Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Állom a fogadást! - magabiztosan egyezik bele, s ahogy eltelik pár pillanat jön csak rá arra, hogy tulajdonképpen azzal nyer a leginkább, ha veszít. Hiszen akkor Lafayette vele megy majd el a bálba, őt hívja el és vele fog táncolni! Szíve rögvest hevesebben kezd verni, ám mielőtt emiatt elpirulhatna, a levitás újabb zavarba ejtő megjegyzést tesz. Ajkain várakozik a válasz: ez nem jelenti azt, hogy nem adom meg magam azonnal, hogy felfalhass. Még ő is meglepődik, micsoda rosszéletű lány lett belőle, ám nem segíthet sem magán, sem a helyzeten. A szíve irányít, ő pedig hosszú idő óta először hagyja.

- - - o - - - o - - - o - - - o - - - o - - - o - - -
Az adrenalin elnyomja érzékeit, nem is gondolkodik el azon, hogy épp csak összekulcsolták ujjaikat, hiszen legalább annyira viszonozza az érintést, mint amennyire magabiztosan kapja. Követi Lafayette-et és kérésének megfelelően az orra elé is néz, nem csak az előtte haladó barna fürtös fejet figyeli. - Nem hagyom, hogy magadra vállald, én is akartam. A büntetőmunka úgyis uncsi egyedül, csináljuk együtt - sohasem büntették még meg, bizony, még annál a folyosói incidensnél sem, amikor a páncélokat... Ne, inkább bele se menjünk, mert az emlékek hatására Layla elsüllyed szégyenében, én meg belehalok a nevetésbe. Csendben követi a levitást, egészen addig, míg elég messze nem érnek a tábortól, hogy már ne hallhassák meg őket.
- Hát... Ha lenne sem hiszem, hogy rendezne, de nincs - felvillan előtte Nathaniel arca, a képek egy szempillantás alatt rohamozzák meg, ő azonban tudatosan igyekszik kiűzni magából a démont, csupán a kellemesen langyos nyári éjszaka ellenére megjelenő libabőrök árulkodnak arról, hogy valami lidérces emlék rohamozta meg. - Különben is, ha a barátom nem vinne el csillaglesre, hanem hagyná, hogy más vigyen, meg is érdemelné - cinkosan elmosolyodik és Lafayette-re pillant. Ez azért nagyon huncut kijelentés, főleg úgy, hogy a navinés végképp nem az a típus, aki megcsalná a párját. De ha a fiú ugrathatja, akkor neki is szabad!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem tudta, csak remélte, hogy amikor ma este kijönnek, akkor fény derül arra, tetszik-e Lafayette-nek, hiszen az nyilvánvaló, hogy ő maga igencsak erős vonzalmat érez a másik iránt. Az ujjaira fonódó ujjak biztonságérzetet nyújtanak, s tudatosan igyekszik mélyre nyomni a fel-felgennyedző emlékeket: hogy érezte már ezt, hitte már, hogy nem eshet baja. Viszont a levitás sohasem mutatott még csak hasonló jegyeket sem, mint Nate. Nem érzi azt az erős birtoklási vágyat, a mindent szétmaró féltékenységet, mely végül mindkettejüket elpusztítaná. Ha jobban belegondol voltak intőjelek, most azonban nincsenek, csupán a múlt kísértete jár öles léptekkel a sarkában.
Ahogy megállnak és szembe kerülnek egymással, ösztönösen néz fel a fiúra, feje kissé hátrabiccen, hogy tekintete összekapcsolódhasson a nála magasabban lévő íriszekkel. Arcán finom pír játszik, bár a sötétben nem valószínű, hogy Lafayette-nek mindez feltűnik.
- Zavarba hozol - lesüti szemét, lángba borul egész teste, ujjai ösztönösen szorítanak rá a másik szintén meleg, óvó kezére. Itt volna az alkalom, hogy végre kimondja érzéseit, de képtelen rá, hiszen nemcsak attól fél, hogy a levitás számára értelmet nyer minden, hanem attól is: önmagának is beismeri. - Különben is, nem vagyok én olyan népszerű, egy menő rellonossal is állhatnál itt, elvégre tök he- - megakad mondandójában, ahogy érzi, most már a sötétben is tisztán kivehetően vöröslik feje. - Hát szóval nem vagy átlagos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Akárhogy is, Lafayette-nek nem kellett megerőltetnie magát, amennyiben tűzbe kívánta borítani a lány arcát. A szíve eleve sokkal gyorsabban és rendszertelenebbül vert, mint általában szokott, ezen pedig az olyan kérdések, mint a hogyan lehet még egyedül, melyekből süt az udvarlás, egyszerűen nem tudnak segíteni. De bánja tán, hogy így alakul az estéjük? Szívesen fel is gyullad, ha ez az ára annak, hogy tetszen a fiúnak.
