36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - dr. Hollóvölgyi Zsófia összes hozzászólása (119 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Le
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. január 20. 17:49 Ugrás a poszthoz

Baba


Szusszanva figyelem, azon agyalva, hogy hogyan lesz valaki jó anya. Mármint, tényleg, hogyan tudja valaki ezt jól csinálni? Én minden ilyen esetnél azt érzem, hogy megváltoznak a szerepek, és büntetés helyett pitiznem kell neki meg támogatnom a cukorkafüggőségét. Még jó, hogy nincs férfi az életemben, mert akkor egészen biztosan nem lenne megélve az a kapcsolat. Így, hogy a szívem az elérhetetlenért dobog, még hálásnak is kéne lennem. Gondolom.
- Legyen heti. Majd két heti, aztán havi. De megeszed az ételt, legalább a levest.
A leves, mint tudjuk, a hét napjain nem túl kreatív, van a zöldségleves, a húsleves és a csontleves, ami ugyanaz, csak máshogy hívják. A gyümölcsleves jó, mert édes, a paradicsomleves necces ebben a korban, pedig az is édes, és ott vannak még a gulyások, ami a tegnapi maradék felhigítása. Vagyis, ha legalább háromszor eszik levest és a másik két nap másodikat, akkor sikeresen kijárhatjuk az előkészítőt.
- És Panka mit kapott?
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. január 20. 18:10 Ugrás a poszthoz

Baba


- Szóval akkor a felesleges energiáidat, amit mondjuk lázadással töltesz, fordíthatnád arra is, hogy Bálint ne ússza meg a dolgokat.
Felpillantok rá a bögre felett, mielőtt egy kortyot a szervezetembe juttatok. Soha, de soha nem állítottam, hogy én vagyok a jóság mintapéldánya. de azért sokat szelídültem.
- Lehetőleg úgy, hogy ne bukj le.
Mert akkor tényleg bajaink lesznek. Most már legalább a konyhánk funkcionál, már csak nappalit kéne csinálnunk, és rávenni magam, vagy Hegét, vagy Benőt arra, hogy legyen ágyam, elmenni matracot venni, ami jó is bele, és akkor fogadóképesek lennénk. Érzem, hogy érik egy látogatás a volt nevelőitől.
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. január 20. 18:23 Ugrás a poszthoz

Baba


- Én otthon nevelkedtem, nem voltak iskolatársaim.
Hajolok én is előre egy kicsit, bizalmaskodva, hiszen az anya-lánya szövetségünk mellé úgy vélem, most egy újabb is csatlakozik.
- De, ha én lennék Panka, két dolgozatot írnék, egyet, amin helytelen válaszok vannak, és egyet, amin a helyesek. A helytelent úgy helyezném, hogy le lehessen másolni, míg a helyeset észrevétlen írnám. Másoljon csak, ha lebukik, nem egyezik a két dolgozat.
Jó anya talán sosem leszek, de azért ifjú bűnözők kinevelésében még lehetek profi. Mosolyra húzom vörös ajkaim, mielőtt bekapok egy falatot.
- Csak úgy kell csinálni, hogy ne legyen feltűnő. Nem szamárságokat írni, csupán rossza évszámokat, rossz neveket, észrevétlen hibákat ejteni.
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. január 20. 18:50 Ugrás a poszthoz

Baba


- Azért az nem túl szerencsés, hogy nem akarnak.
Állapítom meg elgondolkozva, mert valljuk be, kiről akarnak másolni? Akiben biztosak, hogy jól tudja, és én a maximum felett szeretek teljesíteni, vagyis... ebből lesznek még gondjaink.
- Azt hiszem hölgyeim és uraim, lassan elérkezünk egy történelmi pillanathoz, és szólnunk kell, hogy csomagoltatnánk.
Még a nyelvem is kiöltöm a lányra, hogy érezze, mennyire komolytalan vagyok, de komolyan gondolom, nehogy nekem gyomorrontása legyen, mert akkor holnapra kell találnom egy bébiszittert neki, és az nem kis kihívás lenne.
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. január 20. 19:09 Ugrás a poszthoz

Baba


- Höh.
Vigyorogva veszem elő a telefonom, hogy a jelenetet, melyben egy jóllakott gyerek és öt félig megevett sütemény van, megörökítsem az utókornak. A vigyorom levakarhatatlan, még ha tudom is, hogy egy perc múlva megint pörögni fog, és hogy ezek a sütik legkésőbb reggel eltűnnek a gyomrában. Intek a lánynak, aki az asztalok között téblábol, hogy csomagoltatni szeretnénk, majd mielőtt a kölyök elalszik, felkeltem, felöltöztetem, és biztos lehet benne mindenki, hogy amikor befordulunk a Holdfénybe, az utca tudni fogja, hogy Martai Erika megérkezett.


Love Love Love
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. február 17. 13:56 Ugrás a poszthoz

Zsófi


- Tényleg nem haragszom, igazából ez...vicces.
Tényleg vicces, mert ilyenek velem nem esnek meg, és ez az egész annyira könnyed, annyira egyszerű, annyira mulatságos, hogy vidáman felnevetek, ahogy extra szalvétákat és papírtörlőket veszek magamhoz, hogy felitassam a nagy részét. Közben Zsófi is segít, és nagyhamar megérkezik egy alkalmazott is, aki végül befejezi a munkánkat. Vidáman pillantok fel rá, majd Zsófira.
- Szeretnénk kérni egy másik limonádét, én fizetem.
Teszem hozzá gyorsan, mert tudom, hogy egyrészt ugyebár aranyvérű, tehát nincsenek anagyi problémái, másrészt viszont diák, tehát lehet, hogy nem kap annyi pénzt, és probléma lenne neki egy másik ital vásárlása. Vannak, akik minden pénzt a gyerek elé tesznek, és vannak, akik alig-alig, nehogy ideje korán hozzászokjon a jó világhoz. Engem megtanultak költségvetést csinálni, ami talán egy kicsit merész tizenkét évesen, de most kifejezetten jól jön. Tudok házat venni, Erikát örökbe fogadni, és bár kevés pénzem marad, de még mindig lesz a tartalékaimból, és a polgármester úr méltányos fizetést ad nekem.
- Valóban, bár ha jól tippelem, az iskolai kiváló hivatkozási alap arra, hogy te is kerülhesd a társaságot.
Mert engem apám néha elvisz magával, jelezve, hogy életben vagyok, bár nem tudom, hogy mégis mi szükség van erre, hiszen, ha meglesz az örökbefogadás, gyermekkel már szinte teljesen értéktelen leszek azokban a körökben. Milyen szomorú... ja, nem. Amúgy sem terveztem folytatni az aranyvérű családfákat, habár édesanyám részéről ezt nyilván nagy veszteségnek élnék meg. Ami az apámat illeti, ő a nevére se vett, így ott nem is nagyon hiszem, hogy fel vagyok tüntetve.
- Azonban kifejezetten jól, örülök, hogy nem kell bájmosolyognom, és végighallgatnom a suttogásokat arról, hogy egy korcs vagyok, ami, amúgy nem is igaz, mivel két ősi máguscsalád leszármazottja vagyok. És te? Találtak meg neked tökéletes úri fiúcskát, akit a dajkája kellőképp elkényeztetett?
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. február 17. 14:13 Ugrás a poszthoz

Ráhel
Kinézetem

Biztos vagyok benne, hogy a sok őrület, ami a mai délelőttön volt, azért történt, mert az időjárás is rendesen a bolondját járatja velünk. Reggel, mint kiderült, elromlott a hopp-hálózat, ugyanis, akik azzal járnak dolgozni más minisztériumokban és egyéb intézményekben kötöttek ki, míg hozzánk is vadidegenek érkeztek. A munkálatokat végző férfi szerint, ha jól emlékszem a neve valamelyik gombafajtához hasonlított, a hiba gyorsan elhárul, ám az első ide tartozó dolgozó csak valamivel tíz után érkezett meg. A nyomtatók se működtek ezen a szinten, így a délelőttöm nagy része azzal telt, hogy a pyromágiám próbálgattam egy kicsit. Apró lángokat tartva a tenyeremben, először karcsúsítottam és hosszítottam őket, majd megpróbáltam úgy mozgatni őket, ahogy a fülesemben szóló zene üteme szólt. Ez nem volt feltétlen sikeres, így délutánra lett két levél, amit írhatok meg újra. Nem tudom, hogy mi van ma itt bent, de valahogy úgy érzem, hogy beletenyereltem én is valamibe, legalábbi volt pár furcsa tekintet ma hajnalban, amikor dolgozni jöttem. Emellett valahogy olyan furcsán feszült a polgármester úr felesége is, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy erre rákérdezzek, nem akarok illetlen lenni. Erika is tíz előtt büntetésben volt már, amiért este vele is lesz egy köröm. Ráadásul hallom, ahogy a folyosón közlekedek, hogy Bözsi néni egy beadott kérvény iránt érdeklődik Ráhelnél, de biztosan tudom, hogy nem volt semmilyen kérelme az elmúlt fél évben. Egy kicsit lelassítom a lépteimet, megvárom, amíg a néni távozik, és csak utána veszem fel újra a gyorsabb tempót, hogy egy mosollyal álljak meg előtte.
- Hoztam neked egy cappuccino-t, amikor kiugrottam ebédért, és mivel a lányom büntetésben van, neked adom a csokiját is.
Ezt a kettőt át is nyújtom neki, szerintem az ő tűrőképessége is a végénél jár, nem csodálnám, ha azt mondaná, hogy most elmegy egy hosszabb szabadságra, de azért remélem nem teszi. Amilyen káosz volt itt reggel, az a sok ismeretlen ember, rendesen a frász jött ki rajtam.
- Ebédelünk együtt? Ha jól láttam, a váltótársad lassan végez az ebédlőben. Nincs bent a mesterem, egyik sem, szóval teljesen szabad vagyok.
Szeretek egyedül enni, de ha Ráhel is és én is szabadok vagyunk, jobban kedvelem, ha van társaságom, mert hosszútávon kínossá válik a nagy csend, és ilyenkor néha nem tudom, hogy mit kezdjek magammal, szóval csak lapátolok, ami nem egészséges.
Utoljára módosította:dr. Hollóvölgyi Zsófia, 2021. február 17. 14:20
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. február 25. 18:11 Ugrás a poszthoz

Weiss úr
Kinézetem


Kezd egyre jobb idő lenni, aminek igazán örülök, így egyre többet tudunk mi is haladni a házzal, valamint az udvarral. Hetek teltek el azóta, hogy Erika az életem része lett, és bár nem hittem volna, hogy ilyet mondok valaha is, de már nem tudom elképzelni, hogy ne legyen az életem része. Már majdnem, hogy teljesnek mondható a történet.
Azonban a munka, az munka, és nem csak a szórakozáson szabad, hogy az eszem járjon - nem mintha bármikor is ezt előfordulhatott volna -, így ennek megfelelően haladok előre, hogy az új vasúti menetrendet leegyeztessem, illetve, hogy vegyek jegyet jövőhétre. Két napig muszáj leszek Budanekeresden lenni, egy hivatali továbbképzésen, ahol ha újat nem is tanulok, de végre szemtől szemben láthatom a miniszter úr karót nyelt titkárnőjét. Elképesztő és idegbeteg nő, aki párnaponta rivallókat küld random. A múltkor Karin, a talárosi titkárnő hívott fel sírva, hogy rekordhosszú, másfél órás rivallót kapott, a végén már attól félt, hogy bevérzik a füle a hangzavartól. Miért is történt mindez? Mert egy oldalt véletlenül kétszer másolt bele a csatolmányba. Jobb a több, mint a kevesebb. Szóval nagyon várom ezt az alkalmat, hogy meglássam, ki is ez a borzalmas boszorkány.
Ezen elmélkedésem teljesen kizárja a külvilágot, így esélyem sincs védekezni a "támadás" ellen. Sikítva, hatalmas szemekkel nézek szembe a másikkal, aki nyilván nem akar bántani, csak összetévesztett valakivel. Csak ennyi. Mégis, a szívem hirtelen hevesen ver, a bőröm riadalmamban átforrósodik, és még jó, hogy ösztönösen nem ölelem vissza, mert az eltartott kezeimben, a felfelé álló tenyereimben felcsaptak a lángok. Képtelen vagyok ezen úrrá lenni. Ahogy azon is, hogy mennyire utálom, ha hozzám érnek, ha akaratom ellenére érintenek meg. Ezért is tudom, hogy ki és miért különleges, mert aki az, annak vágyom az érintését.
- Kiváló észrevétel.
Riadtan lépek egyet hátra, ahogy szabadulok, ujjaimat összezárva oltom el a lángokat, és a két karom magam előtt összefonva, zavartan pillantok félre, majd vissza rá.
- Timi... az óvónő?
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. február 25. 20:38 Ugrás a poszthoz

Weiss úr


El kellene szaladnom, vagy legalábbis nagyon gyorsan elsietni, de tudom, hogy abból nagyon kellemetlen közjáték lenne. Már ez is egy nagyon kellemetlen közjáték, de az még kellemetlenebb lenne. Így hát csak állok, magam sem tudom, hogy mégis miért, és bármennyire is tiltakozom, túl gyengének érzem magam ahhoz, hogy ténylegesen ellen tudjak állni.
Az ilyen heves érzelmekre pedig maga a tűz is reagál. A szívem még mindig nagyon dobog, ezért is szorítom olyan szorosan ökölbe az ujjaimat, hogy azok már szinte elfehéredtek. A nagyon szoros fogás eredményeként a tűz nem tud előbukkanni, de érzem bőröm forróságából, hogy képes lenne máshol megjelenni.
- Még nem tudom uralni.
Suttogom kettőnk közé, mintha ez érdekelné a másikat, az ismeretlent, aki minden illem nélkül nyitja szét ujjaimat, hogy újra megpillantsa a lángokat. Hiába próbálom összezárni, én is csak nézem őket, és abban reménykedek. hogy valahogy mégis kialszik. Meg abban is, hogy nem akar a férfira támadni, hogy engem védjen. Sosem tudhatja az ember, hogy valami, ami mindig vele volt, valami, amit eleve lekorlátoztak egy rúnával, hogyan viselkedik, ha a hozzá tartozó, ha lénye többi része retteg. Más kérdés, hogy én leginkább magamtól és az esetleges következményektől rettegek.
Nem kívánom elveszíteni az állasom, sem börtönbe kerülni, sem azt, hogy Erikának vissza kelljen mennie az árvaházba, és a fenébe is, értem, beszélnem kell Hegével erről. Annyira próbáltam nem így tenni, annyira próbáltam ezt elodázni, de nem lehet. Tudom, hogy az egész miatta is van, hogy azért is nem tudok kontrollt szabni, mert nem tudom, hogy hogyan mondjam el úgy, hogy ne mondjak el mindent. Vagy, ha elmondok mindent, hogyan tudok úgy tovább élni, hogy mondjuk elveszítem. Megkeményítve magam, próbálok vele szemben szemtelen hangot megütni.
- Kiélvezkedte magát?
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. március 11. 16:47 Ugrás a poszthoz

Weiss úr


Érzem, hogy a szívem olyan hevesen ver, hogy már képtelen a helyén maradni, helyette feljebb kúszik, a torkomban dobog, egyre erősebben. Nagyon nem szeretem, ha nem én irányítok, ha olyan érint meg, akit nem ismerek, vagy ismerek, de nem fogadok el. A munkám során megtanultam, hogy lehetnek akaratlan bőrfelület-súrlódások, de ez most nem az, akkor sem, ha én most éppen dolgozom. Egy valamit nem bírok az érintésnél is jobban, az olyan kérdéseket, amiknek egyértelmű a válasza, így, amikor felteszi a kérdést, nem is tudom honnan érkező gúnnyal vegyülő választ adok rá.
- Nem, évek óta megvan, felégettem már a fél világot, de senkit sem zavart.
Avagy, persze, hogy friss, hát csak nem így néznék ki, ha ne lenne friss. Rendben, tény, hogy nem teljesen friss, mert ez már a második körös esemény, először túl fiatal és túl heves voltam, és az évtizedek során elnyomott tűz most állandóan feltűnést akar okozni, és nem is csak akar, hiszen, akkor nem lennénk most itt. Nem lennénk most így. Nézem, ahogy közeledik hozzá, majd elhúzódik, aztán megint, mintha valami sosem látott csoda lenne. Tűz, az Isten szerelmére, ez csak tűz! Vajon, az ősember is ilyen arcot vágott, miközben ismerkedett vele. Az ember tényleg visszafejlődik, én meg tényleg egyre bunkóbb leszek, de szigorúan csak magamban.
- Pont úgy nézek ki, mint akinek az irányítás a kezében van.
Ajkaim vérszegény mosolyra húzódnak, mert, ha valahogy nem nézek ki, akkor az az, amit az előbb mondott. Bárcsak. Nekem szükségem van arra, hogy érezzem, én irányítok, hogy tudjam, minden egyes kis rezdülés úgy történik, ahogy azt én akarom. Mi van ehelyett? Ülök egy nagy kupacs hamuban, ami egykor a tökéletesen rendezett életem volt. Körülöttem minden káoszos, felborultak a hormonjaim, az érzelmeim, az egész életem, és vigyorgok, mint egy elmeháborodott. Valószínűleg azért, mert az elmém megbomlott eddigre már. Kiváló.
- Illúziómágia?
Kérdezem halkan, figyelve a lángokat, melyek már nem csak az én, de az ő tenyerén is jelen vannak. Tudom, hogy nem hazudik, hogy nem elemista, mert ha az volna, éreztem volna. Ez is egy olyan furcsa, új képesség, amit ezzel az egésszel kaptam. Megérzem az elemi mágusokat. Nem valami vadító különlegesség, mert ők is éreznek engem, meg egymást. Igen, mind érezzük egymást, így a helyes a kifejezés.
- Én meg bunkó lenni, csak nehezen viselem.
Ezt nem tagadhatom, visszahúzva a kezem, elrejtem, ahogy csak lehetőségem van rá. Képtelen vagyok még arra, hogy olyan büszkén viseljem, mint kellene.  Most még nem, majd egy nap, ha már tudom irányítani, és ha véget ért az őrületsorozat bennem.
- Szóval... illúziómágia?
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. március 14. 12:43 Ugrás a poszthoz

Zsófi


A köszönetre elmosolyodtam, és aprót biccentettem, amolyan semmiség szinten. Az esetben mind a kettőnket hibásnak és ártatlannak is tekintettem, a vita pedig igazán felesleges volt. Tudom, hogy sokan vannak pattanásig feszült idegekkel, ők valószínűleg már réges-rég ordítanának, én azonban messze nem ilyen vagyok. Nekem is sok minden van a vállamon, sok teher és néha idegőrlő nap, de sosem fekszem le mérgesen, és sosem kelek bosszúsan, így aztán olyan jól tudok aludni, mint a medve, mikor téli álomra vonul. Sokkal, de sokkal kipihentebb vagyok, mint az itt élők jó része, és ez nagyon sokat segít abban is, hogy ne kapjak instant agyérgörcsöt egy kis kiömlésért.
- Mondjuk az a jobbik eset, ha ő szemez, nem? Kevés család hagyja, hogy a lány önállóan gondolkozzon.
Ha például megnézzük a polgármesteri párt - hozzám jelen pillanatban ők állnak a legközelebb, mivel nekik dolgozom -, ott Konrádnak volt lehetősége nemet mondani, viszont, ha igent mond, ahogy tette is, akkor Elizabet nem mondhat nemet, ahogy nem is tette. Ilyenkor a nő egyáltalán nem dönthet a saját sorsáról, és azok, akik görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy a vér tiszta maradjon, a nagy korkülönbségektől se riadnak vissza. Hány tizenhét éves ment már hozzá negyvenes férfihoz a vér és az utódlás miatt? Naugye.
- Szerintem, ha nagyon akarnák, akkor ott is megtalálnának. Viszont, ha Lidi nézhet magának férjet, akkor lehet, hogy neked is ezt kellene, nem? A következő alkalommal jó alaposan körbe nézni a potenciális lehetőségek között, és megtalálni a legkisebb rosszat. Ha Richárd ilyesmin törné a fejét, én biztos ezt csinálnám.
Örülök neki, hogy nem gondolkozik ilyenben, mert nem igazán élvezném a helyzetet. Persze voltak próbálkozásai régebben, úgy egy éve, de szerintem ő is belátta, hogy mivel a társaság peremvidékén egyensúlyozok, nem biztos, hogy előnyök házasságra tehetek szert. Aztán, amikor szóba került Erika, megbeszéltük, hogy valószínűleg egyedül maradok majd, de nem bánom, mert lesz egy kislány az életemben, aki tökéletes.
- Azt nem javaslom, hogy gyorsan házasodj meg, mert kitagadnának, és annál szerintem bármi jobb.
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. március 17. 10:47 Ugrás a poszthoz

Mr. Payne
Kinézetem

Muszáj beszélnem Hegével. Tudom, hogy ez a dolog nem várhat tovább, mert szépen lassan elemészt, és fun fact, most nem arról beszélek, hogy érzelmeim nem várt módosulása következtében azt a bizonyos sz betűs dolgot érzem iránta. Szerelem. Szenvedély. Szenvedés. Bekaphatja az összes sz betűs szó jelenleg. Nem szeretem, ha nem én irányítok, márpedig újabb fan fact, nem én irányítok. Sem a lelkem, sem a testem, sem az agyam nem tudom úgy irányítani, ahogy én szeretném, és ez szörnyen frusztrál.
A másik, engem sokkal jobban érintő dologról kell vele beszélnem. A pyromágiáról. Tehát határozottan nem egy sz betűs, de ugyanúgy ki vagyok miatta akadva. Remek, igazán remek Zsófia. Egy ember miatt elaludt, egy meg előhozta. Mennyire utálom én, hogy ez a két férfi ekkora hatással van rám! Ráadásul emiatt állandóan morcos is vagyok, és hát az van, hogy a gyerekek megérzik, ha a szüleik nem éppen vannak zenben, és az én gyerekem, túl azon, hogy a zsarolási képességeivel egy nap még miniszter is lesz, nagyon érzelmes kiskölyök. NEm akarom, hogy rossz legyen neki, hiszen éppen azért van nálam, hogy az élete csodálatos és cukormérgezésben gazdagon telő legyen.
Szusszanva kanyarodok be az előkészítő felé, és akkor, amikor már egészen közel érek hozzá, jön az érzés. A bizsergető, amit érezni szoktam, ha magamfajtával van dolgom. Kizárt. És mégis. Nem ismerem ezt a férfit. Nem hiszem, hogy a lányom osztályába jár a gyereke. De... finoman végigpillantok rajta, de amennyire az én jelem nem látható, talán az övé sem. Remek.
- Elnézést, meg tudná mondani, hogy mennyi az idő?
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. március 17. 11:44 Ugrás a poszthoz

Mr. Payne


Megszólítom, mert, miért is ne tenném. Nem igazán vagyok olyan, aki ne tenné ezt meg, kivéve, ha Hegéről van szó, és arról, hogy mi a csuda történt velem. Minden más teljesen rendben van. Ezért is tudok olyan sok mindent, hiszen jobbra-balra szervezkedek, építem a magam kis birodalmát, szerzem meg az információimat. Muszáj mindenről tudnom, ami itt történik, hiszen csakis így védhetem a polgármestert. Szép húzás volt a nejét hadba küldeni a maffia ellen, mert rajta keresztül sokkal többet megtudhatok én is. Ő eleve túl jó ahhoz, hogy bármi mást feltételezzen, engem viszont már nem szeretnek a nénik, így - nagyon helyesen - a fejesebbek távolságot tartanak tőlem. Persze Erzsike és Bözsi így is van, hogy elmond ezt-azt, de Jolánig nem jutok már el.  
- Négyre, ha a lányom nem követett el semmilyen bűntettet ma, négy tízre, ha csak édességért zsarolt, és ötre, ha verekedésbe keveredett. Ez utóbbi esetén igénybe venném a szolgáltatásaidat, és beállnék mögéd.
Szülők egymás között. Mind a ketten tudjuk, hogy milyen az, amikor a gyerekünk miatt raportra vagyunk hívva. És én rendszeresen ott találom magam, köszönjük Erika.
- Fiú vagy lány? Akiért jöttél.
Nem is tudom, hogy miért egészítem ki magam, hiszen láthatóan nem kedvtelésből áll itt és várakozik, sőt, mintha az előbb látta volna őt, csak megzavartam. De ő is megzavart az érzéssel. Lopva pillantok végig rajta, de nem látom a jelet. Lennie kell, de... merre?
- Um, van tüzed?
~ Hülye, és mégis mit akarsz meggyújtani? ~
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. március 17. 12:22 Ugrás a poszthoz

Mr. Payne


- Nos, az szülne némi pletykát, úgy vélem.
Nem mintha az, hogy itt álldogálunk, és beszélgetünk, ne szülne. Mert fog, rengeteget. Édes Merlin, egyáltalán nem várom, hogy az Edictumban ott virítson lángoló kapcsolatunk. Valahogy mindig olyan érzékletes címeket találnak, ha valakit kellemetlen helyzetbe kell hozni. Csak remélni merem, hogy jön egy nem várt ikerterhesség vagy megbotránkoztató házasság, ami felülírja azt, hogy rólunk kellene pletykálni. Elég volt nekem, hogy csak mert Edmunddal beszéltem, máris a háreme egyik neve lettem. Bosszant, pedig tudom, hogy se neki nincs háreme, se, hogy én oda lennék sorolható. Nem tenné ezt a barátja... hát legjobb barátjával, aki nem hivatalosan bele van esve.
Halvány mosollyal pillantok fel rá - vegyük jegyzőkönyvbe, ahogy magassarkúban is alig vagyok 169 centi -, és, amikor visszakérdez, muszáj elnevetnem magam. Mostanában olyan keveset nevetek, de ez kifejezetten jól esik, néha szeretek egészen emberszerűnek tűnni, vagyis, nyilván jobb lenne, ha többször lennék az.
- Mert szörnyen béna és kezdő vagyok. Egyelőre minden elemista közelében úgy érzem magam, mint egy gerjedő kanos tizenéves, aki, ha melleket lát elveszti az eszét.
A bőröm, minden újdonságtól mentesen, szeplőim alatt elrózsaszínesedik, még úgy is, hogy normális réteg alapozó fedi. Úgy tűnik egy márka se fed rendesen pyromágia ellen. Csodás. Mondjuk annak örülhetek, hogy a hajam nem lángol úgy, mint Hádészé. Ó igen, mostanában elég nagy fangörccsel vagyunk Herkules iránt, szóval olyan harminckilenc és félszer láttuk. Egyszer bealudtunk, de mivel nem tudtuk meghatározni, hogy hol, újrakezdtük.
- Ne haragudj, nem kikezdeni akarok veled, mielőtt a barátnőd és/vagy feleséged meggyilkolna.

dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. március 17. 12:37 Ugrás a poszthoz

Mr. Payne


- Istenem, még nekem is kedvem támadt erre kuncorászva legyinteni.
Elfordulva pillogok párat, mert valljuk be, még ha kicsit sértő is, rendesen édes valamilyen formában ez a kijelentés. Nekem pedig igen kevés a romantikus interakció az életemben, így a mímelt is jól esik. Nagyon is, ez is valami olyan, amibe az ember egészen belefeledkezik magányos óráiban, elképzeli, hogy milyen jó is volt, és képes napokig kuncogni azon, hogy ilyen elhangzott neki címezve. Ezért jó nőnek lenni, napok, hetek, sőt olykor évek múltán is képesek vagyunk örülni. És ez, csodálatos.
- Szóval sárkányokkal foglalkozol. Akkor biztos nagyon fog örülni a lányka, hogy viszontláthat.
Pedig, ha tudnám ugye, de nem tudom. Lelki szemeim előtt, egy borzas hajú kislány él, aki hamarosan felbukkan, és nevetve szalad az apukájához. A lányok azt mondják az apjukra, míg a fiúk az anyjukra hasonlítanak. Úgy tűnik, nálunk megdőlt ez az elmélet, mert én teljesen úgy nézek ki, mint az édesanyám. Jobb is ez így mindenkinek, nehéz lett volna, ha a vonásaimban fel-felidéződik Richárd.
- A nők se szokták kinőni a dejóseggedvan korszakukat, csak ceruzaszoknyára és  törpesarokra cserélik a bőrcuccokat és a tűsarkút.
Vonom meg a vállam vigyorogva, szusszanva nézve a bejáratot. Mindjárt négy. Vajon felbukkan-e a szőke nőszemély, vagy esetleg készülhetek egy komolyabb elbeszélgetésre? Semmi kedvem ehhez, habár az előbb kaptam egy nagy adag boldogságlöketet.
- Normális párkapcsolatom se volt soha életemben, nem, hogy valaki a férjem akarjon lenni.
Felelem nevetve, de aztán végiggondolva, hogy a lányomat várom itt, ez elég rosszul hangzik. Nem tudom miért, de úgy érzem, meg kell magyaráznom.
- Umm... örökbefogadtam, nem megestem. Viszont, azt hiszem, a segítségnek örülnék. Melyik utcában laksz?
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. március 17. 12:49 Ugrás a poszthoz

Mr. Payne


- Igen, mind kiábrándulunk, amikor kiderül, hogy az ajándék miatt kedvesek velünk igazából.
Nem tudok, nem mosolyogni. Érdekes egy fickó, olyan jó a kisugárzása, megmosolyogtató, bájos. Mintha nem evilági lenne. Eleve a tűz az, ami számomra vonzóbbá teszi, ahogy például Sárit is azzá tette, de mégis jó egy pozitív embert látni ezen a helyen. Nem vagyok energiavámpír, félre ne értse senki, de olyan ember vagyok, aki nagyon hamar befelé fordul, akinek kell az, hogy a mellette lévő ember életvidám legyen, vagy olyan, aki pátyolgatásra szorul. Furcsa, de akiket szeretek, azokat imádom szeretgetni is, pedig korábban ezt el sem tudtam képzelni magamról.
- Árulkodó a kinézetem. Én jobban szeretem a szeme és füle kifejezést, de a titkárnő is találó.
Nyilván nem kellene annak lennem, de szeretek az lenni, szóval nincs okom panaszra. Nem szoktam úgy odamenni az emberekhez, hogy DOKTOR Hollóvölgyi Zsófia vagyok, hanem csak simán az anyakönyvezett nevemet mondom, és akkor is pontosan tudják, amit tudni kell. Például, hogy nőből vagyok és emberszabású. Nézem, ahogy elindul, és kicsit oldalra döntöm a fejem. Nos, nem is olyan kislány ez a nagylány. És akkor...
- Te Jason vagy!
Mondtam én, hogy a szeme és a füle, mindenkiről tudok, arról is, akiről nem kellene. Elégedetten húzom ki magam, mint akit a következő pillanatban jól megdicsérnek ezért a tudásért.
- Holnap este. Amúgy Zsófi vagyok.
Zsófi, akinek a lánya csak nem akar felbukkanni. Ez még lehet csak sima zsarolás is... Édes Merlinke.
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. április 5. 16:55 Ugrás a poszthoz

Zsófi


- Azt hallottam, hogy egyre nagyobb divat már aranyvérű szinten is kötőjelesen továbbvinni a családnevet. Például ott van Andrássy Borbála, ő is Andrássy-Szász papíron, megkapta az anyja nevét is. Szóval simán lehet, hogy a te gyereked is mondjuk nem is tudom Vasváry-Bernáthy lesz. Mondjuk, ne akarj hozzámenni az apámhoz, de érted.
Megértem, hogy nem akar férjhez menni, nem is értem a kényszerítést, de mondjuk azt sem, hogy valakinek tényleg az az életcélja, hogy jó házasságot kössön. Azokat a lányokat, akiket aranyvérűként nevelnek, arra tanítják, hogyan szolgálják jól a férjüket. Hogyan legyenek jó feleségek, hogyan találjanak jó házastársat. A főnökeim között nem hiszem, hogy szerelmi házasság köttetett, pontosabban tudom, hogy nem az, de, ahogy az lenni szokott, a női érzelemvilág sokszínűségének és intenzitásának köszönhetően, mára már elmondhatom, hogy az egyik oldalról egy szerelmi házasságot látok. Ami a polgármestert illeti, úgy vélem, nem elégedetlen, szépen bánik a feleségével, és vannak pillanatok, amikor úgy néz rá, hogy én is zavarba jövök tőle. Az ilyenek szoktak a sírig tartani, de nem minden "jó üzlet" jó valóban. Ehhez kellett egy nagy adag szerencse.
Én magam képtelen lennék feltenni az életemet egy ennyire lutri dologra. Ha egy nap férjhez mennék valami csoda folytán, én a legjobb barátomhoz szeretnék hozzámenni. Olyan emberhez, akit szeretek, akibe tudok szerelmes lenni, és akivel képes vagyok átbeszélgetni egy életet. Tudom, hogy nagy elvárásaim vannak, és ennek okán talán sosem megyek majd férjhez, de szeretném hinni, hogy egy nap lesz valaki, akivel mégis meglépjük ezt. Egyáltalán nem vagyok a dolog ellen, sőt, a sok racionalitás alatt rengeteg romantika is megbújik, csak nem szeretem felfedni annyira az érzéseimet.
- Azonban, ha a nővéred meglépi, és férjhez megy, akkor neked vagy állati nagy szerencséd lesz, mert nem kell neked beteljesíteni ezt, vagy óriási peched, mert azt akarják majd, hogy kövesd az úton. De rendesek a szüleid, szóval nem hiszem, hogy félteni kéne a jövődet.
- Nincs. Egyszer-egyszer az apám felhozta a témát, hogy szeretné, ha biztosítva lenne a jövőm, de amikor észrevételeztem neki, hogy ez úgy is működött volna, hogy ha aranyvérűként nem fattyúnak bélyegezve növök fel, akkor nem pedzegette tovább. Nem hiszek az elrendezett házasságokban, de tekintve, hogy huszonöt évesen még sosem voltam kapcsolatban, nos, valószínűleg a magamfajták miatt találták ki ezt az egész elrendezettséget.
Kínos tudom, de én tudok nevetni a saját hátrányaimon. Tényleg nem volt még olyan kitartó férfi az életemben, aki három randin túl is akart volna, vagy, akit én akartam volna, de ilyennek is kell lennie, ezért is döntöttem úgy, hogy mindent elérek az életben, amit szeretnék. Megcsináltam a jogot, és az Erikához vezető út is egyre simábbnak látszik, kivéve, amikor limonádé ömlik rá, de hát nekem mindig van egy plusz megoldásom.
- Imádom a terveket! Miket tervezel?
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. május 8. 19:46 Ugrás a poszthoz

Zsófi


- Szerinted engednék, hogy otthagyd?
Azt tudom, meg látom is, hogy elég sokat lazultak a szabályok. Olykor engedik, hogy te választhass házastársat, ám elég rendesen meg szokták vizsgálni még ekkor is a családi hátteret, és igazán csak akkor boldogok, ha megvan a legalább három generációnyi arany, mert akkor nem esik akkora csorba a család hírnevén. Mostanra rájöttek, hogy az elmebajos utódoknál jobb az, ha kicsit hígabb a vérük, vagy éppen jobban keveredik a nemzetségük. Régebben ezek az opciók is igencsak lehetetlenek voltak. Emlékszem, hogy olvastam, a másodfokú unokatestvérséget már inkább nem is tekintették rokonságnak, de volt olyan, hogy az elsőfoknál lévő kockázatra is legyintettek. Sőt, volt olyan, aki a saját lányát, vagy éppen testvérét vette el, de azok nagyon középkori és nagyon beteg szokások voltak, szerencsére ilyen, legalábbis remélem, már meg sem fordulnak az emberek fejében.
- Vannak házak a faluban, amik a tanács tulajdonában vannak, és igen olcsón lehet bérelni őket. Alap felszereltségük van, felújítottak. Köthetsz szerződést csak bentlakásra, de akár vásárlásra is. Az utóbbinál egy picit alacsonyabb a havidíj, viszont néhány éven belül meg kell vásárolnod az ingatant. Az a jó benne, hogy kedvedre alakíthatod. A legtöbb fehérre van festve, te bármilyen színt belevihetsz, változtathatod az udvart, a haidíj nyolcvan százaléka pedig a vételárba beleszámít, vagyis, ha mondjuk öt év múlva megveszed, akkor ugye már kevesebbet kell fizetned. A Macskába már nincs, de a többibe van még két-három ilyen ház, szóval ha van ötleted, hogy milyennek örülnél, akkor meg tudom neked mutogatni őket, mert nálam van mindegyik kulcsa, meg én intézem a papírmunkát is.
Mondhatjuk úgy is, hogy a legjobb embertől kérdezte. Ez amolyan sorsszerű dolog. Te  csak kitalálod, hogy mit szeretnél, és tessék, megvalósul a dolog. Szeretem az ilyen jó pillanatokat, amikor ennyire jól találkozik két szándék. Ő lakna valahol, nekem pedig a célom, hogy ne csak kiadjam a házakat, de olyanoknak, akikben megbízok.
- Örökbefogadás. Mivel valahogy a társadalom peremén egyensúlyozok, és elég rossz a statisztikám a mellettem megmaradó hímneműek terén, úgy döntöttem, hogy férfi nélkül leszek anya. Már az út végén járok, csak néhány kitöltésre váró papír, és hamarosan nálam lesz a kislányom, Erika.
Aki, bár már itt is tudom, de később csak még biztosabb lesz, életem legjobb döntésének bizonyosul majd. Ha senki másom nem is lesz a világon, akkor is teljesen boldog leszek, hiszen ő lesz nekem. Kell ennél több? Nem.
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. május 15. 08:19 Ugrás a poszthoz

Zsófi


- Igen, ez célszerű. Volt nemrég egy fiatal nő, ő is úgy választott házat, hogy belépve otthon érzi-e magát. Meg úgy, hogy melyik utcanév nem erőszakos.
Egy picit megvonom a vállam, nem nagyon szoktam érteni az ilyen logikát, de tény és való, hogy ezáltal a Holdfény volt a legnyerőbb a számára. Szegény Mennydörgő valóban nem arról hírlik, hogy délutánonként virágcsokrot szed és a réten szökdécsel, a tündérmanó meg igen szeszélyes lény. A holdfény viszont szép, romantikus, olyan, amiben az ember szívesen sétál, aranyvérű lányok esetén megfelelő kísérő és/vagy pesztonka kíséretében természetesen. De igen. Nálam egyértelmű volt az utca, mivel én az apámhoz költöztem be, aztán az is egyértelmű volt, hogy nem akarok távol maradni tőle, ha baj lenne. És hát lássuk be, az alkohol és a gyakran cserélődő női partnerek is beletartoznak ebbe a kategóriába.
- Bármikor, csak szólj, hogy neked mikor alkalmas, és én ott termek.
Vagy legalábbis majdnem bármikor, de mivel ez is a munkám része, ezért jó be tudom építeni a mindennapjaimba. Sokan nem tarták sokra a titkárnősködést, és értem, hogy a jogi végzettségemmel és a temperamentumommal nem ott kellene tartanom, hogy titkárnő vagyok, de az igazság az, hogy ez jelenleg olyan, amire az emberek azt szokták mondani, hogy álmaik állása. Komolyan. A főnököm csodálatos és tiszteletre méltó, elismerik a képességeimet, több területen is szerezhetek gyakorlatot, és amikor jeleztem a szándékomat az örökbefogadásra, maximálisan támogattak. Kell ennél több? Nem hiszem.
- Köszönöm.
Mosolyodom el, majd a mosoly apró kuncogássá fajul a következő pillanatokban, miközben finoman megvonom a vállam, a saját pizzámat rendezgetve. Tudom, sokan nem értik azokat, akik késsel és villával eszik ezt az ételt, de nekem valahogy ösztönösen ez áll kézre, így most, amikor elég chilis majonézt helyezek rá, a két eszköz után nyúlok.
- Igazából... nekem se kellett. Nem is nagyon tudom elképzelni magamról, hogy férjem legyen. Pontosabban, nem tudom elképzelni azt a férfit, aki a kitűnő személyiségemre vágyna, bár mondják, hogy mazochisták mindig léteztek.
Csakhogy, ha a tényeket nézzük, életem negyed évszázadában sosem volt kapcsolatom, mert vagy engem, de esélyesebben inkább én másokat a harmadik alkalom után meguntam. Intim együttlétekre volt, akivel sor került, de az is olyan régen volt... ráadásul a legutolsó alkalom Benővel volt majd két éve... aki valójában meg akart verni azért, ahogy beszéltem vele, de mind a kettőnknek jót tett, hogy inkább mást csináltunk. Emellett szerelmet is csak foglalt férfi iránt voltam képes érezni, amiből meg az következett, hogy kiderült elemi mágus vagyok. Egy igazi kis tüzes példány. Ilyen alapokkal pedig, nos, lássuk be, vajmi kevés esélyem van arra, hogy egy józan gondolkodású, normális férfi jövőképében szóba jöjjek. Valahogy, ha vágyom is ilyenre, nem adok neki hangot. Nem mondom ki hangosan, és akkor nem fáj, vagy mi.
- Viszont a gyerek beférkőzött a tudatomba. Aztán neve lett, majd arca, és a végén itt vagyunk, utolsó papírokat töltögetve. Az élet számos meglepetéssel tud kecsegtetni.
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. május 18. 19:22 Ugrás a poszthoz

Elektra
Ruházatom


Magam sem hittem volna, hogy eljön a nap, amikor ilyen ruhában parádézok majd, ám tessék, most itt vagyok, és csinálom. Másoknak ez akár egy hétköznapi megjelenés is lehet, azonban nálam ez nagyon nem így van, nekem ez kihívás, de  pont ezért kellett, hogy hitelesebb legyen a drámai kétségbeesésem, mivel akkor amikor kimondom majd az átkokat, biztosnak kell lennem. Tudok mindent, hogy mit hogyan szeretnék, és majd az öltözetem miatt leszek pánikba, arra koncentrálok, hogy hogyan nézek ki, mert akkor az elemem nem akar majd lebuktatni, nem fogok elpirulni, nem fogok önkéntelenül felgyújtani dolgokat, sem a környezetem nem fog felforrósodni. Tudom szánalmasnak hat, de hidd el, kedves olvasó, Zsófi értékrendjébe nagyon ritkán férnek bele ezek az összeállítások.
- Fel.
Mondom olyan határozottan, ahogy még talán nem is hallott beszélni. A közelben lévő kukára pillantok, balomat hirtelen mozdítom felé, ezzel a benne lévő szemét meggyullad, de még nem ad annyi fényt, hogy mások megláthassanak minket. Ezt követően azonban kizárok mindent, és csak arra koncentrálok, amit most tenni fogok. Fontos a jó sorrend, és az idő, ő igen, az idő nagyon fontos.
- Lentis nebula.
A hályog-átok, hiszen nem kell tudnia, ki átkozta meg, és nem szeretném, ha erre az eseményre valaha is emlékezne. Csak nem, csak ne legyenek előtte a mozdulataim, ha a hangomat hallja is, ne riadjon meg a jövőben a mozdulatoktól.
- Labia Clausa.
És ne is beszéljen, most ezt is különösen fontosnak találom.
- Sanguen fontanus. Ossa maximum. Deglubo vivatus.
Láz, csontnövesztés és elevenen megnyúzás. Olyan dolgok, amiket meg tudnak állítani, mégsem engedik ki azonnal, legalább egy éjszakát bent kell töltenie, olyannak kell lennie, amiről azt hiszik, hogy nem kel majd miattuk fel éjjel, de tudjuk, hogy nem így lesz.
- Flagellum maxima.
Ezt az átkot azonban nem rá, hanem magamra mondom ki, hiszen milyen támadás az, amiben te magad nem sérülsz? Gyanús. Felszisszenve, nyögve az átok súlya alatt, ráirányítom a pálcát, a másikra, aki már így is eléggé szenved, de muszáj teljesnek lennie.
- Sectumsempra.
Ha erre valaki rájön, képtelenek leszünk kimagyarázni, így nagyon jónak kell lennünk. Előbb azonban ketté töröm a pálcát, és a tűzbe dobom, ahogy Elektra felé rohanok, és elkapva őt, rohanni kezdek vele a kórház felé, ahova szó szerint a vérétől csatakosan esünk be, nem kis sokkot okozva az ott lévőknek.
- Segítsenek! Megtámadtak minket... kérem... mentsék meg.
Mivel az átok még hat, nehezen beszélek, fel-felsikítok fájdalmamban. Nem biztos, hogy ilyen estére számítottak, de azonnal odaugranak hozzánk, hogy ellássanak mind a kettőnket, de amíg nálam csak egy rontás van, nála több minden, egy egész csapat dolgozik rajta, én pedig bőgve felpillantok, kiszúrva a gyógyítót, aki a lényeg. Hát itt van, de... hogyan tovább?
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. május 18. 20:58 Ugrás a poszthoz

Elektra


Nyilvánvalóan én könnyebb helyzetben voltam, alig pár perc kellett ahhoz, hogy elmúljanak a fájdalmak, csupán csak vész esetére tartottak bent, és azért, mert egy olyan mondat hagyta el a számat, amit nem akartam, viszont ösztönös volt. Azóta pedig a helyzetünket a perverz szó állandó motyogásával tudom ismételni. Ez az egész szörnyen perverz, és érzem, hogy majd megfojt a tudat, hogy ebben a szobában kellene aludnom. Képtelen vagyok, így a minimális fényben, ami ebben a szobában van, járkálok, és bármennyire is nem illő, és nem nőies, az ujjaim melletti bőrt tépem a fogaimmal, egészen addig, míg a fájdalom, és a vér fémes íze nem kerekedik felül a kétségbeesésen. Nem tudok arra nézni, mégis bámulom őt. Bámulom. Mint, aki bármelyik pillanatban felkelhet. Én pedig nem tudom, hogy minek örülnék jobban, ha megtenné, vagy, ha nem. Nem biztos, hogy hallani szeretném azt, amit mond.
Túl sok izgalom volt ez egy napra, és én megint azon kapom magam, hogy a könnyeim megállíthatatlanul hullanak. Én, aki nem szoktam sírni, most zokogok, újra és újra. Azt mondták, Elektra rendben jön, csak kell egy kis idő, és utána mind a kettőnknek, de főleg neki, részt kell vennünk egy pszichológussal való konzultáción, csak utána térhetünk vissza a munkába. Remek, ezt én el fogom tudni intézni. De mit csinálok a másikkal? Azzal, ami a szoba másik felében van.
- Cseszd meg, cseszd meg, cseszd meg.
Nem tudom, hogy hányadszorra mondom ki, de mégis megteszem, újra és újra, és ha lenne lépésszámláló, vagy olyan lenne a padló, akkor csodálatosan kikoptattam volna, miközben a számláló kiakad abban, amit csinálok. Órák óta járkálok, a testem üvölt a fájdalomtól, az agyam viszont képtelen arra, hogy kikapcsoljon. Kórházi hálóinget kaptunk, így legalább nem azokban a ruhákban vagyok, amin Elektra vére a bőrömhöz tapadt. Ó, hogy az a bánatos. Nem hiszem, hogy Elektra így gondolta volna, amikor azt mondta, hogy megveri az élet. Óóó a francba is. De, amikor megláttam, akkor nem tudtam mást tenni, nem tudtam kontrollálni magam, kimondtam a nevét, azt, hogy ismerem, azt, hogy keresem, hogy keresem őt. Ez a büntetés azért, mert megátkoztam Elektrát, egészen biztos vagyok benne. Szentséges úristen! Amikor a hátam mögül megszólal a nő, majdnem spontán máglyahalált rendezek a kórterem közepén, és szinte reszketve, lassan lépek közelebb hozzá, megnézve, hogy tényleg ő szólt-e, és nem... a másik.
- Jól vagy?
Teszem fel a kérdést halkan, miközben reszketve, kiloccsantva a vizet, töltök neki, és összeszedve magam, próbálom megitatni. Valószínűleg a félhomályban is látszik, hogy mennyire fehér vagyok, és riasztóan ideges. Jesszusbasszus, mindenki az lenne a helyemben.
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. május 19. 07:26 Ugrás a poszthoz

Elektra


- Igen, egy kicsit, lehet, hogy két átokkal kevesebb is elég lett volna.
Így is elég beteg a tudat, hogy vagy fél napon át a tökéletes átkokat, és a tökéletes sorrendet elmélkedtem ki, és igen, mindezt azért tettem, hogy ártsak valakinek. Bekuckózós óráimban elkapott a láz, és elkezdtem a OUAT sorozatot nézni, szóval biztos vagyok benne, hogy az én fénylő szívem most már több helyen is koromfekete, és eddig nem is láttam megoldást arra, hogy a szív megtisztuljon, gondolom ahhoz egy másikfajta mágia kell, meg olyan klisék, hogy a jó elnyeri jutalmát.
- Hát ez egy vicces történet.
Dünnyögöm, mert valljuk be, nem így terveztük, és nekem nem kellene itt lennem, de néhány nem várt körülmény hozzájárult ahhoz, hogy a terv megváltozzon, és nem is tudom, hogy milyen irányba. Aggodalmasan pillantok a másik fekvő felé, még mindig erősen él bennem a képzelet, hogy felül, és üveges tekintettel kezdi el darálni a dolgokat, majd a végén megátkoz minket, és visszahanyatlik, de remélem, hogy nem így lesz. A testhelyzete totálisan mozdulatlan, bár most azt mondták, hogy a következő szintre lépnek vele, nem tudom, hogy akarom-e.
- Életben van?
Nem tudom, hogy honnan tudja, de az a nagy helyzet, hogy jelen pillanatban ennek csak örülök, mert, ahogy a másik fél kinéz... Merlinre mondom, annál még a halál is jobb. Kényszerítem magam, hogy ne nézzek oda, helyette inkább Elektra arcát pásztázom újfent.
- A mit keresek én itt-re válaszolva. Megengedték, hogy megvárjam, amíg ellátnak, én pedig úgy gondoltam, hogy ez egy remek alkalom arra, hogy kicsit körbe nézzek, bár nem is tudom, hogy mit akartam találni, csak jött egy megérzés... aztán megláttam Otíliát, és mielőtt gondolkozhattam volna, hogy ez talán nem egy jó ötlet, felkiáltottam, hogy: Az a nő az másodunokatestvérem! Persze egyből rám vetették magukat, vért vettek, manát nyertek ki belőlem, mert van valami új eljárás, amit kipróbálnának, és most egy szobában vagyunk vele. Ő pedig hetek óta lebeg élet és halál között. Azt hiszem, az élet tényleg elintézte.  
Jegyzem meg egy kicsit halkabban. Beszéd közben a kapott ruha szélével játszom. Nem szeretem az anyagát, nem érzem jól magam benne, de ez legyen a legkisebb bajom, az egyik nő mesterséges kómában van, a másikat a halálból hozták vissza, nekem meg viszket a bőröm az anyagtól, hát tényleg Zsófia, szedd össze magad.
Utoljára módosította:dr. Hollóvölgyi Zsófia, 2021. május 19. 07:28
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. május 19. 12:32 Ugrás a poszthoz

Elektra


Sohasem éreztem magam olyan elveszettnek, mint itt, ebben a szobában. Magabiztosan meneteltem előre, mindig megoldottam valahogy a legnehezebbnek tűnő kihívást is. Számomra nem volt lehetetlen, ha kihívással találkoztam, nevetve vetettem bele magam. Mégis itt, az óráknak tűnő percek lassú haladásával, a szuszogás hallgatásával, a csendben, úgy éreztem, zuhanok.
Az ujjaim elfehéredtek, ahogy a nyakamba lógó keresztre szorítottam, ajkaim némán mozdultak, imádkoztam. Nem teszem túl gyakran, nem is vallom magam jó kereszténynek. Ahogy mindenki, úgy én is, becsülettel jártam gyerekként misére, ám túl azon, hogy ott is a hittel megáldott aranyvérűek között ültem, mint egy lelenc, nem nagyon tettem mást. Nehezen boldogulok a nem reális dolgokkal, csodatételekkel, még akkor is, ha boszorkány vagyok, és a mágia önmagában valami nem éppen földhöz ragadt dolog. A személyiségem szereti a tényeket, a kézzel fogható, bizonyított dolgokat. Istent sok féle módon ábrázolják, William P. Young szerint néger nő, így nem olyan, amit én el tudok fogadni. De most, amikor itt ülök csendes magányomban, mégis imádkozom. Sok mindenért, hogy jól süljön el ez az egész, hogy Hege is, Otília is maradjon életben, hogy Elektrában se hagyjon maradandót. Ez az egész olyan messze áll tőlem, hogy mindezidáig fel sem fogtam, és akaratlan is arra gondolok, hogy mi van, ha minden hiábavaló volt, nem azért, mert Hege nincs jól, hanem mert tényleg volt lehetősége újrakezdeni, és élt vele. És gyűlölöm a gondolatot, hogy ilyen az eszembe juthat egyáltalán.
A helyzet azzal, hogy Elektrával közlöm a tényeket, ő pedig feláll, nem változik, én továbbra is a széken kuporgok, és csak távoli zajként érzékelek minden egyes hangot, de értem, amit mond, és valahol elborzaszt az a gyűlölet, ahogy viseltetik iránta. Belegondolni se tudok, hogy Otília mit tett, hogy mi volt az, ami arra kényszerít embereket, hogy ennyire megvessék. Nem tartom ártatlannak, óóó nem, egy fél pillanatig sem, elborzaszt az, hogy mit milyen ember lehetett, amiért ezt érdemli. Távoli rokonok vagyunk, semmit sem jelentettünk soha egymásnak. Andris bácsi és Otília édesanyja az unokatestvérei az én anyukámnak, így a főbb családi eseményeken, esküvőkön és temetéseken egy közegben voltunk. Habár életkorunk közel van egymáshoz, stílusunkban teljesen mások voltunk, így sosem lehettünk jóban. A tényt pedig, hogy rokoni szálak fűznek minket egymáshoz, eddig nem nagyon fejtettem ki senkinek, de jobb, ha tőlem, és nem mástól halja a nő.
- Nem biztos, hogy szeretném, hogy bármilyen szinten közöm legyen hozzá. Eddig sem volt.
Ezután sem kell, hogy legyen. Megtettem, mert erre neveltek, és mert nyilván nem fogom azt mondani, hogy nem segítek. Akármilyen ember, mégiscsak ember. Nem volt mindig rossz, tudom, hiszen Marcell szerette, és azt mondják, már az is jobbá tesz, ha egy jó ember szeret. Tudom, hogy volt benne jóság, csak... valahogy félrementek a dolgok. Működjön, éljen, ne akarjon ártani. Élvezze ki az esélyt, amit ezáltal kaphat. Már ha kap. Egyelőre még csak kísérleteznek vele.
- Nem, amint megtudták, hogy én ki vagyok, nem foglalkoztak azzal, hogy te ki vagy, teljesen ráálltak arra, hogy segítsek Otílián. Azt mondták, hogy párkapcsolati bántalmazás áldozata lett, és, hogy csak úgy tudott elmenekülni, hogy leszúrta a tettest. De... ha el tudott menekülni, akkor nem értem, hogy került kómába. Miért éppen itt? Hiszen Magyarországon élt. Olyan, mintha kimaradt volna egy szereplő és nagyon sok részlet a történetben. Én mindenre bólogattam, nem kérdeztem sokat, nem akartam gyanús lenni. Azzal élt együtt, akivel Marcellt megcsalta, és ő valóban meghalt.
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. május 19. 15:39 Ugrás a poszthoz

Elektra


- És tényleg.
De nem, én nem fogok cserébe semmit sem kérni, nem és kész, csak felejtsük el egymást. Azt nem kérhetem, hogy Marcellt felejtse el, hiszen a férfi első szerelme, az, aki a világot jelentette neki, és talán, ha úgy alakulna, jelentené is. Nagyon hasonlítunk egymásra, külsőre, ami ok arra, hogy ne akarjon tőlem semmit. Én nem szeretnék pótlék lenni, de félek, ha oda jutnánk, és ezt megmondanám a férfinak, nagyon megsérteném. Számos okom volt távol maradni, és azt hiszem, az lenne a legjobb, hogy ha ezt lezárjuk, akkor ugyanezt tenném.
Arra, amit mond, bólogatok, el akartam menni, reggel, amikor azt mondják, mehetek, ez nem is volt kérdés, mégis, megerősítve, hogy értem, amit mondott, bólogatok. Meglesz minden. Nem akarok lebukni, ennyi minden után nem akarok lebukni. A következő mondatoknál azonban felpillantok rá, nem hittem volna, hogy ilyen hatást keltek, vagy, hogy felmerülne benne, hogy bennem felmerült, hogy ezt gondolom. Merlinre!
- Biztos vagyok benne, hogy nem ő tette, de abban nem, hogy nem ő ölte meg a másik férfit. Nem féltékenységből, hanem önvédelemből, és, hogy megvédje Otíliát.
Szusszanva emelem az égre a tekintetemet, mert fogalmam sincs, hogy mi lehet a megoldás, tényleg nem áll össze a kép. Nem véletlenül nem, hiszen kellene egy résztvevő, aki elmeséli, hogy mégis mi a bánatos úristen folyik itt, hogy mi történt, de az egyik halott, a másikat halottá nyilvánították és eltűnt, míg a harmadik kómában fekszik. Csodálatosan lehetetlen helyzetben vagyunk, és félek, amikor hazamegyünk, akkor sem leszünk beljebb az esettel.
- Rengeteg vevőjük volt az évek alatt, együtt is, külön is. Bárki lehet az, aki odajár. Az is lehet, hogy teljesen új vevő, lehet, hogy ott hagyott egy követ megmunkálásra, és azért jár vissza, lehet, hogy tényleg gyilkos. Én... nem tudom. Azt hiszem, egy kicsit megzuhantam.
Ez sok volt, ez túl sok volt. Eddig is voltak hullámvölgyek az életemben, de azt hittem, az elemi mágiánál és az anyukám halálánál rosszabb nem igen jön. Hát. Jött. Én pedig ülök, és nézem az ágyat, nézem Otíliát.
- Amikor nem őrült, nagyon szép nő, még így is, smink nélkül. Nem csodálom, hogy Hege beleszeretett. Azt hiszem, ezért haragszom rá olyan nagyon, hogy egy normális férfi szerette, megadott neki mindent, és ő nem csak eldobta, de előtte összeroppantotta a szívét.
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. május 29. 18:21 Ugrás a poszthoz

Barnabás
Kinézetem


Két opcióm volt a mai napra, az egyik, hogy holnap reggel korán kelek, és még munka előtt elviszem a papírokat, a másik, hogy úgy alakítom az estét, hogy a pizzériában vacsorázzunk, és valljuk be, mostanában nem sok lendületem van reggelente, pontosabban, hosszan bámulom a plafont, próbálom magam életre hívni, percekig sorolom az okokat, hogy miért nem maradhatok az ágyban, és szenvedhetek egy csomó puha dolog között. Puha párna, puha takaró, puha minden. Ráadásul tegnap cseréltem le az ágyneműmet is, vagyis, holnap reggel még mindig intenzív illatba burkolózva szenvedhetek. Mindenképpen célszerű ma elhozni a papírokat, és szerencsére sorozatban második napja Erika is gond és tanári kíséret nélkül jutott ki az iskolából, illetve nekem se volt jelenésem se tanárnál, se igazgatónál. Nem, ez nem fejlődés, ez vihar előtti csend. Ismerem a lányom, tudom, hogy nagy játékos, aki ezt sosem adná fel. Ráadásul Benővel is összefutottunk, szóval, amíg én elintézem ezeket a papírokat, a gyerek sem marad felügyelet nélkül. Mi ez, ha nem a tökéletes alkalom?
Persze, nyilván, amikor az ember megjegyzi, hogy van még egy kis munkája, akkor tökéletesen tudják meg egyszerre forgatni a szemüket, és sóhajtani is, és ha nem itt nőttünk volna fel, illetve azoknak, akik az elmúlt tíz évben nem éltek itt, simán lejöhet úgy, hogy mi ketten nagyon korán, még az iskolaéveink alatt gyereket vállaltunk, és nem egyszer kaptunk már érdekes nézéseket is emiatt, ami csak megmosolyogtat minket. Azt mondják, az ember menjen hozzá a legjobb barátjához, hogy boldog legyen. Nos, ha az én két legjobb barátomat kérdeznék erről... az egyik frászt kapna, a másik pedig éppen halottnak van nyilvánítva, és be kell vallanom őszintén, rettegek attól, hogy mi lesz, ha egyszer ott állunk majd egymással szembe, és mondanom kell valamit, vagy neki. De erre most gondolni sem akarok, inkább a pulthoz lépek, és az ismerős arcra mosolygok.
- A szokásosat szeretném kérni, és elméletileg van itt egy Bánki Barnabás nevű férfi, akivel némi papírmunkám. Szólnál neki, kérlek?
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. június 1. 09:46 Ugrás a poszthoz

Edu
Kinézetem


Azt mondják, az emberen a leglátványosabb változás, ha semmi sem változik rajta igazán az, hogy hogyan vibrál az aurája. Az enyém érezhetően nem vibrál, mintha elvettek volna mindent, amiért megérte. Ez nem igaz, hiszen számos dolog, számos ok miatt örülhetek, vannak örömeim az életben, azonban, én így gyászolok, megfakultan. Nem viselek teljesen feketét, jogom se lenne hozzá, de mindig van rajtam valami, ami a gyászidőszakot jelzi, és bár nagyon jól tudok magamban szenvedni, sosem engedtem meg azt, hogy a külső szemlélők a gyengeségemet lássák. Mostanra pedig ott van Riri is, aki miatt nem szabad gyengének lennem, nem szabad elhagynom magam. Szerettem és szeretem Marcellt, talán sosem fogom nem szeretni, de akár visszatér az életünkbe, akár nem, akár csak barátként, akár nem, nekem nem szabad elmerülnöm ebbe. Az élet megy tovább, a gyász idővel könnyebb lesz, és tudom, hogy eljön a nap, amikor nem vágyom a csendbe burkolt, néma elmélkedésre. Írországban én voltam a kitartóbb, míg Elektra adta volna fel, azt hiszem, ez most megfordult. Látva Otíliát, belegondolva, hogy mit tettem Elektrával. Azóta az eset óta a pálcám a szekrényben pihen, kulcsra zárva, mert képtelen vagyok megérinteni, félek attól, hogy mire vagyok képes, hogy mit tettem majdnem. Félek magamtól.
- Szóval, nem igazán tiszta a szituáció, most akkor együtt vagytok Rebekával vagy sem?
Teszem fel a kérdést váratlanul, miközben aprót harapok a sajtosrolóba. Van étvágyam, de nem akarok habzsolni, pedig a sajtosroló, óóó igen, azt hiszem, az én lelki társam roló és a tejföl. A kapcsolatunk kiegyensúlyozott, harmonikus. Szusszanva húzom ki magam, majd fintorodok el picit, ahogy a vérvétel utáni ragtapasz húzza a bőröm. Ma különösen kegyetlenül bökték belém a tűt, így úgy érzem, hogy az éppen csak sárgába váltott lilaság most újra szétterjed majd. Miközben Edut hallgatom, leteszem a zacskót a teám mellé, és elkezdem lepiszkálni a zavaró tapaszt. Hihetetlen, hogy az embert mennyire képesek megkínozni, és hihetetlen, hogy az ember mit meg nem tesz azért, akit szíve szerint száműzne a világból, de mégis megesett rajta a szíve. Karmajavítás, mondjuk ezt.
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. június 2. 09:13 Ugrás a poszthoz

Barnabás


Azért jó érzés, hogy hatással vagyok a férfiakra, és rossz, hogy ők nincsenek rám hatással. Eddig azt hittem, hogy totálisan csökött az érzelmi intelligenciám azon része, mely a velük való egészséges viszony, esetlegesen szerelem irányába felelős, mostanra azonban rá kellett jönnöm, hogy fene mód disney-funkciósan vagyok bekötve. Meglátni és megszeretni, illetve csak egyet szeretni, és a többit észre se venni. Na mindegy, a lényeg, hogy én érzékelem a zavart, de nem tudok mit kezdeni a helyzettel, mert teljesen sügér vagyok ezen a téren, így inkább csak úgy csinálok, mintha észre se vettem volna. Jól megoldom én ezt. Kedvesen rámosolygok a felém közeledőre, és a mappát a pultra helyezem.
- Ne aggódjon, minden teljesen rendben van, csak végre minden papír elkészült. Nem akartam minden nap zaklatni, mert tudom, hogy a visszatérés utáni berendezkedés egy elég húzós folyamat, így összevártam a papírokat, aláírattam a polgármester úrral, és a banki kivonatot is lekértem, ami igazolja, hogy kifizette a megbeszélt árat.
Miközben beszélek, rá figyelek, és ha rám figyel, akkor nagyon esélyes, hogy a tekintetünk találkozik egymással. Kellemes, kedves és nem kimért a hangom, amikor elkezdtem dolgozni, sokan kifogásolták, volt, aki pökhendinek, más egyenesen arrogánsnak mondott. Tény és való, hogy a minisztériumban teljesen más volt a normális, mint ami itt van, hiszen a vidék mindig kedvesebb. Mostanra már én is beleillek ebbe a képbe, szépen átszoktattam magam ide. Emellett van egy gyerekem, ami még jobban lágyított rajtam, észrevétlen lettem egyre kedvesebb. De belegondolva azért furcsa.
- Három példányban kell mindent aláírni. Egy az ön példánya lesz, kettőt visszaviszek magammal. És ha bármilyen kérdése van, akkor szívesen állok a rendelkezésére. Elég sokszor megfordulunk itt, mert nagy kedvencünk a hely, szóval nyugodtan jöjjön oda akár munkaidőn túl is. Én többnyire akkor is dolgozom.
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. június 2. 12:00 Ugrás a poszthoz

Petrovics úr
Kinézetem


Vicces, hogy mindig a gyors és rövid szertartások képesek csúszni, és ezzel az egész, szépen elrendezett napirendemet felborítani. De szép volt, jó volt, és én gyorsan elpakoltam mindent, amit el kellett a kisebbik díszteremből, hogy a délutáni megbeszélésre elő tudják készíteni. Éppen csak kilépve a teremből szólnak, hogy az időpontra jött ügyfél megérkezett, és, hogy ne itt kint várakoztassák, beültették az irodámba, szóval most ott van. Sietős léptekkel indulok meg, a padlón erős visszhangot vernek határozottan koppanó sarkaim, hogy minél előbb az irodában lehessek, utálom, ha valakit meg kell várakoztatnom.
- Bocsásson meg, Petrovics úr, remélem nem várakozik régóta.
Csak egy pillantást vetek rá, és egy bocsánatkérő mosolyt küldök felé, ahogy a pezsgőspoharakat rejtő dobozt, és a rápakolt kellékeket egyensúlyozom beljebb, hogy az ablakpárkányra pakoljam. Ráér, majd elrakok mindent, ha végeztünk. Gyorsan lekapom magamról a bolerót, amit azért húztam fel, hogy eltakarjam a tűszúrások nyomait, amiket az elmúlt hetekben szereztem. Az eseményre hullámossá tettem a hajam, és az elől lévő tincseket befontam, ebbe a menyasszony kéréséra néhány kék virágot tűztek, amikről már teljesen meg is feledkeztem, szóval az ismeretlen férfi tarthat aranyosnak és éretlennek, vagy komplett idiótának is. Kiváló alapokkal indítok, mint mindig. Arról pedig, hogy a szalag még mindig keresztben van rajtam, hiszen éppen az előbb eskettem, teljesen meg is feledkezem, így azzal együtt lépek oda a férfihoz, hogy bemutatkozzak neki, elvégre eddig csak átadott üzenetekben kommunikáltunk, amiket Rudolftól kaptam, aki az egész ügyet elindította.
- Hollóvölgyi Zsófia, nagyon örvendek, és örülök, hogy végre személyesen is találkozhatunk.
Nyújtom felé a kezem, tekintetemmel a tekintetét keresve. Remélem csak, hogy nem türelmetlen, mostanában nem vagyok a toppon, már, ami a hisztéria kezelését illeti, próbálom kedves hanggal kiütni a lehetőséget, hogy eleve bunkón indítsuk az ismeretségünket. A türelmetlenség, a fáradtság, talán egy leheletnyi meggyötörtség annak, aki ismer, feltűnik, de a felületes, vagy új ismereteket nem féltem, ők nem tudnak róla semmit, nem láthatják, hogy milyen vagyok.
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. június 2. 13:59 Ugrás a poszthoz

Petrovics úr


Az érzés ugyanaz, amit csak akkor érzek, amikor... nem. Valószínűleg nagyon fáradt vagyok, és talán a tűz, mely minden más ember közelében lanyhán lébecol bennem, most így próbál ébren tartani. De, ahogy kezet fogtunk, úgy lobbant fel bennem valami, és a testem gyakorlatilag mini kazánná változott megint, tényt üvöltenek süket fülekbe. Zavar, hogy éppen most, és tudom, hogy a hő a bőrömből érezhetően és talán félreérthetően sugárzik, zavartan lépek is egyet hátra, hátha el tudom kerülni azt, hogy érezze, ami velem történik. Egy biztos, ez nem vonzalom, egyetlen miliméternyi pontot se látok rajta, amiért indokolt lenne ez az egész közjáték, így biztosra veszem, hogy csak a fáradtság játszik velem.
- Igen, ezt Farkasházy úr is mondta, azonban sajnos szükségszerű a találkozás. A település szabályzata kimondja, hogy bárki, aki huzamosabb ideig a településre érkezik, regisztráció köteles, le kell adnia az iratait, bejegyeztetni a pálcáját.
Miközben beszélek, észreveszem, hogy magamon hagytam a nemzetiszín szalagot, így azt levéve teszem az ablakba, és csak utána foglalok helyet, szembe vele, az asztal másik oldalán. Mivel már intenzíven süt a nap, szeplőim is intenzívebben vannak jelen, éppen ezért egy színezett hidratálóval enyhítettem kicsit őket, de még így is látványosak, még jobban kiemelik a szemem kékjét, amivel kutatón figyelem őt. Azért valljuk be, zavar, hogy egy ismeretlen esetében olyan hatást gyakorolt az elemem, amit eddig egyetlen embernél, és köszönjük szépen, bőven elég, hogy csak nála csinál ilyet. Az is kellemetlen, és utálom, hogy elárul, és eddig elég volt, hogy azon kattogott az agyam, hogy mit fogok csinálni, ha ő előkerül, nem nagyon van kedvem ahhoz, hogy mindenki kandallója legyek.
- Elmondta, hogy idefelé jövet sajnálatos módon kirabolták, elvesztette az iratait, a születési anyakönyvi kivonatát őrző hivatal pedig nem sokkal a születése után leégett, így csak a családfájuk és az ön nyilatkozata, az ön aláírása hitelesítheti, hogy ön valós személy. Ez nem éppen egy szokásos eljárás, de mivel a rossz iratkezelés miatt nem is szokatlan, ezért muszáj meglépnünk ezeket a lépéseket. Gyakorlatilag újrakreáljuk magát, mintha csak most születne.
Felfelé fordított tenyérrel mutatok végig a papírokon, melyek ahhoz kellenek, hogy hivatalosan is jogosan mozogjon a faluba. Egy kicsit időigényes, de szükségszerű.
- Néhány kérdést fogok feltenni önnek, rengeteg helyen kell aláírnia, amit tudom, hogy az emberek nem szeretnek, de megpróbálok ehhez jó társaság lenni. Ez mind a kettőnk érdekét szolgálja.
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. június 5. 15:28 Ugrás a poszthoz

Barnabás


Elmosolyodom a gondolatra, hogy nem fog zaklatni, mások is így kezdték, aztán valahogy mégis úgy alakult, hogy zaklattak. Hiszek neki, hogy úgy hiszi, nem fog, de én sosem ringattam magam abba a hiú ábrándba, hogy ez valójában meg is fog történni. De az a jó bennem ezen a téren, hogy én tényleg nagyon szeretek dolgozni, szóval sosem pukkadok meg a méregtől, ha valaki megállít, pedig az a valaki általában Jolika.
- Pedig biztos a fél város a pizzarecepteket akarja megtudni. Én jó fej leszek, elég lesz csak a lángnyelvet elárulnia.
Ajkaim széles mosolyra húzódnak, miközben halkan kuncogok az évődésünkön. Egyáltalán és semennyire sem szeretném tudni a pizza receptjét, hiszen szeretek idejárni, és a legnagyobb örömömre Riri is szeret, szóval ez egy hivatalosan anya-lánya program, ami olykor, mint, ahogy most is, kiegészül egy baráttal, jelen esetben Benővel.
- Gyorsan ír alá. Na nézzük.
Fogom a papírokat, és a három példányokat új kupacokba rendezem, a három példány helyett három csomag lesz, ebből egyet sárga, egyet piros mappába teszek az ellenőrzés után, a harmadik kupacot pedig Barnabásnak nyújtom át.
- Gratulálok Bánki úr, ezzel a halom papírral hivatalosan is újra magáé lett a hely. Tettem bele egy tájékoztatót is az éppen aktuális adókról, melyeket minden év december 31-ig kell megfizetnie, illetve a diákmunkával kapcsolatos lehetőségekről is. A legtöbb itteni vendéglátó hely foglalkoztat diákokat, nem tudom, hogy ön régebben alkalmazta-e őket, de szívesen jönnek, és az a visszajelzés érkezik, hogy jól végzik a munkájukat.
De én nem fogom ráerőltetni a dolgot, ha ő szeretné, akkor majd úgyis felveszi a kapcsolatot a megadott elérhetőségen az iskolával, én amúgy is csak a futár vagyok.
- Köszönöm, nem kávézom, amúgy is várnak rám.
Bökök hátra a fejemmel a szőke kislány és a széles vállú férfi felé.
- Törzsvendégek vagyunk itt, és ha rám hallgat, akkor, amikor újítana az étlapon, fagylaltban is gondolkodhatna.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - dr. Hollóvölgyi Zsófia összes hozzászólása (119 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Fel