Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

A káromkodásról való leszokásban sokat segít, ha az ember még a f'ck szót sem tudja egy szótagban kiejteni.
A terembe lépő Damien arcán azonban ettől függetlenül leplezetlen bosszúság suhan át az idegen látványától (pedig a szelfizős részről lemaradt), a fintor széle megrándul, mielőtt ráncba szedné vonásait. Nem mintha ez sokat segítene, amikor az alternatíva a "mindjárt megöl az unalom" közönye. Eleve úgy tesz, mintha a másik ott se lenne; nemhogy szóra, pillantásra sem méltatja a legújabb Harcosok klubjaTM divatot villantó srácot, ahogy nagy ívben kikerüli. Felette ráérősen szlalomozik a gépek közt, ügyet sem vetve rájuk, van azonban lépéseiben valami furcsa. Hosszú, langaléta alakja leginkább gémeskútra hajaz, olyan szerencsétlenül nyúlánk, s legalább olyan sután is mozog.
A futópályához érve röviden bemelegít, makacsul háttal állva Richárdnak és a konditeremnek, ami talán jobb is - ezek a gyakorlatok nem igazán járulnak hozzá ahhoz, hogy bárki méltóságteljesnek tűnjon, hát még egy zsiráfbébi arányaival küszködő kamasz. A végén lerángatja magáról a melegítő fölsőt, s megkezdi seszínű rövidujjúban, kopottas nadrágban köreit, most először keltve azt a benyomást, hogy nem azért jelent csak meg, mert épp' újévi fogadalma haldoklásához kíván asszisztálni. Gyakorlottan, simán fut, felesleges kalimpálás nélkül, egyenletes tempót tartva.
És szemlátomást minden percét gyűlöli. Vagy RBC-szindrómás. A végeredmény szempontjából vizesnyolcas, Forrest Gump a kontinens másik végéig inalna a "lelkesedésétől".

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

A bástya nevéhez hűen megingathatatlan(nak tűnő) nyugalommal és magasról le se sz'rja, hogy roppant lovagiasan szólongatja egy...paraszt. Ha legalább futóként hivatkozott volna rá, lenne némi humorfaktora a dolognak, így azonban Richárd húzása valóban nem vált ki semmit.
Elsőre.
Minél tovább bömböl azonban a zenének csúfolt audiomonstrum, úgy válik Damien tekintete egyre üvegessebbé, jóllehet, az arca továbbra is sztoikus nemtörődömséget tükröz. A mozdulatai önkéntelenül igazodnak a kizárhatatlan ricsaj ritmusához (mása nem igen van neki, a dallam megsértődne, ha a neve felmerülne az egész kapcsán), s pillantása néhány pillanatra Richárdra szegeződik, mielőtt újabb körbe kezdene. A fiúnak háttal aztán szemei a falak mentén sorakozó labdatárolókat keresik, végigpásztázva a kínálatot. A terem alighanem varázslattal van elválasztva, hogy a játék közben eltévedt lövések nehogy a kondigépek közé csapódjanak, viszont valószínűtlen, hogy a labdákat ne lehetne átvinni, mondjuk kézben.
Kivár.
Aztán amikor Ricsi épp diadalittasan rácuppan álmai súlyzójára, Damien kinyúl és megmarkol egy kézilabdát, megpörgetve és feldobva maga elé, hogy a súlyát megsaccolja. Ennyi az átmenet, mielőtt a felkapott labdával nekiiramodna, majd a két részleg határán a levegőbe lendülve teljes erőből megküldi azt az idegen jampec felé. Egy gyakorlott hajtó pontosságával lővi be a könnyű, jóformán mozdulatlan célpontot. A fejet könnyű elkapni, úgyhogy torzóra megy, ebből a pozícióból aligha pattan fel a kiscsákó. Persze, az akció közel sem olyan elegáns, mintha egy valódi kézilabdás csinálná a manővert vagy a seprűjén ülhetne; a hosszú karok viszont annál több lendületet adnak a dobásnak.
Ez fájni fog.
Damien pedig esetlenségéhez mérten egész puhán landol és megáll, hogy végignézze az eredményt. Kiüti a levegőt a gyerekből? Gyomorszájon vágja és lefordul a padról? A saját lábára ejti a súlyzót? Kérem, tegyék meg tétjeiket!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Mégiscsak fej lett belőle. C'est la vie. Damien mimikájából - nem csak a rapszodikus izomrángások miatt - nehéz eldönteni, mit is érez, leginkább egy öreg földműves egykedvűségével nyugtázza, hogy aki szelet vet, vihart arat. Az üvöltés idejére lehunyja a szemét, ide amúgy is elég a képzelet, a szarvasbőgés hangereje azonban meghaladja a Rammsteinét, ami önmagában nem kis teljesítmény.
A kiáltás viszonylag rövid, s felnéz, érdeklődő figyelemmel követi Ricsi vergődését, különösebb élvezetet azonban nem mutat és hiányzik belőle a katasztrófaturistákra jellemző lelkesedés. Még csak meg sem tapsolja kiváló lövését vagy a hősies nekorugaszkodást, amivel a másik srác a helyére igazítja az állkapcsát. Van benne gyakorlata, ott az ajánlólevél a testére püfölve.
A kérdésre egyetlen derűs horkantás a válasz, Damien kissé oldalvást dönti a fejét, zsebre téve kezeit. Nem fintorog, még csak el se húzza a száját, de állva is azt a benyomást kelti, mintha valamilyen láthatatlan kanapén terpeszkedne, onnan szemlélve a történéseket. A földre dobott kesztyű iránti érdeklődése épp annyi, mint futóférgben az Ussain Bolt.*
- Nnnon, mmmerci b-b-beaucoup p-ppour votre t-t-temps.
Nem, de kösz, hogy időt szakított rám.-*szeme sem rebben az "aljas hulladék" hallatán.*- Cs-cs-csinálsz, aa-amit a-akarsz, d-d-d-de k-k-kussolj v-v-vagy kk-k-k-kotródj.-*Kimondatlan, finom fenyegetés húzódik a sötét szempárban, ám a környékén az árnyékok feszültség helyett inkább fáradtságot sejtetnek. Az egyik izomrángás nyomán akaratlan grimasz villan, szemöldöke összefut és szemei jóformán résnyire szűkülnek, fejét lassan húzza vissza normális tartásba. Ahogy felpillant, leginkább várakozó - korai hátat fordítani, de közvetlen fenyegetésnek sem tekinti Ricsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Ricsi céltudatos masírozását hüllőnyugalommal figyeli, akár egy nagy, sütkérező varánusz - minek kapkodni, kérem? A kisujját se kell mozdítania, hogy irritálja a kiscsákót és ez neki tökéletesen megfelel, a másik egy szóval sem mondhatja, hogy nem önként sétált a karjaiba horogtávon belülre.
Mert az hétszentség, hogy az általa okozott sérülés egy pillanatig sem fogja visszatartani attól, hogy állonvágja a két lábon járó batikmintás Rambócsírát. A lelkiismerete és/vagy józansága épp se lát, se hall a fájdalomtól; hogy erre mennyire jó gyógyír a "ha fáj a fejed, rúgj a küszöbbe és mindjárt nem fáj annyira" elvén leverni az öklét máson, fogalma sincs, de megér egy próbát.
Amint Ricsi ledermed és csak néz, mint kezdő buzi a gőzfürdőben, kedve lenne bemutatni, de takarékoskodik az energiáival. Amúgy is, két év alatt hozzászokott az ilyen és ehhez hasonló reakciókhoz, még ha viszonylag ritkán félmeztelen a vele szemben álló.
- Rosszul h-hallasz? B-b-biztos a-a-agyrázkódás,-*húzza el a száját, félvicsorral adva Ricsi tudtára, hogy ez ritka kretén kérdés volt. Persze, a benyomást tovább javítja egy izomrángás, hogy véletlenül se veszítsen kezdeti vonzerejéből.
- Echh,-*von vállat, egész arcával - vagy ez egyetlen nagy fintor? - azt fejezve ki, mennyi reményt fűz ahhoz, hogy ez működött volna.*- F-ff'szom ssse akart o-ordítani,-közli elbűvölő őszinteséggel, és urambocsá', arra se támadt kedve, hogy közelről csodálja meg a most tüntetően összefont karok tagadhatatlan férfiasságát.
- A l-lépedre c-céloztam,-*biccent oda, köszönöm-formán, egy nyugdíjas parkőr engedékenységével, egy egészen morzsányi öniróniával. A szeme kicsit összeszűkül, ahogy a Ricsi fején most már többedszerre átfutó furcsa mosoly-fogfájás kifejezést mustrálja. Hmmm. Szar ügy.
- P-passz. Ahhoz v-való a l-l-labda?-*Damien arca őszinte tompaságot tükröz, már ami a "kézi" szóra való reakciót illeti - úgy csillog szemében a felismerés, mint Balaton fenekén a Hummer dísztárcsája, felhős téli éjjelen. Őszintén szólva csak azért asszociál a labdára, mert a mondat érintőlegesen dobálást említett és a közelmúltban (emlékei szerint) csupáncsak egyetlen dolog repült, az is az ő kezéből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Damien stílusa valóban hagy némi kívánnivalót maga után, amennyiben az ember nem barlangban nevelkedett (ami a látszat ellenére róla sem mondható el). A pillantása megmarad az irritáló, hüllős fürkészésnél, érezhetően kelletlenül és kétkedve fogadja Ricsi sajátos békejobbját, meg mintha nem igazán tudná, mihez kezdjen vele.
Szóval spagettiweszternhez méltón állnak és méregetik egymást, az elcsépelt fütyörészést elhagyva. Most kéne átgurulnia a képen néhány ördögszekérnek.
- K-képzelem. K-k-kac-kacc,-*reagál és a nevetés olyan száraz, hogy meg lehetne öntözni a Szahara homokjával. Valahogy nem vigasztalja, hogy másnak is szar, ő szeretne kimászni ebből a pöcegödörből, nem kalákát alakítani mindazokkal, akik képtelenek normálisan bemutatkozni.
Ricsi szerencséjére Damiennek fogalma sincs az orángos asszociációról, különben alighanem egy "pardon, hagy orvosoljam a hibát" felkiáltással menne béjzbó ütőt keresni, legyen az akármilyen. Némi késztetést most is érez, ám mindezen felülkerekedik az energiatakarékosság elve.
- Nnn-nnn...i-iiidegi z-z-z-z...fa-f'szom,-*adja fel félúton, fáradtan a szemöldöke közti pontot masszírozva ujjaival. A kérdésre csak értetlenül morran, egyik szeme oldalvást Ricsire mered, magyarázatra várva, aztán egy újabb rándulással később az arckifejezése f'ck this-ről f'ck everything-re vált. *
- Aa-add,-*morogja, hirtelen mélyülő hangon; arra sincs már türelme, hogy megkérdezze, voltaképp mit kap és mennyi idő alatt hat. Vagy segít vagy megöli, neki pedig mindkettő megfelel ezen a ponton.
- Ff-f-figy, éé~én...-*itt megáll és komolyan megfontolja, megéri-e nekifutni a kviddics szónak a jelen állapotban, elmormol egy hangtalan, ám egész lélegzetvételnyi francia káromkodást, a mocskos szavak puszta élvezetéért. Jólesőbb, mint megpróbálni körülírni sportágat.*
- Nnn-nem vágom a mmmugli d-d-d...cuccokat.-*Duh. Ennek ezen a ponton elég evidensnek kell lennie, inkább csak amiatt hozza fel, hogy ne kényszerüljön minden egyes alkalommal visszakérdezni, amikor a srác számára kínai szavakkal hinti meg világraböfögött gondolatait.
- D-damien,-*zárja rövidre a bemutatkozósdit.*- Ssszóval...k-k-kézilabda?-*tereli a témát vissza a felvetett időtöltéshez, mert kellene némi magyarázat vagy szemléltetés hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Damien el-eltünedezett egy ideje - valószínűleg senki se figyelt fel rá, de néha napokra nyoma veszett az iskolából, sőt, a faluból is. Ha pedig véletlenül mégis szerepelt az órai névsorban vagy ott hevert cipője az előszobában, többnyire jelenlétének nyomait látták csak, őt magát nem.
Médi képezte a kényszerszülte kivételt, elvégre mindkettejük családja kínosan hangsúlyt fektetett az eljegyzésükre, a közös ebédekre, ünnepségekre és jelenésekre, amitől Damien kétoldali, nyolc napon túl gyógyuló agyf'szt kapott. Meglehetős rutinjának köszönhetően azonban - eddig - megúszták problémák nélkül, s valamiféle véd- és dacszövetség formálódott köztük.
Ami a megjelenését illeti, hiába a Radetzky-ház ajtaja előtt szobrozik, tökéletesen hétköznapi és hűen tükrözi a tizenévesek jellegzetes ragaszkodását a sötét színekhez. Kényelmes, szürke farmer, laza fekete póló és tessék-lássék zakó van rajta, megszokott ékszereivel és csapzottságával megfejelve.
- G-g-gondoltam,-*forgatja a szemét, rosszindulat nélkül; megszokta és számolt is vele, zsebéből egy szívecske formájú töltött csokibonbont rángatva elő. Na ja, nem erre találták ki igazán ezt az öltözéket. Az ajándék láttán gondosan ügyel, nehogy felpillantson az ablakra (az kéne még, hogy találkozzon a tekintete a leendő apóséval) míg átveszi és letépi róla a papírt.*
- Mmmmmagnifique. Mmmehetünk?-*öleli meg a lányt, mert az elég látványos, s aztán a karját nyújtja, hogy mihamarabb megpattanhassanak.
Látótávon kívül aztán újra megszólal egy mély sóhajt követően, s vállaiból eltűnik a feszültség.*
- Üüülve v-vagy sétálva ennél iiinkább?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Valóban leginkább baráti a kapcsolatuk, ha nem is annak indult - sok réteg rákérgesedett akármi alól kellett kibányászni azt a pár apróságot, ami megmaradt gyerekkorukból. Damiból kiveszett a játékosság, ami darabossá, nehézkessé teszi gesztusaiban, ám nem menthetetlen.
- Simán. Nnnézzük mmmeg, van-e Mmilkywayes p-palacsintájuk,-*terelgeti a lányt a cukrászda felé, lépését Médiéhez igazítva, hogy ne papírsárkányként húzza maga után a küszöbig. Így is leginkább a húga méregdrága porcelánbabáihoz hasonlít, a sok szőke loknival és ruhácskával.
Nyitja és megtartja az ajtót, a rendelést viszont a lányra bízza annak dacára, hogy egész kedvtelve nézegeti a süteményeket a pultban. Ő csak a végén lejt oda, fizet, majd az egyik kötelezően szívecskés-rózsaszín-gyertyás díszítékkel felszerelt asztalhoz kíséri a locsogót.*
- Mmmédi...én nnem buktam, e-engem b-buktattak. A p-papa nnnehezen viselte, hogy ny-nnyugdíjaztattam,-*sóhajt, miközben kihúzza neki a széket, mert nem, esze ágában sincs tanulni arra, amit egyszer már megcsinált. Persze, a pátriárka sosem ismerné be mindezt, a család pedig úgy kerüli a témát, mint a pestist; ugyan ki más szórakozna pompásan Damin kívül azon, hogy vénFela tombol?*
- D-de ha akarsz, gy-gyere át b-bármikor. Mmég úgyse láttad Sz-sz-szergejt,-*veti fel, miközben nyeglén ledobja magát a szemben lévő székre - nem nyög, de mozdulata kelletlen. Mostanában gyakran sajognak az ízületei, mindene túl hosszú, mintha nem lett volna épp elég hibás alkatrésze. Az egyik zsebéből apró, alig tenyérnyi borítékot vesz elő.*
- Egyik ssem k-k-kötelező,-*tolja finoman Médi elé, különösebb magyarázat nélkül. A boríték tartalma egy kulcs, mely a Felagund-ház ajtaját nyitja, és egy gyűrű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Címke nélküli tégelyek egy tizenéves farzsebében - nincs is bizalomgerjesztőbb látvány, amirite? Főleg úgy, hogy se a tizenévest, se a tégelyeket nem látta olyan tíz perccel ezelőttig még soha. A koponyáját szaggató fájdalom viszont bizalmas ismerős már, ráadásul nem igazán kedvez a logkis gondolatmeneteknek, meg úgy általában, az összetett szavaknak se.
Szóval Dami lehetőségeit most épp meghaladják a hosszabb mérlegelések vagy az impulzuskontroll. Pedig érti ám, mit művel. Mugli porokkal ugyan nem, ám mással találkozott a Durmstrangban, elvégre nincs iskola, ahol az ilyesmi ne bukkanna fel valamilyen formában. Csak épp az egész súlya eltörpül; Ricsi magyarázatát is csak tudomásul veszi, de nem tudatosítja igazán.
Guszta, üzeni felvont szemöldöke, azonban annyit se mond, Proszit!, csak az utasításnak megfelelően felnyalja a port (pluszmínusz ami még a tenyerén ragadt). Keserű és valahogy máshogy, mint a bájitalok, de látott már rosszabbat. Aztán most, hogy már tényleg esélytelen visszatáncolni, akármit nyelt le az imént, kéretés nélkül megadja magát és leül.
A két perc nagyjából helytálló jóslatnak bizonyult - a fiú légzése apránként egyenletesebbé, mélyebbé válik, ahogy az arcát át- meg átszelő rángások enyhülnek. A szemhéja közben félárbócon, mintha ebben az állapotban sem engedné el teljesen magát; aztán hátrabillen a feje és végre lehunyja a szemét. Puha, sóhajszerű fffuck szakad fel torkából.
- Jövök eggyel,-*közli, a portól rekedtes hangon. Nyel néhányat, megköszörüli a torkát, aztán pillanatokig csak...van. Mintha leszakadt volna róla valami. Ízlenek a lélegzetek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A tág cicaszemek persze a Milkywaynek szólnak - tény, hogy keveseket tüntet ki a figyelmével, ennyire azért nem sokkoló, hogy megjegyezte a dolgot. Mármint, jókora adag tinédzser önzés van benne...Nah, tényleg taplógomba többnyire. Sosem kellett igazán azzal fáradnia, hogy behízelegjen vagy magához édesgessen bárkit.
- Szerzs elvileg mmmacska. Szerintem zsebszörny,-*túr a telefonja után, mert sokkal egyszerűbb megmutatni, mint körbeírni. Feloldja, aztán Médi mancsába nyomja, hogy túrja ki magának, úgysincs túl sok fotó rajta. MacsQuasimodo lenne még talán a legérzékletesebb arra a torz pofára, ami az elmosódott képekről visszanéz - Dami evidensen nem kezeli valami jól a kütyüt, a vakut hírből se ismeri.
A testtartása egyébként nem Médinek vagy a helyzetnek szól, a helyezkedéséből sejthető diszkomfort most tényleg csak az ízületei rovására írható. Az egyetlen vigasza, hogy egyre-másra hagyja le a család férfitagjait és nehezebb fölényeskedniük vele. Jó, önként nem jött volna ide, hogy turbékoló párocskák közt lavírozva palacsintázzanak, de nem zavarja különösebben a helyzet. A vihorászást leszámítva.*
- Mmondom, nnem kötelező. V-veheted születésnapi ajándéknak,-*ránt egyet részvéttelenül a vállán, vagyis...van ebben valami kedvetlenség, mert a gyűrű felkutatásába azért fektetett energiát. Átveti egyik lábát a másikon és székének támlájára könyököl, másik kezével ölébe húzva az étlapot.*
- Mmmeg t-toronyórát, aranyláncon,-*kaffant, kávéjára várva. Mármint reméli, hogy megkapja áhított feketéjét, mert meg se igazán nézte, miért is csengeti ki a pénzt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Az állatok iránti rajongás jóformán minden kisgyerekre jellemző - a lány emlékei nem csalnak, arról azonban nem tud, hogy Damienben, sok más mellett, ez is kihúnyt. Maga sem emlékszik, mikor vagy hogyan, de a családi légkör megfojtott majdnem minden lelkesedést.
- T-tőlem. Legalább jó lesz v-valamire,-zongorázik egy rövidet ujjaival az asztalon, jobb híján. A ketyerét elővigyázatosságból több bűbájjal felszerelték, tekintve, hogy különösebb teketória nélkül vágja hozzá a plafonhoz, hogy a padlásszörnyet elhallgattassa. Az étlapból felpillantva figyeli, amint Médi pózol a kamerának, ránézésre remekül szórakozva. Huh.
- Nnnem a t-te szülinapod van?-*billen oldalra feje, mert ha valamit megutált az évek alatt, az a mások által előre eltervezett program. Viszonylag kevés alternatívát kínálhat fel, varázslat híján vonatozni túl macerás, hogy nagy világlátó körútra induljanak; szóval a kastély és a falu környéke a választék.*- Mmmármint, ha mmacskáznál, benézhetünk a mmenhelyre is,-*vakarja meg az állát.
Közben - végre valahára - feltűnik a kiszolgálás és lerakják eléjük a palacsintákat, a kávéval és Médi limonádéjával megtoldva. Míg a pincér tesz-vesz, Dami észrevétlen előpiszkál a mellényzsebéből egy vékonyka, olcsó kis gyertyát. Olyan cingár, hogy amikor a pasi távozik és ő beledöfi az összehajtott palacsintába, megáll. Nincs is más dolga, mint a megszokásból magával hurcolt zippoval meggyújtani.*
- Kívánhatsz!-*jelenti ki nevetve, majd az előző zsebet kifordítva a tenyerére szór még pár szem - de konkrétan pár darab - konfettit, amit aztán Médi hajába tapsol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Túlzás, hogy mindig a család lenne a téma - persze, folyamatosan nyaggatják ilyen-olyan formában, hogy hagyja a francba az iskolát, menjen inkább egyetemre vagy akkor álljon munkába, azonban nem ő lenne, ha cserébe nem gondoskodna róla, hogy az ötlet felvetője megbánja, hogy egyáltalán kiejtette a száján. Egyre kevésbé reméli, hogy valaha is varázsolhat még vagy hogy a dadogás majd elmúlik. Szóval az aktatologatás várhat, inkább olvas, csavarog, macskázik, a mugli világgal ismerkedik és zenél, aztán mindezt megosztja Médivel. Többnyire nála csöveznek, mert mióta Charlotte elment, a madár se jár felé, de ha jobb a kedve, magával rángatja menyasszonyát - ugh, ez a szó - kirándulásaira.
Ma este a stégen kötöttek ki, aminek deszkái még mindig langyosak, ahogy megszívták magukat a napsütésben meleggel. A cipőjét már az elején lerúgta, a vízbe lógatja a lábát és lustán támaszkodik egyik karján, ami mellett félig ivott sör áll. A kérdésre az elrobogó lány után pillant, majd megingatja a fejét. Életében nem hallott még máklikőrről - első hallásra olyan, mintha valaki az ópiumnak akart volna valami fedőnevet adni, második hallásra a karácsonyi bejgli dereng fel.*
- Hol a p-pokolban szeded e-eezeket?-*mármint ő általában marad az enyhébb alkoholoknál, félig kényszerűségből, félig mert igazából elég - leinni magát a sárga földig nincs oka, mindössze kellemesebben telik az idő spiccesen. Ettől függetlenül elveszi az üveget és beleszagol, felszisszenve.*
- Az eegyik sz-szobatársam k-k-két aaalkalommal hozott gyógynöv-vényes d-dióppálinkát. Eelőször és ut-toljára. Nnneve is volt! "Nnnagymama g-golyószórója",-az arckifejezéséből ítélve ez roppant találó elnevezése volt az italnak, ami maradandó benyomást tett mindenkire. A felvezetés ellenére némi nézegetést követően vállat von és meghúzza az üveget, felhúzott szemöldökkel meredve a címkére.*
- Ez édes. Huhh.-*Visszaadja a lánynak, mert ez még akár ízleni is fog neki. Úgyis addig maradnak, ameddig akarnak, Médi ma hivatalosan nála alszik, a Radetzky családnak meg aztán soha eszébe nem jutna, hogy itt keressék őket sötétedés után.*
- B-b-betáblázták mmár a szünidődet?-fordítja a másik felé bozontos fejét, mert aggasztóan közeleg a tanév vége.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Túl régről ismerik egymást, hogy ne legyenek tisztában a másik tikkjeivel - ezen a ponton a lány furcsaságainak java már fel sem tűnik Daminak, az meg, hogy ki-ki házának megfelelően viselkedjen, sose érdekelte. Micsoda kalap sz*r, összerakni a hasonló viselkedésű diákokat, hogy soha, véletlenül se tanuljanak mást.
- P-p-passz. Mmert úgy viccesebb?-*felvonja a szemöldökét, ami nem látszik, de a hangsúlyon érződik. A kalasnyikovos-hajcsavarós mama képe valahogy effektívebben beleég az ember agyába, mint ugyanez a tatával.
A következő reakciója egy roppant méltóságteljes (janem) nyögés, ahogy Médi könyöke és alkarja beékelődnek a bordái és gyomorszája táján.
- A ff-fúriafűz 'nyádat, nnne csapdoss már!-*elkapja a lány csuklóját, átmenetileg ártalmatlanítva őt, közben sörét áthelyezi arra az oldalára, ahol Médi nem tudja ráborítani. Csak utána engedi el, rosszalló mormogással masszírozva meg az ütés helyét - a franc se érti, de retek fájdalmas volt.
- ...???-*a kérdésre tátog egyet, mert - szökőévente - őt is érik meglepetések és első reakcióját eldadogni sem tudná hirtelenjében. Egyébként meg szalonképtelen francia káromkodás lenne, amiért nem kár, mert ha Médi el találja tanulni, mindenki egy emberként fordul majd Dami felé, hogy leverje a veséjét érte.
- H-hát...-*kinyúl az üvegért, hogy kidugaszolja és éles szögben megdöntve alaposan meghúzza azt,*- h-a eeeddig nnnem, e-eeezen k-k--kkijelentésed u-után mmmár t-t-ttutira.-*Jó, hogy sötét van, bár a hirtelen felerősödő dadogást az se rejti el. Az agya hirtelen teljes sebességgel pörög, ami ritkán jelent jót, ebben a helyzetben pedig még kevésbé. A gondolat, hogy eddig olyan szépen sikerült elkerülnie a felvilágosító beszédeket és az aranyvérűség miatt előre sejthető utódnemzési és házastársi kötelezettségekes cirkuszt... Idő kérdése csupán, mikor jut el az információ a Radetzky családtól a Felagund-felmenőkhöz.*
- K-k-kedvet k-k-kk-kaptam a v-vizsgák s-ski-p-ppeléséhez,-*a hang tompa, annak tanúságaként, hogy kezébe temette az arcát és épp a tenyerébe beszél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Ártatlan kérdés, meg a nagy, büdös, ropogós sárkánytrágya. Lehet, hogy el kellene engednie az óvatosságot és csak káromkodni egy szép folyékonyat franciául, amennyire dadog, úgyse lenne esélye senkinek felismerni az eredeti szavakat. Az akadozás azonban általában elveszi még azt a kevés megkönnyebbülést is, amit a trágárság adhatna, helyettesítve az epeként torkába kúszó, maró undorral.*
- Menj a p'csába,-*közli roppant tömören, mert ez egy rohadt egyértelmű helyzetre...megalázó kérdés. A máklikőrt leteszi maguk közé, minél tovább hallgatja a lányt, annál nagyobb kísértést érez, hogy itthagyja ezt a beszélgetést. Elfordítja a fejét, kitapogatja a sötétben a sört és lehúzza a maradékot, miközben a gyomra egyre kisebb csomóba próbálja kötni magát - tiszteletreméltó igyekvés, tekintve, mennyi minden landolt benne már az este.
- ...-*a hallgatás mögött visszanyelt megjegyzés van, durva, elevenjéig hatoló tüske. Fogait összeszorítva tartja vissza, mert mocskosul kevés szövetségese van. Ennek ellenére a színjáték következménye lesz az is, hogy ha őt tekintik Médi "megrontójának", akkor gyakorlatilag nullaközeli esélyük maradt a házasság elkerülésére. Már azon túl, hogy valamelyikük kitagadtatja vagy megöli magát.
- És?-*felcsattan, mert a három éve gyűlő keserűségnek csak egy szikra kell - konstans emlékeztető minden óra, valahányszor csak áll és nézi, amint mindenki más varázsol, s még azok a tárgyak is, ahol nagyrészt elméleti anyagot kapnak, tömve vannak olyasmivel, amit hiába tanul meg.*
- Persze. Majd erre hivatkozom a tanácsadáson, amire beutalt a hávé,-*alattomos lassúsággal kúszik hangjába a fenyegető él, az a túlontúl édes árnyalat, ami mögött szinte tapintható a felgyülemlett indulat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Ebben a pillanatban a közöttük lévő rések, repedések követhetetlen gyorsasággal válnak szakadékká. Minden újabb szó, gesztus, maga a hangszín is ék, amit a lány szinte élvezettel ver egyre mélyebbre. Amilyen fennhangon hirdette, milyen remek színész, Damien összerándul a folytatásra, ami szerint azt is csak megjátszotta, hogy szövetségesek lennének. Sértett büszkesége, amibe Médi az imént beletenyerelt, elhallgat, hogy átadja helyét valami egészen másnak, s ez a más úgy gyűri egyre ocsmányabb, élesebb formába lényét, ahogy keze tudná a sörös pléhet összeroppantani. Ugyanaz az undorító, ragacsos sötétség, amit akkor érzett, amikor utoljára ennyire sarokba szorították.*
- H-ha--h-h-hha...K-k-kk-k-k!-*próbálna közbevágni, de képtelen akár egy szótagot is kinyögni, hiába vág rá ököllel a sötétben a saját lábára; így a másik zavartalanul befejezheti mondandóját. A combjába hasító fájdalom sem tudja elnyomni azt, amit a szavak metszenek belé. Pont azért vágnak lényébe, mert kedveli Médit - a maga módján, amióta csak bejelentették az eljegyzésüket, igyekezett a kedvében járni. És nem várt cserébe semmit, nem volt apróbetűs rész, amit azok vágnak egymás fejéhez, akik számon tartanak minden szívességet, minden jótettet és segítséget. A falazás, a csip-csup ajándékok, a közösen eltöltött idő, az éjszakába nyúló beszélgetések őszinte kedvességből undorodó megvetésbe olvadnak. Mert ostoba volt, ha azt hitte, értékelni fogják - naiv, érzelgős, gyenge és nevetséges. De főképp ostoba, teljesen hülyét csinált magából, hónapokon, éveken át erőlködve. Biztos remekül szórakoztak rajta, ahogy legnagyobb erőfeszítései ellenére sem ért el semmit. Arca vicsorra húzódik, s a légzése egyre sekélyebb, szaggatottabb. Üvöltene, mert csak ez maradt, az artikulálatlan, állati hangok - bármi, amit érez, gondol, kimondhatatlan, rothadásnak indult indulathalom.
Váratlanul ugrik fel, maga alá kapva lábait és egyszerre óriásként tornyosulva a lány fölé. Egy perceknek tűnő pillanatig a kés is megállna a levegőben a feszültségtől, főleg, amikor a lány felé mozdul, olyan hirtelenséggel és erővel, hogy esélye sem lenne védekezni. Azonban a gitárját ragadja fel, hogy szó nélkül sarkon forduljon, otthagyva a stéget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A szakemberek valamelyike - s ezen a ponton ki bírja már számon tartani, vajon melyik lehetett a rengetegből, akiknél megfordult - azt mondta, amikor az átirányítás a legrosszabb. Amikor valaki nem töltheti ki azon a haragját, akire istenigazából dühös, valamelyik szerettét fogja elővenni, mégpedig azt, aki a legnagyobb valószínűséggel megbocsát majd neki.
De mi van akkor, ha a másik nem bocsát meg? Ha elég elfojtott harag van benne, elég pengeéles törés és pangó, poshadt vízként bűzlő keserűség?
Zúg a feje, egymást túlharsogó hangok kakofóniája, melyek hiába is tolakodnak, torkának sötétjében fuldokolnak csupán, egymást tépve-szaggatva - Damien maga is alig kap levegőt.
A nevére nem reagál, a parancsoló tónus már-már ösztönössé keményedett dacot ébreszt benne; de eljut hozzá a kétségbeesés nyirkos hidege is, tarkójára fogva.  Egy része lassítana, a másik viszont menekülne, mielőtt elég erőre kaphatna benne mindaz, ami legszívesebben már a stégen torkon ragadta volna a lányt. Valami, ami élvezetét leli a félelemben és az okozott fájdalomban, kézjegyének maradandó hegeiben.
Valóban megtorpan, ahogy a lány a karjára markol, szótlan és mozdulatlan állva a pálca fénykörében. Arca lassan fordul Médi felé s a gyér fényben lehetetlen kivenni íriszét - mintha sötéten tátongó, kerek lyukak ásítanának. Mégsem üres a tekintete, épp ellenkezőleg, pont annyira feldúlt és kavargó, mint hevesen tikkelő vonásai vagy akadazó légzése. Száját makacsul összepréseli, s egymásnak feszülő ajkai mögül fogak csikordulása hallatszik tompán. Képtelen megszólalni, hiába feszülnek nyakán az inak és fehérek a gitár nyakát szorító ujjai. Vergődik, anélkül, hogy valóban remegne vagy dobálná tagjait.
A hang, ami felszakad belőle, rekedt és nyers - fojtott üvöltés feszültségét és hátborzongató erejét hordozza. A szavak, bár akadálytalanul gördülhetnek elő, javarészt érthetetlenné nyúlnak-torzulnak, a dallam, énekének színei viszont kendőzetlenül mutatják meg. Ég és föld ez ahhoz képest, amikor más számát énekli, finom, érző pengetése és kellemes baritonja sehol sincsenek - mintha ezt saját húsából hasítaná fel. Hiába tűnik el a rekedtség fokozatosan, minél tisztább a hangja, annál fájóbb, annál mélyebben vág abba, aki hallja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Szokott dudorászni, gitárpengetés közben tingli-tangli slágereket vagy csak töredékeket ebből-abból; félhangosan, orra alatt mormolva jóformán, háttérzörejként, csendek kitöltésére. De nem énekel, nem mások előtt, s főleg nem ilyet. Semmit, aminek minden hangját saját lényéből kellene kifacsarnia. Semmit, amiben szíve-lelke benne van, ami tapintható színt, élt, erőt adna baritonjának. Ő ezeket a fiókjának tartogatja és a plafonnak szerzi. Érintőlegesen sincs tisztában vele, milyen hatással lehet másokra vagy egyáltalán érthető-e, bár... Kifejezni, megértetni másokkal érzéseit erejét meghaladó feladat lenne, még akkor is, ha nem vergődnének torkában a hangzók és szakadoznának cafatosra szavai. Szükségtelen luxus az ilyesmi ott, ahol a gyerektől csak néma engedelmességet várnak.
Elhallgat, kifulladva, mégis, mintha háta egyenesebb lenne most s válla nem olyan görnyedt - a feszültség viszont marad, hiába adta ki magából egy részét, arra készteti, hogy visszafogja szomjas, kapkodó lélegzeteit. Kalapáló szívét és légzését próbálja regulázni, ha arcizmait nem tudja. A leereszkedő, tücsökciripeléssel teli hallgatás nem is állhatna messzebb a nyugodtól. Vár, ki tudja, mire, végig Médit figyelve akár egy ugrásra kész, farkasszemet néző állat. A sötétben lehetetlen megmondani, változik-e bármi tekintetében a reszketés vagy a könnyek láttán. De látja őket.
Damien nem hátrál, s talán ez legfőbb hibáinak egyike - örökké fogait vicsorítva, karmait meresztve fordul szembe a világgal. Akadnak kivételek; elvégre nem szörnyeteg, pusztán idomításnak töretlenül ellenálló vadállat. Azonban mozdulni sem mozdul, ahogy a lány tétován megragadja ruháját, majd közelebb lépve lefejeli a mellkasát. Előre biccenő fejjel, értetlenül mered a sötétben az alig kivehető hajtömegre. Idegen gesztus ez, nemcsak mert többnyire a színjáték részeként végtelenül udvariasan érnek csak egymáshoz, hanem a fiú számára úgy egyáltalán. Hosszú tétlenség után felemeli kezét, akadozó mozdulattal, végül sután Médi fejére téve - tenyere inkább csak érintkezik a szőke fejbúbbal, semmint simítja. De nem tolja- vagy löki el. Nemán hagyja, hogy a másik telesírja a trikóját, amíg megnyugszik valamelyest, s keze csigalassúsággal átkúszik a lány tarkójára, mintha esetlenül bátorítaná.