36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Vajda Olívia összes RPG hozzászólása (47 darab)

Oldalak: « 1 [2] Le
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2020. október 24. 20:35 Ugrás a poszthoz

Rebi
Olcsi ma


Rendesen szétszórttá vált ez a nő amióta menyasszonnyá lépett elő a kapcsolatában, nekem azonban szükségem lenne rá, hogy bejussak az otthonába, mivel el kellene vinnem magammal azt a színmintát, amit kitalált a koszorúslányok ruhájának. A hétvégén megyünk el a többiekkel, hogy megterveztessük a ruhákat, mert rövid jegyességet csiripelnek a madarak. Remélem, hogy téli esküvő lesz, azok gyönyörűek, és azt is, hogy Lucas nem húzza majd túlságosan a száját, amikor bejelentem neki, hogy vele képzeltem el az esküvőre elmenni.
Viszont ahhoz, hogy a mostani hétvégén minden a terv szerint alakuljon, az kell, hogy megkapjam azt a mintát, és el tudjunk menni a szabóhoz, aki a méreteket veszi rólunk. De a nő nincs sehol. Szóval miután otthon és a színházban nincs, a művház felé veszem az irányt, de természetesen ott sem található, azt mondják, talán lement a könyvtárba. Szóval akkor könyvtár. Kicsit azért bosszant, hogy ennyit kell gyalogolnom, mert bagollyal nem volt ám jó elküldeni a mintát, de ugyanakkor meg jó is, mert imádom az őszt. Annyira gyönyörű a sok színes levél, ahogy a szél felkapja őket, én meg csak egy hajszálra vagyok attól, hogy ne kezdjem el a Pocahontas egyik betétdalát énekelni. És hogy ne, inkább veszek egy nagy adag kókuszos forrócsokit, azzal együtt flangálok mindenfelé, szóval a forró már inkább langyi, de nem zavar, mert küldetésem van. Megszerezni egy anyagdarabot.
- LILIÁNA!
Kiáltom el magam a könyvtár közepén, amivel minden szabályt megszegek, mert itallal nem lehet bejönni, én meg még fánkot is hoztam neki, és nem szabad hangoskodni, és ha lehet, akkor kisállatot se hozzunk be. Oké, a macska, amelyik eliszkolt a sarokba, nem hozzám tartozik, csak pont itt volt, ahogy kinyitottam az ajtót, és besurrant. Miután háromszor ciccegtem neki, de a többi tényleg a véletlen művel.
- LILIÁNA!
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2020. november 14. 12:57 Ugrás a poszthoz

Zalán
Olcsi


Reggel kaptam a felkérést, hogy ma vezessek körbe egy új diákot, egy fiút, aki idősebb nálam, de a háztársam lesz. Nem vagyok prefektus, nem azért, hanem mert kiemelten megbízható vagyok. Jó nem, vagyis de, de nem hiszem. Kettő ok miatt vagyok most itt, az egyik az, hogy baromira rosszul tudok amúgy emberekkel kapcsolatot létesíteni és ezt állítólag fejlesztenem kellene, a másik meg az, hogy reggel én voltam az első ember, aki Volkov professzorral szembe ment a folyosón. Kellett nekem korán kelni, éreztem én, hogy baj lesz belőle.
Mivel külön engedéllyel én tízig is alhatnék, hogy igazán szép és kipihent legyek - köszönjük apu, hogy ilyen bőkezűen támogatod az iskolát -, sokáig feküdtem az ágyban, úgy tettem, mintha nem venném észre, hogy a szobatársaim készülődnek valahova, vagy, hogy Zina ugyanazt a könyvet háromszor ejtette le, három különböző helyről. Nem volt most kedvem velük menni, habár szerintem kettejükkel már egész jól kijöttem. A kicsi lány egészen aranyos, olyan, mint egy normális kishúg, Emma pedig, kicsit olyan, mint én, vagyis jól elvagyunk a világunkban, de tudunk közösen is beszélgetni. Szóval miután ők elmentek, vártam még egy picit, hátha visszaalszom, de nem sikerült, így eshetett meg az, hogy éppen belém sikerült botlania a házvezetőmnek, amikor én a könyvtár felé vettem az irányt.
A legutóbb borzalmasan elrontottam a ragálytan vizsgámat, és bár még mindig találtam ki, hogy mi leszek, ha nagy leszek, azért szeretnék javítani. Az egészségügy nem hiszem, hogy az én világom lenne, és az a nagy helyzet, hogy kviddicsen kívül semmiben sem vagyok tehetséges, sőt, azt sem tudom, hogy abban mennyire igen, mert a legutóbbi két alkalommal is hiába ültek kint csapatok edzői a lelátón, nem én voltam az, akit ajánlattal kerestek meg. Vagyis egyelőre minden tekintetben kispadon éreztem magam, de ez nem jelentette azt, hogy úgy is kell kinéznem.
Amikor felbukkanok a lépcsők tetején, minden tökéletes rajtam, a ruhám csodálatosan simul, a szempilláim kiemelik a Vajda kék szemeimet, leomló barna tincseim pedig olyanok, mintha egy fotózásról jönnék. Ha már aludni nem tudtam és menni nem nagyon volt kedvem, legalább nézzek ki úgy, mint egy ember. Vagy jobban. Leérve határozottan indulok a fiú felé, és még az a bájos kis mosolyt is megvillantom felé, amivel illik másokat köszönteni.
- Vajda Olívia, nagyon örvendek, én foglak ma körbe vezetni.
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2020. november 23. 15:23 Ugrás a poszthoz

