Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Mondják, hogy idő kell ahhoz, hogy a nők engem akarjanak, de, ha megtörténik, többé ereszteni is képtelenek.
Felelem halvány vigyorral, hangomban vidámsággal. Amíg ő felmászik az ágyra, addig én felegyenesedve rejtem el kezeimet megint a köpeny zsebeibe. Nem bunkó vagyok, hanem tiszteletben tartom, hogy vannak olyan fogalmak a világban, mint nemi egyenjogúság meg női emancipáció. Habár meg kell jegyeznem, hogy én ezen nélkül sem gondolom azt, hogy a nő kevesebb vagy szerencsétlenebb, pusztán szeretem szeretni és segíteni a női nemet. Elég kellemetlen így, megnevelnek arra, hogy tiszteld a hölgyeket, meg arra is, hogy a húgod is lányból van, aztán hirtelen jön a pofon, hogy a-a kisfiam, nekik nem kell, hogy te tiszteld őket, az kell, hogy elfogadd, de ha meg elfogadod és nem tiszteled, akkor egy paraszt vagy, meg gyökér, szóval igazából mindent is adj meg nekik, de ettől még nem garancia, hogy te ettől még jobb leszel, nem fiam, te akkor is csak egy büdös gyökér maradsz. Van egy kép, amit imádok, és amit a szekrényem falát is díszíti - persze úgy, hogy Darya ne feltétlenül lássa meg -, igazából egy széltében kettéosztott kép. Az felsőn a nő veszekszik a férfivel, a háttér olyan már, mintha a világháborúban lennénk, valami apróság miatt, talán ledobta a földre a zokniját, vagy ilyesmi. Az alsó képen a férfi higgadtságot magára erőltetve megkérdezi a nőtől, hogy "nem tudod, hogyan karcolódott meg a kocsi oldala?", mire a nő összehúzva magát, nagy, könnyes szemekkel azt feleli: Ne ordíts velem, én csak egy nő vagyok. A világ csodálatos. Szóval nem, nem kapok oda, és nem segítek neki kényelmesebb pozíciót felvenni, majd ő megoldja. Éljen a nemi egyenlőség.
- Mondjuk ez nem is hülye ötlet. Tényleg, mi lenne, ha meghalnál? Mit a csaj, aki a koboldokkal lakott együtt, tudod, megrendezett, drámai temetés, aztán kiderül, hogy van egy Ombozi testvér még, nem is tudom, Ombozi Izabella, bár nem vagy izabellás, inkább Ombozi Szófia. Szofi. Lehetnél Szofi. Aki az elmúlt években cserediák volt, és mostanra úriasan töri a madzsart. Sosem gondoltam bele, hogy te is meghalhatsz, de valljuk be, ez nem hülyeség. Két éve olvastam az új tanárok önéletrajzát, és Farkasházy szerintem tud olyat, ami nem kimutatható, de bele tudsz halni, mármint nem rendesen, csak pár órára... napra. Pár napra, az a tuti.
Az, hogy ezen én tényleg elgondolkozok, mint opció, valószínűleg felülírja azt, hogy mennyire örül nekem, és inkább a pokolba kíván, hogy inkább valamelyik gyógyító foglalja el a helyem. Hát szívás, most már én maradok.
- Adok. Csak ahhoz kellene tudnom a többi tünetedet is.
Jegyzem meg nyugodtan, miközben lépve egyet felé, picit megmozgatom a karkötőt, hogy el tudjam olvasni, mi van ráírva. Hümmögve bólintok, hogy értettem, de azt nem sejtheti, hogy ennyivel megússza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Tudom, ezért szeretsz.
Nem, nem csak ezért, sőt, ami azt illeti, néha szent meggyőződésem, hogy ezért szeret a legkevésbé, de mit van mit tenni, ha olyan fene mód összepasszolósok vagyunk, mint amilyeneket elképzelni se tudtam volna. Néha még most is fekszem, bámulom a plafont, és felrémlik egy-egy veszekedésünk. Milyen jókat is üvöltöttünk. Van egy ér a jobb halántékomon, amit az egyik haverom Kazanova-érnek nevezett el, mert mindig akkor jött elő, amikor vele üvöltöttem. Ha nem lány lett volna, párszor már szétvertem volna, de lássuk be, azért nagy előnyei vannak annak, hogy lány, nem csaptak ki verekedését és jó vele a szex, de elég sok végigordított év kellett hozzá, hogy elkezdjek pozitív érveket is mellé sorolni. Aztán mostanra már ott tartunk, hogy néha random elmosolyodok, meg olyan furcsa, kuncogó hangot hallatok. Szerelmes vagyok.
- Láttál te már engem magasban? Hidd el, kiábrándulnál. Én szeretem adni a magabiztos férfit, de csak síkterepen.
