem rajta egyet, s már táncoltam is, mert valami vitt, nagyon vitt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nem tehettem róla, de ha valamit szépnek teremtettek, azt képes voltam csodálni, Odett pedig tényleg gyönyörű volt, olyan, akiket a plakátokon lehet látni. S bár örök hűséget fogadtam, azért még nem voltam vak, és bizony ennek az énekesnőnek különleges karizmája volt, ami megbabonázta a férfiakat. Talán az ebből fakadó csodálatom, s maga a zene iránti rajongás volt az a kapocs, ami még mindig ott tartott, s ahelyett, hogy sarkon fordulva ott hagytam volna a sátrat, úgy álltam ott, mint egy kisfiú a vasútmodell kiállításon. Ámulva, s bámulva.
Nehéz volt rá nem úgy gondolni, s kicsit kezdtem úgy érezni, mintha flörtölne velem, ami még inkább zavarba hozott, tekintve, hogy papként nem ezt szoktam meg a gyülekezet tagjaitól. Ám most nem a gyülekezetben voltunk, s valószínűleg nem is tudta volna meg, hogy pap vagyok, ha nem szólom el magam, de azt hiszem, jobb is, hogy így történt.
- Igen…én meg…pap - mosolyodtam el a kérdésre szelíden, s hogy ezt ki is mondtam, sikerült visszarázódnom a zavaromból, bár most úgy tűnt, mintha a nő lenne zavarban. Nem is tudom, talán ha nem lennék az, ami, akkor talán, akkor lehet, hogy nem lett volna, mi visszatartson, de szerencsére még mindig tudtam kezelni az ilyen helyzeteket, elég volt csak emlékeztetnem magam a fogadalmamra. - Öhm, tessék? - kissé félve kérdeztem vissza, mert sikerült megzavarnia néhány másodperc erejéig, majd amikor lekászálódott az asztalról, s megindult felém, nyeltem is egyet, hogy vajon most akkor mi lesz. Eszembe jutott egy ACDC koncert, még fiatal koromból, amikor a zenészek a lányok karjaira és oldalára firkáltak a tollal. Vajon most ő is rám fog írni? Felhúzza a pólóm és rávési a mellkasomra a nevét??
Míg sikeresen ráparáztam, nem ez történt, s látva, hogy egy CD-t húzott elő, kifújhattam a levegőt. Merlinre, megmentettek azok a CD-k. Egy zavart mosoly azért még az arcomra szökött, a szívem is picit gyorsabban kalimpált, mert hát, mégis csak szóba állt velem egy ilyen híres énekesnő. Gyerekes voltam tán? Lehet, de az ember már csak ilyen, van, akiért rajong.
- Ez így…igen, köszönöm - mosolyogva, egy picit talán remegő kézzel vettem át az ajándékot, majd a kártyára pillantottam, amin olvasható volt frissen aláírt neve, s még egy szám is. - Ez…a számod? - meglepődtem, megint csak zavart mosoly húzódott az arcomra, mert nem tudtam mire vélni ezt az ajándékot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bár a húgomra sajnos nem sikerült rálelnem egyelőre, egy finom sütire azért lecsaptam, s mellette akadt egy remek beszélgetőpartner is a fiatal hölgy személyében. A korához képest egész érett gondolkodása volt, ez egy kicsit meg is lepett, ellenben öröm volt nyugtázni, hogy még akadnak gondolkodó fiatalok.  Szóba jött a kis közösség, és az énekkar is, eszembe is jutott, hogy felajánlom, csatlakozzon, mert jól jött volna még néhány énekes hang.
- Igen, de szeretném bővíteni a tagságot, hogy akár kórusversenyre is mehessünk a csapattal - meséltem lelkesen, bár az a csekély négy fő, akik már tagok voltak, még nem volt igazán nevezhető komoly kórusnak. Közben azt is megtudtam, hogy Amélia az iskolaújság egyik tagja, így ahogy az ő fejében szikra gyúlt, úgy az enyémben is. - Ez nagyon jó ötlet! Tényleg? Adhatnék én is interjút? Mert akkor lehetne egy ilyen kis toborzó is az énekkarhoz, már ha szabad és nem ütközik az iskola szabályzatába - már ezer éve jártam Bagolykőre, nem is emlékeztem, hogy pontosan miket is lehet megjelentetni az újságban, s hogy vajon a vezetőséget zavarná-e egy felhívás egy egyházi kis kórust illetően. -  Nahát, tényleg? Eddig zene nélkül énekeltünk, de ez nagyon jó ötlet! Szívesen venném, ha zongoráznál nekünk, és belefér a szabadidődbe- felcsillant a szemem, tényleg megörültem, közben a sütim is elfogyott, finom volt, s nem sokkal később valami lazaság vette át felettem az uralmat. Én magam ebből mit sem vettem észre, egy külső szemlélőnek viszont feltűnhetett a furcsa viselkedés. A sütemény tartalma felfokozta az érzékszerveimet, sőt, az agyamban is olyan mechanizmusokat indított el, amik talán addig nem is léteztek. Vagy léteztek, csak én nem tudtam róla, mindenesetre némi hallucináció, jókedv, s lazaság volt jellemző rám. - Ahhaa, gyönyörű - talán nem is szikrázott semmi, mégis láttam a szikrákat, a rövid vizsgálódás után azonban olyan jó dal szólt, hogy táncolnunk kellett. Viszont alig néhány tánclépés után megjelent egy fiatal srác, s egy pillanat alatt pörgette ki táncpartneremet az ujjaim közül, hogy aztán magával vigye.
- Jövöööök - feleltem vidáman, s táncos mozdulatokkal követtem a fiatalokat, a dzsekimet meg valahol félúton a porban elhagytam.