Rebi


Az ember, ha siet, akkor tartják fel a leginkább, és nem érdekel, hogy menyasszony és azt se tudja, hogy hol áll az esze, nekem szükségem van rá, arra, hogy beszéljek vele. Hogy odaadja a kulcsot, meg amit akar, mert bár azt hiszi, hogy nekem sokkal kevesebb dolgom van, de én sem érek rá, mert attól még, hogy idén nincs kviddics - ami nem kicsit frusztrál, de tényleg -, attól még vannak elfoglaltságaim, szóval amikor végre mozgást hallok, felsóhajtok.
- Na végre.
A dünnyögés pedig, ahogy mondani is szokták, nem vezet semmi jóra, ugyanis éppen csak megörülök neki, egyből ki is ül az arcomra a nem tetszés, mert nem Lili lép elő, hanem egy másik nő. Hát ezt nem hiszem el, de komolyan. És akkor még azt is mondja, hogy hagyjam kint a latte-t. Ezt nem gondolhatja ő sem komolyan, mert nem két forintért vettem, és mert ha kint hagyom, akkor kihűl vagy valaki megissza, és akkor aztán oda az egyetlen jó dolog a mai napban. Az orromat kicsit ráncolom a gondolatra, hogy ez megtörténjen, majd felpillantok, a polcokra.
- Ja igen is. Itt vannak...szabályok.
Mondjuk nem kívántam kettő pillanatnál hosszabb ideig maradni, de úgy néz ki, már most is túl sokáig voltam itt, ennek ellenére nem tágítok. Jaj Olcsi, eddig olyan normális voltál, nem feltétlen most kell, hogy előtörjön belőled a flegma aranyvérű picsa. Csak szépen törődj bele abba, hogy nincs itt Lili és húzz innen kifelé. Még mindig nem olyan rossz a helyzet.
- Nem üvöltöztem, hanem hangosabban mondtam ki egy női nevet.
Jó, hát azért tényleg nem üvöltöztem, maximum kiabáltam. A poharamat, hogy ne is tudja kiszedni a kezemből, magam elé fordítom, és védekezőn eltakarom. Nem vagyok hajlandó megválni tőle. Na ilyen az, amikor szörnyen rosszul nevelsz egy gyereket, mert az lesz a vége, hogy önzővé és makaccsá válik. Meg bunkóvá. Alapvetően kedves szoktam lenni, de most már olyan sok kilométer van a lábamban, hogy nem tudok örülni.
- Bocsi, szóval igazából nekem elvileg egy cetlit kellene felszednem, amin van egy név meg egy cím, és hozzá egy anyagdarabot, ami a koszorúslány ruhámhoz kell lesz, de Lili egyszerűen nincs sehol, és abban reménykedtem, hogy talán itt megtalálom.
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2020. december 20. 09:57 Ugrás a poszthoz

Rebeka


- Értem.
Bocsánatot kellene kérnem, tudom, de most valahogy előjött belőlem az az "én egy Vajda vagyok" én, amit nem mindenki szeret. Olykor én sem. Nem a családomat, félreértés ne essék, mert őket imádom és boldog vagyok, hogy az életük része lehetek, hogy a vezetéknevem az övék, hogy velük nevelkedtem, de a személyiségemnek van egy olyan belém nevelt, vagy talán a génjeimben hordozott felsőbbrendűség érzete, ami miatt meg kell mutatnia, hogy a szabályok nem mások, mint csak tájékoztató jellegű ajánlások. A szerencsém talán annyi, hogy nem olyan sokszor jönnek ezek elő nálam. Az esetek túlnyomó többségében képes vagyok totálisan normális lenni.
- Oh, szívesen.
Bár furcsa, hogy le kell írnom, hogyan is néz ki, hiszen, ha jól tudom, ő az, aki vezeti ezt a helyet, szóval ha azt mondom, hogy "Lilit keresem", azt gondolnám, hogy egyből a főnök arca ugrik be az embernek. A művelet megkezdéséhez lábujjhegyre szökkenek és még úgy is egy kicsit a fejem fölé mutatok.
- Körülbelül ilyen magas.
Aztán visszaereszkedek, mert mégsem állhatok így egész nap, elvégre ennyi elég is volt a magasság meghatározásához.
- Combközépig érő festetlen mogyoróbarna haja, zöld szemei, az átlagosnál kicsit sötétebb bőre és riasztóan vékony dereka van. A gyűrűsujján egy akkora köves gyűrű, hogy az ember azt hinné, letörik az ujja alatta. Többnyire sportosan öltözködik, mert állandóan rohangál. Színésznő, művházvezető, ilyen funkciókkal van most a településen. December elsején férjhez megy az unokatestvéremhez, Richárdhoz, és kellene egy anyagdarab, amivel ma el kellene mennem a szabóhoz, hogy elkezdjék megcsinálni a koszorúslány ruhámat. Lehet, hogy itt hagyta valahol, mert sehol máshol nem hagyta és sehol máshol nem is találom, és még csak a nap fele se telt el, de már most több, mint tizenegyezret léptem, és emiatt a kviddics edzésemet is kihagytam, pedig csapatkapitány vagyok.
Igen, azt hiszem más problémám jelenleg nincs, így szusszanva pillantok a lányra, hogy ha itt van az a nyomorult anyagdarab, akkor legyen kedves átadni nekem. Ha meg nincs, de tudja, hogy hol van, mondja azt. Lassan feladom, hogy ma bárhova is eljutok.
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2021. február 16. 18:04 Ugrás a poszthoz

