36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Daróczy Elizabet összes RPG hozzászólása (67 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] Le
Daróczy Elizabet
INAKTÍV


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 154
Összes hsz: 759
Írta: 2022. február 7. 14:32 Ugrás a poszthoz

Dimi


A térre néző ablakok előnye, hogy az ember láthatja a település legfontosabb pontjának eseményeit, és hátránya, hogy bizony nagyon könnyen ott tud ragadni, hogy nézze, ahogy az ismerős alakok haladnak, ki-ki a maga dolgára. Itt minden van, szerelmek és szakítások, jó időben a kinti padokon ebédelő alkalmazottak, gyerekcsoportok, mint például most is, akiket úgy néz ki, hogy egy kis városismereti versenyre hoztak ki. Sétáltatnak háziállatokat, szaladnak a vonatra, minden, amit csak az ember el tud képzelni. A mindenbe pedig Krushnic Dimitri is beletartozik, aki éppen most érkezik meg. Ajkaimon halvány mosoly jelenik meg, ahogy leparkol, és vígan nézem, ahogy páran lelassítanak a látványára. Határozottan közeledik a tavasz, az érzelmek elkezdenek virágba borulni.
- Szerintem itt nem lehet olyat csinálni.
Fordulok el az ablaktól mosolyogva, érezve minden illatot, ami alkotja őt. Észrevettem, hogy mostanában sokkal jobban tetszenek az erősebb, szagosabb illatok, így a mosolyom minden egyes olajos szippantással csak szélesebbé válik. Ellépve az ablaktól felé indulok.
- Szia, mindent előkészítettem, és össze is csomagoltam, így már most teljesen birtokba veheted a helyet. Mindent felcímkéztem, a lezárt ügyeket átpakoltam, a folyamatban lévőket egy helyre összesítettem, és csináltam nekik leírást. Hogyan szeretnéd, hogy most átbeszéljük őket, vagy előbb inkább átolvasod, és utána beszéljünk?
Most még nem érzem szükségét annak, hogy ne legyek itt, azonban az egy ésszerű gondolat, hogy idő kell az átállásra. A fontosabb emberekhez még mindenképpen bejövök, átadom nekik Dimit, megbeszélünk mindent, hogy érezzék a törődést, és, hogy biztonságban vannak. De csak napi pár órára, maximum. Ígérem. Inkább ide célszerű amúgy is ebben az állapotban, és nem a patikába mennem.
Daróczy Elizabet
INAKTÍV


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 154
Összes hsz: 759
Írta: 2022. február 10. 12:28 Ugrás a poszthoz

