34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek:
Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kőszegi Róza Amélia összes RPG hozzászólása (170 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 » Le
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



RPG hsz: 338
Összes hsz: 585
Írta: 2021. január 11. 14:17 Ugrás a poszthoz

Újdonság a konyhában
[Marina / ne less]

A plafonról vezetem vissza a tekintetem Marinara, arcomon helyet engedve véleményemnek. Egyértelműen látszik rajta, hogy szórakoztatja, amit kicsi kori énemről meséltem. Horkantás szerű hang hagyja el az ajkaim, mielőtt halkan elnevetném magam az asszociáción, ami automatikusan végbement a fejemben. Nem is tudja, milyen jól fején találta a szöget. Vagyis… - Ha nem lennél, nem is tudnám, hogy van esetem – a kezem a csípőmről a homlokomhoz szalad, hogy megdörzsöljem, amíg ő kigondolja a karácsonyi ajándékomat. Mondanám, hogy inkább védjük a környezetet és ne pazaroljuk a papírt, de a vigyora miatt meggondolom magam – Neked milyen az eseted Marina? – kérdezek rá, éppen csak oldalra biccentve a fejemet.
 Marina sok minden, de konyhatündér semmiképp. Miközben azt kívántam bár bot fülem lenne, a dalolászását hallgattam és egy újabb pipát kanyarodik részletes folyamatábrámra. - Nyújtsd hát a karod felém, - és a Magna Cum Laude éppen telibe is találta. Kellenek a kezek a sör szűréséhez, amit azonnal Marina-val is megosztok.
- Még két óra a terv szerint. – ujjamat pörgetve számolok. – De gyorsíthatok a folyamaton – sandítok rá, ahogy közelebb lép. – Ardai órája nem véletlenül az egyik kedvencem – mosolyodok el, hiszen a tanárnő csupa hasznos anyagot ad le. Az átváltoztatástan hallatán mindig aprót csillan a tekintetem. – De még most kell eldöntenünk, mert az élesztőnek meg kell hagyni azt az egy órátvarázslát nélkül – attól tönkre mehet, és én biztos nem kockáztatom meg.
- Elképzeltem – nevetek jóízűen, képzeletemben a csomagoló részlegen vagyunk – Te inkább felülnél a szalagra és bepalackoztatnád magad ahelyett, hogy mellette állj és pakolj. - erről eszembe is jut. Üvegeket kell keresnünk.
Abszurd ötletnek találtam eleinte ezt az egészet, aztán túl nagy falatnak éreztem, most viszont rájöttem, hogy feleslegesen kattogtam rajta, mert… igazából jól szórakozok. - Azt hiszem örülök, hogy hozzám fordultál – mondom a lánynak tétován.
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



RPG hsz: 338
Összes hsz: 585
Írta: 2021. január 17. 14:50 Ugrás a poszthoz

Clueless
[Tökfej / A bámulatos pálcikaember / ne les]

Tele van ez a helyiség üres, megtöltetlen lapokkal. A szivárvány minden színében és még azon is túl, vastag, vékony, csíkos, kockás, pöttyözött, olyannyira különböztek, mégis volt bennük valami közös: a sorsuk beteljesülésére vártak és semmiképpen sem az én kezeim által. Szívesebben lettek volna műalkotások, mint kukában végzett összegyűrt galacsinok.
 Szemeiből lesüt, hogy mit gondolhat a kék tekintete mögött, de bármi is legyen az: bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű. Félre biccentem a fejem és ujjaim zavartan a polcra tett tintáinak formáját követik. Mennyire nem akartam semmihez sem nyúlni korábban, ehelyett most zavaromban mindent is birizgálok.
Egy pillanatra elképzelem, amint homlokát ráncolva koncentrál, miközben ráhajol a feladatára. Tehát, tényleg bujkál benne egy művészlélek. Megkérdezném pontosan miről beszél, de nem akarom megzavarni, látszik, hogy Tökfej nagyon benne van valamiben ezekkel a… pergamenekkel? Éppen nagyokat pislogva jár tekintetem közte és a polcsor között, amikor rám vigyorog, miközben eléri, hogy szegény, magányos szívem bukfencezzen egyet. – Szuper, – igyekszem vele örülni, még ha nem is tudom minek – te meg tudod ezeket különböztetni? – kérdezem némi csodálkozással. Visszapillantok rá, de lentebb találom meg.
 Nem vehette észre, mivel sokáig magam sem tettem, de minden porcikám beleremegett, amikor ezelőtt a keze finoman megérintette az enyémet, vagy ha túl közel került, mint most a kabátjával. Logikusan persze tudom, hogy Mórocz nem sejtheti, hogyan érzek, fogalma sincs, hogy azt gondolom, hogy ő más, és különleges, egy egészen új szintet képviselve az idiotizmusban vagy, hogy a figyelmen kívül hagyására tett próbám és a zavarom nem tette kevésbé kínossá az ott ácsorgásomat. Kezdem megbánni, hogy engedtem a láthatatlan erőnek, ami újra mellé húzott. Arrébb lépek kicsit, az egyik tintáját le is emelve a polcról. Várom hátha kiszökik belőle egy dzsinn és megmondja mivel lepjem meg legjobb barátomat. Lehet maga a tinta a válasz? Netán… lapok? Attól, mert a Tökfej örül neki, ez másnál nem jelent semmit.
 Tétován emelem rá tekintetemet. Szabad tenyeremmel megdörzsölöm a szememet és sóhajtok egyet, mielőtt elmosolyodnék.– Szóval, mire kell a feladat? – kíváncsiskodom tovább. – Remélem nincs köze a halálos sebhez, meg a papírlaphoz. – utalok vissza a korábbi megjegyzésére, hogy ugrassam. Aztán csillan valami a szememben. – Az már a rajzóráim epilógusa is lehetne –nevetek magamban, ami egy nagy gondterhes sóhajjal elhal. Fülem mögé simítok egy tincset, úgy nézek fel rá, várva a válaszát. Kicsit még jobb szemöldököm is feljebb szökik.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2021. január 17. 16:24
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



RPG hsz: 338
Összes hsz: 585
Írta: 2021. január 25. 17:36 Ugrás a poszthoz

Clueless
[Tökfej / A bámulatos pálcikaember / ne les]

Legalább egy kérdésemre kerek, összetett és értelmes választ kaphattam nem túl hosszú ismeretségünk során. Mire végzünk, talán megérem, hogy értelmes gondolkodásomat gátló lányos zavarom elpárologjon.
 Tetszik, ahogy csillan Tökfej szeme, miközben teljesen hétköznapi tárgyakról ilyen elánnal beszél. Bárcsak tudnám mit mire ért ilyen átszellemülten, de ennek hiánya mocorgásra késztet. Az egész olyan, mintha ugyanarra a hullámvasútra fizetnék be, amire korábban már felültem. Most az egyik pillanatban lelkesen beszél, az orrom elé nyomja az üres papírt, amit hiába szuggerálok, nem tudok fókuszálni. Mire beleszoknék a helyzetbe, mintha mindent elvágtak volna. Akárcsak a vízeséskor. Megtörtént, mint egy elfeledett csettintés, ami elnyomottan visszhangzik. Egyik papír itt, másik ott, sóhajtozik nekem, én nyelek egyet, ahogy hajába túr, és egészen más bújik meg a kék tekintet mögött. Meg se szólalok, így fogalmam sincs mit ronthattam el. Nem számítottam a jelenethez hozzácsapott újabb bunkó megnyilvánulására. A mellkasomba szúr ez az érzés és kényelmetlen bizsergés kezd futkosni a bőrömön fejtetőmtől a lábujjamig. Ennek így semmi értelme megint.
Épp rávenném magam a távozásra, de ahogy félbe hagyom léptem akaratlan közelebb kerülök hozzá. Nem fogok menekülni. Akkor Hunornak lenne igaza, én pedig hazuggá válnék. – Ne aggódj magadért Mórocz – biccentem félre a fejem, mint aki a visszatett papírköteget vizsgálgatja – Hamar találnál mást, akinek a vérét szívhatod - ennyit az elejtett megjegyzésekről.
Arrébb lépek, ki tudja miért, tovább kíváncsiskodok, amire őnagysága hajlandó választ adni. Annyit sóhajtozik, mindjárt hívok neki egy gyógyítót. Mondjuk… nem is kérte, hogy állítsak ide mellé interjúztatni, miközben egyértelműen dolga lenne. Mosolyra vont ajkaim lassan elnyílnak, ahogy a szavak kicsusszannak filtertelen számon. – Elég izgalmas – mondom. - Akkor ez az, amikor írás technikákat tanulsz? - nem akarok rosszul fogalmazni. Még a kezemmel is íves mozdulatokat írok le magam előtt, mint aki éppen pálca nélkül varázsol. Légvarázsol... Olyan vajon van? Mint a léggitár... Hmm.
 Szuper, hogy nem adja fel, hanem megpróbál másik utat találni a megoldáshoz és kísérletezik az eszközökkel, ezt viszont egy szikla szélén egyensúlyozva, pálcával a lapockáim közt sem mondtam volna ki hangosan. Nem is tudtam volna, ahogy felfigyelek méregetésére. Remek. Nem vagyok eléggé zavarban, Tökfej! Halkan elnevetem magam, elnyomva vele kínom, és keserűségem. – Aha. Igen. Vagyis, lehet a bakancs miatt még magasabb is vagyok – pillogok le a térdemig érő darabra. – Vagy megtéveszthetett a pipiskedésem, ahogy kapaszkodtam a könyvtári könyvbe - csípőre teszem a kezem. Ugyanis az erőviszonyokat nézve egészen jól álltam vele szemben a sarat. - De emiatt egy percig se becsülj alább. - nézek fel rá nagyjából egy kölyökkutya morcosságával. Ettől biztos nem fordul meg ilyesmi szőke fejében.
- Csak még egy kérdés: szerinted az – bökök a Tökfej testéhez szorított papír kötetre – a festék elvezetését is segíti, vagy csak a tintáét? – járatom az agyam, ahogy puhán a szám belsejébe harapok. Meg fogom találni azt az ajándékot most már, ha törik, ha szakad. Nem terelődik el a figyelmem, csakis az fog hajtani, amiért ide jöttem.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2021. január 25. 17:41
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



RPG hsz: 338
Összes hsz: 585
Írta: 2021. január 30. 16:15 Ugrás a poszthoz

Újdonság a konyhában
[Marina / ne less]

