Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Lili
Az unikornis les |
______________________________________________________

Összeszaladt szemöldököm, amikor azt mondta cuki de kellemetlen. Kellemetlen? Hát éppen hozom lefelé neki a csillagokat az égről. Azonban mondani nem mondtam, csak elengedtem fülem mellett. Haladtunk hát addig, amíg el nem jött az a pont amit éppen ideálisnak találtam a mosdószünetre. Éppen ideje volt a hólyagom borzalmasan feszült. Kiadtam hát a lányka útját jobbra, én meg mentem balra.
Kicsit beljebb lépdeltem a susnyásba aztán megtettem amit meg kellett tennem. Már épp visszafelé tartottam, amikor meghallottam Lilit. Meglepetten torpantam meg. Miért volt ennyire rémült a hangja? Kicsit engem is elöntött az aggodalom, futva tettem meg a távot ami a kitaposott útig hátra volt, hogy aztán éppen kitörjek a bozótosból látva, hogyan zuhan amaz hanyatt úgy istenesen.  
-Lili? - odasiettem hozzá és leguggoltam mellé. -Lili jól vagy? - igyekeztem kiseperni arcából haját, hogy lássam szemeit, hátha nyitva vannak, akkor legalább az eszméleténél volt. Kalapált a szívem. Tudtam, hogy ha a levitás lánynak bármi baja lesz, akkor azért én fogok felelni. A tanárok előtt is, a szülei előtt is. Tilosban mászkáltunk. Dementorokat hantáztam neki. Ez a kis butus meg el fogja mondani a gyengélkedőn, hogy látott valamit ami dementor volt, pedig tökre nem. Talán itt kellene hagyni? Részegen hevert a földön, a szava nem érne annyit mint az enyém másnap reggel a szobámban. Kísértett a gondolat, de végül elengedtem. Nem hagyhattam itt. Akkor már soha nem bízna meg bennem és akkor már soha nem tudnám felhasználni Darik ellen. Sőt, még a karjaiba is lökném őt ezzel.
- Könyörgöm Lili nyisd ki a szemed - motyogtam, elvékonyult hangon felé hajolva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Theo
Gyere ki a rétre velem
Ott zöld a fű és süt a nap |
______________________________________________________

- Ne izélj már, ha nincs harmat nem lehetek animágus. Nemsokára egy kicsi szőrös nyuszi leszek csak azért, mert harmatot gyűjöttünk a réten, a hülyének is megéri - vontam meg a vállamat, bár azt egy percig se hittem, hogy Theo beveszi, hogy nyuszi leszek. Előtte nem igazán játszottam meg magam. Bár k tudja, lehet ennek ellenére mégis egy tüneménynek gondol. Pláne ezek után.
- Nincs de kinyalósabb igen - morogtam nagyon halkan az orrom alatt megforgatva a szememet. Ekkora hisztit lecsapni csak azért mert valaki kirángatta reggel ötkor a meleg ágyából a jéghideg rétre. Rémes, hogy egyeseknek mennyire alacsony a tűréshatáruk. Jó persze ellenkező esetben az egész tök más lenne. Teljesen.
Miután részletes tájékoztatást adtam, elindultam, Theo pedig hamarosan talált is. Felcsillanó szemekkel loholtam oda hozzá és guggoltam le, hogy be tudjam gyűjteni.
- Csak mond hol és milyen bugyi legyen rajtam - hátra se néztem, ugyanolyan poénnak szántam mint ő a hangsúlyát. Nem vettem ám be, hogy ilyen nagy legény lenne. Közben már majdnem sikerült begyűjtenem a cseppet, amit az utolsó pillanatban zúztam össze. Elkerekedett szemem, aztán átkok hada tört ki torkomból.
Arra, ami ez után történt nem igazán számítottam. A fiú lágy hangja és érintése meglepett, belém fojtva a szót. Azt hittem be fog szólni vagy spontán felröhög, ehelyett kedvesen vigasztalni kezdett. Néha meg tudnak lepni az emberek. Amerre mutatott arra fordítottam fejem. Ide is néztem, oda is, aztán meg lefele. Végül újra a fiúra.
- Nem is tudtam, hogy ennyire cuki is tudsz lenni - lassan ocsúdtam fel a döbbenetből, ajkamra lány mosoly ült. Akárhogy is legyen, sikerült neki elfeledtetnie velem az előbbi kiborulásomat.
- Jól van, menjünk együtt - vigyorodtam el és álltam fel - mert ha nem sietünk le fogjuk késni a reggelit, ahol a kávét is felszolgálják - tettem még hozzá, és ha ő még guggolva maradt akkor kinyújtottam felé a kezemet, hogy felhúzzam.
- Induljunk meg mondjuk...arra, de lassan és óvatosan

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Lili
Az unikornis les |
______________________________________________________

Legnagyobb mákomra a lány kinyitotta a szemét. Sőt a képembe is röhögött. Hát baszki. Úgy tűnt remekül volt a kiscsaj.
A simogatás kicsit meglepett de beledöntöttem buksim tenyerébe néhány pillanatra.
- Igen, mindenki ezt szokta nekem mondani - forgattam meg a szemeimet, s úgy láttam a legjobbnak, hogyha visszavonulunk még mielőtt újból eltaknyolna.
- Na gyere, visszaviszlek a faházba - nyújtottam ki a kezemet, miután feltápászkodtam.
- Mindjárt adok én neked csókot, itten rám hozni a frászt az éjszaka közepén - ráztam meg mosolyogva a fejemet. Rémes, én mondom rémes. De azért kicsit megkönnyebbültem, hogy nem lett baja. És talán nem csak azért, mert én vittem volna el a balhét utána.
Újból magam elé engedtem a lányt, hogy másszon előre, utána követtem őt, miután felért, mert nem akartam, hogy félúton a nyakamba essen. Odafenn pedig egyből nyitottam is az ajtót, hogy beljebb lépkedjen. Azt hiszem elég volt most kicsit a sötét erdőből.
- De amúgy tényleg jól vagy? Elég nagyot hasaltál. Nem fáj sehol? - pillantottam rá, így, hogy körbeölelt minket a fény, már könnyebb volt olvasni az arcából, bár azért a kezei után is nyúltam, hogy ellenőrizzem saját szememmel, hogy a tenyerein van-e még bőr. Ennél a lánynál már nem lehet ezt se tudni.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Angel|
Sütizés|
______________________________________________________

