Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Damien általában kellemes, nyugodt emberként, súrlódás nélkül navigál az unalomig ismert arcokkal teli fogadásokon, gálákon, bálokon. Ha sármos nem lehet, hát gáláns és kiváló hallgatóság, akkor is, mikor tekintete az ablakon túlra tekint, s nem tud betelni az ég kékjével, miközben valaki a sárkánymáj árának inflációjáról beszél.
Azonban ez itt - az olajlámpa meleg fénye, szétszórt jegyzeteik, az ezüst tálca és a kihűlt tea - nem egy estély. Egy partyn elképzelhetetlen, hogy felkínálja a pálcáját másnak; vagy hogy a szuroksötétben arra biztassa, tegyen még egy próbát. Kettesben voltak mindaddig, míg Theodore nem hívatta a szobába családjaik szellemét, s mellettük Damien elhallgat. A kényelmes csend valahogy üres, aszott hallgatássá változik. Néhány pillanatig sötét tekintete még a fiún időzik.
- Pedig gyümölcsöző üzletnek ígérkezne,- vesz fel hasonló mosolyt, mely sosem éri el a szemeit. Megrázza a fejét, fülében az arany karika derűsen és könnyedén hintázik, aztán az órájára pillant és holmija után nyúl.
- Ideje indulnom, nem szeretnék visszaélni a vendégszeretettel,- áll fel a székről, táskájába csúsztatva az utolsó könyvet, a felkiáltó jelekkel és nevetéssel együtt.
- Maradj csak, kitalálok. Köszönöm a szendvicset!- int, mielőtt kisétálna, hosszú, egyenes léptekkel. Jövő héten találkozniuk kellene, s kétség kívül érkezik majd, hogy eleget tegyen az elvállalt kötelezettségnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szinte tapinthatóak kimondatlan kérdései, s fülei megpercennek, amikor a vállát érinti a kígyózó végtag. Ám igyekszik érdeklődését felnőtt, udvarias keretek közt tartani, hiába vándorol tekintete újra és újra vissza a farokhoz, sötét bőrhöz, szarvakhoz.
- Nem nehéz irányítani?- tudakolja, mert érdekes elképzelni, hogyan érzékelné egyáltalán valaki, hogyan, hova nyúl, mit ragad meg. A szem-kéz koordinációt biztosan összezavarja, a varázsláshoz aligha elegendő a finom motorikája, de... újra figyeli a lusta, kényelmes hullámzást, amivel mozdul. Oda sem figyelve iszik a poharából, aztán a hangot követve körbenéz. A hangszereknél megakad egy pillanatra, faragásukat mustrálva, hangzásukat bírálva magában.  
- Miért ne? Legrosszabb esetben egér- és macskamenta szagú lesz,- bajsza megrezdül, ami alighanem a somolygás megfelelője. Megissza a pohár tartalmát, hogy üresen az egyik tálcára tehesse, szabaddá téve mancsait, mielőtt még belépnének.
A kapott üvegcse parányi, elveszik a szőrös ujjak közt, míg ember-keze kidugaszolja. Először a Durmstrangban szagolt ilyesmit - akkor még az ózonos viharszag keveredett az északi erdők gyantájával és az égő avar fűszeres, maró füstjével. Vad, veszélyes dolgok, amik elragadták; a repülés eksztázisa, mikor tarkóján az összes hajszál borzolódott, s a száraz levelek közé pöccintet cigaretta után éhesen pattogó, apró lángok. Homályosan tudatában volt, hogy változnia kellett az illatnak, már ha maradt belőle bármi. Legszívesebben kuncogna a gondolatra, hogy egész jó esélyt lát rá, hogy a főzetből a reggeli kávéja aromája köszönjön vissza.
Megmártja a papírcsíkot, s cicaorra élénk mozgása jelzi, amint belekóstol.
- Tenger, füst... nem, ez oud lesz.- Sokkal melegebb, gazdagabb aroma, talán valamilyen füstölő vagy parfüm része? Egyelőre engedi, hogy a telt jegyek kibontakozzanak. - Szantálfa, azt hiszem,- és ott az a rozsdás illat, ami megbújik a többi mögött, s mellette, egészen halványan, de eltéveszthetetlenül valami, amit nem tud hova tenni, csak az emlékei bolydulnak meg tőle. Süppedni érzi magát, mintha sárban gázolni, de nem, homokban. Aztán a forró napsütést árnyék váltja. Lehunyja a szemét, mint akkor, hogy a sok fény után hozzászokjon a viszonylagos sötéthez, s újra megüti a szag. Emlékeiben fekete és fakófehér táncolnak a látóterében, mintákba gyűrűzve. Csontok, üti meg. A csontkápolna száraz enyészete.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Megkönnyebült meglepetés. Lopva körülnéz, ellenőrizve, van-e valaki a közelükben, de most, hogy abbahagyta a játékot, közönyösen átsiklik rajtuk a lány háta mögött elsétáló boszorka tekintete.
A macskák aztán kiütéssel győznek, hosszú pillanatokra elbűvölve a hölgyikét, lehetőséget adva Damiennek, hogy alaposabban szemügyre vegye. Fiatal, bár akad vonásaiban valami felnőttes. A nyakában vékony lánc, rajta apró kereszttel. Bingo.
- Igen és igen. A saját, külön bejáratú nyomibrigádom,- nevet, aztán Titi zavarára csak egy mosollyal megrázza a fejét, ugyan-semmiség. Hajszálon múlt, hogy a lány időben forduljon el. De ha már elengedték a kezét, megnyitja a galériát, hogy keressen még képeket - nem nehéz, a fotók jó fele-harmada macskákat ábrázol. Megnyit egyet, amit róla lőttek reggeli kávézás közben, amint hassal felfele, lelógó fejjel tartja a másik karján Szerzset. Odafordítja Titi felé, hogy ha szeretne, ránagyíthasson.
- Ő a legdinkább. Szegénynek nem sok van a füle között, de rajongásig szeret mindenkit,- a kandúr pofikája torz, de roppant elégedettség sugárzik róla.
- Hmm, valszeg behozhatatlan lemaradásom van ilyen téren. Még csak a kilencvenes éveknél tartok,- hümmög, kíváncsian várva a folytatást.
- Hááát...- túr hajába, megvakarva a tarkóját, valahova Titi mellé-fölé nézve, csak hogy ne a lánnyal kelljen szembenéznie, -...volt? Nem írták rá a csomagolásra, hogy a macskák előszeretettel rágják meg,- mentegetőzik, gyanúsan mosolyra ránduló szájjal végre véve a bátorságot, hogy a tekintetük találkozzon. - Ami, legyünk őszinték, abszolút a gyártó hibája, sőt, feltételezhetően aljas szándéka, hogy minél több ilyen kábelspagettit adhasson el.- Véletlenül sem ő hagyta rossz helyen, naaah. És véletlenül sem ő nyújtózik épp a lány emlékei felé, hogy finoman megmerítse ujjait gondolatainak folyamában, az iménti zavarhoz kapcsolódó emléket remélve. Akár sikerrel jár, akár se, fűzi tovább a szavait, hogy megtartsa a figyelmét.
- De figy, ha én nem zavartam senkit, szerintem a telód se fog, ha nem bömböltetjük- veti fel, mert hacsak nem full hangerős metált akar neki mutatni a lány - sértés nélkül, nem nézi ki belőle - akkor aligha borzolják a kedélyeket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

A lány lelkesen elmerül a képek nézegetésében, sőt, nevet - Dami csendesen mosolyog rajta, mint oldódik fel a három dinka macska látványán a másik szorongása. Hátradől és megtámaszkodik kinyújtott karjain, átmozgatja kicsit a nyakát szünetképp, ha már beszélgetnek.
- Néha teljesen váratlan remekművekbe botlom, bár fárasztó, hogy a modern könnyűzenei számok java négy negyedes ritmust használ,- grimaszol enyhén, lebiggyedő szájszélekkel adva hírül elégedetlenségét.

Az emlék, amit elkap, egyszerű - inkább a hozzá kötődő mély, átható szorongás és szégyen keveréke legyinti meg. Furcsa olyasmit figyelni, amit voltaképp ismer, egy teljesen más látószögből. Mert a villanásnyi töredék bőven elég, hogy tónusában, a vele szemben álló felnőtt arcában és gesztusaiban visszaköszönjön saját szüleinek eszköztára. Ám míg belőle előbb haragot, dacot váltott ki, vagy később apátiát és megvetést, a lány evidensen visszaretten a nyílt lázadástól. Istentelen, jegyzi meg magában a szót. Nem mindegy, hova esik a hangsúly. Ha tudnák, mit gondolnának, forgatja meg szájában az ízetlen mondatot.