- Inkább csak megismernek a seprűakrobatika miatt és különben is, csak nem azt akarod mondani, hogy erre is felfigyelsz...? Én sose veszem észre - egyértelműen süt hangjából a nyilvánvaló: ehhez tényleg vak, bár nem feltétlenül azért, mert nem képes megérezni, ha figyelik, épp ellenkezőleg. Eldöntötte, hogy nem vesz róla tudomást, így el tudja kerülni, hogy bárki is a közelébe férkőzhessen, persze Lafayette-et kivéve, aki már meg is tette még azelőtt, hogy Layla-nak lett volna lehetősége megelőzni mindezt.
Figyelmesen hallgatja a másikat, szíve már a torkában dobog, hiszen, ha nem is volt egyértelmű elsőre, mire akar kilyukadni a fiú, a végére még neki is leesik. Elmosolyodik és, bár le akar cövekelni, a teste automatikusan mozdul, hogy egy lépéssel közelebb kerüljön a másikhoz, így lecsökkentve a kettejük között lévő távolságot. - Szerintem először mondja el a lánynak, hogy tetszik neki - erősen koncentrál, hogy ezúttal ne kapja el tekintetét és képes legyen tartani a szemkontaktust, zavara ellenére. - Ha a lány... elpirul és mosolyog, vagy nagyon zavarba jön, esetleg... nem is tudom... - szabad kezét megemeli és finoman végigsimít a levitás karján. - ...megérinti, vagy közelebb húzódik, extrém esetben ki is mondja, hogy viszonozza az érzéseket...  Akkor csókolja meg - ahogy az utolsó mondatrészt kiejti a száján már nem bírja tovább és lehajtja fejét. Ha most félreértette Lafayette-et, akkor nagyon csúnyán beég, de ha csak egy szikrányi esély is van arra, hogy ugyanazt érzik, akkor végre tudni akarja. Tudni akarja, milyen a másikhoz bújni, milyen hagyni, hogy ajka ajkára forrassza a szót és milyen érzés ismét bízni. Fél tőle? Soha jobban. De azt mondják, nem az a bátor ember, aki nem fél semmitől, hanem az, aki szembe mer nézni azzal, amitől retteg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem tudja, mire vár egészen pontosan, valószínűleg arra, hogy disney mesébe illő szerelmi vallomást kapjon, s lássunk csodát, ha nem is azt, de valami nagyon szokatlant megkap. Ahogy a francia hadarás elhangzik, szemei elkerekednek. Ebből Lafayette következtethet arra, hogy a lánynak halvány lila, ibolyán túli sugárzása sincs arról, mi történik épp, pedig a valóság csupán annyi, hogy minden szavát tökéletesen érti, elvégre az anyanyelvén érkezett a vallomás. Hirtelen nem bír megszólalni, bár minden porcikája sikít, hogy csináljon valamit, talán ez ösztönzi arra a levitást, hogy folytassa a megkezdett gondolatmenetet, ezúttal angolul.
Alig bírja visszafojtani mosolyát, jelen pillanatban sok száz méterrel jár a föld felett, egyenesen a felhők közé reppenve. Az 'úristenebb' jelző hallatán erősen ráharap alsó ajkára, s bár vére nem serken, ahhoz elég határozott a gesztus, hogy ne nevessen fel. Íriszei most már láthatóan örömmel telve és - kétség sem férhet hozzá, hogy - szerelmesen keresik a sötétben a fiú tekintetét. Soha nem gondolta volna, hogy a nála pár évvel fiatalabb iskolatársával össze fog jönni, de már hosszú ideje tudja azt, amit tagadni próbált mindez idáig.