Egyre sűrűbben érnek olyan pillantok, amikor magamra sem ismerek. Ez is egy ilyen pillanat volt, hiszen nem vagyok olyan hülye, hogy ne tudjam megjegyzésemmel hova fogunk elkanyarodni. Az agyam hátsó zugából suttogta egy direkt hang, bár én foglaltam szavakba, kezem mégis megáll a homlokomon, sőt, egész testemmel kérdőn pásztázom Marina arcát. Mosolyog, biztos jól szórakozik a kis teóriáin, ami nálam idegszaggató agyalásokig fajult. Szemforgatás a válaszom, semmi több.
 Ugyan kiül valami érzelem az arcára, de ember legyen, aki le is tudja azt fordítani, tehát kissé csücsörítve várakozom, majd bólintok. – Ez az egész túl van értékelve – nyúlok a konyharuháért. - Ráérünk, most vannak fontosabb dolgok, kihívások, mint… - el sem hiszem, hogy ezt mondom – a dzsulebrid? – és őszintén szólva jelenleg tényleg nem érdekel más. Teljesen rákapcsolódok ennek a receptúrának a folyamatára, az agyam járását a bájitaltanon megszokott pályára állítom, hiszen annyira nem ütköznek meg. De most más mágiához folyamodok és pálcámat elővéve rásegítettek a sör készülésére.
 Nincs helye felesleges szavaknak, pedig szívesen beszélgetnék még a tárgyakról. Helyette percekkel később megrökönyödve hallgatom a karrierista beszédét. A rajzfilmekben ilyenkor emelik a karaktert pódiumra, növelik meg a fejét, ilyesmi és ebben a pillanatban Marinat pontosan így képzelem el, ami széles mosolyra késztet. Az is benne van, hogy minden rám vetülő pillantás skatulyába tesz abban a bizonyos dobozban, és itt ez a lány, aki nagy lelkesen életemben talán először egészen mást mond. Ezt az ajtót nem nyitom ki, kulcsra zárom és ignorálom mielőtt melankóliába csöppennék, miközben, őszintén, most jól érzem magam. – Ez így nem is hangzik rosszul – töröm a fejem. – Én írnék szlogeneket, te pedig képzeld csak el, ha levezényelhetnéd a karácsonyi sör szezonját.
Még az hiányozna, pontos adat az esélyeire, amihez fel kellene érnem. – Jobb is így – ujjammal a jegyzetemre bökök és a pipák mentén követem azt a rengeteg mindent, amit az utóbbi órákban véghezvittünk. Az újabb szűrésen túlesve, már nem maradt más csak megfigyelni, hogy az élesztő hatott e. – Marina… - kezdem, szemem lassan engedi el a gömbölyded betűimet, hogy lássam a lány figyel e és nem egy másik univerzumban duzzog vagy dolgozik a kreatív osztályon. – Mindjárt kész.
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



RPG hsz: 338
Összes hsz: 585
Írta: 2021. február 4. 11:54 Ugrás a poszthoz

Benett
[és a repülő kaméleon]

Tény, hogy nem sorolnám a legnagyobb erőségeim közé mások érzelmeinek a leolvasását, avagy lefordítását magamban, egyáltalán a befogadással vannak bajaim - mindezt foghatom az antiszociális neveltetésemre - de egy pillantás az előttem állónak az arcáról a mozduló kezeire, és azt hiszem értem. A történet, ami éppen felmerült nem csodálom, ha még mindig hatással van Benettre és én pontosan itt döntök úgy, hogy nem feszegetem tovább a dolgot. Ő maga le is zárja a témát egy utolsó elejtett mondattal, amely hatására akaratlan bukkan fel lelki szemeim előtt a rellonos pimasz mosolya és hallom fülembe a maró gúnyt. Szavak helyett aprót bólintok beleegyezően. Az biztos, Benett, ebben abszolút egyet tudok érteni!
- Igaz, én még sosem neveztem el állatot… vagy úgy, bármit – biccentem oldalra az állam. Ha mondjuk lenne egy kutyám egészen biztosan film, avagy könyv karakter után kapná a nevét. Tekintetem az egyedi kisállatot követi, el is mosolyodok néhány apró mozdulatán.
- Persze, legyen, ahogy mondod – bólintok, hiszen nem értek hozzá, ilyenkor jobb a hozzáértőre hagyatkozni, mintsem makacsságom hátszelével fejjel futni a falba. Kék szemeim Benett mozdulatait figyelik, amint megfogja Kamcsit, igyekszem őket leutánozni, ahogy szárnyaira ügyelve, egészen óvatosan átveszem a kaméleont. Az első simításnál kitapintom a testén lévő apró redőket és domborulatokat. Szája egy vonallá simul, alig látszik meg lassan mozduló szemei alatt ülve. Teste vége jobban kunkorodik, ahogy lábaival belém kapaszkodik, amíg tartom. Az aranyhajból Pascalra emlékeztet, csak Kamcsinak jobb ezekkel a szépen ízelt szárnyakkal. – Nagyon elegáns vagy – mondom Kamcsinak egy apró mosolyt megengedve magamnak, közben igyekszem nem kizökkeni a beszélgetésemből, a hús vér emberrel ugyebár. Tekintetem nehezen veszem le róla, mutatóujjam külsejével cirógatom az álla alatt, majd a hátán, közben hallgatom Benett terveit a szünetre. – Nyugalmasnak hangzik, az pedig sosem rossz – mondom neki, majd mozdul szám széle a nevetése hallatán. – Én, úgy néz ki, hogy a karácsonyi koncertre segítek majd felkészülni az otthoni diákoknak – még mindig nem értem a mesterem, hogyan gondolta. Türelmes vagyok, csak sose oktattam még senkit. Az, és a tudálékosság nem ugyanaz.

Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



RPG hsz: 338
Összes hsz: 585
Írta: 2021. február 5. 12:54 Ugrás a poszthoz

Clueless
[Tökfej / A bámulatos pálcikaember / ne les]

Kalligráfia, írástechnika, egykutya. Helyesel, így szám széle apró kunkorra emelkedik, puffadtabbá téve arcizmaimat. Na de mégis, képes volt előttem elismerni, hogy valami kihívást jelenthet számára is? Halványan bevillan az emlék, amikor az illúziómágia miatt makacsolta meg magát, de idegenen csengő nevetése visszaránt. Rá emelem tekintetem kékjeit keresve. – És aztán? Feladni könnyebb lenne, de nem úgy tűnsz, mint aki arra készül. Keresed a megoldást, ebből tanulsz, ezért vagy ott - gondolom önszántából. Két perce nem úgy magyarázott nekem, mintha kötelező lenne. Elhallgatok, realizálva kihez beszélek. Az imént meg sem szólaltam és az is baj volt. Még, hogy pálcával a hátamba se mondanám! Merlinre… - Tudom, semmi közöm hozzá – ha egyszer így van. Fejemmel az ajtó felé fordulok, ahogy valaki kilépve beengedi a hűvös levegőt. Úgy csap meg, mint a Tökfej légből kapott kérdése.
Röhög a markába. Az, meg a szemeit keretező nyomok generálják a szemöldököm közti ránc előbukkanását, ahogy összevonom azokat. Zavarban vagyok, nem hülye! Aztán még képes tetőzni a helyzetét, amikor csípőre teszem a kezem! – Az hát, felesleges, nyilvánvalóan erősebb fizikumod van egy másodikos lányénál, szép munka... – paskolom meg kabátjába bújtatott felkarját, amelyikkel arcát takarta. Lehet inkább püfölés volt, mint paskolás, de ki kellett adnom magamból ahhoz, hogy utána a szavak elhagyhassák a számat. Türelmes lány vagyok, általában nyugodt, de neki különös képessége van a kedélyeim felborzolásához. – Viszont én kiábrándítanálak Tökfej, a mérleg nyelve a végén mindig az okos lányoknak kedvez – vonom meg szemöldököm. – Szóval te csak ne mond meg nekem, mit tudok, és mit nem, mert meglepődsz – elkapom a pillantásom. Vissza kell tartanom a kikívánkozó levegőm, kezemet zsebeimbe bújtatom, érzem, hogy megremeg, de mintha megmozdult volna bennem valami, mintha az eszem és az érzelmeim elkezdtek volna reagálni egymásra. Ekkora hatással lettek volna rám Hunor szavai, amikor kifejtette véleményét a kilátóban?
- Mert nem értek hozzá – ismerem be sóhajtva, majd hajamba túrok. Pislákolok párat, mielőtt beleülnék a helyzetbe és oldalpillantásokat küldenék felé. Szeretek mindent önállóan véghezvinni, tehát sokáig csak csendben vacillálok. Tudom, hogy nem kedvel engem, most mégis segítséget ajánl, és ezzel telibe talál tanácstalan helyzetemben. – Ajándékot – mondom végül. – Egy tehetséges barátomnak szánom, örülne valami ilyesminek – méregetem a körülöttünk lévő holmikat. – Általában értelmezem az alkotásokat, nem csinálom őket, tudja a franc, már bocsánat, hogy mi ez a rengeteg mütyür. Például az – intek egy spatula alakú fémre. – Eddig csak orvosi rendelőben láttam hasonlót. Te érted ezt? – sóhajtom a combomnak csapva leengedett kezem. Tessék, beavattam. Technikailag ez nem segítségkérés, sokkal inkább megvitatás, nem? Nem. Ez segítségkérés.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2021. február 5. 13:00
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



RPG hsz: 338
Összes hsz: 585
Írta: 2021. február 9. 17:29 Ugrás a poszthoz

Újdonság a konyhában
[Marina / ne less]

Marina Darik tökéletesen helyt áll a cápákkal teli akváriumban, amit másnéven iskolai státusz hierearchiának is nevezhetnék. A lány vicces a maga humorával, abszolút komolytalan, - mégis, a fülekbe bogarat ültető elejtett megjegyzésekkel - kreatív, laza, elkényeztetett és egyértelműen gyönyörű. Mindenki maga szájízének sorolja ezeket pró vagy kontra oldalra. Gondolhatnánk, hogy a hirtelen rám ereszkedő féltékenység legjobb barátja személye miatt ered, ez nem így van, mert más a fontos, sem nem egy kéretlen crush után sóvárgó tini hisztije. Ez a lány ismeri önmagát. Látszik rajta, hogyha kétségei akadnak, fényévekkel hamarabb rendezi azokat, mint én tenném. Ezért érzek féltékenységet, amelyet kontrollálni képtelen vagyok, mégis arcomon halvány mosoly jelenik meg, ahogy Marina felnevet. Vajon milyen lehet úgy megszólalni, hogy nem félsz a szavaid következménye miatt?
Na, ő aztán nem aggódik, dől belőle a mondandó, folyamatosan beszél a fiktív munkájáról, mindeközben én tényleg azzal foglalkozom. A munkával. A feladattal, mert sikerülnie kell. Elfordulva megengedek magamnak egy szemforgatást, de korábbi mosolyom egyre csak szélesedik alatta. - Pénteki szünnap? - kérdezem, megragadva a levegővételének csendjét. - Ez is hipotetikus, vagy Dániában van ilyen?
Kezem jár, a dolgokkal foglalkozom, ahogy helyesbít a megszólításon. Rosszban lehet a szüleivel? Hiába igyekszem magamat emlékeztetni: “mindenkinek meg van a maga baja, légy kedves”, néha megfeledkezem róla. Lehet fel kellene tűznöm egy pergamenttel a tükrömre. Mindegy is, ezt a kérdést nem teszem fel. - Lássuk csak... - húzom végig kezeim közt a konyharuhát. - Nagycsibe? - fél szemöldököm szórakozott ívet vesz fel, majd hümmögök. Biztos, hogy nem fogom Rinnek hívni. A Marieról pedig mindig a Macskaarisztokraták jut eszembe, ahogy kibál a kisegér, hogy “kiscicák, kiscicák!”. Erre igazán nem szeretnék asszociálni. A Mae pedig... ‘mé... fonetikusan olyan furcsa, nem áll rá a szám. Hosszú agyalásom eredményeként bólintok - Akkor, Rin, amíg nem jön valami találó becenév.
-Igazán? - pislogok. - Dehát olyan kesernyés, meg... - ez büdös. Orrom hegye ide-oda zizeg tőle, ezzel most nem foglalkozom, ha azt mondja jó, ez esetben el is hiszem. Azt már nem, hogy újra magához ölel. Gondoltam, hogy fontos neki, na de, hogy ekkora örömöt okozzon néhány liter folyadék! Megszeppenve viszonzom az ölelést. Még ő is felém magasodik! Ez elképesztő...
-Keressünk valamit, amibe kiszedhetjük - érkezik megkésett válaszom. - Aztán csak annyi a dolgod, hogy vársz. Néhány nap - azzal újabb pipát a helyén tudok listámon. - Jaj, és ha megkóstoltad, pontosítsunk a recepten - emelem meg a füzetet. - Tudod, csak a sörfőző karrierista tervekhez.
Rin Darik magasról tesz az iskolai státusz hierarchiára, ahogy én is. Ez az egyetlen, aminek sosem vágyok megfelelni. Talán ezért is mondhatom, hogy a konyha falai közé beszorult büdös gőzben szereztem egy új, hamisan dalolászó barátot. Mindig van értelme ráharapni a kihívásokra.
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



RPG hsz: 338
Összes hsz: 585
Írta: 2021. március 11. 18:50 Ugrás a poszthoz

Benett
[és a repülő kaméleon]

Nem sokszor gondolkodom el rajta, de egyre biztosabban érzem, hogy nem is lenne olyan rossz egy kisállat. Már olyan, amit képes vagyok gondozni és talán nem is varázslény, hiszen olyan hirtelen lettem a része ennek a világnak, talán egy kedvenc, mint egy kutya kicsit még komfortosabbá tenné nekem a változást. De nem igen kalandozok el, hiszen Benett kérdez. - Nem, még nem, de egyre több embert ismerek a kastélyban, akinek van. Lehet én is meg tudnék birkózni még egy kis felelősséggel - mosolyodok el háztársamra sandítva.
Figyelmesen hallgatom, kissé félre biccentett fejjel, mert nem mond butaságot a másik. Abszolút nem! És ettől kicsit fel is villanyozódom. - Sose jutott volna eszembe, de el kell ismernem, ez kreatív - bólogatok. - A végén lehet még onnan is vennék magamhoz valakit - gondolkodok el, hiszen ez rám vallana. A menhelyről elhozni egy állatot. - Mindenképpen elnézek majd arra - biztosítom róla Benettet, hogy tudja, megfogadom a tanácsát.
- Kicsit. Inkább csak szokatlan - válaszolom, majd úgy teszek, ahogy kér, és a kaméleon szárnyait megpróbálom inkább kerülni. Álla alatt cirógatom, miközben felmerül a legkedvesebb témám. - Igen, zenében. Zongorázok, és néha, ha úgy alakul, akkor énekelek - bár az iskolai kórus óta nem rajongok a nyilvános dalolászásért. Hagyjuk is, meg is tartom magamnak ezt az infót.

Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



RPG hsz: 338
Összes hsz: 585
Írta: 2021. március 11. 21:02 Ugrás a poszthoz

Újdonság a konyhában
[Marina / ne less]

Mindig is érdekesnek találtam a kultúrák közötti különbségeket és azzal, hogy a lány elejtett egy megjegyzést automatikus rá is hangolódott a kíváncsiságom. Figyelmesen hallgatom, amit az otthoni, dán munka szokásokról mesél nekem, néhol bólintok egyet, neki is és magamnak is jelezve, hogy értettem és megjegyeztem. - A hyggéről már olvastam - mondom neki halvány mosoly mellett. - Te is a szerint élsz ezek szerint? Mármint, gondolom érdekel - teszem hozzá nehogy félre értse esetleg mi után érdeklődöm, de így se biztos, hogy úgy csattan majd benne, mint én azt szeretném.
Miután a beceneveket tisztázzuk még mindig némileg furcsán érzem magam attól, hogy Rinnek neveztem, hangosan. Szinte hallom, ahogy a Tökfej kiejti a nevet a hangsúlyával és egyszerűen nem érzem úgy, hogy nekem ez feküdne. De majd még később gondolkodok ezen, a fő, hogy megtudtam, nem kedveli, ha Marinanak nevezik.
Fél szemöldökömet emelem rá, ahogy szarkasztikus mosoly kerül ajkamra. - Pedig, nem ittam még - bólintok és rögtön közben akadok el, ahogy a szűzesség szó fülemet üti. - A micsodát? - Kikerekedett szemekkel pislákolok fel a lányra. - Nem is terveztem, csak elkészítettem, számításaim szerint megfelelően - mondom határozottan, ugyanis, nem szándékoztam egy két kortynál többet inni ebből a gyümölcsös, ámbár büdös dologból.
Ajkam belsejébe harapok, ahogy átgondolom amit mond. Biztos vagyok benne, hogy a tanárnő nem éppen ezek miatt oktatok minket a hőmérséklet változtatására és bármennyire is szívesen mondanám most Marinanak, hogy bizony, megkóstolhatjuk, nem a hőmérséklet a fő problémánk. - Össze kell állnia, nem elég, ha csak lehűtjük. Sajnálom, de nem ronthatjuk el éppen a  végén - rázom a fejem, ahogy hajgumival szorosabb copfba kötöm a hajamat. - Később fog kiderülni, hogy sikerült e - közlöm, mert sajnos, nem sajnos, ez a helyzet. Addig nem is fogom sikeresnek tekinteni, amíg nem történt meg a teszt. Halkan szusszanok végül, ugyanis meglepően elfáradhat az ember ilyen procedúrákban.
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



RPG hsz: 338
Összes hsz: 585
Írta: 2021. március 11. 23:31 Ugrás a poszthoz

Clueless
[Tökfej / A bámulatos pálcikaember / ne les]

Észre sem veszem, hogy belül igenis zavarba jövök attól, ahogy tekintete zizeg miközben beszélek, de valahogy az agyam inkább a szavakra fókuszál, amiket nem vagyok rest kimondani neki. Alsó ajkam belsejébe harapok, ahogy igazat ad nekem, és ettől valahogy jobban is érzem magam. Merlin tudja miért töprengek ennyit egy pimasz kamasz fiún, mintha fel kellene térképeznem, ahhoz, hogy megértsem miért kedvelem, ugyan már, de komolyan!
Az a probléma, hogy ahogy folytatjuk, eszembe jut mennyit lógtam én azon a könyvön vele szemben és ha most ezt felhozom, akkor mondhatja, hogy egyértelműen az én döntésem volt nem elengedni, én álltam bele, a saját erőmmel, tehát ez így nem jó.  Aztán halad tovább a beszélgetés és egészen oda lyukadunk ki, ami már inkább ránk vall. Civakodunk. Pontosabban, gondolnám tovább, de ujja éri a homlokomat, mire hátrahőkölök és csak megszeppenve pislogok fel rá. - Akkor talán ne az én homlokomat bökdösd - fürgészem mérgesen, majd félre pillantok, hogy végül újra az arcára vezessem tekintetem. - Most arról civakodunk, hogy hogyan civakodunk? - mert azért ez abszurd és okát se tudom, de akaratlan mosolyodok el egy pillanatra. Gyorsan rendezem az arcvonásaimat.
- Köszönöm - teljesen komolyan fogadom, mert igen, erre ment ki. Megformálja a szavakat, amiket továbbra is dacos arckifejezéssel hallgatok, majd elmosolyodik. Rám kacsint… és én libabőrös leszek. Pusztító, elárasztó érzés ez a bőrömön, aminek jelenlétét teljes mértékben igyekszem nem figyelemmel kísérni. Kizárom, mert nem eshet jól az, amit gúnyolódás okául cselekszik velem szemben. Majd mégis segítséget ajánl nekem, én pedig kínomban elfogadom.
- Fest - bólintok, ami igen csáléra sikerül, ahogy felém lép és azonnal a másik irányba topogok, hogy elférjen, mert azért nem kicsi. Inkább beszélek még neki a spatulá szerű dolgokról, hogy lássa, nem véletlen fordulok hozzá, tényleg nem tudtam mibe vágom a fejszémet. Pedig ez ritka. - Jó, ez mondjuk logikus - mondom, ahogy meredek a tárgyra. Lehet azzal még én is tudnék kezdeni valamit. Majd a Tökfej visszaér, felnézek rá, aztán le a kezemre, avagy kezünkre, ahogy a következő percbe, már mindenem libben utána. Tudok ám menni magamtól, mondanám is, de miért nem teszem? Mindennek tetejébe még neki csapódok a polcnál, hiszen én nem is tudtam hova tart aztán egyszer csak megáll. Fülem mögé simítom a lendületben elszabadult tincsem, ahogy hátrébb lépek és elhúzva a kezemet a polcot kezdem méregetni. - Várj. Tudom - összeszorítom a szemeimet, igyekszem felidézni miket rejtett a mappája. - Pávát faragott a tökbe - mondom ki halkan. - Állatosak - pattannak ki a szemeim - olyan, egy vonallal - mutatom a levegőbe, a termékekről nézek a Tökfejre. Teljesen idétlen vagyok. - Szóval, állatokat szokott a legtöbbször. Nagyon színesek, szépek, de nem tudok többet mondani - engedem le a kezem magam mellé, mert tényleg ennyire jutottam. Legszívesebben vennék neki egy naptárat, de nem hátrálok meg. Főleg, ha már eddig fajult a dolog, hogy a rellonos segít benne.
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



RPG hsz: 338
Összes hsz: 585
Írta: 2021. április 1. 09:28 Ugrás a poszthoz

Clueless
[Tökfej / A bámulatos pálcikaember / ne les]

Mióta ismerem ez van. Egyik pillanatban mérgesen ráncolt orrommal nézek fel rá, a másikban pici mosollyal ajkaimon pislákolok, mint valami tökkelütött kasu. Civakodásunkat a civakodásunkról nem követi további civakodás - ennyi szóismétléstől megfájdul a fejem, borzalmas - hiszen csak egy egyszerű igen a Tökfej válasza, amire már már vele egyszerre bólintok. A folytatásra pedig morcos arcom újra csak feloldódik. Na tessék! Erről beszéltem! Kasu. Mégis, ezt még mindig inkább könnyebb megélni, mint a segítségkérést és az azt követő értetlenkedést, amibe belekerülök.
- Gondolom azokat. És igen, tényleg, öhm, látványosak - eddig sem titkoltam, hogy barátnőm munkái igenis megszólalhatnának, olyan ízlésesek. Ráemelem szemöldökömet, majd fejem moccan követve a mozdulatait. Most vegyek neki egy papírt meg egy ceruzát? Erre leguggol velük és kettőt tippelhetünk mi jön: Pislog rám. Államat kicsit behúzva moccan a fejem kérdőn, hogy most… jajj, rendben van. Combomon simít végig a tenyerem térdemig, amint leguggolok a Tökfejjel szemben.
- Olyasmi - azért a festészetet és a ceruza rajzokat képes vagyok felfogni, jártam már kiállításokon és olvastam róluk. Neki nem fogom tovább fejtegetni, már elégszer elmondtam. Aztán mégis ceruza kerül az ujjaim közé, tekintetem idegenkedve villan arcára, onnan kezére. Meglepetten nyílnak el ajkaim, a grafit hegye finoman érinti a lapot mielőtt még irányítva kezem rajzolni kezdene. Egyszer nézek fel arcára miközben hallgatom a koncentrációtól elnyújtott szavakat. Különben, ahogy a ceruza sem a papírlapot úgy a tekintetem sem engedi a vonal alakulásának folyamatát, hiába ver hevesen a szívem. Kedves velem. Hümmögök, ahogy valami kunkort visz még bele, és a semmiből madár lesz. Kérdésére nem mondok semmit, ahogy elenged, megfogom és közelebb emelem a lapot. Csodálkozva meredek a kolibrire, majd rázom meg a fejem. - Az én rajzom erre még csak nem is hajazna, Tökfej - hitetlen elnevetem magam. - Tényleg jól néz ki, talán épp azért, mert egyszerű - pillanatig nézem arcát somolyogva, tekintetem vezetem vissza a kezeim közt tartott rajzra. - Megtarthatom?
Valóban hasznos ajándékot szeretnék neki nézni, ez változatlan. Állásba emelkedem és megvárom, amíg ő is így tesz. - Hasonlókat csinál, de csak egyszer láthattam a dolgait. Azt mondod ezt festékkel nem lehet- kijelentem a megállapításom. - Ehhez logikusan sok ceruza kell, tehát, egy hegyező nem lehet rossz. Vagy valami készlet, amiben van hegyező - töprengve osztom meg vele új ötletemet.

Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



RPG hsz: 338
Összes hsz: 585
Írta: 2021. április 2. 21:20 Ugrás a poszthoz

Újdonság a konyhában
[Marina / ne less]

Igyekszik a tudtomra adni a jelenség lényegét. Őszintén, igazán próbálom megérteni mégis miről beszél és ezt a lehetetlen hasonlatot, amit sikerül összehoznia Marinanak, szerencsére nem is bukok el benne vészesen. -Az néphagyomány, és a disznóvágás mondhatni a szeánsza, de annak nincs köze a lélekállapothoz - ráncolom a szemöldököm. - De azt hiszem értelek. Te inkább arra próbáltál rávilágítani, hogy hiába magyarázol most róla, ha egyszer ezt inkább megélni lehet - apró bólintás után sandítok felé, hogy jól gondolom e.
Nem számítottam a hiperventillálás jeleira attól, hogy még nem ittam sört, azonban a lányból mégis kiváltom, én pedig csak pislogok rá. - A korom itt nem releváns - mosolyodom el, de lesz az egyre kurtább meghallva ezt a sörszüzesség dolgot. - Szerintem ilyen szó, akkor sem létezik, de a sörszüzességem teljesen jól van, köszöni - emelem meg mindkét kezem és rázom mellé fejemet. Ki van zárva, hogy újra alkoholizáljak azok után, hogy a Tökfejet ölelgettem. Káros. Amúgy is, de rám nézve meg főleg.
Mindenáron meg akarja velem kóstoltatni a kreálmányunkat, amire én összepréselt ajkakkal fordulok felé. Kemény pillantásom enged fel, ahogy érvel nekem. Értelmes érvet kapok, amitől meglepetten szalad feljebb szemöldököm. Hiszen vártam a Tudod miért után a “csak mert”-et és igazán kellemes meglepetés, hogy az végül elmaradt. - Legyen. Megkóstolom, de mindössze egy kortyról lehet szó - mutatom is az ujjammal magam mellett. Orrom ráncolódik, ahogy a kondér felé hajolok. Mégis mit műveltem én magamnak? Vigasztaljon a tudat, hogy kaptam érte két ölelést. Kéne, hogy vigasztaljon, igaz?
- Ez remek! - enyhe szarkazmussal hangomban indulok meg, hiszen barátnőm irányba állít. Nekik meg van ez a rángatós, tologatós szokásuk, amiért most aprót moccannak vállaim, majd lépek Marina mellé. - Jó, de valami finomat válassz nekem, Rin - szögezem le.
Vállam felett pillantok hátra megköszönni a segítséget, de Marina hamarabb szól, mint én, nem meglepő módon, tehát csak megerősítse őt bólintok egyet. Részemről a puszi elmarad, fejben pedig már azon gondolkodom, hogy pontosan hány napot várjunk mire kiderül, hogy sikeresen teljesítve lett e maga a kihívás.
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



RPG hsz: 338
Összes hsz: 585
Írta: 2021. április 3. 14:22 Ugrás a poszthoz

Ignorantia iuris non excusat
[dr. Laines / mágusjog / pontosan / ne less]

Újabb tanév köszöntött be, aminek újult erővel vágok neki. Utóbbi éveim meghozták gyümölcsét, így most eredményeimmel, lelkesen vettem fel az újabb tárgyakat. Mágusjog. Viszonylag hosszas töprengés után, végül odaillesztettem az összes többi mellé. Nem árt tisztában lennem a jogaimmal, arról nem is beszélve, hogy a Bagolykőbe kerülésemkor minden szabályzatot átolvastam, ha esetleg bajba kerülnék megtaláljam a kiskapukat. Hasznos lett volna a Marina-val történt sörfőzéskor, de végül nem buktunk le, amit nem mondanám, hogy bánok. De a lényeg: Ki mint vet, úgy arat.
Az asztalhoz kényelmesen elhelyezkedve pillantok Hunorra, majd nevetek fel halkan szavaira. Aprót köhintve komolyodok el, hiszen az oktatónk bármelyik pillanatban beléphet és fontos az első benyomás. Emellett újra bennem van némi kétely, hogy jó döntés volt e. Mármint, még leadhatom, de a maga kihívásaival a jog már megmozgatta az agytekervényeimet és kíváncsiság éhségemet. Abban a pillanatban lép be dr. Laines, fejem kapom felé, majd csillan a szemem a kezében tartott Orwell kötet láttán. Úgy érzem nem fogom leadni ezt a tárgyat. Azonnal pennát ragadok és feljegyzem a pergamen tetejére a dátumot és a legfontosabb információkat a tárgyról mielőtt még egy egyenesnek nem mondható vízszintes vonal után belevágnék a mai óra pontba szedésébe. A táblán látottakat, hol szó szerint másolom, hol hozzátéve saját gondolataim dr.Laines szavai alapján. Szeretek Hunor mellett ülni, mert ő teljes mértékben hagy a dolgommal foglalkozni, így aztán bele is merülök a szankciók témájába, ahogy járó kezem írását követem szemeimmel. Az óra végéhez érve elégedetten rendezem a tartalmas jegyzeteket az asztalon, majd csúsztatom őket a vászontáskámba. Talárom alatt megigazítom pulóverem ujját, mielőtt felkelnék és könyveimmel kezembe megindulnék barátom után. Tegnap memorizáltam az órarendem, tehát tudom, hogy most egy másik szárnyba kell majd megjelennem. Ó, de melyikbe is?
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



RPG hsz: 338
Összes hsz: 585
Írta: 2021. április 5. 15:02 Ugrás a poszthoz

Ignorantia iuris non excusat
[dr. Laines / mágusjog / pontosan / ne less]

Összepréselt ajkaim a jelei annak, hogy próbálom felidézni az irányt amerre fordulnom kell. Az a baj, hogy még Hunort sem tudom megkérdezni, hiszen erre az órára csak egyedül jelentkeztem, így ő most szabad, mint a madár, míg én loholhatok át a ki tudja melyik szárnyba! Nem is hiszem el magam! Annyiszor átnéztem pedig mára a dolgokat, mégis most kénytelen vagyok a kezemben tartott könyvek legfelső fedőlapját felnyitni, hogy alá kukkantva, a gyorsan elrejtett pergamenre írt segítségemhez fussak. Az első héten mindennek rendben kell mennie, és akkor nem lesz az máshogy az év további részében sem, ebben biztos vagyok. Eddig is bejött, most is befog.
Ekkor hallom meg nevemet, toppanok meg és fordulok meg sarkamon. - Igen? - Kicsit gyorsabban kezd verni a szívem, azon gondolkodom, milyen bajba keveredhettem, amiért óra után még beszélni szeretne velem, hiszen ilyen még sose volt korábban. Kivéve persze, amikor én odamentem fontosabb információkat kérni. Abban is biztos vagyok, hogy nem a múlt évi eredményeimhez fog gratulálni, mivel ma látjuk egymást először. Ujjaim a kezeimben tartott könyveimre fognak rá erősebben, úgy húzom ki magamat. - Igen. Hogyne, Tanár úr! - bólint egy aprót, ahogy vissza lépkedek és felnézek a magas alakra. Rákérdeznék miben segíthetek, de elképzelésem sincs miért ácsorgok ott kíváncsi tekintetemmel fürkészve dr. Laines arcát. Fiatal lehet, mégis biztosan idősebbnek tűnik a valódi koránál.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2021. április 5. 15:02
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



RPG hsz: 338
Összes hsz: 585
Írta: 2021. április 5. 15:50 Ugrás a poszthoz

Benett
[és a repülő kaméleon]

Jajj, csak a meglepetések kerüljenek el! Bőven jutott számomra elég belőlük az évre és amúgy sem kedvemre valók, az ideiek ennek okát pedig teljes mértékben alá is támasszák. - Ha olyan felelősség kerül a kezemben, mint egy kisállat, azt azért jobb lenne előre tudni - bólintok mellé határozottan. Akkor már magam szeretném eldönteni a fajtáját és beszerezni előtte minden szükséges kelléket, hogy már komfortosan kerüljön hozzám. Meg persze, jó volna, ha anyukám tudna róla, sőt, ha már anya... semmiképp sem rontanék a helyzetünkön egy mágikus állatkával, akkor aztán biztos megszűnne a csend király köztünk. Csak éppen nem úgy, ahogyan én azt szeretném.
- Az igazán remek lenne! Szerintem támogatnák a DÖK-ösök - bólogatok, majd megállok és felsandítok Benettre. - Az Edictumba is lehozhatnék róla valamit most, hogy az újság is szóba került. Azért elég nívós az iskolalap, egyre több emberről hallom, hogy olvassa - magyarázom, csak utána veszem észre, hogy a kezemben a kishaver lelkesen mocorog. Remélem nem fogtam le a szárnyát! Lazítok még inkább a fogáson és hagyom, hadd tegye, amit szeretne.
- Oktató hiány miatt? - kérdezek rá. - Mert Domonkos és én is a kívánságok termébe szoktam járni. Elég népszerű a hely, így aztán nehéz olyan alkalmat kifogni, amikor szabad. Viszont megéri, mert nagyon szépen szól - szebben, mint az akváriumban a víztől zajos és tompa hangú hangszer. - Tanácsért, tanács: próbáld meg a termet - mosolyodom el, ahogy előre nyújtom lassan a karomat, hogy Kamcsi vissza kerülhessen a gazdájához, hacsak nem kap szárnyra.

Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



RPG hsz: 338
Összes hsz: 585
Írta: 2021. április 5. 16:22 Ugrás a poszthoz

Csipegető csibe csíny
[Rin és Roland/ A reggeli kész-e?/ ne less/ április 5.]

Rengeteg tervem van a napra, ami mellé igazán remélem, hogy bele fog férni az Edictum és egy újabb filmezés Hunorral. Mióta végigzongoráztuk a Csillagok Háborúja részeket, csak a szünetben láttuk közösen az ismerőse művészfilmjét, tehát vár ránk egy újabb kultikus darab még a Filmszobában. Elkészültem, rendbe szedtem magam, még egyszer átfésültem szőke tincseimet, majd zsebkönyvemet magamhoz véve elindult reggelizni, ezúttal egyedül, ugyanis Hunor előre közölte, hogy ő tovább fog az ágyban maradni, eszembe ne jusson kirángatni onnan. Barátom kérését tiszteletben tartom, jó lesz nekem a francia pársorosokkal meginni a reggeli jázmin teámat a terem zsongásában, de nyugalomban. Gondoltam én, majd beléptem, elfoglaltam a helyemet és ki se nyílt a kötet a kezemben egy ismerős barna tincs libbent el az arcom előtt, ahogy mellém szegődött Marina Darik. - Jó reggelt! - somolyogva kúszott feljebb a szemöldököm, amint a könyvemet látványosan magam elé emelve olvasni kezdtem. Eljutottam három szóig, mire el is kezdte a beszélést. Esélytelen. Halkan csukódik az olvasmányom, fejemmel fordulok Marina felé, ahogy lábamat keresztbe teszem az asztal alatt. Szememmel az ételeket pásztáznám a szokásos croissant kutatva. - Emlékszem, persze, de megköszönném, ha halkabban beszélnél - ha eddig megúsztuk, nem most szeretnék bajba kerülni. Sőt, soha nem szeretnék. Köszönöm. A folytatásra ráncolom szemöldököm, ahogy hajolok felé akaratlan és hallgatom az újabb jövőbeni terveit. - Igen, ezt már megbeszéltük. Hipotetikusan. Szó sem lehet róla, hogy ebből rendszer legyen - szögezem le, majd halkan hozzáteszem. - Maximum karácsony tájékán neked megcs… Azt mondta, hogy osztogattad? Rin, ugye senkinek nem beszéltél róla, hogy kik és hol készítették el? - rásandítok. Majd várok egy két pillanatot. Megkérdezzem, hogy a Tökfej kóstolta e? Biztosan... vagy nem?
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2021. április 5. 16:26
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



RPG hsz: 338
Összes hsz: 585
Írta: 2021. április 5. 20:29 Ugrás a poszthoz

Csipegető csibe csíny
[Marina és Roland / A reggeli kész-e? / ne less / április 5.]

Bármennyire meglepő, egy komolytalan szava se tud lelkesedést kiváltani belőlem, így félre biccentett fejjel követem keze mozgását, már már unottan hallgatom. Nagyon reggel van számomra Marinához és már elterveztem magamnak valamit, aminek nem volt része az aranyvérű látásmóddal tűzdelt szóáradat. Tehát nem is a lány társaságát bánom, inkább azt, amibe belekezd. - Meggazdagodás, haszon és a többi anyagias velejárója sem érdekel most. Kihívás volt, jól szórakoztunk, térjünk vissza rá decemberben - tanácsolom végig nyugodt egyenletes hangot megütve.
Két ember, még nem vészes, főleg, ha az egyikük Móric, mert van annyi esze, hogy ne kotyogja el. - Nem kérdeztem ilyesmit - vonok vállat és a könyvem borítójára pillanatok, amikor megérkezik még egy rellonos. Komolyan velük van tele a kastély ma reggel? Fél szemöldökömet emelem rá, mert nem tudom eldönteni, hogy most hozzám beszél e, mivel azt se tudom ki ő. - Rólad sem, pedig amennyit jár a szája… - sokatmondóan mosolygok óvatosan a lányra, majd szemforgatva várom, hogy lediskuráljak a kis reggeli csevejüket, amiből éppenséggel engem pont ki is hagyhatnának.
- Sima vizet - válaszolom meg a kérdést. A poharamat húzom magamhoz közelebb, ahogy helyezkedem. Kénytelen vagyok beérni a vízzel, ha egyszer a tea még hűl. - Már amennyire a víz, az tud lenni - nézek rá szemöldök ráncolva. Nem értem mégis mi baja van és mit utalgat nekem reggel. - Minden reggel így funkcionál? - kérdezem a srácot, de a kérdés költői, nem várok választ. - Felőlem megehetitek az összes levitás kaját. Jó étvágyat! - Fogom a poharam, a vizemet, ahogy felállok, koccintom neki Marináénak és sétálok arrébb, átvetem a lábamat a padon és leülök oda, hogy megreggelizzek. Ha ők nem hagytak magamra, majd megoldom én. Kinyitom a könyvet, magamhoz veszem a croissant, leteszem magam elé a vizemet, amiből az első sorok után nagyokat kortyolok, hogy felébresszen.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2021. április 5. 20:31
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



RPG hsz: 338
Összes hsz: 585
Írta: 2021. április 10. 06:57 Ugrás a poszthoz

Ki érti ezt?
[Hunor / Kövirózsa /professzionális túlgondoló / ne less]

Igazán kár lett volna ezért az időért, ha nem használjuk ki, hanem csak bent porosodunk Hunorral. Nyugodtan szívom be a friss tavaszi levegőt tele virágillattal, miközben egyik költeményről lapozok a másikra. A szünetben hangolódtam a versekre és még keresem azt, ami igazán tetszene, de a mostani összes határozottan kedvemre való. Igen, tudom, tisztában vagyok vele mennyivel jobban tenném, ha már most inkább a kötelezőkkel haladnék, de egyszerűen nem tudom letenni. Most is magába szippant minden sor és erős, helyén álló szava. Akármennyire is markánsak, nem segítenek elmém hátsó zugán. Akkor is motoszkál bennem valami, nem találja a helyét és arra késztet, hogy felpillantsak magam elé a kastély irányába. Újra itt vagyunk és én még mindig nem meséltem el Hunornak mi minden történt. Nem csak neki, senkinek nem tettem. Most még csak felé sem merek pillantani. Bevallom: félek tőle mit gondolhat, és mégis csak a legkedvesebb barátomnak tartom, de a kilátóban történt beszélgetésünk után, nem is tudom… félek azt vágná a fejemhez, amit valójában én is tudok. Most igazán a bögyömben van a tinédzser lét, szívesen tovább lapoznék, helyette valódi fizikai kötetemre nézek le, csukom össze, majd pillanatokig csak némán szemezek Edgar Allan Poe nevével. Ajkam széle rándul meg, ahogy visszagondolok a szünetben zajló beszélgetésünkre a Tökfejjel, amikor találkoztunk. Lehet sose olvasnám az amerikai misztikus és igencsak hátborzongató sorokat, ha ő nem mondta volna. Amélia, Merlinre! Ezredjére: Nem randi volt. Tudom jól, hogy csak a fantáziám szüleménye, hogy akaratlan többet olvasok bele valamibe, ami igazából sokkal egyszerűbb. Nem kedvel engem. Nem ismer. Éppen annyit tudok, hogy szórakoztatja, ha az orromat ráncolom, ha felmérgel, ami édeskedvés, ahhoz képest, amit én képes voltam elmondani neki. Atyaég... Tudom, hogy rossz vége lesz. Hogy sérülni fogok, amiért esek belé. Valaki mondja meg mégis mit tehetnék? A kötetet magamhoz ölelve emelem meg a fejem és nézek ugyanúgy magam elé. - Szerelmes vagyok a Tökfejbe - a szavak tisztán és még mindig hitetlenül megremegve hagyják el ajkaimat egy szusszra. Mereven előre nézek, vállaim esnek be és akaratlan elmosolyodom egy pillanatra. Ezt így még sosem mondtam ki hangosan. Kedvelni. Azt igen. - Móricba - lágyabb hangon ejtem ki valódi nevét, hiszen tudom, hogy Hunor nem kedveli, ha Tökfejnek nevezem a fiút. Eltakarnám arcomat kínomban, érzem, ugyanúgy kezdek elvörösödni, mint akkor a folyosón, mégis inkább Poe-ba kapaszkodok. - És bevallottam neki, hogy kedvelem őt. Úgy.
Kérlek Hunor, téríts észhez, segíts nekem, mondj bármit, amitől könnyebb lesz megértenem miért remeg meg mindig kellemesen a gyomrom, ha rá gondolok.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2021. április 10. 07:00
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



RPG hsz: 338
Összes hsz: 585
Írta: 2021. április 10. 07:21 Ugrás a poszthoz

Benett
[és a repülő kaméleon]

Nem ismerem a DÖK elnököt és a helyettest, de viszonylag sokakról - jó, magamhoz képest sokakról - tudom, hogy tagok. Egy ilyen ügyet pedig még ők is támogatnának. Rellonosok ide vagy oda. Így aztán őszintén bólinthatok és mosolyodhatok fel Benettre, mert igen, tényleg így gondolom. Komolyan akaratlan nevetem el magam, tekintetem téved a padra letett holmimra, mivel éppenséggel most is volna mit csinálnom. De ha egyszer végre alkalmam van kicsit közelebbről szemügyre venni egy ilyen különleges teremtményt - mármint nyilván Kamcsit és nem Benettet, ezt azért tisztázzuk, mert lehet egyértelmű, de ismerek olyat, akinél nem volna az. - Igen, elég elfoglalt szoktam lenni - dehát magamnak csinálom. A méregető pillantásától pislákolok, hogy mégis mi fog jönni ez után, de közben Kamcsira s lepillantok. - Nem szoktam pletykákat írni - szögezem le, ha erre kíváncsi. - A szerkesztőségbe sem viszem őket. Nem kedvelem az ilyesmit. Inkább foglalkozok akár a menhely témájával, interjúkkal, ilyesmi - magyarázom, hogy végül a kérdésére is választ adjak. - Miért ne volna? Birdie névvel írom a cikkeket.
Elengedem Kamcsit, figyelem a mozgását, majd visszarázódok a beszélgetésbe. - Igen vele, navinés, lehet ismered őt - húzom jobban össze magamon a felsőmet, közben hallgatom, ahogy mesél. - Persze, mindenképpen jó ötlet! Ha gondolod segíthetek is vele, ha akad úgy időnk - indokolt a többes szám, mert bár én tudom, hogy ritkán van szabadidőm, Benett is épp úgy hangzott, mint akinek bőven van mivel foglalkoznia az elkövetkezendő napokban, avagy hetekben. - Nekem most mennem kell - lépek a dolgaimhoz, amiket magamhoz veszek és csak utána fordulok háztársamhoz. - De igazán köszönöm, hogy bemutattál a kisállatodnak. Majd úgy is összefutunk még - intek neki, és kicsit kapkodva lépteimet megyek a dolgomra. Csak jó lenne, ha figyelnék, mert ebből lesznek az esések, ha így sietek.

Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



RPG hsz: 338
Összes hsz: 585
Írta: 2021. április 10. 07:40 Ugrás a poszthoz

Ignorantia iuris non excusat
[dr. Laines / mágusjog / pontosan / ne less]

Egy ideje már iskolába járok. A Bagyolykőbe éppen csak belekóstoltam a harmadik évembe, de soha eddig nem akarták elkérni a jegyzeteimet. - Máris adom - könyveimet csúsztatom a legközelebbi padra, így a táskámból ki tudom venni a mappámat, és abból a kapoccsal összetűzött néhány oldalt. Határozottan nyújtom át a papírokat, mert magabiztosan tudom, hogy a tartalmával nem lehet gond… Nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy esetleg dr. Laines rálátott, ahogy a magam módján rajzoltam fel a szankciók lényegi összesítését egy felhővel keretezve azt? Jó, felhőnek túlzás nevezni, de valami olyasmivel. Így könnyebben megragadja a figyelmem, ez olyasmi mint a kezemre rajzolt csillag, ami jelenleg is ott ékeskedik, hiszen pontosan tudom, hogy még utolsó simításokat kell végeznem az Edictum interjúmon, viszont, ha már az első órán marasztal az oktatóm, lehet át kell szerveznem mindent. Ezek és hasonló gondolatok futnak végig az agyamban, ahogy mosolygó arcát nézem, amiből különben semmit nem tudok leolvasni, tehát nem igen vagyok előrébb. Kellemetlen. Az persze nem, amit akkor mond, miután újra hozzám kerülnek a jegyzeteim. Meglepetten nyílnak el ajkaim. Ezek szerint még megfelelően működik az agyam. - Köszönöm - szólalok meg végül. - Igyekeztem megérteni, és a szerint kiegészíteni magamnak. Nem mondhatom, hogy teljes mértékben tisztában vagyok még a tananyaggal, de úgy vélem határozottan értem. Egy-két átolvasás és összeáll a kép - így szokott lenni. - Mindig van hova fejlődni, nem igaz? - kérdezek vissza, közben újra ráemelve tekintetemet arcára. Minden figyelmem az övé, mert nem tudom mit szeretne tőlem és nagyon kíváncsivá tett.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2021. április 10. 07:41
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



RPG hsz: 338
Összes hsz: 585
Írta: 2021. április 10. 08:30 Ugrás a poszthoz

Csipegető csibe csíny
[Tökfej / A reggeli kész-e?” / ne less / április 5.]

Hunor egy szavad nem lehet, amiért nem jöttél le velem ma reggel. Most nem tudom, hogy örüljek e neki, hogy nem kísért le, és így ő nem kap Marina és Roland körforgásából, vagy sajnáljam, mert meglehet, ha jelen van engem békén hagytak volna. Tényleg akkora nagy kérés, hogy csak olvasgatva megegyem a vajas-sajtos-esetleg sonkás croissant-om, megigyam a jázmin teát, ha az kihűl végre, majd mehessek a dolgomra? Mert az első megállom a szerkesztőség. Aztán még egy kis zongora játékra is akadna időm, ha a kívánságok termét elkapom szabadon, mindamellett, hogy a  könyvtárban a mágusjoghoz kapcsolódóan esettanulmányokat keressek. A terveim tehát megvannak, ahogy az újra rám telepedő nyugalom is, miközben kortyolom a frissítőt. Persze már tényleg el sem akarom hinni, hogy újabb társaságom akad, akinek kérdésére csak sokatmondóan pillantok oldalasan rá. Nyugalomban, abban úsznék. Jó volna, de ma reggel meglepően sok rellonos megtalál. Leteszem a poharamat, közben a Tökfej lecsap a sárga borítású zsebkönyvemre. - Krúdy, Ady Endre éjszakái - mondom automatikusan, pedig látom, hogy mozdul a tekintete a POKET borítóján. Ahogy elengedi kapok érte, hogy ne csattanjon az asztalon, ráadásul... csak ne dobálja a könyvemet! Amúgy is nehéz reggelem után most már tényleg morcosan nézek rá, amíg kékem a féloldalas mosolyára esik. Nem lesz ez így jó. - Remekül telt - kezdem, de el is akadok. - Tudod hány óra van, igaz? - kerekednek ki szemeim. - Kérj némi energiát a barátnődtől, mert fogalmam sincs mi van ma a levegőben, de ő abszolút elemében van - nézek el a páros irányába. - Furcsán átszoktatok a levitások asztalához - lassan nézek vissza Móricra. - Akárhogy is, mióta lóg Marina ezzel a sráccal? Olyan… nem is tudom - közönséges. -  szerintem tartsd szemmel. Feltéve ha nyitva tudod őket tartani - mosolyodom el. - És ne mondd el neki, ha nem hallja Marinanak hívom. Tudod mit? Mindegy. Úgy is elfelejted - legyintek, ahogy fél kezembe fogom a nyitott könyvet és magam elé veszem végre a francia péksüteményemet is. Végül újra a pohárért nyúlok, hogy a maradék egy két kortyot is elfogyasszam belőle.
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



RPG hsz: 338
Összes hsz: 585
Írta: 2021. április 10. 23:30 Ugrás a poszthoz

Ki érti ezt?
[Hunor / Kövirózsa /professzionális túlgondoló / ne less

Miért? Néhányan túl ritkán, egyesek túl gyakran teszik fel ezt a kérdést és nem csak maguknak, hanem jóformán bármire. Aki ismer, az egyértelműen tudja hova kerülök én. Az agyalás, a túlgondolás abszolút a hobbimmá vált már nagyon rég, legtöbbször eredményt is hozott, most meg… talán most is így van, csak nem látok még rá. Kimondtam hangosan, pedig azt sem tudom mit jelen ez az érzés. A szerelem. Tudja bizton ezt bárki? Sokkal bonyolultabb, mint az éhség érzete, hiába vannak meg ennek is ugyanúgy a jelei. Hacsak nem keverem  a szezont, a fazonnal és megyek el elvakultan a lényeg mellett. Gondolkodom, túlbonyolítom, miközben teljesen egyértelmű már számomra, hogy érzek iránta valamit. Ez a lényeg. És bár járnának még a fogaskerekek a fejemben, ugyanazt a mókuskerekek végig pörgetve, de nem tehetik, ugyanis hangosan kimondott szavaimat a legjobb barátomnak szántam, aki most csak hallgat. Már sokkal korábban be kellett volna avatnom őt, de sosem gondoltam, hogy ennyire elfajulnak bennem a dolgok. Hunor csendje szinte kényszerít, hogy felé forduljak. Gondoltam, hogy nem lesz szívéjjes fogadtatása az információnak, hát, jól gondoltam. Korábbi mosolyom teljesen eltűnik, valami bizsergeti a mellkasomat. Ez a félelem? Lehet bizonytalanság? Gyorsan jött. Nem akarok az a lány lenni, akinek muszáj a csendet éreznie. Szótlansága megijeszt mert Hunor véleményét kiabálja. Nem szeretném, ha azt mondaná nekem: ezt a beszélgetést már lefolytattuk hónapokkal ezelőtt. Szükségem van most rá.
- Szuper - fejezem be a mondatát. Kihúzom magam, hátamat a fa törzsének szorítom, így támaszthat, miközben felhúzott térdemnek döntöm a könyvet és inkább a költő nevén végighúzva mutatóujjamat annak menetét figyelem. - Sok mindent nem tudsz róla - halkan szólok, el is harapom a mondat végét. Talán nem is akarja tudni. - Kérlek, ne legyél azonnal dühös. Mesélhetek, vagy nem szeretnéd tudni?  - teljesen komoly arccal, mégis kedves hangon kérdezek rá, miközben erőt veszek magamon és fejemmel felé fordulok. Még  a hajamat is félre simítom, hogy ne lógjon arcomba, így teljesen lássuk egymást Hunorral.
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



RPG hsz: 338
Összes hsz: 585
Írta: 2021. április 11. 20:54 Ugrás a poszthoz

Ki érti ezt?
[Hunor / Kövirózsa /professzionális túlgondoló / ne less

Éppen te? kérdezte Móric a folyosón. Miért pont ő? kérdezi Hunor a réten. Csalódott bennem. Én pedig neki sem tudok megfelelni. Úgy néz most rám, ahogy az hónapokig a tükörből is visszaköszönt rám: mintha elment volna az eszem. Hivatalosan is úgy érzem nem helyes ami bennem zajlik és amit hiszek, hogy érzek. Lehet tényleg valami bajom van? Igen, valami baj lehet velem. El is kapom barátomról a pillantásom, a kastélyt figyelem, amint ajkamba harapok és minden emlékemet, kérdésemet és érzésemet elzárom, ami bármennyire is a gyengeségemre utalhat. Úgy veszem a levegőt mintha visszaszívhatnám a szavaimat. Pedig tanulok a hibáimból, nem szaladtam bele abba, hogy csak gondolkodás nélkül beszélek. Átgondoltam, célzott volt, mert készen állok rá, hogy valakivel végre beszéljek róla. Jó lett volna. Még anyámmal is megpróbáltam a szünetben, de bele se kezdhettem hümmögve fordult el és hagyott egyedül a konyhában. A legnevetségesebb ebben az, hogy nekem lenne okom menekülni a beszélgetéseink elől - amit valahogy meg is teszek, hónapok óta nem tudom feladni a struccpolitikát - és nem anyámnak, előlem. Akaratlan rázom azonnal a fejemet, hogy a negatívumok ne tetőzzenek bennem tovább, amikor rajtuk túl meghallom Hunort. - Nekem? Én… - máshogy érzem magam mellette. Erről szeretnék mesélni, de nem fogok, ez már nyilvánvaló. Hogy is gondoltam? Amúgy sem változik tőle semmi, csak jól esett volna más véleményét hallani, más szemszögből látni a dolgot. Azt hittem, így lesz, mivel mi ketten mindig jók voltunk eszmecserékben. - Minek mondjam, ha csak dühösebb leszel?
Fülembe dobog a szívem, nem hallom tisztán, ahogy igazán belekezd, de attól még nagyon is felfogom. Elnyílnak ajkaim, préselem is össze őket. Minden szó bennem marad, ahogy befejezi és én homlokomat ráncolom. Őrülnek, őrült, és kiszámíthatatlan is, rosszindulatú... teljesen lefagyok. - Hm? Hogy érted, hogy te? - hajam omlik előre, ahogy előrébb hajolok és összekulcsolt ujjaimat térdem alá helyezem. Sem nem unalmas, sem nem normális. Mármint, normális. Normális? Egyáltalán hogy érti, hogy normális? - Nincs veled semmi baj, ezt tudod, ugye? - óvatos a hangom, de egyértelmű számomra, hogy valamivel eltértünk a témától. Azt nem tudom még mibe futottunk bele, de csak csendben várom, hogy bármit mondjon. Tekintetem bizonytalanul vezetem vissza rá és kémlelem arcát.
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



RPG hsz: 338
Összes hsz: 585
Írta: 2021. április 16. 00:04 Ugrás a poszthoz

Ki érti ezt?
[Hunor / Kövirózsa /professzionális túlgondoló / ne less

Egyre hevesebben reagál, én pedig próbálom minél racionálisabban látni a dolgokat. Így sem értem, mégis, hogyan szaladt át a beszélgetés arra, hogy Hunor unalmas… ami még csak nem is igaz és ez bosszantóan hat rám. Az, hogy így gondolkodik magáról a legjobb barátom. Így persze, automatikusan felé fordulok, ahogy agyam rááll a téma fontosságára, de az eredmény tőlem, csak egy halk fújtatás, ami azt mutatja, hogy bosszant, amit csinál. Rólam gondoljon, amit akar, főleg ezzel a helyzettel, amit bevallottam neki, de semmiképp sem engedem, hogy saját magáról ilyen tévhitbe szaladjon. - Hogy én? Én aztán nem tereltem. Ha megtettem volna, sem ilyen irányba haladna a beszélgetésünk, Hunor - élesebb a hangom, de nem emelem meg. Mindössze közlöm az igazam.
Megszeppenve figyelem, ahogy bújócskázik, és valami bizsergetni kezdi a mellkasomat. Már ennyiből is aggódnék érte? Lehet, azért teszem mert tényleg nem tudom mi zajlik le benne. És ha már azt se tudom, meg a sajátomat se, akkor mégis mit? Komolyan nagy problémák vannak az érzelmi intelligenciával, azt hiszem. Főleg, hogy a következő pillanatban szememet forgathathatom. Hihetetlen. Még, hogy rám mérges! Aztán folytatja és nem bírom ki, hogy ne mondjam: - Nincsen jogod megvétózni - ahogy nekem se. Erre már rájöttem egy röpke fél év alatt. Hallgatom tovább és minden szavával hol épül, hol összeroppan a fal köztünk. Persze a szívem szorul össze, de azt nem mutathatom, ami erős jele, hogy később keresnem kell egy magányos zugot, ahol kiadhatom a most elnyomott könnyeimet. Így is elég volt. - Ne sajnáld. Elmondod a véleményedet, ami sokkal jobb, mintha az arcomba hazudnál. Többet jelent nekem, hogy őszintén elmondod. Akkor is, ha nem kellemes - egy reszketeg sóhajt engedek ki, könyvem szélét birizgálom és onnan nézek oldalasan fel, majd Hunorra. - Ne aggódj. Nem fogok mesélni - már nem látom értelmét. Majd valahogy megoldom ezt is egymagam, úgy is néha úgy érzem saját magam képzeletbeli barátja vagyok.
Látom, hogy elmereng, viszont én nem adom fel ilyen könnyen. Főleg nem, ha róla van szó. - Én legalább bevallom, hogy nem vagyok a legjobb önmagam mostanában. Szerettem volna, ha tudod, hogy bizonytalan vagyok dolgokkal, amik újak számomra, mégis van, amit biztosan érzek. Kusza. De ilyen...így gondolom én - újra a fának döntöm hátamat. - Szeretném tudni, bármi van veled, Hunor. Ha jó, ha rossz. Mert te vagy a legjobb barátom és ez jelentéssel bír - mondom magam elé, ahogy letörlöm azt az egy kósza könnycseppet, ami utat engedett törni magának. Több nem fogja követni, arra mind mérget vehet.
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



RPG hsz: 338
Összes hsz: 585
Írta: 2021. április 17. 12:34 Ugrás a poszthoz

Csipegető csibe csíny
[Tökfej / A reggeli kész-e?” / ne less / április 5.]

Még én is elismerem, hogy hatalmas az a sóhaj, amit kiengedek, mielőtt homlokomat vakargatom. - Te tényleg Tökfej vagy - ezzel  aztán senki nem vitázhat. - Nem maradtál le - azonban nem folytatom, majd talán később közlöm vele a nap információját.
-A barátod alszik órán? - elképedve pislogok rá, majd azonnal legyintek. - Tudod mit. El is tudom képzelni róla - ezzel már aztán tényleg teljes a kirakós a srácról. - Te alszol az órákon? - változik meg a kérdésem.
A plafonra emelem pillantásom a szavaira és nem is feszegetem, hanem visszatérek a másik két rellonos jómadárhoz. Morcosan nézek rá, hogy most komolyan elaludt? Aztán persze ugrok egyet, amint rácsap a füzetre. - Jajj, Móric! - nyúlok inkább a könyvemért újra. - Tudod mit? Kár. Jól áll, ha pencikézel és csendben vagy. Tégy így, én meg olvasok inkább - nyitom is ki Krúdyt, közben hamar megeszem a töltött kiflim. De a sorok olvasása helyett mellettem beszél és beszél és beszél is. Lemondóan sóhajtok, ma már másodjára. - Ez is egy hozzáállás. De akkor is furcsák voltak a kérdéseikkel és a koccintással. Lehet ők is azt hiszik, hogy ma lesznek tanóráink - jelentőségteljesen pillantok rá, ahogy füzetére bökök. - Szünnap van, Móric. Jó reggelt kívánok! - szórakozottan mosolygok rá, szinte már kuncogok, ahogy felkelek, majd huppanok vissza a fenekemre. Valami nem jó. Nagyon nem, persze ezt igyekszem palástolni. Ujjam alig láthatóan kapaszkodik a pad szélébe, ahogy valami kellemetlen érzés szalad végig bennem. Ez így nem jó! - Nekem mennem kell a szerkesztőségbe - mondom hangosan, ahogy ismét felkelek, bólintok és el is indulok. Nem úgy van az, hogy bármi csak levesz a lábamról!
Persze nem sokkal később a folyosón a falat támasztva hirtelen már egészen máshogy gondolom. Tisztán formált szavaim helyett csipogással kommunikálok, és nehogy, azt hidd, hogy tollas a hátam! Nem csak a hátam… engem… engem mindenhol pihék borítanak! Mórocz, csak tudjam meg miféle tréfát űzöl és nagyon, de nagyon meg fogod ezt a viccet bánni!
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



RPG hsz: 338
Összes hsz: 585
Írta: 2021. április 17. 13:43 Ugrás a poszthoz

Beni
[Megint tavasz... / mágusjog / ne less]

A mágusjoggal nem viccelek. Egyik tantárggyal sem teszem, de dr. Laines órájára ez különösképpen igaz. Most, hogy a Tanársegéde lettem komolyabban veszem a feladatomat, mint bármit a korábbi tanévekben, ami úgy vélem sokat elárul. Ha ez nem, akkor a karomon piheni kettő vaskosabb kötet és három karcsúbb abszolút képet ad arról, hogy ismét céllal látogatok a könyvtárba. A különböző korszakokat érintő történeti áttekintés, a szankciók, és egyéb változások folyamata és persze ezekkel együtt rengeteg esettanulmány vár rám, hogy a mai napomat igazán neki szenteljem. Elkezdem valahonnan a mugliknál, hogy könnyebben térjek át a mágusjogra. Azt még magamtól se várom el, hogy egy nap alatt jóformán ügyvéddé avanzsáljak, ami nem is célom, de a tisztán látás érdekében csakis a javamra válhat. Ráaádsul érdekes is.
Na most. Legnagyobb sajnálomra, avagy örömömre a könyvtár igazán nem a legnépszerűbb helye a kastélynak. Sose botlok bele abba, vagy kerülök olyan helyzetbe, hogy minden asztalt elfoglalnak a diákok, én pedig azonnali megoldásként ülnék a szőnyegre mindennel, ahogy otthon a libresszióban. Most is több hely közül válogathatok, de megpillantva a felsőbb éves sötét, kusza tincseit lábaim egyértelműen visznek Beni irányába. Még nem is tudom mi történt vele a szünetben, pedig előtte való napokban meglepően sokáig beszélgettünk a klubhelyiségben. Sok tervével nem tudom, hogy halad és a mostani időszakban jól esik csak úgy bármiről beszélgetni valakivel. Ez még éppen belefér az időmbe és ki tudja, még az is lehet, hogy jót fog tenni. Ezért is kérdezek, amint elérem az asztalát. - Csatlakozhatok? - igazán nem akarom megzavarni, de még két perc és kviddics ide vagy oda, de leszakadnak a karjaim.
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



RPG hsz: 338
Összes hsz: 585
Írta: 2021. április 20. 12:40 Ugrás a poszthoz

Clueless
[Tökfej / A bámulatos pálcikaember / ne les]

Nézőpont kérdése - mondja nekem. Én pedig egyet kell, hogy értsek vele. Kifejezetten érdekesnek mondanám ezt a mai találkozásunkat itt, a művészboltban. Civakodás és csipkelődések ide vagy oda, egy elveszett gyereken - mert, hogy tagadhatatlanul ez volnék én - segített az a gyerek - avagy srác, hiszen azért idősebb nálam, - aki még ezekhez a vonalrajzokhoz is úgy ért, mintha kalligráfia szakon ezt is oktaták. Hacsak nem elfogult vagyok… De nézőpont kérdése ugyebár. Akárhonnan is tekintünk rá abban egyet kell értenünk, hogy legközelebb akkor jövök ide, ha bekergetnek. Komolyan vicces, hogy azt állítja én rajzoltam, amikor a bakancslistámon helyet kapott egy “megtanulni rendesen virágot rajzolni” pont. Mindig csáléra szaladnak a vonalak és idétlenre sikerül, de ez a kolibri most tetszik. Ezért sem mondom ki hangosan, hogy úgy vélem benyelt valami ócska reklámszöveget az egyszerűségről. Nem, tényleg nem értek vele egyet, de éppen azon vagyok merjek e rákérdezni, hogy a rajza/om/unk nálam maradhat e? A válasszal együtt húzom is magamhoz közelebb a madarat.- Köszönöm -  mondom, majd szemöldököm emelkedik kissé, ahogy a Tökfejre pillantok, amint felkel. Mellette még mindig megannyi holmi vár arra, hogy kigondoljam mit veszek ajándékba.
-Miért állnék? Hasznosnak tartom az ilyesmihez - bólogatok. Tekintetem zizeg a Tökfej és a polcsor között és megengedek magamnak egy nevetést, ahogy a ceruza szetthez a kezembe nyomja a hegyezőt is. - Ez szuper -  forgatom, de igazából nem is tudom miért teszem.
-Ott találkozunk - mondom még mindig a holmikat vizsgálgatva, de rajzot tartó kezemmel intek neki vissza mielőtt még kilépne,  hogy aztán alig láthatóan sandítsak utána, amíg eltűnik szem elől. Pénztárcámat előkeresve lépek a kasszához és rándul meg ajkam széle, amikor közlik, hogy a papírt már rendezték. Aprót biccentek és mindennel felpakolva indulok tovább a könyvesboltba.

Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



RPG hsz: 338
Összes hsz: 585
Írta: 2021. május 1. 14:58 Ugrás a poszthoz

Csipegető csibe csíny
[Tökfej / A reggeli kész-e?” / ne less / április 5.]

Éppenséggel hallottam már tanároknak furcsa ötleteiről, amikkel nem igazán tudtam egyetérteni, de úgy véltem nem is az én tisztem. Aztán most itt van Tökfej, aki arról beszél, hogy az oktató azzal bünteti az alvó diákot, hogy a tanársegédévé teszi. - Ez vagy ökörség a részéről, vagy zseniális - mondom, amíg kuncog. Latolgassam? Hiszen lehet Brightmore csak jobban kiszúr saját magával, igaz nem úgy néz ki, mint aki nem tudja megtanítani kesztyűbe dudálni. Arra a fiúra rá is fér. Hm, jó, igen. - Az utóbbi - döntök végül, és az agyam hátsó zugában egy fogaskerék új ötletet indít el.
A Tökfej csodálkozik, ha elalszik a Nagyterem asztalán, ha egyszer 4-5 órákat alszik? Mondjuk még mindig inkább itt tegye, mint amikor folyik az oktatás. Komolyan elképesztő.
Nem tehetek mást, felnevetek. Még, hogy minden jól áll neki! Azért... - Ez vitatható, Tökfej - sandítok felé, majd dobom be a remek ötletet, hogy csendben tudjam. - 20 perc múlva már nem leszek itt, de ha indulok, majd befogom az orrod. Arra biztos felkelsz. - mondom egy újabb falat előtt és fordulok a POKET-emhez, ami lassan inkább lábat növeszt és sértetten itt hagy.
Kifakadásától valahogy nem hagy jobban alá a kuncogásom, csak kikerekedett szemekkel hallgatom azt a megtekert mondatot, mígnem kissé megszédülök. Biztos csak hirtelen mozdultam, így hamar szedem össze magam. - Használd ki a napot - tanácsolom, majd zsebkönyvemet szorongatva indulok meg ki. Azon kívül, hogy a szívem kissé hevesebben kezd verni, nem sokat érzek meg abból, hogy változás üt be. Egy két pislogás, annyi és karom helyett már szárnyamat emelem mérgemben, ahogy lábam teljesen más alakban toppantana a padlón. Érzem, ahogy légzésem egyre csak gyorsul. Azt hiszem épp felfogom. Szökkenve kapom magam az hang felé, minden tollam meredezik, ahogy felnézek a Tökfejre. Na nem mondja! Felfújom az arcom a “bókjára.” - Móric! - nagyjából ennyi az annyi, amit ki tudok bökni. Úristen! Mi lett a hangommal? Elkezdek hátrálni, de elkap és tenyerébe érve fordulok körbe magam körül, ahogy fejem mozdul, hogy megnézzem magam. Csibe lettem. Szusszanva állok meg felnézve rá, és húzom össze szemeimet a silány és megkésett bocsánatkérésre. - Azt hittem nem lehetsz nagyképűbb - csipogom talán még számára is érthetően, majd szárnyammal mutatok fel hatalmas fejére. Ahogy ezt végig gondolom, igazán felfogom és huppanok a farktoll pihéimre. Tanácstalanul pislogok fel rá, fejem dől oldalra, hogy akkor most mi lesz? Merlinre! Nem tölthetem vele a napot! Nem. Nem-nem. Nem. Kezdem is el rázni a fejem, mert félek, hogy a mai napom egy elcsépelt vígjáték montázsává fog alakulni.
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



RPG hsz: 338
Összes hsz: 585
Írta: 2021. május 1. 15:28 Ugrás a poszthoz

Benett
[Megint tavasz... / mágusjog / ne less]

Az utóbbi időben tényleg többet találkoztunk és beszélgettünk, azonban csak most jövök erre rá, ahogy meglátom őt és hirtelen realizálom, hogy beszélgetéseink hiányoztak a szünetemből.
Lépteim egész halkak, ahogy közeledek a holmijába hajló háztársamhoz. Ajkam széle rándul apró mosolyra a képre mennyire belemerül abba, amit csinál, legyen az bármi is, de abszolút nem volt célom ráhozni a frászt. Mosolyom lesz látványosabb, amikor megkapom a választ. Félre biccentem a fejem, így a kósza tincsemet arrébb lendítve az útból. Érzem a késztetést, hogy a fülem mögé simuljon, de előbb a könyveimet kell az asztalra helyezni anélkül, hogy dörgedelemmel csapódnának a falapra. Közben figyelek Benire. - Köszönöm, megleszek. Mágusjoghoz kellenek - lassan, de biztosan engedem le a köteteket és kezdem is el rendezni. - Te felvetted? - érdeklődöm, utána a vállamon lévő vászontáskából szedem ki az üres pergameneket, amikre szükségem lesz. Fülem mögé simítom a bizonyos kószáló hajszálakat.
- Tényleg nem volt alkalmunk - bólintok, majd leülök vele szemben és tolok mindent az asztal szélére magam elől a papírokon kívül. - Kíváncsi voltam már, hogy vagy. A minap csak átsuhantál a klubhelyiségen - mesélem. - De elkapott egy első éves és neki segítettem pár dologgal, így gondoltam, majd összefutunk máshol és nézd meg - tárom szét karom. - Szóval, mesélj. Volt időd zongorázni? - kérdezem, közben félre, tolltartómba pillantok. Kell majd a vonalzóm is a táblázatok miatt! Hol a vonalzóm? A vászontáskámban találom meg, majd magam elé helyezem. - Figyelek - alkaromon támaszkodom meg és dőlök előrébb, mielőtt még esetleg azt hinné, hogy nem vagyok itt fejben.

Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



RPG hsz: 338
Összes hsz: 585
Írta: 2021. május 1. 16:16 Ugrás a poszthoz

Ignorantia iuris non excusat
[dr. Laines / mágusjog / pontosan / ne less]

Ki mint vet, úgy arat. Csak ehhez tudom tartani magam. Minden kíváncsiságom ellenére bizony úgy érzem újra olyan helyzetbe keveredtem, ahol ez ismételten számít. Az új oktatóm válasza csalogat elő egy még mindig kissé bizonytalan mosolyt arcomra, tekintetem továbbra is figyeli, főleg, hogy dr. Laines belefog valamibe. Akaratlan kalandoznak oda a gondolataim, hogy mégis miképpen hagyatkozhat valaki pusztán megérzésekre? Érzésekre építeni a valóban tiszta tények helyett? Meglepődök kissé, szavai kíváncsiságomat cseppet sem csillapítják. Azzal, hogy a véleményemet kéri helyezkedem kissé, karomat fonom össze magam előtt, amíg az ügyvéd úr letisztázza mégis miről lenne szó és a táblához lép. Mindig van rossz válasz.  Ki gondolta volna, hogy itt fog tartani felelni? Ezért vajon fogok értékelést kapni?
A törvény nem tudása nem mentesít. - A törvény, az törvény. Valaki leírta, megfogalmazta, tehát az adott társadalom tagjaira egyénenként ugyanúgy vonatkozik az - kezdem mondani a szavakat figyelve a táblán. - A tudatlanság nem jelenthet mentességet, nem elég jó érv a védelem számára. Ráadásul ezt állíthatja a bűnös is, aki valójában tisztában volt vele, hogy cselekedete közben törvényt sért - aprót bólintok, ahogy kezeimet engedem le magam mellé. - Egyet kell értenem vele - ez a válaszom. Tekintetemet emelem ismét az oktatóra bármilyen visszajelzést várva. Akkor is, ha tudom, hogy nem butaságokat hordtam össze és ha még belekérdez, akkor meglesznek a válaszaim. - Megkérdezhetem, Ön mit gondol? - azzal együtt hátha magam is választ kaphatok az oldalamat furdaló kíváncsiságra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kőszegi Róza Amélia összes RPG hozzászólása (170 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 » Fel