Mondja a fiú, aki a Mátrába él, dolgozik, tanul és Pécsre jár iskolába. Ennél jobban, ha akartam volna, de tudtam volna belőni a történetet. De ezekhez hozzászoktam, ellentétben azzal, ha tényleg olyan mocsok magasra kellene felmásznom.
- Nem vitatom a művészi értékét.
Teszem még hozzá, mert tényleg nem, csak nekem ne kelljen. Abba bele se szeretnék gondolni, hogy mi lenne akkor, ha nem kapnám el. Azt hiszem, nem tudnék elképzelni egy Darya nélküli világot, vagy olyat, amiben korlátozva van. És mind a kettőt átélhettem, és bár már csak az álmaimban jönnek elő a múlt eseményei, az a világ kiszínezi, és némiképp átformálja az eseményeket, amik eleve nem voltak könnyedek és kellemesek.
- Szóval, én lennék a személyi edződ?
Simítok végig a karján elgondolkodva, miközben a teret lassan belenge a sülő pizza illata, és bár én próbálok nagyon, de nagyon romantikus lenni, a hasam hangos korgással jelzi, hogy ő ezt most nem nagyon akarja megélni, inkább enni adjak neki. A hosszú és hangos korgás pedig hosszú nevetést eredményez, én pedig nevetve hajtom a fejem Darya ölébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Mindig fel tud dobni ez a lány, csak amellett, hogy feldob, egy ideje furcsa aggodalmam is van iránta. Hivatalos, Kazanova teljesen tönkretett. Hol van az én nemtörődömségem? Hol a nem meghatódásom? Sehol. Vége. Helyette van ez, a tény, hogy én Daryát szeretem, és Borókáért aggódom. Micsoda perverz őrület ez?
- Vissza kell, de vissza is akarsz?
Teszem fel a kérdést, de látom rajta, hogy szenved, ezért természetesen nem csak álldogálok ott, nézve, hogy akkor vajon a hely atmoszférájától helyre jön-e, mint azok a gyerekek, akik nagydolgozatok előtt esnek be, majd hirtelen javulás áll be a kis szervezetükbe, ahogy közeledik a kicsengetés. A ravaszabbak legalább két órát lógnak.
Miközben a választ várom, és nagyon remélem, hogy a válasza során nem ábrándít ki, összenézek pár bájitalt, amik segíthetnek javulni. Továbbra is tartom, hogy meg kéne ölni a fickót, nem szándékosan, csak véletlenül, de semmiképpen sem úgy, hogy akárcsak a gyanú is felmerüljön, hogy Boróka volt. Továbbra is gusztustalannak tartom a tényt, hogy emberek kiárusítják a gyerekeiket, és bár mind a két fél ki van, láthatóan a női nem képviselői szívják meg jobban. Ritka eset az, amikor arról cikkeznek, hogy férjét bántalmazta az asszony. Nem mondom, hogy nincs ilyen, csak, hogy ritka.
- A mandragóra elég nagy szívás, de megoldjuk, viszont bent kell maradnod éjszakára, mert nagyon sok nem kellemes mellékhatás lesz, és jobb, ha figyelő és hozzáértő szemek figyelnek. Gondolom a sebeid inkább maradjanak, mert, ha eltüntetem őket, akkor oka lenne feltételezni, hogy eldicsekedtél valakinek arról, hogy mit csinál.
Én tartom a szám, még Daryának se mondtam egy szót se. Boróka az, akin gyakorolhatom az orvosi titoktartást, és szerintem jól csinálom, mivel az átlagos pillanatokban semlegesen tekintek rá, sőt, néha levegőnek is nézem. De itt csak ketten vagyunk, és valamiért az a furcsa látvány jelenik meg előttem, hogy ha egyszer összeházasodunk, akkor Ombozi meg Angyal minimum koszorúslányok lesznek, és ahhoz célszerű lenne a jó viszony is, meg az életben maradás is.
- Gondolkoztál azon, amit a múltkor mondtam?
Teszem fel a kérdést már-már zavarban, csendesen, hiszen, ahogy megfogja a kezem átjár az elgyengülés. Ez amúgy ezer százalékban Darya hibája, mert teljesen átmentem érzékeny puhakukiba miatta. Mégsem húzom el a kezem, sőt lépek egyet felé, hogy kényelmesebb legyen neki, és finom mozdulatokkal, óvón simítok párat a kézfején. Perverz gondolat, hogy mondjuk baja lesz, Darya meg róla nevezi el majd a lányunkat. Az ilyen esetek nem kellemesek, még ha gesztus értékűek is.