Válaszolhatna valamit, de úgy érzi, hogy a tettek ezúttal többet mondanak minden szónál. Hogy kezdeményező típus-e? Egy cseppet sem, ám ezúttal, ha már egyszer hang nem hagyja el torkát, valahogy felelnie kell. Kezei végigsimítanak a felkarokon, hogy aztán a nyak köré fonódjanak, majd enyhén lábujjhegyre emelkedik és, hacsak Lafayette nem húzódik el, amiben mer reménykedni, akkor végtelenül esetlenül, de a testét átjáró vággyal és kívánással tapasztja egymásra ajkaikat. Mondanom sem kell, hogy fogalma sincs, hogyan mélyítse el a csókot, mert jelenleg abban sem teljesen biztos, hogy túl fogja élni a pillanatot, következtetvén pulzusszámából, ami infarktusközeli állapotot feltételez. Hallása is tompul, a természet zajai teljesen megszűnnek létezni, csupán szívverését és az ereiben őrültként száguldó vért hallja füleiben dobogni, miközben pontosan jól tudja, hogy arcán enyhe pír játszik. Annyira rég várta már ezt, hogy elmondani sem tudja. Csak egy aprócska pillanatra húzódik el, hogy nyomatékot adjon tetteinek.
- Ennél a vallomásnál már csak az úristenebb, hogy szívesen lennék a barátnőd, te lökött - szenvtelenül felel neki franciául, ezzel a másik tudtára adva, hogy elsőre is mindent értett. Édes, huncut mosoly játszik ajkán, ahogy hagyja, hogy a felismerés eljusson Lafayette tudatáig. Kis gonosz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Ásítva fordul be a sarkon a banya portréja felé. Annyira nagyon nem volt kedve ma kijönni járőrözni! Mivel ez a végzős éve, egészen másra koncentrál, mint a prefektusi feladataira, de nem akarja cserben hagyni sem házvezetőjét, sem társait. A számtalan edzés, a hajnalig tartó tanulás, no és persze kapcsolata Lafayette-el minden idejét és erejét elviszik, s bár kedvese sokkal inkább jelent feltöltődést, sajnos mindez édeskevés a mellette lévő dolgok mellett. Hosszú szempillái megemelkednek, kitöröl egy könnycseppet fáradt szemének sarkából és rögtön észre is veszi, hogy valaki, aki nagyon is alapkézésesnek tűnik, nem a szobájában tartózkodik.
- Sziaaaa - mosolyogva integet neki, bár a pulcsiján díszelgő prefektusi jelvényt meg sem próbája eldugni. - Minden rendben? Hogyhogy nem a körletedben vagy? - annyira kedves, hogy lehetetlenség megijedni akár tőle, akár attól, hogy büntetés lenne a rajtakapás vége. Nem ismeri fel egyébként az eridonost, mivel az Edictumot messzire elkerüli, amúgy meg nem tudná megmondani, melyik tanárnak ki a gyereke. Ha még ezt is fejben tartaná, valószínűleg szétrobbanna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Fáradtan lép ki a gőzből, derékig érő hajára törölközőt csavar, ahogyan vékony testét is puha textilbe bugyolálja. Lafayette bármelyik pillanatban megérkezhet, ő pedig késve indult el az edzésről, így most minden terve borul. A főzéssel ugyan elkészült, a meggyes-cseresznyés piskóta még épp langyosan várja, hogy végre megkóstolhassák, a brassói pedig a sütőben pirul tovább. Nem kimondottan francia ételek, de a fiúval eldöntötték, hogy minden alkalommal olyan ételeket próbálnak ki, amik a legkevésbé sem franciák. Így történhetett, hogy a legutóbb pukkadásig nevették magukat Lafayette túlzottan csípősre sikeredett pad thai-án, vagy épp Layla agyonsózott rántott húsán. És még azt mondják, van, amit nem lehet elrontani - cáfolom, el lehet!
Épp csak mezítláb sétál a konyha irányába, hogy ránézzen vacsorájukra, amikor hallja a kulcs csörgését, ezek szerint párja rendkívül pontos ma. Kikapcsolja a sütőt és rögtön szalad is, hogy a levitás nyakába ugorhasson. - Időben jöttél - karjai a fiú nyaka köré fonódnak, amikor pedig rájön, hogy még mindig turbánban van, egy laza mozdulattal lehúzza a törcsit hajáról, hogy az nedvesen hulljon a hátára. - Ne haragudj, sokáig tartott az edzés, még nem vagyok kész... legalábbis magammal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az arcán pihenő mosoly még most is ugyanolyan ragyogóan édes, mint hajdanán, amikor csak kerülgették egymást. Azt mondják, a szerelem legfeljebb fél évig tart, utána elmúlik, Layla-ban mégis zavaróan hangosan kavarog a gondolat, hogy náluk ez egészen másképp van, legalábbis nála biztosan. Annak ellenére, hogy korukból fakadóan akad érettségi különbség egyes területeken, a fiú mindig tisztelettel bánik vele, odafigyel rá és ennél szuperebb társat nem is tudna elképzelni, talán ezért is van az, hogy a rózsaszín felhőben fel sem tűnik neki, hogy a kezek illetlen helyekre vándorolnak.
- Óóó, pedig beugorhatott volna, megígérte, hogy hoz nekem egy titkos receptet, amit nem ronthatok el - töprengőn réved a távolba, mielőtt kisvártatva folytatja. - Bár, ha mélyen a szívünkbe nézünk, mind tudjuk, hogy nincs ilyen - a mondat befejeztével elkezd nevetni saját magán, ami igen gyakran előfordul, amióta Lafayette-el jár. Nem tudja pontosan, miért, de könnyedebben vállalja fel hibáit és szórakoztatóbbnak találja csacska, ügyetlen tetteit, mint annak előtte. A szégyen, mely ezekhez társult, köddé vált, s bár kár tagadni, hogy ez érettségéből és korából is fakad, azért igencsak nagy szerepe van benne a franciának.
- Dehogy is, akkor lenne 10/10, ha a törölköző se lenne rajtam - huncut kacagása, akár a méz a madzagon, úgy csábítja a másikat még messzebbre, s bár érzi, hogy pulzusa emelkedik, igyekszik tudatosan kizárni ezt elméjéből. Nem retteghet örökké és nem hagyhatja, hogy az emlékei gúzsba kössék. - Lafayette David Saint-Venant, nagyon pimasz vagy ma, ráadásul hiába szánod bóknak a testemre, mi a helyzet a főztömmel?! Tán csak nem kritika lenne? - felháborodást tettetve eltolja magától a másikat, ám szemeiben játékosság csillan: le sem tagadhatná, hogyha lassan is, de tanul a levitástól. Imádja ugratni, mert ugrik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem akarta ezt, ő csak szeretett volna normális életet élni, megtapasztalni, milyen az, amikor a felnőttek összeolvadnak, csakhogy jobb napjain hajlamos elfeledkezni róla, hogy vele ezt már megtették. Amint Lafi lemászik róla, az oldalára gördül és magzatpózba húzza magát, pont úgy, ahogy azon a napon, amikor Nathaniel megerőszakolta. Könnyei ömlenek és képtelen válaszolni a feltett kérdésekre. A félhomálynak hála nem látszik, hogy a mellein még mindig vannak apróbb, alig látható hegek. Mindenét össze kell szorítsa, abszolút védekezési mechanizmusként és még percekig csak remeg és próbál uralkodni magán.
- Bo-bocsá-áss me-e-eg... - igyekszik levegőt venni, de ez már nem az a szituáció, amikor kislányosan pityereg: ez már az ugly crying, amikor már minden mindegy. Nagyon lassan csitul Lafayette érintése alatt, azonban fokozatosan elkezdi egyre egyenletesebben venni a levegőt és a könnyei is apadni látszanak. Tudja, hogy mondania kellene valamit, de nem tudja, hogyan kezdjen neki. Mégis miként lehet elmondani a párodnak, hogy nem vagy képes a szexre, mert megerőszakoltak a lehető legaljasabb módon?
- Ne haragudj rám... Annyira szeretlek, de nem megy... egyszerűen képtelen vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Halkan szipog, próbálja összeszedni magát. Érzi a rásimuló takarót, mély levegőket vesz és belekapaszkodik a textilbe. Minden rendben lesz, nem érheti baj, Nate halott. Halott. Eltelik némi idő, mire Lafayette meg mer szólalni mögötte, a bűntudat pedig erős marokként szorít torkára: nem őszinte a fiúval. Vele nincs semmi baj, ő csak... Ő csak...
