Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Kora reggeli derengés ébreszti. Dereka görcsben áll, mert gyermeke ágyára borulva aludta át a fél éjszakát. Hosszú pillái alól veti sötét, álmos tekintetét a kislányra, aki felé fordulva, kezét fogva, halkan szuszog. Lassan emelkedik feljebb, hogy ajkát a csöpp homlokra zárja. Nincs már láza az aprónépnek. Megkönnyebbült sóhaj szakad fel hősnőnkből, s szemeit könnyek ülik meg, ám hamar elillannak a felismerésre, hogy szenteste napja van. A fa, az a csenevész még nincs behozva, étel sehol és a sütemény, melyet ilyenkor mindig készít, vad képzeletében létezik csupán. Itt az ideje, hogy változzon néhány hagyomány. Ezzel a gondolattal lopakodik puha, óvatos léptekkel ki Elektra csemetéje szobájából. Learaszol a lépcsőn, hogy a konyháig meg sem állva, egy nagy bögre napindító kávé után kivételesen bűbájjal megtámogatva tegyen karácsonyi csodát. Borostyán pálcájával int jobbra-balra, akár a hurrikán igézi munkára a hang tompított klopfolót, a fenyő díszeket, a konyhai edényeket. Otthonukat néhány nappal ezelőtt már ünnepi pompába öltöztette. Immár ízléses zöld-ezüst és vörös-arany girland görgetegek tekerednek a lépcső korlátjára, a kandalló fölé - a nappaliba - az Imolával közösen készített párkánykoszorú került, s megbűvölt fényfüzérek ragyognak esténként úgy kint, mint bent a ház megannyi pontján. Hálószobáik, sőt még a Magány Erődje is fel lett ékesítve, bár oda be csupán a megszerzett porért, a késért, s most a csinosítás miatt ment csak be egy rövid időre. Ezzel legalább nem ma kell törődnie. Telnek az értékes percek. Belebeg a csenevész kis kaspós fenyő mely, ha letöltötte szolgálati idejét – Imola születésnapja után – kikerül az udvarra, hogy ott nőjön tovább, remélhetőleg jó nagyra. A gömbök és díszek elhelyezkednek rajta. Ekkor következik hősnőnk, hogy egy bűbájjal plafonig érővé változtassa. Ezután sem rest, mert megannyi teendő várja. Elsőként reggelit készít, Imola kedvencét. Tejbegrízt, hígan és üresen. Felviszi neki és örömmel látja, hogy jobban van, sokkal. Hálás gondolatokat küld Elizabet és a Gyógyító felé. Az étel egyre fogy, a kíváncsiság ezzel arányban nőttön-nő a lánykában. Máskor a sürgölődést mind együtt csinálták szüleivel, náluk. Most viszont saját otthonukban csak ők ketten vannak. De a kicsi lánykának még erősödnie kell. Azonban, hogy ne maradjon ki egészen a jóból, így Elektra karjába veszi és leviszi a nappaliba. Ott vastag takarók és jókora párnák halmába fekteti a kanapéra. Beindul a karácsonyi zeneválogatás, majd felhangzik az elő dal is egyhamar. A konyhából rálát lányára, így a Ferdinándot már bűbáj nélkül készíti, s a hústorta összeállítását is önkezével végzi. Míg sülnek a finomságok előkerülnek a töltött káposzta alapanyagai. Füstölt oldalas megy a lábosba alulra, az íze végett, s mert náluk így szokás. Azután egy réteg a savanykás egész levél, rá a diszkrét méretű becsavart kuglik, majd újabb adag levél, mint fedél, Az egész némi sóval meghintve és vízzel nyakon öntve. Rotyoghat ez is, míg rántást nem kíván. Közben csicsereg a kislány és figyeli az eseményeket. Dallamok és illatok szállnak mindenfelé. Lassan kész minden, így kóstolóként mindenből esznek egy kicsit ebéd gyanánt. Hamarosan jön a papa és a mama is ünnepelni, meg este velük enni. Ezért a nagy készülődés. Befutnak a nevezettek, pontosan ötre, csomagokkal felpakolva, ahogy ígérték. Míg Róbert egy mesével – már megint egy kiszínezett, tanulságos családi történettel – szórakoztatja unokáját, addig Izabella beszélget lányával. Elektra épp leteszi a pultra az utolsó tepsinyi kész süteményt, amikor egy baglyot vesz észre a konyhaablak előtt, lábán levéllel. Ez nem jó előjel. Kíváncsian engedi be, s veszi kezébe a könnyű lapot. A rádióból érkezett. Gyors bontás és olvasás után egy halk, de igen gömbölyű szentségelést enged el bosszúsan. – Mi a baj?– lép hozzá anyja elmajszolva egy darab édes és meleg tésztát, amolyan „apádnak el ne mond” arckifejezéssel. – A kollégám Zsombor, aki ma helyettem dolgozott volna, nagyon csúnyán megsebesítette a kezét, amikor a fájukat állította befelé, így azt kérdezik, be tudnék-e menni mégis – magyarázza megenyhülve, arcán pedig látszik, hogy tanácstalan – Hányra kellene ott lenned? – kérdezi Izabella, majd átveszi a levelet, hogy ő is elolvashassa – Fél tízre – feleli Elektra miközben lánya felé pillanat – Szenteste van és még mindig beteg – mondja szinte maga elé, ám nem őrlődhet soká, mivel anyja megszólal mellette – Akkor már ágyban lesz és mi vigyázunk rá apáddal – simítja meg lánya hátát a hatvanadik évét nem soká betöltő nő, aki mindig tudja, mit kell mondania, hogy lányában felébressze a kötelességtudatot – Nem ez a kollégád volt az, aki beugrott helyetted, amikor te…hirtelen elutaztál? – kérdezi, s ezzel a tétova hangsúllyal hősnőnk elevenébe talál. Izabella szereti a lányát, nagyon, de szíve szerint jól megrázta volna, amiért kiszalad a világból, mint akit kergetnek. Féltette. Ehhez kétség sem fér, de haragudott is rá napokig. Róbert volt az, aki csitítgatta, majd – hellyel-közzel - megértette vele, hogy hagyniuk kell lányukat egyedül megküzdeni démonaival. Azonban, ahogy sorra teltek a napok és a férfi a kilencediken egy halom cetlivel tért haza, elszakadt nála a cérna. „Ez így nem mehet tovább! El kell küldeni neki azokat a fecniket! Hogy lássa mit művelt azzal a szerencsétlennel már megint! Vissza kell jönniük!” Ez a néhány mondat elég volt Róbertnek, s már vette is maga elé a papírt meg a tollat. Tudta mit kell írnia. Három szó és a cetlik elegendőek voltak hozzá, hogy hazavezessék eltévelyedéséből egyetlen gyermeküket. Az ősz, hórihorgas férfi ugyanúgy ismeri Elektrát, mint neje, csak ő lelkének más húrjait képes mindig megpendíteni. – De, ő volt, és ki se mond, igazad van, most rajtam a sor, hogy viszonozzam – sóhajt mélyet hősnőnk, bólintásával is megpecsételi döntését, hogy azután pár szavas választ firkantson a lap hátuljára. Ezután elengedte a baglyot, mely mindeddig türelmetlenül várta a fejleményeket. Négyesben ültek a kanapén, a zene szólt, ettek és beszélgettek, míg el nem jött az ajándékozás ideje. Imola a nagyszülőktől szép ruhákat kapott, kötött pulóvert, sálat és sapkát, melyeket Izabella csinált. Róbert pedig, vaskos mesekönyvet hozott, melyből ígérete szerint, este lefekvéskor már olvasni is fog. Elda pedig egy rajzkészlettel lepte meg gyermekét. Cicát várt, így kicsit csalódott volt. Ennek gyermeki őszinteséggel hangot is adott, ám anyukája azt mondta, születésnapja előtt ő maga választhatja ki a kis kedvencét. Ez megnyugtatta és boldog izgalommal töltötte el, olyannyira, hogy elkezdte lerajzolni, az új ceruzákkal, hogy milyen macsekra is vágyik. Kellemes hangulatban hamar eltelt az este. A lefekvés ideje is eljött, pedig ki is tolták egy fél órával. Csodás mesét olvasott fel Róbert, melyet a hölgykoszorú áhítattal hallgatott. Még Izabella és Elektra is elvarázsolva figyelte a lágy orgánumon előadott, lebilincselő történetet. Imola belealudt, úgy a felénél, de a másik két hűséges hallgató kedvéért a nagypapa végig mesélte. – Ígérem, vigyázunk rá nagyon, de most indulj – fordult lánya felé már lenn az előszoba folyosóján a férfi – Tudom apa, tudom.. – azzal hősnőnk megölelte szüleit, arcukra puszit adott, majd kabátját nyakig becipzárazta és sapkája alá gyűrte háta közepéig érő sötét, hullámos fürtjeit. – A szívvédő kenőcsöt ne felejtsétek el felkenni, mert csak akkor szabad, ha alszik – szólt még vissza válla felett. Tekintetében aggodalommal, lelkében a bűntudat és az elszántság különös keverékével lépett ki az ajtón.  Ezután nekivágott a rövid, de havazás nehezítette útnak, hogy motorjával végül fél tíz előtt öt perccel fékezzen le a rádió épülete előtt.