- Ne nevess ki, de furcsa vágyat érzek arra, hogy óvjalak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem figyelek oda a közbeékelt megjegyzésekre, csak arra, amit Darya mond, és nekem tetszik talán a legkevésbé az, hogy nem megy bele az összeköltözésbe. Tudom, hogy mivel fog járni a két iskola, hogy nem fogom tudni minden szabad időmet vele tölteni, hogy sokat elvesz majd az utazás, a készülés, egyszerűen csak, valahogy úgy éreztem, sőt, még most is úgy érzem, hogy, ha együtt élnénk, akkor együtt tudnánk lenni olyan pillanatokban is, amikor nem tudunk effektíve egymással foglalkozni, és ezt úgy szeretném, hogy senki se legyen ott. Szeretnék számos pillanatot kettesben megélni, ami több száz fővel együtt élve nem megy olyan könnyedén.
- Rendben, akkor még nem költözünk össze.
A még szót egy picit megnyomom, jelezve, hogy nem vagyok hajlandó ettől elállni, de hajlandó vagyok némiképp odébb tenni az időpontot. Arra, hogy miért adtam csak kilencvenöt százalékot a tökéletességére, nem állok neki itt magyarázatot adni, ha bárkit érdekel, akkor kifejtem később. Különben is, a válasza hirtelen önt el forrósággal. Abban a biztos tudatban jöttem be ide, hogy azt mondja, a dohányzásról mondjak le, amit képes lettem volna megtenni, de olyat kér tőlem, ami a lényem része. Jobban belegondolva viszont ugyanolyan súlyban van jelen az életemben, mint neki a balett, valami, amit szeretünk, de képes megnyomorítani, sőt, talán meg is ölni minket. Így nem mehetünk bele egy közös életbe, márpedig egyértelműen, hogy ez egy logikus lépés lenne.
- Még sosem hoztam senkiért ekkora áldozatot, de legyen.
A torkom kicsit kapar, ahogy elkezdem kimondani a mondatot, rekedtesen tudom csak megtenni, de kimondom, és amit én kimondok, az úgy is van. Az elbeszélgetésre bólintok, mégsem mozdulok, tekintetem továbbsiklik és a férfiról a szőkére vándorol, néma kommunikációt folytatva le vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Illetlen, tudom, és szörnyen morbid is, mégis, egy halvány mosoly kúszik az ajkaimra, ahogy megszólal, és egyszerűen hihetetlennek tartom, hogy egy ilyen pillanatban is ellenkeznie kell velem. Szinte látom a lelki szemeim előtt, ahogy évtizedek múltán egy asztalnál ülünk a kertben, és ő a hozzá illő csípősséggel jegyzi meg a dolgokat, úgy, hogy a komoly pillanatokban is tesz egy-egy olyan megjegyzést, amitől oda nem illő reakciót vált ki belőlem. Ezt teszi a szerelem? Hirtelen elkezdünk szentimentálisak lenni, és vágyni a jövőt, sok évtized múltán megtörténő eseményeket. Mármint, nem biztos, hogy megtörténnek, csak én reménykedem bennük, ami furcsa, hiszen korábban nem tettem ilyet. Régebben szerettem a mának élni. Egy biztos csak, ahogy régen is, most is hiszem, hogy egy nap a nők okozzák majd a vesztem. Csak már másképp.
- Az enyém kalauz, kár, pedig egy jó kis mazochizmus sosem rossz.
Pofátlan vigyort villantok, mert rendben, szarul néz ki, és aggódom is, de ő Boróka, aki tudom, hogy nem tűri jól a gyengeséget, meg a gyengédséget, és valahol mélyen, azt hiszem, meg akarok felelni neki. Darya barátnője, és jó lenne, ha nem gondolna annyira gáznak, ha mondjuk, nem is az, hogy elismerné, hogy jól járt velem, csak nem tenne megjegyzéseket. Arra ott van Odett, aki akkor is beszél, amikor baromira nem kéri senki, és ha mégis csendbe tud maradni, akkor az arcára van írva minden, ami extrán bosszantóvá tudja tenni az egészet.
- Szoktam, bár ritkán, mert félek, hogy megfájdul. Kényelmesebb a farkammal gondolkozni.
Kényelmesebb volt, tényleg, és ezt nem fogom tagadni, vagy úgy csinálni, mint, akinek nem jött be az az élet. Még a végén nekiállok egyfelvonásos drámákat írni, amikben a testemre, vagy éppen a nőkre fogom majd a dolgot. Nem. Azt az életmódot én választottam, és jó kis élet volt, szerettem, de megtaláltam a társam, akiért hajlandó vagyok a vért fent és nem lett tartani, és aki miatt furcsa, de szeretnék számos társadalmi elvárásnak megfelelni.
- Én nem mondtam, hogy gyilkosnak kéne lenned. Ha jól emlékszem, egyszer se mondtam azt, csináld.