VAV


Négykor keltem, hogy futni menjek, mert legyen bármilyen hideg is, ki van zárva, hogy megakadályozzon a reggeli rutinomban. Csak negyven perc, nem a világ, és mozgok. Le a város határáig, megérinteni az azt jelző táblát, kacsintani kettőt, és visszaindulni. Ez a kviddicsmeccsek előtti taktikám bár, ha azt nézzük, hogy egyszersem kaptam el a cikeszt, nos, nem túl jó ómen, de azért egy vizsga csak nem tesz tönkre. És ha meg... nem! Nem vonzunk be hülyeségeket. Szóval negyven perc, utána egy nagy, forró fürdő, amire gyakorlatilag belopózom a prefektusok menő fürdőjébe, mert hát nincs olyan örült egyed, aki ötkor már ébren van, vagyis, én egyáltalán, de senkinek sem leszek útban. Fél hétkor például már a szobánkban található tükör előtt helyet foglalva sminkelek, olyan nyugodtan, mintha nem a mai nap döntene a sorsomról. Mértani pontossággal igazítom össze a szemöldökeimet, és taktikus pírt festek, hogy nagyon bájosnak és ártatlannak tűnjek. Néha eszembe jutnak a többiek, hogy ők vajon milyen arcot vágnak majd, milyen lesz a légkör. A siker kilencven százaléka a magabiztosság.
- Varázstani jó reggelt!
Köszöntöm mosolyogva Emmát, aki láthatóan nem nagyon szeretne felkelni még, amikor én már a nyakkendőmet kötöm. A hajam két copfba fontam, majd a fejem köré pakoltam, hogy ne legyen útba, és olyan vidáman reggeliztem, hogy kedvem lett volna hangosan végig nevetni az egészet. Kevés ötödéves jött le, pedig fontos, hogy kiegyensúlyozottak maradjunk. Tényleg fontos kihozni a mai napból a maximumot. Magabiztosan haladok végig a folyosókon, Vajda-kék szemeim jobbra-balra cikázva nézelődnek, próbálok nem az előttem álló megpróbáltatásra gondolni, de amikor beérek a tömegbe, azért kicsit rám is átragad a para, hogy akkor most mi lesz.
Belépve egyből megakad a tekintetem a majmon, aki nem is értem, hogy mit keres ott, és már éppen megjegyezném hangosan, amikor Holló úr belekezd a köszöntőbe, én pedig fegyelmezetten pillantok rá, és azon kattogok, hogy vajon jól lát-e, mert jelenleg sok mindenek vagyunk, csak olyanok nem, akik a jövőt el tudják irányítani. Én a jelentkezési lapomra már azt se tudom, hogy mit írtam. Nem igazán indulok jó alapokkal. Engedelmesen indulok a többiekkel, hogy megkeressem a helyem, és biztatóan rámosolygok a padtársamra, hát akkor kezdődik. Először nem emelem fel a tollat, helyette elkezdem végigolvasni a kérdéseket, amik mintha sosem akarnának véget érni.
- HAH!
Nem terveztem ezt ilyen hangosan kimondani a vizsga harmadik percében, és felpillantva érzem, hogy ezért nem leszek megdicsérve.
- Elnézést, csak nem vártam, hogy az elmúlt év eseményei után a vizsgalapon látjuk viszont a vérfarkasokat. Eléggé különlegesek, hiszen a kór betegség, mégis, a szövegkörnyezetből érződik, hogy itt a fajként számon tartásukra szeretne a minisztérium kitérni. Az emberi alakban lévő átlagosságot is bele kell fogalmazni, vagy elég, ha csak az átváltozott alakban felerősödő érzékszervekre térünk ki? Elég nehéz válaszolni úgy, hogy mi magunk nem tapasztaltuk mennyire fájdalmas az átváltozás, hogy milyen a másnap, ha nyers húst fogyasztanak. Szóval tetszik érteni, ha nem olyan kielégítő a válaszunk, akkor is kaphatunk érdemben jó választ?
Hogyan kell lesúgni egy fél választ? Így. Ez már öt pont, a többi is gyerekjáték lesz.
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2021. március 12. 07:35 Ugrás a poszthoz

Varázstani alapismeretek

- Hol voltál?
Súgom oda gyorsan Lucasnak, na nem mintha számíthatnék arra, hogy erre most válaszolni is tud, hiszen vizsgázunk, és lesz nekem még itt elég bajom azzal, hogy mit is teszek, főleg miután előadtam a vérfarkasos intermezzomat, ami tudom, hogy célba ért, hiszen még a vizsgáztató is megjegyezte, így most egy kicsit próbálok jó kislány lenni. És vagy egy percig sikerül is, mert utána meghallom Lucas segítségkérését, és nyilván nem fogok úgy tenni, mint, aki nem hallotta, hogy mit is kér. Rápillantok a vizsgalapra, az első pontban nem tudok segíteni, hiszen az egyéni, így a másodikra vetem rá magam. A pad alatt mutatok neki egy kettest, majd először a tenyeremre bökök, utána beleírom, hogy "tea", majd csillagot rajzolok, remélve, hogy a hiányzó részeket, mint a "fű" és "olvasás" kiegészíti majd.
Várok egy kicsit, tekintetem tovább siklik, keresek még olyat, amit hirtelen le tudok neki súgni, így állapodik meg a szemem a rögtön utána következő négyesen. Felmutatok egy négyest, és a korábban már megbeszélt jeleléssel, vagyis a mutatóujj igaz, a középső ujj hamis, kezdem el lejelelni a válaszokat. Hibátlan a történet, mivel amikor a számokat mutatom, akkor nincs olyan pillanat, hogy ne mutogatnám egyszerre őket, vagyis képtelenség eltéveszteni, hogy hányadik kérdés és mi a válasz rá. Az első három esetében hamisat mutatok, aztán következik hat igaz, és végül egy hamis. Utána muszáj ezeket nekem is leírnom, mert félek elmarad a dolog, és így is csúszik bele hiba, hiszen hiába mutatom helyesen, hogy mikor nyitott meg az üstödi édességgyár, és hamisat írok rá. Talán túl elégedett vagyok a teljesítményemmel? Igen, valószínűleg ennek köszönhető a dolog. Lopva felpillantok Holló úrra, remélve, hogy nem szúr ki minket. Ha pedig minden rendben, felmutatom a tizenhármas számot, ahol még tudok könnyedén súgni. Itt két számot mutogatok el, kis kihagyásokkal. Az első az író sorban elfoglalt helye, a második a hozzá illő könyv sorszáma, vagyis egyes-kettes, kettes-nyolcas, hármas-egyes, négyes-tízes, ötös-hetes, hatos-hatos, hetes-ötös, nyolcas-kilences, kilences-hármas, tízes-négyes.
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2021. március 23. 17:02 Ugrás a poszthoz

