Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Ritkán, de voltak Lillának rossz döntései. Na jó, igazság szerint, ha őszinte akart lenni magával, akkor az utóbbi időben talán gyakrabban is, mint korábban. És a ma reggeli sem volt kivétel ez alól, hiába tűnt laikus szemmel nagyszerű ötletnek.
Történetesen ugyanis úgy döntött, futni fog. Nem azért, mint kisebb korában, mikor megkergették, és galacsinokat reptettek utána, hanem mert állítólag egészséges volt. Sokan csinálták, nem tévedhettek ennyien. Bár persze de, nem kellett messzire mennie, hogy találjon jó ellenpéldát, a politika másról se szólt, mint tömegek megvezetéséről. Kezdett egyre inkább undorodni saját, választott szakirányától.
A testmozgás azonban igazoltan olyasmi volt, ami jót tett, főleg ha az ember egyébként előszeretettel ült egész nap, könyvek fölé görnyedve, megfeledkezve az étkezésekről, és egyszerre, az éjszaka közepén pótolva be mindent. Túlzásba esve, majd erre ráeszmélvén gyötrelmes perceket töltve a mellékhelyiségben. Ebből állt Lilla átlagos napja, és fizikálisan is kezdte érezni ennek mellékhatásait.
Fájtak a tagjai, a háta, az ujjai ropogtak, ha mozgatta őket, és szemei is beesettek voltak. Nem nézett ki túl egészségesen, ami nem volt újdonság, de az, hogy tenni akar ez ellen, már inkább. Szóval keresett magának egy melegítőt, lófarokba kötötte haját, és már épp azon volt, hogy kekocog a lépcsőkön, amikor úgy döntött, hogy maga a futás kezdődhet kicsit később is. Szóval kissé fájdalmas fintorra húzva orrát átalakult, és kireppent az ablakon. Örült végül, hogy így döntött, mert már látott többeket is az iskola körül lődörögni, és inkább el akarta kerülni, hogy meglássák, hogy Vizsnyicky Lilla futni indul épp. Még kiröhögik. Szóval vissza sem változott, míg a város határába nem ért.
Fújt egyet, a térdére támaszkodva - már a repülés is teljesen kifárasztotta - majd lassan elindult. Először csak sétált, aztán kocogni kezdett a kihalt utcákon, de igen hamar szúrni kezdett az oldala, a lábaira meg mintha ólmot kötöttek volna.
Lassított, és lépkedni kezdett, levegőért kapkodva, kezét bordái alá szorítva, mikor valaki elsuhant mellette. Zúgott a füle, ezért nem hallotta meg érkezni, és mikor alakja hirtelen a látóterébe került, megijedt.
- Bazd.. - szaladt ki a száján, de elharapta a mondatot, mert megbicsaklott a lába, és kis híján elvágódott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Egyszerűen fel nem tudta fogni, hogy lehetett ennyire kibaszottul hülye. Az még hagyján, hogy felvette a földről, elvégre felelősségteljes dolog nem szanaszét hagyni ilyesmit, de hogy juthatott eszébe a nyakába akasztani azt a rohadt ékszert!? Ki csinál ilyesmit? Ostoba, meggondolatlan libák. Körülbelül annak érezte most magát, még napokkal később is, mikor már enyhülni látszottak a tünetek, melyeket a nyilvánvalóan elátkozott tárgy okozott. Amitől Bence az eszméletét vesztette, és melytől úgy egészen mellékesen olyasmit kezdtek egymás iránt érezni, ami nem is volt köztük.
Furcsa - gondolta -, bár már nem volt rá hatással a dobozba, mindenféle varázslattal és védelmi bűbájjal zárt, hóna alatt tartott nyaklánc, még mindig érdekelte, mi van a sráccal. Nem gondolt már rá úgy, dehogy! Viszont nem tagadhatta, hogy tényleg jól érezte magát a társaságában, és ez nem egyedül az átok miatt volt. Az csupán felerősített, kicsit eltorzított pár érzést, de azok nem alakultak volna ki, ha menthetetlenül unszimpatikus, és elviselhetetlen a másik. Utána olvasott az ilyen átkoknak, de azért jobbnak látta, ha szakértő kezekre bízza az ékszert. Hogy azért lehetőleg más kezébe már ne kerüljön így.
Kállay professzort nem találta éppen, ezért indult le Bogolyfalvára, és volt most a Kins & Kensben. Talán itt tudnak valamit kezdeni ezzel a veszélyes cuccal, ha meg nem, majd akkor a minisztériumban próbálja elpasszolni.