Minden csendes idebenn. Csupán a megbűvölt égősorok fénye vet színes pászmákat a falak mentén. A zene, melyet az este hatig dolgozó, kívánságműsort vezető kolléga előre bekészített még javában szól, ahogy benyit a helyiségbe. Kétórányi muzsika, hozzá előre felvett üzenetek. Ennyi ünnepi üdvözletet régen hallott hősnőnk egy csokorban. Egyik-másikon elmosolyodik, néhányon elszorul a szíve, de mindben közös az őket átjáró szeretet, ami belőlük tisztán hallható. Elkezd készülődni. Hoz némi kávét itteni bögréjébe, melyre egy téli táj van festve. Tányérra teszi a két szelet Ferdinándot, amit hozott és nem tudja megállni, hogy bele ne harapjon az egyikbe. Cukorszint helyrebillentve. Nekilát ezután, hogy összeválogassa a lemezeket, melyekről lejátssza majd a dalokat. Fél órával később leül a keverőpult elé, felveszi fülhallgatóját fél fülére, mikrofonját maga elé húzza, pálcájával kecsesen int párat, hogy ezt követően megnyomjon néhány gombot, s feltekerje a kimenő hangerőt. –  Ez itt a Bogoly FM, öt perccel múlt tíz óra, én Rothstein Elektra vagyok és kívánok minden kedves hallgatónknak az egész stáb nevében Békés Karácsonyt – kezdi a felkonfot, majd egy pillanatra elhallgat. A rövid hatásszünet után ismét bársonyos hangja tölti be az étert, a kis helyiséggel együtt – Az előttünk álló két órában tartsanak velem, mert feldíszített fáik alá, ajándék gyanánt elhozom a legjobb hazai és külföldi slágereket, valamint beérkezett leveleikre is válaszolni fogok. Mert tudják, csütörtökönként, tíztől éjfélig Elektra felel - pálcája újabb rutinos intésére ekkor halkan megszólal az első zeneszám pár ismerős taktusa – Szóljon hát elsőként Chris Rea-tól a Driving Home For Christmas, mindazoknak, akik ma távol töltik az éjszakát családjaiktól – mondja, majd lekapcsolja mikrofonját, hogy a muzsika átvehesse szerepét. Telnek a percek, szólnak a zenék. Ajkai közül pedig érkeznek a levelekre a bölcs vagy épp egyszerűen csak praktikus feleletek. Kicsivel több, mint egy óra van már csak hátra. Épp a hír és reklámblokk szól, miközben hősnőnk elgondolkodva pillant ki az ablakon. A hó még mindig nagy pelyhekben hull alá és roskad a párkányra arasznyi magasan. Téli mesevilág. Prága száz tornya, egy korcsolya éle, arcán egy csók forrón égő nyoma. „…Tudod, hol találsz…” – Tudom – mondja ki hangosan a választ a csupán elméjében elhangzó kérdésre. Kávéját letéve azonnal felélénkülve kezd kutatni a lemezekkel megpakolt szekrényeken. Sámlira kell állnia, hogy elérje - mert az „Invito” persze most nem jut eszébe – azt a bizonyos albumot. Rátalál mégis. Lehuppan a keverőpult elé, majd bekészíti a korongról a dalt, hogy amint az utolsó vevőfogó szavak elhalnak előbb ő, majd a kiválasztott muzsika megszólalhasson. – Ez itt még mindig az Elektra felel. Tizenegy óra múlt tizenkilenc perccel. Köszönöm, hogy velem tartanak ezen az ünnepi, csodákkal teli, hólepte éjjelen – jelentkezik be lágy, jellegzetes  hangján, mely szinte szomorkásan mosolyogó – Tudják, néha az ember szavakkal nem tudja elmondani, amit szíve mélyén érez. Hiába próbálja, nem képes kifejezni őket, vagy épp nem jutnak el ahhoz, akinek szánja őket. Ezért rendhagyó módon a következő dal most tőlem Neked szól, hogy elérjen hozzád. Tudom, hogy hol talállak. Kérlek mond, hogy te is tudod – ejti ki olyan puhán és simogatón az utolsó két mondatot, ahogy élő egyenes adásban pályája során még soha nem szólalt meg ezelőtt. Profizmusát sutba dobva nyílt meg erre a néhány pillanatra mindazok előtt, akik szenteste éjjelén 23 óra 23 perckor még ébren voltak és őt hallgatták. Adja az ég, hogy Ő is köztük legyen. Azzal felcsendült Bryan Adams – Please Forgive Me című melódiája. Karcos férfihang mar az éterbe, s tolmácsolja Elektra érzéseit, aki a művésszel együtt énekli  – lekapcsolt mikrofon mellett – azt, amit nem lett volna képes már máshogyan elmondani. Legyenek bár egymás kryptonitjai – az nem lehet, hiszen másként álltak felettük kezdettől a csillagok  - nem tudja nem szeretni, vele álmodik, rá vágyik. Néha úgy érzi oly közel van hozzá, hogy ha akarná megérinthetné. Ha hallja üzenetét, talán eljön hozzá. Akkor rátalálhatnak újra az egymáshoz vezető útra. Könnyes szemekkel hősnőnk magában ezt kívánja. A dal végén bársonyos hangszínét párat köhintve igyekszik visszanyerni, ám az fátyolos marad. Ennek ellenére tovább folytatja műsorát, lelke mélyén remélve a csodát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A lány kérdése jogos. Valóban, a kastélynál nincs védettebb és biztonságosabb hely a környéken. Elméletileg. Megeshet, hogy ezt azért kötik annyira a diákok lelkére, hogy elejét vegyék a renitenskedésnek. Ennek ellenére hőnőnk Linneával is éjnek évadján a tanoda falain kívül futott össze, nem sokkal érkezése után. Tehát azért, ahogy minden védművet úgy az iskoláét is meg lehet kerülni. - Igen, mivel az Edictumba is írok cikkeket, így van rá jogosultságom - feleli olyan választ adva mely igaz és mentes mindennemű rellonos firnyáktól. Tényleg csak azért járhat be elvben, hogy leadja az arra a hónapra szánt műveit. Bár egy ideje már inkább bagollyal küldi őket. Emellett mostanság máshová is ad el néhányat, mert van, ami nem egy iskolaújság hasábjaira való. A pénzt pedig gyűjtögeti, hogy ismét legyen némi tartalékuk. A lány szavaira, melyeket az anyjáról mond, Elektra összevonja szemöldökét. - Ha ismerném sem gondolkodnék másként - reflektál halványan mosolyogva, jelezve ezzel, hogy az ő véleményét mások nem formálják. Saját szobrásza ő azoknak és alakítja őket ízlése szerint sok éve már. Az elmondottakra, a házasság avitt hagyományával kapcsolatban csak ingatja előbb fejét, majd tiltakozásának ad hangot a maga nyílt módján, de persze a kamasz miatt kissé finomabban fogalmazva. - Nem kell ennek így lennie. Ki lehet törni minden rabigából, a középkort is felváltotta az új majd a jelenkor. Régi beidegződések alatt gyötrődni az oktalanok terhe. Az okosok le tudják őket vetni - beszél egy pionír lelkületével. Soha nem tudná elképzelni, hogy ne ő válassza meg saját társát. Azt sem, hogy Imola olyanhoz menjen majd annak idején, akit más szemelt ki neki. Főleg nem egy idegen, aki lehet, hogy mindet lát, de lehet valójában semmit sem tud azokról, akiket összeboronál. Anyjaként neki kell figyelnie a választottját, de míg a lánya boldog, addig nem lesz oka közbeavatkozni. Az ő szülei sem tették. Tanácsokat adtak, de a döntést rá bízták és ez így van jól. Elveihez hű volt és az is marad. Nincs semmi, ami eltántoríthatná. - Nem tartasz fel, mert jó veled beszélgetni. Azonban sajnos tényleg mennem kell. Viszont legközelebb gyere el hozzám, ha kedved van. A Holdfény utca 33-ban lakom. El sem tudod majd téveszteni. Lila falú ház, türkiz bejárati ajtóval. Egy forrócsoki mellett arra válaszolok neked, amire csak kíváncsi vagy. Rendben? - tesz ajánlatot a lánynak, akivel valóban jól esett elcsevegnie és szívesen látná viszont máskor is őt otthonában. Valószínűleg saját csemetéjének is szimpatikus lenne Borcsa, mert kedves lány. Elektra meg amúgy is szereti ha vannak vendégei. Elég sokan megfordultak már főhadiszállásán. Sosem baj, ha élet van a Rothstein bázison. A lázadók, ellenállók, kívülállók és rebellisek nála mindig nyitva találják a kapukat. Természetesen csak átvitt értelemben. Minden esetre, ahol egy volt minisztériumi ellenőr és egy hontalan is járt már, ott jutni fog egy ifjú rellonos reménységnek is hely, biztosan. Ennek fényében búcsúzik el a kamasztól és indul haza, hogy szeretteit meglepje a vásárolt finomságokkal, s út közben arra gondol, vajon Imola milyen lesz tizenévesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Az éjfél nem csak a szent nap, de műsora végét is jelenti. A kis késleltetés miatt van pár perce míg elüti azt a bizonyos tizenkettőt a vekker. Lassan csak elhangzik az az utolsó dal, s elhal a búcsúnak szánt néhány szó az éterben. Ennyi volt. Mikorofonja mára elnémul. Nem úgy elméje. Abban egyre komorabb és kétségbeesettebb gondolatok vetnek visszhangos tirádát. Hiábavaló volt lelkének kapuját kitárnia a plénum előtt. Talán nem is hallotta. Ez lehet az oka, igaz? Vagy talán már nem szereti? Egek...Fásultan hajtja le ingatva fejét, s dörzsöli meg szemeit. Ujjbegyeit szinte rájukpréselve nyomorgatja őket, míg már nem is lát másodpercekig. Kisvártatva mély sóhajt hallatva teszi le fülhallgatóját. Csüggedt ugyan, ám elégedett is hiszen azért a műsor rendben lement. Fáradtan mozgatja körbe elgémberedett nyakát, hogy azután székével forduljon meg és a pillanat tört része alatt zúduljon át szívén és arcvonásain  a meglepettség, a vágy, a félelem, s állapodjon meg végül mindkettőn a ragyogó boldogság érzése. Szemvillanásnyi idő alatt zajlik ez le hősnönkben. Ekkor azonnal