Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Mintha a csillagok is rajta gúnyolódnának. Várakozás közben feketéi mégis csak rátalálnak az égboltot pettyező fényekre, amik incselkedve pöffeszkednek a sötétség vásznán és sehol egy felhő, ami fátyolos derengéssé csillapítaná ragyogásukat. A gondolat lassan fészkeli be magát elméjébe, onnan kúszik le szívébe, hogy fájón marjon belé; ugyanilyen volt az égbolt, mikor Kisvirággal a tisztáson feküdtek. Tele apró, csillogó ékkövekkel, míg a lány törékeny ujjai az ő kezén nyugodtak. Akkor mondhatni, boldog volt. Emlékszik saját nevetésének, már idegennek tűnő hangjára. Emlékszik, hogy hogyan szorította magához, hogyan csillant meg a Hold fénye az ezüst hajszálakon. Soha többé nem fogja látni egyiket se. Se a mosolyát, se a lágy tekintetet, ahogy őt figyeli. Nem fogja hallani a hangját, ahogy Anubiszról beszél, a hitét, amit az ő szájából már-már valódinak is érezhetett. Mindent elrontott. Azzal az egy szóval, mindent.
Feketéit összeszorítva, ajkát röviden megnyalva nyel egyet, amint a fájdalom a szívébe hasít. A cigarettát tartó keze megrándul, ahogy érintené azt ajkai közé, hogy a kényszermozdulattal kitörölhesse a kéretlen gondolatokat. Ám megállja, hogy elhúzza a szálat, ami még mindig Bettire vár. Fejét ejti helyette előre és a korláton könyökölve túr ismét tincsei közé.
- Ezt mondtam - feleli rekedten, rá se nézve a lányra. Ujjai remegnek meg, ahogy egy pillanatra összeér a bőrük, majd megfosztja Betti függősége tárgyától. Lassan engedi le mindkét kezét, alkarját lezseren kilógatja a korláton túlra, úgy fordítja fejét a prefektus felé. Szemöldöke megemelkedik, ahogy kérése beteljesül, szája széle megrándul a hatást sejtve. Betti köhögése Domonkos reszelős nevetésével egészül ki, bár nehéz megmondani, hogy vegyül-e a hangjába némi jókedv is vagy sem. Talán, ha nem marcangolná a szívét percenként a fájdalom...
- Egész jól viselted. - Mindketten tudják, hogy ez nem igaz. Feketéi a leejtett csonkra tévednek, amit széttapos, megadva a kegyelemdöfést számára. Farzsebéből húzza elő a még félig teli dobozt és kipattintva tetejét húz ki belőle egy új szálat.
- Kérdezz - mondja már a cigarettával a szájában. Elsőre elpattintja a gyújtót és míg egyik kezével árnyékolja a lángot, másikkal gyakorlott mozdulatokkal kelti életre a szál végét. A doboz ismét a zsebében landol, közben hátraszegett fejjel fújja ki a füstöt a csillagokra, hátha sikerül elhalványítani a fényüket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Feketéi a vonatra tapadnak. Az ablakon keresztül látja a felszálló arcokat. Van, aki unottan, a napi rutin részeként foglalja el helyét a bőrülésen, van, akik izgatott, boldog bszélgetés közepette keresik ülőhelyeiket. Látja magát ő is fent. Látja tükörképét visszatükröződni a maszatos üvegen, ahogy kifelé bámul, le az asztaltra, feketéiben szomorú beletörődéssel. Fülébe ordít a zongora fejhallgatójából, saját bánatát közvetítve felé. Ujjai nem követik a dallamot az ablak szélén, se a térdén. Nem törődik a körülötte lévőkkel, ahogy vele sem törődnek. És nem néz fel. Nem vesz búcsút a kastélyból és a benne lévőktől, mert tőle sem búcsúzik senki.
Zsombor mégis itt van.
A szálat tartó keze megremeg szavaira és egy suta bólintással húzza vissza maga elé. Nagyot nyelve engedi el a képtelen gondolatot, a remény aprócska szikráját, ami naivan azt merte mondatni vele, hogy szobatársa miatta jött el idáig. Fanyar mosoly suhan át arcán, majd a cigarettát ajkai közé téve szívja meg azt. Tüdejét pattanásig feszíti a füst, már fájón szúrja, mikor végre kiengedi a megfáradt szürke levegőt. Az elhasznált csikket, kissé lehajolva, a cipője talpán nyomja el, többször is végighúzva a rücskös felületen, majd felegyenesedve pöccinti a vonat és a peron közé. Van benne gyakorlata.
Zsombor hangjára megáll az újabb cigarettáért nyúló keze. Fejét kapja a felé forduló fiúra, feketéit nagyra tárva bámul az arcába. Ajkai kissé elnyílnak, majd ahogy folytatja, összeszorítva azokat hajtja le ismét fejét. Keze ismét megindul, a dobozból először elvétve vesz ki végül egy szálat és gyújtja meg, nem először a mai nap és több, mint valószínű, hogy nem is utoljára.