Ennyit arról, hogby szeretnék a társadalmi elvárásoknak megfelelni. Én simán tudok embert ölni, mert megtanították, hogyan kell, és azt is, hogy hogyan akadályozzuk meg, mert hát egyértelmű, hogy mi nem csinálunk olyat, amit megtanítottak nekünk, mert mi, akik a gyógyításra esküdtünk fel...igazából nem. Az emberéletekre esküdtünk fel.
- Örülnék neki, ha ott tartanánk, hogy pofon vágsz, de ezt most egy picit el kell halasztanunk. Hozok neked még pár bájitalt, hogy kipihenhesd magad, aztán, ha van kedved, elszívhatunk egy cigit.
Még kacsintok is egyet, és furcsamód olyan nehéz elengedni a kezét, de meg kell tennem, el kell indulnom, ha azt akarom, hogy jobban legyen. Nem szeretném ahhoz a férfihoz visszaengedni, de tudom, hogy muszáj.
- Mesélhetnél nekem erről az aranyvérű kiházasításról. Nagyjából tudom a menetét, de még egy aranyvérűt sem kérdeztem meg, hogy ez hogyan megy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Muszáj lesz. Szeretném, ha a családod legalább egy szikrányi potenciált látna bennem, mielőtt kétrét görnyedve kezdenek el röhögni azon, hogy kit vittél haza, és vagy azt kezdik el kérdezgetni, hogy hol rejtegeted a valódi barátodat, vagy elkezdenek lehetőségeket ajánlani.
Valljuk be, ezek a kis vicces megjegyzések egyáltalán nem alaptalanok. Én leszek ott a kis hülyegyerek, ami elég sértő, tekintve, hogy Magyarországon egy jó, sőt, kiváló kondiba lévő, egészséges sportolónak számítok. De Oroszországban... ott nem vagyok más, mint a nyikhaj hülyegyerek. Az se kizárt, hogy ha meglátnak, azt hiszik majd, hogy mágia miatt van velem a lány, pedig semmit sem vetettem be, hogy mellettem kössön ki. Semmi törvénytelent.
- Horizontális testhelyzetben?
Emelkedik meg egy kicsit a szemöldököm, miközben játékosan visszakérdezek. Ó igen, édesem? Hát úgy szeretnél? A puszin meglepődök, érzékelem, hogy nem csók, éppen ezért próbálom még idejében fordítani a fejem, hogy azért az ajkai az ajkaimat érintsék, de ő a gyorsabb, és hát a fene vigye el, ez a nő most éppen valami olyasmibe kezdett, amit az állapotára való tekintettel próbáltam elkerülni. Mielőtt még bárki messzemenő következtetéseket vonna le, szeretném jelezni, hogy téved. Kazanova kisasszony nekem negyven kilósan is és százhúsz kilósan is ugyanannyira a szerelmem, de mondjuk annak jobban örülök nyilván, ha egészséges értékeket tudhat a magáénak, és ha már egészségtelen, akkor meg inkább több, mint kevesebb. Lassan eljutok odáig, hogy gyógyító legyek, szóval ezekkel a dolgokkal is tisztában vagyok.
- Ami azt illeti, elég régen voltunk már horizontális testhelyzetben. Vagy bármilyenben, ahol nincs előírt viselet.
Azért annyit engedjen meg a világ, hogy nyelvem hegyével finoman megérintsem a füle mögötti érzékeny területet. Egy apró jelzés, hogy kívánom őt, nagyon, nehogy azt gondolja, hogy teljesen kihűltem, mert szó sincs erről. Viszont érzem, hogy valami fontos van itt, hogy ez most egy olyan pillanat, amikor nem kérdéses, hogy nincs szex, helyette kétszáz százalékos odafigyelés van.
- Együtt örömben, izomlázban. Amúgy sem szeretnék felhagyni az edzéssel, összehangolhatnánk kettőnkét. És, hogy mikor lesz kész? Most. Boszorkány vagy, mondták már?
A most csak egy szó, de kivételesen tényleg eltaláltam, mert ahogy felkelek, már érkezik is a csilingelés, hogy hahó, készen vagyok. Mint a villám, elléptem tőle, aztán vissza, hogy egy gyors csókot nyomjak az ajkaira, aztán megint vissza, de már pizzával. Nagy jövő állna előttem, mint vendéglátási alkalmazott.
- Pizza a 'la Darytor. Tudtad, hogy ez a shipnevünk? Elég markáns, mintha egy orosz és egy mexikói szerelemgyereke lenne. Az csíp egy kicsit, az nem csíp, de sok a sajt rajta, az meg a pokol tüze, egy kis tésztám maradt, de túlment a feltét, szóval csak óvatosan.
