Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Ha előre tudom, hogy majd milyen arcot fog vágni, valószínűleg már jóval korábban bevetettem volna ezt a kis tréfát, mert őszintén, nagyon vicces volt, hogy szinte lesápadt, s arcára fagyott minden rezdülés. Imádtam látni, hogy egy ilyen hír mit képes kihozni Ákosból, s amikor elhagyta ajkait a rekedtes, már-már alig hallgató kérdés, kipukkadt belőlem a nevetés, s bár a szám elé kaptam a kezem, szerintem már túl késő volt ahhoz, hogy leplezzem a feltörő jókedvet, s ezzel együtt azt, hogy bizony most turpisság áldozatává vált.
- Látnod kellene magad most - fűztem hozzá, kiengedve magamból a jókedvet, önfeledten nevetve szegény meglepett férfin. Azért bíztam benne, hogy talán a nevetésemből már rájött, hogy ez csak vicc, s nem kell ennyire komolyan vennie, de biztos, ami biztos alapon, amíg még nem szökött fel a vérnyomása az egekbe, úgy döntöttem, hogy jobb, ha tisztázom a helyzetet. Nem szerettem volna azt, ha felpattan és elrohan, vagy seprűre ül és messzire száll az országból.
- Annyira könnyű rád hozni a frászt drága, ne aggódj, nem biztos, hanem tuti. Gondterhes vagyok a dolgozatok javítása miatt, némelyiket el sem tudom olvasni - utaltam ezzel Dezsőke remekművére, aminek a javítását igazából félbe is hagytam, s ekkor támadtam be Ákost a galacsinokkal.
- Na, nyugodj meg, töltök egy pohár vizet, jó? Nem kell félned, nem vagyok állapotos - nyugtatva megpaskoltam a vállát, s míg elléptem a vizeskancsóért, mosolyra húztam a számat. Szegény, tényleg jópofa volt, nem gondoltam volna, hogy így meg tudom viccelni őt.
A pohár vízzel fordultam vissza hozzá, amit le is helyeztem az asztalának közepére, a szélére viszont én telepedtem, miután kicsit arrébb toltam onnan a papírjait.
- Csak gondoltam, feldoblak kicsit, mert nagyon elmerültél a papírjaid közt. Meg aztán…mostanában nagyon kerülsz, és gondoltam rákérdezek, hogy minden okés-e? Mert ami történt, az megtörtént, de azért még nem kell egymást elkerülnünk.. - jegyeztem meg, hogy tudja, észrevettem ám, hogy kerül. S ciki vagy nem ciki, valahogy kettőnk közül ezt valakinek már szóba kellett hoznia, arra viszont ügyeltem, hogy ne legyen senki az irodában, mert ez mégis csak kettőnkre tartozott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Az ember lánya általában nem örül annak, ha nyakon öntik valami lével egy rendezvényen, ez igazán bosszantó tud lenni, főleg ha nincs nálunk váltóruha. Velem is ez történt meg, a pillanatnyi meglepődésem át is fordult egy kis dühbe, de amikor megláttam a velem szemben álló, láthatóan zavart fiatalembert, s felismertem benne Zentét, már meg is feledkeztem arról, hogy leszidjam a figyelmetlenségéért. Fölösleges lett volna morgolódnom, hisz biztosan nem direkt csinálta, s amilyen tömeg kavargott körülöttünk, én is lehetettem volna figyelmesebb.  
- Igen, eléggé piros - húztam el a számat, ahogy magam is ráeszméltem arra, hogy ez bizony nem csupán valami szimpla folyadék volt, hanem olyan, ami beszínezi a fehér felsőmet,s amiből jobb híján talán tudok majd varázsolni egy rózsaszínt, de hogy hófehéret már nem, az is biztos.
- Jól van Zente, nincs semmi baj, ne aggódj - próbáltam megnyugtatni a fiút, nehogy bűntudata legyen, vagy emiatt stresszeljen, hogy nyakon öntötte a tanárát.
- Hümm - egy pillanatra visszatekintettem a felsőmre, aztán meg a fiúra, s bármennyire is kedvesen ajánlotta fel azt, hogy mágiával kiszedné a felsőmből a foltot, tartottam attól, hogy talán még nem menne neki olyan jól, nekem viszont mára elég volt egy folt, s nem hiányzott az, hogy rám varázsoljon még néhányat, vagy netán átváltoztasson nyuszivá. Leginkább legyintettem volna, hogy hagyjuk a dolgot, s menjen mindenki  a maga útjára, de annyira kedvesen ajánlotta fel azt az italt, hogy nem akartam visszautasítani, hogy ebből valami negatív következtetést vonjon le, így végül is mosolyogva bólintottam.
- Rendben Zente, elfogadom - mosolyogtam rá.
- Egy pohár szénsavas vizet kérnék - biztos, ami biztos, ha azt is rám öntené, annak már nem maradna nyoma.
- Egyébként mi újság veled? Nemsokára jön majd a vizsgaidőszak, várod már?- kíváncsian érdeklődtem, miközben megindultunk az egyik kiszolgáló pult felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nagyot ásítva támasztottam a folyosót a hátammal, miközben összefonott karjaimon járattam ujjaimat, mintha csak dobolnék. Doboltam is, tamm-tatamm-tamm-tatamm, ugyanazt a ritmust újra és újra, hogy ezzel is ébren tartsam magam, ha már a járőrözés előtt benyomott bögre kávé nem volt rám hatással. Ami azt illeti, nem is nagyon voltam hozzászokva az ilyen éjszakai tevékenységhez, mert többnyire a faluban töltöttem az éjszakát a saját házamban, a lányommal és az anyámmal. Ritka pillanatok egyike volt ezért az, ha velem éjszaka is össze lehetett futni a kastélyban. Most is csak azért került rám sor, mert az egyik kolléga huzamosabb időre lebetegedett, s kellett valaki, aki helyettesíti a kastélyban. Ez voltam én, beáldoztam az időmet, csak hogy segítsek.
A gondolataim azért időközben elkalandoztak, eszembe jutott, hogy valamelyik nap süthetnék egy almáspitét, mert már nagyon rég ettem olyat, és a lányom is kedvelte. Aztán bevillant az is, hogy Zéténynek is készíthetnék, mert amilyen szerencsém lesz, éppen akkor fut majd be, mikor sül a pite, s az illatok nyomán már nehéz lenne tagadni, hogy micsoda finomság készül. Nem, mintha megérdemelné.
Újabb ásítást kellett elnyomnom, tenyeremmel tompítottam hatását, s ekkor tűnt fel az új kollegina, Zsuzsanna. Eddig nem sokat beszéltem vele, csak általánosságban érintettünk néhány témát két szünet között a tanáriban, de elég értelmes nőnek tűnt, meg egy kicsit titokzatosnak is.
- Igen, ez egy általános jelenség a diákság körében, és addig jó, ha még csak ettek. Nálam jellemzően előszedik a mobilkészüléküket, mert azt gondolják, hogy csak azért, mert mugliismereten vannak, máris megengedett az eszköz használata. Megjegyzem, egyes diákokat ez kifejezetten zavarja, akik nem szívlelik a rúnázott eszközöket. Szóval örülj, hogy nálad csak esznek - mondtam egy kedves mosollyal, s ellökve magam a faltól, becsatlakoztam Zsuzsanna mellé, hogy megkezdjük a körünket.
- Ilyenkor nagy a béke és a nyugalom, de napközben fülsüketítő a zaj a folyosó egyes részein. Hogy érzed magad egyébként, sikerült beilleszkedned? - kíváncsi voltam arra, hogy vajon hogyan fogadta őt a többi kolléga, s mennyire érzi magát otthonosan ennyi idő után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Még mindig terjengtek pletykák annak kapcsán, hogy Robi vajon miért is mondott le a pozíciójáról, volt olyan kolléga, aki engem támadott le a folyosón, és nyíltan rákérdezett, hogy igaz-e a hír, miszerint egy másik intézmény igazgatója lett, s tényleg emiatt távozott-e. Mit ne mondjak, az efféle kérdések kényelmetlenül érintettek, egyrészt azért, mert nem éreztem úgy, hogy enyém lenne a válaszadás joga, másrészt nem kedveltem a pletykákat sem. Ezért ki is kerültem ezeket a kérdéseket, s inkább próbáltam az előttem álló feladatokra koncentrálni. Mert hogy akadtak bőven, bizony. Aki azt hitte, hogy a helyettes eddig csak lógatta a lábát, tévedett, a háttérben nagyon is sok teendője akadt.
Most is, iratok felett görnyedtem, külföldi iskolák ösztöndíjprogramjait tanulmányoztam, és írogattam össze azokat az intézményeket, akik esetlegesen partnerként fogadnák diákjainkat egy félév, esetleg egy teljes év erejéig. Az ilyen cserék nem egyszer hasznosnak bizonyultak, hisz a diákok egy ilyen ösztöndíj segítségével nem  csak, hogy megismerhettek egy más országot és kultúrát, de még egy idegen nyelv elsajátítására is volt lehetőségük. Szóval igyekeztem összeírni ezeket a szomszédos iskolákat, egy kicsit bele is merültem a feladatba. Nem is hallottam, hogy valaki kopogott, egy kolléga nyitott ajtót, aztán be is engedte a diákot, s én már csak arra figyeltem fel, hogy Süvegesék lánya vigyorogva érkezik hozzám. - Szia Lili! Engem? - egy picit meg is lepődtem, mert a lány már ügyesen teljesítette az óráimat, ezért hirtelen nem is tudtam hová tenni az érkezését. - Öhm, igen. Miért? - kíváncsian pillantottam rá, aztán valahogy kezdtem ráeszmélni arra, hogy ez a feladatkör bizony azzal is jár, hogy fogadjam a diákokat különféle kérdéseikkel. Kicsit még tapasztalatlan voltam ilyen téren, ám azonnal mosoly szökött az arcomra, félre is toltam a papírmunkát, s hellyel kínáltam a lányt.
