36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Layla Robillard összes hozzászólása (56 darab)

Oldalak: « 1 [2] Le
Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2021. április 5. 15:28 Ugrás a poszthoz

Nate
valahogy így

Érzékeli, hogy Nate-nek ez még nem elég, viszont ma estére ő is készült valamivel, s ahhoz, hogy igazán nagy meglepetés legyen, nem szabad ennyire elsietniük semmit. Inkább jól felkészül, szemügyre vesz és igyekszik csillapítani idegességét a ténnyel, hogy jó kezekben van és vigyáznak majd rá. Bár hová is gondol! Úgysem lesz ő olyan bátor, hogy végül megmutassa, ami ruhája alatt lapul...
- Fogadjunk örökbe egy nyuszit? - meglepetten fordul kedvese felé, de ajkai rögvest elárulják, ahogy felfelé ívelve szavak nélkül is igent rebegnek. Ujjai száját takarják, mintha csak most kérték volna meg a kezét, annyira meghatódik, a másik információmorzsa pedig csak most jut el tudatáig. Szóval akkor Nate-nek van egy lakása, amit kibérelt. - Komolyan béreltél lakást? És úgy, hogy legyen nekem vendégszoba? Istenem, Te olyan figyelmes vagy! - ismételten a férfi nyakába borul, ámbár meglehet, hogy mondandóját nem kevéssé értelmezte félre. A vendégszoba a nyúlé, a lakás pedig kettejüké, ahol aztán történhetne minden IS, de a mi ártatlan lelkünk agykapacitása eddig még nem terjedt el.
- Akkor... akkor lenne kulcsom hozzád - jelenti ki, mert hát kérdésnek nem nevezhető ez a félénk mondatocska. Nagyon zakatolnak a fejében lévő fogaskerekek, ám gondolatai rögtön elterelődnek, ahogy a fiú közelebb hajolva nyakszirtjét csókolja. Óhatatlanul is libabőrössé válik, szinte beleremeg az érintésbe és beharapja alsó ajkát, amit a másik még éppen láthat, ha figyelmes. - Istenem, de aranyos ez a lánc! Nate, én meg sem érdemellek téged - megrázza fejét, aranyló tincsei összevissza szállnak.  Szeretném meghálálni valahogy - közelebb húzódik, hogy ismét adjon egy puszit a már jól ismert, tüzes ajkakra, ezúttal viszont ő szeretné elmélyíteni a pillanatot. Finom ujjai belekapaszkodnak a férfias illattal átitatott felsőbe, ahogy közelebb nyomul. Vajon lesz elég bátor megtenni? Maga se tudja, de a fehér, csipkés anyag mintha szorosabban feszülne mellén és csípőjén, mintha nem akarna tovább rajta maradni.
Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2021. augusztus 29. 18:03 Ugrás a poszthoz

Nate
fotózás | Ausztria

- ENNYI! - a magazintól küldött férfi hangja élesen hasít bele a levegőbe, ahogy idegesen leállítja a fotózást. - Mi folyik itt? Szedjék össze magukat, ez nem egy amatőr verseny, hanem címlapfotózás! Holnap folytatjuk, elvárom, hogy addigra rendezzék az ügyeiket - bosszúsan viharzik ki a helyiségből, ahogyan mindenki más is, hiszen nem terveznek a két hibás féllel egy levegőt szívni. Layla beharapja alsó ajkát, szinte érzi, hogy jelenleg is izzik a levegő attól a sok, ki nem mondott dologtól, ami közöttük feszül. Borzasztóan kínos.
Amikor eljött Nate-től a legutóbbi találkozásukkor, rengeteg érzelem dúlt benne. Értetlenség, döbbenet, harag, csalódottság és tehetetlenség. Ennyi negatív dolgot még sohasem tapasztalt egyszerre, így nem is meglepő, hogy úgy döntött, nem keresi a férfi társaságát. Erre, mint később kiderült, alkalma sem nyílt volna, mivel párját a munka külföldre szólította, ám erről is csak egy pár soros rövid üzenetet kapott, éppenséggel ügyelve arra, hogy már ne legyen idejük személyesen elbúcsúzni. A szőke ezt saját párkapcsolati kudarcának élte meg és teljesen összeomlott. Elrontott mindent. Először saját magát kezdte hibáztatni, amiért ennyire szívtelen és kegyetlen volt, hogy képes volt bántani azt a férfit, aki a csillagokat is lehozta volna az égből. Aztán elkeseredettsége vegytiszta haraggá alakult át: mégis hogy teheti ezt vele Nathaniel? Különben is, egy vita sohasem lehet kizárólag az egyik fél hibája. Meggyőzte magát, hogy igenis joggal vonta kérdőre, mi több, éretten viselkedett, mikor a helyzetet rendezni akarta. Aztán teltek a napok, a düh elpárolgott és csak az üresség maradt mögötte, mely betölthetetlennek bizonyult. A vizsgaidőszak javában dübörög, Layla azonban képtelen tanulmányaira koncentrálni, hiszen szembesülnie kell a ténnyel: véget ért élete első kapcsolata. A fiú már nem szereti, elhagyta és ennyi. Nem csoda, hogy ilyen gondolatokkal fejében, mikor meglátta, ki fogja ma fotózni, teljesen befeszült. Annyira kellemetlenül érezte magát, hogy bármit is kellett tennie, nem tudta szívvel és odaadással tenni, ami végső soron a fotózás káoszba fulladásához vezetett. Most pedig már mindenki kiment, csak ketten maradtak bent, a pengeéles csend fülsüketítő zajával karöltve.
- Sajnálom, hogy elrontottam - nem teljesen egyértelmű, egészen pontosan hogy érti. A romantikus vacsorára gondol, a fotózásra vagy esetleg a kapcsolatukra? Akárhogy is, szinte érzi, a sírás megfojtja és elemi erővel akar lecsapni rá. Felnőttként akar viselkedni, így nyel egyet, remélve, hogy a kialakuló gombóc lejjebb csúszik és hagyja levegőhöz jutni, ám nem jár sikerrel. Jaj istenem, mit tehetne?
Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2021. augusztus 31. 21:17 Ugrás a poszthoz

Nate
fotózás | Ausztria

Vékony ujjait tördeli, fogalma sincs, hogyan szóljon a másikhoz, s mikor végre megtalálja hangját, akkor sem tudja, mit kellene mondania. Helyzetén nem segít, hogy Nate végtelenül elutasító. Sokféleképp elképzelte már a találkozást, vajon milyen lesz újra látni, egymás szemébe nézve rájönnek, hogy bolondok voltak, csókolóznak és minden rendbe jön. De a férfi múltja nem tűnik el nyomtalanul, a kimondott szavakat pedig nem lehet semmissé tenni, így a 'mintha mi sem történt volna' sohasem volt igazi opció. Mit kellene tennie? Mi lenne a helyes?
- Igen, ez jó ötlet - többször neki kell futnia, hogy végül hang is jöjjön ki a torkán. Mintha apróra zsugorodna, icire-picire, hogy ne is lehessen észrevenni, s a végén megszűnjön létezni. Bár megtehetné! Ám nem ilyen egyszerű sohasem az élet. Gyűjti az erőt, ez nem elég, ez kevés, valahogyan pontot kell tegyen a végére, de mit tehetne másképp? - Szerintem beszélnünk kellene - ezek a szavak késként hasítanak a terem csendjébe, s talán csak képzeli, de mintha visszhangzanának is. Lehetséges volna? Alsó ajkát kezdi harapdálni, hiszen a sok gondolat sohasem állt össze egy egésszé, mindig csak úgy cikáztak a fejében, most viszont, ha már megtette az első lépést, neki kell kezdenie. Sok dologban gyermek még, de azzal ő is tisztában van, hogy mindketten megérdemlik a méltó lezárást.
- Nate, nagyon sajnálom, hogy veszekedtem veled. Buta voltam. Fogalmam se volt, hogy mennyi minden történt veled, nem is tudhattam, én csak... Féltékeny lettem, de már nem is tudom mire. Tudom, hogy már nem szeretsz és ezt megértem, viszont akkor mondjuk ki, hogy vége van. Én elengedlek, mert így lesz a legjobb. Talán soha nem is szabadott volna egymásba gabalyodnunk, hiszen láthatóan alig ismerjük a másikat. Viszont nem szeretnélek elveszíteni, mindig velem voltál, mellettem, fontos vagy nekem. Nem maradhatnánk barátok? - mondandójának vége már inkább rimánkodás, egy visszafogott, ám mégis hangos fohász azt illetően, hogy minden, amik ők valaha voltak, ne vesszen el. Szegény, szegény kicsi Layla, fogalma sincs, hogy ez nem így működik. "Elpusztult a kutyánk, de azért tartsuk meg." Egy elromlott kapcsolat már sohasem lesz barátság, mert az egyik fél örökre többet akar a másiktól. Azért, mert ez éppenséggel nem Layla lesz, aki jelenleg is csak bűntudatot és lelkiismeretfurdalást érez, szerelmi bánatot nem, még nem teszi könnyebbé kedvese helyzetét. Inkább csak nehezíti.
Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2021. szeptember 21. 19:19 Ugrás a poszthoz

