Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Van a hangtalan sírásban valami természetellenes. Megfogalmazni maga sem tudná, de még ő is érzi, holott inkább érti és számol a másokban lezajló folyamatokkal, semmint valójában érezné súlyukat. Az egész... összezavarja, mert máshogy kavarja fel, kusza dolgokat mozdít meg benne. Médi néma sírása olyan, mint a saját, ökölbe sem szoruló kezű haragja; amorf és nem lenne szabad, hogy létezzen. Végiggoldolni képtelen ebben a pillanatban, s megkísérli elméjének egy lakatlan szegletébe száműzni átmenetileg. Ujjai szórakozottan mozdulnak, ahogy macskáit szokta vigasztalni.
A lány lassan csitul, s ahogy felnéz rá, Dami keze önkéntelenül is lecsúszik, karja ernyedten lóg teste mellett. Megrezzen az érintésre, bár ez lehet tik is - Médi ujjai alatt érezheti, ahogy arcizmai meg-megrándulnak. Két-három aprót bólint. Elhiszi, sőt, valamennyire el tudja fogadni most, hogy az eltelő percekben lemállott róla az indulatok java. Ám ahogy a vadszőlő leveleinek lehullása után, lényének réseibe belenőve is ott kapaszkodnak szunnyadó indáik. A tartása enyhül, majd hirtelen feszül meg újra, ahogy Médi következő szavai elérik. Balja a lány csuklójára fog, ujjai játszi könnyedséggel érik körbe.*
- Alors prouve-le,-*préseli ki magából, s különösebb nyelvtudás nélkül érezhető a szavak jelentése - a halk, karcos, nyers mondat megszorítja az embert. Bizonyítsd be, mert ez az arc nem tűri el, hogy megüssék, s két pillanattal később bocsánatkéréssel simítsák. Médi tudhatja a legjobban, talán Charlie kivételével, milyen pontosan méri fel az erőviszonyokat a fiú és mennyire nehéz meghajolnia mások akarata előtt, amikor azok a szeretet jelszavával dobálóznak. Aztán elengedi a lány karját és lassan, nagyon lassan elhátrál.*
- Bonne nuit,-*köszön el halkan, mielőtt megfordulna és elsétálna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Egy pillanatig sem tiltakozott a távozás ellen, amikor alkalmuk nyílt meglépni - bár elővigyázatosságból eleve bevett fájdalomcsillapítót, a beszéd, a tömeg és a zaj magukban lefárasztják. Az udvar, amit Médi kinézett, pont ezért szimpatikus: elhagyatott, csendes, legfeljebb a szökőkút locsog magának halkan. Lehuppan, habozás nélkül dőlve öltönyében a falnak és hagyja, hogy letelepedjen rájuk a némaság. Valamit hümmög egyetértése jeleként, s az sem zavarja, hogy Médi fejtámasznak használja; azonban a piszkálódásnál hallható, amint a szemét forgatja.*
- Nnna elég,-*ezzel a lendülettel kikapja Médi kezéből a poharat. Lehajol, a pad alá állítja a sajátjával együtt, majd nemes egyszerűséggel felpattan mielőtt még a lány menekülőre foghatná, két kezénél fogva felhúzza. Mire kettőt pislogna, Médi már szabályos táncfogásban találja magát és akarja vagy sem, lépnie kell, ahogy Dami elindul. A Gran Vals dallamát dúdolja, miközben szabályos keringőlépésekkel vezeti körbe a szökőkút körül a szőkét. A lendület és a határozottság is meglepő mozdulataiban, főleg annak fényében, hogy ha csak teheti, kibújik a tánc alól - ehhez képest most lélegzetvételnyi szünetet sem engedélyez. Ritkán érezni, még mindig mennyi szilaj erő van benne, milyen könnyen ide vagy oda tudná tenni Médit, ha akarná. A tánc nem szép, messziről sem elegáns, sőt, ha a lány szájal, akkor még fel is rúgja a szabályokat - kacsójánál fogva addig pörgeti tengelye körül, amíg el nem szédül.
Feltett szándéka addig folytatni ezt, amíg a másik végleg - de legalább az estére - fel nem hagy a panaszkodással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Még épp idében reagál, hogy legyen módja a lány dereka alá nyúlni és megtartani - az egyensúlya nem egy életbiztosítás, főleg nem spiccesen, valahogy mégis elkerüli, hogy mindketten a szökőkútban kössenek ki. Hősies erőfeszítése persze észrevétlen marad, mert a ruha, már megint a ruha. A szeme összeszűkül, amint Médi a parányi szakadáson sopánkodik, jóformán megfeledkezve Dami létezéséről. Egy része legszívesebben elengedné a lányt, hogy a gravitáció tegye rendbe a fontossági listáját; egy másik viszont pontosan emlékszik olyan apróságokra, amikkel sokkal effektívebb megtorlást tudna. Az alkohol és az este engedték, hogy javarészt visszacsússzon évekkel ezelőtti állapotába és ebben a pillanatban a legkevésbé sincsenek kételyei vagy töpreng az egész következményén.
Hirtelen hajol előre, azzal a szándékkal, hogy megcsókolja Médit - a mozdulat lendülete és balszerencséje azonban azt eredményezik, hogy most ő veszti egyensúlyát. Illetve egyensúlyukat... Kizárólag a kviddiccses reflexeknek köszönheti, hogy a zuhanástól adrenalinlöketet kapva még időben tud úgy nyúlni-botlani, hogy Médi ne üsse be a fejét. A térdeibe és karjaiba nyilalló éles fájdalom valamennyire kijózanítja, tompa, morduló nyögéssel tűri. Fuck.*
- J-jjól v-v-v-vagy?-*Kérdezi automatikusan, ahogy kihúzza kezét a tarkója alól és megpróbál feltápászkodni, csak hogy lefagyjon, amint tudatosul benne helyzetük és előbbi kísérlete.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

A szíve a torkában dobog, az érzés mégis inkább émelyítő, semmint a közhelyes pillangók repkedése. Ha tudna, elsápadna, amint az este kellemes nosztalgiája azonnal szertefoszlik, mert a fájdalom eléggé fejbekólintotta ahhoz, hogy tisztán lássa a vonalat, amit majdnem átlépett.
Mert nem riadt vissza a fizikai erőszaktól, sem a verbálistól - sőt, ez utóbbiban élvezetét lelte. Az ujja köré csavarni másokat, túljárni az eszükön, elismerésük vagy csodálatuk tárgyává válni, miközben a hátuk mögött mélységesen lenézi őket majdnem ugyanolyan jóleső volt, mint amikor szavainak maró vitriolját vagy nyers, marcangoló élét leplezetlenül márthatta valakibe. De soha, soha nem élt vissza a testiséggel. Alantas dolog, ráadásul látott már tükröt és kortársaihoz mérten jelentős hátránnyal indult volna.
