38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szávai Eliza összes RPG hozzászólása (36 darab)

Oldalak: « 1 [2] Le
Szávai Eliza
INAKTÍV


Ez a pudli nem fog letojni
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. november 2. 22:54 Ugrás a poszthoz

𝑀𝒶𝓇𝒸𝑒𝓁𝓁

Talán majd legközelebb. Bólintok, hiszen ki tudja, lehet leszek én még jóban a baglyokkal. Ha nem is az összessel. Marci válaszából egy kis aggodalom hallatszik ki. Nem a legkellemesebb.- Hát, sajnálom. A legközelebbibe beleírhatnád, hogy képzeljétek, találkoztam egy bolondos fruskával, akinek az alsóneműi lógtak mindenhol, és baglyokkal veszekedett. Huh, képzelhetitek! Ha valami vidámat szeretnél belecsempészni, itt vagyok!  
Igazából van, amikor szeretek magamból kis bohócot csinálni. Mások kedvéért. Nem szeretem, ha valaki szomorú. Akkor, ha netán én is szonorú vagyok, inkább megpróbálom átfordítani jóra, viccesre. Tudom, hogy a szomorúsűgnak meg van a maga helye, feladata, de sosem árt mellé egy kis nevetés, hogy amikor egyedül vagy, önmagaddal a némasággal, akkor is fel tudj nevetni, vagy mosolyogni. Az elűzi a démonokat. Marci pedig olyasvalakinek tűnik, aki megérdemli ezeket a kósza ajándék kacajokat. - Szüleidnek írtál?
Tudom, hogy lehet, most én is belenyúltam valami kellemetlenbe. Eszembe jutott Rózi, akinek nem volt egyszerű köre szüleivel a varázsló dologban. Mugli világból hirtelen belecsöppenni nem kis dolog lehet. Nem kisebb a szülőknek sem. De bízom benne, hogy idővel minden mugli szülő megbékél a dologgal. A család az család. Tartson össze. Kusza világunkban egy kellemes otthon bázis. Ha ez a talaj meginog, onnantól minden nehezebb. - Ó, vacsoráig simán végzünk. Főleg mert éhes vagyok, és nem szeretem megvárokzatni a hasam. Közben pedig ha eszembe jut valami, kérdezz bátran. Nem mondom, hogy mindenre tudok is válaszolni, de igyekszem.   Az első napom első percei azzal teltek, hogy megtaláljam a hálókörletem. Egy festmény nagyon szívélyesen eligazított, csak épp az ellenkező irányba. Persze egy kis téblábolás után gyorsan megtalálam. Marci kérdése kicsit elgondolkkodtat. Igazából még nem gondolkoztam el ezen úgy igazán. - Hát..Szeretem az atmoszféráját, a környezetet. A faluban bóklászni ősszel, vagy csak a kasély előtti réten leülni egy padra. Néha kilopózni és édességet falni. Szeretem, hogy találtam barátokat. Azt is szeretem, hogy kicsit elkülönültem a családomtól. Én vagyok a nagytestvér, és otthon néha sok minden hárul rám. De itt... Egy pillanatra elhallgatok. Marcira nézek, aztán folytatom. - Szóval itt most csak Liza vagyok. Nem a nagytesó. Nem tudom érthető e, amit mondok. Neked vannak testvéreid? Tudom, hogy egy egyke élete más. Vagy ha nagyobb testvére van...milyen jó is lehet az! - Igen, igen, a cuccaim. Elnézünk a déli szárnyra?
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. november 18. 19:16
Szávai Eliza
INAKTÍV


Ez a pudli nem fog letojni
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. november 4. 17:02 Ugrás a poszthoz

𝑀𝒶𝓇𝒸𝑒𝓁𝓁


Elhagyva a bagolyházat és újra a lépcsőket róva, immár lefelé, az is eszembe jutott, mit nem szeretek. A lépcsőt. Ezt a rengeteg lépcsőt. Foylton le, fe, aztán megint le és újból fel. Ahogy lefele szedjük a lépcsőket, némán haladok mellette. Akarnék kérdezni, de elnyelem magamban. Furcsa valaki mellett némán haladni, de nekem jól esik. Úgy tűnik, az anyukája neveli valamiért. Nem tudom, csak elhagyta az apja őket, vagy esetleg már nincs közöttünk. Nem tudtam lereagálni, ebből fakadt a csend, amit végül a folyosón megtörök. Csak félhangosan, kicsit a bajszom alatt motyogom, óvatosan Marcira pillantva.
- Sajnálom. Biztos nehéz lehet. Újabb kis zavart csend a részemről, a cipőm orrát kezdem bámulni, és póbálok kikeveredni zavaromból.
- Őszintén? Újból Marcira szegezem a tekintetem. Egy ideig nézem, majd bólintok, hogy hát legyen. - Nem gonoszak. Csak a legtöbbjüknek nem volt rózsaszín a gyerekkora. A személyiség meg hát alakul. És ha rossz hatások értek, rossz irányba alakul. Egyfajta védekezési mechanizmus. Vagyis eddig én így érzékeltem. De akikkel én beszélgetek órákon, teljesen jófejek, és te sem tűnsz egy nárcisztikus baromnak. Úgy látszik, én nem vonzom őket, csak a kedves félét. Ezen meg is örülök, mert tényleg, eddig senkibe nem botlottam, aki rajtam akarná leverni a dühét, vagy ilyesmi. De ha így is lenne, nem nagyon lehet kihozni a béketűrésemből. Bár egyszer kiíváncsi lennék, valaki képes e rá. Csak úgy brahiból. A folyosó kihaltnak tűnik. Teszek pár lassabb lépést, közben pásztázom a lépcsőfordulót, a földet, a plafont, de egyelőre semmi. Nem ez a legrövidebb folyosó, még simán van esélyem ruhát találni. Szurkolok annak, hogy Marci és az anyukája jó családként éljenek. Mi nagy család vagyunk, de a nagycsaládosoknál sem garantált a béke.
- Nos, nekem három kisebb tesóm van. Van egy húgom, aki 7 éves, és két öcsém, ők ikrek, még csak három évesek. Így vagyunk mi négyen. Van, hogy elképzelem, hogy egyke vagyok. Néha tetszik az ötlet, néha megijeszt. Lépek még kettőt, mikor a folyosón elalszik az összes fény. Megtorpanok. Már kint sincs világos, nem szűrődik be fény az ablakokon keresztül sem. Véletlenül belerúgok valamibe, ami csörömpöl, és valahova messzire elgurul. Hallgatózni kezdek, de csak a légzésem hallom.
-Marci? Marci, itt vagy még?

Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. november 4. 17:06
Szávai Eliza
INAKTÍV


Ez a pudli nem fog letojni
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. november 7. 20:58 Ugrás a poszthoz

Marcell


Mindig is így volt. Tekintetem Marcin. Csendben figyelek rá, háhta folytatja a történetét, de egyelőre ennyit árul el, én pedig megértően bólintok. Nem tudom, mit mondhatnék, akarok e egyáltalán mondani valamit. Csendes lány vagyok, aki inkább csak figyel. megelégszem a válasszal. - Azt nem tudom, diplomatikus -e. Egyszerűen ezt gondolom. Egyébként meg...mit számít. Én szeretem a zöldet. Fontos. Mármint a zöld. Mint szín is. Mint érzések és mint ember. "A nárcizmusomról nem nyilatkoznék, de jól esik, amit mondasz!" Somolygok egyet, miközben nézem, és kibuggyan egy rövidke, halk fél kacaj.
-Értem, értem miszter. Mosolygok szelíden.
A nagy család egyszerre lehet áldás és átok, hiába közhely. Jobbra balra ingatom fejem. - Hmm...mondjuk. Néha. De szerencsére jó testvérek vagyunk. A hirtelen sötéttől megijedek. Marcit szólongatom, aki rögtön válaszol, amitől kicsit megnyugszom. Oké, itt van, nem vagyok tejesen egyedül.
- joo..jól vagyok..legalábbis azt hiszem. Igyekszem a fal közelébe lenni, és kitapogatni. Ahogy belerúgok a zörgő valamibe, megmerevedek. - Azt hiszem, ez én voltam. Mármint a csörömpölés. Csak várok. Várok, de semmi. Szépen lassan leülök ott, ahol vagyok, a falnak dőlve, és kibuggyan belőlem egy hangos sóhaj. Hirtelen felkapcsolódik a képzeletbeli villanyégő a fejem fölött. Hiszen mielőtt lementem a cuccaim utám, a faluban voltam és vettem illatos tömbgyertyát, hogy este is fény és almás fahéjas illat mellett tudjak olvasni. Kitapogatom a sötétben a táskámból. -Lacarnium Inflamare! A gyertya meggyullad, és magam elé tartva keresem Marcit. Azt a kis bökkenőt, hogy a Lumos varázslatom sajnos nagyon gyenge fényt ad, igyekszem eltitkolni.
- Sose becsüld alá a lányt, aki rabja az illatos gyertyáknak. Bocsi, ha nem vagy oda az almás fahéjas aromáért. Felállok, és igyekszem bevilágítni az utat előttünk. Tétován, de lassan előre lassan megindulok. Így kicsit nehezebb lesz megtalálni bármit is. Felnézek, nem e tudnám a falon lévő fáklyákat is újból meggyújtani, de esélyünk sincs, olyan magasan vannak. No nem baj, legalább jó illat van.
-És mit gondolsz? Te miért kerültél a Rellonba?
Kíváncsi vagyok, ő hogyan látja saját magát. Én egyelőre egy kedves, nyitott és egyenes srácnak látom. Egy kimondottan szimpatikus srácnak. A folyosón mintha hűvösebb is lenne. Remélem a zöld kötött pulcsim itt lesz valahol, most elég jól jönne. Nem mondom, hogy félek a sötétben, csak hát nem szeretem.

Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. november 14. 18:03
Szávai Eliza
INAKTÍV


Ez a pudli nem fog letojni
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. november 14. 19:05 Ugrás a poszthoz

Hunor


Tudom, hogy ugyan itt teljesen nyugodtan öltözhetnék így, jobb, ha átlagosan festek. Így legalább az ünnepi hangulatot megőrzöm magamnak. - Igen, persze..izé..tudom! Szabadkozok, de kicsit talán bele is pirulok, mert azt érzem, Hunor megérezte, hogy ebben a témában félénk vagyok, nem merek nagyon kitűnni a tömeg közül. Inkább igyekszem beleolvadni. Nem akarom, hogy megbámuljanak, vagy ilyesmi. Vér cikinek érzem. - Csak hát...tudod milyenek tudnak lenni az emberek. Nem szeretném, ha megbámulnának, meg cikiznének. Zavaromban hátat fordítok Hunornak, és utatni kezdek némi méz után. Általában inkább igyekszem nem feltűnösködni, meghúzódni a sarokban. Na de hát mindegy is, végülis lehet békés egy pók élete a falon. Csendben szemlődik, néha persze ő is kinevet másokat, de csak úgy magában, szépen némán, nem bántva vele másokat. - Jaj, hát persze, a bárgyú agyammal erre nem is gondoltam! Csattanok fel vidáman, homlokomra csapva. Nem érzékelem annyira kínosnak a szitut, de persze nem is akarom mélyíteni. - Igen, ő volt itt az első barátnőm. Bár izé...azt hiszem egyelőre az egyetlen. Más lányokkal még nem nagyon barátkoztam össze. Mindenki olyan...visszavonulós.  Visszavonulós? Milyen hülyén fejeztem ki magam. Zárkózottat akartam mondani, mindegy is, talán érti, mire akartam kilyukadni. Méz híján Hunor felajánja hogy leugrik a konyhába. - Ó, az csodás lenne! Addig én itt kicsit rendet rakok, és minden előkészítek. Miközben Hunor a mézért megy, halloweeni dalokat kezdek dúdolni, de a klasszikus, as évek beli félét. Miután rendet raktam, az asztalrs pedig mindent kipakoltam, sétálni kezdek a teremben. Elsétálok oda, ahol órán szoktam ülni. Némi vacilálás után le is ülök a helyemre. Eszembe jut, mikor olyan álmos voltam, hogy a szemeim le le csukódtak, és kis híján el is aludtam. Utána kölcson kellettt kérnem a padtársamtól a jegyzeteket, mert amiket belefirkáltam, teljesen használhatatlanok voltak. Pedig az estekek 90 százalékában precizek a jegyzeteim, és könyen is tanulok belőle. Ha nem így lenne, elég nehezen mentem volna át a vizsgákon röpke 2 hét alatt. Mondjuk otthon jobb volt felkészülni, de végtére már ez a második otthonom, és lassacskán be is lakom. Ujjaimmal lágyan dobolni kezdek a padon. Kellemes kis halloweeni ritmusok. Parararam-tü-tü. -Parararam-tü-tü. Pararara-Pararara-pararara. Tü-tü.
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. november 18. 19:14
Szávai Eliza
INAKTÍV


Ez a pudli nem fog letojni
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. november 22. 18:08 Ugrás a poszthoz

𝓞𝓭𝓮𝓽𝓽



A bál után Azt éreztem, muszáj megint lejönnöm a faluba. Szeretek társaságba járni, de ha utána nem vonulhatok vissza a csendbe, a nyugodt vizekre, akkor azt érzem, hogy túl vagyok töltve, és ha valaki hozzám ér, megrázom. Reggel, mikor próbáltam az összes kis porcikám összeszedni valahogy, fel-fel villantak képek. A tökfaragás, a puncs, amit követett még egy, aztán még egy...aztán  mint derült égből a csokieső, úgy villant fel előttem Róza arca, miután a szőke tova illant a tömegben, hogy a többieket örvendeztesse meg jelenlétével. Egészen furcsa látvány volt, mert az arca mintha ragyogni kezdett volna, ezt felülviselkedve pedig próbálta ennek az ellenkezőjét legesztikulálni. Szavaival a kettő között ingadozott, mint aki nem tudja eldönteni, mi a helyzet. Összezavart, mert attól a pillanattól fogva azt éreztem, talán én voltam túl nyers, túl bunkó, hogy ilyen egyenes és erős véleménnyel legyek valakiről, akit igazából nem ismerek. Aztóta is, ebben a pillanatban is azon filózok, én voltam -e tuskó. Vagy az egész utána következő kínos farigcsálás csak egy szerencsétlen eset következménye volt. A művházban a könyves sorok között ezen mélázva sétafikálok. Bár Szent Miklósról keresek legendákat a cikkemhez, és az órára Maleficium anyagot, agyam egyik kis sarkában ott icereg-ficereg a dolog. Talán egy pillanatra, persze csak egy egészen rövidke pillanatra, de még a féltkenység is elfogott. Mert Rózit legalább, ha ilyen fura módon, te kitüntette valaki a figyelmével. Míg engem tudod ki tüntet ki a figyelmével? A....ja nem. Senki.  Az esetek többségében ennek örülök, nem zavar, de van ez a pici kis százalék, amikor igenis, zavar. Nevem hallatán lezárom a témát, mert úgy tűnik nem hogy segítek megoldani magamnak a dolgaim, hanem egy borzalmas gondolatspirálba keveredek, és egyre erősebben kell kapaszkodnom, nehogy elnyeljen végül.
- Ööö..persze, jövök. Észre sem vettem, hogy vége a felolvasásnak, és a gyerekhadsereg megindult hazafelé. Egy órát keresek, a falakat pásztázom.
- Már ennyi az idő? Kezdem azt hinni, a könyvtárban máshogy jár az idő, mint odakint. Arcomon zavart mosoly fut végig, mert néha van olyan érzésem, főleg amikor nálam idősebbek lépnek az aurámba, hogy belelátnak a fejembe. Persze, tudom nem mindenki legilimentor, egyszerűen csak lányos zavaromban kiszolgáltatottnak érzem magam. A gondolataink végülis elég személyesek. Feltűrt pulcsiján szabadon látható tetoválását észreveszem. - Szép. Mutatok a szememmel a karjára, majd felkapok két babzsákot. - A baba-mama szobából hoztad őket? Tudom, hogy nem most találkozom vele először, elég sok szombatot itt töltök, de ami a neveket illeti....
- Odett ugye? És ennyi, amit igazából tudok róla.
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. november 22. 18:09
Szávai Eliza
INAKTÍV


Ez a pudli nem fog letojni
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. november 22. 22:28 Ugrás a poszthoz

𝓞𝓭𝓮𝓽𝓽


Elgondolkodtam már rajta, hogy nekem is legyen tetoválásom, de ádegy, 15 vagyok, és drága édesanyám elájulna abban a szent pillanatban, ahogy meglátná, ádkettő, fogalmam sincs, mit szeretnék, és addig meg semmi értelme. Sem sima, sem bűbájos tetoválásra. Nem vagyok már az a típus, aki ellenszegül, ha csak nincs rá oka. Pedig kisgyerekkoromban! Simán mondogattam nyilvános helyen hogy kaki, kakifej, pedig tudtam, hogy nem szabad.  Hát igen, itt tartunk. A kakifej után egyenes lehetett volna az utam a tetkóig, vagy a kék hajhoz, de nem. Mindezek ellenére ilyen szabálykövető csitri lettem. Felcöccögök, aminek egy halk kuncogásban teljesedik ki.
- A mai srácok simán végignézik, ahogy a lányok cipekednek. Tétován vigyorgok, aztán elindulok Odett után a lépcsők felé a két babzsival. A vállamra raktam egyet-egyet, így kicsit könnyebb, mintha az ülemben vinném őket. Nem a legkönnyebbek, de épp jó erőben vagyok, a lépcső sem akkora akadály. Otthon is van hasonló fotel a szobámban, nagyon szeretem. Egyenletesen, de lassan, óvatosan haladok a lépcsőn, miközben a vállamon egyensúlyozok velük, nehogy leejtsem valamelyiket. - Odi, Odil, Odetta. Bocsi, hirtelen csak ezeket dobta ki az agyam. De az Odett jobb. Mondatom végére fel is érek a legfölső lépcsőfokra. Itt leteszem egy pillanatra őket. teszek két kört a karjaimmal, amik elgémberedtek, majd újból a vállamra kapom őket. Odett, Odett. A nevéről azonnal Odile jut az eszembe a hattyúk taváról. -Seggfej? Engem? Á, dehogy, szó sincs ilyesmiről. Legyintek könnyedén. Vagyis hát dehogynem, csak nem én vagyok az érintett. De nyilván nem akarom elmesélni a sztorit, a végén megint csak kellemetlen helyzetbe hozom magam, és ami még rosszabb, mást is. Gondolkodom, mit is mondjak. Mondjak -e egyáltalán bármit is. - Csak lehetséges, hogy szert tettem egy új érzésre. Puff, jaj, hát nem egészen ezt akartam mondani, de csak úgy kiszaladt. Amikor már a nyelvemen volt, igyekeztem visszahúzni, de csak riadtan néztem, ahogy megiramodik, és hangot öltve kibuggyan, és köszön. Jó, nem baj, valahogy mentjük még a helyzetet. - Félre ne értsd, nem olyan féltékenység...Nem, ez még mindig béna. Jaj, Liza..- Nem egy konkrét személyre. Inkább olyasvalami, mint például, valaki nyert egy versenyt, és te meg neg még a jelentkezésről is lecsúsztál. Végülis...igen. Ilyesmi. Lehet jönni a ez egy teljesen normális érzés, egy csomószor meg fogod még tapasztalni szöveggel. Ezekkel persze nicns is semmi bajom, azon kívül, hogy teljesen haszontalan mondatok. Ahogy ez végig fut a fejemben, talán már meg is bánom, hogy belekezdtem. Lehet, hogy va egy kevésbé jó oldalam, és ez nem tetszik. Mert új, és nem tudom, hogyan kell kezelnem, nehogy elszabaduljon. A vállamon a babzsik hirtelen sokkal nehezebbnek tűnnek, mint eddig.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szávai Eliza összes RPG hozzászólása (36 darab)

Oldalak: « 1 [2] Fel