Améliáéktól nem messze, az iszogató - vagy épp arra készülő - társaság közelében kezdtem el ropni a táncot, s meglátva a születésnapost, örömmel hangosan köszöntöttem. - Boldogaaat! - ekkor azonban az egyik fiatal valami nagyon jól néző itallal a kezében lépdelt el mellettem, tekintetem le nem vettem a sárga italról, majd körbenéztem, hogy hol is láthatok ilyet, s kikötve az italos pultnál, elvettem az egyik kitöltött poharat, majd meg is húztam. - Az a….az enyém volt - nyögte oda kissé bosszúsan az egyik fiatal. - Oppááá, akkor tessék - széles mosollyal nyújtottam vissza neki a még félig tele poharat, de aztán le is konyult a mosolyom, mikor észrevettem, hogy csak fiatalok vannak körülöttem. Tök rossz érzés volt, mert nem értettem, hogy most időt utaztam a jövőbe és azért nem ismerek senkit, vagy idő előtt öregedtem volna meg. Nem láttam sehol Ákost, meg Kareszt sem, aztán körbefordultam, hátha Tányát meglelem. De nem, Ő sem volt ott, viszont eszembe jutott az a fickó, akivel előző este láttam elmenni. Biztosan most is vele volt. Elő is halásztam a telefont a zsebemből, s némi pötyögés után tárcsáztam a nőt, majd leejtettem a telót, de csak sikerült térdelve összeszednem a földről. -  Hallóóóóóó halllóóóóó Táánya? - nem tudom, hogy mikor vehette fel, de végre sikerült a fülemhez tartani. - Sziiiia , én csak…aazt akartam mondani, hihi, hoogy nem zavar, hogy randizgatsz azzal az öltönyös pasassaaaal, nem , De.. ih…hellószia…- közben elsétált mellettem egy ismerős - Tudod hola kulcs? Nem találom a motorrrkulcsot? Jaaa és hooogy túlléptem rajtaaad, szóóval nem kell izgulnod miatta.  Naaa akkor ééértem jössz? Aaa..

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

-  Miiilyen Balázs? Jaaah, één igen, Balázs vagyok - kissé nehezen jártak az agytekervényeim, de lassan csak leesett, hogy mit kérdezett a vonal túlsó végén Tánya, s erre bizony büszkén válaszoltam is, amint megvilágosodtam. Közben mondtam, ami vele kapcsolatban eszembe jutott, mert úgy éreztem, hogy ezeket a dolgokat most azonnal ki kell mondanom, ha eddig még nem tettem meg. - Hát akivel jársz, az az öltönyös jól fésült bájgúnár, aki mostanában hozzád jár és együtt háltok Margitka szerint , naaa nem mintha ellenezném báár házasságon kívül ezz neem elfogadható épp, de én nem ítélkezem feletted, azt majd megteszi az Úrr, de engem nem zavar, tééényleg nem hogy kivel jársz, egyáltalán neem méég össze is adlak tikteket- mondtam határozottan mindenfélét úgy, mintha tényleg nem zavarna. Pedig nagyon is zavart, túlságosan is, de ebben a percben olyan boldog voltam, hogy úgy éreztem, tényleg nem zavar.
- Bee? Hogy kérdezhetsz ilyet? Sosem issszom - hozzá hasonló felháborodottsággal morogtam a telefonba válaszomat, közben rám köszöntek, így kicsit elterelődött a figyelmem, de Tánya hangját hallva megint visszaraktam a számhoz valahogy a telefont. - Hallóóó TTánya? Itt a tónál, buli vaan és nem találom ma kulcsokat , segíts megkeresni, de hallod milyen gyönyörűen csillagos az….bíp bíp bíp - egy remek dal csendült fel, így kiejtve kezemből a telefont, széles vigyorral indultam azok felé, akik igazán élték ezt a bulit. A smároló lányok mellé érve rájuk mosolyogtam. - Olyan szééép is a szeretet..imádom ezt a zenéét - ezután felmásztam valahogy az asztalra, s táncolni kezdtem, egyre jobban felpörögve a zenére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Igen - rámosolyogtam Odettre, mert ha nem csalnak az érzékeim, már pedig miért csaltak volna, akkor azt hiszem, hogy flörtölt velem. S talán épp ezért frusztrált és feszélyezett ez a helyzet, mert egy részem mégis csak észrevette, hatással volt, s ha nem lettem volna olyan elhivatott azon a pályán, amit örök életre választottam magamnak, akkor valószínűleg ez a találkozás talán máshogy alakult volna. S talán a gyönyörű énekesnő is épp erre gondolhatott, mintha csak letaglózta volna a tény, hogy pap vagyok. A mosolyom szinte elnézést kérő volt, kicsit beletörődő. - Bogolyfalván, de csak félig-meddig, kevesen vannak a közösségben, régebben a muglik közt szolgáltam. Emellett vendéglátózom, van is egy éttermem ott, Noé Bárkája - meséltem a nőnek, egy kicsit már oldottabban, mint az elején, mikor igen csak meglepett a jelenléte. - Ohh, rendben, szívesen megvitatom veled a..-felpillantottam rá, ahogy átvettem a kártyát, nem voltam abban biztos, hogy valóban ezért adta volna meg a számát, de nem számított. - Szóval, ha érdekel a téma, szívesen mesélek róla - egészítettem ki végül, majd még egy barátságos mosolyt is tűztem mellé.  - Ne aggódj, nem fogom és köszönöm - mondtam kedvesen, utalva ezzel az ajándék CD-re, meg arra, hogy milyen kedves volt velem, mint rajongójával. A sztárok általában felsőbbrendűen páváskodnak, Odett viszont nagyon emberien és kedvesen igazított útba, hogy megtaláljam a barátomat. Még aláírást, ajándékot és a számát is megkaptam, s noha utóbbival soha nem fogok élni, azért jó lesz erre majd visszagondolni. - Akkor, nem is tartanálak fel így a koncert előtt…sok sikert vagy hogy is szokták mondani, kéz és lábtörést? - rámosolyogva fordultam sarkon, egy lépés után azonban visszafordultam.
- Talán majd egy másik univerzumban - utaltam ezzel arra, hogy tudom mire gondol, mert egy pillanat erejéig én is arra gondoltam. Ezt követően elhagytam a sátrát, hogy megkeressem a barátomat, s együtt hallgassuk végig a koncertet, ami egész biztosan jó lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Örülök, hogy eljöttetek, nagyon szépen szóltak a dalok. Tudom, hogy még kevesen vagyunk, de szerintem így is nagyon jó kis csapat - hálás mosolyt küldtem az énekkarosok felé, akik alig voltak többen öt főnél, de a kis létszám ellenére mindent beleadtak, s remekül szóltak a dalok. Csak azt sajnáltam, hogy három szólamban nem tudtunk megszólalni, mert ahhoz szükség lett volna még néhány énekesre, közülük is pár mély hangú fiúra. Ennek ellenére a lelkesedésem nem hagyott alább, miután elköszöntem a lányoktól, s hazaindultak, még ott maradtam a teremben, és a zongorához ülve elkezdtem játszani az egyik dalt. Ritkán zongoráztam, mert nem éreztem magam túl jónak, de rájöttem arra, hogy zenei alappal sokkal jobban szólnának a dalok, s talán akkor még a lányok is bátrabbak lennének. Ehhez viszont nekem is gyakorolnom kellett, így párszor eljátszottam még a dalt.
Egy óra telhetett el így, az utolsó hang leütését követően lecsuktam a zongora tetejét, s már elkezdtem összepakolni, hogy hazamenjek, amikor kopogás hallatszott az ajtón. Azt gondoltam, hogy talán az egyik lány felejtett itt valamit, esetleg a takarító szeretné már birtokba venni a szobát, ehelyett azonban Lillával találtam szemben magam, a könyvtárban segédkező lánnyal, aki annak idején áthozta nekem az énekeskönyveket, majd viharosan távozott, félbeszakítva a gyónását. - Lilla? - épp hogy csak felismertem, a lány már fordult is sarkon, de gyors léptekkel utána léptem. - Ne menj, várj. Miben segíthetek Neked? Be akarsz jönni? - nyitottam ki előtte az ajtót, nem akartam egyéb kérdésekkel zaklatni, hogy miért futott el legutóbb, vagy mi a gond, csak szép fokozatosan próbáltam maradásra bírni. - Öhm, kérsz egy pohár vizet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Ezaz, húúú! - nevetve örültem a többiekkel együtt, amikor elindult a következő dal, s bár nem ismertem a szövegét, azért itt-ott beleénekeltem valamit, amit hallás alapján a szövegnek véltem. Igazán jól szórakoztam ott az asztal tetején, onnan sokkal jobban be lehetett látni a tömeget, lehetett látni a tábortüzet, s az egész olyan volt, mintha én magam lettem volna egy rock sztár, aki a színpadról mindent lát. Kisgyerekkoromban sokszor játszottam rocksztárt, s talán nem is volt ehhez rossz hangom, de jelen helyzetemben inkább furán nézhettem ki így, ennyi idősen táncolva a sok fiatal között. Még szerencse, hogy nem a reverendámban voltam, mert akkor egy firkász biztosan a másnapi címlapra tett volna, így ezt viszont talán megúsztam. Az a sütemény beütött, elég rendesen, mert mióta elfogyasztottam, már meg is feledkeztem érkezésem valódi okáról. A süti hatása alatt eltűnt a felelősségérzet, felszabadultak a gátlások, s talán a buli hevében már a pólómat kezdtem felfelé húzni, mikor váratlanul egy ismerős hang szólított meg, majd kezemen éreztem a nő kezét.
Tánya volt az, ezer közül is felismerném őt, s ahogy megláttam, meg is örültem neki. Mintha beszéltünk volna telefonon, úgy emlékeztem, de ezek szerint valahol itt kóborolhatott. - Tányaaaa! - örömmel kiabáltam a nevét, amit szerencsére elnyomott a hangos zene dübörgése. Az asztalról majd leestem, úgy húzott lefelé, egy kicsit meg is inogtam, mire sikerült elkapnom az egyensúlyt. - Neeeee, még csak most kezdődööött, olyan jó a hangulat - mondtam mosolyogva, s nem is engedtem el a kezét. Pillantásom végig futtattam rajta, pajzán félmosoly kúszott arcom szegletébe.
- Hú de szexi vagy ebben a pizsiben - mondtam vigyorogva, aztán odarántottam magamhoz, s szenvedélyesen megcsókoltam, miközben jobbom a fenekére siklott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Nagyon nehéz heteken van túl Emma, de örülök annak, hogy ilyen jó állapotban van már. Viccelődik és nevetgél, ez a legjobb jele annak, hogy a gyógyulás útjára lépett. Ne tessék aggódni, a helye biztosítva van az énekkarban és nagyon várjuk Őt vissza. Ha pedig bármiben tudnék segíteni, kérem szóljon - barátian megérintettem egy pillanatra Emma édesanyjának a vállát, hogy ezzel is biztassam, mert szegényt nagyon megviselték az elmúlt hetek, s kész csoda, hogy a lánya túlélte azt a balesetet. Mindenesetre a gyógyítók is nagyon bizakodnak, és imádkoztam is azért, hogy jobban legyen a leányzó. - Köszönöm Balázs atya, Emmának ez sokat jelent, az énekkart nagyon szereti, a múltkor meglátogatták őt a lányok is. Szóval köszönöm, hogy így aggódnak érte - felelte kedvesen Hajnalka, majd visszasétált a lánya szobájába. Nekem viszont ideje lett volna indulnom már, de eszembe jutott az, hogy Tamás rokona is idebent fekszik.
A sajtóból értesültem a történtekről, s később tudomásomra jutott, hogy rokonok. Akárhogy is nézzük, tragédia történt, amire senki nem volt felkészülve. Fél füllel hallottam is, hogy a pultnál épp a hölgyről beszéltek, s úgy éreztem, hogy nem mehetek el anélkül, hogy ne látogatnám meg a nőt, s ne mondjak érte egy imát. Ugyan nem ismertem közelről, Tamás viszont mesélt róla pár szót, mikor nálam dolgozott, így tudtam azt is, hogy a nőnek van egy kislánya. Szegény gyerek, ki tudja, hogy milyen hatással volt mindez rá.
A pultnál meg is kérdeztem, hogy melyik teremben van a beteg, majd odasétáltam, s mivel nem volt épp bent senki, besétáltam és megálltam az ágy lábánál. Mozdulatlanul feküdt a nő, arcán nem látszott semmiféle érzelem, meg sem rezdült. Sápadt volt szegény, s vékonynak tűnt, élettelennek. Valamiért mégis úgy hittem, hogy még ilyenkor is hall az ember, a szavak talán csak eljutnak hozzá.
Oda is húztam a széket, majd letelepedtem rá, s kicsit közelebb húzódtam.
- Elektra, ha már eleget pihent és úgy érzi, hogy meggyógyult, ideje hogy felébredjen. Rengeteg teendője van még itt, ott van a kislánya és úgy tudom, hogy az újság is várja, na meg Tamás. Tudja, hogy milyen remek szakember a rokona? Képzelje el, készített nekem bútorokat, de nem is akármilyeneket! Ha felébred, meghívnám Önöket vacsorára, és akkor maga is láthatná - mindenféléről csacsogtam neki, bár nem ismert, de ki tudja, talán ezek a szavak is eljutnak majd hozzá, s lesz bennük valami, ami visszahúzza az életbe, ha más nem, a lánya említése. Ezt követően azonban elcsöndesedtem, majd összefűztem ujjaimat az ágya felett, s halkan imádkozni kezdtem az Úrhoz azért, hogy Elektra meggyógyuljon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Évente többször is szerveződtek az országban szegényeket segítő rendezvények, voltak adománygyűjtő estélyek és koncertek, Karácsony környékén használt játékokat és ruhákat gyűjtöttek össze a szegényeknek, s akadtak időszakok, amikor étellel vagy segélycsomagokkal látták el a rászorulókat. Ez nem volt másként Bogolyfalván sem, ahol épp most köszöntött be az ősz, s ezzel együtt a hideg. S míg egyesek a kellemesen fűtött, meleg otthonaikban tölthették el estéiket, sokan odahaza fagyoskodtak és szűkölködtek. Papként kötelességemnek éreztem, hogy beszálljak az elesettek megsegítésébe, fel is kerestem az egyik szervezőt, aki nem más volt, mint a polgármester felesége. Párszor egyeztettünk, hogy , s mint tudnánk segíteni, és el is érkezett a pillanat.
A sátrat már felállították a téren, néhány asztalt is elhelyeztek, meg egy nagy bográcsot, amiben készültünk megfőzni a finom babgulyást. Emellett néhány segítő már ott toporgott, várva az instrukciókat, mert a babgulyás mellett bizony csomagokat is kellett volna készíteni, melybe az énekkarosaim is közreműködtek.
- Várjatok kicsit lányok, esetleg szelektálhatnátok a dobozok tartalmát, hogy miben-mi van, aztán hamarosan érkezik a polgármesterasszony, és majd elmondja, hogy mit is kéne csinálni pontosan - mondtam a lányoknak, majd a nyakamba kötöttem a kötényt, mert a főzést azt bevállaltam. Neki is álltam a hús felkockázásának, közben néha felpillantottam, hogy vajon Lizi hol lehet, reméltem, hogy nem érte őt semmi baj, s időben ideér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Miért nézel mérgesen? Jól áll mondjuk - vigyorogtam rá, ahogy tenyeremmel az arca után nyúltam, hogy végig simítsak rajta, s ezután dicsértem meg a kinézetét is, mert bizony neki még ez a pizsama is jól állt. S bár úgy tűnt, hogy még mindig mérges, nem akartam azt, hogy véget érjen ez a jó kis buli. Ő veszekedett, én meg csak mosolyogtam, nem is vettem magamra, mert bizony egyetlen korty alkoholt sem ittam. Ahelyett azonban, hogy bizonygassam az igazamat, fene mód megkívántam az ajkait, s bizony le is csaptam rájuk, de ezúttal nem kósza véletlenként, vagy bátortalanul, s még csak az sem fordult meg a fejemben, hogy ez nem lenne helyes, hogy ezt nem szabadna, s hogy ezzel nagy hibát követek el.
Hosszan csókoltam volna, de Tánya durván lökött el magától, mire csak értetlenül pislogtam, hisz szerintem baromi jó volt, nem is értettem, mi a gondja. - Mi??? Neeem, kikérem magamnak! Nem szívok soohhaa - nemlegesen ráztam a fejem, mert tényleg nem szívtam ám, viszont a viselkedésem az ellenkezőjéről tanúskodott. Próbáltam megint közelebb hajolni, tenyerem is szökött a dereka után, hogy magamhoz húzhassam, de Tánya nagyon is keményen viselkedett velem, s ekkor bevillant az a jól öltözött fazon. Hát persze, biztosan erről volt szó.
- Megyek már megyek…gondolom amiatt a másik pasi miatt van, ugye? - dünnyögtem , ahogy ránéztem, miközben letapogattam a zsebeimet, hogy megnézzem hol lehet a kulcsom. - Nincs meg…- motyogtam, s újra ránéztem Tányára. - Jobb nálam? Jobb a csókja? - csak arra tudtam gondolni, hogy tuti mással kavar, s emiatt lökött el magától. Hát persze, sejthettem volna, hogy ezért jár hozzá az az öltönyös fickó. Én marha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Neeeem, csak egy sütit ettem - mutattam fel a mutatóujjamat, ezzel is jelezve azt a számot, ahány szelet süteményt elfogyasztottam. Tányának lehet, hogy tényleg igaza volt, és valamit bekevertek az üdítőmbe vagy a sütimbe, mert nagyon is furán éreztem magam. Ez a furcsaság viszont már nem is volt olyan jó érzés, miután eltaszított magától, nagyon is zokon vettem, hogy csak úgy ellökött, miközben megcsókoltam. Zavaros gondolataim közé bevillant annak a pasasnak az arca, s bizony oda is szúrtam ezzel Tányának, mert a sértettségem most így tört utat magának.
- Hát az, az öltönyös sármos fazon, Margitka szerint. Ő mondta, hogy jár hozzád egy pasas és a szeretőd - feleltem a kérdésre, egy kicsit dünnyögve, még mindig sértetten, mert volt bennem egy olyan érzés, hogy elárult. Pedig nem volt köztünk semmi, de a fű hatása alatt az elfojtott gondolatok is előtörtek belőlem, s nem tudtam visszafogni a féltékenységemet.
- Vagy tán hazudik? Mert hogy én is láttam - böktem még oda számonkérőn, ugyanis valamelyik reggel tényleg láttam azt a fickót, amint Tánya ajtaján kopogtatott.
- Héhé! Ez meeeg ki mondta? - utána lépve elkaptam a karját, és egy picit erőszakosabban rántottam vissza magam felé. - Dehogy nem, nagyon is! - tört ki belőlem, s hirtelen újra megcsókoltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Nem hiszem - dünnyögtem vissza kicsit morcosan, mert nem azt hittem el, hogy mit állított Margitka, az csak alapul szolgált ahhoz, amit magam láttam a két szememmel. Tánya azonban meglehetősen rosszul fogadta a megjegyzésemet, úgy tűnt, hogy sikerült őt még inkább felmérgesítenem a gyanúmmal. Tekintetem kicsit még vádlón is fúrtam övéibe, nem mintha jogom lett volna számon kérni, mégis ezt tettem, s tudni akartam, hogy mi a helyzet, és mióta kavar azzal a férfival. Az viszont nagyon meglepett, mikor kiderült, hogy csupán a kollégája, s pusztán munka-és barátság kapcsán szoktak egymással találkozni. - De én …- mondtam volna valamit védekezésként, de láthatóan Tánya nagyon is mérges volt rám, ezt pedig nem hagyhattam ennyiben. Utána siettem, össze is vesztünk azon, hogy ki mit mondott, igazán erre már nem is emlékeztem, s ki is tört belőlem az igazság, bevallottam az érzéseimet, próbáltam is megcsókolni, de ismét eltolt magától, ezúttal sokkal durvábban, ráadásul még rám is förmedt, ami nem csak, hogy meglepett, de rosszul is esett. S mikor kimondta, hogy pap vagyok, akkor persze egyből ráeszméltem arra is, hogy mekkora baromságot műveltem. Ennek ellenére most még sem azt éreztem, hogy jó lenne menekülni, hanem inkább dühös voltam, hogy nem fogta fel, mit mondtam neki az előbb.
- És? Attól még szerethetlek, nem? Jó persze, már be is fejeztem és hazamegyek én egyedül is - vágtam hozzá dühösen, aztán elindultam az egyik irányba, de meg is torpantam, s elhúztam a számat. - Jó, veled megyek haza, mert nincs kulcsom és nem tudom, merre kell menni - vágtam oda bosszankodva, majd követtem őt, immár szótlanul, s hazamentünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Így megfelel a sárgarépa? - mosolyogva libbent mellém az egyik énekkaros, aki ügyesen apró darabokra vágta a zöldséget, bólintottam is.
- Tökéletes, a babgulyásba mindig aprítva rakjuk, úgy sokkal jobban kifő belőle az íz, mintha csak úgy darabokban dobálnánk bele - mondtam a leányzónak, aki egyébként nem is olyan rég még a Bárkában is dolgozni kezdett, konyhai kisegítőként. Egyszer mesélte, hogy szakácsnő szeretne lenni, ha nem jönne össze neki a minisztériumi pálya, mert nagyon érdekli a főzés. Emiatt is jött oda dolgozni, hogy tanuljon, s ha már itt is közösben főztünk, azért próbáltam egy-két trükköt elmondani, hátha a későbbiekben még a hasznát veszi.
- Kérlek, ugyanígy a fehérrépát, illetve szükség lenne még paradicsomra, és paprikára is, de azokat egészen apró kocában szeretném - mondtam, aztán sietve kaptam a fakanál után, hogy keverjek egy kicsit a hagymán, nehogy odaégjen az alap. Ekkor tűnt fel Elizabet, pillantásom végig is futott rajta, tökéletesnek tűnt, ahogy eddig minden alkalommal, ha összefutottunk.
- Dicsértessék Elizabet! - biccentettem, mondtam volna, hogy csinos, de aztán még sem, mert a hívők a végén még félreértenék. - Nahát, ez remek ötlet! - mosolyogva bólintottam, már épp nyújtóztam volna, hogy segítsek, mikor az egyik leányzó átvette a csomagot.  - Nagyon jó, én is úgy emlékszem, hogy annyian vannak. Elkezdhetjük, csak egy pillanat. Kamilla.. - intettem az egyik lánynak, s ha odajött, megkértem, hogy vegye át a főzést, a kötényemet levéve pedig Elizabet mellé léptem. - Arra vannak a dobozok, főként élelmiszerek vannak, de akad néhány gyermekjáték is. Hoztunk szatyrokat, illetve összehajtható dobozokat is, nem nagyon tudtam eldönteni, hogy melyik lenne a jobb. Mit gondolsz, doboz vagy zacskó? - kezembe vettem egyet egyet, s mosolyogva vártam a nő döntését.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Hittem azt, hogy ha beszélgetünk a beteghez, az meghallja hangunkat, s ha most épp nem is tud reagálni, de talán megindítja a gondolatait, s idővel majd visszahozza hozzánk. Nem voltam ennek szakértője, mégis hittem ebben, s hittem abban is, hogy ha imádkozom, az imáim meghallgatásra lelnek. Így is tettem, ott a nő ágya mellett kértem a felsőbb erőt, hogy adjon reményt Elektra családtagjainak, a nőnek pedig kitartást ahhoz, hogy felvegye a harcot, s leküzdje ezt az állapotot. Épp, hogy csak a végére értem az imának, a szokásos mozdulattal a végén, meglepetten pillantottam oldalra, mikor Tamás rám köszönt.  - Ó, dicsértessék, megleptél - mondtam őszintén, bár azt hiszem, inkább nekem lett volna okom elmagyarázni, hogy mit is keresek unokatestvére betegágya mellett.
Felegyenesedve a székről, közelebb léptem Tamáshoz, s fogadtam baráti ölelését. - Szervusz, nem-nem - mosolyogva ráztam meg a fejem. - Az egyik énekkarosom balesetet szenvedett, elég súlyosan megsérült, de most már jobban van, őt látogattam meg, és az édesanyjával váltottam pár szót. Aztán már épp indulni készültem, mikor hallottam, hogy Elektráról beszélnek, hogy itt van. Olvastam róla az újságban, tragédia az, ami történt, de én bízom abban, hogy helyre jön, erős nő - vetettem egy pillantást az ágyon fekvő beteg felé, aztán vissza Tamásra. - Á igen, stabilak és tartósak, remek munkát végeztél. A házvezetőnőmnek, Margitkának is nagyon tetszik, gondolkodik is azon, hogy ő is csináltasson olyan asztalt. Megadhatom neki az elérhetőséged? - érdeklődtem, miközben fürkésztem, hogy milyen gondosan rendezgeti a virágokat, s mennyire odafigyel rokona környezetére. - Mit mondtak az orvosok, mennyi idő múlva várható javulás? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Több hónapos továbbképzésem lejárt, s mivel az utóbbi időben az étteremmel is voltak gondok, a lehető legjobbkor sikerült visszatérnem Bogolyfalvára. Nem mintha nem bíztam volna az üzletvezető képességeiben, de az étterem sorsát a szívemen viseltem, féltem attól, hogy ha nem teszek valamit, becsődöl. Emellett azonban papi teendőimet is el kellett látnom, mert bizony, mióta Bogolyfalván éltem, kialakult egy kis közösség - ha nem is túl sokan - akik hiányoltak a heti találkozókat. Főleg Margitka, és a barátnői, na meg a kórus tagjai, akik ugyan összejártak énekelni, de mégis azt üzenték, hogy szeretnék, ha már velük együtt lennék.
Ami azt illeti, az üzlet és a munka mellett nekem is hiányzott a kis város, már megszoktam az itteni levegőt, a lakókat, az arcokat, a szomszédokat…Ahogy erre gondoltam, bevillant előttem egy szőkés hajzuhatag, s a hozzá tartozó vonások. Mióta hazajöttem, csak futólag láttam az ablakból, gondoltam rá, hogy átmenjek és köszönjek, szóljak, hogy visszajöttem, de aztán még sem tettem meg, úgy döntöttem, majd máskor, ha aktuális lesz. Már ha lehet ilyesmi egyáltalán aktuális a történtek után. Mert hogy bár rég volt, még mindig eszembe jutottak a történtek.
A gondolatokat elhessegetve készültem fel a jótékonysági estre, kiöltöztem, ahogy illett, és egy csekély kis összeget is borítékba raktam, ami még nem hiányzott az étterem kasszájából, de ahhoz elég volt, hogy ha egy kicsit is, támogassam az iskolát.
Odaérve meglehetősen sok ember cikázott jobbra-balra, egy kicsit meglepett, de jó volt látni azt, hogy ilyen sokan akarnak segíteni. Gondolhattam volna arra, hogy itt majd összefutunk, de ez egészen addig nem is tudatosult bennem, míg meg nem láttam egy kép előtt ácsorogva, egy ismeretlen férfi társaságában. Ez sem lett volna furcsa, ha nem simít végig a karján. Miért tette? Miről maradtam le? Annyira sokáig azért nem voltam távol.
Belém nyilallt egy kellemetlen érzés, zavaró nyugtalanság, ellenben azt is tudtam, hogy ez nem helyes, s próbáltam elhessegetni a gondolatot. Sőt, azon kaptam magam, hogy egyik lábam lendült a másik után, s néhány lépést követően, kikerülve egy szemből érkező, köpcös urat, sikerült leparkolnom mellette.
- Egészen jó ez a kép - szólaltam meg mellette, majd felé emeltem pillantásom és egy halovány mosolyt is megengedtem felé. Illata orromba kúszott, s ilyen közelségben a szívem is felgyorsult mellette, de csak nyugalom, talán nem zavar majd el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Ez így igaz, mindenkinek meg van a maga keresztje - egyetértően bólintottam, Tamás nagyon is átlátta a helyzetet, gondolkodásában egy kicsit hasonszőrű volt hozzám, már csak ezért is értettük meg egymást félszavakból. Látszott rajta az aggodalom, át is éreztem a helyzetét, rossz lehetett látni egy közeli rokont ilyen állapotban, de ezért is igyekeztem támogatni, így vállon veregettem, biztatva, hogy minden megoldódik majd. S hogy ne csak a szomorú esetről váltsunk szót, a munka is felmerült, elégedett is voltam Tamás munkásságával, olyannyira, hogy ajánlani is akartam másoknak.  -  Rendben van, akkor megadom neki a neved, szerintem majd felkeres. Illetve, ami azt illeti, az étteremben is lenne egy kis munka, a bárpult belső polcai nem úgy funkcionálnak, ahogyan kellene. Ha lenne időd, beugorhatnál majd a Noéba, és ránézhetnél - bíztam a szakértelmében, kicsit már bántam is, hogy azt a pultot nem vele csináltattam, de ki gondolta volna, hogy egy másik ács rossz bútort készít nekem?
Pillantásom aztán visszatévedt az ágyon fekvő betegre, rossz volt egy életerős nőt ilyen állapotban látni, főleg annak tudatában, hogy egy kislány várta őt odahaza. - Rémisztgetik? Ejj, nem szabadna előre ilyesmit mondaniuk. Persze sok minden megtörténhet, de én még hiszek a csodákban, a gyógyuláshoz idő kell - ezt teljesen komolyan is gondoltam.  - Ez nem lehet könnyű Tamás, de most neked kell összefogni a családot és szerintem képes vagy rá - biztattam továbbra is barátian, majd ismét a nőre néztem, s vissza Tamásra.
- Kitartást, és térj be majd a Noéba, várlak szeretettel - ezt már nem csak a munka végett mondtam, ha kedve lett volna beszélgetni, tudhatta így, hogy számíthat rám. - Nekem most mennem kell, jobbulást Elektrának! - köszöntem el, majd mentem tovább a dolgomra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A nőknek mindig is jobb volt a szépérzékük, és ez most is bebizonyosodott, nem beszélve arról, hogy a doboz praktikusabbnak is bizonyult, s a környezet kímélésének szempontjából is jobb választás volt. Már ezért megérte, hogy nem egyedül kellett szerveznem az adományozást, mert ilyenkor hajlamos voltam kapkodni, s rossz döntéseket hozni. - Jó ötlet, van is dobozunk bőven, kartondobozok - persze egyik sem volt túl szép, némelyik össze volt firkálva, de még mielőtt feltettem volna a kérdést, mintha a polgármester neje a gondolataim közt mászkálna, úgy adta a következő javaslatot. - Elizabet, csak nem a fejemben turkálsz? - kérdeztem egy mosollyal, aztán bólintottam.
- Ragasztóra is szükségünk lesz, hacsak nem oldjuk meg valamilyen bűbájjal - ezekben a varázslatokban annyira nem voltam otthon, ezért a dekoráció részét úgy döntöttem, hogy rábízom a nőre. Közben felmerült részéről egy gondolat, és még ebben is egyetértettünk. - Külön látogassuk meg őket, az egy dolog, ha egy vacsorával kisegítjük őket, de ha megtudjuk, kinél mi okozza a fő problémát, úgy már tudunk intézkedni. Neked vannak kapcsolataid a férjed révén, ha a munkanélküliség a gond, teremthetnénk új munkahelyeket. Össze is írhatnánk, hogy hol mi okozza a gondot - javasoltam a nőnek, közben feltűnt két lány a közelben, intettem feléjük. - Sziasztok, gyertek csak közelebb - nem tudtam, hogy csak érdeklődők, véletlenül tévedtek erre, netán adományt hoztak, de előbb-utóbb úgyis kiderül. - Egyébként megfordult a fejemben, hogy létrehozhatnánk egy egyesületet a rászorulók részére, és lehetnél az elnöke. Mit gondolsz, - fordultam közben vissza a nő felé, míg vártuk a lányokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Mondhattam volna, hogy szia, rég találkoztunk, indíthattam volna ezzel is, de talán kellemetlen helyzetet teremtett volna közöttünk, ezért is voltam inkább spontán, ezzel feltérképezve, hogy vajon a nő hogyan is reagál. Nem vesztünk össze, az túlzás, de mégis történt , ami történt, azóta pedig egyetlen normális szót sem váltottunk, ez idáig.
Jó volt újra látni, kicsit ideges voltam mellette, mindennek a maga pozitív értelmében, tartottam attól, hogy majd mérges lesz, amiért a visszatérésem óta még csak át sem mentem köszönni neki, de nem így lett. Nem láttam rajta, hogy zavarná a jelenlétem, sőt, kedves is volt, ez pedig jót jelentett.
- Rengeteg, és ezekben a gyerekekben a jövő, remélem, hogy sikerül fenntartani az iskolát, és összegyűlik az a támogatás, amire szükségetek van - mondtam őszintén, majd felé fordítottam a pillantásom, s belefúrtam tekintetem az övéibe. Furcsa, de még ennyi idő után is ugyanazt éreztem a közelében, mint ott a tóparton. - Igen igen, ki nem hagytam volna, amint meghallottam, hogy ilyen eseményt rendeznek. Nem tudtam, hogy itt leszel - kezdtem bele, felé fordulva. - Nagyon… - mondtam volna, hogy jól néz ki, de épp ekkor lépett oda az a férfi, akivel már az érkezésemkor is megláttam. Magas, jó vonásokkal rendelkező alkat volt, látszólag még a modorával sem volt semmi baj. Ennek ellenére mégis roppant mód zavart a férfi jelenléte. Figyeltem kettősüket, ahogy Tánya rámosolygott, s ahogy a férfi felé nyújtotta a poharat. Mintha lett volna köztük valami. Vagy csak képzeltem? Ahogy ezen kattogott az agyam, s megcsapott a féltékenység szele, úgy nyújtózott felém az ismeretlen egy kézfogásra. - Üdv, Nemes Balázs - szorítottam meg a kezét határozottan, még egy mosolyt is kierőszakoltam magamból, de mögötte megbújt egy kis csalódottság. Elmentem egy évre, hogy kiverjem a fejemből a nőt, hogy az egyházra koncentráljak, s tessék. Ugyanott tartok, mint amikor útnak indultam.
 - Én akkor nem is zavarnék…további szép estét - köszöntem el tőlük egy mosollyal, búcsúzóul még hosszan Tányára néztem, aztán hátat fordulva elsétáltam tőlük, s ha megszólítottak, köszöntem, egy kicsit távolabb váltottam néhány szót az egyik hivatali emberrel. Közben egy pohár pezsgőt is elfogadtam, amivel kínáltak, beszélgetés közben néha azonban lopva Tányát kerestem a tömegben, nem tudtam kiverni őt a fejemből. Láttam, hogy táncol ezzel a Márkkal, elfogott az irigység, amiért ő forgatta, s nem én. Közben cserélődtek az emberek, egy kicsit meg is fáradtam a beszélgetésekben, s arrébb sétáltam, hogy keressek pár finom falatot. Meglepetésemre Tánya mellett kötöttem ki újra. - Bocs - kértem elnézést, mert majdnem előle happoltam fel az egyik fasírtgolyót. Rápillantottam, ott voltak a szavak a számon, csak nem tudtam megszólalni. Pedig ki tudja, mikor lesz lehetőségem újra beszélni vele, főleg ha ez a Márk talán már meg is kérte, jövőhéten meg adhatom őket össze. Ó egek…
- Tánya, beszélhetünk? - nyúltam karja után gyengéden,mielőtt még lelépett volna, s ha engedte, arrébb húztam egy félreeső sarokba, az egyik oszlop takarásában. - Mi…mi újság veled? Rég beszéltünk - tettem fel a kérdést, kicsit zavartan, miközben pillantását fürkésztem.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Mosolya sem tudta elűzni zavaros gondolataimat, melyek nem hagytak nyugodni, különösen azóta, hogy megismerkedtem ezzel a Mark Darcy-val. Vagy tudom is én, hogy mi is volt a vezetékneve, azt sajnos nem sikerült megjegyeznem. Az viszont pontosan az emlékeimbe vésődött, hogy milyen jól érezték magukat a parketten.
- Igen, miért? Rég beszéltünk - vágtam rá először könnyedén, mintha tényleg csak erről lenne szó, de frusztrált annak a gondolata, hogy tényleg elveszíthetem. Pedig még csak nem is volt az enyém.
Érintése közben zavarba hozott, hangja hiába ébresztett bennem bizalmat, nagyon nehezen tudtam csak megszólalni, mert ez így nem is volt olyan könnyű, hisz pap voltam. Nem szabadott volna, hogy efféle gondolatok foglalkoztassanak, mégis kikívánkoztak belőlem. - Hozzá akarsz menni? Csak mert egy házasságot érdemes alaposan átgondolni, hogy biztosan jó döntést hozzatok. Rendesnek tűnik és normálisnak, de biztos hogy ezt akarod? - hadováltam össze-vissza, mert még mindig nem tudtam kibökni azt, amit valójában akartam, csak kerülgettem azt a forró kását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Ostoba voltam, hogy a bennem felmerülő kételyekkel tettem fel kérdésemet, ahelyett, hogy inkább nyílt lapokkal játszottam volna. Érződött is a nő válaszából a felháborodás, mindezt teljes joggal tette, s addigra már meg is bántam, hogy rákérdeztem. Igaza volt, még akkor is ha fájt, de semmi közöm sem volt hozzá, nem volt jogom beleszólni az életébe, mégis egy részem azt kívánta, hogy bárcsak ne menne hozzá ahhoz a férfihoz, hanem inkább lenne velem. Csak éppen ezt nem sikerült kimondanom, arra viszont jók voltak a szavaim, hogy magamra haragítsam. - Elnézést, ne haragudj - emeltem meg kezeimet védekezően, belülről már korholtam magam, de váratlanul Tánya olyasmit mondott, amivel már egészen új megvilágításba helyezte a történteket, s már én is másként láttam a helyzetet. - Úgy érted, hogy…? - meglepődtem, ugyanakkor, mintha egy nagy kő esett volna le a szívemről. Nem kellett több magyarázat, pontosan értettem azt, hogy a nő mire is gondolt.
- Akkor jó, akkor nincs is kapkodás, sem esküvő - zagyváltam zavart mosollyal, miközben a tarkómhoz nyúltam, hogy ezzel is csillapítsam a zavaromat.
- Na jó, én…nem tudok rád másként gondolni, mint ahogy a tónál. Hiába utaztam el ,  nem ment. Nem megy, és most is majd belepusztulok, hogy nem érhetek hozzád, hogy nem csókolhatlak meg - közben kezem megindult arca felé, de ujjaim nem érintették a bőrét, viszont ha tekintetembe fúrta az övéit, akkor pontosan tudta, hogy igazat mondok, hogy komolyan gondolom. Hiába voltam pap, ezek az érzések felülkerekedtek bennem, s hacsak nem húzódott el, akkor talán meggondolatlanul egy ilyen rendezvényen, de megcsókoltam őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Hülye egy szituáció volt ez, olyasmi, ami szökőévente ha egyszer fordul elő az emberrel. Csak álltunk egymással szemben, s miután kiderült számomra az, hogy ez a Márk nem a vőlegénye, és még csak nem is készül vele házasságra, akkor nem csak, hogy megkönnyebbültem, de bevallottam neki mindazt, amit éreztem iránta, s amivel az elmúlt időszakban küszködtem.

- Persze, hogy azt mondtam, mert nem tudtam, hogyan kezeljem ezt a helyzetet és…még most sem tudom igazán - vallottam be, de ezután nem tudtam megállni, hogy ne csókoljam meg, s úgy tűnt, ebben legalább egyetértettünk, hisz bár szavaival azt mondta, nem akar választásra késztetni, csókja mégis másról árulkodott.

- Nem tudok tovább úgy élni, hogy azt mutassam, nem vagy más csak egy szomszéd, nem megy. Veled  akarok lenni Tánya. Csak mond, hogy Te is, és ott hagyom érted, biztosan meg fogja érteni - mélyen fúrtam pillantásom tekintetébe, miközben utaltam az urunkra, aki világunkat teremtette. Mindent látott és érzett, biztosan látta azt, hogy mi Tányával egymásnak teremtettünk, akkor pedig el kellene engednie.  - Mit mondasz? Lennél a feleségem, Tánya? - nem remegett meg a hangom, ott úgy éreztem, hogy ezt kell tennem, közben kezeit is megfogtam. Hogy elsiettem-e? Egész biztos, de nem tudtam tisztán gondolkodni most, hogy újra viszont láttam.