- Szerinted mit csinálok? - kérdi halkan, majd szájához illesztve a szálat szívja meg azt, hogy utána lehunyt szemmel, oldalra fordított fejjel fújja ki azt. - Legalább nem kell felkelned többé, mikor álmomban ordítok. - Kényszeredetten von vállat szavai mellé, de nem pillant Zsomborra. A szálat lassan engedi le maga mellé, ami így lustán égeti fel magát.
- Visszautasított - mondja halkan, rekedt hangon a végső elhatározásának utolsó érvét. Elárulta Teót azzal, hogy kimondta azt az egyetlen egy, ám nehéz szót és elmarta vele maga mellől az egyetlent, aki igazán mellette volt eddig. Egyedül maradt.
Zsombor mégis itt van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Tényleg menekült. Ha az eszére és a lábának késztetésére hallgatott volna, már rég a vonaton ülne, nem csak elképzelné magát rajta. Menekülni akar, hogy ne kelljen többé Kisvirágot kerülnie, hogy ne fájjon minden alkalom, mikor megpillanatja a folyosón, a tantermekben vagy a klubhelyiségen, miközben átvág azon és ne vágyakozzon annyira mosolya után. A szíve rég romokban hever, évek óta egyre csak morzsolódnak a szélek, mintha sosem szeretne már eggyé válni. Egyedül a lány volt képes visszaragasztgatni a lehullott darabokat és elűzni az őt gúzsba kötő rémálmokat. Mégis mihez kéne kezdenie nélküle, úgy, hogy szívének ép darabkái Kisvirág kezében maradtak? A legcélravezetőbb megoldás, ha hátrahagy mindent. És mindenkit.
Egy reszketeg sóhajjal nyugtázza végül Zsombor szavait. Nem kezd vitatkozni, a vállát sem vonja meg, csak csendesen fogadja az igazságot. A cigaretta vége ismét ajkai közé talál. Hosszan szív belőle, feketéi lecsukódnak közben, majd fejét a vakító ég felé fordítva ereszti ki a megfáradt füstöt, aminek útját hunyorogva követi. Vállát húzza a táska, alig használt izmai visítanak a terhe alatt. Ha a vonaton ülne, már nem nyomná a táska.
Zsombor szavaira Domonkos helyett a recsegő hangosbemondó ad választ. Arca megrándul az éles, bántó hangra. Válla felett pillant hátra az épületre, hogy a falon lévő óra megerősítse a torz tájékoztatást. Húsz perc. Visszafordulva a maga előtt tartott füstölgő szálra tapad tekintete. Lustán égeti saját magát, épp csak a papír széle piroslik egy keskeny csíkban. A hamu lehúzza saját magát, míg végül Domonkos rásegítésével a mélybe veti magát. Mintha saját magát figyelné.
Zsombor érintése rántja vissza a jelenbe. Felé fordítja a fejét, ám felocsúdni sincs ideje, szobatársa karjai közt találja magát. Döbbenten tartja el a cigarettát, hogy ne égesse meg, feketéi tágra nyílva merednek előre. Szíve kihagy egy ütemet, ajkait összeszorítják a tobzódó érzelmek. Fogalma sincs, hogy mennyi idő telik el, mire magához tér és ahelyett, hogy eltolná magától a fiút, a cigarettát kiejtve ujjai közül kapaszkodik bele a hátába és hajtja a vállára a fejét.
- Nem csak ő... - fogai között szűri megtörten a szavakat. Hangja reszketeg a rég érzett kilátástalanságtól. Attól, hogy már nem kell senkinek. - Elváltak. Anyám a mugli családjához ment, ahol engem látni se akarnak. Apám állandóan dolgozik, kurvára le se szarja, hogy mi van. Egyedül maradtam abban az átkozott házban. Nem bírom, Zsombor... - Ujjai görcsösen markolják a fiú pólóját. Vállai megrázkódnak a visszafojtott sírástól és indulattól, vicsorogva szorítja össze szemeit. Legszívesebben ordítana, hangosan, dühösen, kétségbeesetten, hogy minden fájdalmát kiadhassa, míg végül elmegy a hangja. Csak tartozni szeretne valahová... Valahová, ahol még őt is képesek elfogadni és szeretni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Egy pillanatra képes megfeledkezni mindenről. Míg nevetése el nem hal, nem mar fájdalom a szívébe, nem könyörög Kisvirág mosolya után. Nem jut eszébe se az örökké csak dolgozó apja, se a korábbi családjához menekülő anyja, aki ezzel szinte teljesen kirázta Domonkost az életéből. Egy pillanatra még Teó sem férkőzik a gondolatai közé. Nevetése reszelős, nem az az önfeledt kacaj, aminek hallgatása is mosolyt csal mások arcára. Mégis könnyedséget hoz, abba a naiv illúzióba ringatva, hogy képes lesz tovább viselni a hétköznapok terhét ezen falakon belül. Hatalmas kár, hogy csupán egy pillanatig tart.