Követi a pillantást, magában szuggerálva az öreg satrafát, hogy hordja már el magát, aztán hümmögve előre hajol.
- Hmm, kössünk egyezséget,- dobol baljának ujjaival finoman az oud oldalán, egy kis mosollyal sandítva felelé, - mutass három számot és ha egyik se tetszik, akkor cserébe játszom neked és végighallgatsz egyet, bármi is legyen az. Ha a Barbie girl lanton, azt is,- húzódik egy fél árnyalattal szélesebb vigyorra a szája, mielőtt odébb ül és helyet ad maga mellett a takarón. Így kisebb hangerő kell, ha már ennyire ijedezős...
- Varázsrádiót szoktál hallgatni?- kérdezi, csak úgy beszúrva a mondatot, míg Titi zenét keresgél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Milyen érdekesen semmitmondó válasz, ő pedig találgathatja, hogy tudatlanság vagy szándékos hallgatás. Ez is egyike azoknak a pillanatoknak, amiket lepréselt virág módjára csúsztat gondolatai közé, későbbi elmélkedés céljából. Momentán inkább hajlik rá, hogy kiélvezze a társaságot, a látvánnyal egyetemben, a nyilvános rendezvény viszonylagos biztonságot nyújtó porondján.
- Ezt divat vagy tapasztalat mondatja?- kérdez vissza, mint aki nem vehet bóknak valamit, amit a Szombathelyi Boszorkány lapjain is megírnának.

Kíváncsiságát valamivel udvariasabb érdeklődéssé halványítja - ennyire nem kellene, hogy érdekelje a másik reakciója, de legalább a saját fejében őszinte lehet, okklumenciája gondos védelmében. Ha akarná, se lenne könnyű elszakítani a tekintetét attól, amint a vörös szemek lehunyódnak az élvezettől, a sötét vonások pedig lusta macska módjára nyújtóznak mosolyra. Gondolatai közt egy másik sötétség kezd mocorogni, s belseje összébb húzza magát egy pillanatra. De nem kapja el a tekintetét, csak mikos Roman felnéz.
- Milyen kellemes meglepetés,- rezdülnek meg a cicabajszok, már-már groteszk mosoly mellett, amire a macskaszáj húzódik, - mindkettőnké otthonosan megférne egy keleti bazárban.- Azt megjegyzés nélkül hagyja, hogy a "bájos" kifejezés ismét megpiszkálja benne azt az érzést, ami néha felborzolja - ennek az álarcnak a szájából elhangozva annál inkább. Idegenség, aminek forrására nem bír rátapintani, s amihez folyton visszatér, mint egy varhoz, ami nem akar leesni. Az emlékek felbolydulva keresik a helyüket.
- Mit szólnál,- nyúl ki hosszú karjával, meglepett hangot csalva ki az arra tartó pincérből, hogy elvegyen két poharat, az egyiket a férfi felé tartva, - még egy italhoz és a rituális mágiáról beígért beszélgetéshez?- Ó, tudja ő, hogy a beígért enyhe túlzás, de a komponensek gondolata nem nagy ugrás az előbbi illatoktól. Nem kíván egész este passzív fél lenni, még akkor sem, ha esetleg olyasmit siettet, ami veszélyes.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Nem probléma,- emeli meg egyik szemöldökét, azt sejtetve, valamiért fejből tudja az említett számot. Lanton. Egy kicsit összehúzza magát, hogy a lány könnyebben helyezkedhessen, átmenetileg felállítva a lantot és annak nyakát vállára támasztja. Kíváncsian nyújtott nyakkal figyeli a keresgélést, az ismeretlenül elsuhanó címeket.
- De van ám,- somolyog, mert a varázslók zenei ízlése helyenként egészen bizarr, másutt viszont teljesen divatjamúlt mugli stílusokat idéz.
Valamennyire számított rá - nemcsak a lány vélt kora miatt - hogy szomorkás számokat kap, bár sajnálatos módon a keresztény rock műfajával is találkozott már. Azonban igyekszik félretenni bármiféle előítéletet, mert ritkán nyílik alkalma zenéről beszélgetni, Regin kívül; az érdeklődése legalább részben őszinte kíváncsiság is. Csendesen hallgatja végig a felkínált számokat, fejét oldalra döntve, hogy jobban hallja az énekesnőt, mert elég hamar rájön, hogy a aláfestő dallamok maguk nem túl összetettek.
A nevetgélésre felemeli az arcát.
- Inkább egy olyat, amiben kiengedi a hangját,- hümmög halkan, amint a képernyőt nézi, majd kinyúlva meg is kocogtatja. - Remek kontrollja van, tudja, hol vannak a határai. Finom, árnyalt, érzelmes hang,- teszi hozzá, magyarázatképp.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Meggyőződés. Milyen érdekes szó, ezektől a feketeségben izzó, vörös szemektől. Ez a rezzenéstelen tekintet, macskaszerű pupilláival azt a pillanatot idézi benne, amikor az ugrás előtt az izmok finoman helyezkedve az ugrást méregetik. Lélegzete egy árnyalattal sekélyebbé válik, mert amint ebben az osztatlan figyelemben fürdőzik, szinte észrevétlen lejjebb engedi fejét. Ösztönei egymással ellentétes dolgokat súgnak - az egyik hang a szemekkel szembefordulva kerülgetné azoknak tulaját, sosem fordítva hátat; a másik azt sziszegi, hirtelen mozdulatok nélkül meneküljön.

- Szeretem, ha valaminek története van. Személyisége, még inkább,-   a drága holmikhoz inkább neveltetés miatt ért, de érzékkel nyúl rá az érdekes, régi tárgyakra. Kották. Dédnagyapja pálcája. A lantja. Apránként gyűlő könyvei. Nem feltétlenül a tárgyakat, sokkal inkább a történetüket és titkaikat vágyja birtokolni. Akadnak azonban kivételek, már-már érzéki, kifinomult, színpompás vagy egyszerűen gyönyörű dolgok. Minél szebb azonban, annál gyanakvóbb - ha tökéletesnek tetszik valami, annál inkább.
Mindenben van hiba.  
- Tehetség kell, hogy valaki jó szemmel válasszon -hogy lásson is, ne csak nézzen,- hogy ez szerencsés vagy szomorú, arról nem nyilatkozik. Akár a kínai történet földművese, sosem kiált mázlit vagy pechet, csak csendesen elmosolyodik. Beleiszik a poharába, egy szívesen-forma biccentéssel nyugtázva, hogy jól döntött italaik kapcsán.
- Leginkább az éber álmodás és azzal kapcsolatos, nem-nyugati hagyományok. Tekinthejük... mentálmágia-tanulmányaim mellett kedvtelésből indított projektnek,- könnyedén veti fel a témát, a hangúlya gondtalan, mint aki tényleg puszta kíváncsiságból hozza szóba a legilimenciát és látomásokat. Arca- vagy inkább bajszai és mimikája - szinte játékos nemtörődömséggel rezzennek meg. Mindeközben gondosan visszahúzódik elmepalotája árnyas zugaiba, mert a képesség felfedése - noha bejegyzett mágus lesz nemsokára - néha egészen kedvezőtlen fogadtatásra lel. Ugyanakkor nem tartja jó ötletnek eltitkolni Roman elől - elvégre ez is a befektetésének megtérülése.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nagy, eltúlzott reakciót nem várt, kapcsolatuk természeténél fogva sem; a hümmögés dallamosságával beéri. Az ő fülének ez biztató, vagy legalább nem zsigeri érdektelenségbe vagy hátrálásba ütközött.
- Az nagyszerű lenne,- felel, aztán nem folytatva a magyarázattal, mert az eddig italával foglalatoskodó lény átmenet nélkül fordul közelebb, hogy arca mellett felnyúlva maskaráját kezdje vizslatni. Közel állnak egymáshoz - nem közelebb, mint a rituálé során, de közelebb, mint az este során eddig.
-...- van egy pillanatnyi megakadás lélegzetében, gondolataiban. Talán a két, gyors egymásutánban elfogyasztott pohár ital miatt; talán csak az a leheletnyi szünet, amíg az idegen alakot összeilleszti Romanéval, amiről erre a pillanatra megfeledkezett. Szándékosság. Az első érintés spontán, véletlensége kontrasztot ad ennek a mozdulatnak, a mérlegelt szavaknak. Éle van.
- Lenyűgöző tudomány; főként, amint rájön valaki, hogyan hagyja el a pálcáját. Egészen más látószög, ráérezni, hol összpontosul mindaz a tudat és akarat, ami a mágiát mozgatja,- ha most lehunyná a szemét, elcsendesítve minden gondolatát, meg tudná számolni az embereket maga körül - akár a sötéthez a látásnak, hozzá kell szoknia ehhez az érzékeléshez. Ugyanakkor esze ágában sincs megfosztani magát a látványtól. Mielőtt a karneválhoz méltóan színes alak házrálhatna, újra elkap egy másik, jellegzetes mozdulatot és ezúttal enged a késztetésnek, hogy kinyúljon.
- Ha már érdekes...- ujjai finoman érintik, tanult óvatossággal hagyva kisiklani maguk közül a villás farkat, s tekintete is követi a kígyózást - különös gondolat, hogy ha valódi lenne, a másik gerincén simítana épp. - a nem-emberi érzékekkel rendelkező lények emlékei egészen elragadóak. És köszönöm,- fűzi hozzá mintegy mellékesen, talán egy árnyalatnyi elégedett mosollyal hangjában