Visszahuppanva, mielőtt enni kezdünk, elkapom a kezét, és rámosolygok, de ez a mosoly most más, ez most valahogy minden érzelmet magába foglal. Öröm, bizalom, büszkeség, szerelem. Erős és határozott érzések.
- Nagyon büszke vagyok rád. Én is gondolkoztam a jövőn.
Elhúzva a kezem, elveszek egy nagyon sajtos pizzát, és teszek rá egy kis csípős ketchupot. Erre más nem való.
- A gyermekgyógyászat irányába szeretném folytatni a tanulmányaimat. Ezzel dolgozhatok a faluban és az iskolában is, sőt, ami azt illeti, lenne egy hely a faluban, fél év múlva, amennyiben helyben maradnék, és, arról még nem beszélgettünk, hogy mi lesz a Bagolykő után. Szalamanton, Bogolyfalva, Oroszország. Mindegyik mellett és ellen is vannak érveink, és még van egy kis időnk, tudom, de lassan úgy kell majd csinálnunk, mintha felnőttek lennénk.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Ha a gyakorlat szóba jönne, biztos vagyok benne, hogy téged keresnélek meg, mert fontosnak tartom, hogy élvezetet nyújtsak másoknak.
Jó, már nem. Vagyis, nem úgy, ahogy ő gondolja. Azok az idők elmúltak, éa a fene egye meg, egyszerűen képtelen vagyok Daryán kívül gondolkozni. Nekem csak ő van, csak ő kell, csak vele látom az élet értelmét, de ha elhagy, ha újra véget ér, akkor nem tudom, hogy mit kezdek majd az életemmel. Annyira egész most, így, vele. Annyira, hogy mindegy, hogy merre is sodor minket az élet, szépen bele tudunk simulni egymás életébe. Megvolt a mélypont, most a magaslatokba törünk, de tudom, hogy a boldog békeidők csak ideig-óráig igazi békeidők, viszont erősebbek vagyunk, sokkal, és ez tudom, hogy nekünk kedvez majd.
- Nem tudom, Boróka, hogy miért. Egyszerűen, van benned valami. Egy kismadár. Amikor gyerek voltam, és fészekből kiesett kismadarat mentettem meg először. Napokig etettem, itattam, gondoztam. Végül teljesen felépült, és elrepült, de minden évben, ugyanakkor, egy kismadár jelent meg a faágon, ott, ahol utoljára láttam őt. Később több is jött. Mintha elhozta volna a családját bemutatni. Akkor döntöttem el, hogy orvos leszek, amikor őt megtaláltam. Azt mondtam, ha sikerül, ez az utam. A madárra emlékeztetsz. Egy fészekből kiesett, de küzdő szellemre.
Ellőhetem volna azt, hogy Darya barátnője, hát mi mást tehetnék, mégsem tettem, mert tudom, hogy ha ezt most nem mondom el, akkor többet nem lesz rá lehetőségem. Meg aztán, most kénytelen csendben maradni, így nem tud azonnal éles riposzttal megjutalmazni.
- És nincs a nagy aranyvérű banzájokon egy olyan férfiember sem, aki megvenne? Aki odaállna ez elé a barom elé, és azt mondaná, hogy fizetek neked is, ha nekem adod a lányt. Valaki, aki éppen csak annyira ért ehhez az egészhez, hogy azt mondja a családod, hogy legyen? Kár, hogy nem vagyok aranyvérű, mert elvettelek volna, legalább az irányvonal jó.
Nekem nem lenne gond, és szerintem Darya-nak sem. Nyilván nem érnénk egymáshoz, mert azért na, ő mégiscsak Boróka, de ha nem vernék szét, az mondjuk lehet, hogy nagy előny lenne.
- Még mindig nem beszéltél a bátyáddal?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

A tökéletes hétfő. Igaz, hogy mostanra, itt a koraesti órákban zuhog az eső, de délelőtt kellemes, szinte tavaszias idő volt, pár órás napsütés, csivitelő madarak. Reggeli az étkezőteraszon, ebéd szintén ott, oldalamon a legtökéletesebb emberrel, akit csak kívánhatok. Csókok, hol lassan, hol hevesebben, vágyakozás, vágyódás. A gyengélkedőn jól szerepeltem az évközi vizsgán, nem is jól, kiválóan, de hát már tavaly se volt rá panasz, ugyan, akkor épp csak kiváló lett, ma viszont, alsó hangon is 120%-os eredményről tudok beszámolni. 120, azaz egyszáz és még húsz. Na erre varrjatok gombot. Gyakorlatilag széles szájjal, vigyorogva járkálok egész nap, még Willel is beszéltem, megbeszéltük, hogy gyerekgyógyászatra specializálódnék, és azt is, hogy ő lesz a mentorom az úton. Ha valakinek a világ egyik legfiatalabban kitüntetett szaktekintélye a mentora, az egy eléggé tökéletes alap, véleményem szerint. Nem hiszem, hogy hozzá felérhetek, de véleményem szerint, lehetek eredményes. Lehet belőlem valaki. És akarom, annyira tökéletesen beleillik az öt éves tervbe, hogy azt elmondani nem tudom. Ez még nagyobb mosolyra késztet.