Lenke

Ritka alkalmak egyike, mikor lehetősége van ellátogatni bárhová – úgymint a Shanes-be. Az edzések, interjúk, fotózások, no meg a tanulás jószerével lefoglalják idejét, nem beszélve jelen pillanatban haldokló párkapcsolatáról. Ami azt illeti, ez kissé lelombozza, de nem enged teret a sötét gondolatoknak, mert megbeszélte Matyi bácsival, hogy ma meglepi a gyerekeket és ő fog rájuk vigyázni. Tudniillik, ha egyszer már túl idős lesz a sporthoz, edző szeretne lenni, ez pedig megköveteli a lurkókkal való gyakorlatozást. Noha maga is gyermek még, szívesen igyekszik magára ölteni az érett felnőtt szerepét. De nem ezen a napon! Megérkezve azok a gyerekek, akikkel már találkozott vagy ismerték valahonnan, rögtön megrohamozzák, ő pedig hatalmas, széles mosollyal ölelgeti meg mindahányat. Alig jutott be az épületbe, de úgy tűnik sohasem ér ki az udvarra, hogy a mára kiosztott csoportjával töltse az időt. Nagy nehezen átverekszi magát a sokaságon, kiérve pedig elégedetten veszi tudomásul, hogy mindenki szépen játszik és elfoglalja magát.
Csípőre vágja kezeit, hogy jobban szemügyre vegye a kicsiket, mikor megakad tekintete egy, a hintánál gyakorló kislányon. A pirouette, amivel próbálkozik, korántsem tökéletes, s Layla figyelmét a megfájduló boka sem kerüli el, mégis igyekszik beleolvadni környezetébe, nehogy a kislány észrevegye, ahogy figyeli. Kecsessége magával ragadó, megszólalni sem kell, hogy leríjon róla, táncol vagy legalábbis közel áll hozzá ez a művészeti ág. Amikor hajtani kezdi magát, a navinés úgy dönt, odamegy hozzá, elvégre most rá nem nagyon van szükség, mindenki szépen játszik.
- Szia! – kedvesen mosolyog, mikor közelebb ér, viszont nem akar egyből a közepébe vágni annak, amit mondani akar. Bár miért is ne? Megvárja, míg a hinta lassul valamelyest, csak aztán kezd bele mondandójába. – Láttam, amikor gyakoroltál. Az a baj, hogy túlságosan görcsös vagy. A vállaid szorosan működjenek együtt a hátaddal és gerinceddel, lefelé kell szorítanod őket, de közben nyitnod kell a mellkasod. A kezeidet későn húzod be, ezért túl hamar nyitod ki és elveszíted az egyensúlyod – oldalra billentett fejjel pásztázza a kislány arcát, megfeledkezve arról, hogy ő maga Layla Robillard. Mert mégis, kicsoda ő? Csak egy lány, aki imádja a seprűakrobatikát, néha versenyekre jár, általában megnyeri őket és kész. De ugyanolyan volt, mint Lenke, egy fikarcnyival se másabb.
Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2021. szeptember 21. 19:19 Ugrás a poszthoz

Nate
fotózás | Ausztria

Jobb, ha rosszat álmodik az ember, mint ha ébren van lidércnyomása.
Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2021. szeptember 21. 22:11 Ugrás a poszthoz

Nate
fotózás | Ausztria

Jobb, ha rosszat álmodik az ember, mint ha ébren van lidércnyomása.
Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2021. szeptember 23. 22:01 Ugrás a poszthoz

Nate
fotózás | Ausztria

Jobb, ha rosszat álmodik az ember, mint ha ébren van lidércnyomása.
Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2021. szeptember 30. 18:59 Ugrás a poszthoz

Nate
fotózás | Ausztria

Jobb, ha rosszat álmodik az ember, mint ha ébren van lidércnyomása.
Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2021. szeptember 30. 21:56 Ugrás a poszthoz

Nate
fotózás | Ausztria

Jobb, ha rosszat álmodik az ember, mint ha ébren van lidércnyomása.
Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2021. december 22. 19:45 Ugrás a poszthoz

Lafayette
el fogok késni | hol van az orrom előtt?

El fog késni, ez már biztos, azonban nem mindegy, hogy mennyire teszi ezt meg. Minél több percet halmoz fel, annál több büntetőkör és extra gyakorlat lesz, tehát közel sem mindegy, hogy egy perccel vagy tizenegy perccel ér oda később. És hadd legyen őszinte, tekintve, hogy ezt a versenyszezont - hála Az Incidensnek - teljesen kihagyta, edzője sokkal keményebben fogja. Miközben nemcsak a magába, de az emberekbe vetett hite is megremegett, fontolóra vette, hogy felhagy a seprűakrobatikával. Egyszerűen azt érezte, nem képes többé seprűre ülni, pláne nem eljátszani az angyali arcú, szőke hajú "Nyuszit", aki mindenkit lenyűgöz és különben is mindig vidám és mosolygós. Olyan érzése van, mintha ezer éve nem görbült volna felfelé ajka, pedig tudja, hogy találkozott családjával, barátaival, hogy ami történt, fel ugyan nem dolgozta teljesen, de végre megint ketyeg az órája és tovább indult, rábízva magát az időre. Ha Rudi bácsinak igaza van, akkor ettől tényleg rendbe jön majd minden.
Addig is viszont hatalmas lendülettel fordul be a fejetlenség folyosójának sarkán, kezében seprűjével, hátán edzőcuccával. Érzi, hogy a padló annyira nem biztonságos - értsd csúszik, mint a fene -, de nem törődik vele. Lepillant, hogy lássa, hova lép, csakhogy amikor ismét megemeli fejét, már előtte terem egy nála valamivel magasabb akadály, aki eddig nem volt ott. Még itt sem esik kétségbe, hiszen csak szimplán kikerüli, ám a cipője alatti sikamlós talaj másképp gondolja mindezt. Ahelyett, hogy tökéletes ívben kikerülné a fiút, tulajdonképpen fél oldalával telibe találja hátulról, s ha ez nem volna elég, egyensúlya mit sem ér e percben, azonnal hanyatt is vágódik. Talán reflex lehet, hogy zuhanás közben szabadon maradt kacsójával megragadja az egyetlen kapaszkodót, ami kézre esik: Lafayette-et. Egy sikkantás kíséretében csüccsen le a földre, vélhetően magával rántva a levitást is, hacsak nem gyorsabb és stabilabb.
- Auauauau - seprűt szorongató karjára esett és nemesebbik felére, de legalább mindkettőt jól beütötte. Könyökét kezdi szorongatni, miközben pillantása a prefektusra rebben. - Ne haragudj, úristen, ugye legalább te jól vagy?
Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2021. december 22. 23:35 Ugrás a poszthoz

Lafayette
el fogok késni | hol van az orrom előtt?

Nem is tudja, hogy a saját fájdalma aggasztja-e jobban, vagy a tény, hogy a másik sem esett kevésbé szerencsétlenül. Igazság szerint ez mind eltörpül, mikor rájön, hogy ha mása nem is, hosszú vörös haja biztosan óvón takarja be áldozatának arcát, ami akár fulladásos, torokcsiklandozós halállal is járhat. Mikor észleli a veszélyt, gyorsan megragadja tincseit és maga is arrébb sepri, segítve Lafayette dolgát.
- Jó, mert elég nagyot estél. Nagyobbat, mint én - ahogy a fiú arcára néz, rögtön látja, hogy enyhe pír keletkezett rajta az ütés nyomán, ami akár még rondább is lehet később. Szóval ezért mondják mindig a felnőttek, hogy ne futkározzanak a folyosón! Minden világos. A következő ellenőrzendő dolog most, hogy egyben vannak, csupán a seprűje, amit megemelve alaposan szemügyre veszi. Az esés során természetesen mindenét megüthette volna, kivéve járművét, amit olyan magasan tartott felfelé, ezzel óvva a sérüléstől, hogy egyetlen karcolás sem lelhető fel rajta.
- Szerintem nincs az a zuhanás, amit ne magammal tompítanék, hanem a seprűmmel - azért láthatóan kifújja a levegőt, mely tökéletesen megmutatja, megnyugodott. Nem akarna új eszközt venni, hiszen évek óta ez van vele és tökéletesen működik. Azt nem tudja, össze lehet-e szokni egy seprűvel, de neki minden bizonnyal sikerült. - Óóó, nem, a könyököm fáj picit, de tudom mozgatni, úgyhogy semmim sem tört. Neked viszont csúnya foltjaid lesznek az arcodon - elhúzva száját automatikusan nyúlna a sérüléshez, azonban félúton megáll a mozdulatban és zavartan leengedi a kezét. Totális idiótát csinál magából, aztán eszébe jut, miért is ül most itt.
- Ne haragudj, hogy Neked rohantam, csak elkések edzésről. Bár, most már úgyis nagyjából dupla kört fog velem dolgoztatni az edzőm, ennyi késést nem dolgozok le tíz fekvővel - lemondóan húzza el száját és igazság szerint úgy van vele, hogy jó neki ott a földön. Esze ágában sincs megmozdulni, inkább ellógja az egészet. Igen, ez remek ötlet.
Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2021. december 23. 00:25 Ugrás a poszthoz

Lafayette
el fogok késni | hol van az orrom előtt?