- Ülj csak le. Miben segíthetek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Értem, bármire is, csüccs le, és beszélgessünk - tényleg meglepett a diáklány érkezése, de egy részem nagyon is örült ennek, mert valahol mindig is szerettem volna segítséget nyújtani a diákoknak, ha volt erre lehetőségem. Mindig is közvetlen voltam velük, a mugliismereti órákon is beszélgettünk jókat, sőt, akadtak diákok, akikkel még a szünetben is váltottam pár hasznos szót. Most viszont egészen más volt a helyzet, nem csak azok kereshettek meg, akiket tanítottam, de olyan diákok is jöhettek hozzám, akik már egy ideje nem jártak az óráimra. Volt ebben a feladatban egy kis kihívás, bennem meg egy adag kíváncsiság, mert nagyon is érdekelt az, hogy vajon mi szél sodorhatta elém Lilkót.
- Házat váltottál?- ez meg is lepett, hisz jól emlékeztem a levitás lányra, és tényleg! Megláttam ruháján a ház jelvényét, már csak az volt a kérdés, hogy ez miért is történt meg. Nem sűrűn váltottak a diákok házat, így igen komoly oka lehetett ennek, s emiatt csak még jobban fúrta oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon miért is kereshetett meg a lány. - Ühüm, már látom - bólogattam, közben összefűztem ujjaimat egymásba, s kíváncsian fúrtam pillantásomat Lilkó tekintetébe, majd figyelmesen végig is hallgattam a lányt.
- Aha, most már értelek, szóval bár kedveled a pirosakat, azért egy kicsit mégis hiányoznak a kékek, és egyelőre nem találod a helyed, ha jól értem. Ilyen előfordul ám egy házváltás során, de emiatt ne aggódj kérlek, mert csak egy kis idő kérdése, és be fogsz illeszkedni a pirosak közé. Kell néhány hét, míg megszokod az új helyed, addig pedig biztosan hiányozni fog a régi. Azt tudnám javasolni, hogy barátkozz a pirosakkal, csináljatok sok közös programot, de mellette fuss össze a kék barátaiddal is és velük is tölts időt. Mesélj nekik az új szobádról, a szobatársaidról, ilyesmi, hidd el, hogy idővel jobb lesz - bátorítottam szavaimmal, mert ez nem is volt olyan nagyon komoly probléma, mint amire számítottam, ellenben Lilkónak biztos sokat számított ez a dolog, és ezt tiszteletben is tartottam. - Megkérdezhetem, hogy miért váltottál házat? Volt valami oka? - hogy megtudjam, pontosan mi is áll a háttérben, úgy gondoltam, egy picit még puhatolózok, hátha fény derül valami másra is, ami esetleg problémát okozhat Lilinek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Eltelt néhány nap, amiben volt időm jól kibosszankodni magam, s minden este megfogadni, hogy soha többé ne kezdjek férfiakkal. Kedvem lett volna Izához is átmenni, s elújságolni neki, hogy mekkora vadbarom a drága kebelbarátja, ám erre sajnos már nem futotta az időmből, mert ha épp nem a lányomat vittem iskolába, vagy anyámat kísértem el az orvoshoz, akkor újdonsült igazgatóhelyettesi feladataimat láttam el, melyek nem kevés időt raboltak el tőlem mostanában. Panaszra mondjuk nem volt okom, hisz én adtam be a pályázatomat, volt is bőven motivációm, csak épp arra nem gondoltam, hogy majd lelkileg facsarodok ki, s életerőm sem lesz ahhoz, hogy tegyem a dolgomat. Arról már nem is beszélve, hogy a lányom szerintem megharagudott rám, Zéténnyel is elmaradtak a találkozói, ez pedig sehogy sem volt jó. Nati folyton róla beszélt, még azt is pedzegette, hogy apa vajon miért nem készít neki reggelit, hogy ugye biztos én nem engedem? Szóval gonosz boszorkává avanzsált a saját lányom, miközben anyám meg azzal traktált, hogy nagyon helyes, ne is engedjem be többé a házba ezt az alakot. Két oldalról kaptam hideget is meleget is, s kezdtem úgy érezni, hogy bele fogok bolondulni ebbe az egészbe. Néha nagyon szívesen lettem volna független, gyermektelen, szabad nő, akinek ha nem tetszik valami, csak fogja magát és tovább áll. Még egy mélyzuhanást vett éjszakán az is megfordult a fejemben, hogy összepakoljam Nataliet, s lerakjam Zéténynél, én meg továbbálljak. Akkor legalább lett volna ideje bepótolni az elmulasztott éveket, s én is bepótolhattam volna a fiatal éveimet. Ám ahogy ez a gondolat végig suhant a fejemben, úgy el is hessegettem azon az éjszakán, mert rájöttem, hogy a szívem szakadna meg, ha Natit elveszíteném.
Szóval, ilyen és ehhez hasonló gondolatok dübörögtek az elmémben, ráadásul Tánya sem ért rá, Ákost meg a föld nyelte el, s még csak egy üzenetet sem hagyott, hogy tudjam, hol keressem. Ennyit a barátokról.
Sóhajtva csuktam be magam mögött az üres ház ajtaját, mire végre elindultam, mert nagy elhatározásomban úgy döntöttem, hogy órák előtt meglátogatom Zétényt. Nem kellett messzire mennem, pontosan tudtam, hogy még mindig a Csárdában töltötte az estéit. Nem igazán értettem, hogy miért nem bérel ki magának egy rendes házat, ide azért nem szívesen engedtem volna el Nataliet.
Felfelé menet összefutottam egy fiatal nővel, aki parfümfelhőben úszva csörtetett lefelé, s bár nem volt a homlokára írva, de a női megérzésem valahogy azt súgta, hogy talán Zéténytől jött. Ez sem lepett volna meg, meg persze közöm sem lett volna hozzá, ha tőle jön, csak hát…na. De megint hülyeséget gondoltam, miért is jött volna tőle.
Elhessegetve a kószaságot, megálltam ajtaja előtt, s határozottan kopogtattam, közben próbáltam összekaparni a gondolatokat, amik éjszaka még sikerültek is, csak mikor komoly dolgokról kellett beszélni, olyankor már mindig inába szállt az ember bátorsága. Én még sem futamodtam meg, vártam, hátha ébren van már, s kinyitja nekem az ajtót. - Jó reggelt, bejöhetek? - miután végig néztem rajta, válla felett is elpillantottam, nem-e tűnik fel egy szőke, barna vagy vörös, ki tudja. Ha beengedett, át is léptem a küszöbét, s egyúttal körbevezettem a pillantásom a szobában. - Ja igen, szóval tudom hogy írtam, nem kell Natiért elmenned, viszont nagyon hiányzol neki, és szeretném, ha holnap mondjuk vele tudnád tölteni a délutánt…már ha, ráérsz holnap és nincs más dolgod - kezdtem bele, kicsit még barátkoztam a helyszínnel, meg gyűjtöttem a gondolataimat a legutóbbi - nem túl kellemes - beszélgetésünkkel kapcsolatban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Egész…nagy ez a szoba - jegyeztem meg, mert legutóbbi emlékeim szerint a csárdában meglehetősen zord, kicsi és sötét szobák voltak, nem beszélve a nyikorgó, rossz bútorokról. Ez ahhoz képest azért egy fokkal jobban nézett ki, amolyan legénylakásos stílust öltött a szoba, amiben volt minden, ami egy férfinek kell, ellenben még mindig nem gondoltam azt, hogy ez a hely gyermekbarát, már csak azért sem, mert odalent rengeteg idegen ember jött és ment, s valószínűleg jó pár korsó sör is felütötte a fejét, amit meg aztán hangzavar kísért.
Kicsit megköszörültem a torkomat, mintha nem lett volna hangom, de végül aztán kitisztult, sikerült is elmondanom első körben, amire gondoltam, mert tényleg bántott a bűntudat, s az, hogy láttam, Natalie mennyire szomorú Zétény hiánya miatt. Ezért is gondoltam azt, hogy jó lenne, ha mondjuk együtt töltenének jó pár órát, akkor talán a kicsilány megint vidám lenne, meg aztán, azt sem akartam, hogy Zé úgy érezze, nincs rá szükség. Tulajdonképp egy jó adag bűntudat is mardosott a történtek végett, össze is fűztem karjaimat a mellkasom előtt, mintha ez védene bármitől is, ami még csak meg sem történt.
-  Nem köszi, vagyis…egy pohár vizet, köszönöm - bólintottam, s míg mozdult, tétován néztem az ülőalkalmatosságra, aztán vissza Zétényre.
- Nem köszi, a suliban úgyis sokat ülök - végül állva maradtam, tettem pár kósza lépést, miközben még jobban szemrevételeztem a lakását. Fülemet közben megütötték az ironikus szavak, éreztem is belőle, hogy Zétény még neheztel rám, de nem sértődtem meg, végül is, volt benne némi igazság, így jogosan kaptam.
- Nem kell elvinned, úgy gondoltam, hogy átjönnél, játszanátok, és ott vacsorázhatnál - kiejtve az utolsó szót, ráemeltem a pillantásom, nem tudtam, hogy ehhez mit szól majd, közben ha kaptam, elvettem a vizet, de nem ittam belőle, csak tartottam a poharat, s tovább fürkésztem Zétény pillantását.
- Nézd - halk sóhajjal inkább le is raktam a poharat, s egy kicsit közelebb léptem hozzá. - Sajnálom a múltkorit, és nem úgy értettem, hogy többé ne gyere. Ez…ez csak…- most kellett volna valahogy elmondanom, hogy mi is játszódott le bennem, de inamba szállt a bátorságom. Nem ment. - …na de, a lényeg az, hogy Natinak nagyon fontos vagy és hiányzol neki, az apja vagy és mióta megjelentél az életében, azóta ő a legboldogabb kislány. Soha nem láttam őt még ilyennek, és ez jó dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Miközben beszéltem Zétényhez, egy kicsit izgultam, volt bennem némi stressz, nem tudtam, hogyan reagál majd, hisz sikerült megbántanom. Tényleg túlreagáltam a múltkori helyzetet, valóban nem volt szép, hogy hozzá vágtam azt a plüssállatot, s az sem, amiket hozzávágtam a fejéhez. Szóval volt is bennem félsz, hogy sikerült mindent elrontanom, s hogy elmartam a lányom apját, aki most majd megint tovább áll, újra lelép, én pedig örökre hallgathatom majd azt a lányomtól, hogy anya, ez is a te hibád! Azt pedig nagyon nem akartam, hogy a lányom apa nélkül éljen tovább most, hogy végre rátalált.
Úgy tűnt, Zétény egész jól fogadta, legalábbis a szavaiból ez jött le, még sem esett le rólam a kő, még mindig nehéznek éreztem a mellkasomat. Ráadásul  még most is éreztem benne némi távolságtartást. Úgy beszélt velem, mint egy diplomata, aki időpontot egyeztet. Tehát nem bocsájtott meg.
Felpillantva rá, hallgattam amiket és ahogyan kérdez, közben a gondolataim közé kúszott néhány múltbéli emlék is, mint amikor először futott össze Natival ott a boltban, vagy amikor én futottam vele össze újra a kastélyban.
- Nem, nem éreztem úgy - feleltem szűkszavúan, kikerülve a korábbi kérdést, s most kaptam a pohár után, hogy a kitöltött víz egy jó részét megigyam. Míg ittam, legalább addig sem kellett felelnem, meg amúgy is, olyan volt, mintha teljesen kiszáradt volna a torkom.
- Persze, hogy így gondolom - ezt már azután mondtam, hogy lenyeltem azt a pár korty vizet, s mivel ő közben a konyhának kijelölt helyhez sétált, így kénytelen voltam követni, mert nem volt kedvem a szoba másik feléről folytatni a diskurzust.- Ákossal?Mi…honnan tudsz te arról a rendőrségi ügyről? - meglepetten pillantottam Zétényre, hogy ennyire képben volt, pedig ilyesmikről nem is nagyon beszélgettünk. Ő persze viccelődni próbált, legalábbis nekem úgy tűnt, hogy jó mókának tartotta azokat a pletykákat, én viszont most nem igen tudtam vele együtt nevetni, mert egy fokkal feszültebb voltam a Farkasnál.
- Ákos…ő egy kedves barátom, mostanában sokat utazik - mondtam röviden, hisz mit is kellett volna mesélnem? Hogy tavaly együtt töltöttem vele egy éjszakát, vagy hogy nagyon kedveltem? - Az egy félreértés volt, néhány öregasszony fújta fel a dolgot és bolhából csináltak elefántot. Megjegyzem, mai napig zokon veszem azt, hogy egy szimpla feljelentés elég volt ahhoz, hogy meggyanúsítsanak - meséltem némi felháborodással a történteket, de meg is torpantam közben. - Nehogy mondj most valami jópofát, mert úgyis tudom, hogy eszedbe jutott valami. Igen, emlékszem, hogy azon a bulin prostinak öltöztem a javaslatodra, de nem , még mindig nem vagyok prostituált - húztam számat egy negédes mosolyra, de azért bekúszott egy őszinte mosoly is, ahogy eszembe jutott az a kis buli. Rég volt, akkoriban ismerkedtünk meg, s kapható voltam az ilyen apróságokra. Közben mégis csak letelepedtem mellé a székre, a blézeremből pedig kibújtam, mert kezdett melegem lenni ebben a szobában. - Nehéz, hogy itt vagy, tudod? - törtem meg végül a csöndet, s míg egyik kezem a pultra fektettem, addig másik kezemmel az összehajtott blézerem a combomon fektettem el.- Mikor ott vagy nálunk, látom, ahogy játszol Natival a nappaliban, ahogy fotózod őt, vagy mikor épp szendvicset készítesz neki. Olyankor mindig olyan érzésem támad, mintha…egy család lennénk, és…ez olyan jó érzés. De aztán meg kimész azon az ajtón, és nem jössz napokig.  Aztán meg megint ott vagy. Kedves vagy velem, az illatod az orromba kúszik és legszívesebben megérintenélek, de aztán bevillan az, hogy nem tehetem, mert a lányod miatt vagy ott, és nem miattam. És most biztos komplett idiótának tűnök, egy szeszélyes libának - mosolyodtam el keserűen, miközben egy kecses mozdulattal próbáltam kitörölni szemem sarkából a könnyet úgy, hogy ne kenjem szét a sminket. Felpillantva rá meg csak megvontam a vállaimat egy mosollyal az arcomon, mert hát, csak én lehetek ennyire hülye, egy kamu prostituált, aki “iskolát igazgat”.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Megint lebetegedett a kollegina, az évben már másodszor, így kénytelen voltam magam kezelni az okmányokat és egyéb jelentkezési papírokat. Éppen ezeket rendezgettem, amikor az egyik új kolléganő is pótolta a hiányos dokumentumokat, ezzel szépen minden a helyére is került. Ezután kicsit beszélgettünk, s mivel épp nekem sem volt dolgom, ő meg kicsit elveszettnek tűnt, úgy döntöttem, hogy egy kicsit körbe vezetem a kastélyban, s addig is sikerül egy kicsit jobban megismernünk egymást. Annak idején nekem nem volt ilyen szerencsém, pedig jó lett volna, sokáig még a termeket és az emeleteket is kevertem.
- Hát persze, hogy nem - nevettem fel, aztán halkan odasúgtam - csak alkalmanként - aztán tovább nevettem, ezzel csak finoman megjegyeztem, hogy azért mi tanárok sem vagyunk annyira szentek. Nem, mintha jellemző lenne az, hogy az iskola falain belül alkoholt szolgálnánk fel, de évente egyszer, karácsonykor például elő szokott kerülni egy finom üveg itóka, csak hogy koccintsunk. Meg aztán, ha mondjuk csapatépítőre megyünk. Már majdnem lelkes mesélésbe kezdtem, de aztán rájöttem arra, hogy a legutóbbiról inkább nem kellene szót ejtenem, mert abból csak én jönnék ki rosszul. Az újak még nem ismernek, és egy ilyen sztori hallatán azt gondolnák, hogy iszákos vagyok, pedig annyira nem is. Jó, az elmúlt időszakban esténként jól esett egy-egy pohár bor, de abban még nincs semmi.
- A faluban van egy remek söröző, Leprikón a neve, arra gondoltam, hogy oda valamelyik este beülhetnénk a kollégákkal. Itt ilyennel sajnos nem szolgálhatok, viszont remek kávét szolgálnak fel a manók a konyhában. Ez a folyosó egy kicsit hosszú, de végül is, innen is eljuthatunk oda. Amúgy is meg akartam kérdezni, hogy szeretnél-e lakosztályt igényelni, vagy a faluban szálltál meg? Ha jól emlékszem, a papírjaidon azt olvastam, hogy van egy kislányod. Ő mennyi idős? - érdeklődtem séta közben, most még merlinnek hála csend és nyugalom volt, de tudtam azt, hogy még pár nap, és az ifjak zsivajától fog harsogni a folyosó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Muszáj volt kiszakadnom abból a közegből, és rendbe tennem a gondolataimat, mielőtt bármilyen döntést vagy javaslatot is nyújtanék be az igazgató úrnak. Ő is ott volt, természetesen tapasztalta a történéseket, de úgy mint tanár, s nem mint szülő. Neki nem ült a sorok közt gyermeke, így benne valószínűleg egész másként csapódhattak le az események. Forrtam a dühtől, nagyon sok minden aggasztott tanárként és szülőként egyaránt. Hogyan is vetemedhet egy felnőtt férfi ilyesmire? Normális?
Belegondolni is rossz volt abba, hogy mi lett volna, ha mondjuk épp Natália az, akire kezet emel. Az mondjuk egész biztos, hogy akkor nem hagyta volna el a helyszínt élve. Ahogy azon se tudtam túltenni magam, hogy egy házvezető hogyan volt képes hidegvérrel végig nézni az eseményeket. Merlinre, hálát adtam a sorsnak, hogy Natália nem az Eridon asztalánál ült. A sok gondolattól persze meg is fájdult a fejem, az asztalomhoz ülve elkezdtem masszírozni a halántékomat, hogy picit lenyugtassam magam, amikor észrevettem belopakodni Ákost. Őt mindig jó volt látni, most sem zavart a jelenlétével.
Szavaira csak megráztam a fejem, ezzel is utalva arra, hogy mennyire csalódtam az egyik kollégámban.  - Őszintén? Fel tudnék robbanni a méregtől. - kezdtem bele, miközben felkeltem a székből és odaléptem Ákos mellé.
- A lányom vállalhatatlanul viselkedett, és úgy éreztem, hogy ott helyben leég a bőr az arcomról. Pontosan neki kellene tudnia csöndben maradni, hát mire neveltem? De ha még csak ez lenne. Miksa kihúzta a gyufát. Éppen, mikor kiemeljük a nevét, így viselkedik? Nem fér össze a kettő, érted? Mire jutalmazzuk most mégis? Ezt nem lehet elengedni egy ejnye-bejnyével. Rudolfról már nem is beszélve, szó nélkül végig nézte, hogy mit művel Bontovich. Egy házvezető nem viselkedhet így, erről ha nem én, majd az igazgató úr egész biztos, hogy beszélni fog vele. És nem csak tanárként dühít ez, hanem mint anyaként. Szülőként voltam tanúja annak, hogy egy diákot bántalmaztak. Érted? Ha ez kiszivárog az iskola falain kívülre, ebből oltári nagy balhé lesz. Szóval azt sem tudom, hogy intézzük azt, hogy senkinek ne járjon el a szája, de itt házon belül is rendeződjenek a dolgok - egy szuszra panaszoltam el mindent Ákosnak, majd hozzábújtam. - Mit kéne tennem? - persze ötleteim voltak, de úgy őszintén, azokból semmi sem tűrte a nyomdafestéket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Na siess, nehogy meglássanak - nyomtam egy csókot az ajkaira, aztán mielőtt még lelépett volna, visszahúztam. - Várj már, a nyakkendőd - gyorsan megigazgattam a nyakában fityegő darabot, nem is értem, miért vett fel ma nyakkendőt, de talán nekem akart kedvezni. Mindenesetre nehéz szívvel engedtem el a bozontos tanárurat, aki villámgyorsan távozott az éj leple alatt, én meg villámgyorsan húztam vissza a bugyimat, hogy aztán megigazgassam a szoknyámat, és gyorsan visszagomboljam a blúzom gombjait. Pechemre egy leszakadt, ettől függetlenül még sikerült a küldetést teljesítenem, úgy ahogy sikerült visszarendeznem a felsőmet, mikor meghallottam a füttyögést, így zavartan huppantam le az asztalról, s próbáltam azon gyorsan rendet rakni egyik kezemmel, miközben másikkal a hajamat igazgattam.
- Merlinre, hahó - a szívbajt hozta rám, pislogtam is a hang irányába, mikor a gyertya fényében megláttam Hubát. - Nahát, Te vagy az? - furcsa érzés volt, egyrészt zavart leplezve próbáltam jelen lenni, másrészt viszont megörültem neki, hisz a megérkezése óta nem volt még időm őt normálisan köszönteni. - Ezer éve nem láttalak, na gyere már, mesélj! Hogyhogy ilyen későn még ébren? - kérdeztem mosolygó zavaromban,miközben tovább rendezgettem az asztalon lévő dolgokat. Ezen az estén elvileg én voltam ügyeletben, ezért is lepett meg, hogy Huba csak úgy a semmiből felbukkant a tanáriban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Tényleg? És...ki volt az, honnan jöhetett? - nagyot nyelve próbáltam színlelni, s tettetni azt, hogy még engem is meglepett ez a kis sztori. Az arcom eközben már vörösödött, hisz az a gubancos hajú alak Ákos volt, és bizony, éppen nálam járt. Pech, mert erre nem voltam felkészülve. Mégis, ki gondolná, hogy ilyen késői órákban kollégák mászkálnak a folyosón? Merlinre, módosítani kellene a szabályzatot!
- Na de Hubaaa – úgy szóltam rá, mintha sértett lennék, hogy mégis hogy merészel ilyesmit feltételezni, de az a baj, hogy túl jól ismert engem, hisz lakótársak és barátok is voltunk, szóval előtte nem nagyon tudtam színlelni.
- Jajj Istenem – sóhajtva temettem arcomat a tenyereim közé, s újra Hubára emeltem a tekintetem, aki ekkor már egy újabb zavarba ejtő kérdést dobott fel. Köpni-nyelni nem tudtam, csak azt éreztem, hogy menten elsüllyedek, amiért lelepleződtem. Szerencsére, vagy nem, Huba azonnal témát váltott, én meg csöndben, teljes figyelmemet neki szentelve hallgattam végig.
- Ne haragudj, én...ne mond ki...- túl késő volt, hiába ugrottam, hogy tenyerem a szájára tapasszam, még így is tisztán lehetett hallani, amint kiejti száján Ákos nevét. Csak remélni mertem, hogy más nem járkál a folyosón.
- Jó, igazad van! Nagyon sajnálom, hogy eddig nem kerestelek, csak meglehetősen feje tetejére álltak a dolgok. Ott volt az az évnyitós dolog is, akkor a lányom is...- kereshettem ám az okokat, de tény, hogy sajnos nem kerestem őt.
- Ne haragudj, Huba! Gyere, hadd öleljelek meg! - s ha engedte, akkor magamhoz öleltem, majd csak ezután engedtem el, s fel sem tűnt, hogy a blúzom legfelső gombjait elfelejtettem beakasztani.
- Ami itt történt, kérlek ne mond el senkinek. Ákos és én...ez nem csak, érted, ez nem csak egy alkalmas dolog volt – vallottam be, s egy kicsit félve pillantottam Hubára, hogy vajon majd mit felel. Anno szerette szívni a vérem, de hogy azóta benőtt-e a feje lágya, azt nem tudom.
- Mesélj inkább, hogyhogy Bagolykő? Hogy kerültél ide? - pillantottam rá kérdően, miközben a hajamat igazgattam, hogy rendezettebb legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az elmúlt időszakban az igazgató úrnak túl sok dolga akadt, ezért többnyire engem és Holló kollégát kért meg arra, hogy képviseljük az iskolát, s ha kell ügyeket intézni, együtt menjünk, népszerűsítsük az iskolát, kössünk külföldi kapcsolatokat. Most viszont úgy alakult, hogy Albert valamiért lemondta és helyette ifjabbik mását küldte. Mi tagadás, az elején volt némi aggodalmam, hogy a fiatal úr mennyire állja majd meg a helyét, de az elmúlt két nap ékes bizonyítéka volt annak, hogy ha mást nem is, már legalább egy tucat leendő kolléganőt szereztünk Bagolykőnek, hála Albert úrfi megjelenésének és kedves modorának. Tényleg nem lehetett rá semmi panaszom, egészen érdekes témákról is tudtunk csacsogni. Épp a vonaton döcögtünk, mikor váratlan kérdést szegezett nekem, meg is lepődtem.  - Tűrhetően, köszönöm - mosolyogtam rá, közben azon agyalva, hogy vajon most miért kérdezte ezt. Vajon tud róla? Ám hirtelen ekkor nagyot fékezett a vonat, előre is estem volna, azonban Albi szerencsére elkapott.
- Fogalmam sincs…- ekkor hatalmas csattanás hallatszott, keveredve fémek nyikorgásával, s éreztem, hogy bemozdul alattunk a kocsi, s ahogy dőlt a szerkezet, azzal a lendülettel borultunk mi is, s közben hullottak a táskák, bőröndök, csomagok szanaszét. Túl hirtelen történt, éreztem ahogy a csuklómra esek, fejem meg az ülésnek vágódik, s mindenki sikoltozik a kocsiban. Kellett pár másodperc, hogy pislogjak és felmérjem a teret, mintha megdőlt volna a kocsi, amiben utaztunk. - Albert , jól vagy? - azonnal a kollégát kerestem pillantásommal, remélve, hogy minden rendben van, persze fogalmam se volt arról, hogy mi történhetett az első kocsikban, de egy nagyon rossz érzés fogott el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Sokszor lehetett a hírekben hallani balesetekről és tragédiákról, de tapasztalatom nem volt ilyen téren, soha nem voltam részese efféle eseménynek. Éppen ezért is ért váratlanul és hirtelen ez a dolog, amit pontosan be se tudtam azonosítani, hisz ki tudja, hogy mi történhetett. Lehetett hibás a sín, de akár még a mágiával is történhetett valami, ki tudja. Mindenesetre elég rosszul sikerült a csuklómra esni, ami sajgott is, meg a látási viszonyok is romlottak, mindenütt por kavargott, s a szanaszét hullott holmiktól, meg az utasok sikolyaitól csak káoszra lehetett következtetni.
- A csuklóm azt hiszem meghúztam, de ezt leszámítva minden rendben van – biccentettem Albertnek, megnyugtatott a tudat, hogy ő is jól van, mert azért mégis csak éreztem a felelősséget iránta, hiába kolléga, de még fiatal volt, akár a fiam is lehetett volna. Miután ebben megbizonyosodtam, a pálcám után nyúltam, de az nem volt a helyén, hiába matattam, biztosan elgurult a balesetben. - Elsősegélyt tudok adni, de a pálcám nincs meg. Albert, nézzük meg, hol lehet kijutni a kocsiból és segítsünk a többieknek, ki tudja, hogy odakint mi van, nehogy kigyulladjon – sajnos bentről nem volt egyszerű felmérni a helyzetet, de ösztönösen úgy éreztem, hogy el kellene hagynunk a helyet. - Megyek utánad, közben próbálok segítséget hívni – a telefonom megvolt, így azonnal tárcsáztam a SÜVEG-et, hogy jelentsem az esetet. Eközben a kocsink elejéből nyöszörgés hallatszott és egy fiatal fiú kiabált. - Segítség, valaki segítsen. Anya – Ijesztő volt hallani a hangokat, s csak arra tudtam gondolni, hogy épségben kijussunk innen és felhívhassam Ákost.
- Segítség - riadtan nézett a fiú, s hunyorogni kezdett, ahogy a pálca fényével szemben találta magát, az anyja beszorult két ülés közé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Voltak a munkámnak olyan részei, melyeket kifejezetten utáltam, olyan dolgok, melyektől mázsás súlyokat éreztem a hátamon vagy inkább a mellkasomon. Többek közt ilyen volt az, amikor valakire panasz érkezett. Nem örültem soha az ilyen eseteknek, de muszáj volt ilyenkor intézkedni, főleg akkor, amikor az igazgató úr házon kívül volt. A kis mázlista. Én is szívesebben vettem volna részt valami kiránduláson, de jelenleg házon belül volt dolgom. Egy kicsit feszélyezett a gondolat, hisz Oshiro kollégát személy szerint kedveltem, azonban egy másik kollégától panasz érkezett rá. Emiatt is hívattam be, s ahogy közeledett az időpont, úgy egyre feszültebb lettem. Egy kicsit ki is nyitottam az ablakot, hogy friss levegővel teljen meg a tanári, szerencsére most épp nem járt erre más, így volt időm egy kicsit gondolkodni. Éppen egy csésze teát töltöttem magamnak, amikor nyílt az ajtó, s megláttam Noát besétálni.
- Szervusz Noa – köszöntem rá oldalról, ahol a teát tartottuk, s befejeztem az ital kitöltését. - Kérsz egy csészével? - attól függően, mit felelt, visszasétáltam az asztalomhoz. - Kérlek, foglalj helyet. Azért hívattalak, mert panasz érkezett rád néhány kollégától, amit szeretnék Veled megbeszélni – nem kerteltem, egyből a tárgyra is tértem, mert biztos voltam benne, hogy izgult, meg ami azt illeti, én is gyorsan túl akartam esni ezen a beszélgetésen.
- Van sejtésed, hogy miről lehet szó? - kíváncsi voltam, hogy ő vajon tudja-e, miért is szólhattak nekem a kollégák.