Ricsárd (táccs mí) - Szalamantoni áprilisban
Ruházatom


Nagyom meleg van. Komolyan mondom, az elmúlt napok, sőt hetek hullámzását azt hittem, hogy nem lehet semmivel sem überelni, erre tessék, máris itt van a következő, a kegyetlen forróság. Lehet, hogy ez csak egy átmenti állapot, de azért nem bíztam semmit a véletlenre, kicsit rásoliztam a színemre, hogy napcsókoltabb hatást keltsek, és csak ezek után kaptam el a tavaszi-nyári kollekcióm egyik szeretett darabját.
Nem terveztem nagyon kiöltözni, farmerkabival tompítottam a hatást, és hozzá futkosós cipőt vettem, szóval az elegáns-sportos lány kombinációmmal operáltam. Nem lehet eltéveszteni, ez egy örök divat most már, különösen, ha minőségi darabokból állítódik össze, és hát mit mondhatnék? Vajda vagyok. Ezzel a nyugodt, és meglepően elégedett hozzáállással, meg egy nagy málnás-vaníliás fagyival ülök a szalamantoni hivatal előtt, időpontra jöttem, pontosabban a másik fél azt ígérte, hogy időben kijön ez épületből. Na persze. Az illendőségi női késés öt perc, pasitól már ez is bunkóság, és akkor tessék, harminchárom perce és huszonöt másodperce várok rá extrán. Nem, nem ment el, ezt pontosan tudom, és amikor meglátom őt végre felbukkanni, ajkaim boldog mosolyra húzódnak, szívem nagy boldogan dobban egyet, de, mire kellő közelségbe ér, rendezem is a vonásaimat, és a fejem tetejére csúsztatott napszemüveg alatt, ragyogó kékjeimmel rá pillantok.
- Ha így megvárakoztatod az embereket, nem csodálom, hogy a feleséged olyan morcos mostanában. Nyalsz?
Nyújtom felé a fagyit mosolyogva, éppen csak most kezdtem bele, és udvariasan csak az egyik felén jelent meg látványosabban a nyelvnyomom, vagyis, a felé eső fele olyan, mint ami majdnem érintetlen. Teljesen nem lehet, hiszen a fagylalt olvasni szokott, és ettől az extra, csokis szélő édestölcsér se ment meg.
- Úgy nézel ki, mint, mint Richárd apu, még a végén kiderül, hogy rokonok vagytok, de amúgy tényleg, nagyon sokat öregedtél, riasztóan komolyan nézel ki, én meg abban reménykedtem, hogy csinálunk valami vadulást.
Vagyis, enged vezetni, és gyorsulhatunk kicsit. Ehhez képest olyan, mintha tényleg a nagybátyámmal készülnék eltölteni néhány órát. Nem annyira szimpatikus a helyzet.
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2021. március 27. 08:12 Ugrás a poszthoz

Ricsárd


- Ti férfiak, miért harapjátok a fagylaltot?
Kérdezek vissza egy teljesen más témakörben, álszomorúan konstatálva, hogy szegény fagylaltom igencsak meg lett becstelenítve, és a tett nyomán egy tekintélyes és minden szempontból pontos és tökéletes Vajda fogsor maradt a vérengzés után. Szörnyű! Botrányos!
- Tudnátok ti ezt szépen és érzékien is csinálni, na nem mintha rád gerjednék, ez már nem az az évszázad, ahol jó szemmel nézik a vérfertőzést. Mondanám, hogy milyen kár, de nem. Hasonlítunk egymásra, mi mindannyian, bár Eszter és én barna hajjal lettünk megáldva, míg a többi Vajda szőke. De a szemünk a bizonyíték arra, hogy ebbe a családba tartozunk, meg a kiválóan részletgazdag negatív pofavágásaink.
- Mert morog, mint, aki nem kapja meg a napi Vajda adagját. De ez csak külső szemlélői észrevétel. Lehet, hogy én látom rosszul és csak sok a dolga. Amikor eljöttem tőle, éppen azon bosszankodott, hogy valaki megcserélte egy könyvsorozat két részét a polcon. Meg se mertem neki mondani, hogy én voltam, és véletlenül történt.
Túl szép a fejem ahhoz, hogy anélkül éljek, márpedig ott és akkor biztos voltam benne, hogy Lili leharapná, és valahogy nem vonzott, hogy engem tiszteljen meg a vérengzés utáni vágyával. Nagyon szeretem, de a magam testi épsége számomra fontosabb, mint az ő lelki nyugalma. Vagy bárkié, kivételt képez ez alól a kviddics, ahol nincs barátság, nincs szerelem. Ott egy teljesen más játszma játszódik. Olyan, melyre, ha csak rágondolok is, bizsergek. Imádom.
- Büszke rád. A legutóbbi együtt töltött hétvégénken látszott rajta, hogy örül annak, ahol most tartasz. Ki tudja, hogy az én apám valaha néz-e majd így rám.
Vérszegény mosollyal húzom közelebb a fagylaltot, hogy inkább abba fojtsam arcom változását. Az igazság az, hogy nem hiszem, hogy ez bekövetkezik, és nem csak azért, mert lány vagyok. Nem vagyok olyan ambíciózus, mint Eszter például, aki egy őt ért támadást követően új álmok irányába indulva, felvértezte magát és aurorrá vált, vagy Ricsi, akit mindig, mindenki a politikai életben képzelt el, és lám, megvalósult ez is. Szusszanva, de félmosollyal az arcomon pillantok rá.
- Lucas, köszöni szépen, jól van. Arra gondoltam, hogy esetleg megengedhetnétek nekem, hogy a kisházban lakjak, nem tudom megszokni, hogy mások is szuszognak ott, ahol én vagyok. Megkérdeztem, hogy nem lenne-e kedve velem lakni, tudom, előbb veletek kellett volna megbeszélnem, de nyugi, a gondolattól szerintem lábon kihordott egy kisebb szívrohamot, szóval, csak én költöznék. Amúgy is, mintha a második szakítás és a szalamantoni úgy szakasz között, jelentősen megcsappant volna az örökségem.
Pillantok rá ártatlan érdeklődéssel, hogy esetlen nem tudja-e, mi történhetett, pedig mind a ketten tudjuk, hogy mi. Az ő pénze elfogyott, az enyém meg kéznél volt. Nem vagyok irigy, ha kér, mindenképpen adok, de tudom, hogy túl büszke ehhez, és tudom, hogy én magam mindent megtennék a családomért. Nem más ez, mint egy jó tárgyalási alap.
Utoljára módosította:Vajda Olívia, 2021. március 27. 08:13
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2021. március 27. 20:22 Ugrás a poszthoz

Gerlepár
Kinézetem


Az ember, ha olyat lát, amit nem szeretne, vagy törli elméjéből a képet, vagy bosszút esküszik, vagy elindul benne egy olyan folyamat, mely nagyon sok esetben az adott személlyel formázott és alakított kapcsolatát zárja le. Én magam, ahogy ülök, és nézem a képet, hirtelen olyan sok mindent megértek. A frászt az összeköltözés miatt például kifejezetten a helyére teszem, látva, hogy mással milyen jól elvan. Szilveszterkor. Az a csók fontos, hiszen szerencsét hoz, és mivel én nem csókolóztam akkor, tekintve, hogy a párkapcsolatomban lévő másik fél éppen mással volt, igaz az elmélet, mely szerint a szerencse mellénk áll vagy elszegődik.
Összetéphetném, elégethetném, kiélhetném rajta minden dühömet, ám mégsem teszem, úgy érzem, hogy egy ilyen kép nem való évkönyvbe, de ellő volna, ha a tulajdonosa visszakapná. Vagy tulajdonosai. Érzelemmentes fejjel ülök a szerkesztőségben, miközben duplikálom a képet, és a friss verziót is magamhoz véve indulok neki, hogy megkeressem, bár fogalmam sincs, hogy hol lehet ilyenkor, ki tudja, talán a kis szöszi szájába suttogja éppen a gondolatokat, és meséli izgatottan, hogy milyen könnyedén ment át a vizsgákon. Persze, ha mindent lesúgnak neked, úgy nem nehéz.
- Te gyökér.
Mordulok, mert ahogy lépkedek a folyosón, fülem hallja a hangját, és szemem oldalsó szegletében felismerem a sziluettét. Olyan hirtelen szólalok és torpanok meg, hogy ne messze tőlem egy elsős szinte vigyázzba vágja magát, de most nincs idegzetem elmesélni neki, hogy nem rá gondoltam. Nézem egy kicsit őket, azt, ahogy Lucas a lány közelében viselkedik. Alsó ajkamba harapva elmélkedem a következő lépésen, míg végül arra a döntésre nem jutok, hogy nem fogok úgy viselkedni, mint egy gyökér. Teljesen rendes leszek, míg ha én nem is első kézből értesültem arról, hogy hárman vagyunk ebben, vagy arról, hogy én nem igazán vagyok már benne. Nyilván a vizsgákra még jó voltam, de ezek után nem kellek már. Kihúzva magam, felszegett fejjel sétálok közelebb, és megállva előttük szinte angyali mosollyal pillantok le rájuk.
- Helló. Holló úr kiküldte az eredményeket a varázstaniról. Épp az évkönyvet rakom össze, és gondoltam szeretnétek belőle egy-egy példányt.
Még mindig baromira kedvesen mosolygok, miközben feléjük nyújtom a képeket, és ha elvették, biccentve egyet indulok tovább, mintha nem lenne a helyzet baromira megalázó.
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2021. április 4. 17:12 Ugrás a poszthoz

Gerlepár


- Persze, hiszen ez sosem az, aminek látszik.
Felelem teljes nyugalommal, még egy kicsit csodálkozó arcot is vágva, mint aki nem érti, hogy miért is magyarázkodik. Ugyan, kérlek, hiszen, ha a pasid, mármint a hivatalos párkapcsolatod egy képen egy lánnyal smárol, mint kiteszed a lábad a kastély területéről, és erről egy egész fotósorozat készül, az nyilván nem megcsalás. Nem is csók. Ugyebár. Lehet, hogy éppen szájon át lélegeztette, vagy egy rágót feleztek el, bármi lehet, bármilyen magyarázatot felhozhat. Vagy nem, ugyanis Lili megadja a választ, vagyis azt, hogy ez egy csók. Nahát! Hát erre igazán nem gondoltam volna. Akkor ez mégis az, aminek látszik?
- Egy kis nosztalgia? Szerencse csók.
Ismétlem teljesen bájosan, ám, ha Lucas rendesen rám néz, ha a szemembe mer nézni, akkor pontosan láthatja, hogy ez nagyon nem így van, hogy bent éppen felrobbanni készülök, és nagy valószínűség szerint, ha Lili őszintesége nem döbbent meg, meg a nyílt terep ténye, akkor mostanra nagyon csúnyán nekiestem volna.
- Édesek vagytok együtt. Nem gondoltatok még rá, hogy összejöttök? Azt mondják, hogy szilveszterkor a legkülönlegesebb embert kell megcsókolnod, és hát ha jól tudom, egyikőtöknek sincs senkije. Legalábbis gondolom, hiszen, csókolóztatok.
Hányadszor is szakítunk? Áh, ki számolja már. Olyan, mintha az egész univerzum azt üzenné, hogy nem lesz ez hosszúéletű, és, hogy nem teszünk mást, csupán csak elhúzzuk a különválást azzal, hogy állandóan összejövünk. Talán tényleg egy olyan lány mellett kellene lennie, mint Lili, hiszen, amikor csak felvetettem neki az összeköltözést, úgy nézett rám, mintha valamit szörnyűséget mondtam volna. Talán szörnyűség is volt, és a kép a bizonyíték rá.
- Várakozáson felüli. Egy gyökérnek súgtam végig, aki el is késett. Ki tudja, lehet elsmárolta az idejét. Megesik. Mennem kell, edzésem lesz. Hajrá.
Vonom meg a vállaimat, és bár tényleg lesz egy jó két óra múlva, de ha most itt maradok, és még azt is végig kell hallgatnom, hogy tényleg összejönnek, akkor kiakadok, így most csak fogom magam, és szépen elindulok vissza.
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2021. április 8. 21:16 Ugrás a poszthoz

Gerlepár


Dühös vagyok, de nem annyira, mint hittem, hogy leszek, valami rosszabbat érzek, csalódott és fáradt vagyok, és úgy érzem, hogy az elmúlt időben számos igazságtalanság ért, és nem is én voltam a hunyó. Mintha hirtelen átalakulnának az érzéseim és a kiábrándultság a szerelem rovására menne. Már nem érzem azt, hogy képes lennék tovább lendülni, vagy, hogy képes akarok lenni tovább lendülni. Igazából, csak el akarok menni innen, de Lucas állandóan jön utánam, én meg nem akarom, hogy még tovább kövessen. Simán csak nem. Ne tegye. Éppen ezért torpanok meg sokadjára, amikor megint Lilit használja védőhálóként, és valahogy a lányra egyáltalán nem is haragszom, rá tényleg nem.
- De, ez fura. Az ember el szokta mondani, hogy van barátnője. És az a legviccesebb az egészben, hogy ha nem így tudom meg, akkor nem is lett volna semmi bajom vele. Akkor ezt mondom, ez egy szép gesztus volt, vagy, örülök, hogy el tudtátok kapni a pillanatot.
Én tényleg nem haragudtam volna. A tudatlanság rosszabb, az, hogy úgy érzem, hülyének vagyok nézve, hogy egész végig hülyének voltam nézve. Hiszen, most is együtt vannak, és szegény lány nem is tudta, hogy én létezem, és nem is akarom, hogy rosszul érezze magát, de nem tudom nem elmondani a dolgokat, mert nem akarok erről több szót váltani.
- Nem, ennél van egy még viccesebb, az, hogy bárkivel beszéltem, mert mondjuk az volt a dolgom, hogy beszéljek vele, meg lettem vádolva. Megcsallak Dusánnal, Teodorral, Romhányival, bárkivel gyakorlatilag, aki hímnemű és az ötven méteres közelemben tartózkodik. Pedig eszembe se jutott soha ilyet tenni, de erre szokták azt mondani, hogy mindenki magából indul ki. Ezek szerint nem is én vagyok az igazi hunyó ebben az egészben, nem az én lelkiismeretem miatt kellett aggódni egész végig.
Mert ez nem más, mint kivetítés. Kivetítette rám a dolgot ezek szerint. Talán a bűntudatát emiatt a csók miatt, talán egy másik miatt, ami még nem jött szembe velem, ki tudja. De az biztos, hogy én ma már nem szeretnék többet tudni, és ami azt illeti, máskor sem.
- Amúgy, tényleg helyesek vagytok együtt. Ha együtt akartok lenni, legyetek. Mert én nem szeretnék veled lenni.
Ezt pedig olyan komolyan mondom, hogy még a szemébe is nézek. Komolyan gondolom, hogy egyszerűen mi ketten képtelenek vagyunk együtt lenni, mint a normális párok. Ennyi őrületre még Ricsiék se voltak képesek, pedig, ha valaki nem kispályás, akkor az ő. A két kezemet felemelve jelzem Lucasnak, hogy ne kövessen, mert nem akarok a közelében lenni, és nagyon remélem, hogy legalább ezt tiszteletben tartja. Muszáj lemennem a pályára, és kiedzenem magamból ezt az egész feszültséget, és amint lehet, gyorsítok is a lépteimen, hogy semmiképpen se akarjon senki se beszélni velem.  
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2021. április 27. 09:49 Ugrás a poszthoz

Ricsárd


- Genetika... hát igen, mondják is, hogy túl szépek és tökéletesek vagyunk erre a világra.
A kijelentés mellé sóhajtok is egyet, és bár nem tartom magam egy sznob libának, de egészséges egoizmussal rendelkezem, ahogy minden Vajda, hiszen a neveltetésünk része volt az is, hogy a világban megjelenő szerepünket pontosan megismerjük. De mindamellett, hogy másokkal ellentétben nem játsszuk az agyunkat, hogy szerény kis nyünnyök vagyunk, nem vagyunk tajparasztok sem. Mondjuk tartom magam ahhoz, hogy Ádámnak kellett Vivienne, Richárdnak meg Lili, ilyen kiegészítő kurzus gyanánt.
- Rettegek, de mindig belegondolok abba, hogy mit kaphatsz te tőle, és ezek után még mindig visszamentél hozzá, sőt, feleségül vetted, és rá kellett jönnöm, hogy ez a család tényleg a mazochista élvezetek fellegvára.
Angyali vigyorral pillantok rá, még a pilláimat is megrebegtetem egy kissé, és ebben az állapotban ér a következő kérdés, amire őszintén kitör belőlem a nevetés. Nem számítottam rá, bár számíthattam volna, hiszen a koromat tekintve, mondhatjuk azt, hogy potenciális családtag jelölt.
- Ez most olyan, hogy mit láttál először Liliben? Egy nagyszájú kislány volt, amikor összekerültetek, a család napokban fogadott, még csak azt sem mertük megkockáztatni, hogy hónapokig együtt lesztek. Volt benne valami, ami hozzá húzott, és tagadhatatlan, hogy hozzád formálódott. Mert előtted nem tette ki a testét, mármint, jelmezekben láthatta a világ, de pólós, tornacipős lány volt, aztán, mint a Hamupipőke, bumm, kiderült, hogy nőből van. Viszont volt valami, ami megfogott benne, olyan, ami te láttál, míg mások nem. Olyan hihetetlen, hogy ezt én is láttam Lucasban? Mindazonáltal, mielőtt még kijavítanál, hogy te most is látod, én indokoltan használom a múlt időt.
A vállam megvonva pillantok a fagyimra, és nyalom le azt a részét, ami megolvadt, mielőtt még a kezemen folyik végig, és a kiegyenesedésén elégedetten elmosolyodom, úgy látszik, tudok én még hatással lenni a polgármester úrra.
- Nos, a helyzet az, hogy a szünidő visszamaradó részét edzőtáborban töltöm, és észrevettem, hogy igencsak megváltozott volna az elérhető forrásom. Márpedig, ha lehetőséget kapok valamelyik csapatnál hivatalosan is játszani, akkor el kell kezdenem eltartani magam.  
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2021. május 2. 12:42 Ugrás a poszthoz

Lucas


Újabb mordulás. Az ember azt hihetné, hogy a gyengélkedő hátuljában egy crupot próbálnak éppen megszelídíteni, elég sikertelenül, de a helyzet az, hogy én vagyok az a valaki, aki ezeket a hangokat kiadja. Fáj, és elképesztően csúnyán is néz ki a kezem, ami elég amorf módon pihen mellettem, és amikor Viktor erősebben mozdít rajta egyet, hangosabban, amikor gyengédebben, akkor csak halkan, de morrantok. Nem éppen így képzeltem el a mai napot. Ráadásul éhes is vagyok, de azzal a hat szem szőlővel, ami nálam van, nem jutok messzire, az sem az enyém, hanem a srácé, csak nekem adta, amikor olyan hangosan kezdett el korogni a gyomrom, hogy az ember azt hitte, hirtelen vihar van kitörőben.
A mai edzésen mentünk a legmesszebb, és igazából mind a ketten elég nagyot hibáztunk, így nem nagyon volt lehetőség arra, hogy megússzuk sérülés nélkül. Én csak a gyengélkedőre kerültem, azonban Katinka megnyert magának egy utat a SÜVEG-gel, egyenesen a fővárosi ispotályba. A bódult lány, bár igen sok vért veszített, mégis, elemében volt, mert amíg el nem indultak - és feltételezem az oda vezető úton végig - az őt ellátó férfiak szépségéről áradozott. Tény és való, most tényleg olyan gyógyítók érkeztek, akiket magazinfotózáson tudna az ember elképzelni, szóval legalább komolyabb fejsérülése nem lett.
Azonban az agyrázkódás kockázata fenn áll, így az ép kezemmel tartok egy lavort a combjaimon, amibe a pár szem szőlős tálat tettem, és próbálom minél lassabban fogyasztani őket, hogy a szervezetem azt higgye, éppen lelegelek egy egész szőlősort. Az biztos, hogy tananyag leszünk a hogyan ne legyünk hülyék rovatban, és az is biztos, hogy ha innen kikerülök, akkor egy nem kellemes beszélgetés vár rám a házvezetőmmel. Megjegyzem teljesen jogosan, mivel ezt el lehetett volna kerülni, de mi helyette a határainkat feszegettük. És mint tudjuk, ez ostoba lépés.
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2021. május 2. 14:35 Ugrás a poszthoz

Lucas


- És, ha mondjuk nincs egy hetem?
Teszem fel a lényeges kérdést azelőtt, hogy nagyot rántana a kezemen, amitől felsikítok, és egy pillanatra össze is kell szorítanom a szemeimet, mert még a könnyeim is neki akarnak eredni, és azt nem, én nem hagyom. Szóval kell egy pár pillanat, amíg megnyugszom, mert egy Vajda nem sír csak úgy, ha megteszi, annak nagyon komoly oka van, és akkor sem biztos, hogy valóban megteszi. Olykor talán emiatt egy kicsit hűvösnek és elérhetetlennek tűnünk, pedig gazdag érzelmi kultúrával rendelkezünk. Gazdagabbal, mint, azt bárki is gondolná. Szóval kell ez a pár pillanat, ami alatt a gyengélkedőn tartózkodók száma is eggyel nő, és kell pár pillantásnyi idő, hogy felmérjem, nem a fájdalom miatt hallucinálom be Lucast. Aki ismeri az elmúlt idők eseményeit, az tudhatja, hogy miért áll fenn ennek a gyanúja bennem, és akkor is, ha csak délibáb lenne, akkor is, ha nem az, nagyot dobban a szívem a látványára, még akkor is, ha már meghoztam a magam döntéseit. Attól még érzek, ám nem tudom, hogy mennyit lenne most jó ebből kimutatni.
- Volt egy hevesebb megmozdulásunk Katinkával. Én jöttem ki jobban belőle.
Ami nem lehet túl bíztató, hiszen igen pocsékul festek én is, hát még az a szerencsétlen, de tényleg nagyon remélem, hogy rendben van, és néhány nap múlva már csak nevetni tudunk ezen. Ha végeztek velem itt, szándékomban áll utána menni, meglátogatni őt az ispotályban, elvégre ebben együtt voltunk, és különben is, az elkövetkezendő időszak mind a kettőnk számára igen fontos lesz, bár nem biztos, hogy a legjobban lépünk bele, de, ahogy mondani szokás, innen szép nyerni.
- Jól vagyok, tényleg. Ez nem komoly, szerencsére Viktor érti a dolgát, így már simán tudom mozgatni a karomat is. És te, hogy vagy?
Nem udvariasságból kérdezem, inkább megadom neki a lehetőséget, hogy válaszoljon, elvégre ez a beszélgetés, mely könnyen lehet, hogy az utolsó is lesz közöttünk, nagy jelentőséggel bír. Úgy vélem mindaz, ami most történik majd, hatással lesz ránk a jövőben is.  
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2021. május 2. 21:03 Ugrás a poszthoz

Lucas


- Ez kedves tőled.
Tényleg az, halványan elmosolyodva figyeltem őt, sok minden viaskodik bennem, olyan érzések, melyek szunnyadtak, újra feléledtek, olyan döntések, amikben eddig biztos voltam, most megkérdőjeleződnek bennem. Nem volt véletlen az, hogy, amikor kiderült a hír, nem rohantam hozzá, és az sem, hogy amikor a pletykák szárnyra keltek, akkor nem kerestem fel. Időt kértem, időt kaptam, de ez idő alatt nagyon sok minden történt, mindkettőnkkel.
- Színészet? Azta. Valahogy nem merült volna fel bennem, amikor beszéltünk róla, mégis, nagyon el tudlak képzelni benne. Jó választás, alig várom, hogy a színpadon lássalak, ígérem, még rózsát is dobok majd fel.
Tudom, hogy a rózsát a hódolók a színésznőknek szokták adni, de olykor, mint például ez a mostani is, tehetünk kivételt, és ígérem, ha színpadra lép, legyen az kicsi vagy nagy szerep, én megteszem, amit meg kell tennem, és feldobom a rózsát a színpadra, hangosan éljenezve. Örömmel. Felpillantok Viktorra, aki illedelmesen távozik tőlünk, és bár fáj, nagyon is, de tudom mozgatni a kezem, és ez a lényeg. Ölembe ejtem, és átható kékjeimmel engedelmesen pillantok fel Lucasra, amikor megérinti az arcomat.
- De bennem kerested a hibát. Olyanokat vetítettél ki rám, amiket végül te követtél el.
Az Edictum főszerkesztőjeként rendre érkeznek hozzám a pletykák, névtelenül, olykor képekkel. Az év tizenkét hónapjából tízet összezárva töltünk, az emberek odáig vannak azért, hogy valami izgalommal találják szembe magukat, és a titkok, a titkos találkák és pillantások éppen ilyenek. Igaz-e, vagy sem, valahogy, amikor kiderült, olyan szinten eltört bennem valami, hogy a mai napig érzem a szilánkokat a szívemben, vagy talán a szívemből.
- Én is szeretlek, Lucas. Nagyon szeretlek. Tudod, én ott voltam végig Ricsiék kapcsolatának alakulásakor. Tündérmese. Azt hittem, hogy ez ránk is igaz lesz. Hogy neked sosem fog számítani, hogy milyen családból származom, hogy a társadalmi különbségek ugyanúgy hidegen hagynak majd, mint engem. Hogy, nem gondolsz majd olyannak, aki csak mert beszélget valakivel, le is fekszik vele. Nem adtam okot rá, de te mindenkire féltékeny voltál, és bántott, hogy így tekintesz rám. Ha visszatekintek az elmúlt évekre, nagyon elrontottuk. Mind a ketten. Ha most újrakezdenénk, akkor az nagyon nagy hiba lenne.
Nem szabad, most nem engedhetek neki, bármennyire is szeretném, mert tudom, hogy akkor folytatódna mindaz, ami eddig volt, és azt nem akarom, mert meggyűlölnénk egymást. Szusszanva fonom össze az ujjaimat, mert egy kicsit remeg a kezem, valószínűleg a félbemaradt gyógyítás miatt, vagy talán az egyik bűbáj dolgozik. A kezem az értékem, fogóként nem engedhetem meg, hogy tönkre menjen, különösen most nem.
- Ajánlatot kaptam a Viperáktól. Elfogadtam, magántanuló leszek a hónap közepétől. Előtte pár napot otthon töltök, aztán kezdődik az edzőtábor.  
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2021. május 2. 23:12 Ugrás a poszthoz

Lucas


- Mindenképpen.
Felelem magabiztosan, mert tudom, hogy amikor ez megtörténik, akkor ott leszek. Mindaz, amire készülök, nem fog teljesen elszakítani minket egymástól, de távolságot fog generálni kettőnk között, amit tudom, hogy nem élne túl a kapcsolatunk, már, ha kapcsolatban maradnánk. Nem látom helyesnek ezt a lépést megtenni, mert azzal elmérgesedne a viszony kettőnk között, jobban, mint ahogy most van, és nem akarom, hogy meggyűlöljük egymást. Némán figyelem őt, kettőnk közül mindenképpen ő az, aki jobban ki tudja mutatni az érzéseit, én vagyok a határozottabb és a hidegebb, az, aki nagyobb gesztusokat ritkán tett, de hát, az együtt töltött időnk nagy része dráma volt. Valami, ami most nem fér bele. A közeljövőben férfiakkal és nőkkel is össze leszek zárva, az edzések során lesz olyan, amikor az ellenkező nem tagjaihoz szorosan simulva kell majd mozdulnom, és az állandó féltékenység és feszültség hátráltatni fog.
- Igen. Már minden papír megvan, ami a legigazoltatáshoz kellett. Ma az összes fontosabb dátumot lefixáltuk. Nagyon nagy szerencsém van, hogy a házvezetőm ennyire képben van, sőt, beszéltem Laylaval is, hogy lehetne a menedzserem, neki is jól jön, ha van kin gyakorolnia, nekem pedig biztos pont lesz, hiszen őt ismerem, és megbízok benne.
Layla említésére kicsit szélesebb mosoly jelenik meg az arcomon, örülök neki, ahogy Volkov professzornak is. Nem csalódtam a Bagolykőben, azt adta, amire szükségem volt: Otthont, családot, szerelmet, csalódást, és kimagasló odafigyelést a képességeimre. Magabiztossá tett, olyanná, aki kész belépni élete újabb fejezetébe. A feletett kérdésekre sóhajtok egyet, lehajtom a fejem, ám amikor felpillantok ismét, hirtelen találom szembe magam, pontosabban nem csak magam, de az elnyíló ajkaimat Lucas ajkaival, amire most először nem tudok, és tudatosan nem is akarok reagálni. Lehunyt szemmel, finoman húzódom el, bocsánatkérő tekintettel pillantva rá.
- Hány esélyt adjak még? Minden féltékenység, minden veszekedés után. Az összeköltözést csak én akartam, és szintlépésnek, nem pedig megoldásnak gondoltam. Ne azért akarj együtt élni velem, hogy ne veszíts el, hanem, mert akarsz. Én... nincs jogom ítélkezni, nem is akarok. De felmerül bennem a kérdés akaratlan is, hogy akkor is engem akadtál, amikor Liit dugtad? Én nem hiszem.
Elhúzom az ajkaimat, aminek következtében kicsit az orrom is ráncolódik. Fájdalmaim vannak, érzem, ahogy a kezembe helyenként belenyilal a fájdalom.
- Jelen pillanatban nem érzem úgy, hogy egy felé tartunk, és éppen ezért nem tartom jó ötletnek azt sem, hogy tovább csináljuk ezt. Már tudod, hogy tudsz ragaszkodni, csak a bizalmadat kell egy kicsit fejleszteni, hogy más ne sérüljön. Biztos vagyok benne, hogy lesz más, és abban is, hogy nekem ez most nem menne. Csak a kviddicsre szeretnék koncentrálni.
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2021. május 3. 16:02 Ugrás a poszthoz

Lucas


- Nem mondom, hogy nem volt, és ezért is mondtam, hogy nem akarok ítélkezni, de Lucas, nem kerestél, nem érdekeltelek. Aztán visszajöttünk, és te ezt azok után tetted, hogy már itt voltunk, hogy lett volna lehetőségünk helyrehozni a dolgainkat, de helyette csak még távolabb kerültünk egymástól. Nekem ez volt az, ami az utolsó reménysugarat is kiölte.
Nyugodt tárgyilagossággal beszélek hozzá, a tényeket előrébb helyezve az érzelmeknél. Hogy nem fáj? Ezt senki se gondolhatja komolyan, bárki, aki azt hiszi, hogy nem hasadt meg a szívem millió alkalommal a kapcsolatunk alatt, majd látva a képet, amin más lánnyal csókolózik, aztán azt hallgatni, hogy mással szexelt. Nálunk, a mi családunkban egyetlen csók is megbocsáthatatlan bűn. Olyan, amire kishíján ráment egy tündérmese, akkor mit mondhatok én, akinél nem csak egy csók volt. A családunk alapeleme a hűség, nincs olyan, hogy szakításban voltunk. Mélyen beszívom a levegőt, majd lassan kieresztem.
- Én odaálltam eléd, megmondtam, hogy tetszel, kitartottam melletted, bármilyen csúnyán és igazságtalanul is bántál velem. A családod szerettem volna lenni, a bizalmasod, az, aki szeret téged, feltételek nélkül, de elfáradtam. Belefáradtam állandóan olyannak lenni, amilyen nem vagyok. És abba is, hogy a családomat olyannak látod, amilyenek nem vagyunk. Összetartó, egymást védő emberek között nevelkedtem, és, ha valakit szeretnék a családom részévé tenni, az nem ítélheti el őket azért, ami a legnagyobb erényük.
Szerettem volna meghallgatni, hogy én mit rontottam el, hogy hol hibáztam, hogy tanuljak belőle, de erre végül nem került sor, csak biccentek egyet arra, hogy sok sikert kíván, és némán nézem, ahogy kisétál a gyengélkedőről. Örülök, hogy elment, mert képtelen vagyok tovább tartani magam, és ép kezemet a szám elé szorítva, hogy csökkentsem a sírásom hangját, engedek utat az érzelmeimnek. Hálás vagyok Viktornak, hogy megvárja, amíg már nem sírok, és nem is hozza fel, csak helyre hozza a karom. Nem maradhatok itt, ezek után egyetlen percig sem. Nem gondolhatom meg magam, nem tehetem. Nem adhatok esélyt se neki. Első utam Raven szobájába vezet, az egyetlen ember, akitől elbúcsúzom, megköszönve a közös munkát, mielőtt elindulok, mert ez itt, a vége.


Love Love Love
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Vajda Olívia összes RPG hozzászólása (47 darab)

Oldalak: « 1 [2] Fel