Bizonyára maradandó látványt nyújtott a diák a tanárának. Edmund bá sem néz ki rosszul de olyan prűdnek néz ki aki. Biztos nagyon vicces fejet vágna egy meztelen Júlira. Lehet "véletlen " mégis kifelejtem majd azt a kis bűbájt.
- Jaj szegény kölyök - bólogattam csak, hogy kifelé is legyen reakcióm.
A következő kérdésem úgy tűnik kicsit elgondolkodtattam, így kihasználtam az időt, hogy az utolsó muffint is betömjem. Most egy darabig ide fogok járni és mire kivehetem a nyelvem alól a gazocskát már csak gurulok mint a hordó.
- Értem, a példaképek mindig nagy hatással vannak az emberre - bólogattam. Milyen unalmas indok volt. De kedvesen mosolyogtam a lányra és tettem a szépet. Ugyan mostanában már egyre kevésbé játszom meg magam, azért néhány ember még mindig jobb, ha elhiszi, hogy jó vagyok.
- Hm, azt hiszem mindig is bírtam mikor a boszorkányok állati alakot vettek fel. Régen is ismertem párat - a feketepiacról - és über menőnek találtam. Tökre bennem volt, hogy ha nagy leszek...most pedig az vagyok, ennél nagyobbra se igazán fogok nőni szóval - megvontam a vállamat és kihúztam magam, aztán még kicsit beszélgettünk az animágiáról, mielőtt elbúcsúztunk volna. Sok hasznos infót zsebeltem be, illetve néhány sütit is kértem elvitelre, így fülig érő vigyorral cammogtam vissza  a kastélyba, nem is volt olyan szar este ez a mai.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Will|
ENGEDJENEK BE!|Ruha a pulcsi alatt|3
______________________________________________________

Valami készül. A diákok napok óta erről sutyorogtak, a festmények izgatottan csevegtek. Az információk kuszák voltak, szinte kivehetetlenek. Egyetlen adat volt tiszta. Buli lesz Halloween éjjelén. A kastélyban, valahol mélyen. Néhányan az alagsort hangoztatták, mások valami titkos szobát emlegettek. Leszartam, úgyis tudtam, hogy valahogy meg fogom találni a helyet. Követek egy diáksereget vagy csak a hangokat. A lényeg, hogy ott leszek és végre ki tudok rúgni kicsit a hámból. Mostanában sokkal nagyobb igényem van az ilyesmire, úgy érzem elfáradtam. Az aurorok amúgy is teljesen hülyék, senkit sem érdekel, hogy valaki porral kereskedik errefelé, legalábbis sohasem láttam errefelé kószálni kopókat. Az iskolában sem hallgattak ki senkit sem. Ezért hát felesleges volt annyira betartanom az elsőben magamnak előírt szabályokat. Hiszen fiatal voltam, ez a kor amúgy is a szórakozásról szólt. Ma éjjel be akarok baszni és táncolni hajnalig.
Késő délután elkezdtem intézni a dolgaimat, hogy felszabadítsam magam estére. Néhány átadás alkonyat után, aztán mert marha éhes beugrottam a pékségbe. Ilyen tervek előtt muszáj biztosítani a megfelelő táptálaljt.
Jó kedvem volt, a jövő remek dolgokkal kecsegtetett. Dudorászva cammogtam fel a sötét ösvényen, idő közben a ruhámat is leváltottam, hogy tényleg egyenesen a buliba sétálhassak be. A mágiával ellátott anyagok mindig sokkal praktikusabbak voltak a mugli vackoknál. Végül a számban egy fahéjas csigával érkeztem meg a kapuhoz amit teljes tudatlanságban meg is próbáltam kinyitni. Először azt hittem béna vagyok. Ötödik próbálkozásnál elkezdett valami nagyon rossz érzés a hatalmába keríteni.
-Faszom, ez kahakra záhrva van? - motyogtam néhány lépést hátrálva. Döbbenten néztem az ódon ajtót. Soha nem láttam még őket bezárva.
- Deh ne most...ne máh, ne szóhakozzunk csehhe meg - mordultam fel a csigától selypítve és mérgesen elkezdtem dörömbölni. Aprónak tűntek ökleim, csattanásuk alig csapott zajt. Hát rugdosni kezdtem a fát.
- Nyissa máh ki valaki!Hallooo

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Will|
ENGEDJENEK BE!|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

A jókedv ami az egész napomat jellemezte úgy foszlott semmivé, mintha soha ott sem lett volna. Nem voltam többé vidám, a fél órája dudorászott dallamok már teljesen idegenek voltak. Egyedül a düh buzgólkodott bennem. Pedig állítom nem vagyok Csingiling, hogy kicsi testembe csak egy érzelemnek legyen helye, s lám most mégis olyan vörös az arcom, mint a mesebeli tündéré. Aztán egyszer csak valaki megszólal mögöttem.
-Ki a fene szokott kilinccsel kinyitni egy ajtót? - forgattam meg a szemeimet, szarkasztikusan, és még néhányszor belerúgtam a fába mielőtt drámai sóhajjal megálltam volna, kezemet a kilincsen nyugtatva.
- Próbáltam már kézzel, lábbal, vállal, kilinccsel - nyomtam le, demonstrálva, hogy az sem segít a helyzeten.
- De mégis úgy érzem magam mint a macska akit kitettek szarni - s ekkor fordultam meg, hogy szembenézzek vele, hátamat megtámasztva az ajtóban. Hosszasan végigmértem, nem lepleztem a dolgot. Jóképű, magas - mondjuk mellettem ki nem - és egyedül ácsorog. Diáknak kicsit öreg. Kezébe zacskó. Olyan ötven százalékot adtam annak, hogy sorozatgyilkos, hatvanat ha belevettem azt is, hogy Halloween éjszakája van. Tekintetemet lejjebb engedtem, s csakhamar megakadt valami sokkal érdekesebben. Az ilyen üvegekben nem Vitatigris szokott lenni.
- Nincs kedved megkínálni? - pillantottam rá nagy, kerek szemekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Will|
ENGEDJENEK BE!|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

Újból megforgatom a szemem. A nagy és erős férfi egy ártatlan nő segítségére siet. Hát nem megmondtam, hogy csukva van, ki ő? Hulk? Mondjuk az tényleg nem volna rossz. Újból végigmérem. Nem, nem tudnám elképzelni zölden. Ahogy közelebb sétál a szatyor csörög, én pedig amikor ledobja kicsit oda sandítok. Nem véres és nem áll ki belőle se fűrész se kés. Ezek mondjuk egészen biztató jelek. Amikor odaér átengedem neki a terepet. Az egyik keze már a rácson, de a jobbja is kell a kilincshez, mert milyen képmutatás lenne máskülönben a próbálkozás.  
- Jó-jó - elveszem tőle és már az ajkamnál van az üveg szája. Megfogni megfogtam. A kérését tökéletesen teljesítettem. A "tessék" az meg szinte engedély, akkor is, ha kicsit később jött mint a kérdés. Szóval nem igazán zavartattam magam, hanem meghúztam.
- Retek hideg van, hogy meleg ez a szar? - kérdeztem zavartan. Mármint oké varázslóvilág meg minden, csak ez nem fordítva szokott történni? Közben azért őt is figyeltem. Kicsi remény volt bennem, hogy neki sikerül. Talán valami nagy ember. Tanár vagy ilyesmi. Akkor tudhatna olyan dolgot, amitől neki kinyílik ez a nyomorult dög.
- Na? Nagyon be kéne mennem. Odabenn az évszázad buliját ropják. Legalábbis a beharangozó szerint. Tudod ezen az éjszakán mi boszorkányok és varázslók mulassunk már alapon. Vagy te is ide jöttél? - végül is az emberek nem szoktak csak úgy magukban inni egy esti séta során. A pletykák pedig simán túlszárnyalhatták a falakat.
- Ha kinyitod odabenn megkínállak egy ennél sokkal jobb sörrel eskü - tettem hozzá, még egyszer belekortyolva az italba. Nem valami jó, de egy ilyen kaliberű problémára inni kell.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Will|
ENGEDJENEK BE!|Ruha a pulcsi alatt|2
______________________________________________________