felpattan, mire ülőalkalmatossága kerekein átszáguld a szűk téren, beleütközve az egyik, lemezekkel teli polcba. Lepottyan rá a lendülettől pár bakelit. Elektra, akár egy hurrikán robban ki a stúdióból. Egyetlen szó nélkül veti szerelme karjába magát, reméli nem löki el őt mágától, s úgy öleli, mintha az élete múlna rajta. Szorítja magához, hogy ujjai fehérednek belé. Arcát kedvese nyakszirtébe fúrva lélegzi be illatát. Remegő ajkán mosoly játszik, s észre sem veszi, hogy szemeiből patakokban hullanak a könnycseppek a kabát gallérjára. Nem tud megszólalni. Annyira döbbent, hogy talán nem is hiszi el, hogy tényleg eljött hozzá. Álomkép volna csupán? Meglehet tovaillan, ha kinyitja a szemét. Ettől retteg, s borzong bele a puszta feltevésbe. Ezért nem mer sem megmozdulni, sem szemeit kinyitni. Levegőt szaggatottan vesz, és még így is érezni, hogy szíve kalapál. Fél, hogy a valóságban elaludt a pultra borulva és az a fájó űr vár csak rá a holnapban, ami ott volt a tegnapban. Eközben odabentről kihallatszik, ahogy a hírblokkot követően felhangzik az előre bekészített éjszakai zenei válogatás legelső száma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Minden kezdet nehéz, mondják. Nem könnyű elengedned annak a kezét, akit a szíved alatt hordtál kilenc hónapon át, akinek az ágya mellett virrasztottál azt kívánva, hogy ne legyen baja. Azért könyörögve magadban, hogy másnap ébredjen fel. Hassanak a bűbájok és bájitalok, amikkel korareggel kezelni fogják. Elektra az első sokk után erőt vett akkor magán és kitartott. Imolán segítettek a szakavatott gyógyítók. Egészségesnek tekinthető. Mégsem érezte úgy hősnőnk, hogy el tudna válni tőle, azonban egyre jobban azt látja, hogy csemetéjének szüksége van korabeli társaságra. Koravén kissé, aminek oka abban keresendő, hogy csak felnőttek közt cseperedett mindezidáig. Viszont most, hogy néhány napja betöltötte negyedik életévét, talán eljött az ideje, hogy az előkészítőbe való beíratását anyja fontolóra vegye. Ezért is jött el ma ide, az intézménybe. Körül szeretett volna nézni és annak vezetőjével beszélni, mivel gyermeke speciális nevelési igényűnek tekinthető. Korát túlhaladó értelmi képességekkel rendelkezik, ám fizikálisan törékenyebb. Emellett sajnos eddig varázserő jelenétére nem utalt nála semmi. Míg alig három évesen elhunyt kisfia épp nem sokkal halála előtt már odaigézte magához kedvenc alvókáját, addig Imola effélét soha nem tett. Megeshet, hogy kvibli. A családjukban nem ő volna az egyetlen. Az is lehet, hogy csak későn érő az állapota miatt. Sok oka lehet, hogy még nem csillant meg benne a mágia. Minden esetre jobb ezeket az előkészítő vezetőjével megvitatnia. Keserű úr irodájának ajtaján röviden kopogtat tehát, s vár türelemmel a bebocsátásra. Haja laza fonatban, kabátja alatt grafitszürke garbó és világoskék farmer, hozzá térd alá érő fekete csizma. Átlagos öltözet egy átlagos anyának. Ebben a státuszban érkezett. Táskájában iratokkal és leletekkel felvértezve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

A fogadtatás kedvesebb, mint amire számít. Abból, ahogyan eddig viselkedett vele az auror arra apellált, hogy megint gúnyos lesz, vagy csak ridegen elteszi a dolgokat és pár szóval elintézi az egészet. Ehhez képest mosolyog és hangjában elismerés csendül. Valóban, szerencsére túlélte. Mindent megtett, hogy le ne lepleződjön, a kés mégis azt jelzi, valamit nagyon elronthatott. - Igyekeztem - jegyzi meg miközben a kést fixírozza sötét szemeivel - Ebben egyetértünk. Kora reggel, éhgyomorra jól esett az ajtómban megtalálni - teszi hozzá fejével a kés felé biccentve, majd leül a férfival szemben oda, ahová mutatja. Szerencsére épp időben húzta ki a türkiz nyílászáró félfájából a bökőt, így sem a lánya, sem az akkor épp nála lévő szülei nem vették észre, hogy miféle fenyegetést kapott. Azóta nem történt ugyan ehhez hasonló incidens, azonban ez épp elég jelzés értékkel bírt. Neki gyermeke van, akinek az apja már nem él, hogy ha vele bármi történne vigyázzon rá és felnevelje. Felelősséggel tartozik érte és erre akkor döbbent csak rá igazán, amikor a jókora éles pengét megpillantotta. Az egész beszerzési akció alatt ez lebegett a szeme előtt, mégis otthona bejáratában, kezében a szúró szerszámot tartva realizálta mekkora kockázatot is vállalt valójában. Szó szerint összeszorította a szívét a felismerés fájdalma. - Rendben - biccent és figyelmét a férfira összpontosítja. Sötét szemei magabiztosan csillannak, arcvonásai komolyak, rezzenéstelenek. Nem adja ki a forrást. Nem teheti. Több okból sem. Azonban a kérdés, amit kap egy könnyű vezércsellel úgy forgatható, hogy megválaszolhassa anélkül, hogy konkrétan beszélne a dílerről és arról hogyan jutott a porhoz. Felidézi magában azt az éjszakát, az alakot és a cselekményt. Szinte semmit sem látott belőle. A hangját is alig hallotta annyira arra figyelt, hogy ne árulja el magát. Beszédelemzői tudása azonban ezt a hiányosságot képes kikorrigálni, így ennek fényében válaszol. - Olyan korú lehetett, mint az a srác, akinek én vettem magamra az alakját - mondja szavaiban elrejtve a Zlatan által kért információt. Srác. Ez a kulcsszó. Tudja, hogy a férfi érteni fogja. Nem hiába ül itt a vezetői székben és nem egy aktahalom mögött az alagsorban. - Hoztam pár hajszálat, hogy ki tudjátok zárni a DNS-emet és adok ujjlenyomatokat, mert megfogtam a kés nyelét - vesz elő táskájából egy harmadik, jóval kisebb zacskót amiben hat szál haj van gyökerével együtt. Ezekkel és a varázsbűnüldözés módszereivel talán sikerrel járnak. Szeretné, hogy így legyen, de ennél többet ő jelen pillanatban nem tehet. Bízik benne, hogy ez is segít majd az igazság napvilágra kerülésében. Azóta újabb gyanús eseteket fedezett fel és mentette le a róluk szóló orvosi jelentéseket, de mivel Zlatan nem avatta eddig be részletekbe, csupán különálló rosszullétekként tudja kezelni őket. Talán ez végre most megváltozik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Többször összefutottak. A kávé iránti elkötelezett rajongásuk vezetett a mai találkozóig. Egy interjúig, amit fekete arany szertartásszerű fogyasztásával kötnek egybe pillanatokon belül. - A szokásost? - kérdezi a kedves pincér, ahogy hősnőnk belép az ajtón. A válasz egyértelmű. Igen. Mi is lehetne más. - Szia - köszönti a férfit ezután és órájára pillant - Most mond meg! Két percet késtem - tréfálkozik. Mindketten a pontosság hívei, amiből akár sportot is űzhetnének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Kávé barátja veszi a lapot és kontráz, melyre hősnőnk homloka elé emelt kézzel, dramaturgiailag kissé eltúlozva felel. - Áh...ne is mond, Imolára ma jött rá a "Nem akarok Rebekával lenni Anya" című ötperc - nevet fel, mert azért nem volt ez akkora görög tragédia és tényleg csak nagyjából öt percig tartott. - Készen állsz? - zuttyan le a kínált helyre miközben túlkoros bőrtáskájából előhúzza még annál is viharvertebb diktafonját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Babrál kicsit a szerkezettel, hogy életet leheljen belé. Közben azon gondolkozik, hogyan is vezesse fel az interjút. Az alaphang mindig fontos. Ekkor hallja meg a bátor mondatot beszélgetőtársa szájából. - Legyen úgy - somolyog sejtelmesen, majd belekortyol épp akkor megkapott kávécsodájába. - Azt mindenki tudja rólad, hogy a Navine vezetése mellet a könyvtár is a te birodalmad. Honnan jött a könyvek iránti szereteted? - kérdezi és érdeklődéssel teli, sötét, figyelmes szemeit a vele szemben ülőre függeszti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Hallgatja a választ és figyelmét megragadja több részlete. Sorban igyekszik rájuk kérdezni majd, de csak szép lassan. Nem hajtja őket senki. - Miért esti iskolába jártál? - tudakolja tehát ezt meg elsőként majd a jókora baracklekváros fánkba harap míg választ kap a férfitól. - Amerikába hogyan kerültél? - hangzik el az újabb kérdés, majd egy korty kávé inti csendre Elektrát. Kiélvezi a nedű különleges aromáját. Krémes és lágy. Fűszeres és selymes. Amilyennek lennie kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A szóhasználaton megakad a figyelme, de tovább hallgat és megvárja, hogy a férfi befejezze mondadóját és megválaszolja mindkét kérdését. Nem vág a szavába, viszont pár kis kortyot iszik kávéjából. - Biztos, hogy ilyen lazán menjen ki a rádióba és kerüljön majd írásba? - kérdezi mosolyogva, mert bár neki nincs gondja a fesztelenséggel, azért mégis fontos lehet a férfi reputációja szempontjából. - Mivel foglalkoztál a tanulás mellett? - kérdez tovább, hiszen ez végülis egy interjú vagy mi a szösz. Közben a fánkjáról sem feledkezik meg és fogyaszt abból is apró falatokat. - Mi hozott végül vissza az államokból és mi tart itt? - érkezik a következő kérdés, mely indokolt, hiszen talán kevesek jönnének haza, ha lehetőségük van egy olyan helyen élni, mint Amerika.