Visszafojtott lélegzettel fészkelődik a másik oldalára, hogy szembe találja magát a fiúval. Túl régóta halogatja már ezt, de nem igazán tudja, miként is fogjon bele. - Volt egy... - megakad. Mi is volt? - ...egy barátom korábban. Te is ismerted talán, Nate. Egy ideig jártunk, aztán... - elcsuklik a hangja, valamiféle furcsa íz kezd terjengeni a szájában, nyelnie kell. - ...aztán már nem akartam vele lenni - könnybe lábad a szeme, egyre szaporábban ver szíve, légzése egyenetlenné válik. - Egyik pillanatról a másikra megváltozott... egyszer csak... erőszakos lett és nekem támadt... - karjaival öleli magát, miközben vacog a takaró alatt. Összeszorítja szemeit, az emlékek hirtelen oly élénkké válnak, hogy érzi magán a férfi érintését. A vadállatét. - Ő... ő bántott és... harapott, megütött, karmolt... aztán nem tudtam védekezni és ő... - az emlékre fájdalom nyilall testébe érzi, hogy a feltörekvő epét nem bírja sokáig tartani. - ...elvette. - ahogy kiejti ezt a száján hirtelen felgyorsul minden.
Ki kell pattannia az ágyból, hogy a mosdóba rohanhasson, feltépi annak ajtaját, s épp csak eléri a wc csészéjét, hogy aztán kihányjon mindent, amit megevett. Még arra sem marad ideje, hogy magára zárja az apró helyiséget, így nem kizárt, hogy Lafayette végighallgatja az egészet. A hányás után pedig nem hallatszik más, csak egy puffanás, ahogy a földre rogyik és keserves sírásba kezd, mintha nem lenne többé holnap.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Teste néha meg-megremeg, hiszen jelen pillanatban nem csak lelki, de fizikai terhelést is kapott. Ahogy ott ül összerogyva a földön, borzasztóan kicsinek és esetlennek tűnik, mintha nem is az a Layla lenne, akit mindenki ismer. Valószínűleg tényleg nem az, hirtelen megint azon az éjszakán találja magát, amikor menekült és végül betért a hálókörletbe, önmaga árnyékaként. Most is épp ugyanolyan, éppenséggel megtanulta kezelni.
Amikor Lafi leül mellé, nem tiltakozik, bár undorodik saját magától és nem esik nehezére meggyőznie magát, hogy a levitás is ugyanezt érzi. Mégis ki szeretne egy ilyen csődtömeget? Most, hogy ezt megtudta, biztosan nem akar majd tőle semmit, elvégre egy másik férfi nem egyszerűen elvett tőle mindent, de mindenét bemocskolta. A könnyei ugyan apadnak, s az epe sem mozdul újra, érzi, hogy nem bírja elvilseni a testét. A fiú hogy lehet hozzá ilyen kedves? Miért nem ment el, miért maradt itt? Hát már tudja, hogy csak egy törött porcelánja van, miért akarná megragasztani? Az is lehet, hogy már rég nem lehet.
- Miért maradtál velem? - szája elé emeli kezét, hogy hányástól bűzlő leheletét ne érezze a fiú, ettől viszont szavai lesznek valamelyest torzak. Nem húzódik el, mert arra egészen egyszerűen képtelen, túlságosan vágyik Lafayette karjaiba. - Miért nem undorodsz tőlem? Borzalmas vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egy apró, kesernyés görbére húzódnak ajkai: olyan ez, mint amikor az ember szeretne mosolyogni, de közben szétszaggatják a fájdalmas érzései. Nem tudná megmondani, miért érzi mégis azt, hogy megkövült tagjai olvadni kezdenek. Ahogy hallja Lafayette szavait, újra könnyek szöknek a szemébe: hát mégsem olyan rémes ember? Talán mégis van esélye arra, hogy szeressék?
Odabújik a levitáshoz és arcát a nyak tövébe temeti, hogy beszívhassa kellemes illatát. Bal keze úgy kapaszkodik a fiú pólójába, ahogy azt ő maga teszi kettejük kapcsolatába. Nem akarja elengedni és nem akarja, hogy ocsmánynak, szörnynek lássa a másik. - Gondoltam rá, hogy el akarom felejteni, de... nem tudnék úgy továbbmenni, hogy az életem egy része homályos. Ahhoz viszont túlságosan gyenge vagyok, hogy megoldjam, nem vagyok rá képes - szipog egyet, de már nem sír. Hagyja, hogy baba módjára ringassák, beburkolózik az ölelésbe és engedi, hogy a biztonság óvó közege bekebelezze. Talán csak erre van szüksége.
- Megpróbálom összeszedni magam - egy aprót bólint és eltolja magától Lafit, hogy felkeljen. Hagyja a fiút is ugyanígy tenni, de mielőtt az kiléphetne az ajtón, a kezéért nyúl és finom ujjaival elkapja a csuklóját. - Nagyon szeretlek. És köszönöm, hogy velem maradsz.