36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Vizsnyiczky Médea Lilla összes RPG hozzászólása (65 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] Le
Vizsnyiczky Médea Lilla
INAKTÍV


bulbulimia
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
Írta: 2021. július 17. 19:20 Ugrás a poszthoz


* * *

Egyszerűen csak el akart sétálni, mintha itt sem lett volna, és ha nem kopog be, valószínűleg sikerül is, hiszen a férfi el volt foglalva, pakolt, és nem csak rá várva ücsörgött odabent. És Lilla azt hitte, vissza is fogta a késztetést, és jelenléte nem hívta fel a figyelmet, de ahogy afölött sem volt akarata, hogy idetalált, úgy tűnt, azt is hiába határozta el, hogy nem kopog az ajtón.
Balázs pedig utána is sietett, és mielőtt a levitás felszívódhatott volna, meghallotta nevét, és a maradásra szólító kérést is a férfi szájából. Megtorpant, hiába ellenkezett minden idegszála ez ellen.
- En.. nem hiszem. Nem tudom - felelte kissé zavarodottan. Szerencsére egy sokkal egyszerűbb kérdést is feltett a férfi, amire már könnyebb és biztosabb választ tudott produkálni, és azt is megkerülte vele, hogy az elsőn kelljen rágódnia.
- Az jól esne, köszönöm.
Megfordult és követte Balázst vissza, a terembe. Valóban szomjas volt, nem igazán ügyelt rá, hogy eleget igyon napközben, de most, hogy torkán ragadtak kissé a szavak, úgy találta, hogy nem árthat. Persze kifogás volt, hogy végül mégis itt maradjon, magát sem tudta ezzel becsapni, de túl gyenge volt, hogy küzdjön még az ösztöneivel is. Épp elég volt az érzéseit kordában tartania. És a falánkságát, ami folyamatosan súlyosbodott.
- Próba volt? Azt hiszem hallottam az éneklést korábban - mondta, miközben tekintete a már összegyűjtött énekeskönyvekre esett.
Vizsnyiczky Médea Lilla
INAKTÍV


bulbulimia
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
Írta: 2021. július 17. 20:46 Ugrás a poszthoz


* * *

Túl finom volt minden. Nem csak az, amit elébe tettek le, de sajnos Alexanderé is, és bár csak egy falatért hajolt közelebb, legszívesebben húzta volna magával utána az egész tányért. Szerencsére volt annyi önuralma, hogy ne tegye, de ami a keze ügyében volt, az gyorsan fogyatkozott. Anélkül, hogy igazán realizálta volna. Lekötötte figyelmét közben a társalgás. Még úgy is, hogy nem látta a srác művészetének értelmét, vagy hasznát a világban, sőt, még azt is megkérdőjelezte, hogy megélhet-e majd belőle. De talán pont ezért érdeklődött, mert ez olyasmi volt, amit egész egyszerűen nem tudott megérteni.
Pedig belegondolva, mitől volt különb ettől a zongorázás? Lilla imádta, még versenyekre is járt fiatalabb korában. De, talán az lehetett a dolog nyitja, hogy ő sosem gondolt erre megélhetésként. Komolyan vette, de akkor is csak kikapcsolódásnak, egy hobbinak, aminek élhetett, de ami leginkább az ő boldogságát szolgálta, semmint mások szórakoztatását.
- Már pont akartam kérdezni, hogy milyen alternatív terved van - mondta aztán egy bólintás közben. Tehát annyira nem volt Alex elrugaszkodva a földtől, hogy ne legyen tisztában vele, a hivatás amit választott, közel nem biztos, hogy jövedelmező lesz. Nem egy konkrét tudást szerzett meg, amivel bizonyos, létfontosságú feladatot láthat el.
- Megpróbálkozhatnál a restaurálással, és közben lobbizhatsz a saját portfólióddal is - merengett el, de aztán megrázta a fejét, mielőtt jobban belemerült volna. - Bocs, nem az én dolgon kitalálni, mit kezdj magaddal, csak ilyen probléma-megoldó a gondolkodásom.
Nem volt véletlen az ő szakiránya sem, elvégre ha valahol igen komoly problémák voltak, az a társadalomban keresendő. A politikában pedig ott lehet, ahol a döntések születnek. Ahol ezrek sorsát és életét befolyásolják.
- Politikus leszek. Képviselő, miniszter, aztán ki tudja. Hosszú távú terveim egészen a csúcsig mutatnak. - Nem volt B terve. Illetve volt, persze, de nem gondolt úgy rá, hogy valaha szüksége lenne rá.
Valami egész másra viszont határozottan szüksége volt, mert ahogy a tányérjára pillantott, elsápadt kissé. Teljesen üres volt.
Vizsnyiczky Médea Lilla
INAKTÍV


bulbulimia
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
Írta: 2021. július 17. 22:10 Ugrás a poszthoz


* * *

Szavaira Lilla felpillantott Zsófira. Látta rajta a haragot, talán megvetést is, olyasmiket, amiket maga is érzett önmaga felé. Jól esett volna a feloldozás, egy-két megnyugtató szó, de rá kellett ébrednie, hogy a lehető legrosszabb embertől várja ezt. Már ha egyáltalán várta.
- Igen - mondta elszorult torokkal. Igen, sikerült megbántania a húgát, sikerült talán végérvényesen maga ellen fordítania azt, akit a legjobban szeretett. Ezen nem volt mit szépíteni. És bár fájt Zsófia őszintesége, egyúttal hálás is volt érte. Afféle ébresztő volt, hogy sírhat, kesereghet, sajnálhatja önmagát, attól még nem változik semmi.
Csak elfogadni volt számára ez kvázi lehetetlen, mert Lilla meg akart oldani minden problémát, amivel szembekerült. Igaz, épp ez a tulajdonsága sodorta ilyen helyzetbe, mert úgy gondolta, Sárinak szüksége van arra, hogy ő beleszóljon az életébe, mégis nehezére esett egyszerűen csak feladni, nem erőlködni tovább, hanem hagyni, hogy az idő gyógyítsa be a sebeket.
Zsófia már ránézni sem akart a másikra. Talán - visszhangzott Lilla fejében, és ő bólintott. Csak úgy magának. Megdörgölte szemeit ismét, majd letette a kiürült bögrét, és pár knútot is előkotort a zsebéből. Többet, mint kellett volna, de nem számolgatta.
- Köszönöm... a kávét - mondta halkan, finoman megnyomva az utolsó szót. Annál több mindenért volt hálás, de nem voltak egyszeriben öribarik, és különben is, elégedjen meg annyival, hogy ilyen állapotban látta őt Zsófi.
Felállt, kissé bizonytalanul, és egy bólintással elköszönt, majd távozott. Még mindig várt rá a sok munka a toronyban, de most ha lehet, még kevésbé érezte azt, hogy képes lesz megcsinálni azokat. De talán...
Vizsnyiczky Médea Lilla
INAKTÍV


bulbulimia
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
Írta: 2021. augusztus 27. 18:33 Ugrás a poszthoz


***

Pokoli fejfájással ébredt, olyan rosszal, hogy ahhoz se tudott kellően koncentrálni, hogy elkészítsen egy bájitalt, ami csillapítaná. Nem mintha ne mehetne el a gyengélkedőre ilyenkor, tudta jól, hogy a lehetőség adott, de szinte látta maga előtt a komoly bajaiktól nyöszörgő bent fekvő diákok gúnyos pillantását. Kinevették, lenézték, hogy holmi fejfájással picsog itt. Végzős mestertanonc létére. Ő Vizsnyicky Lilla volt, az ég szerelmére!
Szóval nem, inkább az egész napot végigkínlódta, noha teljesen hasznavehetetlen volt emiatt. Ami szintén rendkívül frusztrálta, jobban, mint maga a gyötrő szúrás a halántékában. Viszont nem adhatta jelét ennek, legalábbis ott nem, ahol látják, mert vagy kíváncsian megbámulnák, aminek már a gondolatától is viszketni kezdett a tarkója, vagy ami rosszabb, megkérdeznék, hogy jól van-e. A megjátszott kedvességre pedig semmi szüksége nem volt, főleg nem azon az áron, hogy beismerje gyengeségét. És egyébként sem ért rá, rengeteg idejét vesztegette el, és a nyakán volt a vizsgaidőszak.
A délután a tanulószobában érte, ezt találta Lilla a legmegfelelőbb helyszínnek, mert az év ezen szakászában már tényleg csak azok időztek itt, akik valóban arra használták a termet, amire rendeltetett: tanulni. Itt nem zavarták, nem hangoskodott senki, és még csak nem is próbáltak beszédbe elegyedni vele. Legalábbis azt hitte.
Sztella, az egyik évfolyamtársa csapódott mellé, de szó szerint, úgy rakta le magát a székre, hogy az megreccsent alatta. Pedig nem volt súlyos a lány, csak lendületes. És rellonos. Ez talán túl sokat is elmondott róla, ugyanis azok közé tartozott, akik direkt ráerősítettek a házhoz köthető sztereotípiákra.
És mielőt Lilla bármit tehetett volna ellene, a csaj faggatni, nyaggatni kezdte, röhögcsélve megkérdezte, hogy kikérdezze-e őt, és a levitás érezte, hogy menten elfogy a türelme, és leátkozza ennek a szerencsétlennek a haját. Ami nagyon nem volt jó ötlet, szóval alternatíva gyanánt inkább megkísérelte elterelni magáról a figyelmet. Fejével rábökött az épp belépő navinés lányra.
- Neki vajon nem telik nadrágra és cipőre, vagy csak nagyon otthon érzi magát? - tette fel a költői kérdést, és felvonogatta a szemöldökét is kétszer, úgy nézett Sztellára, aki vihorászni kezdett.
Lilla pedig sóhajtott, és újra a könyvébe bújt.  A rellonos leszállt róla, és miután kiszórakozta magát, valamit magyarázva is "Hudson"-ról, fogta magát, és nagy lendülettel felállt, és magára hagyta a két lányt.
Nem hitte, hogy a navinés hallotta volna őket, de úgy tűnt, sikeresen megoldotta a problémáját úgy, hogy kreált egy újabbat. Fáradtan, és kissé ingerülten emelte fel fejét ismét a könyvből, hogy kékjeit Zayday-re fókuszálja.
- Túl hangos vagy, az a problémám. Hudson. - Nem értette, mi baja ennek a nőnek, de ha teljesen őszinte akart lenni, egyáltalán nem is akarta. A feje még most is lüktetett.
Vizsnyiczky M. Lilla
INAKTÍV


bulbulimia
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
Írta: 2021. október 16. 22:04 Ugrás a poszthoz


Egészen abszurd érzés volt arra gondolni, hogy milyen szerencse, hogy az évnyitókon csak a legjobb eredményt elérőket szokás kihirdetni, és azokról jótékonyan nem beszél az igazgató, akiknek nem sikerült évet lépniük. Ahogy Lilla az évnyitón ült, és ezen elmélkedett, kedve lett volna elátkozni maga alatt a padlót, hogy elsüllyedhessen benne szégyenében. De talán egyszerűbb, és kevésbé destruktív lenne egyszerűen felállnia az asztaltól és még azelőtt távozni, hogy minden tekintet a Rothman professzorra szegeződik.
De valahogy képtelen volt mozdulni, és nem csak a gyötrő éhség tartotta az asztalnál, hanem mert egész egyszerűen összeegyeztethetetlennek érezte nem meghallgatni az évnyitó beszédet. Mintha nem állna föl és hallgatná végig a himnuszt. De legalábbis eléggé helytelennek találta, és ebben az évben mindent jól akart csinálni. Nem kezdhette azzal, hogy nem tiszteli meg az iskola vezetőjét, és nem figyel oda, mikor a tanári gárdában történt változásokat taglalja. Mert, hogy ez őt is érintette, ha a dicsőségfalra felkerülés nem is.
De aztán nem csak azt bánta meg, hogy maradt, hanem azt is, hogy egyáltalán felkelt ma az ágyból. Egy név ütött szöget a fejében, és onnantól kezdve a többi bejelentett oktatót már nem is hallotta. Frida. Frida Bergstein. A vezetéknév nem csengett ismerősen, de ami előtte állt, olyanból Lilla csak egyet ismert, akiről tudta, hogy a tanári pálya szóba jöhet. A szentségit!
Miután meggyőződött róla, hogy bizony ez az a Frida, és nem egy másik, komolyan elkezdett gondolkodni rajta, hogy hogyan is volt az az átok, de végül elvette az ötletet, hogy lyukat üssön a nagyterem kövébe. Végül inkább megpróbált láthatatlan lenni, ami persze kimerült abban, hogy megpróbált elbújni társai takarásában, akik nem értették, mit izeg-mozog. Aztán ahogy az étkezés véget ért (egy falatot se tudott lenyelni), az elsők között pattant fel, és indult el kifelé a teremből. Ha közel lett volna a kijárathoz, még jó is lett volna, de így elég sokáig tartott, mire kiverekedte magát, és közben a Süveges csajt is fellökte, aki átesett a padon, és lábaival ott kalimpált. De erre Lillának nem volt ideje, valaki majd úgyis felsegíti.
Végre kiért a bejárati csarnokba, és már épp indult is volna fel a lépcsőn, mikor megtorpant. Rájött ugyanis, hogy addig babrált a pálcájával, hogy aztán nem tette el azt, csak lehelyezte az asztalra, mintha az is egy lenne a kihelyezett evőeszközök között. És persze, hogy ott maradt! Annyira mehetnékje volt.. most mehetett vissza.
Megfordult, és fáradt sóhajt hallatva sarkon fordult, hogy visszamenjen a varázsvesszőért. Remélhetőleg már nincs odabent senki, akivel túl kínos lenne találkoznia. Nem mintha örökre elkerülhetné. De ez legyen a holnap, majd a holnapután és az azután problémája.
Utoljára módosította:Vizsnyiczky M. Lilla, 2021. október 17. 09:43
Vizsnyiczky M. Lilla
INAKTÍV


bulbulimia
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
Írta: 2021. november 7. 09:21 Ugrás a poszthoz


* * *

Ritkán, de voltak Lillának rossz döntései. Na jó, igazság szerint, ha őszinte akart lenni magával, akkor az utóbbi időben talán gyakrabban is, mint korábban. És a ma reggeli sem volt kivétel ez alól, hiába tűnt laikus szemmel nagyszerű ötletnek.
Történetesen ugyanis úgy döntött, futni fog. Nem azért, mint kisebb korában, mikor megkergették, és galacsinokat reptettek utána, hanem mert állítólag egészséges volt. Sokan csinálták, nem tévedhettek ennyien. Bár persze de, nem kellett messzire mennie, hogy találjon jó ellenpéldát, a politika másról se szólt, mint tömegek megvezetéséről. Kezdett egyre inkább undorodni saját, választott szakirányától.
A testmozgás azonban igazoltan olyasmi volt, ami jót tett, főleg ha az ember egyébként előszeretettel ült egész nap, könyvek fölé görnyedve, megfeledkezve az étkezésekről, és egyszerre, az éjszaka közepén pótolva be mindent. Túlzásba esve, majd erre ráeszmélvén gyötrelmes perceket töltve a mellékhelyiségben. Ebből állt Lilla átlagos napja, és fizikálisan is kezdte érezni ennek mellékhatásait.
Fájtak a tagjai, a háta, az ujjai ropogtak, ha mozgatta őket, és szemei is beesettek voltak. Nem nézett ki túl egészségesen, ami nem volt újdonság, de az, hogy tenni akar ez ellen, már inkább. Szóval keresett magának egy melegítőt, lófarokba kötötte haját, és már épp azon volt, hogy kekocog a lépcsőkön, amikor úgy döntött, hogy maga a futás kezdődhet kicsit később is. Szóval kissé fájdalmas fintorra húzva orrát átalakult, és kireppent az ablakon. Örült végül, hogy így döntött, mert már látott többeket is az iskola körül lődörögni, és inkább el akarta kerülni, hogy meglássák, hogy Vizsnyicky Lilla futni indul épp. Még kiröhögik. Szóval vissza sem változott, míg a város határába nem ért.
Fújt egyet, a térdére támaszkodva - már a repülés is teljesen kifárasztotta - majd lassan elindult. Először csak sétált, aztán kocogni kezdett a kihalt utcákon, de igen hamar szúrni kezdett az oldala, a lábaira meg mintha ólmot kötöttek volna.
Lassított, és lépkedni kezdett, levegőért kapkodva, kezét bordái alá szorítva, mikor valaki elsuhant mellette. Zúgott a füle, ezért nem hallotta meg érkezni, és mikor alakja hirtelen a látóterébe került, megijedt.
- Bazd.. - szaladt ki a száján, de elharapta a mondatot, mert megbicsaklott a lába, és kis híján elvágódott.
Vizsnyiczky M. Lilla
INAKTÍV


bulbulimia
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
Írta: 2021. november 11. 19:06 Ugrás a poszthoz


Egyszerűen fel nem tudta fogni, hogy lehetett ennyire kibaszottul hülye. Az még hagyján, hogy felvette a földről, elvégre felelősségteljes dolog nem szanaszét hagyni ilyesmit, de hogy juthatott eszébe a nyakába akasztani azt a rohadt ékszert!? Ki csinál ilyesmit? Ostoba, meggondolatlan libák. Körülbelül annak érezte most magát, még napokkal később is, mikor már enyhülni látszottak a tünetek, melyeket a nyilvánvalóan elátkozott tárgy okozott. Amitől Bence az eszméletét vesztette, és melytől úgy egészen mellékesen olyasmit kezdtek egymás iránt érezni, ami nem is volt köztük.
Furcsa - gondolta -, bár már nem volt rá hatással a dobozba, mindenféle varázslattal és védelmi bűbájjal zárt, hóna alatt tartott nyaklánc, még mindig érdekelte, mi van a sráccal. Nem gondolt már rá úgy, dehogy! Viszont nem tagadhatta, hogy tényleg jól érezte magát a társaságában, és ez nem egyedül az átok miatt volt. Az csupán felerősített, kicsit eltorzított pár érzést, de azok nem alakultak volna ki, ha menthetetlenül unszimpatikus, és elviselhetetlen a másik. Utána olvasott az ilyen átkoknak, de azért jobbnak látta, ha szakértő kezekre bízza az ékszert. Hogy azért lehetőleg más kezébe már ne kerüljön így.
Kállay professzort nem találta éppen, ezért indult le Bogolyfalvára, és volt most a Kins & Kensben. Talán itt tudnak valamit kezdeni ezzel a veszélyes cuccal, ha meg nem, majd akkor a minisztériumban próbálja elpasszolni.
- Bocsánat.. - Véletlenül majdnem nekiment valakinek, miután befordult a sarkon.
Nem ismerte, legalábbis még sosem találkozott vele, mégis egyből felismerte az arcát. Olvasott róla, nem is olyan régen az egyik kutatása kapcsán, és ez a fajta találkozás olyan meglepetésként érte, hogy egy pillanatra elfelejtett levegőt venni. Szeme összeszűkült, mintha gyanakodna, és ajkait is összepréselte.
- Remélem közmunkát végzel itt - tette egyből nyilvánvalóvá, hogy tisztában van vele, hogy kivel áll szemben. Nem tudta, mennyire tud magyarul, ha tud, illetve, hogy működnek-e fordítóbűbájok a boltban, ezért inkább angolul szólalt meg.
Azt viszont végképp nem tudta, minek állt egyáltalán szóba vele. Nem mintha azt feltételezné, hogy Krise a Zengőbarlangból szabadulva bolti lopásra adja egyből a fejét, szóval nyilván nem a lelkiismerete szólt ki belőle. Akkor talán.. a kíváncsiság?
Vizsnyiczky M. Lilla
INAKTÍV


bulbulimia
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
Írta: 2021. november 11. 20:47 Ugrás a poszthoz


Valami más lehetett az oka. Elvégre mit érdekelné őt, hogy mit keres itt egy büntetett előéletű fazon? Nem azért szólította meg, mert a körmére akar nézni, esetleg felügyelőtisztet játszana. Egyáltalán nem érdekelte, ha elkövet valamit, ami miatt leültetik a maradék időre is, ami még van neki. Kivéve persze, ha komolyan ártana valakinek, de ugye ilyesmiben nem találták bűnősnek.
Jobban is utánanézhetett volna, hogy vajon csak bizonyíték híján, vagy tényleg ártatlan volt ebben. De ha mégse, talán tart tőle? Most, hogy felegyenesedett, és rámordult, jóval fenyegetőbbnek hatott, de Lilla könnyedén kitapintotta pálcáját zsebében, nem tartott attól, hogy ne tudná megvédeni magát. Különben sem egy eldugott sikátorban voltak, hanem egy üzletben. Ahol mások is voltak.
- Mit érdekel az? - villant meg a szeme a durva kérdésre, és máris érezte, hogy ismerős méreg futja át az ereit. De nem! Nem csinálhatta ezt folyton. Nem ezért szólította meg. Nem veszekedni akart. Már megint. Még valakivel.
Egy pillanatra lehunyta a szemét, és beszívta a levegőt. Lépett egyet hátra, és felemelte kezeit.
- Ne haragudj - kezdte, és még egy apró mosoly is átsuhant az arcán. Csak amolyan feszültségoldásként. - Nem akartam tapintatlan lenni, csak felismertelek és.. érdekelt, mi járatban vagy itt.
Vagy valami ilyesmi lehetett, nem tudta biztosan. Amit tudott, hogy a viselkedésén, azon, ahogy az emberekhez viszonyult, változtatnia kell. Az átok felerősítette ezeket és a Bencével való kontraszttal rávilágított, hogy menyire nincs ez rendben. De mi van, ha normálisan, kedvesen, vagy legalábbis ilyesmiket pedzegetve el tudna beszélgetni egy ilyen alakkal? Az már aztán fejlődés lenne, nem igaz?
Utoljára módosította:Vizsnyiczky M. Lilla, 2021. november 11. 21:15
Vizsnyiczky M. Lilla
INAKTÍV


bulbulimia
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
Írta: 2021. november 12. 19:52 Ugrás a poszthoz


Valahol tudta, hogy ahogy a mostanra dobozban elzárt nyakláncot felvenni, úgy William Krise-t megszólítani sem volt legzseniálisabb ötleteinek egyike. Akár rosszul is elsülhet ez a kísérlet, mert annak szánta, legalábbis miután visszafogta indulatait.
És persze, nem valamiféle celebbel találkozott (ami mellesleg hidegen hagyta volna), hanem egy bűnelkövetővel, aki inkább hírhedt volt, mintsem híres, valahogy mégis izgatottság fogta el, és érdeklődés. Olvasott róla, kialakított magában egy képet, és most lehetősége van ezt bekeretezni, vagy akár itt-ott átszínezni, kiegészíteni. A hús-vér emberrel való kommunikáció egész más volt, mint száraz tényeket bogozni ki jelentésekből és jegyzőkönyvekből.
- Sokkal inkább megtanultam farkasnak lenni - húzta el kicsit a száját, majd megrázta fejét. Nem, nem magáról akart beszélni, véletlenül sem. A nevét sem akarta elárulni, elvégre ahhoz bíznia kéne benne.
Pislogott kettőt, és kicsit megdöntötte fejét. Krise nyilván azt hihette, hogy az egyik hozzátartozó lehet, akit mélységesen felháborít, hogy nincs hét lakat alatt emberölésért. Szabad ezzel eljátszania? Nem lenne... aljas?
- Semmi esetre se akaszd föl magad - rázta meg a fejét, és ebben még teljesen őszinte volt. Még ha el is vette másét, az ő életének még mindig volt értéke. - Az megváltás lenne, nem büntetés, aki ezt várja tőled, egyszerűen csak bosszúvágyó. Az pedig.. nem segít senkin.
A végén kissé elsötétült az arca, mert eszébe jutott, hogyan lett kis híján gyilkos sok-sok éve. És az véletlenül sem lett volna baleset, ha végigviszi.
Vizsnyiczky M. Lilla
INAKTÍV


bulbulimia
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
Írta: 2021. november 12. 20:48 Ugrás a poszthoz


Az az érzése támadt, hogy lehet mégiscsak többre mennének, ha angolul társalognának, mert nyilvánvalóan félreérti őt Krise. Vagy talán csak amiatt érzelmezi másként a mondandóját, amit hisz róla? Hogy ő az áldozat rokona. De ezt a tényt még nem akarta tisztázni, hisz akkor könnyen lehet, hogy egyszerűen faképnél hagyja. Pedig.. könnyen lehet, hogy azt kéne tennie.
Keze a zsebébe csusszant, és ujjai a pálcára fonódtak a férfi mozdulatára. Pedig épp, hogy felkínálta magát céltáblának, de Lilla nem tudhatta biztosan. De csak nem olyan ostoba, hogy a szabadságát veszélyeztesse miatta.
- Nem. Épp azt mondtam, hogy nem segít senkin a bosszú. Nem foglak megátkozni, hacsak nem adsz rá okot. - Azért ezt nyilvánvalóvá akarta tenni, hogy nincs levéve az asztalról a dolog, csak épp okot kell adnia rá.
Egyáltalán nem olyan irányba ment el ez a szituáció, amerre remélte, noha nem egészen tudta, mit is akart. Kísérletezni, hogy tud-e normálisan viselkedni olyasvalakivel, akivel senki nem tenné? De hogyan, ha ő meg mindenre ugrik, és a legrosszabbra számít? Ha elmondaná, hogy igazából semmi köze a halott férfihoz, talán más lenne, de úgy nem tud meg semmi újat. Két lovat akart megülni egyszerre, de eggyel is gondja akadt.
- Csupán érdekelt, mivel tölti az idejét valaki, akinek börtönben kéne ülnie épp - mondta, és hiába próbált nem úgy hangzani, mint aki holmi senkiházinak tartja. Ez így nem jó! - Úgy értem.. hogyan törleszt a raboskodás helyett. Puszta kíváncsiság.
Kivette kezét is a zsebéből, és széttárta karjait, mutatva, hogy tényleg nem akar semmit. Csak beszélget. Próbálkozik. Micsoda ostoba ötlet ez!
Vizsnyiczky M. Lilla
INAKTÍV


bulbulimia
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
Írta: 2021. november 13. 21:06 Ugrás a poszthoz


Ebbe valóban bele látszott törni a bicskája, hiszen a legkevésbé sem ért el semmit, csupán hozta a formáját. Akkor is, mikor pont nem akarta. Bosszantotta a másikat faggatózásával, annak a válaszai pedig őt kezdték idegesíteni. Újra és újra magára kellett szólnia, hogy ne legyen goromba, de hiába.
Nehezen, de lenyelte amit mondani készült, és bólintott magának párat. Rendben, nyilvánvalóan nem csevegős típus.
- Gondolom nem baj, ha utánakérdezek, birtokolhatsz-e bármiféle mágiával ellátott tárgyat - húzta össze a szemét. Nem kell tudniuk, hogy egy mugli kütyü felrúnázásáról van szó.
Ő pedig csupán egy aggódó polgár, aki tesz egy ártatlan bejelentést. De ez már valóban kimerítette a fenyegetés fogalmát, és Lillának fogalma sem volt róla, minek állt bele ennyire. Csak sétálj tovább! - mondta magának, de a halántékában lüktető vér másra sarkallotta. Pedig Krise-nak láthatóan kijutott már bőven az ilyenekből, mint amit most ő produkált.
Vizsnyiczky M. Lilla
INAKTÍV


bulbulimia
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
Írta: 2021. november 27. 20:56 Ugrás a poszthoz


Az eredeti szándékától régen elkanyarodott, és kezdte komolyan fájlalni, hogy egyáltalán megpróbálta. Nem azért, mert a férfinek jól láthatóan külön erőfeszítést kellett tennie arra, hogy ne folyamodjon erőszakhoz, hanem sajnálta az elfecsérelt időt. Mit is képzelt, hogy majd normálisan el tud beszélgetni egy ilyen alakkal?
El is határozta végre, hogy részéről ennyi, sőt, sok is volt ez az egész, és a másik válaszát meg sem várva odébb készült állni, ám Krise szavai, illetve leginkább is az, ahogy a mondatát lezárta, megtorpanásra késztették.
- Alig négy év van köztünk - húzta össze a szemét sértetten. - Noha elhiszem, hogy a börtönben lassabbnak tűnik az idő múlása, kérlek ne fárassz ezzel a leereszkedő stílussal, mintha már mindent láttál volna. Épp ellenkezőleg, beszűkült a világod. De tudod mit? Sok sikert, hogy még egyszer megpróbáljon valaki szóba állni veled.
Egy pillanatra tényleg elhitte, hogy jófej próbált lenni vele, amikor megszólította. Még bocsánatot is kért, és próbálkozott normális lenni, nem az ő hibája, hogy a férfi mindenkiben az ellenséget látja.
- Amúgy semmi közöm Anton barátodhoz - bökte még oda, miközben elsétált mellette.
Vizsnyiczky M. Lilla
INAKTÍV


bulbulimia
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
Írta: 2022. január 23. 13:00 Ugrás a poszthoz


* * *

Amúgy sem volt túl jó formában, nem hiányzott egy sérülés, még akkor sem, ha a gyengélkedőn néhány perc alatt ellátják. Ugyanis semmi szín alatt nem szeretett volna ott kikötni, a gyógyítók ugyanis egyáltalán nem hülyék, és még ott tartanák egyéb okokra hivatkozva. Azt pedig végképp nem akarta Lilla.
Szóval a fájdalmas fintor, ami kiült az arcára, miközben az ismeretlen elkapta a kezét, egyszerre szólt a bokájából áradó szúrásnak, annak, hogy valaki fogdossa, és annak, hogy milyen következményei lesznek, ha nem tud saját lábon (vagy szárnyon) távozni innét.
- Semmi bajom! - rázta a fejét, de arckifejezése nem egészen erről tanúskodott, így gyorsan ajkaira erőltetett egy mosolyt is. - Tényleg, köszönöm.. csak egy picit pihentetem.
Utóbbit már magának is mondta, afféle szuggerálás gyanánt. Nagyszerű ötlet volt ez a futás, tényleg!
Tekintetét a férfira emelte, és most kicsit meg is nézte, hogy ismerősnek találja-e. És igen, biztos volt benne, hogy látta már, de azt örömmel vette, hogy szavaiból ítélve a másik nem így volt ővele.
- Az iskolában tanulok, és lakom - felelte óvatosan, és megpróbálta megmozgatni lábfejét, de a szúró érzés arra figyelmeztette, hogy korai próbálkozni. - Au.. nem.. nem kell, köszönöm. Elüldögélek itt, amíg jobb lesz, aztán majd visszamegyek.
Vizsnyiczky M. Lilla
INAKTÍV


bulbulimia
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
Írta: 2022. február 19. 16:15 Ugrás a poszthoz


* * *

A fájdalom egy pillanatra engedte, hogy eljátsszon a gondolattal, hogyan is nézne ki, ha a másik megmasszírozná a lábát. Olyasvalaki, aki csak erre téved, és sose látta még őket azelőtt, valószínűleg semmi kivetnivalót nem találna a jelenetben, de ha netán egy másik tanár, diák, vagy más, Bagolykőn megforduló illető nézné végig, még rossz következtetést vonna le. Ha pedig az az átok, égetnivaló iskolaújság egyik szerkesztője neszeli meg, az felér egy kisebb katasztrófával. Olyan monszun erejűvel.
Kicsit hevesebben rázta meg a fejét, mint az valószínűleg indokolt volt.
- Nem, nem..! Nem kell. Köszönöm - tette hozzá azért, hogy finomítson látványos ellenérzésein, melyeket akár rossz néven is vehetett a férfi, de Lillának nem volt szándékában megbántani. Persze a szándék ritkán volt jelen, mégis rendszeresen, lépten-nyomon belegázolt mások lelkébe.
Ez a fickó - mármint tanár, akármilyen kis korkülönbség is látszott köztük - pedig nem érdemelte meg, hogy Lilla belelépjen, és a cipőjén nézegesse undorodva, mint valami kutyagumit, szóval bár tényleg fájt a lába, próbált jó képet vágni hozzá, és ha már az ő napja pocsék is, nem belerángatni mást is dagonyázni.
- Én nem vagyok a diákod, amennyire tudom, szóval kívül-belül tegezhetsz - próbálkozott egy újabb mosollyal, aztán zavarodottan hozzátette: - Már hogy iskolán kívül meg azon belül. Szóval mindegy. Érted.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Vizsnyiczky Médea Lilla összes RPG hozzászólása (65 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] Fel