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Látja, hogy a férfit kizökkentette kérdése, amit a laza fogalmazással kapcsolatban feltett. Nem az volt a szándéka, hogy elbizonytalanítsa. -[Nem csinálod vacakul! - most rajta a legyintés sora - Csak ismerősként csevegve beszélsz, ami engem nem zavar, viszont lehet nem ilyen képet szeretnél láttatni magadról. Ezért kérdeztem meg, hogy kimehet-e így az interjú - magyarázza mosolyogva, majd ujjai hegyéről egy adag porcukrot gyorsan eltüntet. Indiana Jones nevére elmosolyodik. Ismeri az említett ereklyevadászt. Ugyanaz a színész személyesítette meg, aki Hans Solot, így rajta van a kedvelési listáján. Beszélgetőtársa tovább mesél és ad sorra válaszokat feltett kérdéseire. - Nagyon titokzatosan hangzik - somolyog bögréje felett sokatmondóan Elektra hallva a legutósló mondatot - Nos, ez akkor egyelőre maradjon titok - bólint megértően - Viszont az senki előtt rejtett tény, hogy a Navine ház vezetője vagy. Milyen a sokak által a legnyugodtabb és problémamentesebb diákokra felügyelni? - kérdezi kíváncsian és abból az öt évnyi tapasztalatból kiindulva, ami diák korában neki kijutott a velük kapcsolatban. Nem sokukat ismerte, de akiket igen azok nem pejoratív értelemben igen jámbor jelleműek voltak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Helyeslően mosolyog, bár úgy sejti nincs sok szüksége a férfinak vasszigorra diákjaival szemben. Nem tőlük hangos az Edictum. Azért mások előtt mégis jól jöhet némi látszat, hogy tekintélye semmiképp se csorbuljon. Ezután végig hallgatja türelemmel a joggal elfogult választ. Elodázón görbül ajka felfelé. - Ekkora kincsek mellett valóban könnyű dolgod van és egyszerű rájuk koncentrálnod. Viszont ha nem a navinések óvása és a könyvek őrzése foglal le épp, akkor mivel szereted tölteni az idődet? - kíváncsiskodik megint egy jó harapásnyi lekváros fánkkal véve fel ezután hörcsög ábrázatot. Hangtalanul igyekszik rágni, míg a választ hallgatja, majd folytatja - Van olyan szokásod, ami csak rád jellemző és mondhatni a védjegyeddé vált a tanodában? - kérdezi mert úgy véli szinte mindenkinek vannak rigolyái, tradíciói, rituáléi és érdekli, hogy a vele szemben ülőé vajon mi lehet feltéve, hogy van neki egyáltalán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Az alvászavaron és éjszakai csatangoláson jót derül. Ez legyen a legnagyobb baj a Navine háza táján mindig. - Egy altató bűbáj a klubhelyiség bejáratára? - javasolja tréfálkozva majd ahogy terelődik a szó úgy komolyodik meg hősnőnk minden vonása. Azt észreveszi, hogy már megint a titkát emlegeti. El akarja mondani tudat alatt. Ha nem így volna, szóba sem hozná. Azonban Elektra nem kérdez rá újfent. - Jó tudni, hogy valaki ilyen komolyan veszi a hivatását - jegyzi meg lágy hangszínen, majd megissza kávéja maradékát és az utolsó falat fánkkal zárja le a rituálét - Bőven elég. Köszönöm, hogy megosztottad velem a gondolataidat - mosolyog hálásan a férfira és kéri számlájukat. Ezt a kört most ő állja. Ennyi a minimum. Miután elbúcsúznak és Mikhail tavozik, még gyorsan visszahallgatja az anyagot. Kiváló lett. Ennek örömével szedi össze holmiját és hagyja el végül a kávézót, hogy otthona békéjében át is ültesse legott a szavakat írásba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Megbeszélték, hogy itt találkoznak. Elhozzák lányát és együtt közlik vele valamilyen, lehetőleg kíméletes módon a hírt. Letaglózta hősnőnket a férfi hirtelen halála. Az pedig csak rontott a helyzeten, hogy úgy tudja önkezével vetett véget életének. Értetlenül áll mind a mai napig efölött. Aznap amikor megtudta, tombolt. Ripityára tört mindent a dolgozószobájában, ami csak a keze ügyébe került. Tébolyult őrjöngése végén, kiüresedett lélekkel leroskadva a helyiség embermagas ablakához, csak magát hibáztatta. Most sincs ez másként, de ahelyett, hogy újra és újra hagyná, hogy a hasztalan szenvedés hullámai maguk alá gyűrjék, most másként gyászol. Kibeszélte, s most igyekszik erősnek maradni. Mély barátság volt az övék, s kétségtelenül nagy szerelem, amit míg él nem bánja, hogy megélhetett Vele. Azonban bár a világ sötétebb hely lett nélküle, Elektrának tovább kell lépnie. Vesztesége nagy, de nem ő az egyetlen, akinek szívéből magával vitt a férfi egy darabot. Sokan szerették. A volt felesége, a barátai, a diákjai és Imola. Hogyan mondja el az aprónépnek, hogy Marci többé nem jön el hozzájuk? Vajon miként reagál majd a valós hiányra? Mivel Apját és Bátyját nem ismerte, így haláluk tényét, nemlétüket mondhatni magától értetődőnek tekintette. Azonban Hegét nagyon szerette. Nehéz lesz számára megérteni és elfogadni, hogy nincs többé. - Pokoli nehéz...és nekem is az lesz...- ül görnyedten a padon. Arcát tenyereibe temetve, mélyeket lélegezve azon munkálkodik, hogy felkészüljön, hogy megfelelő szavakat gyűjtsön. Sóhaja szaggatott, bánattól sújtott, s már épp engedne mindezek nyomásának, amikor megérez egy érintés. A pillanat tört részéig - mert még mindig úgy véli tudat alatt, hogy köztük diád szerű kötelék van - azt képzeli a férfi az, ám akkor meghallja a mozdulat megtevőjéhez tartozó hangot. - Miből gondolod? - csúszik ki szép ívű száján riporteri beidegződése okán azonnal egy kérdés. Sötét szemeit könnyek felhőzik, de tekintete éber és tiszta. Látja a kedves mosolyt és valamiért úgy érzi épp jókor érkezett a lány és megjelenésével arra készteti, hogy összeszedettebbé váljon. Viszont talán póker arcát ideje volna visszavennie. Épp elég érzelmet fejeznek ki szemei.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hogy is volt azzal a póker arccal? Egyértelmű, hogy valamit irtó rosszul csinál, ha még egy vadidegen lány számára is evidens, hogy komoly bánat gyötri. Ennek az észrevételének a maga csípős módján ad hangot. - Ennyire szörnyen nem festhetek! Reggel a tükör mást mutatott - mondja tettetett felháborodással, miközben kicsit arrébb húzódik a padon, hogy több hely legyen - Gyere csak - mosolyodik el barátságosan és megvárja míg a lány leül mellé. Riporter lévén sokféle emberrel találkozott már, így nem rökönyödik meg a fejét kendővel eltakaró fiatal láttán. A Világ színes hely. Bogolyfalva pedig kezd felzárkózni hozzá és palettáján egyre-másra jelennek meg újabbnál-újabb árnyalatok. Ellenérzései nincsenek a feltehetően muszlim lány iránt. Miért volnának? Emberek mindketten, ráadásul a segítő szándékot azért még kihallotta szavaiból. - Hogy értetted azt, hogy megérzed az ilyesmit? - kérdezi felélénkülve, melyet egyelőre riporter ösztönének titulál. Kíváncsi természet. Ha nem volna az, akkor nem vált szakirányt és lesz újságíró auror helyett. Jobb is, hogy gondolatait kicsit eltereli valami Hegéről, a haláláról és a tényről, hogy ezt Imolával ma mindenképp közölnie kell majd. Bárcsak azt mondhatná neki, hogy visszajön hozzájuk. De azt kell mondania, hogy soha többé nem láthatják viszont. Pontosan ugyanolyan gondozott síhant lesz, mint amit minden évben meglátogatnak, amikor Zolihoz és Petihez mennek. Egek...A szíve szakad belé. Van még egyáltalán valami, ami megteheti, vagy keringési rendszerének központja mára csupán egyszerű izomtömeggé vált? Talán igen, talán nem. Bárhogy legyen is, az élet megy tovább. Egy ami biztos, a férfi sírjához is el fognak járni. Szülein és lányán kívül Elektrának ugyanis csak halott szerettei vannak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Hírek és események → Karakterkereső

Egyetlen lányomat Rothstein V. Imolát viheti most, különleges akción belül a lelkes jelentkező, hogy végre életre keljen a szentem.  

Amit tudnod kell róla, ha szeretnéd őt:
 
- koránál (4,2 év) úgy egy évvel fejlettebb a gondolkodása.
- A haja sötétbarna, a szeme úgyszintén és ezek anyjáéra hasonlítanak, tekintete átható már most a vesédbe lát, vonásai bájosak.
-  Általam preferált pb alanya nincs. Szabad a gazda a kritériumok fényében.
- Jellemét tekintve a Levita és a Navine ház keverékének játszottam eddig ki, de ez alakulhat egészen a Rellon és/vagy Eridon irányba.
- Nagyon szeret rajzolni és tehetséges is benne.
- Szereti a zenét, de csak hallgatni, sem énekelni sem táncolni nem tud és nem is szokott.
- Semmilyen jelét nem mutatta még mágia jelenlétének. Lehet későn érő boszi, de a kvibbli lét is izgalmas lehet tulajdonosa számára.
- A szíve bár gyógyítói szempontból rendben van, nem tökéletes. Ösztönösen vigyáz magára. Később sem fog ez másként lenni! Tehát nem ő lesz a bulik dorbézoló éjszakai királynője!
- Nagyon éleslátó, aki megérzi az emberek szándékait. Akik szimpatikusak számára azokkal cserfes, akik nem azokhoz nem szól, csak annyit amennyit muszáj.
- Macskás lányka (Van is neki egy, csak lusta voltam kitalálni milyen is pontosan )

Ugyanitt kiadó még két szülő:

Rothstein Izabella - Az aranyszívű parancsnok és Rosthstein Róbert - A bölcs mesemondó

Avatar alanyaik kötöttek: Annette O'Toole és John Glover

Róluk (és persze Imoláról is) bővebben az érdeklődőnek szívesen mesélek, de ha a Holdfény 33-ban olvasgatsz egy kicsit, az is irányadó lehet a döntés előtt.

Amennyiben tehát bármelyikük felkeltette érdeklődésedet, kérlek írj nekem! Bagolyban és Discordon sőt az Orcakódexen is egyaránt elérhető vagyok.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Oldalvást fordítja fejét, s így nézi átható sötét szemeivel a lányt. A hangja megtelepszik a szíve tájékán. Van benne valami őszinte kedvesség. Meg még valami, amije az ő korában hősnőnknek aligha lehetett. - A bölcsességet a hidzsábhoz adják? Mert akkor lehet nekem sem ártana beszereznem egyet magamnak - kérdezi lágy bársonyos hangon. Ezt érzi a lányban. Bölcsességet. Neki sosem volt elég. Ha lett volna, talán nem hozott volna folyton rossz döntéseket és most nem ülne itt ezen a padon és készülne lélekben arra, hogy lányát elszomorítsa. Imola megérdemli az igazságot egy számára érthető formában. De milyen is az valójában? -  Marciról kell neked mondanom valamit. Elment, hogy találkozzom Apával meg a Bátyáddal és tudod, onnan nem jöhet többet vissza hozzánk - sustorog halkan belső hangja. Annyit gyakorolta ezt a pár mondatot, hogy ezzel álmodott - már abban a néhány órában amikot ráájult íróasztalára - most mégis iszonyatosan bután hangzik. Sokkal inkább, mint az, amit a lány mond mellette. Elektra számára kevés dolog okoz meglepetést. Annyi mindenről hallott és olvasott már, hogy ettől a meglehetősen ködöd választól még a szempillája sem rebbent. Sőt inkább még kíváncsibbá vált. - Egyfajta beleérző, empata vagy? - szegezi a lánynak lágy mosollyal a kérdést. Nem szeretne tolakodó lenni, de a lelkében lakozó firkászkopó szagot fogott. Nem tudja megállni, hogy ne faggassa finoman egy kicsit a lányt. Tudja persze hol a határ. Elvégre sajnos van lelkiismerete. - Igazán szép neved van - jegyzi meg elismerően biccentve - Engem Elektrának hívnak de legtöbben csak Eleknek szólítanak - viszonozza a bemutatkozás, amiről eszébe jut a Kölyök, akivel hócsatáztak és, aki sok év kihagyást követően nem átallotta viccbe foglalni becenevét. Hosszú ideig megúszta, erre az a kis suhanc simán bedobta elméjébe miért is volt szerencséje a nevével. Sokan azt hitték férfi. Ez pedig bizony nem egyszer könnyítette meg a dolgát. Máig hálás ezért Szüleinek, hiszen tőlük kapta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kedves lány. Barátságos és mosolygós. Imolára emlékezteti hősnőnket. Az aprónép nevetése, vagy az arra való gondolás tartja egyben a nehezebb napokon. Könnyei pedig a legmélyebb sebeket ejtik lelke szövetén. Mindig aggódik, mindig óvná és védené, de tudja jól, hogy ezt nem teheti. Minél önállóbb és erősebb a gyermeke, annál jobb. Most is titkolhatná előle szeretett Marcija halálát. Igen. Hazudhatna és félrevezethetné az apróságot. De átlátna rajta. Folyton azt teszi. Ráérez a dolgokra. Nem buta csak gyerek. Meg fogja neki mondani az igazat. Ketten együtt átvészelik a legrosszabb napokat. Egyikük sincs egyedül. - Igazán? Akkor te nagyon tehetséges és ügyes kezű vagy! Szívesen viselném az egyik alkotásodat - mondja, ahogy visszazökkennek gondolatai és újra a mellette ülőre koncentrál - Az anyukám talártervező és készítőként dolgozott, de nekem semmi érzékem hozzá. Mindig megszúrom magam, ha tűt veszek a kezembe - nevet halványan, ahogy eszébe jut a sok hiábavaló próbálkozás, hogy eltanuljon pár fogást anyjától. Veszett fejsze nyele. Jobban ért a szavakhoz. Ebben is apjára ütött. Róbert a nagy mesélő. Biztosan aggódtak érte. Tudják milyen nehezen viseli a veszteségeket. Valahogy ez most más. Agóniája, hála a Gyöngyhalász érkezésének, csupán egy napon át tartott. A férfi kihúzta belőle. Magához térítette és ezért örökké hálás lesz neki. - Semmi sem egyszerű, ha az embernek valami különleges tulajdonsága van - bólint megértőn, s bár neki személy szerint nincs tapasztalata, el tudja képzelni, hogy az élet sosem egy majális, ha bármiben különbözik valaki az átlagtól. Erre szeretett mugli hősei a legjobb példák. - Igen. Az őseim egy része görög volt. A függetlenségi és polgárháború idején menekültek el és jöttek Magyarországra, ahol le is telepedtek - meséli és eszébe jut a hidromágus felmenő, meg az, hogy miként lett a Papadakis-ből Papp a vezetéknevük egy félreértés folytán. Érdekes történet. Van pár a családjában. - Azért jöttél ide hozzám, mert megéreztél bennem valamit? - fordul a lányka felé és sötét szemeiben kíváncsi kedvességgel nézi. Jól tudja, hogy az emberek képesek kifelé sugározni magukból a lelkükben zajló összes folyamatot. Az aurájuk megtelik vele, kiül az arcukra és a gesztusaikra. Az utóbbi kettővel ő maga is tisztában van, hiszen ezt tanulta. Felismerné ha látná a jeleket. Feddi is magát, hogy nem tudott felülemelkedni hangulatán. Ha ez a fiatal lány észrevette, úgy Imola is megérzi, még ha nem is azonnal, hogy nagy baj van. Bár nyugodtabb lehetne, bár békét találhatna. De nem tud nyugodni. Hege hiányát megszenvedi, mert valamiért úgy érzi a köztük lévő kötelék még létezik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Megtette. A találkozó utáni másfél napot, szinte az utolsó percekig lányával töltötte. Sütöttek Boldogi nagyrózsát és Sárkánytojást, ami egy kürtös kalács tésztából készített édesség. Barack lekvárt kentek rájuk, megszórták porcukorral őket és mesét néztek míg mind el nem fogyott. Az aprónép kedve jobb lett. A macskájuk pedig levakarhatatlanul csüngött rajtuk. Dorombolt akár egy ósdi traktor és egyetlen meglévő szemét folyvást Imolán tartotta. Kivételesen mindhárman együtt aludtak hősnőnk ágyában. Másnap egész nap játszottak. Imola még arra is rávette anyját, hogy rajzoljon. Jó volt ismét nevetni látnia csemetéjét, annak ellenére, hogy azon kacagott, amit hosszú percek megfeszített munkájával alkotott. Mit számít, csak vidám legyen. Aztán este átvitte őt Szüleihez. Róbert és Iza megnyugtatták afelől, hogy gondját viselik. Apja féltő aggodalommal hallgatta, hogy mire készül, míg Anyja a tőle megszokott felelősségteljes, már-már katonás komolysággal figyelte. "Tedd, amit helyesnek érzel. Vigyázz magadra és gyere vissza mielőbb" Ezzel az útravalóval engedték el lányukat. Elektra ezután összekészítette holmiját és az utolsó éjszakáját a Magány Erődjében töltötte. Azokat a zenéket hallgatta amik Hegére emlékeztették. Még utánanézett néhány dolognak, hogy azután azon a matracon hajtsa álomra a fejét, melyen először egymáséi lettek. Azóta már az általa felújított antik ágyba került, mégis érezni vélte rajta a férfi és a falfesték jellegzetes illatát. Álmában találkoztak. Karnyújtásnyira voltak egymástól, elérni mégsem tudta. Egyre távolodtak, majd a férfi eltűnt. Erre riadt fel hajnalban. - Felkészültél? - kérdezi immár a kórház mögötti sikátorban állva. Egész testét belül remegés járja át, ahogy még egyszer végiggondolja mi is fog történni. Retteg, de meg nem hátrálna soha. Megírt két levelet. Letette őket az íróasztalára. Az ajtót pedig időzáras bűbájjal látta el, hogy ha valami balul sülne el, úgy Szülei bejuthassanak dolgozószobájába. - Az életem a kezedben van. Bízom benned! Csináld! - fordul szemben szövetségesével és hosszú pilláit sötét szemeire zárja - Hegéért... - suttogja utolsó szó gyanánt. Nem tudja milyen lesz, csak azt reméli, ha mégsem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan várják, akkor újra láthatja a férjét és a fiát. Valamiben hinnie kell. Fogódzó nélkül sem élni, sem halni nem lehet. A szerelem pedig a legerősebb mind közül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Lezárt szemhéja mögött teljessé válik a sötétség. Ajkai lazán összezáródnak, de érzi rájuk forrasztották a szót. Jobb is így talán, mert ami ez után jön, arra úgysem találna egyet sem. Hall még kisvártatva néhány igét, felcsendülni szövetségese dallamos hangján, majd a fájdalom hirtelen mar belé őket követve. Testet lelket szaggató kínja azonban nem tart soká. Artikulálatlan sikolya hamar elhal, ahogy tudata kikapcsolódik, s teste tehetetlen tömegként roskad össze önnön súlya alatt. Innen már nincs visszaút. Teljes sötétség veszi körül. Néma csend. Az őt érő további atrocitások pedig csupán tompa érzetekként hatolna el hozzá. - Ez nagy butaság volt, ugye tudod? - szólal meg a távolban egy hang, ami nem másé, mint elhunyt férjéé. Hősnőnk itt, a tudattalan határán nyitja ki ismét szemeit, s megpillantja a férfit és fiát, aki oldalán áll, arcán lágy mosollyal. - Nem voltál mellettem, hogy rám szólj - húzódik szomorkás görbére Elektra ajka miközben felkel a padlóról. Régi otthonukban állnak immár. - Hege nincs itt - szólal meg ismét Zoli, kezét Peti vállán pihentetve. - Ez azt jelenti, hogy még él, igaz? - kérdezi a riporternő előre hajolva, hogy közben megsimogathassa fia arcát. Mindketten olyanok, amilyeneknek talán lenniük kellene, ha még mindig élnének. A totyogó gyerkőc már kész ifjú, s férjét is idősebbnek látja. Kétség kívül ez az ő képzeletének csodája, ám jelenlétük, úgy hiszi egy nagyobb hatalomé. - Ezt nem mondtam. Csak azt, hogy nincs velünk. Nem is volt. - reagál rébuszokban Zoli és letelepszik az asztal mellé, mire megjelenik három bögre. Kettőben kávé, egyben pedig kakaó gőzölög. - Nagyon jó lenne itt maradni veletek, de nem tehetem. Hegének és Imolának szüksége van rám... - pillant szomorúan feléjük, igyekezvén elnyomni a késztetést, hogy leüljön melléjük - Hiányoztok, minden nap - csókolja meg könnyeivel küszködve családja tagjait - Üzenem neki, hogy szerencsés flótás - rázza meg fejét férje azzal a kedves és bohókás mosolyával, ami az egyik jellegzetessége volt - Szeretlek benneteket - reagál erre Elektra, mert érzi, hogy egyre erősödik a fájdalom, ami pillanatokkal később visszaragadja lényét a tudat világosságába - Mi is szeretünk - hallja még utoljára Zoli és Peti hangját egyszerre, majd a két alak és a konyha képe semmivé foszlik. Erős fények, a vér édes-fémes illata, furcsa zajok és a saját üvöltése veszi át az előbbi békés jelenet részeinek helyét. Arra tér magához hősnőnk, hogy minden porcikáját égetik az átkok. Sötét szemeiről pedig idő közben lehullt a hályog, s amit látni vél arra emlékezni fog míg él. Mert él. Próbál tehát most már fókuszálni és Zsófia arcát megtalálni, de kiesnek pillanatok. Hol éber szenvedő, hol ismét körbeveszi a sötétség nyugtató semmisége. Aztán végül lassan teljesen eloszlik a homály. - Vizet... - nyögi olyan halkan, hogy csak az ágya mellett álló alak hallhatja. Torka kiszáradt és bár sokkal gyengébben, de ott lüktet porcikájában a fájdalom. Hirtelen azt sem tudja hol van, így ijedten kezd mocorogni, ami még erősebb kíntüskékkel szúr lángoló tagjaiba. Elmúlik. El kell múlnia, s így is lesz. Manapság már hamar kiveti az ágy a betegeket, mert hatékonyak a kezelések.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Pillanatnyi rémületét a felismerés bizonyossága váltja fel, ahogy meghallja a neki intézett kérdést. Sorban villannak be elméje színes szélesvásznára az események, egészen addig, míg a sikátorban utolsó szavaként a szeretett férfi neve hagyta el az ajkát. Kórházban van, tehát sikerült a tervük ezen részét kivitelezni. Csak ne volna ez az átkozott szag mindenütt. A fertőtlenítő bájital jellegzetes aromája, amit gyűlöl. - Ha így volna, nem kérdeznéd... - feleli a rá jellemző csípős éllel. Valószínű még hatnak a ráolvasott érzéstelenítő bűbájok, így nem igazán képes felelősséget vállalni kimondott szavaiért, de az a tény, hogy egy riposzttal válaszol, egyértelmű jele annak, hogy bizony még egy darabig az élők sorát fogja gyarapítani - Azt hiszem kicsit túlzásba estünk...De megmaradok... - igyekszik feljebb kepeckedni az ágyon nem törődve a fájdalommal, ami azért időnként nagyon élesen hatol be porcikáiba a lehető legváratlanabb helyeken. Hasogat a feje, égnek a szemei, húzódik a bőre. Mondhatni egy merő kínlódás, de beszél és mozog. Ez is valami. - Te is elég rosszul festesz...Mi a baj? - kérdezi miközben átveszi a felé nyújtott pohárnyi vizet. Lassan és óvatosan kortyol párat, de hirtelen megszédül és majdnem kijön belőle az a kevés is amit eddig megivott. Szabad kezével int, hogy nem kell segítség, s közben mélyeket lélegzik csukott szemmel. Azok az átkozott szedatikumok, hogy miért kell így reagálnia rájuk. - Itt van még a doktornő?...Várjunk csak, Te miért vagy még itt?...Mi a fene történt?... - húzza fel magát jószerével ülő helyzetbe, de minden tagja hevesen tiltakozik ez ellen. Arcára kiül a gyötrelem, homlokán hideg veríték gyöngyözik. Valami nagyon nincs rendben. Mégis egy pillanatra megrekednek gondolatai és felsejlik szíve tájékán egy különös érzés. - Hege életben van...Ne kérdezd, honnan, de biztosan tudom...- mondja olyan bizarr kétségbevonhatatlansággal, hogy maga is megdöbben. Foszlányokra emlékszik csupán, de azokra élesen, tisztán. A férfi akiért kockáztatta a testi épségét nem lett öngyilkos, Bárhol is legyen, az nem a holtak birodalma. Ismét próbálkozik a vízzel. Kortyot korty után erőszakol le torkán. Szerencsére ezúttal kicsit könnyebben lenn marad az így bevitt folyadék. Azért a körmérkőzést így is lejátsszák gyomrában, de vissza újfent nem jön semmi sem, hála az égnek. Viszont innia kell, hogy a vérkeringése stabil maradjon. Körbe pillant, de magára nem mer nézni. Fogalma sincs miféle nyomok maradtak testén az átkok után. Három ágyas kórteremben vannak. A harmadikon is fekszik valaki, de nem látja tisztán. Szemüveget direkt nem vett fel, s kontaktlencsét sem tett be, nehogy esetleg épp azok tegyenek kárt látószervében. Így most mindent kissé elmosódottan és kontúrok híján lát maga körül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ajkát húzza csak el és fején ingat egyet röviden, amolyan "ez van" módon. Nem szövetségese hibája, hogy túllőtt a célon, s hősnőnk rosszabbul van a vártnál. Elektra ötlete volt. Vállalja a következményeket. Együtt nézték át a varázslatokat, amiket Zsófia összeválogatott. Jól tudta mik érik majd. Az utolsó átkot, a kaszabolót pedig konkrétan ő maga javasolta, hogy tegyék még hozzá. Így a felelőség nagy része őt terheli. Ennek ellenére egyként hordozzák a történtek súlyát, most már életük végéig. Hiába nem lett belőle tragédia. Ezek után csupán azt bánja, hogy belerángatta a másikat ebbe az őrültségbe. Viszont árnyalatnyi megnyugvást az mégis ad számára, hogy legalább sikerrel jártak. Kezdődhet tehát a második fázis. Végre múlnak, vagy épp beindulnak a szerek hatásai, így gondolatai és érzékei kezdenek visszatérni megszokott medrükbe. Megfigyelő képessége beindul. Látja a nőn, hogy megrázta mindaz amit tett vele. - Figyelj, én akartam ezt, és nem bántam meg. Nem haragszom. Hidd el, még mindig kedvellek. Hallod? - beszél halk, bársonyos hangon, igyekezve megnyugtatni zilált szövetségesét, s figyelmét magára vonni. Emlék foszlányaival ez úgy fest sikerül. - Igen. Nem tudom bizonyítani, egyelőre, de tudom, hogy így van. - fészkeli még feljebb magát, ami hála az égnek egyre könnyebben megy. Már épp belekezdene ennek a ténynek a közlésébe, amikor Zsófia megszólal, felelve egy korábbi kérdésére. Figyelmesen hallgat, s csak paplanjára görcsösen, fehéredésig ráfeszülő ujjai jelzik, hogy értelmüket felfogva, azonnal heves érzelmek generálódtak lelkében. Felhajtja a szövetet. Összeszorított ajkai fájdalmas nyögéseit fojtják, miközben felkel. Erőszakot tesz minden sejtjén, de meg kell tennie. Látni akarja a saját szemével. Ingatagon lépked, szinte vonszolja magát a harmadik ágyhoz, melyben a nevezett fekszik. - A rohadt életbe... - szentségel érdes keménységgel, ahogy megpillantja Otília arcát - Mit műveltél, hogy ide kerültél, te szerencsétlen?... - kérdezi választ nem várva, majd a lázlapjáért nyúl, hogy elolvashassa. Tudni akarja milyen diagnózissal vették fel és milyen terápiát alkalmaznak nála. Nem gyógyító, mégis talán meg fog érteni belőle valamit. Aztán ismét a nőre veti sötét szemeit. Gyűlölhetné, de nem teszi. Csekély erőfölényét kihasználva tehetne kárt benne, mégsem mozdul. Figyeli csupán, némán. Balja megremeg ahogy felé nyúl, hogy homlokából kisimítson egy aranybarna tincset. A szeplőkkel pettyezett fakó arcot látva, eszébe jut az a prágai pillanat, amikor a tükörben sajátjába olvadva nézett vele szembe. - Már nem árthatsz senkinek... - suttogja, s mély sóhaj hagyja el szép ívű ajkát, mielőtt Zsófia felé fordulna. Tekintete szomorú, s együttérző fény csillan meg mélyén, ami csak hamar átadja helyét valami egészen másnak. Az elszántság ragyogásának. - Ha beválik a kezelés, akkor felépül. Ezt neked köszönheti majd, így a lekötelezetteddé válik. Ez később még hasznos lehet. Viszont addig van egy kis időnk, hogy cselekedjünk - szólal meg higgadt hűvösséggel, s számító logikával átszőtt hangon - Azt is tudják, hogy én ki vagyok? - teszi fel ezután a legfontosabb kérdések egyikét, majd visszaaraszol ágyáig, melyre mondhatni leroskad. Még nincs vele az ereje egészen. Kell hozzá pár óra, hogy valóban járóképes legyen. Ezt belátva kénytelen átütemezni a tervezett kartotékok közti kutatást. Hajnalra, amikor a legnagyobb a csend. Van egy szürke óra, úgy egy és három között, amikor mindenki elpilled. A nővérek figyelme sem olyan éber, s az ügyeletes is aludni tér szobájába. Az lesz az ő nagy pillanata. Minden másként lett a vártnál. Sikeres pedig csak akkor lesz ez a kis kiruccanás, ha képesek igazodni minden kanyarhoz az úton. Ez a feladatuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hétköznapi logikával felfoghatatlan helyzetbe kerültek. Tény. Ahogy az is, hogy ezt a szituációt egy író sem vetné papírra. Ennyire szadista iróniája embernek nem lehet. Kegyetlen játék szereplői lettek, akik élete felett egy náluk nagyobb hatalom  kockát vetett. Amor fati. Nincs erre találóbb kifejezés. A Sors akarata. Ennek így kellett lennie. Három nő, három élet és egy - mindőjük számára valamilyen formában - végzetes szerelem. Mert ha nincs Hege, most ők sincsenek ezen a helyen. - Ezzel már elkéstél - jelenti ki nyílt őszinteséggel, hogy azután ismét felkeljen. Muszáj erőltetnie a járást és az állást. - Menj el és szállj meg a közelben. Ha itt maradsz le fogunk bukni, mert akaratlanul is elszólhatjuk magunkat. - javasolja unszolva szövetségesét, hogy tegye, amit eredetileg is kellett volna. Otília felé pillant. Kósza képzet suhan át elméjén, hogy Zsófia talán azért maradna, mert fél magukra hagyni őket. Szeget ver koponyájába ez, s több más gondolat. - Nem fogom bántani...Földön fekvőbe nem rúgok. Bármennyit ártott is nekem, ha tehetném én magam segítenék rajta... - szólal meg néhány pillanat múltán és míg beszél tekintete a volt feleségen nyugszik. - Hege egy ujjal sem érne hozzá. Az ő dühe még az én haragomtól is visszahőkölt. Viszont a féltékenység olykor szélsőséges viselkedésre sarkallta - villan hősnőnk elé annak a tavalyi, őszvégi bálnak az egyik legkardinálisabb momentuma, amikor is a nevezett karjára fogott, azon a módon, amit ő senkitől nem tűrt el soha. Birtoklón. Valamint az a veszekedés, mely egy az Edictumban megjelent cikk okán pattant ki kettejük között. A dezinformált kolléga ugyanis összeboronálta Elektrát, Zlatannal az aurorok vezetőjével. Valójában szakmai együttműködésről volt pedig csak szó, s azóta sincs más mélysége kapcsolatuknak. Harcuknak, melyet Hegével akkor vívtak az ő mérge és ádáz-kegyetlen természete vetett véget. Imola rajzával ejtett a szeretett férfi szívén sebet, hogy rádöbbenjen, a zöldszemű kártya, nála nem nyerő. Hatása épp ellenkező. - Akivel együtt élt, az a férfi hogyan halt meg? Ahogy olvastam ez jóval komolyabb erőszak lehetett, mint egy családon belül elkövetett tettlegesség. Olyan ez az egész nyomorult ügy, mint a döglött beton. Nem áll össze - méltatlankodik, hogy azután leüljön Zsófia mellé az ágyra. Csend borul rájuk. Szinte hallható, hogy a riporternő magában szakadatlan tanakodik. Próbálja összekötni a szálakat. - Mi van, ha az aki bántotta Otíliát, az aki megíratta Marcellel a leveleket és az, aki a boltjukhoz jár egy és ugyanaz a személy? Mi van ha az a valaki mindkettőjüket ismeri és Írországhoz kötődik. Idecsalta őket...De mi a fenéért?...A szentségit!... - káromkodik arcát kezébe temetve, hogy ujjai hegyén sebhelyek száraz szövetét tapintsa. Óhatatlanul utóléri a megrökönyödés. Ezek szerint tehát, arcát és minden valószínűség szerint egész testét elborítják a gyógyulófélben lévő kaszabolás nyomok. Elborzad a puszta gondolattól, ám feltörő könnyeit visszafojtja. Erősnek kell lennie. Nem omolhat össze. Zsófia miatt sem teheti. - A tested nem te vagy! Az csak csont, vér és szövet. Minden, ami számít, amire szükséged van, az megmaradt! - vigasztalja magát belső hangja, s most az egyszer nem bánja, hogy megszólalt rejtett narrátora.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bólogat. Nem igazán képes most egyébre. Erején felül csűri-csavarja gondolatait, görcsösen próbálva rálelni az igazságra. Egyszerűen képtelen átlátni az esetet. Annyira szövevényes az egész, akár egy pókhad hálóhalma és ember legyen a talpán, aki kibogozza. Nem tehet mást, be kell ismernie, hogy kudarcot vallott. - Ritkán mondok ilyet, de nekem ez most túl sok... - szólal meg ujjait szétnyitva, s a köztük lévő réseken át kitekintve - Bármit tudjak is meg idebenn, azt megjegyzem. Amikor pedig kijutok, szimplán hazamegyek és elengedek egy időre mindent, teljesen. Nem látok tisztán és lassan belefulladok a sok részletbe. Ilyen esetekben mindig az a legjobb, ha pihentetem egy kicsit az adott ügyet - magyarázza, még mielőtt szövetségese azt gondolná feladja. Nem fogja, de egy rövid szünet után lehet, hogy meglátja majd végül a fától az erdőt, és összeáll a jelen pillanatban ezer darabra töredezett kép és minden a helyére kerül, értelmet nyerve. - Tudom és sajnálom. Nem lett volna szabad belerángatnom téged ebbe - teszi ösztönös mozdulattal kezét Zsófia vállára, hogy azután, míg a másik beszél ő maga is Otília felé nézzen. Valóban szép asszony, s jobban megnézve vonásaik a mellette ülővel nagyon is hasonlítanak. Rokonságuk Elektra, mondhatni hozzáértő, fiziognómus szemének egyértelmű. Arcszerkezetük tagadhatatlan bizonyítékokkal szolgál, de nem kezdi őket elemezni. Gondolataiból ugyanis a nő szavai visszahúzzák. - Akkor itt az ideje, hogy rám is haragudni kezdj - reflektál elkeseredetten, majd folytatja - Akaratomon kívül ugyan, de majdnem teljesen ugyanazt tettem vele én is, mint a volt neje - beszél szívének mélyéről jövő bűntudattal - Bárcsak visszacsinálhatnám, de nem lehet - rázza meg fejét és beletúr hosszú sötét fürtjeibe. Legalább azok megmaradtak épségben. - Most viszont tényleg menj. Próbálj meg pihenni. A többit pedig bízd rám. Holnap meg amilyen hamar csak tudsz, utazz haza! Rendben? - veti bátorító pillantását Zsófiára, hagyva emellett, hogy lassan elinduljon. - Arról meg, ami itt ma történt, kérlek ne szólj senkinek - inti óva a zilált nőt határozott, de féltő hangnemet használva, hogy szavai célt is érjenek. Miatta zuhant meg, ahogy ő fogalmazott. Így hősnőnk még inkább szívén viseli további sorsát. Nem szabad itt maradnia. Odahaza könnyebb lesz neki mindezen túljutnia és kihevernie az őt ért érzelmi sokkhatást. - Találkozunk a szokott helyen, amikor én is visszaérkezem - teszi még hozzá, miközben elhelyezkedik az ágyban, hogy ő maga is gyűjtsön egy kis erőt az éjjeli kiosonáshoz. Még megvárja, hogy bűntársa kisétáljon a kórterem ajtaján. Ahogy kattan a zár Elektra még egy utolsó pillantást vet a másik foglalt ágyra, s kisvártatva elnyomja az a fajta mély álom, melyet szervezete regenerálódásra használ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Mosolyogva biccent. Igen. Ha kijelent valamit, azt általában úgy is gondolja. Szeretne egy kendőt a lánytól. Nem csak mert eleve minden varrni így tudó ember az anyját juttatja eszébe, hanem mivel valóban megtetszett neki a kelme. - Úgy legyen - egyeznek meg tehát egy újabb találkozásban és a szép szövetről való bővebb társalgásban. Örülnek mindketten. Sosem lehet tudni, hogy mikor lesz hősnőnknek szüksége egy kendőre, mely ápol és eltakar. Öltözködése az utóbbi években igen beszűkült. Az anyaság okán? Kényelemből talán? Mindkettő és egyik sem igazán. Világ életében az a farmeres, pólós, bakancsos lány volt. Bekerülve az első munkahelyére parancsolt rá az egyik rutinos vén róka, hogy szokjon át a kosztümökre és a magassarkúra, ha nem csak a sarki fűszerest szeretné a jövőben meginterjúvolni. Így is tett. Megváltoztatta a külsőjét és a ruhatárát. Egy ami maradt, s fog is mindig, az az attitűdje. Imbolyoghatott tíz centis sarkakon, préselhette magát elegáns darabokba vagy épp nagyestélyibe, ha a tudósítás helyszíne úgy kívánta, a jelleme és viselkedése nem változott. A hírnév mégis elvakította. Azokban az időkben mindent megtett egy-egy szaftos sztoriért. Nagyot fordult azóta a világ. Most újra lapos talpakon és kényelmes holmikban jár, s azért adná oda akár a lelkét is, hogy Hege és a családja éljen. - Az unalom, néha egyenlő a békével és a nyugalommal, ami manapság nagy kincs - reflektál komor tónusú hangon ejtve a bölcs szavakat. Annak, aki egész életében mondhatni sosem unatkozott, néha így érez. Elektra szó szerint vágyja azt a lebegést, a "semmi fontos nem történt ma" érzését. Mégis unos-untalan az élet magával sodorja, akár egy megáradt folyó. Tudja jól, hogy egyszer majd eljut a tengerig, ahol megpihen. De addig? Addig még hány halál szárad majd a lelkén? Hány elmúlás árnyéka öleli körbe? Hány lélek kísérti még majd álmában? Most sem igazán jó alvó. Sokszor riad fel, ha a lángokat látja, vagy épp mostanság Hege hangját véli hallani, ahogy fájdalmasan üvölt valahol egy sötét helyen. Álmok, amik kiszívnak lassan minden fényt belőle, s csak az ürességet hagyják hátra. - Nemigazán, ha csak a folyamatos gyász nem számít annak - feleli keserűen húzva el száját a kérdésen - Biztosan ezt érzed bennem - teszi még hozzá, majd a lány elárulja nemzetiségét, ami rézben iraki, mint kiderül - Az édesapád viszont nem muzulmán, igaz? - érdeklődik megnézve kicsit tüzetesebben a lány vonásait és innentől jobban figyelve hangjára és beszédére. Nagyon szépen és tisztán ejti a szavakat. A fordító bűbáj, úgy rémlik neki, hogy nem ennyire tökéletes szókinccsel működik. Meglehet, hogy téved, de azt feltételezi, a lány vagy kétnyelvű szülők gyermeke, vagy olyan rég jöttek ide, hogy őt már eleve csak egy nyelvre tanították. Hiába van családfájának mindkét fő ágán az Égei-tenger partjáról és szigetéről származó személy, a görögje olyan halovány, hogy valószínűleg, ha ismét kijutna, már egy kiló kenyeret sem tudna kérni. A köszönés viszont, talán még menne. - Vannak, akik megijednek? Elhajtanak? Esetleg bántanak is miatta? - néz végig a nyári napsugár melegére emlékeztető kedvességet sugárzó lányon - Az előítéletek makacs dolgok, feléd pedig legalább két okból kifolyólag is azok lehetnek az emberek - rázza meg szomorkásan fejét. Senki sem mentes az előítéletektől. Hősnőnk sem az, mégis szentül hiszi, hogy ennek ellenére meg kell adni mindenkinek az első lehetőség jogát, anélkül, hogy pálcát törnénk felette. Sok szörnyűséget lehet hallani manapság mugli és mágus körökben egyaránt. Ez a lány viszont vajmi kevés eséllyel ártana bárkinek. Csak egy kamasz, aki történetesen hidzsábot visel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Arcán a zsíros, erős illatú krémmel ázott, nyakig elmerülve a bájitallal kevert kádnyi vízben. Mindennapi rituáléja lett a gyógyfürdőzés, hogy hegei hamarosan, remélhetőleg teljesen eltűnjenek. A kezelés, ahogyan azt a főzetek készítője is megmondta, nem épp fájdalommentes, de a javulás már kezd láthatóvá válni. Hősnőnk, bár még mindig úgy érzi, hogy a másnapos Yoda is jobban fest nála, mégsem adja fel. Nem szokása. Semmit sem hagy félbe, amiben csak egy szikrányi reményt is lát valami jobbra. Halk zene tölti be a vizes helyiséget míg Elektra felkészül a rá váró napra. Kicsivel több, mint két hét telt el azóta, hogy Farkasházy Rudolfnál járt. Annak is lassan egy hete már, hogy Hege házából elviharzott, magára hagyva Zsófiát. Nyomozását azóta nem folytatta, bár dühe kissé csitult. Okkal hagyta abba. Sikert vagy komolyabb áttörés nem érne el úgysem vele. Megrekedne. Falakba ütközne. Kudarc jönne kudarc után. Nincs rá szüksége. Teóriái vannak csupán. Valódi bizonyítéka viszont egy sem és már valószínűleg mindent megtudtak szövetségesével, amit lehet. Innentől már nem rajtuk áll a helyzet kimenetele. Megtettek mindent, ami tőlük tellett, talan többet is annál. Hősnőnk hitét bár el egészen nem vesztette, mégis kihunyt lendülete. Meglehet új nézőpontból kellene szemlélnie a történteket. Ehhez viszont az kell, hogy pihentesse az egészet. Mindezek mellet továbbra is adni igyekszik a látszatra. Becsülete megmaradt, annak dacára, amit Farkasházy tett vele. A világ számára Hegedüsh Marcell halott. Ennek így kell lennie. Tehát hetente kilátogat a temetőbe. Virágot igéz a márványlappal fedett hantra, majd mesél az üres sírnak. Bárhol is van a férfi a városban, talán meghallja. Elviszi hangját a szél és a képzelet. Kell valami amitől Elektra megtépázott lelke békére lelhet. Ennek a másik szokásnak épp ma van a napja. Így a fürdőzés végeztével felöltözik és elindul a falu határán túlra. Motorja nyergéből távolabb száll le, s érnek betont bakancsba bújtatott lábai. Hajának egy részét, két oldalról felfonta, míg a többi szabadon kelt még az imént táncra a menetszéllel, s omlik le most már lassan a derekáig. Ahogy közelebb ér egy alakot pillant meg a sír előtt. Megtorpan. Figyeli és akaratlanul is elemzi küllemét. Nem ismeri Hege barátait. A temetésen sem lehetett ott mindenki. Talán egy közülük? Ki tudja. Az alak a fejét rázza és nem moccan. Testtartása azt a látszatot kelti, hogy nem csak egy kopjafa turista, aki grasszálás közben olvasgatja a neveket. - Én sem szeretem a temetőket - sétál az idegen mögé nesztelenül Elektra, s szólal meg jellegzetes, bársonyos hangján. Nem az a célja, hogy megijessze az ismeretlent, csupán így szeretné jelezni neki, hogy nincs egyedül. Nem látja az arcát, csak kék pulóverét, farmerját és rőt üstökét. Spotcipője nem illik egészen az összképbe, de manapság a divat szabályai mit sem számítanak. A riporternőn is csak egy fekete póló és egy szintén fekete blézer van nadrágja és csizmája felett, minden rendszert mellőzve. Fejére pedig, amikor elhagyja otthonát, még mindig kendőt terít, melyet arca elé húzva tart, hogy a már halványuló sebhelyeket szükség esetén, így most is, eltakarhassa a kíváncsi tekintetek elől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Fakókék, bánatos szemek. Karcos bariton és teljesen ismeretlen arcvonások. Ezek azok, melyeket lát és hall, ahogy a férfi felveszi vele a kommunikáció fonalát. Szavaira hősnőnk beleegyezően bólogat párat. Igaza van. A temetőt senki sem szereti. Valószínűleg még azok sem, akiknek nem szegélyezi életútját annyi fejfa, mint amennyi neki jutott. Ezután csend borul rájuk. Az alak nem szól, csak áll mellette. Egyként nézik az arannyal rótt márványt. Mivel nincs egyedül így nem ül le a hanttal szemben álló padra. Nem húzza maga alá egyik lábát, ahogyan szokta és nem kezd el beszélni. Szótlan maradna szándéka szerint, majd távozna, ám a szokatlan tónusú, mély férfihang megtöri közmegegyezéses hallgatásuk pecsétjét. - Nekem is furcsa még kissé, hogy viselnem kell, ha jót akarok másoknak - fordítja vissza az ismeretlen felé arcát Elektra - Leveszem, csak ígérje meg, hogy nem kell gödröt ásnom magának, mert sokkot kap a látványtól - ível halvány mosolyra szép ívű ajka, majd óvatos mozdulattal hátra húzza fején a szövetet, s haját átemelve rajta, sállá alakítja a kendőt. Immár semmi sem takarja a vékony, halványuló, de még mindig tisztán látszó, arcát behálózó hegeket. Sötét szemeivel a kékeket fürkészi. Az undor vagy a rosszullét jeleit keresve bennük. Tudja jól, hogy nem szép látvány. Nem szeretné a frászt hozni a mellette állóra, sem elborzasztani. Ismét csak álldogálnak szótlanul. Utálja a kínos csöndet és ez kezd azzá válni. Szerencsére a férfi ismét megmenti és beszélni kezd. Neve hallatán hősnőnk szíve kihagy egy ütemet, ami kisvártatva egy erős dobbanással hozza be lemaradását. Tudja most már, hogy kivel áll szemben. - Rothstein Elektra - nyújt kezet, s tekintete szomorúan fénylik, ahogy a  "házvezető-helyettesi pozíció" kifejezés elhangzik. - Előttem vagy, mint saját utódod?  - kérdezi magában keserűen, ahogy szemeit le sem véve a férfi arcáról szólal meg ismét - Nem lesz könnyű dolga. Sokan szerették, bár azt mondják mindenki pótolható - beszél fejét a sír felé fordítva. - Ismerte? - kérdezi olyan lágyan, mintha kérdésében ott volna saját válasza. Úgy lehet téved, de azt gondolja, hogy ő ismerte. Már nem biztos benne. Karsára néz megint, hogy azután, míg válaszára vár, pálcájának intésével, hűséges szerelme jeleként, egyetlen szál fehér rózsát igézzen Hege sírjára. Gerincén borzongás fut végig. Egy pillanatra érezni véli a Kedves közelségét. Hátra is pillant válla fölött, s már nem csak a vörös hajú férfit látja. Vonásaiban szinte semmi ismerőset nem talál, mégis megint fájón kezd kalapálni a szíve. Ilyet csak az Ő közelében csinált. Őrültség? Talán. Mégis igaz volna? A szíve érzi, tudja az igazat mindenek felett? Elárulja majd? Meglehet. Hiba volt ide jönnie. Utálja a temetőket. Egyre jobban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő