Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Megígérte magának, hogy ebben az évben változtat és nem viszi haza a munkát. Ennek több oka is van, mégpedig az, hogy rossz érzéssel tölti el, ha az otthonába toppanva munka után ismét feladatok fogadják. És nem olyanok, mint a mosás, mosogatás és takarítás, hanem folytatódik az iskolai tortúra. Beadandók javítása, szorgalmik pontozása, diákok nyűgjének megválaszolása, adminisztráció az órákról. Ezek hasonlóak a régi munkájához, hiszen ott is sokat kellett levelezni, olvasni és persze mindenről pontos dokumentációt kellett vezetnie, elvégre nagyon fontos volt a rend és a fegyelem, mert az életükbe is kerülhetett volna, ha valamilyen kis részinformáció nem áll a többiek rendelkezésére egy-egy bevetés előtt.
A másik ok pedig az, hogy itt egyszerűen hatékonyabban dolgozik. Feltéve, ha nem piszkálják, különösen Nadia. Ő nagyon sokszor kitalál valamit, de a többi kolléga is szeret kérdéseket feltenni.
Ezért arra az elhatározásra jutott, hogy amit csak lehet a hét egy napjára szorít be, olyankor pedig látástól vakulásig csinálja. Picit halogatásnak tűnhet, de a szoros határidőtől és az üres tanáritól csak motiváltabbá meg hatékonyabbá válik a munkája.
Fáradtan lép ki a tanáriból, baljában egy szinte üres táska, most nem sok mindent kell hazavigyen, leginkább csak a személyes dolgait, amivel érkezett. Reszketeg jobbjával kissé esetlenül próbálja a régi zárba beilleszteni a kulcsot, mellyel az utolsó kollégának kell bajlódnia. Azonban a kulcs tekerése közben zaj üti meg a fülét, és nem a fejetlenség folyosójának szokásos neszei ezek, amik a falakon lógó portrékból jönnek. Kékjeivel kutatni kezdi a zaj forrását, melyet először a folyosó rossz oldalán próbál meg megejteni, azonban a csapódásból jövő visszhang egyértelművé teszi, hogy hol keresse az illetőt. Közel járnak már a takarodó időpontjához, nem kéne itt viháncolni. Szemöldökét felvonva figyeli a földön fetrengő, nevető diákot. Nemtán fogyasztani talált valamit, amit nem kellett volna?
Fejét csóválva indul meg a magán matató kölyökhöz, aki szemmel láthatóan jól szórakozik. Túl jól is.
Közelebb lépve pillantja meg a szájából kilógó cigarettát.
- Mit keres a földön? Keljen fel! – Lép oda határozott hangon, tekintetével a fiú pupillái után kutatva. Nem ő a káros szerek ismerete tanár, de talán még valamennyire felismer ezt-azt. Azt nem gondolná, hogy valamiféle nevető-rontást kapott. – Mindjárt takarodó van, fiatalember. Mi a neve és a háza? – A fiatalembernél megnyomja a szót, éreztetve, hogy nem kedvességből mondja. – A cigarettát pedig elkérem. – Teszi hozzá csak úgy mellékesen. Utóbbival nem feltétlenül ért egyet, hiszen ennyi idősen ő is bagózott, ahol csak lehetett. Volt, hogy le is bukott. De a szabály az, szabály. Rajta is számon fogják kérni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Mostanság sokkal jobban áll a főzéssel, amióta Rebeka megmutatott neki néhány trükköt, meg megszerezte azt a nagyon jó receptes füzetet, amit a fiatal nő osztott szét a ház szerencsétlenebb férfilakói között. De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy szívesen veti magát alá a konyhaművészet csodáinak, hiszen döcögve megy, ráadásul nem tartja éppen a legjobb elfoglaltságnak, amikor annyi minden mást is csinálhat a gőzben való vesztekelés helyett. Igaz, leginkább pihenni szeret meg zenét hallgatni, de még az is jobb, mint munka után dolgozni.
Emiatt időnként nehéz szívvel, de megenged magának egy-egy éttermi fogást, pizzát, egy gyors hamburgert vagy bármit, ami még nem az ötcsillagos étkezdéből kerül ki.
Ma úgy ment haza munkából, hogy más nem egy instant levest főz, azonban semmi kedve nem volt a héten már harmadszor azt enni, így kedvtelenül, de zárás előtti órára odaért a Félszeműhöz, ahol többen már csak elvitelre kérték az ételt.
Meg is rendelte a sajátját, sonka-gomba-kukoricásat, ám kért rá extra paradicsomot, hogy úgy tűnjön, mintha nagyon figyelne a zöldségbevitelre. Fizetést követően még matatott a pénztárcájával, így nem tudott azonnal elindulni. Sietősen készül távozni az emberektől nyüzsgő épületből, nehogy még összefusson valakivel, vagy valami diák betalálja, így csak felkapja a dobozt, hogy kiforduljon, mint aki itt sem járt, azonban egy kedves női hang a nevén szólítja. Furcsállja, hogy miért szeretne bárki ennyire szívesen találkozni vele, elvégre nem alakított ki túl sok új kapcsolatot errefelé az elmúlt egy évben. Döbbenetét leplezve, faarccal emeli tekintetét a hang irányában lévő szőke hölgyre, aki nagyon ismerősen fest számára, azonban hirtelen nem tudja hová tenni. Egy pillanatnyi tétova pislogás és kínos csend után sikerül a fejében nevet is találnia az előtte állóhoz. – Zorka? – Kérdi ezúttal nem leplezve meglepettségét. Nagyon régen nem találkoztak, 11 éve látta utoljára a fiatal nőt. Az utolsó tanévben már nem sokat beszéltek, mert egészen furcsán kezdett a kamasz Ákos közelében viselkedni. A fiúnak akkor volt már barátnője, akivel aztán szét is ment. Igazából még tetszett is volna neki a navinés leányzó, ha nem viselkedett volna olyan kínosan. Aztán meg jött a végzős év, a tanulás… teljesen elsodródtak egymástól. Mostanra biztosan felnőtt és családja van, nem úgy, mint Ákosnak. – Szia, hát ez… rég volt. Nem változtál sokat. – Nem úgy, mint Ákos, aki a cserfes, mindenre elszánt ifjúból egy megkeseredett, reszketeg tanárrá változott, mert elrontotta a karrierjét.
Kékjeivel pislogva próbálja felfogni, hogy miről beszél Zorka, milyen mentes és társai, azonban végül sikerül lefelé irányítani a tekintetét a dobozra, ahol megpillantja a ’Bánki Zorka’ nevet. – Áh… ez a Tied. – Nyújtja át a dobozt és kicseréli a sajátjára, azonban először megnézi a tartalmát. Mi van, ha azt cserélték először össze és csak utána az embereket? – Jó, ebben ez van, amit kértem. – Erősíti meg, bár kicsit furcsállja, hogy miért szeretne Zorka a nevével ellátott dobozzal futkározni. – Remélhetőleg attól már nem lesz bajod. Csak nem… gyengélkedsz? – Kérdi, ahogy remegő jobbjával próbálja visszazárni a dobozt. Reméli, hogy nem nézi idegesnek vagy alkoholistának a nő. – Nem is tudtam, hogy erre laksz. – Nem mintha olyan sok mindenkit ismerne errefelé, de azért csak sikerült belefutnia a régi ismerősökbe. Lizibe, Rudiba, meg persze Balázsba is. Egy újabb ember, aki előtt szégyenkezhet, még akkor is, ha az elmúlt időben sokat változott az előnyére.  Mindenesetre aggasztó, hogy egy paradicsomos son-go-ku ártalmas lehet a számára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Régebben nagyon nagy önbizalma volt a párkapcsolatok terén, azonban ez az utóbbi időben kezdett alábbhagyni, amikor valahogy semmi nem tudott működni. Futó kalandokat, rövidtávú kapcsolatokat bármikor képes volt szerezni, azonban az, hogy megmaradjon mellette hosszútávon egy hölgy, nos nem volt a legkönnyebb. Pedig nem bántott ő senkit, nem csalt meg senkit, így nem igazán értette, hogy mi a gond vele. Nem jött rá, hogy a nem megfelelő kommunikáció, a kevés figyelem volt az oka. Az apjától nem sok olyat látott az évek alatt, ő maga pedig suta volt arra, hogy rájöjjön mi is az a szeretetnyelv és mik azok az apró gesztusok, amik egy kapcsolatot működővé tesznek hosszútávon.
Persze rendezett házassága bármikor lehetett volna, azonban kötötte az ebet a karóhoz, hogy majd ő megtalálja, nem szükséges helyette találni egy lányt sem. Volt, hogy mondták, próbálja meg, randevúzzanak és meglátja beleszeret. Néhány alkalommal be is adta a derekát, azonban lehetett bármilyen jó modorú, kedves nő, akivel találkozott, túlzottan hamar jött szóba az esküvő, amitől a frász kiverte és újból kényszernek tűnt az egész. Így szép lassan a gyerekektől is lemondott, az eleve kósza gondolat inkább viszolygássá vált, noha egyébként nem utálja őket. Vagyis most már idegesítőnek érzi legtöbbet, de valahogy mindig a jó fej nagybácsiként gondolt magára, hogy ha testvéreinek előbb születne kisbabája. Ezért is aggódott attól, hogy mi lenne, ha…? Hogyan birkózna meg a helyzettel? Ráadásul az apja mit szólna, hiszen nagyon nem illő házasságon kívül gyereket vállalni a családjukban. De hogy ráparancsolt volna, hogy legyen férfi és vegye el a nőt, vagy pont, hogy látni sem akarta volna őket? Ezt nem tudja, viszont szerencsére nem is derült ki. Emiatt persze nagyon kínosan érezte magát, mindenféle gondolat kavargott a fejében az önvádtól kezdve a kínosságon át. Normális esetben nincs ebben az időpontban a tanáriban, hiszen órát tart, így kellemetlenül érinti, hogy négyszemközt vannak, azonban már csak nem fog kifordulni, ha meglátja.
Professzionálisak, mind a ketten dolgoznak.
Azt hitted, Ákos?
Egy galacsin repül felé néhány percnyi tanulás után, mely a könyvén landol. Óvatos mozdulattal lesepri, azonban nemsokára egy újabb húz el a bal füle mellett. Majd egy újabb érkezik a homlokára, mely onnan átpattan a szomszédos asztalra, egyenesen Tánya dolgai közé. Reméli, hogy nem valami gyerekes dolog ez, hogy szavanként dobál valami üzenetet. Nem hallja a tollsercegést, így reméli, hogy csak galacsin. Lapozás után azonban Nadia megtöri a csendet. Épp emelné fel a fejét, hogy szólásra nyissa a száját a munkája fontosságáról, ám ’útközben’ Nadia befejezi a mondatot. Arcára ráfagy minden érzelem, ahogy fokozatosan feldolgozza az utolsó két szót. Kissé a szája is nyitva marad, hiszen épp szólni készült, azonban a nem, hogy a szavak, de még a levegő is a torkában reked egy hatalmas gombócként. Átfut előtte az összes lehetséges katasztrófa-forgatókönyv, ami csak eszébe jut, ettől a pillanat alatt sápad le. Meg merne esküdni, hogy egy pillanatra a remegése is elmúlt, annyira lefagy az egésztől, bár valószínű, hogy csak az a legkevesebb most. – Hogy mi vagy? – Préseli ki végül bajusza alól rekedt hangon. Az a gombóc nem nagyon engedi beszélni, hiába próbálja a torkában dobogó szíve kikergetni onnan. De miért csak most szól?
Ösztönösen engedi le tekintetét Nadia hasa irányába, azonban zsákutcába fut, hiszen az asztal mindent takar. Hány hete is volt? – Biztos vagy benne? – Szólal meg egy nagyot nyelve, hátha szabadul a torkából az a fránya blokk, ám szája teljesen kiszáradt, nem képes leöblíteni azt a szart onnan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A hétvégi délutáni séták mindig feldobják a kedvét, főleg, olyankor, amikor nem borongós az idő. Mostanság többször volt társasága az ilyen kiruccanásokhoz, sőt arra is rávette a kedves családja, hogy még olyan helyekre is beüljenek, mint cukrászda vagy egy étterem. Magától nemigen kedvelte az ilyen létesítményeket, főleg nem egyedül, azonban annyira nyúzták ezzel, hogy mostanság alig volt olyan alkalom, amikor a természetbe tudott kimozdulni, mert mindig egy nyüzsgő, zárt térben lyukadtak ki. Persze a jó társaságot szereti Ákos, azonban nagyon hiányzott már neki a természet és a magány, amire az utóbbi időben nem jutott annyi ideje, mint máskor. Valamiért többet punnyadt mostanában otthon olyankor, amikor valami nyomta a lelkét, pedig a jó bevett módszere a természetjárás volt erre. Ráadásul mostanság Tikkit is elhanyagolta, nem túl sokat mentek ki sétálni, csak bent lógtak együtt, zenét hallgattak, játszottak. Kicsit olyan neki ez a madár, mint valami rakoncátlan gyerek, de ugyanakkor jó barátjává is nőtte ki magát az évek alatt.
Így a délelőtti családi programot, és közös ebédet követően úgy döntött, hogy a madárral kettecskén nyakukba veszik a környéket. Először az erdőbe akart menni, azonban ott már többször jártak, ráadásul már nem volt korán, s nem szerette volna, ha korán rájuk sötétedne a fák között.
Emiatt úgy döntött, hogy végül a kis tavacskához mennek, ahol bár több emberrel találkozik, de mégis tudják a távolságot tartani.
A mai nap utolsó napsugaraiban fürdőzve, az izgága madárral a vállán érkezik meg a tóhoz, ami körül többeket talál, de vasárnap délutánhoz képest egyáltalán nem vészes. Ennek hála még éppen lel egy üres stéget, ahová komótosan bevonulnak. Karját oldalra nyújtja, a fehér kakadu pedig boldogan tipeg végig a válláról a könyökéig. Majd baljával nagyot lendítve engedi, hogy a madár felszálljon a magasba. Bízik Tikkiben, be van tanítva arra, hogy visszajöjjön. Szárnyait szélesre tárva száll a víztükör fölött egy méterrel, majd újból a magasba tör nagyokat sípolva. A férfi szemével követi az állatot, majd bal karjával nekitámaszkodik a korlátnak, mégis kényelmesebb úgy állni és gyönyörködni a szeme előtt elterülő látványban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Szőrös arcát enyhén égetik ezek az enyhe napsugarak is, nem hiába, mostanság nem sűrűn járt kint olyan időpontban, amikor napsütésben tudott volna fürdőzni.
Kezével nem takarja el szemeit a fény elől, inkább a hunyorgást választja, de akkor is szemmel tartja a madarat. A víztükörről visszavetődő fák felidézik benne a régi emlékeket, amikor napokat töltött el az erdőben egy sátorban, azok az alkalmak pedig különösen kedvesek számára, amiket Berti társaságában tölthetett el. Örül, hogy öccse is közel lakik hozzá, bármennyire is félt attól, hogy esetleg a bizalom hiánya miatt költözött ide Budanekeresdről. Megnyugtató, hogy van kihez fordulni, nem szívesen mutatkozik gyengén.
Jó itt lenni. Itt és most. Ritkán érzi ezt, de pár pillanatra képes kizárni minden gondot a fejéből, és csak a látványban gyönyörködni meg a kellemes emlékekre gondolni, amiket eszébe juttat a fodrozódó víztükör.
Mélázásából egy női hang ébreszti fel, a napfénytől kissé elvakultan, sötét foltokat látva pislog a mellette álló hölgy alakjára. – Örvendek. – Kezdi szemét kissé megdörzsölve, majd ahogy kitisztul a látása, a már éles arca tereli a tekintetét. – Kállay Ákos. – Biccent a bemutatkozásra, mert kezet még mindig nem szeret fogni. Férfiként ez egy kellemetlen helyzet, hiszen valamiért a pasik mindig késztetést éreznek arra, hogy úgy köszönjenek egymásnak. A nőknek ez annyival könnyebb.
-Igen, az enyém… valóban csodaszép, - Feleli kissé kihúzva magát, majd karját kinyújtva csettint párat a szájával, hogy a madár visszatérjen. A fehér tollas köröz még egyet a tó fölött, majd egy tökéletes mozdulattal megérkezik Ákos alkarján, aki kicsit közelebb nyújtja Alízhoz, ha szeretné közelebbről megszemlélni. - Mi a neved? – Kérdi remegő jobbjával megsimogatva a madár fejét, kissé lelapítva a bóbitáját. – Tikki! Tikki jó madár. Mi van Grillcsirke? – Az utolsó mondatnál a férfi elfojt egy kuncogást, mert mostanában sokat ismételgeti tollas barátja ezt. Tőle hallotta, amikor nem tud tőle délutánonként dolgozni, mert mindig beszél. – Ez a beceneve, ha rossz. De Tikkinek hívják. – Egészíti ki, hogy nehogy félreérthető legyen, amit felszedett magára a jószág.  – Szoktam szabadon is röptetni, megtanulta, hogy mindig vissza kell jönnie. A ragadozóktól tartok néha. – Folytatja tekintetét az égre emelve, azonban a Nap sugarai ismét elvakítják. Ha nem jár erre hippogriff, akkor nem lesz baj. – Csak nyugodtan. – Feleli egykedvűen, majd karján lendít egyet, hogy jelezze a madárnak: mehet, ha szeretne. Egy pillanatnyi habozás után elrugaszkodik a karjától, és a stég melletti fát veszi célba. – Hobbi fotós, vagy árulja is a képeit? – Szólal meg ismét érdeklődéssel a hangjában. Remélhetőleg nem paparazzi a hölgy, mert azokat nem kedveli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ákos az utóbbi pár évben nagyon szereti az ’én-időket’, ahogy a nők mondják. Neki sokkal jobban tetszik a magány, a ’hagyjon mindenki a picsába-idő’, de ha megkérdezi bárki, hogy mit csinált tegnap délután, akkor az én-idő valóban a legszalonképesebb kifejezés. Régebben mindenkit eltaszított magától, akit csak tudott, azonban az elmúlt időben pozitívan változott. Egyrészt gyógyul a lelke, másrészt az iskolában megtanulta, hogy nem minden esetben lehet így menekülni, főleg, ha az ember feletettese, esetleg valamelyik kollégája akar valamit tőle. Arról nem is beszélve, hogy már jópofizni is megtanult valamelyest, ami sok konfliktusos helyzetből húzta már ki az elmúlt hónapok alatt.
Halvány félmosolyra húzza száját, úgy bólint, hogy bizony okos madár. Nem mindig engedelmeskedik, mert pont olyan önfejű, mint a gazdája.
- Csak konok. – Teszi hozzá egyszerűen, ahogy kékjeivel a fára fel, majd onnan lesuhanó fehér madarat követi. Gyakrabban hozhatná ki, mert nagyon élvezi, azonban a férfiben mindig ott a félelem, hogy valami éri. A mugli erdők ilyen szempontból biztonságosabbak, ott nincsenek a levegőben olyan ragadozók, amik közvetlen veszélyt jelenthetnének egy kakadura.
- Előfordulhat, hogy megfenyegettem, hogy az lesz belőle, ha rossz volt. – Feleli hamis ártatlansággal a hangjában. – Persze csak viccből. Aztán rajta maradt. – Sosem tudna ártani Tikkinek, 18 éves korától a leghűségesebb társa. Egyetemi barátok, lányok jöttek és mentek, azonban ez a kedves jószág már nagyon sok éve vele van örömben és bánatban. Mind a kettőjüket megviselte, amikor a kórházban volt, s emiatt hónapokon át nem láthatták egymást. Mintha megharagudott volna rá a madár. Vagy csak az átokból áradó sötétséget érezte? Azóta sem tudja eldönteni, hogy az állatok megérzik-e az ilyet.
- Hmm...macska. Gyerekkoromban nekünk is volt. – Nagyon sokat nyúzta szegény párát, persze nem rosszindulatból, egyszerűen csak élvezte a puha bunda tapintását, meg azt, hogy amolyan fiúsan tudtak harcolni egymással. Mindig elkapta és ott volt a veszély, hogy szétmarja-e a karját, vagy sem. Persze, ha erősen megkapta ment a sírás, amikor egészen kicsi volt.
Érdeklődve szemléli a kattogó kamerát, meg a madarat, aki nem túl sokáig marad egyhelyben. Annyira nem ért a fotózáshoz, reméli, hogy ilyen mozgó modellel is lehet szépeket lőni anélkül, hogy bemozdulna a szárnya.
- Áh! – Köszöni meg a maga módján, hogy megnézheti a fényképeket. Elégedetten hümmögve szemléli az eredményt, szemmel láthatóan tehetséges a hölgy. – Nagyon jók lettek. Ha nem bánja, egy párat elkérhetek valamilyen módon? – Más ember a gyerekéről készült képeket aggatja fel a falra, Ákos a madarát. Meg az is ott van, hogy Tikki élete is véges. Szerencsére sokáig élnek, úgyhogy még a közelében sincs ennek. Azonban nem sok profi fotó készül a madárról.
Figyelmesen hallgatja, ahogy Alíz a terveiről beszél neki. Fiatalabb lehet nála, szép, hogy még ennyi ambíciója meg álma van. Ennyi idősen erre a kérdésre Ákos is csak sorolta, hogy milyen leleteket akar még megtalálni, mely országokba akar lejutni, milyen átkokat ismerne meg. Aztán tanár lett. Ez is egyfajta átok, szóval nem panaszkodhat. – Amennyire amatőrként meg tudom állapítani, jó úton halad. – Válaszolja olyan Ákososan szorítva a további sikerért. Tényleg jó is az, ha az embernek vannak ambíciói. Bárcsak neki is maradtak volna.
- Jól hangzik ez az elképzelés. A művész világban is ez a trend? Vagy hogy mondják ezt? Vagy az a jó, ha kitűnik valaki a mássággal? – Nem túlzottan ért ehhez a világhoz, sosem volt benne semmiféle ilyen művészeti dologban, mindig a pálcával kapcsolatos dolgokat részesítette előnyben. Ha olvasott, az is átkokról szólt meg párbaj-módszerekről.
- Én átoktörő vagyok… voltam? Tanítok itt a suliban, meg időnként besegítek a minisztériumnál. – Előkészítheti másoknak a bevetését, amire ő nem mehet. Rendszerezheti a mások által talált leleteket és kutatómunkát végezhet. Hát nem csodás?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nappal messziről már nézte ezeket a medencéket, de az egészen biztos, hogy a diákjai előtt nem vetőzik le fürdőnadrágba. Meg különben is, hogy nézne ki? Elvesztené azt a kevés tiszteletet is, ami ezekben a suhancokban még maradt. Nem mintha ő sokkal jobb lett volna diákként, folyton kilógott éjjel meg iszogattak is, ha úgy volt.
De ez más. Most ő ül a hatalom túlsó oldalán, neki kell reguláznia.
A jobb megvilágítás mellett sikerült beazonosítania a gyereket, akinek még a családját is ismerik távolról, főleg az aranyvérű bálokon mutatták be őket.
- Bontovich, már megint te? Te mindenhol ott vagy? - Kérdi a fejét csóválva. Ennyire még ő sem volt megőrülve fiatalon, az öreg Kállay talán meg is ütötte volna, ha ennyi balhéba keveredik kölyökként. Így is ő a családnak egyfajta szégyenfoltja, bár később a testvérei sem lettek kiházasítva. Talán az ő ellenállása kellett ahhoz, hogy letegyen erről az apjuk.
- Hogy mi van? - Annak ellenére, hogy nem érdekli a magyarázkodás, tényleg figyelt arra, amit a srác mond, de komolyan nem értett meg belőle semmit.
- Most ezt érthetően és úgy, hogy elteszed azt a kést. - Sóhajtja a fejét csóválva. Ez egy fárasztó beszélgetés lesz, már érzi. Nem ismeri a családi helyzetüket, de nem tudja, hogy ezt hogyan tolerálják otthon. - Kérem! - Nyújtja a balját az eridonos irányába. A jobbja még most is folyamatosan remeg, hol jobban, hol kevésbé, de már egészen sok mindent megtanult a másik kezével is csinálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nem sokan örültek ennyire annak, hogy egy tanárféle odamegy hozzájuk, miközben éppen tilosban járnak. Mindenesetre a vigyorgó integetést egy biccentéssel jutalmazza, hogy ne mondják, hogy bunkó és nem köszön vissza. Vajon ő is ennyire irritáló volt anno a tanárainak, mint ez a gyerek most neki?
- És mindezt késsel a kezedben teszed? - Kérdi továbbra is hűvös hangon. A kézfogáson egy pillanatra ledöbbent, hiszen ő nagyon nem szokott ilyeneket, amióta a jobbja sérült. Különösen nem a jelen helyzetben, ahol tekintélyt vesztene egy gyenge kézfogással a másikkal szemben. Szerencsére Miksa hamar meggondolja magát, így Ákosban is helyreáll a rend.
- Már megint a köpködős - embert elnyelős medencéket hozták ki? - Horkan fel egy halk kuncogást lenyelve. Ezek a régi vacakok már akkor is itt voltak, amikor ő idejárt - és az nem most volt, legalább 12 éve.
- Mindazonáltal nem javaslom az iskola tulajdonának rongálását, mert az különböző szankciókkal sújtható. - Folytatja szinte darálva a hivatalos szöveget. Gyerekes dolog ez, hogy így szeretne bosszút állni a tárgyakon.
- Nem szeretném azt a kést többet kint látni. - Mondja határozottan az eridonos szemébe nézve. - Ezzel könnyen megüthetted volna a bokád, azt tudod? - Persze most nem kezdi el, hogy milyen szerencse, hogy ennyire jó fej tanárt fog ki, mint ő. Nem sokan kedvelik itt Kállayt és ez általában kölcsönös.
- Márton mit szól ezekhez? - Szalad ki a száján halkan. Nagyon futólag ismeri ezt a családot, de komolyan érdekli, hogy másoknál hogy kezelik a deviáns viselkedést. Különösen, ha a családfő egy vele egyidős férfi. Tekintete a medence falára siklik. Még azt is meg kell nézze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Kettős érzések kavarognak benne, hiszen egyrészt valahol szórakoztatja az eridonos szövegelése, másrészt pedig kezdi elveszteni a türelmét ebben a játékban. Nem véletlenül nem gondolt soha arra, hogy tanítson, ismerte, hogy miféle szerzetek a tinédzserek. Vadállatok.
- Nem tudom mikoriak... már az én időmben is ilyen volt. - Ez pontosan úgy hangzott, mintha a szakáll mögött valami 50-es fickó mesélné el, hogy hány hegyet kellett megmásznia, amíg eljutott az iskolába, mert a falujában nem volt elérhető oktatás.
- Nem hiszem, hogy Farkasházy professzor értékelné, ha károsítaná a munkáját. Biztosan nagy szeretettel hozta össze ezt. -  Győzködi szerte mutatva a sok medencén meg lámpáson. Ha már sok pénzt nem áldoztak rá, hogy biztonságos legyen a medence, akkor a szándékot kell nézni. Nem szabad negatívnak lenni.
- Ha javasolhatom, inkább egy Reparot adj a köcsögnek.- Maga sem érti, hogy miért megy bele a játszadozásba, de valahol mókásnak érzi ezt odabent.
Figyelmesen hallgatja az Edictum cikkes részt, melyről igazából semmit sem tud, hiszen itt sem volt az elmúlt hónapokban. - Hímringyó?- Kérdez vissza felszisszenve. Kétségtelenül igaz, hogy szeretnek mindenfélét megálmodni azok a kölykök, akik ezt írják. Nem is érti, hogy miért hagyják.
Arcát erősen kell rendeznie, hogy ne reagáljon a begyepesedettre és arra, hogy Márton is ilyen volt valaha, mint most... az egyik öccse. Nem azért hívja Bontovichnak, mert annyira szigorú akar lenni, fogalma sincs, hogy mi a neve. Sokan vannak.
Valóban vidámabb életük volt fiatalon, mint most. Nem tudhatták még akkor, hogy mit oszt le később a felnőtt élet. Csodás siker fiatalon, ami egy pillanat alatt szertefoszlik. Zavartan köszörüli a torkát, ahogy válaszra nyitja a száját.
- És én ehhez gratulálok is, azonban a medence meghágása a hedonizmusnak egy túlzottan magas szintje. - Feleli félig viccelve, de még mindig komolynak tetettve magát. Ők is csináltak hülyeségeket fiatalon, de eléggé hamar benőtt a feje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Tanításügyileg nem nagyon kellett ebben a tanévben megerőltetnie magát, így az utóbbi években talán ez volt a legjobban sikerült időszaka. Nem rúgták ki, de mégsem kellett a sok kölyökkel szopnia, helyette Egyiptomban járt, dolgozott, átoktörést támogatott, a minisztériumi kollégája meg elszórakozott a Bagolykőben. Szerencsére a férfinek sem volt ínyére a tanítás, így Ákosnak nem kell félnie attól, hogy lecserélik egy olyanra, aki szívesebben csinálja, mert nem.
Az átoktörők nem tanárnak valók. Pont.
Megvolt az utolsó tanítási nap, összeállította a vizsgafeladatsort, hogy a hétfői első csapat le tudjon vizsgázni. Úgy döntött, hogy ezt a tanévzárást megünnepli az öccsével egy jó ital társaságában. Igaz, Bertinek nem záródott le semmi, ugyanúgy aurorkodik, de jó tesóként szívesen lóg a bátyjával.
Meglehetősen hosszúra nyúlt a pasis este, nagyon sok mindenről témáztak, talán még sokkal többről is, mint azt józanul tették volna. Volt pár családi dolog, amit Berti nem mesélt el Ákosnak, amíg úton volt, így most kellett szembesülnie néhány pletykával meg az oldalági család újabb ítélkezésében az apjuk felé, miszerint képtelen kiházasítani a kölykeit.
Bla. Bla. Blah.
Így két sör, két pálesz és egy fröccs után már nem is olyan rossz fej az öreg Kállay. Végül is, egyiküknek sincs még kényszer családja.
Mikor már kellően kimerültek Ákos úgy dönt, hogy hazaindul, mert nincs sok hely Berti lakásában. Habár ettek az ivászat közben, azért vett egy megmentő gyrost az egyik késő estig nyitva tartó kajáldában. Meglepően nagy sor volt, mintha csak az egész környék azt ünnepelné, hogy a kölykök lassan hazahúznak szünetre.
Az utolsó falatot komótosan rágcsálva azon tűnődik, hogy hová tudna menni üríteni, mert bizony ami bement, annak ki is kell jönnie, amikor egy hajlongó hölgyet vél felfedezni az út szélén.
Ma nagyon jó a hangulat, nem lehet tudni, hogy kinek kell fogni a haját, így kissé bizonytalanul odalép a nőhöz.
- Estét! Minden rendben van? - Nem egy auror alkat, mint a testvére meg az apjuk, se nem szuperhős, de azért próbálja odatenni magát, ha baj van. Kékjei a nő arcára siklanak, majd onnan a kezére és a virágokra. Ehhez most túlzottan is ittas, nem érti.
- Mina, Te mit csinálsz? - Kérdi döbbenten. Valamennyire ismeri a nőt, előfordul, hogy betér abba a pubba, ahol a lány dolgozik, de ő nem tartozott azok közé az emberek közé, akik a fél életüket elmesélték a pultosoknak, így nem kerültek különösebben közeli viszonyba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Amióta itt lakik Berti, azóta jött csak rá igazán, hogy mennyire hiányoztak neki ezek a közös pasis esték, noha korábban sem sűrűn ejtették meg ezeket. Végül is, az egészen poztív a tanárságban, hogy segített Ákosnak lelassulni és javítani a munka-magánélet egyensúlyon. Bár ő élvezte azt a hajtást, szinte unatkozott, amikor nem volt benne a minisztériumi pörgésben. Az persze megint egy más kérdés, hogy meddig bírta volna.
Itt és most jó. A kellemesen hűvös nyáréji szellő segít kicsit csillapítani az alkoholmámor okozta forróságot.
Arcára döbbenet ül ki, mert végképp nem érti, hogy mit csinál Mina. Most komolyan a virágokkal beszélget? Vagy ezek valami bestianövények, amikhez ő kell? Fejét kissé oldalra biccentve próbálja analizálni a helyzetet, azonban a fejében a kerekek nagyon lassan forognak.
- Szia? - Köszön ezúttal rendesen, mert az előbb a döbbenettől elfelejtett. Lassan közelebb lép és lehajol oda, ahol nemrég még Mina guggolt, hogy jobban szemügyre vegye, mit csinált a fiatal nő.
- Nem is tudtam, hogy hydromágus vagy. - Mondja a növényeken végigsiklatva kékjeit. Benne nem lenne ennyi figyelmesség, pedig ő maga is szereti a természetet, valaha rengeteget aludt az erdőben.
- Szép.  Nem sokan tették volna ezt meg.- Még egyszer elismerően végigpillant a virágokon, azonban felegyenesedés közben meginog kicsit. Már ő sem a régi, főleg nem ezekkel a bájitalokkal, amit a mai napig iszik.
Elég hamar egyensúlyba kerül és Minához fordulva válaszol egy félszeg vigyor keretében. Kicsit azért zavarban van, nemigen szereti, ha így látják. Bár Mina valószínűleg sok ilyet látott már a másodállásából kifolyólag. De csak ott van az emberben a büszkesége, hogy bírja a piát, meg pasi, meg aranyvérű meg átoktörő. Annyi minden, ami miatt tartása kell legyen valakinek.
- Igen, az öcsémnél megittunk pár pohárkával. Sok behozni valónk van, hónapokig Egyiptomban dolgoztam. - Meséli büszkeséggel a hangjában. Nagyon ráfért már, hogy újra a terepre kerüljön és legalább a tudása egy részét tudja hasznosítani.
- És Te? Ilyen sokáig tartott a műszak? Remélem nem a kölykök miatt maradtál bent sokáig. - Feleli a fejét csóválva. Tudja, hogy a legtöbbje nagy partiarc a társaságnak és az utolsó tanítási nap adja magát egy kis veretéshez.
- Hazakísérlek, veszélyes ilyenkor egyedül. - Mondja a pálcája után nyúlva, amit meg is talál a nadrágja zsebében. Szuper, még nem hagyta el. Minden a legnagyobb rendben lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Szemöldökét döbbenten vonja fel a fiatal nő szavaira. Iskolás korában ő maga is vágyott rá, hogy tudjon valami különlegeset, mint az elemi mágia, azonban arra születnie kellett volna, így maradt az elme manipulálása, ami azóta szintén odalett.
- Akkor azt hiszem elmondható, hogy az ambivalens dolgok szeretetét családilag nevelték beléd. – Bólogat még mindig némi döbbenettel az arcán. – Érdekes lovestoryja lehet a szüleidnek, remélem nem egy projekt volt anyukád. – A vad tényleg egészen jól leírja azt, amiben Mina felnőhetett. Nem ismerte a családja pontos történetét, talán nincs is sok köze hozzá. Ő maga sem szeret sokat mesélni a Kállaykról, mert ők is megérnek egy misét, főleg az apja, aki a saját húgát gyűlölte, mert megszökött a szerelmével. A sors fintora, hogy egyik gyermekét sem tudta úgy kiházasítani, ahogy szerette volna, mert mindegyik ellenálló és makacs, akárcsak ő maga.
- Jó volt, bár mi nem a klasszikus piramisos helyeken jártunk, ami az emberek eszébe jut, amikor Egyiptomot elképzelik. A Római Birodalom része volt ez a terület, azzal kapcsolatos nyomokat kerestünk. – Nem kezdi el magyarázni a saját nyomorát, hogy némileg összefüggött az őt megcsapó átok és az ezen a részen élő népek mágiája, valószínűleg innen vándoroltak tovább egy jobb élet reményében a Hargitákba. Mindenesetre tanulságos volt számára ez az út, noha nem a klasszikus átoktörés részét vitte az expedíciónak, hanem csak tanácsadói pozícióban vett részt.
- A diákok jöttek megünnepelni az év végét? Remélem normálisan viselkedtek. – Feleli szigorúan. Csodálja, hogy Mina így tudja élvezni ezt a típusú munkát is, amikor van egy sokkal komolyabb végzettsége. Ákos nagyon nehezen képes elfogadni a tanárságot, pedig diplomás munkát végez most is és valamelyest megmaradt az átkok mellett.
- Én biztosan nem tudnám hallgatni mások bajait. – Folytatja tekintetét lesütve. Hazudna, ha azt mondaná, hogy egy-egy érdekes pletyka, amin lehet csámcsogni nem kelti fel az érdeklődését, azonban ő nem a legjobb ember arra, hogy mások neki öntsék ki a szívüket. Hallgatóságnak még csak-csak jó, azonban borzasztóan zavarja, hogy nem tud mit mondani.
Némán bólint, szívesen segít. Hallott érdekes történeteket a részeg varázslókról, amiktől most bizonyosan hemzseg a környék.
- Az öcsém is ott lakik. Épp onnan jövök, csak benéztem erre. – Fontolgatja, hogy átköltözik abban a lépcsőházba, amiben Berti él, azonban lusta ahhoz, hogy pakolásra adja a fejét. Meg aztán lehet mind a kettőjöknek jó, hogy ha egy kicsit távolabb élnek egymástól, több privát terük van.
Mina tempójában elindul a virágok mellől, hogy kövesse őt. Nem nagy kitérő neki, meg egyébként is szeret a hűs nyári éjszakában sétálni.
- Nem rossz, nagyon meleg volt ott. – Az itteni kánikula az ott nem is számított olyan rossz időnek, így talán kicsivel jobban viseli a magyar nyarat.
- Meg persze többen is hiányoztak már. – A húga jelenleg szintén elutazott, így vele sajnos még nem tudott találkozni. De megígérte, hogy hamarosan visszaköltözik.
- Egyébként majd lehet elviszem jövő héten hozzád a madarat egy kis éves ellenőrzésre. – A kakaduk sokáig élnek, az övé még nem számít egyáltalán öregnek, de jobb megnézetni, nehogy valamilyen baj alakuljon ki nála. Tikki nagyon fontos szerepet tölt be Ákos életében, minden rosszban és jóban ott volt mellette, most pedig egy ideig nem ő gondoskodott róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Akaratlanul is elröhögi magát a sztorin, amit Mina előadott a szüleiről és arról, hogy hogyan került ő a világra. Persze nehéz lehetett egy bizonytalan családban felnőni, náluk is voltak otthon problémák, de azért ott jó a tudat, hogy őket tervezték és elvileg nem teher a létük, még ha az apjuk sokszor ezt is éreztette velük.
- Nem egy romantikus origin story, de tetszik. - Válaszolja még mindig visszafojtva a nevetést. Benne van már pár pohárka, ilyenkor mindig sokkal vidámabb, mint máskor.
- Az enyém sokkal átlagosab... házasság, gyerek, elsőszülött fiú, legyen auror. Aztán nem lettem. - Sosem tetszett neki a szerep, amibe próbálták beskatulyázni, bár így utólag belegondolva már bánni szokta, hogy nem követte azt, amit az apja kért tőle. Hiányzik neki a családi béke, ráadásul mindig ott motoszkál benne, a mi lett volna, ha...
- Eredményes, bár a leletek feldolgozásának jelentős része még most jön. Nem sikerült mindent lefordítani. - Meg persze összekötni ezáltal a hellyel és a többi tárgyi javakkal, ráadásul még több kutatómunka jön annak érdekében, hogy a múltbéli történelmi kontextusba be tudják helyezni ezeket a találatokat.
- Szerencsére még lesz vele dolgom. - Igaz, a fordítás része sosem volt éppen a kedvence, inkább terepen szeretett foglalatoskodni, azonban ez jutott, ettől közelebb nem valószínű, hogy kerülni fog az átoktöréshez. Meg persze ez a saját ügyét is viszi előre, amivel már nem is foglalkozik olyan szenvedélyesen, mint négy éve. Lényegében beletörődött a helyzetébe.
- Milyen érdekes ez a klikkesedés. Anyagi okai is lehetnek vajon? - Magáról tudja, hogy a bérház is lehet költséges még albérletként is, de nagy általánosságban elmondható, hogy a kertesházak mindig drágábbak és általában a tehetősebbek engedhetik meg maguknak. Ő maga is gondolkozott, hogy átköltözik egy olcsóbb albérletbe, de végül itt maradt.
- Nálunk elég jól összeszokott a társaság. - Igaz, Edmund furcsán viselkedett az utóbbi hónapokban vele, amit nem tudott mire vélni. Kicsit olyan, mintha kerülni próbálná Ákost, azonban a férfi nem tudja, hogy mivel bánthatta meg. Annyira nem izgatják az ilyen felszínes emberi kapcsolatok, ha menni szeretne, hadd menjen.
Biccentve megköszöni, hogy ránéz Tikkire. Mégis az egyetlen hű társa volt az elmúlt évek alatt a madár. Igaz, az emberek egy részét többnyire ő taszította el, de ez mellékes szál.
- Egyébként meddig dolgozol még két helyen? - Bukik ki belőle a kérdés, aminek az okát sem tudja. Sosem mászott bele annyira mások magánéletébe, hogy mindent tudni akarjon, de különösnek tartja, hogy ilyen végzettséggel két helyen kényszerül dolgozni Mina. Nyilván, ha anyagi gondjai vannak, arról nem szívesen beszél, így sosem forszírozza.
Hümmögve helyesel menet közben, hogy akkor bizonyosan jó hangulat volt.
- Én jobban szeretem, amikor csak csendben megiszik mindenki valamit. - Nem hiányoznak neki az őrült részegek, akik mindenféle hülyeséget csinálnak. Neki van méltósága - egészen addig, amíg nem Nadiával iszogatnak, mert akkor teljesen meghülyül. Még szerencse, hogy nem látja senki más olyankor.
- Most nem. Itt van dolgom. Ráadásul ennek is örülhetek, hogy nem rúgtak ki ennyi távollét után. - Megoldották a helyettesítését, utál tanítani, de azért nem kockáztatná, hogy emiatt bajba kerüljön. Fel kell szívnia magát és a szabadidejében foglalkozni a minisztériumi feladataival.
- Adhatnál tanácsot a két munkahely kiegyensúlyozásában. - Kemény menet lesz, de meg kell csinálnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Az évnyitó konkrétan katasztrófába torkollott, ő pedig azt hitte, hogy attól nagyobb problémája nem lesz, hogy Abigéllel összefutnak. Szerencsére a Abi jól elvolt Elektrával, így nem figyelt arra, hogy Ákosunk éppen miatta vergődik. Sok éve nem látta már a nőt, az elválásuk nem volt éppen a legszebb. Mind a ketten fiatalok voltak és hevesek. Persze azóta eltelt vagy tizenegy év mind a ketten sokat komolyodhattak ezalatt az idő alatt, ennek ellenére mégis rosszul reagált.
Nem volt olyan sok ideje ezen szorongani, mert az este eseményei hamar sötét fordulatot vettek. Valóban hangosak voltak az elsős eridonosok, ami őt is zavarta, de arra nem számított, hogy a Bontovich gyerek teljesen megzakkan és tettlegességig megy velük. El nem tudja képzelni, hogy mit mondhattak azok a kislányok, hogy így kellett reagálni. Nati is mászkált a vacsora közben hozzájuk, ami szemmel láthatóan zavarta Nadiát, azonban ez a jelent végképp betett Neki. Ő maga mire kapcsolt volna már többen odaugrottak, köztük a házvezető-helyettes is. Őszintén meglepődött Rudolf reakcióján, szinte elégedettséggel nézte, ahogy bántalmazzák az egyik diákját. Azt gondolta, hogy birka türelme van Miksával és azért képes ilyen jól elviselni a srác természetét, de most már nyilvánvalóvá vált, hogy kivételezik vele.
Látván, hogy Nadia mennyire zaklatott, úgy döntött, hogy utána ered. Tudja, hogy odabent forrong, de igazgató-helyettesként viselkedett és kontrollálta magát. A Nagyteremnél még látta befordulni a tanári irányába, viszonylag sietnie kellett, ha be akarta érni.
A helyiségbe lépve szerencsére egyedül találja szerelmét, így nyugodtan tudnak beszélni. Hiába ideges, a kezén lévő rögzítő kontrollálja a remegést, így minden nehézség nélkül magukra zárja az ajtót a pálcája segítségével.
- Én vagyok… - Szólal meg csendesen, ahogy a tágas helyiségben az asztalok között közelít a nőhöz. – El sem hiszem ezt a mai estét… ez… kritikán aluli. – Ákosnak sincs semmi türelme a fiatalsághoz, sőt mi több a háta közepére sem kívánja a diákokat, de ez még neki is sok volt. Sajnos a mai tinik egyre inkább ilyenek, hangosak, szemtelenek, mindig mindent jobban tudnak. Egy felnőttnek ezt tudnia kell kezelni.
- Hogy vagy? – Kérdezi bal kézfejével megsimítva a főnökasszony puha arcát, míg kissé reszkető jobbjával Nadia jobb keze után nyúl.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A hatodik évfolyam egész egyszerűen csapnivaló. Többen vannak, akiknek fogalma sincs az átkok valódi veszélyeiről, noha Ármin biztosíthatóan alapos munkát végez velük.
De mindig vannak a menthetetlenek, ez sajnos egy  létező kategória, varázsvilág ide vagy oda.
Na de az ötödik! Helyettesíteni volt bent egy Bűbájtan órán, mert Kakasi professzor magánéleti okokból nem tudott megjelenni az óráin a mai nap folyamán, így szétdobták a tanárok között a tanítást.
Egy-kettő közülük azt hitte, hogy ha nincs szaktanár, akkor lehet fegyelmezetlenkedni, elterelni a témát és mindenféle butaságokat belebeszélni az órába. Az egyikük még pisilni is kikéredzkedett, mintha az előkészítőben lennének.
De ami a legdurvább, hogy azok közül többen, akik csendben voltak telefont nyomkodtak.
Ez az év nem ígérkezik könnyűnek, főleg nem pedagógiai szempontból. Az egyik ötödikes leányzó nagyszerű alkalomnak találta, hogy rátapadjon és mindenféle kérdést tegyen fel Ákosnak a folyosón. Általában nem bánja, ha a fiatalabb generáció érdeklődik az átoktörés iránt, azonban ez a lelkesedést aggasztónak érezte a fekete mágia kapcsán.
- Áh, ne haragudj, nekem most dolgom van itt! Szia! - Köszön el fogait összeszorítva és beslisszol az első tanterembe, amit üresnek látott a folyosóról. Mostanában csökkenti a bájitalokat, amiket szed, mert nagyon drágák, meg különben is, javul az állapota. Ez néha azzal jár, hogy túl keveset vesz be, így ez egy rosszabb nap, ami a remegést illeti.
Az ajtót bezárja maga mögött, fejét rázva sóhajt egyet, ahogy baljával finoman átmasszírozza remegő jobb kezét.
Erről a csajról még beszélni fog Henrikkel.
Baljával előhalássza a talárzsebéből a bájitalos flaskát, amikor szétnézve tudatosul benne, hogy hol van épp. Kékjei megakadnak Abigélen, aki a diákok bénázásai fölött ül éppen.
- Öööö... Szia. - Köszön zavartan visszacsúsztatva a bájitalt a talárjába. - Én... megismersz gondolom. Csak kicsit szőrösebb meg... - Remegő kezét becsúsztatja a talárja zsebébe, ami a zseb magassága miatt érdekes látványt nyújt, így inkább a háta mögé teszi és közelebb lép.
- Régen találkoztunk. - Szedi össze magát lassacskán. Amióta meglátta az évnyitón elég sokszor lejátszott már fejben milyen lesz a viszontlátás, bár erre a verzióra nem készült. Annyira azért nem vergődik, hogy megkérdezze, hogy ő is itt tanít-e, de hirtelen nem tud mit mondani. Kínos a csend. Alsó metszőivel belekapva a felsőajkába zavartan odébb húzza azt, majd nagy nehezen kinyögi.
- Haragszol még? - Csak hogy tudja, hogy hányadán állnak. Nem mindegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Egyértelműen nem így és ilyennek tervezte a viszontlátást, amikor meglátta a tanévnyitón Elektrával társalogni. De hé, legalább nem a tanárok előtt bukott ki, hogy ismerik egymást. Igaz, hamar lekerült volna a porondról az ő volt kapcsolatuk, az Eridon gondoskodott róla. Nem hiába, az ő volt háza, még ha sokak szerint nem is egészen illik oda. Ha esemény volt, szinte mindig vagy az Eridon vagy a Rellon tehetett róla. De azért csak jobban szeretné, ha Nadia tőle tudná meg Abigélt.
Kékjeivel érdeklődve fürkészi a korábban olyan sokszor látott arcot. Nem sokat fogtak rajta az évek, remélhetőleg jó élete volt miután ők ketten szétmentek Ákos jóvoltából. Még mindig ugyanaz az üde fiatal nő, akivel tizenkét éve a bálon táncolt.
- Ne haragudj, hogy így rád törtem, az egyik diákot akartam lerázni és azt hittem üres a terem. - A tanárok gyöngye pontosan tudja, hogy hogyan kell kezelni az ilyen helyzeteket, általában a tanári szobát használja a nebulók lerázására, de az most túl messzi volt annak arányában, hogy mennyire idegesítette a csaj.
- Örülök. Köszönöm. - A hálálkodást már csak egészen halkan teszi hozzá, ahogy szemeivel elnéz Abigél válla fölött. Érezhetően zavarban van, főleg, hogy most rosszabb a remegése is, mint általában. Szerencsére a nő volt annyira tapintatos, hogy nem tette szóvá, amit lát, Ákos pedig büszkeségből sem issza meg a bájitalt, amit annyira áhított már. Szomorú, hogy még mindig itt tart, de igazából nem is ígértek neki fényes jövőt a balesete után.
- Másra? Mi másra? - Kérdi fejét oldalra biccentve. Tekintetéből őszinte érdeklődés tükröződik, hiszen mindig is nagyra tartotta Abigél munkásságát, bár ő maga akkoriban nem tudta volna magát hozzá hasonlóan tanárként elképzelni. Aztán most mégis itt vannak.
A szavaiban érzi a célzás, szőrös arca mögött zavart vigyor húzódik meg, szemeit kicsit összeszorítja. Ezt megérdemelte. Még közelebb lép, hogy leüljön az egyik közeli asztal lapjára.
- Egy ideig jól.- Kezd bele halkan lenyelve egy zavart nevetést, inkább csak az orrán való fújtatásból lehet sejteni, hogy mi ellen küzd. - Nagyon jól. Aztááán... kevésbé jól. - Fejezi be remegő jobbját egy pillanatra feltartva, majd újból elrejtve. Lehetséges, hogy hallott róla, akkoriban cikkeztek az újságok az ásatásról meg az ő szerencsétlen fejéről. Teljesen bele volt betegedve abba, hogy kettétört az élete és hogy mindenki arról csámcsog, hogy mennyire béna.
- Úgyhogy végül én is tanár lettem... még négy éve. De egy ideje már dolgozom újra terepen is...bizonyos korlátozások mellett. - Lényegében amolyan szaktanácsadó pozíciót kapott, a terepen nem hajt végre semmilyen veszélyes manővert. Nagyon örült neki, hogy újból élheti a régi életét, ami majdnem egy újabb szerelem elvesztéséhez vezetett.
- Milyen furcsa, hogy most találkoztunk újból. Tíz év... majdnem tizenegy. - Ezt is kiszámolta még az évnyitón, de mielőtt különféle gráfelméleteket meg statisztikát gyárthatott volna a korábbi kapcsolataiból meg az életéről elszabadult a pokol.