Csendben figyelem a műsört a sörrel a kezemben. Igazából ez marha vicces. Somolygok is ezerrel, így, hogy nem én baszakszom az ajtóval már sokkal mókásabb a szituáció. Aztán belerúg. Felhúzott szemöldökkel épp csak, hogy vissza tudom fojtani a feltörni kívánó röhögést. Nem szabad kinevetni na, mert a férfiassága roncsolódna a szentemnek, aztán ezek a farkas lények erre olyan büszkék akkor is, ha kisfiúkat megszégyenítő attitűdjük van, hogy jobb ilyesmivel nem játszadozni. Végül egy kis csipkelődést mégsem bírok ki. Ennyi belefér.
- "Kilinccsel próbáltad már? " - bökök a saját sörével a kilincs felé, halál komoly fejjel. A vigyorom is felszívódik, a szemöldököm sincsen az egekben.
A kinyújtott kézre rábámulok, kell néhány pillanat, hogy leessen mit szeretne. Oh de fasz. Visszakéri kajakra? Csalódottan adom a kezébe.
- Várj...elmész? - realizálódott bennem a dolog, ahogy a kis szatyorkával elkezd elfele ballagni. Beszarok. Azért nem sokan szoktak faképnél hagyni.
- Tényleg itt tudnál hagyni egy ártatlan kislányt az erdő közepén halloween éjszaka? És ha valami sorozatgyilkos rám talál? Vagy vagy halálra fagyok? - kikerekedett szemekkel meredek a hátára aztán elkezdem követni. Hát most üljek le a kapu elé és várjam a sült galambot?  
- Varázsló vagy nem? Nem jártál ide? Nem tudsz titkos utakat vagy valami? - ez a dög eddig folyton nyitva volt, így nekem nem volt szükség alternatív megoldásokra. De holnap esküszöm mind a három manómat elküldöm, hogy keressenek utakat amik ki és bevezetnek a kastélyba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Will|
ENGEDJENEK BE!|Ruha a pulcsi alatt|2
______________________________________________________

Elmosolyodok a heves gesztusra. Hát ennek sincsen humora. Milyen béna. Pulóverembe törlöm kezem, aztán, hogy felfogom, hogy mire készül azonnal nincsen olyan jókedvem, mint előtte. Teszek pár lépést felé, aztán megpróbálkozok azzal, amivel a legkönnyebb egy férfire hatni. Érzelmi manipulálással. Amúgy nincs bajom az önállósággal. Erős, független nő vagyok. Nem kell senki és semmi ahhoz, hogy feltaláljam magamat. Legalábbis sokáig így volt. Aztán jött a por. Azóta kicsit más a helyzet. Jobban igénylem a társaságot. Embereket akarok magam körül, inni és bulizni, dugni, csókolni, bebaszni. Beporozva. Az óvatosságom sem a régi már. Rájöttem, hogy tök feleslegesek azok a falak, csak magamat zárom el vele a jótól. Ha pedig választanom kell, hogy egy gyanús, bár feltehetőleg nem sorozatgyilkos csávóval mászkálok éjjel vagy egyedül ücsörgök a kastély előtt várva, hogy reggel a portás beengedjen, nos, nem vagyok szende szűz, sem ennyire fogyatékos ember.
Végül sikerül, lassít a férfi. Ez már jó jel. Izgatottan teszek még egy lépést előre.
- Kalóz... - összevonom szemöldököm, aztán lassan tekintetem a szatyorra vándorol - na neee...abba rum van? - nekem meg a sörét adta oda. Hát micsoda alak ez itt. Néhány pillanatig tétovázom csupán, mielőtt csillogó arccal rohanok oda hozzá. Magassarkúm be-besüpped a rothadó avarba, aztán egyik pillanatról a másikra tornacipő lesz belőle.
- Amúgy Júlia vagyok - nyújtom ki a kezemet odaérve hozzá. Feltekintek rá elragadó mosolyt villantva - És iszonyat jó vagyok kalózkodásban - teszem hozzá büszkén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

A sört egy pillanatig követi tekintetem. Igazából mind a ketten tudjuk, hogy ez volt a legbölcsebb használata annak a vacak sörnek. A neve hallatán elvigyorodom, aztán mikor hozzátoldja azt a mondatot felcsillan a szemem. Baszki úgy érzem magam mint egy izgatott gyerek, akit el akarnak vinni egy vidámparkba. Legszívesebben ugrálnék örömömben, ahogy kimondja. Captain William. Első tiszt. Na jó, igaz a Captain Vattai jobban hangzana de legyen. Lázadni is csak akkor lehet, ha nem te vagy a főnök.
- Vattai első tiszt szolgálatra jelentkezik - kuncogva még szalutáltam is, habár az valószínűleg tökre nem kalózos.
A férfi ment elől, én ugrándozva követtem őt. Már rég elfelejtettem, hogy odaát nagyban megy a buli. Hát nemsokára kalózosdit fogok játszani egy random pasassal a tóparton. Ez mennyivel izgalmasabb már! A léptei gyorsak, de engem akkor se tudna lerázni, ha akarna sem. Fürgén járok a nyomában, ajkamat harapdálva. Tudnék fecsegni, de úgy érzem az teljesen elvenné az éjszaka hangulatát.
- El akarunk vinni egy hajót? - kérdezem, hangomon érezni lehet a vigyorgást akkor is, ha nem látja az arcom. Ez egyre jobb.
- Jók azok, amíg a nyű meg nem eszi őket hűségesek - vágtam rá nagyon hozzáértően, bár ezelőtt szerintem még csak ladikba se tettem be a seggemet. Közben már meg is indulok arra, hogy felderítsem a terepet. Három is várakozik,  kettőben ott is az evező.
- Melyiket vigyük? - billentettem oldalra fejemet, ahogy nézegettem a kis, facsónakocskákat.
- Olyan mint a dinnye, hogy ezt is meg kell kopogtatni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|1Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

Cuppog a talaj, zizeg a nádas, nemsokára tényleg odaérünk. Will előttem halad nem tudom egészen, hogy azért, hogy mutassa az utat vagy, hogy ne kelljen beszélnie velem. Néha viszont rám tekint, néhány pillanat erejéig. Ilyenkor mindig rávigyorgok, milyen édes, hogy figyeli megvagy-e még. Én meg azt hittem úgy egy fél órája, hogy pszichopata sorozatgyilkos. Lassan lehet kijárna egy bocsánatkérés. Persze csakis gondolatban. A hangoshoz túl büszke ember vagyok. Odaérve elindul a mustra, melyiket kell vinni, melyiket otthagyni. Állok, bámulom őket, fingom sincsen mit kellene nézni. Egyáltalán kell valamit nézni? A Hajó ha jó, hajj, ó de ha nem jó csak Ó. Mivan?
Amikor kiderül, hogy amaz se ért hozzá csak bólintok. Akkor ez lutri lesz, aztán vagy hajó vagy nem jó. Will kiválaszt egyet, meg nem tudom mondani mi alapján. Kiszámolta mondókával vagy csak rábökött egyre, bár ahogy látom az van legközelebb, lehet ez is meghatározó tényező volt. Irreleváns, megvan a főhadiszállás, benne az ital. A kinyújtott kézre rábámulok, kicsit meglep. Mármint na, tök rendes. Nyilván elfogadom, csak azért is, mert így nem fogok spárgába lemenni miközben mászok. A ruhámat feljebb húzom, engem aztán nem zavar, hogy mennyit lát a combomból, amúgy is az ő gondja ha túlságosan tetszik neki, meg akkor is ha egyáltalán nem. Miatta ruhát elszakítani nem fogok. A válasszal várok, míg benn nem találom magam a csónakban két lábbal, szárazon. Akkor ráemelem a tekintetemet és hátrálva felelek.
- Ugorj utánam - tudok úszni. Melyik balfasz ne tudna. De nehogy már csak én legyek vizes. Közben érzem, hogy vádlimat végigkarcolta a hűvös, szálkás fa. Elértem az orrot, így elégedetten le is tettem a seggemet a kis deszkára ami úgy tűnt arra való.
A pulcsimat összehúztam magamon a kis gombokat begomboltam a lyukakba. Vastag ez a bigyó, csak lehetett volna annyi eszem, hogy mondjuk egy harisnyát magamra veszek.
- És mond csak Will, gyakran szoktál egyedül kalózkodni errefelé? - mert még sohasem láttam. Pedig a kis tavacska környéke elég népszerű átadási pont szokott lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|1Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

Kiegyenesedek a csónakban és lepillantok rá. A hold meghazudtolva azt, hogy október 31.  elárasztja a tavat fényével, ugyan megduzzadnak így az árnyékok, de sokminden apró gesztus tökéletesen kivehető. Ilyen az is, hogy egyből levágni a férfi nem a szemembe néz. Sokkal lejjebb, pofátlanul. Elvigyorodom. Aztán, csak, hogy tegyek még egy lapáttal rá, megmarkolom oldalt a ruhát és még feljebb rántom néhány pillanat erejéig, mielőtt elengedném, hogy visszahulljon helyére. No ennyi fizetség igazán belefér. Díjazni kell az udvariasságot, mert a kutya is pozitív megerősítésből tanul.
Már csücsülök amikor csatlakozik köreimhez egy óriási lökés után. Felsikkantok, megmarkolva kétoldalt a fát. Aztán kuncogva vetem hátam a hajó orrának kényelmesebb pózt felvéve.
- Az igen - füttyentek egy rövidet, bár kezdek hozzászokni, hogy Bogolyfalva ugyan éppen hogy csak megkapta a város címet de már eléggé multikulti. Az iskolában is hemzsegnek a külföldi nevű egyének. Csak tudnám mikor lett ilyen népszerű magyarhon.  
- Amerika vagy Egyesült Királyság? Esetleg Ausztrália? - kezdek találgatni a Willből kiindulva. Az olyan angolos, úgyhogy azokat a nyelvi országokat kezdem sorra venni.
- Nem is tudom, én adnám, ha színes lenne a tó - vigyorodom el, sokkal királyabb lenne, mint az unalmas kék. Mindenhol kék. Akkor itt miért nem lehet valami másmilyen. Közben szememet nem igazán veszem le róla. Figyelem ahogy előrángatja az evezőt majd elkezdünk elindulni. Az ital említésére még oda is löki nekem a rumot. Na, a vacak sört sajnálta tőlem, de a rumot adja. Szépen vagyunk, bár lehet az is olyan kalózos aztán azért kínálgatja ennyire lelkesen.
- A kapitány úr nagyon nagylelkű - jegyzem meg, miközben kiszedem a zacsiból nekiállok bontani, aztán ha sikerül meg is húzom.
- Látom a sör csak beetetés volt - mennyivel jobb ahogy végig égeti a torkom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|1
______________________________________________________

Rohadtul csak beletrafáltam mégis amikor meglátom arcán azt a kis elismerést akaratlanul is kihúzom magam büszkén, hogy bizony én vagyok ekkora faszalegény.
- Oh hát általában a csecsemők nem szoktak. De tökre igazuk volt a szüleidnek, hogy leléptek innen, én is szívesebben éltem volna Kanadáááááháá...ban - a vége kicsit elcsúszik ahogy újból billegni kezd a csónak és megint készenléti állapotba kellett helyeznem magam. Vagyis fogódzkodni.
-Ettél jávorszarvashúst is?Tényleg olyan mint a csirke? - tudakolom gunyorosan, mert hát mindig ezt hallom, ha olyan húst próbálnak elmagyarázni, amit nem ismerek. A béka is csirke ízű, a kígyó is csirke ízű, a csiga is csirke ízű.
Belevigyorgok az üvegbe ahogy rám szól, hogy óvatosan, de azért ami a számba van lenyelem aztán megvárom, míg ő is kibontja, addig nőiesen megtörlöm ajkam a kézfejemmel.
Felnevetek a kijelentésére.
- Nem is tudtam, hogy az éjszakai sétáknak vannak szabályaik, taníts mester! - somolyogok, s mikor kibontja és koccintásra emeli az üvegét én is megteszem az enyémmel.
-HARR! - még az orromat is összeráncolom annyira beleélem magam a felkiálltásba, hogy aztán újból meghúzhassam. Aztán kicsit inogva felállok.
- Amúgy baszki, hét éve rohadok a suliba és még sohasem voltam a tavon - realizálom ahogy a kezébe adom az üvegemet, hogy meg tudjak fordulni és feltérdelni a lécre. Kicsit inog a csónak de egészen okés az egész. Muszáj megtapicskolnom a vizet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|2
______________________________________________________

- Hűűűhaa - csillogó szemekkel hallgatom a beszámolót. Barnamedvét. Hát ez sokkal menőbb mint a szarvast. Ez a gyerek megevett egy igazi, szőrös - bár akkor már talán nem - ragadozót. Úgy tudtam azok nem is jók, aztán ezt meg is erősíti. Tök mindegy az íz, ez még így is király.
- Coool - nyugtázom.
A néhány korty rum után úgy döntök ha már vízen vagyok, hát megnézem magamnak közelebbről is. Szépen feltérdelek, a rumot előtte lepasszolom, s mikor hátulról meghallom a kommentárt vállam felett a férfire tekintek.
- A rum? Hát öcsém három perce sincs, hogy odaadtam neked, vigyázz rá jobban! - szólok, méltatlankodva. Hát ilyen embert, hogy ennyire csekély időre se tudja egyenesbe tartani az üveget. Rémes. Közben egészen kihajolok, hogy megérintsem a vizet. Hm nedves, hideg. Vizes. Kicsit pacsálok, figyelem ahogy néhány csepp felreppen. A hold meg-megcsillanó fényében olyan mintha ezüst gyöngyök repülnének a levegőbe. Elég fasza.
- Hm? - mászok vissza rá pillantva - ohm, mennyi is? Húsz - kicsit hantázok, mert senki fogyatékos nem ismerné el, hogy kicsi. Az mindent elront. Megváltozna tőle a légkör, feszengene és ettől én is. Nem vagyok már gyerek. Akkor sem, ha mást mond a személyim. Nemsokára az se fog ilyen hülyeségeket állítani. Fél év. Annyit kell kibírni.
- Miért te mennyi vagy? - nyúlok közben a rumért. Megvolt a kaland jöhet a pia alapon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|2
______________________________________________________

Mire visszafordultam a férfi chillesen, behunyt szemmel hát...mit tudom én, meditált? Gondolkodott? Elvolt. Remélem bealudni nem fog, mert innen kievezni egyedül vicces lesz. Közelebb hajolok, hogy elvegyem a rumom, amit aztán felé emelek, köszönetképp mielőtt meghúznám. Mintha kicsit kevesebb lenne mint volt. Elhelyezkedek eztán én is, kellemesbe. Érzem, hogy lábamon előkúszik a libabőr. Azért hideg van. Többet kell inni, akkor nem érzi az ember.
A kérdésre bár arcomon nem látszik enyhe pánik fog el. Azt se tudom hirtelen milyen szar tagozatai vannak ennek az iskolának. Gyógyító biztos. Viszont lenne annyira hülye, hogy elhiggye, hogy annak tanulok? Milyen elcseszett attitűdű gyógyító lennék már." Ne nyájjá má', nesze itt egy kis rum igyá'. Látod már nem is fáj." Aztán szerencsére ezt inkább vissza is szívja. A következő kérdésére annyira se számítottam mint a mit tanulszra. Kicsit elgondolkodok, iszok még egy kortyot.
- Hm...merek - kíváncsi voltam mit tud kitalálni egy kis csónakba. Álljak tótágast? Aztán meg amekkora mázlim van mostanában tuti az első kérdés a tanulás lenne. Addig is nyerek időt kiötleni merre tovább. Mondjuk amúgy ezt igazából se ártana, hiszen év végére VAVozok. Aztán muszáj valamerre mennem. Lehet aurornak állok. A korrupt zsaruk amúgy is viccesek. Titkos ügynök képzés álnév alatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|1
______________________________________________________

Kíváncsian várom, mit talál ki. Fürkészem arcát, úgy tűnik még maga sincs teljesen tisztában a feladatommal. Tényleg valami hülyeségre tudok csak gondolni, mert konkrétan ha kinyújtanánk a lábunkat összeérne olyan szűk helyen vagyunk ennek ellenére, mikor felül és mocorogni kezd kicsit megemelkedik a szemöldököm. Most előveszi a farkát? Előre dőlök, hogy lássam, mit matat, aztán ahogy keze előre nyúl, az arcom is egyre értetlenebbé válik. Na hoppá. Annyit tudok megállapítani, hogy nem az én porom.
Felülök a sarkamra és magam mögé teszem az italt. Egy kicsit hezitálok, néhány pillanatig, aztán kiveszem a markából. Kezdek becsiccsenteni, érzem, hogy lassan a kép csúszik a szemem sarkában. Mégis a fogaskerekek odabenn forognak még. Willel most találkoztam először. Az éjszaka legmélyebb pontján vagyunk, egy tó közepén. Alapból gyanúsnak kell lennie a szitunak, de nem érdekelt túlzottan. Ha drog az király, ha kábító hatású szer hát baszki fogyatékos, ha eszméletemnél tartana jobb lenne a szex, ha meg meg akar ölni nos, az már csak olyan 33% esélyű. Egészen elhanyagolható. Ajkam megnyalom nyelvem hegyével, majd felszegem állam és végig a férfin tartva tekintetemet lassan kinyitom a számat és beveszem a tabit. Néhány pillanatig valami édes íz terjed szét, lekúszva torkomba is. Elkerekedik szemem, elkapom fejemet, a tó felé fordulok és számból máris apró tűzsugár tör a felszínre. Amint vége számra tapad kezem, aztán hangosan felröhögök.
- Baszki ez nagyon király volt  - vigyorgok hátranyúlva a rumért.
- De most én jövök. Felelsz vagy mersz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|1
______________________________________________________

Úgy tűnik egyszerűen megúsztam a dolgot, nem volt más csak egy egyszerű cukorka, amitől lángba borult a torkom. Igazi házi sárkányt faragott belőlem. Talán ez volt a legrövidebben kivitelezett átalakítás, a legtöbben esküvő után tudják csak megvalósítani.
Ahogy visszakérdezek és ő csak felel, megforgatom a szemem.
- Nyuszi - piszkálom, s közben sarkamról felemelkedem, hogy újra hátamat a csónakhoz tudjam dönteni. Addig is gondolkodom mert se erre, se a másikra nem volt tervem. Végül kis, gonosz vigyorral jelzem, hogy megvan a befutó. Előtte hatásszünetet tartok míg iszok egy kortyot, majd aztán megköszörülöm torkomat.
- Mi a legdurvább amit valaha tettél? - szinte egészen biztos vagyok benne, hogy egy berúgós storyt fogok kapni. Az első alkalmak szoktak lenni a legmókásabbak meg a legemlékezetesebbek. Ha nem is az egyénnek de a környezetének biztos, ők meg úgyis készségesen segítenek felfrissíteni a memóriát.
Lassan érzem az alkohol hatását is, hogy eluralkodik rajtam. Bár abból kiindulva, hogy az előbb bevettem egy ismeretlen eredetű tabit, már egy ideje eléggé kalóz állapotba vagyok, csak még tornázom fel magam kapitányi rangra. Vagy első tisztire. Majd meglátjuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

Tény, hogy lehet érdekeseket kérdezni, de a merések mindig sokkal szórakoztatóbbak voltak. Elnyúlva figyelem a férfit míg gondolkodok, aztán érdeklődve, amikor hozzá szegezem a kérdést. Will már kinyalta a saját rumát, sőt, el is süllyeszti. Tényleg komolyan veszi a kalózkodást, hogy palackokat küld csak kifelejtette az üzenetet belőle. No mindegy, a halak úgysem tudnak olvasni.
A csend leszáll közénk, ahogy elmerül magában. Iszogatva figyelem őt, aztán amikor megunom a gondolatoktól barázdált homlokának bámulását felemelem fejem a csillagokra. Ezer meg egy kép rajzolódik ki, mind történettel, jelentésekkel. Egyiket sem ismerem fel. Mind csak pontok, amiket nem tud összekötni az agyam. A hold valahol felettünk magaslik. Ezt legalább azonosítani lehet, hogy hold. A többinek is ennyire egyértelműnek kellene lennie. A válasz így ér, csillagles közben. Először azt hiszem félre hallok. Lassan leengedem állam, hogy tekintetem rajta nyugodhasson. Nem vigyorog, nem röhög. Fapofával nézem tovább, a mozdulatot is épp, hogy elkapom, mielőtt kezeit visszahelyezné valamerre lefelé.
Megölt egy embert? Annyi kérdés sorakozott fejembe, hogy ha ajkam most kinyitnám, talán a tűznél is durvábban törnének a felszínre, így hát helyette lefoglalom azzal, hogy jó nagyot húzok a rumból. Most el kéne szaladnom? Egy csónakban ülök a tó közepén. Nos innentől pusztán a szerencse lesz a döntőbíránk, ha úgy dönt még egy ember életét el akarná venni. Az nyer majd, aki előbb tud átkot szórni a másikra. Az én pálcám a pulóverem szárnyának belső zsebében van. Nem rossz kezdőhelyzet. A négy év alatt az átkokat is bemagoltam annyira, hogy reflexből ki tudjak mondani egyet. Talán jobban kéne rettegnem, lehet negyedik elején meg is tettem volna, de így, félig részegen félig pedig a délutáni porból józanodva ezeken a dolgokon annyira macerás volna aggódni, hogy a legjobb nem ráparázni.
- Rendben, kérdezz nagyfiú

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|1
______________________________________________________

Ahogy a férfi összébb húzza magát valami az én testemben is feleszmél, hogy hűvös van. Nekem nincs olyan kabátom mint neki, így csak egyszerűen egy nagy húzás után leteszem az üveget a lábaim közé, hogy combommal meg tudjam tartani és derekam köré vonom kezeimet, hogy kicsit melegebb legyen legalább felül. Az imbolygás lassan valamiféle ritmussá alakul át, s enyhén fejem is arra döntöm, amerre a hajó billen. A kérdést meghallva nem is kell gondolkodnom. Pontosan tudom a választ. Amíg apám velünk élt mindent tudott rólam. Az összes porcikámat ismerte és gondoskodott is róla csinos kis foltocskákkal, hogy én is emlékezzek erre. De, hogy most ha valahogy szembe találnám magam vele mennyire hallgatnám el előle amiket teszek? Nos, valószínűleg nem titkolnám szándékosan de lefoglalna a zokogva könyörgés, hogy ne bántson. Nem. Hiszem, hogy erősebb lennék ennél. Az a régi Júlia volt aki rettegett. Ugye?
- Hogy túléltem az utolsó találkozásunkat - gunyorosan elvigyorodtam és egészen lecsúsztam a padlóra, hogy fejemet tudjam rátenni a lécre ahol eddig ültem így kitámasztva bámulva bele a csillagos égbe.
- Holtra akart verni, de csak félholtra sikerült annak a balfasznak - úgy kuncogtam, mint mikor az ember más kudarcán derül, hogy hah nem tudsz lemenni hídba vagy a matek dolgozatod ötös helyett kettes lett.
- Jó érzés volt embert ölni? - én jövök és nekem ez a kérdésem. Azt mondta felelni izgalmasabb. Így tudni fogom mennyire kell aggódnom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

- Hm nem kell, igazából az volt életem egyik legjobb napja - vontam meg a vállam. Hogy fájt? Nyilván rohadtul. De utána örökre megszabadultam tőle. Mint mikor kihúznak az ember testéből egy nyilat ami eddig a falhoz szegezte. Vége volt a rettegésnek. Eljött a szabadság, a tombolás. Nyilván még most is félek, mi történne, ha visszajönne, viszont az ilyen gondolatokat száműztem agyam hátsó részébe remélve, sohasem lesz szükség rá.
A beszámolóját csendben hallgatom tekintetemet az égről lassacskán rá csúszik, ekkor érzékelem csak, hogy a matatás aminek eddig semmi jelentőséget sem tulajdonítottam lényegében a kabátja lerángatása volt. Nekem akarja adni? Felültem és rábámultam a kabátra, aztán a szemébe zavartan.
- Ha átülök melléd mind a ketten tudjuk használni takaróként - nem tudtam mennyire akar közel engedni magához, viszont azt sem szerettem volna ha ő fázik. Nem tűnt olyan fasznak mint az átlag férfiak és bár nem ismertem volna el szóban, egyenesen, nem akartam, hogy miattam legyen beteg.
- A csend ijesztő - állapítom meg. S a kérdésre fordítom figyelmem amin haloványan el is somolyodom, miközben megrázom a fejemet.
- Nem tudnám megölni. Rettegnék tőle - ezt miért mondtam ki. Sohasem akartam kimondani, így meg is ráztam a fejemet, minthacsak ezzel ki lehetne törölni az elmúlt pár másodpercet.
- Szeretem azt aki lettem. Akármi formált is ilyenné. A végeredmény tetszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

Nem vagyok egészen biztos benne, hogy Will elfogadja ezt az alternatívát. Megbámult, de soha nem közeledett. Mintha lenne benne gátlás. Milyen ritka. Amikor végül megengedi mosolyogva végignézem, hogyan mászik arrébb. Addig nem is akarok még csak meg se moccanni, míg ő el nem helyezkedett, nehogy a végén a vízben kössünk ki. Ahogy látom, hogy kész felállok, és azonnal meg is ingok. Kezeimet oldalra nyújtva egyensúlyozok, markomban a rummal. Néhány cseppje így is a tóban landolt. Érzem, hogy nehéz a fejem, szédülök, ahogy hirtelen mozdulatokat teszek. A szél belekap hajamba, így, hogy nem védi már a ladik fala mindenfele száll. Kicsit sem elegánsan sétálok oda, minden pillanatban újra és újra kilengve. A fekvéstől felhúzódott ruhám, az egyensúlyozástól lecsúszott pulóverem válla karomra. Aztán a ruhájé is. Most valahogy úgy festhetek tényleg mint egy hülye liba.
Végül lekuporodok mellé, gátlástalanul bújva oda hozzá. Majd lehámoz ha akar, de míg fázok nem érdekelnek mások ilyesfajta lehet nem is létező aggályai.
Meglepődök szavain majd halványan elmosolyodom és belekortyolok a saját rumomba. Lassan én is elérek az aljára.
- Igen azt tapasztaltam az előző kis mozdulatsorozatodból - utalok a részeg kommentjére -A személyiséget leginkább a környezet formálja, ha régen nem bántanak soha nem lettem volna elég erős szembefordulni vele, tetszik az a Júlia aki annyira erős, hogy kivívta a függetlenségét. A sebek pedig már rég beforrtak- vonok vállat - höhö tiszta pszichomókusra ittam magam - kuncorgok.
- Szóval mersz? Nézzük csak - körbenézek, aztán rá sandítok. Utána az ajkamra mutatok amit enyhén elnyitok, hogy a nyelvem hegye is látszódjon. Innen már lehet sejteni ugye, hogy mire hívom ki?
- Érintsd meg a nyelveddel az orrod hegyét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

Nem lök el, sőt át is karol, így nyugodtan nyugodtan billentem is fejemet vállának, hogy legyen ami megtartsa, mert nyakam lassan alkalmatlanná válik rá. Persze, amikor meghallom a ropi szót már előre dőlve kacagok.
- Kis ropi a fejed csúcsa - nevetek fel, aztán olyan kihívást kap tőlem, hogy csak pisloghat. A reakcióján én is vigyorgok, legszívesebben videóra vettem volna az egészet, hogy újra meg újra lejátsszam később és jót derüljek rajta. Ez az értetlen vigyor nagyon aranyos.
Figyelem ahogy próbálkozik, jó kedvemet nem is vagyok hajlandó leplezni.
- Hát ez elbuktad, nincs büntetés ilyenkor vagy valami? - gondolkodok el somolyogva. Persze nem igazán lehetne büntetés, maximum még egy merés vagy felelés. Ivójátéknak se jó, mert már részegen ezt úgyse tudnánk számon tartani.
- Ezt csak azért mondod mert nem láttad magadat. Te voltál itt a stand up star - jegyezem meg kicsit csipkelődve. Utána meghúzom a rumot ezzel kiürítve az üveget. Meglepve emelem magam elé, aztán fordítom fejére. Hm. Tényleg üres.
- Jól van akkor rendelkezz velem - engedem át drámaian magam, közben egy lendületes dobással elhajítva az üveget. Nagyot placcsan valahol előttünk, látszanak a fodrozódások. Talán meg is kezdeném számolni, ha nem lenne totál felesleges. Úgy érzem a részegséget is egészen kezdem elérni, a kontrollt is csak azért nem vesztem el, mert már anélkül ültem be a csónakba. Ajkamon viszont ott a folyamatos vigyor, amit le se lehetne kaparni és fejem is olyan súlyos, hogy újra Willnek döntöm.
- Szeretek kalózkodni -sóhajtom hirtelen a semmiből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|1
______________________________________________________

A bókra büszkén kihúzom magamat, hogy hát igen itt áll a világ ha nem is az univerzum legjobb kalóza, harr, rettegjen aki él.
Felpillantok ahogy Will álla a hajamhoz dől, aztán haloványan elmosolyodom. Most biztos úgy nézhetünk ki mint valami undi, szentimentális öreg pár. Rummal.
Az üveget elveszem és meg is húzom, bár érzem, hogy már nem kéne, mert így is teljesen és totálisan a befolyása alatt állok. Kesernyés íze és illata mintha minden négyzet-centiméterembe beleinná magát, érzem a fejemben, ahogy ködnék telepszik agyamra. Lassít minden ideget és izmot, csak fekszem Willnek támaszkodva és létezem. Így hát a kérdés is kicsit fennakad, néhány percig csend van, a feldolgozás is betunyult. Aztán a reakció is váratott keveset, végül azért csak megszólaltam.
- Egyértelműen a mandragóralevél!- pfuj de rossz volt. Alig bírtam ki azt az egy retkes, tetves, nyűveteg hónapot. Viszont lassan vége az egész hülyeségnek.
- Most te fogsz felelni - és se kérdezek, kijelentek. Mert valami eszembe ötlött, előtört a homályból. Túl részeg vagyok ahhoz, hogy elbíráljam mennyire illik vagy nem illik feltenni. Tapintattal józanon se törődnék, most meg pláne nem fogok.
- Mit tennél velem, ha bármit megtehetnél? - mert kíváncsi vagyok, mert még mindig attól, hogy fapofával hallgattam végig mit tett, sok a kérdésem. Próbálom körbejárni, próbálom megtudni mire képes, mire gondol, ha rám néz. Meg akarna ölni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

A mély szusszanás sejtet valamit, de azt nem tudom eldönteni boldog, vagy keserédes érzelmek vegyülnek hozzájuk. Talán egyszer kiderítem. Addig is a következő kérdésre figyelek. Nagyon kíváncsi vagyok a válaszra, és az, hogy hatásszünetet tart az alapból türelmetlen természetemnek nem tesz jót, de ajkaimat harapdálva kivárom.
A válasz meglep. Szemöldököm felcsúszik, ahogy óvatosan állam is, hogy tekintetem rajta tudjon nyugodni teljesen. Azonnal két opció ötlik agyamba, ha ötölhet bármi is egy üveg rum után. Az egyik a mézes mázas ahw, női kórusban megszólalva, a másik, hogy nem-e kannibál? Ennivalónak talál ha haza akar vinni, csak melyik értelemben? Végül egy egészen más, harmadik opció hagyja el ajkam.
- Sohasem voltam még Angliába - somolyodom el, s visszahajtom fejem az eredeti pozícióba. Így a rumot nézem a kezembe, amit ajkamhoz is emelek hamar, ha már így felfedeztem, hogy létezik.
- Mesélj Angliáról! Milyen volt ott élni? - kérdezem közben áttéve combjára a rumos üveget. A nyakát tartom, hogy ne lötykölődjön ki, de fél kézzel felemelni és átnyújtani már nem érzem magam képesnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

Csendben hallgatom, ahogy mesél. Valahogy olyan idillinek tűnik az egész, pedig belegondolva részegen ücsörgünk egy csónakban, amit elkötöttünk a partról. Fázunk és nem ismerjük a másikat.
- Alig várom - annyi részeg ígéretet kaptam már, hogy ezt sem tudom komolyan venni. Hiszen nem is szabad igazán ilyesmit elhinni, talán még akkor se, ha teljesen józan az egyén.
Figyelem a vizet a távolba, ahogy összeér a parton magasodó fák sötét árnyékaival. Olyan mint a tinta, ami szép lassan megmérgezi az egész tavat. Középen, ahol mi vagyunk még ezüst a tükre, a hold azonban csendesen csúszik lefelé, minden milliméterrel közelebb hozva az árnyékokat a partról.
Közelebb húz,én pedig közelebb bújok, teste melegét keresve. Combom combjához ér, vállam vállához, karom karjához. Szemem behunyom, úgy nyitom ajkam válaszra.
- Semmit. Csak ülnék csendben egy falu utolsó házában, míg betakarnának egy kockás takaróba. Hallgatnám a fa égésének ropogását, érezném az akác illatát és a másik melegét - szinte suttogom annyira elcsendesedve beszélek. Valami húz lefelé, ami miatt szemeimet is csak nehezen tudom kinyitni, hogy rá pillantsak somolyogva, aztán újra behunyom. Minden gondos és békés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|2
______________________________________________________

Mondandóm végét alig érteni. Utolsó emlékem a férfi dünnyögése, amit inkább érzek  ahogy a mély, morgó hang képződik, de nem igazán hallom. Utána se nem álmodok, se nem lebegek a sötétségben, inkább valahol a kettő között nyugodom, vagy tombolok, egyszerre táncolok és fekszem. Kusza, fura állapot ez, amit az ember fel se fog, és amint a pillái másnap reggel megrebbennek agyából ki is veszik, elfelejti az egészet.
Egy óriási koppanás térít magamhoz. Fejem a csónak padlójához csapódik és lassan egyre hűvösebb valamivel itatódik át. Összevonom szemöldököm. Karom automatikusan arcom elé teszem, hogy kizárjam a fényt, ami ki akarja vájni a szemgolyóimat. Faszomat már, hol a picsába vagyok? Felülök próbálom összerakni a látottakból egy képet, hogy aztán ahhoz valamiféle emléket kapcsoljak. Hajó, tó, Will. Vajon mennyi lehet az idő?
Mindenem zsibbadt vagy hasogat, a gerincem merev, nyakamba minden mozdulatnál nyilalló fájdalom hasít. Megdörzsölöm arcomat kezeimmel, aztán oldalra nézek a férfira. Görnyedten hajol a tó fölé, nem látom, de hangjából hallom, hogy mit csinál épp. Elhúzom ajkam. Ujjaim a férfi vállára csúsznak és kicsit megsimogatják mintegy vigaszképpen néhány pillanat erejéig, utána visszahúzom.
Erős alkohol szag uralkodik körülöttünk, ami az én gyomromat is felkavarja, ahogy hátranyúlok fejemhez a nedvességből egyből levágom, hogy az is olyan lehet. Tekintetem a rumos üvegre siklik. A padlón hever, kiömlött. Remek. Taszít a gondolat, hogy minden porcikámba beleitta magát. Balra Will, jobbra a tó nyugodt tükre. Beteg gondolat száguld át agyamon, aminek képtelen vagyok ellenállni. Így is-úgyis egészen biztos vagyok abban, hogy a hétre ki fogok dőlni, nem létezik, hogy novemberben egy éjszakát kinn töltsön az ember és utána ne legyen negyven fokos láza. Ezért felállok óvatosan, hogy a hajó ne igazán inogjon aztán bevetem magam a vízbe kicsit messzebbre célozva, hogy ne találkozzak a férfi...dolgaival.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

Ahogy beérkezem a vízbe valami megüti fülem egy hang amit nem tudok értelmezni és a másik pillanatban fejem felett összecsapnak a hullámok. A hideg belemar testembe, meztelen lábamba, pulóvertől nehéz karomba. De legalább nem leszek büdös.
Egy pillanatra lehunyom szemem, a víz alatt hirtelen minden annyira csendes lett, képes lennék elhinni, hogy az egész világon én létezem egyedül. A fájdalom enyhül fejemben, végtagjaim engedelmesebbek lesznek, a hirtelen sokkos hideg jót tesz nekik, ha csak néhány perc erejéig is, amíg fel nem ocsúdnak belőle. Tudom, hogy nagyon másnapos vagyok, hogy egész nap hasogatni fog a fejem és minden étkezésnél kicsit felfordulni a gyomrom. Ezeket egyelőre agyam hátsó részébe száműzöm. Ráérek még ezzel foglalkozni.
Zsebemhez nyúlok, hogy a pálcát megragadjam, nem örülnék, ha a tó fenekén landolna. Pár pillanat és újra a felszínen vagyok. Ekkor veszem észre, hogy a férfi eltűnt a csónakból. Utánzós.
Aztán realizálódik bennem, hogy néhány pillanattal ezelőtt még pakolta kifelé a gyomortartalmát. Csak nem beleesett?
- Will? Will jól vagy? - kérdem aggódva, miközben a csónak felé kezdek úszni. Odaérve megkerülöm azt, hogy a másik oldalra is rálássak ha addig a férfi feje nem bukkant elő másmerre.
- Minek ugrottál bele?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

Megdöbbenve figyelem őt. Ahogy morcosan jelenik meg a csónak másik oldalán. Haja arcába hullva, tekintete nem épp vidám. A hangja pedig erre tesz egy lapáttal, amitől már széles vigyorral megyek oda hozzá, hogy megfogjam kinyújtott kezét. Hát igen, azért kilenc év kilenc év. Vagy csak rosszabbul viseli az alkoholt és a hideget. Vagy nem látta a saját arcát, lehet akkor ő is mindent elfelejtene. Engedem, hogy kivigyen, bár feleslegesen gyorsnak érzem az egészet. A csónakot is ott hagytuk.
-Nem lesz baj belőle? - kérdem, mikor már lábam leér és víznyelés nélkül ki merem nyitni ajkam. Azért közben vigyorgok mint a vadalma. - A kabátod is ott volt nem? - teszem fel a következő kérdést. Szorosan fogja a csuklómat, úgy tűnik tényleg feltett szándéka addig nem ereszteni amíg ki nem érünk teljesen a partra. Hát legyen.
Amikor végre megérkezünk kicsit elhátrálok tőle de végig őt nézem. Nagy kerek szemekkel, tök laposra ázott hajjal, talán most még inkább fiatalnak nézhetek ki. Aztán kitör belőlem a nevetés. Olyan nagy hévvel, hogy nem bírom megállni, hogy ne üljek le a földre.
- Iszonyat mókásan nézel ki! - tájékoztatom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsival|
______________________________________________________

A nevetésem harsány, amihez a férfi mély baritonja egész szép kiegészítést ad. Azt hiszem ilyen szituációban nem is igazán lehet mást tenni, mint nevetni, mert a sírás elég borzalmas befejezése lenne egy olyan éjszakának, mint a tegnapi.
A férfi megjegyzésére a fejemhez kapok, végigtapogatom, míg ki nem szedem az említett növényt.
- Ez egy hínár kis butus, és ilyen rajtad is van egy csomó - kuncogok, miközben felállok és testem többi részéről próbálom leszedegetni a hasonló bliccelő növénymaradványokat.
A kérésre felemelem fejem. Egy pillanatra újra lejátszódik bennem a tegnap este egy elég meglepő momentuma. "Megöltem egy embert." Letekintek csuklójára, tegnap este túl sötét volt, most viszont tökéletesen látszik. Ugyanolyan mint Winteré is. Szóval a nagyfőnökök elengedték mert ártalmatlannak találták. Vagy már megkapta méltó büntetését. Megnyugtató, hogy legálisan van szabadlábon. A másikat viszont nem ismerem. Piros. Miért piros? Rövid idő ez a bambulda, hiába tűnik sokkal többnek fejben, hamar elkapom tekintetem és mosolyogva előhúzom a pálcám, hogy idehívjam a hajót. Aztán rá szegezem, hogy megszárítsam külön őt, külön a kukutyimba elhajított cipellőit. Tiszta Hamupipőket. Végül magamat is víztől mentesítem sőt, egy kis bűbájjal a ruhámat is leváltom. Mivel megbűvölt ruha ezért nem lesz melegebb vagy hűvösebb, egyszerűen csak az alakja formálódik át, hogy kevésbé hasson alkalminak.
- Még valami óhaj a tündérkeresztanyától? - vigyorodom el megfújva pálcám hegyét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsival|
______________________________________________________

A hajó elindul felénk így én azzal már nem is foglalkozok a ruhámat varázsolom tisztává és mássá. A kisebb darabokat ezek után leszedegetem magamról, és csak akkor tekintek fel amikor meghallom az elismerő szavakat. Büszkén elvigyorodom. Megszoktam, hogy tetszek a férfiaknak, de hiszen, hogy is ne tetszenék, úgy változtathatom az alakomat ahogyan csak akarom, olyan nő lehetek, aki csak akarok. Ő viszont most azt a Júliát látja aki metamorf mágia nélkül lennék, hiszen nincsen erőm most még csak a mellemet se megnöveszteni vagy a magasságommal zsonglőrködni. A viccelődésre nem gondoltam, hogy felel, ám amikor elkezdte mondani már ott van ajkamon az a kis somolygás. Na hoppá. Tegnap még úgy kellett utána rohannom, úgy tűnik az este valami megváltozott. Közelebb sétálok hozzá és a hajából kiszedek egy kis káka darabkát.
- Tegnap elveszítettem valamerre egy fahéjas csigát, szívesen bepótolnám azt - felelem feltekintve rá, végig közel maradva hozzá - Meg persze mint szorgos első tiszt bármikor ha a kapitány szól kutya kötelességem kalózkodni kicsit, nem igaz? Így szokott ez lenni - kuncogom csipkelődő élen. Minden olyan mozdulatlan körülöttünk, abban se vagyok biztos, egyáltalán hány óra van, vagy van e már nyitva üzlet. Sőt, ha most rákérdezne, a napot se tudnám megmondani. Talán hétvége van. Azok közül az egyik.