Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Elgondolkodva csóválja meg a fejét. A fiatal művész bármilyen bölcs is legyen mégsem érti az ő indokait. Elbeszélnek egymás mellett. Ugyanaz az a cél, mégis teljesen más az ösvény amin megközelítik. Hősnőnket ez mindig elképeszti. Az emberi gondolkodás ilyetén sokszínűsége vagy épp szűklátókörűsége. De nincs ezzel semmi baj. Megérti és elfogadja. Azonban az utolsó mondatrészt nem tudja szó nélkül hagyni. - A halált senki sem kerülheti el, nekem elhiheted - mondja keserű éllel hangjában - Ha nem így volna akkor nem lenne a fővárosi temetőben a volt férjem és a kisfiam - teszi hozzá egy kicsit halkabban a megszokottnál - Szóval nyugi dalos pacsirta, megértelek és nem foglak zaklatni, hogy nyilatkozz. Tudom, hogy ti vérfarkasok is ugyanolyan esendő emberek vagytok mint mi és ezen se kór se kor nem változtat. A titkod nálam biztonságban van - mondja, majd rámosolyog a lányra biztatásként. Ezután kislánya Imola toppan közéjük és köti le egy ideig mindkettejük figyelmét. Csemetéje távozása után folytatják a komoly beszélgetést, egy a vérfarkas léthez hasonlóan kényes témával. Hősnőnk tekintetével még követi gyermekét, ahogy az visszasétál a maga apró lépteivel a nagyszüleihez. Legyen bár testben kissé fejletlen is gyermeke, a szíve és az esze bőven kárpótolja ezért a hiányosságáért. A gyógyítók szerint  nagyjából utol fogja majd érni fizikailag a kortársait. Ám addig is míg ez megtörténik Elektra és szülei segítik ha szükségét látják. Szerencsére a kicsi lány legalább olyan öntudatos, mint az anyukája, de ehhez heves természet helyett apja nyugalma és óvatossága párosul már most. Így nem kell aggódniuk. Vigyáz magára. Ezért hősnőnk figyelmét ismét Odettre fordíthatja egészen. - Műsorom van a rádióban és írok az Edictumban. Ha azt vesszük már rég a tönkön állok - nevet jóízűen, de gondolatait azért némi cinizmus színezi - A hangom és a nevem olyan, mint Batman jele Gotham felett - él egy rá jellemzően a muglik vizuális popkultúrájából vett hasonlattal - Ha bemegyek valahová és megszólalok felismernek. Ha leírom a nevem, vagy kimondom, depláne - meséli tapasztalatait vállát megvonva, hiszen a fiatal énekesnőnél senki sem tudhatja jobban milyen is ez a dolog. Mondhatni egy cipőben járnak csak a fazon és a méret más. Nincs kétsége afelől, hogy a vele szemben ülő megérti.  Nem kertelne akkor sem, ha nem így volna, csak talán valamivel jobban kivesézné a szituációt - Megesik, hogy ha első nekifutásból nem jönnek rá, hogy ki vagyok, akkor a második keresztnevemen mutatkozom be, ahogy tettem ezt Elizabet esetében - arckifejezése és tekintete őszinteséget sugároz, ami jórészt hiteles is, mivel valóban megesik, hogy Imeldaként utal magára. Más kérdés, hogy szökő évente egyszer. - Nézd, megbántam a hülyeségemet, de bocsánatot tőle fogok kérni és nem tőled. Emberek vagyunk, hibázunk. Ennyi - zárja le a témát a maga részéről. Vannak olyan ügyek, amik csak két emberre tartoznak és ezt hősnőnk épp ilyennek tartja. Nem fogja ecsetelni, hogy milyen cefetül érezte magát amikor lelepleződött, ahogy azt sem, hogy utána napokig rágta magát belül, hogy időt adjon-e maguknak, vagy forró fejével kérjen azonnal találkozót a leendő polgármesternétől. Végül nem tette meg persze. Baromság lett volna. Belátta ezt majd lehegesztette a hátsófelét és inkább a családjával törődött vagy azt csinálta amihez a legjobban ért: oknyomozott. - Tudják, hogy újságírás mániás vagyok - reagál Odett aggódó kérdésére és féloldalas mosolyra húzza ajkát, ahogy némi mögöttes tartalmat vél felfedezni - Úgyhogy nem kell a púder. Ha azt szeretnéd, hogy eltűnjek csak mond meg - kacag fel végül vidáman. Munka közben szeret olyan helyen lenni, ahol nem feltétlen látják szívesen. Viszont most teljesen magánemberként áll itt a kikötői kalyibánál, így bármikor távozhat. Családjával azért jöttek, hogy kikapcsolódjanak és csónakázzanak, de mivel ez nem fog menni hamarosan úgyis hazaindulnak. Megtehetné persze, hogy egy bűbájjal csónakot varázsol egy lehullott falevélből, vagy elköt egyet a gondosan leponyvázottak közül és azzal mennek pár kört. Mindkettőt megfontolás tárgyává tenné, ha egyedül volna vagy esetleg Sándorral lennének itt és felbuzogna benne a bizonyítási vágy, de Imolát és a szüleit nem rángatja bele ilyen partizánakciókba. Inkább kitalál majd valami más elfoglaltságot, ha hazaértek. Lehet közösen sütnek például kakaós csigát, ha már gyermeke emlegette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Szűkszavú üzenet volt. Hely, idő és annyi még, hogy "Itt az esélyed" ez a három rövid szó, melytől hősnőnk szíve nagyot dobbant. Elolvasta, megjegyezte róla a fontos információkat, majd megsemmisítette biztos, ami biztos. A kirendeltségbe kellett mennie. Furcsállta egy kissé, de úgy hitte Zlatan tudja mit csinál. Ennek ellenére néhány könnyű bűbájjal rövidített, egyenesített és világosított haján, hogy kevéssé legyen felismerhető. Kényelmes cipőt, farmert és pulóvert vett fel majd magára kanyarította vékonyabb, szürke télikabátját és egy élénkzöld sálat, amitől sötét szemei szinte életre keltek. Gyomrában enyhe feszültséggel sétált be a helyi véderő főhadiszállásának ajtaján. A fogadótérbe érve egy ott lévő beosztott már indul is felé, hogy készségesen segítsen neki. Elektra kicsit elvékonyítja a hangját és picit affektál, hogy arról se tudják egykönnyen beazonosítani. Hamar sarkos eligazítást kap és már indulhat is felfelé a második szintre. Haladtában gyorsan körbepillant, de senki sem veszi észre, vagy ha mégis felpillantanak rá akkor sem nézik sokáig. Szerencsére könnyen megtalálja Zlatan irodáját, amit megkönnyebbüléssel konstatál. Mélyet sóhajt majd röviden de határozottan bekopog, s miután bebocsátást kapott belép. - Szia! - köszönti a férfit ilyen egyszerűen és közvetlenül, hiszen a tegeződésben már a pubban megegyeztek. Ezen úgy gondolja nem kell változtatniuk attól, hogy nem tűsarkú és miniruha van rajta és bár egészen más és új ez a helyzet, hősnőnk továbbra is bizakodó. Ha idehívta a férfi annak nyomós oka kell legyen és ő kíváncsi mi is az pontosan. Mi is az az esély. Várta már és lélekben készült rá egy ideje. Ennek ellenére most kicsit kevésbé lesz csevegő. Arra már az első találkozáskor rájött, hogy az aurornak nem kenyere a mellébeszélés. Ehhez fog ő is igazodni. Testtartása egyenes, tekintete átható, arckifejezése nyugodt. Várja miért kérette a kirendeltségre az újdonsült vezető.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Fűszerek illata lengi be a kis standot. Kardamom, fahéj, ánizs, rozmaring, zsálya. Tömény a levegő, de nincs is ezzel baj. Hősnőnknek inkább a hallása az ami érzékeny. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint zenei ízlése, ami ugyan nem kifinomult, bár operát is hallgat néha, de mindenképp változatos. Emellett a tapintást is fontos érzékének tartja. Most is ujjaival finoman nyúl bele a fűszerekbe, hogy vegyen belőlük. Az ölelést is emiatt szereti és ér hozzá a szívéhez közelállókhoz elég gyakran betartva persze a jó ízlés és az adott személy határait. Egyetlen alkalom volt, amikor nem bírta elviselni senkiét. A temetés napja. Állt szál egyenesen, egy szín feketében, megtörten és legszívesebben sikítva rohant volna el a sorra a kezét fogó vagy vállát lapogató emberek elől. Amikor véget ért a nap csak lefeküdt szülei házában a régi ágyára és nézte a plafont. Könnyeket is hullatott, de inkább belül őrlődött az önvád súlya alatt, ami nem engedte fel sem kelni. Napokon át csak feküdt szótlanul. Elvesztett mindent és magát hibáztatta, amiért nem tudta kimenteni szeretteit a lángok közül. Nem volt erős, nem volt bátor, nem volt semmi, csak egy test, lélek nélkül. Ha bárki látta volna akkor elszörnyedt volna a látványtól. Szegény szülei pedig mindent megpróbáltak, de hónapok teltek el ebben a vegetálásban majd őrült megszállottságban, mert az a hit éledt fel benne, hogy talán Zoli és Peti szellemként ismét mellette lesznek majd. Eszeveszetten kutatni kezdett, de rájött hiába. Ezután azonban kiderült, hogy a testi tüneteit a várandósság okozta. Egy új, nálánál sokkal nagyobb célt kapott, amiért érdemes volt élnie és küzdenie. Mint azok a hősök akikért annyira rajong. Megfogadta talpra fog állni és meg is tette. Imoláért. - Barátom, ezen könnyen lehet segíteni. Nősülj meg és lesznek - fordítja fejét a férfi felé és ajkát kicsit beharapva ártatlan szemekkel néz jó barátjára, aki élvezettel szagolgatja a fűszereket. Bekerül a zacskóikba ez-az mire a riportra terelődik a szó és a férfi megdöbbenését látva hősnőnk jót derül mielőtt megszólalna - Nyugi nagymenő, ígérem nem szedlek ízekre - húzódik féloldalas mosoly ajkára. Tudja, hogy a mellette álló egy jó ember, akivel a genetika kegyes volt ugyan, ennek ellenére csak a szája nagy. Jellemében megmaradt rendesnek és normálisnak. Épp ezért szereti bosszantani - Csak egy kicsit - teszi hozzá és visszafordul a fűszerekhez. Ekkor hallja meg Marcell meghívását. Ismeri őt így tudja, hogy bármennyire elő is adja magát az invitálás pusztán baráti, ahogy részéről is kizárólag ilyen alapon érkezik a válasz. - Nem tudod mire vállalkozol, de rendben. Mostanában úgysem vacsoráztam úgy senkivel, hogy az hírértékű legyen - vonja meg vállát és arcvonásai vidámságról árulkodnak, ám ekkor belé nyilall egy cinikus önnarrálás, miszerint whiskyt viszont már ivott. Csak az inkább a gyászjelentések közt köthetett volna ki ha napvilágot lát. Még mindig kegyetlen fájdalommal a lelkében gondol vissza arra az estére, de most sem döntene másként. A szerelem már csak ilyen. Áldozatokkal jár és ő meghozta a sajátját. Viszont most itt van mellette egy barát, aki teljes figyelmet érdemel tőle, ezért felé fordul ismét és még épp látja a filmbe illő geget, ahogy Marcell majdnem mellédől a standnak miután kislánya nevével kapcsolatban megjegyzést tesz - Tudom, hogy ez a név nagy hatással van az emberekre de, hogy össze is törnéd magad miatta - kuncog fejét csóválva - Őszintén le vagyok nyűgözve - neveti végül el magát felhőtlenül és beugrik neki egy remek ötlet, amit nem is rejt véka alá sokáig - Van egy ötletem - vezeti fel és megfogja a férfi karját - Gyere el hozzánk vacsorázni és akkor megismerheted, ráadásul még a szakmai estebéd is jobb lesz mint bármelyik étterem menüje - fényezi kicsit főzőtudományát, amivel azért Marcell minden bizonnyal tisztában van, hogy nem életveszélyes. Evett náluk párszor, pontosabban jó párszor. Hogy a társaság vagy az étel miatt volt olyan sokat náluk, az örök rejtély marad. Minden esetre volt alkalma megkóstolni például Elektra specialitását a hústortát vagy a csülkös bablevest. - Haza, mert a lányom és a szüleim már biztosan várnak - felel a neki feltett kérdésre. Tényleg ezt teszi majd. Bepakol a motor oldaltáskáiba és elbrümmög otthonáig szép komótosan. Mostanában szeret újra vasparipájának nyergében lenni és elszökni néha naplementekor, hogy a menetszél tisztára mossa szomorúságtól sötét gondolatait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Megy ez csak még gyakorolni kell. Ahogy belép a helyiségbe megcsapja orrát a szivar illata. Régi főszerkesztőjének irodájában is mindig ilyen illatot érzett. A dohányfüst aromája ugyan jellegzetes, de még bántóan nem erős. Inkább mondhatni nosztalgikus. - Vigyáznom kell a jó híremre - vonja meg vállát hanyagul és ehhez illő mosolyt is küld a másik felé miután Zlatan megjegyzést tesz megváltoztatott küllemére, de az auror hamar rövidre is zárja a dolgot, ezért ő sem rágódik rajta vagy fog bővebb magyarázatba ezzel kapcsolatban. Fontosabb dolgok is vannak ennél biztosan. - Hívj csak firkásznak - szúrja közbe Zlatan nyelvbotlását követően, amit igyekszik kijavítani - Ez nem sértő szó - mondja fejét megrázva, majd figyelmesen hallgatja a mondat további részét miközben leül a neki felajánlott székre. Nem felel azonnal. Nagyon sok dologba fogott bele, mi más mint terelés gyanánt. Családja és a munka számára a legjobb fájdalomcsillapító és arra az utóbbi időben irtó nagy szüksége volt. Minden látszat ellenére nem az a könnyelmű fajta, főleg nem a lelki dolgok és a szívügyek terén. Így azok után, ami a toronyszobájában történt inkább vetette bele magát egy jól irányzott csukafejessel a gyermeknevelésbe és az oknyomozásba. Azokba a dolgokba, amikben nem kell attól félnie, hogy újra összetörik a szívét és amikhez igazából ért. - Nem sokat tudok róla - vallja be őszintén - Volt itt-ott pár elejtett megjegyzés valami új, akkor még névtelen szerről, ami nemrég került a piacra. Meg néhány kusza kórházi jelentés, amiben a páciens kiütötte magát, ha jól emlékszik egy talán majdnem ott is hagyta a fogát,  de a gyógyítóknak lila gőzük nem volt, hogy mitől, ezért azt írták: feltételezhetően mugli partidrog - mondja és kicsit előrébb dől a széken - Ezek szerint van összefüggés, igaz? - kérdezi feléledt kíváncsisággal szemeit összeszűkítve, majd próbál visszaemlékezni milyen gyanús dologgal találkozott, miközben gépével vakond rallysat játszott éjszakánként. Bevillan neki egy cikk, amit ezzel kapcsolatban olvasott. Utánanézett kicsit az ilyen mugli cuccoknak. Gina és társai, de a tünetek valahogy nem stimmeltek igazán egyikkel sem teljesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Sándor(om) részére

Hosszú éjszakákat töltött munkával, hogy minél több szabadideje legyen nappal és tölthesse azt érdemben kislányával. Meg azért is, hogy Sándort ki tudja zárni a fejéből és a szívéből valahogy. Míg odafenn Imola az igazak édes álmát aludta hősnőnk ujjai szédületes sebességgel cikáztak a klaviatúra billentyűin hosszú órákon keresztül egyszerre több ügy után kutatva. Hol az információs szupersztrádán szörfözve, hol beférkőzve néhány olyan helyre, hová Aquaman is csak búvár felszerelésben merészkedne. Mindent az igazságért! Mindent a felejtésért! Addig míg bírta éberséggel, bár ebben a kávé, amiért szenvedélyesen rajong, nem kevésszer kisegítette. Párszor azonban a fekete arany fogyasztásának ellenére is úgy zuhant ágyba, mint akit épp akkor lőttek tartók. Minden esetre ma annak biztos tudatával jöhettek ki Imolával a játszótérre, hogy jó néhány sztori fekszik gondosan összerakva, leadásra készen egy fehér dossziéban toronyszobájának íróasztalába téve. A következő havi számba szántat pedig már le is adta azzal együtt, hogy szembesült pár igen fájdalmas ténnyel, azaz a szívének kedves férfi feltűnően csinos és fiatal szerelmével. Azonban ez már a múlté és csak Imoláé és az övé ez a nap, és annak minden ideje, ami a legdrágább kincs hősnőnk számára. – Magasabbra anya! Magasabbra! – hangzik a vidám, csilingelő felszólítás, amit a hintában ülve Imola ad Elektrának, aki mögötte állva löki feljebb és feljebb a libbenő szerkezetet. – Koccig? – kérdezi hősnőnk nevetve és újabb taszítást ad az ülésnek, hogy az szinte a talajjal párhuzamos vonalig röppenjen fel a levegőbe – Koccig! Igen! – kiáltja a kislány boldogan, ahogy egyre gyorsabban repül a kiesés veszélye nélkül, mivel azt egy láthatatlan biztonsági öv bűbáj gátolja. Nem sokan vannak idekinn. Csak néhány szülő ácsorog elszórtan, míg gyerkőceik jó értelemben véve randalíroznak a játékok között. Két kisfiú libikókázik, távolabb pedig három kislány fogócskázik. Nevetésük messzire elhallatszik Elektra jellegzetes, bársonyos hangjával és Imola kacagásával együtt. A hinta lassul miután csúcsraját, majd megálltát követően a kislány gond nélkül száll ki belőle a puha homokra. Elektra elé sétál és leguggol, hogy kiegyenlítse a köztük lévő magasságkülönbséget.  – Jól vagy kicsim? – kérdezi magától értetődő természetességgel, mert bár gyermekét egészségesnek nyilvánították, ő azért mindig kicsit jobban figyel rá és most is ezt teszi. – Persze anya, jól vagyok – válaszolja a kislány széles mosollyal és csillogó szemekkel, miközben elkotor egy szemébe lógó hajtincset, amit a hinta menetszele arcába fújt még az előbb – Rendben, mivel szeretnél még játszani? – igazítja meg hősnőnk csemetéje kabátját pár gyakorlott mozdulattal – Szeretnék tovább hintázni, de már nem kell löknöd - kezdi a gyerkőc lelkesen, de aztán belenéz anyja szemébe, félre billenti fejét és úgy folytatja - Pihenj egy kicsit, jó?  – feleli a csemete, akinek tiszta, jó szándékú lelkét Elektra egyre jobban csodálja. Sokat beszélgetnek és a kislány napról napra mindig meglepi az önzetlenségével és elképesztő éleslátásával. – Jól van. Akkor csüccsenj vissza gyorsan én meg leülök mögéd a padra és pihenek!  - emelkedik fel Elektra rákacsintva, hogy azután el is induljon. Tényleg fáradtnak tűnhet, ha már Imola kéri őt arra, hogy pihenjen. Nem nézett nagyon tükörben mostanában. Mióta csak ajka alatt érezte Sándor ajkát próbált felejteni. Próbálta őt nem szeretni. Hiába. Próbálta elrejteni minden érzését és csípős nyelvű, cinikus önmaga lenni, de otthon egyszerűen nem ment mert ott a gyermeke várta, akivel sosem tudott volna úgy viselkedni. Elég sokszor képtelen volt azonban vidámnak lenni és előfordult az is, hogy Imola ezt bizony észrevette. Így hát amikor csemetéje pár napja megkérdezte tőle, hogy: „Miért vagy olyan sokszor szomorú anya? Elektra nem hazudott neki. Az igazat válaszolta, még ha kicsit meseszerűen is előadva. Így felelt: „Mert egy smaragd szemű óriás miatt nem látom már olyan tisztán a lemenő Napot” Most komolyan, mit mondhatsz egy majdnem négy évesnek, aki értelmében már inkább majdnem öt? Hogyan magyarázod el neki, hogy őszintén beleszerettél valakibe, aki talán hasonlóan érez, de mindez lehetetlen és mivel valóban szereted, hát engedned, mert így helyes, és te mindig igyekszel helyesen cselekedni, még akkor is ha a szíved szakad belé? Nem tehetsz mást, terelsz. Ha az ilyen húzásokért Nobel díj járna, hőnőnknek már külön szekrényt és bankszámlát kellene rendszeresítenie hozzájuk, annyit kapott volna. Szerencsére azóta legalább a férfi színét sem látta és baglyot is csak egyszer váltottak, aminek szintén jó ideje már. Talán jobb is így, nem igaz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Meghallva Sándor hangját, melyet ezer közül is felismerne már, azonnal kétségbeesett fájdalom vonásai ülnek ki arcára, amit a férfi nem láthat. Még fejét is megrázza alig észrevehetően miközben tudatosan mosolyra húzza ajkát, hogy azzal fordulhasson az érkező felé, de köszönni egyelőre képtelen. Egyszerre boldog és bánatos a szívének kedves férfi megjelenése miatt, de nem tud mit kezdeni az ilyen helyzetekkel. Ha szeret az nála nem csupán egy percre szól, most mégis el kell hitetnie a másikkal, hogy így van és ez elemészti. Imola még épp látja ezt a furcsa folyamatot, ahogy szemből igyekszik felfészkelni magát a hintára. Nagyon lassan lendít egyet, majd ügyes mozdulattal le is állítja inkább a szerkezet mozgását és anyjához siet. A pici termetű lányka számára óriásnak tűnő felnőtt elé érve, aki mindkettejükre árnyékot vet az őszi napfényben, úgy helyezkedik kíváncsi és anyjáéra kísértetiesen hasonló tekintetét le nem véve a bácsiról, hogy anyukájának háttal, közöttük áll meg, Elektra pedig ösztönösen teszi vállára kezét. A csemete egyszerre csodálkozva és gondolkozva nézi Sándort és elsőként szólal meg, magára vonva a körülötte lévők figyelmét. – Anya miattad szomorú – jelenti ki olyan egyenesen, mintha ez volna a világ legegyszerűbb megállapítása, de nem érezi elégnek ezért további magyarázatot is fűz hozzá, próbálva felidézni anyja szavait – Azt mondta azért az olyan sokszor, mert…egy óriás árnyékától nem látja a Napot - az idézés nem egészen sikerült pontosra, de a lényeg teljesen egyértelműen érthető áthallással rendelkezik ahhoz, hogy Sándor értse. Imola gyermeki logikája összekapcsolta a látott tényeket. A férfi magas, az ő szempontjából nagyon magas, mondhatni óriás. Anyja megint nagyon szomorú lett és ez épp akkor következett be, amikor meghallotta a hatalmas bácsi hangját. Ha mindez nem volna még elég, tényleg akkora árnyéka van, ami mindkettőjüket betakarja. A döbbenet rájuk telepedett csendjét ismét a kislány töri meg, aki anyjára nézve megijed – Anya jól vagy? Nagyon fehér a szád – mondja aggódva a kicsi lányka és nem fordul vissza, hogy a bácsit is lássa – Jól vagyok kicsim, biztos csak a cukrom alacsony – szólal meg rekedten hősnőnk – De azért, idehoznád a sütiket a táskából – kéri meg csemetéjét kicsit már több élettel bársonyos hangjában – Persze! – biccent kicsit zavarodottan a gyerkőc de már megy is elfelé mivel a nevezett táska két paddal arrébb hever. Elektra terelés gyanánt követi tekintetével és fejével egyaránt, mert fél a másik szemébe nézni. Egyértelműen látszana arcvonásain és sötét szemeiben az amin keresztülmegy és ezen több éves fiziognómus rutinjával sem tudna most változtatni. Elgondolkozik. Fogalma sincs, hogy kortársaihoz képest miért rendelkezik Imola ilyen mértékű értelmi képességekkel. Olyan dolgokat érez meg és jellemének köszönhetően mond ki, amit egy közel négy éves gyermek elvileg még aligha foghatna fel igazán. Már arra is gondolt, hogy mivel lánya fizikailag kicsivel el van maradva kortársaitól ezért varázsereje így mutatkozik meg előttük. Ha ez így megy tovább kénytelen lesz komolyabban utánajárni a dolognak, mert tudomása szerint nála annak idején nem tapasztaltak ehhez hasonló jelenséget, és amikor Zolival erről beszélgettek fiuk kapcsán ő sem említett még csak hasonlót sem. Peti pedig, bár sajnos alig élhetett három évet, és ugyan okos fiúcska volt, de közel sem annyira, mint ugyanabban a korában Imola. Ki tudja persze mi lett volna később, viszont ez most tényleg ledöbbentette Elektrát és nem csak azért, mert ennyire látszik rajta mit érez, hanem mert ezt kislánya átlátta, összekapcsolta Sándorral és még el is mondta neki.  – Tessék anya – nyújtja felé a zacskónyi maguk sütötte linzert a kislány és megvárja, míg anyja kivesz egyet, majd Sándor felé fordítja. Önzetlenségre tanították és arra, hogy amije van előbb másnak kínálja fel ha társaságban van. Elektra beleharap ugyan a süteménybe, de az ízét nem igen érzi. Keserű lenne szájában még a legédesebb méz is ebben a pillanatban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Pedig próbált mosolyogni. Tényleg próbált olyan lenni, amilyennek két méteres gavallérja megszokta az eltelt idő alatt. Vidám és éles nyelvű. Csipkelődő és néha szemtelen is talán. Minden esetre ezek szerint nem sikerült ez a partizánakció. Ideje a terelést abbahagynia. Lánya úgyis átlát rajta és már Sándor is tudja, hogy hányadán is áll az egésszel. Azt azonban nem tudja miért. Imola süteménnyel kínálja, amire a másik teljesen elbizonytalanodik. Ez a férfira oly jellemző viselkedés végre valódi mosolyt csal hősnőnk még mindig kissé sápatag ajkára. - Miért? Látsz itt magadon kívül mást, akinek adnánk? - kérdezi és újra fény gyúl sötét szemeinek mélyén. Halványabb, de eleven és ez már haladás. - Anyával együtt csináltuk - veti közebe a kislány és ő maga is elkezd majszolni egy linzert miközben leül a padra, de még előtte mosolyogva felemeli ő is, hogy utánozza a bácsit. Hátha attól neki is jobb kedve lesz, mert most nagyon szomorúnak látszik. Ezzel egy időben Elektra felemelkedik ültéből és egyenesen a férfira veti pillantását. Felnéz rá ahogy mindig is tette, és nem csak fizikai értelemben. - Ha már erre fújt a szél, mire vársz?  Gyerünk, lépj át a kerítés felett azokkal a létra hosszú lábaiddal! - szólal meg végül olyan könnyedséggel, ahogyan a kezdetekkor beszélgettek. Közben pedig mégis elveti magában annak lehetőségét, hogy őszintén bevallja miért hagyta elmenni aznap este a másikat, aki most láthatóan gyötrődik. Bárcsak azt látná, hogy Sándor boldog. Az neki is vigaszt nyújtana. Akkor talán nem érezné a lelke legmélyebb szegletében azt, hogy mégis harcolnia kellett volna érte minden eszközével. Bár hiába tette volna valószínűleg. Ugyanis nemrég találkozott a férfi kedvesével. Úgy sejti valóban nem trafáltak most mellé a kollégák. Fiatal, okos és gyönyörű nő, aki még kedves is ráadásul. Miért látja mégis a vele szemben álló zöld szemében majdnem ugyanazt a fájdalmat, mint amit a sajátjában szokott, ha néha tükörbe néz például boltba indulás előtt? Talán mert ő okozza neki azzal, ahogy az óta a félresikerült csók óta viselkedik. Ott fenn meghozott egy döntést, most mégis szenved tőle és épp emiatt veszítette el a tisztánlátását és kezd lelki topronggyá válni, ami kihat Sándorra amilyen tisztalelkű. Végre megértette és rögtön egykori főszerkesztőjének szavai csengenek fülében: "Ne drámázzon Rothstein, nem az operában van!" Igaza van. Tényleg nem. Össze kell szednie magát. Imola miatt és Sándor miatt egyaránt. Ha a férfi azt látja, hogy ő jól van, akkor megnyugszik, amitől hősnőnk is meg fog és könnyebben tér vissza megszokott romantikus érzelmektől mentes életéhez és lesz újra kiegyensúlyozott, amilyen anyára Imolának szüksége van. Kifacsarodott egy logika annyi szent. Mégis mindannyiuk érdekében reméli, hogy működni fog. Ezért legyőzve kétkedését szólal meg ismét. - Nyugi ellenőrkém! Ha egy tűzvész nem ölt meg, akkor te sem fogsz. Csak cukor kellett és látod ismét bájos önmagam vagyok - mondja mosolyogva a maga nyers, mégis szerethető módján. Mert bár legyen önkínzás így az elején, mégis azt érzi helyesnek ha visszaáll a megszokott csipkelődő rend. Gondoljon róla bármit a szívének kedves óriás, végtére is mint ember is hiányzott neki. Most pedig, hogy itt van mellette, talán könnyebben rájön hogyan is mondjon le róla és a vele szőtt kamaszos álmairól. Ki fogja találni. Csak idő kell. Semmi más, csak idő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Hisz a férfinak. Hinnie kell és hinni is akar az aurorban, aki méltatta arra, hogy együttműködjenek. Stílusa néha nyers, de engedtessék meg ennyi a hozzá hasonló, nagy nyomás alatt lévőknek, így hősnőnk fel sem mordul legyen vele bármilyen faragatlan. Nem mindenki jellemét Rodin mintázta és ez így van jól. Ha mindenki széplelkű volna a világ unalomba fulladna. Minden esetre úgy véli bizalom lehet csakis az alapja egy ilyesfajta együttműködésnek és semmi jelét nem látta annak, hogy a másik esetleg eltitkolná előle az igazságot. Ha azt mondja nincs összefüggés, akkor úgy veszi nincs, de az anyagokat, amiket itt-ott látott minden esetre összemazsolázza és gyűjteni fogja a hasonló eseteket, hátha mégis hasznosak lehetnek. Ki tudja? Innentől azonban a találkozó éles fordulatot vesz és válik igazán érdekessé Elektra számára, akinek arcán immár a komoly figyelem vonásai játszanak az előbbi érdeklődés helyett. A megütött hangnem és az egész dolog felvezetése tömény gúnnyal van átitatva. Zlatannál ez is a csomag része, ahogy elnézi. Majd hozzászokik és ennyi. - Én fogom megszerezni - jelenti ki most először olyan határozott hangszínnel, ami talán még a hitetlen auror parancsnokban is ébreszthet egy szikrányi bizalmat. Tovább hallgatja a férfit és bólint. Ilyen esetekben a védelem egyenlő lenne a lebukással. Egy díler fél másodperc alatt szagolná ki a kopóvért és iszkolna el ha odaállítana díszkísérettel a háta mögött. Viszont, ahogy így átpörgeti magában a lehetőségeit valami másra a védvonalnál nagyobb szüksége lenne és még indoka is van rá, ezért kimondja kereken. - Számíthatsz - kezdi azért egy megerősítéssel - Viszont ahhoz, hogy ne szúrjanak ki ha a környéken próbálkozom stabil és erős álca kellene. Mondjuk egy üveg százfűlé főzet megtenné. A többit intézem - utal itt az alakra vagy alakokra, amiket azzal adott esetben akár több alkalommal is magára kívánna ölteni. Nem naiv és nem is hülye. Pontosan tudja nem úgy megy ez, hogy odatipeg egy marcona alvilági csókához, hogy "Hellóka, kaphatnék egy kis zacsival abból az új, jó fajta anyagból?" Ez nem a helyi kis közért porcukra. Előtte jobban bele kell ásnia magát abba, hogy egyáltalán merre keresse a terítőket, milyen korosztály az aki veszi az anyagot a legsűrűbben és hasonlók. De ehhez egyelőre saját leleményességét elegendőnek tartja. Egyelőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Mit mondhatna erre? Ne gondolkozz! Csak mond az igazat. Cseng fülébe saját hangja olyan keményen, hogy még pillái is megrebbennek tőle. Büszkén vállalta, hogy ő mindig az igazságért és a jóért harcol a maga módján és szüleitől is azt tanulta, hogy az igazság és őszinteség olyan kincs mely felszabadít ahelyett, hogy lelki zsebeit húzná. Nem hazudhat. Finomítania viszont mindenképp kell, hiszen mellettük ül Imola aki még a késélű valóságot nem értené és erre tekintettel lesz mindenek felett. - Nem voltam - kezdi megrázva fejét és felemelve kezét, jelezve, hogy még van folytatása mondanivalójának - Nagyon nem, de ez nem a te hibád, hanem az enyém - néz sötét szemével pár pillanatig a zöldekbe - Félreértettem a jeleket és ennyi - vall színt őszintének ható hangon. Amit mond ráadásul végső soron a helyzet jelen állása szerint akár igaznak is tekinthető. Mentesíti a férfit a bűntudat súlya alól és ez a lényeg. A többi pedig szeresse bármennyire is, nem rá tartozik. Érzéseivel hősnőnknek kell megbirkóznia. Felnőtt nő, aki átélt már egy visszautasításnál sokkal szívszaggatóbb és lélekölőbb dolgokat. Egyet még aznap megfogadott, nem enged senkit közel ismét magához ilyen botor módon. Nem éri meg sem a megaláztatás, sem a tény, hogy annak ellenére, hogy arra törekszik mindig, hogy segítsen másokon, most akaratlan ártott Sándornak. - Egy dolgot kérek csak - pillant ellenőrzés gyanánt Imola felé, aki nézelődve, saját gondolataiban elmerülve eszegeti a linzere utolsó falatkáit - Felejtsd el, rendben? - ejti ki következetes hangsúllyal a kemény szavakat, miközben szívét remegni érzi az azt átjáró fájdalomtól. Egy repedéssel több lett rajta. Ennyi történt. Van már rajta pár ehhez hasonló és két sokkal mélyebb is de ettől még ugyanúgy dobog állhatatos erővel, szenvedélyes hittel és minden nappal csendben gyógyul, ahogy Imolára néz. Ez nem a vég, csupán egy következő újrakezdés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hallgatja a fiút és rendíthetetlenül jegyzetel úgy, hogy közben nem vág a szavába csak fejmozdulataival jelzi egyetértését vagy épp annak hiányát. Hagyja beszélni és igyekszik minden kiejtett szavát a kimondás eredeti formájában felvezetni jegyzettömbjébe, hogy majd amikor a cikk összehegesztésére kerít sort, bőven legyen miből mazsoláznia és idéznie. Nem mindent fog persze beletenni, ebben biztos, hiszen számtalan dologról beszélgetnek. Meg fogja szerkeszteni a feljegyzett szöveget, hogy az egyszerre legyen tájékoztató jellegű információ közlés és egy fiatalember szubjektív, valós tapasztalatain alapuló, és mindenek felett őszinte beszámolója állapotáról. Erre fog törekedni és arra, hogy amit kiragad az illeszkedjen a cikk struktúrájába, annak szerves részét képezze. - Szerinted miként lehetne elejét venni, hogy egyesek ilyen vérengző, eszüket vesztett vadakká váljanak? - kérdezi, miután a fiú befejezte mondandóját - Nincs tökéletes megoldás, ezt persze tudjuk, de mégis mivel lenne érdemes próbálkozni? - folytatja majd vesz ő is egy süteményt és örömmel állapítja meg, hogy jól sikerült. Mondjuk ez pont olyan, amit elég nehéz elrontani, bár neki azért néha sikerül. Az életben minden ilyen. Néha kajla lesz a krémes, de ha az íze mennyei a kis defektje már a kutyát sem érdekli. Csak szív legyen benne. - Bár Yoda mester megmondta, hogy "Tedd, vagy ne tedd, de sohase próbáld!" - mosolyog beszélgetőtársára majd egy harapással tünteti el süteménye maradékát. Ezután az eddigi jegyzeteket visszaolvassa gyorsan és közben formálódnak benne a további kérdések. - Úgy tudom veled is elbeszélgetett a kastély vizsgálatával megbízott minisztériumi szakember. Milyen érzéseid voltak ezzel kapcsolatban, és azóta a minisztérium felkeresett-e valamilyen okból? - érdeklődik szándékosan hivatalos megfogalmazásban. Nem említi, hogy Sándor tőle kért segítséget, hogy együtt próbálják megmenteni állását, mert ő hősies módon nem mószerolta be a fiút jelentésében, melyet róla írt. Nem volna korrekt részéről sem mint riporter, sem mint magánember, ha elárulná forrását. Ez is egy szabály. Sose fedd fel a forrást. Ha Sándor és Belián jóban maradtak, márpedig ezt feltételezi a férfi szavaiból és viselkedéséből kiindulva, akkor neki magának kell ezt elmesélnie Beliánnak, ha akarja. Hősnőnknek nincs ehhez joga és az azon az estén történtek után igyekszik minél kevesebb szállal kötődni Szigethy Sándorhoz. Túl eleven még az emléke. - Ez talán keményen fog hangozni, de ha választhatnál, lennél újra az, aki a kórral való megfertőződésed előtt voltál? - érdeklődik miközben tollát ajka széléhez emeli. Tűnődve néz maga elé pár pillanatig. A válaszra őszintén kíváncsi. Azt látja ugyanis, hogy valószínűleg kitartó és komoly belső munka árán, de Belián mára elfogadta állapotát. Aminek örül és elismeréssel adózik így kimondatlanul. De vajon meg tudta-e benne találni a jó dolgokat? Anyja mindig azt mondta Elektrának, amikor valami miatt padlón volt, hogy minden helyzetből meg kell próbálni kihozni a legjobbat. Hősnőnk ezt azzal egészítette ki az idők folyamán, hogy előbb meg kell látni a jót is a rosszban és a többi csak ezután jöhet. Ennek fényében az ami most van a fiatalember számára már tényleg a legjobb, tehát az igazi önelfogadás, vagy inkább beletörődés csupán? Erre fog fény derülni válaszából kolumnistánk reményei szerint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Mindent megpróbált a lehető legkörültekintőbben előkészíteni, a lehető legkevesebb hibalehetőséget hagyva. Kislányát a nagyszülőkhöz vitte, mondván dolgoznia kell. Senki nem gyanakodhat semmire, hiszen mindig ezzel az indokkal hagyja ott náluk a lányát. Most egy percig tovább ölelte búcsúkor, ennyivel tett többet. Másodjára próbál ma éjjel szerezni az új szerből, a Tündérporból. Elsőre nem sikerült, ám Elektra nem az a fajta, aki feladná amit eltervezett. Most sokkal jobban átgondolt és megtervezett mindent. Régi kapcsolatai révén szerzett hajszálakat két művészetis sráctól, akik még csak nem is emlékeztetnek az ő küllemére nyomokban sem és direkt ellenkező nemű alanyokat választott. Legutóbb nőként vallott kudarcot. Ezért döntött most másként. Úgy intézte, hogy senki se lássa ahogy elhagyta otthonát. A lámpát nyitva hagyta a nappaliban. Nem ez az első és nem is ez lesz az utolsó eset, hogy világít egész éjszakán át és a halvány derengése kilátszik az ablakon. Az odúban lévő levél tartalmát megjegyezte. Nehéz is lett volna elfelednie, hiszen a hang amin hallotta elméjébe égette. "Holnap éjfél után tizenkét perccel a csónakház mögött. Valami vörös legyen rajtad. Aki késik az nem kap, aki árulkodik meghal." Ez volt az instrukció, melytől gerincén jeges, bizsergető érintés futott végig, mert Imolára gondolt és Marcellre és a szüleire. Nem hagyhatja árván kislányát és vesztheti el a férfi akinek barátságát épp, hogy csak visszakapta és a szülei is összeomlanának. Bár gondolt volna erre korábban! Szidta magát pár pillanatig. Rájött azonban, hogy mentsége az lehet, hogy neki esze ágában sincs elárulni, hogy hogyan és miképp jutott a szerhez. Egyszerűen idejön, megveszi és ennyi. Az pedig, hogy a vevő mit kezd a megvásárolt termékkel az már az eladóra nem tartozik a fizetés és a "pénztártól való távozás után" elvben. Ebben bízik. Ennyi erővel meg is oszthatja mondjuk a haverjaival, ha abból indulunk ki ahogyan kinéz. Ennek ellenére tartani fogja magát elvéhez, miszerint: Soha ne add ki a forrást! Örökbecsű aranyszabály, amit ő mindig követ. Túl sok veszteni valója van, ezt nem felejtheti. Épp emiatt óvatosabb most sokkal és körültekintőbb is egyben. Mindent saját erejéből derített ki így Zlatan sem számíthat tőle többre mint amiben megegyeztek. Egy adagra az asztalán. Aztán azzal azt kezd amit akar az ő neve pedig soha sehol nem fog felmerülni. Ha egyáltalán sikerül szereznie belőle sem fog azonnal odarohanni vele a kirendeltségre. Ráadásul úgy van vele, hogy Zlatanék is nyugodtan csináljanak valamit. Próba ez, tudja jól. Hiszen ők is simán hozzá tudnának jutni egy adaghoz akár egy beépült auror révén, akár egy razzia során. Ennek ellenére hősnőnk nem veszi félvállról ezt az oldalát sem az ügynek. A férfi hellyel közzel bízott benne, biztosított számára egy nagyobb adag erős és jó minőségű százfűlé főzetet és ő ezért megpróbálja a legjobb képességei szerint teljesíteni a feladatot. Ha ismét elbukna is egyenes gerinccel és szégyenérzet nélkül fog odamenni hozzá, annak tudatában, hogy ő minden tőle telhetőt megtett. Éjfél múlt öt perccel. Fején vörös sapka mely lenszőke, kócos fürtjeit leszorítja arcának oldalához. A százfűlé főzet amit kapott erős. Ezt nem csak a Zlatan állította. Elektra letesztelte. Egyetlen kis korttyal majd két órán át viselte anyja alakját. Így most, amikor a kapott üveg kétharmadát megitta bízhat abban, hogy egész éjszakán át marad ennek a suhancnak a bőrében. Ennek ellenére a maradék egyharmadot is készenlétbe helyezte ott ahol átváltozott. Bár gyomra olyan szűk, hogy egy rizsszem sem férne el benne igyekszik megnyugodni. Férfipalántás lazasággal pakolja egymás elé hosszú lábait, és közeledik a megbeszélt találkahely felé nyurga alakjában. Ideje, hogy gondolatait is rendezze, nincs helye félelemnek. Ha ne adja az ég egy legilimentorral hozná össze a sors sem lepleződhet le inkognitója. Ilyenkor jön jól, hogy járt legili és okklumencia órákra annak idején. Auror szeretett volna lenni így ez nem is csoda. Nem sokáig tanulta őket, mert az álmok változnak, ahogy mindig mondja. De ahhoz elég ideig, hogy pár alap dolog megmaradjon. Ki kell ürítenie elméjét és olyan dolgokra gondolni amik ennek a kölyöknek a fejében járhatnak. Mik is? Csajok, bulik, röpdeszka, utcai művészet és a cucc iránti vágy meg a tilosban járás izgalma. Mély levegőket szív be orrán, hogy cimpái is kitágulnak belé, majd fókuszál. Az anyag, a graffitik és a barátnője meg az izgalom. Milyen sirály lesz betépve megkefélnie a kis szőkét. Új szint lesz barátom! Új szint! Gondolja és béka széles vigyorra húzódik húsos ajka. Pulóverének kenguruzsebében egy csipesszel megfogva pénz lapul és a pálcája, melyre ujjait azért rázárja. Tizenkét perccel múlt éjfél. Megérkezett és most már csak vár. Hórihorgas alakja belevész az éjszakába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A náluk töltött kellemes és különös pillanatokkal jócskán teletűzdelt vacsora után hősnőnk úgy döntött beváltja ígéretét és egy interjúért cserébe megmutatja honállomását, azaz a Bogoly Fm. épületét Marcellnek. A barátságos és családias környezetben hamar eltelik az idő és elérkezik a várva várt későesti pillanat, amikor már csak ők vannak és a zenék a rádióban. Belépve a kicsi, ennek ellenére komfortos stúdióba, melynek falát a legjobb bandák poszterei dekorálják, Elektra viselkedése azonnal megváltozik. - Amikor leülünk oda, attól a pillanattól kezdve nem vagyunk barátok - kezdi komoly hangnemben és a keverőpult felé bök fejével - Te leszel az interjúalany és én a riporter - folytatja miközben átható és konok tekintetét a férfi sötét szemébe igyekszik fonni. Tudja, hogy ha most nem fekteti le a szabályokat Marcell képes elviccelni az egész interjút és azzal nem a kívánt hatást érnék el egyikük megítélését illetően sem. - Én kérdezek és te válaszolsz nekem, ennyi a lényeg - mondja magára már egy fokkal jellemzőbben, majd megindul a pult egyik oldalán lévő székhez, miközben kezével jelzi, hogy a férfi a túloldalt helyezkedjen el vele szemben - Nyugi nagymenő, ha zuhannál, már repülök is, hogy megmentselek - mosolyodik el olyan kísértésbe vivő és mégis lágy ajakgörbével, hogy attól nem feltétlen csak a nyugalom szállja majd meg barátját. Ezután néhány pálcaintést követően az ő térfelére hajló mikrofont magához húzza - Ez itt az Elektra felel a Bogoly Fm 77.7-en és mai vendégem nem más, mint Hegedüsh Marcell az Eridon ház új házvezető helyettese - jelentkezik be azon a mély és bársonyos tónusú hangon, amit a hallgatók már megszokhattak - Köszönöm, hogy eljöttél - néz a férfira és int, hogy most rajta a sor, hogy a saját oldalára belógó mikrofonba beszéljen és beköszönjön. Lehet megdöbben ezen a tempón, de ha bármi gond adódna hősnőnk bármikor ki fogja tudni menteni, ám ismerve őt, úgy véli nem lesz rá szükség. Elvileg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Hűvös viselkedés ide vagy oda a férfit nem tudta megregulázni. Mosolyától megdobbant a szíve, ám inkább a szokatlan helyzet izgalmának fogta fel, hiszen még nem ült vele szemben interjúalanyként olyan személy, akit ennyire jól ismert és régi barátjaként aposztrofált. Ezért ismét terel, méghozzá profizmussal. Tudja mit csinál és ennek magabiztossága ad erőt neki, hogy ne vesszen el saját zavaró gondolataiban, melyeket a fekete inges férfi látványa kelt benne. Ajkán a rá jellemző mosollyal veszi vissza a szót. - Mindenek előtt annyit elárulok a kedves hallgatóknak, hogy régi ismeretségünkre való tekintettel fogunk tegeződni - kezdi minden különösebb önéletrajz ismertetés és bevezető nélkül - Vágjunk is a közepébe - folytatja, majd sötét szemeit Marcell arcára függeszti és ismét megszólal - A világ számos olyan csodás nagyvárosában volt alkalmad élni az utóbbi években, mint például New York. Mégsem volt maradásod egyik helyen sem, s nemrég hazajöttél Bogolyfalvára. A legtöbben általában azt kérdeznék ilyenkor: Mi hozott ide vissza? Azonban engem és remélem hallgatóinkat is az érdekli inkább, hogy: Mi lesz az, ami itt tart majd? - teszi fel első kérdését, majd egy gomb lenyomásával némítja mikrofonját, hogy míg Marcell válaszol addig mindkettőjüknek egy-egy pohár vizet igézzen át a stúdió végében álló asztalkáról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nem kerüli el figyelmét az interjúalanya arcára kiülő megkönnyebbült kifejezés. Hősnőnk belső, jó szándékú, ám kissé cinikus önnarrálással kommentálja a látottakat, miszerint: Kösd fel a gatyád nagymenő, mert ez még csak a kezdet. Nem akarja bántani, sem kínozni. De ő most a sajtót képviseli és olyasmit is kérdezni fog, ami nem biztos, hogy Marcellnek kellemes. Ezért szögezte le még az elején, hogy nem barátok. A mikrofon előtt ilyen érzéseknek nincs helye. Talán még szigorúbb vele mint bárki mással. Meglehet. Volt itt egyszer, még régebben valaki, akivel kedves és jóindulatú volt. Mire ment vele? Belerepedt a szíve. Többet ilyen hibát nem vét, ezt megfogadta. - A munka, ami mint az a műsor elején elhangzott az Eridon ház házvezető helyettesi tiszte - bólint és tisztázza egyértelműen a fogalmat tárgyilagos hangon ejtve ki a szavakat. Ezen a nyomvonalon fogja továbbvinni a beszélgetés fonalát. A magánéleti részt csak bólogatással ignorálja. - A nevezett ház tagjairól tudvalévő, hogy tűzrőlpattant és általában igen erős, olykor egyenesen túláradó jellemek. Mit gondolsz, kordában tudod majd tartani lángolásukat? - vonja fel szemöldökét és enyhén oldalvást biccenti fejét, majd ismét némítja mikrofonját és ő maga is iszik pár kis kortyot, hogy száradó ajkát és torkát megnedvesítse.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Érdeklődve hallgatja a választ, ami nagyon jól és ésszerűen is hangzik. Egyetértően bólogat is közben, ám amikor a férfi mosolyog igen erősen fognia kell magát, hogy ne viszonozza és meg tudjon maradni a szakszerűség viselkedési normáinál. Nehezére esik, hiszen minden egyes ilyen arckifejezés megmagyarázhatatlan és képtelen érzéseket kelt benne. Majdhogynem meg is rázza magát, hogy elhessegesse őket. Helyette inkább csak megköszörüli a torkát és ismét megszólal - Olyasmikkel mint például az írás? - köti át következő kérdését - Nem titok ugyanis, hogy annak idején, diákként az Edictum tehetséges és lelkes riportere voltál és úgy tűnt ez pálya lesz a neked szánt ösvény. Mi vitt le végül a zsurnalizmus útjáról? - enged meg magának egy lágy mosolyt, hiszen ez volt anno az egyik olyan téma melyről sokszor anekdotázgattak. Hősnőnk aurori pályára készült és lásd, most újságíró lett belőle és mégis itt ülnek egymással szemben. Az élet furcsa dolgokat képes hozni, nem igaz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Fejét csóválja és baljának mutatóujjával int, így hívva vissza a székében hátát megvető férfit. "Közelebb" artikulálja hang nélkül, majd ajkát egy egyszerre szemtelenül pimasz és rosszallóan feddő mosolyra húzza. Nem hallják, ha túl távol kerül a mikrofontól. Vétek volna, ugyanis hangjának tónusa fület gyönyörködtető. Erre a kijelentésére, melyet magában tesz, hitetlenkedve vonja össze szemöldökét. Mindez csupán egy villanás ám bizonyítja, hogy képes ő összezavarni saját magát segítség nélkül is ha akarja. Ha meg nem, na akkor pláne. Alig hallhatóan fúj egyet, és inkább gyorsan kérdez, hogy mint a vadászkopó, ami szagot fogott haladhasson tovább a megkezdett nyomon. - Bizony az élet különös dolgokra képes, de maga az ember is néha segít neki - jegyzi meg ismét egy kis átvezetés gyanánt - Ehhez kapcsolódó köztudott tény rólad az is, hogy egykor a vörösök házát erősítetted, s egy mai szemmel nézve is igen bátor tettel írtad be magad az iskola folyton zajos történelmének könyvébe - tart lélegzetvételnyi szünetet, hogy ezzel egy időben egy lágy, de büszke mosolyt küldjön Marcell felé - Élő pajzsként fogtál fel ugyanis komoly ütéseket, melyeket egy ártatlan lánynak szántak - ahogyan kiejti a szavakat hirtelen átjárja a hősökbe vetett hite, s ez a megingathatatlan szeretet ragyog fel sötét szemeiben ugyanekkor - Mit gondolsz mennyiben járult ez az eset ahhoz, hogy végül nem önszántadból hagytad el a tanodát? - tudakolja ezután sokkal visszafogottabb hangszínen, miközben bízik benne, hogy a tekintetéből sugárzó megbecsülést a vele szemben ülő észreveszi, és az kompenzálja majd némiképp a kérdés témájának keménységét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Visszahelyezkedik, de csak miután pár szót jó távol mondott ki a mikrofontól. Sebaj, fő, hogy ismét helyben van. Hősnőnk kérdése kényelmetlenül érintette, de olyan szépen kikarikírozott válasszal vágja ki magát, hogy Elektra csak elismeréssel tud adózni neki. Persze csak magában, mert ki sosem mondana ilyen nyílt dicséretet. - Ennek fényében adódik a kérdés, hogy ha lehetőséged nyílna visszamenni az időben és beszélni fiatalabb önmagaddal, mit mondanál neki vagy milyen hasznos tanáccsal látnád el akkori énedet? - vált vissza ismét a kevésbé múltba maró stílusba és belekortyol vizébe, hogy nyomban eltüntesse majd a pohár feléig annak tartalmát. Ha kiürül úgyis újratöltődik majd. Itt efféle bűbáj ül minden poháron. Gondolni kell a nagy folyadékigényű nyilatkozókra és riporterekre egyaránt. Ezért szereti ezt a helyet annyira, mert itt ilyesmire is odafigyelnek. Mondhatni olyanok mint egy kis család. - Illetve, ha egy napra valaki más bőrébe bújhatnál, és most tekintsünk el annak módjától, hogy hogyan; Ki lennél és miért pont azt a személyt választanád? - fűz még hozzá egy második kérdést, mielőtt Marcell szóra nyithatná a száját. Ez a kettő, hasonlóságuk okán nyugodtan feltehető ilyen gyors egymásutánban anélkül, hogy összezavarná. Tudja, hogy ezzel, mint majdnem kolléga, barátja is tisztában van, ezért nem is aggódik miatta egy percig sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Nézi a lányt. Nem soká, csupán néhány pillanatig, ahogy elgondolkozva ül a székben, ölében készülő új dalainak vázlataival. Hősnőnk merengve függeszti tekintetét a vízen táncoló őszi napsugár csillámaira. Döntsön bárhogy is a fiatal művész-vérfarkas, hogy ad-e interjút neki, vagy sem, ő tiszteli mindazért aki és amit tesz. Fiatal kora ellenére a sors nem kímélte őt sem, s Odett ennek ellenére mégis önzetlenül tud adni és nem is másból mint önmagából. Lányának ígért dala erre a bizonyíték. Az ilyen erős embereket Elektra mindig is nagyra tartotta. A kór biztosan porig sújtotta, mégis fel tudott állni és tehetsége révén képes teremteni. Az élet csodája maga a teremtés. Hősnőnk hiszi, hogy nem csupán az anyaság egy nő egyetlen kiteljesedéshez vezető útja, melyben a benne rejlő teremtő erőt megélheti. Bár szerencsésnek mondhatja magát mert számára kétszer is megadatott az érzés, hogy szíve alatt egy új élet növekszik, ám az egyiket korán elragadta a halál és másik élete is egy sóhajon múlt. Épp ezért véli úgy, hogy nem csak ez az egy mód van és ez is csak a végzet jóakarata által lett megannyi fájdalom árán végül osztályrésze, s ha nem lehetett volna gyermeke is élnie kellett volna tovább. Mindenkinek megvan a maga keresztje, aminek súlyát csak egyedül ő bírja vállára venni. Valójában nem számít, hogy vérfarkas kór, vagy a családja elvesztése legyen az, amivel szembe kell néznie. Mert a lényeg az, hogy miként él tovább mindezek után. Úgy gondolja, hogy Odettnek saját zenéje a fogódzó és a mentsvár, ám nem csak saját maga, de minden rajongója számára az és ez az, amiben ő egész és teljes lehet. Legszívesebben ezt el is mondaná neki, és azt, hogy örül, hogy hivatásának hála egy olyan emberrel találkozott, aki ilyen bátor, ám nem teszi. A lány lehet rossz néven venné és ő is csak lelke legmélyén képes ilyen mély érzésekre. Inkább csak rámosolyog észrevétlenül, hogy azután ismét a víztükröt fürkéssze mindaddig míg az ifjú művész meg nem szólal ismét. - A legbefolyásosabb - hagyja ezzel helyben a lány megállapítását. Az emberek tömegként képesek csodákra és rombolásra, s minderre egyszerre és a másodperc töredéke alatt. Rajtuk áll vagy bukik ki a kedves, ki a népszerű vagy épp kire köpköd mindenki. Ilyen hatalom birtokosának a felelőssége is hatalmas, ám erről feledkeznek meg a legkönnyebben. Vezeti végig gondolatát Elektra majd szóba kerül Elizabet ügye, amiről Odett mint rokon szerzett tudomást és így bennfentes információival gyújt némi reményzsarátnokot. - Nem hittem, hogy meg akarnál sérteni, hiszen ha akartad volna már rég meg is teszed. Nem olyannak ismertelek meg, mint aki ezen vacillálna - szögezi le fejét rázva hősnőnk, mondhatni szomorúan - Valóban megtehetném, de nem fogom. Akkor ott a kávézóban megígértem Elizabetnek, hogy az én nevem alatt, arról ami elhangzott köztünk soha nem fog látni nyomtatásban semmit és én állom a szavam. Mindig - mondja és valóban nem áll szándékában ígéretét megszegni. Nem őt bántották meg, ő volt az aki most a vétket elkövette. Nincs oka rá tehát, hogy bosszút álljon, főleg nem  ilyen alávaló módon. Családja elvesztésének kálváriáját követően megfogadta, hogy szavainak erejét attól fogva mindig a nagyobb jó ügyének támogatására használja. Nem tudna tükörbe nézni ha szavának nem állna. - Minden elismerésem a horgolási tudományodhoz - mosolyodik el most először valóban vidáman - A konyhában otthon vagyok, de az ilyen kézimunkák...Ajjaj...Inkább meg sem próbálom, mert szerintem az maga lenne az armageddon - neveti el magát, mert eszébe jut első és egyetlen próbálkozása a kötéssel. Az hagyján, hogy nem tudta kivitelezni, de még majdnem meg is fojtotta magát a pamuttal és a fél szeme is veszélyben forgott. Hogy hogyan csinálta? Azt maga sem tudja, ne is kérdezze senki. Nos azóta inkább az anyjára hagyja az ilyesmit, aki csodás pulóvereket köt és varrni is remekül tud ősöreg gépén, Fricin. Feléjük pillant és látja, hogy elkezdtek falatozni. - Nem zavarja, de jobb mégis ha megyek. Esznek és abból nem szeretek kimaradni - mondja hasát megdörzsölve. Szeret enni és a családjával ezt tenni a legjobb dolgok egyike. Ráadásul hagyni szeretné alkotni Odettet, hiszen abban zavarta meg azzal, hogy ráköszönt. Teremtsen csak és leljen önmagára dalaiban. Így egy kedves elköszönés és ismételt vendégségbe hívás után Elektra visszasétál szeretteihez, akikkel a finom falatok elfogyasztását és némi játékot követően elindulnak haza, hogy otthon pihenhessenek tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Figyelmesen hallgatja barátját és ezalatt óhatatlan elemzi is magában arcvonásainak és hangjának változását miközben beszél. Megköszörülte a torkát, ami valaminek az eltüntetését jelentheti. Sajnálja, hogy felemlegette a múltat. De anélkül nincs sem jelen, sem jövő. Azért tette, hogy az emberek megtudják, bárki képes bátor tettekre. Átható tekintete elidőzik a sötét szempáron és egybe forr vele. Nehéz eleresztenie, mert melegséget áraszt felé, mégis tovasiklik pillantása. Az állon nyugszik, amit Marcell megdörzsöl, hogy gondolatait összeszedje. Hősnőnk először fel sem fogja amit hall. Elmerült az apró részletekben. Azonban a szívének oly kedves név visszarántja gondolataiból. Szemöldökét összevonva rázza meg fejét alig észrevehetően és nem tudja, hogy mit is gondoljon. Touché barátom, ez szép húzás volt...Fut át agyán. A vele szemben ülő ismeri. Tudja, hogy ki az akiért kamaszkora óta rajong, de hogy épp az ő bőrébe bújna? Miért? Hiszen hős ő már így is és nem csak az ő szemében. Értetlenség ül meg lélektükre mélyén és még a szava is elakad, pedig már kérdeznie illene. Félrebillenti fejét, majd egy hosszabb pislogás után végül végre megszólal - Annak tükrében ami eddig elhangzott én úgy hiszem már most is az vagy, ám az analógiánál maradva Clark csak akkor vált igazi hőssé, amikor megtalálta Loist, a hozzá méltó társat. Úgy tudom rólad ez még nem mondható el, nem igaz? - jegyzi meg csípősen, de nem folytatja ezt a témát. Más jellegű kérdést fog feltenni. Azt, ami a legutóbbi hasonló alkalommal olyan történések kiindulópontjává vált, amikre emlékezve mellkasa még most is kissé összeszorul. De jelenleg nincs helye az efféle keserédes érzéseknek. Megrázza magát belül és ajkára a tőle jól megszokott szemtelen mosoly ül ki ismét - Viszont ha már így szóba kerültem, játszunk egy kicsit! Ha most helyet és szerepet cserélhetnénk egyetlen kérdés erejéig, mit kérdeznél tőlem? - veti fel állát büszkén, hogy sikerült kivágnia magát megint. Nem mintha azt hinné Marcellről, hogy bosszúból tárta egész Bogolyfalva elé, hogy rajong egy kitalált mugli hősért. Nem feltételez róla effélét. Ám mégis mit gondoljon? Ami belé nyilall az baromság. El is hessegeti gyorsan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Sikerült zavarba hoznia, ahogy szokta. Valahogy mindig oda lyukadnak ki mostanában, amióta újra találkoztak, hogy kölcsönösen olyan helyzetekbe sodorják egymást puszta szavaikkal, melyektől, ha nem volna hősnőnknek remek pókerarca, úgy pirulna el rendre, mint kedvenc virága. Most ő kezdte. Vagyis nem is ő, de ki számolja, nem igaz? Minden esetre a felemlegetett piaci egymásba botlás és a társ szó használata ismét kizökkenti Elektrát pár pillanatra. De legalább a kérdés, amit feltesz neki Marcell olyan, mely nyomban vissza tudja rántani füstölgő gondolataiból a jelen valóságába. - Hogy visszamehessek az időben - vágja rá határozottan és megkérdőjelezhetetlen erővel. Igen. Bármit megadna, hogy visszatérve a múltba valahogy megmentse férjét és kisfiát. Ez is olyan dolog, amivel Marcell tisztában kell legyen. Biztonsági játékot játszott. Meglehet fordított esetben ő is ugyanezt tette volna. Felpillant ezután a férfi mögött lévő faliórára - Ha már az időnél tartunk - fonja szavait a következő és egyben utolsó kérdések felé - Mivel lassan műsoridőnk végéhez érünk, engedj meg nekem még néhány gyors kérdést így az ünnepi időszak közeledtével - tart pár pillanatnyi szünetet és gyorsan összeölti gondolatait - Te hogyan készülsz a karácsonyra és kivel, kikkel szoktad tölteni? Van olyan, akár gyermekkori emléked amely ehhez az ünnephez vagy magához a téli, adventi időszakhoz kötődik? Mi volna számodra a legszebb, legbecsesebb karácsonyi ajándék, természetesen csakis vörös-arany szalaggal átkötve? Végül pedig: Mivel a karácsony a csodák időszaka és ilyenkor úgy tartják, teljesülnek a legtitkosabb kívánságok is, mit kívánnál? - sorolja tisztán és elválasztva a mondatokat. Nem siet, mégis ezeket egyben tartotta megint célszerűnek feltenni. Ezután már csak az elköszönés marad hátra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hősnőnk nem ért egyet a fiatalemberrel. A maga részéről hisz abban, hogy mindenkinek meg kell adni az esélyt a változásra és mindenkit megéri megpróbálni megmenteni. Mondhatni hőskomplexusa van, ám ennek ellenére tiszteletben tartja Belián vélekedését. Ezért nem kezd vitázni, hiszen most a fiú szavai számítanak. - Talán úgy lehetne, mint ahogyan az AIDS betegeket vagy az alkoholistákat kezelik. Anonim gyűlésekkel, ingyen ispotályi rendelésekkel és a bájitalok könnyebben hozzáférhetővé tételével valóban javíthatnának a helyzeten - állapítja meg egy kicsit elgondolkozva, inkább magához beszélve, így ezeket a szavakat le sem jegyzeteli. Filmes utalása célt ér, hiszen a fiatalember meglepetten konstatálja, hogy Elektra ismeri a Csillagok háborúját. Az újságírónő egy pillanatra kilép hivatalos mivoltából és elmosolyodik. - A magam részéről inkább a Star Trek: Voyager híve vagyok, de láttam, azt hiszem legalább kétszer a Star Wars összes részét a tavaly kijött Skywalker korával bezárólag - mondja olyan egyszerűen, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga és megvonja vállát. Kevesen tudják róla, hogy nagy mugli zene, sorozat és mozikedvelő. Azt pedig még kevesebben, hogy rajong Clark Kentért, vagyis Superman, a szintén mugli képregényhős emberi alteregójáért. Egy aki ismeri titkát azt ígérte meg is tartja. Ezután a Sándorral és a minisztériummal kapcsolatos kérdéseire kap szép sorjában választ. - Még ha, mi? - akad meg az írásban hősnőnk és kíváncsian felnéz a papírról a fiú arcára. Valamit el akar mondani, mégis titkolni igyekszik. Látszik a szemében és az arcán. Apró jelei vannak, de Elektra ezeket jól ismeri. Nem akarja faggatni, nem is fogja tovább nyüstölni, ha azt mondja nem akar róla beszélni. Mivel azonban belekezdett, de elharapta a mondatot egy próbát tesz. Ugyanis amit kimond az ember azt jó eséllyel nem akarja magában tartani. Ezt tanítják meg az elsők között a beszédelemzőknek. A vokálisan manifesztálódó gondolat mindig szándékot feltételez. Sokan ezt freudi elszólásnak becézik, és valóban magához a személyhez igen sok köze van a fogalomnak amit megneveznek általa. Minden esetre hősnőnk kíváncsian várja mit is kottyantott el majdnem Belián. Ezt követően a legnehezebb kérdésre beszélgetésük során Elektra olyan választ kap, amilyet feltételezett és szíve mélyén talán remélt. A fiatalember az önelfogadás útján jár és valódi belső erőről tesz szavain keresztül tanúbizonyságot, amiért hőnőnk felnéz rá és tiszteli. - Azt hiszem, már csak annyit szeretnék megtudni, hogy mit üzennél azoknak akik esetleg most tartanak még az elején ennek a folyamatnak? Mivel biztatnád őket vagy mire hívnád fel a figyelmüket? - teszi fel az utolsónak szánt kérdést. Ez is legalább olyan fontos mint az eddigiek voltak, ha nem fontosabb egy hajszállal. Elegendő anyagot gyűjtött, hogy akarata szerint az igazságot mesélje el a vérfarkas kórról egy vérfarkas szemén át nézve az állapotot. Viszont szívesen maradna kapcsolatban a fiúval több okból kifolyólag. Az egyik az, hogy saját módján vigyázhasson rá és Sándor mellett legyen még valaki, akire támaszkodhat, ha szükségét érzi. A másik pedig, inkább civil dolog, de aki ismeri a Star Warst és hasonlókat az rossz ember nem lehet, így legalább végre ő is tudna úgy beszélni valakivel a filmekről, hogy nem úgy néznek rá, mint Dana Scully Fox Mulderre, amikor az az Ufókkal kapcsolatos teóriáit sorolja. Ilyen ízléssel a varázsvilágban élni igazából kihívás. Egy szó, mint száz, néha ráférne egy műkedvelő beszélgetőtárs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Gyomra összerándul a háta mögül érkező hangra. Erős izgalom bizsereg végig gerince mentén, ami a félelemmel határos. Tenyere is izzad, mint egy nagyra nőtt kamasznak. Hiszen most az is a külleme és gondolatai alapján. Zavart vigyorra húzza száját a sötét derengésben, ahogy meglát egy kapucnis alakot. - Köszi haver, nekem is bejövős - mondja még talán a mutálás nyomait magán viselő, de már férfiasodó tenorján és úgy vakarja meg a fejét, hogy a vörös sapka kicsit megemelkedjen, majd visszahúzódjon fejére a mozdulattól. Hiába egyértelmű az áthallás ő úgy tesz, mintha nem esett volna le neki a tantusz. Alakja bambának fest és épp ezért választotta pont őt, mert olyan akár egy két dimenziós egyszerű lélek. Lenszőke fürtjei a fülét fedik, háta laza tartása ellenére minden izma feszül, de ez még mindig tűnhet az első alkalom okozta stressznek. Először vesz drogot életében, mert ki akarja próbálni. Azt mesélték neki, hogy "oltári buli" meg, hogy olyan "mintha elszállna minden gondja". Ez speciel most még a valóságban is kecsegtető számára. Gondolataiban továbbra is csak annyi visszhangzik, hogy be van gyulladva, de akarja is a cuccot, mert a kis szőke már nem elégedett vele és ő ezzel akarja színesíteni a szexet. - Mi a menet? - kérdezi miközben zsebéből lassan előhúzza a kezét és benne a pénzcsipeszt, majd egyik lábáról másikra helyezi át súlyát. Így érezheti magát egy apáca a ribancok között. Nem tudja mit kell tenni, lilája sincs, hogy megy a dolog de, hogy szopás az egész az fix. A haverok ezt nem mondták. Ciki a szitu, legalábbis a srác így érezné magát és ez azért kicsit frusztrálja. Vagányabb csávó ő ennél és nagyobb volt a mellénye, amikor elindult. De hősnőnk nem akar túl magabiztosnak látszani, mert az azonnal feltűnne viszont egy halom szánalom sem lesz, mert az is legalább ugyanannyira szemet szúrhat. A helyzet jellegéhez illő legtermészetesebb és felvett alakjához passzoló reakciókra törekszik. Segítségére van tudása, felelősségérzete, hogy erre koncentrálni is tudjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Összerezzen a veszélyes tónusú szavakra és ijedt, de arcszerkezetéből adódóan bamba képpel mered a kapucnisra, akiből az ég egy adta világon semmit sem lát, de a hangját azt jól hallja. Lehet nem ez az ember az, akire várt és pechére belefutott egy kóbor, részeg srácba, aki most azt hiszi, hogy ajánlatot akar neki tenni. A szentségit, hát nem akar ő balhét! Dehogy akar! Alkalmi pippantást meg pláne nem. Csak egy zacskó port szeretne és aztán meg elhúzni innen. A haverok nem mondták, hogy ez ilyen para téma. Meg kellene nyugtatnia valahogy az idegent, legyen bárki, gondolja mielőtt húsos száját ki merné nyitni. - Merlinre, haver...nyugi - emeli fel védekezőn lapát kezeit és hangja kissé megremeg a benne vibráló aggodalomtól. Az lenne csak a szép ha leátkoznák itt a puszta közepén. Na az csúcs lenne. Talán addig csak nem fajulna mondjuk a dolog, de ott az esélye és az éppen elég. - Nem nézlek én semminek, oké? - emeli meg a kezét, hogy a másik a derengésben is láthassa, mert egyébként neki sem látszanak a vonásai tisztán, hiszen az éj sötétségébe sok dolog belevész. Azzal visszateszi a zsebébe a pénztárcát. Pálcáját érzi ujjai hegyével, ez kicsit megnyugtatja, de ha most ő is előrántja, na akkor annak csúnya vége lehet. Ezért akarja elkerülni, hogy neki ártsanak, és ő maga sem akar még véletlenül sem ártani, ha nem muszáj. Három jó oka minimum van rá, hogy miért. Nem kell a balhé. Tényleg nem. Mert ha kitör, akkor az akár még a forrást is elijesztheti. Na az is szép lenne. Több szinten bukovári tud lenni a sztori, ha nem kapja össze magát agyban. - Látod, el is tettem... - mondja még mindig próbálva nyugtatni a vele szemben állót, miközben egy lépést hátrál. Ha csak egy részeg, talán ez elég lesz neki, hogy lehiggadjon. Ő pontos volt, tényleg, a fenébe, hát lehet, hogy csak megszopatták? Nem jön senki, ő meg tartozott az Ördögnek ezzel a kurva úttal? Méltatlankodik magában a fiú legvalószínűbb szavajárásával. Kockáztatott és most kezd kissé elbizonytalanodni, hogy megér-e ennyit ez a por. Kell ez neki ilyen áron? Kell. Ha már eljött megpróbálja megszerezni. Nem mehet oda a szőkéhez és a haverokhoz, hogy ekkora seggfej volt, hogy nem tudott hozzájutni. Mekkora égés lenne. Használja ezt a félkamaszos analógiát a valódi helyzet leképezésére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Újabb riport. Egy újabb érdekes ember a mikrofon végén. Ez a mai program hősnőnk számára. A férfival bagolyban egyeztették le az időpontot. Amikor a férfi belép a rádió épületének ajtaján Elektra már várja. - Szép jó napot! Köszönöm, hogy eljött! - köszönti és kézfogásra nyújtja a kezét, majd ha azt a másik elfogadja akkor röviden megrázza és ezután folytatja - Mint azt már a levélben is írtam, rögzíteni fogom a beszélgetésünket és egy későbbi időpontban fog adásba kerülni - mondja és jelzi, hogy elindulhatnak a stúdióba, ha a férfi készen áll. Előre elkészített mindent. Két pohár vizet, némi harapnivalót és beállította a felvevő berendezést is, hogy csak két gombnyomás kelljen a beindításához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Kezet ráznak az elegáns öltözetet viselő férfival. Hősnőnkön világoskék farmer és barna pulóver van, mint jól megszokott viselete. Haja részben felfogva egy csattal a feje tetején, a maradék leomlik egészen háta közepéig. Nyakában vékony sálat visel így a tél beköszöntével, hogy óvja torkát, egyik munkaeszközét. Az épületben kellemes a hőmérséklet és már-már családias a légkör. - Legyen önmaga és ne aggódjon, csak beszélgetünk egy kicsit - válaszol mosolyogva miközben belépnek a stúdióba. - Foglaljon helyet ott - mutatja meg a keverőpult egyik oldalán álló széket, majd ő maga leül a túloldalon és egy-egy pohár vizet bűvöl maguknak. Miután mindketten elfoglalták helyeiket benyom két gombot majd a férfire emeli átható tekintetét és elmosolyodik. - Ez itt az Elektra felel, ahol mai vendégem Seth Gareth Selwyn, városunk könyvesboltjának tulajdonosa és temetőnk gondnoka - szólal meg bársonyos, mély hangon - Köszönöm, hogy eljött - folytatja a felkonfot, majd a vele szemben ülőre néz és jelzi, hogy ő következik a beköszönésben. Nem kell aggódnia, úgyis meg fogja vágni majd a felvételt, ha bármi baki csúszna be közben bármelyikük részéről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Még az interjú előtt utánanézett egy kicsit a férfinak. Sok dolgot olvasott róla itt-ott, de valamiért az az érzése, hogy nem épp azokkal kellene foglalkozni, főleg mivel ezt a műsort abban az időszakban fogják leadni, amíg ő karácsonyi szabadságát tölti. Ezért a beköszönés után már fogalmazza is az első dolgot, ami illeszkedik tervei közé a műsor szerkezetét illetően. - Azt hiszem talán hallgatóim is egyet értenek velem abban, hogy első látásra a könyvárusítás és a sírgondozás közt nehezen található összefüggés. Adódik tehát a kérdés, miként jött ez az érdekes kombináció? - kérdezi és kíváncsi, sötét szemeit a felelőre emeli. Hősnőnk azt szeretné, hogy a város lakói megismerjék azokat, akik láthatatlan mozgatórugói a közösségnek. Ilyen a vele szemben ülő férfi is, aki azzal, hogy gondját viseli a temetőnek, sok lakó válláról veszi le nap mint nap a terhet.