Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Végre kinn vannak a szabadban. Az idő szebb nem is lehetne, s a fák már város szerte mind felöltötték vörös-narancs-arany ruháikat. Imola kedvenc évszaka az ősz. Más gyerekek talán az iskolához kötik és nem kedvelik, de Rothstein Elektra lánya máshogy áll hozzá. Valahogy mindenhez. Különleges gyermek. Talán még mindig túl felnőttes, túl komoly és korához képest kicsi és törékeny. Rengeteg nehézségen mentek át mindketten, de ez a tiszta szívű gyermek még mindig oly hatalmas lelki erővel rendelkezik, mely sok felnőtt előtt is példaként állhat. - Anya, szeretnék hintázni egy kicsit - közli az aprónép és anyjáéra kísértetiesen hasonló szemeit a kezét fogó nőre emeli. Piros kabátjában, barna csizmájában kis micisapkájában, mely alól hosszan omlanak le loknis mogyoróbarna fürtjei, épp olyan mintha egy mesekönyv lapjairól lépett volna le ide a Játszótérre. - Rendben Kicsim, én leülök oda szembe, hintázz csak nyugodtan - feleli Elektra, majd elválnak útjaik, hogy a gyermek a hintához, míg ő maga, szava szerint az azzal átellenben álló padok egyikéhez sétáljon. Tudja, hogy Imola okos lány és megbízik benne. Igyekszik a korának megfelelő teret adni neki. Abban is biztos egy ideje, hogy a kis lányka azért mindig csak hintázik, mert olyankor úgy érzi szabad lehet es közelebb érzi magát az éghez, ahol az Apukája és a Bátyja vannak. Mindenki másként éli meg a gyászt, mely hosszú folyamat, sőt meglehet sosem ér véget. Hősnőnk tekintetével követi csemetéjét. Arcát melegíti a nap sugara, melytől úgy érzi, feltöltődik. Akárcsak kedvenc hőse, Superman. Erőt nyer a Nap fényéből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Mind magasabbra hajtja magát az aprónép. Vékonyka lábait olyan katonásan mozgatja, testével együtt a megfelelő ütemben, hogy lassan más koccig feljut. Hősnőnk figyeli, de nem szól rá, hiszen tudja milyen rutinos már ebben Imola. Ekkor jelenik meg egy másik, korabelinek tűnő kislány, aki szintén a hintához tart, nyomában szaladó apjával együtt. Felhuppan rá és hagyja, hogy a férfi lökje. Vidámnak és elevennek tűnik, ahogy élvezettel száll magasba a szerkezettel. Igazán csak akkor tűnik fel, hogy milyen kis rettenthetetlen, amikor minden különösebb gond nélkül ugrik ki a hintából. Vajon az ő lánya is ilyen volna, ha még élne az Apja és a Bátyja? Bizony ez a kérdés motoszkál a riporternőben, mígnem a kis vadóc már ott is terem Imolánál és mellé telepedve próbál barátkozni. Imola ugyan félénk kislány, de ha valakiben meglátja a jót, azzal hamar hamar nyitottá és bájossá, bár kíméletlenül őszintévé is válik. Kire ütött ez a gyerek? Na vajon kire? Természetesen mindkét szülőjére, még akkor is ha egyikük már nincs vele. - Jó napot! Persze, természetesen - emeli sötét szemei elé tenyere élét, hogy láthassa a férfi arcát. Szakmai ártalom, hogy vonásait azonnal elemezni igyekszik. Elsőre csak a szimpátiáig jut, majd miután az apuka megint megszólal már másra is felfigyel. - Nagyon eleven, igaz? - biccent fejével a kislány felé - Az enyém kicsit visszahúzódóbb, de szerintem a hinta jó kiindulópont lehet - húzza mosolyra szép ívű ajkát. Ezalatt a két csemete is elkezdi a maga ismerkedési rítusát.- Szia! Imola vagyok, téged hogy hívnak? - kérdezi az aprócska lány a másiktól és úgy fordul, hogy lássa beszélgetőtársát, ám a hinta láncát közben egy pillanatra sem engedi el ujjai közül. Lassít is egy kicsit és mindeddig átszellemült arcán érdeklődés látszik. Kíváncsi a másik kislányra. Kevés barátja van és akad, akitől fél is egy kicsit, de az a lány már nagy és nem foglalkozik vele, mert ő picike. Testileg legalábbis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Valóban hasznos dolog az arcolvasás. Ha bárki kételkedett volna ebben, most ím bizonysággal épp a frissen tanárrá avanzsált riporternő szolgált. Mindkettejüket megkímélte a felesleges kása körüli kerülgetéstől, hogy kielemezve a férfit, rögvest a tárgyra tért. Leült a férfival szemben, így tekintete egy magasságba került a kollégáéval. Hiába bizonyultak helyesnek iménti meglátásai, gyomra mégis bukfencet vet, s még kicsit talán el is sápadt, amikor a választ meghallja. Méltósággal viseli a kudarcot. Ezt megfogadta. Azonban értelmezve a szavakat rádöbben, a másik nem mondott nemet. Csupán, ahogyan sejtette, tudni akarja a részleteket. Azokat legfőképp, melyek az elé helyezett dossziéból kimaradtak. Felidézi magában azt a napot, amikor egy kis időre mindent feladott. - Természetesen nem... Kővágó professzor oktatta akkoriban a tárgyat, s ötöd magammal mi voltunk az ő saját kis animágus különítménye, akiknek kikövezni igyekezett az útját, vezessen az bármerre - kezd bele a történetbe, s lelki szemei előtt sorra elevenednek meg a történések élesen kirajzolódó, színes vágóképei - Aurornak készültem. Mindent megtettem, hogy az lehessek. A legjobb akartam lenni. Tanultam éjjel-nappal a felvételi tárgyakat és a legilimencia mellett az animágiát. A rituálé legnehezebb részét is egy rontással sikerült megcsinálnom - mosolyodik el saját ügyetlenségén lágy nosztalgiával. Mivel úgy a hónap felénél kitüsszentette a mandragóra levelet. Még aznap odament a Professzorhoz, kért egy másikat és kezdte előről. - Aztán hála az ő közbenjárásának elmehettem a Sárkányölőre egy előfelvételire, ahol a szemem miatt mondhatni azonnal megakadtam a rostán. Soha nem mehettem volna terepre... - komorodik el hangja, ennek a nyilvánvaló tragédiának a kinyilatkoztatásától, miközben egy rakoncátlan sötét tincset a füle mögé tűr, majd folytatja - Egy világ omlott össze bennem és persze azt tettem, amit egy sértődött, dacos kamasz ilyenkor szokott. Tomboltam egy kört, hogy utána felégetve minden hidat magam mögött, hagyjam az egészet a fenébe - vonja meg vállát, mert ez már sajnos így esett és nem tud változtatni rajta, s talán jobb is ez így, ahogy lett - Egy nyáron át azon tépelődtem, mihez is kezdhetnék. Végül egyetemre mentem és újságíró vált belőlem. Hogy most, ennyi év után ismét megpróbálhassam - fejezi be mondandóját, melyből a férfi megismerhette a fiatal, forrófejű, rellonos Elektrát, akinek az álma semmivé foszlott, mégsem hagyta, hogy az élete is galyra menjen. Továbbá azt a nőt, akinek van bátorsága újrakezdeni. Bölcsebben, érettebben, de ugyanolyan elszántsággal és hittel. Ezután hősnőnk mélyet sóhajtva, átható tekintetű sötét szemét Kedves úrra függesztve várja, elegendő információval szolgált-e számára. Teljesen biztos benne, hogy nem várandós, ahogyan abban is, hogy epilepsziában sem szenved. Agyában szerencsére a ráomló régi rádió épület sem tett kárt. Erről papírjai is vannak. A memóriája pedig szinte ugyanolyan jó, mint az amnéziát megelőző időkben. Csupán magára az omlás pillanatára nem emlékszik. Viszont a kómában töltött időről is vannak már halványan derengő foszlányai. Főleg hangok és érzések.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Sosem szeretett beszélni róla, most mégis kénytelen. Őszintének kell lennie, vagy végleg búcsút mondhat az animágiának. Erre a férfi hanghordozásából is azonnal rájött, mely bár nem türelmetlen, vagy goromba, mégis arra ösztökéli, hogy valljon. Szégyenli a probléméját. Olyan nevetséges, hogy emiatt törnekdarabokra egy álmot. - Szemproblémáim vannak - kezd bele tehát a diagnózisba éreszhetően rossz szájízzel - Az egyik, az éjszakai fényudvar látás, ami azt jelenti, amikor sötétbe nézek, a pupillám túlságosan kitágul, így több fényt enged be a szemembe. Ezért a fénysugarak eltérően törnek meg és ez glóriaszerű látást idéz elő nálam, illetve csökkenti a kontrasztérzékenységemet. - magyarázza miközben ujjait ölében összekulcsolja, hogy ne doboljon velük idegességében - Ha ez nem volna elég, van még hozzá egy kisfokú astigmiám, vagyis belső szemtengely ferdülésem, meg némi magasabb rendű fénytörési hiba gyanúja, amit mára kizártak - fedi hát fel titkát, hogy ezzel együtt sorsát immár a férfi kezébe tegye. Elfogadja tőle, ráadásul garantáltan méltósággal természetesen, ha visszautasítja, mert ezek is kizáró okokká váltak. Azonban ssalódását úgy érzi kevéssé tudja majd éles vonásai mögé rejteni miután kilépett a tanári ajtaján. Megigazítja szemüvegét, majd tekintetét a vele szemben ülőre függeszti, Lálektükreiben feszült figyelem csillan. Várja az ítéletet, mint annak idején a Sárkányölőben, csak az évek teltek el, de az izgalommal vegyes aggodalom ugyanolyan torokszorító maradt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Óráknak tetsző percek teltek el, mire a férfi beszélni kezdett hozzá. Addigra hősnőnk is képes volt ismét gondolkozni és érezni egyszerre. Figyelte az aurort és minden rezdülését, a legapróbbat is érzékelni igyekezett. Mert félt tőle, s mert féltette. Összemosódtak e kettő határai. Végül most elhagyta az első szó a szívének kedves száját, s Elektra szinte azonnal rájött az eddig vezető eseménylánc kiváltó okára. Ajka elé kapta szabad kezét, hogy elfojtsa feltörő hangját, mely egyszerre volt a döbbeneté és az együttérzésé. Közelebb ment Markhoz, mire a nevezett megfordult. - Nem felejtetted el őt...Sosem fogod, mert nem is tudnád... - szólal meg még mindig reszkető hangon, majd végighallgatja a vele végül szembe forduló és néző auror szavait. Némán áll előtte. Keze mozdul, hogy megérintse. Ha nem tartana tőle, hogy ismét kirohanással honorálná, úgy magához is húzná, hogy megölelje, ám idejében megáll a mozdulatban. - Túl sok a ha és a volna Mark, ezt te is tudod. Ne vádold magad, kérlek...Tudom jól, hogy most a világot felégetnéd, meghalnál utána, hogy vele lehess, hogy a bocsánatáért esedezz...De..Ez nem megoldás...Nem vagy hibás mert élni mertél, míg ő ki tudja hol járt... - sóhajt mélyet, majd egyet oldalra lép egyet pedig hátrébb. Háta így most épp ott érinti a falat, ahová az imént még a férfi ökle csapódott. Kezeit mellkasa előtt összefonja. Elzárkózik. Ebből a testhelyzetből beszél tovább. Hangját a nyugalom és a tapasztalat bölcsessége árnylaja azóta, hogy beszélni kezdett - A lányaid meg fogják érteni. Keserű és kemény időszak vár mindhármótokra, de szükségük lesz rád és te ott leszel. Hidd el mind tovább tudtok majd élni ezzel a teherrel. Minden nappal könyebb lesz. - bólint tudattalanul, majd lehajol, hogy összeszedje holmiját, mely lesodródott az íróasztalról és kiesett kezéből. Tétován emeli magához őket és sötéten csillogó lélektükrei egy kérdést intéznek Markhoz. Mit tehetek érted? Választ azonban nem kap a férfitól. Alig észrevehető biccentéssel nyugtázza beszédes némaságát. Megérti min megy most keresztül. Lelke mélyén pedig már tudja, őt is elveszítette örökre, ahogy a férfi a nejét. Nincs már keresnivalója sem itt, sem a parancsnokságon. Ezért dolgait magához szorítva, könnyes szemekkel és vöröslő csuklókkal sétál ki a helyiségből, hogy odakinn a kihalt folyosón, s a haza vezető út alatt elsirassa Markhoz fűződő, igazzá és méllyé vált, egy pillanat alatt hiábavalóvá lett szerelmét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Meglepi a válasz. Leginkább annak halkabbra fogott második fele, melyet persze tökéletesen hallott. A füle legalább kifogástalanul működik és most már a memóriájára sincsen panasz. Egyelőre kivár a reakcióval, hiszen ez még bármit jelenthet. Akkor folytathatta volna. Lehet az következik, hogy viszont mostmár nem, mert túlkoros. Megfeddi magát belső narrálója amiért kamaszként dacból, dühből és egyéb frankfurti levessel felérő érzelmi katyvaszból sutba dobott mindent. Fiatalság - bolondság, mondják. Azonban a professzor folytatja, s hősnőnk szemei prezentálják amiről az imént beszélt. Pupillái hatalmasra tágulnak izgalmában, melytől szemei mondhatni feketékké válnak. Pislognia kell párat, hogy megelőzze a férfi képletes glóriával felruházását. Azért szentként még nem tekint Kedves úrra. - Kezelem a helyzetet. Vagy szemüveg van rajtam, vagy kontaktlencse - veti közbe halkan és bólintva párat, hogy azután el merjen engedni egy felszabadult sóhajt, hallva kérésére a határozott áment. Szép ívű ajka ekkor őszinte és boldog mosolyra húzódik annak ellenére is, hogy át kell ismételnie a képesség elsajátításának elméleti részét. Itt helyben megfogadja magának, hogy felkészül, s a férfi nem fog csalatkozni tudásában. - Elek, kérem - ajánlja vidám hangszínen - Elvégre azért kollégák vagyunk - követi tekintetével a naplót sorjázó férfi minden rezdülését. Hangján hallja, nem várt plusz feladat számára, hogy órarendjében elhelyezze. Várakozva hallgat, s idézi közben maga elé saját határidő naplójának heti bontását. Lelki szemei előtt ott áll a dupla oldal, rajta minden időponttal. - A kedd tíz óra tökéletes és igen, ha kérhetem ez az egész tanulás dolog, maradjon köztünk. Tudja az én szakmámban egy ilyen képességet jobb titokban tartani - vonja meg vállát amolyan, ez van ezt kell szeretni felhanggal, majd miután még pár dolgot megbeszélnek az elméleti óra lefolyásával, szakkönyv és eszköz igényével kapcsolatban, Elektra köszönetet mond a férfinak, majd csupán egyelőre lélekben ünnepelve elhagyja a tanárit, s nem sokkal ezután a Kastélyból is hazaindul.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Néhány pillanatba telik csupán, hogy rájöjjön, hogy a férfi nem magyar ajkú. Kedves, megértő mosoly fut át szép ívű ajkán, majd miután a nevezett felvette a nyelveik közti kommunikációs szakadékot áthidaló segédeszközt, szóról-szóra megismétli mindazt, amit beszélgetésük elején mondott. Biztosan sikerül annak lennie - pillant a láthatóan vidám és kiegyensúlyozottnak tűnő lányka felé. Egészen más, mint saját gyermeke, aki szelídnek, mégis komolynak és csendessnek tűnik mellette - Nekem ebből a szempontból mondhatni szerencsém van Imolával. Órákra képes lekötni magát. Kicsi kora óta szeret rajzolni és olyan békés kislány, hogy sosem kellett szórakoztatnom. Néha kicsit furcsállom is azt, ahogyan létezik a világban...félek talán magányos...- beszél az aprónépre vetve sötét, átható pillantását, majd rámosolyog, amikor az félé fordul. - Ezt tőlem örökölte - mondja kuncogva, ahogy visszagondol saját hintás partizán akcióira, melyekre kamasz koráig, sőt még azután is akadt példa. - Elektra, és én még ennyit sem tudok franciául - nyújtja kézfogásra kezét, amit ha a férfi viszonoz röviden és határozott mozdulattal visz véghez. Ezalatt a két lányka ia jól halad az ismerkedéssel. - Engem Momónak szóktak hívni és hét és fél éves vagyok - válaszolja Imola, majd öő maga is hátra tolat, hogy ugyanonnan indulhassanak. Koccig! Hűha! Azt én is nagyon szeretem, mert olyan mintha repülnék..Olyankor közelebb vagyok Apához és a Bátyushoz - meséli a gyermek, sötét szemeiben szomrkás szeretettel. Számára az említettek csak nevek és fotón mosolygó arcok, de Anyukája és a Nagyiék annyit mesélnek róluk, hogy szinte már úgy érzi ismerte őket. Elkezdi hajtani magát. Mozdulatai koordináltak, arcocskája kisvártatva egészen átszellemült lesz a koncentrálástól. - Igen, itt tanul, de néhány év és remélem bekerül a Bagolykőbe. Az ön lányának már megmutatkozott a varázsereje? - kérdezi Elektra ezalatt érdeklődve és egyben kicsit tartva is a választól. Imolának ugyanis még egyetlen pillanatra sem tűnt elő mágikus tehetsége. Egykor az orvosok felkészítették rá hősnőnket, hogy lánya szívbetegsége miatt kicsit lassabban fejlődik majd testben, de arra ők sem gondoltak, hogy ez az állapot kihatással lehet varázserejére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Objektivitás. Egy valamire való riporter elsődleges ismérve. Kívülállónak maradni, minden elfogultságot mellőzve kezelni a kapott információkat, s azokból következtetéskén papírra vetni a puszta tényeket. Hősnőnk mindig is büszke volt sajátjára, azonban önmagával kapcsolatban már egészen más volt a helyzet. Reggelente a tükörben egy igazi harcost, egy mindent túlélő nőt látott, aki erős, ravasz, kitartó és bátor. Nagyobbat nem is tévedhetett volna. Ereje dölyfösség, kitartása folytonos menekülés, míg bátorsága félelmének kivetülése volt. Minderre az utóbbi hetek eseményei világítottak rá a maguk lelkileg és testileg egyként fájdalmas módján. Kezdődött azzal, hogy Marcell ismeretségük óta először úgy támadt vissza, hogy porba sújtotta Elektra összes rávetett vádját. Ellene fordította saját hibáit, melyre nem volt felkészülve. Miután a férfi elviharzott egy pillanatig csak állt némán, akárha az idő is megtorpant volna vele, majd akkorát ordított, hogy beleremegett a ház és földhözvágta mindkettejük bögréjét. A szilánkokká tört csészék közt véül térdre rogyott és csak zokogott. - Miért képes csak Ő kihozni belőlem azt a "kontrolmániás sárkányt"? Miért nem tudok megbocsátani Neki? - kérdezte elkeseredett dühvel. Abban a néhány percben szíve mélyéből gyűlölte érte Marcellt, amiért szembesítette jellemhibáival, melyeknek tényével kapcsolatban mindig is tévesen gondolkozott. - A rohadt életbe! Igaza van! Átkozott legyen a nap, amikor elkezdtem félreismerni magam! - szentségelt tovább fejben. Azután könnyeitől alig látva, remegő kezekkel összeszedte a porcelándarabokat, jól megvagdalva magát velük, hogy pálcája néhány mozdulattával összerakja őket. Felszámolta tehát a káoszt kívül, de lelke mélyén minden zavaros maradt. Ezután jött Mark erőszakos cselekedete, melynek nyoma valamiért nem csak a csuklóiról, de gondolataiból sem tűnik tova. Tudattalanja minduntalan visszacitálja, s vetíti elé, akár egy beakadt moziszalagon futó filmet. Annak a szörnyű éjszakának az emléke újra és újra megmérgezi álmait. Akárha valamiféle kígyómarás volna, ami lassan hatva végül majd megöli. Nincs nyugovása azóta. Éjszakánként felriad és hol Marcell, hol Mark hangját és szavait hallja. Képtelen pihenni, s ennek következményeit már érzi. Tenni igyekszik ellene. Ezért jött ma el a Piacra, melynek egyik eldugott kis zugában árulnak egy kevéssé közismert keveréket, amit "Álomhozó"-ként aposzrofálnak. Elizabetnek megvan a maga gondja, Rudolfhoz elvből nem fordulna, mégha viszonyuk egy elfogadható és tanult, felnőtt emberekhez méltó szintre is lépett. Azonban az idő sürgeti. Az újabb összeomlás árnyéka úgy lebeg felette, akár Damoklész kardja. El kell kerülnie, bármi áron. Imolának szüksége van rá és ezt többé nem felejtheti. Ennek fényében nem volt más választása. Maga kutatta fel a lehetséges gyógyírt és most eljött, hogy beszerezze. Arca fakó, szép ívű ajka cserepes, csuklóin zöldes színűek már a nyomok, de még mindig látszanak. Tisztán, élesen. Kifejező szemei alig csillannak. Alattuk sötét foltok éktelenkednek. Mindezek a fáradtság és a legyengülés egyértelmű jelei. Pedig szüksége van az erejére. Ott a lánya, a tanítás és az animágia. Ezek miatt kell újra talpraállnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Egyáltalán nem lepte meg, hogy a kiírt időpontra csupán egyetlen tanuló érkezett meg a tanteremmé kinevezett helyiségbe. Kinek kellenének mugli módszerek, ha ott a mágia? Ahogy elnézi mondhatni senkinek. Ettől függetlenül nem csügged. Aki felveszi a tárgyat, és eljön az óráira, azoknak tartja meg. Nem fog kikelve magából rohanni a házvezetőkhöz, hogy rugdossák már el a diákjaikat hozzá. Ugyan kérem! Mi értelme volna? Az ég világon semmi. Ha kényszerből kell tanulni valamit, abban nincs köszönet sem a diák sem a tanár számára. Hősnőnk ezért kedvesen rámosolyog az őt üdvözlő lányra és biccent is neki. - Jó reggelt! Foglalj helyet, van választék bőven - mondja vidám iróniával, hiszen az összes szék üres - Egy kicsit várunk, hátha eltalál még ide valaki, azután belecsapunk. Rendben? - beszél a lányhoz, akiről úgy tippeli arcát és alkatát gyorsan elemezve, hogy még igen zsenge korú. Talán másodikos lehet, de legfeljebb hamadikos. Várakozás közben hősnőnk saját helye mögé igéz egy táblát, bár van egy olyan érzése, ez az óra inkább kettejük beszélgetése lesz a lánnyal, mintsem szigorúan vett tanulás. Senki sem érkezik közben, így nem húzza tovább az értékes időt. - Akkor kezdjük! Rothstein Elektra vagyok, és azért jöttem, hogy elmondjam neked: Mi a fene az a Fiziognómia?! - telepszik le könnyed mozdulatokkal, egy szék kihagyással a lány mellé, majd maga alá húzza lábát és úgy fordul, hogy a legtöbbet láthassa belőle. - Szerinted, ha most arra kérnélek, hogy nézz rám és nézz meg jó alaposan magadnak, azután azt kérném mond el mit láttál, mit mondanál? - indítja beszélgetésüket azzal, amihez a legjobban ért, természetesen egy kérdéssel, melybe azonnal egy feladatot is beleillesztett. Kíváncsian csillogó, sötét szemeivel a lányt nézi és lágyan mosolyog. Nem akarja definíciókkal, az arc izmainak latin megnevezésével traktálni. Helyette inkább játékos formába igyekszik önteni az ismereteket, amik később még hasznosak is lehetnek számára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Erős a váll, mely váratlanul beléütközik, s a lökés nyomán földre hull kopott, öreg, bőr válltáskája. Figyelmetlenül és lassan gyűrte mindeddig bakancsa alá a métereket, ám most azonnal megtorpan. Feje kótyagosságában először csak egy elodázó morgást hallat, ám amikor felismeri a férfi jellegzetes hangját, riadtan emeli rá sötét, karikákkal ölelt szemeit. - Én sem... - mondja erőtlenül, s már húzódna is távolabb, hogy útjára engedje Marcellt. Nem tudja mit mondhatna még, ami nem hangzott el legutolsó találkozásuk során. Inkább lehajol, hogy felvegye táskáját és összeszedje a belőle kihullott holmikat. Egyáltalán nem foglalkozik a férfi jelenlétével. Előre hajol és kiújtózik okmánytartójáért, s kabátja ujja a mozdulat hatására felcsúszik, látni engedve a csuklóján éktelenkedő zöldes foltsávot. Folytatja a szedelődzködést így a másik kezén is feltűnik ugyanazon zúzódás tükörképének nyoma. Egész lényéből megtört lassúság sugárzik. Tovatűnt belőle az energia. Nehézkesen emelkedik fel és szorítja magához holmiját, hogy induljon célja, az eldugott, mondhatni félvilági kis stand felé. Kell az az altató főzet. Egyre jobban. Azonban mellőle a férfi még nem távozott. Meglepettség vet halvány visszfényt fakó-fáradt lélektükreiben. - Segíthetek neked valamiben? - érdeklődik üresen kongó, csüggedt, talán kissé személytelen hangon. Mire vár még? Miért nem ment tovább? Mi tartja itt mindazután, ami legutóbb történt? - kérdezi belső hangján elkeseredetten és értetlenül csóválná meg fejét, ha nem lenne hozzá túl fásult. Moccanatlan áll Marcellal szemben és valahol mélyen, legbelül egyszerre gyűlöli, szereti és átkozza a Sorsot, amiért minduntalan útjába vezéreli egykor volt kedvesét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Először nem is érti a kérdést. Furcsállva néz a férfira, majd kisvártatva felfogja mire érthette. Vívódásnak helye itt nem lehet. Lojális volt és marad ahhoz, akit szeret. Nem fogja elárulni az aurort, annak ellenére, hogy úgy bánt vele, mint a legveszélyesebb ellenségével sem talán. - Egy ügy kapcsán olyan helyre nyúltam, ahová nem lett volna szabad - mondja ki őszintén a mondhatni féligazságot. Szeme sem rebben közben, hiszen mestere annak, hogy eltitkolja az igazságot. Jól ismeri a módját hogyan leplezze el a valót. Tények kellenek, amikre alapozhat. Egy ügy miatt volt a kirendeltségben aznap későeste és olyasmit tett, amit nem kellett volna. Beleszeretett egy olyan férfiba, akinek eltűnt a neje. Elvonta figyelmét, aztán a nő meghalt, így nem hibáztatja Markot, hogy elvesztette maga felett a kontrollt. Immár inkább fél tőle, de elfogadta a ráruházott bűnös szerepét. Újabb sötét színnel gazdagodott élete szélesvászna, miközben elég ideje volt gondolkozni a helyezten. Arra a következtetésre jutott, hogy könnyebb a férfi számára vádolni mást és önmagát, mint szembenézni a Halállal és azzal, hogy a nő egykor elhagyta. Annak is megvolt persze az oka, ezt is tudja. Vajon ő is elmenekült volna fájdalma elől, ha Zoli életben marad és csak a kisfiuk vész oda abban a szörnyű tűzben? Ki tudja. Hősnőnk ezen nem filozofált, hiszen okafogyott maga az alapfeltevés. - Te sem festesz valami fényesen, ami azt illeti - szúr oda egy keresetlen bókot a rá jellemző csípős éllel. - Abból az erőből, amivel meglöktél úgy tűnt, igyekszel valahová... - hagyja függeni maguk közt szavait. Tényleg nem érti mit akar még tőle Marcell. Mindent egymásra borítottak, ami a szívüket nyomta. Nem működne köztük már a barátság sem, ez tisztán látható. Imola csak akkor lesz a gyámleánya, ha Elektra az aprónép tizennyolcadik életéve előtt halálozik el, s akkor már beszélnijük nem kell. Mit akarhat még tőle?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Tekintetét járatja az aprónép és új ismerőse között. Kaméleonnak kellene lennie, hogy instant szemtengely ferdülés nélkül kivitelezze mindezt, helyette inkább fejét forgatja hol ide, hol oda, hogy mindkettőjükre figyelhessen. - Introvertált volt apja is, de ez nem ugyanolyan - fejtegeti tovább, kissé merengve - Aminek sajnos én is a kiváltója vagyok - teszi hozzá szomorkás belső hangja, mely nem hagyja, hogy erről a tényről megfeledkezzen. Vétkes abban, amin a lányának az utóbbi időben át kellett mennie. Talán kezdettől fogva nem volt anyának való igazán. Erre ismét rá kellett jönnie. Felelősség érzetének túl alacsony volt a küszöbe, ami gyermekét illette. Ezen gondolatoktól kedve komorrá válik, amit azonban a férfi feltevése azonnal átváltoztat könnyed kedélyességgé. - Koránt sem. Maximum szobát tudok festeni, és azt sem túl ügyesen - mondja szélesen mosolyogva - Jelenleg tanár vagyok és rádiós műsorvezető - vall színt hivatásairól, melyek összbevételéből végre meg tudja talán venni azt a felrúnázott legkeveréses tűzhelyet, amit pár hónapja kinézett már magának a Bagyolhírek háztartási rovatából. Ezután csak egyetértően bólint párat. Igen. Az a legfontosabb, hogy boldogok legyenek a gyermekeik és ha ehhez egymás társasága is hozzásegíti őket, akkor eltérő jellemük ellenére nyugodtan barátkozzanak. - Nem irigylem, nem lehet egyszerű egy ilyen eleven kis emberre vigyázni. A fiam volt ilyen. Alig kezdett járni és már fenn is volt mindenen - nosztalgiázik lágy mosollyal, ahogy lelki szemei előtt megjelenik angyalarcú kisfia a szőke fürtjeivel, nagy szemeivel és bájos arcával. Olyan volt, mint egy kis angyal, s azzá is vált a sors akatatából. - Csak becézés, de semmit sem jelent - beszél kicsit pihegve Imola, ahogy lendületesen hajtja magát a hintával. Nehezebben kap ilyenkor levegőt és kicsit a szája színe is lilás árnyalatúbb mint a mellete játszó kislányé. - Anya mindig ezt mondta, amikor megkérdezem, miért nem láthatom őket csak fényképről...De most már tudom, hogy igazából meghaltak és azért nincsenek velünk - beszél a lányka kissé szaggatottan, miközben fel és le jár a hinta alatta. Lassítani kezd, hogy véget vessen a hajszának, amit a csúcsrajárásért vívott. - Szeretsz rajzolni...Mi..Min...Lili? - mosolyodik el Imola, zavarában mert nem tudta kimondani a számára idegen kiejtésű becenevet és reméli, hogy újdonsült kis barátnője a számára könnyebb verzió miatt nem fog megharagudni. - Pontosan ott, igen, ahol pechére a jóanyja is tanít - követi a férfi mozdulatát, ahogy a tanoda irányába mutat - Nálunk eddig sajnos semmi nyoma mágiának. Nem ő lenne az egyetlen kvibli a családban, de tartok tőle, hogy ez még jobban kizárja majd a nem épp befogadásáról híres varázsvilágból - méltatlankodik keserű szájízzel. Imola már így is annyi mindent másként élt meg, mint a korabeli gyerekek, hogy félő egy ilyen helyzettel nem tudnának mit kezdeni. Hősnőnk minden éjjel azért imádkozik, hogy csak egy cseppnyi jelét adja ereje, hogy létezik egyáltalán. - Sajnos kijutott neki a szikrákból bőven egész életében - sóhajt mélyet Elektra, hogy elpillantva a gyerkőcök felé, lányán pihenjen meg tekintete - Van egy olyan érzésem, hogy ezek kioltották a benne lévőt, de persze a reményt nem adom fel, hogy egyszer mégis előhívódik az ereje. Gondolom az ön neje is így érzett, míg meg nem történtek azok az apróságok - beszél immár jóval bizakodóbban, de arcán és főleg sötét, kifejező szemeiben továbbra is ott ragyog az aggodalom fénye, mely lelke legmélyéből sugárzik. Szereti a gyermekét és félti, miközben bűntudat gyötri, amiért nem képes olyan anya lenni, mint amilyet nézete szerint az aprónép érdemel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Zsigereiben érzi, hogy a férfi nem hitte el amit mondott. Mindig is okos volt, s most, hogy egy ideje ismeri hősnőnk csavaros észjárását, már nem olyan könnyű előtte megtartania titkait. Mégis így cselekszik, mert ezt érzi helyesnek. Mark ivott, ráadásul meghalt a felesége. Való igaz, hogy az erőszakos kirohanásra nincs valódi mentség. Mégis Elektra számára, aki maga is elvesztette szeretteit, érthető. Ezért sem árulta el az aurort. Ez csak rájuk tartozik. Ha akar, majd bocsánatot kér, de ha nem, hát ő azt is elfogadja. Közben elhangzik Marcell indoka a sietségre és még ad néhány tippet a foltok kezeléséhez is csak úgy kéretlenül. Hallatszik az elnyomott aggodalom a hangjában, ahogy megremeg bizonyos betűk kiejtésekor. Feszültség alatt van a férfi egész lénye. Erre csak most ébred rá, s már majdnem elsétál mellette volt barátja, amikor utána tud szólni. Fejével követte, így most a hátának intézi szavait. - Téged sem hagy aludni a bűntudat Nagymenő? Nem vagy egyedül ezzel. Igazad volt. Mindenben. Tényleg egy konzrollmániás sárkány vagyok melletted, mert sosem láttalak erősebbnek önmagamnál. Addig a múlt heti napig - indul meg ő is ugyanabba az irányba, de tartja a távolságot - Téged mindig könnyű volt bántani, mert tudtam mivel okozhatom a legnagyobb fájdalmat neked. Kiismertelek, ellened használtam a hibáidat, a túl jó szívedet, amiben talán, ki tudja miért, még mindezek után is helyem van, pedig ezt érdemlem a legkevésbé. Manipulálni csak azt lehet, aki hagyja magát, de te végre szembeszálltál velem. Fájt. Mert csupán az igazság az egyetlen, ami képes mindennél jobban fájni. Azonban ez kellett ahhoz, hogy belássam bennem volt kezdettől fogva a hiba és nem benned - ejti ki puhán, szép ívű ajkain az utolsó mondat szavait. Összébb fogja magán kabátját, majd gyorsít annyit léptein, hogy beérje a férfit - Bocsáss meg nekem, ha tudsz... - susogja akár az őszi szél, mely leveleket sodor az úton, azután elfordulva megindul saját uticélja félé. Tartozott Marcellnek ezzel a vallomással. Ennyi év után bevallhatta neki azt, amire ő is csak nemrég döbbent rá, éppen miatta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Figyelmesen hallgatja a lányt. Azt amit mond, azt ahogyan mondja, majd a küllemét is górcső alá veszi észrevétlenül. Tehetségesnek tűnik, de korán ítélkezni kár volna felette, még pozitív irányba is persze. - Tökéletes volt a válaszod. Mindaz amiket felsoroltál részei egy fiziognómus eszköztárának - mosolyog biztatóan a diákra majd folytatja a magyarázatot - Valójában a fizognómia nem más, mint az ember külső jegyeiből, testfelépítéséből, arcjátékából és gesztusaiból tett, jellemére valamint szándékaira vonatkozó következtetések sora. Mondhatni egyfajta legilimencia nélküli gondolatolvasás, viselkedés analízis - beszél határozottan, tudása teljes bizonyosságában. Szavai lendületes, szálkás írásképével meg is jelennek a velük szemben álló táblán, ha esetleg a lány le szeretné őket jegyezni. Ezután hősnőnk úgy dönt, folytatja ezt a társalgó metódust. - Szerinted miért szükséges arra kitérned, hogy benned milyen benyomást kelt egy illető? ' kérdezi érdeklődve, mert ez egy izgalmas aspektusa a témának. Az évezredes megfigyelésekre és jó ideje pontos mérésekre alapuló fiziognómiát még mindig nem egészen tekintik egzakt tudománynak. Ennek oka épp a tanuló által említett egyéni szubjektivitás. Vajon szükséges? Ha igen miért? Ha nem, hogyan zárható ki? Érveket és ellenvetéseket Elektra hallott már eleget. Azonban minden új meglátás érdekes lehet, hiszen hozzáadhat a teljes képhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Bevált a főzet, melyet kapott. Otthon némi aggodalommal hajtotta fel az első, igen pontosan kimért adagot, s várta a beígért hatást, melyben végül nem csalódott. Kerek nyolc békés, testét-lelkét egyként regeneráló pihenésben volt része. A világra is kevéssé sötéten pillantott másnap reggel. Napközben azért a fellegek csak visszatértek, de legalább tudta mihez nyúljon, kihez fordulj, ha ismét eluralná elméjét a bánat vagy épp a bűntudat. Viszont attól óvakodni igyekszik, hogy a szerhez hozzászokjon. Egy függőséggel, a kávéval is épp elég megbirkóznia. Ezen a napon sem maradhat el a reggeli fekete arany, amikor a temetőbe készül, ahová nem rég hozatta át férje és fia maradványait, valamint közös sírkövüket. Közelebb szerette volna tudni őket, s az sem volt mellékes, hogy ott a fővárosban a sírhely bérleti díja is egyre magasabbá vált. Imola ezen felül így egyszerűbben tudja majd látogatni, akár később egymagában is őket, ha akarja. Hősnőnk azonban ma még csupán egymagában érkezett. Hosszú fekete kabátja kapucnija alól kilógó fürtjeit a szitáló eső gyöngyszerű cseppjei díszítik, míg csizmája sarka karcolja a murvát, ahogyan az emlékhely felé menet talpa alá gyűri a métereket. Megáll a sötétkék, ezüst írásos márványlap előtt, melynek bal odalát egy angyal vigyázza. Pálcáját előhúzva szépséges koszorút igéz a hant fölé, hogy ezután tekintetét a fakó ég felé emelve, halkan megszólaljon. - Hiszek benne, hogy bárhol is vagytok, az egy jobb hely, mint ahol én maradtam. Hiszek benne, hogy a Felesége is ott van és nem neheztel rá azért, amiért élte az életét... - sóhajt fel szomorkásan, miközben lehajol, hogy csontos ujjaival végigsimítson a vésett neveken - Bárcsak elég erős lettem volna, hogy mellette maradjak, amikor a kirendeltségen a legnagyobb szüksége lett volna rám. Megijedtem. Senkitől nem féltem annyira még, mint tőle...Talán a tűztől aznap, amikor elvett tőlem benneteket... - hull könnye a kőre és festi meg egyként a szemerkélő esőcseppekkel. Szipogva törli meg arcát, hogy azután halványan elmosolyodjon. - Ne drámázzon Rothstein nem a Scala színpadán van! - vet józanító erejű visszhangot koponyájában első Főszerkesztőjének kedvenc beszólása. Igazabbak pedig most nem is lehetnének a vén róka szavai. Ideje felállnia a földről, leporolnia magát és továbblépni. Mert az élet megy tovább, s már aludni is képes, hála Artúr főzetének. Egy fiola most is ott lapul a táskájában. Leül a sírral szemben álló padra, előkotorja a kopott bőr iszákból, hogy ujjai közt kezdje forgatni. Számtalan kép villan fel elméje színes szélesvásznán. Kezdve azzal, hogy ha valaki képes ilyen csodaszert készíteni, az sokkalta jobb sorsra érdemes, mint ami Avalon királyának jutott. Félvilági kapcsolataival általában ez a helyzet. Többre érdemes emberek kaptak kevest, amivel mégis a lehető legjobban zsonglőrködnek. Felnyitja a fiola kupakját. Illatát mélyen belélegezve mondhatni azonnal érzi a nyugalom lágyan szétáradó melegét egész lényében. Lassuló mozdulattal dugózza vissza. Eljárja az aroma menten, s ahogy fejét karjára hajtja, pillái fekete sátrai már borulnak is lélektükreire. Csuklóin pedig néhány apró folt látszik ki, s azok is már csupán sárgállanak, így a felszívódási cikus legvégén a fegyűrődő kabátujj alól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Álomtalan, sötét nyugalmából egy ismerős hang ébreszti. Elszunnyadt a bájital erős illatától. Kimerültségánek foka oly magas volt, hogy azt néhány békés éj ezek szerint még nem volt képes normál szintre redukálni. Tekintete jócskán felhős, ahogyan a férfira emelei. - Mark... - leheli mondhatni maga elé az auror nevét, s nem igazán tudja egyelőre eldönteni, hogy jelenléte csupán képzeletének szüleménye, vagy valóban itt áll egy karnyújtásnyira tőle. Azonban a metszően hideg esőcseppek és az igen hűvös november közepi levegő hamar magához téríti. Lejebb hajtja csuklyáját, hogy jobban látjassa a másik arcát. - Nem igazán...de nem számít - felel élénkebben, miközben kihúzza magát, táskájába süllyessze fioláját és immár tudata tökéletes tisztaságával lélektükreiben nézzem felfelé. Fürkészőn tekint végig Markon, s csak ezt követően szólal meg ismét. Téve szokása szerint azt, amihez a legjobban ért. - Te hogy érzed magad? - kérdez tehát, aggodalomtól mély tónusú, jellegzetesen bársonyos hangon, mellyel mintha meg kívánná érinteni a férfit. Kisvártatva fel is kel a padról, mert a szer hatása nélkül, már kezdi érezni annak csontig hatoló hidegét. Nem megy túl közel. Tartja a távolságot. - Igen...Szép...Már amennyire két sír az lehet - pillant szerettei nyughelye felé, de gyorsan visszavezeti az aurorra szemeit. Ösztönei nem hazudtolják meg önmagukat. Még mindig tart tudattalanjában tőle, hiába látja jelenleg színjózannak és visszafogttnak. - Áthozattam őket ide, hogy a közelünkben legyenk. Imola egyre többet kérdez róluk és úgy gondoltam, könnyebb lesz neki, ha ki tud jönni hozzájuk, amikor csak akar - meséli puhán, s némi óvatossággal, ami testtartásában és arckifejezésében egyként tettenérhető. Pontosan tudja min megy keresztül a szeretett férfi és a lányai. Azzal is tisztában van, hogy őt hibáztatja Mark mindenért. Ezt azon a fájdalmakkal terhes éjjelen tökéletesen nyilvánvalóvá tette számára. Kezeit a puszta gondolatra azonnal zsebeibe süllyeszti, amolyan pótcselekvés gyanánt. Hiába hallotta ki az aggodalmat a hangjából. Tudja milyen kiszámíthatalan egy gyásszal küzdő ember. Ellenben az is gondolatai homlokterébe furakszik, hogy még van esély, hogy megbocsátást nyerjen. Így volna? Meglehet. Hamarosan talán ki is derülhet. Hiszen Mark idejött hozzá és megszólította, pedig amilyen nagy sajnos a temető, messze el is kerülhette volna. Nem tette. Helyette itt áll előtte. Hősnőnk lelke mélyén apró derengésként neszel fel a remény.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Senki sem tévedhetetlen. Ezt le kell szögeznie minden alkalommal, főleg saját magának, aki képes akkora vehemenciával belállni sajátjába, hogy aztán ember legyen a talpán, aki meggyőzi, hogy esetleg téved. Viszont most tudja, megingathatatlanul, hogy a lány kényelmetlenül érzi magát és izgul. Szó szerint az arcára van írva. Hősnőnk éppen ezért diszkréten nem teszi ezt szóvá és kezdi nyugtatgatni. Helyette előbb időt hagy neki a jegyzetelésre, majd kérdez ismét, mintha észre sem vette volna mi történt. Taktikája beválni látszik, hiszen a diák ismét megszólal és válasza igen elgondolkodtató. - Helyes nyomon indultál el ezzel. Valóban könnyebb tud lenni az elemzés, ha van kötelék és több viszonyítási pont. Viszont szerinted biztos, hogy feltétlen, ismernünk kell valakit ahhoz, hogy elemezni tudjuk? - kérdezi morfondírozva, majd felkel a székből és a táblához lépve kezébe vesz egy darab krétát, majd kisvártatva rajzolni kezd. Fejek jelennek meg vonalai nyomán. Kezdetlegesek, de jól kivehetőek. Pálcájával rájuk koppint, mire kihelyesbítődnek és mondhatni élethűvé válnak. Négy különböző fej, haj nélkül. Ezekből három kap arcvonásokat. - Mit gondolsz ezekről az arcokról? Mit mondanak neked? Mindhármuknak nagy szemei vannak, ha már azokat említetted. Ez a közös bennük. Mesélj róluk egy kicsit nekem - kéri a lánytól lágy mosollyal, mialatt visszasétál a székéhez, s míg diákja gondolkozik, kényelembe helyezi magát. Messzebbről ő is megnézi az arcokat. Az egyikük szép ívű ajka oldalra húzódva felfelé ível, orra pedig pisze és hegyes. A második arc húsos orra olyan magasan áll, hogy egészen belelátni a nyílásaiba, míg alsó ajka vastag, a szempár tekintete átható, formája enyhén mandula vágású. A harmadiknak pedig egyenes, "görögös" orra van, a szája lefelé görbülő, vékony. Elektra kíváncsian várja a lány mit olvas ki belőlük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Halványan bólint a szavakra. Látja jól, hogy a férfi megviselt. Átérzi helyzetét, hiszen mondhatni három ízben is megtapasztalhatta saját bőrén, hogy milyen elveszíteni számára fontos személyeket. A gyász pedig, éles fogú vérebként képes lerágni csontig a hátramaradottak húsát. Vegyük akár átvitt, vagy épp a szó szoros értelmében ezen kijelentést. Egyként igazzá tud válni. Hősnőnk lassú, kissé félénk mozdulattal lép el az auror mellett ezután. Távoznia kellene talán, de ott tartják Mark szavai. Tekintetük összefonódik, ahogy csendesen hallgatja, s közben elméje színes szélesvásznán leperegnek annak a nevezetes éjszakának a történései, színről-színre. Nehezen jönnek a szavak szép ívű ajkára, de nem hagyhatja válasz nélkül az elmondottakat. Szíven ütötte a bocsánat kérés. - Nem haragszom rád Mark. Elvesztetted a feleségedet, ittál és néha a gyász így tör utat magának az alkohol és a bánat gőzén - beszél mindennek ellére a szeretet és együttérzés hangján - A fizikai fájdalom és félelem hamarabb múlik, mint a szavak okozta sebek. Azoknak a gyógyulásához még nekem is több időre van szükségem, mert mélyek... - teszi hozzá és ellép az auror mellett, de keze szinte önálló életre kelve nyúl Mark után. Mindig is fontos kifejező eszköz volt Elektra számára az érintés. Csontos ujjai remegve simulnak a férfi arcának szakállas élére. Lélektükrei simogatón siklanak végig a vele szemben állón, s ahogy mozdul, keze úgy csúszik lefelé a szeretett aurorról. Mindent megvallanak beszédes, sötét szemei. Ismeri őt egy ideje és biztos benne, hogy mindent érteni fog belőlük, amit másként most még nem tudna, még el sem suttogni neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Könnyebbnek érzi ezzel a szinte idegennel megbeszélni lánya varázserejének, vagyis inkább nemlétének kérdését, mint a gyermek tanáraival vagy épp saját szüleivel. Mégis miután felelt a kérdésre, miszerint igen, szerencsére elmesél mindent, ami történik vele, még hozzáteszi: - Igazán nem akarom ezzel traktálni - hangjában ott a ki nem mondott bocsánatkérés. Tényleg furcsának tűnhet a férfi számára, hogy alig negyed óra után erről beszélnek. Ezért témát is váltanak és a mágus főváros nevének kiejtés próbái mosolyt csalnak hősnőnk aggodalomtól és fáradtságtól gyűrött, amúgy fanyar szépségű arcára. - Helyi rádiónk van - magyarázza lelkesen és csak odapillant az aprónépre - Bogoly FM 77.7, a város hangja - ejti ki felkonf szerűen mélyített, jellegzetes hangján a szignáljukat. Pont így hallhatja őt beszélgető partnere, ha odateker a megfelelő sávra este tíz után. A sajnálkozásra csak fejét rázza pár pillanatig. Ez is a csomag része, amivel együtt utazik az életnek nevezett rögös úton. Sóhaja azonban keserédes és lemondóan szakad fel szép ívű ajkáról, hogy azután figyelmét ismét a férfi megismerésére fordítsa. - Ön mivel foglalkozik? - tudakolja puszta kíváncsiságból, ám a válasz hamarabb és mástól érkezik, mint arra Elektra számít. - Minden világos. Tehát ön kém, Mr. Bond! Szólíthatom Jamesnek? - mókázik egy kicsit, ha már a kicsik ilyen helyzetet teremtettek számukra. Perig ők sem csak tréfálkoztak eddig. - Tűz volt nálunk és Apa meg a Bátyus nem tudtak kijönni a házból - lóbálja lábát Imola és kicsit el is vész a beszédben. Furcsán érzi magát ha erről beszél. Olyan elevennek tűnik minden, mintha átélte volna, pedig ahogy a felnőttektől egyszer hallotta, "erotikus gondolat sem volt még akkor", jelentsen ez bármit. - Az én anyukám is kém. Néha elmegy helyekre és nem mondja meg ott, hogy ő kicsoda. Aztán megtud egy csomó dolgot és azt leírja - súgja Lilinek, mert azt már tudja, hogy ami titok azt általábam halkan szokták mondani. Így beszéltek akkor is a közelében, amikor az anyukája kórházban volt, meg amikor Marci felment az apukájához és a testvéréhez látogatóba. Mert aztán visszajött és most megint itt él, de már nem jár hozzájuk. Mark bácsit sem látta jó ideje. Viszont anyukája talán kicsit nyugodtabb azóta, hogy megint csak ők ketten vannak. - Az anyukád is itt van veletek a küldetésen? - kérdezi és barnái rászegeződnek játszó pajtására. Örökölte anyja lélekbe látó pillantását, de szelíd kedvessége és csendes bölcsessége sokat finomít az összképen. Gyermeki arcán lágy vonások jelzik a várakozást és és az őszinte érdeklődést. A kislány szíve nyílt az új barátság felé, ami maga a mágia. - Tudtommal nincsenek. Bevallom igyekszem is a magam eszközeivel harcolni azért, hogy ne is legyenek - feleli Elektra eltökélten. Közben persze megfeleő diplomatikussággal fogalmaz ebben az igen kényes kérdéskörben. Mindig is mugli párti volt, így számára fontos, hogy ne érje hátrány sem őket, sem a kvibbliket. Mivel véleménye szerint, mondhatni ők is varázstalannak tekinthetők. Viszont tisztában van vele, hogy sokan ellenérzéssel viseltetnek mindkét, de főleg az utóbbi csoport iránt. A tényt, hogy a vele szemben ülő egyedülálló apuka, megjegyzi magának, de nem mutat különösebb reakciót. Talán sötét lélektükrei csillannak meg ösztönös, együttérző fénnyel. Tudja milyen ebben a cipőben járni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Érdekes élmény tanárnak lenni. Hősnőnk nem is gondolta végig mi minden beletartozik ebbe a hivatásba. Átadni a tudást csak egy szegmens a sok közül. Amikor kiadta számára az ukázt a tanulmányis, meg is döbbent. Neki kell bekisérie az egyik új nebulót a vasútállomásról, mert a többi tanár a következő évre készíti fel a kastélyt. Leltároznak, szortíroznak, adminisztrálnak és ehhez hasonlók. Elektra ezeket hallva oldalvást húzva ajkát elmosolyodott. Mert nagy valószínűséggel ő járt jobban. Hiszen ez csak egy séta lesz egy diákkal, ami mindenképpen jobb, mint ezer meg egy papír közt tobzódni, vagy azt számolni hány négyzetcenti bumszalag bőr maradt tavalyról. Imola a nagyszülőkkel elutazott a Galathea Inn-be, így amiatt nem kell aggódnia, hogy lánya jól érzi-e magát. Mivel tegnap amikor beszéltek az aprónép szinte csak a Leoval közös kalandjaikról fecsegett vidáman. Így teljes lelki békével és fejében a feladatával kapcsolatos információklal indult el a Holdfény 33-ból, hogy az állomásról felnyalábolva érkező dikákjuka a Kastélyig meg se álljon. Látott róla képet, tudja a nevét és azt, hogy egy árvaházából érkezik az Igazgatók megbeszélése alapján, külön engedéllyel. Kezében elvieteles bögréjét tartva halad, s közben néha belekortyol a meleg, fahéjas kávéjába. Ismeri az állomást, a menetrendet pedig még előző este megnézte. Firkászkopó énje nem hagyta nyugodni, így a nebuló után is kutatott kicsit, s amit talált amiatt csak még jobban örült, hogy rábízták a kíséretét. Talán pont azért kapta Antontól a feladatot, mert a férfi tudta, rá fog pillantani a tanuló előéletére. A peron mellett, kicsit kíjebb áll meg és fürkész tekintettel nézelődve várja immár a perceken belül befutó szerelvényt. Csendes szemlélődéssel várakozva ezen a számára is sokat jelentő helyen belényilall, hogy gyermeke is hamarosan az iskola diákja lesz. Addigra talán megmutatkozik varázsereje, s ha mégsem, úgy mellette fog állni. Amit nem tehetne majd meg, ha nem élte volna túl az írországi kalandot. Mennyivel eseménytelenebb az élete azóta. Távoli, halvány emléknek tűnik ma már az egész kálváia, s mindazok, akikért egykor oly sokat megtett volna, már lassan szintén mind halvány árnyképekké lesznek életében. Nem része mindennapjainak sem Hege, sem Zsófia, sem Mark. Egy, aki maradt az Rudolf. A bájitalok mestere jobb híján, s magához mérten nagyon rendes lett vele. Ki hitte volna, igaz? Mégis így esett. Elektra bakancsa talpa alá gyűr pár métert ahogy a szerelvény pöfögve begördül az állomásra. A peront elárasztják az érkezők, ám ő egyetlen arcot keres a tömegben. Remek megfigyelő képességére hagyatkozva sorjáz az embereken.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Megpillantva a keresett alakot nem rohanja le azonnal. Kivár és figyeli. A küllemét a mozgását, a mozdulatait és azt is végignézi ahogy megáll a falnál és elkezd várakozni. Gitártok a hátán, bagoly a kofferen egy kalitkában. Éles huhogása türelmetlenségéről tanúskodik. Már csak ilyenek ezek a madarak. Elindul feléjük és megállva előttük rámosolyog a fiúra és állatára. - Hangos egy tollasod van, de a kastélybeliek közt hamar megtalálja majd a helyét - biccenti fejét a kalitka felé, majd folytatja - A nevem Rothstein professzor és azért jöttem, hogy elkísérjelek a Tanodába - kezét nyújtja barátságos gesztusként. Számos dolgot olvasott a fiúról, de ő csak saját tapasztalatainak hisz és megérzéseinek, amik azt súgják ez a fiatalember nem érdemel semmi mást tőle csak megértést, nyílt elfogadást és persze figyelmet. - Gyere! Ha éhes, vagy szomjas vagy megállhatunk venni valamit. Emlékeim szerint a büfékocsin kapható szendviccsel egy hipogriffet is le lehet ütni olyan kemény - beszél megnyugtató és jellegzetesen bársonyos tónusú hangon. Neki is volt szerencséje ezekhez a szendvicsekhez így nem a levegőbe beszél. Abban meg szinte bizonyos, hogy egy árvaházban nem köznek a kirepülő lakó tarisznyájába sem aranyat sem hamuban sült pogácsát. Legalábbis egy fejlődésben lévő kamasz számára elegendőt biztosan nem. Ugyanezt sejti a bagolycsemegéről is így ha kell azt is segít majd szerezni neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Tisztában van vele, hogy egy tinédzser fiú általában nem repes az örömtől, ha gardedámot kap maga mellé. Főleg akkor ha az a bizonyos illető ráadásul egy tanárnő. Látja és érzi, hogy a fiú kínban van egy kicsit. Ezt igyekszik enyhíteni a maga módján. Azonban eddig úgy fest, patronáltja kemény dió és meg kell dolgoznia a szavaiért. De nem az a fajta, aki feladná. - Jó neked, mert én bizony éhes vagyok. Szóval teszünk egy életmentő kitérőt - mondja mosolyogva, majd lábait arra kezdi szedni, amerre a legjobb pogácsát lehet kapni a városban. Menet közben kezd túl nagy lenni a csend. Mindig is utálta a feszélyezett hallgatást, ezért ismét szóra nyitja szép ívű ajkait. - Mit hallgattál az előbb? Csak valami igazán jó zene lehetett, mert még ott voltál benne, amikor odaértem hozzád - diskurál a megfelelő témát keresve. A zene sokat jelent számára. Vannak dalok, melyeket hallva mind a mai napig belül zokog, de olyanok is akadnak szép számmal, amik jó kedvre képesek deríteni néhány perc alatt. Reméli ezzel a kérdéssel kicsit sikerül beszédesebbé tennie a fiút. Hiszen aki gitárt hord magával, az minden bizonnyal a muzsika szerelmese.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bárki megmondhatja a környezetéből kiragadott személyek közül, hogy hősnőnk nem arról híres, hogy feladja a dolgokat, amikbe belekezdett, s amikben csak egy csipetnyi reményt is lát, hogy sikerülnek. Kitartó típus és erre büszke. Szófukar útitársával az oldalán sétálnak tehát most a pékség felé, hogy némi hadtáppal lássa el magát, s szándéka szerint az ifjút is majd Elektra. Közben persze beszélgetni igyekszik, mert semmitől sem berzenkedik jobban, mint a hosszú, kínos csendektől. Szerencsére a zene jó témának bizonyul, ami megtöri egy picikét a fiú hallgatásának jegét. - Nekem is mugli bandák a kedvenceim. Ismered a Whitesnake-et vagy a Nickelback-et? Esetleg a Scorpionst? - kérdezi felsorolva egyúttal azokat a zenekarokat, vagyis nagy részüket, akikért tini kora óta rajong - Jó! Tudom most azt gondolod, Merlin bajszára, ez a nő egy őskövület! - mosolyodik el szélesen és megvonja vállát - Szerintem a jó zene, az jó zene és teljesen mindegy kiktől származik. Éppen ez benne a jó, hogy összeköti az embereket, a világokat. Pont mint a filmek és a sorozatok - meséli lelkesen, majd lefékez a bolt ajtaja előtt, ahonnan a frissen sült pékáru semmivel össze nem téveszthető, ínycsiklandó illata árad kifelé, hogy orraikkal cicázzon. - Gyere csak be és nem tudsz ellenállni. Komolyan, ez a hely olyan, mint egy bakelit a sok CD között - teszi kezét a kilincsre, majd betolja a résnyire már nyitva lévő ajtót. A pultban szorgoskodó péklegény szélesen mosolyogva üdvözli és a becenevén- "Elek" -szólítva kérdezi meg tőle, hogy a szokásosat viszi-e most is magával. Fejét várakozva fordítja a fiú felé, hogy lássa, szeretne mégis enni valamit, vagy sem, amit aztán lehet megbánna. Természetesen nem erőszak a disznótor, csak a malacnak fáj kicsit alapon, történik minden.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nyugodjék békében. A sütője, mely ma délután végleg kilehelte a lelkét. Pedig azt tervezte, hogy tökipompost sütnek Imolával. Ember tervez, a gáztűzhely meg végez. A tervekkel. Befutottak szülei is ezután, s amint értesültek a szomorú esetről nyomban magukkal vitték a gyermeket. Mondván egy nappal előbb vagy később, az már úgysem számít. Így hősnőnk ott állt a konyhában a már nem is olyan aprónép és meleg étel híján. Nagyot szusszant, szentségelt egy utolsó ízeset a kályha felett, majd úgy döntött, improvizál és eszik valahol a városban. Tésztát kívánt, minden jóval megpakolva. Tehát így a menü nem lett más, mint pizza. Leparkolta túlkoros motorját, lekászálódott a vasparipa nyergéből egy mindennek, csak kecsesnek nem nevezhető mozdulattal, majd sajgó csípőjére szorított kézzel besétált a Félszeműbe. Másik kezét is elhelyezte a megfelelő pozícióba, felvéve a válogató hős állást, hogy sötét szemeivel tüzetesen végig fürkéssze az ajánlatokat. Húsnak mindenképp lennie kell a vastag, paradicsomos tésztán. Ennyit határozott el idefelé. A többi feltétet azonban, feltételes módban hagyta ideáig. Nehéz a választás, ha a kínálat ennyire széles és van "te tedd össze" lehetőség is a sorban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Megszületik a döntés, mely talán meg is izzasztja egy kicsit. A pultban dolgozó alkalmazott a türelmét kéri, míg a pizza elkészül. Ekkor szólítja meg egy ismerős hang. Felé fordul és elmosolyodik, ahogy tekintete összetalálkozik a nő pillantásával - Szia. Ne is mond! A lányom a szüleimnél, én meg itt, mert a tűzhelyem feladta a sokévi harcot és végleg kimúlt - panaszolja a rá jellemző szókimondással, majd fogadva a nonverbálisan közölt invitálást, leül a vörös szépséggel szemben - Hogy vagy? Rég találkoztunk - állapítja meg és addig ficereg, míg kényelembe nem helyezi magát. Lassan másfél hét telt el a sikátorban történt incidens óta, de a sebe olykor még mindig jóval erősebben sajog, mint azt remélte. Ha nem javul, el fog menni egy gyógyítóhoz vele, hogy rendbe tegye a saját maga által végzett mondhatni kontár munkát. - Neked mi az indokod rá, hogy péntek este magányosan egyél itt? - kérdezi baráti kíváncsisággal hangjában. Pontosan úgy van Zsófiával, ahogyan Rudolffal. A múlton már nem tud változtatni, de a jövő még tabula rasa. Mindig is kedvelte a nőt. Tisztelte azért, amit tett, hogy felderítsék Hege ügyét. Bár ezt sosem mondta el neki, de mind a mai napig hálás, amiért vállalta, hogy megátkozza ezzel segítve közelebb céljukhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Elkeseredetten húzza el szép ívű ajkát. Évek óta érik a cseréje. Most már oka is van rá, hogy tényleg megtegye. - Az elemi mágus Ezra? - keresgél memóriájában a férfi arca után, majd amikor felidézi amit tud róla, elmosolyodik - A föld felélesztette a tüzet? - kérdezi sejtelmes köntösbe bujtatva érdeklődésének tárgyát, miszerint alakul-e valami nő és a férfi között. Örülne ha így volna. Zsófia nagyon megérdemelne  egy olyan embert maga mellé, aki kevésbé bonyolult hátterű, mint Hegedüsh Marcell Vilmos. Az apa randevújának említése nem okoz számára meglepetést. Anno utána nézett a férfinak és maga Zsófia is említette, hogy "fiatalos" életvitelt folytat. - Így jár, aki Ultrawoman-nek képzeli magát - reagál a sérülésével kapcsolatos megjegyzésre a rá jellemző módon. Ezalatt megérkeznek pizzáik. A levegőt betöltik a mennyei illatok. A friss oregánó aromája versenyre kel a sajt és sült tarja indokolandóságával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Mosolyogva ingatja fejét a vele szemben ülő nő szavaira. Hasonlata betalált, s most ezt a nyomvonalat követve fejti ki a vörös szépség a helyzetet. Pohár után nyúl, majd feltölti az egyik kancsóból és belekortyol. Azonban szódavízzel a szájában nem tud azonnal reflektálni, ezért előbb lenyeli, s csak azután kezd beszélni. - Itt van az eb eltemetve! - mutat rá Zsófiára, majd folytatja - Szép lányokkal randizik, Te viszont gyönyörű nő vagy!- jelenti ki magabiztos meggyőződéssel. Számára egyértelmű, hogy a két szókapcsolat között ég és föld a különbség. - Szóval azt mondanám, hogy még nem vette észre, ezt és csak ezért nem mozgatta meg a földet érted...De bízzunk benne, hogy előbb-utóbb megteszi - simít le szórakozottan pohara oldaláról egy kis párát - A nyugis állás nekem maga lenne a vég, ez mondhatni biztos. Szükségem van a veszélyre, hogy érezzem, érek valamit, hogy képes vagyok tenni valamit, ami helyes - taglalja a nagy igazságot, amire nemrég rádöbbent. Azután hozzáfognak az ehetőre hűlt pizzáikhoz. Jó étvágyat kíván és le is csípi az első széldarabot. Mindig kívülről befelé eszi. - Szerintem engem nyolcvan évesen is ez fog éltetni - teszi még hozzá két falat közt nevetve és vállát megvonva. Nem is ő lenne, ha nem sodródna folyton bajba. Egy dolog nyugtatja és az az, hogy ezúttal is csak helyesen igyekezett cselekedni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Figyeli a reakcióit. Tanult és most már egy ideje tanított tudására sincs nagyon szüksége ahhoz, hogy lássa, amit a másik ki is mond. Sötét szemei barátságos fénnyel csillognak. - Ismersz, ami a szívemen, az a számon. Ráadásul igazság mániás vagyok... - tárja szét kezeit, majd megint eszik egy kicsit, míg Zsófiát hallgatja. - Hmm...Néha a dolgok csak úgy kialakulnak, akkor is ha egy motor megőrzésével kezdődtek - osztja meg magvas gondolatait, melyeket bíztatásnak szán, mert úgy érzi erre van most szüksége. Nagyot nevet ezután azon amit felvázol előtte vacsora partnere. - Egek! Ezt most láttam magam előtt és borzalmas jelenet volt! Mint egy ZS kategóriás akciófilmben - kuncog még pár pillanatig, hogy azután megkomolyodjon. Ezt jelzi mély sóhaja is, mely felszakad belőle mielőtt felelne. - Kamaszodik - kezd bele a válaszba aggódva - Kezdi látni, hogy egy csődtömeg az anyja. A múltkor azt vágta a fejemhez, sajnos nem alaptalanul, hogy egy táska módjára teszem le a szüleimhez, vagy hurcolom magammal - baljával homlokára fog és fejét rázza - Ráadásul azért is rám mérges, mert még mindig nem mutatkozott meg a varázsereje. Olyankor mintha magamat látnám...Hurrikánként tombol. Utána meg olyan kedves és aranyos, mint a férjem volt. Félek rám fog hasonlítani, attól meg egyenesen rettegek, hogy kvibli lesz... - panaszolja elkeseredetten és látszik rajta mennyire mély érzései vannak. Többek közt egy raklapnyi bűntudata. - Mond, hogy nálatok Erikával ezen a téren minden rendben - pillant fel Zsófiára, s míg válaszát várja inkább eszik tovább. Ráfér mert továbbra is igencsak csontos, bár ez valójában a genetika adománya, mint bármi gond előjele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Annyiban hagyja a dolgot. A sorsuk eddig is úgy alakult, ahogyan kellett. Most sem lesz ez majd másképp. Élvezve a pizzát és a társaságot, telik az este. Sosem volt egy barátnős típus, de ez a közös étkezés, valami olyasmi lehet, ami barátnős tevékenységnek is megfelelne. - Volt egy időszak a mugli történelemben, amikor ezt csinálta mindenki...és nem lett jó vége. Legyél inkább a kedves nyugger, aki felmelengeti a többiek szívét - beszél egyfajta rothsteini idealizmussal. Származása révén a családból hallott történeteket. A spicliket pedig, főleg, ha ártó szándékúak, senki sem szereti és ez csak a jobbik eset. Ezután lányaikra terelődik a szó, s mindketten mesélnek. - Azért az számomra nonszensz hogy, miért ne lehetnél boldog valakivel, ha közben Erikát is szereted. Kicsit úgy hangzik, hogy terrorban tart ezzel és kisajátít, miközben te is igényelnéd a szeretet minden formáját, nem csak azt, amit ő ad neked...Már megbocsáss, de ezt nem szabadna hagynod. Attól, hogy a lányod erős akaratú, még te vagy a felnőtt, aki emellett nő is egyben - mondja a rá jellemző csípős és határozott őszinteséggel. Nem kenyere a köntörfalazás, ám szavait igyekszik diplomatikus hangnemben közölni. Természetesen ez csak az ő meglátása, de ha Imola ilyen módon próbálná sakkban tartani, hamar rövidre zárná a helyzetet, első körben egy komoly beszélgetéssel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nagymamaként elképzelnie a vele szemben ülőt jelenleg még igen nehéz. Azonban az jut eszébe, hogy olyanná válik talán, mint görög rokona, Thali néni. Csak ő szó szerint lesz tűzrőlpattant. Ezután tovább folyik a szó és hősnőnk vérmérsékletében Zsófiát meghaladó hévvel beszél. Látva a pislogását rájön, hogy most is túl szélsőségesen fogalmazott, de megvárja mit mond. - Biztosan lesz. Erre mérget is vennék. Erika pedig majd beletörődik - reflektál megenyhülve de tényszerűen, majd folytatja - Imola mondogatja néha, hogy mennyire szeretné, ha élne a bátyja vagy lenne testvére. Ilyenkor arra gondolok, hogy lehet igaza van. Egykének lenni nem kiváltság, inkább teher. A magány súlya... - filozofál egy falatnyi pizzával kezében, majd visszakényszeríti gondolatait az itt és mostba. - A legnehezebb feladat a világon, de érdemes dolgozni rajta - bologat, majd megeszi a csontos ujjai közt tartott ételt. Aztán összevont szemöldökkel és félrehajtott fejjel néz a nőre. - Marcell?...Várjunk csak, ezek szerint tényleg kémhálózatot üzemeltetsz? - veszi tréfásra az egyébként bizarr tényt, miszerint a vörös szépség értesült róla, hogy az ő világos királya ismét a városban regnál. Érzi, ahogy egész teste lúdbőrbe borul.