Tanulás után lankadatlan van jelen ez még mindig, edzeni is voltam kicsit az erőnlét termébe, most meg lassan visszaindulok már a toronyba, hogy egy kicsit még elcsípjem a nőszemélyemet, ha van rá lehetőségem. Csak szépen fokozatosan, szépen, megfontoltan csinálunk mindent, de akkor is, egy esti csók, az még nem bűn, talán kettő sem az. Ugye nem? Ahhahhahaha, tutira kettő lesz. Bizony. Kettő csók, aztán alvás, mert holnap újabb vizsgák lesznek. Kettő. Éppen, hogy csak erre gondolok, éppen, hogy csak ráfordulnék a következő emeletre, hogy onnan a toronyba menjek, szó szerint hajszálon múlik, hogy nem ütközök bele abba, akit a leginkább kerülök, az apósomba, Kazanov professzorba.
- Uram!
Reagálok hirtelen, és átgondolatlanul, kihúzva magam jártamban, mert a lépéseimben van valami egészen férfias hanyag elegancia, de valljuk be, egy orosztól, aki egyszer már leordította a hajamat, még én is félek, és inkább megadom neki a tiszteletet, hogy aztán úgy menjek tovább, mintha mi sem történt volna. Spuri Viktorka, mert szétrúgják a popódat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Túl azon, hogy nem tudom, hogy miért kell feltétlenül utálni, amikor láthatóan velem kevésbé feszült volt a lánya viszonya, mint vele - mondjuk még jó -, nem értem azt sem, hogy miért kell még továbbra is feszkózni. Mert szerintem Darya rendben van. Hát nem? De. Erre tessék.
- Egy házba járunk, így elkerülhetetlen, hogy találkozzunk, és ha már találkozunk, nem kívánom levegőnek nézni. Úgy hírlik, az nem igazán jött be eddig se, ha egy férfi levegőnek nézte.
És itt nem magamra gondolok, mert, ha valamit el lehet mondani, akkor az az, hogy én nem néztem levegőnek sosem. Ismeretségünk nulladik percében kaptam tőle agyvérzést, amit azonnal meg is toroltam, és éveken át az egymás iránt táplált feszültséget üvöltéssel, szidalmazással, veszekedéssel vezettük le. Továbbra is úgy vélem, hogy Darya Mikhaila Kazanova egy okoskodó, tudását túlértékelő, helyenként roppantmód flegma és bosszantó picsa tud lenni, de az enyém, ezt az egészet én csináltam végig vele, és nekem jár most az, hogy boldog legyek vele. Megszűntek-e a heves órai vitáink? Nem, dehogy. Állandóan kijavítjuk a másikat, és ellentétes nézeteink miatt heves vitákba keveredünk, szidjuk egymást, csak, most már van egy kellemes plusz, valami, amiről a velem szemben álló férfi azt hiszi, hogy nem történt még meg. Könyörgöm, ő is volt huszonéves, a kortársaim közül többen már gyereket várnak, szóval nem hiszem, hogy annyira vad elképzelés lenne a történet.
- Én is képes vagyok rá. Attól még, hogy nem vagyok egy kétajtós szekrény, meg tudom adni neki, sőt, nem is, meg is adtam neki mindent, ami ahhoz kellett, hogy túlélje az elmúlt évet. Nem tudom, hogy mi az, amivel nincs megelégedve.
Pofátlanul csúsztatom a kezeimet a zsebeimbe, illetlen viselkedés állítólag, de én egyszerűen jobbnak látom, ha el van rejtve a két ökölbe szorított kezem.
- De érdekel a véleménye, hogy maga szerint milyen az ideális ember Daryának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Nem terveztem a hálókörletbe menni, ám, feltételezem, hogy a Navinében is vannak közös helyiségek. Klubhelyiség például. Megoldhatónak megoldható, de nem szándékozom kerülni őt.
Higgadt nyugalommal beszélek, már-már érezelmektől mentesen, esetleg egy kis szenvedély fedezhető fel a hangomban, szavaim tudom, hogy nem nyerik el a tetszését, sőt, mi több, igencsak illetlenek, kioktatóak is, ám nem hallatszik benne a szándékosság, pedig, ha az oroszlán bajszát húzogatják, megesik, hogy harap. Belül egészen más vagyok, belül forrongok, mert utálom az igazságtalanságot, utálom azt, ha az emberek a külsőm vagy egy pletyka alapján feltételezik, hogy ismernek, és véleményt alkothatnak rólam. Türelmesen végighallgatom, nem vágok egyszer sem a szavába, csendes nyugalommal figyelem őt, ahogy beszél hozzám.
- Csak mert úgy bánok vele, mint egy normális emberrel, csak mert nem állandóan az étkezési zavarokról beszélgetünk, mert nem óvom, nem bánok vele úgy, mint egy törékeny porcelánbabával, tisztában vagyok vele, hogy mit jelent mentális betegséggel küzdeni, és hogy mit képes tenni az agy az emberrel. Ismerem a betegségét, tanultam róla, ugyanis gyógyítónak készülök. Bizonyos részleteket azonban úgy vélem, tisztáznunk kellene.
A zsebeimből kiveszem a kezeimet, és magam előtt fonom össze az ujjaimat. A zsebre tett kéz illetlen, nekem szükségszerű volt, mert akár tetszik, akár nem, egész prédikáció alatt vágyat éreztem rá, hogy megüssem. Nem feltétlenül biztos, hogy egy helyes döntés lett volna, de azt akartam hogy hallgasson, mert a szavai bántóak voltak, nekem kevésbé, de valakinek, aki a világot jelenti számomra, nagyon is, és örülök neki, hogy ő nem hallotta.
- Az elmúlt tanévben nem voltunk egy pár, még az év elején szakítottunk, a helyzet nyilvánvalóan elmérgesedett közöttünk, nem barátokként váltunk el egymástól, így a későbbiekben is kerültük egymást. A tünetei nem tűnhettek fel, de az év folyamán volt egy találkozásunk, amikor világossá vált számomra, hogy mi történik. Mire javulhatott volna közöttünk a helyzet, megtörtént a baj. Hogy is ne történt volna meg, ha a saját apja elítéli, bűnösnek gondolja egy olyan esetben, amiről nem tehetett? Attól, amit maga mondott neki, egy zavartalan elméjű gyerek is összeomlott volna.
Amikor meghallottam, amikor elmesélte nekem, akkor még inkább vágytam arra, hogy megkeressem a férfit, és csak a lány miatt nem tettem, mert nem akartam feszültséget okozni kettejük között. Meghúztam magam, feltételezve, hogy idővel megbékél a világ a ténnyel, hogy mi ketten együtt vagyunk.
- Nem szándékozom kivágni a mérleget, és nem tiltottam el semmitől. Egyezséget kötöttünk, én is beáldoztam valamit, ami nekem fontos, és ő is beáldozott valamit, ami neki fontos. Semmit sem erőltetek, nem tiltok, nem kényszerítek. A társa vagyok, egyenlő felekként vagyunk ebben a kapcsolatban. Én nem azt mondom neki, hogy egyen, mert ennie kell, hanem vele eszek, vagy vele nem eszek. Mellette állok, szem előtt tartva, hogy számára mi az, ami még elfogadható. Nincs tökéletes kapcsolat, de van tökéletesen jól illeszkedő két ember. Szeretném, ha lenne gyerekünk, idővel, de ha nem érzi rá magát késznek, akkor nem lesz. Nem fogom belekényszeríteni egy helyzetbe, amitől ő nem boldog, főleg oyanba nem, ahol egy gyerek sérülhet. Számos olyan pár van, akik boldog életet éltek le együtt, gyermek nélkül, én kész vagyok vállalni ezt a kockázatot.
Összepréselt ajkakkal hallgattam minden vádat, amit nekem mondott, amit rám mondott, és itt az odeje hát, hogy visszaválaszoljak, én pedig készséggel meg az teszem azt, ám, hogy honnan van az önuralmam, amit gyakorolok, azt magam sem tudom. De nagyon hálás vagyok neki.
- Nem állítom magamról, hogy képes leszek mindig megmenteni, sem azt, hogy meg tudok majd nyerni minden csatét ellene, de azt tudom, hogy vele akarok lenni, hogy meg akarom próbálni egyben tartani. Civakodunk, igen, mind a ketten erős versenyszellemmel rendelkezünk és jobban akarjuk tudni, mint a másik, civakodunk, de mi ezt...élvezzük. Ez nem az összefogás hiánya, éppen ellenkezőleg, megadunk egymásnak mindent, amire a másik vágyik. Lehet, hogy régen félreértelmeztük a jeleket, de az igazi szerelem. Maga esélyt se adott rá, hogy megismerjen, vagy esetleg a korábbi kapcsolatait tudja? Fellángolásból nem lehet szülőnek lenni, kiváltképp jó szülőnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Szóval lehet mexikói bajszom?
A válaszát meg se várva indulok a pult mögé, és nyilván a világ egyik leghülyébb eljárását alkalmazom: fekete alkoholos filccel rajzolok magamnak tökéletes bajuszt. Kicsit vastagabb forma, a vége ívesen szűkül középen egy leheletnyi sáv, a szám alatt egy enyhe kis pamacska. Nem figyelek a válaszára, mert úgyis tudom, hogy nemet mondott volna, de hát nyilván tudja, hogy kit választott, szóval, akár még sejtheti is, hogy valahogy lesz bajszom.
- Szerintem nem rossz, egy vékonyabb verziót akár növeszthetek is, mit gondolsz?
Lépek teljesen természetesen hozzá, mintha ne lenne igazán drasztikus a változás. Csak gondolj bele, az.
- Szóval akkor ez megint egy olyan, hogy mind a ketten lemondunk valamiről, amit szeretünk. Korrekt.
Nem érzek szomorúságot. Mármint, tudom, hogy Oroszország neki tökéletes lenne, szeretné, élvezné, nekem viszont Bogolyfalva lenne ugyanaz. Ami nekünk jó, az a másiknak nem, de igaza van abban, hogy egy sok lehetőséget tartogató, új hely, mind a kettőnk számára elhozhatná azokat a dolgokat, amiket vágyunk. Szeretem a terveinket, a határozottságunkat, és szeretem a csípőset is, bár valljuk be, hirtelen nagyon meleg lesz itt, mivel ezt a pizzát valóban Daryanak találták ki. De küzdök, hogy kellőképp férfinak hassak, ami nem könnyű. Nem is tudom, hogy mit keres mellettem, bár, olyan lehengerlő humorral, stílussal, mint ami nekem van... legyünk őszinték: kurva nagy mázlim van. Nincs erre jobb magyarázat, mert bárkit megkaphatna, de ő velem akar lenni. A szerelem vak, és beteg a humora, de ki vagyok én, hogy ezt szóvá teszem.  
- Belefér az első öt évbe, hogy én legyek a családod?
Teszem fel a kérdést teljesen nyugodtan, mert valljuk be, egy rossz falat, és belehalok ebbe a pokol tüzébe, de azért érezze, hogy szerettem volna, ha hozzám jön feleségül. Én terveztem, csak aztán a paprika végzett velem.
- Természetesen az évi két Oroszországgal és azzal, hogy a gyermekeink orosz keresztnevet kapnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Nem csókolnál meg? Ms. Kazanov, még a végén aggódnom kell, hogy esetleg egy bizonyos elvárt kinézettel kell szolgálnom? Már látom is magam előtt a házassági szerződésünket, te meghízhatsz, de nekem mindig úgy kell majd kinéznem mint egy latin lover.
Ezt a kifejezést az egyik ezer éves újságban láttam, ami érthetetlen módon, de lent van a tárolónkban. Mivel lassan, de biztosan haladunk afelé, hogy nekünk közös életünk és közös otthonunk legyen, ezért az egyik hétvégén, amikor hazamentem, lenéztem a tárolóba, hogy mit lehet ott találni, és akkor bukkantam rá a kincsekre, vagyis a múlt legfélelmetesebb emlékeire. Vannak meglepő dolgok, mit ne mondjak.
- Nem is akarok kockáztatni. Szerintem ez teljesen működőképes. Nem egyszer te, egyszer én. Csak arra kell majd figyelnünk, hogy egyforma nagyságú dolgok legyenek.
Mondjuk ezt kimondani is kár, eddig nagyon egyformán gondolkoztunk, nagyon ésszerű döntéseket hoztunk, még, ha ez nem is tűnhet úgy a mi esetünkben. De könnyű, igazából nem bánok semmit, mert érzem, hogy ahogy rá pillantok, a tökéletes társamat látom, a nőt, aki erős, aki küzd, aki okos, eszes, bosszantóan tudálékos, szörnyen magas, idegesítő, az, aki mellett nem tudok nyugalmat erőltetni magamra, és akiért ölni is képes lennék. Néha megfojtanám egy kiskanál vízben, máskor a széltől is óvom. Nekem teremtették, igazán nekem. És egy ilyen kincset, egy ilyen találkozást sosem szabad félvállról venni.
- Mondjuk jobb, hogy állat, mintha más, de amúgy, hogyan fogom én ezt leszedni?
Mert persze kell a csókja, és hát én, egyszerű lélek azt hittem, hogy ez dörzsöléssel lejön, de nem. Csak piros lesz a felülete a bőrömnek, ahogy dörzsölöm, de még csak el sem mosódik, úgy tűnik, így maradok egy ideig, de ez sem zavar, most minden jó, és titkon csak repes a szívem azért, mert eszik, de ennek semmi jelét nem adom, hiszen ez teljesen természetes. Ez itt a tökéletes este, a tökéletes élet.