A bál alatt mégis akadálytalanul csusszant vissza évekkel ezelőtti énjébe, amit felbosszantott, hogy egy rühös darab anyag ennyire fontos lehet. Az ő jelenlétében. S mi mással büntethetett volna emlékezetesebben, mint hogy megfosztja Médit az első csókjától? Amiről pontosan tudja, mennyire vágyik és álmodozik róla?
Felfordult magától a gyomra.
Médi ugyanakkor szinte megbűvölten nézi, s a tarkójához nyúl. Olvadósan nyúlik a pillanat, minden szilánknyi idővel hosszabbra - ez is az adrenalin, ismerős érzés. A karikára lövés másodperce, amikor kiegyenesedik és keze elengedi a seprűt, a villanás, ami alatt döntenie kell, hogyan és hova lódítja a labdát.
Elfordítja a fejét, a csók pedig roppant kellemetlenül mintha a dobhártyáját akarná behorpasztani. Érdekes elképzelései vannak egyeseknek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Rengeteg dolog van, amiről sosem beszél, s ezek közt néhány olyan, amiről nemhogy a lánynak, de magának is alig-alig vall be. Mert visszataszító, amit hallgatásának falai mögé rejt, s ugyanúgy nincs rá mentség, mint az iménti szándékára. Maga a bűntudat elég újszerű, bármilyen borzasztó is ennek ténye. Még jóval azután, hogy eljött - mit jött, menekült - a Durmstrangból, főként düh tombolt benne, az elszenvedett megaláztatás és vélt igazságtalanság miatt.
Megmagyarázható? Igen. Érthető? Valószínűleg. De ettől nem feltétlenül megbocsátható.
Igyekszik a lehető kegkörültekintőbben oldalazni, hogy talpra kecmergése ne fenyegessen újabb eséssel vagy kínos közelséggel. Egy alig hallható hümmögéssel jelzi csak, hogy hallotta a javaslatot és egyetért. Amint idétlen zsiráfborjúhoz hasonló módon végre biztosan áll lábain, tétován és óvatosan előre hajol, hogy a kezét nyújtsa. Médinek semmi oka elfogadni, mégis hajlandó belekapaszkodni, ígyfelhúzza a földről. Aztán állnak, mintha egyikük se igazán tudná, merre az arra. Nem tudja, ezek után hazakísérje-e.
Elkapja a lány csuklóját, tőle szokatlanul puha mozdulattal és szinte azonnal el is engedi, ügyetlen mozdulattal keresve a helyét. A tenyere hidegen nyirkos, s közelről a homlokán is veríték csillan. Makacsul újra és újra megrázza a fejét, hiába szédül meg tőle, s láthatóan mondani próbál valamit, de a szavak nem állnak össze. Frusztrált, artikulálatlan hangot hallat, káromkodástól megfosztva, többször saját lábába boxolva.*
- N-n-n-nem... a t-t-t-tt-te... hi-hi-hhh-b-b-bád...-*nyögi ki lassan, ökölbe szoruló kezekkel. Aztán megfordul és megindul, be-bevárva Médit, de ha a másik nem akar, nem kell hozzá szólnia. Csak ott van, hogy ne egyedül vágjon át a faluig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Amikor nekivágott ennek az útnak - a hangszereivel, két kütyüvel és egy kis hátizsákkal - tudta, hogy teljesen lutri, amibe bocsátkozik. Komolyabb tervezés, alapos felkészülés nélkül indult el, s talán emiatt nem is akadtak a nyomára. Valahol táskája mélyén ott lapult a telefonja, gondosan kikapcsolt GPS-szel, gyakorlatilag csak fényképezéshez és végszükség esetére. Vonattal indult el, de utazott azóta már mindenen, kamiontól személykocsin és tehervonaton át traktorig. A kezdeti idegesség hamar lehullott róla, mintha azt is otthon hagyta volna. Nem maradt mit féltenie. A lanton kívül nincs nála érték, s a legtöbben azt sem ismerik fel; a pénze legfeljebb némi szállásra, az út következő szakaszára kiszámolva. Három nyelvet beszélt, s fordítója segített neki megérteni minden mást, mert azt mindenképp tudni akarta, ha háta mögött vagy tudta nélkül valaki beszél róla. Aludt padon, volt, hogy két-három napig nem mosakodott. Néha zenéért cserébe sört kapott, egyszer-kétszer meghívták meleg ételre, gyakran kerülte el utolsó pillanatban a rendőröket, sietősen távozva. Egy ponton elfelejtett félni.
Az olaszok sziesztáját is megszokta, mire Rómáig ért, elvesztegetett idő helyett arra használva, hogy hűvösebb zugokban aludjon vagy megfelelő helyet keressen későbbre. Nem igazán foglalkozott vele, hol szükséges engedély, inkább ügyesen lavírozott és egyezkedett. Aztán késő délután, amikor az emberek elkezdtek az utcákra szállingózni és megindult ismét az élet, leült a pokrócára valahol és rákezdett a dalokra. Javarészt gitáron játszott, könnyedebb, népszerűbb melódiákat, s csak mikor összeszedett annyit, amire szüksége volt, állt tovább. Az új ponton nem tett ki gyűjtőt, hogy senki se zaklassa miatta; helyette a lantot vette elő (ugyanazon megbűvölt tok másik oldalából) és azokat a dalokat, amiket nem vagy alig ismertek mások. S ritkán előfordult, hogy egyik vagy másik boltos behívta játszani, vagy hogy valaki beszédbe elegyedett vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Valóban kirí kicsit, nem elég hippi a helyi életművészhez, turistának meg túl ráérős. Az éles szemek hajának és bőrének tónusaiban, vonásaiban halovány mór örökséget is felfedezhetnek, már ha pont az ő poros-koszos alakját akarják vizslatni. Megszokta, hogy megnézik, így már fel sem pillant játék közben, amikor a közeli padot befoglalja valaki. Kották és könyv nélkül játszik dallamokat, a motorikus memóriára támaszkodva, amint különböző maqamokat gyakorol, egyre gyorsuló tempóban. Nincs hova sietnie, így az ujjgyakorlatok közé dalokat szúr, ének helyett csupán dúdolva mellé, mert arabul nem tanult soha.
A srác aztán közelebb jön és megszólítja; legalább van benne annyi, hogy kivárja a szünetet. Sőt, valamiféle útmutatást próbál adni, ami elég ritka. Felnéz rá, mosolyfélét öltve, amibe belerondítanak arcának kiszámíthatatlan rándulásai.*
- K-k-kösz, de mmára végeztem. A zs-zsaruk,-*válaszol lakonikusan, elvégre a fővárosban nem érte meglepetésképp, hogy megkeserítik egymás életét. Majd amint lehet, megoldja a zuhanyt, hogy tovább stoppolhasson. Vagy keres egy hopp-pontot, ha nagyon nem hagyják élni a fakabátok.
Az idegen aztán folytatja, erős szlengben, Dami pedig engedi, hogy átfusson vonásain az enyhe meglepetés. Nem épp közismert vagy népszerű a lant ennél a korosztálynál.*
- K-köszönöm. Az Oudnál nnnem ismerek k-k-kifejezőbb hangszert,-*óvatos, bár kíváncsi is - magától ritkán elegyedik szóba, legfeljebb más utcazenészekkel. Hosszú pengetőjét a fának támasztja, pihentetve kezét, aztán elengedi a lant nyakát is.*
- Helybéli vagy?-*Kérdez aztán rá, mert a nyelv, az akcentus nem épp erről árulkodik, de vannak még csodák. A szívélyes helyiek pedig roppant értékesek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A színpadhoz legközelebb eső asztalon egy apró, francia és arab felirattal ellátott táblácska jelzi, hogy foglalt - ide irányítják Romant, ha Sébastien névre kérdez. A hely ötvözi magában a modern nyugat által preferált elrendezést és kelet színvilágát, mintáit. Vendégei hasonlóan sokszínűek, bár biztató, hogy valóban arabnak tűnő ember bőven akad.
Amíg az illapot böngészi, végig szólnak az egzotikus hangszerek. Öt ember foglalja el a székeket tőle nem messze, bár meglepő módon mintha több hangszer lenne, mint muzsikus. Az instrumentális szám nem sokkal azután ér véget, hogy a pincér megjelenik és felveszi a rendelést. Kis csend áll be, aztán lantszóló csendül - a sötét hajú, görbe orrú és nyúlánk srác, aki pengeti, talán húsz lehet. Balján árgus szemekkel lesi egy öregebb férfi, aprókat bólogatva, mint aki hibát keres technikájában. A zenekar maradéka nesztelen rendezkedik, egyikük elsétál a pultig, hogy inni kérjen magának. A játékhoz aztán ének csatlakozik, s a hang hol magasba ível, hogy cirádákkal ereszkedjen alá, hol melankólikusan mély. Ugyanaz az egyszerű öltözetű, elsőre hétköznapi srác énekel, le-lehunyódó szemmel. Egyre erősödő, egyre fűtöttebb melódia, gyűjti a feszültséget és ha kezdetben nem figyeltek fel rá, úgy most többen fordulnak felé, főleg a falsetto hallatán. Azonban mint mindennek, ennek is vége szakad, az emberek figyelme pedig visszatér tányérukhoz.
Az instrumentális zene kis szünet után folytatódik, az énekes azonban még előtte otthagyja a színpadot, kezében egy jókora pohár vízzel egyenest a lefoglalt asztalhoz tartva. Enyhén meghajol, kihúzza a széket Romannal szemben, aztán leül.*
- Remélem, k-k-kedvére való az asztal,-*üdvözli vendégét, már ha annak tekintheti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A környéken nemhogy auror, varázsló sem nagyon akad - az egyetlen fürkész szempár, ami hosszabban időzik Romanon, a húrokról pillant fel-fel. A pillantás azonban óvatos, olyannyira, hogy tekintetük egyszer sem találkozik amíg Damien ott nem ül az idegennel szemben. Tartása kissé görnyedt, azonban ez inkább magasságának és nem meghunyászkodásának velejárója.  
- Örülök, ha elnyerte t-t-tetszését,-*biccent, szerénykedés nélkül. Az arca nem sokról árulkodik, vonásai időnként megrándulnak, akaratlan tikket fedve fel. A világítástól függően mélyen ülő szeme hol szomorú kiskutyás bájt, hol nyugtalanító árnyékot kölcsönöz neki, enyhe asszimmetriájával. Nagyot kortyol a vízből, finoman megköszörülve torkát.*
- Mmmilyen f-figyelmes,-*elfogadja a lapot, futó pillantással választva magának az ismerős főételekből egy könnyebbet. A pincér, mintha gondolatokat olvasna, jön és felírja a számokat, hangtalanul suhanva tova. Hiába a nyitott tér az asztalok közt, van valami bensőséges a hely hangulatában.
- Mmmodortalanság,-*vonja össze rosszallóan szemöldökét, kiegyenesedve a széken. Apró mozdulataiban van valami hajthatatlan, ahogy elfoglalja a teret, amire szüksége van, mégsem tolakodik Roman személyes terébe.*- B-biztosíthatom, t-tőlem t-t-távol áll az ilyen. Nnnem t-találgatok. D-de öné az elsőbbség, k-kedves...-*s mint előző éjjel az ifrit, most ő hagyja kérdőjellé kunkorodni a hangsúlyt. Szemrebbenés nélkül szólítja Mr. Agrabának, de talán mégsem erre vágyik a másik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tekintete kimérten követi a mozdulatot, a kijelzőt, majd a férfi arcát vizslatva. Megnyugtató a felkészültség, bármennyire kétélű is.
- F-fogadja k-köszönetem, Roman,-*billenti oldalra fejét, viszonozva a mosolyt, bár mintha egyikük derűje sem érne el a szemekig. Kétli, hogy ez a valódi neve, vagy akár valódi arca a férfinek. Kár. Talán neki is álcát kellett volna öltenie, de feleslegesen komplikált mindent - maga a tény, hogy megpróbálja átverni, meg sem fordult a fejében. Elfogadta, hogy ez egy egyenlőtlen kapcsolat.
- Mmmondhatni, v-vissza akarom k-kapni az életem. Hat éve b-b-baleset ért, azóta ssem b-beszélni, sem v-varázsolni nnem tudok. Mmmegpróbáltam mmmindent, s mmikor a hiábavaló erőfeszítéseim v-végén azt akarták, t-t-törődjek b-bele, nnnemet mondtam. Sőt, t-többet akarok, mmmint amim v-volt,-végigsimít poharán, s a gyöngyöző pára hirtelen alácsordul az érintés nyomán. A többet szónál alig észrevehetően tágul a pupillája néhány pillanatra, ásító sötétség a csaknem fekete írisz közepén.*
- Nnem a jóindulatára p-p-pályázom, p-puszta k-kontextus.-*Akár évek szakadatlan munkáját, vicsorító dacot és megtörhetetlen akaratot kínál - ha semmi másra, erre mérget vehet a vele szemben ülő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Valahogy ambivalens az, ahogy az összefűzött ujjakon pihen a férfi álla - van valami... valami nőies a mozdulatban, főleg, amikor a fejét biccenti. Apró érdekességnél regisztrálja mindezt.