Dimi


- Jogos.
Mosolyodom el finoman, mert lássuk be, valóban az lenne a leghelyesebb, ha először egy általános tájékoztatást adnék arról, hogy milyen munka is folyik itt, ezen a részen. Fejben minden nagyon szépen megvan, csak azt hiszem, kezdek egy kicsit szétszórttá válni. Fogalmam sincs, hogy mi minden fog történni, a negyedik szakkönyv után elvesztettem a lelkesedésemet az iránt, hogy az állapotom drasztikus romlásáról olvassak. A magamfajta nem vicces kis kihívásnak éli meg azt, ha például elfelejt dolgokat, vagy éppen az éjszaka közepén elkezd arra vágyódni, hogy vonatsínt nyalogasson. Szeretném hozzátenni, hogy ha ilyen vágyaim lesznek, akkor ráadásul egyedül kell majd elmennem a sínekhez, mert az biztos, hogy a férjem nem lesz nyitott a gyermeke hóbortjaira.
- Minden, ami szociális ügy, ide érkeznek be a kérvények, lakásokra, étkezésre, tandíj mérséklésre. Egyszeri segélyekre. Ha valakinek le kell dolgoznia a tartozását vagy a büntetését, akkor is ide küldik. Akik idejönnek, rövid időn belül ismerősek lesznek, mivel ugyanazok. Főleg, akik a segélyért jönnek és a ledolgozásért. Velük többnyire kerti munkákat végeztettem, kerítésfestést, van egy felügyelőjük is, aki nézi, hogy dolgoznak-e, és aki behozza neked a papírokat.
Miközben beszélek, ösztönösen mutogatom a polcokat is, hogy hol mi helyezkedik el. Egy kicsit mániákus érzést kelthet, hogy az ügyek csoportjuk szerinti ABC rendben, és a csoporton belül szintén ABC rendben vannak, komoly figyelmet szentelve annak, hogy minden ügykör azonos színű mappákat rejtsen. Nos igen, az ember, ha így nő fel, ragaszkodik önmagához a későbbiekben is elég rendesen.
- A kérvényeket a tanács bírálja el, de te teszel javaslatot az elfogadásra a benyújtott anyagok által. Van egy részletes lista a felső fiókban, hogy mi kell hozzá. Emellett van egy Zsófiánk, aki mindent is tud. A férjem titkárnője, illetve az enyém is volt, és megkértem, hogy neked is segítsen be. Jogi végzettsége van, nagyon precíz és pontos, ha mondasz egy ügyet, minden eseményt tud vele kapcsolatban, szóval rá is tudsz támaszkodni. Meg rám is, tényleg, nyugodtan, már most frusztrál a gondolat, hogy pihennem kell.
Pedig milyen jól fog az még jönni, ugye? Mindenki ezt mondja. Én jelen pillanatban a kis fáradékonyság mellett még nem sok mindent vettem észre. A bőröm nagyon szép, mindig mosolyoghatnékom van, és persze elkezdett a kis trónörökös jobban látszani.  
- Köszönöm. Lassan elrejthetetlenné válik. Remélem Erzsike nyeri a fogadást a nénik közül. Ők már akkor terhesnek hittek, amikor még házasok se voltunk.
A mosolyom kiszélesedik, ahogy megérintem a pocakomat. Mondom, mint akit kicseréltek, a mi nem akarunk gyereket, "csak kell"-ből egészen átváltottam egy izgalmas és reményteljes vágyakozó-várakozó nőbe. Egy terhesség, egy gyerek, de ő több lesz, mint tökéletes.
Daróczy Elizabet
INAKTÍV


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 154
Összes hsz: 759
Írta: 2022. április 24. 12:28 Ugrás a poszthoz