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

-...Meggyőződés?- rezegnek bajszai, somolytól ráncolódó orral. Nem mintha ne hajlana az egyetértésre, de olyannak találja a varázslást, mint az anyanyelvet - a gyerekek egy idő után elveszítik a képességet, hogy bármilyen hangot, bármilyen varázslatot használhassanak. Ráállnak arra, amiben felnőttek, s az később nem vagy kínlódások árán változtatható csak. Ugyanakkor ezt a hangsúlyt is a többi, disszonáns kis fecni mellé gyűri - Roman, neve ellenére, határozottan nem európai neveltetésű.
- Remek. Elküldöd vagy találkozzunk majd?- érdeklődésében nyoma sincs türelmetlenségnek, mindössze azt tükrözi, hogy gondosan gazdálkodik az idejével. Ami érthető, választott pályája, házassága és egyéb kötelezettségei mellett, de ha a másik nem is tartja esetleg ezeket számon, senki sem szeretné egy nap a Reggeli Próféta mellett találni a lábtörlőn ezen olvasmányait.

Érzékeli a változást, a másik súlypontjának finom áthelyeződését és izmainak rezzenését, felé. Felpillant és tekintete találkozik a parázsló, torkának simuló fenyegetéssel, s ahelyett, hogy hátrálna, ellenfeszül. Gondolattalan töredék pillanat, a lassú lélegzet enyhe alkoholízével egy másik, mámorító keveredik. Inkább érzi, mit csinált, semmint tudja - rákérdezni sem áll szándékában, csak megjegyzi. Aztán engedi elmúlni.
Valami mégis elmozdul, lassan, ahogy szél hordja odébb apránként a dűnéket.

Kiegyenesedik, ezúttal nem nyúlva újabb italért. A felvetésre csak elmosolyodik, mert hiába dobálóznak feltételes móddal, elég jogot tanult, hogy tudja, mit nem szabad sosem kiejtenie a száján.
- Érthető kísértés, ki ne szeretné néha tudni, mi jár mások fejében, de ez mégsem zártörés. Hiába a megfelelő eszközök és finomság, mégsem feszegetheti csak úgy valaki elméjét.- Ehelyett meg kell tanulnia tolvajujjakkal kitapintani, miféle szerkezet is védi, megfelelő álkulcsot választani és végtelen óvatossággal piszkálni, hogy amikor kattanva nyílik, a halk hangra ne figyeljenek fel. Ó, ő sosem lesz rabló - a besurranás és szemfényvesztés sokkal, sokkal testhezállóbb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Találkozzunk, legalább meghálálhatom a segítséget. És persze ígérem, jó gondját viselem majd nekik,- bólint. Vannak könyvei - kopott, elgyötört, néhol alig olvashatóra fakult tintájú könyvei - amik kedvéért új varázslatokat és főzeteket tanult, hogy életet leheljen lapjaikba. Van valami a régi tekercsekben, táblákban és kötetekben, ami őszintén le tudja nyűgözni.

Többek közt azért, mert szereti a szabadságát és a hatalmat, amit okosabb úgy gyűjteni, hogy a környezetének ne tűnjön fel. Az emberek java egyébként sem elég érdekes ahhoz, hogy foggal-körömmel ragaszkodjon az emlékeiben vájkáláshoz, ám ahelyett, hogy ezt kimondaná, pusztán végighordozza tekintetét a zajos, színes forgatagon előttük, unott vontatottsággal. Csak nézz rájuk, engedi egyetlen pillanatra látni a - macskákra is oly' jellemző - megvetését.
- Mivel okklumenciát gyakoroltak velem, mondhatni. Sokféle módszert végig kellett próbálni, hogy megfelelően felkészítsem a vizsgáira,- semleges, beszélgetős hangsúllyal meséli ezt, elsimítva nyomait. Sokan büszkélkednek tanulmányaikkal, eredményeikkel, s ha valaha - bárki, bármilyen okból - előveszi ezt az emléket, ezeket a szavakat, ehhez hasonló kérkedésnek hiszi majd.
A javaslatra bólint, félretéve üres poharát és mélyen meghajtja magát,
- Nekem a puszta társaságod garantálja az este élvezetességét; csak mondd, mire támadt kedved és ha az nem tánc, örömmel követlek,- milyen könnyedség, amikor még csak ferdítenie sem kell, hogy valakinek bókoljon, s a szavak teljes természetességgel gördülnek le ajkáról. Nem mintha nehezére esne kiszínezni, felöltöztetni a dolgokat, ám alapvetően nem leli élvezetét a hazugságokban. Fárasztóak, s etetni kell őket, hogy életben maradjanak.
S valóban készséges, derűs, szórakoztató, míg felfedezik a farsangi mulatság kínálta ételeket (az egyik pálcikára tűzött falatka marinált egérré változik a mancsában, legalábbis akként azonosítja, mielőtt merészen bekapná), bájital-koktélokat (az egyiktől tüzet lehet fújni, amivel Damien sikeresen lepörköli a saját bajszai egy részét), vagy találgatják, ki kicsoda.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Amint átvág London utcáin - szigorúan varázslatokat mellőzve, gyalogosan téve meg az utat - igyekszik kerülni a kirakatokat. Képtelen megszokni a százfűlé adta alakokat, mindegyik ugyanazt a már-már émelyítő érzést kelti benne, amit a legelső pillanattól érez. Idegen a saját testében, minden mozdulat hossza, szöge, érzete más, súlypontja máshova esik, a hangja torz, az érzékei hol élesebbek, hol tompábbak... Ezen a belülről mardosó diszfórián erőnek erejével uralkodik, orra alatt dúdolva - az öt negyedes ritmus segít elterelni a figyelmét.

There's something wretched about this
Something so precious about this
Where to begin?

A könyvek nála vannak, gondosan álcázva, s mellettük - ugyanilyen gondos csomagolásban - egy bizarr kis szuvenír, na meg egy apró figyelmesség a manónak, akit legutóbb megismert. Szinte viszket a bőre alatt, annyira várja, hogy megszabaduljon ettől a semmilyen, középkorú, minden tekintetből átlagos testtől. Hát combján a taktust üti, kedélyes vagy épp hóbortos úriember benyomását keltve, aki ráérősen sétál a négyes vagy ötös ház felé.

Idealism sits in prison, chivalry fell on its sword
Innocence died screaming, honey, ask me I should know
I slithered here from Eden just to hide outside your door.

Megáll a küszöbön és bekopog, telefonjának órájára pillantva - egy picit hamarabb érkezett a megbeszéltnél, de nincs türelme kivárni idekint a pontos időt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az emberek alighogy megpillantanak valakit, abban a  másodpercben hoznak róla egy ítéletet - mennyire kompetens, szerethető, megbízható. Utólag ritkán és nehezen változtatják meg véleményüket, így az első benyomás hónapokra vagy évekre előre megjósolja, milyen kapcsolatuk lesz. Lehet, a nagyapja és ő azóta rühellik egymást, hogy szülei először bemutatták a pátriárkának - a meglátni és megutálni varázsa.
Roman ezzel szemben többször keltette már benne azt a parányi, zavarbaejtő érzést, hogy először látja. Nem mintha meg tudta volna nevezni, miben más, de mint mindig, most is hallgat az intuícióra és figyelmesen újra megnézi a falat támasztó, lezser alakot. Van a mozdulatban valami macskaszerű, mint amikor Ethel csak véletlenül jár épp az ajtó felé, nem az ő jöttének örül, s ez a párhuzam majdnem megmosolyogtató. Főleg a hozzá tartozó megjegyzéssel, ami valahol egyszerre éri a házimanó általi tisztítóbűbájjal.
- Mindenki magából indul ki...- a tónus hűen tükrözi Romanét - játékos gúnnyal féloldalas somolyt rajzol, mely nem hajlandó elárulni, egyetért vagy tiltakozik épp.
- Egy pillanat, Nook,- túr sebtében táskájába, hogy egy lapos, széles papírdobozt húzzon elő, amit a manónak ad, amint eltüntette a kabátját valahová. - Amint ígértem. Remélem, kedvére lesz.- A mozdulatai avatatlan szemnek nem árulkodnak kényelmetlenségéről, legfeljebb abban az értelemben, mint amikor valakire nem szabták rá teljesen a ruháját, itt-ott gyűrődik vagy feszül.
- Tudom, hogy kissé eltűntem, de neked csak egy gombnyomásba kerül, hogy ne kelljen... hiányt szenvedned,- fordul aztán Romanhoz, hogy kövesse, hacsak nem kívánja látogatása alatt végig a falat támasztani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Az elég ramaty üzleti stratégiára vallana. A befektetések természetükből fakadóan kockázatot hordoznak,- számára egyáltalán nem furcsa gondolat, hogy a belé vetett bizalom egyfajta tőke, ami hosszú távon váltja majd be a hozzá fűzött reményeket. A rá szánt idő és energia ugyanakkor néha azonnal megtérül, bár most épp nem érzi magát túl szórakoztatónak. Erőltetnie kell azt, ami máskor könnyed, s gondolatai minduntalan...emlékeztetik.
- Bármily csábitó is, hogy kanárid legyek, maradjunk csak nyugodtan a feltételezésnél, hogy hiányoztál,- mindketten tudják, hogy oda-vissza kalkulációk egész hálója szövi be a kapcsolatukat; szükségtelennek érzi hát, hogy ezt a számvetést most boncolgatni kezdjék.
- Egy manó-manufaktúra csokoládéjából hoztam.- Elővigyázatosságból két dobozzal, de hagyja, hogy Roman érdeklődését fejezze ki, már ha felkelti azt az édesség. Elindul mögötte, a mozgását figyelve, amint lépcsőről lépcsőre hág és közben a korláton játszik, s ideiglenesen megfeledkezik saját, esetlen lépteiről.
- Miket képzelsz rólam!- a hangsúlya csekély mennyiségű hihető felháborodást hordoz, de nem siet Romant életének olyan apró-cseprő történéseivel traktálni, mint a válása, legilimencia vizsgája, közelgő szakvizsgája; hogy legújabb hobbijáról már szót se ejtsünk.
- Az irónia, amikor te intesz óvatosságra,- nem mintha lenne panasza Romanra, sőt. Ám pont ez a nem várt összhang, ritmusuk hasonlósága tartja benne élve a körültekintést. Kicsit túl simulékonyak.
- Határozottan segítségemre voltak, ám a sikerességi rátán szeretnék még javitani. Hatvan százalékban sikerül előidézni éber álmokat a szerrel, de az éberség mértéke változó,- foglalja össze dióhéjban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nos, bármily délceg, sötét és jóképű állatok is a pingvinek, nem tudnak énekelni. Ahogy a kazuárok sem, bár nem rossz ötlet minden éles tárgyat elpakolni, ha valaha a marasztalásom mellett döntesz,- a szemek, amik Romanra villannak, kékek - szokatlan, derűs árnyalat ez, de kölcsönarchoz jár. Ugyanakkor könnyed, kissé száraz szarkazmusa hasonlóan józanító gondolatokat öltöztet.  
Ha nincs érdeklődés, nincs csokoládé. Bárhova megy, kapcsolatokat köt- és épít, de ennek semmi köze kétségbeesett tetszeni- vagy megfelelni vágyáshoz. Ésszerű, sőt, bizonyos mértékig szükségszerű. Mint számtalan álcája. Kezét a korlátra helyezi, de ahol Roman ujjaival dobolt, ő rásimítja tenyerét, követve a simára lakkozott idomokat. A ház szinte lélegzik, ha csendben maradnának, meggyőződése, hogy hallaná, amint a deszkák bordák módjára, halkan nyikorogva mozognak.
At embereket hagyni kell beszélni - egyrészt, mindenki számára önmaga a legérdekesebb beszédtéma; másrészt, sokkal többet elárulnak. Most sem siet hát kiigazítani a félreértést, mert ő arra utalt, hogy Roman az egyik legjelentősebb veszélyforrás rá nézve. A kapott reakció sokkal érdekesebb, főleg ezzel a hangsúllyal és gesztussal. Ez a ringató lágyság... Érdekes.

Odafenn leteszi a táskát az asztalra, míg kipakol belőle, előbb a könyveket a maguk bűbájaival, amiktől seprűmagazinnak vagy épp tizenkettő-egy-tucat üzletfejlesztési tanácsadónak tűnnek. Utánuk viszont elővesz egy karcsú, semmitmondó dobozt, amit a kupac tetejére tesz. Kelletlenül helyez foglal a legközelebbi fotelben, órájára pillantva.
- Sajnos nem lehet siettetni a folyamatot, sok próba-kudarc volt kitapasztalni az első két komponens arányait, miközben napi legfeljebb egy esélyem ha van tesztelni. Szerencsémre nem fenntartható vagy állandó használatra vágyok,- az eleve ne összeegyeztethető az elme épségével, úgy érzi. A jegyzeteit nem hozta, de fejében minden fontosabb információ és kérdés megvan.
- Eredetileg nem ilyen szuvenírt szántam neked, de amikor megláttam, nem hagyhattam ott,- biccent a doboz felé, mely egy caul-t rejt. Ritka, rituális mágiához való dolog, s bár technikailag nem illegális, nehezen szerezhető.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kedvencei. Hát jó.
Damien reakciója arra enged következtetni, különösebben nem szorong bevallott, sikernek túl sovány eredményei miatt. Hat növényt és kombinációikat próbálta végig, amelyeket elfogadható kockázatnak ítélt; s amelyek használata miatt voltaképp még nem kerülhet bajba. Némán bólint Roman feltételezésére, néhány apróbb biccentéssel toldva meg.
- Nyilván. Azonban szeretem próbálgatni, merre-meddig visz el a saját erőm. A kíváncsiság a macska halála,- kék derű csillog a szemében, amint felpillant. - Viszont azt is belátom, amikor jól jönne útmutatás vagy segítség.- Nem kér, nem mentegetőzik, nem magyarázkodik. A beszélgetésnek saját ritmusa, hullámzása van, azt követi - annál is inkább, mert figyelmét egyre-másra felkelti valamilyen apróság, amitől tekintete élesebb lesz egy pillanatra.
- Mivel a legilimenciához kötődik, magamon; bár valóban érdekfeszítő kérdés, hogyan festene-változna valaki elméje, amikor épp tudatmódosítók hatása alatt áll. Ugyanakkor a saját tudalatti felfedezése sem unalmas - hamisnak bizonyult az az elterjedt hit, hogy ha álmodban meghalsz, felébredsz,- jegyzi meg könnyedén, mert nincs olyan, amiből ne lehetne tanulni. A tudatos és éber álmodást már említette, bár azt valóban nem mondta - vagy mondja - ki konkrétan, hogy az álmokon keresztüli legilimencia a célja. Arról azonban nem feledkezett meg, hogy Roman pozitívan reagál a kis figyelmességekre, mint amilyet épp elé tett. A kiváltott hatás, vagyis kifejezés különös viszont, messze... érzelmesebb? Nehezen egyezteti össze az arccal, amit megszokott, ellenben valahogy illik ahhoz a darabkához a fejében, ami idegensége miatt ékelődött emlékeibe. Bájos. Nosztalgikus... báj?
Mosoly helyett valami tikk-szerű villan át arcán, amint megérzi a bőre alatt végigbugyborékoló, émelyítő változást.
- Ha megbocsátasz...- hátradőlhetne, de feláll, hátat fordítva és szép, nyugodt tempóban sétál néhány lépést. Kimért, begyakorolt művelet, amit Roman már néhányszor végignézhetett - a háta mögött összekulcsolt kezek, sőt a hozzájuk csatlakozó karok hosszabbodnak, léptei árnyék módjára nyúlnak meg, mert csaknem minden alak úgy áll Damienen, mint gyermeken a tavalyi ruhája. Ám ezen túl is más, mint legutóbb, haja hosszú, bőre az évszakhoz képest frissen barna, vállai szélesebbek, mellkasa hangsúlyosabb.
Egész tartása egyetlen mély, megkönnyebbült sóhaj, s ahogy nyakát átmozgatja, vonásai ellazulnak, visszatalálva megszokott formáikhoz. Egyedül üres bal fülét dörzsöli meg. Pálcát von és néhány intéssel átalakítja öltözékét, majd megfordul, hogy visszatérhessen székébe. Kortyol a Nook által főzött, kitűnő teából - a manókkal szembeni figyelmesség eredménye, hogy halandóbbak keresni az ember kedvét - aztán finoman negköszörüli a torkát. Kellemes, meleg hangja éles váltás.
- Hol is tartottunk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A látvány történelmi fényképekre emlékezteti, csak színesben - a férfi körül lustán szállingózó, aranyló porszemek, a jóllakott, telt színek és a sötét bútorokon visszacsillanó meleg fény. Bele tudna feledkezni, nemcsak az újabb és újabb, apró részletek miatt; Roman kisugárzása fesztelen, otthonos, egyszersmind  hívogató. Nyugtalanítóan szép, akár a reklámok vagy egyes festmények gondosan szerkesztett kompozíciói. Mégis, egy szálkányi, kellemetlen kis valami bújik meg - valahányszor gondolatai egy irányba indulnak, megakadnak. Az amortentia illata dereng fel, ami nem illene ide. És valahogy Romanhoz sem, nem teljesen. Ez a szoba bergamottot, öreg könyvek bőr- és papírillatát, tölgyfát és dióolajat idéz.
- Eddig azokat a hagyományokat követtem, amik tisztább, élesebb álmokat hoznak, mondhatni alapozásképp. Abból a feltételezésből indultam ki, hogy ha az erősségeimre építek és kisebb a képességbeli hézag, kevésbé... megviselő eszközökre kell majd támaszkodni az áthidalásukhoz.- Az igazságnak ez csupán fele, sőt, talán csak harmada - valahol érdekes lenne megosztani valakivel azt, amint az alak után kutat, ami hozzá illene. Az álmokat, amikben árnyakra lesett vagy amikben szólongatta őket. A kudarcok szürreális, rémképpé olvadó filmkockáit, különös, idegen félelmeit. Visszatérő álmait, amiket lassan betéve ismer, s apránként mintha egy-egy változást erőszakolna ki. Ugyanakkor volt a tudatban, hogy mindez csak az övé, valami borzolt szőrű büszkeség.
Elmosolyodik, egyszerűen állva a másik tekintetét. Tisztában van vele, hogy bármibe is megy bele, sokkal többet kockáztat, mint Roman, mert az ő testi-lelki épsége lesz vásárra vive.
- Dolgokkal csak akkor érdemes foglalkozni, ha mélységéig merül valaki, ám a kapkodás remek recept a nem kívánatos eredményekre. A mágiámmal szeretnék szorosabb kapcsolatot kialakítani. Úgy tűnik, a pálcám pozitívan reagált a meditációra és az álomkísérletekre,- ejti el, mert -jobb híján- ezen tudja lemérni, hogy valami változóban van. Nem biztos, hogy készen áll rá, hogy triggerelni próbálja az álmokon keresztüli legilimencitá - sőt, szinte biztos, hogy nem - azonban szüksége van valamilyen előrelépésre, útmutatásra. A szeretnék ebben az esetben sokkal inkább akarok lenne, ha nem Romannal szemben ülne épp.

- Örülök, hogy egyetértünk,- jegyzi meg, valamilyen aprósüteményt találva magának, amit még nem látott. - Azok. Sok időm volt gondolkodni, eltöprengeni dolgokon,- függeszti tekintetét a férfire, az előbbi mosoly árnyékával, valamit mérlegelve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- A legtöbb varázsló ritkán szembesül azzal, milyen könnyen elveszíthetné a nevetséges kis erejét,- vonja meg finoman vállát, mert ezzel aligha mond újat magáról vagy a világról. Azt, hogy a legtöbb varázshasználó érdektelen, középszerű módszerekkel megelégedő, pökhendi alak, már csak kísérő gondolata ennek - elvégre ő is volt ilyen. Aki felsőbbrendűnek hiszi magát, abban nem marad hely a kíváncsiságnak vagy a vágynak a mélyebb megismerés iránt.  
- Egyfajta rácsodálkozás, hogy minden ember elméje szerteágazóbb és bonyolultabb, mint azt el bírnánk képzelni vagy meg tudnánk érteni, szóval van benne a káoszból,- billen feje enyhén oldalra, amint felidéz valamit, pillantása az asztalon lévő tárgyakon ugrál, ám nem igazán látja azokat. - Ugyanakkor roppant érdekes a zűrzavarban egész, önálló életet élő régiségekre akadni. Dolgokra, amikről nem tudtam, hogy emlékszem rájuk. Vagy csecsebecsékre, amiknek a létezéséről sem volt fogalmam,- hangja semleges, így nem derül ki, hogyan viszonyul mindehhez.
Az egész hallatán nevet - fejét enyhén hátravetve, az ablak felé nézve nevetnie kell - de ez tényleg vidám, felszabadult hang. Csaknem tíz évvel ezelőtt egy gurkó rákényszerítette az önvizsgálatra, bár eleinte csak felszínes érdeklődéssel fordult az egész felé, amíg hitte, hogy visszanyeri az addigi életét. Azonban nagyjából a második éven világossá vált, hogy kénytelen mélyebben, alapjaitól újragondolni - és a gondolkodást azóta sem hagyta abba.
- Inkább azon gondolkodtam el, amit arról olvastam, hogy az intuíció sok esetben mintázatok felismerése, mivel a tudatalatti elképzelhetetlen mennyiségű adatot fogad be és -elemez. Néha már jóval azelőtt rájövünk dolgokra, hogy azt tudatosítanánk, ami valahol a védák által spontán megismerhető felsőbb tudást is magyarázhatja,- kanyarodik el egy pillanatra, hogy visszanyerje nyugalmát. Tekintete sima tükör, különösebb érzelmek nélkül, amikor ismét Romanra néz. Megtarthatná magának ezt a kérdést; kivárhatná, hogy elkezdjenek igazán együtt dolgozni; vagy épp előnyt kovácsolhatna belőle, bár a jó ég tudja, mifélét. - Mondd, mindig álcázni tervezed majd magad?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A megfelelő időzítésnél csak a tökéletes időzítés jobb, aminek fontosságára jóval azelőtt ráérzett, hogy szavakba tudta volna önteni azt a törékeny egyensúlyt, amit néha megtalált. Ki tudja, hány mellélőtt kvaff, hány elcseszett próbálkozás csiszolta benne az érzéket, amivel emberek, kapcsolatok, helyzetek szimmetriáit kezdte el látni. Játék volt, a történések gyújtópontjába kerülni, lecsapni abban a lélegzetvételnyi szünetben, amikor minden meginog egyetlen mondattól, egy jól irányzott mozdulattól. Beszélgetésük alakzatai, szépen illeszkedő, harmonikus mintái közé nyúl most így, finoman megpöccintve valamit.

A férfi derűs ritmusai megtorpannak, majd átmenet nélkül váltanak feszült, éber mozdulatlanságba. Van ebben valami ősi közvetlenség; egy pillanatra megborította a másik egyensúlyát, megakasztotta medrükben gondolatait és ez magában elégtétellel tölti el. Mérlegelt, vállalt veszélynek teszi ki magát, amint rezzenéstelen tekintettel állja, hogy a kiélesedő, osztatlan figyelem épp darabjaira szedi, majd újra, másként rakja össze arcát - ahogy annakidején felmarkolta mágiájának szilánkjait, hogy szétválogassa és újra összeillessze őket. Igen, ehhez hasonló nyílt látni akarással ritkán fordulnak felé és ismét rá kell jönnie, hogy élvezi.
A kíváncsiság kiölti nyelvét, hogy belekóstoljon a levegőbe.
- Ameddig jónak érzed, elvégre úgy hiszem, nem - vagy nem csak - saját szórakoztatásodra használod.- Képlékenynek tűnik a válasz, a kettejük közt hullámzó csendben. Egy apró szikra lehetne a közbeszúrt mondat, elkapott tekintet, egy lépés közelebb. Újabb kérdést tesz fel, állát megemelve és fejét enyhén oldalra döntve, egy árnyalattal többet láttat fedetlen torkából. - Panaszra nincs okom,- pusztán érdekel. Akárhogy is, ez az alak komfortos és bejáratott, bár néha megmondhatatlan, ez idomul viselőjéhez vagy fordítva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

- Szia,- mondja lapos, érzelemmentes hangon a sírkőnek, amin az Elizabeth Shanes név áll. Nem szokott kijönni, nem mintha még mindig haragudna, de mihez kezdjen azzal a kupac csonttal, ami mostanra a nagyanyja? Charlotte ide járt zokogni, zarándokoltak a volt tanítványai, s egy ideig mindig friss koszorú virított a síron, gyertyák égtek. Aztán elmaradtak a diákok, Charlie a karrierjére összpontosított, s egy ponton megbűvölt, hónapokig kitartó koszorúkra váltottak. Egyre ritkábban jött ki bárki, de persze megfizették, hogy a sírt gondozzák.
Hozott virágot - tegnap vette az első, útjába akadó nénikétől, aki kiült velük -  de ha tudta is, mi volt a nagyi kedvence, már elfelejtette.
- A tettestársam leszel,- mondja neki, miközben lehajol és feltölti vízzel a vázát, hogy legyen mibe állítania őket. Néhány pálcaintéssel lesöpni a sírt, óvatosan összeterelve a port és leveleket a kidobandó kupacra; lemossa a követ és megigazítja a bokrokat. Némi töprengést követően a hantot takaró növényeket is meglocsolja, kiszedegetve, ami dudvát lát. Senkinek sem kell foglalkoznia vele most egy ideig.
Ám miközben tesz-vesz, két réteg Protego-t is kivet, sőt, a zsebéből elővesz két kerámia madarat. Ezeknek csak annyi a feladata, hogy ha helyi macskák vagy állatok túl közel merészkednének, felreppenjenek és addig csipkedjék-vegzálják őket, hogy békén hagyják a sírt. Hátralép, hogy megszemlélje az összhatást; megigazít ezt-azt, aztán az órájára pillant.
- Vár a munka. Egy hét múlva jövök,- jelenti be a semminek, aztán a kapu felé veszi az irányt, mert még el is kell jutnia a francia minisztériumig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A hangulat hullámzását érzékeli, azt, hogy zavarban kellene lennie, inkább csak a kontextusból érti meg - a következő, taktusnyi megtorpanáson, amíg  a vele szemben ülő gondolkodik. Jobban leköti, hogy ezek szerint van mit mérlegelni, holott simán kaphatott volna azonnali nem-et. Kérdés, ezt ismeretségüknek vagy az alku másik által nyerhető előnyeinek tudja-e be.
- Gyakorlatias kérés; viszont ezúttal szeretném előbb látni a szerződési feltételeket, minthogy igent mondanék,- az a kétségbeesett, utolsó utáni próbálkozás, ami elvezette Mr. Agrabához, az akkor volt. A tekintete derűs, gyanakvás helyett egyszerű megfontolás csillog benne. Sürgetni persze a világért sem szeretné, így követi a mozdulatot és a tükörre néz ő is. Halk, egyértelműen kuncogás álcázására szánt köhintést hallat, amint "Roman" magát csodálja, mert ez a fajta szégyentelen, felszabadult kérkedés határozottan elüt a csomagolástól. Szórakoztató.
- Legfeljebb némi szívfájdalomra. Igazán megkedveltem,- hogy a szívfájdalom mire vonatkozik, nem pontosítja - meghagyja még a kétértelműséget az arcot illetően, mert kár lenne túlzásokba esni. Kíváncsi? Igen. Csalódott lenne, ha sosem derülne fény a másik valódi arcára? Igen, egy kicsit. Könnyen megbékélne vele? Igen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Egy jó szerződés megéri a belefektetett időt,- tekintete követi az ismét lendületesebb mozdulatokat és Roman arcának minden rezzenését, mert lappang valami mögöttük, amit jobb híján kacérságként tudna leírni. A forrását még kevésbé, mert a várakozásnak túl sok árnyalata van és ez finom, leheletnyi színezet csupán. A lapok, pontosabban a nevük aztán pár pillanatra odavonzza a pillantását, mielőtt visszatérne az azokat tartó kézhez, s annak tulajához, egész tartását mérve fel.
- Vagy épp egyfajta egyensúly. Ha nem kapom meg, nincs miről lemondanom,-  nem engedi el a másik tekintetét, a tolakodót súroló nyíltsággal tanulmányozva. A testtartása alig változik, csupán laza kényelme alakul át szinte észrevétlen mozdulni kész figyelemmé.
A dolog hangzása és gyakorlata két, teljesen külön életet élő lény. Valami hasonlóra számított, még ha a papír - aminek nevét legfeljebb említve hallotta - meglepő, érdekes kiegészítő is. Előredől, törzsével az asztal és Roman felé fordulva  Végighúzza ujjainak visszáját a lapokon, nehogy összezsírozza őket; azon töprengve, vajon egyenest a rostok közé szövik-e bele a mágiát vagy maga a növény adja az alapját. A keze megpihen az asztalon, közte és a silans közt.
- Gondolom, nem lep meg, hogy vannak kérdéseim,- néz fel, egy félmosollyal, ami lassan felszárad vonásaiból. Van súlya annak, hogy még mindig nem hezitál. - A jövőre nézve szükségesnek tartok bizonyos szintű felkészülést kellemetlen helyzetekre, amellett, hogy reméletőleg sosem kerülnek felhasználásra. Szóval... Hazudhatok rólad?- Az igazság nyilvánvalóan ki van zárva, azonban ha valójában nem Romanról beszél, csak arról, amit a környezete Romannek vél - az ad némi mozgásteret.  - Valamint vannak-e vagy hozzáadhatóak-e kivételt képező személyek? Evidensen nem kérhetek bárkitől segítséget, viszont ha senkihez sem fordulhatok... az tétlenségre ítél.- Barna szemei csendes komolyságot sugallnak, valamit, ami többet nyomhat, mint az, aláírja-e a szerződést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Damienen továbbra sem mutatkoznak zavar vagy kényelmetlenség nyomai - a nyílt, mégsem ellenséges szemkontaktus haloványan emlékeztet arra, ahogy gyerekek hajlamosak meredni a számukra érdekes emberekre, amíg valaki rájuk nem szól. A mosoly élén ott felejti a tekintetét, szinte észre sem véve.
- Nagyvonalú, mint mindig.- Árnyalatnyit szűkül szeme, mert egyetértenek - ha csak rajta múlna, végig rejtve maradna kapcsolatuk. Azonban kivárni a tervezéssel, hogy valahol szükség vagy hiba úgy hozza, fel kell fednie ismeretségüket - az mezei ostobaság.
Ahogy talán ez a gesztus, vagy maga az alku is az. Úgy tűnik, Romant mégis őszintén meglepi, mert erre nincs kész válasza, aztán arca, annak minden hamissága ellenére, egy új fajta mosolyt mutat meg, felhajtás és különöseb teátrum nélkül.
Az általában érdektelen - persze, arányaiban több fegyelmet és körültekintést kíván a hétköznapok következetes kezelése, ám ő nem ezekre kérdezett rá. A válasz ettől függetlenül egy burkolt nem, amit elfogad, ha forgatja is szájában néhány pillanatig. A tétlenség... a tétlenség íze majdnem olyan elviselhetetlen, mint a tehetetlenségé.
"Roman" lassan megkerüli, s bár mozgásába vagy viselkedése nem hordoz fenyegetést, Damien figyelme kiéleződik, amint látóterén kívül ér. Nem szabad reagálnia rá, ha a másik megközelíti vagy megérinti - s ennyi év után elég kontrollja van, hogy ne szivárogjon ki a feszültség. A hangokat követi, hogy számíthasson a pillanatra, amikor a férfi előrehajol. Hagyja, hogy a helyzet szokatlansága elterelje a gondolatait, csak egy pillanatra megmártózva annak furcsaságában, hogy valaki fölébe magasodik. A hang és közelsége már ismerősek, de csak bőre alatt fut végig az érzés, ami libabőrré válhatna; a várakozás izgalma legyűri. A nyelv dallamában, foszlányaiban emlékeztet valamire, érteni azonban nem érti - akármi is legyen, felismeri rajta a francia hatást. Pillantása, mely eddig a kinyújtott ujjakon időzött, a fénycseppekre rebben, adózva az egész szépségének. Emlékezni akar erre.
A blood quill fogása alig tér el a sima tollakétól, megmunkálásától eltekintve közönségesnek tűnik. Kinyúl, de - a várttal ellentétben - előbb átveszi a pennát a bal kezébe, hogy meglepően elegáns, lendületes betűkkel három szót kanyarítson le. Damien Sebastian Felagund, csillog élénkvörösen, amíg a papír mohón beissza a teljes, valódi nevét. A fájdalmat alig regisztrálja, mert a tárgy nem kegyetlen vagy pazarló, kizárólag annyit vett el, amire szüksége volt, még a hegyét sem kell letörölnie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Valóban nem fordítja Roman felé fejét, helyette a szoba másik oldalán álló tükörre emeli tekintetét, kettejük sziluettjét nézve. Különös belegondolni, hogy ezt a pillanatot és azt a másikat négy év választja el. Hol többnek érződik az eltelt idő, hol - némely álmából ébredve - friss, szinte nyers az emlék, a különös, zsongó ritmusú hanggal fülében, s a kréta és vér szagát csak a kávéé űzi el. De nem csak ezekét, hanem azt az időző illatot, ami most is meglegyinti.
Vannak emlékek, amik gyökeret vernek.

A szétfutó vonalak bőrön átderengő erek hálózatára emlékezteti, bár talán csak annak tudatában, mi adta anyagukat. Csendesen, lüktetve dobol benne a várakozás, amint az árnyék eltűnik - a távolodó hang után néz, s bár legszívesebben felállna a fotelből, a helyén marad. Az aktuális projekt megfogalmazás valahogy élcelődésnek hat, de érdeklődve oldalra biccenti a fejét, várva a beígért érdekességet. Előtte azonban valami teljesen mást kap.
- Jó tudni. Mi dönti el, a vér elidegeníthetetlen részévé válik-e egy varázslatnak?- furcsa lehet, hogy kíváncsisággal reagál rá, hogy a papír által felivott anyag elválasztható a paktumtól; azonban ijedtség vagy megbánás helyett ez rí le vonásairól.
- Milyen kényelmes, hogy pályaválasztásnál nincs efféle lakmusz-teszt,- lehetne ez a szkepticizmus, ám attól, hogy nem ért egy mágiát, még nem vonja kétségbe. Sokkal inkább az emberek értelmezését és szándékait kérdőjelezi meg, valahányszor csak kinyitják a szájukat.  

A réztál szerény, megmunkálása kerüli a feltűnést - mint sokszor, vissza kell fogja a késztetést, hogy megérintse a tárgyat, megpróbálja felfedezni magának. Némán követi a történéseket, csak akkor hümmentve, amikor a lángok vörös helyett sötéten nyaldossák körbe a lapot. Feketék, akár egy elrontott illúzió, mielőtt mozgásukban megmutatkozna a többi árnyalat, bizonyos szögekből ragyogó kékeket, lilákat fedve fel.
A színek általában keveset mondanak neki, valahogy egyet-egyet leszámítva mindig hidegen hagyták. Talán, ha korábban köttetik a szerződés, ezek sem lennének rá hatással, ám így, már felismerés villan át vonásain. Hangos, igenlő szívdobbanás. Ezek az ő színei, jelentsenek bármit Roman fürkész szemében.
- Most jön az, hogy indigógyermek vagyok?- vonja fel egyik szemöldökét, amint a tekintetük találkozik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A mérlegen valóban ott van valamennyi az elmúlt évekből, mert pontosan számontartja, mire adott vagy adhatott okot a másiknak. Tudja, hogy ez nem ilyen egyszerű, hogy sosem szimpla összeadás-kivonás interakcióik összege, s hogy a legbonyolultabb egyenletben sincs helye egy olyan bizonytalan változónak, mint Roman jóindulata. Kötéltánc, kiszámítható vonal mentén bizonytalan egyensúlyozás, hogy egyik mosolytól a másikig sétálhasson.
- Ezennel újabb projekt gazdája lettem,- jegyzi meg, mert ha itt és most meggondolatlanságot művelt, a legtöbb hibát egyszer követi csak el, ha elkerülni nem sikerül. Ráadásul, érdekes kérdést dobtak vissza neki, s a válasz hiánya mindig kisebb csalódás, mint egy készen kapott banális, unalmas megoldás. A mindenkinek jobb egy érdekes kis túlzás, de a mindenkinek kényelmesebb megállja a helyét.

A láthatatlan sodrásra felfigyel, azzal a távoli echoval, ami a tükör láttál legyintette meg - felemeli arcát, tekintete azonban fókusztalan, amint befelé néz, az érzésre koncentrálva. Alámerülve a tenger mozgása ilyen, egyszerre megnyugtatóan öleli körbe és tölti el azzal vihar előtti, feszült bizsergéssel. A lélegzet hangjára felpillant, valahogy furcsán élesnek találva a körvonalakat, Roman mozdulatait követve. Ösztönös, élvezetről árulkodó, ellazuló hullám, éles ellentétben a szögletes érzetekből, kimérten összerakott alakkal. A napsütötte folton nyújtózó macskák jutnak róla eszébe, s azon kapja magát, hogy majdnem mosolyog.
- A különleges végtelenül relatív és független attól, hogyan látja valaki saját magát,- von vállat. A Roman reakciója mögötti gondolatok érdekelnék, rákérdezni azonban nem fog, ha nem osztják meg vele. Ezen a Földön minden ember egyedibbnek hiszi magát, mint legtöbb embertársát, és sokkal erősebben hat rájuk, ha valami hasonlít hozzájuk, mint azt valaha beismernék. Nem, Damien nem hitt benne, hogy jobb vagy méltóbb lenne és emiatt érdemelne ki dolgokat; pusztán nem hitt abban, hogy ennek meg kellene akadályoznia benne, hogy akarja és elvegye őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tagadás, néhány fel-felvillanó töredéknyi gyanakvó hitetlenség, amíg dermedted megtorpan, hogy megvesse a lábát és megbizonyosodjon felőle, nem látása hagyta cserben.  Barna szeme lassan tágra nyílik, komikus helyett valami kétségbeesést súroló, védtelen felismerésben. Képtelen lenne ujját arra a vonalra tenni, ahol füstszerű, gomolygó sejtései bizonyosságá szilárdulnak, mert gondolatai nem bírnak lépést tartani. Valahol, érzékei peremén túl, az idő tovább telik.

Hiába a füst, az átalakulás araszolása, egy ponton gurkóként vág gyomron, hogy ismerem ezt az arcot, s tekintetem önkéntelenül keresi az ezt igazoló, előbukkanó részletet. Kiszorítja belőlem a lélegzetet és a torkomra markol, teljesen lefagyok. Illúzió? Olyan erővel vájom körmeimet tenyerembe, hogy mindegyik tisztán kivehető árkot hagy maga után. Sziluettje szenvtelenül ölti magára a szarvakat. Nem ember. Mégsem ez ráz meg, amint légzésem felgyorsul, hanem hogy fogalmam sincs, mi ő. Minden, amit eddig tudtam, értelmetlen, de nincs mivel kitöltenem a vákuumot, ami elnyel. A félelem alkudozó, reszketeg kapkodása - csak pár pillanat kell, amíg összeszedem a gondolataimat, csak néhány mély lélegzet, valami, mindjárt rá fogok jönni, mi, egy kiindulópont, egyetlen szilárd, talpalatnyi folt... Aztán a felismerés, hogy nem, semmi sem működik, ami épp eszembe jut, túl sok gondolat, túl sok kérdés, kezelhetetlen, üvöltő zaj tölti ki az elmém. Egyszerre ezer irányba figyelnék, százfelé nézve, egyik lábam az ajtó felé vinne, a másik közelebb, megérinteni és felnyársalni egyszerre akarom. Mindebből - a jégverésként kopogó gondolatokból, egymást ütő, egymást eltaposó kérdésekből - feszültség születik, az a fajta izzó, torkom mardosó indulat, ami másban harag. Bennem elemi, egyetlen pillanatban kikristályosodó pusztítani vágyás. Mert egyre kézzelfoghatóbb alakot ölt,  mert gyönyörű, és érthetetlen, hogy újra látom, hogy talán hús-vér, de nem érinthetem meg. Pedig megtehetném, meg is tettem, siklik tekintetem a kanapén lustán heverő, mozdulatlan végtagra, méghozzá a gerincén. A tarkóm zsibbad, a légzésem mélyül, s ha ismerném a szégyent, most talán átvenné a gyeplőt, mert az emléktől a testem úgy dönt, bármi is legyen, akarja. De ha most megmozdulok, ha felkelek a székből, fogalmam sincs, mit teszek. Pálca van nálam. Nem hallom a gondolataimat a szívverésemtől, és olyan vékonynak tűnik a kecses nyak, a  lüktető, levendula bőrrel. Az ádámcsutkáját nézem. Ha csak megmoccanok, látni  fogja, mi vagyok.
Nem tudom, milyen kifejezés ül az arcomon, mert túl sok mindent érzek egyszerre, de mind feszít és akar és hiába próbálom odaszögezni, még mindig füst van alattam, szilárd talaj helyett. Nem ember, s eddig nem létező, sehova sem vezető ajtók nyílnak egyszerre elmémben.
 
-...What colour do you bleed?- rekedt a hangom, alig ismerek rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ha most hallhatná a másik gondolatait, alighanem hirtelen kijózanodást hozna Damiennek, milyen pontosan ráérez Yez a helyzetére. Nem maradéktalanul, végképp nem teljes mélységében; ám a valódi elfogadás pont olyan ismeretlen számára, mint ez a lény. Maga sem biztos benne, mióta rejtőzködik, mert nincsenek emlékei róla - értetlenség és zavarodottság, a türelmes magyarázatok már arról szóltak, hogy valami hiányzik belőle. De ez a kéz, ez a mosoly azt súgja, szabad ilyennek, ennyinek lennie. És - talán, mert kábult, talán, mert ez az első, hogy ítélkezés nélkül nyúlnak felé - hagyja; nem kérdőjelezi meg azonnal miértjét.

Amit a másik kapzsiságnak vél, valójában nem vágy; sokkal inkább az élő dolgok törékenységének megnyugtató tudata. Igen, esetében a bájitalfőzés a legkézenfekvőbb forrása ennek, azonban nem komponenst vagy anyagot lát. Ujját egy hajszálvékony vonal mentén húzza képzeletben végig, ami - szükség esetén - elválaszthatja a túlélést a prédává válástól. Mindez inkább ösztön, semmint megfontolás, figyelme tovairamodik a szempillák leheletnyi érintésétől, s aztán megakad az ingatag egyensúlyon, az elegánsan egymáson átvetett lábak vonalán.  

Alaktalanul kavarog benne a látvány hatására, az a töredék, amiben a másik kitágult szemmel pillant fel, s ami tökéletes ellentéte annak a laza, szinte lusta kényelemnek, amivel elterül; a helyzet abszurd természetessége. Kezd eszmélni, mégis, amint megtörik a csend, még időzik kicsit -  lassan végigsimít az alkaron, mielőtt elengedné.
- No.- A hangja halk, ám határozott nem, s talán mélyebb a megszokottnál, vagy csak árnyalata más. Mint, ha a huzat meglibbent egy könnyű függönyt, ami megszűri a fényeket, finom dallamosság bújkál benne. - Pretty is a cheap word and I know when I see something priceless.- Elcsépelt, kopott szó a szép - lustaság és tudatlanság egyaránt rongyosra használta, válogatás nélkül dobálózva vele. Tárgyak, emberek, arcok, pénzösszegek, művészi alkotások, még az időjárás is megkaphatja, ha egy kicsit kellemesebb az átlagnál. Semmit sem ad vissza abból, amit ő lát vagy érez, s amire egy egészen más szót választana. A szép nem perzsel, nem éhes, nem markol az ember torkára.
- Mi a neved?- nyilván vannak ennél fontosabb kérdések. Sürgetőbbek, súlyosabbak, ijesztőbbek. De azok várhatnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A megrázó helyett a szó, ami talán legpontosabban leírná a helyzetét, a felfoghatatlan - olyannyira idegen, hogy minden eddigi tapasztalata, hivatkozása irreleváns adathalmaz pusztán. Minden élőlény a saját történetének szűrőjén keresztül látja a világot és annak jelenségeit, de ha valami teljesen új és ismeretlen, ésszel nem érheti fel; ugyanazzal a védtelenséggel fog előtte állni, amivel a lakatlan szigetek állatai közelítettek az első arra vetődő emberekhez. Érzékei mohón isszák a tiszta élményt, rezzenésekre és tettekre adott zsigeri reakciókkal és fájó őszinteséggel minden lüktetésben, minden mozdulatban, abban, ahogy pillantása és ujjai egymással versengve próbálják befogadni az alakot, míg -átmenetileg- az összes következtetés, minden párhuzam, maga a megértésre tett erőfeszítés értelmetlen. Egy gyermek csüng így a világon, amikor először pillantja meg, egyszerre figyelve valamennyi részletét, elveszve benne; s az éhes, félelem nélküli akarásban is az első érintések görcsös, szinte durva megragadása van. A nevek előtti érzések. EZ kell. NEKEM kell.
Ugyanakkor meghasonlott állapota, akár egy hasadt tükör, egy másik képet is lát - egyet, amiben a névtelen lény arcában ismerősek a vonások, lusta nyújtózkodásában kellemesen borzongató a feszültség, mosolyában meztelen a vágy. Benne És ennek a másiknak érzi a veszélyeit, élesen kirajzolódó határát, a józanság hideg kezét két lapockája közé simítani, amint a ruhája alatt megrekedt hő - a gallérja alá kúszó ujj nyomán - lassan, lassan hűlni kezd.

Az ajkakat nézi, amikről legördül a nevetés, s amik a hangokat formálják, dallammá fűzve őket. Yezebel. Ízlelgeti a nevet, betűinek füstként kanyargó hurkait. Illik hozzá, legalább annyira, mint a szarvain hintázó ékszerek vagy ruhájának drága hímzése. Ami furcsa, hogy hiába tisztább a feje, egyáltalán nem veszít erejéből a benyomás, a szépsége olyan, akár egy vágott seb, tovább égeti, tovább lüktet. Darabjaira akarja szedni, rétegenként hajtani vissza, de... Nem áll készen. Tudja, hogy a keze egy ponton megremegne vagy elejtené, mert fogalma sincs, mit akar pontosan és hogyan vegye el.
Szabad kezének tenyere figyelmeztetés nélkül letakarja a parázsló szempárt, hogy megszakítsa a szemkontaktust és lehajol, hogy halkan beszélhessen.
- It's time for me to take my leave of you, as lovely as all of you are,- megadhatná az esélyt, hogy a másik levegye róla a kezét, azonban nem várja meg, elengedik-e - egy kígyó fürgeségével csusszan ki a kar alól, ha kell, lefejtve magától és nagyot lépve hátra, kikerüljön az elérhető távból. Alattomos? Nem jobban, mint amit vele műveltek. Talán egy cseppnyi irónia vegyül hangjába, mert most rémlik fel benne, hogy lehet, adott még egy okot arra, hogy ne akarják kiengedni a házból.
- I'd hate to dissappoint you.- Mást nyilván bántana, hogy ebből a helyzetből nincs elegáns kiút, netán zavarba jönne, amiért hirtelen inába száll a bátorsága, vagy épp lázasan kutatna valamiféle elfogadható magyarázat után. Ő csupán a szoba ajtajáig hátrál, minden egyes lépést megfontolt lassúsággal téve, míg tekintete a kanapén hagyott alakon időzik. Szinte vakon nyomja le a kilincset, fejét oldalra döntve, hogy amint kilép az ajtón, tovább maradjon látóterében a szoba. Odakinn még megtorpan egy pillanatra a lépcsőház gyér fényében sziluettje.
- It was a pleasure to meet you, Yezebel,- teszi hozzá az ajtórésen át a hangjában hallható mosollyal, mert legalább látja a humort abban, ahogy - mint később rájön, ráadásul táskáját hátrahagyva - megfutamodik.