- Eszközöket k-k-kérek öntől,-*feleli a félbemaradt kérdésre, s gyomrában érzi a feszültséget, ahogy kimondja a következőket, amire szüksége van. Terítenie kell lapjait, ám okosan, fokozatosan.*- Eszközöket, amikkel d-d-dolgozhatok. B-b-beszédet. Nnnonverbális mmmágiát. Mminden egyéb az én gondom,-*A beálló csendben megérkezik vacsorájuk, mert sajna a dadogás rengeteg időt emészt fel. Épp csak a felvezetésig jutott, mire a pincér közeledik a tányérjaikkal. Amíg lepakol, hallgat, megköszöni a kiszolgálást, kortyol, hogy kitöltse az időt, míg a pincér távozik.
A telefonra pillant, majd Romanra.
- Az apám Mmmilan F-f-felagund; t-talán hallott róla,-*gúnnyal ejti a nevet. Voltaképp csak olyasmit árul el, amit minimális erőfeszítéssel derítenének ki, most viszont szüksége van arra, hogy súlyt adjon szavainak.*- Politikus, s mmmint olyan, engedelmes k-követőt remélt nnevelni. Örököst. Sosem érdekelt az alamizsnája; én elvenni akarom t-tőle, s mmmásoktól, ami k-kell. Nnnekem vagy önnek,-*billenti ismét oldalra fejét, madárszerű mozdulattal. Van benne valami vontatott. Akárha ragadozó lenne, vagy holló - okos, sötét szemek, súlyos csőr és nyugtalan elme. Az apja árnyékát ajánlották neki, aztán már azt se, s nincs benne igazán mélyre gyűrűző harag. De megteheti, és a képesség maga elég hozzá, hogy vágyja látni a túl kései felismerést a másik arcán.
A tányér felé fordul, mosolyt villantva Romanra.
- B-bon appétit!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- A k-k-kettő f-forrása nnnem f-feltételül eltérő. Dd-de sz-számolok v-vele,-*bólint, szemlátomást egyáltalán nem inogva meg. Bizonyos idő után a sérülések - legyenek mágikusak vagy sem - többé nem hozhatóak maradéktalanul helyre. A nonverbális varázslás hatalmas előnyt jelentene, azonban nem elengedhetetlen elem. Legfeljebb megfelelő embert kell keresnie, aki rendelkezik mindazon képességekkel, amikre szüksége van. Eszköz - eszköz.
Bár tekintete követi Roman mozdulatait, a rendszertelen rángásoktól eltekintve arca semleges. Ő sem törekszik tökéletes, makulátlan illemre, bármily óvatosak is szavai, gesztusai. A keze és hangja biztos, a szemkontaktust finoman adagolja, fészkelődés nélkül felelve az újabb kérdésekre.*
- A nnnnemzetközi k-kapcsolatok főosztályának v-v-vezetője. Mmmegvallom, engem jobban érdekel az igazságügy vagy a k-k-kereskedelem,-*furcsának hatnak ezek a szavak, ebben a közegben. Főleg az ő szájából, vacsora mellett, miközben nemrég még lanttal ölében énekelt. A kisugárzása kevésbé sugall nyers erőt, mint azt politikustól megszokták.*
- Nnnem csak az ő d-d-döntéseire, bár remélem mmmegérti, hogy mmminden k-k-kezdet nnnehéz. A t-t-tartós hatalomhoz b-biztos alapokra v-van szükség.-*Mert egy szóval sem említette, hogy beérné mindazzal, amit ígértek neki. Nem gyerek, aki egy cukorkával el lehessen terelni a figyelmét.- Ugyanakkor k-k-kész v-vagyok k-kezességet v-vállalni, részletekben t-törleszteni, a t-t-türelméért cs-cserébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Damien féloldalas mosolya egyetért a megállapítással - hangzatos, ám valódi erejét tekintve limitált pozíció. A titulus kevésbé foglalkoztatja, mint a megszerzett lehetőségek, elvégre ha csak a címre vágyna, nyomtathatna egyet magának és bekeretezhetné. Nem. Ő valódi hatalmat akar, másért nem bocsátaná alkuba az életét.
- Ez csak t-t-természetes, reális k-k-kamattal. Mmmelyik formájára gondol?-*A fair vagy igazságos véletlenül sem hagyja el az ajkát, ez az üzlet nem erről szól. Ugyanakkor nem is hízeleg vagy alázkodik meg. Talán a józan a legjobb szó rá, tisztában van pillanatnyi helyzetével, annak ingatagságával, de a jövő kilátásaival is. Néha nehéz megmondani egy kölyökállat gömbölyded vonásai, tejfogai láttán, mekkorára nő majd, milyen természete lesz. Akár az aránytalanul nagy mancsok, fegyelmezettsége sejtet valamennyit.*
- Ha mmmár család,-*kortyol a vízből, megköszörülve torkán, ahogy az erőlködő beszédtől szárad, arcán átvillanó irritációval.*- f-f-feltűnés nnnélkül szerezhetek b-be számos k-k-komponenst, ami nnnormális k-körülményke k-k-közt kérdéseket v-vetne fel. Mmméltánylásom jeléül,-*nyilván apróság, de abból kovácsol tőkét, amije van. A nagyapja hírneve pedig pontosan ilyen, bájitalfőző körökben csaknem megkérdőjelezhetetlen tekintély.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nnnagyvonalú,-*nyugtázza komolyan, s ezzel egyszerre megjegyzi, hogy a másiknak biztosítékra van szüksége. Mintha maga az alku és "Roman" sem lennének kijátszhatatlanok. Ez persze momentán puszta teória, amit gondosan elraktároz elméjében, későbbi vizsgálatok céljából. Amíg ezeken a bizonytalan vizeken lavíroz, kíváncsiságnál többet nem enged arcára ülni. Az óvatosság ezer árnyalata lehet gyanús, s most nem engedheti meg, hogy túl sokat kérdezzen.
- G-g-gurkó.-*Balja megérinti feje oldalát ott, ahol a hajtömeg alatt az alig kivehető heg érződne, mintha csak gondolatot hessegetne el.*- V-v-végigjátszottam a mmmeccset, lefeküdtem aludni. A mmmedimágusok utólag állapították mmmeg az agyrázkódást... és a mmmaradandó k-károsodást.-*Akkor túl dezorientált volt, hogy igazán dühös lehessen - minden fájt, összemosódott és forgott. A konstans hányinger elterelte figyelmét töredékes emlékeiről.*- Azzal b-biztattak, hogy idővel, t-t-terápiával, gyógyszerrel ja-javulni f-fog a b-beszédem. Aztán eltelt hat év.-*Mimikája helyett hangjának tompított színei árnyalják a szavakat. Gúny, harag, keserűség. A türelmetlenséget kiszűri, bármennyire feszíti is, amikor ilyen közel érezheti a megoldást.*- A f-f-fejfájás, szédülés és hangérzékenység nnnem érdekelnek, mmmegszoktam. Ezt is,-int az egyik összeránduló izom felé arcán, bár akár egész megjelenésére érthetné.
A villára néz, az azt tartó kézre siklik tovább tekintete, mielőtt egy mosollyal félrekapná és elfordítaná arcát. Akár nevetéssel is küzdhetne, amint kezét emelve egyet-kettőt köhög, alátámasztva Ramon könnyed beszélgetésről festett képét.
- A k-k-kérés mmaga is sz-személyes. Nnnekem nnincsenek ilyen t-t-téren előítéleteim,-*vonja meg vállát, nem ejtve szót a nyugati mágia kudarcáról vagy lehetőségeinek szűkösségéről. Meg kell állnia, hogy ismét megnedvesítse a torkát néhány korty vízzel, s naptól sötét bőrét némi pír színezi. Szótlan, mély lélegzetéből sejteni, hogy régen nem beszélt ennyit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Valószínűleg lehetett valamennyi igazságtartalma a hitegetésnek - elvégre konkrét példákat tudtak felhozni, amikor a szüleivel beszéltek - azonban a valódi esélyeiről sosem esett szó. Mindenki túlságosan félt attól, hogy őt fogják perbe, nem alaptalanul. Elvégre ha a meccsen kint lévő medimágus rendesen megvizsgálja, most egészen máshol lehetne.
Neki azonban csak az maradt, amit az asztal és ők a két oldalán képviselnek. Bólintani Roman szavaira és hagyni, hogy tegye a dolgát megállapodásuk szerint. Elvégre ki tudja tölteni az idejét.*
- Ameddig sz-szü-szükséges, igen. Jelelenleg b-b-belső b-b-békém után k-k-kutatva za-zarándoklok épp k-ki t-tudja, merre. Z-zavartalanul d-dolgozhatunk a nyár végéig,-*ezt az információt szándékosan a végén ejti el. Eldobható kártyája mellett persze készenlétben tartja a másikat, hogy bármikor elérhesse a családját, ha arra lenne szüksége. Per pillanat azonban egyetlen radaron sem szerepel, s odahaza alighanem azt hiszik, a munkavállalás előtti utolsó szabad nyarát tombolással akarja tölteni. Szinte érzi az elnéző somolygást, nagyapja engesztelhetetlen durvaságát, ami ezt a két hónapot már ki tudja várni.
A belsejében vicsorra húzódik valami. Jó ez így.
- Ha mmegbocsátja, v-v-vissza k-kell térnem lassan, d-de mmmaradjon, amíg jólesik. V-v-várni fogom a hívását. És mmmeg se p-próbálja a sz-számlát k-k-kérni,-villant mosolyt, mielőtt kiinná poharát és felállna. Hasonló meghajlással búcsúzik, mint amilyennel érkezett, hogy néhány lépéssel távolabb elfoglalja helyét, ismét ölbe véve lantját és pengetőjét. Hosszú még az este, messze a hajnal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A találkozó óta ügyelt rá, hogy mindig keze ügyében tartsa a telefont, de ahhoz is ragaszkodott, hogy ne törje meg felvett rutinját. Utazott, megismerkedve a Európa újabb szegletének számos utcasarkával. A fényképekről útközben lemondott, helyette helyi művészek képeit vásárolta, akvarellt és szénrajzokat.
Akár egy régi, ismerős barát tért vissza hozzá az érzés, amikor még majd' minden gondolatát egyedül fejében tartotta. Megvolt a módszere, hogyan rendezze és rendszerezze őket, s azzal töltötte estéit, hogy megszabaduljon a feleslegessé vált dolgoktól. Helyet készített mindannak, ami rá várt, amire várt.
Ma este ismét az Utazóban játszik, s az őt ide szólító hívás óta türelme mintha mélyülne. Izgatottnak kellene lennie, de valahogy más tölti ki - mintha egyszerre minden hiperéles fókuszba került volna. Mintha kívülről nézné, magát is beleértve. Az asztal Romanra vár, s le kell hunynia a szemét, hogy ne akarja egyszerre látni az egész termet. Átengedi magát a zenének, csak a dalok közt nézve fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A pillantása elsőként minden alkalommal arra a székre rebben, ahol a másik legutóbb ült. Az időérzéke a két villanás közti sötétség ellenére pontosan érzi a taktusonként múló időt, bár már rég nem számol. A ritmus beleivódott, egy-két-há-négy-öt-hat-hét-nyolc-kilenc-tíz. Nagyobb zenekarral figyelnie kellene a többiek mozgását, hogy összehangolják a játékot; itt azonban elég mesterét követnie vagy ha énekel, a többiek alkalmazkodnak hozzá. Egy-két-há..., másik dal, hallgatja az arab érthetetlenül szavait, a telt hangot. Öt-hat-hét, az este telik, mégsem nő benne aggodalom. Ha most meginog, akkor a rituáléig sosem jutna el.
...tíz. Még zengenek a húrok, amikor felnéz, egy hosszú pillanatig csak nézve. Nem akar semmit leolvasni Roman arcáról, csak hirtelen élességgel látja vonásait és megjegyzi őket. Aztán oldalra fordítja fejét, pár halk szót váltanak, s nélküle folytatják tovább.
Amint az asztalhoz lép, szótlan meghajlással üdvözli a férfit - üres pohara a kezében alighanem újratöltésre vár. Leül, tekintetével elkapva a pincérét, hogy odaintse. *
- Örülök, hogy l-látom,-*fordul vissza figyelme azonnal Romanra, rekedtes hanggal társulva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ha nincs is tisztában azzal, hogy az ember miért másolja ösztönösen a társai viselkedését, érzi, hogy alkalmazkodik Roman lazább, kényelmesebb hangulatához. Biccent, mert a napjai tanulságosak, s amint a pincér feltölti a poharát, egy teát kér magának. A mangólére egészen enyhe meglepetést mutat csak, míg némán kortyolgatja a vizét - ritkán találkozik édesszájú felnőtt férfival, mintha kinövésre váró szeszély lenne.
- B-b-bármikor szívesen j-játszom...egy t-t-telefonjába k-kerül,-ostoba ötlet, de ártalmatlan minden máshoz viszonyítva. Mégis, egy pillanatig elhiszi a szavakat, a mosolyt és hasonlóan válaszol. Az évek alatt legfeljebb Médinek gitározott, aki sosem méltatta igazán szóra az egészet, s élénken él benne az utcazenélés. Mítosz, hogy kivételes tehetséggel majd kitűnik, akinek nincs zenei háttere, egy világklasszist sem fog felismerni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nnnem t-t-teszek k-komolytalan ajánlatokat,-*állja a másik tekintetét, kényelmesen kitöltve a pillanat maradékát csönddel. Meglepődne? Valószínűleg. De hozzátartozna az egész érdekességéhez. A bejövő hívások közt mindig lenne egy kevés esély arra, hogy ilyen kérés legyen.
Legutóbb jóformán érintetlenül hagyta ételét, így - Roman után - mindössze desszertet kér most. A teája meglepő fűszerillattal lengi be az asztalt, a kardamon és a fahéj könnyen felismerhető aromája keveredik ritkaságokéval.
- Igazán k-k-kár,-mást nem marad ideje hozzátenni, bár nem sokat tudna - a közhelyet arról, hogy azt mondják, olyan, mint a seprű és nem lehet elfelejteni? Akkor már inkább meghagyja az őszinte kíváncsiságot a szavak között, mert érdekelné, milyen hangszerről lehet szó. Udvariatlan vagy sem, átmenetileg minden mást feledtet vele a belengetett jó hír.
- Ha v-v-vannak rossz hírei is, k-k-kérem, azzal k-k-kezdje,-*nem akar túl feszültnek vagy lelkesnek tűnni, de van benne egy adag visszatartott lélegzet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egy csipet óvatosság. Ügyel az arcára, bár a rángás miatt többnyire nehéz bármit kezdeni vonásainak finomabb rezzenéseivel. Roppant halovány az esély arra, hogy a férfi olyat kérjen, ami miatt habozna vagy megtagadná az együttműködést. Ugyanakkor mindez lehet tepogatózás, hogy kiderítsék, mennyire ért valóban a komponensekhez. Ne csigázzon mozdulattal dönti meg fejét, enyhén felvonva szemöldökeit.
Kortyol a teából, a meleg jólesik a torkának, miközben a felvezetőt hallgatja. Az asztalon pihenteti karját, nem engedve el a poharat, s határozottan bólint a kérdésre.
- Av-vasson be.-*Ha időközben kételyei merültek volna fel, akkor sem vonna vissza semmit, amit előzőleg mondott. Elengedhetetlen ahhoz, hogy szavainak hitelt adjanak - bizalom híján erre kell építenie, amíg a mágikus egyezség nem köti mindkét felet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hangtalan, apró mozdulatokkal jelzi, hogy figyel - s ebben a hallgatásban valóban minden részletet szomjasan felisznak érzékei. Az adrenalin, nyugtázza valahol tudata mélyén. A találkozó elegyíti magában mindazt, ami a kviddicshez vonzotta, még az alatta ásító üres tér érzése is megvolt.
- Ózon illatú, v-v-vöröseslila f-ffinom por. Mmmilyen s-sötétségű és mmmennyi?-*Nem szerette a bájitaltant, mert saját tehetségét, eredményeit mindig valaki másénak tulajdonították. Egyetlen dícséretet sem kapott soha, amiben ne jelent volna meg a név, mint egy hozzávarrt árnyék. Most pontosan ezt fogja kihasználni. Ironikus, kapcsolatukat tekintve.
A komponens, melyet meg sem neveznek, mégis megemlítik. Le kell gyűrnie felbolyduló gondolatait, hogy ne adjon látható reakciót. Helyette az ujjakra és a közöttük nyugvó fiolára összpontosít. Elveszi, s átfut fején, milyen kellemesen meleg az üveg. Körül sem nézve sietség nélkül zsebreteszi, mert ebben a közegben nem megszokott portéka.
A vér mindig köteléket jelent. Nem mindegy, hogyan és mihez köti hozzá magát - vagy a másikat.
- Mmmíg k-k-étlem, hogy ez v-v-vérszomjat ébresztene a d-donorral szemben,-*kezd bele lassan, alaposan megfontolva szavait,*- t-tudnom k-kell k-két d-dolgot. Egyszeri v-v-vagy f-fogyasztástól f-f-függő rítusra k-készül?-*keveset tud a keleti mágiáról, azonban párhuzamokat tud vonni más ágakból. Sokat kérdezősködni veszélyes, mégis, ez gyakorlatias körültekintés.
- V-v-valamint azt, hatással l-lesz-e a sz-szándék, mmmellyel v-vétetik,-*hangja egyenletes, akár egy csiszolt felület. Az önként adott vagy akarat ellenére nyert vér mást-mást jelenthet, s bár megtehetné, hogy pusztán bárki tudta nélkül tölti meg az üvegcsét, túl fontos részlet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Olyan világban nőtt fel, amiben puszta akarat és gyakran ki sem mondott szavak által mozgatott erők hajtanak mindent. Aki szerencsés, tekintheti ezt természetesnek, az élete szerves részének anélkül, valaha mélyebben belegondolna. Adott, magától értetődő, hogy mágia él benne és egy intésbe vagy pöccintésbe kerül elérni valamit. A kviblik szánandóak, a muglik viccesek, mint egy groteszk egzotikus állat.
Egyik pillanatról a másikra vetette ki ez a világ, ez a gondolkodás. Varázslás nélkül mintha a fél karját vesztette volna el és nem csak képletesen. Kiszolgáltatott volt, ó, senki sem érezte ezt nála jobban. Magára maradt a tettei következményeivel, a saját fejébe zárt gondolatokkal. A családja úgy vesztette el az érdeklődését, ahogy egyre halványult az esélye a felépülésre. Tudta, hogy kevés választja el attól, hogy száműzzék a nyilvánosság elől.*
- K-k-kérdés nnnélkül v-v-vettek el t-t-tőlem sok mmmindent, azt ha-hangoztatva, az én érdekem - mmmiért k-k-kellene az engedélyük, ugyanehhez? V-végre hasznossá t-t-teszem mmmagam. És v-v-valóban az én érdekem.-*Nem hiszi, hogy Roman kíváncsi lenne az egész történetre. Nincs benne semmi különleges, a szülői tekintélyelvűség megfejelve egy kis soviniszta aranyvér-imádattal, nárcizmus csipetnyi fizikai és verbális erőszakkal. Az örökkön változó feltételekhez és követelményekhez kötött "szeretet".
Igen. Készen állt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Sok döntést már azelőtt meghozott, hogy egyáltalán felhívta volna a számot - nem partra vetett halként, kétségbeesetten csapkodva került ide. Amire csak lehetett, előre megkereste a választ, amikor nyugodtan végiggondolhatta a felmerülő kérdéseket. Őszintén, világéletében rengeteg felesleges ideje maradt gondolatokkal játszani, valahányszor ünnepélyeken, tanórákon, kötelező jelenéseken, hegyibeszédek alatt unatkozott.
- Hmm. K-k-kíváncsivá t-tett,-*beleegyezése visszafogott, mert megjelenik a pincér, hogy letegye eléjük a rendelést. Dami beleiszik a teájába, majd ahogy magukra maradnak, a desszertjét Roman felé fordítja, közelebb csúsztatva az asztalon.*
- Ha a mmmangó ízlett, k-k-kóstolja mmmeg ezt is,-*eredetileg ajánlani akarta, de néha egyszerűen túl lassú ahhoz, hogy időben jusson szóhoz. A fagylalt rózsavízzel és narancsvirággal készül, többek között, amik gyakran elriasztják az európai vendégeket. Pedig isteni és egyáltalán nem olyan, mintha parfümöt nyalogatna az ember, az előítéletekkel szemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Amikor, nnnem 'ha',-*javítja ki egészen finoman és szemrehányás nélkül asztaltársát, épp csak máshova helyezve a hangsúlyt. Arroganciának hathat, mégsem erről van szó. Ezt a feladatot mintha neki találták volna ki. Egyetlen kirándulásába telik majd, hogy a megfelelő pergament és tintát használva a családi baglyok valamelyikével adja fel a hamisított rendelést. Csupán meg kell értetnie az állattal, hogy a választ és hozzávalót is neki kézbesítse a nagyapja helyett, ami nem lesz nehéz. Minden élővel felmosórongy-módra bánik, ami csak levegőt merészel venni a jelenlétében.
- Ahogy sz-szeretnéd. Értesítlek mmmajd, v-várhatóan mmikorra jutok hozzá.--*Biccent, mert neki mindegy a megszólítás. Becézni sose próbálták, úgyhogy az egyetlen, amitől nyolc napon túl gyógyuló agyf*szt kap, a nagyapja igénye, hogy az unokái magázzák. Lassan átmozgatja nyakát, mintha a kellemetlen gémberedés az elmúlt években eltűrt kellemetlenségekkel együtt csak arra várna, hogy kiűzze tagjaiból.
Roman metodikusan, megfontoltan mozdul és az ilyen - amikor valaki érezteti, hogy őt nem lehet siettetni - vonzza a tekintetét. Az emberek, akik nem görcsösen próbálkoznak, hogy elismerést és tiszteletet csikarjanak ki másokból; hanem valódi tartásuk éri el ezt, jelenlétük súlya. Ezen a szinten teljesen mindegy, megjátsszák-e vagy sem, mert elég hihető, hogy vonzástere legyen. Illetlenség lenne nem adózni legalább elismeréssel, ha a csodálattól tartózkodik is. Az arcát nézi, arra a pillanatra vadászva, amikor a hümmögést hallatja, csak félig tudatosítva, mit csinál.
- Örülök,-*int kezével, s meghagyja a lehetőséget, hogy Roman vegyen még magának a fagylaltból, ha szeretne. Csak akkor húzza maga elé, ha a másik leteszi a kiskanalat. Jómaga inkább kényszerből eszegeti lassan, hogy ne rontson torkán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A mosoly és a megjegyzés olyan, akár egy kellemes, napos folt a padlón - Damienben valami lustán nyújtózik, élvezettel süttetve magát. Érezhetné magát kiszolgáltatottnak, sebezhetőnek, hisz még mindig az; sőt... a karnyújtásnyire lévő alku és Roman azonban merőben más irányba terelik. Talált egy utat, egy pokolból kivezető pókfonalat, amibe lényének minden makacssága foggal-körömmel kapaszkodik.
- Oh?-*arcára derűs mosoly kúszik, amint közelebb hajol, átmenetileg alkarját az asztalra fektetve. Jobbjában tartja, s finoman meglóbálja az ujjai közt egyensúlyozott kanálkát. A görbe megrándul, tikjeinek egyike beletép a szélébe, miközben evidens érdeklődéssel fürkészi Roman vonásait. Intriguing little games..
- Mmmiért n-ne? El-elfogadom, d-d-de így csak akkor í-í~rok, amikor k-k-kezemben az Agrippa,-*girbe-gurba orra valahogy illik ahhoz az aszimmetrikus mosolyhoz, amivel beleegyezik. Milyen szomorú is lenne megfutamodni... Kanyarít egy falatot a fagylaltból, s hagyja elolvadni nyelvén az édes ízt.*
- Ja-javasolnám, hogy a-a rituálé után hajtsa b-be a győztes a t-t-tartozást,-teszi hozzá, puszta gyakorlatiasságból; kevesebb késedelem és több lehetőség kínálja így magát. Ráadásul lesz elég dolguk addig, a többi hozzávalóval - neki például meg kell oldania a vér kérdését.
- Elnézést, utolsó k-k-kérdés. A f-fiola t-t-tartalmaz alvadásgátlót?-*kanyarodik gondolatai után, mert ha hetek távlatában gondolkodik, akkor erre is ügyelnie kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Néha azt érzi, hiányzik belőle egyfajta nyegleség vagy könnyelműség, amit a vele hasonkorúakon lát - nincs híján a felszínes vonásoknak, a hangsúlyok mégis máshova tolódnak. A másik nemet int fejével, szemlátomást remekül szórakozva a feltételezésen. Dami lélekben itt von vállat, a származás és külső néha köszönőviszonyban nincsenek egymással. A muglik se utaznak kevesebbet, rá kellett jöjjön.
- Nnnekik sz-sz-szerintem mmég az unokáid is "gy-gyüttmentek" lennének,-*mosolyog fel az idegenre, kissé féloldalasan. A fővárosok lakói kiváltképp gőgösek szoktak lenni, mintha azonnal büszkeségre jogosítaná fel az embert.
- T-t-tegnap érkeztem. Stoppolok, k-k-keresztül Európán, d-d-de olykor elcsábulok,-adja magyarázatként arra, mit keres ennyire délen, bár igaz, nem határozta meg az irányt, aminek mentén átvág a kontinensen. Mégis, az ösztön általában kelet-nyugati tengelybe kapaszkodna, nem észak-délibe. A háta mögött pihenő szerény hátizsák azt sugallja, könnyen utazik; sátor híján couchsurföl vagy... a szabad ég alatt hál.
- Zenélek, k-k-körülnézek, aztán ha-ha elég gy-gyűlt össsze, t-t-továbbállok. P-p-persze attól is f-f-függ, hol hogyan f-f-fogadnak.-*A vizes üvegéért nyúl, hogy lecsavarja a tetejét és jókorát kortyoljon belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Valahogy méltó lezárásnak tetszett elmenni a szárazföld széléig, onnan fordulni vissza, ahol az óceán állta útját. Tengert látott már, mégis egészen más tudat, más érzés volt úgy tekinteni ki a nyílt vízre, hogy innen Amerikáig semmi sincs, csak a végtelen, kies kékség. Itt kapcsolta be először a telefonját, képet készítve Barrinha partján, a homokban állva a lemenő napról, amit aztán elküldött Armandnak és Médinek.
"Indulok haza."
Az éjszaka aztán felszállt a legközelebbi mágikus állomásról induló vonatra, mert valahogy nem vitte rá, hogy csak besétáljon egy hopp-pontra és azonnal a Bogolyfalván találja magát. A hazatérésnek súlya volt. Az ablak mögött elsuhanó táj új arcát mutatta a kontinensnek, miközben nyílegyenesen vágott át azokon az országokon, amiket véletlenszerű kitérőkkel bejárt.
Végül azonban - néhány átszállással később - a mozdony begördül végállomására és nehézkesen megáll. A leszállók közt könnyű kiszúrni a bozontos, égimeszelő alakot, aki hunyorogva néz körbe, amint peront ér. Dami az, csak sokkal porosabb, napbarnítottább és derűsebb a megszokottnál. Széles mosollyal int, aztán megindul Médi felé, hátán a hangszertokkal és a hátizsákkal. Odaérve leereszti válláról a tokot, csak hogy lábának támassza és lehajolva megölelje Médit.*
- Hol a c-c-cipőd?-*nevet rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A találkozás láttán senki nem sejtené, hogyan váltak el; igaz, hogy hónapok teltek el közben, azonban ezidő alatt nem is beszéltek. Damien a hosszú utazás valamennyi nyomát viseli - gyűrött, mosásra- és mosakodásra szorul, amint por és izzadtság lepi. Ennek ellenére derűs, s ha a lányt nem zavarják a tényezők, őt aztán ezen a ponton végképp. Heteket töltött hasonló és rosszabb állapotok közt.
- Nnnem v-v-volt k-kit csesztetni, hm?-*sandít le a szőke fejbúbra, némi elmélkedést követően sután megsimogatva a derekára kapaszkodó kezet.
- Nnnaaah, jól hangzik. Zu-zuhany, mmmacskák, mmmeseest,-*vállára kanyarítja a hangszereit, s ha Médi szeretné, ballaghatnak akár így félig-meddig összekapaszkodva, amennyire a magasságkülönbség engedi. Szerencsére nincs túl messze a háza, viszonylag rövid sétába fog kerülni az egész.*
- Mmmit rendeltél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ha az üzenet bagolyban érkezik, lehet, ügyet sem vet rá - ilyen kurtán és követelően általában a nagyapja ugat neki utasításokat - azonban a mugli technológia előnye, hogy azonnal látható a küldő. A szemöldöke azonnal feljebb ugrik a név láttán, felülni azonban csak lassan ül fel ágyán, vigyázva, hogy ne lökje le öléből Ethelt. A tarka hátát simogatja, amíg újra átfutja a rövid, meghívónak csúfolható sorokat. Szerzs a jegyzetei tetején szörtyögve szunyókál, a mozgásra nyújtózkodni kezd és felül, egyszerű lélekként reménykedve benne, hogy minden út a konyhába vezet. Sajnos Damien mégse az ajtó, hanem az egyszem szekrény felé indul meg, amikor áttelepíti a másik macskát a párnára, úgyhogy a vörös kandúr csak sóhajt és a másik oldalára fekszik.

Az étterem felé közelítő alakot elsőre esélyesen meg se ismernék legtöbben - nem mintha annyira kicsípte volna magát, de a közhiedelemmel ellentétben ha akar, akkor tudja, hogyan öltözzön és ellensúlyozza megjelenésének kevésbé előnyös elemeit. A sziluettjén például - mondjuk a törött orrával ellentétben - határozottan lehet segíteni, ha lazább zakót és nadrágot választ. Tudás, amiről sosem hitte, hogy hasznára lesz... A dolgok néha felfoghatatlan sebességgel változnak. Pár hét hosszú idő; kétszeresen, amikor az addig visszatartott lélegzettel álló élet egyszerre újra felveszi a fonalat. Amint magas, tetőtől talpig feketébe öltözött belép, sietnek felé és csendes szóváltást követően kísérik az asztalhoz. A mozgása ruganyosabb, mint az ember várná, hanyagul idomul a környezethez, érdektelenül nézegetve a berendezést. Amikor végül Mihailra pillant, egy halovány félmosoly rándul a szája szélén, biccent, Nos, itt vagyok hát.
- K-k-köszönöm,-*vesz megkönnyebbült búcsút a pincértől, amint megkapja az étlapot és magukra hagyják őket.- Mmminek köszönhetem a mmeghívást?
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mielőtt a pincér belekavarodhatna, kezével hívja fel magára a figyelmét, bocsánatkérő félmosollyal a kényszerű udvariatlanságért. Esze ágában sincs ugráltatni szerencsétlen felszolgálót, de felesleges köröket futnia az itallap miatt.*
- E-elnézést, alkoholmentes gin-t-t-tonicot szeretnék, ha nem túl nnagy k-kérés.-*Köszönöm helyett csak biccent, mindenkinek időt spórolva. Kevés értelme lenne olyasmit böngésznie, aminek a kilencven százaléka tiltott számára, s egy ilyen helynek valószínűleg nem jelent kihívást egy mocktail. Tekintete csak akkor fordul Mihi felé, amikor a pincér távozik, fenyegetőt súroló súllyal nehezedve a szőkére.*
- Mmmég jó, hogy engesztelni és nnem lenyűgözni akarsz,-*elmosolyodik, s ezzel megtörik a pillantás merevsége. Valahol a szavak közt megbújik némi él, mert határozottan nem szereti, ha teljesen kiveszik a kezéből az irányítást. Váratlan meghívót kapni egy dolog; egészen más meg se kérdezni, hogy minden egyes lépésben rábízza-e magát a másik ízlésére. Ugyanakkor vonásai semlegesek maradnak, amint kényelmesen hátradől, s vállairól úgy omlik a földre a feszültség, mintha nehéz anyagú köpeny csusszana le. Fejét féloldalasan tartja, ami egyaránt sugallhat játékosságot és arroganciát, mert srégant néz Mihailre.*
- Ugyan. Mmmeglepetések nnélkül mit is keresnék itt?-*szeme megcsillan, mert a kíváncsisága sokkal erősebb, mint bármiféle neheztelés. Pillantását el-elszakítja a szőke alakjától, látszólag a berendezés vizslatva, hogy megtalálja figyelmének egyensúlyát. Kíváncsi, nem ostoba.