Dimi


- Nagyon szeretem a rendet és a szabályokat.
Talán kicsit túlzottan is. Amikor egy házaspár szülővé válik, akkor az emberek már vagy biztosan tudják, vagy erősen sejtik, hogy melyik fél lesz az engedékeny és melyik a szigorú. A mi kicsi fiunk azonban elég nagy bajban van, ugyanis Konrád és én eléggé szigorúak, határozottak, rendszerszemléletűek vagyunk. Szeretjük a rendet, a fegyelmet. Ezért is félek annyira attól, hogy boldogtalan lesz a kicsi, hogy megszületik, és akkor sem leszek képes engedni a merevségből. Persze csináltam már olyan dolgokat, amiket a könyvekben írtak, olvasok neki rendszeresen mesét, beszélgetek vele a napi eseményekről, érzésekről, emberekről, akiket majd ismerni fog, akikkel sokat fog találkozni. A nagyszüleiről, a szomszédokról, Teodorról, Imoláról, Elektráról, mintha már most is teljesen velünk lenne. A terhességem első felének végén járok, és a hetek alatt nagyon sokat enyhültem, de az, hogy rossz anya leszek, valahogy nem akar elmúlni. Vigyázni fogok rá, szeretni nagyon, ezek a dolgok pedig megnyugtatnak.
- Van lista arról, hogy a visszatérők hol voltak eddig. Ebben a kék mappában vannak, külön személyekre szedve, itt az anyagukban megtalálható, hogy ki hol volt. Egy-két nappal az érkezésük előtt mindig kapsz majd hivatalos levelet, hogy érkezni fognak.
Leveszem a kék mappát, az asztalhoz lépek vele. Felnyitva látszik, hogy van, akinek egész vékony az anyaga, egy, maximum két kihágással, míg mások igen gyakran fordulnak meg itt.
- Itt van például a Kálmi aktája. Nem összekeverendő a Kálmánnak vagy a Kálmánkával. Ők egy család. Gyerek, apa, nagybácsi. Az alkoholfogyasztásuk miatt rendszeresen összeverekednek egymással. Kálmi a legnyugodtabb, őt nyugodtan lehet az előkészítőhöz is küldeni parkrendezésre, de szeretik a menhelyen is. Az apja és a nagybátyja viszont nem dolgozhatnak együtt, azt itt fel is írtuk. Viszont nagyon tehetségesek a fák gondozásában, és a karácsonyi időszak után szépen tudják elbontani a díszítést. Hidd el, akkor is lesz velük dolgod. Ó és Kálmán meg fogja próbálni eltusolni a büntetését, felajánlj majd cserébe mindent is, én üveges tekintettel szoktam ránézni, és akkor tudja, hogy nincs esélye.
Vicces család, már akkor is vicces volt, amikor kiderült, hogy Kálmán és Kálmánka akkor lettek rokonok, amikor Kálmán elvette a másik nővérét, Idát. Ida velük ellentétben nagyon tisztességes és dolgos asszony, a vegyeskereskedésben dolgozik. Nagyon szép nő, hosszú szőkésbarna haja van, és porcelánfehér bőre, nagy kék szemei. Az öccse ugyanez, leszámítva az alkohol okozta romlást, és a kis Kálmi szintén, akit ha nem vinnének bele a rosszba, még vihetné is valamire.
- Kérlek, zavarj. Én csak örülök neki, ha hasznosnak érezhetem magam. Gyorsabban telik az idő, és a gyerek is hozzászokik, hogy az anyja nem az a nyugton ülő, kötögetős fajta.
A megjegyzésre elnevetem magam, mert valóban igaz, mindig azt nézik, hogy egy beszélgetéstől kerekedik-e már a lányok hasa, az egész kicsiké is, ha mindenki valóban terhes lenne, aki valaha egy fiúval beszélgetett, nem csak város, de lassan külön ország is lehetnénk.
Daróczy Elizabet
INAKTÍV


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 154
Összes hsz: 759
Írta: 2022. szeptember 14. 20:43 Ugrás a poszthoz

Konrád
Innen jöttünk

Valami nagyon nyom, azt hiszem, az egyik rugó az. Nem is rémlik, hogy bármelyik rugó is tönkrement volna. Meg van még a blokk, vissza kell vinni, hiszen ezt a matracot, annak érdekében, hogy a terhesség tökéletes ágynyugalommal teljék, alig pár hete vásároltuk. Én mondtam, hogy pénzkidobás, de mindenki javasolta. Nagyobbat sóhajtok, mindig, mikor felébredek, ösztönösen sóhajtok egyet, mintha az éjszaka terheit letenném, hogy felvegyem a nappalokét. Fáradt vagyok, mint akin átment egy úthenger. Olyan furcsa álmom volt, elvesztettem a fiamat. Az állomáson, a fagylaltozóban, a hivatalban, anyáéknál otthon. Mindenhol elhagytam azt a kis kócos kisfiút, aki a megszólalásig hasonlított Konrádra. Remélem olyan lesz valóban. A gondolattól elmosolyodva simítok végig a hasamon, de nem tetszik az, ahogy kerekedik. Picibb, sokkal kisebb, és nincs az az illat sem, amit otthon van. Rossz, túl erősen nyomakodó a tisztaság, ami itt van.
- Miért nem mentél el dolgozni?
Végül pedig Konrád, igen, őt is észreveszem, ahogy kábán nézelődöm, és próbálom kitalálni, hogy mi nem stimmel. De nagyon fáradt vagyok, érzem, ahogy a szemeim leragadnak, és szeretnék még aludni. Csak egy picit, pár percet, jó, talán egy órácskát. Vissza is ejtem a pilláimat, de nem jó, nagyon nyom a rugó, és elvesztettem a kisfiunkat. Pedig megígértem, hogy sosem vesztem el. Nem akarom megint azt az álmot.
Daróczy Elizabet
INAKTÍV


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 154
Összes hsz: 759
Írta: 2022. szeptember 14. 21:12 Ugrás a poszthoz

Konrád

- Nem.
Még a fejem is kicsit megingatom, habár nem nagyon, mert olyan, mintha valaki egy nehéz tárgyat nyomna rá, de amikor odateszem a kezem, nincs ott semmi. Semmi sem bánt. Álmodtam vele, hogy elveszítem, de nem történt meg. Hiszen megvan, megvolt. Az előbb még itt volt. Nem veszetettem el őt.
- Csak a kertbe mentem. Mindig kimegyek a kertbe.
Ez biztos, erre emlékszem. Kint voltam a kertben, mert olyan sok dolog van ott, és mindig megiszom a teám a friss levegőn. Megittam a teát, emlékszem az ízére, arra, hogy hogyan vált keserűvé, hogyan vált az egész helyzet borzalmassá, és emlékszem arra a maró bűntudatra, ahogy a hazugság miatt a szégyen végigáradt bennem. Hazudtam, mint akkor Teodornak, hogy csak Konrád erősen kapott el, mert megcsúsztam, most pedig arról, hogy a férjem nem bántana senkit. Emlékszem, hogy rosszul voltam, emlékszem a ragacsos vérre, ami ugyan már nincs rajtam, mégis az ágytakaróba törlöm, ahogy kinyitom a szemem.
- Nagyon vigyáztam rá, hogy ne veszítsem el.
Suttogom kétségbeesetten magam elé, mert a valós érzésekkel a valótlan félelem is társul, ami álmomban volt, hogy látom a szőke kis fejét az egyik pillanatban, a következőben pedig már nincs ott. Olyan valós volt... ott volt. Éreztem, emlékszem az érintésére.
- Nem lehet. Vigyáztam rá. Konrád, én nagyon vigyáztam rá.
Tényleg mindent megtettem, hiszen olyan nehezen estem teherbe, egy valamit nem akartam, hogy elveszítsem, így betartottam mindent, amit csak előírtak, és még annál is többet, és tudom, hogy ez mivel jár, hogy mit mondtak, mi lesz, ha nem szülök egészséges fiút.
- Ne hagyj el, kérlek.
Suttogom szomorúan, csalódottan magam elé, könyörögve pillantva rá. Jó leszek, jó akarok lenni.
Daróczy Elizabet
INAKTÍV


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 154
Összes hsz: 759
Írta: 2022. szeptember 15. 09:00 Ugrás a poszthoz

Konrád

Vajon hová tűnt az, akit olyan nagyon megszerettem? A férfi, aki mellett tökéletesen biztonságban éreztem magam, akire vártam, aki miatt azt mondtam, hogy ezért nem lett még jegyesem, férjem, mert nekem őt kellett kivárnom. És én vártam, testileg és lelkileg is felkészültem rá, a férjemre, arra az emberre, aki először érint meg, és akinek utoljára adom majd oda magam. Én rá vártam, és azt hittem, amikor őszintén megnyílok neki, akkor teljessé válik minden. Teljessé vált, de nem úgy, ahogy hittem, és most, mikor fölém hajol, futni szeretnék. Menekülni, elbújni egy sötét sarokban, megszűnni létezni. Hogy ne találhasson rám többé.
~ Miért bántasz, amikor én annyira szeretlek téged? ~
Nem merek hangosan kérdezni, nem merek megszólalni sem, de még csak levegőt venni se. Félek, ha most kiengedném azt, ami bennem van, és újat szeretnék magamhoz venni, nem jutnék hozzá, hogy a kettőnk közötti részen nincs számomra levegő, de tudom, hogy válaszolnom kell neki.
- Fogalmad sincs, hogy mennyire fájdalmas volt megtenni.
Felelem végül csendesen, de érthetően. Az életem hátralevő részében végleg rabbá válok, ezt tudom, ennyi eszem még nekem is van, hogy az, amit mond, azt jelenti, hogy itt a vége, hogy már nem lesz esélyem elmenekülni. Miért is nem kértem meg korábban, hogy had mehessek hozzá Teodorhoz? Akkor talán lenne egy nyugodt, békés életem, ahol olyan emberrel élek, aki nem várja el, hogy szüljek, hiszen nem akar apává válni. De nem, én vártam, és ennek meg is lett az eredménye. Szinte hallom, ahogy a kalitka ajtaja bezárul, és vége, örökre ebbe a börtönbe kell maradnom. De, hogy bánom-e? Nos, ez kérdéses, és valójában én magam is félek a választól.
- Érthetően.
Daróczy Elizabet
INAKTÍV


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 154
Összes hsz: 759
Írta: 2022. szeptember 15. 15:20 Ugrás a poszthoz

Konrád

Nem merek pislogni sem, mert ha most véget kell érjen az életem, akkor azt akarom, hogy lássa, hogy mit érzek, lássa, hogy mennyire fáj és ennyire szeretem őt, hogy mennyire szeretném, ha a házasságunk olyan lenne, min bárki másé. Boldog. Én nem vágyom sok mindenre, nincs igényem arra, hogy összenőve éljünk, hogy életünk minden percét megosszuk egymással, csak abban a pár órában, amit egy-egy nap együtt töltünk, szeretném, ha béke lenne közöttünk. Ha szövetségesek lennénk. Olyan nagyon sokat dolgozom, fejlődök állandóan, hogy elégedett legyen velem, hogy azt lássam, olyan felesége vagyok, amilyet szeretett volna. Talán kicsit öreges a gondolkodásom, amikor olyan álomképekkel teszem magam boldogabbá, mint, hogy együtt ülünk a kandalló előtt és beszélgetünk, őszintén, tervekről, sikerekről, kudarcokról, és egymás tanácsaiból építkezünk. Annyira kevés vágyam van az életben, és mégis annyira soknak tűnik, amikor azt szeretném, hogy szeressen.
Ajkaim kissé elnyílnak, a megnyugvó szívverésem újra felgyorsul, ahogy a fény játszani kezd az arcán, ahogy a férjem valóban sármosabbá válik, mint valaha. Vonzódom hozzá, mint nő, jobban, mint bárkihez életemben. Sokáig azt hittem, hogy nincs is igazán szexualitásom, aztán megjelent ő, a hangja, a szeme, az ujjai, vonzana, mintha valamiféle állati ösztön húzna felé újra meg újra, és ezzel együtt feledteti a legutóbbiakat. Szeretem, ahogy megérint, azt a durva féktelenséget, a fájdalmas gyönyört, amit átélek, minden alkalommal. Mintha őt nekem találták volna ki, akkor legalábbis, amikor így szólal meg, amikor így néz, ennyire gyengéden, és a szívem szorul meg, hogy egy perccel korábban azt feltételeztem, megölne.
- Talán, a következő terhességem alkalmával, Csermelyre kéne mennem. A vetélés jó indok arra, hogy miért kell különösen nagy odafigyelés és nyugalom a számomra. Akkor nem hibázhatnék és nem szólhatnék bele abba, hogy kivel...
Nyelek egyet, mert tőlem idegen szót készülök kimondani, de ha rám néz, állom a tekintetét, mert állni akarom, mert nem hagyhatom, hogy azt gondolja, gyenge és alkalmatlan vagyok.
- ...kefélsz.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Daróczy Elizabet összes RPG hozzászólása (67 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] Fel