Ahogy a frissen meggyújtott szál maró füstje lekúszik a tüdejébe, már el is engedi a naiv ábrándot. Tudja, hogy nincs maradása, egyedül arról nincs fogalma, hogy még mire vár. A falak megfojtják, a nevető diáktársai, mintha folyamatosan gúnyolnák őt. Nem maradt senki, akinek még számítana a jelenléte, akkor pedig miért ne segíthetne egy tettel mindenkin? Ő távozik, talán bejárja a világot, a kastély pedig megszabadul egy komor jelenléttől és a prefektusoknak sem kell több büntetőmunkát kiosztania Domonkos számára. Mindenki jól járna.
Tekintete zizzen a szál felé tartó kézre. A cigarettát oldalt tartva kapja el jobbjával Betti karját és pillant le rá, közönyösen, egészen addig, míg meg nem hallja a kérdést. A komor ábrázaton a döbbenet veszi át az uralmat, majd zavartan pillant el a másik irányba, elengedve a lány kezét.
- Úgy, hogy nem veszed el tőlem. Vagy kérsz még? Akkor szólj - szája megrándul, ahogy oldalt sandít Bettire. Ám a kérdés akaratlan elgondolkodtatja. Tudna bárki is segíteni neki? Hogyan? Nem változtathatja meg senki Kisvirág döntését. Nem tudja senki jobb belátásra bírni a szüleit sem. Senki sem tud neki segíteni.
- Miért akarnál egyáltalán segíteni? - kérdi szkeptikusan, az időt húzva. Sóhajtva egyenesedik fel és megfordulva dönti csípőjét a korlátnak. Jobbjával markol rá a fémre, miközben a füstölgő szálat újra ajkai közé illeszti. Az eget kémlelve dönti hátrébb a fejét és fogával szorítja kissé össze a cigarettát, hogy ne essen ki a szájából.
- Már segítettél. Nem tudom mikor nevettem utoljára - mondja rekedtes hangon, ám teljesen őszintén. Már feladta, hogy bármi változzon. Legalábbis itt, a kastély falai között. Értékeli Betti kedvességét, ám egyetlen egy ember felületes gesztusa kevés, hogy jobb belátásra bírja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Mostanában nem zeng a nevétől a tanári. Nem csúfítja arcát és kezét zúzódás, elmaradoztak az általa kiprovokált verekedések. Az órákat makulátlanul végigüli, megbújva csendesen a terem hátuljában. Ám a jegyei nem lettek fényesebbek attól, hogy fizikálisan jelen van. Egyedül a prefektusoknak okoz olykor némi bosszúságot az éjszakai cigaretta szüneteivel, amit a hálókörleten kívül ejt meg. Zokszó nélkül fogadja a dorgálásokat és egy fejbólintással veszi tudomásul az újabb büntetőmunkát. Már egyik sem képes kirángatni őt ebből a közömbös állapotból.
Az utóbbi időben, mint kísértet járja a zsongó folyosók kusza halmazát. Ahogy most is. Észrevétlen, a fal mentén, lehajtott fejjel sétálva, a telefonját emelve csak maga elé olykor. A képernyőt a várt üzenet vagy hívás helyett egyedül ujja kelti életre. Azt se tudná megmondani, hogy vár-e bárkitől bármit, feketéi mégis minduntalan a felvillanó képernyőre siklanak, ami mindannyiszor üres marad. Üres, mint ő maga.
Mélyen beszívva a levegőt oldja fel menet közben végül a telefonját és habozva ugyan, de elindítja a napok óta halogatott hívást. A vállával löki be a szertár ajtaját, hogy a csendbe érkezve, a fűvös fának dőlve várja, míg beleszóljanak. Fejét veti az ajtónak, feketéi a sötétbe vesző pókhálókra tapadnak a polcok tetején.
- Anya? Szia… - ejti ki rekedten a szavakat, majd hagyja elhalni azokat, ahogy édesanyja lelkes hangja felcsendül. Ujjai megrándulnak maga mellett és feketéi lecsukódnak, ahogy nyel egyet. - Jól vagyok… Anya, elmehetnék hozzád a hétvégén? - tér rá reménykedve a lényegre. Szinte lélegzetvisszafojtva várja a választ, ám annak hallatán csak egy fanyar mosoly suhan át az arcán. - Nem így értettem. Ott maradhatok nálad hétvégén? - válaszol, majd a csend beállta után lassan nyitja ki feketéit. Tudja a választ. Már akkor tudta, mikor csak szuggerálta a telefon alvó képernyőjét. Mégis ott van az a fránya remény, ami végül cselekvésre ösztökélte, most pedig annál nagyobb fájdalmat okoz. Ujjai ökölbe szorulnak, ahogy meghallja végül az elkerülhetetlent. Anyja szavaival pedig a remény utolsó lehetősége is semmivé foszlik. - Kérlek. Nem akarok visszamenni abba a házba. Apa sosincs otthon és nem akarok ott lenni, egyedül - hangja szinte már könyörgésbe csap át, ahogy görcsösen szorítaná magához azt a fránya reményt. Pedig pontosan tudja, hogy hiába teszi. Ujjai lassan elernyednek és fejét a mellkasára ejti, tincsei eltakarják előle a szertár java részét. Hát persze - feleli szárazon édesanyja mentegetőzésére. Neki se kell már. Ha nagyon szeretné, biztos találna megoldást, de a nő inkább az általa is gyűlölt házba száműzi. - Majd legközelebb. Szia. - Választ se várva nyomja ki a telefont, hogy egy pillanattal később, ádáz vicsorral vágja hozzá a készüléket a szemközt lévő polchoz. Reccsenést, majd puffanást hall, de nem törődik vele. Ujjai remegve csimpaszkodnak bele a szőke tincseibe és veti ismét hátra a fejét, ami nagyot koppanva ér az ajtó rücskös felszínéhez.
Már tényleg nem kell senkinek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Ujjai görcsösen markolják Zsombor pólójának vékony anyagát. Egy része dacosan menekülni akar, szabadulni az ölelésből, a csalfa, hízelgő szavaktól. Képtelen elhinni, hogy szobatársa az igazságot tárja elé, hogy van, aki képes őt elfogadni és maga mellett tudni. Mégis hogyan lehetne ez a valóság, mikor Kisvirág, a lány, aki ismerte lelkének legsötétebb és legsebezhetőbb részeit és aki feltétlen bizalmát élvezte, végül szó szerint kirohant az életőből? Mégis hogyan bízhatna újra bárkiben?
Ujjai mégsem lazulnak az anyag körül. Ajkait és feketéit összeszorítva, reszketeg lélegzetvéltelek közepette engedi át védelmének résein a megnyugtató bizonyosságot, amit Zsombor jelent. Szégyelli magát, hogy még pakolás közben sem jutott eszébe, hogy esetleg hiányozna a másiknak. De. Eszébe jutott. Csak nem hitte el.
Hagyja, hogy Zsombor a vállánál fogva tolja el magától. Szemeit lesütve ejti maga mellé kezeit, majd szavait hallva pillant fel rá ismét, elnyílt ajkakkal. Feketéivel az arcát fürkészi, keresi az árulkodó jeleket, ám őszinteségen kívül mást nem talál. Nagyot nyelve veszik el ismét a fiú karjai között, miközben lelki szemei előtt Teó mosolytól sugárzó arca jelenik meg. Korábban csak bűntudatot és fájdalmat érzett a láttán, most ezeket háttérbe szorítva valami egészen új pattan szárra a lelkében; elfogadás.
Zsombortól eltávolodva törli le az arcát és fordul vissza a vonat felé, csak sután bólintva a másik szavaira. A lehetőség még mindig adott, a kérdés már csak az, hogy élni akar-e még vele? Tudja, hogy otthon nem lesz jobb a helyzet. Biztos abban, hogy Kisvirág se fogja meggondolni magát. Nem változott semmi, mégis mintha új életre kelt volna benne a remény.
- Zsombor... - szól a fiú után, félig felé fordulva, napszümevegét már az ujjai között tartva. - ... csatlakozhatok? - szégyellős, apró mosollyal kérdi, még mögötte megszólal a vonat harsány füttye. Nélküle indul útnak és Domonkos már nem bánja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Az izgatottság nagyon lassan, de mégis érezhetően kúszik végig a bőrén. Évek óta nem érzett ilyet, szinte már el is felejtette, hogy létezik bármi, ami megszínesítheti ezt a nyomorult életet, Kisvirágon túl. Épp lemondani készült mindenről, amikor megkapott mindent; egy testvérré vált barátot, egy közösséget és a zenét, amit a világ elé tárhat. Sose vágyott többre és már remélni se merte, hogy valaha megtörténhet.
A harmadik szálat pöccinti el, mielőtt Zsombor mögött belép. Hátán kellemes borzongás fut végig, ahogy a dob ütemére azonnal felcsendül fejében a folytatás, mégsem siet, hogy a billentyűk mögé álljon. Nem érzi még a helyét a bandán belül, fogalma sincs, hogy egyáltalán alkalmas-e bandatagnak. De maga se tagadhatja, hogy szeretné…
Kezeit zsebre vágva biccent a pódiumon lévőknek, feketéit lassan végighordozza a hangszereken. Szíve vadul dobog, felvéve a dob passzusát, izgatottságában pedig ujjai ismét az elnyűtt cigarettás dobozra fonódnak.
- Szabad? - kérdi rekedt hangon, Winter felé mutatva függősége tárgyát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Szemöldöke elveszik előre hulló tincsei alatt, ahogy feketéi követik az elkobzott szálat. A kérdésére ezzel megkapta a választ, ámbár vámra nem számított cserébe. Tekintete visszasiklik a doboz tartalmára, majd hosszat sóhajtva húz ki egy éltető szálat. Talán még kitart a mennyiség estig.
Jól begyakorolt, gyors mozdulattal gyújtja meg a cigarettát és ahogy beleszippant, érzi, hogy enyhül tagjaiban az idáig cipelt feszültség. Most már itt van, csak teljesíteni kell. A szintetizátor új terep, de, mint kiderült, pont ugyanolyan jó érzéke van az elektronikus zongorához, mint klasszikus társához. Itt a csapatjáték lesz számára a legnagyobb kihívás. Teó óta… azóta egyszer sem gondolt arra, hogy valaha ismét mással fog játszani. Egyelőre fogalma sincs, hogy képes lesz-e megugorni a saját korlátait.
- Én kérek - intézi még szavait Winternek, miközben bal lába halkan dobban az emelvényen. Feketéi Ella előtt még Zsomborra siklanak, hogy jelenlétéből erőt merítve álljon be a helyére. Mélyet szív a szálból az utasítások hallatán, majd csak egy kurta biccentéssel reagál. Balja pörög a gombokon, hogy beállítsa a megfelelő modulokat, majd fejével lezseren követve az Ella által biztosított ütemet, vékony ujjai táncra hívják a billentyűket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A felé szálló üveg története kis híjján tragikus placcsanással landolt a földön, az utolsó előtti pillanatban sikerült ujjait törékeny teste köré fonnia. Sosem volt jó a sportokban és ez a manőver már igenis ebbe a kategóriába sorolható. Mindig is a művészeteknek hódolt, elsősorban egyértelműen a zene vette le végérvényesen a lábáról. Az elmúlt évek is erről tesznek tanúbizonyságot; hiába kerülte a zongorát, a verekedésekben mindig ő maradt alul, holott ő provokálta ki azok java részét. Egy ideje viszont már nem Kiss-Herczeg Domonkos rossz magaviseletétől hangosak a kastély folyosói. Talán tényleg sikerült végre elengednie a múlt fájó történéseit?
Szisszenve üdvözli a sör, amit kóstolva kis fintor követ, de amint a szintetizátor mellé helyeziazt, ujjai már fürgén tapossák a billentyűket. Nem csúszik el a váltásokkal, szinte tökéletesen követi az Ella által diktált tempót... Winter megjegyzéséig. Ujjai megcsúsznak a jól ismert felületen, hangot téveszt és kiesik a ritmusból. Élesen szív bele az ajkai közt lógó szálba, ami haragos vörösséggel izzik fel.
- Bocs... - motyogja halkan, fejét szigorúan lehajtva tartva. Próbálni jöttek, nem cseverészni. Mi lenne, ha inkább ehhez tartanák magukat? Domonkos nagyon is reméli, hogy így lesz...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Most először ötlik fel benne a kérdés, hogy vajon azzal, hogy belépett a bandába, a zenélésen túl, ez milyen kötelezettségekkel jár még? Sosem volt még részese hasonlónak sem, a Teóval végigzongorázott versenyek egészen más lapra tartoztak. Azok klasszikusoktól visszhangzó színháztermekben zajlottak, elegáns viseletben, komoly hangvételben. Ezzel szemben egy banda? Ennél idegenebb terepen nem is járhatna. A versenyeken csakis a tudása számított, de itt, egy bandában az egyéniségek is mérvadók. Ő az egyáltalán? Van benne bármi, amivel hozzájárulhat a csapathoz?
Élesen szív bele a cigarettába és fújja ki lassan a füstöt. Fürtjei előrehátra ugrálnak, ahogy fejével követi a ritmust. Ujjait kissé megropogtatva űzi ki a gondolatokat a fejéből és Ella jelzésére beszáll ő is. Feketéi a lányról viszont Zsomborra tévednek, az ujjai alatt életre kelő dallamra. Gyenge kis félmosolyra húzódnak ajkai. Nem teljesen hülye, ha kimondva nem is lett, valahol tudja, hogy leginkább miatta van itt szobatársa. Ám ahogy a tremolóval küzd, akaratlan felharsan benne Winter hasonlata... és Domonkos ritmust téveszt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bosszúsan hagyja elhalni az utolsó hangot. Ujjai göndör fürtjei közé siklanak és kapaszkodnak meg bennük. Elszúrta. Nincs hozzászokva ahhoz, hogy ő ront. Még úgy sem, hogy teljesen új a környezet, az emberek és a hangszer sem a megszokott. Mert hiába egy család, hatalmas különbségek rejlenek közöttük.
Élesen szívja be a levegőt, míg elnyomja a csikket a cipője talpán. A sörösüvegért nyúl és míg Winter kiosztja őket, jól meghúzza. RItkán iszik, nincs hozzászokva még az alkohol ízéhez, mégis most, hallva a rohamozó szavakat, nagyon is jól esik neki.
- Lenyugodnál? Ez az első próba. Nem vagyunk hősök - morogja halkan, ám meglepően nyugodt hangon. Feketéit végigjáratja a bandatagokon, majd Zsomboron pihennek meg.
- Mi lenne, ha másikkal kezdenénk, akusztikussal? Mindenkinek új még ez... - vonja meg a vállát a végén, holott nagyon is érdekli, hogy mi történik. Végre csatlakozott valahová, ahová befogadták, ahol talán ő is számít és a szava is. Mindezt pedig áthatja a zene, ami egyáltalán nem utolsó szempont.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A gondolatai háttérbe szorították a zenét - igazán ritka pillanat. Ám Amélia szavai elegyednek a saját bizonytalanságával. A szkeptikussága és az unszimpátiája a felsorolt tagok java részével szemben, valamint a tömény racionalizmusa képes volt arra, amire semmi más. És pontosan ez volt az, ami beszédre ösztökélte, méghozzá arra, hogy hosszabb, összetett mondatokban fejtette ki a véleményét. És nem utolsó szempont, hogy Zsombor mellett is kiállhatott, ami eddig csakis fordítva fordult elő. Talán ha ő nem lenne itt, Domonkos se szólalt volna meg.
Ujjai az üveg oldalán toporognak, ritmikátlan zűrzavarban. Elszokott a véleménynyilvánítástós, a nézeteltéréseit az öklével próbálta elsimítani az utóbbi években. Nem figyeltek rá, nem számított, hogy mit mondd, mert Domonkos csak a zűrös kiskamasz volt, aki elvesztette a testvérét... Most figyeltek rá. Hat szempár szegeződött rá és meghallották őt. Ha a választ nem is kimondottan neki intézi Winter, mégis megkapja azt. Talán tényleg van itt helye.
Kurta bólintással veszi tudomásul az elhangzottakat, majd meghúzza még egyszer az üveget és visszaállítja azt a szintetizátor lába mellé, hogy immár zokszó nélkül olvadhasson be a többiek játékába, kifogástalan ritmussal és dallammal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Hallotta már ezt a dalt, még sokkal kezdetlegesebb formában, most mégis, mintha nem is ugyanaz a dallam csendülne fel. Az eddig mezítelen, néhány helyen bukdácsoló dal épp most kap új, kifogástalan ruhát. Feje a ritmust követve mozog, ujjai pedig tökéletesen követik az Ella által diktált iramot. Szemei lecsukódnak, vaktában is megtalálja a tökéletes hangokat. Őszintén szólva nem hitte, hogy az első próbán bármi értékelhető történni fog, hisz nem voltak mások, csak idegenek. Egyedül Zsombor nem sorolható ebbe a kategóriába, ám zenélni még vele se volt hajlandó eddig. Két perce még elképzelhetetlen volt, hogy ekkora összhangban keltsék életre Zsombi még félkész dalát. Ezek után már nem is lehet annak nevezni.
A dal vége felé, egyre nagyobb meggyőződéssel táncoltatja ujjait a billentyűkön. Ajkai halvány mosolyra húzódnak, a sikerélmény pedig egyre jobban kitölti a mellkasát. Teó most biztosan büszke rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A zenegép irányából halkan száll a pult felé az aktuális dallam. Igazán erőteljes benne a zongora sokszor viharos csengése és most Domonkosnak minden életre keltett hangra szüksége is van. Bizonytalanul lépett a pult mögé, amit idáig csakis a másik oldalról ismert. Feketéi a söntés alatti hordókra szökkent, egyesével szemlélte meg az összeset, majd hosszú ujjai ügyes és gyors mozdulatokkal kanyarintották dereka köré a kötényt, amit Rue dobott felé.
- Sosem csináltam még - mondja a nyilvánvalót, amint ujjai az első üres korsót forgatják. Kell a pénz és ha már szülei nem kérnek belőle, hát ő sem kér belőlük, semmilyen formában. Le kell zárnia a múltat és jelenleg az egyetlen kivezető utat a Danvers lány jelenti számára. Kedveli őt, a maga módján és bizony hálát is ad Merlinnek, hogy nem a húga vagy épp Winter maga áll itt vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Rue hangja tökéletes vokálként simul bele a haragos zongorajátékba. Ha a kocsma a csend ragacsos masszájában úszna, talán sosem tűnt volna fel Domonkosnak a dac és a panasz oly különös elegye. Szemöldöke kissé megemelkedik ugyan, ám szólni nem szól semmit. Ha sikerül is beletanulnia, pontosan tudja, hogy itt ő jóval alattuk helyezkedik majd el a ranglétrán, még ha pergamenformán ugyanaz is lesz a munkakörük. Ő nem Danvers, soha nem is lesz ad és ez végtelenül megnyugtatja. Nem lenne szüksége a saját elcseszett családja után egy másikra, akiknek hasonló sorsot szánt az ég. Arról nem is beszélve, hogy Rue talán az egyetlen, akitől nem rázza ki a hideg egy cseppet sem.
Feketéi pislogás nélkül tapadnak a munkafolymatra. Apró biccentésekkel veszi tudomásul a hallottakat és próbálja elraktározni az ősszes információt.
- Gondolom ugyanez igaz az öszes fajtára - jegyzi meg halkan, reszelős hangján. - Egyszerre hány hordós sör van? Mármint apátók mindig másmilyet főz, de vannak állandóak is, ha jól tudom . homlokráncolva pillant a lányra. Ahogy belépett a kocsmába és a színpad helyett a pultot célozta meg, már érezte, hogy lehet, hogy túl nagy fába vágja a fejszéjét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A két zeneszám közötti pillanatnyi csendben élesen csattan Rue hangja. Úgy tűnik, hogy még a zenegép is érzi a lány körüli feszültséget és sokkal lágyabb dallamra vált az előzőhöz képest, mintha csak békíteni kívánná a Danvers lányt. Domonkos, zongora mindent kifejező billenyűinek híjján csupán karjait emeli fel, a masináéhoz hasonló szándékkal. Micsoda szerencse, hogy Domonkosnak egyáltalán nem esik nehezére csendben maradni. A probléma csupán annyi, hogy szervezete kínzóan kívánja a nikotint, ám ő makacsul ellenáll a vágynak jelenleg.
Feketéi követik Rue minden mozdulatát. Csípőjét a mögötte húzódó bútornak dönti, karjait lazán összefonja maga előtt, miután a tiszta korsó halkan puffan a polcon. A számok hallatán magasabbra szökik a szemöldöke. Az első és jelenleg legnagyobb kihívásnak a sorrend és a sörök nevének megjegyzése jelenti.
- Amúgy... melyikük melyik? Eddig nem sikerült megjegyeznem - kérdi halkan, kissé közelebb hajolva Rue-hoz. Hónapok óta jár ide, a söntés másik oldalán minden négyzetcntiméterét ismeri már a kocsmának, ezáltal a manókkal is talákozott már nem egyszer, mint a hely ősöreg hozzátartozói. Azt viszont egy kezén meg tudja számolni, hogy összesen hány szót intézett feléjük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ahogy akaratlan Domonkos is közelebb hajol a lányhoz, még a dal is halkabban, sejtelmesebben folytatja útját a falak mentén. Lassan kúszik feléjük, körbeölelve őket, hogy elsuttogott titkaik csakis az övék maradhasson. Feketéi a két tüsténedő manón pihennek, majd a megjegyzés hallattán kimondottan az adott testrészt kezdi figyelni mindkettejüknél. Beletelik pár röpke másodpercbe, míg felfedezi a sántítást, majd ekkor pillant oldalvást a lányra egy pillanatra, hogy szinte azonnal visszafordítsa tekintetét Moha felé.
- Cseles - konstatálja halkan, miközben apró bólintásokkal, alsó ajkát kissé feltolva és homlokráncolva nyilvánítja ki elismerését. Valószínűleg saját magától sosem jött volna rá erre a nüansznyi eltérésre, Domonkos inkább a hangjukat próbálta volna megkülönböztetni. Az az ő asztala.
- Winter egyből nemet mondott, mikor felvetettem - von vállat egy halvány félmosollyal az arcán. - Aztán Zsombor előállt az ész érvekkel és végül szájhúzva rábólintott. De apádon múlott. Winter csak nem akadályozta meg. - Egy újabb vállrándítással fejezi be a mondatot, majd ismét a kezébe veszi az üres korsót és a bútortól ellökve magát lép az egyik sörcsaphoz.
- Megpróbálhatom?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Domonkos nagyon is kellemes társaságként tekint Rue-ra. Kedveli, mikor ő van a pult mögött, szimpatikus az önazonossága, a vehemenciája, a harsánysága és a makacssága. Mind mind olyan tulajdonság, amiből Domonkos nagyon is híjján van. Valahol felnéz a Danvers lányra, amiért ilyen egyenes testtartással képes kiállni mindazért amiben hisz és amit gondol. A fiú egyedül a zongora előtt ülve képes hasonlóan viselkedni, hagyva, hogy a hangszer beszéljen helyette.
- Tud - mondja kicsit keményebben, mint jelenleg indokolt lenne. Domonkos a tarkójánál hajába túrva, lehajtott fejjel pillant rá és küld felé egy zavart, bocsánatkérő mosolyt. - Megvan a saját oka a komorságra. De Zsombor nagyon okos és és jófej srác, csak ezt keveseknek mutatja meg... Sokat köszönhetek neki - teszi hozzá halkan, bizonytalan hangon. Sután bólint az engedélyre és a lány tekintetét kerülve lép oda a csapokhoz. A feliratokat figyeli, majd inkább a megszokott citrusos Pilsner csapjához emeli a korsót úgy, hogy véletlenül se érjen hozzá a szájához az üveg. Megdönti a korsót és lassan lenyomja a foggantyút és mosolyogva fogyeli, ahogy az aranyló ital simogatja a pohár falát. A végeredményt megszemlélve szusszan, majd felkészülve a dorgálásra, fordul ismét Rue felé.
- Mennyire lett borzalamas? - kérdi kisé felvont szemöldökkel, ahogy ő maga a viszonylag sokra sikerült habra és a korsó oldalán végigfolyó sörre pillant.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Csak... sokan félreismerik, mert nem beszél annyit - von vállat kéynszeredetten és nem is tudatosul benne igazán, hogy egyszerre beszél Zsomborról és saját magáról. Hisz ő is be lett skatulyázva az évek során, Teó halála után. Akkoriban nem esett nehezére eggyé válni a róla alkotott képpel. Azóta, leginkább Zsombor segítségével visszatalált a zongorához és ezáltal lassú és rögös úton, de önmagához is. Ám a szóbeszédek és a távolságtartás megmaradt vele szemben és fogalma sincs, hogy igazából ezt bánja-e vagy sem. Azt viszont senkinek se hagyja, hogy Zsomborról is hasonlóképp vélekedjenek.
- A picsába - csusszan ki a száján és a zenegép, mintha csak nyomatékot akarna adni neki, szünettel adózik. A korsója puffanása töri meg a hirtelen csendet, majd a rongyot felkapva lép a csaphoz vissza, hogy letörölje. Zongorázni ezerszer egyszerűbb, mint megtölteni egy korsót sörrel...
Homlokráncolva tekint fel az érkezőkre és mint egy valamirevaló vendéglátós, kissé elmosolyodik feléjük. A kettős eddig csendben lévő tagja elkapja a feketéket és azonnal Domonkoshoz lép közelebb, felkönyökölve előtte a pultra.
- Neked melyik a kedvenced? - kérdi a lány, majd Domonkos előbb Rue-ra pillant, majd vissza a vendégre.
- A citrusos Pilsner elég frissítő, de... - mély hangja kissé bizonytalan, majd szünetet tartva pillant végig gyorsan a kínálaton. Le akarja nyűgözni Rue-t. - ... javaslom a szedres Portert. Szezonális és különleges. - És drágább, mint a többi. Oldalvást pillant Rue-ra, míg a válaszra vár, közben a rongyot lezseren a vállára kanyarintja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ahogy ellépnek a pulttól, Domonkos halkan szusszan és Rue-ra sandítva várja, hogy mit csinált rosszul. Ám a Danvers lány morgolódása most nem őt veszi célba, amit igencsak nagy fejlődésként könyvel el magában.
- Zsombor nagyon jól rajzol. Ha megkérem, szerintem csinál kuponokat, amiket kioszthatsz nekik - mondja halkan, megengedve egy aprócska félmosolyt magának. A zenegép közben Domonkos tanulását elismervén erőteljes zongorajátékba csap át, amit a dob kemény, lelket rezegtető hangja egészít ki tökéletesség. Kettejük közül biztos, hogy Rue a tökéletes dob, az előkelő, nőies cintányérokkal kiegészülve.
Az utasításra bólint, majd feketéit le se veszi a műveletről. A csapolás is egyfajta művészet, a ritmus játéka, csak itt a korsó a csíkozott pergamen és a sörcseppek a hangjegyek kusza szövevénye. A hab a violinkulcs, ami jól mutat, ám funkcióját első látásra nehezen mondja meg egy laikus. Csak meg kell találnia saját csapolásának dallamát és menni fog.
Ujjaival dobolni kezd, felvéve Rue mozdulatainak ritmusát, majd az üres korsón folytatja, miközben az előzőekből okulva kitölti az Alét, határozottan jobb eredménnyel, mint az előbb.
- Kiviszem én - mondja, miközben a dalt lezárván letörli a csapot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Rue nevetése üde,tavaszi dallamként borzongatja végig a bőrét, ami halovány mosolyt csal az arcára. Winter nevetése még a legőszintébb pillanataiban is szarkasztikus és Summeré csak mások elvárása miatt létezik. Rue-é önfeledt és őszinte, ám az övébe is vegyül némi távolságtartás. A zenéhez jól ért és ez kimondottan annak minősül.
- Aha... várnál még vele? Nem akarom az első napomon kirúgatni magam - fűzi tovább a gyengécske poénját, majd minden idegszálával az előtte álló feladatra koncentrál, amit legjobb tudomása szerint teljesít. A már teli korsó koppan a tálcán és mivel nem érkezik kritika, újabb sikerélményt könyvelhet el. Óvatosan a kezébe veszi az italokat, majd Rue-nak biccentve lép ki a pult mögül.
- Egészségetekre - helyezi le a két korsót, majd Rue utasításai szerint lép a másik asztalhoz és próbálja követni a kérdésére érkező hosszú választ.
- Őőő, rendben, mindjárt hozom - ereszt meg egy vérszegény mosolyt, majd magában mantrázva a listát, lép vissza Rue-hoz és jobbját a pultra fektetve támaszkodik meg és néz homlokráncolva Rue-ra.
- Szóval... kérnek két levendulás alét, egy stoutot és egy... - szemeit lehunyva dönti hátra a fejét, miközben ismét végigmondja magában a listát - egy rozmaringos pilsnert, igen. Meg két édesburgonyás mártogatóst, de bors nélkül. Merlinre, egyszerűbb lett volna, ha mondják, hogy az egész itallapot kérik...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő