Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A még kicsit ismeretlen fiú ajánlotta fel, hogy jelentkezzenek együtt önkénteskedni, de azt már elfelejtette mire is. De amikor oda ment a helyszínre, akkor egy-kettőre eszébe jutott. Körül nézzet, pont előtte egy picivel volt egy kosár. – Ez jó lesz! – Felveszi Nonó, és pont megérkezett a társa, Jacob. – Szia! Semmi érdekes én teljesen elfelejtettem, hogy mit beszéltünk. Remélem nem vártál sokat. Igen, hoztam. – válaszoltam a fiúnak, és el is vörösödöm. Elfogott egy furcsa érzés. – Szép fonott kosár, te csináltad? – Kérdezem. – Mert látszik, hogy a sajátja.
– Elkezdjük? – kérdezem. De a kezem gyorsabb mint az eszem, mert én el is kezdtem a szedést.

Kicsit szedek, de mivel látom, hogy nincsenek annyira sokan, és nálam van a lejátszóm be is rakok egy kis zenét, ha benne van a másik. – Rakjak be zenét? úgy gyorsabban haladunk és legalább addig is lefoglaljuk az agyunkat. Nekem az segít munka közben. – Ajánlom a fiúnak, aki kicsit talán befogta a szívem? de mondjuk most ismeri meg közelebbről, még nem kéne. Hát ezt nem lehet kordában tartani. Miközben azon mondordirozom, közben beleteszem a cseresznyét, a kosárba. – Gyakran szoktál jönni kertészkedni, segíteni? – Érdeklödőm. – Én most először vagyok itt, de kertészkedtem már a nagypapánál – Folytattam a leszedést. Örültem, hogy kertészkedünk, mert mindig is szerettem a növényeket és kertészkedni, de főleg a társaságokat. – Te mióta kertészkedsz? – kérdezem, addig is elütve az időt beteszek egy kicsit gyengébb, de gyorsabb zenét. – Ez jó lesz? – kérdezem egy számra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Teljesen együtt érzek a lánnyal, mert nekem is ez volt, csak kicsit más körülmények között.
– Értem – válaszolok, hogy lássa, hogy figyelek.

Folytattam a bemutatót.

– Hát, akkor elmondom a történetemet és azt, hogy hogyan is tudtam meg, hogy én boszorkány vagyok – kezdem, és folytatom. – Szóval, én egy cirkuszban nőttem fel; a szüleimé a cirkusz. És nagyjából ott tudtam meg, meg más kisebb történésekből – vezetem fel a történetet –  Szóval, egyik nap gyakoroltam az előadásomat, akkor nem történt semmi – szünetet tartok, hogy felizgassam a hallgatót. – De amikor eljött az előadás… – nyelek egyet és folytatom. – Az egyéninél nem volt semmi, de aztán több emberes koreonál, nem jó felé dobtam a karikát véletlenül, de aztán… – hatás szünetet tartok. – Valahogy vissza ment a kezembe. Ez volt az első. Amikor hazza értünk, akkor be vittük a cuccokat és elvoltunk, aztán elmentem aludni. De megszomjaztam, és kimentem éjszaka. Amikor kiléptem vissza is húzodtam, mert anyukám körül minden lebegett – nagy levegővel folytattam. – Ez volt a második, de aztán a következő nap reggelén felkeltem, a szüleim még nem keltek fel. De én már igen a levelekért, mentem pár lényegtelen levél, de aztán ott láttam, egy olyan levelet amin az ált, hogy: Címzett: Fekete Nonó Feladó: Bagolykő Mágustanoda. (Ekkor kezdtem el sejteni) megnéztem, közelebbről, de aztán leraktam a konyha pultunkra és amikor a szüleim is fel keltek, megmutattam nekik is. Apukám nem mutatott semmit, de anyukám annál többet. Valamin meglepödőtt. Aztán elmesélt mindent – nagy levegőt veszek és már kicsit el is kezdett könnyezni. – Bocsi, nem könnyű nekem erről beszélnem – letörlöm a könnyeimet. – Szóval, elmesélte hogy őt régen kitagadták a szülei a munkája midta és nem járta végig a Bagolykövet. És ezért lepődött meg – kicsit még folytatom. – Amúgy aztán eljöttem, de én egész elsőben haragudtam rájuk, aztán most már nem, de még mindig fáj. Bocsi nem szívesen beszélek erről, mert csak eszembe jutnak a szüleim. Szóval így történt – fejezem be. – Mit gondolsz? – kérem ki a véleményét.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

– Hú, akkor jó! – sóhajtok egyet. Mosolyogva vigyelem a fiút. – Értem, a vadőrtől? – kérdezem – Ki a vadőr? – Értetlenkedve figyelek és a gyümölcsöt is kiejtem a kezemből és a földre esik. – Ó, ügyetlen vagyok! – sóhajtok egyet, és felveszem a földről. – Megmosom a kezemet, mindjárt jövök – oda  megyek egy közeli csaphoz, és közben azon gondolkodom, milyen barátok leszünk és, hogy többek leszünk-e barátoknál. – Vissza sétálok.
– Itt vagyok, veszek egy kesztyűt, hogy ne kelljen folyton megmosnom a kezemet – elindulok a raktár felé és amikor kinyitom, minden szerszám rám dől. Szerencsére nem karcol meg semmi, és nem lesz sérülésem, csak kicsit fáj a térdem, a föld keménységétől. – Áu, egy kicsit megütöttem magamat, de jól vagyok – mondom a srácnak.  Amint jobban vagyok, reagálok a kérdésekre. – Értem, az jó dolog, nekem eddig nem jutott eszembe;  vagyis most találtam ezt a kertészkedős helyet, vagyis csak akkor tudtam meg, amikor felajánlottad, de én is imádom a növényeket – mondom.

– Úúúú, a lovak, meg a nyuszik is olyan édesek, nekem régen volt egy lovam, de aztán el kellett adnunk, mert elköltöztünk és ahova költöztünk, ott nem lehet lovat tartani. Forgószél volt a neve, mert a cirkusz a forgót, a szél peddig az áramlást jelképezi és mindig forogtam körülötte, amikor kicsi voltam – mesélem. – Szóval, én imádom az állatokat.
– A kérdésre, elég nehéz volt válaszolnom vagy is hosszú volt válaszolni. – Szóval, először is imádok kertészkedni, másodszor pedig pont ráértem és semmi dolgom nem volt, meg úgy voltam vele, hogy ez is egy kimozdulás a kastélyból. Kell egy kis pihi az órák után. De amúgy, imádok kertészkedni, mindig kikapcsol. Otthon, van kettő kaktuszom és van egy borostyánom, ami az egész falat beteríti annyira megnőtt… Majd küldök bagolyban egy képet róla, oksi? – kérdezem és mondom. – Neked, milyen terveid vannak, a BK-val kapcsolatban? – teszem fel a kérdést, és leszedek egy kis gyümölcsöt a fáról. – Mindjárt kész az én fám. Te, hogy álsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Már kicsit aggódom, de amikor megszólal a prefektus minden kételyem eloszlik. – Értem, csak tanultam egyet, de nem akartam felkelteni a társaimat, ezért inkább elmentem egy olyan helyre ahol nincs senki – kezdem. – De nem volt nálam óra és ezért nem láttam, hogy már ilyen késő van, és elindultam vissza a körletbe... – mesélem, hátha elhiszi. – De mire végeztem késő lett, de aztán eltévedtem… – mondom. Az ajánlásra, bólintok. – Igen, azt megköszönném és legközelebb, jobban figyelek – elmondom a házam nevét is. – Az eridonba járok. Arra kell menni – mutatok, jobb oldalra, aztán elindulok abba az irányba. – Amúgy, be sem mutatkoztam, Fekete Nonónak hívnak, és negyedikes vagyok. Téged? – kérdezem. És nagyon nagyot sóhajtottam, hogy nem vont le pontot. Mert annak nem örült volna senki: se én, se Rudolf. A körlet felé vesszük az irányt, de a leejtem a táskámat. – Hoppá, ügyetlen vagyok! – felveszem a földről a leesett táskát, a kiesett könyveket és a tintát, ami nem tört össze és nem folyt ki szerencsémre. – Bocsi, akkor menjünk. – mondom a lánynak, akinek még mindig nem tudom a nevét. – Hogy hívnak? – kérdezem a prefit, mert ez nem derült ki róla. De legközelebb jobban figyelek az időre, hogy ez ne forduljon elő, mert nem szeretném, hogy a házam pontott veszítsen… Főleg az én hibámból. Elindulunk az Eridonba vezető úton.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Miközben a fiú beszél, én úgy nézem… Most már biztos vagyok benne, hogy tetszik, de nem mondom meg neki. Kicsit elkalandoztam, de aztán vissza hoztam a valóságba az eszemet. (Mostanában folyton elkalandozik az eszem) – Na szóval, bocsi. Szóval, nem tudom szerintem inkább Albert, de fogalmam sincs, amúgy nem te találkoztál vele? Nem kéne tudnod? – kuncogok.

Felsegít a fiú gyorsan és megnézem, hogy nem vágott-e meg valami, de csak kicsit karcolt meg az egyik szerszám. – Egy szerszám kicsit megkarcolt, de amúgy jól vagyok. – Mutatok a “sebre”. A ruhám zsebében találok egy ragtapaszt és ráteszem, aztán a szerszámokat visszateszem a helyére, csak rendezettebben – Itt vagyok, minden rendben. Igen, ez nem az én napom, ahogy mondod. Amúgy nekem is jók a jegyeim. Értem, hát sok sikert én sem tudom mi legyen a szakmám, mert még nem is tudom pontosan milyen állások vannak a varázsvilágában. – Mesélem.

Pont az utolsó szemeket szedtem le én is. – Igen, mehetünk. – Amikor az utolsó szem is a kosárba kerül, felkapom a kosárkát az egyik kezembe, a másikkal a fiú kezét fogom meg és elindulok, hogy leadjuk a kosarakat. Amikor odaérünk, elengedem Jacob kezét, és a tele kosarat odarakom a pultra. Amikor a másik is odateszi, megszólalok. – Nagyon sokat szedtünk, nagyon finomnak néznek ki. – Megnyalom a szám szélét. Odafordulok a fiúhoz, mert eszembe jut, hogy ha nincs dolga akkor visszamehetünk a kastélyba aztán csinálhatunk ott valamit, a vacsoráig. – Mikor érsz rá legközelebb, mert csinálhatnánk majd valamit a kastélyban. Szeretnél még valamit csinálni a kastélyban, vagy most van valami dolgod?
– Ajánlom fel, nagy mosollyal az arcomon. Aztán, egy gondolatomat megkérdezem.  az ajkaimon lévő szájfény megcsillan a napfényben

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

– Nem baj. – Nem sajnálom, hiszen én nem a kertész miatt jöttem. – Megvagyok. – nyugtatom a fiút.  Kezdem érzelmeimet jelezni a srác felé, de ő erősen elhúzódott, amit kicsit sajnálok, de nem is furcsállom hiszen csak most találkoztunk úgy közelebbről. Nem szeretném ráerőltetni az érzéseimet. Az nem lenne szép dolog tőlem. De legalább, megtettem az első lépést, ez már haladás a javából. Utoljára alsó tagozat, harmadik osztályban voltam szerelmes. Aztán ez a második fellángolás. Próbálom magamat lenyugtatni, hogy ne erőltetés legyen. És, hogy ne menjek az agyára. – Igen, sokat szedtünk. – Válaszolok, hadarva. Mert a szívem az ezerrel ver.
Először, csak úgy felvetettem a tanulós dolgot, de ezzel akár el is lehetne kezdeni valamit vele, de az is lehet, hogy semmi nem lesz belőle. Hagyom magamat átadni az érzésnek. – Rendben, akkor máskor. Szólj, amikor jó neked, aztán csak az időpont kell és, hogy melyik tárgyból. De én órák után kb. mindig ráérek. – Kicsit fájt nekem, hogy nem mondott rögtön igent, de megértem. Majd máskor meglesz.
Bólintok, és a kezemmel intek egyet, hogy “menj csak” – Nekem úgy is dolgom van még. Közben elrakom a szerszámokat és a ruhámat is átveszem, mert nekem is mennem kell. És én is a kastély felé veszem az irányt. Mert még el kell intéznem pár dolgot takarodó előtt. Pár óra után, a kastély előtt vagyok, aztán már kisebb keresgélés után oda találok az eridon toronyhoz és folytattam az estébe nyúló délutánt. Időközben este lett, még átnézek egy aznapi tananyagot, mert az egyik tanártól kaptam szorgalmit. (Örömmel készítette ezeket.) Aztán elaludtam a tankönyvön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Elhagytam valamit. El akartam indulni az igazgatói irodába, de őszintén szólva még sosem voltam az igazgatóiban. Ezért elindultam valamerre és az első prefektust megszólítottam útmutatás gyanánt. Megkérdeztem tőle, hogy merre van az iroda. Megkaptam az útmutatást. Már a tanári környéke felé jártam, amikor valaki kilépett. Kósza Lili, beszéltem velle egy kicsit majd tovább mentem. Már az ajtó előtt álltam. Beléptem és egy csodaszép szoba tárult elém. Nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy itt lehetek. Az ablaknak háttal állt egy szék. Papírok széjjel voltak szórva az asztalon és a földön. Felvettem párat össze rendeztem aztán letettem az asztalra. Az első lapon, az áll, hogy: Fekete Nonó fogadása péntek délután négy órakor. Ránézek az órámra és látom, hogy még csak fél három van. – Kicsit előbb érkeztem. Sebaj, leülök az egyik székre és addig olvasok, úgyis van nálam egy könyv. – Előveszem az “Egy cirkuszos négy élete” – olvasok egy fél órát és benyitnak. Gyorsan, el teszem a könyvet, hogy ne legyek illetlen. Egy férfi lép be, és leül az asztal mögötti székre. Várok egy kicsit. Még megszólal az igazgató. Mert pont úgy néz ki mint ő és ha ott ül, akkor valószínűleg ő az. Várok egy kicsit, amíg megszólal az úr.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Várok egy kicsit és belép az igazgató. Köszönök – Jó napot! Bocsánat, legközelebb kint várok. – Hát, lehet kicsit mérges lesz. – Öhöm, és szedtem össze. – Mondom, várva a mérges arcot. Aztán amikor megtalálja a keresett papírt, megnyugszom. – Igen, Fekete Nonó. – Mondom, hogy tudja. Körbe pillantok és a következő kérdésre az igazgatóra terelem tekintetem. És nekikezdek. – Elhagytam valamit. És már megkérdeztem útközben egy iskola társat, de nem látta ő sem. És azért jöttem ide, mert hallottam, hogy másnak is eltűntek a holmijai. Sophie Tepes-é is és mivel egyikünké sem került elő, gondoltam utána kérdezek. Hátha látta. Nekem a varázspálcám, neki pedig a nyaklánca. És érdeklődni szeretnék, látta-e valaki, vagy látta-e valakinél esetleg valamelyik tanár. – Mesélem, aggódó arccal és reménykedem, hogy tud segíteni. A taláromból előhúzok egy borítékot és kihúzok belőle egy fényképet, leteszem az asztalra az igazgató elé.
– Nézze, így néz ki. Látta esetleg? – kérdezem az igazgatót. Leteszem és összekulcsolom én is a kezemet, türelmesen várakozom. Elkezdek gondolkodni: “mi lesz a következő programom ez után?” – Eszembe jutott – “Ja igen, találkozom Zselykével és tanulni fogunk. Aztán elmegyek a klubhelységbe olvasni tovább” Tovább várok, az igazgató gondolatára, és segítő ötletére.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Elkezdek magyarázkodni, miért mentem ki.
- Azért nem maradtam ott, mert ott sötét van és lámpát pedig nem olthatok. Szóval, ezért döntöttem úgy, hogy ide kijövők, de aztán…
– Mivel engem szerencsére nem büntettek meg semmiért, ezért nagyon furcsa volt nekem az hogy elkap egy prefektus, ezért a magyarázkodás semm volt egy profi. Folytattam a magyarázatot.  
– Hát, tudod. Én elöszőr eltévedtem aztán ide találtam, de mire itt voltam szerintem már kilenc környékén járt az idő, de nincs nálam óra ezért nem láttam. Aztán elkezdtem tanulni és aztán már tíz után lettünk.
– Mondom a pontos magyarázatot, de lehet ezzel sem tudom meggyőzni.
 – És így történt, hogy most itt vagyok. De igen, annak örülnék ha visszakisérnél. És legközelebb jobban figyelek az időre. Ígérem. – Helyesbítek neki  – Értem. – Válaszolok röviden és kinyitom a táskámat, belle csúsztatom a zsebeibe a könyveket. Elteszem a pálcám.
– Mehetünk, minden megvan. – Mondom gyorsan a lánynak. És az ajtó felé veszem az irányt. A szemem sarkából figyelem a levitást és kisétálok majd megfordulok, hogy megvárjam. Közben azon gondolkodom, hogy úszhatam meg ennyivel. – De a gondolatomat kizökkenti egy tanár csörömpölése. A zaj irányába nézek és látom, ahogy Belián pakolászik a gyógynövénytan teremben. Visszanézzek Bettire és lehajtott fejjel elindulok a prefektus mellet.
– Tudod, én nem akartam kimenni. Este csak nem láttam, hogy mennyi az idő.
– Próbálkozom újra, hátha elhiszi. De biztos nem hiszi el ezt a szörnyűséges mentséget. Már félúton járunk. - Mióta vagy prefektus? – Kérdezem, hogy témát váltsak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Hallgatom Angelt és bólogatok mindenre amit mond. Aztán a kérdésekre, mosolyogva válaszolok.
– Igen, most már gondolkodnom kell rajta, de nem nincsen. Nem is tudom milyenek vannak. Még utána kell néznem.
– Tudom már kellet volna, sóhajtok.
– Olyan hirtelen jött, hogy nem is volt időm gondolkodni. Pár éve még csak egy belátástalan elsősként lézengtem a kastély falainál és most már mesterképzés jön lassan. Szóval, egyszóval fogalmam sincsen.
– Most döbbenek rá, hogy most kell eldöntenem mi legyen az életemmel. A kezemben lévő zacskót szorongatom és az agyam csak pörög. Most ismerem fel, hogy döntenem kell. – Nem tudom. – Válaszolom, és a szemem könnyezni kezd, mi van ha… – Angelica, én nem tudom. – Sóhajtok, egyet és majdnem elejtem az eledeles zacskót. – Mert az a baj, hogy fogalmam sincsen mik vannak. Eddig olyan könnyű volt és most már…
Mesterképzés, nagyon brutál. – Most kezdem a pánikolást a felismerésnél. Úgy érzem magam mint amikor megtudtam, hogy boszorkány vagyok. Próbálom nem ráhozni a frászt.
– Valamelyik nap leülök és nem tudom, írok egy listát. Vagyis előtte megnézzem, hogy milyen szakok vannak. – Kezdem érezni, hogy felnövök. És ez megijeszt mit fogok tenni, hol fogok élni. Mi lesz a szüleimmel. Keringenek a kérdések a fejemben.
– El kell döntenem, hol legyek, szüleimmel beszéljek-e. Hol tanuljak tovább. És mit akarok az élettől. – Leülök, a mellettünk lévő padra. Mert sokként kezd érni az, hogy mit akarok. Kezdem elveszíteni önmagam, de megpróbálom összeszedni magamat és visszatérek a jelenbe, oda ahol vagyok. Ezt mormolom magamban: “Nyugi Nonó, koncentrálj.”
– Jól vagyok. – Mondom megnyugtatóan. – Nem megyünk el sétálni? Talán, akkor jobb lesz. – Kérdezem, és felállok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Figyelem a prefektus mozdulatait, mert bármikor azt mondhatja, hogy “holnap reggel szólok az igazgatónak és majd ő elmondja mi lesz veled Nonó.” De szerencsére semmi ilyen nem történt. Amikor kiesnek a könyvek összeszedjük és enyhe mosollyal a számon nyugszom meg végleg, mert ezzel látható, hogy nem hazudtam. – Rendben. – Bólitnok. Figyelem a lány történetét. – Az szuper. És azért ebbe előbb utóbb belejön az ember. – A gondolataim megint elkalandoznak. És egy fiú jár a fejemben. Meglepődök én is. A gondolatokban annyira elmélyedtem, hogy nem is veszem észre az előttem lévő oszlopot. Szerencsére gyorsan kapcsolok és kikerülöm. Aztán csak a kezemben tartott könyvekre meredek. Befordulunk. Az eszem megint Jacobon jár pedig már elhatároztam, hogy nem fogok rajta gondolkodni. Mert most csak a VAV-ra szeretnék koncentrálni, vagyis az iskolára. És most nem szeretnék fiút amíg le nem mennek ezek. A lányra meredek és próbálok feltenni egy kérdést. De valahogy nem tudom rávenni magam. Sóhajtok egyet. – Betti, neked… – Köhintek egyet – Öhöm, volt barátod? – Teszem fel a kérdést aztán jövök rá, hogy ez mást is jelenthet. Végül nem fejtem ki, mert ha a kérdés nem érhető majd szól aztán pontosabban felteszem. A nyakamban lévő nyaklánccal babrálok amíg várok és megyünk a körletemhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Bólogatok. Meglep az igazgató mondata. – Igen… öhöm, nem terveztem. – Kuncogok. – Nem, nem próbáltunk. – Egy csodás ötletet ad az igazgató. De megpróbálom majd. – Megoldom, mert Shopie megtudja idézni a varázslatot. – Mosolygok. Reménykedem, hogy be fog válni az igazgató javaslata – Köszönöm a segítséget. – Nem, az sem volt meg, serintem megpróbáljuk. Aztán ha nem megy akkor kiírjuk. – Bólogatok örömömben. Tudtam, hogy az igazgatót kell megkérdeznem, mert ha nem is látta akkor ötleteket tud adni a keresésre. – Nem, nem mondtam. Nem jutottam a házvezetőhöz, ezért nem mondtam neki. – Semmivel. – Sóhajtok. Nem is tudom, hogy oldottam meg. – Nem tudom, hogy oldottam meg. – Mesélem, az igazgatónak. Aki még mindig gyanakvóan figyel engem. – Shopievel most egy ideje nem beszéltem, de holnap megkeresem és megkérdezem előkerültek-e a cuccaink. És kirakom hirdetőbe is. – Mosolygok a férfira aztán a táskámba bujok és előveszek egy fóliát, elveszem az igazgató elől a fényképet és beleteszem. Majd utána hosszan szemezek az illetővel. Nagy csönd terül az egész szobára. Csak az óra kattogását lehet hallani. A csendet egy éppen leesett könyv töri meg. Felállok és visszateszem a helyére. – Kész. – Mondom és vissza ülök a székbe. Várok Antonra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Próbáltam lassítani, mert láttam rajta, hogy válaszolna csak én gyorsabban mondom mint ahogy válaszolni lehet. – Igen, gyorsan felnövünk. A szülők ezt bánják. – Mondom, mosolyogva. – Igaz. – Sóhajtok egyet. – Bagolyfalva? Vagy ahhoz már késő van? – Kérdezem, hadarva. – Bólintok. – Oké. – Felállok és letörlöm a könnyeimet. Megvárom amíg Ange is feláll, aztán megfogom a kezét és elindulok. Elhagyjuk a stéget, és beszélgettünk útközben. – Akkor Bagolyfalva jó lesz? – Kérdezem a lánytól és a kezemben maradt eledelt az előttem lévő kukába séta közben bele ejtem. Aztán várom, hátha feldob valami csevegő témát. Bár lehet nem fog.  Na jó feldobok én. – Mit szeretnél csinálni a Bagolykő után? – kérdezem, mert szerintem erről sokat fog beszélni. Remélhetőleg.
Pár óra után odaérünk A faluba. – Hova menjünk? Mondjuk az Espresso Patronum kávézó, vagy Mátra Máguscsárda? – Vetek fel pár lehetőséget a lányak. – Ott beszélgethetünk a tanulmányokról és jövőbeli tervekről, ha gondolod. – Ajánlom fel neki. Elvégre erről kezdtünk el beszélgetni, ott folytathatjuk. Még sok mindent nem beszéltünk meg szerintem. Várom, hogy döntsön a lány, mert nekem bármi jó. Legalább kicsit jobban megismerem a környéket. Nem járok ide sűrűn, és jó helyeket is csak néhányat ismerek. És jó új dolgokat kipróbálni szerintem legalábbis. Mosolyogva várok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Olyan hajnali öt óra tájékában járhattunk amikor felhuppantam az ágyból és óvatosan, hogy senki ne ébredjen fel összepakoltam a cuccomat. Egy lánnyal találkozom hajnali 6 órakor, tanulni. Amikor kiértem az eridon elé, osonva elindultam a könyvtár irányába. És a bibircsókos banyánál megálltam és várakozni kezdtem. Hirtelen feltűnt egy lány a láthatáron. Integetni kezdtem neki. – Itt vagyok. – Mikor mellém ért. Megszólítom. – Szia! Örülök, hogy megkaptad a baglyomat. Indulhatunk? – Mikor válaszol, vagy amikor elindul akkor indulok én is. Hogy lássam a tempóját. – Hova menjünk tanulni? – Kérdezem amikor a lány már mellém ér. Séta közben elhalad mellettünk egy prefektus néhány elsős és kettő-három ötödik évfolyamos. – Azért vannak egy jó páran a folyosókon. Ilyen kora reggel. A prefektusok nem is lepnek meg, de az igen, hogy mennyi diák van kint ilyenkor. – Mondom, majd óvatosan közelítek a lány felé. – Milyen a másodév? – Kezdem nyugisan. Aztán csak sétálunk a csendben. Nyugalom van bennem és ennek örülők. Nem kell sietnünk ezért nyugiban lassú tempóban tudunk sétálni. Alig vannak a folyosókon. Csak pár diák. Egyszer-egyszer felbukkan tanár. Mosolygok és próbálok valami kérdést összehozni. – És te mennyire kelsz korán? – Kérdezem, mert ha ilyen korán tudtunk találkozni. Akkor biztosan nagyon korán kelő lehet. Én is korán reggel már topon vagyok és próbálok addig is olvasgatni. Azért, hogy aki még szeretne aludni azt ne keltsem fel. A lányt figyelem. Már rám is felzenézhetnek. Szóval példát kell mutatnom. Kihúzom magamat és úgy sétálok tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Hallgatok, mert érzem az igazgató első szavában, hogy nem túl jót mond most. Próbálok bólogatni, de csak óvatosan. – Öhöm, ig… – Tartok egy kis szünetet – en. Vagy is, igen. – Válaszolok félve. És amikor a papiros és a hozzátartozó toll előttem landol, megragadom és írni kezdem amit diktál az igazgató, aki már nem olyan dühös mint az előtt. Mikor befejeztem, letettem a pennát és bólintottam.
– Értettem. Akkor holnap estig leadni a titkárnőnek. Megértettem. És legközelebb eme írás szerint cselekszem. – Mondom fel a feladatott, igencsak robothangon. Majd még a kelleténél is robotosabb hangon válaszolom. Mint egy felelésnél, csak még annál is jobban. Jól átgondolom válaszom, és megszólalok.
– Nem, nekem éppen írnom kéne a hirdetést. Vagy a HV-nél kéne állnom és elmondani a történteket. – Sorolom a lehetőségeket már sokkal kisebb nehézséggel. Amikor úgy érzem minden kérdésre feleltem válasszal, elköszönök.
– Ha ennyi lenne akkor én nem is zavarom önt. Viszontlátásra. – Összepakolom minden cuccomat és fellendítem a hátamra a táskámat. Majd elindulok a kijárat felé.
Amikor kiérek elfordulok. Egész úton csak azok a mondatok kavarognak a fejemben amit a tanár úr mondott, és a feladat. Amikor visszatértek az Eridon ház klubhelyiségbe leülök, és megcsinálom a feladatot. Majd szépen elindulok az óráimra.
Majd másnap kora reggel elindulok leadni a “szentírást” a tanár úr titkárnőjének. Amikor odaértek beszéltek a nővel, majd átadom neki a küldeményt. Miután végeztem elindulok visszafelé. Útközben pedig beugrok a könyvtárba, mint jutalom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Visszagondolom, hogy mit mondtam és javítom
– Ő... Tényleg, rosszul mondtam bocsi. Olvasunk. Itt vannak nálam, amiket fogunk. De akkor menjünk és üljünk le valahol. Te látsz valami helyet arra, hogy leülhessünk? Mert azért állva egyikünk sem szeretne olvasni gondolom.
– Körülnézek, hátha kiszúrok egy zugot vagy egy üres termet. Megpillantok, egy puffokat és asztalokat teli termet, ahol nem ül senki. Ez tökéletes.
– Nézzd az a terem nem jó? nincs itt senki menjünk, szerintem ez jó. – Választ se várva elindulok a szoba irányában. Aztán megtorpanok. – Nem jössz? – Kérdezem a még ott álló Emmától. Megvonom a vállam. Az ajtón befordulok, de visszapillantok az üvegen át. Aztán mivel tudom, hogy utánam jön, ezért a sarokba megyek, és lerakom a táskámat.
– Itt vagyok! – Kiabálom oda a lánynak, amikor meglátom. Leülök, és kiveszem a táskámból a könyveket és egy jegyzetfüzetet. És kinyitom. Megvárom, amíg ő is előkészül, ami neki szükséges azt előveszi. Aztán kezdhetjük is.
– Meg vagy? Legyen az, hogy ha kész vagy egy könyvel akkor kibeszéljük, és én mindent lejegyzetelek. Szóval első lépés: osszuk szét egyenlően a könyveket. Te mennyire vagy gyakorlott olvasó? Tudsz hosszabbat is olvasni? – Kérdezem. Mert az fontos az elosztás szempontjából.
– Amúgy bocsi. Nem is válaszoltam a kérdésedre. Na, szóval. Hát, a VAVra most nagyon szeretnék készülni rá. De amúgy nem annyira izgi. És nem tudom hova szeretnék tovább menni. Még szét kell néznem, mik vannak. Mivel tanácstalan vagyok, hova menjek tovább, ezért én inkább azon izgulok, hogy mit fogok választani, és hogy hol tanulok tovább.
Elmosolyodom. Majd a lányt nézem.
– Hol tartasz? – Kérdezem.
– Mit csináltál a Bagolykőbe jöveteleed ellőt? – Ez a legizgibb. Legalábbis szerintem erről jó, ha beszél. Nekem is jó volt akkoriban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Amikor utolér a lány, bólintok. És mosolygok, lehet ő sem bírja a reggel már toppon lévő Nonót. De hát nem tudok vele mit csinálni. De a többsége a barátaimnak jól viseli, már aki tudja.
– Hát, van egy konkrét de bármilyen könyvet szívesen olvasok – mosolygok rá aki éppen elém tesz három könyvet. Megnézem, milyen vastagságúak, és megfogom az elsőt.
– A hobbit egy nagy jó könyv. Régebben olvastam – mesélem a lánynak. – Akkor olvasunk. Csendben.  
Bár amúgy most jövök rá, hogy ezt a könyvtárban is tehetnénk, mert ott amúgy is csendben kell lenni. Mindegy.
– Vannak céljaid az évre? – kérdezem amikor mindketten elolvastunk egy fejezetet. Talán még barátok is lehetünk. Szuper így új ismeretségeket szerezni. Bár Navinés, nem baj, mert ugyanolyan jól lehet mindenkivel beszélni. Tovább olvasok. Végül befejezem. Eléggé gyorsan olvasok, de megértem amit olvastam. Itt ez most egy jó képesség.
– Kész vagyok. – mondom. Jegyzeteltem magamnak a saját kis füzetben amit hoztam.
– Lejegyzeteltem magamnak, majd ha végeztél akkor mondd el röviden a történetet, és hogy miről szól és akkor azt leírom. – adom a feladatot a lánynak.
A válasz elgondolkodtat, de mosolygok a lányra.
– Neked még van időd, nekem már kevesebb. Bár az év végén kell csak dönteni addig van időm gondolkodni. De el vagyok veszve.
Kezdem megint a pánikrohamot a választás miatt, de a könyvbe mélyedek, és az olvasott szöveg lenyugtat. Pont egy nem pörgős könyvet tartok a kezemben. Szerencsémre, mert ilyen témák mellett nehéz is lenne azokra koncentrálni.
– Szóval, tanácstalan vagyok.
– Értem. – Érzek együtt a lánnyal, mert én is folyton utaztam a cirkuszi fellépések miatt így rengeteg helyen voltam, külföldön is jártam egyszer-egyszer.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Sétálunk az Eridon felé, és sehol senki. Teljes a csend. De szerencsére beszélgetünk, így nem kísérteties.
– Hát, igen. Ha valamit huzamosabb ideig csinálsz akkor belejössz. – Mondom, mert én cirkuszozom gyerekkorom óta, és nagyon bellejöttem. És mivel gyakorlok az iskolában is a réten, vagy a kviddicspályán, így nem jövök ki a gyakorlatból.
– És mióta vagy prefektus? – Érdeklődöm. Bólintok. Végül sétálunk. A pálcám ide oda mozog a talárom zsebében. A nyakláncom is himbálózik.
– Igen. – Mondom magabiztosan – És kicsoda? Ha kérdezhetem – Érdeklődöm most már félékebben. Nem tudom eldönteni, ez illetlenség-e. Ami igen érdekes, mert én soha nem voltam az a illedelmesebb típus.
– Nekem is tetszik egy fiú, de ő észre sem vesz. Bár más a házunk és csak egyszer-egyszer találkoztunk. Mégis nagyon bejön. – avatom be egy kicsit. Próbálok úgy játszani ahogy ő. Jacobra gondolok, kicsit elpirulok. Próbálom a helyzethez mérten tenni fel a kérdésimet. Most már megtanultam.
– És milyen a prefektusi pozíció, nehéz? – terelem vissza a témát a prefektusságra. – Milyen feladataid vannak?
Majd elkezd láthatóvá válni az Eridon ház ajtaja. És már csak pár lépésnyire vagyunk a háztól. És mivel még szeretnék beszélni a prefektusal ezért a pálcámat kihúzom a táskámból, nem észrevehetően, és meghosszabbítom az utat egy varázslattal, hogy többet tudjunk beszélni Bettivel, mert nagyon érdekel, hogy mit mond.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Nagyon húzósak voltak ezek a hetek. Vizsgákról vizsgákra járt Nonó, de szerencsére Zselyke írt, hogy nem menne-e el vele szívesen egyet fürdőzni. Igent válaszolt, mert kicsit jó lazítani elvégre utolsó vizsga időszak.
Pont a fürdő előtt vagyok és beindulok. A táskámban ide-oda pördülnek a tárgyak. Átöltözöm és elindulok a fürdőkhöz. Tekintetemmel körbe pillantok. Meglátok egy ismerős táskát és oda baktattok. Megbizonyosodom, hogy tényleg Zselyke-e az. Amikor feljön látom, hogy igen. Leteszem Zselyke táskája mellé a sajátomat és leülök a vizet körbefogó padkára és belelógatom a lábamat. A testemet átjárja a meleg.
– Fú, nagyon jó most ez a kikapcsolódás. Nagyon jó Zselyke. Ez kellet most, hogy kicsit megpihenjen a testem. – "beleemelem” magamat és engedem, hogy minden testrészem belemélyedjen a melegvízbe és kicsit a feszültséget elvigye a víz hulláma. – Hát… tanultam, de amikor ott voltam a vizsgalapoknál mintha az amit rögzítettem, azt nem is tanultam volna meg. – Nem tudom mennyire érthető Zselykének, de reménykedem, hogy igen. – Szóval reménykedem, hogy átmegyek mindegyiken. A VAV meg szerintem valami szuperül sikerült. Mert arra aztán tényleg mindent is leírtam, amit megtanultam. - büszkélkedem.
– Szerintem ne bánd, hogy ilyen jó tanuló vagy. Én is erre vágyom, hogy kicsit kitűnhessek a többieknél. Ha megkapod akkor nyugodtan odaadhatod nekem. – kacsintok Zselykére és elvigyorodom.
Elgondolkodom. És kicsit búsan tekintek a barátnőmre. – Nem nincsen. Vannak ötleteim, hogy hova lehetne, de fogalmam sincs. Te továbbra is gyógyító szakra mész? Mondjuk először át kell menni a VAV-on. - Vajon át megyek a VAV-on. Körbe pillantok a fürdőn és látom, hogy nincsenek annyira sokan. Bele süllyedek a vízbe és kicsit belemélyedek a gondolataimba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Pont az egyik óra vége felle járunk. Azt hiszem svk, de nem vagyok benne biztos, mert a gondolataimba mélyedek. Jacobon gondolkodom. Küldtem neki levelet, de nem válaszolt lehet neki nem tetszem? Van barátnője? Vajon mit gondol rólam? - ezeken a kérdéseken morfondirozom. Szomorúan tekintek a füzetembe amibe semmi sincsen írva csak irka firkák. És aligha figyeltem az órán. Már vége is lett. Vissza térek a gondolataimból a terembe és látom, hogy melletem egy lány ül. Előre pillantok a táblára és felálok. Egy idelyig gondolkodom, hogy zavarjam-e a lányt, mert jó lenne elkérni az órai anyagot, mert hát valjuk be, hogy nincs meg. Kicsit még gondolkodom végül le szolitom.
- Szia, bocsi hogy zavarlak, de elkérhetném az órai anyagot. Nem figyeltem és nem tudtam le írni semmit. - ovastósan kövezelitek a lány fellé. Remélem nem lesz mérges azért, hogy zavartam. Biztos lenne jobb dolga mindt nekem oda adni az anyagot, de se baj. Majd ki derül, hogy reagál. Várok egy idejig és felálok az asztaltól és össze pakolom a holmiaimat addig amíg várok a lány válaszára. Mikor készen vagyok kicsit jobban megnézzem a lány és látom a jelvényén, hogy levitás. Na hát pont jót fogtam ki biztos örömel fog segíteni hiszen a levita a láng elme jelképe. Kicsit merengek és végül rá nézek a lányra aki talán el akarja pakolni a cuccait csak nagyon lassan. Rá nézek a képzelet belli órámra és dobolni kezdek a lábamal. Végül ha benne van song elindulunk és társalgoba ahol elkezdhetünk beszélgetni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Össze pakoltunk és songal át baktattunk a társalgoba. Amikor oda értünk. A cuccaimal együtt le dobtam magamat. Probáltam kicsit vidámabbnak mutattni magamat a levitás ellőt, de nem anyira sikerült. Csak  a szerelmi bajomra és a VAVra tudtam éppenségel gondolni. - vettem egy nagy levegőt és kifujtam.
A tankönyveimre néztem és üres agyal néztem a rakás füzetre.
- Hát… - probálok belle kezdeni, de nem anyira sikerül.
- Érezted már úgy magad, hogy valaki fontos neked, de elérhetettlen? - teszek fel egy ártattlan kérdést – vagy úgy, hogy az illető máshogyan tekint rád mindt te rá? - tanácstalanul érzem magamat. - vellem most ez van. Tudod… - nem merem kimondani. Mi van ha valaki meg hallja? Inkább közelebb hajolok hozzá – Tetszik egy srác. A suliba jár és navines. - Fu, hát nagy nehezen kimondtam. Probálom egyelőre csak körül írni, mert ha elmondom rögtön lehet elmondja valakinek
remélem nem fogja, mert ha kiderül az nagyon égő és cikki lenne. - Nem tudom mit tehetnék, mert fojton rajta agyalok és nem tudok velle anyira beszélni. Ha a közelében vagyok nagyon furcsa érzés fog el. Nem olyan mindt egy barátnál. - kezdek megnyilni a lánynak, de még ovatosan. Az egyik könyvemet kinyitom, hogy ha nagyon meglepödne akkor ne kelljen rá néznem leolvadt és szégyelős fejjel. Nem akarom, hogy lássa, hogy nagyon szégyenlem. Szerencsére magamal szemben már nem kell titkolnom
- Csak az a baj, hogy el kell felejtenem, mert biztos, hogy nem tudok velle beszélni és össze jönni se. Azért, mert két ével allatam jár és idén én elfogok menni. Persze akkor ha át megyek, de az mellékes. Szóval nincs esélyem nála és nem is anyira tudok velle találkozni. Soha nem vagyunk egy órán vagy egy időben egy helyen. - szomorú boci fejel tekintek rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Kicsit nehezen és félénken beszéltem az érzéseimről. De reményiem szerint kicsit meg tudok nyilni a lánynak.
Ha nem az sem baj. Hagynom kell magamnak időt adni. A naplómnak elszoktam mondani mi van bennem, de hát nem tudom.
A lány ötleteire félszegen mosolygok és probálom magamat azzal vidítani, hogy azért nincs minden veszve.
- Hát, sajnálom. - probálom kicsit mind a kettőnket felvidítani.
Elgondolkodom és mindtha adtol tartanék, hogy be fog lépni jacob hátra pillantok az ajtóhoz.
- Nem hiszem, mert mi ugye úgy találkoztunk, hogy amikor én negyedikes és ő volt aszem másodikos, de  már nem tudom. És együtt jelenkeztünk önkénteskedésre, kertészkedni. És amikor beszélgetünk akkor valahogy nem úgy viszonyultam hozzá mindt az egyik barátomhoz. Valami többet éreztem iránta. Nem tudom. - mesélem neki a történett és közben újra át élem a pillanatott.
- Ez ki mutattam fellé, de valahogy elhuzodot vagy nem is tudom. Lehet nem jó ötlet. - szomorkodom
- De megprobálom. - kacsintok. - Neked mik a terveid a jövőre nézve? - hozom fel hamár a tovább tanulásról vagy szó
- Én még fogalmam sincsen. - mondom még mindig szomorkodva. Kezdek egyre jobban lelombozodni.
Felállok és körbe megyek kétszer a kanapék környékén. És úgy teszek mindtha keresnél valamit. Peddig csak gondolkodom
És probálom lenyugtattni magamat. Ezt mantrázom: „nem huzod fel magadat nem kell aggodni. Jacob nincs itt.”
Amikor az utolsó kört is megtettem és kicsit nyugotabb vagyok az ajtó felle tekintek és reménykedem, hogy jacob tényleg nincs itt. Mert akkor tényleg nagyon hülyét csinálnék magamból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Félve bolintok, de még nem szólalok meg, mert egy kicsit le vagyok fagyva. Legalábbis így tünhet, de csak a gondolataiban veszekszem. Mert a gondolataim két írányba szakadnak és veszekednek, hogy elmondjam-e vagyis mind kettő probál meggyőzni az ellenkezöről. Az egyik azt mondja: „igen, mond el nem lehet bellőle semmi baj. Mert ha soha nem mondod el jacobnak mindig azon fogsz gondolkodni, hogy mi lett volna ha… Maximum nem lesz a válasz. Majd lesz másik.” – viszont a másik peddig azt modja „nem, ne mond el. Ha elmondod és nem lesz a válasz csak rosszabb lesz inkább hagyd az egészet.” - így cikáznak a gondolataim és mind két fél probál meggyőzni. Végül kezdek felrobbani.
- ELÉG! - kiáltok egy nagyot. Aztán jövők rá, hogy ezt most hangosan is kimondtam. Baszus
– Sajnálom, csak a fejemben teljesen össze kavarodtak a gondolatok és hangosan álitottam le. - kérek bocsánatott. Kicsit megnyugszik a testi és lelki érzelmeim egy kis időre. - Igen, tudom. Majd túl esek rajta. - válaszolok röviden
– Igen, elhuzodot. Mondtam neki, hogy találkozhatnánk majd másskor is. És én csak jó szándékból közelitettem hozá, de azt mondta nem. Aztán rájöttem, hogy ezzel el is indulhatott volna valami. Szóval kb randira hívtam a saját akaratom ellenére aszem - elmosolyodom – na ja és azt mondta majd máskor. Kicsit szomorú voltam, de nem baj, majd máskor össze jön. Igen, ez egy jó ötlet csak nem annyira ér rá. Mert küldtem neki egy üzenetet, de azt mondta dolga van. - ez az én szerencsém az első fiú aki úgy jobban tetszik és ő se szeret.
- Ez jó terv. Na én nem tudom. Pedig itt a nyakunkon az év vége szóval tenem kéne valamit - Bár előtte át kéne menni. Teljesen megértem, hogy furcsája, hogy ilyen hirtelen felugortam, de tényleg azt hittem, hogy ő jön.
- Ja, nem csak azt hittem… Á, az nem lehet. Mindegy semmi. - nem szeretném elmondani, hogy azt hittem, hogy Ő az. De azért megijedtem és kicsit kihagyott a szívem vagyis… Inkább csak úgy éreztem mintha közel lenne. Nem tudom miért. Furcsa ilyen még nem volt.
- Mindegy csak azt hittem, hogy Jacob az. - Bár az furcsa lenne ha ő itt lenne. Bár miért is lenne furcsa? Hiszen a társalgóba bárki jöhet. Végül csak figyelem a lányt, mert a végén még hülyeséget teszek vagy mondok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Hirtelen felriadtam az érdekes álmomból. Nem akartam vissza feküdni hiszen ha már fény van az azt jelenti, hogy reggel ezért inkább felöltöztem gyorsan. A pálcáért nyúltam, de mintha lába kelt volna. Nem volt ott. Megnéztem minden lehetséges helyet és mindenkit végig kérdeztem. De semmi. Le kullogtam a körletbe és leültem az egyik fotelbe gondolkodni. Amikor hirtelen valami össze hajtogatott papírost láttam meg. Kinyitottam és egy szöveg volt olvasható. “Nyugalomra vágysz? A falak lelked itt ápolják, segítségből kettőt adnak át.” Próbáltam ki silabizálni, hogy hova a francba kéne menni. Elgondolkodtam a szövegen.
– Talán a gyengélkedő. Hiszen ott ápolnak. – le pillantottam oda ahol találtam a cetlit és valamire rá világított a fény. Még egy papír. Viszont ez már sokkal kisebb volt.
– Fú, ez így nehéz lesz – gondoltam
– Olvass – pár pillanatig gondolkodtam – Nem, nem a gyengélkedő. Én hova szoktam menni ha nyugalomra vágyok? vadőrlak – elnevetem magamat
– segítségből kettőt adnak át – visszhangzott a fejemben ez a mondat
– Várjunk csak lehet meg van! a könyvtár. Hiszen ha nyugalomra vágyik az ember akkor oda tud menni hiszen ott csend van, mert csendben kell lenni és segítségből kettőt adnak át, mert a tudás… és az olvass pedig a könyvekre utal. – elindultam az asztalomhoz és összeraktam a dolgaimat és a cetlit (hátha kell) egy váll táskába.
– Akkor irány a könyvtár – kicsit még morfondíroztam
Végül elindultam a felfedező körútra.
Miközben mentem hiányérzetem volt. A pálcám miatt. Rájöttem, hogy elszoktam attól, hogy nem varázsolok. Mert most a legegyszerűbb dolgok is igen nehéznek bizonyultak. Miközben ezeken gondolkodtam oda értem a könyvtárhoz. Benyitottam és megpróbáltam feltűnés nélkül keresgélni. De egyelőre semmit nem találtam. Még párszor át olvastam a cetlit, de nem lettem okosabb.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Pár nappal ezelőtt fogadtunk a barátokkal. És mivel nem sikerült  nekem megcsinálnom azt amit ők adtak feladat ezért ők ki találták nekem a “büntetést”. Nagy nehezen belle mentem. És azt kaptam, hogy egy adott napon végig bekötött szemmel kell közlekednem az egész iskolában. És már előtte este felraktak rám egy fekete-fehér szemkötött. Nagyon furcsa volt benne aludni, mert rajtam soha nem volt még ilyen vagyis volt, de soha nem szeretem őket. Valamiért mindig zavart.

A másnap reggelem igen csak érdekes volt. Már eljutni az ajtóig nagyon furcsa volt. Nem éreztem a földet. És egy könyvet sikeresen a lábamra is ejtettem reggel. Szóval jól indult a nap. Azt nem tudom, hogy de valahogy felöltöztem és megcsináltam mindent. És valahogy kijutottam a folyosóra. Ezt abból következtettem ki, hogy mire eljutottam a következő szakaszra bele ütköztem egy oszlopba. Nem tagadom nagyon fájt. De végül csak feltápászkodtam és tovább mentem. És a következő sarkon bele ütköztem valakibe. Mert éreztem ahogy újra ki esnek a kezeim közül a könyvek és mivel pontosan tudom milyen össze ütközni valakivel ezért gondolom, hogy most is ez történhetett. És hirtelen belle gondoltam “fú vajon mennyire fog hülyének nézni az illető”. Mivel szerintem nem ismerem ezért kicsit félve meredek a sötétségbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Hirtelen nagyon meg ijedek a hangtól. De aztán elkezdek válaszolni.
- Hát... olyasmi. De még sem. Az van, hogy a barátaimmal kitaláltunk egy fogadást és vesztettem és ezért vagyok be csukot szemmel. És sajnálom. - kérek bocsánatot
- nem ált szándékomban össze ütközni veled. És igen tudom. - de tényleg. Nem akarom becsapni
- Amúgy be sem mutatkoztam. Fekete Nonó vagyok. Eridonos, ötödikes. - hadarom el a szokásos szöveget. Egész jól megy beszélni becsukot szemmel - örülök amúgy neki, hogy semmi baja. Nem akartam megsebesíteni. Kicsit azért szégyenlem magamat. Már mint 19 éves korom létére ilyen hülyén megismerkedni valakivel akit nem is látok. Azért nagyon ciki. Ha ennek vége és végre le vehetem ezt a vackot akkor tarkón csapom mindegyik barátomat. Mert ez így nagyon égő. Remélem amikor ezt kitalálták nekem akkor ezt ők is tudták. Bár nyilván azért adták ezt a feladatott, mert tudták, hogy ezzel nagyon megfognak alázni.
- Figyi. Eszembe jutott egy furcsa ötlet. Mi lenne ha elkísérnél. És úgy lennénk mindig együtt, hogy rajtam van ez. És nem mondod el ki vagy. Hanem titok lesz egyenlőre. És nem tudom majd egyszer meglátom te ki vagy. Mit gondolsz? - ajánlom fel neki. Mert akkor nekem egy teljesen ismeretlen ember lesz. És lehet, hogy néha látjuk egymást a folyosókon és lehet órán, de csak ő fogja tudni. Nem tudom ez, hogy jutott eszembe, de valahogyan ez mégis kiforrt a fejemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

A hangja nagyon szép. Amúgy nem szabadott volna elmondani, hogy ki.
– ahm… az a helyzet… hogy… na jó figyelj lehet félreértettél. Én úgy gondoltam legyünk olyan barátok akinél én nem tudom te ki vagy. De így, hogy elmondtad. Hát tudod…. tudom már ki vagy. És így már nem nagy dolog a találkozás. Nem azért tök jó, hogy barátok vagyunk. Csak így ez az ötlet kicsit elszállt. - sóhajtok egyet. - Ki akartam menni egy kicsit a vadőr lakra. Hátha ott kicsit jobban tudok bármit csinálni és annak reményében is, hogy nem lesz különösebb bajom ott. - bár az eredeti ötlet a volt, hogy a könyvtárban olvasok, de hát rá kellet jönnöm, hogy bekötött szemmel kicsit nehéz olvasni.
– Azt nem mondhatom el. És nem, nem gyakran szoktam fogadni a barátaimmal - nem akarom elmondani, hogy egy fiút kellett volna randira hívnom. Vagyis a kiszemeltemet kellet volna. De nem sikerült. És, hogy vissz utasított. - amikor megfogja a kezemet valami furcsa érzés fog el. Megdobban a szívem és nem úgy mint amikor megijed az ember. Hanem egy jóleső érzés. - ok… é… s… - mondom nagyon akadozva. A szívem elkezd gyorsulni és mintha ki akarna ugrani a helyéről. Valami nagyon furcsa érzés fog el. Mint amikor…
- Jacobbal voltam - hangosan fejezem be. Fú nagyon elpirulok. Ránézek Héliára és nagyon furcsa érzés fog el. Hirtelen elengedem a kezét és nagyon elkezdek pirulni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Elgondolkodom. Végül is igaz.
– Ez mondjuk nagyon is igaz - mondom
Bólintok - oké ez egy jó ötlet csak ne rakj bele undi dolgokat
– Igen. Egy fiú akit egy önkéntes alkalomkor megismertem jobban és azóta tetszik. De aztán bevallottam neki az érzéseimet, de végül visszautasított. - amúgy erről eszembe jut, hogy nem is mondtam még el neki a történetemet. Talán azért, mert nem látom és nem jött ez az automatikus “mozdulat”. De ki tudja.
- Amúgy magamról még nem is meséltem annyit. - először megkérdezem tőle, hogy szeretné-e hallani a történetemet, mert lehet nem is érdekli.
– Elmeséljem a történetemet? - kérdezem. És közben körülnézek, hogy hol vagyunk. De aztán rájövök, hogy semmit sem látok. - hol vagyunk? - kérdezem, mert annyira nem tudom hol járunk. Honnan is tudnám. Talán ha már kint lennénk akkor lennének növény illatok. Gondolkodom. Várok egy kicsit.
– Ja nem az. - próbálok kitalálni valami hazugságot, de végül csak ennyit felelek - mindegy semmi - még nem állok készen arra, hogy bevalljam a levitásnak, hogy lehet belé szeretem. Több dolog miatt is. Első, hogy még nem tudom mit érzek. És másodszor kisebb nálam így nem is annyira lehetne semmi. És még egy ok az, hogy nem is lehetne belőle semmi, mert ő kiskorú és lány. Az érzelmek miért ilyen nehezek. Hagyjuk. Nem akarom ezt a témát tovább firtatni. Felnézek a lányra. Fülig pirulok.