Erre a kijelentésre nem szándékosan, inkább csak ösztönösen pillant végig Lafayette-en és rögvest meg is rázza fejét, emellett pedig erősen ráharap alsó ajkára, nehogy nevetni kezdjen. Láthatóan semmilyen erotikus vonulata nincs ezen jelenetnek, inkább tűnik aranyosan visszafogottnak.
- Játszom? - szemöldökei összeszaladnak, mire leesik neki a tantusz, remélhetőleg azelőtt, hogy a levitás elkezdené megmagyarázni a nyilvánvalót. - Ja, hogy kviddicset! Nem szoktam. Úgy értem, amikor volt a sulis bajnokság, fogóként játszottam, de én seprűakrobatika irányban mozgok inkább - ha olyan lenne, mint vetélytársai, minden bizonnyal lesajnáló pillantások kereszttüzében világosította volna fel a srácot, hogy hello, ő itt Layla Robillard, a híres ifi bajnok, akiért mindenki odavan, az üdvöske, aki verhetetlen volt a juniorok között és mindenki a felnőtt kategóriában való debütálását várja... Ehhez képest mindez eszébe sem jut, ugyanolyan lazasággal és természetességgel igazítja ki a másikat, mintha csak rosszul tippelte volna meg, hány óra van.
- Tényleg, biztos, igazi túlélő vagyok - bátorító mosoly kerül arcára, épp csak nem kezdi mutogatni kedves bicepszét. Azért e jelző, mert valószínűleg betegre nevetné magát Lafayette, ha a navinés sportját tekintve rendben lévő, de alapjáraton vézna kis karocskáit mutogatná. A fenékre csüccsenés épp elég megalázó volt, nem kell tetézni. - Oh, akkor Te prefektus vagy! Amióta mestertanonc lettem, nem követem a listátokat - nem mintha zsenge diákkorában olyan hihetetlenül vérmes szabályszegő lett volna. Az egyetlen alkalom, amikor valóban kihágást követett el, az a Lilivel való Káma Szútra eset, de arról szimplán csak nem beszélnek. - Gusztusosan hangzik. Azért jobb lesz, ha rájuk nézel majd, nehogy meglógjanak - hangjából nem érződik rosszindulat, inkább nevezhetjük előrelátásnak. Ki hitte volna, hogy ettől a lánytól egyszer még ilyet is láthatunk...?!
- Benne vagyok. Elég sok időt töltök a pályán, ha lesz időd, gyere majd ki, aztán dobálgathatunk párat, csak könyörgöm, gurkót ne. Agresszív jószágok - hiába úszta meg minden alkalommal találat nélkül, nem egyszer sápadt bele a vasszörny közeledtébe. Talán még mindig képes lenne megszédülni a sérülés gondolatától.
Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2021. december 23. 01:43 Ugrás a poszthoz

Lafayette
el fogok késni | hol van az orrom előtt?

Nem lepődik meg a kérdésen, tekintve, hogy ez a sportág továbbra sem annyira elterjedt, mint a kviddics. Éppen ezért azon kívül, hogy a cirkuszon felnevet, egyáltalán nem mutat sértettséget, ahogyan neheztelés vagy lenézés szikrája se csiholódik íriszeiben.
- Mindig bajban vagyok, mikor el kell mondanom. Olyan, mint a korcsolya, csak levegőben és seprűvel. Különböző akrobatikus gyakorlatokat hajtunk végre repülés közben. Van belőle egyéni és páros is, zenére csináljuk és meghatározott koreográfiával, ami meghatározott elemeket kell tartalmazzon. Szóval tényleg olyan, mint a mugliknál a korcsolya, csak nem az - a létező legjobb dolog a világon, amikor valaki úgy ír le valamit, hogy az egyik dolog pontosan ugyanolyan, mint a másik, csak igazából tök más. Éppen ezért, amikor már azt hinné a partner, hogy érti miről van szó, megérkezik a bomba, hogy nem, tökre nem érti. Szuper így tájékozódni, komolyan, inkább maradt volna a guglinál.
- Az még inkább nem szép, hogy még a saját háztársaimat sem ismerem maradéktalanul - hetykén vonja meg vállát, igazság szerint e mozdulat kimondottan flegmának hat, noha a hozzá tartozó jelentés korántsem ennyire szélsőséges. - Viszont, mivel nem tudom, hogy kik a prefik, meg kell kérdeznem, hogy téged hogy hívnak? Én Layla Robillard vagyok - kedves mosolya szinte napként ragyogja be az ember napját, már amennyiben hihetjük, hogy emberek lehetnek ennyire kedvesek hátsó szándék nélkül.
- Merlin, segíts meg - elkerekednek szemei, szinte arcszíne is egy árnyalattal világosabbá válik. Hány éves lehet a srác? Valószínűleg vele egy idős. És gurkókkal nevelkedett. Micsoda gyerekkor...! - Hát, ha nem árulod el senkinek, hogy ellógom az edzésem, akkor megihatnánk inkább egy forró teát - feltápászkodik, vigyázva a kezében lévő seprűre és valamelyest leporolja nadrágjának hátulját. Ha nem is volt koszos, ez egy ösztönös mozdulat, utána pedig rögtön el is pillant a folyosó két végére, merre kéne indulniuk.
Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2021. december 23. 02:01 Ugrás a poszthoz

Lafayette
miattad lógok | forróságos teácska

Amikor elhatározta, hogy ellógja az edzését, azt hitte, egyszerűen csak visszatér a szobájába és begubózik, ahogy az utóbbi időben mindig. Elbújik a takarója alá, zenét hallgat és próbál nem arra gondolni, ami vele történt, esetleg elővesz egy számára érdekes tárgyat és inkább tanul, feltéve, hogy képes koncentrálni. Ehelyett itt ül a konyhában a pulton, kezeit pedig a forró tea melengeti, melynek gőze kellemesen simogatja arcát.
- Igazából apu szeretett volna nagyon kviddicses lenni, csak van egy csúnya gerincsérülése és így nem játszhatott. Arra gondolt, hogy na nem baj, majd én megyek a gurkók közé, csak idő közben anya kiszúrta, hogy másfelé kéne orientálódnom. Elvitt seprűakrobatika bemutatóra és edzésre, én pedig egyből beleszerettem, szóval így lyukadtam ki ide - az emlékek megrohamozzák elméjét, ahogy apukája a nyakába kapva úgy csinált, mintha repülne, Layla gyermeki, göndör kacaja pedig betöltötte az egész kertet, s beszűrődött a nyitott ablakok nyílásain, melegséggel töltve meg szülei szívét. Valahol jól is esik neki ilyen kellemes nosztalgiába süllyedni a fiú kíváncsisága okán.
- Egyébként miért pont terelő poszton játszol? Lehetnél hajtó is, szerintem az is remekül illene hozzád - teljesen szakmai szemmel nézi, közel sem bókolási vagy flörtölési szándék vezérli. Mivel maga is játszott, látta, kik voltak kiemelkedőek e poszton és úgy véli, hogy a terelés tökéletesen megfelelő az olyan hatalmas termetű embereknek, mint Ambrózy tanár úr, Lafayette viszont inkább tűnik fürgének és taktikusnak, amik remek hajtóvá tennék. Megérzések.
Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2021. december 23. 02:51 Ugrás a poszthoz

Lafayette
miattad lógok | forróságos teácska

Lassanként bólogat, mert tulajdonképpen tényleg ez történt. Édesanyja túl durvának tartotta, hogy egyetlen szem lányát beküldje a vasszörnyek közé, viszont pontosan jól tudta, hogy a repülés igazán közel áll piciny szívéhez. Ahogy azt is, nem tud ellenállni a táncnak. E kettő ötvözete kellően csalogatónak tűnt ahhoz, hogy Layla végül beadja a derekát és lássunk csodát, így is lett. Ritka az, hogy a szülők nem próbálják meg minden áron saját kudarcaikat a gyerekükön keresztül kompenzálni, s elmondható, hogy a navinés is e szerencsés helyzetben van.
- Uhh, nagyon bírom Iza férjét! Régen eridonos volt és csomó szóbeszéd járja, hogy mennyire őrült és szétszórt, de nekem amúgy szimpatikus - az őrült jelen esetben nem pejoratív jelzőként jelenik meg, hiszen valamilyen szinten a lány is az. Ez lehet abszolút jó tulajdonság.
Eközben figyelmesen hallgatja Lafayette-et arról, hogyan is keveredett a kviddics környékére és miként állapodott meg a terelő posztnál. Kissé oldalra biccentett fejjel dolgozza fel a hallottakat, bár feltűnik neki, hogy a levitás kissé megakad minduntalan az apjánál és az sem kerüli el figyelmét, hogy valójában a nagynénje nevelte fel. Mégsem tapintatlan típus, így nem kérdez rá direkt módon a dologra, nem is ismerik egymást olyan rég, hogy megtehesse.
- Szerintem ez egyébként tök jó, bár izgalmas lenne, ha apud terelne, amíg Te a kvaffot próbálnád átdobni a karikákon. Nem veszélytelen, de új megvilágításba helyezné az egészséges versenyszellemet - persze ő is viccel csak, sohasem gondolná, hogy bárki ártana a saját gyerekének és esetleg megkínálná egy csinos, ötven kilós gurkóval. - Azért lettem fogó, mert pici vagyok és nagyon fürge. Plusz, hála a seprűakrobatikának, egy csomó dolgot tudok hasznosítani a kviddicsben. Volt, hogy Volkov leizzadt, amíg a meccset vezette - visszaemlékezve, fogalma sincs, mit gondolt akkor, mikor egyszerűen elugrott seprűjéről és lábai alatt, de a seprű felett elengedte a gurkót. Nem csupán lélekjelenléte volt példaértékű, de a teljesítménye is, bár szokás szerint ezzel sem hencegett el senkinek, nem érzi úgy, hogy érdemei okán piedesztálra kéne emelni.
- Na és mi érdekel a kviddicsen kívül? Van kedvenc tárgyad?
Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2021. december 26. 03:15 Ugrás a poszthoz

Lafayette
miattad lógok | forróságos teácska

- Te aztán tényleg nagyon kedveled! - óhatatlanul szökik ajkán egy aprócska nevetés, látva a fiú hihetetlen rajongását. Igazság szerint aranyosnak tartja, amit mond, így kuncogása is inkább hat szórakozottnak, semmint bántónak. - Iza is nagyon szereti. Ritkán látni őket együtt mutatkozni, de szerintem Merlin is egymásnak teremtette őket - arcán enyhe pír jelenik meg, hiszen neki sem szokása ám így áradozni másokról. Másrészt viszont tisztában van azzal, hogy neki nem adatik majd meg egy olyan kapcsolat, mint ami nekik van. El sem tudja képzelni, hogy egy férfi közeledjen hozzá, hovatovább előbb rezzen össze, mint érezzen kellemes bizsergést. Ettől a gondolattól egy pillanatra fájdalom suhan át arcán, ám amilyen gyorsan érkezik, oly gyorsan távozik is, mintha csupán délibáb lett volna.
- Pedig csak vicceltem! - kapja szája elé kezét, majd hitetlenül mosolyodik el, ahogy leengedi, talán még ajkai is elnyílnak a hirtelen jött csodálkozástól. Micsoda család! - Valószínűleg abban, hogy olyan őrültségeket is bevállalunk, amit ép eszű ember nem tesz - biccent egyet, részint magának, ahogy emlékképek tolulnak elméjébe a meccseiről. Az biztos, hogy tehetségesnek érezte magát fogó szerepben, ám az is fix, hogy sohasem merne élesben, egy életen át gurkók elől menekülni. - Ha gondolod, kérhetünk majd egy cikeszt Volkovtól és megpróbálhatjuk elkapni egymás elől - megvonja vállát, majd zsebéből előhúzza a saját kis aranylabdáját. Az aranyoska rögvest kinyitja szárnyait és körbe repüli Layla-t. - Remélem nem nevetsz ki, de Ő itt Lise, a cikeszem. Magam kaptam el és, mivel testemlékőrző, örökre velem is lesz - kedvesen mosolyogva figyeli, ahogy a labda elszabadul a helyiségben és körbe-körbe repked. Mintha csak személyisége lenne. Biztosan butaság, de Layla szereti azt képzelni, hogy ő is egy barátja.
- Hááát, indultam néhányan, de nem nagy dolog - kínosan feszengve érzi magát, ha érdemeiről kérdezik. - Megnyertem az ifi bajnokságot utolsó évben, most a felnőtt kategóriában kéne versenyeznem, csak... - megdörzsöli felkarját, ami először csak egy apró mozdulatnak indul, amolyan figyelemelterelésnek, ám a dörzsölés egyre erősebb. Amikor a zuhanyban ült, ugyanígy próbálta lekaparni magáról a szégyent és a mocskot. Aztán felocsúdik a fájdalomra, amit körmei okoznak és zavart mosollyal folytatja. - ...végül ez az évem nem úgy alakult. De jövőre megyek majd és, ha az országos bajnokságon túljutok, mehetek majd világversenyre is, csak nyernem kell - biztató mosollyal arcán ejti ki a szavakat, szemeibe visszaköltözik az élet. Mintha olyan egyszerű feladat lenne az, hogy egy országos válogatót győzelemmel zárjon.
- Óóó, hát azért genetikában nem mozgok otthonosan, leginkább a sport érdekel, úgyhogy abban mondanám magam kiemelkedőnek, de... ha van olyan tárgy, amiben segítség kéne, csak szólj, bár, mivel levitás vagy, biztos ezerszer jobban tudsz dolgokat - milyen butuska kis sztereotípiák ezek! Csupán azért, mert valakit a kékekhez osztottak be, még nem jelenti azt, hogy mindent tud. Persze jobb ezt feltételezni ahelyett, hogy elismernénk, más ház diákja lekörözheti őket. Mint Margaréta! Háztársa minden évben iskolaelső, ami nem véletlen. Azt már meg sem említem, hogy az ő kis mimóza, angyali lelke fel sem ismeri a kacér élt, mely a fiú szavait átitatja.
- Igen, van egy bátyám, de elég ritkán találkozunk. Nagyon szeretem - kedves mosollyal beszél róla, láthatón közel áll a szívéhez. - Neked is vannak tesóid?
Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2021. december 26. 19:53 Ugrás a poszthoz

Lafayette
miattad lógok | forróságos teácska

- Elsőre azért picit ijesztőnek tűnik a nénikéd. Várj csak, ő nem... Uhh, hogy is hívják, nem Michelle Saint-Venant? - elkerekednek szemei, hiszen tök logikus, hogy ő az, hiszen az apukája Mihael Saint-Venant, még olvasta is az Edictumban talán, neki pedig az ikre a szőke! Hát valóban nem egy szokványos család, annyi szent. - Gondolom attól féltek, hogy ők is kapnak egy gurkót - szórakozottan nevet fel, ahogy elképzeli a szigorúan dolgukba temetkezőket, mielőtt még a leszúrás szilánkja érné őket. Valószínűleg a helyükben Layla sem cselekedett volna másképp.
- Persze, nyilván. Csak az ember általában nem úgy kerüli ki a gurkót, hogy elengedi a seprű és a lába között. Tudni kell időzíteni és visszaérkezni a seprűre - megvonja vállát, mert hát ez csak az egyik olyan dolog, amit elmondhatna fogó pályafutásának eseményei közül. Az sem volt semmi, mikor egyszerűen Ábel alá helyezkedve fejjel lefelé repült alatta és úgy nyúlt a cikeszért. Hát, igen, maradjunk annyiban, hogy a navinés egyáltalán nem kviddicses fejjel gondolkodott, mint inkább akrobatával. - Akkor beszélek Volkovval! - láthatóan lelkes ezt illetően, pedig tényleg nem vágyik profi fogó karrierre. Nem kizárt, hogy a rellonosok házvezetője képes lenne azt faragni belőle, de egyrészt késeinek tartja, másrészt nem érez magában kellő motivációt ahhoz, hogy véghez is vigye ezen tervét. Anélkül pedig élsportolónak lenni szinte lehetetlen. Ez az, ami az embert áthajtja a kínokon, amiért minden nap reggel érdemes felkelnie, lenyomnia a kőkemény edzéseket és mindent megtenni a sikerért.
- Bevallom, én csak a filmet láttam, de... - elhúzza száját. - ...borzasztó volt. Minden versenytársam odavolt érte, de minősíthetetlen, különben is, csillogó vámpírok? Uhh, elég rémes - megrázza fejét, bele sem mer gondolni, hogy a mugliknál ez siker széria lett. Ha csak egyetlen varázsvilágban jártas is belenyúlhatott volna, az elég jó lenne, de nem így történt, ezért az egész világ egy olyan vámpír fétis után csorgatja a nyálát, amely romantizálja azokat a szörnyetegeket. Bár, lehet Layla meg túlságosan szigorú velük.
- De tényleg nem nagy dolog! - mivel egyik kezében a bögrét fogja, így csak a másikat tudja kicsit tiltakozóan megemelni. Annyira nem tud mit kezdeni ezzel a rengeteg elismeréssel, mert persze részben ezért is csinálja, de magának akar bizonyítani és nem másoknak. Talán ezért érzi zavarban magát, mikor méltatják. - Igazság szerint minden nap edzek valamennyit. Edzővel három vagy négy napot, a többin rám van bízva és a lelkiismeretemre, amivel egészen a mai napig semmi probléma nem volt - jelentőségteljesen pillant körbe, s nem is kell magukra mutatnia, hogy egyértelműsítse, Lafayette bizony a rossz útra tereli. Jó, mivel ez az egész a lány ötlete volt, nem volna jogos a fiúra kennie, de olyan jó néha egy kicsit hárítani a felelősséget! - Köszönöm.
Arcát elborítja a pír a drukkolás hallatán és inkább erősen koncentrál a kezében immáron csak melegen örvénylő italra. Bele is kortyol, hogy biztos lehessen abban, nem csinál magából nagyobb idiótát, mint amilyet már amúgy is csinált. - És nem... hiányzik az anyukád? Mármint, akkor gondolom a nagynénéd nevelt és ahogy hallom, nagyjából ő lett így az anyukád, csak... nem is tudom, az más. Nem? - kérdőn billenti oldalra a fejét, gyermekien őszinte kíváncsiság csillan íriszeiben. Fogalma sincs, milyen lehet egy függővel együtt élni, bár... Ha Nathanielre gondol, ő is az volt: Layla függője. Ha igazak a pletykák, előbb-utóbb minden függőség halállal zárul - csak az nem mindegy, kiével.
Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2022. január 9. 14:11 Ugrás a poszthoz

Lafayette
miattad lógok | forróságos teácska

- De ez végül is jó, nem? - felpillantva a teájából elmosolyodik. - Úgy értem, keveset látod apukádat, de mégis van bennetek egy csomó közös, van mit csinálnotok, hasonlítotok. Nagyon sok olyan gyerek van, aki együtt él a szüleivel, de tulajdonképpen simán letagadhatnák egymást - mint például Nate, akivel sohasem foglalkozott sem az anyukája, sem az apukája. Ott voltak neki, megtehették volna, de nem tették és szörnyet teremtettek, mely darabokra törte Layla biztosnak hit világát. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy Lafinak ettől most jó, hiszen alig látja Mihaelt, ezen pedig nem tud változtatni, de legalább mikor együtt vannak, azok a percek boldogok.
- Hááát, nem szeretném, ha bajod esne - elhúzza száját, nem is realizálva, amit mond. Mert hát lehetne ezt flörtölésnek is hinni, a vörös azonban olyan ártatlan tekintettel, aggódón közli mindezt, hogy süt belőle, tényleg csak egy másik ember testi épsége aggasztja. De talán egy picit Lafayette-é is... Ám gondolatai félbe szakadnak, amikor a karót nyelt és a vámpír egy mondatba kerül. Pár pillanat erejéig csak néznek egymásra, amikor kitör belőle a nevetés és leszállva a pultról odasétál az asztalhoz, hogy leüljön a levitással szemben. - Nem szoktam másnak rosszat kívánni, de határozottan találkoznia kéne annak a nőnek egy vámpírral - mosolyogva bólogat és elvesz egy kis ropogtatnivalót. Ha már egyszer itt árválkodik közöttük...
Csak hallgatja a másikat és láthatóan egyre inkább zavarba jön, egy kissé el is pirul. Figyelmét egészen kezdi lekötni a sós és a teája: nem szeret a középpontban lenni. A fellépéseken persze igen, de az mindössze pár perc az életéből, ő sokkal jobban szeret másokkal jóba lenni. Ezért is nem mesél sikereiről, mert aztán mások féltékenyek, rosszindulatúak és bántják. Lafayette nem tűnik olyannak, mint aki bántaná. - Erről bizony! Ha ez a bizonyos gonosz levitás időben feltakarított volna, már a pályán szenvedhetnék ahelyett, hogy meleg teát iszogatom, mogyorót csipegetek és jól érzem magam - próbálja vádlón előadni kisebb beszédét, ám sugárzó arca, élénk, vidám tekintete egyszerűen ellehetetlenítik, hogy komolyan lehessen venni. Ezen persze az sem segít, hogy a végén elmosolyodik.
- Szerintem ez nem olyan furcsa végül is - arca komollyá változik, egy hajtincset füle mögé tűr, mert érzi, hogy ki akarja fejteni a gondolatait, csak nehéz belekezdenie és nem akarja megbántani a másikat vagy feltépni a sebeit. - Michelle nevelt fel, sokkal inkább ő az anyukád, mint Roxanne. Vele töltötted az életed legmeghatározóbb éveit, általa tanultál meg kötődni másokhoz, őt láttad mintaként. Ezért szerintem logikus, hogy inkább felé húz a szíved, vagy őt látod inkább anyukádnak. Azt sem tartom kizártnak, hogy ő is vívódik, hiszen gyermekeként szeret, de mégsem vagy a vér szerinti gyereke. Nagyon bonyolult szituáció, de a lényeg, hogy rá mindig számíthatsz - megvonja vállát, amolyan végszóként, végül pedig elmosolyodik. Az ember szülei jöhetnek bárhonnan, ha igazán és jól szeretik csemetéjüket, mindez nem számít, jelentéktelen semmiség. Az aranyvérű családok gyermekei szenvednek, pedig ha valahol, hát azokban a körökben aztán dívik az összetartás, a hovatartozás - csak éppenséggel a hatalmas vértisztasági harcokban megfeledkeznek embernek maradni és boldogtalanul élik le az egész életüket. Lafayette-nek legalább ebben nem kell szenvednie.
Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2022. január 12. 14:40 Ugrás a poszthoz

Lafayette
elfelejtettem | emlékeztess

A hintában ülve élvezi, ahogy hosszú, vörös hajába bele-belekap a hűvös téli szellő. Nem gondolta volna, hogy Lafayette-el ilyen jóba lesz majd, először csak egy könnyed teázásnak indult, aztán lépten-nyomon egymásba botlottak, míg végül már szándékosan vágtak neki a közös programoknak. Maga sem tudná megmondani, miért nem érzi feszélyezve magát mellette, bár igaz, ami igaz, sokszor jön zavarba attól, ahogy a fiú ránéz. Néha félre-félrever a szíve és persze kapta már rajta magát, hogy akkor is a levitáson jár a pici buksija, mikor nincs vele. Mégsem tulajdonított neki nagy jelentőséget, hiszen csak barátok.
Lehunyja szemeit, ahogy a lökés hatására ismét a legmagasabb pont felé közeledik, s amikor elindul visszafelé, még egy mosoly is kerül ajkaira. Ez a görbe azonban a fiúnak szól és a sztorinak, amiben éppen benne van.
- Bár a rellonosok közel sem olyan megátalkodottak, van azért igazság a szóbeszédekben. Én is kinevettelek volna - meg sem próbálja visszatartani, kibuggyan belőle a tőle megszokott angyali kacagás, amiért egyébként nem lehet rá haragudni. Annyira kedvesen, édesen cseng, egyszerűen betölti az ember szívét és melegséget áraszt. - Bánod, hogy levitás lettél? - kérdőn pillant Lafira, talán még feje is kissé oldalra biccen.
Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2022. január 19. 12:57 Ugrás a poszthoz

Lafayette
elfelejtettem | emlékeztess

- Nem lehet egyetlen ember miatt egy egész házat elítélni - von vállat hanyagul, mert hát való igaz, simán rávághatná, hogy minden rellonos veszélyes és lehetetlen alak, akiktől óvakodni kell... Csak hát a többi házban is van ilyen. Layla sem tipikus navinés, rengeteg eridonos vonás is felfedezhető benne, sőt egyenesen csoda, hogy nem oda került beosztásra. - Ettől függetlenül tényleg vannak elég érdekes alakok a zöldeknél - elhúzza száját, mert nem egy és nem kettő volt, aki annak idején piszkálta alakja, hobbija, szenvedélye miatt. Rengeteg gonoszkodásnak volt kitéve, még meg is átkozták egyik alkalommal, aztán már csak a nevetésüket hallotta maga mögött. Bárcsak képes lenne megvédeni magát! - Szóval szerinted jófejek a rellonos lányok? - erre a kijelentésre felkapja a fejét és rögtön azon gondolkodik, milyenek is ők? Vajon Layla hasonlít rájuk? Esetleg kellene hasonlítania? Amikor rájön, mennyire buta kérdést tett fel, alsó ajkába harap, ezzel is próbálva legyűrni a zavart, mely pír formájában rögvest megjelenik arcán. A fenébe!
- De biztosan nem akarnál, mert... - kezd bele a magyarázatba, azonban ekkor a hintát elkapja a két erős kéz és míg az egyik pillanatban messze szállt a széllel, most veszélyesen közel kerül Lafayette-hez. Mintha percek, sőt órák telnének így el, mozdulatlanul, hatalmas őzgida szemekkel bámul vissza, szíve összevissza verdes, s egy pillanatig nem tudja, hogy ijedtében vagy zavarában szaladjon inkább világgá. Ajkai enyhén elnyílnak, szólni akar, azonban a gonosz farkas kijelentés minden gondolatot kitöröl elméjéből. Nem tudja elfelejteni, hogy a báránynak hitt Nathaniel végül ordassá változott és el is kapta az ártatlan áldozatát. Ezen megvilágításból már másképp érzékeli a pillanatot, csakhogy továbbra is dermedten várja a folytatást, miszerint a hinta elinduljon.
Ekkor ugyanis az addig benntartott levegő végre kiszabadul és rájön, hogy kivel áll szemben. Felismervén, hogy nincs veszélyben, mert a levitás vigyáz rá, végre valahára mosolyra kunkorodik ajkának széle. - És mi van akkor, ha nem a szegény Piroska vagyok, hanem a vadász? - felvonja fél szemöldökét, mert bár lehetetlen elképzelés, azért jó érzés, hogy ebben a történetben nem kell mellékszereplőként hagynia másoknak, hogy feje felett görgessék az eseményeket, hanem lehetne ő az, aki megteszi ugyanezt. Bár, ha Lafayette a farkas, talán nem is olyan ördögtől való dolog Piroskának lenni...
Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2022. január 19. 14:06 Ugrás a poszthoz

Lafayette
elfelejtettem | emlékeztess

A válaszra oldalra biccenti fejét és kíváncsian fürkészi Lafayette arcát. A név elhangzására azonban némiképp kétségbeesik mélyen legbelül. - Szóval akkor... neked is tetszik Cassandra? - azt biztosan tudja, hogy a lány gyönyörű, olyan szettekben meri magát megmutatni, amiket Layla még álmában sem venne fel, mert attól is zavarba jönne. Csodálja az alakját, az ajka ívét, az átható tekintetét és a stílusérzékét. Őszintén, minden lány ilyen akar lenni. A gondolat, hogy egy olyan emberrel kellene felvennie a versenyt, aki ennyire tökéletes, egyszerűen tel-... na várjunk csak. Miért kéne felvennie bárkivel is a versenyt? Elvégre ők csak barátok, nem? Mondjuk Cassandra mellett nevetségesnek tűnnek szeplői, pisze orra, szinte már kicsi mellei. És mi van azzal az anyajeggyel az ajka felett? Rémes, mennyi hibája van és ezt csak most, ahogy elképzeli magukat egymás mellett látja meg.
- Mert... mert te nem vagy az a seggarc típus - ahogy kiejti ezeket a szavakat a száján, borzasztóan idegennek hatnak. Layla soha, de soha az életben nem beszélne így, most is leginkább a zavara az, ami szóról szóra elismételteti vele a hallottakat, s füle rögvest égni is kezd - ezúttal a szégyentől. Hogy mondhatott ilyet? Még az ismételt hintalökésnek hála kerekedő menetszél sem tudja eltüntetni ezt a vörösséget egy csapásra.
- Én soha nem lennélek képes bán-... - kezdené mondandóját, csakhogy a hinta mellől ellép a levitás és... futásnak ered??? - Lafayette, állj csak meg!! - ahogy ismét előre lendül, ki is ugrik a hintából és a fiú után ered. Nem kétséges, hogy fürgébb nála, éppen ezért, bár a játszótér másik végéig kell kergetnie, hogy utolérje és akkor is csak azért sikerül, mert egy lendületes ugrással egyenesen a levitás hátára érkezik. Mondanom sem kell, hogy kétes egyensúlyuk okán azonnal érzi, hogy dőlni kezdenek, ám ahelyett, hogy elengedné a fiút, csak még jobban belekapaszkodik. Ha veszniük kell, vesszenek együtt. Szerencséjükre legalább oldalra esnek, ám mindez nem nyújt vigaszt egyiküknek sem, hiszen a homokozóban landolnak, mindenük tiszta piszok és sár, valamint alig pár pillanattal az ocsúdás után egy gyermek sírása hangzik fel egyenesen a fejük felett. A keserves üvöltésből kivehetőek a 'homokvár', 'szándékosan' és 'kilapít' szavak, valamint a perifériából a dühös anyuka is tökéletesen beazonosítható.
- Lafayette, ez a Te hibád, úgyhogy most szedd a lábad, mert nem akarok itt lenni, mikor ezt újra kell építsük - nem az a sziszegős, rellonos hang ez, inkább a kétségbeesett fajta, ami azt akarja, hogy tényleg pattanjanak fel és rohanjanak.
Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2022. március 22. 20:48 Ugrás a poszthoz

Borcsa
Lafayette után | idegbe

A Lafayette-el történt találkozás óta egyszerre forr benne a düh és érzi magát nagyon szomorúnak. Talán ezért is lehetséges, hogy az edzés, amit Borcsával megbeszélt, rémesen rosszul megy. Dekoncentrált és mindenben alulmarad - mármint önmaga alatt. Amikor érzi, hogy megint nem fog menni az ismétlésszám, mert egyszerűen képtelen kellően odafigyelni, szimplán a lányra néz és megindítja a cunamit.
- Oké, Te tudtad, hogy Lafayette Saint-Venant kavar valami Borcsával? - innen is látszik, hogy fel sem merül benne, esetleg barátnője lenne az, hiszen ő Móriccal van és amúgy is, sohasem tenne ilyet vele. - Komolyan, amikor a folyosón meghallottam, olyan dühös lettem! És akkor képzeld el, pont belefutottam abba az idiótába - itt muszáj fújtatnia egyet, mielőtt folytatja. - tettem egy finom célzást, hogy tudok a barátnőjéről, mire képes volt azt kérdezni, hogy melyikről!!!! - idegesen tárja szét karjait. Ahogyan azt tőle megszokhattuk, egyetlen csúnya szó sem hagyja el ajkait, már amennyiben az idiótát kivehetjük ezen szavak halmazából. Az viszont biztos, hogy már megint komplett hülyét csinál magából, amikor pedig erre rájön, morcosan rázza meg fejét.
- Tudod mit? Igazából nem is érdekel - mintha csak le akarná szögezni ezt a tényt, hadonászik egy keveset kezeivel, hogy utána keresztbe fonja maga előtt karjait. Mondanom sem kell, hogy ezen ingadozások között szegény Borcsának esélye sincs megszólalni, hiszen alighogy elfogy a szusz Layla-ból, már folytatja is, amit elkezdett. - Az van, hogy nem járunk és nincs köztünk semmi. És különben sem tetszik, szóval nem kell, hogy foglalkozzak vele, felőlem az egész iskolával is együtt lehet, kit érdekel?! - igyekszik úgy tenni, mintha valóban félvállról venné az egészet, azonban amikor ezúttal végre tényleg befejezi a beszédet, láthatóan magába zuhan. De miért foglalkozik ezzel ennyit? Mit érdekli őt a levitás? Jaj, egek, ugye nem tetszik neki a fiú? Ki van zárva.
Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2022. március 22. 21:20 Ugrás a poszthoz

Borcsa
Lafayette után | idegbe

Szegény Borcsát levegőhöz jutni sem hagyja, miközben darálja a saját drámáját, amit aztán semmisnek is nyilvánít. Csakhogy ekkor a rellonos is kiakad és ez megint feltüzeli Layla-t. Végre valaki megérti!
- Hát én nem tudom, csak erről a Borcsáról tudok. De komolyan, lefogadom, hogy valami nagymellű, csinos, csábító csajszi, aki minden srácot az ujja köré csavar. És ne kezdj udvariaskodni, nézd meg ezeket itt - mutat határozottan, talán kicsit agresszíven is a mellkasán éktelenkedő szúnyogcsípésekre. - Ezek nem is mellek, ezek kinövések, azokból is a kisebb és rondább fajták - méltatlankodva csóválja meg fejét, ahogyan az említett részt feddőn vizslatja tovább. Nem kellene ennyire szigorúnak lennie magával, de mind tudjuk, hogy a sportolók túlontúl maximalisták, ráadásul ha veszítenek, azt külön procedúra feldolgozni. Márpedig Layla most alul maradt Lafayette összes barátnőjével szemben, legyen az bármennyi.
- És az a baj, hogy tudod ezek szerint neki tök sok lány tetszik, de én miért nem? Rám miért nem gondolt? - felháborodottan ráncolja homlokát, komolyan úgy néz ki, mint egy idegbeteg hörcsög, ami hörög cincog hörcsögül hörcsögösködik és betépve piszmog jobbra-balra. - Már ne érts félre, nem mintha kellett volna rám gondolnia, csak hát tudod, elvileg tök jóba vagyunk, logikus lenne, hogy akkor nekem is izé... udvarol - ezen a ponton zavarában kezd összevissza hadoválni, arcát elborítja az élénk pír, ő pedig önmagától megalázottan vakargatja meg a tarkóját. Van még lejjebb?
Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2022. március 22. 22:11 Ugrás a poszthoz

Borcsa
Lafayette után | idegbe

Csak figyeli, ahogy a lány szemérmetlenül leveszi a pólóját és megmutatja, amije van. Először megnézi Borcsáét, majd a sajátját, majd megint Borcsáét és végül legyint. - De hát nem is Veled jár, és különben is, semmi baja a melleidnek, Neked legalább vannak - legyint egyet, mintha ezzel el is intézné, hogy ez a Borcsa nem az a Borcsa. Eközben eszébe jut, hogy még mindig a cuccai között van az Edictum és megnézhetné, hogy is hívják a lányt, akivel összeboronálták. A táskájáért nyúl, hogy kihalássza az újságot, de közben figyel barátnőjére is.
- Én is azt hittem, de akkor miért nem tagadta le? Nem áll össze a kép - bosszúsan kotorászik, mire ujjai végre kitapintják az összegyűrt papírost. Csak hümmög arra, hogy sok időt töltenek együtt, az még nem jelent semmit. Bár ki tudja, Layla sohasem lóg együtt fiúkkal, kivéve... Lafayette-et. Ez gondolkodóba ejti... Csakhogy a gondolkodás megszakad, amikor a múlt előkerül. Érzi, ahogy gerincén végigfut a hideg, bár a lánynak fogalma sem lehet róla, mi az oka ennek. Nem mesélt neki arról, hogy Nate végül mit tett vele, csupán annyit tud, hogy párját tragikus körülmények között elvesztette.
Ebben a gondolatmenetben el is veszhetne ismét, de ekkor zavarbaejtő kérdést kap. Felkapja fejét és, miközben kihúzza az újságot a táskából, nagyon ügyel arra, nehogy véletlenül találkozzon a tekintete Borcsáéval. - Nemmm... tudom? - a bizonytalanságától kétségbe esik. Rá kellett volna vágnia, hogy nem. Vagy igen? - Úgy értem, nem, dehogy. Persze, hogy nem. Hogy is? Ugyan már!
Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2022. március 22. 22:42 Ugrás a poszthoz

Borcsa
Lafayette után | idegbe

Kissé döbbenten nézi Borcsát, ahogy hirtelen Lafayette-é változik. Azt mondjuk egy mély, megkönnyebbült sóhajjal nyugtázza, hogy nem kezd el úgy verni a szíve, mint amikor a levitással van, ergo nem lehet szerelmes Lafiba. Hogy ezt az éles eszű logikát hogyan sikerült összehozni, abba inkább bele se menjünk, mert attól félek, ennél csak jobban belegabalyodnánk. A zavartan nevetgélős jelenet után szóra nyitná a száját, csakhogy még jobban sokkolja az, ami ezután következik. Láthatóan leáll a rendszer, fogalma sincs, mit mondjon hirtelen, így inkább oldalra billenti a fejét és igyekszik nem úgy tekinteni a rellonosra, mint aki megőrült.
- Szóval csak menőzni akar, azt mondod - szemöldökei ráncba szaladnak, szavai egyszerre hangzanak kérdésnek és kijelentésnek, de úgy van vele, inkább kivárja, hogy megerősítsék ezen állítását. Mi tagadás, sohasem értett igazán a srácok nyelvén, nincs neki olyan rutinja, hogy kiszűrje, mikor mondanak igazat és mikor nem.
Ekkor jut eszébe, hogy kezében ott lapul az újság. Hirtelen kel életre és tépi föl a számot, hogy kikeresse azt a cikket, amiről beszéltek, ekkor pedig zavartan pislog a másikra. - Itt az van, hogy Andrássy Borbála. De... az nem Te vagy? De az Te vagy - értetlenül és egyben hitetlenül csóválja meg fejét, hátha félreolvasta és mondjuk... Ambrózy. Ugyan nincs tudomása arról, hogy a jóképű tanárúrnak van-e másik rokona, de sohase tudni. - Akkor Lafinak tetszel. Borcsa, Te tetszel Lafinak! - hát persze, hiszen sok időt tölt vele a fiú és igazából nagyon szép lány, ki ne szeretne vele járni? Bár elmosolyodik, s dühe is elpárolog, keserédes érzés keríti hatalmába. Lafi szereti a barátnőjét, Layla-nak pedig esélye sincs, hiszen nem hasonlítanak semmiben.
Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2022. március 22. 23:19 Ugrás a poszthoz

Borcsa
Lafayette után | idegbe

- A fiúk nagyon furák - állapítja meg azzal a tudattal, hogy neki aztán egyáltalán nem imponál az, hogy a másiknak ezer és egy barátnője volt már. Jelen időben meg aztán még kevésbé, mert mégis ki akarna egy lenni a sok közül? Na ugye. Mindenesetre nem firtatja tovább a kérdést, meg meggyőződése, hogy a fiú talán tényleg egy báránybőrbe bújt farkas. Látott már ilyet...
Bólint egyet, bár láthatóan nem túl határozottan, talán ez ösztönzi arra Borcsát, hogy ahelyett, hogy ennyiben hagyja, kifejtse, miért nem lehetséges az, hogy szerelmesek egymásba. De legalább enyhe, gyengéd vonzalmat éreznek. - Mhm - végre valami, amit valóban tud: hogy a rellonos aranyvérű. Sokat beszélgettek a családjáról és maga is hallott már pletykákat a lány anyjának rigorózusságáról. Igaz, ami igaz, nem kellene állandóan hinnie a szóbeszédeknek. Figyelmesen hallgatja a lányt és szép lassan valóban kezdi elhinni, hogy tévúton jár. - De Lafi miért megy el Veled? Mármint, ne érts félre, csak hát ezek nem igazán... fiús programok és, ahogy én hallottam tőle, a nénikéje nem az a puccos helyekre járós típus - ha ezzel esetleg arra akarna kilyukadni, hogy azért ilyen készséges, mert ugyebár tetszik neki Borcsa, akkor jó úton halad. Kételyei akkor oszlanak el, mikor a barátnője rávilágít a nyilvánvalóra: ő a főszerkesztő, bármikor dönthet arról, mi kerüljön az újságba és mi nem. Azt pedig valóban nem hagyná, hogy a magánéletét kiteregessék.
- Hjóó, meggyőztél - lemondóan sóhajt fel, majd óvatosan a lányra sandít. Ajkát kezdi rágcsálni, épp csak annyira, hogy érezze fogainak élességét, mielőtt feltenné az őt foglalkoztató kérdést. - És, szerinted... Persze csak elméleti síkon! - mindkét kezét maga elé emeli, mintha már azelőtt felmentést kérne, hogy a bűnt elköveti. - Tetszhetnék Lafayette-nek? Úgy értem, nyilván nem akarok, meg igazából nincs is bennem semmi olyasmi, amiért épp én tetszenék neki és nem a többi barátnője, csak... Csak tetszhetnék neki?
Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2022. május 23. 23:08 Ugrás a poszthoz

Lafayette
táboroztatunk | önkéntesen

A zöldségek között válogat, amíg Lafayette önfeledten magyaráz neki olyan nyarakról és élményekről, melyek az ő életéből kimaradtak. Nem arról van szó, hogy soha nem utaztak el a szüleivel, éppen csak minden országban más és más az üdülési szokás, a kikapcsolódási lehetőség, így Layla-t természetesen leköti a fiú minden szava.
- Remélem, hogy lesz velem legalább még egy éhes száj, aki kisegít, ha bajba kerülnék - mosollyal arcán, ám visszafojtott nevetéssel felel, amikor végre befejezi a vöröshagymák válogatását. A krumpli már a kosárban tornyosul, ahogyan az olyan alapzöldségek is, mint a paradicsom, paprika vagy uborka. Azt is megkapták feladatként, hogy szerezzenek gyümölcsöt, mert tortát szeretnének majd sütni a gyerekeknek.
- Én köszönöm, hogy hívtál - arcán enyhe pír jelenik meg, zavarában egy tincset füle mögé tűr. Nem nagyon kellene itt lennie, a versenyszezon tombol, egy edzés kihagyása pedig akár a dobogós helyről való lecsúszással is járhat, mégis... Amikor a levitás feldobta, hogy nincs-e kedve vele tartani, csak az járt a fejében, hogy engedjék el, legyen bárhogy. Mert bizony igyekszik ám tagadni, leginkább maga előtt, hogy odavan a másikért, de egyre nehezebb dolga van, főleg mikor a szíve épp összevissza kalimpál. - Szerintem várjuk meg, hogy mi sül ki a mai napból. Esetleg este játsszunk velük valami olyat, amitől biztosan kifáradnak és nem lesz erejük rosszalkodni este - von vállat, s már tudja jól, hogy fogócskáztatni, bújócskáztatni fogja őket, ha rajta múlik. Amikor eljön a takarodó ideje, másra sem vágynak majd, csakhogy a navinés lekapcsolja végre a lámpát és alhassanak.
- Mondd csak, mi jók leszünk este vagy rosszak?
Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2022. május 24. 09:10 Ugrás a poszthoz

Lafayette
táboroztatunk | önkéntesen

Nem bírja megállni, hogy el ne nevesse magát, majd szemtelenül végigméri a levitást, hogy aztán még szemtelenebbül szóra nyissa száját. - Valóban. Most, hogy mondod, tényleg szemmel látható a hasonlóság - alsó ajkába harap, nehogy újra utat engedjen édes kacajának. Hiába csipkelődik, nem lehet rá haragudni, ez pedig tökéletes, ámde sohasem szánt szándékkal használt fegyver a kezében.
- Nem - vállat vonva füllent, mert azért ez így nem igaz, viszont semmiképp sem szeretné, ha a fiúnak lelkiismeret furdalása lenne. Layla döntött úgy, hogy kihagyja az edzéseit ebben a pár napban, tudja, hogy ez mivel járhat. Eredménytelenséggel, sérüléssel, a befektetett kemény munka sutba vágásával. Senki sem gondolná, mennyit jelent akár csak pár nap is egy sportoló életében. Maradjunk annyiban, hogy sokkal többet, mint hinnénk. - Nem megkínozni akarjuk őket, hanem levezetni a felesleges energiáikat. Szerinted a felügyelők engednék, hogy rabszolgamunkába sorvasszuk őket? - szinte már rosszallóan reagál, legalábbis azt lehetne hinni, ha nem görbülnének felfelé ajkai. Ebből azért Lafayette is sejtheti, hogy közel sem olyan szigorú a navinés, mint amilyennek hirtelen mutatja magát.
A hagymákat a kosárba teszi, majd egy újabb zacskóba almát kezd válogatni. Ezt a pillanatot választja, hogy olyan kérdést tegyen fel, amellyel talán még magát is zavarba hozná, ha hagyná, ám partnere nem tétlenkedik. Szinte azonnal megérzi a fiú testéből áradó melegséget, ahogy háta hozzá-hozzáér a mellkasához, miközben karjai, ha nem is szigorúan vett értelemben, de körülölelik. Arca egy pillanat alatt változik pipacspirossá, ha pedig egy kardiológus kéznél lenne, minden kétséget kizáróan szívritmuszavart állapítana meg nála. Most mit csináljak? Finoman nedvesíti meg ajkait, mielőtt az alsóra ráharapna, s minden erejével az almákra próbál koncentrálni. Ki tudja, talán Lafayette is hallja szíve dörömbölését?
- Csak... tudott, hogy rellonos vér csörgedezik az ereidben, biztos szeretnél takarodó után lófrálni, gondoltam... talán... - megköszörüli torkát, mielőtt folytatná, a kiválasztott gyümölcsöt pedig annyira szorítja, hogy tán szét is roppantja vékony ujjaival. - ... vigyázok, nehogy bajba kerülj, tudod.
Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2022. május 25. 20:41 Ugrás a poszthoz

Lafayette
táboroztatunk | önkéntesen

Nevetve biccent egyet, hiszen nyilván csak cukkolni akarja a fiút. Ha elég merész lenne, odanyúlna, hogy pólón keresztül összecsippentse ujjaival azt a kis bőrt, ami még a legsziklakeményebb hason is megtalálható, de mondjuk ki: ehhez túl nyuszi.
- Az élet és a tao bensőséges útjairól - kifejezéstelen arccal, szinte már lenyűgözetlenül ismétli meg Lafayette szavait, hogy aztán megcsóválja a fejét. Mit mondhatna? - Lehet nekünk sem ártana egy kúttúra, ha ilyen jótékony hatásai vannak - nocsak, még a végén némi iróniát vélhetünk felfedezni a lány szavaiban! Hallatlan! Mindenesetre azzal, hogy kamaszodásának véget kellett volna érnie, de tulajdonképpen még csak most kezdődik, elérkezett az az idő, amikor bontogatja resting bitch szárnyait. Mi tagadás, remek próbálkozás, csak abban reménykedhet, hogy a levitás nem veszi magára. Nem mintha nem lenne ő is kamasz...
Különben sincs idő azzal foglalkozni, vajon túlságosan flegma volt-e, elvégre vészesen közel kerülnek egymáshoz, amitől Layla minden gondolata egy szempillantás alatt elillan, ki tudja hova. Ezen az sem segít, hogy ismételten butaságokat fecseg összevissza, amely remek táptalajt biztosít Lafayette számára, már ami a cukkolást illeti. - Nem ítélkeztem, csak eszembe jutott? - a mondatvégi kérdő hangsúly arra enged következtetni, hogy zavara olyan csúcspontot ért el, amit ritkán szokott. Na most aztán elégedett lehet a fiú, navinésünk teljesen és totálisan az érzelmek keltette viharban igyekszik túlélni azokat a pillanatokat, amiket az elmúlt másodpercekben maguk mögött tudhatnak. - Elviszel este kirándulni? - ettől egy villanás alatt pörög fel, olyannyira, hogy abba is hagyja a válogatást és teljes testével a levitás felé fordul. Mi is jelképezhetné jobban, hogy minden figyelme az övé?
- A lány, aki tetszik - mint mindig, amikor Lafi ezt csinálja, Layla most is morcossá válik és durcásan fordul a gyümölcsök felé, miközben orra alatt olyasmit mormol, hogy "azt hittem, én tetszem neked". Nem biztos, hogy a másik ki tudja venni ezeket az alig formált, dörmögő szavakat, de ha csak a felét is érti, már aszaltra szívhatja vele Layla vérét.
Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2022. május 28. 12:33 Ugrás a poszthoz

Lafayette
táboroztatunk | önkéntesen

- Talán puhánynak tartasz? Fogadjunk, hogy több vizet tudnék elcipelni, mint Te - szemében a kompetitivitás fénye csillan, s bár tudja jól, hogy Lafayette erejével nem veheti fel a versenyt, tulajdonképpen élvezné, ha kipróbálnák, a sok edzés mit ad. Vajon birokra kelhet az ellenkező nem teljesítményével? Érdekes kérdés és valószínűleg sohasem tudják meg, de eljátszani a gondolattal nem tilos. - Te levitás vagy - ez amolyan védekezés szeretne lenni, mintha csak azt mondaná, "te más vagy, mint a többi", esetleg "te sohasem lennél velem gonosz". Akármelyiket is nézzük, hízelgő és aranyos, újabb indok arra, hogy lehetetlen legyen haragudni a lányra, főleg úgy, hogy az arcán enyhe pír jelenik meg.
A kérdésre automatikusan visszakérdezne: te most randira hívsz? De persze ehhez nincs mersze, így csak teljesen eredménytelenül leplezve mosolyát fordul a fiú felé. - Nagyon szívesen, ha elviszel - ekkor már megengedi magának, hogy ajkai felfelé görbüljenek, gyomrában pedig, ki tudja micsoda, de tótágast jár. A pillangók olyan elánnal csapkodják színes, szerelmes szárnyaikat, hogy szinte már átrendezik belső szerveit, de egy cseppet sem bánja. Egyetlen új, izgalmas élményre sem tud úgy tekinteni, mint amit sajnálnia kellene. Korábban szerzett traumái sok mindenben korlátozzák, azon a fázison azonban már túllépett, amikor nem képes érezni. Hogy fél-e? Nagyon is fél, de ez nem is meglepő, ahhoz viszont, hogy legyőzze démonait, muszáj bátornak lennie és ismét bíznia. Apró lépésekben haladni, óvatosan szeretni és szeretve lenni, csak egy esélyt adni - hiszen nem mindenki rossz.
- Igen? - elkerekednek szemei és rémképek jelennek meg előtte. A levitás egy másik lányról áradozik, a selymes hajáról, a csodaszép, hibátlan bőréről, az angyali kacajáról, a gyönyörű, elbűvölő mosolyáról. Elvégre olyan emberekkel van körülvéve, mint La Rosa tanárnő, vagy épp keresztanyja Egerszegi Nina, akinek szépségéről a mai napig pletykák járnak. Layla csak a lány tablóképét látta, illetve valahol, az Edictummal összefüggésben kerültek a kezei közé képek, de leesett az álla. Túl magasan van a mérce ahhoz, hogy Lafayette választása egy olyan szürke kisegérre essen, mint amilyen ő. - Kíváncsi leszek - mosolyt erőltet arcára, de pontosan jól érzi, hogy szavai rémesen hamisan csengenek és talán némi keserűség vegyül bennük. De legalább kiderül, hogy nem szeret és pontot teszünk a dolog végére.

- - - o - - - o - - - o - - - o - - - o - - - o - - -

Becsukja szobájának ajtaját és kioson a találkozóhelyre, amit Lafayette-tel megbeszéltek. Izgatott. A csalódástól való félelem el akarna uralkodni rajta, ő mégsem engedi, mert jelen pillanatban csak arra tud gondolni, hogy tilosban járnak és egy része még mindig reméli, sőt hiszi, hogy valamiféle csoda folytán lehet esélye a levitásnál.
- Vajon nagyon megbüntetnek, ha lebukunk? - beharapja alsó ajkát, úgy pillog fel a fiúra. A csillagos ég és a dagadó hold fénye tükröződik vissza íriszeiben, melyeket egyenesen Lafayette-re szegez. Szeretném, ha szeretnél.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Layla Robillard összes hozzászólása (56 darab)

Oldalak: « 1 [2] Fel