- Bocsánat.. - Véletlenül majdnem nekiment valakinek, miután befordult a sarkon.
Nem ismerte, legalábbis még sosem találkozott vele, mégis egyből felismerte az arcát. Olvasott róla, nem is olyan régen az egyik kutatása kapcsán, és ez a fajta találkozás olyan meglepetésként érte, hogy egy pillanatra elfelejtett levegőt venni. Szeme összeszűkült, mintha gyanakodna, és ajkait is összepréselte.
- Remélem közmunkát végzel itt - tette egyből nyilvánvalóvá, hogy tisztában van vele, hogy kivel áll szemben. Nem tudta, mennyire tud magyarul, ha tud, illetve, hogy működnek-e fordítóbűbájok a boltban, ezért inkább angolul szólalt meg.
Azt viszont végképp nem tudta, minek állt egyáltalán szóba vele. Nem mintha azt feltételezné, hogy Krise a Zengőbarlangból szabadulva bolti lopásra adja egyből a fejét, szóval nyilván nem a lelkiismerete szólt ki belőle. Akkor talán.. a kíváncsiság?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Valami más lehetett az oka. Elvégre mit érdekelné őt, hogy mit keres itt egy büntetett előéletű fazon? Nem azért szólította meg, mert a körmére akar nézni, esetleg felügyelőtisztet játszana. Egyáltalán nem érdekelte, ha elkövet valamit, ami miatt leültetik a maradék időre is, ami még van neki. Kivéve persze, ha komolyan ártana valakinek, de ugye ilyesmiben nem találták bűnősnek.
Jobban is utánanézhetett volna, hogy vajon csak bizonyíték híján, vagy tényleg ártatlan volt ebben. De ha mégse, talán tart tőle? Most, hogy felegyenesedett, és rámordult, jóval fenyegetőbbnek hatott, de Lilla könnyedén kitapintotta pálcáját zsebében, nem tartott attól, hogy ne tudná megvédeni magát. Különben sem egy eldugott sikátorban voltak, hanem egy üzletben. Ahol mások is voltak.
- Mit érdekel az? - villant meg a szeme a durva kérdésre, és máris érezte, hogy ismerős méreg futja át az ereit. De nem! Nem csinálhatta ezt folyton. Nem ezért szólította meg. Nem veszekedni akart. Már megint. Még valakivel.
Egy pillanatra lehunyta a szemét, és beszívta a levegőt. Lépett egyet hátra, és felemelte kezeit.
- Ne haragudj - kezdte, és még egy apró mosoly is átsuhant az arcán. Csak amolyan feszültségoldásként. - Nem akartam tapintatlan lenni, csak felismertelek és.. érdekelt, mi járatban vagy itt.
Vagy valami ilyesmi lehetett, nem tudta biztosan. Amit tudott, hogy a viselkedésén, azon, ahogy az emberekhez viszonyult, változtatnia kell. Az átok felerősítette ezeket és a Bencével való kontraszttal rávilágított, hogy menyire nincs ez rendben. De mi van, ha normálisan, kedvesen, vagy legalábbis ilyesmiket pedzegetve el tudna beszélgetni egy ilyen alakkal? Az már aztán fejlődés lenne, nem igaz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Valahol tudta, hogy ahogy a mostanra dobozban elzárt nyakláncot felvenni, úgy William Krise-t megszólítani sem volt legzseniálisabb ötleteinek egyike. Akár rosszul is elsülhet ez a kísérlet, mert annak szánta, legalábbis miután visszafogta indulatait.
És persze, nem valamiféle celebbel találkozott (ami mellesleg hidegen hagyta volna), hanem egy bűnelkövetővel, aki inkább hírhedt volt, mintsem híres, valahogy mégis izgatottság fogta el, és érdeklődés. Olvasott róla, kialakított magában egy képet, és most lehetősége van ezt bekeretezni, vagy akár itt-ott átszínezni, kiegészíteni. A hús-vér emberrel való kommunikáció egész más volt, mint száraz tényeket bogozni ki jelentésekből és jegyzőkönyvekből.
- Sokkal inkább megtanultam farkasnak lenni - húzta el kicsit a száját, majd megrázta fejét. Nem, nem magáról akart beszélni, véletlenül sem. A nevét sem akarta elárulni, elvégre ahhoz bíznia kéne benne.
Pislogott kettőt, és kicsit megdöntötte fejét. Krise nyilván azt hihette, hogy az egyik hozzátartozó lehet, akit mélységesen felháborít, hogy nincs hét lakat alatt emberölésért. Szabad ezzel eljátszania? Nem lenne... aljas?
- Semmi esetre se akaszd föl magad - rázta meg a fejét, és ebben még teljesen őszinte volt. Még ha el is vette másét, az ő életének még mindig volt értéke. - Az megváltás lenne, nem büntetés, aki ezt várja tőled, egyszerűen csak bosszúvágyó. Az pedig.. nem segít senkin.
A végén kissé elsötétült az arca, mert eszébe jutott, hogyan lett kis híján gyilkos sok-sok éve. És az véletlenül sem lett volna baleset, ha végigviszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Az az érzése támadt, hogy lehet mégiscsak többre mennének, ha angolul társalognának, mert nyilvánvalóan félreérti őt Krise. Vagy talán csak amiatt érzelmezi másként a mondandóját, amit hisz róla? Hogy ő az áldozat rokona. De ezt a tényt még nem akarta tisztázni, hisz akkor könnyen lehet, hogy egyszerűen faképnél hagyja. Pedig.. könnyen lehet, hogy azt kéne tennie.
Keze a zsebébe csusszant, és ujjai a pálcára fonódtak a férfi mozdulatára. Pedig épp, hogy felkínálta magát céltáblának, de Lilla nem tudhatta biztosan. De csak nem olyan ostoba, hogy a szabadságát veszélyeztesse miatta.
- Nem. Épp azt mondtam, hogy nem segít senkin a bosszú. Nem foglak megátkozni, hacsak nem adsz rá okot. - Azért ezt nyilvánvalóvá akarta tenni, hogy nincs levéve az asztalról a dolog, csak épp okot kell adnia rá.
Egyáltalán nem olyan irányba ment el ez a szituáció, amerre remélte, noha nem egészen tudta, mit is akart. Kísérletezni, hogy tud-e normálisan viselkedni olyasvalakivel, akivel senki nem tenné? De hogyan, ha ő meg mindenre ugrik, és a legrosszabbra számít? Ha elmondaná, hogy igazából semmi köze a halott férfihoz, talán más lenne, de úgy nem tud meg semmi újat. Két lovat akart megülni egyszerre, de eggyel is gondja akadt.
- Csupán érdekelt, mivel tölti az idejét valaki, akinek börtönben kéne ülnie épp - mondta, és hiába próbált nem úgy hangzani, mint aki holmi senkiházinak tartja. Ez így nem jó! - Úgy értem.. hogyan törleszt a raboskodás helyett. Puszta kíváncsiság.
Kivette kezét is a zsebéből, és széttárta karjait, mutatva, hogy tényleg nem akar semmit. Csak beszélget. Próbálkozik. Micsoda ostoba ötlet ez!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Ebbe valóban bele látszott törni a bicskája, hiszen a legkevésbé sem ért el semmit, csupán hozta a formáját. Akkor is, mikor pont nem akarta. Bosszantotta a másikat faggatózásával, annak a válaszai pedig őt kezdték idegesíteni. Újra és újra magára kellett szólnia, hogy ne legyen goromba, de hiába.
Nehezen, de lenyelte amit mondani készült, és bólintott magának párat. Rendben, nyilvánvalóan nem csevegős típus.
- Gondolom nem baj, ha utánakérdezek, birtokolhatsz-e bármiféle mágiával ellátott tárgyat - húzta össze a szemét. Nem kell tudniuk, hogy egy mugli kütyü felrúnázásáról van szó.
Ő pedig csupán egy aggódó polgár, aki tesz egy ártatlan bejelentést. De ez már valóban kimerítette a fenyegetés fogalmát, és Lillának fogalma sem volt róla, minek állt bele ennyire. Csak sétálj tovább! - mondta magának, de a halántékában lüktető vér másra sarkallotta. Pedig Krise-nak láthatóan kijutott már bőven az ilyenekből, mint amit most ő produkált.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Az eredeti szándékától régen elkanyarodott, és kezdte komolyan fájlalni, hogy egyáltalán megpróbálta. Nem azért, mert a férfinek jól láthatóan külön erőfeszítést kellett tennie arra, hogy ne folyamodjon erőszakhoz, hanem sajnálta az elfecsérelt időt. Mit is képzelt, hogy majd normálisan el tud beszélgetni egy ilyen alakkal?
El is határozta végre, hogy részéről ennyi, sőt, sok is volt ez az egész, és a másik válaszát meg sem várva odébb készült állni, ám Krise szavai, illetve leginkább is az, ahogy a mondatát lezárta, megtorpanásra késztették.
- Alig négy év van köztünk - húzta össze a szemét sértetten. - Noha elhiszem, hogy a börtönben lassabbnak tűnik az idő múlása, kérlek ne fárassz ezzel a leereszkedő stílussal, mintha már mindent láttál volna. Épp ellenkezőleg, beszűkült a világod. De tudod mit? Sok sikert, hogy még egyszer megpróbáljon valaki szóba állni veled.
Egy pillanatra tényleg elhitte, hogy jófej próbált lenni vele, amikor megszólította. Még bocsánatot is kért, és próbálkozott normális lenni, nem az ő hibája, hogy a férfi mindenkiben az ellenséget látja.
- Amúgy semmi közöm Anton barátodhoz - bökte még oda, miközben elsétált mellette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Amúgy sem volt túl jó formában, nem hiányzott egy sérülés, még akkor sem, ha a gyengélkedőn néhány perc alatt ellátják. Ugyanis semmi szín alatt nem szeretett volna ott kikötni, a gyógyítók ugyanis egyáltalán nem hülyék, és még ott tartanák egyéb okokra hivatkozva. Azt pedig végképp nem akarta Lilla.
Szóval a fájdalmas fintor, ami kiült az arcára, miközben az ismeretlen elkapta a kezét, egyszerre szólt a bokájából áradó szúrásnak, annak, hogy valaki fogdossa, és annak, hogy milyen következményei lesznek, ha nem tud saját lábon (vagy szárnyon) távozni innét.
- Semmi bajom! - rázta a fejét, de arckifejezése nem egészen erről tanúskodott, így gyorsan ajkaira erőltetett egy mosolyt is. - Tényleg, köszönöm.. csak egy picit pihentetem.
Utóbbit már magának is mondta, afféle szuggerálás gyanánt. Nagyszerű ötlet volt ez a futás, tényleg!
Tekintetét a férfira emelte, és most kicsit meg is nézte, hogy ismerősnek találja-e. És igen, biztos volt benne, hogy látta már, de azt örömmel vette, hogy szavaiból ítélve a másik nem így volt ővele.
- Az iskolában tanulok, és lakom - felelte óvatosan, és megpróbálta megmozgatni lábfejét, de a szúró érzés arra figyelmeztette, hogy korai próbálkozni. - Au.. nem.. nem kell, köszönöm. Elüldögélek itt, amíg jobb lesz, aztán majd visszamegyek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

A fájdalom egy pillanatra engedte, hogy eljátsszon a gondolattal, hogyan is nézne ki, ha a másik megmasszírozná a lábát. Olyasvalaki, aki csak erre téved, és sose látta még őket azelőtt, valószínűleg semmi kivetnivalót nem találna a jelenetben, de ha netán egy másik tanár, diák, vagy más, Bagolykőn megforduló illető nézné végig, még rossz következtetést vonna le. Ha pedig az az átok, égetnivaló iskolaújság egyik szerkesztője neszeli meg, az felér egy kisebb katasztrófával. Olyan monszun erejűvel.
Kicsit hevesebben rázta meg a fejét, mint az valószínűleg indokolt volt.
- Nem, nem..! Nem kell. Köszönöm - tette hozzá azért, hogy finomítson látványos ellenérzésein, melyeket akár rossz néven is vehetett a férfi, de Lillának nem volt szándékában megbántani. Persze a szándék ritkán volt jelen, mégis rendszeresen, lépten-nyomon belegázolt mások lelkébe.
Ez a fickó - mármint tanár, akármilyen kis korkülönbség is látszott köztük - pedig nem érdemelte meg, hogy Lilla belelépjen, és a cipőjén nézegesse undorodva, mint valami kutyagumit, szóval bár tényleg fájt a lába, próbált jó képet vágni hozzá, és ha már az ő napja pocsék is, nem belerángatni mást is dagonyázni.
- Én nem vagyok a diákod, amennyire tudom, szóval kívül-belül tegezhetsz - próbálkozott egy újabb mosollyal, aztán zavarodottan hozzátette: - Már hogy iskolán kívül meg azon belül. Szóval mindegy. Érted.